Glória és más novellák - 08

Total number of words is 3916
Total number of unique words is 1765
35.5 of words are in the 2000 most common words
48.8 of words are in the 5000 most common words
55.8 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
gazdagság örömeit; a sátán felviszi a hegyre és megmutatja neki a világ
szépségeit…
– A történetet már! – szóltam közbe.
– Mondom már. Odaérünk. Eltelik tizenkét hosszu hónap. A lány ekkortájt
egy napon egyedül van az ötvenéves emberrel. Otthon: kivágott nyaku,
nyitottujju házi ruhában. Nyugodtan, okosan, szépen beszél az emberrel
Megmondja neki: – Nézze, én nemcsak nem szeretem magát, hanem mást
szeretek, hogyan óhajtja azt, hogy mégis a felesége legyek. Nem
utálna-e? Nem kellene-e szégyelnie magát? – Az ember megfogja a kezét;
ráhajlik a nyakára; az arca kivörösödik, minden ere kidagad; remeg és
dadog: – Nem, nem, csak legyen az enyém, legyen a feleségem, legyen…
legyen az enyém… – A lány elámulva néz rá. Az ember megcsókolja a
nyakát, a lány feláll, az ember félájultan esik bele egy karosszékbe. A
lány gondolkozik; ebben a percben megértett száz olyan dolgot, amiről
azelőtt semmit sem tudott; belenézett abba a másik világba, amelyet egy
lány számára az asszonyság jelent; erőltetetten gondolkozik, hidegen
megnézi a lihegő embert és abban a másodpercben _halálra itéli_.
– No… Mi az?…
– Várj csak. Még eltelik három hónap. A lány a családi inkvizició
kinzásait nem is birná el tovább, de a türésre már nincs is szüksége.
Nem néma türő többé; ő is harcba lépett. Engedékenységet mutat; egyelőre
apró jeleit adja a hajlandóságának és az a kevés szabadság, amelyet a
reménykedni kezdő család igy ad neki, elég arra, hogy mindent megtudjon,
amire még szüksége van és kigondolja a világ legkegyetlenebb és
legaljasabb tervét, amely csak azért marad rideg és fenséges, mint maga
a bosszuálló sors, mert nem egy falánk hetéra gondolta ki, hanem egy
üldözött szüz…
– Csodálkozni ráérünk később. A történetet!
– A lány megtudja, hogy az ötvenéves ember hajlik az apoplexiára,
népszerüen: a gutaütésre. Egyszer már történt is valami ilyenféle baj
vele; az orvosa óva inti olyan izgalmaktól, amelyek ismétlődést
okozhatnának, mert az ismétlődés halálos lehet. Látja, hogyha ez az
ember megfogja a kezét, akkor vérbe borul a feje és remegni kezd a
teste. Megérez egy mértéktelenül felcsigázott testi vágyat, egy
betegessé lett idegrendszert és kitalál mindent, amit még tudnia kell.
Elszánja magát és higgadtan, hidegen, nyugodtan, kegyetlen
egyszerüséggel és tudatossággal cselekszik.
– Mit csinál?
– Megüzeni a szerelmesének, hogy bizzék benne, ő soha semmiképpen,
akármi történnék is, nem lesz a másé, még akkor sem lesz a másé, ha
máshoz menne feleségül… És kijelenti, hogy feleségül megy az ötvenéves
emberhez. Nagy öröm a családban. A lány sürgeti a házasságkötést és
gondosan átnézi a házassági szerződést. A házassági szerződés kielégiti.
El fognak utazni; – ő szabja meg, hogy hová. Három hét mulva megvan az
esküvő. Elutaznak. Megérkeznek. Este lett és a lány egyedül marad azzal
a férfival, akit halálra itélt.
– És?
– Várj csak: meg merned irni ezt a nászéjszakát? Gondold meg: a lány
halálra itélte ezt az embert. Hogyan fogja végrehajtani ezt a halálos
itéletet. Gondold meg: védekeznie kell, de csábitania is kell; neki
magának nem szabad veszedelembe kerülnie, de a teljes, vagy a
reménytelennek látszó visszautasitás véget vethet az egész dolognak.
Halálos veszedelemben van, de szerelemmel akar ölni. Életről és halálról
van szó, mert ha nem győz, akkor ő fog meghalni. Ez a küzdelem! Ez az
irtózatos harc! Egy szüz és egy sertés… Meg mernéd irni?
– Nem. Nem merném megirni. De mondd már, mi történt?
– A lány este tiz órakor egyedül maradt a férfival. És reggel négy
órakor kijött és orvost hivatott. Az orvos vonogatta a vállát. Az ember
meghalt.
– Azután?
– Azután: távirat a családnak. Temetés. Gyászruha. A család megrettenve
és tisztelettel nézi a gazdag özvegyet; a gyilkos szüz pedig hideg és
mozdulatlan arccal intézkedik a maga sorsára nézve. Egyelőre elutazik.
Értesités a szerelmesének. Félévig távol marad. Félév mulva hazajön. Egy
év mulva esküszik. És most asszonynyá lesz, egy tiszta szüz, aki…
– Vajjon boldog lesz-e?
– Az! Már az. Ennek négy esztendeje. Két gyerekük van. Az asszony imádja
az urát és az ura imádja őt. Drága és hüséges asszony. édes és jó anya,
általában: gyöngéd, jószivü, tiszta, kedves…
Hallgattunk.
– Hihetetlen, – mondta a barátom – az asszonyok!… Az asszonyok!…
– Igen!… – mondtam – nyugodtan át tudnak lépni egy halotton, ha a
szerelmük hivja őket. Értik az irgalmatlanság művészetét ha szerelmesek.
Ha a mérleg egyik serpenyőjében a szerelmük van és a másikban nem egy
élet, hanem száz, az egész világ, – akkor csak a szerelmüknek van sulya.
Naivul kegyetlenek és az irgalmatlanságuk tudatlanul szent. Ez a
nagyságuk…
– Igen, – mondta a barátom – ezért egészen mások, mint mi. Romlatlanul
tudnak rosszat cselekedni és…
Sokáig beszélgettünk még az asszonyokról.


A BECSÜLET
Halász Istvánhoz kis küldöttség látogatott el egy napon. A küldöttséget
Kazay vezette, a polgármester, benne volt Réti Kálmán, az ügyvéd és még
öt igen tekintélyes és igen vagyonos ember. Az urak leültek Halász
szobájában, a házigazda meglepetve és kiváncsian ült le szembe velük, a
polgármester azután röviden előadta, miért jöttek.
– Kedves barátom, – mondta – legkésőbb egy év mulva föloszlatják a
képviselőházat. Az uj választás elé nem akarunk oly készületlenül menni,
mint ahogyan a legutóbbi választás elé mentünk. Nem türjük az eddigi
gazdálkodást. Uj városi pártot alakitunk, és jó előre megkeressük a
jelöltünket: a legkiválóbb embert közölünk. A győzelmünk bizonyos. És a
jelöltünk nem lehet más, csak te.
Halász megdöbbenve hallgatta a polgármestert; nem válaszolt mindjárt; az
arca elfehéredett, és szótlanul és megmeredve bámult az urakra.
– Bizonyosra veszszük, – mondta rövid várakozás után a polgármester –
hogy elfogadod. Szinte formalitás, hogy eljöttünk. A formális
beleegyezésedre azonban szükségünk van. De a többi egészen a mi dolgunk.
Halász sápadtan állott föl, elfordult, néhány lépést tett az ablak felé,
azután visszafordult az urakhoz és halkan mondta:
– Bocsássatok meg, nem fogadhatom el.
A polgármester meglepetve kiáltott egyet, a többiek fölugrottak,
kiabáltak, szörnyüködtek. Halász azonban sápadtan és rendületlenül
ismételte.
– Nem fogadhatom el.
– De miért? – kérdezte Réti.
Halász vállat vont, hallgatott, azután csendesen mondta:
– Mindegy, hogy miért… Nem fogadhatom el.
A társaság kért, könyörgött, Halász azonban rendületlen maradt. A
polgármester végre felállott.
– Kedves barátom, – mondta – mi most nem tehetünk egyebet, minthogy
belenyugszunk az elutasitásba. Egy hét mulva azonban ujra eljövünk
hozzád, és még egyszer megkérdezzük, mi az elhatározásod? És én remélem,
hogy addig meggyőzhetünk róla, hogy igent kell mondanod: nem a magad
kedvéért, hanem a mi kedvünkért, a város érdekében.
A küldöttség ezután eltávozott. Estére Halász fölkereste Rétit, az
ügyvédet. Réti nagy örömmel fogadta.
– Azért jössz, ugy-e, – kiáltotta – hogy igent mondj?
– Nem – felelte Halász. – Nem azért jövök.
Halkan beszélt és szomoru volt. Réti leültette, és várakozóan és aggódva
nézett rá.
– Kálmán, – mondta Halász lesütött szemmel – miért jelöltetek ki engem?
– Azért, – felelte Réti – mert te vagy közöttünk a legkülönb ember. A
legokosabb. A legderekabb. A legmunkásabb. A legvagyonosabb. Sőt –
csodálatos módon – a legnépszerübb is. Ez csodálatos azért, mert
rendesen a szájas, üres gazfickók a népszerüek. Téged mindenki szeret,
habár becsületes és okos ember vagy. Veled könnyen győzhetünk. És azt
hiszem, csak veled győzhetünk.
Halász lehajtott fővel, mozdulatlanul ült. Hallgatott. Azután megint
nagyon halkan megszólalt:
– Mikor a jelölésről beszélgettetek… vagy tanácskoztatok… nem volt
ellenem… valami kifogás… valami vád?…
– Hogy lett volna? Hogyan lehetett volna?
– Ugy értem: valami erkölcsi kifogás.
– Ah! – kiáltott Réti szörnyüködve – hogy gondolhatsz ilyet.
– Kazay sem mondott semmit?
– Persze, hogy nem – felelte Réti bámulva. – Ő lelkesedett legjobban a
jelölésedért. Valóságos himnuszt zengett rólad. Áldás lesz a városnak, –
mondta – ha te leszel a képviselőnk.
Halász elgondolkozott. Réti csodálkozva és kiváncsian nézta az arcát.
– Kálmán, – szólalt meg aztán Halász – te tizenkét-tizennégy éve vagy
itt nálunk. Te nem ismered az én fiatalságomat. Nem hallottál te most, a
jelölésnél valamit… az én fiatalságomról?
– Most semmit sem hallottam. De tudom, hogy husz-huszonkét éves korodban
nagyon vidámul éltél. Hát aztán? Mi van abban?
– Nem hallottál semmit az öreg Kopjással való esetemről?
– Nem.
Halász felemelte a fejét. Az arca sápadt és szenvedő, a szeme beesett, a
tekintete fáradt és bánatos.
– Hát hallgass ide, öregem, – mondta elszántan, hangosabban. – Az öreg
Kopjás az anyai nagybátyám volt. Nagyon gazdag, nagyon pedáns ember. Én
voltam az egyetlen örököse, de azt kivánta tőlem, hogy éljek meg abból a
fizetésből, amit a vármegyétől kaptam. A vármegyénél voltam akkor…
kaptam hatvan forintot egy hónapra… Huszonkét éves voltam, és vidámul
éltem. Nyugodtan költöttem a pénzt, nyakra-főre csináltam az
adósságokat… Egyszer azután nem ment tovább. Nem kaptam pénzt sehol. A
hitelem is elfogyott mindenütt: szabóknál, pincéreknél. Akkor elmentem
az öreg Lingauerhez és tőle kértem pénzt. Az öreg Lingauer derék öreg
ember volt, de száz percentre dolgozott. És énnekem csak ugy akart pénzt
adni, ha a váltóra ráirom a nagybátyám nevét is. Irjam rá nyugodtan, –
mondta – a váltó bent marad az ő Wertheim-szekrényében, és csak akkor
kerül elő, ha a nagybátyám már meghalt. Akkor pedig könnyü lesz
fizetnem. Aláirtam.
Az ügyvéd összeráncolta a szemöldökét; Halász megrettenve nézett rá,
azután összeszedte magát és elszántan folytatta:
– Kaptam ötszáz forintot. A pénzzel elutaztam szabadságra. Három hétig
nem voltam itthon. Mire hazajöttem, megtudtam, hogy váltóhamisitás miatt
följelentés van ellenem a törvényszéken, és hogy egy-két nap mulva le
fognak tartóztatni. Ez igy történt. Az öreg Lingauer meghalt. Az
örökösei értékesitették minden követelését. Az én váltómat prezentálták
a nagybátyámnak. A nagybátyám minden habozás nélkül kijelentette, hogy
az aláirása hamis. Az örökösök erre följelentést tettek. Huszonnégy órai
időm volt…
Halász lassan kipirult. Ujra érezte azoknak az eseményeknek az
izgalmasságát, amelyeket elbeszélt. Remegő kézzel simogatta végig a
homlokát.
– És? És mi történt? – kérdezte Réti feszült érdeklődéssel.
– Elmentem a nagybátyámhoz – mondta Halász. – Mielőtt elmentem, jól
meggondoltam, mit kell tennem. Ismertem az emberemet. Az öreg fagyos
arccal fogadott, le sem ültetett, halkan és megvetően kérdezte, hogy mi
tetszik. Én erre nyugodtan és csendesen elmondtam neki azt, aminek az
elmondására elkészültem. Hogy igen: én hibáztam. Nagyot hibáztam. Ezért
a hibáért azonban keservesen meglakoltam. Az életemmel ezt a hibát
megfizettetni nem volna igazságos, nem volna méltányos, nem volna jó a
legközelebbi rokonomtól, az anyám testvérétől. Neki az az ezer forint –
ennyiről szólott a váltó – semmi. De ha ugy találná, hogy ennyit sem
fizethet, ennyit sem érdemes fizetnie, akkor egyszerüen tekintse
kölcsönnek ezt a pénzt, én, – havi részletekben, ugy, ahogy tudom –
visszafizetem. Csak ezt tegye meg: jelentse ki, hogy tévedett, az
aláirás mégis csak az övé; és előlegezze a pénzt és mentse meg vele az
életemet… Az öreg előbb hallgatott, azután felállott, és ridegen és
hangosan ennyit mondott: »nem«. Azután ott akart hagyni. Én könyörögtem
neki. Megfogtam a kezét, szinte letérdeltem előtte. Az öreg lerázott
magáról. »A ki váltót hamisit, – mondta – annak börtönben a helye.« Erre
én fölállottam, kivettem a revolveremet, és ezt mondtam neki: »Én pedig
börtönbe nem fogok jutni. Ha egy félperc alatt azt nem mondja, hogy
megteszi, amit kértem, vagy ha éppen itthagy és kimegy a másik szobába,
akkor én itt, ezen a helyen főbe lövöm magamat.« Az öreg elfordult, az
ajtóhoz ment… én a homlokomhoz emeltem a revolvert… az öreg az ajtóban
megállott, várt, visszafordult, kivette a kezemből a revolvert,
összeszidott, – de nem tréfásan, jóságos, öreg nagybátyák módjára, hanem
dühösen, rosszindulatuan, tajtékozva, – elmondott gazfickónak,
váltóhamisitónak, tolvajnak, másnap azonban elismerte, hogy az aláirás
az övé, és kifizette a váltót…
– És? – kérdezte Réti.
– Mit és? Mit akarsz tudni?
– Hogy hogyan békültetek ki?
– Ah hiszen az mellékes… Az öreg látta, hogy mi lett belőlem az eset
után… Három év mulva, amikorra visszafizettem a pénzét, kibékült velem,
és hat év mulva, amikor meghalt, mégis csak nekem hagyta a vagyonát. De
nem erről van szó…
– Hanem?
– Hanem erről: hiszed te, hogy én ilyen körülmények között vállalhatom a
jelöltséget?
– Látod, – felelte az ügyvéd – erről nincs szó. Hogyne vállalhatnád.
Miért ne?
– Egy ilyen exponált hely… Ha a szemembe vágnák… Itt sokan tudják még…
Kiásnák. Kazay is tudja.
– És látod: Kazaynak eszébe sem jutott, hogy ez akadály is lehet. Nem is
juthat eszébe senkinek, akiben a méltányosságnak, az igazságérzésnek, a
lovagiasságnak csak egy szikrája van.
– De akiben nincs?
– Hát az is mit mondhat?
– Hogy… váltóhamisitó vagyok…
– Jog szerint, törvény szerint nem vagy az. Sőt akármiféle lovagias vagy
kaszinói itélkezés szerint sem, ha valakinek eszébe jutna az ilyen
itélkezést provokálni. Formálisan nem vagy az. Pedig csak azoktól kell
tartanod, akik a formális becsületnek, a becsület külsőségeinek a
bálványimádói. Másnak, dolgozó embernek… innen közülünk akárkinek…
eszébe sem juthat, hogy a becsületességedet, a becsületedet
kétségbevonja. Nevetséges. Te vagy a legbecsületesebb, legkorrektebb,
legtisztább jellemü ember Magyarországon.
– De hátha valaki mégis… Hátha valaki… ott fent…
Réti elgondolkozott.
– Te jó vivó vagy, ugy-e? – kérdezte azután.
– Igen.
– És jól lősz célba?
– Nem.
– Hát, édes jó öregem: tanulj meg jól célba lőni. De egészen jól.
Nagyon, nagyon, nagyon jól. Biztosan. Azután vállald nyugodtan a
jelöltséget. És ha valaki merészelne még ezek után is szólni – ha
elterjed a hire a biztos lövéseidnek, pisze lesz az egész banda – ha
csak mukkanni merészelne, vágd pofon. Azután lőjj beléje. Azután… nem
fogsz megállni a miniszterségig…
Halász méltatlankodott:
– Áh, nem, – mondotta – hogy gondolsz ilyet. Én, aki husz év óta senkit
egy gyöngédtelen szóval meg nem bántottam. Nem tudom én ezt. Nem birom.
Nem tudok kemény lenni, irgalmatlan lenni…
– Pedig az kell, – felelte Réti. – Ez az egyetlen mód. Nincs mit
válogatni. Amerikában vagy Angolországban gondolkozhatnál azon mit
csinálj. Magyarországon ez az egyetlen mód: jól célba lőni.
Értelmetlenség, ostobaság, gazság volna, ha egy semmiség, egy rossz
emlék utjába állana a gyönyörü, nagy pályádnak, annak, hogy egy város
helyett egy ország ismerjen és szeressen. Aki ezt az ostobaságot, ezt a
gazságot mégis föl akarja idézni, azt lődd keresztül.
Halász egy hét mulva igent mondott a küldöttségnek. Azután pisztolyokat
szerzett be, és mindennap órák hosszat lőtt célba. Tiz hónap mulva
megkezdődtek a képviselőválasztásra az előkészületek, és Halász
hivatalosan is képviselőjelölt lett.
A választás előtt egy héttel már bizonyos volt a győzelme. A választás
előtt való napon fölment a kaszinóba. Réti jött elébe.
– Pajtás, – mondta – egy kellemetlen hirem van a számodra.
– Tessék.
– Az a banda, – mondta Réti dühösen – az a csőcselék őrjöng dühében,
mert látja, hogy most már bizonyosan győzünk. Eddig nem mertek téged a
személyedben megtámadni. Most ezzel próbálkoznak meg. Hornyicky Jóska, a
szamár, aláirásokat gyüjt egy beadványra… Hogy téged golyózzanak ki a
kaszinóból… Tudod… a váltó dolga miatt… Az a tervük, hogy a beadványt
azután kinyomtatják háromezer példányban, és holnap reggel szétosztják a
választóhelyiség előtt… Ők azt hiszik, hogy ezzel megbuktatnak… Ebben
persze tévednek… A mi derék embereinknek beszélhetnek ők már…
Halász sápadtan nézett Rétire.
– Most mit csináljak? – kérdezte halkan.
Réti megvonogatta a vállát, és fölemelte a kezét.
– Öregem, – mondta – most igazán neked kell már tudnod…
Halász beleharapott az ajkába. A sápadtsága egyszerre eltünt; az arca
kipirult; a kezét ökölbe szoritotta. Tomboló düh támadt föl benne. Ez a
gazság… Ez az alávalóság… Ez az orgyilkos merénylet…
Fölkapta a fejét.
– Hol van Hornyicky Jóska? – kérdezte halkan.
– A nagyteremben.
Halász elindult a nagyterem felé. Mikor belépett, egyszerre csend lett.
Halász átment a hosszu termen, odalépett a megriadt Hornyicky elé, és a
nagy csendességben, a vissza fojtott lélekzetü emberek között, teljes
erővel pofon vágta.
A teremben meglepett zugás támadt, Hornyicky visszatántorodott, azután ő
is fölkapta a kezét és ütni akart, ekkorra azonban a nézők közbevetették
magukat és elválasztották őket.
Halász bement az olvasóterembe. Három perc mulva jelentkeztek nála a
Hornyicky segédei. Öt perc mulva elküldte hozzájuk az ő segédeit. A
Hornyicky segédei becsületbiróságot kértek annak a megállapitására,
lovagias, teljes értékü ellenfél-e Halász, vagy csak olyan gyengébb
becsületü ember, akinek a pisztolya elé egyszerüen kiáll egy gentleman.
Félóra mulva tárgyalt a becsületbiróság és egy óra mulva meghozta a
döntését: Halász István igenis hibátlan becsületü ellenfél, akivel
lelkifurdalás nélkül párbajozhatik a leglovagiasabb ember. Délután öt
órakor kikocsizott az egész társaság a Herceg-erdőbe.
Amikor Halász kezébe kapta a pisztolyát, akkor egy másodpercre
megdöbbent még. Mit akar csinálni? Mire készül? Szánalmat érzett. És
szégyenkezést. Azután megkeményitette a szivét. Felidézte magában az
első dühét…
Felemelte a pisztolyát és lőtt. Hornyicky arccal előre végigesett a
füben. Az orvosok és a segédek odaszaladtak hozzá. Halász mereven nézett
feléjük. Réti azután odament hozzá és karonfogta:
– Gyere.
– Meghalt? – kérdezte Halász.
– Igen.
Másnap megvolt a választás. Délután Réti elment Halászhoz.
– Két-három óra mulva, – mondta – jön érted a küldöttség. Óriási
többségünk van. Az a banda már el is takarodott. Csak a mi választóink
jönnek még mindig.
Halász nem válaszolt. Sápadtan és megtörve bámult maga elé.
– Hát szedd össze magadat, öregem, – mondta neki Réti. – Ne kinozd
magadat… Te nem tehetsz róla… Jogos önvédelem volt…
– Nem tudom, – mondta halkan Halász, – elfogadom-e a mandátumot.
– Hogyne fogadnád el… Csak az kellene még… Most már nyugodtan
elfogadhatod… Meg sem állsz a miniszterségig…
Halász a kezébe hajtotta a fejét, és szomoruan és halkan sugta:
– Éppen azért… Sohasem tudnám elfelejteni, hogy ha valamit elértem,
nemcsak dolgoznom kellett érte, hanem ölnöm is…


SZÁZHATVANKÉT CENTIMÉTER
Apáti bekopogtatott hozzám egy este. Jókedve volt, titkos mosolygás
bujkált az ajka körül. Leült.
– Tudod, – kérdezte azután – miért bujok előled három hónap óta?… Mert
megházasodom. Nem akartam, hogy lebeszélj. Most jösz a menyasszonyomhoz.
Azt válaszoltam neki, hogy nem is beszéltem volna le, ellenkezőleg:
örülök és gratulálok; azután elindultunk a menyasszonyához. A
menyasszony Thaler Marianne volt, egy gazdag kereskedőnek a lánya; szép,
okos lány volt, nagy hozományt is kapott, Apátit nyilvánvalóan szerette,
minden rendben volt, a házasságnak boldog házassággá kellett lennie.
Ott tartottak vacsorára, és a vacsora alatt megtudtam, hogy a jegyespár
nagy harcot viv a lány apjával. Az öreg Thaler szivesen látta az
eljegyzést, örömmel fogadta Apátit vejének, az esküvőt azonban el akarta
halasztani. Még pedig teljes két évvel. Marianne ahhoz csak tizenhét
éves volt.
– Lehetetlen, – mondta az öreg – hogy egy tizenhét éves lány férjhez
menjen. Nem lehet belőle sem derék asszony, sem jó anya. Tizenkilenc
éven alul nem szabad lánynak férjhez menni.
Apáti hevesen és elkeseredve hadakozott ez ellen a felfogás ellen.
Minden elképzelhető érvet csatarendbe állitott; ez a tilalom, mondta,
brutális és kegyetlen; elmaradt, oktalan, rossz értelemben vett
patriárkális gondolkozásnak a szörnyü szülötte; hogyan szabad a
boldogságot ilyen szükkeblüen mérni, hogyan szabad egy istennek és
embereknek tetsző, a természettől megáldott és minden józan észtől
javasolt boldog egyesülésnek egy agyrém miatt elébe állni? Marianne sem
okosabb, sem jobb, sem szebb, sem asszonyabb nem lehet, mint amilyen
most…
Marianne, amennyire csak az illendőség engedte, derekasan szekundált a
vőlegényének. Nyilvánvaló volt, hogy nagyon szeretik egymást.
Megkérdezték az én véleményemet is, de én kitértem az állásfoglalás
elől. Az öreg Thaler pedig nem engedett…
Egy hónap mulva diadallal jelentette Apáti, hogy az öregből sikerült
kicsikarniok a beleegyezést: ő sokat beszélt és Marianne sokat sirt.
Három hét mulva lesz az esküvő, legyek tanuja.
Tanuskodtam a házasságkötésnél, végigettem az esküvői ebédet, amikor
visszajöttek az utazásukból, az első vendégük voltam és a leggyakoribb
maradtam azután is. Az öreg Thaler aggodalmait semmi sem igazolta: a
rejtelmes jóslatokból, a melyekkel az öreg ur a jegyeseket fenyegette,
semmi sem vált be. A házasság a legszebb, a legboldogabb,
legnyugalmasabb, legszerelmesebb házasság volt, amelyet valaha láttam.
A tizenhét éves leányból szép, elegáns, komoly asszony lett. Apáti
harminchárom éves volt; Marianne pompásan hozzáilleszkedett. Apáti
szerette a nagy társaságokat; az asszony befelé és kifelé egyformán
kitünő háziasszonynyá vált. Még a külsejükben is egymáshoz illettek;
egyforma nagyok voltak, mind a ketten karcsuak, az asszony szőke, a
férfi barna és a járásuk ritmusa – ez fontos dolog együttélő embereknél,
de különösen szerelmeseknél – az első naptól kezdve hibátlan volt.
Jókedvü, megelégedett, szép, irigylésreméltóan boldog emberek voltak.
A második év közepén az asszonynak gyereke született: szép, rózsaszinü
baba, egy kékszemü, szőkehaju kis lány. Az Apáti boldogsága ebben az
időben állandó mámorrá fokozódott. Imádta az asszonyt, imádta a kis
lányt, egész nap ott ült az asszony mellett és altatta a gyereket. Az
asszony hamarosan talpra állott, friss volt, rózsás, karcsu, erős,
egészséges: Apáti minden héten uj fotografiát mutogatott a kis lányáról…
Öt-hat hónap mulva egyszerre lelohadt az Apáti jókedve. Csendes volt,
szótalan, fanyar. Lassankint egészen elborult; a rosszkedve haragos
izgékonysággá és szomorusággá vált. A hetedik hónapban – éppen a
házasságuk harmadik éve kezdődött – egyedül találtam otthon az asszonyt
és megkérdeztem tőle:
– Mi baja van Gyurkának? Nem lehet ráismerni…
Az asszony elpirult, habozott, nem akart válaszolni, azután meggondolta
a dolgot:
– Mégis: megmondom magának. Hátha segithet… Hátha tud valami okosat
tanácsolni…
Azután ujra habozott. Zavarban volt.
– Olyan nevetséges – mondta zavarodottan. – Olyan nevetséges egy dolog…
– Hát mi az?
Végre elmondta:
– De olyan nevetséges… Hát nézze, az az egész baj, hogy én… _növök_.
– Mi? Mit?
– Az a baj, hogy én növök. Nagyobb leszek, megnyulok. Amióta felkeltem,
minden ruhámat le kellett eresztenem… És ugy látszik, hogy még ez sem
elég.
– És Gyurkát ez bosszantja?
– Hát látja: igen. Mikor hozzámentem, éppen egyformák voltunk. Most azt
mondja: hogy lehet az, hogy én nagyobb leszek nála. Haragszik rám. Hát
istenem, mit tehetek én róla!… Hát, mondja, mit csináljak?
Nem tudtam tanácsot adni; hogy lehet egy ilyen dologban tanácsot adni?
Majd megbékül Gyurka, nem lehet komoly az elkeseredése, csak türelmesnek
kell hozzá lenni…
A Gyurka elkeseredése nem szünt meg. Néhány hét mulva az utcán
találkoztam az asszonynyal. Rosszkedvü volt. Pár szót mondott csak.
– Az isten szerelmére, – mondta, – beszéljen Gyurkával… Borzasztó, mit
müvel…
Semmiképpen sem volt inyemre ez a megbizatás, de ugy éreztem, hogy
baráti kötelesség néhány nyugodt szót mondani egy ok nélkül elkeseredett
embernek; felkerestem hát Gyurkát a hivatalában.
Barátságtalanul fogadott; szinte kinézett és kigorombáskodott. De én nem
hagytam magamat; végül tehát kifakadt:
– Mit akarsz? Szerencsétlen vagyok…
– Gyurka, – mondtam neki – ne légy őrült. Ne tedd a boldogságodat
nevetséges semmiségek miatt tönkre.
– Ez nem nevetséges semmiség, – mondta komoran.
Többet azután nem lehetett belőle kivenni. Kénytelen voltam otthagyni.
Pár nap mulva ő keresett fel. Nyilván kikivánkozott belőle a panasza,
eljött, hogy nekem kipanaszkodja magát. Fel és alá járt a szobában,
hevesen gesztikulált és szinte sirva beszélte el:
– Ilyen szerencsétlenség érje az embert. Mikor elvettem, olyan magas
volt, mint én, pontosan annyi, egy méter hatvanhárom… Most nő, nagyobbra
nőtt, mint én. És még mindig nő!… Akkora lesz, mint az apja…
– Gyurka! – mondtam neki – ne légy őrült. Hát a centimétereket szeretted
rajta? Hát a boldogságtok a katonamértéktől függött? Tönkre akarod tenni
a kettőtök életét ilyen nevetséges dolgok miatt, mikor te szereted őt és
ő szeret téged?
Gyurka ekkor megállott előttem és lassan és szomoruan mondta:
– Ő nem szerethet engem tovább.
– Őrültség.
Gyurka kétségbeesve folytatta:
– És én nem tudom őt szeretni.
– Gyurka, – mondtam haragosan – ez a legostobább őrültség, amit valaha
hallottam. Sohasem fogok arra nézni, ha valaha megházasodom, hogy a
feleségem kisebb-e nálam. Nem a centiméterekbe leszek szerelmes.
– Én sem – mondta Gyurka. – Ha nagyobb lett volna nálam, mikor a
menyasszonyom volt, talán azért elvettem volna. Abban nincs semmi. De
hogy a fejem fölé nőjjön!…
Hiába beszéltem neki. Egy kifakadásban még megmagyarázta a keserüségét.
– Én csak akkor tudok egy asszonyt szeretni, ha _kisebbnek érzem
magamnál_. Ha magamhoz veszem, ha hozzámbujik, mint egy meleg kis madár,
mint egy puha, selymes gombolyag… Mikor elvettem, akkora volt, mint én;
de kisebbnek éreztem magamnál. Most nagyobb! Nagyobb! Nagyobb! Már menni
sem tudunk együtt. Hogy lehet egy nagy asszonyt szeretni! Én nem
szerethetem őt…
Elment; bucsuzás közben, az utolsó kézszoritásnál, az ajtónál hozzám
hajolt és odasugta nekem:
– És ő is meg fog csalni…
Egy hét mulva hallottam az asszonytól, hogy az életük keservesen
megromlott. Gyurka ideges, haragos, türelmetlen, brutális. Az
elkeseredése haraggá lett az asszony ellen, aki kétségbeesetten, de
egészen tehetetlenül védekezett.
A szegény, szép Marianne egyre nőtt. Orvosprofesszoroktól és
kuruszlóasszonyoktól kért tanácsot: mit tegyen a növés ellen. Az
orvosprofesszorok kinevették, a kuruzslóasszonyok megcsalták és ő,
szegény, kétségbeesve, szomoruan, sirva – nőtt. Az lett, amit királyi
termetnek szokás nevezni, sugárzó, nagy, csodaszép szőke asszony.
A házaséletük egészen megromlott. Apáti féltékenységgel kezdte gyötörni
az asszonyt. Minden férfinak a magasságát vizsgálgatta és ha az asszony,
akár véletlenül is, társaságban vagy az utcán, szóba állt valakivel…
százhetven centiméteren felül, akkor a legkinosabb jelenetek támadtak.
Minden közvetités, minden rábeszélés, minden könyörgés hiába volt. A
házaséletükben formális elválás következett be, Apáti külön élt és
voltaképpen már csak az emésztő és szégyenletes féltékenység kötötte
össze az asszonynyal. Felesége nem volt már az asszony, de villogó
szemmel vigyázott rá.
Az asszony, aki lassankint beletörődött a dologba és valami furcsa,
keserü, derült felsőbbséggel viselte el a gyötrést, egy napon ezt mondta
nekem:
– Maga sem jár már sokáig hozzánk.
– Miért? – kérdeztem meglepetve.
– Gyurka kidobja. Százhetvenen felül van.
Igaza volt. Egy hét mulva Gyurka kidobott. Kidobott minden kerülgetés és
minden udvariaskodás nélkül. Egyszerüen, gorombán, a legsértőbb formában
kiutasitott.
Harag nélkül mentem el. Nyilvánvaló volt, hogy Gyurka szegény nagyon
szerencsétlen. Ez egyébként, gondoltam magamban, a legbiztosabb módja
annak, hogy az asszonyt belekergesse a hütlenségbe, odakergesse a
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Glória és más novellák - 09
  • Parts
  • Glória és más novellák - 01
    Total number of words is 3999
    Total number of unique words is 1737
    33.3 of words are in the 2000 most common words
    47.9 of words are in the 5000 most common words
    55.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Glória és más novellák - 02
    Total number of words is 3974
    Total number of unique words is 1712
    36.4 of words are in the 2000 most common words
    50.3 of words are in the 5000 most common words
    57.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Glória és más novellák - 03
    Total number of words is 3857
    Total number of unique words is 1717
    34.6 of words are in the 2000 most common words
    49.3 of words are in the 5000 most common words
    57.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Glória és más novellák - 04
    Total number of words is 3881
    Total number of unique words is 1582
    37.3 of words are in the 2000 most common words
    50.5 of words are in the 5000 most common words
    57.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Glória és más novellák - 05
    Total number of words is 3910
    Total number of unique words is 1597
    37.7 of words are in the 2000 most common words
    50.6 of words are in the 5000 most common words
    57.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Glória és más novellák - 06
    Total number of words is 4002
    Total number of unique words is 1707
    35.1 of words are in the 2000 most common words
    49.0 of words are in the 5000 most common words
    55.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Glória és más novellák - 07
    Total number of words is 3955
    Total number of unique words is 1713
    36.1 of words are in the 2000 most common words
    51.3 of words are in the 5000 most common words
    58.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Glória és más novellák - 08
    Total number of words is 3916
    Total number of unique words is 1765
    35.5 of words are in the 2000 most common words
    48.8 of words are in the 5000 most common words
    55.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Glória és más novellák - 09
    Total number of words is 3862
    Total number of unique words is 1561
    37.4 of words are in the 2000 most common words
    51.3 of words are in the 5000 most common words
    57.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Glória és más novellák - 10
    Total number of words is 3960
    Total number of unique words is 1697
    33.9 of words are in the 2000 most common words
    50.1 of words are in the 5000 most common words
    57.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Glória és más novellák - 11
    Total number of words is 3971
    Total number of unique words is 1600
    36.1 of words are in the 2000 most common words
    50.9 of words are in the 5000 most common words
    58.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Glória és más novellák - 12
    Total number of words is 3963
    Total number of unique words is 1805
    34.6 of words are in the 2000 most common words
    50.0 of words are in the 5000 most common words
    56.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Glória és más novellák - 13
    Total number of words is 3997
    Total number of unique words is 1715
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    45.6 of words are in the 5000 most common words
    51.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Glória és más novellák - 14
    Total number of words is 4208
    Total number of unique words is 1702
    35.3 of words are in the 2000 most common words
    47.1 of words are in the 5000 most common words
    53.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Glória és más novellák - 15
    Total number of words is 4083
    Total number of unique words is 1273
    40.0 of words are in the 2000 most common words
    52.0 of words are in the 5000 most common words
    58.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Glória és más novellák - 16
    Total number of words is 4158
    Total number of unique words is 1247
    38.1 of words are in the 2000 most common words
    50.4 of words are in the 5000 most common words
    57.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Glória és más novellák - 17
    Total number of words is 68
    Total number of unique words is 50
    28.0 of words are in the 2000 most common words
    46.0 of words are in the 5000 most common words
    50.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.