Furcsa emberek: Elbeszélések - 05

Total number of words is 3964
Total number of unique words is 1790
32.7 of words are in the 2000 most common words
42.0 of words are in the 5000 most common words
48.6 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
ügyetlenül végezném, hogy még ott, a helyszinén meg nem halnék, az egész
szerződés érvénytelen, Fairfax úr a negyvenezer dollárt a bizalmi
férfiaktól joggal visszaköveteli, s én semmiféle kártérítésre igényt nem
támaszthatok.
Tenbrink János kijelenti, hogy ő szabad akaratból adja el az életét;
senki őt erre rá nem beszélte, még csak nem is csábította; az eszme ő
tőle magától ered. Halála miatt tehát senki sem üldözhető, annál
kevésbbé, mert Fairfax úr az ügynek csak pénzügyi lebonyolítására, az
önkéntes művészi mutatvány dijának az érdeklődő közönségtől való
behajtására, vagyis csupán a becsületes közvetitésre vállalkozott.
Tenbrink úr kijelenti még, hogy nemcsak szabadakaratból, hanem
egyszersmind jogosan adja el az életét. Kijelenti, hogy ez az élet
kizárólag őt illeti meg, nemcsak veleszületett jogánál fogva, hanem,
mert ezt a jogot sohase idegenítette el, idegen vevőnek el nem
árúsította, tehát szabadon rendelkezhetik vele, joggal sorsolja ki vagy
bocsátja árúba.
Tenbrink úr kijelenti továbbá, hogy ő nem valamely teljesen elhasznált,
már tökéletesen értéktelenné vált életet ad el a nagyközönségnek, hanem
egy ép és még évekig használható életet. Kijelenti, hogy tudtával nem
szenved semmiféle gyógyíthatatlan betegségben, s idült iszákosságát
kivéve, semmiféle testi bajáról nem tud. Kijelenti végül, hogy a mikor
életéről a tiszteletdíj fejében lemond, erre semmiféle anyagi vagy
erkölcsi kényszer nem űzi; se a nyomoruság, se testi fájdalom, se a
mástól (például a boszúállástól) való félelem, se valamely erkölcsi
kötelezettség nem kényszeríti a halálra; amerikai párbajban nem
veszítette el az élethez való jogát.
A szerződés idézett főpontjainak ismertetése után Tenbrink úr
szerencséjének tartja, ha elhatározásának inditó okairól némelyes
magyarázattal szolgálhat a kegyesen érdeklődő nagyközönségnek.
Tenbrink János négy évvel ezelőtt azt a menthetetlen őrültséget követte
el, hogy noha már negyvenötödik évében járt és kenyerét csak
pojáczasággal tudta megkeresni, feleségül vett egy szegény leányt. Ebből
a házasságból egy kis leánya származott, a kinek a születése az anya
életébe került. Tenbrink Jánost az a körülmény, hogy bármely perczben
bekövetkezhető halála esetén ezt a kis leányt minden vagyon és minden
gyámol nélkül hagyná, aggódóvá tette, annyival inkább, mert bár ez idő
szerint a pojáczaság művészetével elég szépen keres, keresetének még oly
csekély részét is képtelen félretenni, minthogy megrögzött rossz
szokásból jövedelmének ezt a legkisebb, nélkülözhető részét
időről-időre, többnyire még a hónap első napján elissza. És mig
egyrészt, javithatatlan iszákos lévén, csak gondoknak nézhet elébe,
másrészt az életben, melynek szépségét különben élénkén méltatja, nem
sok gyönyörüséget talál, mert jelentékeny elfoglaltságában nem lel
élvezetet, és ez az elfoglaltság minden más örömtől, még gyermekének a
látásától is elvonja. Azért, különös figyelemmel arra, hogy az életben
úgy is csak ama, nagyon kivételes pillanatok idején talál örömöt, a
mikor már nagyon sok gint ivott, szívesen lemond az élet jogainak
további gyakorlásáról, és mindent jól megfontolva, arra az elhatározásra
jutott, hogy életét egy olyan összegért, melynek a kamatai Tenbrink
Mária Szidóniának tisztes életjáradékot biztosíthatnak, felajánlja a
nagyközönségnek és különösen a kivégzések tisztelt barátjainak.
Az előadottakhoz Fairfax vállalkozó még csak azt fűzi hozzá, hogy bár az
austini nagy nyári czirkusz mindössze tízezer nézőt fogadhat be, és bár
joggal hivatkozhatnék a látnivalónak minden bika- vagy kakasviadalt,
birkózást, gladiátor-küzdelmet, csatajelenetet, vagy fenevad-küzdelmet
meghaladó páratlan érdekességére, a helyek árát erre a maga nemében
egyetlen alkalomra csak mértékletesen emelte fel. Egy páholy ára: ötven
dollár. Első hely: húsz, második hely: tíz, harmadik hely: öt, karzat:
két dollár.
Előjegyzéseket elfogad az austini nagy nyári czirkusz nappali pénztára
minden délelőtt.
_Fairfax_, vállalkozó. _Tenbrink_, komikus.
Tömeges látogatásért esedezik:
_a jutalmazandó_.«

II.
Vagy négy hónappal azután, hogy Tenbrink János, mintegy tízezer főnyi
érdeklődő előtt, pontosan és ügyesen végrehajtotta azt, a mire
vállalkozott – ennek az eseménynek a részletei csak a texasi olvasót
érdekelhetnék, az európai olvasót semmi esetre – a Texasi Vezércsillag
beállított Fairfax mesterhez.
Fairfax mester felnézett, aztán folytatta a munkáját. Számolt.
– Keresztély bácsi! – szólalt meg a Texasi Vezércsillag.
– No mi az, fiam? – kérdezte Fairfax mester, láthatóan csekély
érdeklődéssel.
– A Tenbrink-eset miatt jöttem, vagy jobban mondva: a Tenbrink-eset
végett.
– Végett?
– Hát mondjuk: okából. Vagy: irányában. Irányában, ügyében czéljából – a
hogyan akarja.
– Nem értelek, édes fiam – szólt Fairfax mester, tovább is számolgatva.
– Azt se tudom, hogy mit nevezel Tenbrink-esetnek. Már egyáltalán nem
emlékszem erre a dologra.
A Texasi Vezércsillag megütközött ezen a beszéden.
– Keresztély bácsi, maga egy Pitavalba való fiu! – tört ki belőle a
megbotránkozás.
Fairfax mester nem sértődött meg.
– Miért, édes fiam? – kérdezte szeliden.
– Nézze, Keresztély bácsi – folytatta a Vezércsillag – én nem mondom
azt, hogy a föld nem hord a hátán nagyobb gazembert, mint maga! Pedig
mondhatnám. De nem mondom, mert maga ezt már úgyis régen tudja. Csak azt
mondom… vagy talán nem akar meghallgatni?
– De hiszen hallgatlak! Csak éppen ezt a kis sokszorozást végzem be. Na
és aztán? Vagy csak ennyit akartál mondani?
– Keresztély bácsi! Maga június elsején többet söpört be százezer
dollárnál…
– Már hogy én?…
– Soha se tagadja. Ott volt az egész Austin, ott volt az egész vidék,
ott volt az egész Texas. Többet mondok. Még Mexikóból is érkeztek
vendégek.
– De a czirkusz nem telt meg.
– Egyetlen szék se maradt üres, és azok a tribünök, a hol csak
állóhelyek vannak, megteltek a rogyásig. Persze maga addig, a míg a
tribünök le nem szakadnak az ember-tömeg terhe alatt, a világért se
ismerné el, hogy zsúfolt háza volt. De hát én jó fiu vagyok. Velem lehet
beszélni. Mondjuk, hogy csak százezer dollárt vett be.
– Ha megfizeted nekem azt, a mennyivel kevesebbet vettem be, akkor én
holnap gazdag ember vagyok. De mi közöd neked ehhez? – folytatta,
álmélkodó arczot rögtönözve.
– Nézze, Keresztély bácsi. Maga bevesz egy vagyont, aztán, hogy a kis
lánytól visszarabolhassa a megszolgált negyvenezer dollárt, pereskedni
kezd, azon a czímen, hogy Tenbrink megtévesztette önt.
– Igen, mert becsapott a gazember. Jó pénzért értéktelen árút adott el
nekem. A bonczolás kiderítette, hogy gyógyíthatatlan betegségben
szenvedett. Neki tudnia kellett ezt; tehát megtévesztett. Befont,
rászedett.
– De hiszen magának azért nem kellett visszaadnia a belépti díjakat!
– Igen, de kompromittált. Az erkölcsi kár se kutya. Az erkölcsi kárt
nekem kell megsinylenem.
– Nekem ne beszéljen az erkölcsi kárról. Mondja ezt a mexikóiaknak; azok
talán elhiszik. Mi köze magának az erkölcshöz?!
– Nem vitatkozom veled. Vegyük, mintha igazad volna; tegyük fel, hogy te
vagy Arisztidesz. De ebből még nem találhatom ki, hogy hova akarsz
kilyukadni.
– Megmondom. Magának, hogy visszarabolhassa a negyvenezer dollárt, meg
kellett kennie a bizalmi férfiakat, meg kellett kennie a szakértőket, a
tanukat, az ügyvédeket, a birákat és meg kellett kennie a
tisztességtelen sajtót. Szóval legalább is húszezer dollárt kellett
szétosztogatnia, hogy a negyvenezret visszaperelhesse, visszacsalhassa,
lophassa, rabolhassa… az igét válaszsza meg tetszése szerint. Helyes.
Húszezer dollár még mindig kevesebb, mint negyvenezer. De valamiről meg
tetszett felejtkezni. Hogyan, Keresztély bácsi, maga pénzosztogatást
rendez, sorra megken mindenkit, a kinek csak valamelyes köze van a
Tenbrink-esethez, és a mikor kivétel nélkül mindegyik erkölcsi
tényezőnek juttat egy kis pénzt, már a maga erkölcsi jelentőségének
megfelelő összeget, éppen csak a tisztességes sajtónak nem akar pénzt
juttatni?!
– Ahá, te meg akarsz engem revolverezni?! Ezzel egy kicsit elkéstél,
fiam! Hiszen volt egy kevés bevételem is. Mit akarsz, miből fedezzem ezt
az óriási rezsit, ha nincs bevételem?! Igen, volt; de elvitték. Már
nincsen pénzem; minden véremet kiszítták a pióczák. Nem, barátom, az én
hátamból már nem lehet több szíjjat hasítani!
A Vezércsillag nevetett.
– Nézd – folytatta Fairfax mester. – Mindössze hetven-nyolczvanezer
dollárt vettem be; május harminczegyedikén már nyakra-főre osztogattam
az ingyenjegyeket. Ebből a negyvenezer dollárt majdnem ki kellett
izzadnom. Hogy megmentsem, több mint húszezer dollárt kellett
szétosztogatnom; magad mondod, hogy legalább is húszezer dollárt. Aztán
a rezsi. Azonkivül ki kellett fizetnem a temetési költséget; mikor a kis
lányt elvitték az árvaházba, ki kellett fizetnem az ő és a kísérője
útiköltségét; az ingyenhelyért való folyamodásra bélyeget kellett
ragasztanom…
– Szóval a tisztességes sajtónak nem akar fizetni?
– Mondom, hogy nincs miből.
– Keresztély bácsi, maga nem sejti, hogyan tudok én írni, ha egy kicsit
megerőltetem magamat! És ez egyszer össze fogom szedni a tehetségemet!
– Bánom is én, fiam. Ha megírod a dolgot, hát megírod. Legfeljebb
elmondasz mindennek és ezzel bebizonyítod, hogy komoly ember semmit se
adhat a véleményedre. Engem ez nem bánt. Megírtak én rólam már mindent,
a mit csak meg lehet írni; azért mégis itt vagyok. Többet mondok neked.
Magam is szeretném jó fogalmazásban olvasni a Tenbrink-eset történetét;
hadd legyen öregségemre legalább egy szép emlékem.
– Beszéljünk becsületes nyiltsággal. Mennyit ad? De az utolsó szavát
mondja!
– Száz dollárt, csak azért, hogy az időt kiméljem.
– Mindössze száz dollárt ad?! Egy ilyen nagy gazságból ilyen kicsi pénz
jusson rám?! Egy ilyen rémítő gazságból?!… Különben adja ide. Én már
úgyse fogom megjavítani a világot… aztán száz dollár is több a semminél,
és ezt a száz dollárt, minthogy magától emelem el, okvetetlenül javamra
fogják írni a menyországban. De adja ide hamar, mert minden perczért
kár, a melyet az ember a maga társaságában tölt el!
– Tudod-e, hogy sírni szeretnék?! Gondold el csak, mekkora gazságot
kellett elkövetnem, hogy végül ilyen kis hasznom maradjon belőle!
Persze, a míg az ember az összes erkölcsi tényezőket kielégítheti!… De
hát egyre drágább lesz az élet… olyan rettenetesen drágul az élet, hogy
nemsokára már a legnagyobb gazság se fizeti ki magát! Száz dollárral
megint kevesebb!… Becsületemre, magamnak alig maradt valami.


MEXIKÓI TÖRTÉNET.
Fairfax Keresztély truppja, az Austini Neo-impresszionista Szintársulat,
minden évben kirándult Montereybe, tizenöt-húsz előadásra. Fairfax
monterey-i születésü volt; és úgy gondolkozott, hogy szülővárosához való
ragaszkodását semmivel se fejezheti ki szebben, mint ha évről-évre
bemutatja Monterey lakosainak, milyen haladást tett a mult év óta a
műveltség fejlesztése terén; hogy semmivel se mutathatja meg jobban,
milyen hű fia maradt hazájának, mint ha minden évben hűségesen elemel
szülővárosából némi kis aprópénzt.
Sehol se talált olyan lelkes közönséget, mint éppen Montereyben.
Monterey lakói rajongtak mindenért, a minek valamelyes köze van a
művelődéshez, és semmiben se találtak nagyobb örömet, mint ha
kimutathatják egymásnak a művészet iránt való finom érzéküket. Nem
győzték eléggé csodálni a Texas államban virágzó művészeti életet;
egymást a szerint értékelték, mennyire tudják megérteni Texas iróit és
művészeit, mekkora tűzzel méltatják ezek közül a legujabbakat, a
legnehezebben megérthetőket és a legszabadabb szájuakat, tehát a
szerint, hogy fel tudnak-e emelkedni Texas szellemi magaslatára; a
monterey-i születésü szinműirókat és művészeket ahhoz képest becsülték
és osztályozták, hogy megjárták-e már Austin zenés csapszékeit és mennyi
pénzt hoztak el onnan; gyönyörüséggel habzsoltak minden Texasból
érkezett szellemi csemegét és ha Fairfax véletlenül olyan szinműveket
szállithatott nekik, a melyeknek minden egyes felvonása korcsmában
játszik, úgy hogy a szinpadról egy kis kellemes pálinkaszag is
terjengett a nézőtérre: a monterey-i műveltek boldogságából semmi se
hiányzott.
Tavaly Fairfax mester még a szokottnál is szebben aratott Montereyben.
Csak három darabot vitt magával – három szemenszedett remeket – de ezt a
három darabot Monterey közönsége talán még ma se unta volna meg. Mind a
húsz előadást zsúfolt ház nézte; csak az juthatott be a szinházba, a ki
már egy héttel előbb megváltotta a jegyét; a kik nem siettek eléggé, még
attól a szerencsétől is elestek, hogy legalább az utolsó előadást
láthatták volna. És jóval többen voltak azok, a kiknek a sokat
emlegetett élvezetről végre is le kellett mondaniok, mint azok a
kiváltságosak, a kik már idejekorán ki tudták verekedni a jegyeiket.
Ilyen anyagi eredményre természetesen csak megfelelő erkölcsi sikerrel
lehetett szert tenni. A három texasi műremek mindenkit elragadtatásba
ejtett. A szép mexikói hölgyek mámorosan szívták magukba az uj szellemi
áramlatok illatát. Öreg mexikóiak, a kik kora ifjuságukban a skalpozás
művészetén kivül semmiféle művészetet nem ismertek, a felvonások végén
ifjui tűzzel csapkodták össze sajátságos színű keztyűiket.
Hanem azért Fairfax mesternek az öröme ez egyszer nem lehetett teljes.
Örömét egy hófehér szakállu, patriárkaarczu, nyájas öreg úr rontotta
meg, a kit Fairfax mester jól ismert, még abból az időből, a mikor
Fairfax mester évekig habozott, hogy megmaradjon-e a pinczéri pályán,
vagy átlépjen a szinművészi pályára?
Ez a nyájas öreg úr akkor egy tánczterem tulajdonosa és Monterey egyik
legtekintélyesebb embere volt, mert intézete – mely kedélyességével és a
benne uralkodó hang fesztelenségével igen megnyerte a monterey-i ifjuság
érdeklődését – nagy látogatottságnak örvendett. De később ebben a
népszerü intézetben annyira lábra kapott a mindennapos késelés divata,
hogy néhány nagyobbszabásu öldöklés után a rendőrség végre is kénytelen
volt becsukni úgy a táncztermet, mint tulajdonosát, a derék Suarez
mestert. Kiszabadulása után Suarez mester pályát változtatott és
szinházi manager lett, vagyis olyan férfiu, a ki élethivatásból és
iparszerüen űzi a szinpadi sikerek előkészitését.
Fairfax nem volt Suarez mesterrel valami vastag barátságban, mert az
öreg szinházi manager nem tudta megbocsátani, hogy Fairfax, a ki
valamikor mint előtánczos működött az ő táncztermében, mexikói
kirándulásai alkalmával soha se vette igénybe hajdani főnökének a
szolgálatait.
A szinigazgató tehát Suarez mester láttára rosszat sejtett. És rossz
sejtelmei csak megerősödtek, a mikor észrevette, hogy a nyájas öreg úr
legkedvesebb mosolyával közeledik feléje.
– Keresztély bácsi! – szólalt meg a patriárka. – Engedje meg, hogy
viharos lelkesedéssel üdvözöljem városunknak azt a nagy fiát, a ki a
messzi idegenben is dicsőséget szerez a mexikói észnek, a mexikói
élelmességnek!
A kedélyes hang hallatára Fairfax ösztönszerüleg a zsebébe dugta mind a
két kezét és görcsösen kezdte szorongatni, a mit az aprópénzéből
felmarkolhatott.
– Mivel szolgálhatok, Suarez mester? – kérdezte ridegen.
– Üzletet akarok ajánlani önnek – felelt a hófehér szakáll tulajdonosa.
– De hogy jól megértse, milyen értékes önre nézve az ajánlatom,
bevezetésül néhány megjegyzést kell tennem az ön előadásaira. Láttam
mind a három darabját és kérem, engedje meg, hogy úgyis, mint régi és
őszinte czimbora, és úgyis, mint minden hájjal megkent szinházi
szakértő, elmondjam a véleményemet ezekről a szindarabokról.
Az »üzlet« szóra Fairfax mesternek az arczkifejezése olyan savanyuvá
lett, a milyen egy pesszimista bölcsé lehet, abban a felséges
pillanatban, a mikor mindent átölelő képzelmével egész teljességében
átértette a földi lét siralmasságát.
– Hallgatom, Suarez mester – szólt olyan hangon, mely semmi sikerrel nem
biztathatta az öreg szinházi hiénát.
De ez a hang nem kedvetlenitette el a beszédes patriárkát.
– Ön ügyes ember, Keresztély bácsi! – kezdte a mondókáját. – Hanem
engedelmével legyen mondva, a darabjai nagyon is ártatlanok.
– Na, hallja, ezt még senki se mondta nekem! – szólalt meg Fairfax
mester, a ki mindenre el volt készülve, csak éppen erre a támadásra nem.
– Nagyon is ártatlanok – ismételte Suarez mester – hogy ne mondjam:
kezdetlegesek. Mindez rózsaviz, limonádé, herbatea. Ön azt hirdeti az
ujságokban, hogy a legujabb, a legzamatosabb és a legszabadabb
érdekességeket mutatja be Monterey közönségének, és mit kapunk? A régi
módi semmiségeket. Beszéljünk kereskedők módjára, nyiltan, egyenesen.
Mit igér ön? Mindent, a mi a rendőrség jelenlétében egyáltalán
bemutatható. És becsapja a közönséget, mint az a könyvkolportőr, a ki a
leragasztott boriték alatt disznóság helyett ártatlan hülyeségeket ad el
az ostobáknak.
– Kérem – pattant fel Fairfax mester – ne tessék engem sértegetni. Én
elismerem a birálat jogát, és ha valaki azt mondja, hogy az én darabjaim
hallatlan disznóságok, nem vitatkozom vele. Erre csak annyit mondok,
hogy a közönségnek csak disznóság kell, én tehát disznósággal szolgálok
neki. De a kereskedői becsületességemben ne tessék kételkedni. Én
nemcsak igérem a disznóságot, hanem szállitom is; azt nyujtom, a mit
hirdetek: becsületes disznóságot, a legnagyobb disznóságot, a mi a
piaczon ma egyáltalán kapható.
– Én pedig azt mondom – vitatkozott Suarez mester – hogy mindez
rózsaviz, limonádé, herbatea. Vagy hogy kereskedői egyenességgel
beszéljünk: művészet, filozófia, hogy ne mondjam: költemény!
– Látta ön a _Kloáká_-t?
– Láttam.
– Látta ön, hogy ennek a darabnak mind a három felvonása olyan nyilvános
helyen játszik, a melyet a nyilvánosság előtt egyáltalán nem szokás
emlegetni? Látta ön, mi történik ebben a darabban? És ez önnek művészet?
– Igen, semmi egyéb, csak művészet, tisztára művészet. Ez a darab egy
súlyos társadalmi igazságot fejez ki, azt, hogy: mindenkinek joga van
áruba bocsátania a saját személyét. Ez szocziológia, ez filozófia, ez
szentimentális költemény, szóval tisztára művészet.
– Hát a _Csür_? Látta a _Csür_-t?
– Láttam.
– Ebben a darabban sóhajtanak, nyögnek, hörögnek, nyöszörögnek,
nyikorognak… és önnek ez nem disznóság, önnek ez művészet?
– Igen, művészet. Ez a darab megöl egy előitéletet. Ez a darab költőileg
illusztrálja, milyen társadalmi szükségnek felel meg az a propaganda,
mely azt követeli a szülőktől, hogy sürgősen lássák el gyermekeiket a
nemi életre vonatkozó részletes magyarázatokkal. Ez szocziológia, ez
filozófia, ez szentimentális költemény, szóval tisztára művészet.
– Hát a _Marquis de Sade_? Mit szól a _Marquis de Sade_-hoz? Ebbe ön már
nem fog belemagyarázni semmiféle társadalmi filozófiát. Két matróz, a ki
egymásért eped, egy nyolcz éves kis lány, a ki a nagyapjába szerelmes…
szeretném látni, hogy ebbe a darabba hogyan magyarázza bele a társadalmi
filozófiát? Ha ez nem disznóság, akkor én nem tudom, hogy mi a
disznóság, pedig ehhez az egyhez, higyje el, ha valaki ért, hát én
értek.
– A _Marquis de Sade_ is csak művészet, filozófia, költemény. Ez a
darab, kissé sajátságos formában, a legfenségesebb tanulságot hirdeti,
azt, hogy a társadalmi rendnek támasza, talpköve: a tiszta erkölcs.
Mondom, hogy: limonádé, herbatea, költészet, rózsaviz. Aztán a disznóság
itt mellékes. Ez zenés darab, és a zene mindent megtisztit, mindent
dezinficziál. Beteg lélek az, a kit az érzéki zene nem emel ki az
érzékiségből; rossz ember az, a ki nem méltatja a dalt. A _Marquis de
Sade_ elbájolóan, elandalitóan gyönyörü! Rózsa – rózsa – rózsaviz!
– Suarez bácsi, mit akar maga? – kérdezte Fairfax meghökkenve.
– Mit akarok? Hát mit akarhatok? Pénzt akarok! – felelt a fehérszakállu.
– És hogyan képzeli ezt? – rebegte Fairfax. – Beszéljünk kereskedői
egyenességgel.
– Nézze, Keresztély bácsi – szólt a patriárka – nekem egy nagy
gondolatom támadt. Columbus tojása; de Columbus milliókat szerezhet
belőle. Ez a nagy gondolat pedig az, hogy: a képmutató disznóság már
lejárta magát, az őszinte disznóságé a jövő! Figyelje meg csak egy kissé
az emberi szellem haladását, és be fogja látni, hogy igazam van. A
képmutató disznóság, a művészettel, filozófiával, szocziológiával,
költészettel takarózó, álczázott disznóság már utolsó napjait éli. A
közel jövőben meg kell érkeznie az uj áramlatnak, a zseniknek, a kik
széttörik a régi formákat és azt adják a népnek, tisztán,
hamisitatlanul, művészettől, filozófiától, költészettől mentesen,
desztillálva, és csakis azt adják, hatalmas őszinteséggel, a mit a
közönség szive igazán óhajt. Abban a perczben, mikor ez a kérlelhetetlen
bizonyossággal elkövetkező uj korszak beköszönt és az első remekművek a
nyilvánosságra kerülnek, ön besavanyithatja a darabjait és elmehet
kapálni. Ön máris _viő zső_, de abban a perczben Szofoklessé sülyed. Már
pedig, ha Mexikóban még egy kissé zsöngék is a tehetségek, Texasnak
vannak kitünő irói, a kik a pénzemért azt irják, a mit én akarok, a kik
már be vannak gyakorolva arra, hogy annak adjanak irodalmi örökéletet, a
mi pénzt hoz. Meg fogja látni, milyen remekül, minden költői
floszkulusoktól mentesen fogják megirni tudni azokat az ötleteket, a
melyek ma még az én lelkemnek a rejtekén szunnyadnak! És ezek az őszinte
disznóságok, a melyeket az ön képzelete nem is sejt és a melyeknek a
tárgyait én önnek ingyen nem árulom el, egyszerre le fogják galoppozni,
le fogják teperni, meg fogják semmisiteni az ön avultas, képmutató,
félénk, félszeg, szerény, dadogó disznóságait!
– Csakhogy Texasnak nagyon sok kitünő irója van, és a többiek az ön
szerzőinek a szindarabjaiba is bele fogják magyarázni a társadalmi
filozófiát, a költészetet, a művészetet. Ebbe is belegyakorolták
magukat. És így ön legfeljebb vetélytársam lesz, a ki engem soha se
érhet el, mert későbben érkezett.
– Még ebben az esetben is nagy károkat okozhatnék önnek. De nem úgy
lesz, a mint ön reménykedik. Az ön jelesei, az én disznóságaimba nem
fogják belemagyarázni a művészetet, akárhogy erőlködnek, mert ön nem
képzeli, hogy az én eszméim milyen siketitőek. Aztán ne feledje, hogy a
harczban mindig az uj áramlat győz; a közönség nagyobbik része mindig a
legujabb iránynyal tart.
– De micsoda óriási tőkebefektetés kellene ehhez az akczióhoz! Honnan
veszi a pénzt?
– Ne fájjon magának az én fejem! Az olyan biztos üzlethez, a milyen ez,
nem kell keresni a pénzt; a pénz az utczasarkon kinálja magát.
– És mennyi fáradozás, a mig összehozhat valamit!…
– Hát éppen ez az. Öreg ember vagyok már, nem szívesen fáradozom. A
nyereség tiz százalékával is megelégszem, ha nem kell fáradoznom. És
éppen ezért ajánlom fel megvételre az eszmémet. Önnek ez az eszme
rengeteg pénzt jelent. Ha elfojtja, roppant károsodástól óvja meg magát.
Ha pedig megvalósitja, egy második nagy vagyont szerezhet vele.
– Beszéljünk kereskedői egyenességgel. Ha megvásárlom az eszmét,
mindenestül, a szindarab-ötletekkel együtt… mennyit kiván?
Suarez mester megmondta.
Fairfax, a szemtelen követelés hallatára, úgy kezdett nyöszörögni, mint
a _Csür_ főszereplője. De azért nem kergette ki a szobájából a
patriárkát, hanem alkudni kezdett vele.
Három napig folyton alkudtak. Elkeseredettebb küzdelem nem folyt le a
chevy-i vadászat óta, a mely szintén három napig tartott és a melyen
northumberlandi Percy gróf emberei addig harczoltak a skót Douglas
embereivel, mig a négyezer harczos közül a legutolsó is elhullott.
De az elkeseredett küzdelem mégis csak azzal végződött, hogy Suarez
mester szép összeget zsebelt be.
– Az igazat megvallva – szólt Suarez mester a búcsúzáskor, a mikor a két
bajvivó kezet szorított annak jeléül, hogy méltó ellenfélnek találták
egymást – az igazat megvallva, sajnálom, hogy eladtam a tervet.
– Én pedig sajnálom, hogy megvettem – felelt Fairfax. – Mert abban igaza
van, hogy az őszinte disznóságé a jövő, de higyje el, ez a fejlődésnek
egy magasabb foka, a melyre még nem érett meg a világ… még Texas
legműveltebb közönsége sem!


A PORCZELLÁN.

I.
Horváth Jóska tíz évig volt jogász; ennek a korszaknak az emlékét
legendák őrzik az egyetemen, jegyzőkönyvek a rendőrségnél, és
följegyzések – igen sok följegyzés – a berczeli első számu telekkönyv
teherlapjain. A legendákról nem szólhatok körülményesebben; egy egész
kötetet kivánnának, s többnyire ismeretesek, akár csak a Józsa Gyuri
élményei. Röviden, ezeknek a hagyományoknak a tanúsága s a rendőrség
hiteles adatai szerint, Horváth Jóska tíz év alatt huszonnyolcz embert
vágott pofon. Hogy mennyi pénzt költött el, arról a berczeli első számu
telekkönyv négy irott oldalra terjedő s kissé zavaros teherlapja nem
nyujt kellő felvilágosítást. Tartok tőle, hogy ebben a tekintetben a
statisztikai kimutatás mindig hézagos marad; mert kétségtelen ugyan,
hogy a Berczelen regisztrált ötvennégy teherpont kivétel nélkül a
Horváth Jóska inicziativájából keletkezett, de a hivatalos iratban
felsorolt összegek távolról se merítik ki ama legendás tíz év összes
költségeit.
Maga Horváth Jóska se mondhatná meg pontosan, mily összeg árán
ismerkedett meg Justinianus tudományával. Azok, a kiket az emberi élet
legvégső határáig kiskoruaknak nyilvánítanak, sohase jó matematikusok, s
Horváth Jóska legborusabb pillanataiban se törődött vele, hogy a
családja mennyi adósságot csinált miatta. Ebben a tárgyban tehát csak
két öreg kisasszony adhatna valamelyes útbaigazítást: Horváth Jóskának a
nagynénjei, a kik a tulajdon birtokaikat is szépen megterhelték, hogy
unokaöcscsük Pesten minél több embert vághasson pofon.
Ez a két öreg kisasszony – Ida néninek és Lotti néninek hívta őket a
berczeli intelligenczia – két áldott jó lélek volt, a kik egyebet se
tettek, csak Jóskáért imádkoztak. Emberemlékezet óta mályvaszín
selyemruhában jártak a templomba, s a fogukhoz verték a garast, csakhogy
az öcscsük úri módon élhessen. De a berczeli tyúkok nem tojhattak
annyit, a mennyit Jóska havannákban el tudott füstölni.
Eszük ágában se volt, hogy emiatt Jóskát maguk közt megitéljék, ellenben
akármilyen jó teremtések voltak, egymással sokat veszekedtek. Mikor az
ujságok Jóskának egy-egy ujabb párbaj-ügyét jelentették, mind a ketten
vörösre sírták a szemüket, s aztán szemrehányásokkal halmozták el
egymást.
– Ennek is te vagy az oka! – szólt könyörtelenül az egyik.
– Én? – pattant föl a másik. – Ki szoktatta rá a sok mindenféle
istenkisértésre? Ki ültette lóra mikor hét esztendős volt?
– És ki fösvénykedik, ha pénzre van szüksége? – vágott vissza amaz. – El
van keseredve szegény. Keresi a halált!
– Te kényeztetted el. A te nevelésed!
– Talán még a betevő falatot is sajnálod tőle?
Erre a gondolatra mind a ketten zokogni kezdtek.
Mikor aztán megjött a hír, hogy Jóska összevagdalta az ellenfelét,
diadalmasan nézték le egymást.
– Ugy-e megmondtam, hogy nem lesz semmi baja?
– Én nem pityeregtem, te pityeregtél!
Titokban mind a kettő büszke volt rá, hogy az ő öcscsük az a hírhedt
fiatalember, a ki mindenkit pofonvág.
Jóska volt a szerelmük, bálványuk és egyetlen gondolatok. Ez a szerelem
még Jóskánál is régibb keletü volt. Horváth Ferdi, mikor egy szép nap
eszébe jutott, hogy Isten neki, mégis csak elveszi a kis Majoros Linkát,
már vagy nyolcz esztendeig járt a házukhoz; faluhelyen nyolcz év nagy
idő, s nincs benne semmi csodálatos, hogy mire Horváth Ferdi szint
vallott, mind a három Majoros kisasszony beleszeretett. Bizony nagy
szomorúság volt az; s titokban mind a ketten telesírták a párnáikat.
Meglehet, egymást megfojtották volna, de a kis Linkára nem tudtak
haragudni.
Jóska igen korán kezdte meg a rosszaságot, s a szép kis Linka az
életével fizette meg azt az örömet, hogy a daliás Horváth Ferdit
meghódította. Az özvegy, alig hogy végig itta a gyászévet, uj asszonyt
hozott a házhoz; s ez kitünő alkalom volt rá, hogy a Majoros-lányok
Jóskát végképp elkaparítsák.
Erre az uj otthonra Jóskának nagy szüksége volt, mert apja, a ki
különben is jobban értett a parasztok, mint a gyerekek neveléséhez, egy
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Furcsa emberek: Elbeszélések - 06
  • Parts
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 01
    Total number of words is 4059
    Total number of unique words is 1716
    39.3 of words are in the 2000 most common words
    52.3 of words are in the 5000 most common words
    59.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 02
    Total number of words is 4048
    Total number of unique words is 1826
    34.9 of words are in the 2000 most common words
    47.8 of words are in the 5000 most common words
    54.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 03
    Total number of words is 4177
    Total number of unique words is 1821
    35.0 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    53.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 04
    Total number of words is 4098
    Total number of unique words is 1821
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    45.1 of words are in the 5000 most common words
    51.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 05
    Total number of words is 3964
    Total number of unique words is 1790
    32.7 of words are in the 2000 most common words
    42.0 of words are in the 5000 most common words
    48.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 06
    Total number of words is 3952
    Total number of unique words is 1946
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    45.3 of words are in the 5000 most common words
    52.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 07
    Total number of words is 4055
    Total number of unique words is 1787
    36.2 of words are in the 2000 most common words
    48.6 of words are in the 5000 most common words
    56.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 08
    Total number of words is 4001
    Total number of unique words is 1843
    32.3 of words are in the 2000 most common words
    43.3 of words are in the 5000 most common words
    48.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 09
    Total number of words is 4107
    Total number of unique words is 1775
    34.2 of words are in the 2000 most common words
    46.8 of words are in the 5000 most common words
    52.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 10
    Total number of words is 3986
    Total number of unique words is 1885
    32.3 of words are in the 2000 most common words
    43.4 of words are in the 5000 most common words
    49.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 11
    Total number of words is 4034
    Total number of unique words is 1908
    32.4 of words are in the 2000 most common words
    44.6 of words are in the 5000 most common words
    51.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 12
    Total number of words is 3957
    Total number of unique words is 1893
    34.3 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    53.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 13
    Total number of words is 4083
    Total number of unique words is 1977
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    44.9 of words are in the 5000 most common words
    51.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 14
    Total number of words is 4033
    Total number of unique words is 1685
    33.9 of words are in the 2000 most common words
    44.0 of words are in the 5000 most common words
    50.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 15
    Total number of words is 4159
    Total number of unique words is 1864
    35.8 of words are in the 2000 most common words
    49.1 of words are in the 5000 most common words
    55.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 16
    Total number of words is 3883
    Total number of unique words is 1916
    30.6 of words are in the 2000 most common words
    41.0 of words are in the 5000 most common words
    47.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Furcsa emberek: Elbeszélések - 17
    Total number of words is 896
    Total number of unique words is 548
    39.7 of words are in the 2000 most common words
    50.5 of words are in the 5000 most common words
    58.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.