Huckleberry Finn kalandjai - 04

Total number of words is 4401
Total number of unique words is 1837
27.5 of words are in the 2000 most common words
38.7 of words are in the 5000 most common words
43.5 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
a tüzet s szétszórtam a hamuját, hogy olyannak lássék, mintha tavalyi
tüzelés lett volna s felkapaszkodtam egy fára.
Úgy nézem vagy két óráig lehettem a fán; de se nem láttam, se nem
hallottam semmit, csakhogy úgy tetszett, mintha ezerféle dolgot láttam
és hallottam volna. De örökké a fán se maradhatok; hát lemásztam végre s
a sűrűségbe húzódtam és egyre leskelődtem. Enni nem ettem egyebet, mint
bogyót és ami a reggelimből megmaradt.
Időközben beesteledett és jócskán megehültem. Mikor aztán már teljesen
besötétedett, kiosontam s mielőtt a hold fölkelne, áteveztem az
illinoiszi partra, ami egy fertálymérföldre lehet. Ott az erdőbe
húzódtam, vacsorát főztem s olyanformán gondoltam, hogy itt töltöm el az
egész éjjelt, mikor egyszer csak hallom, hogy _trap-trap-trap,
trap-trap-trap_, s mondok, ezek lovak. Csakhamar hallok emberi hangot
is. Lehordtam mindent oly gyorsan, ahogy tudtam, a csónakomba, aztán
négykézláb másztam az erdőbe, hogy nem látnék-e valamit. Nem jutottam
még messze, mikor hallom egy ember szavát, s azt mondja:
– Jobb itt táboroznunk, ha jó helyre akadunk; a lovak jóformán ki vannak
állva. Nézzünk csak körül.
Én ugyan nem sokat vártam, hanem illára és frissen tova eveztem.
Kikötöttem a régi helyen, s úgy gondoltam, hogy csónakomban hálok.
Aludni nem sokat aludtam; nem tudtam a nagy gondolkozástul. S ahányszor
fölébredtem, mindig azt gondoltam, valaki fojtogat. Igy nem sok hasznát
vettem az éjtszakai pihenésnek. Végre is azt mondtam magamban, így
mondok nem lehet élni. Inkább megpróbálom kitudni, ki van velem itt a
szigeten. Ki fogom tudni, ha addig élek is. Ezzel aztán már helyben
voltam, több ember voltam megint.
Megfogtam hát az evezőmet s kisurrantam a part mellől egy-két
lépésnyire, aztán hagytam siklani a csónakot lefelé, árnyékban. A hold
már sütött, s az árnyékon túl szinte nappali világosság volt. Igy
lézengtem tovább körülbelül egy óráig, minden süketen, mint a kőszikla
és mély álomban. Már majdnem a sziget alsó vége irányában voltam.
Könnyű, fodorító, híves szellő támadt, és ez jóformán azt jelentette,
hogy vége az éjtszakának. Fordítottam egy evezőcsapással a csónakon s
orrát a partnak vittem, aztán fogtam a puskám, kiugrottam s be az erdő
szélibe. Ott leültem egy tuskóra s a galyakon kitekintettem. Látom, hogy
a hold elhagyja őrállomását s a sötétség ráteríti leplét a folyóra. De
mindjárt rá meglátok egy halavány sávot a fatetők fölött és ebből
tudtam, hogy virrad. Fogtam hát a puskám s indultam arra felé, ahol arra
a pásztortűzre bukkantam, meg-megállva, hogy figyeljek. De sehogy se
volt szerencsém. Mintha nem tudnék rátalálni a helyre. Egyszerre csak
tüzet látok megvillanni a fákon keresztül. Arra felé mentem lassan,
óvatosan. Hamarosan közelébe értem annyira, hogy oda láttam, s hát ott
feküdt egy ember a földön. Majd hogy ki nem rázott a hideg. A feje körül
egy lepedőféle volt csavarva s a feje maga szinte beleért a tűzbe. Én
ott ültem egy bokor mögött vagy hat lábnyira tőle és nem vettem le róla
a szememet. Hajnali szürkület kezdett derengeni. Egyszerre csak egyet
rúgott, kinyújtózkodott és ledobta fejéről a takarót, és Vatszon
kisasszony Dzsimje volt. Elhiheti akárki, hogy megörültem. Mondom neki:
– Hahó, Dzsim és kiugrottam a bokorból.
Dzsim felszökik és riadtan bámul rám. Azután térdre borul, összeteszi a
kezét s azt mondja:
– Ne bántsa! Én soha se nem vétettem kísértetnekeknek. Én mingyég
szerrette hótt zembert és mindent megtette nekiknek. Menyík bele vissza
vízbe bele, oda valósi vagyik és nem bántik zereg Dzsimt, ki mingyég
vóta barátja nekidnek.
Sikerült vele hamarosan megértetnem, hogy nem vagyok halott. Mindég is
szerettem az öreg Dzsimet. Most is nagyon megörültem neki. Mondtam is
nem félek attól, hogy ő árulja el az embereknek, hogy hol vagyok. Igy
hadartam neki, de ő csak ült és bámult rám s nem szólt egy szót se.
Végre azt mondom:
– Már fönn jár a nap. Gyerünk fölöstökömözni. Szítsd fel jól a tüzedet,
Dzsim.
– Mi hászon meg van tűznek fűznyi epergye-szedergye? De van nekidnek
puskát, úgy-i? Aval lehet szereznyi más is, mint epergye-szedergye.
– Eper és szeder? mondom én, hát azon éltél eddig?
– Semmi más se nem volt semmi sem, mondja ő.
– És mióta vagy ezen a szigeten, Dzsim?
– Mikor mellik itszaka tígédet megültek, én akkor ide gyüvöltem.
– S mind azóta itt vagy?
– Mind azutátun fogva itt vagy.
– És semmi egyéb eledeled ezen a bugyborékon kívül nem volt?
– Se nem sem semmit.
– És még nem haltál éhen, mi?
– Hu, meg tudnák ennyi egy egísz kucsmáros. Meg én. Miutátun uta
vagyolsz te szigeten?
– Az éjjel óta, hogy megöltek.
– No, és mit volt enni? De van nekidnek puska. Hó, puskát van nekidnek.
Sziret van megvan. Te most megölölsz valamit, én meg megrakok tüzedet
nekem.
Hát elmentünk oda, ahol a csónakom volt, s míg ő tüzet rakott egy füves
tisztáson a fák között, én lisztet hoztam és szalonnát, kávésbögrét és a
serpenyőt, cukrot és cinibriket és a szerecsen jól távol hátra ült, mert
azt hitte, mind ez boszorkányság. Fogtam egy testes halat is, Dzsim
letisztogatta a késivel, aztán megsütötte.
Mikor a früstök elkészült, letelepedtünk a fűbe s azon melegiben
elköltöttük. Dzsim nekifeküdt minden erejével, mert már csakugyan hóttra
éhezett. Mikor már jól bepakkoltunk, lefeküdtünk és heverésztünk.
Egyszerre csak azt mondja Dzsim:
– Nini Hokk, aszondja, hát a kulibába bele kit megültek, ha nem tígídet
megültek?
Én elmondtam neki az egész históriát s ő azt mondta: naccerű vóta! Hogy
Tom Szójjer se fundálta volna ki szebben. Azután én kérdeztem:
– Hogy kerülsz te ide, Dzsim, és hogy jutottál a szigetre?
Jócskán zavarba jött az öreg feketeség és egy darabig nem szólt. Aztán
azt mondja:
– Jobb nem szólik szád, nem fájik fejed.
– Mért, Dzsim?
– Vagyon nagy okája! De te nem szólik senkitnek, Hokk, ha én megmondik?
– Isten akárhová tegyen, Dzsim, ha szólok.
– Jó, én elhiszik. Hokk, én – én – elszükte.
– Dzsim!
– Te nem szólik, azt mondta, úgyi nem szólik, Hokk?
– Mondtam. Azt mondtam nem szólok, hát nem is szólok. Becsület,
becsület: állom, amit mondtam. Az emberek aljas abulócistának fognak
mondani, de nem törődöm vele. Én nem szólok senkinek, sem magam többé
vissza nem megyek közéjök. Igy, most pedig elmondhatsz mindent.
– Nohát, így vóta. Zeregasszony – a Vatszon kisasszony – mingyég
kunérozta és nagyon gurumba bánta velem, de ürüki mondta nem elagya
engimet Orleánba. De én látta, ott kuncsorogta magát sukat egy
szerecsenykupec és kezdte filnyi nekem lett. Hát zegyik este zajtóba
kuporodikok én és zajtó nem jól be volta csukva és én hallik mondja
zeregkisasszony zezvegyasszonynak, hogy elakarja adni engimet le
Orleánba; nem szívesen adja, de nyulcszáz dollár kaphatja, ami ottan
tenger píz, hogy nem ellenállhatja magát. A zezvegyasszony mondja neki
ne eladja engimet, de nekemnek ölig vuta ennyit, fogta magát,
ugri-illárum, elszaladta magamat.
– Kibújta és a domb ódalán le és gundulta, hogy lopik egy csunak valahun
part mentiben, de ott suk zember járkálta magát, hát én elbujta bele a
mindjárt bedűlik pintércsűrbe bele a parton, hogy megvárja míg zemberek
mind elmenik. Hát ott vúta én zegisz itcaka. De nípek mindig mászkálták
ott kereskerül. Osztengat reggel hat óra vuta, gyittek-mentek
csúnakokok, osztengat nyuc óra vuta, s minden csúnak ha gyitte, azt
beszélik rajta, hogy a tatád tied gyitte varusba és mondik, hogy tigidet
megülték. És ez a csúnak vuta teli hülgyekek és urakok és mind mente
megnízik azt a helyedet. Egyszer-mikor-máskor kikütik a partra és
pihenik, mielőtte átmenik másik partra, és ott mind beszélik, hogyan
megültek tígidet és így én megtudta mind a megülés hogyan vuta neked.
Aztáng én burzasztón búsulik, Hokk, hogy meghalálosodtad magadat, de
mostang már nem busulik.
– Hát ott vuta én zegisz nap kuckóba. Zéhes vuta, de nem filte, mert
tudta, hogy zeregasszony meg zezvegy menik gyílisre mindjártos reggeli
utána és nem haza gyüvölnek egisz nap, és mindenki tudik, hogy nekemnek
ha pitymallik, menek ki tehenekkel mezőre, és ha látik, hogy nem látják
ingemet otthon, tudik mirt nem látik és csak sitít este kísőn látik,
hogy mért nem látik. A tübbi cseléd is nem látik, mert az meg menik
cincogni, mikor zereg macska kimenik házából.
– Hát mikur lette sitít, kilupkudta magamat a zországútra víz mellett és
kutyagolta kettő mírföld, ahul már nem vuta házak. Akkor spekelálta, mit
kölletik csinálik. Mondik: ha kutyagolik tuvább is gyalog, akkor fene
kutyák megszagolik a nyomom; ha lopok csúnak, akkor űk látik, hogy nem
látik csúnak és mindjá’ tudik, hol merre partra gyittem másik oldalon és
megtalálik a nyumom. Igy mondik magam: totaj kölletik nekemnek: annak
nem nincsen semmi nyuma sem.
– Ippeg aztán látok világosságot vízbe, hát belegázolik és egy hasábfát
feje alá veszik és úszok magamnak bele fele vízbe bele és ott bele
kavarodik úszó hasábfák közibe bele, és jól behúzik magamnak fejecskit
és úszik szípecskin, amíg totaj gyüvik huzzámhoz. Én meg odaúszik totaj
farához hozzá és belekapaszkodik. Felhőcske gyütte és lette szép sitít.
Én hát fölmászik és ráhasalik a pallóra rá. Zemberek mind totaj küzepin
voltak lámpás kerül. A víz áradta ippeg és jó erős sodrája vuta. Igy
spekelálta most magamba: ha reggel nígy óra lesz, én lesz huszonet
mírföld folyóban lefele, akkor bebújok vízbe bele, ippeg ha verradik, és
partra úszik zerdőbe az illinoiszi oldalon.
– De nem vúta szerencsém. Mikor akkor vuta már totaj sziget felsű
vígire, zember gyütte lámpással hátra. Látok semmi hászna, ha bevárok,
hát zsupsz ki tutajból vízbe bele és úszok part felé. Azt gondolta
akárhol is kimászik magamat, de nem volt lehet, part vuta nagyon
meredekes. Aligha csaknem a sziget alsó víge vuta már, ahol találtam jó
helet kimászni. Zerdőbe mentem s gonduta nem tutaj kell nekemnek tebbet,
mer mikor mindig kerül mászkalik tutajos zember lámpáival. Megvuta
pipámat, megvuta marik kapaduhanyka, megvuta gyújtócska süvegembe bele,
és nem megvuta vizes, hát így jó vuta minden.
– Osztán se kenyered, se más ennivalód nem volt az egész idő alatt, mért
nem fogtál mocsári teknősbékát?
– Hogyan megfogtál vúna? Nem lehetik oda sompologta és megcsípik. Nem
lehetik kűvel agyonütik, mikor akkor nappal megvan.
– Persze. És mindíg az erdőben kellett bujkálnod. Hallottad a
lövéseiket?
– Oh, hallottad ám. Tudtam, tígidet keresik. Láttam akkor, mikor hajózik
erre, kikukucskáltam a bukrokon által keresztűl.
Fiamadarak jöttek s röptükben minden egy-két ölnyire bukfenceztek. Dzsim
azt mondta ez esőt jelent. Azt mondta, esőt jelent, ha a csirkék
csapkodnak ilyen formán, hát azt gondolja egyre megy, ha madárfiókok
teszik. Szerettem volna egy párt elfogni belőlük, de Dzsim nem engedte.
Azt mondta, halált hoz. Beszélte, hogy az apja egyszer nagy beteg volt
és ők megfogtak egy madarat és az öregapja azt mondta, hogy ettül most
már meghal az apja és rittig meg is halt.
Azt is mondta, hogy nem kell megolvasni a holmit, amit ebédre megfőz az
ember, mert az is szerencsétlenséget hoz. Meg az is, ha naplemente után
kirázod az asztalterítőt. És beszélte, hogy ha egy embernek van egy
méhkasa és ez az ember meghal, akkor erről értesíteni kell a méheket még
napkölte előtt, külömben a méh mind elbetegesedik, abbahagyja a munkát
és elpusztul. Azt mondja Dzsim, hogy a méh nem csípi meg a hülye embert,
de már ezt el nem hittem, mert sokszor megpróbáltam magamon és nem
csíptek meg.
Ezekről a dolgokról hallottam azelőtt is már, de nem valamennyiről.
Dzsim tudott mindenféle jeleket. Azt mondta, tud jóformán mindent.
Mondom neki, hogy úgy tetszik minden jel csak szerencsétlenségre szól,
és kérdeztem, hogy nincsenek-e jelek a szerencsére is. Ő azt mondja:
– Vágyun, de nem vágyun, és nincsen sem senkinek benne semmi hászun.
Mire jó ha tudik, hogy gyüvi a jó szerencséd? Aztat akarsz, hogy
elkerülid űtet? És azt mondja: Ha szűrös meg van a karod és melledet, az
a jel, hogy leszik te gazdag. Illen jelekben meg van a hászun, mer azér
még messzi a jó, de gyűvik. Előbb zember sokáig talántán vuta kudus és
elbátortalanodja és talántán megüli magadat, ha nem tudik a jeledbül,
hogy akkor-mikor-valamikor gazdag leszik.
– Neked, Dzsim, nem szőrös a karod meg a melled?
– Micsida hászna ezt kérdezik? Nem tudik, hogy szűrös megvan?
– Hát gazdag is vagy?
– Nem vágyum, de megvutam, akkor mikor rígen. Akkor mikor vuta nekem
tizennígy dollár. Haj, osztengat spékilálta, de rajtavesztette.
– Miben spekuláltál, Dzsim?
– Hát belefektetisbele.
– Milyen befektetésben?
– Elevenbele no. Barumba, tudik? Tíz dollár vette egy tehenedet. De én
se nem reszkérozza egyet se nem tübbet. Tehin egyszer neki búsúlta,
aztán kampec, megdögletik.
– Igy oda vót a tíz dollárod?
– Óh, nem zegisz. Csak kilencet. Bírit meg hájat eladta öt dollár tíz
cent.
– Vót hát még öt dollár és tíz cented. Spekuláltál tovább is?
– Hát! Magát ismerek a féllábú fekete, aki zereg Bradiss úré. Ez
csinálta nemzeti bank és azt mondik, aki adja neki bele egy dollár,
kapik minden zesztendiben négy dollár. Hát mind gyitte fekete
szerecseny, de nem sukat vuta nekik pízed. Csak nekemnek vuta sukat. Én
mondik bele ruházkodok nígy dollár, de ha nem kelletik, magam csinálik
nemzeti bankot. Erre féllábú megijedte magát és mondik, nincs van itt
ölig züszlet kettő nemzeti bánkra, és jobb ha én bedugik mind az üt
enyim dollárodat az övé nemzeti bankjába és ű adja nekemnek évi
harmincöt dollárka. Hát úgy is tette. Mundok a harmincüt dollár aztán
másba befektetek és otthagyok a féllábú bankodat. De vuta egy Bob
nevezetű másik fekete, aki fogta vízben egy laposfenekű csúnak, mit a
gazdája neki nem tudott semmit se rúla. Én pedig megvette tűle és azt
mondta, ha kitelik a zeszendű, legyen övé neki az a harmincöt dollár. De
aztat az icaka valaki ellupta a csunak, és másik nap aztatat a fíllábú
fekete azt mondta, nemzeti bank fuccs. Igy senki nem egyikünk se nem
kapta pízit.
– És mit csináltál a tíz centeddel?
– Hí, aztat elakarta kűtenyi, de vuta egy álom neked, álum azt mondta,
adjak neki tíz cent egy Bálám nevezetű feketínek. Csak szeretik neki úgy
híni űtet Bálám szamarát, mert tudja, vuta ű ollan bugafejű konokság. De
mundják űtet, hogy van neki szerencséd, de látom én, hogy nekemnek meg
nincsen szerencséd. Azt mundta álum, hadd Bálám furgatik a tíz cent és
csinálik nekem haszun. Hát Bálám elvitte píz és mikor akkor templumba
mente, prégyikálta pásztur, hogy aki adja szegínsígnek, z’Úrnak adja
kücsünbe és kapi vissza píz százszoros. És Bálám adta píz szegínsígnek
oztan neki állta várnyi mi lesz abbúl belile.
– És mi lett belőle?
– Semmi se nem lett belíle. Suha se nem tudta visszakapom a tíz
centemet, és Bálám is soha se nem tudta visszakapud a pínz-emet. Soha se
nem tebbet adok én kücsünbe píz, csak biztos heleden. Hogy százszurus
tíz centet kapi vissza, mondik a pap. Ha csak én visszatudik kapod a tíz
cent pucéron, azt mundanik sziret, és örölnék magamat neki.
– Sebaj Dzsim, úgy is előbb-utóbb megint gazdag ember leszel.
– Az, és én gazdag zember vágyum most, csak nízze meg. Mostand enyim
vágyun maganak és nyúcszáz dollár enyímnek az árát. Zenyin meg vuna az a
pízet, soha nem kellene nekemnek tebbet.

IX. FEJEZET.
Szerettem volna kikeresni a sziget közepe táján egy helyet, melyet
láttam, mikor átkutattam a szigetet. Hát elindultunk s hamar oda is
értünk, mert a sziget hossza csak három mérföld volt, szélessége meg egy
fertálymérföld.
Ez a hely egy meglehetősen hosszú domb vagy nyereg volt, magassága
mintegy negyven láb. Jól meg kellett dolgoznunk, mire a tetejére értünk,
a két oldala olyan meredek volt és a bokor olyan sűrű rajta. Bejártuk és
körülmászkáltuk az egészet és találtunk egy jó tág barlangot a
sziklában, szinte a domb csúcsán, az Illinoisz felé néző részén. A
barlang volt akkora, mint két-három szoba egybeeresztve és Dzsim egészen
egyenesen tudott benne állani. De jó hűvös volt benne. Dzsim amellett
volt, hogy a holminkat nyomban rejtsük oda; de mondok én, mi a manónak
kapaszkodnánk mindétig a dombon föl s alá.
Azt mondta Dzsim, ha a csónakunkat jól elrejtjük és a holminkat elrakjuk
a barlangba, oda csak be kell surrannunk, ha valaki a szigetre vetődik
és soha ebek nélkül a nyomunkra nem akadnak. Azonkívül azt mondta, hogy
az apró madarak esőt jelentettek, és azt akarnám, hogy minden holmink
beázzék?
Hát elmentünk a csónakért s elhoztuk szemben a barlanggal és fölhordtunk
minden holmit. Aztán kikerestünk egy jó rejtett helyet a közelben a
csónakunk számára a sűrű füzesben. Leszedtünk egy pár halat a horgokról
s újra kivetettük a horgokat s készültünk az ebédünkre.
A barlang szája volt akkora, hogy egy-két akós hordót be lehetett rajta
gurítani s egyik oldalán ki volt kissé vájva és szép lapos; jó volt
tüzelőhelynek. Raktunk is mindjárt tüzet és megfőztük az ebédet.
Az ágytakaróinkat kiteregettük szőnyegnek és úgy költöttük el az ebédet.
Minden egyéb holmit jól a kezünk ügyébe raktunk a barlang fenekén.
Csakhamar kezdett sötétedni, megszólalt a dörgés és jött a villámlás.
Igy a madárkáknak igazuk lett. Rögtön el is kezdett esni és esett
eszeveszetten, és én soha se láttam a szelet olyan dühösen fújni. Olyan
nyári vihar volt, amilyen szokott lenni. Olyan sötétség lett, hogy kívül
minden koromfeketének látszott, de nekünk jól esett. És az eső úgy
zuhogott alá, oly vastagon, hogy a fák alig látszottak, s mintha
pókhálóval volnának össze-vissza fonva. Azt’ gyütt egy-egy szélroham,
amelyik szinte a földre fordította a fákat, hogy kilátszott a levelük
világos visszája; aztán egy-egy olyan nagyszerű lökés következett, hogy
a szegény faágak mintha megvadultak volna, kezüket tördelték. S azután
rögtön, épen mikor legfeketébb volt a sötétség – _sst!_ neki a villám
csoda ragyogón, vakító fényességgel, s az ember egy szempillantással
látta a fák hajladozó sudarát, messzi el a zivatarban, pár öllel is
messzibb, mint amennyire az előbb elláttál. És megint egy szemvillanás
alatt sötét minden, mint a bűn, és most hallod a dörgés rém
csattanásait, és aztán dörögve, zörögve, dübörögve végig az égen a világ
másik oldala felé, épen mint üres hordók gördülése garádicson le, ahol
jó hosszú a garádics, és a hordó, tudnivaló, nagyokat szökik.
– Dzsim, mondok, ez roppant szép. Én nem szeretnék lenni sehol, csak
itt. Adszi csak még egy falat halat és egy darab meleg rozskenyeret.
– Vuna is neked itt, ha nem vuna Dzsim. Vuna neked oda lenn zerdiben,
aztán semmi zebíd, osztán csuron víz, úgy bezom, ücsküs. Csibe tudik,
mikor lesz neked esőt, meg tudik madiricik is, fihacskám.
A folyó tíz-tizenkét napon át folyton csak áradt, míg végre ellepte a
partokat. A víz három-négy lábnyi mély volt a sziget mélyebb részein és
Illinoisz felé. Ezen az oldalon néhány mérföldnyi széles lett, de a
Misszuri oldalon megmaradt a régi félmérföld, mert hogy a Misszuri
partja egy meredek fal volt.
Nappal végigcsónakáztuk a szigetet. Rém hideg és árnyékos volt az
erdőség, ha szinte kívül sütötte is a nap. Ide-oda csavarogtunk a fák
között, és néha oly sűrűn csüngött alá a vadszőlő, hogy vissza kellett
hőkölnünk és másik nyomon mennünk. És minden öreg leroppant fatörzsön
lehetett nyulat, kígyót, meg effélét látni, s mikor az egész sziget már
két nap el volt öntve, olyan szelíd lett mind ez a féreg az éhségtől,
hogy szinte neki hajthattad a csónakot egyenesen s akár megfoghattad, ha
akartad; de a kígyót meg a teknősbékát nem, mert az lesiklott a vízbe. A
barlangunk teteje tele volt effélével, szelidíthettünk volna magunknak
annyit belőle, amennyi köllött.
Egy éjjel elfogtuk egy tutaj egy részét, csupa szép fenyüpadló. Tizenkét
láb széles és mintegy tizenhat-tizenhét láb hosszú volt és a föle
hat-hét hüvelyknyire állt ki a vízből, ami erős, alkalmas padló volt.
Nappal láttunk néha fűrészelni való gerendákat arra úszni, de nem
bántottuk; nappal nem szerettünk mutatkozni.
Egy másik éjjel, hogy épen a sziget felső végén voltunk, épen hajnal
előtt, úszik ám le egy gerendából rótt ház a nyugati oldalon.
Kétemeletes volt és jól kiállott a vízből. Kieveztünk s elértük,
bemásztunk egy emeleti ablakon. De még nem lehetett látni, nagyon sötét
volt, hát hozzákötöttük a csónakot, beleültünk s vártuk, hogy virradjon.
A hajnal fölhasadt, még mielőtt a sziget alsó végére értünk volna. Ekkor
megint benéztünk az ablakon. Láttunk egy ágyat, asztalt és két régi
széket és mindenféle holmit szerte a padlón, a falon pedig ruhaféle
függött. Valami pedig ott látszott a padlón, jó távol a sarokban, mintha
ember lett volna. Dzsim azt mondja:
– Hejhó, hallod-e?
De nem mozdult. Aztán én kiabáltam rá, de Dzsim azt mondja:
– Nem alussza ez, hanem meghalta. Te vagyolsz csendes, én megnizte űtet
neki.
Odament, ráhajolt, megnézte s azt mondja:
– Meghalott zember. Az, bizom. Osztengot meztelen. Hátába lüvöttek neki.
Meghalta már három napod előtt, azt gondolok. Gyere be Hokk, de meg ne
nízed magadnak kipit neki, nagyon rímséges megvágyon.
Én hát nem is néztem meg. Dzsim holmi ócska cafatokat vetett rá, de nem
volt szükséges, úgy se kívántam látni. A padlón egy csomó zsíros kártya
volt elszórva és régi pálinkás üvegek és egy pár álarc, mit fekete
kelméből metszettek ki, és a fal tele volt a legbutább mondásokkal és
képekkel, amit faszénnel írtak oda. Volt ott két piszkos kalikóruha,
fékető és egyéb asszonyi holmi a falra aggatva és némely férfiruha is.
Mind a holmit a csónakba dobáltuk. Egyszer még hasznát vehetjük. A
földön feküdt egy pettyes, fiúnak való szalmakalap, azt is elvettem.
Volt aztán egy üveg is, melyben azelőtt tej volt és rongyból volt a
dugasza, szopókaképen valami kisgyereknek. Elvettük volna az üveget is,
de el volt törve. Volt egy ütött-vétett szekrény is, meg ócska
bőrösláda, melynek a sarokvasai el voltak törve. Mind a kettő
nyitva-tárva volt, de semmi valamirevaló dolog nem volt bennök. Ahogy
minden szétszórva ott hevert, olybá vettük, hogy a gazdáik olyan
lóhalálban menekültek, hogy nem tudták minden holmijokat elvinni.
Találtunk egy ócska rézlámpást és egy disznóölőkést, de nem volt nyele
és egy újdonatúj kést, mely megérte volna az árát boltban is és egy
csomó faggyúgyertyát, egy rézgyertyatartót, egy tököt, egy cinkannát,
egy ócska, kopott paplant, de nem az ágyban és egy kézitasakot tűvel,
gombostűvel, viaszkkal, gombbal, cérnával és effélével és egy balaskát
és néhány szeget, horgászózsinórt, kisujjamvastagságnyit, óriási
horgokkal és egy vég gyapjúkelmét meg egy kutyának való bőrörvet,
lópatkót és néhány orvosságos üveget, de cédula nem volt rajta; és épen
mikor már elmentünk volna, találtam én egy jó sűrűfésűt, Dzsim pedig
talált egy szulos hegedűvonót és falábat. A szíja le volt szakadva, de
egyébként elég jó láb volt, noha nekem nagyon hosszú, Dzsimnek meg nem
elég hosszú volt, aztán a párját meg nem találtuk meg, pedig tűvé tettük
érte a házat.
És így, ha mindent egybevetek, elég jó szüretünk volt. Mikor készen
voltunk arra, hogy induljunk, jó egy fertálymérföldnyire lehettünk a
sziget alatt és már jóformán teljesen megvirradt. Azért Dzsimet
lefektettem a csónakba s ráterítettem a paplant, mert ha ült a
csónakban, akárki messziről megismerhette volna, hogy szerecsen ember.
Én áteveztem az illinoiszi oldalra s ezzel majd egy fél mérföldnyire
levitt a víz sodra. Aztán fölevickéltem a holt vízen a part alatt és
semmi baj nem történt és nem is láttam senkit. Hazaértünk szerencsésen.

X. FEJEZET.
Reggeli után szerettem volna beszélgetni a hótt emberről és kitalálni,
hogyan lett a halála, de Dzsim nem akart. Azt mondta, bajt hozna ránk.
Aztán azonkívül, aszondja, el is jöhetne megkísérteni bennünket. Azt
mondta, hogy az olyan ember, akit nem temettek el, hamarabb adja magát a
kísértésre, mint az olyan, akit eltettek s aki rendben van. Ez igen okos
beszédnek látszott, azért nem is szóltam többet; de azért
kénytelen-kölletlen mindig azon járt az eszem és szerettem volna tudni,
ki lőtte agyon és mért.
Megmotoztuk a ruhát, amit hoztunk és nyolc dollárt találtunk ezüstben
egy ócska felsőkabát bélésébe belevarrva. Dzsim azt mondta, azt hiszi,
ennek a háznak a lakói úgy lopták ezt a kabátot, mert ha tudták volna,
hogy a pénz benne van, nem hagyták volna ott. Én azt mondtam, úgy
gondolom, azok ölték meg az embert is. De Dzsim nem akart róla beszélni.
Én azt mondom.
– Te azt tartod, mondok, hogy ez bajt hoz ránk. De mit mondtál, mikor
behoztam a kígyóbőrt, akit a domb tetején találtam tegnapelőtt? Azt
mondtad, az hozza az emberre a legnagyobb bajt, ha hozzányúl a
kígyóbőrhöz. Nohát itt van a nagy baj, la! Besöpörtük mind ezt a
rengeteg holmit és még nyolc dollárt is hegyibe. Bár volna minden nap
ehhez hasonló bajunk, Dzsim.
– Sohase ne busulja fihucskám, soha se ne busulja magadat: majd csak
gyüvik; én mondok aztat: majd csak gyüvik az!
Bizony csak gyütt is. Csütörtöki nap volt, mikor ezt beszéltük. Hát
pénteken, ebéd után künn heverésztünk a fűben, a dombgerinc felső végin
és elfogyott a dohányunk. Én bemegyek a barlangba, hogy hozzak, és egy
csörgőkígyót találok benne. Megölöm és fölcsavargatom Dzsim takarója
mellé lábtul, mintha csak ott ülne, s mondok, jó kis tréfa lesz abbúl,
ha Dzsim ott találja. Estére aztán teljesen megfeledkeztem a kígyóról s
mikor Dzsim odacsapta magát a takarójára, míg én gyertyát gyújtottam,
ott volt a kígyó párja és megmarta.
Felugrott ordítva s az első, amit gyertyavilág mellett megláttam, a
tekergő féreg volt, amint új ugrásra készül. Egy szempillantás alatt
leterítettem egy bottal, Dzsim pedig kapja tata pálinkásbutykosát és
elkezdi önteni magába.
Dzsim meztélláb volt és a kígyó épen a sarkába harapott. Az én bolond
fejem volt mindennek az oka, mert nem gondoltam meg, hogy akárhol hagy
az ember egy döglött kígyót, a párja odajő és föltekergőzik körüle.
Dzsim azt mondta, vágjam le a kígyó fejét s dobjam ki, aztán nyúzzam meg
a testét és süssek meg belőle egy darabot. Ezt megtettem s ő megette,
mert hogy aszondja, ettül jobban meggyógyul. A kígyó csörgőit is
levetette velem s azt mondta, kössem a csuklójára. Hogy ez is használ.
Aztán nyugodtan kimentem s eldobtam a kígyókat jó messze a bokrok közé,
mert nem akartam, ha elkerülhetem, hogy Dzsim megtudja, hogy én vagyok a
dologban a hibás.
Dzsim egyre szopogatta a butykost és egyszer-egyszer kikel magából és
dobálja magát és ordít. De mihelyest magához tér, csak megint a
butykosnak esik. A lába jócskán földagadt, aztán a combja is; de
csakhamar kezd a pálinka operálni s most már mondok, rendben van. De én
amondó vagyok, inkább a kígyó marjon, semmint a tata pálinkája.
Dzsim négy nap és négy éjjel feküdt bele. Ekkorra a dagadtsága lelohadt
és ő megint a talpára állott. Én pedig megfogadtam, hogy soha többé a
kezemmel hozzá nem nyúlok kígyóbőrhöz, hogy most láttam, mire jut tőle
az ember. Dzsim is mondta, hogy reméli, máskor elhiszem a szavát. És
aszondja, hogy kígyóbőrt megfogni oly rémbajt jelent, hogy tán még nem
is vagyunk a dolognak a végin. Aszondja, hogy inkább nézzen a balvállán
keresztül akár ezerszer is az újholdba, mintsem hogy csak egyszer is
kígyóbőrt vegyen a kezébe. És bizony már én is így gondolkoztam most,
ámbár mindig azt tartottam, hogy bolondabb és gondatlanabb dolgot ember
nem művelhet, mint ha a balvállán keresztül nézi az újholdat. A vén Hauk
Rönker egyszer megtette és még dicsekedett is vele és nem telt bele két
esztendő, leitta magát és a sörétöntőtoronyból leesett és úgy elterült
ott, mint a palacsinta, amint mondani szokták, aztán koporsó helyett két
ajtó közé csúsztatták, úgy temették el, azt beszélik, mert én nem
láttam. Nekem tata beszélte. De akárhogy is volt, csak attól lett, hogy
bolond fejjel úgy nézte a holdat.
[Dzsim hátul bekapcsolta.]
Hát így múlt az idő és a folyó ismét visszaapadt az ágyába. Az első
dolgunk az volt, hogy a nagy horogra pondrónak egy nyúzott nyulat
akasztottunk és fogtunk egy embernagyságú halat: a hossza volt hat láb
két hüvelyk és nehezebb volt kétszáz fontnál. Persze, hogy megfogni nem
lehetett, ellökött volna bennünket Illinoiszba. Csak ültünk ott és
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Huckleberry Finn kalandjai - 05
  • Parts
  • Huckleberry Finn kalandjai - 01
    Total number of words is 4320
    Total number of unique words is 1802
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    46.5 of words are in the 5000 most common words
    51.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 02
    Total number of words is 4471
    Total number of unique words is 1774
    33.1 of words are in the 2000 most common words
    44.5 of words are in the 5000 most common words
    50.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 03
    Total number of words is 4446
    Total number of unique words is 1794
    31.5 of words are in the 2000 most common words
    42.4 of words are in the 5000 most common words
    47.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 04
    Total number of words is 4401
    Total number of unique words is 1837
    27.5 of words are in the 2000 most common words
    38.7 of words are in the 5000 most common words
    43.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 05
    Total number of words is 4406
    Total number of unique words is 1815
    32.6 of words are in the 2000 most common words
    44.8 of words are in the 5000 most common words
    51.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 06
    Total number of words is 4369
    Total number of unique words is 1760
    31.1 of words are in the 2000 most common words
    42.1 of words are in the 5000 most common words
    48.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 07
    Total number of words is 4350
    Total number of unique words is 1757
    32.2 of words are in the 2000 most common words
    43.4 of words are in the 5000 most common words
    49.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 08
    Total number of words is 4359
    Total number of unique words is 1825
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    49.4 of words are in the 5000 most common words
    55.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 09
    Total number of words is 4310
    Total number of unique words is 1924
    32.0 of words are in the 2000 most common words
    43.0 of words are in the 5000 most common words
    48.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 10
    Total number of words is 4196
    Total number of unique words is 1948
    29.4 of words are in the 2000 most common words
    41.9 of words are in the 5000 most common words
    46.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 11
    Total number of words is 4344
    Total number of unique words is 1884
    29.8 of words are in the 2000 most common words
    42.4 of words are in the 5000 most common words
    48.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 12
    Total number of words is 4319
    Total number of unique words is 1873
    33.4 of words are in the 2000 most common words
    45.5 of words are in the 5000 most common words
    50.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 13
    Total number of words is 4344
    Total number of unique words is 1756
    34.4 of words are in the 2000 most common words
    46.9 of words are in the 5000 most common words
    52.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 14
    Total number of words is 4308
    Total number of unique words is 1652
    36.2 of words are in the 2000 most common words
    48.9 of words are in the 5000 most common words
    55.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 15
    Total number of words is 4370
    Total number of unique words is 1713
    34.6 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    53.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 16
    Total number of words is 4310
    Total number of unique words is 1791
    33.4 of words are in the 2000 most common words
    45.0 of words are in the 5000 most common words
    50.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 17
    Total number of words is 4325
    Total number of unique words is 1727
    34.3 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    53.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 18
    Total number of words is 4291
    Total number of unique words is 1702
    30.6 of words are in the 2000 most common words
    42.0 of words are in the 5000 most common words
    47.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 19
    Total number of words is 4391
    Total number of unique words is 1798
    30.0 of words are in the 2000 most common words
    40.1 of words are in the 5000 most common words
    45.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 20
    Total number of words is 4388
    Total number of unique words is 1775
    30.7 of words are in the 2000 most common words
    42.1 of words are in the 5000 most common words
    47.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 21
    Total number of words is 4370
    Total number of unique words is 1765
    33.7 of words are in the 2000 most common words
    45.9 of words are in the 5000 most common words
    51.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Huckleberry Finn kalandjai - 22
    Total number of words is 254
    Total number of unique words is 202
    33.1 of words are in the 2000 most common words
    43.3 of words are in the 5000 most common words
    51.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.