Furcsa emberek: Elbeszélések - 14

Total number of words is 4033
Total number of unique words is 1685
33.9 of words are in the 2000 most common words
44.0 of words are in the 5000 most common words
50.2 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
láthatóan őszinte tisztelettel
Olyan mélyen emelte le a kalapját, hogy lelkes tanítványt sejtettem
benne.
– Ez az én leghivebb tisztelőm – szólt mosolyogva öreg barátom. –
Egyre-másra szállítja tőlem az autogrammokat az albumsorokat gyüjtő
kisasszonykáknak; nem múlik hét, hogy meg ne jelenjék nálam. De azt
hiszem, a nyomdából is elkunyorálja a kézirataimat és ereklyeként őrzi a
sok nyomdafestékes papirt. Úgy nézem ezt az embert, hogy ha majd a
halálom után szükség lesz életrajzom valamelyik adatára, csak hozzá kell
fordulni. És bizonyos vagyok benne, hogy ez az egyetlen ember a világon,
a ki tisztán emlékszik minden elbeszélésemre.
Vagy tiz perczczel azután, hogy ebédelni kezdtünk, ez a fiatalember is
betért a társaságával a mi vendéglőnkbe.
Előttünk haladtak el. Mi észrevettük őket, de ők nem láttak bennünket, s
éppen a mellettünk lévő kerti sátorban telepedtek asztalhoz.
Egy darabig az ebédjükről tanácskoztak. Nem ügyeltünk a beszédjükre, de
olyan közel voltak hozzánk, hogy minden szavukat hallanunk kellett.
És alig hogy a pinczérekkel végeztek, valamelyikük megszólalt:
– Te, ki az az árboczalakú öregember, a kinek az imént az utczán
köszöntél?
– Az _Ördöngösök_ szerzője – felelt a mi fiatalemberünk.
– De hát mi az az _Ördöngösök_? – kérdezte egy harmadik.
– Az _Ördöngösök_? – felelt a hű tisztelő kissé zavartan – ezek a
legcsinosabb versek, a melyeket mostanában írtak.
Nem mertem öreg barátomra pillantani. Reméltem, hogy talán nem hallotta
jól a hű tisztelő szavait. Öreg barátom tudniillik sohase írt verset.
Meghallotta.
– És ez az én leghivebb tisztelőm! – szólt mosolyogva, de mintha a
hangjában egy kis szomorúság is rezgett volna. – Lássa ez a dicsőség!


AZ AKARAT BETEGE.

I.
_Január 10_.
Ezt a naplót önnek ajánlom, tisztelt tanár úr!
Önt érdekelni fogja mindaz, a mit ebbe a naplóba foglalok. Ön, a nagy
ideggyógyító, nemcsak a test orvosa, hanem a léleké is. És ha a test
orvosát érdeklik… mit mondjak?… például egy holtraváló szívbajosnak az
utolsó följegyzései… vagy, hogy mit érez és minő képeket lát az az
ember, a ki megmérgezte magát morfinnal s aztán czeruzát vesz a kezébe,
hogy papírra tegye az öntudat végső perczeinek a benyomásait – akkor a
lélek orvosát is érdekelni fogja, hogy minő gondolatokat s milyen
érzéseket vált ki egy haldoklóból… igen, egy haldoklóból!… a
lebírhatatlan, a végzetesnek, gyilkosnak tudott, és mégis
legyőzhetetlen, a halálos szerelem!
De önnek ajánlom ezt a naplót azért is, mert hisz ennek a naplónak ön az
értelmi szerzője, szeretném azt mondani: az atyja vagy legalább a
keresztatyja!… Ön bujtott fel rá, hogy leírjam mindazt, a mi a lelkemben
történik… ön volt, a ki azt mondta: »jegyezzen fel minden kicsiséget!…«
Ha tehát csupa haszontalanság az, a mire e helyütt felhasználom…
meglehet, csak elfecsérelem… lelkierőmnek, mely soha se volt sok, utolsó
csekély maradékát – ez az ön bűne, az igazi tettes ön, én csak a
végrehajtó kéz vagyok!
Leszögezem naplóm bevezetéséül – és magyarázatául, ha könyvem valaha
netalán idegen ember kezébe kerülne – a tényt, hogy kettőnk között ez a
beszélgetés folyt le, szóról-szóra:
– Gyógyítson ki, tanár úr, ebből a szerelemből! – esdekeltem én, már nem
tudom hányadszor, tizedszer, huszadszor. – Én tudom, hogy ez a szerelem
nem egészséges érzés, csak nagyfokú ideggyöngeség következése. Mert ha
nem így volna, akkor hallgatnék az eszemre, kiirtanám az érzésvilágomból
ezt a minden józanságot megcsúfoló hajlandóságot s lemondanék erről a
leányról, a ki nem méltó hozzám… nem is gondolnék rá többet! De az
idegeim rettenetesen gyöngék, az akaratom beteg, nem tudok, nem vagyok
képes lemondani, és azért vagy megőrülök és elveszem ezt a leányt
feleségül – mert ez a kettő egyet jelent – vagy belehalok az epedésbe…
Gyógyítson ki!…
És ön, a ki először kinevetett, másodszor idegbajom kicsinylésével akart
megnyugtatni, harmadszor csillapító-szerekkel igyekezett lelki lázamból
kiszabadítani, negyedszer végigkóstoltatta velem az idegbajok összes
kúráit, ötödször hipnózis segítségével erőlködött belém diktálni, hogy:
semmi bajom, csak szamár vagyok… ön, a ki tizedszer már mindenáron le
akart rázni a nyakáról és haragosan jelentette ki, hogy még messze van
az az idő, a mikor a tudomány majd akaratot is tud kölcsönözni, egyelőre
még nem jutott el a fejlődésnek erre a fokára… ön, a ki már rettegett
tőlem – a huszadik, vagy nem tudom hányadik könyörgésemre, miután egy
kis ideig gondolkozott, hirtelen így szólalt meg, annak az embernek a
hangján, a kinek váratlanul jó ötlete támadt:
– Tudja mit, tegyünk még egy kisérletet! Próbáljunk meg egy olyan kúrát,
a melylyel még csak kevesen kisérleteztek, a melynek a hatását még nem
próbálta ki eléggé a tapasztalás, de a mely, ha nem használ, hát nem is
árthat. Ön olyan jól tudja elemezni, hogy mi történik a lelkében, olyan
szépen és olyan sokat tud beszélni a bajáról, hogy azt kell hinnem: ön
valójában írónak született! Tudja mit?! Próbálja meg leírni minden
gondolatát, minden érzését!… Jegyezzen fel minden kicsiséget!… Ennek
csak jó hatása lehet. Ha a lelkierejéből még kifutja ezt megcselekedni,
az az idő, a mit érzéseinek a följegyzésére fordít, tisztára nyereség.
És ki tudja?!… Minél több időt von el a szerelmesétől ennek a munkának,
annál nagyobb a lehetőség, hogy tökéletesen kigyógyul – mert a lélekre
semmi se veszedelmesebb, mint a tétlenség. A legrosszabb esetben nem
veszít és nem nyer, de hasznára lesz a tudománynak. A lélekbúvárok, sőt
az ideggyógyítók is, úgy értékelik az ilyen följegyzéseket, mint
okiratokat, a melyeknek egybevetéséből néha igen becses
tapasztalatokhoz, ismeretekhez, fölfedezésekhez lehet eljutni. Próbálja
meg!
Mialatt ezt mondta, folyton az ajtó felé nézett, mintha alattomban
ilyesvalami járt volna a fejében:
– A várószobám tele van emberrel, beteg, súlyosan beteg emberekkel, és
én ezt a kétségbeesett szerelmest, a kinek voltaképpen kutya baja, nem
tudom kituszkolni!…
Igen, akkor is csak le akart rázni a nyakáról.
Mindegy. Azért mégis megfogadom a tanácsot.
Leírom, teljes őszinteséggel, összes lelki élményeimet.
Először is, mert jól esik. Jól esik elmondani, pláne örökre följegyezni,
a mi bennem forrong… Szivesebben mondanám el ugyan mindezt a Bibinek, de
a Bibi igen el van foglalva. A kellő körülményességgel nem mondhatok el
neki mindent; nem érne rá meghallgatni, talán nem is értene meg. Bibi
híjján tehát följegyzem mindezt a jövőnek… ha nem is remélhetem, hogy:
az örökkévalóságnak.
Leírom lelki élményeimet, másodszor, azért: mert a tanár úrnak még igaza
is lehet… Én ugyan ebben nem bízom. De: lelke rajta! Engem ne terheljen
semmi mulasztás. Én szivesen megteszek a gyógyulásom érdekében mindent,
a mi tőlem telik.
De szót fogadok a tanár úrnak, harmadszor, azért is, hogy ha
belepusztulok ebbe a szerelembe… ha megőrülök, megházasodom, vagy
meghalok… hát maradjon utánam valami. Még a disznó után is marad valami:
a sörtéjéből kefét készítenek. És az én szenvedéseimből ne maradjon
semmi? Voltak, a kik például a csontvázukkal óhajtottak szolgálatára
lenni a tudománynak; én a lelki élményeimet hagyom ugyanerre a czélra.
A mai napon tehát megkezdem a kúrát, vagyis gondolataimnak és
érzéseimnek a följegyzését.
Ime a könyv. Maga a papírja tíz, a kötése ötven koronámba került.
Remélem, elég csinos.
Kinek ajánlhatnám, tanár úr, ha nem önnek?! Hisz ön lesz az egyetlen
olvasója!
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

XXX.
_Február 15_.
Ó, Bibi, nem felejthetlek!
Ó, Bibi, miért vagy te kabaré-művésznő?! És ha már kabaré-művésznő vagy,
mért vagy olyan szókimondó?! És ha már kimondod a szót, mért nem mondod
ki több illendőséggel, több diszkréczióval, több – akármilyen sok
elhallgatást sejtető finomsággal?!
Vagy ha már mindezt el kell nyelnem, mondd, Bibi, miért harsogod el azt
is, a mit már bízvást elhallgathatnál, és miért tálalod ki ezt annál
élesebb hangon, minél több ember van körülötted?!
Végül, ha már ilyen vagy, miért nem hallgatsz meg engem is, csak úgy,
mint a többieket?!
Tudom. Mert kitünően számítasz. Mert Gauss nem volt olyan jó
matematikus, mint te. Mert csak így vezethetsz az orromnál fogva. Mert
csak így remélheted, hogy megőrülök és feleségül veszlek.
De lásd, Bibi, ez lehetetlen!
Hiszen, ha csak rólam volna szó!
Csakhogy az ősrégi Mauriczius-családnak minden egyes tagját – nemcsak a
nőket, a férfiakat is! – egyszerűen megütné a guta, ha én téged
feleségül vennélek. Mindegyiket, a ki közülök már fölserdült.
Beláthatod, hogy ezt nem tehetem.
Én meghalhatok, megőrülhetek, megházasodhatom, de ilyen
tömeggyilkosságot nem követhetek el.
És mégse tudok lemondani rólad!
Ó, Bibi, ha tudnád, milyen szép dolgokat írtam rólad naplóm második,
tizenötödik és huszonkilenczedik fejezetében!
Igaz, ha tudnád, akkor se méltatnád. Talán meg se értenéd.
Pedig Schiller nem énekelte meg szebben az orleansi szüzet, mint én
téged, Bibi!
És el tudod-e képzelni, micsoda hőstett volt az, hogy én, a megtestesült
idegesség, a szegény fiú, a kinek soha se volt akarata, sok, sok órán át
meg tudtam tagadni magamtól, hogy a hangodat halljam, és a szavadra
felelni alkalmam legyen, csak azért, hogy szorgalmasan, kitartóan
dolgozhassam valamin, a mi – meglehet – vonásaidat át fogja adni a jövő
század érdeklődésének?!
Dehogy tudod elképzelni! Te csak számítani tudsz.
Fogalmad sincs róla, hogy a Herkules munkái között nem volt ilyen
hőstett!
Pedig hát úgy van.
Bizony isten méltó volnék rád – ha ugyan te is méltó lehetnél rám.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

LII.
_Márczius 8_.
Nem, tanár úr, én nem gyógyulok!
A Bibi, a Bibi!… Sírva fakadok, ha rá gondolok!
Tegnap egész nap nem láttam. Reggeltől estig lázasan írtam a naplómat.
Mire leírtam az utolsó strófát, és kocsim elvitt a kabaréba, a Bibi már
eltünt!
És mégis hálával gondolok önre, tisztelt tanár úr, atyai pártfogóm!
Kiderült, hogy igenis, képes vagyok valami férfias erőfeszítésre is, és
ezt önnek köszönhetem! Igazán, soha se hittem volna.
Büszke vagyok a munkámra, akármilyen keveset ér. Megtalálom benne
magamat.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

LXXVIII.
_Április 13_.
A tanár elolvasta naplóm első ötven fejezetét, és kijelentette, hogy jól
sejtett, mert valóban kiváló írói tehetség vagyok.
Ez olyan gyönyörű siker, olyan erkölcsi elégtétel, hogy megrontanám, ha
bármilyen elmélkedést fűznék hozzá.
Hogy is mondta Dante?
Ma nem olvasunk és nem írunk többet!
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

CX.
_Május 5_.
Felolvastam nagy művem egy részét Sárikának, a trafik angyalának.
Mondhatom, nem könnyű dolog volt, ott, a trafikban! Százszor zavartak
meg, a kik két rövid szivart vagy öt darab britannikát kértek.
De micsoda eredmény!
Ó, ez már megértett, ez a drága lény! Olyan mély megindulással hallgatta
a Bibihez írt szerelmi siránkozásaimat, hogy, mialatt a két
szivarskatulyát odalibbentette a vásárló elé, könnyek szivárogtak szép
szeméből.
És én csak most tudom meg, hogy ilyen nők is vannak a világon!
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

CXXVII.
_Május 20_.
Tanár úr! Tanár úr! Ön engem meggyógyított!
Tanár úr! Ön nem fogja elhinni, és mégis igaz: kiírtam, végképpen
kiírtam szerelmi bánatomat!
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

CXXX.
_Május 25_.
Igenis, feleségül veszem a Sárikát!
Az ősrégi Mauriczius-családnak ugyan nem egy tagját meg fogja ütni a
guta, de nem tehetek róla, és tessék elhinni, azoknak, a kik ebbe
belehalnak, egy cseppet sincs igazuk.
Kit kérhetnék fel tanúnak vagy násznagynak, kedves tanár úr, ha nem
önt?!
Naplómat, a melyet most már nincs miért folytatnom, kegyes engedelmével,
az egyetem orvostudományi karának fogom ajándékozni.
Tanulják meg belőle mások is, a mit ön már régen tud, hogy a halálos
szerelmet nem lehet legyőzni, de az irodalom segítségével ártalmatlanná
lehet tenni: fel lehet dolgozni!
Ha valakit rettenetes szenvedésre kárhoztatott egy Bibi: énekelje meg
őt!… írja meg őt!… írja meg szépen, minél szebben, minél több sorban,
minél hosszabban, és mire tökéletesen megírja… olyan tökéletesen, hogy
emlékét hiány nélkül adhatja át a jövő századoknak… akkorra már el is
felejtette!


KÉT ÖREG ÚR.
– Két öreg úr a nap eseményeiről beszélget. Színhely: az első öreg úr
hálószobája, a Váczi-utczai Kárpáthy-palotában. Idő: délelőtt tizenegy
óra. Az első öreg úr: Kárpáthy Manó gróf, Magyarország egyik
leggazdagabb nagybirtokosa. A hetedik nagyapja, valami Heinz, vadász
volt az utolsó Kárpáthy grófnál, s ennek halála után feleségül vette az
özvegy grófnét. Azok a viszontagságok, a melyeket ez a házasság
követett, akkoriban sok szóbeszédre szolgáltattak alkalmat, de a
fejedelmi kegy már a hatodik nagyapának megadta a Kárpáthyak nevét és
rangját, jutalmul olyan szolgálatokért, melyek hazafiasaknak sok
jóakarat nélkül nem igen mondhatók. Manó grófnak a szépapja Magyarország
leggazdagabb sertéskereskedőjének a leányát vette feleségül, s azóta a
Kárpáthy-család tekintélye ismét a régi fényben tündöklik. Manó gróf
fiatal korában úrlovas volt, később rókavadász és versenyistálló
tulajdonos. Más foglalkozást nem tartott magához méltónak.
Testben-lélekben rendkívül tiszta öreg úr. Mindennap kétszer fürdik és
háromszor vált inget. Abban a fölemelő tudatban, hogy neki sohase
kellett lopnia, csalnia, hazudnia, szigorúan ítéli meg az embereket s
lenézi az egész világot. A másik öreg úr: Karczaghy Bandi, Manó grófnak
régi czimborája. Közelebb van a hatvanhoz, mint az ötvenhez, de ma is
szép ember. Arcza: maga a nyíltság, a becsületesség és a jóság. Örökkön
derült. Ez is rendkívül tiszta öreg úr: arczbőre mindig olyan, mintha
most lépett volna ki a fürdőből; kifogástalanul gondozott ősz szakálla a
szappankereskedők és borbélyok reklámképeire emlékeztet. Ha most vették
volna ki a skatulyából, nem lehetne frissebb és elegánsabb. Állítólag az
apanázsából él. De ha a kártyát nem fedezték volna fel: elegancziája
aligha volna ilyen tökéletes. Fiatal korában sok kalandja volt, és rossz
emberek azt beszélik, hogy egyik másik »flammé«-jától apró emlékeket
fogadott el. Mások azzal rágalmazzák, hogy egyéni szeretetreméltóságával
gyakran segítette elő barátjainak vadász-szerencséjét, s ha barátjai
hálásaknak mutatkoztak, a visszautasításban nem volt eléggé erélyes.
Mindez akár igaz, akár nem igaz, olyan régen volt, hogy már nem igaz. De
Manó grófhoz valóban a hála fűzi, mert Manó gróf az, a ki pillanatnyi
zavaraiból ki szokta rántani. Ez nem történik olyan gyakran, hogy a régi
barátságot megingathatná. Manó gróf igen kedveli Bandit. Tökéletesen
egyenlőek előtt, a kik sokkal megbízhatóbbak, semhogy Bandi jelenlétében
fecsegnének, »Bizay«-nak nevezi ugyan, de azért nem tud meglenni Bandi
nélkül. Minden szellemi élvezet közül a vele való társalgást tartja a
legérdekesebbnek. Bandi, a ki – különösen társadalmi pozicziójának
fentartásáért – fölötte nagy hálával viseltetik Manó gróf iránt, mindent
elkövet, hogy öreg barátját mulattassa, s szívesen tesz meg neki kisebb
szolgálatokat; olyanokat is, a minőket egy grófné oldalán a társalkodónő
végez. –
A gróf (kijön a fürdőszobából s komornyikjával felöltözteti magát. Míg a
gróf fürdött, Bandi szunyókált; hirtelen nem tudja, hogy hol hagyta el a
jelenteni valóját).
A gróf. – Na, és aztán mit csináltál?
Bandi. – Ja, igen. Elmentem a szinházba.
A gróf. – És mit adtak?
Bandi. – Már nem tudom, hogyan hívják. Napoleon szerepel benne és több
leány.
A gróf. – Te, kicsoda, micsoda az a Napoleon?
Bandi. – Napoleon?
A gróf. – Na, igen. Egy idő óta mindig csak azt hallom, hogy ez az izé
így meg úgy meg amúgy, és mi egy s más.
Bandi. – Ez egy franczia császár volt, a ki háborút viselt
Oroszországgal és átment a Nabresinán, azután meg visszajött.
A gróf. – Ja az, a ki a képen van szürke lovon? Az egészen más. Ezt
tudom.
Bandi. – Hát mit gondoltál?
A gróf. – Na, azt hittem, valami stréber. Csak nem gondolok korán reggel
történelemre! De már eleget beszéltünk történelemről. Nem szeretek
történelemre és könyvekre gondolni, mert mindjárt megfájul a fejem.
Mondd el inkább, milyenek a leányok?
Bandi. – Na, a hogy vesszük. Van köztük egészen fiatal is.
A gróf. – Várj, ne mesélj addig nekem leányokról, a míg meg nem
reggeliztem. Egy idő óta, ha éhgyomorral a leányokra gondolok, az egész
belső részem összefacsarodik. Mesélj inkább politikáról. Még mindig
lármáznak az emberek?
Bandi. – Na, már sokan elhallgattak.
A gróf. – Csak az az izé lármázik, mi?
Bandi. – Nem, az most azon lármázik, hogy a többiek ne lármázzanak!
A gróf. – Ez jó. Mikor a hogyhívják volt miniszterelnök, akkor ez
lármázott a legjobban, aztán mikor jött a hogyishívják, akkor ez azt
kiabálta, hogy nem kell lármázni és megint lármázott, most meg nem
lármázik. Ne mesélj nekem erről az izéről, mert ha a kiabálására
gondolok, már nekem is fáj a torkom. És mi ujság még a politikában?
Bandi. – A felség megkegyelmezett minden képviselőnek, a ki párbajozott.
A gróf. – Na, hát akkor még mit akarnak?
Bandi. – Azt hiszem, most sokat be fognak csukni. A bíróság végre
erélyesen lépett fel és elővette a szennyesüket. Kár, hogy némelyek nem
csináltak egyebet, csak kilökték vagy megverték a nőket.
A gróf. – A nők bizonyosan öregek voltak. De ne mesélj nekem
politikáról, mert nem tudok enni. Elolvastad már az ujságokat?
Bandi. – Hát nem látod, hogy mindent tudok?
A gróf. – Neked jó. Én, ha csak belenézek egy ujságba, már megfájul a
szemem. És mondd, mi ujság?
Bandi. – Mi is, no? Na, igen. Valahol, már nem emlékszem, becsuktak egy
embert, a kinek a szállása találkozó helye volt a galáns köröknek.
A gróf. – No, azért csak nem csukták be?
Bandi. – Vagy talán mert ujságíró volt, azért csukták be.
A gróf. – Az már más. Az ujságírókat mind be kellene csukni és az
ujságírást másokra bízni. És egyebet nem olvastál az ujságból?
Bandi. – De igen. Feltaláltak valami uj szert. Ejnye, hogyan is hívják?
Már nem jut eszembe.
A gróf. – Az mindegy. Ennek a sok feltalálásnak semmi értelme. Mindig
feltalálnak valami ujat és azért egyre rosszabb. Az én fiatalkoromban
nem találtak fel semmit és azért mégis jó volt.
Bandi. – De ez valami extra legyen. Olyan, a milyen még nem volt. Nini,
itt van ebben az ujságban is! Rádium, vagy hogyan hívják.
A gróf. – És micsoda ez az izé?
Bandi. – Úgy látszik, valami fiatalító.
A gróf. – Mondom, hogy világcsalás. Tudósoknak mondják magukat, pedig
semmit sem tudnak, csak rászedik a hiszékeny embereket. De azért meg
fogom hozatni.
Bandi. – Hátha éppen ez az, a mi nem csalás.
A gróf. – Nem akarom, hogy legyen egy, a mit ki nem próbáltam. Nem
akarok szemrehányást tenni magamnak. Na, gyere, reggelizzél velem, aztán
kísérj el a főrendiházba.
Bandi. – A főrendiházba méssz?
A gróf. – Igen. Szavazás lesz. Legalább a kaszinóban izé azt mondta.
Bandi. – És miről fogtok szavazni?
A gróf. – Te olvasod el az ujságokat és én tudjam azt, hogy miről fogunk
szavazni? Hogyhívják megint valamit terjeszt be; arról fogunk szavazni.
Bandi. – És te hogyan fogsz szavazni?
A gróf. – Vagy igennel, vagy nemmel. Ha az iparosok igennel szavaznak,
én nemmel szavazok.
Bandi. – Most látom az ujságból, hogy te félreértetted izét és ma nincs
ülés a főrendiházban.
A gróf. – Nincs? Na én azt se bánom. (Reggeliznek; szünet. Mikor Bandi
szivarra gyujt, a gróf hirtelen megszólal.) És mondd, kérlek, mit akart
az a Napoleon, a mikor átkelt a hogyhívjákon?
Bandi. – A Nabresinán?
A gróf. – Igen.
Bandi. – Ezt már én se tudom. Mert ekkor már nem figyeltem a
színdarabra; előjöttek a leányok és csak őket néztem.
A gróf (elgondolkozva). – Kár. (Vígasztalódva.) Különben megvan nekem a
képen.


PÁL HERCZEG NEVELÉSE.
– Pál-Anacharsis, gerolsteini hercegnek uj állkapczát csináltak
ezüstből. Az operáczió kissé megviselte a tizenkét éves ifjut, s ennek
következtében az orvosok úgy rendelkeztek, hogy a magasan született
gyermeknek minden idejét a szabadban kell töltenie. Minthogy azonban
nevelése a gyógyulás ideje alatt se hanyagolható el, tanára, a betlehemi
püspök, sétákra viszi, a melyek naponkint egy-egy óráig tartanak. A
sétatér: néha a park, néha a székváros főutczái. Időbeosztás: egy
negyedórai leczke a herczeg őseinek történetéből, egy negyedórai
ismétlése a már tanultaknak, végre egy félóráig a püspök minden
egyebeket felölelő, de nem fárasztó társalgással fejleszti a herczeg
serdülő szellemét. Pál herczeg a tanulmányokból csupán ezeket a beszéd-
és értelemgyakorlatokat kedveli, s Betlehem püspöke szivesen megrövidíti
a történelmi negyedórákat, mert titokban hazugságoknak tartja az ősök
dicső haditetteit, s lelke mélyén azt a meggyőződést táplálja, hogy az
emberek minden időben egyformák voltak, és soha se tettek egyebet, csak
ettek, ittak, aludtak, szeretkeztek és közben marakodtak a konczért.
Betlehem püspöke hordóalakú és holdvilágarczú, idős, kissé asztmatikus
férfiú, a ki szivesebben szuszog, mint beszél. Pál-Anacharsis herczeg
pedig vézna fiúcska, a ki csupa kíváncsiság és tudnivágyás. Idő: a
történelmi negyedórák után. Szintér: a gerolsteini nagyherczegség
székvárosának főutczája. –
Pál. – Olvasta, mit írt rólam az »Udvari Kurir«?
A püspök. – Meghiszem azt.
Pál. – A mama azt mondta, hogy: ez örvendetes. Miért mondta, hogy
örvendetes?
A püspök. – Örvendetes, hogy Fenséged már jól van, és látogatásával
tisztelte meg Sonnenbrunn városát. Örvendetes, hogy Sonnenbrunn városa
vendégséget rendezett Fenséged tiszteletére. Örvendetes, hogy Fenséged a
lakomán önmagához és őseihez méltóan viselte magát. Örvendetes végül,
hogy az »Udvari Kurir« mindezt egy jeles czikkben megírta.
Pál. – Mért írta ki az »Udvari Kurir«, hogy a lakomán a hal sótalan
volt?
A püspök. – Mert Fenségednek ez a szellemes megjegyzése érdekelni fogja
a népet.
Pál. – És mért nem írta ki, hogy elrontottam a gyomromat?
A püspök. – Mert ez nem volt szellemes.
Pál. – Az ujság azért írta ezt, hogy a ki nem volt ott, az ne búsuljon,
mert a hal úgyis sótalan volt?
A püspök. – Azért írta ki, hogy a népnek is meg legyen a maga öröme. A
nép mindig örül, ha Fenségedről olvashat valamit.
Pál. – És ez most örökre kinyomtatva marad, mint Caesar haditettei?
A püspök. – A múzeumban mindenesetre meg fog maradni néhány lappéldány,
melyet az utódok is elolvashatnak.
Pál. – Ki írt jobban: Livius, vagy a ki ezt a jeles czikket írta?
A püspök. – Ezt nem olyan könnyű eldönteni. Liviusnak is megvannak a
maga előnyei.
Pál. – És mért nem nyomtatta ki az »Udvari Kurir« a sonnenbrunni
botrányt?
A püspök. – Mert nem akart Fenségednek boszúságot okozni.
Pál. – Ez engem nem boszantott volna. Akkor megijedtem, mert azt hittem,
hogy meg akarnak ölni. De most igen mulatok rajta, mert minden jól
végződött, és nem lett semmi bajom. Mondja, pap bácsi, mi történt
azokkal az emberekkel?
A püspök. – Letartóztatták őket.
Pál. – És örökre a börtönben fognak maradni?
A püspök. – Nem; csak kisebb büntetést kapnak, mert vétkök nem olyan
nagy.
Pál. – Tulajdonképpen mi volt a vétkök?
A püspök. – Nem lett volna szabad ott megjelenniök.
Pál. – Hát a vendéglőben és más nyilvános helyen nem szabad mindenkinek
megjelenni?
A püspök. – Az a vendéglőtől függ. A népvendéglőkben mindenkinek szabad
megjelenni, a ki fizet. De az a vendéglő, a hol Fenséged uzsonnázott,
előkelő vendéglő, az előkelők számára.
Pál. – Ahá, értem! Ez az előkelő vendéglő olyan, mint a Gerolsteini
Kaszinó, a hová csak tagnak szabad bemenni, és ezeket csak két tag
ajánlatára veszik fel, ha jó házból valók, kellő vagyonnal rendelkeznek
és soha se követtek el kifogásolható dolgot.
A püspök. – No, nem egészen úgy van, mert a zártkörű vendéglők kevés
hasznot hajtanának a gazdának, vagy túlságosan sokba kerülnének az
előkelőknek. Azért, hogy több legyen a haszon, avagy kevesebb legyen a
költség, a nyilvánosságot az előkelő vendéglőkből se lehet kizárni.
Pál. – Értem. A kaszinóba csak jól született, vagyonos és párbajképes
előkelő mehet; az előkelő vendéglőben azonban megtűrik a származás
nélkül való, párbajképtelen és vagyontalan előkelőket is, ha fizetni
tudnak; és megtűrik őket a végből, hogy több hasznot hajtsanak, a mi
kellemes a gazdának és kellemes a finomabb előkelőknek is, mert így a
nagyobb forgalom mellett, az árúkért kevesebbet kell fizetniök.
A püspök. – Igen.
Pál. – De hát akkor, ha se a származás, se a vagyon és a rang, se a
párbajképesség nem teszi, hogyan lehet megállapítani, hogy valaki
viszonylag előkelő-e?
A püspök. – Az öltözködés, a magaviselet, a jó modor…
Pál. – De hisz azok az emberek nagyon tisztességesen voltak öltözve, és
mondhatom, jobban voltak öltözve, mint a grófnék az udvari bálon, a kik,
ha le volnának fényképezve egy nagy könyvben, akkor a pap bácsi ezt a
könyvet elzárná előlem, mint a multkor az illusztrált mythologiát.
Azonkívül nemcsak tisztességesen voltak öltözve, hanem jól is viselték
magukat, mert nagy csendben voltak, nem lármáztak és semmit se
csináltak, még csak rám se néztek, mint a grófnék, a kik az udvari
ebéden folyton-folyvást kancsalítanak rám.
A püspök. – Mondom, fővétkök az volt, hogy egyáltalán nem lett volna
szabad ott megjelenniök. Kiki maradjon a maga helyén.
Pál. – Értem. Féreg van a ruhájokban meg a hajukban, és másnap az
előkelők vakarózhatnak.
A püspök. – Ha az nem is, de jelenlétök terhére van az előkelőknek, a
kik a pénzökért maguk közt szeretnek uzsonnázni. Még súlyosabbá tette a
dolgot az, hogy éppen akkor tolakodtak be a vendéglőbe, a mikor
véletlenül Fenséged is jelen volt.
Pál. – De ha ők is uzsonnázni akartak a pénzükért!
A püspök. – Éppen azért kellett őket beereszteni, a mi nagy kár volt a
szegény vendéglősnek, mert azután, hogy Fenséged elhagyta a vendéglőt,
az előkelők is felháborodva távoztak.
Pál. – Ahá, értem! Ők a tulajdon szentsége ellen vétettek, mert ha a
szegény vendéglősnek két annyi haszna lett volna, ez a haszon a szegény
vendéglősnek már a tulajdona volna.
A püspök. – Igen. Kétféle tulajdon van: az a tulajdon, a mely már
megvan, és a jogosan várható tulajdon.
Pál. – És a jog is kétféle, ugy-e? Azoknak a joga, a kiknek tulajdonuk
van, és azoknak a joga, a kiknek nincs, csak jogosan várható tulajdonuk?
A püspök (Rövid elgondolkozás után). – Valóban úgy van.
Pál. – Ahá, most már egészen értem a szegény vendéglős felháborodását. A
szegények kárt okoznak, az előkelők pedig hasznot hajtanak neki. Ő tehát
velünk érez és lelkében ő is előkelő.
A püspök. – Szóról-szóra úgy van. És azért a sonnenbrunni kis esetből is
meríthetünk némi tanulságot. Ez a tanulság pedig az, hogy a legjobbak
uralmának két támasza, talpköve van: egyik a tiszta erkölcs, s másik: a
sok szálú érdek, mely a legjobbak vagyonához fűződik.


PÁL HERCZEG TÜNŐDIK.
– A gerolsteini park egyik elhagyott része, valahol az üvegház mögött.
Pál herczeg játszótársával, Friczi gróffal, itt szokta várni a kertész
fiát, Franczit, a ki mind a kettőjüknek titkos tanácsadója. Friczi
grófot Gerolsteinban »a dupla csodagyermek«-nek nevezik, mert mamája
harminczkilencz éves korában ment férjhez, papája pedig soha se szerette
a nőket. Friczi gróf is tizenkét esztendős, mint Pál herczeg, de még
kisebb és még törékenyebb alaku. Arcza ólomszínü, tekintete koravén,
szeme bekarikázott. Friczi gróf a haditudományokat tanulja. Öreg
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Furcsa emberek: Elbeszélések - 15
  • Parts
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 01
    Total number of words is 4059
    Total number of unique words is 1716
    39.3 of words are in the 2000 most common words
    52.3 of words are in the 5000 most common words
    59.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 02
    Total number of words is 4048
    Total number of unique words is 1826
    34.9 of words are in the 2000 most common words
    47.8 of words are in the 5000 most common words
    54.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 03
    Total number of words is 4177
    Total number of unique words is 1821
    35.0 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    53.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 04
    Total number of words is 4098
    Total number of unique words is 1821
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    45.1 of words are in the 5000 most common words
    51.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 05
    Total number of words is 3964
    Total number of unique words is 1790
    32.7 of words are in the 2000 most common words
    42.0 of words are in the 5000 most common words
    48.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 06
    Total number of words is 3952
    Total number of unique words is 1946
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    45.3 of words are in the 5000 most common words
    52.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 07
    Total number of words is 4055
    Total number of unique words is 1787
    36.2 of words are in the 2000 most common words
    48.6 of words are in the 5000 most common words
    56.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 08
    Total number of words is 4001
    Total number of unique words is 1843
    32.3 of words are in the 2000 most common words
    43.3 of words are in the 5000 most common words
    48.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 09
    Total number of words is 4107
    Total number of unique words is 1775
    34.2 of words are in the 2000 most common words
    46.8 of words are in the 5000 most common words
    52.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 10
    Total number of words is 3986
    Total number of unique words is 1885
    32.3 of words are in the 2000 most common words
    43.4 of words are in the 5000 most common words
    49.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 11
    Total number of words is 4034
    Total number of unique words is 1908
    32.4 of words are in the 2000 most common words
    44.6 of words are in the 5000 most common words
    51.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 12
    Total number of words is 3957
    Total number of unique words is 1893
    34.3 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    53.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 13
    Total number of words is 4083
    Total number of unique words is 1977
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    44.9 of words are in the 5000 most common words
    51.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 14
    Total number of words is 4033
    Total number of unique words is 1685
    33.9 of words are in the 2000 most common words
    44.0 of words are in the 5000 most common words
    50.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 15
    Total number of words is 4159
    Total number of unique words is 1864
    35.8 of words are in the 2000 most common words
    49.1 of words are in the 5000 most common words
    55.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 16
    Total number of words is 3883
    Total number of unique words is 1916
    30.6 of words are in the 2000 most common words
    41.0 of words are in the 5000 most common words
    47.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 17
    Total number of words is 896
    Total number of unique words is 548
    39.7 of words are in the 2000 most common words
    50.5 of words are in the 5000 most common words
    58.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.