Huckleberry Finn kalandjai - 16

Total number of words is 4310
Total number of unique words is 1791
33.4 of words are in the 2000 most common words
45.0 of words are in the 5000 most common words
50.4 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
mindenfélét, de semmiben sem volt szerencséjök. Végre mintha már egészen
össze volnának törve, ott fetrengtek az úszó tutajon, spekulálva,
spekulálva egy szó nélkül, néha félnapokon át is és rém makutyin és
kétségbeesve.
De aztán fordult a dolog, összedugták a fejöket a putriban és sugdostak
bizalmasan néha két-három óráig is egyfolytában. Dzsim, meg én aggódni
kezdtünk. Nem szerettük a dolgot. Azt tartottuk, minden eddiginél valami
gonoszabb huncutságon törik a fejöket. Meghánytuk-vetettük a dolgot s
végre is abban állapodtunk meg, hogy betörést terveznek valami házba
vagy boltba, vagy pénzhamisításra vagy effélére adják magukat. Ezen
bizony meg voltunk rémülve s meg is egyeztünk abban, hogy semmi
közösséget az effélével nem vállalunk s hogy a legkisebb kínálkozó
alkalommal szimplán lerázzuk őket magunkról, elillanunk s ott hagyjuk,
ahol vannak. Hát egyszer korán reggel elrejtettük a tutajt jó biztos
helyen, két mérföldnyire egy Pejkszvill nevű hitvány kis város alatt s a
király partra szállt s azt mondta, mi egyelőre maradjunk mind a
rejtekben, amíg ő bemegy körülszimatolni a városkába megtudni, szelét
vették-e már itt is a fejedelmi nonpluszultrának. (Szimatolsz ám, –
mondok – hogy hol lehetne betörni; de ha elvégezted a rablást s
visszajössz ide, csodálkozni fogsz, hogy hová lehettünk én, Dzsim, meg a
tutaj; de nem viszed többre a csodálkozásnál.) S azt mondta, ha délre
vissza nem jő, abból megtudjuk, én meg a herceg, hogy a dolog jól megy s
menjünk utána.
Hát ott maradtunk, ahol voltunk. A herceg nagyon savanyú kedvében volt.
Egyre izgett-mozgott, szidott bennünket mindenért, semmit se tudtunk a
kedvére tenni: mindenben hibát talált. Bizonyos, valami készül! Szinte
jól esett, mikor dél lett s a király nem jött meg. Legalább változik a
dolgunk valahogy, és lehet, hogy a tetejébe nyílik alkalom arra a
változásra is, amelyet mi terveztünk Dzsimmel. Igy én meg a herceg
elmentünk a városba és kezdtük fölhajkurászni a királyt, s nagysokára
meg is találtuk egy alsóbbfajta csapszék hátsó benyílójában jó elázott
állapotban és egy csomó naplopót körülötte, aki a maga mulatságára
hancuzott vele, ő meg rém mód káromkodott és fenyegette őket, de olyan
részeg volt, hogy járni se tudott és bántani se tudta őket. A herceg
elkezdte őt vén bolondnak szidalmazni, a király meg visszanyelvelt, s
mikor már jól egymáson voltak, én elillantam és ugyancsak szedtem a
lábamat s végignyargaltam a folyó melletti országúton, mint egy őz, –
mert mondok, itt az alkalom! Gondoltam magamban, az is sokára lesz, hogy
a király, meg a herceg viszontlássanak bennünket. Szinte elállt a
lélekzetem, mire odaértem, de tele voltam örömmel s elkezdek kiabálni:
– Oldd el a tutajt, Dzsim, helyben vagyunk már!
De semmi válasz és a putriból senki se jött ki. Dzsim elveszett. Kiáltok
egyet, még egyet és meg-meg egyet, befutottam az erdőt erre is, arra is
ordítva, üvöltve; de hasztalan: az öreg Dzsim nincsen sehol. Ekkor
leültem s elkezdtem sírni, nem tehettem róla. De nem sokáig volt
maradásom. Kimentem az országútra s próbáltam meggondolni, hogy mit
volna legjobb tennem, s találkozom egy fiúval, aki arra ment s
megkérdeztem, nem látott-e egy idegen szerecsent ilyen, meg ilyen
ruhában. Azt mondja ő: Láttam.
– Merre láttál?
– Arra le, Szejlesz Felpszék telepén, ide kétmérfölddel alább. Szökésben
volt és elfogták. Azt keresed?
– Van eszembe! Találkoztam vele egy-két órával ezelőtt az erdőben és azt
mondta, ha kajabálok, hát kiveszi a bélemet, s azt mondta fekügyem le s
maradjak ott, ahol vagyok, hát meg is tettem. Ott voltam azóta. Féltem
kijönni.
– Nohát, most már nincs mért félned, mert elcsípték. Valahonnan délfelül
szökött el.
– Jól járnak, akik elfogták.
– Azt tartom én is. Kétszáz dollár jutalom van rá kitűzve. Mintha csak
az országútról szednék föl a pénzt.
– Az ám, és ha elég nagy lettem volna, enyim lehetett volna, mert én
láttam meg először. Ki kaparintotta meg?
– Egy öreg bácsi volt, idegen ember és eladta a nyereségét negyven
dollárért, mert muszáj neki tovább menni fölfelé és nem várhat. Mit
szólsz ehhez! Én mondhatom, hogy vártam volna, ha hét esztendőbe telik
is.
– Már én is, – mondom én. De lehet, nem is remélt az üzletből többet, ha
ennyiért odaadta. Lehet, hogy valami hiba van a dolog körül.
– Nincs abba semmi hiba. Láttam az írást, amely mindent megmond róla egy
betűig, úgy lefesti, akár egy képet, megmondja a telepet, ahonnan való,
valahonnan szinte Nyúorleansz alul. Nincs öcskös abba a spekulációba
semmi hiba, arra mérget vehetsz. Mondd csak, nem adnál egy falat bagót,
mi?
Nem volt, hát nem adhattam s ő otthagyott. Én lementem a tutajra s
beültem a putriba gondolkozni. De semmire se mentem vele. Majd megettem
a kezemet, de nem tudtam kitalálni, hogyan gázoljak ki a bajból. Ennyi
út után, és azok után, amiket tettünk ezekért a tolvajokért, itt van,
mire jutottunk, minden a légbe röpült és romban hever, mert hogy volt a
gézenguzoknak lelke, így becsapni a szegény Dzsimet, újra szolgaságra
adni, idegenek kezére élete végéig rongyos negyven dollárért.
Egyszer azt gondoltam, ezerszer jobb lenne Dzsimre nézve, hogyha már
szolgaság a sorsa, otthon legyen rabszolga, ahol a familiája van, s
mondok, inkább írok Tom Szójjernek, hogy mondja meg Vatszon
kisasszonynak, hol van a rabszolgája. De erről csakhamar lemondtam két
okból: Vatszon kisasszony megharagudnék és megcsömörlenék Dzsim
gonoszságán és hálátlanságán, hogy megszökött tőle és alkalmasint
azonmód eladná megint az alsóvidékre; és ha el sem is adná, minden ember
természet szerint útálattal van egy hálátlan szerecsen iránt és ezt
éreztetnék Dzsimmel mindvégig és bizony kínos és komisz helyzete lenne
szegénynek. Aztán, ha még meggondolja hozzá az ember az én dolgomat is!
Híre menne mindenfelé, hogy a Hokk fiú kezére járt egy négernek a
szökésben; és ha valaha még szembe kerülnék odavalósi emberrel, hát azt
hiszem, képes volnék előtte lehasalni és megnyalni a csizmája talpát.
Hát így van ez. Az ember képes valami aljas cselekedetre, de nem akarja
magára venni a következményeit. Azt hiszi, hogy nincs benne
becstelenség, amíg takargatni tudja. Ez volt szakasztott az én esetem.
Mentül tovább töprenkedtem ezen, annál élesebben vágott belém a
lelkiismeretem és annál vétkesebbnek, alávalóbbnak és ordinárébbnak
éreztem magamat. És végül hertelen megvillant bennem, hogy itt tisztára
a gondviselés keze vágott a szemem közé és éreztette velem, hogy
istentelenségemet az egész időn át szemmel kísérte onnan felülről az
égből, míg én ellopom tulajdon szerecsenjét egy szegény öreg nőnek, aki
soha engemet egy szóval se bántott. Most, hogy megmutatódott, hogy van
Valaki, akinek a szeme mindig rajtunk van és aki nem engedi meg, hogy az
ilyen istentelenségeinket a kelleténél tovább űzzük-fűzzük: úgy
megrémültem, hogy majd nyomban össze nem estem. Hát próbáltam valahogy a
dolgot elmagyarázni magamra nézve, mondok, hogy már ilyen gonosznak
neveltek, hát nem is érhet olyan nagy ítélet; de bévül valami azt
mondta: Nem ott volt-e a vasárnapi iskola? Ha szorgalmasan járod,
megtanítottak volna rá, hogy az olyan ember, aki úgy cselekszik, mint
ahogy én cselekedtem a szerecsen dolgában, elég az örök kárhozat
tüzében.
Ettől megborzadtam. Mondok, megpróbálok imádkozni; meglátom, nem
sikerül-e jobb fiúvá lennem, mint amilyen eddig voltam. De nem találtam
meg hozzá a szavakat. Mért nem találtam meg? Ezt hiába takargattam volna
_Ő_ előtte. De hiába még magam előtt is. Nagyon jól tudtam, mért nem
találok szókat az imádsághoz. Azért nem, mert a szívemben nem volt az
igazság; azért, mert nem voltam őszinte; azért, mert kétszínű játékot
űztem. Úgy tettem, mintha el akarnék fordulni a bűntől, be lennt, bévül
ragaszkodtam a legnagyobb bűnömhöz. Azon iparkodtam, hogy kényszerítsem
a számat az igazmondásra, az őszinte beszédre, megírván a szerecsen
tulajdonosának, hogy hol van a feketéje; de mélyen bennem tudtam, hogy
ez hazugság és _Ő_ tudja eztet. Imádkozva hazudni nem lehet, ezt
kitanultam.
Igy hát bizony nagy bajban voltam, a lehető legnagyobban s nem tudtam,
mit csináljak. Végül támadt egy gondolatom. Megírom, mondok a levelet,
aztán meglátom, tudok-e imádkozni? Nohát, az nagyszerű volt, hogy erre
mennyire megkönyebbültem, könnyű voltam, mint a pehely és egyenesen
fölemelkedtem és a bajt mintha elfújták volna rólam. Fogtam egy kis
darab papirost, meg ceruzát, jó kedvvel és nagy izgalomban, leültem és
írtam:
»Vatszon kisasszony, szökésben lévő szerecsenyje, Dzsim, idelenn van két
mérföldnyire Pejkszvill alatt és Felpsz úr megvette és kiadja, ha
megküldi neki a kitett jutalmat.
_Hokk Finn_.«
Ez jól esett, úgy éreztem először életemben, hogy tisztára vagyok mosva
minden bűntől, és láttam, hogy most már tudok imádkozni. De nem fogtam
hozzá rögtön, hanem odatettem a papirost s ott ültem gondolkozva.
Mondok, hogy milyen jó, hogy így fordult minden, és hogy milyen közel
jártam a vesztemhez és a pokol kapujához. És tovább töprenkedtem.
Eszembe jutott egész utunk a folyón; és magam előtt látom Dzsimet, ahogy
az egész időn át volt, nappal és éjtszakának idején, néha holdvilággal,
néha zivataros időben, és mink csak úszunk himbálózva, tereferézve,
danolva, nevetgélve. De valahogy nem tudtam olyan helyeket fölidézni,
amik megkeményítettek volna ellene, csak inkább másik fajtabélit.
Láttam, hogy őrsége végén hogyan áll tovább is őrt, mikor az én sorom
lett volna, ahelyett, hogy szólított volna és hagyott tovább aludni; és
látom rém örömét, mikor visszakerültem a ködből; és mikor fölkerestem a
lápon odafönn, ahol a vendetta volt; és mindenféle effélét; és hogy
mindig úgy szólított, hogy Drágicám, és kedveskedett, és megtett minden
kigondolhatót érettem és hogy milyen áldott jó volt mindétig, s végül
jutott eszembe az idő, mikor megmentettem azzal, hogy azt mondtam az
embereknek, hogy feketehimlő van a tutajunkon, és ő olyan hálás volt és
azt mondta, én vagyok az öreg Dzsim legjobb embere a világon és az
egyetlen is neki a világon; és ekkor véletlenül körülnézek és meglátom
azt a papirost.
Egészen közel volt hozzám. Kezembe vettem és néztem. Reszkettem, mert
választanom kellett örök időkre két dolog közül egyet s tudtam, hogy
választanom kell. Egy percig töprenkedtem, még a lélekzetemet is szinte
visszatartottam, aztán azt mondom magamban:
– Rendben van, gyerünk hát a pokolba! és eltéptem a papirost.
Borzasztó gondolatok, borzasztó szavak voltak, de már kimondtam. És úgy
is hagytam, kimondva és soha többé nem gondoltam a megjavulásra.
Kituszkoltam az egész dolgot a fejemből; mondok, visszatérek a
gonoszságba, ez volt az én sorom, mert erre nevelődtem, a másik nem az
én sorom volt. És hogy mindjárt meg is induljak az utamon, vissza fogom
lopni Dzsimet a rabszolgaságból. És ha eszembe tudna jutni valami ennél
is gonoszabb, hát azt is megtenném, mert ha már benne vagyok és pedig
komolyan, hát minek állanék meg a vége előtt.
Most már nekiültem, ha kifundálhatnám, hogy fogjak hozzá, és
megforgattam elmémben minden kigondolható módot és végül megállapodtam
egy tervben, amelyet szerettem. Tájékoztam magamat egy erdős sziget
körül, amely egy kissé lefelé volt a folyóban és mihelyt jócskán
beesteledett, kikecmeregtem a tutajommal s odamentem, a tutajt
elrejtettem s betértem a putriba. Végigaludtam az éjtszakát s fölkeltem,
mielőtt megvirradt volna, megreggeliztem, felöltöztem. Készletben lévő
ruhámba egynémely más ruhát motyóba kötöttem egy s más egyébbel, fogtam
a csónakot s kieveztem a partra. Olyan helyen kötöttem ki, ahol
gondolatom szerint Filpszék telepe lehetett és motyómat elrejtettem a
sűrűben, megtöltöttem a csónakomat vízzel, megterheltem szikladarabokkal
és elmerítettem olyan helyen, ahol rátalálhatok, ha szükségem lesz rá,
egy fertálymérfölddel egy kis gőzfűrészmalom alatt, amely a parton volt.
Ekkor aztán nekivágtam az országútnak, s mikor elmentem a malom előtt,
hirdetőtáblát látok rajta ezzel a felírással: _Filpsz fűrészmalma_. S
mikor a majorhoz érek, mintegy két-háromszázölnyire odébb, jól
kimeregettem a szememet, de nem láttam a közelben senkit, ámbár már
fényes nappal volt. De nem törődtem vele, mert iszen egyelőre nem is
volt szükségem senkire, csak a vidék iránt akartam tájékozódni. Tervem
szerint a város felől akartam odakerülni, nem alulról. Igy hát épen csak
körülnéztem, aztán indultam egyenesen a város felé. Hát kérem, ki az
első ember, akit ott látok, a herceg. Épen hirdetést ragasztott ki a
fejedelmi nonpluszultráról – három előadás három éjjel egy végbe –
szakasztott, mint a multkor. Micsoda pofájuk van ezeknek az
imposztoroknak! Szinte hegyibe szaladtam, nem lehetett kitérni.
Meghökkenve nézett rám s aszondja:
– Hahó, honnan kerülsz te ide? Aztán mintha jó kedve lenne, sietve
kérdez: és hol a tutaj? Jó helyre vitted?
Én azt mondom: – Ép eztet akartam én kérdezni fenségedtől.
Erre már nem látszott úgy meg a jókedve s aszondja:
– Mi visz arra, hogy engemet kérdezzél?
– Hát, – mondom én – mikor láttam tegnap a királyt abban a lebujban,
mondok magamban, ezt ugyan egypár óra előtt, amíg ki nem józanodik, nem
kapjuk haza; hát elmentem kószálni a városban, hogy eltöltsem az időt s
megvárjam. Egy ember osztán ajánlott tíz centet, hogy segítsek neki
áthajtani a vízen egy csónakot, meg vissza is, mert egy birkát köll
elhoznia, s én elmentem vele; de mikor a birkát a sajkába akartuk
vonszolni és az az ember a kezembe adta a kötelet, hogy húzzam, míg ő
hátúrul tolta, a birka erősebb volt mint én, elszakasztotta magát és
elszaladt. Mink utána. Kutyánk nem volt, így magunk kergetőztünk vele
nagy földön, amíg kifárasztottuk. Este lett, mire elfogtuk, akkor
áthoztuk a folyón és én elindultam a tutajhoz. Mikor látom odaérve, hogy
tutaj nincsen, mondok magamban, bajba keveredtek s el kellett
menekülniök; és elvitték magukkal a szerecsenemet, az egyetlen
szerecsent az egész világon, aki az enyim volt és most itt vagyok,
idegen vidéken és nincsen semmi jószágom, se semmim és immár miből éljek
meg; hát leültem és sírtam. Az erdőben töltöttem az egész éjjelt. De hát
mi lett a tutajból? És Dzsimből, szegény Dzsimből?
– Huncut a nevem, ha tudom. Ez lett belőle. Az a vén bolond seftet
csinált és kapott negyven dollárt s mikor ott találtuk a csapszékben, a
naplopók féldollárba játszottak vele s elnyerték minden pénzét, kivéve,
amit elköltött pálinkára; s mikor késő éjtszakára hazakaptam s láttuk,
hogy a tutaj eltűnt, azt mondtuk: az a kis semmiházi ellopta a
tutajunkat, lerázott bennünket a nyakáról s elszökött a folyón le.
– A szerecsenemet csak nem ráznám le, vagy mi, úgy-e? Az egyetlen
szerecsen volt a világon, aki az enyim volt s a tutaj az egyetlen
jószágom.
[Épen hirdetést ragasztott ki a fejedelmi…]
– Erre ugyan nem gondoltunk. De valóság úgy gondolom, hogy olybá néztük,
hogy a mi szerecsenyünk, csakugyan annak néztük; az isten a
megmondhatója, volt is miatta elég bajunk. S mikor láttuk, hogy a tutaj
nincs és mi teljesen plűre estünk, nem maradt egyéb hátra, mint
szerencsét próbálni a nonpluszultrával. Azóta is egyebet se teszek, mint
hirdetést ragasztok ki, s a gégém száraz, mint a puskaporos szaru. Hol
az a tíz cent. Add ide.
Volt nekem szépecskén pénzem, hát adtam neki tíz centet, de megkértem,
költse inkább ennivalóra, s adjon nekem is belőle, mert hogy ez az
összes pénzem és nem ettem semmit tegnap óta. A herceg nem felelt
semmit. Aztán rám ripakodik s azt mondja:
– Mit gondolsz, nem jár el a szája annak a négernek mirólunk?
Megnyúzzuk, ha besúgja a dolgunkat.
– Hogy súghatná be? Hát nem megszökött?
– Nem. Az a vén bolond eladta, aztán csak nem is osztozott velem, a pénz
meg elment.
– Eladta! – mondom én s ríva fakadtam. Az én négerem volt, az a pénz is
az én pénzem volt. Hol van a szerecsenem? Szükségem van rá.
– Már azt vissza nem kaphatod, hát abbahagyhatod a pityergést. Nézd
csak, meg mernéd tenni, hogy te lepleznél le bennünket. Akasszanak fel,
ha bízom benned. De ha meg mernéd tenni –
Megállt és én sohase láttam ilyen csunya nézést a herceg szemében.
Pityeregve mondtam:
– Nem akarok én leplezni senkit, rá se érek az effélére. Az én dolgom
megkeresni a szerecsenemet.
Némileg meg volt akadva az öreg s ott állt, karján a ropogó hirdetések,
tünődött a homlokát ráncba szedve. Végül azt mondja:
– Mondok valamit. Itt kell maradnunk három napig. Ha megígéred, hogy
azalatt nem szólsz senkinek, meg hogy a szerecseny se szól, megmondom,
hogy hol van a fekete.
Én megígértem s ő azt mondja:
– Egy bérlő, a neve Szejlesz – ezzel elhallgat. Világos, hogy meg akarta
mondani az igazat; de amint így elhallgatott s elkezdett megint
gondolkozni és studérozni, már láttam, hogy megfordította a szándékát.
Úgy is volt. Nem bízott bennem; azt akarta, hogy menjek el láb alul mind
a három napra. Igy hát egy kis vártatva azt mondja:
– Azt az embert, aki megvette, Abrám Fószternek híjják – Abrám Zs.
Fószternek; negyven mérföldnyire lakik innen erre befelé, a lafajetti
országúton.
– Helyes, – mondom én – oda elérek három nap alatt. És elindulok még
ezen a mai napon délután.
– Nem délután, indulj nyomban; és ne is vesztegess semmi időt, útközben
ne járjon a szád. Ki ne ereszd a nyelvedet a fejedből és iparkodjál
egymásután előre, akkor nem lesz tőlünk semmi bántódásod. Megértettél?
Több se kellett nekem, csakis erre vártam: hogy háborítlan és szabadon
hajthassam végre a tervemet.
– Hát, egy-kettő, indulj, – mondja ő – aztán Fószter úrnak beszélhetsz,
amit akarsz. Talán el tudod vele hitetni, hogy Dzsim a te szerecsenyed –
vannak olyan féleszűek, akik nem kérik az okmányokat, legalább
hallottam, hogy erre délen vannak. És ha elmondod neki a hirdetési
cédulát és jutalomsvindlit, talán el is hiszi, ha megmagyarázod neki,
hogy mért csináltuk. Most pedig lódulj s mondj ott, amit akarsz, de
jusson eszedbe, nehogy útközben akárhol eljárjon a szád.
Igy váltunk el és én indultam a folyótól befelé. Körül se néztem, de
éreztem, hogy a herceg utánam néz. De tudtam, hogy ebben kifárasztom.
Mentem egyenest körülbelül egy mérföldnyire, anélkül, hogy megálltam
volna; s akkor dupla lépésben az erdőn keresztül visszaindultam Filpszék
felé. Mondok, legjobb lesz minden kertelés nélkül egyenesen nekivágni a
dolgomnak, mert Dzsim száját is be akartam tömni, amíg ezek a gazok nem
pusztulnak a vidékről. Elég volt már belőlük, ideje, hogy
megszabaduljunk tőlük.

X. FEJEZET.
Mikor odaértem, csendes volt minden, s mintha vasárnap volna és meleg
volt és napfényes, a munkások mind a mezőn voltak. És valami olyan
gyönge bogárzúgás és légydongás volt a levegőben, amitől olyan
elhagyatottságot érez az ember, mintha mindenki meghalt s elköltözött
volna. És ha egy kis szellő arra libben és megzörgeti a faleveleket,
olyan gyászos érzés fogja el az embert, mert mintha szellemek suttogása
volna, szellemeké, melyek már sok éve meghaltak – s az ember azt
gondolja, itt beszélgetnek körülötte. Rendesen mintha az ember maga is
megkívánná tőle, bár már nem élne és vége volna mindennek.
Olyan kis hétszilvafás birtok volt ezé a Filpszé, de a többi is mind
ilyen. Léckerítés egy kétholdas udvar körül; egy elfűrészelt gerendákból
összerótt lépcsőféle, átjárónak a kerítéshez vagy hogy az asszonyok
felhágjanak rá, mikor lóra ülnek; itt-ott beteges gyeprészek a tágas
udvaron, mely azonban nagyobbrészt puszta volt és kopasz, mint egy ócska
kalap, ha lekopott róla a szőr; gerendából rótt ormótlan nagy ház a
fehérek számára faragott gerendából, a hézagok agyaggal vagy malterrel
kitömve, ezek a sársávok valamikor meszet is láttak; faragatlan
gerendából rótt konyha, nagy, széles, oldalt nyitott, de fölül födött
folyosóval, mely összeköti a lakóházzal; gerendából füstölőhelyiség a
konyha mögött; egy magányosan álló kis kaliba a kerítés mellett a ház
háta mögött s egypár melléképület a másik oldalon; hamugödör, a kis
kaliba mellett nagy vasfazék szappanfőzésre; a konyhaajtó mellett lóca,
rajta vízmerőcsöbör és kötél; egy alvó kutya sütkérezve a napon; itt-ott
még néhány alvó kutya három árnyékos fa alatt odébb a sarokban; a
kerítésen egy helyen pár indás szederbokor; a kerítésen kívül kert és
egy görögdinnyeföld; aztán jön a gyapotmező, aztán a földek, meg az
erdő.
Megkerültem az egészet s átmásztam a hátsó hágcsón a hamugödör mellett s
a konyha felé indultam. Alig mentem egy kicsit, hallom egy rokka
berregését, amint nekilendül panaszosan és lohadva alászáll; ettül
megint úgy megszállt a halál vágya, mert ez a legzsongítóbb hang az
egész világon. Hát csak mentem előre minden bizonyos szándék nélkül, de
bíztam a gondviselésben, hogy majd a számba adja a szükséges szókat, ha
arra kerül a sor; mert azt már megtapasztaltam, hogy a gondviselés
mindig a kellő szókat adja a számba, ha nem avatkoztam a dolgába.
Mikor fele úton voltam, felkerekedett először egy kutya, aztán egy másik
és felém jött; persze, én megálltam, farkasszemet néztem velök és
mereven megálltam. De hogy micsoda haddelhadd volt, amit csináltak! Egy
fertály minutában úgyszólván kerékagy lett belőlem, a küllők a kutyák
voltak, vagy tizenöt darab körben körülöttem, nyakuk, orruk kinyújtva
felém, úgy ugattak és tutultak; aztán egyre szaporodtak; lehetett látni,
mint szöknek elő a kerítésen át, sarokból, minden oldalról.
Egy szerecsen asszony törtet ki a konyhából doronggal a kezében egyre
kiabálva: Nemmisz el Száraz, kusti Fótos, nem mentek el! És hozzávágott
előbb az egyikhez, aztán a másikhoz, hogy üvöltöttek bele s elkotródtak
s a többi követte; de már a következő szempillantásban visszajöttek
farkcsóválva s elkezdtek velem barátkozni. Nem rossz állat a kutya, azt
mondhatom.
Az asszony után pedig kijött egy kis szerecsen leány és két szerecsen
gyerek minden ruha nélkül egyéb egy vászoning s belekapaszkodtak anyjuk
szoknyájába s onnan kukucsáltak rám, ez a rendes szokásuk. Aztán csak
jön ám a házból a fehér asszony, mintegy ötvenéves, hajadonfőtt, a
kezében a guzsaly; utána apró fehér gyermekei, szakasztott úgy, mint a
kis négerkölykök. Az asszony olyan szélesen mosolygott, hogy alig tudott
a lábán megállni s azt mondja:
– Hát itt vagy valahára, te vagy?
Én mielőtt még meggondoltam volna, kiszalasztottam, hogy: Én vagyok
asszonyság.
Ő pedig cirógatott, ölelgetett és szorongatott, aztán megfogta mind a
két kezemet és csak rázta meg rázta; és mintha nem győzne ölelni meg
rázogatni, aszondja: Nem hasonlítasz annyira az anyádra, mint gondoltam,
de ez semmi, mit törődném vele, úgy örülök, hogy látlak! Te kedves,
édes, azt hiszem, meg tudnálak enni! Gyerekek, az unokatestvértek Tom!
Mondjátok neki, hogy isten hozta.
De azok meglapultak s a szájukba dugták az ujjukat s az anyjuk háta mögé
bujtak. Ő meg csak rohant tovább, aszondja:
– Liszka fuss, készíts neki stantapé meleg reggelit – vagy tán
reggeliztél a hajón?
Mondtam, hogy reggeliztem. Hát indult a ház felé, engem kezemnél fogva
vitt, a gyerekek meg utána trotykoltak. Hogy odaértünk, engemet
beleültetett egy lukas székbe, maga szembe ült velem egy alacsony
székre, mind a két kezemet fogva s aszondja:
– Most legalább jól megnézhetlek; és isten a lelkem, hogy rá voltam
éhezve sok-sok hosszú esztendő óta; de most itt vagy végre! Már jó
néhány órája vártunk. Mi tartott vissza? Megfeneklett a hajótok?
– Igen asszonyság.
– Ne mondd, hogy igen – asszonyság. Mondd Szelli néni. Hol feneklett
meg?
Én bizony erre nem tudtam igazában mit mondani, mert sejtelmem se volt
róla, fölülről vártak-e hajót vagy alulról. De nagyobbrészt az ösztönöm
után szoktam indulni s az ösztönöm azt súgta, hogy alulról várják a
hajót, föl Orlensz felé. De ez se sokat használt, mert nem tudtam a
lefelé levő zátonyok nevét. Már láttam, föl kell találnom egy ilyen
zátonyt vagy azt mondanom, hogy elfelejtettem a nevét annak, amelyiken
megfeneklettünk, vagy – no most egy ötletem támadt és ki is böffentettem
azonmód:
– Nem a megfenekléstől volt a késedelem, ez csak rövid ideig tartott,
fölrobbant egyik cilinderünk,
– Uram bocsá! Megsérült valaki?
– Nem, csak egy szerecsent ölt meg.
– Milyen szerencse; mert bizony néha kár esik emberben is. Most mult
karácsonykor volt két esztendeje, hogy nagybátyád Szejlesz jött fel
Nyúorleansz felül a rozoga Lallirúkon, annak is fölrobbant egy cilindere
és bizony megnyomorított egy embert. Gondolom utóbb meg is halt.
Baptista vallású volt szegény. Szejlesz bátyád ismert Beton-ruzsban egy
embert, aki nagyon jól ismerte a familiáját. Igen, igen, most már
eszembe jut, meghalt. Prantos lett és meg köllött amputálni. De nem
segített rajta. Igen, igen, prantos, – az lett szegény. Az egész teste
egy kékség volt és meghalt egy dicsőbb föltámadás reményében. Azt
mondják, hogy szinte látványosság számba ment. A nagybátyád minden
áldott nap följárt a városba érted; most is odajár vagy egy órája, hogy
elment: de nem telik bele egy perc és itthon lesz. Találkoznotok köllött
az úton, nem láttad? Olyan régi módi bácsi –
– Nem, Szelli néni, nem láttam én senkit se. A hajó épen virradóra
kötött ki s én a bagázsiámat otthagytam a kikötőkompon s magam
körülnéztem egy kicsit a városban s egy kicsit a vidéken, hogy teljék az
idő s ne érjek ide nagyon korán.
– Kinek a kezére adtad a bagázsiádat?
– Senkinek se.
– Jaj, gyerök, gyerök: ellopják.
– Ahá, én eldugtam, onnan ugyan nem, – mondom én.
– És hogy kaptál olyan korán reggelit a hajón?
Ezzel ugyan vékony jégre állított, de én kivágtam:
– A kapitány ott látott állongálni s azt mondta, jobb lesz, ha valamit
eszem mielőtt partra szállok, s levitt a tisztek reggelijéhez és adott,
ami csak köllött.
Már olyan izgatott lettem, hogy figyelni sem igen tudtam, az eszem mind
ez idő alatt egyre a gyerekeken járt; mondok, ha egy kicsit
félrehúzódhatnék velök, megtapasztalhatnám őket és kitudnám, hol is
vagyok voltaképen. De semmi alkalmam nem akadt rá. Filpszné nem tágított
és csak rohant velem előre. Csakhamar a hideg futott végig a hátamon,
mert azt mondja:
– De hát, mi csak törtetünk – aszondja – előre és te még egy szót se
mondtál a hugámról, sem senkiről. Hát én most megállítom a malmomat, te
meg nyisd ki a te zsilipedet. És mondj el mindent akkurátusan; mondj el
mindent mindenkiről, egyikről is másikról és valamennyiökről; hogy hogy
vannak, mit csinálnak, mit bíztak rád, hogy nekem elmondd és mindent az
utolsó szóig, ami csak eszedbe jut.
No, most már igazán jó helyen voltam. Eddig a gondviselés a részemen
volt s rendben ment minden. De most ugyancsak plűre estem. Már láttam,
hogy csepp haszna se lesz, ha tovább akarok ezen már előre gázolni.
Mondok, ez is olyan hely, ahol az igazmondással köll szerencsét
próbálnom. Már ki is nyitottam rá a számat, de a néni megmarkolt és
betuszkolt az ágy mögé és azt mondja:
– Ahun gyün a! Bukjál alább a fejeddel, úgy, most jól van, úgy nem lát
meg. Ne áruld el magadat, hogy itt vagy. Megtréfáljuk az öreget.
Gyerekek, el ne járjon a szátok.
Nohát, most benne vagyok a pácban, mondok. De semmi haszna, ha emésztem
magam. Nem volt mit egyebet tenni, mint meglapulni és szerencsét
próbálni és készen lenni arra, hogy elkapjam a fejemet, ha beüt a ménkü.
Épen csak hogy picurkát láttam az öregurat, mikor bejött, mert az ágy
eltakarta. Filpszné azonban ráveti magát és aszondja:
– Megjött?
– Nem, – mondja az ura.
– Boldog isten, – mondja az asszony – mi az isten csodája történhetett
vele?
– El sem tudom képzelni, – mondja az öregúr – és mondhatom, rémítőn
nyugtalanít a dolog.
– Nyugtalanít, – mondja az asszony – engemet szinte szétvet! Meg köllött
jönnie és maga elvétette az úton. Tudom, hogy így van, valami azt súgja,
hogy így van.
– Aj, Szelli, el nem hibázhattam az úton, ezt te is tudod.
– Jaj, édes uram, mit mond majd hozzá a hugom! Meg köllött jönnie és
maga elvétette. Ő…
– Oh ne zaklass te is, úgyis olyan zaklatott vagyok. Sehogy se tudom a
dolgot megérteni. Végire jutottam a sütnivalómnak és nem átallom
bevallani, hogy agyon vagyok rémülve. De semmi reménye annak, hogy
megjött, mert nem jöhetett meg úgy, hogy én elvétettem. Szelli, ez
borzasztó dolog. Valami érte azt a hajót, annyi bizonyos.
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Huckleberry Finn kalandjai - 17
  • Parts
  • Huckleberry Finn kalandjai - 01
    Total number of words is 4320
    Total number of unique words is 1802
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    46.5 of words are in the 5000 most common words
    51.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 02
    Total number of words is 4471
    Total number of unique words is 1774
    33.1 of words are in the 2000 most common words
    44.5 of words are in the 5000 most common words
    50.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 03
    Total number of words is 4446
    Total number of unique words is 1794
    31.5 of words are in the 2000 most common words
    42.4 of words are in the 5000 most common words
    47.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 04
    Total number of words is 4401
    Total number of unique words is 1837
    27.5 of words are in the 2000 most common words
    38.7 of words are in the 5000 most common words
    43.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 05
    Total number of words is 4406
    Total number of unique words is 1815
    32.6 of words are in the 2000 most common words
    44.8 of words are in the 5000 most common words
    51.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 06
    Total number of words is 4369
    Total number of unique words is 1760
    31.1 of words are in the 2000 most common words
    42.1 of words are in the 5000 most common words
    48.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 07
    Total number of words is 4350
    Total number of unique words is 1757
    32.2 of words are in the 2000 most common words
    43.4 of words are in the 5000 most common words
    49.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 08
    Total number of words is 4359
    Total number of unique words is 1825
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    49.4 of words are in the 5000 most common words
    55.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 09
    Total number of words is 4310
    Total number of unique words is 1924
    32.0 of words are in the 2000 most common words
    43.0 of words are in the 5000 most common words
    48.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 10
    Total number of words is 4196
    Total number of unique words is 1948
    29.4 of words are in the 2000 most common words
    41.9 of words are in the 5000 most common words
    46.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 11
    Total number of words is 4344
    Total number of unique words is 1884
    29.8 of words are in the 2000 most common words
    42.4 of words are in the 5000 most common words
    48.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 12
    Total number of words is 4319
    Total number of unique words is 1873
    33.4 of words are in the 2000 most common words
    45.5 of words are in the 5000 most common words
    50.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 13
    Total number of words is 4344
    Total number of unique words is 1756
    34.4 of words are in the 2000 most common words
    46.9 of words are in the 5000 most common words
    52.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 14
    Total number of words is 4308
    Total number of unique words is 1652
    36.2 of words are in the 2000 most common words
    48.9 of words are in the 5000 most common words
    55.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 15
    Total number of words is 4370
    Total number of unique words is 1713
    34.6 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    53.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 16
    Total number of words is 4310
    Total number of unique words is 1791
    33.4 of words are in the 2000 most common words
    45.0 of words are in the 5000 most common words
    50.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 17
    Total number of words is 4325
    Total number of unique words is 1727
    34.3 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    53.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 18
    Total number of words is 4291
    Total number of unique words is 1702
    30.6 of words are in the 2000 most common words
    42.0 of words are in the 5000 most common words
    47.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 19
    Total number of words is 4391
    Total number of unique words is 1798
    30.0 of words are in the 2000 most common words
    40.1 of words are in the 5000 most common words
    45.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 20
    Total number of words is 4388
    Total number of unique words is 1775
    30.7 of words are in the 2000 most common words
    42.1 of words are in the 5000 most common words
    47.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 21
    Total number of words is 4370
    Total number of unique words is 1765
    33.7 of words are in the 2000 most common words
    45.9 of words are in the 5000 most common words
    51.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 22
    Total number of words is 254
    Total number of unique words is 202
    33.1 of words are in the 2000 most common words
    43.3 of words are in the 5000 most common words
    51.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.