Emlékbeszédek (1. kötet) - 07

Total number of words is 3938
Total number of unique words is 2044
25.7 of words are in the 2000 most common words
36.7 of words are in the 5000 most common words
43.1 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
általában sok jó gyakorlati tanácscsal szolgálnak. Elleste a hatás nyilt
fogásait, rejtett titkait, tanúlmányozta a szinészek tehetségét, a
közönség hajlamait. Arra fordított legnagyobb gondot, a mit a korabeli
drámaírók leginkább elhanyagoltak, s épen azért nem csodálhatni, hogy az
élet helyett néha a szinpadot tükrözte vissza a szinpadnak, és
jellemrajz helyett csak szerepeket írt.
E mellett gyorsan dolgozott. A műgond és elhamarkodás között a középútat
ritka író találja meg. A gondban gyakran elvész a gondolat és szellemi
tétlenségbe sülyedünk; a lázas tevékenység sok gondolathoz megtalálja
ugyan az útat, de ritkán bír megérlelni valamit. Szigligetit a szinházi
műsor szegénysége gyors munkássághoz szoktatta, az anyagi szükség is
sarkalta, mert élni kellett színműveiből, bár néha alig tudott magának
annyi időt és nyugalmat szakítani, hogy múzsájának áldozhasson. Mint a
nemzeti színház rendezőjének és dramaturgjának folyvást küzdeni kellett
az intendansok szeszélyeivel, a szinészek és szinésznők ármányaival, a
drámaírók féltékenységével, a hírlapok támadásaival, mert abban az
időben, midőn még magyar miniszterelnök nem volt és sok mindenről nem
lehetett írni, ő volt az ország legrágalmazottabb embere. Ily zaklatások
és izgalmak között kellett írnia. Valóban néha el is bágyadt, s mintegy
kimerűlni látszott. De leleményes tehetségének gazdag forrása soha sem
apadt ki, sőt koronkint újúlt erővel buzgott föl. Nincsenek ugyan oly
főművei, a melyek mint egy-egy nagy szenvedély rajzának, egy-egy nagy
gondolat megtestesülésének emlékei messze kimagaslanának, de jelesebb
művei, melyek a kifejlés tetőpontján mutatják tehetségét, és összes
munkássága korszakot alkotnak drámai költészetünkben. Nemcsak közönséget
teremtett a fővárosi és vidéki szinházaknak, hanem egy egész drámai
iskolát is; kivívta a nálunk annyira elhanyagolt cselekvény jogait, s
fensőbb fokra emelte a magyar dráma technikáját.
Azonban nemcsak cselekvény és technika tekintetében vitte előbbre drámai
költészetünket: jellem- és korrajzának is megvan a maga érdeme. Mindjárt
első kisérleteiben követte a magyar dráma hagyományait és történelmi
tragédiákkal lépett föl. Kisfaludy Károlytól és Vörösmartytól vett
hazafiúi lelkesedést, tőlök tanúlt jambust is írni, de másban nem
követte őket. Kisfaludy Károly a magyar történelem dicsőséges
mozzanatait dolgozta föl legörömestebb s a magyar hazafiság és
önfeláldozás képeit rajzolta legszívesebben, a melyek nem sok drámai s
még kevesebb tragikai elemet rejtenek magokban. Vörösmarty és később
Kisfaludy is inkább történelmi költeményt írtak, mint történelmi drámát.
Szigligeti a magyar történelem drámai és tragikai oldala felé hajlott, s
egységes, kerek cselekvényre törekedett, mintegy fönnen hirdetve, hogy a
történelmi dráma nincs kivéve a szoros drámai forma szabályai alól.
Negyven évig mívelte e tért. Szent István korán kezdve a
Rákóczi-forradalomig a magyar történelem majd minden drámaibb mozzanatát
földolgozta. Föltárta előttünk az Árpádok, a vegyes házak királyai s az
erdélyi fejedelmek korát. Mennyi drámai érdek, tragikai emlék és
regényes epizod! Mint Jósika a regényben, úgy tartotta fenn a szinpadon
őseink emlékét, folyvást táplálva a nemzeti érzést, a mely leginkább a
múltból szokott erőt merítni. Hogy tragédiáiban a kort mozgató eszmék
nem tudnak eléggé összeolvadni az egyéni szenvedélyekkel, hogy a
cselekvény leleményességével ritkán van összhangban a tragikai hősök
fönsége, az nemcsak tehetségén múlt, hanem történelmi irodalmunkon is,
mely többet foglalkozik a tényekkel, mint a tények philosophiájával, s
inkább az adatok tisztázását nyújtja, mint az egyének plasztikai rajzát.
Első tragédiáin a franczia romantikus iskola hatása érzik, s
előszeretettel fordúl a sötét szenvedélyek és nagy bűnök felé. Később az
európai nagy tragédiaírók tanúlmánya tisztítja ízlését, sikerültebb
művekkel lép föl, s már hajlani kezdő korában egy pár oly tragédiát ír,
melyek fölülmúlják a régiebbeket, s a kor legjobb magyar tragédiái. Elég
legyen csak a _Trónkereső_t említenem. E művében kiválóan az egymásra
ható szenvedélyek szövik és lélektani indokok tartják össze a
bonyodalmat. A személyekben sok a részvétre gerjesztő; nemes szívek
tévedését látjuk, a melyek egymást rontják meg. A főhős a viszonyok és
szenvedély démoni hatásának martaléka, de folyvást sülyedve is, a nemes
lélek fényét viseli homlokán. De van Szigligeti történelmi tragédiáinak
egy oly oldala, a melyet nem lehet eléggé kiemelni. Tisztelettel
viseltetik a történelem iránt, s azt meg nem hamisítja. Egy pár ebbeli
vétsége, a melyeket inkább külső kényszerűségből követett el, szóba sem
jöhet, tekintve azt a könnyelműséget, a melylyel némely régibb és újabb
drámaíró lábbal tapod minden hagyományt és történelmet. Hazafiúi
kegyelete és æsthetikai érzéke visszatartották ez örvénytől. Érezte,
mivel tartozik a múlt emlékének; tudta, hogy a költői hatásnak egy része
a történelmi hűség. E kegyelettel karöltve járt erkölcsi érzülete is. Ha
nem küzdött meg nagy feladatokkal, az állángeszűség hóbortjába sem
esett; ha nem csüngött magas eszményeken, mindig megőrzött bizonyos
erkölcsi érzéket, jó tapintatot, józan itéletet, a melyek megóvták az
élet sivár vagy épen léha fölfogásától.
Ugyanezt találjuk vígjátékaikban. Először történelmi vígjátékokat írt.
Itt is Kisfaludy Károly nyomába lépett, de a míg Kisfaludy csak
történelmi adomákat dolgozott föl egyfölvonásos vígjátékokká, Szigligeti
nagy művekkel tett kisérletet. _Rózsa_ derék kezdemény volt e nemben,
melyben később sem multák fölűl kortársai Szigligetit. A dicsekvő és
gyáva külföldi lovag, Bábel, a szögletes és nyers, de vitéz Toldi, a
tanúlt és finom levente Országh, élénk typusai a régi magyar társadalmi
életnek. Itt is megőrizte a hagyomány iránti kegyeletét s dicső
emlékeinket, nagy királyainkat nem vonta le a bohózat tréfái közé, mint
nem egy kortársa. A jelen élet rajzában szintén Kisfaludy Károly nyomán
indúl, s a magyar társadalmat rajzolva, új typusokkal gazdagítja
színpadunkat. De míg Kisfaludy inkább a magyar vidéki élet köreiben
mozog, Szigligeti örömest választja színterűl a már magyarosodó fővárost
is. Kevésbbé ismerve a fensőbb köröket, leginkább a középosztályt veszi
tárgyául, s örömest festi a kapaszkodó polgárcsaládot, a nyelves
teensasszonyt, az ifjú és éltes földesúrt, a honoratiorok nagy tömegét
egész a járdataposó gavallérig. Leginkább a családéletből szövi
komikumát, kedvencz tárgyai az összezördülő és kibékülő házaspár, az
uralkodni vágyó anyós, a papucskormány ellen küzdő férj, a jó parti
fejében fényűzésben merűlő anya és leány. _A házassági három parancs,
Fenn az ernyő nincsen kas, Mama, Nőuralom_ mind oly sikerűlt művek,
melyekben Szigligeti nemcsak elődeit múlja fölűl, hanem kortársait is.
Egyaránt írt prózában és versben, sőt a magyar vígjátékot először ő
szólaltatta meg rímes jambusokban. Vígjátékaiban a cselekvény és
jellemrajz összhangzóbban olvad össze, mint tragédiáiban, s a lelemény
elmés fordulatait igen emeli az alakok elevensége. S ha az alsóbb
vigjátékhoz fordúl, valami önkénytelen jókedv vesz rajta erőt.
_Liliomfi_ a legjobb magyar bohózat. A lelemény gazdagsága s a jókedv
szeszélyes frissesége mintegy áthatják egymást e műben. S mily jó
komikai genre-alakokat látunk benne! Általában Szigligeti különös
előszeretettel és szerencsével rajzolta a komikai genre-alakokat, kivált
népszinműveiben. Itt igazi elemében volt, s oly gazdag magyar világot
tárt föl előttünk, a minőről elődei nem is álmodoztak. A mágnástól a
csikósig, a táblabírótól a czigányig, a gyárostól a munkásig a magyar
társadalom minden osztálya szerepel itt. Megnyilnak fővárosunk, kis
városaink, falvaink titkai, melyeket ismerni véltünk s még nem ismertünk
eléggé. Most az alföld pusztáira, majd bérczeink közé ragad bennünket a
költő, idyllekkel vegyíti a drámai küzdelmet, a bohó tréfával mérsékli
az ellágyulást, folyvást vidoran dévaj vagy mélabús népdallamainkkal
emelve hangulatunkat.
A népszinmű Szigligetinek legeredetibb alkotása, s leginkább összhangzik
költői tehetsége sajátságaival. Lelke inkább érzékeny volt, mint
pathetikus, s inkább volt eleme az alsóbb, mint felsőbb komikum.
Szelleme e sajátságainak leginkább megfelel a népszinmű. Ezzel hatott
leginkább korára, sőt irodalmi és társadalmi átalakulásunkra is. A
harminczas években egész a negyvenes évek elejéig, a bécsi külvárosi
bohózatok uralkodtak nemcsak a vidéki, hanem a fővárosi szinpadon is.
Egy a mienktől elütő élet rajzain, léha elménczek nem mindig
tisztességes tréfáin gyönyörködött a magyar közönség, s idegen
dallamokon pezsdűlt jó kedvre. A magyar költők némelyike ugyan
megkisérlette a magyar bohózatot, de német minták után indúlt, s a
magyar népdalt alig merte megszólaltatni. Szigligeti népszinműveivel
egészen háttérbe szorította a bécsi bohózatot, szinpadra hozta a magyar
népdalt, s visszavívta a művelt közönség ajkaira. Fővárosunk utczáin,
szalonainkban azóta hangzanak magyar népdalok, és zeneszerzőink is azóta
fordúlnak feléje nagyobb figyelemmel. Szigligeti e törekvését nagyban
elősegítette a magyar lyra és eposz fejlődése is, mely a népköltészetben
keresett megifjodást s szülte Petőfit és Aranyt. Ugyanez időtájt Eötvös
egy nagy regénynyel lépett föl, mely társadalmunkat bírálta s
népéletünket rajzolta. A lyrát, eposzt, regényt és drámát ugyanegy
szellem fuvalma kezdette áthatni. Az átalakuló irodalom és társadalom
egyik szülötte volt a népszinmű s politika színezete sem hiányzott.
Előszeretettel rajzolta politikai és társadalmi intézményeink
árnyoldalait, s a nép szószólója kivánt lenni. Politikai vezérczikkeink
fejtegetéseit a jobbágyság eltörlésétől a börtönrendszer javításáig
örömest fogadta alapeszméül, s a hol nem vett is föl tárgyúl valamely
külön kérdést, részvétet igyekezett kelteni a társadalom alsóbb osztálya
iránt. Szigligeti népszinműveivel élénk részt vett azon diadalmas
harczokban, a melyek társadalmi és politikai intézményeinket
átalakították, s őt nemcsak a drámaíró, hanem a hazafi koszorúja is
megilleti.
A népszinmű a régi tragikomédia, mely a dalműből is olvasztott magába
valamit: drámai középfaj, mely vegyíti a tragikait és komikait, s hol
ezt, hol amazt emeli uralomra. Szigligeti újjá és magyarrá szülte e
válfajt, és sikerültebb műveiben nem egyszer eltalálta a vegyítés helyes
módját. De néha tapasztalta, hogy tragikai összeütközések erősebbek,
mintsem kiegyenlíthetők volnának, a tragikai és komikai elemek nem
tudnak összeolvadni s egymást rontják. Azt is észrevette, hogy az
énekrész az énekesek és énekesnők kedvéért igen nagy tért foglal el, nem
engedi a cselekvény gyors és biztos fejlődését, s nem tud a mű szerves
részévé válni. A körülmények szerint segítni igyekezett e bajokon. Ha a
tárgy komolyabb volt, mérsékelte komikai erét, elhagyta a dalt és
egyszerűen csak népdrámát írt, mint a minő a _Lelencz_. Ha a komikai
elemnek adott nagyobb tért, megtartva a dalt, egész vígjátékot vagy
bohózatot kerekített ki, mint _Liliomfi_ban. Ha az énekrésznek akart
túlsúlyt adni, az operettet kisérlette meg, mint a _Debreczeni bíró_ban.
A mit maga kezdett, maga fejlesztette is. Voltak ugyan kívüle is
népszinműírók, a kik nyomán indúlva új tárgygyal és leleménynyel
gazdagították a szinpadot, de mindenik ugyanazon körben és formában
mozgott, a mint azt Szigligeti megalapította. A népszinmű
továbbfejlesztését senki sem kisérlette meg, csak ő. Ha tovább él és
talál zeneszerzőt, talán megalapítja a mit kezdett: a magyar operettet
is. Oh, ha úgy háttérbe szoríthatta volna a franczia operettet, mint
egykor a német bohózatot, s egy új fejlést indíthat vala meg!
De a kéz, mely annyit írt, mozdulatlan, a szem, mely annyit meglátott,
hunyva, a szív, mely annyit érzett, többé nem dobog. Szigligeti
levetette halandósága köntösét, mint le fogjuk vetni mindnyájan. Soraink
ritkúlnak, s a húszas évek írói nemzedéke már sírjába szállott, most
követi a harminczas és negyvenes éveké. Valahányszor ünnepélyes ülésre
gyűlünk, mindig hiányzik közülünk valaki, s mintha a légben mind
élesebben csendűlne:
Successere novi, veteres migrate coloni!
És nemcsak testünk porlik el, műveink is feledésbe merűlnek. Kevés mű
éli túl íróját, s még kevesebb száll nemzedékről nemzedékre, hogy a késő
századoknak is öröme, vigasztalója, vezércsillaga legyen. De ha
hathattunk a korra, ha tényezői lehettünk a nemzeti fejlődésnek,
elégedjünk meg vele, hisz szellemünk hatása az összes szelleméletnek
épen oly részévé válik, mint testünk atomjai a nagy mindenségnek.
Kisfaludy és Szigligeti, megvetvén a magyar dráma alapját, nagy
fejlődést indítottak meg. Minden újabb drámaíró vállaikon fog emelkedni
s részök lesz a késő nemzedékek műveiben is. Vajha szellemök legdrágább
hagyományát híven megőriznék drámaíróink!
Mindkettő nemzeti költő volt; a magyar élet múltja és jelene elébe
tartott tükröt. Egyik sem vágyott ki e hazából, sőt az idegentől vett
benyomást is nemzetivé dolgozta föl. Most mintha bizonyos kosmopolita
szellem kezdené megszállni drámaíróinkat. El-elfordúlnak nemzetök
történelmétől, s a magyar társadalom helyett, a melyet jól ismernek,
idegent rajzolgatnak, a melyet nem ismerhetnek eléggé. Bekalandozzák
egész Európát, mintha itthon nem volna elég tárgy. Pedig minden nagy
drámaíró nemzeti költő volt, tárgyban és fölfogásban. A franczia
classikusok classikai hagyományokat vettek ugyan tárgyúl, de francziák
maradtak. A classikai kor leple alatt saját koruk eszméit hirdették,
saját nemzetök egyéniségét fejezték ki. Molière a franczia társadalmat
rajzolta, s mégis az örök emberi szenvedélyek typusait varázsolta elénk.
Calderon spanyol volt, Schiller és Goethe németek, Shakspere hazája
történelmét és mondáit dolgozta föl, s ha a közkincscsé vált római
történelemhez, vagy európai mondákhoz fordúlt, mindig angol szellemet
öntött el rajtok, de azt egyik sem tette, hogy itthon költött mesének
idegen országot keressen s külföld hulladékain táplálkozzék. Kisfaludy
és Szigligeti árnyai óvják meg drámaírónkat e kisértéstől. Külföld nem
szorúlt a mi költői lelkesedésünkre; nem szükséges tengerbe vizet
hordanunk. Történelmünkben, társadalmunkban annyi a földolgozandó kincs,
a melyeket senki sem fog méltón földolgozni, ha mi magunk nem. Egész
világ nem a mi birtokunk s Antaeusként csak akkor vagyunk erősek, ha a
földet, a haza földjét, érintettük.
Nem ok nélkül szólalt föl nem rég Arany János egyik költeményében a
kosmopolita költészet ellen. Úgy jelent ő meg köztünk, mint _Toldi
estéjé_ben agguló hőse, Miklós, a ki megfeddi ifjú bajtársait, hogy az
ország czimerét könnyelműen ne merjék koczkáztatni. Hadd ismételjem
szavait ez ünnepélyes perczben, midőn Szigligeti emlékét újítjuk meg,
kinek egész pályája, összes munkássága azt hirdeti, a mit Arany mond:
Költő az legyen, mi népe,
Mert kivágyni kész halál…
Nincs erőnkhöz méltó verseny?
Dalra itthon tárgy elég?
Nem férünk a continensen?
Albion is kéne még?
Légy, ha bírsz, te világköltő!
Rázd fel a rest nyugatot:
Nékem áldott az a bölcső,
Mely magyarrá ringatott!


KEMÉNY ZSIGMOND.
SZÜL. 1815 DECZ. 27-ÉN, MEGH. 1875 DECZ. 26-ÁN.
FÖLOLVASTATOTT A M. T. AKADÉMIA 1879 MÁJUS 25-ÉN TARTOTT KÖZÜLÉSÉBEN.
Meghalni az élet reggelén, delén vagy alkonyán közsorsa mindnyájunknak.
A halál bölcsőnktől sírunkig folyvást ragadozza tőlünk szeretteinket s
bár az emberi természet sokhoz hozzá tud szokni, ezt az egyet soha sem
szokhatja meg. Új-új fájdalom nyilalja át szívünket, új-új könny fakad
szemünkben, mígnem az idő lassanként felszárítja a könnyet s a fájdalom
szent emlékké alakúl. De halva, mégis élve tudni azt, kit szerettünk
vagy tiszteltünk, mindennap látni arczát a lélek visszfénye nélkül,
hallani hangját a szellem ércze nélkül, oly fájdalom, melynek könnyét
nem száríthatja föl az idő, mert mindennap megújúl, mely nem alakulhat
át emlékké, mert folyvást tartó veszteség.
Utolsó éveiben ily élő halott volt Kemény s ily fájdalommal tekintettek
rá barátai és tisztelői. Majdnem hét évig élt közöttünk, mint
testi-lelki rom s midőn 1875 végén jobb életre szenderűlt, inkább
megnyugvást éreztünk, mint fájdalmat. Oh mily kínos látvány is volt az,
ha ez években az utczán találkoztunk vele vagy meglátogattuk budai
nyaralójában. A ki oly élesen szokta megfigyelni az emberi
szenvedélyeket és társadalmi viszonyokat, és oly mélyen merűlt saját
szíve vizsgálatába, most bámészan tekintett körűl, mintha minden új
volna előtte, vagy egykedvűen nézett maga elébe, mintha semmi sem
érdekelné többé; a ki oly örömest s oly behatóan fejtegette a politika,
irodalom és tudomány nagy kérdéseit, most összefüggés nélkül beszélt,
vagy mint gyermek csapongott egyik tárgyról a másikra, a mohó öröm vagy
hirtelen harag fölindulásai között. Kertje lombjai alatt virágot tépve,
mily elégülten mondá, hogy ő immár boldog, nincs többé semmi dolga, s ha
Deák neve csendűlt fülébe, mily szánakozva kiáltott föl: «Szegény Deák,
rég nem láttam, azóta megvénülhetett, annyi baja lehet: a magyar
politika nehéz, legnehezebb a világon, én, hála Istennek, többé nem
aggódom». Ha néha olvastatott magának s épen saját munkáit, mily különös
arczczal hallgatta a fölolvasást; mintha ismerős s mégis idegen
dolgokról hallana, s egész elkomorodva sóhajtott föl: «Én is akartam
erről írni, de nem volt rá időm». Később, midőn mind hallgatagabb lett s
csak egy-egy indulatos fellobbanásban vagy méla sohajban adott életjelt,
az emberi mulandóság- és nyomornak mily szívrendítő képét tárta elénk:
íme a leggondolkozóbb fők egyike gondolat nélkül, íme egy szenvedélyes
szív érzéktelenűl, íme egy élő meghalva.
De hova tévedtem? Midőn az Akadémia megbízásából ez ünnepélyes ülésen
elhunyt társunk emlékét újítom meg, nem élete utolsó éveiről kellene
szólanom, hanem munkássága napjairól, melyek annyi fényt árasztottak reá
és Akadémiánkra. Bocsássák meg önök felindulásomat. Kemény barátom volt
és buzdítóm az írói pályán; szerettem őt, mint embert és írót, s most
nem tudok menekülni azon jelenet fájdalmas benyomásaitól, midőn őt
utolszor láttam. De különben is Kemény végső éveinek tragikai ellentéte
csak szörnyű tetőpontja azon ellentéteknek, melyek többé-kevésbbé egész
életén, sőt írói pályáján is átvonúlnak.
Valóban Kemény nem volt se szerencsés, se boldog ember s mint író
rendkívüli fényoldalakat szokatlan árnyoldalakkal egyesített. Fejedelmi
nemzetségből származott, egyik őse Erdély trónján űlt, de az az ág,
melyhez tartozott, folyvást vesztette birtokait; ő meglehetős szegényen
lépett az életbe, s nagyrészt írói munkásságából élt. Heves,
szenvedélyes véralkata volt, de egyszersmind átható, bonczoló esze;
eszével folyvást zsarnokoskodott szívén, de ez neki inkább csak mint a
közpálya emberének sikerűlt, mint magánembernek kevésbbé. Senki sem
tudta jobban mérlegelni a viszonyokat, megjósolni a hajlamok és
szenvedélyek fejleményeit s másoknak jó tanácsot osztogatni, de a maga
ügyében határozatlan, tétovázó volt, s szenvedőlegesen engedte át magát
a dolgok folyamának. Gyakran játszotta a közönyöst, midőn szíve vérzett
s néha egy szóra, egy semmiségre kitört belőle a rejtett fájdalom s
komor hangulatba sülyeszté. Különösségei, szaggatott élete
többé-kevésbbé a szív és ész, az idealismus és realismus küzdelméből
folytak, a melyek sohasem tudtak nála összhangba olvadni. Már
gyermekkorában föltűnt szórakozottsága, mely az évek folytán mindinkább
növekedett. Magányra, csendre volt szükség, hogy összpontosíthassa
figyelmét, ezért leginkább éjtszaka dolgozott. Alkonyatkor feküdt le s
éjfélkor kelt föl, s hogy ébren tartsa magát, erős kávét és theát ivott.
A lázas tevékenység, a túlfeszített munkásság napjait rendesen a
kimerültség, munkátlanság és szórakozás napjai váltották föl. Így élt
évtizedeken át, a mi lassanként aláásta egészségét.
Az íróban is ily ellentéteket találunk. Képzelme erős és gazdag volt,
szelleme emelkedett, szíve és emléke tele az élet és történelem
tapasztalataival. Regényeinek cselekménye és jellemrajza átgondolva,
átérezve, élénken állottak szemei előtt, de az előadás és elbeszélés
különösebb báját megtagadta tőle a természet. A belforma ereje soha sem
volt arányban nála a külforma szabatosságával. Nehézkességet,
egyenetlenségeket találni munkáiban, s midőn stilje rendkívüli
szépségeket áraszt is, oly gondatlanságot követ el, a melyeket
középszerű író is el szokott kerűlni. Mint politikus, éles elmét tág
látkörrel, erős itéletet tudományos műveltséggel párosított, de teljes
híjával volt a szónoki tehetségnek. Épen azért csak mint író folyt be a
közügyekbe, s bár két ízben választatott országos képviselővé: 1848-ban
Kővár vidéke, 1865-ben Pest-Lipótváros részéről, soha sem vett részt az
országgyűlési vitákban. Eleinte politikai czikkei tudományosabbak,
mélyebbek és nehézkesebbek voltak, mintsem népszerűek lehettek volna.
Sokáig küzdött, a míg győzelmet vehetett a forma nehézségein, de soha
sem vált könnyed, elmés hírlapíróvá, a ki inkább mulattatja, mint
fölvilágosítja közönségét, sem heves izgatóvá, ki a tömeget jó és rossz
szenvedélyeinél fogva elragadja. Erős meggyőződései mellett is a skepsis
és pessimismus bizonyos árnya vonúlt át iratain és többször támadta,
mint védte a népszerű eszméket. A magyar politikai élet főbb eszméinek
és egyéneinek senki sem volt élesb elmű és tárgyilagosabb birálója, s
néha egész biztossággal megjelölte az irányt, mely a dolgok
kényszerűségénél fogva később csakugyan mind követelőbben lépett
előtérbe. Fejtegetései Széchenyit és Deákot is meglepték s nem egy
itéletét fogja átvenni az újabb kor történetírója. Hazafi becsvágyába
kevés hiúság vegyűlt; kerűlte a föltűnést, nem vadászta a tapsot, s oly
kevéssé ámúlt, mint ámított. Nem vágyott pártvezérségre, de folyvást hű
maradt pártjához, mert azt tartotta, hogy politikában csak két módon
fejthetni ki erőt: vagy ha pártot tudunk alakítani, vagy ha ragaszkodva
valamely párthoz, arra tehetségünk- és jellemünkkel hatni birunk. Másban
sem kedvelte a pártonkívül-állást, de néha hallgatva, komoran követte
pártját és soha sem áldozta föl tolla méltóságát hiú pártczélokért.
Mindig fölfogta ellenfelei álláspontját, akaratlan sem értette őket
félre; a kik ellen küzdött, épen úgy becsűlték lovagias modorát,
engesztelékeny szellemét, mint pártfelei eszét és szilárdságát. Tudott
tűrni, várni, hallgatni, s elnyomva a hiúság és szenvedély ingereit, meg
tudta választani, hogy mikor és mily hangon kell írnia. Óvatos és
lelkiismeretes volt s a politikai ábrándok kérlelhetetlen bonczolója. E
sajátságok épen alkalmassá tevék őt arra, hogy az ötvenes években, a
hírlapirodalom terén, a szenvedőleges ellenállás politikájának
képviselőjévé emelkedjék, s később, midőn a cselekvés órája ütött, épen
oly sikerrel védje itt az 1848-iki törvényeket s egyengesse a
kiegyenlítés útját, mint Deák az országgyűlésen.
A költői és politikai hajlamok korán ébredtek Keményben. 1815-ben
született s 1823 óta tizenegy évet töltött a nagy-enyedi föiskolában.
Nagy-Enyed akkor némi politikai és tudományos központ volt. Nem messze
lakott ide rokona, b. Kemény Dénes, az erdélyi ellenzék egyik vezére, az
alsó-fehérmegyei közgyűlések hőse, itt volt jogtanár Szász Károly, az
épen oly kiváló tudós, mint politikus. Az akkortájt alakuló ellenzék
erős benyomást tett reá s úgy szólva vezérférfiai között növekedett föl.
De Szász Károly nemcsak a jogi és politikai tudományok, hanem az
irodalom iránt is fölgerjesztette érdeklődését. Mint gyermeket
megkülönböztette, mint tizenhét éves ifjat barátjáúl fogadta. Kemény
maga megvallja Szász Károly felett tartott emlékbeszédében, hogy tőle
nyert buzdítást az irodalomra s az egész világon neki köszönhet
legtöbbet. A vidék is, hol gyermekségét és első ifjúságát töltötte,
fejlesztően hatott költői kedélyére. A Marosmente bájos völgyei, a
Hunyadiak emlékei vették körül s egy pár órányira Gyula-Fehérvár
emelkedett, az erdélyi fejedelmek székvárosa elhanyatlott dicsőségével;
mind megannyi színhelyei később regényeinek. Jogi és történelmi
tanúlmányai felköltötték lelkében kettészakadt hazája tragikai emlékeit.
A mivel mint huszonnégy éves ifjú az irodalmi pályára lépett, egy
értekezés volt a _Mohácsi veszedelem_ _okairól; Martinuzzi_ czímű, első
regénye, a melyből mutatványok is jelentek meg az _Athenaeum_ban,
szintén e kort rajzolja, s utolsó regényében, a _Zord idő_ben, még
egyszer ide tér vissza, mintha nemzeti gyászunkban több tanúlságot,
meghatóbb költészetet találna, mint dicsőségünk napjaiban. _Martinuzzi_t
sohasem végezte be s a már kész kötetek kézirata is elveszett. Második,
_Élet és Ábránd_ czímű regénye, melynek hőse Camoens, a szerencsétlen
portugal költő, s melyben ifjú szíve egész alanyiságát kiöntötte,
szintén sohasem látott napvilágot. A teljesen befejezett regény kézirata
elégett Buda ostromakor. Általában Kemény keveset gondolt kézirataival,
sőt kinyomott munkái is nagyrészt hiányzottak könyvtárában. _Gyulai Pál_
czímű öt kötetes regényével lépett először a közönség elé 1847-ben, a
melyet az ötvenes években a _Férj és nő_ és egy háromkötetes
beszélygyüjtemény, továbbá az _Özvegy és leánya_, a _Rajongók_ és végre
1862-ben a _Zord idő_ követtek.
Kemény fölléptekor Jósika és Eötvös voltak a magyar regényirodalom
kiválóbb képviselői. Csakhamar Kemény nevét is az övékkel együtt
kezdette emlegetni a közönség, azonban kevés szellemi rokonság volt
köztök. Jósika történelmi regényeket írt, de inkább csak külsőségekben
fogta föl a történelmet s majd minden regényében egy-egy erkölcsi eszmét
igyekezett megtestesíteni. Igy _Abafi_ban az erős akarat döntő
befolyását önmívelődésünk- és nemesedésünkre, _Zólyomi_ban a féktelenség
következéseit, _Utolsó Báthori_ban az indulatok félelmes hatalmát, ha
hiányzik önuralmunk. Eötvös azt tartotta, hogy a költészet kedves
játékká sülyed, ha elválik a kor nagy érdekeitől. _Karthausi_jában a
saját szive és az európai társadalom jajkiáltását hallatja, a hit
nélküli társadalom s az önző szenvedélyek harczai közt a kereszténység
nagy eszméi- és érzéseiben keresve vigaszt; a _Falu jegyzőjé_ben a
magyar társadalom sebeit tárja fel, a nemesi előjogok s a megyei
intézmény ellen izgat, sőt történelmi nagy regényében is _(Magyarország
1514-ben)_ a múlt képeivel a jelenre akar hatni, a jobbágyság érdekében.
Kemény nem vegyít regényeibe se tisztán erkölcsi, se tisztán politikai
irányt; ő csak az embert rajzolja egyéni változataiban, a szenvedélyeket
megolvadt vegyületökben, mindenütt élesen feltárva az eszmék és tettek
nemesisét. Nemcsak legalaposabban értekezett irodalmunkban a
tragikumról, hanem regényei egyszersmind a legtragikaibb magyar
regények, tragikaiabbak mint tragédiáink. Azonban Kemény nem annyira a
bűnök tragikumát rajzolja, mint inkább a nemes szenvedélyek, mondhatni,
az erény tévedéseit. Mintegy hirdetni látszik, hogy a bűntől könnyebb
megóvni magunkat, mint nemes érzéseink eszélytelen elragadtatásaitól;
nem elég az erkölcs törvényeit meg nem szegni, még sok más jogos érdek
van, melyek megsértve, megboszulják magokat s az emberi viszonyokon, a
hatás és ellenhatás természeténél fogva, vas kényszerűség uralkodik. Ez
Kemény költészetének legjellemzőbb sajátsága, innen árad lelkesülése,
búskomolysága, megnyugvása. Muzsája a Nemesis: félelemmel eltelve
hallgatja, hirdeti sugalmait s döbbenve tárja fel a tragikum
mysticismusát, a mely szerint bünhődésünk soha sincs arányban
tévedéseinkkel s nemcsak magunkat sodornak örvénybe, hanem mindazokat, a
kiket szerettünk, a kik ragaszkodtak hozzánk, sőt néha magát a hazát is,
a melyet épen meg akartunk menteni, mert hogy saját szavait idézzem: «a
bűnt az Isten megbocsáthatja a gyónónak és a bánkodónak, de a
félreismert politikai érdekek kegyetlenek s természetökben fekszik a
kérlelhetetlen boszúállás». Hősei majd mind az erény útján indúlnak s jó
szándékuk, nemes érzésök veszti el őket. A töprenkedő és lelkiismeretes
Gyulait a Báthori-ház iránti hála s a hazája miatti aggodalom ösztönzik
oly tettre, mely teljesen megsemmisíti őt a nélkül, hogy akár
fejedelmének, akár hazájának használhatna. Jenő gróf boldogokká akarja
tenni jobbágyait és családját, és mindnyájokat boldogtalanokká teszi; a
Mikes-fiúk mindent Sára boldogságáért áldoznak, s őt kétségbeejtve, mind
magokat, mind családjokat megrontják: Péchynek vallásos buzgalma, későn
és rosszúl alkalmazott mérséklete egyaránt veszélybe döntik családját és
felekezetét; Verbőczy, a nagy hazafi és szónok, a ki oly hőn lelkesűl
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Emlékbeszédek (1. kötet) - 08
  • Parts
  • Emlékbeszédek (1. kötet) - 01
    Total number of words is 3866
    Total number of unique words is 2020
    22.8 of words are in the 2000 most common words
    33.6 of words are in the 5000 most common words
    40.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emlékbeszédek (1. kötet) - 02
    Total number of words is 3957
    Total number of unique words is 1984
    24.5 of words are in the 2000 most common words
    36.2 of words are in the 5000 most common words
    42.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emlékbeszédek (1. kötet) - 03
    Total number of words is 3902
    Total number of unique words is 2006
    22.6 of words are in the 2000 most common words
    32.9 of words are in the 5000 most common words
    39.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emlékbeszédek (1. kötet) - 04
    Total number of words is 3901
    Total number of unique words is 1988
    24.8 of words are in the 2000 most common words
    35.5 of words are in the 5000 most common words
    42.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emlékbeszédek (1. kötet) - 05
    Total number of words is 3871
    Total number of unique words is 1933
    23.7 of words are in the 2000 most common words
    35.3 of words are in the 5000 most common words
    40.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emlékbeszédek (1. kötet) - 06
    Total number of words is 3925
    Total number of unique words is 1986
    24.7 of words are in the 2000 most common words
    36.1 of words are in the 5000 most common words
    41.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emlékbeszédek (1. kötet) - 07
    Total number of words is 3938
    Total number of unique words is 2044
    25.7 of words are in the 2000 most common words
    36.7 of words are in the 5000 most common words
    43.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emlékbeszédek (1. kötet) - 08
    Total number of words is 3909
    Total number of unique words is 2039
    23.2 of words are in the 2000 most common words
    33.9 of words are in the 5000 most common words
    40.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emlékbeszédek (1. kötet) - 09
    Total number of words is 3850
    Total number of unique words is 1931
    23.6 of words are in the 2000 most common words
    34.6 of words are in the 5000 most common words
    41.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emlékbeszédek (1. kötet) - 10
    Total number of words is 3913
    Total number of unique words is 2031
    25.2 of words are in the 2000 most common words
    35.5 of words are in the 5000 most common words
    42.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emlékbeszédek (1. kötet) - 11
    Total number of words is 4048
    Total number of unique words is 1995
    24.7 of words are in the 2000 most common words
    34.5 of words are in the 5000 most common words
    40.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emlékbeszédek (1. kötet) - 12
    Total number of words is 4164
    Total number of unique words is 2152
    23.5 of words are in the 2000 most common words
    36.0 of words are in the 5000 most common words
    42.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emlékbeszédek (1. kötet) - 13
    Total number of words is 3955
    Total number of unique words is 2039
    23.8 of words are in the 2000 most common words
    35.9 of words are in the 5000 most common words
    42.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emlékbeszédek (1. kötet) - 14
    Total number of words is 3950
    Total number of unique words is 1995
    24.4 of words are in the 2000 most common words
    35.5 of words are in the 5000 most common words
    42.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emlékbeszédek (1. kötet) - 15
    Total number of words is 3920
    Total number of unique words is 1928
    27.2 of words are in the 2000 most common words
    38.9 of words are in the 5000 most common words
    45.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emlékbeszédek (1. kötet) - 16
    Total number of words is 3920
    Total number of unique words is 2012
    26.4 of words are in the 2000 most common words
    37.1 of words are in the 5000 most common words
    42.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emlékbeszédek (1. kötet) - 17
    Total number of words is 3927
    Total number of unique words is 2042
    23.9 of words are in the 2000 most common words
    35.4 of words are in the 5000 most common words
    42.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emlékbeszédek (1. kötet) - 18
    Total number of words is 3983
    Total number of unique words is 1941
    27.4 of words are in the 2000 most common words
    38.9 of words are in the 5000 most common words
    45.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emlékbeszédek (1. kötet) - 19
    Total number of words is 3583
    Total number of unique words is 1683
    25.1 of words are in the 2000 most common words
    35.5 of words are in the 5000 most common words
    41.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.