Huckleberry Finn kalandjai - 15

Total number of words is 4370
Total number of unique words is 1713
34.6 of words are in the 2000 most common words
47.3 of words are in the 5000 most common words
53.9 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
benne. Azt hittem, el fognak fehéredni. Dehogy! Eszük ágában sem volt. A
herceg nem mutatta, hogy gyanítja, hogy baj van, hanem egyre gögözött
ide-oda, boldogan és megelégedetten, mint egy bugyela korsó, amelyből
író bugyborékol ki; ami a királyt illeti, az rém bánatosan nézett az
újon érkezőkre, mintha csikarná a szíve mélységeit a gondolat, hogy
ilyen csalók és gazemberek is vannak a világon. Csodálatosan csinálta az
öreg. Egy csomó tekintélyes ember sereglett köréje, hogy lássa, hogy az
ő részén vannak. Az az öreg úr, aki most érkezett, halálosan
zavarodottnak látszott. Csakhamar felszólalt, s ott nyomban láttam, hogy
angolországi szójárással beszél, nem úgy, mint a király, ámbár hogy
tekintve, hogy csak utánzat, a király is elég jó volt. Nem tudom
visszaadni az öreg bácsi szavait, sem utánozni nem tudom, de a tömeg
felé fordult és körülbelül ezt mondta:
– Ez olyan meglepetés rámnézve, melyre nem voltam elkészülve; és
beismerem nyiltan és őszintén, nem is vagyok abban a helyzetben, hogy
szembeszálljak vele s megfeleljek rá. Mert baj ért bennünket, engem meg
az öcsémet; ő eltörte a félkarját, a bagázsiánkat pedig partra tették
egy várossal följebb a folyón mult éjjel tévedésből. Én Péter Vilksz
Harri nevű testvére vagyok és ez Vilmos, a másik testvére, aki se nem
hall, se nem beszél, sőt most mutogatni sem tud annyit, hogy megértsék,
mert mostan csak félkézzel tud mutogatni. Azok vagyunk, akiknek mondjuk
magunkat; és egy-két nap mulva, ha megjön a málhánk, meg is tudjuk
bizonyítani. De addig inkább nem szólok egy szót se többet, hanem megyek
a vendéglőbe, ott várok a továbbiakra.
Ezzel ő is, meg az új kuka el is indultak; a király meg micsináljon?
Nevet és következőkép csörömpöl:
– Eltörte a karját! No persze, hogy is ne törte volna, még pedig épen
jókor, a lelkem csalója, holott most mutogatni kéne vele, de nem tanulta
meg, hogy hogyan csinálja. Aztán elveszett a bagázsiájok! Ajnye, be jó!
És rendkívül elmés a – körülményekhez képest.
És újra nevetett és vele nevetett mindenki, három vagy négy embert, vagy
mondjuk, egy féltucatot kivéve. Ezek közül egy volt a doktor; egy másik
volt egy gyilkosszemű úri ember, régimódi, szőnyegszövetből kézsült
pakktáskával, aki ép most érkezett a gőzösön és halkan beszélt a
doktorral és nézte a királyt és egyszer-egyszer bólintva hozzá: ez Levi
Bell volt, az ügyvéd, aki odavolt Lujvillba; még egy másik, egy szálas,
kemény, nagytermészetű ember volt, aki csak most jött és figyelt
mindenre, amit az öreg úri ember mondott s most a királyt figyelte.
Mikor pedig a király elvégezte a mondókáját, fogja magát a
nagytermészetű s aszondja:
– Nézze csak, – mondja – ha maga Harri Vilksz, ugyan mikor jött ebbe a
városba?
– A temetés előtte való napon, barátocskám – mondja a király.
– De mely órájában a napnak?
– Estefelé, egy vagy két órával napnyugta előtt.
– Micsoda alkalmatosságon?
– A Szuzen Paull fedélzetén Cincinátiból.
– Akkor hát hogyan került aznap reggel az _Itcés_ tájékára – csónakon?
– Nem voltam az Itcés tájékán reggel.
– Ez meg már hazugság.
Többen megragadták a nagytermészetűt s kérték, ne beszéljen ilyen hangon
egy öreg emberrel, aki hozzá még lelkész is.
– Akasszák fel az ilyen lelkészt, hazug imposztor őkelme. Odafönn volt
aznap reggel az _Itcés_-nél. Én ugy-e, hogy ott lakom? Nos, én is ott
voltam, ő is ott volt. Csónakon jött, vele jött Trin Kollinsz és egy
fiú.
A doktor kap a dolgon s azt mondja:
– Ráismerne Hejnisz uram a fiúra, ha meglátná?
– Nem tudom, de azt tartom, ráismernék. Hé, de hiszen ahun van ni,
egészen biztosan ráismerek.
Ezzel rám mutatott. A doktor azt mondja:
– Szomszéduraimék, nem tudom, az újonérkezettek csalók-e vagy sem, de ha
ezek itt nem imposztorok, akkor én egy tökfilkó vagyok, annyit
mondhatok. Azt gondolom, a mi kötelességünk lesz gondoskodni arról, hogy
ezek addig innen el ne menjenek, amíg ennek a dolognak a végire nem
járunk. Gyerünk Hejnisz úr, jöjjenek mindnyájan a többiek is. Vigyük e
fickókat a kocsmába s ott szembesítsük a másik párral s én reméllem,
végig se kell mennünk a dolgon, hogy kitaláljunk valamit.
Pecsenye volt ez a népnek, bárha tán nem is a király barátainak; így hát
mind indultunk oda. Ez napnyugta körül volt. A doktor engemet a kezemnél
fogva vitt és elég barátságos volt, de a kezemet el nem eresztette
volna.
Mindnyájan egy tágas szobába mentünk a vendéglőben s meggyújtottunk egy
pár gyertyát és odahívtuk az új jövevénypárt is. Elsőbb a doktor szól s
azt mondja:
– Nem akarnék nagyon gorombán bánni ezzel a két emberrel, de azt tartom,
hogy csalók és lehet, hogy cinkostársaik is vannak, akikről mi nem
tudunk semmit. Ha vannak nekik, nem fognak-e ezek a cinkosok a Vilksz
Péter pénzeszacskójával odébb állni? Ez, úgy-e, minden valószínűség
nélkül van? Ha ezek az emberek nem csalók, nem fognak vonakodni s
elküldenek azért a pénzért s ránk bízzák, amíg igazukat meg nem
bizonyítják. Nem jól mondom?
Mindenki elismerte, hogy úgy van. Igy, mondok, jó kis kutyaszorítóba
vitte a bandánkat mindjárt az első szavával. De a király csak bánatosan
nézett és azt mondja:
– Nemes urak, azt mondom én, bár itt volna az a pénz, mert semmi
szándékom sincs bármit is útjába tenni egy becsületes, nyilt és alapos
vizsgálatnak ebben a nyomorúságos ügyben; de haj, a pénz nincs meg; akár
küldjenek el és nézessék meg, ha tetszik.
– Hát akkor hol van?
– Mikor a hugom odaadta, hogy tegyük el a számára, fogtam és az
ágyambeli szalmazsák belsejébe rejtettem, mert nem akartam arra az egy
pár napra, míg itt leszünk, bankba tenni, s mert azt hittem, az ágy
biztos hely, s mivelhogy nem vagyunk hozzászokva szerecsenyekhez, hát
azt gondoltuk, azok is becsületes nép, mint Angliában a cselédek. A
négerek ellopták másnap reggel, amikor én lementem a földszintre; s
mikor eladtam őket, még nem tudtam, hogy nincs meg a pénz, így tisztára
elemelték. Az inasom bővebbet is mondhat róla önöknek, nemes uraim.
A doktor s még néhányan azt mondták rá, lárifári és én vettem észre,
hogy senki se hitte el egészen ezt a dolgot. Egy ember azt kérdezte
tőlem, láttam-e, hogy a feketék ellopták a pénzt? Én azt feleltem, nem
láttam; én csak kilopózni láttam őket a szobából és tovainalni, és nem
is gondoltam hozzá semmit, mert azt hittem, attól félnek, hogy
felköltötték a gazdámat s iparkodtak láb alul elmenni, mielőtt ebből baj
lenne. Ennél többet nem kérdeztek tőlem. De aztán a doktor megint rám
ripakodik s aszondja:
– Te is angol ember vagy?
– Az vagyok, – mondom én – de ő és a többiek nevettek s azt mondták:
Püff neki!
Aztán csak nekivitorláztak az általános invesztigációnak; s benne
voltunk nyakig, ide-oda vizsgáltak, egyik órán ki, a másikon be, és soha
senkinek csak eszébe se jutott a vacsora, mintha kisebb dolguk is
nagyobb lett volna annál, és csak vizsgáltak és vizsgáltak nyakrafőre;
ilyen gabajodás még nem volt a világon. Elmondatták a királlyal a
históriáját, aztán elmondatták az öregúrral is a magáét; és egynémely
hájfejűt kivéve, mindenki láthatta, hogy az öreg úr igazat beszél, a
másik meg hazudik. Majd velem is elmondatták, amit tudtam. A király úgy
féloldalt rámkancsalított a szeme sarkából s így eleget tudtam arra
nézve, hogy hazabeszéljek. Elkezdtem hát mesélni Seffildről, hogy éltünk
ott és mindenfélét az angolországi Vilkszekről és így tovább; de nem
vittem sokra, mert a doktor csakhamar belenevetett; és Levi Bell, az
ügyvéd, azt mondja:
– Ülj le fiam, aszondja; én nem erőltetném meg magamat, ha neked volnék.
Azt tartom, nem vagy hozzászokva a hazudozáshoz, hát nem is áll jól a
kezedhez: még némi gyakorlatra lesz szükséged. Fene rosszul csinálod.
Bántam is én most a bókot, de annak örültem, hogy eleresztettek.
Most a doktor kezdett beszélni; odafordult s azt mondja:
– Ha akkor a városban lett volna Levi Bell –
A király itt közbevágott, kinyújtotta a kezét s azt mondja:
– Hogyan, ez az úr az én szegény néhai testvérem jó barátja, akiről oly
sokszor írt nekünk?
– Az ügyvéd s a király kezet fogtak s az ügyvéd mosolygott, tetszett
neki a dolog; jó darabig beszélgettek és aztán félrevonultak és halkan
beszélgettek; végre az ügyvéd fennszóval mondja:
– Ezzel rendben lesz. Én el fogom küldeni a rendelkezést együtt a
testvérével, ebből aztán megtudják, hogy rendben van a dolog.
Fogtak hát téntát, tollat és papirost, a király leült, féloldalt
hajtotta a fejét, rágta a nyelvét s valamit odakaparintott; aztán a
herceg kezébe adták a tollat – és ekkor, de először, a herceg nagyon
nyavalyás pofát vágott. De átvette a tollat és írt. Most az új öregúrhoz
fordult az ügyvéd és azt mondja:
– Legyenek szívesek ön és öccse egy pár sort leírni és aláírni.
Az öregúr írt valamit, de senki sem tudta elolvasni. Az ügyvéd
megrőkönyödve nézte, azt mondja:
– Ugyan meg vagyok akadva – s egy csomó régi levelet szedett elő a
zsebéből s vizsgálgatta, aztán vizsgálta az öregúr kezeírását, meg-meg
csak nézte, végül azt mondja: Ezeket a régi leveleket Vilksz Harri írta;
ez meg itt ennek a két úrnak a kezeírása és ebből akárki látja, hogy a
leveleket nem ezek írták (a király és a herceg rém bamba pofát vágtak,
mondhatom, mikor észrevették, hogy az ügyvéd hogyan becsapta őket) és –
folytatja az ügyvéd – itt van az öregúr kezeírása, ebből is könnyen
megmondja bárki, hogy ő sem írta ezeket a leveleket. A valóság az, hogy
az ő ákombákomjait egyáltalán nem lehet rendes írásnak mondani. Már most
itt van néhány levele –
Az öreg úri ember megszólal:
– Kérem, engedje meg, hogy megmagyarázzam. Senki a kezem írását nem
tudja elolvasni, csak itt az öcsém, ő a másolóm. Az az ő kezeírása ott a
levelekben, nem az enyém.
– Helyes, – aszondja az ügyvéd – ennek van valami formája. Van itt
Vilmostól is nehány levél; ha tehát iratna vele egy-két sort, akkor –
– Csakhogy a balkezével nem tud írni, – mondja az öregúr. Ha
használhatná a jobbkezét, ön is mindjárt látná, hogy ő írta az én
leveleimet is, meg a magáéit is. Nézze csak meg kérem, mind a két
fajtát, mindenik egyazon kéz írása.
Az ügyvéd megnézi s azt mondja:
– Úgy tetszik, úgy van, s ha nem úgy van, akkor is nagyobb a kettő közt
a hasonlatosság, mint milyennek az előbb láttam. Lám, lám, lám. Azt
hittem, jó csapásán voltunk a kibontakozásnak: most megint fuccs. De
akárhogy van, egy dolog bizonyos: ez a kettő egyik se Vilksz – és a
király meg a herceg felé intett a fejével.
Hát mit gondolnak, hogy ez a vakondokszemű vén bolond beadta erre a
derekát? Bizony nem adta be. Hogy ez a bizonyítás nem tiszta. Az ő
Vilmos öccse, aszondja, a legmegátalkodottabb imposztor a világon és nem
is próbált komolyan írni; látja, hogy azonmód tréfára fordult az esze, a
Vilmosé, ahogy a tollat a papirosra nyomta. És így hadart és hadart a
világba, hogy végül mintha már maga is elhitte volna, amit beszélt, – de
csakhamar közbeszól az újonérkezett öregúr s azt mondja:
– Eszembe jutott valami. Van valaki itt, aki segítette kiteríteni a
tetemet – a Vilksz Péter holttestét?
– Van, – aszondja egy hang. – Én, meg Ab Torner csináltuk. Itt vagyunk
mind a ketten.
– Ezek az urak tán meg tudják mondani, mi volt a halott mellére
tetoválva.
No már most nagyon össze köllött magát szedni a királynak, különben úgy
köllött volna ott nyomban lezuhannia, mint egy nehéz partnak, amelyet a
víz alámosott, olyan hirtelen kapta ezt a dolgot, – de tessék elhinni,
olyan izé volt ez, alkalmas arra, hogy akárkit leüssön a lábáról, ha ily
alaposan s készületlenül torkon ragadják – mert honnan tudhatta az öreg,
hogy mi volt arra az emberre tetoválva? Egy kicsit elfehéredett, ezen
nem tudott segíteni, és rém csendesség lett a szobában, mindenki
előrehajlott és rászögezte a szemét. Mondok magamba: No, most beadja a
kulcsot, nincs mit csináljon. Hát beadta? Dehogy adta! Szinte
hihetetlen. Azt tartom, az volt a gondolatja, addig hercehurcálja a
népet, amíg megúnják és elszálingóznak s ő meg a herceg kimenekülhet és
odébbállhat. Akárhogy is volt, ő ott ült s csakhamar elkezdett
mosolyogni és azt mondja:
– Hm! Ez ugyan fogas kérdés, nem? Igenis uram, meg tudom mondani, mi
volt a mellére tetoválva. Egy kis vékonyka kék íjj, ennyi volt; ha
valaki nagyon közelről nem nézte, hát meg se láthatta. Hát mit szól
hozzá, mi?
Nohát, én életembe nem láttam ehhez a vén svindlerhez foghatót vakmerő
szemtelenség dolgában.
Az öreg jövevény úri ember Ab Turnerhez és társához fordul s a szeme
megvillan, mintha azt gondolná, hogy ezúttal megcsípte a királyt s
aszondja:
– Nohát, itt van, hallották, hogy mit mondott. Láttak maguk valami
efféle jelt Vilksz Péter mellén?
Mind a ketten megszólaltak s aszondják: Nem láttunk semmi ilyen jelet
rajta.
– Jól van, aszondja az öregúr. Amit pedig maguk láttak a mellén, az oly
kis P volt és B (ezek kezdőbetűk, amiket fiatalkorában elhagyott) és egy
V, a három betű közt egy-egy gondolatjel, így: P–B–V– (és így föl is
jegyezte az öregúr egy papirosra s aszondja:) Nézzék meg, nem ezt látták
a mellén?
Mind a ketten újra megszólaltak s aszondták: Nem. Mi egyáltalán nem
láttunk rajta semmi jelt.
No, már most senki se tudta lány-e vagy fiú. Elkezdtek üvölteni:
– Csaló az egész banda! Bubozzuk meg, dobjuk a vízbe, lófarkához kell
kötözni. És mind egyszerre bömböltek, és rém zendülés volt a szobában.
De az ügyvéd felszökik az asztalra és úgy trombitálja ki onnan:
– Uraim, urraim! Csak egy szót, csak egyetlen egy szót, kérem! Csak egy
mód van még: Gyerünk, ássuk ki a hullát és nézzük meg!
Ezen mindenki kapott.
Hurrá! Kiabálta valamennyi és azonnal indult is; de az ügyvéd és a
doktor utánuk kiabáltak:
– Megálljunk, megálljunk! Ezt a négy embert s a fiút össze kell fogni és
le kell őket is vinni.
– Meglesz, kiáltozák és ha meg nem találjuk a halotton a jeleket,
meglincseljük az egész bandát.
Mondhatom, hogy ezúttal meg voltam rőkönyödve. De innen nem volt
szabadulás. Megragadtak bennünket és nekiindultak egyenesen a temető
felé, ami másfél mérföldnyire volt folyó mentén, és utánunk az egész
város, mert hiszen lármát elég nagyot csaptunk, az idő meg még csak este
kilencre járt.
Amikor elmentünk a házunk előtt, az jutott eszembe, bárcsak el ne
küldöttem volna Meri-Dzsént a városból, mert ha most értesíthetném,
kijöhetne és megmenthetne és leleplezhetné a csavargóinkat.
Hát csak tódultunk le a folyó menti úton, szökdelve mint valami
vadmacskák, s hogy még félelmesebb legyen a dolog, az ég kezdett
beborulni s a villám elkezdett cikkázni és a szél zörgette a fákat. Ez
volt a legborzasztóbb s legveszedelmesebb baj, amibe életemben
keveredtem; és egészen meg voltam bódulva; minden dolog másképen
fordult, mint ahogy én kiókumláltam; ahelyett, ahogy most a pácban
vagyok, akkor szóltam volna, mikor nekem tetszik, végignézhettem volna
ezt az egész farsangot s a hátam mögött állana Meri-Dzsén, hogy
kiszabadítson, ha a melegibe érünk; itt most semmi sem volt köztem és a
hirtelen halál közt, csak épen az a pár tetovált betű, ha ugyan
megtalálják. Mert ha nem –
Nem voltam képes rágondolni; és mégis valamikép nem tudtam egyébre se
gondolni, csak erre. Az éjjel mind sötétebb lett. Nagyszerű idő arra,
hogy az ember észrevétlen a faképnél hagyja a tömeget. De az a
hórihorgas gyehennatermészetű ember – Hejnisz – úgy fogta a csuklómat –
annyi, mintha valaki a Góliát kezéből akarna kisiklani. Szinte vonszolt
magával, annyira izgatott volt. Ugyancsak kellett rohannom, hogy lépést
tudjak vele tartani.
Amint odaértek, betódultak a temetőbe s úgy elborították, mintha árvíz
lepte volna el. És mikor odaértek a sírhoz, ott vették észre, hogy
százannyi ásójuk is van, mint amennyi köllött, ellenben senkinek se
jutott eszébe, hogy lámpást hozzon. De azért csak nekiálltak az ásásnak
a villám fénye mellett s elküldtek egy embert a legközelebbi házba, –
vagy félmérföldnyire – hogy kérjen kölcsön lámpást.
Hát csak ástak, egyre ástak és minden; és kezdett koromsötét lenni, az
eső megindult, a szél sihegett-suhogott, a villám mind tüzesebben
csapkodott, a dörgés ropogott; de ez a nép ugyan oda se nézett neki,
annyira tele volt a dolgával; és az egyik pillanatban mindent lehetett
látni, minden arcot a nagy tömegben és sarat, amint lapátonként
kiszórták a sírból, és a másik szempillantásban a sötétség mindent
kitörült és nem lehetett látni semmit.
Végre kivették a koporsót és elkezdték lesrófolni a födelét, és akkor
olyan tolongás és lökdösés, tülekedés támadt ott, hogy
odafurakodhassanak és lássanak valamit, aminőhöz foghatót nem hamar lát
az ember. És a sötétség hozzá, borzasztó volt. Hejnisz iszonyúan
szorította a csuklómat s úgy rángatott és lökdösött, hogy azt tartom,
tisztára el is felejtette, hogy a világon vagyok; olyan izgatott volt,
hogy szinte zihált bele.
És hirtelen egy tökéletes fejér fénysáv villámlott ránk, és valaki
elkiáltja magát:
– Az istenfáját, ott van a mellén a pénzeszacskó!
Hejnisz egyet ordít, – mint mindenki – elereszti a csuklómat, egy nagyot
lódít magán, hogy utat szakasszon magának oda, ahol valamit láthatna, de
ahogy én elszabadultam s nekivágtam a sötétségben az országútnak: nincs
ember, aki azt megmondhatná.
Magamé volt az egész országút s én szinte repültem – enyim volt,
leszámítva a becsületes sötétséget, egy-egy hirtelen villámfényt, az eső
csapkodását, a szél lökéseit és a ménkű sistergését; és olyan igazán,
minthogy az ember születik, nem igen álltam meg egy helyben.
Mikor elértem a városba, láttam, hogy a vihar mindenkit tető alá
kergetett, hát nem is nagyon kerestem a mellékutcákat, hanem
végignyargaltam a főutcán; s mikor közelértem a házunkhoz, céljára
irányítottam a szememet. Semmi gyertya; a ház egy sötétség – amitű
elbúsultam s csalódást éreztem, nem tudom, miért. De végre is, mikor már
elvitorláztam volna, megvillan a fény Meri-Dzsén szobája ablakában. És a
szívem úgy dagadozott, azt hittem, kipukkan. És abban a minutában a ház
és minden a hátam mögött is volt már a sötétségben, soha világéletemben
többé ne is kerüljön elejbém. Meri kisasszony volt a legderekabb lány,
akit ismertem s legtöbb sütnivalója is neki volt.
Abban a percben, hogy elég messze voltam a város fölött, arra, hogy azt
hittem, irányában lehetek a homokszigetnek, körülfürkésztem, hogy nem
vehetnék-e kölcsön, mint a tata szokta mondani, valamiféle csónakot, és
az első villámlásnál megláttam egyet, amely nem volt láncon. Ezt
elcsíptem és elindítottam. Csónak volt s csak kötéllel volt kiakasztva.
A homoksziget jó messze volt oda, künn körülbelül a folyó közepén, de én
se vesztegettem az időt, s mikor odaértem a tutajunkhoz, úgy ki voltam
állva, legjobb szerettem volna csak odafeküdni, kifújni, kizihálni
magamat, ha lehetett volna. De nem lehetett. Ezzel a kiáltással szöktem
a tutajra:
– Csülökre Dzsim, ódd el a tutajt. Dicsőség az Úrnak, megszabadultunk
tőlük.
Dzsim kijött s úgy tele volt örömmel, hogy egyenest nekem jött
kiterjesztett karokkal. De amint egy villám fényénél megláttam, majdhogy
ki nem lódult a szívem a számon: hanyatt vágódtam bele a vízbe.
Elfelejtettem volt, hogy a vén Leár király és a vízbefúlt arab volt egy
személyben és ijedtemben azt se tudtam, mi van elül, mi van hátul. De
Dzsim kihalászott és nekem esett és ölelgetett és áldott és minden,
annyira megörült, hogy visszajöttem s hogy megszabadultunk a királytól
meg a hercegtől. De én azt mondom:
– Hagyd el most. Maradjon reggelire, jó lesz reggelire. Most csak oldd
el a tutajt, hadd ússzék.
Igy két másodperc ha beletellett s mi indultunk, úsztunk le a folyón, és
úgy tetszett, hogy rém jó, hogy megint szabadok vagyunk, egymagunk a
nagy vízen és senki a nyakunkon. Nem tehettem róla, muszáj egy kicsit
körültáncolnom s egyet ugranom; de amint harmadikat ugrottam, hangot
hallok, amelyet nagyon is ismertem, és visszatartom a lélekzetem és
figyelek és várok, – és már bizonyos, amivel a legközelebbi csapás
hangja felénk szállt a vízen – itt jönnek! Nekifekve az evezőlapátnak,
csónakukkal lökdösve a vizet: a király meg a herceg.
Én elpilledve a tutaj deszkáira omlottam, már nincs mit tenni; elég
volt, hogy megtudtam állani sírás nélkül.

VIII. FEJEZET.
Amint a tutajon voltak, a király hozzám lépett és nyakon ragadott s
aszondja:
– Meg akartál szökni tőlünk, mi, te kölyök! Megúntál bennünket, mi?
Azt mondom én: Dehogy úntam, ne tessék bántani fölség.
– Akkor ki vele szaporán, mit akartál tenni, különben kirázom belőled,
ami bévül van benned.
– Megmondom felség becsületesen ahogy történt, úgy mondom el. Az az
ember, aki nem eresztett, különben igen jó volt hozzám és aszondja, hogy
neki is volt egy akkora fia, mint én vagyok, de meghótt tavaly és
sajnálja, aszondja, hogy én ilyen veszedelmes esetben vagyok; és mikor
mindenki hóttra volt ámulódva azon, hogy megtalálták az aranyat és
odatódult a koporsóhoz, elereszti a kezemet s a fülembe súgja: Illára
most, aszondja, mert bizonyos, hogy fölakasztanak. Én hát futóra vettem
a dolgot. Annak, hogy maradjak, semmi haszna se látszott, nem
lendíthettem semmit, és hogy lógni nem akartam, hát elillantottam. Meg
se álltam addig, amíg a csónakot meg nem találtam; s mikor ideértem, azt
mondtam Dzsimnek, induljon nyomban, különben elfognak és felakasztanak,
s azt mondtam, attól félek, a király meg a herceg aligha élnek már, és
roppant búsultam rajta, búsult Dzsim is és rém megörültünk, mikor
láttuk, hogy jöttök. Tessék csak megkérdezni Dzsimet.
Dzsim ráhagyta, hogy úgy van; de a király azt mondta neki, fogja be a
száját, s aztán azt mondta: No, persze, hogy tökéletesen úgy van! És
újra megrázott s azt mondta, legjobb lenne, ha a vízbe fojtana. De a
herceg azt mondja:
– Hadd azt a gyereket te vén bolond. Hát te máskép cselekedtél volna?
Hát neked volt-e őreája gondod, mikor magad elszabadultál? Nem emlékszem
semmi effélére.
Igy a király békét hagyott nekem, de elkezdte áldani ezt a várost és
minden lakóját. De a herceg azt mondja:
– Ha már valakit szidni akarsz, legjobb, ha szidod magadat. Senki se
szolgált jobban rá magadnál. Kezdettül fogva nem csináltál semmit,
amiben csak valami ész is lett volna, kivéve azt, hogy oly hidegen és
arcátlanul vágtad ki azt a mesebeli kékijj-jegyet. Ez óriási volt, ez
roppantul üde volt, mert ez mentett meg csak bennünket. Ha ez nem lett
volna, hűvösre tettek volna bennünket, amig azoknak az angol embereknek
meg nem jő a bagázsijok és akkor – mérget vehetsz rá, hogy jön a fekete
leves. De ez a fogásod vitte őket a temetőbe, és az arany megtette
nekünk a még nagyobb szolgálatot. Mert ha a sok izgatott bolond nem
felejtkezett volna meg mindenrül, hogy tóduljon előre és láthasson vala
mit, akkor aligha nyakravalóban nem hálunk az éjjel, olyan
nyakravalóban, amelyet tovább köll az embernek viselnie, mintsem kedve
tartja.
Egy szempillantásig hallgattak, aztán azt mondja a király, mintha nem is
itt járna az esze:
– Püff! És mi azt gondoltuk, hogy a feketék lopták el.
Ettől én vonaglani kezdtem.
– Igen, aszondja a herceg kissé halkan, de elszántan és gúnyosan: Azt
hittük.
Úgy egy fél perc mulva a király kikottyantja, hogy: Én legalább azt.
Erre ugyanúgy a herceg:
– Ellenkezőleg, én!
A király felfortyan és azt mondja:
– Nézz ide Bildzsvoater, mire célozol ezzel?
A herceg kurtán így:
– Ha már ennyire vagyunk, tán én kérdezhetném, hogy ön mire célzott.
– Nesze neked, mondja a király igen gúnyosan. De mit tudom én. Maga tán
aludt s nem is tudta, micsinál.
A herceg felborzolja a tüskéit és aszondja:
– Torkig vagyok evvel az átkozott hülyeséggel. Azt hiszi, futó bolond
vagyok? Nem sejti, hogy én tudom, ki rejtette a pénzt abba a koporsóba?
– De igen uram, én tudom, hogy ön tudja, mert ön maga rejtette oda.
– Hazudsz! És a herceg rávetette magát. A király kiabálásra fogja a
dolgot:
– Vedd le a kezed, ne bántsd a torkom! Visszavonom.
A herceg azt mondja:
– Jól van, de előbb bevallod, hogy te dugtad oda a pénzt; azt gondoltad,
a napokban meg fogsz szökni mellőlem, visszajössz, kiásod és megtartod
magadnak mind.
– Megállj, herceg, egy szempillantásig, felelj nekem erre az egyetlen
kérdésemre őszintén, becsületesen: ha nem te tetted oda, mondd meg, és
én elhiszem és visszavonok mindent.
– Vén lókötő, én nem tettem oda, s te tudod, hogy nem én tettem.
Ennyiben van.
– Jó, hát elhiszem. De felelj meg még csak erre az egyre – no, ne
bolondozz; nem fordult meg az eszedben, hogy elkaparintsad és elrejtsed?
A herceg nem szólt egy kis darabig, aztán azt mondta:
– Mit bánom én, megfordult vagy nem fordult meg az eszemben, elég az,
hogy nem tettem meg; de neked nemcsak megfordult az eszedben, de meg is
tetted.
– Nem bánom, soha se haljak meg herceg, ha megtettem, s ezt komolyan
mondom. Nem mondom, hogy nem akartam megtenni, mert bizony akartam; de
te – mondok: valaki megelőzött.
– Hazudsz, te tetted és valld be, hogy te tetted, különben –
A király elkezd cikákolni, aztán kihörgi, hogy:
– Elég! Bevallom!
Nekem nagyon jól esett ezt hallanom; sokkal jobban éreztem magamat tőle,
mint ahogy előbb voltam. Most a herceg eleresztette a királyt s azt
mondja:
– Ha még egyszer tagadni mered, belefojtalak a vízbe. Épen hozzád illik
itt ülni és hüppögni kis gyerek módjára, fene mód illik hozzád azután,
ahogy cselekedtél. Sohase láttam ilyen vén struccmadarat, aki fölfalna
mindent – és én úgy bíztam benned az egész idő alatt, mintha tulajdon
édesapám lettél volna. Magad előtt kellene magadat szégyelned, hogy ott
álltál és hallottad, hogyan varrták a szegény feketék nyakába és csak
egy szót sem szólottál érettük. Érzem magam, milyen nevetséges alak
vagyok, hogy elég jámbor voltam elhinni eztet a csevetet. Verjen meg a
ragya, most látom csak, mért voltál olyan nagyon rajta, hogy kipótoljuk
a decemfitet. Arra a pénzre is fájt a fogad, amit a _non plus ultrán_
kerestem, neked mindegy: pénz, pénz, csak bezsebelhessed.
Gyáván, csendesen, szepegve mondja a király:
– Ej, herceg, te mondtad, hogy pótoljuk a decemfitet, nem én.
– Kuss! Ennél többet se akarok kendtől hallani – mondja a herceg. Most
látja, mi haszna lett belőle. Azok mind a pénzüket visszakapták, hozzá
egy-két sárgát leszámítva, a mienkét is. Lódulj lefeküdni és nekem ne
döcömfitezzél többet ebben az életben.
A király hát be is húzódott a putriba s elővette vigasztalónak a
butéliáját; és nemsokára rá a herceg is kibontotta a magáét; és vagy
egy-két óra mulva szent volt megint közöttük a tolvajbarátság és mentül
tovább ittak, annál nagyobb lett a barátságuk, és végre egymás karjában
hortyogtak. Rém eláztak mind a ketten, de vettem észre, hogy annyira még
sem ázott el a király, hogy elfelejtette volna, hogy nem tanácsos
letagadni a pénzeszacskó elrejtésének a dolgát. Ettől persze én
könnyebbültem meg nagyon s igen jól éreztem magamat. Természetesen,
mikor elkezdtek hortyogni, mi jó hosszan eltereferéltünk s én
elmondottam Dzsimnek az egész históriát.

IX. FEJEZET.
Nem mertünk már kikötni egy városban sem napokon keresztül, csak mentünk
le a folyón. Már jól lent voltunk délen, szép meleg időben és irtóztató
messze hazulról. Láttunk már fákat szakállas mohával, és csakugyan úgy
lógott le a moha róluk, mint a vén ember szakálla. Először láttam így
fán tenyésződve életemben és az erdőknek olyan ünnepi és komor színt
adott a dolog. Most már az imposztoraink azt hitték, túl vannak minden
veszedelmen s megint elkezdték megdolgozni a városokat.
Elsőbben is mértékletességi felolvasásokat próbáltak, de annyit se
kerestek vele, hogy mind a ketten leihatták volna belőle magukat. Egy
másik városban tánciskolát nyitottak; de annyit se tudtak a tánchoz,
mint egy kenguru; így nem sokat ugrándozhattak, a nagyközönség csakhamar
rajtok ütött s kiugratta őket a városból. Más alkalommal perdikációra
fogták a dolgot, de nem sokáig perdikáltak bizony; az ájtatos
hallgatóság csakhamar dühbe gurult, leteremtettézte őket, hogy futásban
kellett az üdvösséget keresniök. Próbáltak aztán belmissziót,
szellemidézést, csodadoktorságot, jövendőmondást és egy kicsit
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Huckleberry Finn kalandjai - 16
  • Parts
  • Huckleberry Finn kalandjai - 01
    Total number of words is 4320
    Total number of unique words is 1802
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    46.5 of words are in the 5000 most common words
    51.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 02
    Total number of words is 4471
    Total number of unique words is 1774
    33.1 of words are in the 2000 most common words
    44.5 of words are in the 5000 most common words
    50.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 03
    Total number of words is 4446
    Total number of unique words is 1794
    31.5 of words are in the 2000 most common words
    42.4 of words are in the 5000 most common words
    47.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 04
    Total number of words is 4401
    Total number of unique words is 1837
    27.5 of words are in the 2000 most common words
    38.7 of words are in the 5000 most common words
    43.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 05
    Total number of words is 4406
    Total number of unique words is 1815
    32.6 of words are in the 2000 most common words
    44.8 of words are in the 5000 most common words
    51.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 06
    Total number of words is 4369
    Total number of unique words is 1760
    31.1 of words are in the 2000 most common words
    42.1 of words are in the 5000 most common words
    48.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 07
    Total number of words is 4350
    Total number of unique words is 1757
    32.2 of words are in the 2000 most common words
    43.4 of words are in the 5000 most common words
    49.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 08
    Total number of words is 4359
    Total number of unique words is 1825
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    49.4 of words are in the 5000 most common words
    55.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 09
    Total number of words is 4310
    Total number of unique words is 1924
    32.0 of words are in the 2000 most common words
    43.0 of words are in the 5000 most common words
    48.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 10
    Total number of words is 4196
    Total number of unique words is 1948
    29.4 of words are in the 2000 most common words
    41.9 of words are in the 5000 most common words
    46.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 11
    Total number of words is 4344
    Total number of unique words is 1884
    29.8 of words are in the 2000 most common words
    42.4 of words are in the 5000 most common words
    48.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 12
    Total number of words is 4319
    Total number of unique words is 1873
    33.4 of words are in the 2000 most common words
    45.5 of words are in the 5000 most common words
    50.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 13
    Total number of words is 4344
    Total number of unique words is 1756
    34.4 of words are in the 2000 most common words
    46.9 of words are in the 5000 most common words
    52.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 14
    Total number of words is 4308
    Total number of unique words is 1652
    36.2 of words are in the 2000 most common words
    48.9 of words are in the 5000 most common words
    55.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 15
    Total number of words is 4370
    Total number of unique words is 1713
    34.6 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    53.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 16
    Total number of words is 4310
    Total number of unique words is 1791
    33.4 of words are in the 2000 most common words
    45.0 of words are in the 5000 most common words
    50.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 17
    Total number of words is 4325
    Total number of unique words is 1727
    34.3 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    53.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 18
    Total number of words is 4291
    Total number of unique words is 1702
    30.6 of words are in the 2000 most common words
    42.0 of words are in the 5000 most common words
    47.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 19
    Total number of words is 4391
    Total number of unique words is 1798
    30.0 of words are in the 2000 most common words
    40.1 of words are in the 5000 most common words
    45.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 20
    Total number of words is 4388
    Total number of unique words is 1775
    30.7 of words are in the 2000 most common words
    42.1 of words are in the 5000 most common words
    47.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 21
    Total number of words is 4370
    Total number of unique words is 1765
    33.7 of words are in the 2000 most common words
    45.9 of words are in the 5000 most common words
    51.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 22
    Total number of words is 254
    Total number of unique words is 202
    33.1 of words are in the 2000 most common words
    43.3 of words are in the 5000 most common words
    51.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.