Eredeti népmesék - 09

Total number of words is 4399
Total number of unique words is 1471
36.4 of words are in the 2000 most common words
48.7 of words are in the 5000 most common words
56.3 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
A király látta, hogy csakugyan nincs más mit tenni, hát kihirdettette,
hogy a ki rá tud arra menni – mikor az ő lyányával beszél – hogy ne a
lyányé, hanem az övé legyen az utolsó szó, annak adja feleségül fele
királyságával együtt.
Mentek aztán szerencsét próbálni minden féle emberek: herczegek, grófok,
nagy-süvegű tótok, de egyik se tudott kettőt se szólani a kisasszonyhoz.
Meghallotta ezt három sváb fiu is, ők is elindultak, hogy megpróbálják,
mire mennek? ha nyernek, jó lesz; ha nem nyernek, se káruk, se hasznuk
benne. A legkisebb fiu eszelős volt, a bátyjai el se akarták vinni.
– Ne is gyere te Jankó, úgy se lesz az a kisasszony a tied.
– Csak azért is elmegyek, majd ott megválik, hány zsákkal telik? kié
lesz a királykisasszony!
Mentek aztán mendegéltek, a két bátya már nagyon elhagyta Jankót, mert
az akármit látott úton-útfélen, mindent felszedett. Egyszer talált egy
tojást; elkezd kiabálni a bátyjai után:
– Gyertek csak hé! mit találtam!
A két bátyja azt gondolta, hogy legalább is egy véka aranyat-ezüstöt
talált, vissza szaladtak nagy lóhalálába, hát látják a tojást. No iszen
neki estek Jankónak, úgy elverték, mint a két fenekű dobot, azután ott
hagyták. Jankó is feltápászkodott, eltette a tojást, ment utánok. Kevés
idő mulva megint talált egy rossz szeget, megint el kezdett kiabálni:
– Hát most mit találtam, gyertek csak!
Azok megint vissza szaladtak, hogy Isten tudja mit talált, mit nem
Jankó! hát látják a rossz szeget, no ezért megint jól helybe hagyták.
Jankó eltette a szeget is. Harmadszor még talált egy rakás ganét, akkor
is kiabált, de rá se’ hederítettek. Jankó eltette azt is a sipkájába.
Ment aztán a bátyjai után, de azok már úgy elhagyták, hogy mire a
palotához ért, azok már visszafelé jöttek nagy szomorúan:
– Ne is menj te oda be, úgy se lesz az a tied – mondták Jankónak.
– Már mért ne lehetne az az enyim?
– Csak. Nincs hozzávaló eszed.
– Hm. Csaknak zsák kell, papnak ágy kell. Azért is megmutatom, hogy az
enyim lesz.
– Nem éred meg hajasan, kopaszon is bajosan.
De Jankó csak bement. Mindjárt beszédbe eredt a kisasszonynyal.
– De piros a kisasszony.
– Tűz ég ám bennem.
– Itt egy tojás, süssük meg nála.
– Lyukas ám a serpenyő.
– Itt egy szeg, foltozzuk be vele.
– Igen biz a sz..t!
– Az is van itt egy sipkával!
No erre a kisasszony egy szót se tudott szólani, hozzá kellett neki
menni a bolondhoz.
Másnap megesküdtek, nagy lakodalmat tartottak, máig is élnek, ha meg nem
haltak.


GAGYI GAZDA.
Egyszer volt, hol nem volt, az óperencziás tengeren túl, a Szentgellért
hegyén innen volt, volt a világon egy nagy város, abban lakott egy
szegény asszony. Ennek a szegény asszonynak nem volt az Isten szabad ege
alatt egyebe, mint egy rossz háza, meg egy sovány tehene. Volt neki egy
félbolond forma fia, a kit az egész város Gagyi gazdának hítt, mert
sohse’ csinált semmit, csak kódorgott, mint az Orbán lelke, vagy pedig
kiült a ház elibe, ütötte a lába szárán a legyet.
Egyszer elment a szegény asszony az erdőre egy kis fáért, Gagyi gazdának
megmondta, hogy maradjon otthon házőrzeni, s viselje gondját a tehénnek.
De Gagyi gazda mást gondolt, épen vásár volt a városban, kapta magát, ki
hajtotta a tehenet, hogy majd eladja, de biz ott azt se kérdték tőlle,
hogy mire tartja? Már épen vissza akarta vezetni, mikor meglátott egy
katulyás zsidónál egy czifra katulyát, kérte a zsidót, hogy adja neki
azért a tehénért; a zsidó is kapott rajta, csakhamar megvolt az alku.
Vitte haza Gagyi gazda a katulyát nagy örömmel, az egész úton röhögött
neki. Mikor a házuk elibe ért, elejtette a katulyát, kiugrott belőle
tizenkét óriás, körülvette Gagyi gazdát.
– Mit parancsolsz Gagyi gazda?! Mit parancsolsz Gagyi gazda?!
Szegény Gagyi gazda úgy megijedt, hogy egy darabig szólni se tudott;
utoljára még is gondolt egyet:
– Hát azt parancsolom, hogy itt, e helyett a rongyos viskó helyett olyan
rezidenczia kerekedjék, mint a királyé.
Alig mondta ki, mindjárt még szebb épült, mint a királyé volt.
Gagyi gazdának csak elállt szeme-szája, egy darabig ott bámulta a sok
szép holmit, be se’ mert menni a palotába, utoljára még is ráadta a
fejét, bement. Hogy azután látta, hogy odabent nincs senki, egészen neki
bátorodott.
A szomszédok ezalatt körülvették a palotát, nem tudták mire vélni a
dolgot, ott dévánkoztak, hogy mi dolog ez? honnan termett ez ide?
egyszer csak jött haza a szegény asszony, ez is nagyon elcsudálkozott,
kérdezgette a szomszédoktól, hogy tán nem is jó helyen jár, hogy tán
eltévedt, nem itt volt az ő háza,,,de hiszen kendteket mind ismerem,
kendtek az én szomszédaim, még is csak ennek kell annak lenni.’’
Mikor legjobban tanakodtak, kitoppant Gagyi gazda a házból, megfogta az
anyja kezét, felvezette a palotába. Ott elbeszélt neki mindent. A
szegény asszony, mikor meghallotta, hogy nincs tehén, elkezdte szidni
Gagyi gazdát:
– Oh te bolond – te bolond, mindég mondtam, hogy nincs elég eszed, azért
a rongyos katulyáért od’adni egy tehenet, most már miből élünk meg,
miből tudjuk a mindennapi kenyerünket megkeresni?
Gagyi gazda alig tudta elhitetni, hogy lesz már ezután, a mi csak kell,
enni-inni való, minden, a mi szemöknek, szájuknak tetszik. Erre elővette
a katulyát, a földhöz vágta. Kiugrott belőle a tizenkét óriás:
– Mit parancsolsz Gagyi gazda? Mit parancsolsz Gagyi gazda?
– Nem mást, mint hogy ez az asztal mindjárt tele legyen mindenféle
étellel.
Alig mondta ki, mindjárt úgy tele lett az asztal mindenféle drága
étellel-itallal, a mi csak a világon van, hogy majd leszakadt alatta.
Gagyi gazda úgy jól lakott, mint a duda, az anyja is csipegetett egy-egy
kicsit, de nem igen mert sokat enni.
Ezalatt hire futott a városban a Gagyi gazda palotájának, jártak
csudájára mindenféle emberek, – herczegek, grófok, nagy süvegű tótok –
vallatták Gagyi gazdát, hogy honnan támadt a palota oda olyan hirtelen,
de nem mondta senkinek, csak éltek az anyjával a nagy uraságban.
Egyszer Gagyi gazdának az a gondolatja támadt, hogy meg kellene
házasodni. Az anyja is helyben hagyta, hogy biz a’ jó lesz, tanácsolta
is mindjárt a szomszéd lyányát. De Gagyi gazda tudni se akart rólla,
hanem arra kötötte magát, hogy a király egyetlen lyányát veszi el.
Váltig mondta neki az anyja, hogy nem adják azt ő hozzá, nem neki való
a’, csak falra hányta a borsót, mert Gagyi gazda nem állott el az
akaratjától, hanem mindég ösztökélte az anyját, hogy kérje meg neki a
királykisasszonyt. A szegény asszonynak mit volt mit tenni? felöltözött
az ünneplő ruhájába, elment a királyhoz, elmondta, hogy mi járatban van.
A király szörnyen megharagudott, majd hogy ebrúdon nem vettette ki.
– Ejnye imilyen-amolyan koldús-kölke még az én lyányomra meri vetni a
szemét, hogy most egy kicsit felkapott az uborka fára. Megmondja neki
kend, hogy arra ne is ácsingózzon soha!
Haza ment a szegény asszony, elmondta Gagyi gazdának, hogy mit izent a
király. De Gagyi gazda akkor is csak azt mondta, hogy övé lesz a
királykisasszony, akarki meglássa. El is ment még az nap a
keresztapjához, rábizta, hogy,,menjen el a királyhoz, mondja meg neki,
hogy azt izenem, hogy akarmit kivánjon, mindent megteszek, ha nekem adja
a lyányát.’’ Elment a keresztapja a királyhoz, elmondta, hogy mit izent
Gagyi gazda. Szeget ütött ez a király fejébe, azért hát azt felelte,
hogy nem bánja, neki adja a lyányát, ha az ő rezidencziájától a Gagyi
gazda palotájáig arany hidat rakat, gyémánt karral, üveg bolthajtással,
hogy az ő lyánya azon járhasson.
Elmondta Gagyi gazdának a keresztapja, hogy mit felelt a király; Gagyi
gazda nagyot ugrott örömében, hogy ha csak ez a baj, ezen könnyű
segíteni; a keresztapja nem tudta mire vélni a dolgát, azt gondolta,
hogy az esze tisztúl.
Este, mikor le akart feküdni Gagyi gazda, elővette a katulyát a tükör
mellől, a földhöz vágta. Kiugrott belőle a tizenkét óriás.
– Mit parancsolsz Gagyi gazda?! Mit parancsolsz Gagyi gazda?!
– Nem mást, mint hogy holnap reggelre, mire én fölkelek, a király
rezidencziájától az én palotámig arany hidat csináljatok gyémánt karral,
üveg bolthajtással.
Reggel, mikor felkelt a király, kinézett az ablakon, hát látta, hogy
micsoda pompás hidat csináltatott az éjjel Gagyi gazda, csak elállt
szeme-szája. Mit volt mit tenni, hozzá kellett menni a
királykisasszonynak Gagyi gazdához.
Itt Gagyi gazda haza vitte nagy örömmel a feleségét, a’ szegény eleinte
sirt-ritt, de utoljára, hogy látta, hogy az ura minden kivánságát –
mihelyt kimondja – abban a szempillantásban teljesíti, hát lelkem adta,
még beleszeretett. Csak azt szerette volna még kivenni belőle, hogy
honnan veszi azt a sok mindent, mi módon csináltatta a hidat meg a
palotát? de hiába! volt minden faggatás, mert ilyenkor egyik fülén
beeresztette a szót Gagyi gazda, a a másikon ki.
Egyszer elment Gagyi gazda valahova onnan hazulról, nem maradt más a
háznál, csak a felesége. Bemegy hozzá egy nyomorult koldús, kéri az
Isten nevében, hogy könyörűljön rajta, hamarjában nem tudott neki mit
adni az asszony, lekapta a tükör mellől a katulyát, od’adta neki:,,Fogja
kend, jó lesz, ha valahol kap kend egy-két krajczárt, beleteheti.’’
Elment a koldús nagy dünynyögve,,,hogy ilyen gazdag asszony bizony
adhatott volna – ha mást nem – egy darab szalonnát.’’
A mint kiért az utczára, elejtette a katulyát, kiugrott belőle a
tizenkét óriás, körülfogta a szegény koldust.
– Mit parancsolsz gamós koldus?! Mit parancsolsz gamós koldus?!
A meg – szegény – majd leesett a lábáról, úgy megijedt, nem jutott
eszébe semmi okos, utoljára azt a bolondot parancsolta, hogy azt a
palotát vigyék mindenestűl, ő vele együtt a sós tenger közepére. Az
óriások felkapták a palotát, meg sem álltak, mig a sós tenger kellős
közepére nem értek vele, ott letették, úgy lebegett a palota a vizben. A
Gagyi gazda felesége még akkor is benne volt, de nem tudott rólla
semmit, hogy viszik, mert aludt. Mikor letették az óriások a palotát,
bement hozzá a gamós koldus, elmondott neki mindent, hogy s miként ment
oda a palota? A királykisasszony mindjárt felérte észszel, hogy Gagyi
gazda is ezekkel az óriásokkal csináltatott mindent, kérte a katulyát a
koldústól vissza, gondolta magában, hogy majd visszaviteti a palotát a
maga helyére, aztán megint jól lesz minden. De bezzeg felnyíllott a
szeme a koldusnak is, nem hogy visszaadta volna, hanem még azt kivánta.
a királykisasszonytól, hogy ezután őtet szeresse, az ő felesége legyen.
A királykisasszony mindég sírt-rítt, mert hagyján, ha még csak sánta
lett volna a koldus, de máskülönben is csunya volt; a pofáját is az
ereszbe verték, imitt-amott fityegett rajta egy-egy szál szőr, biz ő
bele a szegénybe a legalábbvaló fehérszemély se tudott volna bele
szeretni, nem hogy olyan gyönyörűséges királykisasszony.
Ezalatt Gagyi gazda haza ment, kereste a palotáját; hogy nem találta,
nagyon elszomorodott, tudakozódott fűtől-fától, hogy nem tudna-e rólla
valamit? Utoljára akadt egy kondás bojtár, a ki látta, mikor vitte a
tizenkét óriás a sós tenger felé.
Elindult hát Gagyi gazda, hogy fölkeresse a palotáját, meg a feleségét,
hanem elébb csináltatott magának egy vas bocskort, azt felhúzta a
lábára, felfogadta, hogy addig le nem veti, mig a palotáját meg nem
találja.
Ment-mendegélt heted-hét ország ellen, egyszer előtalált egy rákot, a
mint a pocsolyában fetrengett. Megszólitotta a rák:
– Segíts rajtam Gagyi gazda, végy fel a tarisznyádba, jótét helyébe jót
várj.
Gagyi gazda megszánta, fölvette, a tarisznyájába tette.
Megint ment-mendegélt, előtalált egy egeret, a mint valami vizben
fuldoklott, sehogy se’ tudott kiszabadulni. Ez is megszólította:
– Segíts rajtam Gagyi gazda, szabadíts ki a vizből, végy fel a
tarisznyádba, jótét helyébe jót várj!
Ezt is megsajnálta, felvette, a tarisznyájába tette.
Megint ment-mendegélt, hét nap hét éjjel mindég ment, akkor elért a sós
tenger partjára. Meglátta a palotát messzire lebegni a tenger kellős
közepén. Nagyon elbúsulta magát, mert látta, hogy oda semmi módon be nem
juthat. A mint igy búslakodik, megszólal a rák a tarisznyában:
– Mért búslakodol, kedves gazdánk?!
– Hogy ne búslakodnám, mikor látom, hogy semmi módon be nem juthatok a
palotámhoz.
– No hát én majd beúszok, megnézem, hogy-mint állanak oda bent a dolgok?
Te addig várj itten a tenger parton.
Beúszott a rák, Gagyi gazda várta a parton egész nap, de csak nem jött;
már keresztet vetett rá, hogy nem is jön ki, hát egyszer bukkan ám elő a
viz alól. Mindjárt tudakolta tőlle Gagyi gazda, hogy mit látott?
– Hej kedves gazdám, furcsán megy oda bent a dolog, a gamós koldus
erővel azt akarja, hogy feleségévé legyen a királykisasszony, de az azt
mondja, hogy,,neki bizon nem kell se testének, se’ lelkének; jobb lesz
ha ide adod azt a katulyát.’’ De a koldus nem adja, hanem egy kis vékony
lánczon a nyakában hordja éjjel-nappal; én elloptam volna, de nem tudtam
a lánczot elvágni.
Gagyi gazda még jobban elbúsulta magát, de most meg az egér szólalt meg.
– Ne búslakodjál kedves gazdám, gondoltam én egyet. Majd engem bevisz a
rák koma a hátán, én elrágom a lánczot, kihozzuk a katulyát.
Ugy is lett. Felült az egér a rák hátára, beúsztak a palotához; épen
akkor a legjobban húzta a bőrt a fagyon a koldus, a kis egér odament,
lerágta a katulyát a lánczról, a rák azt is a hátára vette, meg az
egeret is, úgy úsztak kifele. Gagyi gazda még messziről észrevette őket,
alig várta, hogy kiérjenek, mindjárt a földhöz vágta a katulyát.
Kiugrott belőle a tizenkét óriás, körül fogta Gagyi gazdát:
– Mit parancsolsz, régi kedves Gagyi gazdánk? Az Isten is áldjon meg!
– Nem mást, mint hogy a palotámat mindenestől, velem együtt,
visszavigyétek a régi helyére, azt az akasztófára való koldust pedig
lökjétek ki belőle, hadd éljen meg, a hogy tud.
Az óriások felkapták a palotát, vissza vitték Gagyi gazdával, az egérrel
meg rákkal együtt a régi helyére, a gamós koldusnak megint a hátára
adták a tarisznyát, s útnak eresztették.
Az öreg király mikor meglátta, hogy a Gagyi gazda palotája megint a régi
helyén van, meg mikor a lyányát épen egészségesen a szeme előtt látta,
úgy megszerette Gagyi gazdát, hogy mindjárt neki adta a fele
királyságát; újra nagy lakodalmat csaptak, még most is élnek, ha meg nem
haltak.


BABSZEM JANKÓ.
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember, meg egy
szegény asszony. Nem volt nekik egy csepp gyermekök se, pedig az asszony
mindig azon sírt-rítt, mindig azon kérte az istent, hogy áldja meg őtet
egy fiu-gyermekkel.
Egyszer az ember kint volt a tanyáján, szántogatott két ütött-kopott
girhes ökrön, az asszony meg az alatt otthon ételt főzött neki.
A mint ott főzögetett, a mint ott főzögetett, megint eszébe jutott, hogy
milyen jó volna, ha most egy fia volna, a ki ki vigye az apjuknak az
ételt:,,Oh én uram istenem – mormolja magában – csak egy akkora kis
gyermeket adj, mint egy babszem, holtomig mindig áldalak érte.’’ Alig
mondta ezt ki, ott termett egy babszemnyi kis fiu előtte a padkán,
elkiáltotta magát:
– No édes anyám itt vagyok, hanem már most nekem főzzön gombóczot, mert
olyan éhes vagyok, mint a farkas, azután majd kiviszem édes apámnak az
ételt, ha jóllaktam; de úgy főzzön kend, mintha 24 kaszásnak főzne.
Főzött neki az asszony fél véka lisztből gombóczot, kitálalta elibe;
Babszem Jankó az utolsó falatig megette. Kérdezi tőlle az anyja:
– No fiam jól laktál?
– Dehogy laktam, édes anyám, még fél fogamra is kevés volt, azért főzzön
még kend.
Megint főzött neki fél véka lisztből, megint mind egy falatig megette
Jankó. Kérdezi megint az anyja:
– No fiam jól laktál-e már!
– Dehogy laktam édes anyám, tán még éhesebb vagyok, jó lenne, ha főzne
még kend.
Megint főzött az asszony egy véka lisztből, azt is megette a fiu.
Kérdezi megint az anyja:
– No fiam jól laktál-e már valahára?
– _Ettem_, édes anyám, _ettem_; hanem már most hol van az az étel, hadd
vigyem édes apámnak!
Kitálalta az asszony egy szilkébe az ételt, azt bele kötözte egy
kasornyába, nagy sok ellenkezés után – mert eleinte nem bizott benne,
hogy elbirja – od’adta Jankónak, hogy nohát vigye. Fejére kapta Jankó,
szaladt vele ki a tanya felé. Amint ment-mendegélt, elő talált egy hat
ökrös szekeret egy béressel, ő is el volt már fáradva, kapta magát,
feltette az ételt hátul a szekérre, maga meg bebútt az ökör fülébe.
Amint igy mentek, elkezdett a béres fütyölni; csak hallgatja, csak
hallgatja Jankó, egyszer aztán nem állhatja szó nélkül. Kiszól az ökör
füléből:
– Be hegyes, haj! de majd nem lesz az olyan hegyes, voltam a kovácsnál,
hogy reszeljen el belőle.
Hallja ezt a béres, nézeget szélyel, hogy ki beszél hozzá, de nem lát
senkit; megint el kezd fütyölni, megint kiszól Jankó.
– Be hegyes, haj! de majd nem lesz az olyan hegyes; voltam a kovácsnál,
hogy reszeljen el belőle.
Megint fülel a béres,,,de már itt csakugyan beszél valaki,’’ néz
mindenfelé, nem lát senkit. ,,No – gondolta magában – tán csak a szél
volt;’’ megint rákezdte a füttyöt, megint kikiáltott Jankó:
– Be hegyes, haj! de majd nem lesz az olyan hegyes; voltam a kovácsnál,
hogy reszeljen el belőle.
Erre aztán megijedt a béres, nem mert többet fütyölni, hanem meglapult,
mint a légy Szentmihálynap után. Egyszer – jó idő mulva – szól az
ökörnek:
– Csálé Bimbó!
Jankó kikiált az ökör füléből:
– Csak azért is hajsz Bimbó!
Megint szól a béres:
– Hajsz Csákó!
Megint kikiált Jankó:
– Csak azért is csálé Csákó!
,,De már itt sehogy se megy istenesen a dolog;’’ gondolja a béres, de
azért még egyszer megpróbált szólni az ökörnek:
– Csálé Bimbó, hajsz Csákó!
Megint kikurjant Jankó:
– Csak azért is csálé Csákó, hajsz Bimbó!
De már erre a béresnek is az inába szállt a bátorsága,,,itt akarhogy
mint, de ördögnek kell lenni,’’ utczú, mintha ostorral csapnák, megoldta
a kereket, elszaladt, hogy az agár se’ érte volna utól. Jankó pedig az
ökörhajtó ostort a kezébe vette, elkezdett vele kongatni, hajtotta az
ökröket az apja tanyája felé.
Az apja amint ott szántogatott két ütött-kopott girhes ökrön, egyszer
látja, hogy megy arra egy hatökrös szekér, de senki sincs körülötte, az
ostor is csak magától kongat; megijed erre, szaladni akar, de Jankó el
kezd utána kiabálni:
– Ne szaladjon kend édes apám uram, csak én vagyok, a kend fia, ételt
hoztam.
Erre aztán megállt az apja, elvette az ételt, hozzá fogott az evéshez.
Mig ő evett, Jankó befogta a hat ökröt az ütött-kopott girhes ökrök
helyére az ekébe, elkezdett rajtok szántani. Nem kellett neki segitség,
még maga se csinált semmit, csak az ökör füléből pattogtatott, de azért
úgy meg lett szántva a föld, hogy jobban se kellett.
Ezalatt arra ment egy nagy úr, négy lovas hintón; Jankó épen akkor volt
a fordulónál, mikor ott mentek el, nézi az úr a hintóból, hogy az ökör
magától megy, az eke magától szánt, az ostor magától kongat.,,Miféle
csuda ez’’ – gondolja magában –,,eredj Pista inas, kérdezd meg, hogy ki
hajtja azt az ökröt; ki tartja azt az ekét; ki kongat avval az ostorral?
aztán hídd ide azt az embert, aki amott eszeget.’’
Előhítta Pista inas az embert.
– No szegény ember – kérdezi az úr – ki csinálja mind ezt a csudát?
– Hát biz azt nagyságos uram, csak a fiam Babszem Jankó, a ki az ökör
fülében ül, onnan kongat.
– Adja el kend nekem ezt a gyereket, megveszem jó pénzen.
A szegény ember nem akarta, de akkorra Jankó is odament, biztatta az
apját, hogy csak adja el, majd visszaszökik ő nem sokára; igy hát
megalkudtak egy véka aranyban-ezüstben; a szegény ember, – a ki most már
gazdag ember lett – befogta a hat czimeres ökröt a szekérbe, rátette a
sok kincset, haza ment, olyan úr lett, mint egy kis király. Az úr pedig
papirosba göngyölgette Jankót, beletette a dolmányja zsebébe, haza
vitte, otthon meg se nézte, hanem papirosostól beletette egy kis arany
ládába, azt egy nagyobb ezüstbe, azt meg egy még nagyobb rézbe, azután
mindegyik ládát bezárta háromas zárral. Másnapra aztán összehívta a
tenger sok vendéget, nagy dinom-dánomot csapott. Mikor vége volt az
ebédnek, behozta a hármas ládát, mondta, hogy mutat ő most valami
furcsát, a milyet – tudja – még soha sem láttak. Bámultak a vendégek a
ládára, mint borjú az új kapura, várták, hogy mi lesz már ebből? A
házigazda lassan nyitogatta ki egymás után a zárakat, kivette a kis
papirost, elkezdte kifelé göngyölgetni, csak göngyölgeti, csak
göngyölgeti, egyszer szét esik a papiros, az úrnak kezében marad a –
nagy semmi. Nevettek a vendégek, a gazda meg irult-pirult, dühös is
volt, szégyelte is magát, de hiába, arról már nem lehetett tenni.
Babszem Jankó pedig – a ki még az út alatt kiszökött a papirosból –
ment-mendegélt hetedhét ország ellen, egyszer előtalált tizenkét
szekeret vassal megrakva. Az egyik szekér egy kátyúban megfeneklett,
sehogy se’ tudták kihúzni, pedig 24 ökröt is fogtak bele. Jankó is oda
megy, mondja, hogy ha neki annyi vasat adnak, a mennyit elbir, kisegíti
a szekeret; az emberek megigérték neki, gondolták magukban, hogy e’
bizony egy jó nagy szeget se bir el. A mint az alku megvolt, megkapta
Jankó a szekér rúdját, úgy kirántotta a sárból, mintha ott se lett
volna; azután elkezdte az első szekéren, az utolsóig mindről leszedte a
vasat, mind a vállára vette, avval – mintha teher se volna rajta –
ballagott. Az emberek, egy szó nem sok, de annyit se tudtak szólani a
nagy bámulás miatt, csak tátották szemüket-szájukat, mire aztán eszökre
jöttek, Jankó már hegyen-völgyön túl járt, üthették bottal a nyomát.
Vitte aztán Jankó a sok vasat, ment vele egyenesen egy kovácshoz, arra
rá parancsolt, hogy neki abból a száz mázsa vasból csináljon egy
buzogányt, de jó erősen megcsinálja, mert neki olyan imilyen-amolyan
munka nem kell. Megcsinálta a kovács, ahogy tudta, mikor készen volt
vele, felkapta Jankó, felhajította egyenesen az ég felé, avval bement,
hozatott magának egy akó bort, azt szép csendesen megiszogatta. Mikor a
legutolsó pohárral is megitta, akkor esett vissza a buzogány, bement
három ölnyire a földbe. Kihúzta Jankó, hát kétfelé volt esve. Megint
ráparancsolt a kovácsra, hogy csinálja meg erősebben. Elkészítette a
kovács, mikor készen volt, megint felhajította Jankó. Mig a buzogány oda
fent járt, azalatt Jankó megevett egy véka lisztből készült gombóczot,
megivott rá egy cseber bort. Mikor az utolsó falatot lenyelte, az utolsó
pohár bort megitta, akkor esett vissza a buzogány. Lefúródott hat
ölnyire a földbe, kihúzta Jankó, nézte, hát megint ketté volt repedve.
Megint rá parancsolt a kovácsra, hogy csinálja meg, de ha most is ketté
reped, akkor jaj neki! Összeforrasztotta a kovács, mikor kész volt,
megcsóválta Jankó, felhajította, amint csak birta, avval bement aludni.
Mikor már jól kialudta magát, felkelt, kiment; épen akkor esett vissza a
buzogány, lefúródott tizenkét ölnyire a földbe. Kihúzta Jankó,
nézegette, hát nem volt semmi baja.
Megörült Jankó, vállára kapta a buzogányt, ment vele hetedhét ország
ellen. Amint ment-mendegélt, elő talált tizenkét zsiványt, azok elébe
álltak, nagy fennyen, hogy majd igy fosztják, úgy fosztják ki, de Jankó
se ijedt meg a maga árnyékától, rá legyintett a haramja vezérre a
buzogányja nyelével, hogy elnyúlt, mint a béka, nem evett többet az
isten kenyeréből. Megijedt erre a többi zsivány, térdre estek Jankó
előtt, hogy csak az életöknek kegyelmezzen meg, megválasztják
vezéröknek. Megkegyelmezett nekik Jankó, a vezérséget is elvállalta,
megitták rá az áldomást.
Még az nap este el is mentek lopni egy gazdag ember házához. Ott Jankó
bebútt a kamara ablakán, kinyitotta az ajtót, avval elkezdett mindent, a
mit csak a kamarában talált: egész oldal szalonnát, disznóhúst, egész
zsák búzákat kifelé hányni, de a mellett ordított torkaszakadtából:
– Nesztek szalonna! nesztek búza! nesztek disznóhús!
Hiába csititották a betyár pajtásai, hogy ne kiabáljon, mindegy volt
neki, még annál jobban kiabált; a nagy lármára aztán felébredt a gazda,
meg a sok béres-kocsis, a betyárok megijedtek, elszaladtak, ott hagyták
Jankót. Ez aztán szegény mit csináljon; hova bújjon, hogy meg ne lássák?
Ott volt egy nagy korpás zsák, abba ugrott bele, meghúzta magát a korpa
közt. Az emberek egy darabig keresték, hogy hova lett az a betyár, a ki
a kamarában volt, hogy aztán nem találták – mert egyiknek se jutott
eszébe, hogy a korpa közt keresse – hát csak megint lenyugodtak. Hanem
az egyik béresnek eszébe jutott, hogy most egy bajjal adni kellene a
tehénnek is, tele merített hát egy szakajtót korpával, vitte ki az ólba.
Itt, mi történt, mi nem? tudom úgy is kitalálnák, de csak mégis
elmondom; Jankó is közibe keveredett annak a korpának, a mit ki vitt a
béres, megette a tehén.
Másnap a szolgáló mikor fejni akart, rá legyintett a tehénre:
– Farta te!
Jankó is kikiált a jó meleg kvártélyból:
– Csak azért se farta te!
Megint szól a szolgáló:
– Farta te!
Megint kikiált Jankó:
– Csak azért se farta te!
Megijed a szolgáló, nézeget mindenfelé: szénatartóba, jászolba, sehol
se’ lát senkit, még egyszer szól a tehénnek:
– Farta boczikám!
– Csak azért se farta boczikám!
De már annyi kurázsija csakugyan nem volt a szolgálónak, hogy tovább is
ott maradjon; szaladt a gazdához:
– Gazd’uram! gazd’uram! jőjjön hamar, valamennyi ördög, boszorkány mind
az istállóban van.
Kimegy a gazda, nézeget szélyel, nem lát semmit, szól a tehénnek ez is:
– Farta te!
Kikurjant Jankó is:
– Csak azért se farta te!
,,No már itt – gondolja a gazda – csakugyan nem jól megy a dolog, itt
boszorkánynak kell lenni.’’ Felkap egy seprűt a bal kezébe, egy másikat
tele hint sóval, keresztbe fekteti a küszöbön, egy koszorú hagymát az
ajtó sarkára akaszt, avval elkezdi a seprűvel verni a tehenét.
– No már erre csakugyan elmegy az a kutya boszorkány!
De biz ez a sok munka mind kárba veszett, mert akármint verték a
tehenet, Jankó csak nem tágított, mindig kiabált. Utoljára mit volt mit
tenni? le kellett vágatni a tehenet. A húsát elmérték, a belét meg
od’adták egy szolgálónak, hogy vigye ki a folyó partra, mossa ki.
Kivitte a szolgáló, elkezdte darabolgatni a beleket egy éles késsel.
Amint ott darabolgatja, észreveszi ám Jankó is, hogy késsel forgolódnak
körülötte, utczu neki se kell egyéb, megijed, elkiáltja magát a sok
paczal közül:
– Meg ne szúrj te!
A szegény szolgáló im hogy hanyatt nem esett ijedtében, elhajította a
belet, szaladt haza, amint csak az isten tudni adta neki, elmondta, hogy
ő többet hozzá nem nyúl annak a tehénnek semmijéhez, ha mindjárt
felakasztják, vagy kerékbe törik is, mert a körül minden olyan ördöngös,
úgy tele van az ördöggel, boszorkánynyal, hogy még olyat senki se
hallott. Deisz’ ő többet hozzá nem nyúl egy újjal se; nem ő!
A belet pedig a mi ott maradt a vizparton, egy kódorgó éhes farkas
megette Jankóval együtt. Elvolt aztán Jankó egy darabig szép csendesen a
farkas gyomrában, hanem két-három nap mulva unni kezdte a dolgot:,,Nem
jól megy ez igy sehogy, ki kellene innen valahogy jutni.’’ De hiába volt
minden okoskodás, ha egyszer benne volt a farkasban, mint Bertók a
csíkban, amúgy könnyű szerrel biz onnan nem jöhetett ki. Volt ugyan két
kijárás, de az első – a farkas szája – veszedelmes volt, a hátulsón meg
Jankónak nem igen volt kedve mászkálni. Mit csináljon? mit csináljon?
holta napjáig csak nem maradhat mindig a farkasban! Utoljára aztán azt
gondolta ki, hogy elkezdett kiabálni, mint a kit nyúznak:
– Elébe a farkasnak! elébe a farkasnak!
A farkas se vette tréfára a dolgát, megijedt a nagy kiabálástól,
elkezdett szaladni, a farkát a lába közzé csapta, nyargalt, amint csak
birt; de mentől jobban vágtatott, annál jobban kiabált Jankó, a farkas
nem mert megállani, azt gondolta, mindenütt nyomában van vagy ötven
vadász, olyan nagy ordítozást vitt végbe Jankó. Szaladt-szaladt, mig a
lába birta, hanem egyszer aztán csak felfordult, végig nyúlt a földön,
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Eredeti népmesék - 10
  • Parts
  • Eredeti népmesék - 01
    Total number of words is 4374
    Total number of unique words is 1424
    35.4 of words are in the 2000 most common words
    49.8 of words are in the 5000 most common words
    56.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Eredeti népmesék - 02
    Total number of words is 4470
    Total number of unique words is 1607
    38.8 of words are in the 2000 most common words
    52.0 of words are in the 5000 most common words
    59.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Eredeti népmesék - 03
    Total number of words is 4418
    Total number of unique words is 1607
    35.0 of words are in the 2000 most common words
    47.7 of words are in the 5000 most common words
    54.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Eredeti népmesék - 04
    Total number of words is 4408
    Total number of unique words is 1439
    37.0 of words are in the 2000 most common words
    50.3 of words are in the 5000 most common words
    58.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Eredeti népmesék - 05
    Total number of words is 4489
    Total number of unique words is 1412
    38.4 of words are in the 2000 most common words
    50.5 of words are in the 5000 most common words
    57.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Eredeti népmesék - 06
    Total number of words is 4434
    Total number of unique words is 1400
    36.5 of words are in the 2000 most common words
    49.0 of words are in the 5000 most common words
    55.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Eredeti népmesék - 07
    Total number of words is 4333
    Total number of unique words is 1413
    38.0 of words are in the 2000 most common words
    51.7 of words are in the 5000 most common words
    59.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Eredeti népmesék - 08
    Total number of words is 4275
    Total number of unique words is 1333
    36.6 of words are in the 2000 most common words
    49.2 of words are in the 5000 most common words
    57.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Eredeti népmesék - 09
    Total number of words is 4399
    Total number of unique words is 1471
    36.4 of words are in the 2000 most common words
    48.7 of words are in the 5000 most common words
    56.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Eredeti népmesék - 10
    Total number of words is 4333
    Total number of unique words is 1460
    35.9 of words are in the 2000 most common words
    47.6 of words are in the 5000 most common words
    54.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Eredeti népmesék - 11
    Total number of words is 4378
    Total number of unique words is 1319
    35.5 of words are in the 2000 most common words
    48.5 of words are in the 5000 most common words
    54.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Eredeti népmesék - 12
    Total number of words is 2361
    Total number of unique words is 1075
    35.1 of words are in the 2000 most common words
    46.4 of words are in the 5000 most common words
    53.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.