Hagyományok (1. kötet) - 08

Total number of words is 4417
Total number of unique words is 1619
24.7 of words are in the 2000 most common words
32.8 of words are in the 5000 most common words
36.6 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
hogy vögyön kendört, hogy kötelet készícsön. Itt a három kirá möghált.
Másnap főkeltek, a Gazdagkirál látta, hogy nagyon nagy szögénségbe van a
köteles, kivött ėgy skatula aranyat, odatta a kötelesnek; „No, mos mán
ezön vögyé kendört oszt dolgozz, vögyél rajta jobb házat!“ A szögén
köteles mögköszönte az aranyat, a három szent királ elmönt. A szögén
köteles fölvitte az aranyat a pallásra: ott vôt ėgy szakajtóba korpa, ű
vött ėgy pár aranyat ki a skatulábul, a többit belegyukta a szakajtóba a
korpa alá; de ű az aszszonnak aszt nem monta. Ű oszt elindult a városba,
hogy majd fogad kocsit, hogy hônap mönnek kendöré.
Itt oszt az aszszon, mikor gyütt ėgy szilvás kufa – a gyerökök ríttak,
hogy vögyön az anynyuk nekik szilvát! – az anynyuk fölmönt a pallásra,
eszibe jutott, hogy van ott még ėgy kis korpa, hogy azon vösz szilvát a
gyerököknek. Odaviszi a kocsihon, aszongya: „Ád-ė szilvát korpájé?“
Aszongya a kufa: „Hon nė annék?“ Vött, adott neki szilvát, beleöntötte a
korpát a zsákba. Az embör tanát a városba ėgy kocsit, mögfogatta hônapra
fuvarba, hogy maj kendört hozunk! Bemöntek ėgy kocsmába, hogy maj
_áldomást isznak_. Itt oszt öt forintot adott foglalóba oszt a szögén
köteles beittasodott, ballagott hazafele. Nagy eső lött akkô nap, az ű
háza előtt vôt ėgy kopott árok, teli vôt vizzê, az embör belecsúszott, a
sipkája alatt vôt az aran, a mög beleesött aranostul ėgygyütt. A kácsák
beletaposták a sárba, a szögén köteles valahogy bevánczorgott, lėfekütt
a szín alá. A felesége osztán behúszta a házba, lėfektette oda. Hajnalba
osztán kopoktat a fuvaros az ablakon. A köteles fölugrott, kérdözi az
aszszont, hun a sipkája? Az aszszon asz mongya: „Hisz, hajadon féve
gyütt ken haza!“ Az embör-oszt vôt ėgy rosz kalapja a fejibe tötte –
főmönt a pallásra, keresi a korpásszakajtót, de nem tanáli, kérdözi az
aszszont: „Hun a korpásszakajtó!“ Az aszszon aszongya: „Tėnnap vöttem a
gyerököknek rajta szilvát“ „Hát az aran hun van belüle?“ kérdözi a
köteles. „Micsoda aran? – aszongya – én nem tudok benne aranyat, úgy
beledűtöttem a zsákba a kufának, a hogy vôt.“ „No, oda a sok aran,
aszszon! mögén csak szögénnek marattunk mink!“ monta a köteles. Itt
osztán még hécczörte szögényebbek vôtak, mint azelőtt.
Három hétnek utánna viszszatért a három szent királ, látytyák, hogy még
szögényebb a köteles. A Szöröncsekirál kivött a zsebibül ėgy nagy
ólomgolyót, aszonta a szögén kötelesnek: „_Lögyön hozzá szöröncséd!_“ A
három szent kiráj mögént elmönt az útytyára. A szögén köteles nézögeti
az ólomgojót, aszongya: „Mi csinájjak én evel?!“ Odatta a gyerököknek:
„Jácczatok vele!“
Akkô nap hozzájuk mönt ėgy öreg halászembör, vitt ėgy rosz hálót,
aszonta a szögén kötelesnek: „Csináld mög neköm eszt a hálót! majd kapsz
érte ėgy halat.“ A köteles öszszefűzögette a hálót, az öreg halász
möglátta az ólomgojót! hogy a gyerökök jácczottak vele, aszonta a szögén
kötelesnek: „Ad neköm eszt az ólomgojót!“ A szögén köteles aszonta:
„Odadom, ha a legnagyobb halat idadod, a möliket máma foksz!“ Itt oszt
odatta neki. A halász rákötötte a hálóra súlnak. Lėmöntek a folóra, a
köteles is elmönt. Möghúszták a hálót, sok sok halat kihúsztak, ėgy nagy
hal is vôt köszte, aszt elvitte a köteles. Fölbontotta otthun, kigurútt
belüle ėgy gyémántgojó. A halat is mögfőszték, mögötték, a gyémántgolót
mög begurították az ágy alá.
Ekkor nap mönt ėgy gróf âra, bemönt a szögén köteleshön, hogy majd
istrángot vösz nála, möglátta a gyémántgolót, aszongya: „Te, szögén
köteles embör! nem adod neköm eszt a golót?“ Aszongya a köteles: „Mit ád
érte a gróf úr?“ „Van itt ėgy majorom, van vele háromszáz lánczfőd, aszt
neköd adom mög ėgy zacskó aranyat!“ Odatta neki a gyémántgolót, elmöntek
a városházáhon, átiratták a majort a főddel ėgygyütt. Akkorára a kufa
hazahoszta az aranyat, a mit az aszszon odadott a korpával, mer attul
félt, hogy aval csak lė akarják űtet záratni. Addig kutatta, addig
kereste, hogy hun atták neki a korpát? még mög nem tanáta. Vôt neki ėgy
üres házhejje, ott csináltatott ėgy palotát, a hogy hánták ki a fődet,
mögtanáták sipkástul az aranyat is. A palota elkészült, tizėnkét
köteleslegén dôgozott a méhejbe, ű mög csak urassan sétált és
parancsolt.
Ez alatt az üdő alatt viszszaért a három szent királ, látytyák, hogy a
rosz ház hejjin mög az üres telkön nagy palota van, aszongya a
Szöröncsekirál: „Látod-ė, tė? Gazdagkirál! hogy én vagyok a föjjebbvaló,
nem tė. Tė attá neki ėgy skatulaaranyat, én mög csak ėgy ólomgolót
attam; az aranbul szögényebb lött, mint vôt, az ólomból mög gazdag
lött.“ Sokájig eldiskuráltak űk ketten, még a Bölcskirál asz nem monta:
„Löhet neköd bármönynyi aranyad, ha szöröncséd nincs, nem ér sömmit
tönkremész, êfogy az aranyad.“
(Egyházaskér.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

24. András: a kitett gyermek.
Vôt a világon ėgy gróf, annak vôt ėgy csudaszép lánya, a grófné möghalt,
a gróf nem sokat törődött a lányával. Vôt ėgy lovásza is a kirájnak,
lovagolni tanította a kisaszszont, addig tanította, hogy ėcczör
állapotos lött a kisaszszon. Csak elmönt a kisaszszon más városba,
itthon asz monta, hogy atyafiakat járni mönt, az apja pedig nem törődött
vele. A kisaszszonnak lött ėgy fijúgyermöke, kiatta tartásra, ű pedig
viszszamönt a kastéjba és lött tovább kisaszszon, nem tutta mög senki,
hogy neki csalágygya születött. A lovász pedig möghallotta, hogy mi
történt, főbe lűtte magát, maratt neki 6 csalágygya, ârul pedig a gróf
gondoskodott. Csak később a kisaszszonnak kérője akatt: katona tiszt, el
is vötte feleségül. Ezalatt a kisaszszon a nevelőnek kűdözgette a pészt,
de mikor férhönmönt, továb nem gondolt a fijával, nem kűdött neki pészt;
a részögös aszszon (a ki nevelte) pedig asz gondolta, hogy nem tarti
ingyen, kötött ėgy kötelet a (kis gyermeknek a) nyakára, oszt _kivetötte
az úcczára_.
A kutyák körülfokták a kis gyereköt, de vôt ėgy nagy kutya kösztük, a’
nem eresztötte közel hozzá a többit. A mint ugattak a kutyák a ház
előtt, bent a házba ėgy aszszonnak mög ėgy embörnek a kis fija
haldoklott, aszongya az anynya az embörnek: „Nézzé ken ki, mit ugatnak a
kutyák oda ki?“ Kinéz az embör, látytya, hogy ėgy kis gyerököt
huszkonnak a kutyák, fővöszi az embör a kis gyerököt, bėviszi a házba,
mutatytya az aszszonnak: „Ne! nészd! mit leltem az úcczán? valami
lelketlen anya kilopta, jó lösz nekünk! Úgy is a mi kis fijunk má
möghalt!“ Tehát fölfokták a kis gyerököt Andrásnak hítták, járatták
iskolába, a tanulók köszt kiváló vôt. Ėcczör történt, hogy öszszeveszött
ėgy másik gyerökkê, a gyerök aszongya: „Job lött vôna tégöd is
szétszöttek vôna a kutyák az úcczán!“ Lėszomorodott András, mikô kimönt
az iskolábû, kérdöszte az apja mög az anynya: „Mi oka annak, hogy tė
ojan szomorú vagy?“ „Annak nagy sorja van, kedves anyám! aszonta az
árėndás zsidó fija: „Jobb lött vôna, hogy a kutyák szétszöttek vôna az
úcczán!“ Êre elbeszélte neki az anynya, hogy neki nem édösgyeröke, de
azé épen úgy szereti! Êre András még jobban tanût az iskolába, tanût és
évek mulva lėtötte a papi vizsgát. De idő közbe születött ėgy kis lánya
a nevelő apjájéknak, csakhogy aszt is András kitanítatta, férjhönatta,
ėgy tanító vötte el; a nevelő szülejit is sokszor segítötte: úgy
szerette, mintha édösapja, édösanynya lött vôna.
Ez alatt pedig a herczegnének (katonatisztnének) – térjünk mán oda! –
nem vôt nyugta, főkereste aszt az aszszont, a kinek a fija ki vôt adva
tartásra, mögkérdöszte tűle, hogy hová lött az ű fija? De az aszszony
aszt monta, hogy möghalt, eltemettette szépen, mögmutatta aszt a hejet,
a hová temettette, a herczegné kápolnát emeltetött a hejire, misét
szolgáltatott érte, siratta a fiját. Ėcczör föltünt (a nyugtalansága) az
urának is, kérdözi tűle, hogy mi bajod neköd mindég? de a herczegné nem
monta aszonta fejfájása van. Ėcczör maga vôt a herczegné odahaza, ėcczör
bemén hozzá a szobalány, asz mongya, „Herczegné aszszonyom! hivatytyák a
nevelőnéhöz, ėgy titkot akar mondani a herczegné aszszonnak!“ Elmönt a
herczegné azonnal, hát éppen csakhogy akkor élt még az aszszon; aszongya
a nevelőné: „Bocsásson mög, herczegné aszszony, a fija nem halt mög,
hanem kitöttük az úcczára, mert fizetés nem jött, nem tartottuk hijába.“
Êre a herczegné elájult, mikorra magáhon tért, a nevelőné möghalt, tehát
nem tutta mög a herczegné, hova lött a fija? vagy milött belüle? Ettül
kezdve még szomorúbb lött a herczegné, az ura kérdöszte a baját, de nem
monta. Eljárt gyónni, ott mög vôt ėgy fijatal pap, az urának föltünt,
hogy az aszszon sűrűn jár gyónni. Az ura a herczegnének elmönt a paphon
és mögkérdöszte, hogy mé jár az ű felesége ojan sűrűn gyónni? ennek van
valami sorja? A pap asz monta, hogy nincsen (sorja) csak bűnynye van. A
herczeg hazamönt, lėvetötte magát az emeletrül; mikor bevitték az
embörök, csak anynyit mondott a herczegnének: „Annuskám! bizalmasabb
löhettél vôna hozzám!“ azzal a herczeg möghalt. Az aszszon eltemettette
szépen és tovább imátkozott a fijájé, elmönt gyónni, de a katolikus pap
mán tutta az ű történetit, aszonta: „Aszszonyom! mönynyön el a bánáti
paphon, annak gyónynya mög a bűnit, ha az mögbocsátytya a bűnit, akkor
az Isten is mögbocsátytya!“ Befogatott (a herczegné) ėgy borított
kocsiba, elhajtatott a református paphon, de elvitte magával az
unokahúgát is, eszt benhatta a kocsiba, ű mög lėszált, bemönt a paphon.
Éppen a pap a szobájába vôt, köszön: „Gyónni gyüttem, tiszteletes Uram!“
„Nálunk nem szoktak gyónni, mönynyön el a katolikus paphon, a szokott
gyóntatni!“ monta a tiszteletes. „De éppen a kűdött ide, tėhát szépen
kéröm, olgyon föl a bűnejimbül, mer nincsen nyuktom!“ Aval lėtérbetyült,
elkeszdött könyörögni. „No, ájjon föl, jó aszszon! hagy hallom: mi bűne
van?“ „Korán elvesztöttem az anyámat, az apám pedig nem sok gondot
fordított rám, bentült a kártyaszobába. Volt ėgy lovász mesterünk,
kiváló szép embör vôt, házasembör vôt, vôt neki 6 gyeröke, mindönnap
kijártam vele az erdőbe, beleszerettem, lött tűle ėgy fijam. Nem tutta
mög a világ, mer âra az időre elmöntem ėgy rokonomhon, a gyerököt
kiattam tartásra, én pedig viszszamöntem a kastélba, csak lánnak
marattam. Később férhönmöntem ėgy katonatiszthön; mikor férhönmöntem, a
(gyermektartásért járó) pézküldemény is elmaratt. Később möghallottam,
hogy möghalt (a gyermek), mögörültem neki. Ėcczör csak bejön a
szobalányom, hogy hivat a vôt (gyermek) nevelőné. Halálos ágyán vallotta
mög, hogy kitötte az úcczára a kis fijút, hogy én annak soha ėgy anyai
csókot nem attam! – úcczaji kutyák szétszötték!“ Aszongya a tiszteletes:
„Szétszötték vôna, aszszonyom! ha jó embörök nem löttek vôna! tehát kêj
föl anyám! add mög az első anyai csókot!“ Fölugrik êre a herczegné,
öszsze-viszszacsókolta a fiját, hálát adott az Istennek, hogy ėcczór
főtanáta az elveszött fiját.
Mögúnta a kis lán a kocsiba a várást, monta a kocsisnak: „De sokájig
gyün most Annus néni!“ Ėcczör nyílik a kapu, kijátytya a kis lán: „De
soká gyóntá most? Annus néném! most mögfásztam, szalagygyunk hazafele,
mer mán estelödik is!“ „De mos mán nem mögyünk sėhova sė, mer
mögtanáltam, a kit kerestem!“ monta a herczegné. Lėszálott a kis lán,
bemöntek a szobába, a pap pedig elküldött a nevelőapjájé, anynyájé,
monta az édös anynyának: „Hotyha ezök a jó embörök nem löttek vôna, a
kutyák fölfaltak vôna!“ A herczegné mögköszönte a jóságukat,
csináltatott nekik ėgy szép palotát, ott élt a két öreg, még mög nem
halt. A tiszteletes pedig beleszeretett a kis lánba, hogy elvötte
feleségül.
(Hódmező-Vásárhely.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

(Nagykópékról.)

25. A czigány, a pap és a bíró.
Mikor még minden nagyobb úr tartott magának udvaribolondot, történt:
hogy egy faluban a pap és a bíró – kik azelőtt nagyon jó barátok voltak
– egy vadászat alkalmával úgy összeharagudott, hogy többé még egymásra
sem nézhetett. A pap, hogy valamivel bosszanthassa a bírót, magához
hivatta az ő kedves udvaribolondját: a czigányt s kérdezte tőle, hogy
mivel tudná legjobban megbosszantani a bírót? A czigány – tudta: hogy a
bírónak van egy kedves tehene, – azt a tanácsot adta a papnak, hogy el
kellene lopni! A pap helyesnek találta a tanácsot, 20 forintot adott a
czigánynak, hogy lopja el a bíró tehenét. A czigány a rákövetkező éjjel
elvezette a bíró tehenét, reggel azután a papnál levágták és szépen
elosztották. A bíró mikor reggel észrevette, hogy nincs tehene,
kidoboltatta a faluban, hogy a ki nyomára vezeti, 60 forintot kap. A
czigány mikor ezt meghallotta, elment a paphoz, 40 forintot kért tőle
azért, hogy ne jelentse fel. A pap hogy meneküljön a bajtól, adott neki,
de a czigány ezzel sem érte meg, hanem mikor kijött a paptól, egyenest a
bíróhoz ment és azt mondta, hogy ő tudja ki lopta el a tehenet és arra
kérte a bírót, hogy hívassa fel a papot s vonja kérdőre. Azután hazament
a czigány, mint a ki a dolgát jól végezte.
Másnap, mikor megkapta a pap az idézőczédulát, megijedt, rögtön magához
hivatta a czigányt, szemére vetette hálátlanságát s faggatta, hogy miért
tette ezt? mikor megatta a mit kért. A czigány azt hajtogatta, hogy
adjon a pap neki 60 forintot s megmenti attól a nagy szégyentől, a
melyik előtt áll, de mikor a tárgyalás lesz, a pap ne szóljon semmit
sem, csak őt magát hagyja beszélni. A pap azután beleegyezett a dologba
és kifizette a 60 forintot.
Mikor eljött a tárgyalás napja, a pap a rendes időben megjelent, de a
czigány nem volt ott, a pap szemlesütve járkált a folyosón, éppen arra
gondolt, hogy a czigány megint felültette, mikor megjelent a czigány. A
bíró behívatta őket s felolvasta a papnak, hogy mivel van vádolva s
kérdezte, hogy mivel védi magát? A pap azt mondta, hogy beszéljen a
czigány, mert ő nem tud semmit. A bíró ezután a czigányhoz fordult és
ráparancsolt, hogy mindent úgy mondjon el, mint a hogy elmondta már
neki. A czigány azután elkezdte mondani úgy, mint azelőtt: hogy elmentek
a pappal éjjel a bíró istállójába és elvezették a tehenét a paphoz,
reggel azután levágták, a húsát két részre osztották, az egyik a papé, a
másik az övé lett. Itt azután a czigány szünetet tartott, a pap
szégyenében már majd elsüllyedt, a bíró pedig az Isten őrözte, hogy nem
tapsolt örömében, hogy a czigány meg merte a pap szemébe mondani. A bíró
erre odafordul a paphoz, kérdezi: „Igaz ez?“ mire a czigány közbe szólt,
hogy elfelejtett még valamit mondani, a bíró biztatta, hogy csak bátran
mondjon el mindent, a mi idetartozik! A czigány azután folytatta: „Mikor
a bőrosztásra került a sor, mindaketten egészben szerettük volna
megtartani, de mivel nem tudtunk megegyezni, fogtam a bicskát és
elkezdtem a fejinél a hátán végig hasítani, de mikor a farkához értem,
ott a bicska megakadt és én hanyat estem; erre felébredtem.“
A bíró erre rákiáltott a czigányra: „Te czigány! hiszen ezt te csak
álmodtad!“ „Persze, hogy álmodtam – mondja a czigány – de tegnap mikor
elmondtam, a bíró úr örömében nem hallotta, mikor mondtam, hogy csak
álmodtam.“ Igy azután a pap is, czigány is vígan mentek haza, a bíró
pedig szomorúan nézett utánuk, mert sem a tehene nem lett meg, sem a
papon bosszút nem állhatott.
(Hódmezővásárhely.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

26. A fájóslábú mester a harangozó hátán.
Hol volt, hol nem volt, volt a világon ėgy falu, abba vôt ėgy templom,
vôt annak ėgy baktérja, de nagyon félős vôt, de a pap is nagyon félt,
úgy, hogy este nem mertek kimönni. Vôt a faluvégin ėgy rosz ház, vôtak a
faluba dėjákok is, de mindég éhössek vôtak a dėjákok. Ėcczör
elhatároszták a dėjákok, kimaradást tösznek, maj szöröznek űk maguknak
önnivalót és úgy is lött. Elmöntek a rosz házhon, 2 ott maratt, 2 pedig
elmönt ėgy báránt keríteni „No, aszongya – még tik oda lösztök, addig
törünk ėgy kis dijót!“ Ezalatt a bakter fölmönt a toronyba, hogy majd
elharangozi éfélt, hajja, hogy beszélgetnek mög hogy pufognak, gondolta
magába a bakter: „Elmék a mestörhön, előhívom, hogy itt vannak a
szellemök!“ Szalad a mestörhön: „Mestör uram! mestör uram! ébregyön! itt
vannak a szellemök, föltámattak a halottak!“ „Dehogy támattak, János!
mongya a mestör, csak eregy, nészd mög, hogy mi löhet a’! Én nem
möhetök, mer fáj a lábom!“ mongya a mestör. „Fölvöszöm én a hátamra,
csak gyűjön!“ osztán fővötte a hátára, vitte. Ez alatt mán nem győztėk
várni a czimborájukat a dėjákok, kinésztek, hogy gyün-ė mán a 2
czimbora, vagy valami baj történt? Úgy látytyák, mintha gyünnének,
odakijátanak: Gyűjenek gyorsan! mög van mán a kés fenve, vágjuk el a
nyakát!“ (A bárány nyakát értették). Aszongya a mestör a harangozó
hátán: „Mit kijátanak, János?“ De János is mögijett ám, aszongya: „Nem
halottam, mestör úr!“ „Kérdöszd mög, János!“ mongya a mestör. János
odakiját: „Mit kijabáltok?“ „Hozzad hamar – mongyák a dėjákok – ki van
mán a kés fenve, vágjuk el a nyakát!“ De mán erre a harangozónak is
csurgott a verítéke, a mestörnek sė fájt tovább a lába, lėugrott a
harangozó hátárul, elszalatt, mög sė ált hazájig, három nap folvást
rászta a hideg. Szalatt a harangozó is, de a mint szalatt, elesött.
A dėjákok nem kaptak báránt, gondolták: „Jó lösz disznó is!“ de a mint
kieresztötték az ólbul, szalatt szömönszöktibe (sebessen), éppen
akkorára ért a harangozóhon, mikor föltápászkodott, lába közé fokta a
harangozó, oszt vitte a disznó, a harangozó kijátott a mestörnek: „Jaj!
engöm mán visznek!“ asz gondolta, az ördög viszi, eszt möglátták a
dėjákok, azok is szömönszöktibe szalattak: „Jaj, szalagygyunk! Gyurkát,
Pistát viszi mán az ördög.“ A disznó pedig mög sė állott a kocsmaajtóig:
a kocsmárosé vôt a disznó, onnan lopták el a dėjákok. Nagyotnéz a
kocsmáros, kihíjja a feleségit: „Gyere mán, anynyuk! nészd mit hozott a
disznó!“ „Nízi az aszszon, hát a János bácsi, a harangozó. Fölnyitytya a
szömit a szögén harangozó, aszongya: „Nė báncsatok, jó lelkök! többet
nem iszok, sė nem kártyázok!“ Nézik János bácsit, mi lelte? aszongya a
kocsmáros: „Híjunk doktort! ennek möghibbant az esze, hisz nincsenek itt
jó lelkök, angyalok!“ Kihítták a doktort, akkor beszélte el János bácsi
osztán; mi történt. Kimöntek a rosz hászhon, (látták) hogy ott a dijó,
mogyoróhaj, úgy tutták mög, hogy a dėjákok vacsoráltak.
(Hódmező-Vásárhely.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

27. A koma.
Vôt a világon ėsz szögény embör, annak vôt ėgy legényfija, ojan
tizėnhárom éves löhetött, kimöntek szántani. Úgy möntek ki: hogy a nap
nem gyünnek haza, maj oda lösznek két nap. De este, mikor kifoktak,
aszongya a gyerök: „Édösapám! én elmék haza, mögnézöm édösanyám: nem-ė
betegödött mög máma?“ „A, fijam! sosė möny, mer nem gyüsz ki hajnalra:
mire be köl fogni!“ mongya az édösapja. „De kigyüvök, édösapám! még
hamarébb is.“ mongya a gyerök. „Hát eregy! de ha kin nem lösző két
órára, kikapsz!“ A gyerök öszszeszötte magát, mönt haza. Mikô hazaért,
gondolta magába: hogy kösse ű be most magát az anynyáhon? mikô nem vári.
A szín alatt vôt a macska, csöngő vôt a nyakába, kivötte a nyakábul a
csöngőt és az üvébe akasztotta, négykézláb ált az ajtóba, elkeszdött
nyávogni. Mán akkô a bírókoma ott szerelmösködött az anynyával a házba,
aszongya a bíró koma: „Ereszd be a macskát, nė nyėrvogjon!“ „Nem
eresztöm be! – mongya az aszszony – mer mögöszi az asztalon a rétest.“
„Nem öszi mög mind, hágy a még belüle!“ Az aszszony beeresztötte. A
macska sütétbe odamén az asztalhon, raki a rétest a tarisznyába. Ėccző
mögén nyėrvog a macska kifelé, aszongya a bíró koma: „Eregy mán, ereszd
ki, nė nyėrvogjon!“ A gyerök kimönt, viszszakötötte a macska nyakába a
csöngőt, az ablakra mönt halgatóczni. Ėcczör aszongya az anynya: „Ugy-ė,
komám! hônap mőre szántanak? maj hônap viszök ebédöt!“ Aszongya a koma:
„Nem bírsz hozni, mer mink is ott szántunk a komájéknál, a mi ökrünk is
a kételső ojan, mind a komájé, nem üsmered fő! De mégis maj lėterítytyük
a két elsőt fekete szűrrel!“ Aval elhalgattak, a gyerök is mögindult,
mén kifelé. Mikor a gyerök kiér, nem szól sömmit sė, a rétest eltötte,
aval lėfekütt.
Másnap úgy tíz órakor, mikor kifognak ötetni, az apja nem hatta egészen
kifogni, hogy maj csak ott annak nekik önni. Mikor öttek az ökrök,
aszongya a gyerök: „Édösapám! én ezöket az ökröket lėterítöm fekete
szűrrel, mer nézze ken csak, nagyon kimelegöttek.“ Aszongya az apja:
„Bánom is én, fijam! akármit csinálsz.“ A gyerök mingyá lėtakarta a két
elsőökröt fekete szűrrel, az apja mög mingyá bontotta a kinyeres
tarisznyát, hogy maj öszik. „Nė ögyön ken, édösapám! aszonta édösanyám:
hoz dére önni.“ „A, – aszongya az apja – nem igaz a mit tė beszélsz,
hisz máma búzát mos!“ „De bizon hoz önni!“ mongya a gyerök. Az embör
féretötte a tarisznyát, nem övött. A főd végin vôt ėgy nyárfa, aszongya
a gyerök: „Édösapám! a ki annak a nyárfának a tetejibe fő bir mönni a
madárfészöké, az öszi mög az ebédöt!“ „Nohát próbájjuk mög, nem bánom!
möjikünk mén föl?“ Aszongya a gyerök: „Hát ken mönynyön fő először! ken
az öregebb.“ Az öreg embör nem bírt főmönni, a gyerökön van a sor,
főmönt a madárfészökhön, lėhozott hét madártojást. Odamén a kocsihon,
âra néz a gyerök a falu felé, még meszszirül mögpillantotta az
édösanynyát, mongya az apjának: „No, édösapám! ahun gyün édösanyám, hozi
az ebédöt.“ De az apja csak a kocsi alá húzódott, mert bízott, hogy ű
mán nem öszik az ebédbül. Ėcczör az aszszony odaért irántyukba, mingyá
szalad a gyerök elébe, aszongya: „No, édösanyám! mit hozott ken? ojan
éhössek vagyunk!“ „Tudom, hogy éhössek vattok, hanem alig bírtam ide
tanáni, hogy az ökrök lė vannak terítve“ mongya az aszszony. „A gyerök
takarta lė, aszonta, hogy nagyon kimelegöttek.“ mongya az embör. A
gyerök mingyá kibonti az ételt, látytya a gazda, hogy a felesége
hétfélét is hozott önni, aszongya: „Hát, ojan sokfélét hosztá? hiszėn
máskor ėgyféle is ölég vôt.“ „Hosztam ám – mongya az aszszony – mert
mostan anynyi telt.“ A gyerök odaül az étel mellé, az embör csakúgy
paslog, nem öszik. Aszongya az aszszony: „Hát, ken mé nem gyün önni?
kennek hosztam!“ „Fogadást töttünk – mongya az embör – elvesztöttem az
ebédöt.“ „Gyüjé ken csak, ögyé ken!“ De a gyerök nem hatta az apját
önni. Mikor jô lakott a gyerök, aszongya:
„Hej! de jó vôna ez a kis étel a körösztapámnak, tudom, jóizűn mögönné!“
„Jô mondod gyerököm – mongya az édösanynya – meszszi szánt-ė,
körösztapád? vigyé neki önni!“ Aszongya a gyerök: „Nem meszszire szánt,
ėhun vannak-ė!“ Az anynya rakott ėnynyėhány pogácsát mög cziczvarát
(rotytyantott tojásbû: rátotta) ėgy kis tálba a komájának, êkűtte a
gyeröktű a körösztapjáhô. A mint mönt a gyerök, êhajigálta az ételt az
úton, mikor a körösztapjáhon ért, aszonta neki: „Tisztöli édösanyám!
aszt üzeni: hogy édösapám möktutta, hogy ken êszerette az édösanyámat,
hanem vigyázzé ken, ha édösapámat láti ken, hogy êre gyün a fejszével,
akkor szalagygyé ken, de nė kentökhön, hanem mihozzánk, mer édösapám
úgyis kentökné keresi kendet!“ Aval a gyerök viszszamönt, aszongya az
apjának: „Édösapám! aszt üzeni körösztapám, vigye ken el neki a fejszét,
igazícscsa mög vele az ekét!“ Az apja vötte a fejszét, mönt vele
sebössen. A mint mén, láti a pogácsákat a fődön, éhös vôt, szödögélte
öszsze, a komája mög gondolta: „Nem ölég, hogy a fejszét hozi, hanem még
tégladarabokat is szöd!“ fölfokta a gatyaszárát, elkeszdött szalanni.
Mögláti eszt az aszszony, asz kérdözi a gyeröktű: „Mé szalad
körörösztapád?“ „Látta ken, hogy küvecsegöt szödött édösapám, most
agyonveri körösztapámat, a mé kendet elszerette az écczaka, azé szalad
körösztapám.“ Elkeszdött szalanni a felesége is az embörnek. Az embör
hátratekint, láti, hogy a felesége szalad, szalad űs utánna, mikor a
gyerökhön ér, aszongya: „Mé szalad édösanyád? fijam!“ „Mé szalad? égve
hatta a konyhába a tüzet, osz möggyulatt a ház, most ég!“ Akkor
elkeszdött az embör is szalanni az aszszony után. A felesége
hátranézött, látta, hogy az ura mos mán ű utánna gyün anná jobban
szalatt. Mikor a kapuhon ért az aszszony, órra bukott a komájába, az ura
mög ű benne, êkeszte az aszszony: „Ó, jaj! nė báncsé ken, nem szeretöm
többet a bíró komát!“ „Hát szeretted?“ kérdözi az embör. „Szerettem, de
mán nem fogom szeretni!“ Az embör osztán ellátta a bíró komát is mög a
feleségit is úgy, hogy a bíró komának nem vôt többet kedve odamönni, a
gyerököt mögdicsérte. Asztán éltek boldogul, még most is élnek, ha mög
nem haltak.
(Magyarszentmárton.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

28. A nagygusztusúak.
Hol volt, hol nem volt, volt a világon ėgy szögény legény,
mögházasodott, elvött ėsz szögény lánt; de a lán fölmonta neki, hogy ő
nagy gusztusú (mérges), ha ű mögharagszik: nem szól két hétig sė, hanem
fölül a kemöncze tetejire. De az embör is mögmonta, hogy ű neki ojan
rosz gusztusa van: hogy ha akkorára, mikor köl, nincs az étel készen,
mögöszik ėgy fej vöröshajmát, attul ű ojan részög lösz, hogy ű akkor
öszszetör mindönt.
Hát ėcczör történt a sorja, hogy hazamönt a dologbul a szögén embör, hát
látytya, hogy nincsen vacsora. Keresi az aszszont, a kemöncze tetejin
kuporog, nem szól sėmmit. Bevisz ėgy nagy vöröshajmát, bevacsorálja,
hozzá kezd törni, zúzni mindönt: poharakat, tálakat, tányért. Ėccző csak
mögkapja az aszszon lábát, lėrántya, el keszdi náspágolni, agyba-főbe
verni; mikor jô hejbehatta, elmönt dologra. Másnap hazamönt, látytya,
hogy az aszszon ágyba van, nem szól sömmit; vacsorázott oszt lėfekütt.
Ez így tartott ėgy hétig. Ėcczör esős idő lött, nem tudott dôgozni.
Odaszámított, hogy mög kék szólaltatni az aszszont: fog a kezibe ėsz
szál gyėrtyát, a széköket kirángatta a hejibül, sublótot, ládát
(kirángatott) kihánt belüle mindön ruhát; darabonkint kirázogatta, az
ágy alá benézött a gyėrtyával. Az aszszon nem tutta mire vélni az ágyba,
hogy mit akar ez a bolond embör? már bizonyossan möghibbant az esze,
keszte bánni, hogy nem főzött neki: „Mit keresöl te, félbolon fényös
nappal gyėrtyavilágnál?“ „Eszt keresöm, anynyukom! eszt keresöm, mán mög
is tanátam.“ „De hát mit? mongyad hát!“ „A hangodat, anynyukom! a
hangodat! már elmult ėgy hete, hogy nem hallottam.“ Az asszon êre
kiugrott az ágybul, asz monta: „Máskor nem lösz igy, apjukom!“ de hát
azért még ėcczör mögjárták.
A szögén embör elmönt dologra, möghatta az aszszonnak: mire hazagyün,
készícsön ėgy kis meleg ételt; de közbe nagy eső vôt, a kút meszszi vôt,
aszonta az aszszon: ű bizon nem ásztatytya mög magát azé a kis
ételvízzé! Hazamén a szögén embör este, mongya, hogy: „Hát! hogy nincs
kész a vacsora?“ „Nem látod talán – mongya az aszszon – hogy esik az
eső? csak nem ásztatom el a ruhám!“ Kapja az embör a két kantát a
karjára, elmögy a kútra, mögvitte a két kantavizet, örül az aszszon:
„No, hozza mán az embör a két kantavizet!“ Odaér az embör, aszongya:
„Gyere csak ki, anynyuk!“ Mikor az aszszon kimönt, kapja magát az embör,
mind a két kantavizet a nyakába önti: „De mos mán eregy a kútra, nem
ázol mög!“ Az aszszon fokta a két kantát, elmönt a kútra, mögkészítötte
a vacsorát, többet soha sė vesztek öszsze, éltek boldogul.
(Hódmező-Vásárhely.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

29. A kis Kolozs mög a nagy Kolozs.
A nagy Kolozsnak vôt 4 lova, a kis Kolozsnak ėgy lova, szántottak az
országút szélin. Hét falunak vôt ėgy templomja, az ėgyik falubul a másik
faluba jártak templomba, a kis Kolozs főgygye mellett köllött elmönni.
Kis Kolozsnak vasárnap szántottak, mer csak ėgy lova vôt, nagy Kolozs
tartotta az ekét, kis Kolozs hajtotta a lovat, möntül többen möntek a
templomba, annál jobban kijabálta: „Gyí, szép 5 lovam! gyí, gyí, gyí!“
Nagy Kolozs ėgy darabig halgatta, écczör mán mögsokalta, aszongya neki:
„Nė úgy mond, hogy: Gyí, szép 5 lovam! hanem: „Gyí, szép ėl lovam! nėköd
csak ėgy van, még aszt tanálik hinni, hogy mind az 5 a tijed.“ Kis
Kolozs rá sė halgatott, csak asz monta: „Gyí, szép öt lovam! gyí, gyí,
gyí!“ nagy Kolozs mögharagudott, kihúszta az üsztökét, agyonütötte kis
Kolozsnak az ėgy lovát. Kis Kolozs oszt mögnyúszta az ėgy lovát,
mögszárította a bűrit, öszszehajtotta, zsákba tötte, fővötte a válára,
ballagott a másik városfele. Mikor odaért a szélső hászhon,
ráestelödött, benéz az ablakon, hát látytya, hogy ėgy fijatal aszszon
mög êgy fijatal embör szerelmeskönnek: a fijatal embör az aszszonnak a
kurafija vôt. Kis Kolozs osztán nem is szólt be az ablakon, mer tutta,
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Hagyományok (1. kötet) - 09
  • Parts
  • Hagyományok (1. kötet) - 01
    Total number of words is 4107
    Total number of unique words is 1569
    23.1 of words are in the 2000 most common words
    32.4 of words are in the 5000 most common words
    37.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hagyományok (1. kötet) - 02
    Total number of words is 4278
    Total number of unique words is 1459
    18.5 of words are in the 2000 most common words
    25.2 of words are in the 5000 most common words
    29.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hagyományok (1. kötet) - 03
    Total number of words is 4384
    Total number of unique words is 1404
    17.9 of words are in the 2000 most common words
    25.3 of words are in the 5000 most common words
    29.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hagyományok (1. kötet) - 04
    Total number of words is 4261
    Total number of unique words is 1360
    19.4 of words are in the 2000 most common words
    26.2 of words are in the 5000 most common words
    29.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hagyományok (1. kötet) - 05
    Total number of words is 4386
    Total number of unique words is 1457
    21.2 of words are in the 2000 most common words
    28.1 of words are in the 5000 most common words
    31.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hagyományok (1. kötet) - 06
    Total number of words is 4432
    Total number of unique words is 1413
    20.3 of words are in the 2000 most common words
    27.7 of words are in the 5000 most common words
    31.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hagyományok (1. kötet) - 07
    Total number of words is 4359
    Total number of unique words is 1588
    24.4 of words are in the 2000 most common words
    33.3 of words are in the 5000 most common words
    38.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hagyományok (1. kötet) - 08
    Total number of words is 4417
    Total number of unique words is 1619
    24.7 of words are in the 2000 most common words
    32.8 of words are in the 5000 most common words
    36.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hagyományok (1. kötet) - 09
    Total number of words is 4335
    Total number of unique words is 1529
    19.2 of words are in the 2000 most common words
    26.6 of words are in the 5000 most common words
    30.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hagyományok (1. kötet) - 10
    Total number of words is 4156
    Total number of unique words is 1528
    28.1 of words are in the 2000 most common words
    40.3 of words are in the 5000 most common words
    45.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hagyományok (1. kötet) - 11
    Total number of words is 4139
    Total number of unique words is 1649
    26.7 of words are in the 2000 most common words
    38.2 of words are in the 5000 most common words
    42.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hagyományok (1. kötet) - 12
    Total number of words is 4097
    Total number of unique words is 1683
    25.7 of words are in the 2000 most common words
    34.3 of words are in the 5000 most common words
    38.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hagyományok (1. kötet) - 13
    Total number of words is 3971
    Total number of unique words is 1771
    26.5 of words are in the 2000 most common words
    36.8 of words are in the 5000 most common words
    42.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hagyományok (1. kötet) - 14
    Total number of words is 3995
    Total number of unique words is 1694
    26.6 of words are in the 2000 most common words
    36.7 of words are in the 5000 most common words
    41.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hagyományok (1. kötet) - 15
    Total number of words is 4265
    Total number of unique words is 1713
    22.0 of words are in the 2000 most common words
    30.2 of words are in the 5000 most common words
    35.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hagyományok (1. kötet) - 16
    Total number of words is 3982
    Total number of unique words is 1782
    25.4 of words are in the 2000 most common words
    35.8 of words are in the 5000 most common words
    41.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Hagyományok (1. kötet) - 17
    Total number of words is 815
    Total number of unique words is 571
    23.7 of words are in the 2000 most common words
    31.8 of words are in the 5000 most common words
    34.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.