Hazai rejtelmek: Regény (1. kötet) - 10

Total number of words is 4000
Total number of unique words is 2213
27.7 of words are in the 2000 most common words
39.3 of words are in the 5000 most common words
45.7 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
egyéb, mint gyalulatlan láda, keresztül furkálva diónyi lyukakkal.
Cziriák elővevé kétfülű, héjjas rakottyából fonott kosarát; s kezdődék a
halosztályozás. A legszebb falatok kosárba hányattak, összeválogatvák
tapasztalás után, miknek vegyült húsa halászgurmandia szerint
összeízlik. A közönség pedig bárkába záraték, melyre a vén Cziriák
rozsdás lakatot tőn. A jó vékás kosár tetést volt szép hallal, és ekkor
leoldá a gyékény pórázt, hogy annyok számára néhányat felfűzzön.
– Ez a ponty zsírt ereszt, s kövéríti a paprikás levet; – beszélé
magában, mialatt egy hízott növendéket a pórázra rántott. A kárász
sütnivaló; húsát szedegetni jóizűen esik, mert nagy a szálkája; – s
néhány köpczös uracs a kárászok közül a madzagra lódult. A kecsege puha
mint a tejes kenyér; fogatlan asszony is könnyen bánik vele; – s egy pár
nyalka pánczélvitéz a halőrhadból par compagnie lógott a tűzre szánt
csapatban. Ez a hájas számtartó sok parasztot elnyelt, most őtet nyeljék
el, hogy cseréljen hivatalt; – s egy köpczös házasulandó harcsa
felfüggeszteték. Torkos uram sovány ugyan, de jó lesz tormával, s egy
csuka viteték a pórázra conferencziába. Végre egy fehérhalat szorított a
markába. Fekete ujjai bemélyedtek a ragyogó testbe, és kopoltyúját nézte
ránczbaszedett szemmel.
– Te vén gvárdián vagy, s egy másikat vőn fel. – Ezt a fiatal apáczát
teszem ráadásul. Nincs többé veszélyben az úrfiak között, ha pórázon
vannak; után veté jelentő tréfával, s az annyoknak szánt fűzér készen
lőn; s rábízva vitel végett hűséges fiára.
Pisze s a vén Cziriák fülönfogák a súlyos kosarat; Lajos pedig magához
inté az árva halászt; s közel, igen soká, fokonként lázadva nézte őt.
– Itt az estmagányban, távol s biztosan áruló fülektől, vágyva, remegve
kérdelek, hol vetted e csodás arczhasonlatot?… ember, ki vagy te? –
megszólalt Lajos, miközben hideg borzogatá borsodzó tagjait.
A halász felveté bűbájos szemeit, melyek ón arczában, mint egy sápadt
kisértetéi rémesen lobogtak. Merően benézett Lajos arczaiba, hogy az
láttán remegett. Aztán elvevé tekintetét, a nélkül, hogy szólna.
Lajos hajszálai borzadtak; közel volt önkénytelen felsikoltáshoz. Ki ez,
ki ez, ki ez, e feltámadt halott? Nyugtasson meg felvilágositása vagy
szálljon vissza a sírba. Ily eszmék fogták fel lelkét, mialatt a halász
őt némán szemlélte.
– Ki vagy? ki vagy? ki vagy? – kérdé Lajos a nyugtalanság gyötrő
fokozatán.
– Az árva halász! – felelé az ifjú hideg nyugalommal.
Úgy látszék, Lajosban fokonként súlyosban ráz fel bizonyos emléket e
szív-idéző arcz; s a hasonlatot valónál valóbbnak találta hevült
képzetében. A vonások ugyanazonsága; az életkor, a tisztaság, szem, száj
s szegényes ruhában; a nemes fagy zárult jellemében, mindannyi tanújel,
hogy gyanúja szörnyűen-való, s az árva halász nem más, mint kinek ő
vélte.
– Mi a való neved? az istenért felelj! – szakasztá félbe élénk kérdéssel
saját gondolatit.
– Kozma – felelt a halász egykedvűn.
– Éved hány?
– Huszonegy!
E perczben nesz hallott, s közeledő léptek. Lajos remegett, hogy
meglepetik, s gyanút költ e csodás találkozással, mert ki félelmes
titkot rejt, minden arczon látni véli azt.
– Hol lakol? – kérdé hirtelen, – még látnom kell téged.
– A holt Tisza partján; – mondá a halász.
A nesz ismét hallatszott, a léptek közeledének.
– Három nap alatt fel foglak keresni; – rebegé Lajos zavartan.
– A mint tetszik; – viszonzá a halász.
A nesz ujra megjelent, s már nagyon közel. Lajos zavart fővel, remegve,
zajló erekkel a csárda felé elrohant.


XIV. (Az árva halász.)
Az alatt beestveledék. A nap leszállott; nyomában sima, aranyvörös
fénytér festé be az eget, mely nem habzott, nem volt sugarakra osztva;
elfolyólag testetlenűl, légszerűn terjedt szét. E fénymező alatt tűzbe
szegett felhőcsíkok közt égett a napgolyó, melyek küllőkre oszták bucsú
sugarait. Néhány percz után elmeríté vérbe borult arczát, s a puszta,
mint egy férjét gyászoló hölgy, sötétbe öltözék.
Tárgyatlan üres homály keríté a látkört, mely folyvást kisebbedő
gyürűben közelít, mig szérűnyi térre szorítja a látást, mint borongó
tenger lebegvén az űrben. A távol szállások körrajza elmerűl; gulyák és
ménesek homálylyá mosódnak, a véknyodó kútgém elveszíti magát, s a
rövidült szemben ég és föld összefoly. Most felkél a békák méla
őz-zenéje, s kuruttyos ábránddal bezengi a pusztát. Távolban megőszült
kuvaszok ugatnak, rekedt vakkantással szaggatva a csendet. Fent a hűs
magasban magányos szalonkák suhognak keresztül; éh denevér nyihog, vagy
felette kereng egy nyöszörgő kuvik; míg túl rajtok jósló darúszózatot
visz magán a légfolyam. Itt-ott róka csahol, vagy borzfiú röfög, mit
elnyel a puszták bömbölő bikája. Szerte béke-hangon szólal meg a kolomp,
s köztök, mintha sírból jőne, elkondul az ökrész kiáltása: «Térítsd meg
azt az ökröt héj!!!» Néha egy-egy halkal megvont kálvinista-harang
remegve sír. A pásztor ráfigyel s szomorodva mondja: «Halott van
Kardczagon, Isten nyugtassa meg.»
Hangjáról ráismer mindenik harangra, s ha onnan szólal meg, hol rokonok
vannak: néha egész éjjel botján könyökölve, virraszt s gondolkozik.
Ah be szép költészet van a természetben, mig az emberi faj nyomot nem
hágy rajta, de ha a műveltség zsákmánynyá rabolta, letörlődnek róla az
Isten ujjai.
Lajos távoztával, kevés vártatva, megujult az imént hallott zörej, s a
bozótból előcsörtetett az ismeretlen. A halász találgató szemmel nézte
őt az erőtlen holdvilágban, s végre úgy látszék, nem idegen előtte, mert
némi derű mutatkozék örök komolyságán.
– Ön egy férfiúval beszélt, kinek önt látnia nem szabad; – mondá a
jövevény aggódó részvéttel, a nélkül, hogy üdvözlete által szavát
késleltetné.
– Igen, uram, egy ifjú beszélt velem, kit én nem ismerek.
– De ki önt ismerni minden áron akarni fogja; ki előtt ön csodás,
lázasztó, megfoghatlan jelenet, kinek érdekében van önnek titkait
kicsalni, elárulni, önt elhurczolni, zárni, vagy épen kivégezni… Nem
tiltám-e meg kérelmeim által, hogy mielőtt velem történetét közli,
mindent kerüljön, ki urias osztályhoz tartozik? – folytatá az ismeretlen
gyorsan, kapkodott léhhel, mintha remegne, hogy a koczka el van vetve.
– A hiba nem enyim; – válaszolt az árva halász egykedvűen; – Cziriák
kért, segítném ma a halászatban, s nem véltem olykivel találkozni itten,
kit ön veszélyesnek tartson.
– Mit beszélt az ifjú? – nem késtem-e a jeladó neszszel?
– Csodált és elámult, miként ön első látásomon. De lepetése ellenkező
vala. Ön örült s fohászkodék; ő megdöbbent és szorongott. Ön elmélyedt,
s könnyű keblűvé lőn; ő ingerült, lázas reszketeg.
– Nem késtem el a jeladó neszszel? – ismétlé türelmetlenül az
ismeretlen.
– Nem, uram!… az ifjú első kérdésénél, már csörtetés hallott a bozótból.
– És így nem közlött ön vele semmit élete titkából; – kérdé a jövevény
szünő aggálylyal.
– Nem.
– Mit kérdett? mit beszélt? mit tőn az ifjú?
– Nevem tudakozá.
– S megmondta ön?
– Meg.
– Az Istenért… közbevág ijedten az ismeretlen, s hogy nevezé magát?
– Árva halásznak.
A jövevény ismét szabadon lélegzett. – S valódi nevét nem árulá ön el? –
kérdé némi szünet után.
– Hát tudja ön, miként valódi rejtett nevem is van? – kérdezé a halász
némi érdekkel, ki nem foghatá meg, miként beszélhet róla, s sorsáról oly
határozottan s biztos öntudattal az ismeretlen, kit ő csak egy párszor
látott, s kivel titkait még csak közlendő vala.
– Igen, tudom, hogy önnek van neve; tudok többet, sokat; mindent. Azokat
tudnom kell hű rajzban, bőven, minden részletekkel. Eddig halasztám
türelmem ez iránt, mert intézkedni kelle; időnk is még rövid, azonban
nem is félheténk a késedelem miatt. De most veszély környezi önt,
titkát, jövőjét, reményemet. Azon ifjútól önt védnem, távolítnom,
rejtnem kell. Most már minden percz bűnös halasztás leendne. A vétek,
késedelmemben, alkalmat lelne eszközöket nyerni; boszúmat, a törvényt,
ön igazait, s a bűn súlyát kijátszani. Többé el nem hagyhatom önt, míg
teljesen meg nem győződöm; míg világos, nyilt, hiteles adataim nem
lesznek arról, mit annyi igénynyel gyanítok, mit jogosan s ösztönszerűen
sejtek, vallok, hiszek. Azért legyen nyilt és őszinte: beszélje el
eseményeit, adjon világot, reményt és vigaszt. Győződjék meg, miként a
gondviselés keze, azt vezeté sorsához, kit az leginkább érdekel; ki az
erkölcs, törvény, s emberi érzelmek határozott barátja, s kit földi
viszonyok is az ön érdekéhez szőttek.
Az árva halász merev, mélyenható szemmel kisérte szavait. Úgy látszék,
arczában engedni kezde ama zárkozó fagy, de nem tudott, nem akart oly
gyorsan bizalommá nyílni. Némi szünet után ismét bevonulni látszék a
lélek komorult szemében, mintha vissza akarná rejteni a nyíladó titkot,
vagy nem örömmel emlékeznék a sérvről, mely életfolyamát örök sebbe
ejté. Az ismeretlen látta e tartózkodó zárulást, s kettőzött ösztönnel
sürgeté a halászt.
– Engedjen ön fontos okaimnak; – mondá a valóság komoly beljegyével. Ne
véljen kandi tolakodónak idegen ügyekbe, ki mások dolgán, s éretlen
mesékben mulatságot keres. Nekem nagy szerep jutott ön irányában.
Nélkülem a nyomor kezében marad ön, vagy épen veszve lesz. Jól tudom,
miként önnek szörnyű oka van emberben nem bízni, szónak, eskünek, hitet
nem adni; jól tudom, miként emlékeinél irtózat, hábor, s ujra élő kínok
kelnek fel, de tegyen kivételt, bízzék bennem; higyjen még egyszer,
utólszor az Isten képére alkotott embernek; mondja el híven történetét,
hogy boldoggá legyen, tegye azt azért, ki önnek életet adott.
Az «életadó» névre remegett a halász. Kit is ne rázna meg a vesztett
anyára vezetett gondolat? Az ismeretlen modora különben is annyi
bensőség, rábeszélő jóság, őszinte részvét jellemét viselé, s oly
körülményesen látszék sorsát, rejtelmeit sejteni, hogy kényszerűlve lőn
bizalomra nyílni, engedve e remény édes ösztönének, mely tört keblében
keledezőben volt. Az anyaemlítésnél kezét nyujtá a csodás ismeretlennek,
s érzékeny szívható hanggal szólítá meg.
– Ön sejteni, tudni, vagy legalább érteni állítja élettitkaimat. Egy ó
temetőt akar felbontani, elzárult keblemet, melynek tetszhalottja, az
emlék, ha bolygattatik, kísért és kínoz. Ön bosszút, örömet, törvényt s
boldogságot említett. Mindez vigaszt igér, reményt költ lelkemben. Ne
csaljon meg, a jézusi szeretet nevében kérem. Nem bírnám elviselni, ha
valaki multam emlékeivel játszanék.
A jövevény némán szorítá a halász nyujtott kezét. Nem szólt, de arcza,
szeme, az emberséges és átadó tekintet hatalmasan felelt, hogy kérelme
tiszta szándékú, hogy czélja szent és sejtése alapos.
– Mi tanúsíthatja, hogy ön történeteimbe avatva van? – folytatá a
halász, – hogy multamat igénye van sejtni, s nem színezett kandiság ez
osztozó érdek, mit ön irántam első találkozásunktól gyakorol s bizonyít,
de melyet különcz egyéniségem minden multak nélkül előidézhetett?
– Mi tanúsíthatja? – esék szavába az ismeretlen… Ön nem az osztályból
származott, melyhez most tartozik. Ön gazdag szülött volt, s erőszak
űzte vagy tán szerencse vezérlé a nép közé: ön beteg volt
gyermekéveiben, gyógyrend alá adaték, s e korszakban rejlik a borzasztó
mese, mit részleteiben nem tudok, de eredményéről iszonyúan kell
meggyőződnöm…
– Nagy Isten! – kiálta közbe az árva halász s szine tekintete hirtelen
átalakult.
– Hogyan? ön fölindul? – folytatá a jövevény; – tehát nem csalódtam.
Miként is lehetett legkisebb kétségem. Az eszmék, gondolatok, miket
öntől hallék, a tiszta művelt nyelv, mit folyékonyan beszél; ezen
ismerős családvonások, e csodás hasonlat… igen, igen, kegyed Ödön, kinek
sírja a pesti temetőben roskadoz; de ki él, kinek életéről sejtéseim
voltak, s kit feltalálnom a sors gazdag ajándéka.
Ödön rendkívüli lélekváltozáson ment által. Túl egy évtizeden ez volt az
első szó, mely titkos sorsát tudni vagy gyanítani látszék, s e szóra
felrajzottak a hajdani emlék bájos vagy borzasztó alakjai, miket
koronként feltörő feledés altatott. Keblében egész sereg különnemű
érzemény támadt. Üldözőt talál-e sorsa nyomozójában; vagy titkos végzet
intése küldött közbenjárót, ki visszaadja az egykori jobb sorsot, melyet
kétkedő emléke gyakran hazugnak állíta már? Nyomozva akadt-e rá
szándékos üldöző, vagy véletlen talált részvevő barátra? De hisz az
ajánlkozó szabadító oly jó és nemesnek látszik, hogy ha ezen arcz csal,
az ég derűjének sem lehet többé hinni. És miért féltené és védné, s
tiltaná őt azon ifjútól, ki, láttára fellázadt, félt, és zavarba jött?
Mennyivel jobb szinű volt ez idegen első lepetése mint amazé? Igen,
igen, e jövevény becsületes, mondá keblében egy pártfogó szózat, s hite,
bizalma, e lelki rendülés fogékony szakában, kétkedés nélkül az
ismeretlen részére hajlott. Keble enyhén, boldogan lőn áthatva, mint
midőn támasztó nap süt fagyos virágra. Megnyílt, feltárúlt zárt kelyhe,
nem tudva még, véghervadásra-e, vagy második életet kezdeni? Még egyszer
tekintett az ismeretlenre, hosszan és mélyen. A megfoghatatlan szem nem
lőn már félelmes. Beesett arczáról elmúlt a fájdalom, s rögzött borúiból
a lelkes kép kibontakozék.
– Beszéli-e még ön a franczia nyelvet? – kérdé az idegen.
– Csak törve, darabolva vélem beszélhetni, – felelé Ödön. Ideszakadásom
után, négy évig nem volt könyv kezemben. Akkor ismerkedém meg egy
harangozóval, ki számomra papjától titkon hordott könyvet, s ujságokat.
Frank munkát ritkán kapék, mert a harangozó nem tudott olvasni. Ó
predikácziókat, s concionatorok üldöztetéseit kapám frank nyelven, mert
a papnak alkalmasint nincs módja új könyveket venni. Elég szép tőle,
hogy a fejlődést tárgyazó hazai műveket bírja, vagy lapozni megszerzi,
miket én is titkon gyönyörrel olvastam.
– Az okból kérdezem, hogy biztosan legyünk. Sötét van; a hang messzebb
hat mint szemünk, s kivált a bozótból valaki meghallhat. Az ifjútól, ki
önt megrohanná, nincs mit tartanunk. Őt mindenben szenvedély ragadja.
Most kétségkívül a csárdában mulat, s a csodás találkozás hazatérteig
eszébe sem jutand. Akkor is lesz mire gondolnia; azt hiszem, még addig
komoly szégyen éri. De ha itt lappangva rejlenék is, frankúl csak most
kezd tanulni, s beszédünk nem érti. További kisérleteitől óvakodni fog
ön. Tehát teljes biztonságban vagyunk. Kérem beszéljen, de lepletlenül s
részlettel.
Az árva halász beszélni kezdett:
– Atyámra nem emlékszem. Korábban meghalt, mintsem ismerhetém. Anyám
magas, királyi termetű hölgy, s úgy hiszem, szép vala, mert dajkám
mindig szép mamának hivatá velem. Azon évben, hol emlékem kezdődik, igen
boldog valék. Beteges ugyan s rendkívül álmatlan, de körülrakva
csemegék, tarka ruhák, falovak, s számtalan, ragyogó játékszerekkel,
melyek közt némán, merűlve, társtalanúl órákig üldögéltem néha. Anyám
rendkívül szeretett, ékes ágyban háltam, s mindig nőcselédtől
virrasztva. Nappal kocsizni vitt anyám vagy a dajka. Később láttam át,
miszerint ily nevelésmódhoz kitünő vagyon kell. Akkor csak azért
becsülém, mert izgatott kóros nyugtalanságom, mely miatt egész lelkemben
szenvedék, elszóratott. Később e növekedő kór miatt gyógyrend alá
jöttem: bajom okát, természetét nem értém, nem tudám meghatározni, mim
vagy miért fáj? De érzém, hogy koronkint növekszik bennem egy érthetlen
elem, mely szerencsétlenné teend.
– Holdkori hajlamban sínlett ön, – közbeszólt az idegen. Innen származék
a virrasztó nyugtalanság, magányvágy, álomszűke s az éji őrködés
szüksége ágya körül.
– Egy orvoshoz költözém, szállásba; – folytatá Ödön – ki a
Király-utczában lakott egy magas ház felső emeletén. Neve,… Márk.
– Igen, igen… Márk, az elvetemült szörnyeteg! – mondá ingerülve az
ismeretlen.
– Sorsom nem változék, csak lakhelyem. Dajkám velem maradt, anyám
naponta jött; ágyam, ruhatáram, játékim, minden örömem birtokomban
voltak. Csak hogy többet kellett mozognom; délben könnyű, kevés étket, s
vacsorát épen mitsem evém; szabad légben hosszasabban időztem, éjre
gyógyszert vevék, s nő helyett orvosom virrasztott. Nem voltam úgy telve
mehetnémmel; izgató ösztönöm csillapúlt, falovamon erősebben ültem, s
néha féléjet is át tudtam aludni. Anyám rendkívül boldog lőn. Koronként
meglepett gazdag ajándékokkal, mi leginkább testgyakorló játékszerből
állott. Későbben dajkám kimaradt. Egy alacsony paripát s vidám inast
kaptam. Egy pár év múlva, midőn kórom elenyészett, vagy legalább
elerőtlenült: tanulni kezdtem, de orvosomnál maradék kosztban,
szálláson, ügyelete alatt. Tanítóim jártak külön szakokra. Magyar és
frank olvasást még anyámtól játék közt tanultam. Most több tanok közt
osztaték fel lelkem, s mintha a természet után akarná pótlani beteg
mulasztását, rendkívüli könnyűséget fejtett ki fogalmaimban, mely
eszméimet gyorsan, és szokatlan sikerrel terjeszté. Mestereim dicsértek,
csodáltak. Sokszor hallám, ha távoztukban az orvosnak súgták: «Ödön
valóságos lángész». De a tanszenv túlnőtt. Többé nem kellett játékszer,
meguntam inast, paripát, szabadba sem akartam sétálni; csak könyv és
könyv után vágytam. Jut eszembe, egykor a világot képekben megkapám.
Néhány kötet! ah ez dicső! még így nem örültem. Beleültem kisded
pamlagomba, s vágytan, áhítva, tarthatlan ösztönnel merűltem a könyv
szemléletébe. Mintha látnám apró temérdek képeit. Élőfák, virágok, ércz-
és állatfajok ragyogó özönnel. Ezernyi tárgyak, különös növények, csodás
állatok, ismeretlen képzetköltő, izgató alakokban. Igen, de azok ismét
ingerültté tevék nyugvó idegrendszeremet. Lapot, lap után mélyedve
szemléltem. Anyám jött, reá sem figyeltem, kértem, hagyjon el;
engedjenek magányt, s ha nem, szökve szereztem azt, ha alkalmát lelém.
Visszaküldém ozsonnáról kedves gyümölcsömet, s semmi áron nem mentem
kocsizni, hogy könyveim közt s képeimmel legyek. Késő estig ültem azok
közt. Az orvos parancsolt, nem fogadám szavát, s én cselesen mosolygék,
mert ismertem, erőszakhoz nem szokott nyúlni. Végre bágyadtan, fölébredt
mehetném ösztönnel, izgatva, de erőtlenül álomba dőltem. Kevés órák után
fölébredék. Orvosom virrasztott, igen beteg valék; épen úgy, mint üdvös
javulásom előtt.
– Az elmefeszítés visszaidézé a lelki kórelemet, – mondá az ismeretlen.
– Könyveim elvétettek, folytatá Ödön; de jobban nem levék. Oh igen sokat
szenvedtem; többet mint valaha. Egy titkos, éles, megfoghatatlan ösztön
élt és nőtt bennem, menni, futni, bujdosni, a nélkül, hogy érteném:
hová, vagy miért? Bármit tevék, bárhol valék, nyugalmam nem lőn. Úgy
tetszék, mintha lelkem nem lenne otthon. Vágytam, készültem, maradhatlan
levék. Anyámnál laktomban selyembogaraim voltak. Azoknak átváltozás
előtti kínjához hasonlítám magamét. Vágyam többé nem könyvekért égett.
Homályos, tárgytalan, egyetemes vágy lőn az, melynek nincs czélja,
irányköre s nyugalma; mely ok és eredmény nélkül érthetetlenül üldöz,
mely idegrendszeremet látszék elfoglalni, hogy agyvelőm helyett rajtam
uralkodjék. Ábrándos, szótlan, szomorú, feledékeny s szórakozott lettem.
E miatt testművezetem szenvedni kezde. Lélegzetem szorongó,
vérkeringésem rendetlen, verőerem akadozó lőn. Étvágyam elveszett,
emésztő erőm megromlék: szerencsétlen voltam; s egy éjjel, midőn
virrasztó inasom elszunnyadt: könyvkeresésben ébredtem fel
munkaasztalomnál, hová álmomba mentem.
– Tökéletes kórjelei a természetileg kifejlett álomjárásnak – megjegyzé
az idegen, kit a beszély fájón érdekelt, de meglepni nem látszott;
mintha még ezt mind régen tudná.
– Ez eset után könyveim visszaadattak; talán azért, hogy betelvén azzal,
képzetem megnyugodjék. Mohón kapám őket, de képei többé nem elégítének
ki. Oh ábrándimban dúsabb, nagyszerűbb képletekkel ismerkedém meg. Márk
dr. tanácsot gyűjte híres orvosokból, hogy rajtam segítsenek. Mintha
látnám őket. Egynek roppant függő húsból állott félelmes arcza, tömött
fehér haja szinte tövig nyírve, s mindig hunyorgott. Tobákolás közben
oly csodásan húzá félre száját, s rántá ránczba orrát és szemeit, hogy
borzadtam. A tanácsban meg kelle jelennem, vizsgáltak s üterem tapinták.
A húskép kiülő üveges szemeit pillantás nélkül szegezte reám. Tekintete,
bár szelid akart lenni, mérges és villanyos vala, mint a hörcsögé.
Távoztában elhúzá arczomon nyirkos hideg kezét, s vigyorogva mondá: «Ne
félj kis holdkóros: meggyógyulandsz». Nem tudom, betegségem eredménye
volt-e, vagy a kisértő tekintet okozá, de e szavak rendkívüli benyomást
tőnek. «Ne félj kis holdkóros: meggyógyulandsz» ismétlém újra és újra
magamnak. E szó jelentését: «holdkóros», nem értém; mégis oly nehéz,
kisértő, rejtelmes lőn nekem. Eszembe juta, mint szeretém a holdat, mint
néztem gyakran este ablakomból, ha magam lehettem, míg a képes könyv
beteggé nem tőn. Most a hörcsögorvos szörnyű vigasza eszembe hozá égi
barátomat, ki azóta látnom nem engedteték. Arczával kezde foglalkozni
képzetem s minden vonásival előmbe teremté. Látám a beteg csillagot,
sárga hideglelős színben, síró arcznyomattal. Rostos szélein rohadást
képzeltem s szánni kezdém őt; de a fájdalommal irtózat párosult. Tehát a
hold beteg: meggyőzém magamat, s «holdkóros» annyit tesz: «beteg, mint a
hold». Nem irhatom le, mily szörnyű lélekállapotba hozott ezen eszme.
Szörnyűbbe, mint a képes könyv. Tükrömben órákig borzongva néztem
halvány színemet, míg tőlem ki nem vitték. Összehasonlítgatám a holdéval
s hasonlítgatásomban nőtt a hasonlat. Emlékezém, miként fogy el a hold;
czérnányi különbségeiben kisértem azt. Most tapintám testemet. Érzém az
apályt, mely tagjaimon nő. Titkon mértem naponta karom- és czombomat,
minő gyorsan fogyok, s remegve vártam a közeledő halált, mely a holddal
együtt léggé oszlat fel. Igen, sárgulok – mondám magamnak – s elmulok
mint a hold. Ezen hit a szomort kétségig növeszté lelkemben. Ily
borzasztó eredménye lőn az orvos szavának.
– Rettentő példa; mégis hány oktalan orvos vétkezik ebben; – megjegyzé
illetődve az ismeretlen. – Hát anyja, Márk, s játszó baráti nem
vigasztalák önt?
– Oh, őrzém, titkolám e félelmes eszmét. Soha szót sem ejték róla.
Különben is hittem: gyógyszerem nincs; hiszen a hold is okvetlenül
elfogy, s ha gyógyítnak: nem szépen halok meg.
– S e beteg rögeszme nem idézé elő azon vigaszt, hogy újra élni fog,
mint a hold hónaponkint megnő?
– Nem. Czili meghalt, egyetlen hugocskám, még kis koromban. Ha sírtam
értte, anyám mindig mondá: ne sírjak, visszajő. Később meggyőződém, hogy
vigasza üres szó s Czili végkép elment. Miként vártam volna magam új
életet, ha övét nem hittem, kit magamnál jobban szereték?
– Tizedik évében volt ön, ha nem csalódom akkor?
– Igen… felelt bámulattal Ödön, s nyilt arcza elborult; mintha kérdezné:
ki avatott e félelmetes titokba; tán mégis üldözőmül jövél?
– Ne kétkedjék ön; – nyugtatá az idegen, megértve az árva halász arczát.
A gondviselés vezérelt titkához, egy jobb sors követéül.
– Lelkem gyógyuljon meg az ön vallomásán.
– Mi lőn eredménye az orvosi tanácsnak?
– Szorosabb gyógyszabály. Zongorámat elvevék, s helyébe esztergát tőnek
szobámba, melyen esős időben hat, máskor két órát kelle dolgoznom; ha az
elmaradt, négyet szabadban ugrándozhatám el. Reggel hideg zuhanyt kaptam
s jégbe ázott ruhát viseltem gyomromon. Márk mondá: hogy ott van
kórságom fészke. Főtörekvés volt, hogy erős mozgásokat tegyek s folyvást
elszórva, könnyű, vidám, eszmétlen kedélyben maradjak. Ebéd előtt
lovaztam esős időben is; asztalhoz egy vargainas járt fel, ki mindig
röhögve mesélt utczai csínyeket. Délután játszani vittek sok gyerekek
közé, uzsonnára zuhanyt, s este ülőfürdőt kaptam, melyből kemény
szarvasbőr ágy fogadott, jeges borítékkal gyomromon. Egész nap nem ültem
egy órát s oly fáradtan tértem feküdni, hogy jég és kemény bőr daczára,
gyakran mindjárt elaludtam. Nem tanulék semmit, sőt játszótársaim sem
szólottak soha affélékről. Anyámnak ritkán volt szabad engem
meglátogatnia, s nem mondaték előre, mikor látom ismét, hogy képzetem ne
foglalkozzék a várakozással. Azelőtt mindig meglepett jöttében némi
ajándokkal; most mitsem hozott soha, hogy az öröm ne izgasson fel. E
rendszer mód nélkül nehezen esett. Képzelheti ön a csodás ellentétet a
fentbeszélt lélekállapot, s napirendem között. Ön tán únja hallgatni e
hű részletezést; de tudnia kell, hogy összehasonlítsa a későbbi szörnyű
modorral, melynek okát nem értém, magyarázatát ön adhatja.
– Tovább, tovább, ön sorsa nekem érdekesb, mintsem egy szava is
felesleges volna.
– Öt hónapig tartott a mondott lélekkín. Azalatt legnagyobb szenvedés
volt sorsom. Ábrándom, félelmem, haláleszmém, kétségem, magányt,
merültséget, álmot keresett. A napi zaklatás mindezt távoltartá;
különösen a zuhany és fürdő irtózatos vala. Öt hónap multával kezdtem
étvágyat érezni, s néha mind a két étkemből ettem. Minő különös! E
rejtelmes lélekkór, a testben kezde gyógyuláshoz térni… Nem untatom önt,
a természet erejéhez jutott, s hatalmasan kezde működni.
– Az akkori hírlapok magasztaló czikkekkel hirdeték a gyógymód sikerét.
Márk rendkivüli hitelre kapott ön javulása által, s előkelő házak
bizalmát nyeré meg.
– Naponkint egy órát olvasni kezdtem; később egy tanár adá a másikat.
Művelt, eszes, éles itéletű. Sokra és okosan taníta, különösen a
diáknyelvben nagyon előre vitt. Ismeretim gyorsan s alappal terjedtek.
Kórom szemlátomást javult, s ritkán leptek meg nehéz jelenségi, kevesebb
maradhatlansággal s leginkább holdtöltén; de kínozó eszmém a holddali
halálról alig jött agyamba, s akkor is, azon vigasztaló valóságtól
győzve, hogy izmaim jóval túlhízták már a régi mértéket. Értelmem
törekedni látszék a mulasztásokat pótlani, mint testem a magáét. Anyám
kimondhatlanul örült. Óh, ha ő még élne, vagy sírját tudnám legalább,
hogy meglátogassam.
– Mi okból hiszi ön, hogy édes anyja meghalt? – kérdé az ismeretlen.
– Alább hallandja ön – folytatá a halász. – Egy délután, tíz és fél éves
voltam akkor, egy urat jelentének be Márknál, ki éppen akkor szobámban
vala. Orvosom kiment tőlem, miként rendesen tőn, ha velemléte alatt
beteg, vagy vendég érkezék hozzá. Én esztergámmal foglalkozám.
Pipaszárat fúrtam, s a sodrony középen jött ki. Nevettem a balul
sikerült iparnak. Látja ön, minő boldog valék, ily semmiségen fel tudtam
kaczagni. Nevetés közben felvetém az esztergáról szememet. Márk szobáját
egy ajtó választá el az enyémtől; rajta kisded négyszeg ablak volt
vágva, melyen hozzám betegebb koromban, vendégi közül is betekinthetett.
E kisded ablakot Márk felől rendesen zöld selyem borítá. Most, midőn
kaczaj közben feltekinték, mozogni véltem függönyét, mintha hirtelen
bocsátották volna le, hogy a reám néző alakot ne lássam. Az esemény
mitsem jelente előttem. Ki fogna engem, s mi okból titkon kémlelni?
Dolgozám tovább. Pipaszárat furék s mint szokásommá lőn, több apró művet
esztergáltam egymásra, a nélkül, hogy szétnéznék. Körülbelül három
negyed óra multán a falórára néztem, eltelt-e e műleczkém, mert igen
fáradt valék. Az óra Márk ajtaja felett függött. Most idegen arczot
pillanték meg a kisded ablakon, mely engem munkámban titkosan szemlélt.
– Tovább, tovább – közbeszólt feszült figyelemmel az ismeretlen; – itt
vélem eredni sorsa rejtelmeit.
– Az arcz, mozdulatomra visszakapá magát; de, bár az ablak selyme
árnyban tartá a vonások különösségeit, a futó percz alatt is híven
megjegyzém…
– Nos, nos? – sürgeté fagylaló sejtéssel az ismeretlen – hogy nézett ki
az ön titkos kémje?
– Hosszú, sovány, himlőhelyes arcz, nyírett bajuszszal. Szája körül
ördögi hideg gúny, s kancsal szemeiben gőg és megvetés…
– Szörnyű, szörnyű! tehát gyanúm csakúgyan valósul! – kiáltá a jövevény,
elárulva, miként a leirt alak előtte ismerős.
– Egyszer s pillanatra láttam, – folytatá Ödön – de soha nem feledem a
különös arczot. Húsz, harmincz év mulva, beteg ágyán, vagy kopasz
aggkorában megismerném őt; pedig akkor nem véltem, hogy emléke reám oly
rettenetes leend. De most szerencsétlen hitem él, miszerint sorsom
ördöge ő…
– Igaza van önnek; jós érzete nem csal; ő az ön gyilkosa.
– Akkor csak mulólag tünék fel előttem. Kandiságból szemlélt, gondolám s
dolgoztam tovább. Az idegen soká volt Márk urnál, s szokás ellen a végső
teremben, mert beszédükből a legkisebb hangot sem hallék át ajtómon.
Midőn Márk szobáján keresztül távozóban volt, halk szóval mondá az
idegen frankul: «Márk úr, önnek perei vannak, nekem befolyásom, szivesen
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Hazai rejtelmek: Regény (1. kötet) - 11
  • Parts
  • Hazai rejtelmek: Regény (1. kötet) - 01
    Total number of words is 4106
    Total number of unique words is 2355
    26.7 of words are in the 2000 most common words
    38.9 of words are in the 5000 most common words
    45.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hazai rejtelmek: Regény (1. kötet) - 02
    Total number of words is 4083
    Total number of unique words is 2442
    26.2 of words are in the 2000 most common words
    37.0 of words are in the 5000 most common words
    43.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hazai rejtelmek: Regény (1. kötet) - 03
    Total number of words is 4113
    Total number of unique words is 2163
    28.3 of words are in the 2000 most common words
    40.5 of words are in the 5000 most common words
    47.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hazai rejtelmek: Regény (1. kötet) - 04
    Total number of words is 3989
    Total number of unique words is 2314
    26.0 of words are in the 2000 most common words
    36.3 of words are in the 5000 most common words
    41.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hazai rejtelmek: Regény (1. kötet) - 05
    Total number of words is 3970
    Total number of unique words is 2384
    23.0 of words are in the 2000 most common words
    33.4 of words are in the 5000 most common words
    38.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hazai rejtelmek: Regény (1. kötet) - 06
    Total number of words is 4014
    Total number of unique words is 2422
    25.6 of words are in the 2000 most common words
    36.9 of words are in the 5000 most common words
    43.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hazai rejtelmek: Regény (1. kötet) - 07
    Total number of words is 4066
    Total number of unique words is 2281
    25.8 of words are in the 2000 most common words
    38.8 of words are in the 5000 most common words
    45.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hazai rejtelmek: Regény (1. kötet) - 08
    Total number of words is 4033
    Total number of unique words is 2252
    27.3 of words are in the 2000 most common words
    40.3 of words are in the 5000 most common words
    47.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hazai rejtelmek: Regény (1. kötet) - 09
    Total number of words is 4018
    Total number of unique words is 2296
    26.6 of words are in the 2000 most common words
    39.0 of words are in the 5000 most common words
    45.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hazai rejtelmek: Regény (1. kötet) - 10
    Total number of words is 4000
    Total number of unique words is 2213
    27.7 of words are in the 2000 most common words
    39.3 of words are in the 5000 most common words
    45.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hazai rejtelmek: Regény (1. kötet) - 11
    Total number of words is 3860
    Total number of unique words is 2309
    23.2 of words are in the 2000 most common words
    35.3 of words are in the 5000 most common words
    41.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hazai rejtelmek: Regény (1. kötet) - 12
    Total number of words is 3903
    Total number of unique words is 2279
    23.5 of words are in the 2000 most common words
    34.5 of words are in the 5000 most common words
    40.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hazai rejtelmek: Regény (1. kötet) - 13
    Total number of words is 4058
    Total number of unique words is 2387
    25.0 of words are in the 2000 most common words
    35.2 of words are in the 5000 most common words
    41.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hazai rejtelmek: Regény (1. kötet) - 14
    Total number of words is 3951
    Total number of unique words is 2283
    22.4 of words are in the 2000 most common words
    33.6 of words are in the 5000 most common words
    40.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hazai rejtelmek: Regény (1. kötet) - 15
    Total number of words is 3857
    Total number of unique words is 2230
    21.1 of words are in the 2000 most common words
    31.0 of words are in the 5000 most common words
    36.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hazai rejtelmek: Regény (1. kötet) - 16
    Total number of words is 4073
    Total number of unique words is 2320
    23.2 of words are in the 2000 most common words
    34.5 of words are in the 5000 most common words
    41.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hazai rejtelmek: Regény (1. kötet) - 17
    Total number of words is 4075
    Total number of unique words is 2503
    22.3 of words are in the 2000 most common words
    32.8 of words are in the 5000 most common words
    39.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hazai rejtelmek: Regény (1. kötet) - 18
    Total number of words is 4189
    Total number of unique words is 2471
    24.7 of words are in the 2000 most common words
    36.2 of words are in the 5000 most common words
    42.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hazai rejtelmek: Regény (1. kötet) - 19
    Total number of words is 4026
    Total number of unique words is 2464
    25.5 of words are in the 2000 most common words
    37.1 of words are in the 5000 most common words
    43.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hazai rejtelmek: Regény (1. kötet) - 20
    Total number of words is 3977
    Total number of unique words is 2478
    21.8 of words are in the 2000 most common words
    32.2 of words are in the 5000 most common words
    39.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hazai rejtelmek: Regény (1. kötet) - 21
    Total number of words is 4155
    Total number of unique words is 2432
    24.8 of words are in the 2000 most common words
    34.6 of words are in the 5000 most common words
    41.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hazai rejtelmek: Regény (1. kötet) - 22
    Total number of words is 4144
    Total number of unique words is 2426
    24.2 of words are in the 2000 most common words
    35.9 of words are in the 5000 most common words
    41.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hazai rejtelmek: Regény (1. kötet) - 23
    Total number of words is 4137
    Total number of unique words is 2369
    23.4 of words are in the 2000 most common words
    34.5 of words are in the 5000 most common words
    42.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.