Emil, vagy a nevelésről - 25
Total number of words is 4078
Total number of unique words is 1835
28.7 of words are in the 2000 most common words
39.4 of words are in the 5000 most common words
45.6 of words are in the 8000 most common words
pedig olyanoknak, a milyenek. Hogy az egészet átfoghassa az ember, a
megfelelő szempontra kell helyezkedni; közelebb kell lépni, hogy lássuk
a részleteket. De mi czímen elegyedjen bele egy fiatal ember a világ
dolgaiba? Mi joga van arra, hogy beavattassék ezekbe a sötét
rejtelmekbe? Kora érdekeit az élvezet cselszövényei korlátozzák,
egyelőre csak önmagáról rendelkezik s ez annyi, mintha semmiről sem
rendelkeznék. Az ember a legolcsóbb árúczikk és a mi fontos
tulajdonjogaink között, a személyünk fölötti tulajdonjog mindig a
legcsekélyebb valamennyi között.
Ha látom, hogy a legnagyobb tevékenység korában a fiatalembereket a
merőben spekulativ tanulmányokra korlátozzák és hogy azután a legkisebb
tapasztalat nélkül hirtelen belevetik őket a világba és a közügyekbe,
azt találom, hogy az ész ellen ép úgy vétenek, mint a természet ellen és
ezért nem lepődöm meg azon, hogy oly kevés ember tudja magát hogy
viselni. Micsoda furcsa észjárás alapján tanítanak engem annyi
haszontalan dologra, mikor a cselekvés művészetét nem veszik semmibe?
Azt képzelik, hogy a társadalom számára nevelnek minket és úgy tanítanak
minket, mintha mindegyikünk czellájában, magányos gondolkozással töltené
életét vagy mintha levegőben lógó tárgyakról tárgyalna közömbös
emberekkel. Azt hiszitek, megtanítjátok élni az embereket, ha
rátanítjátok őket testük bizonyos elforgatására és bizonyos szóbeli
formulákra, melyek nem jelentenek semmit. Én is megtanítottam élni
Emilemet, mert megtanítottam, hogy éljen a maga erejéből és a mi még
több, megkeresse a kenyerét. Ez azonban nem elég. Hogy a világban
éljünk, tudni kell az emberekkel bánni, ismerni kell az eszközöket,
melyek befolyást szereznek rájuk, számolni kell a magánérdek hatásával
és visszahatásával a polgári társadalomban és oly jól kell tudni előre
látni az eseményeket, hogy az ember ritkán csalódjék várakozásaiban,
vagy hogy legalább mindig a legjobb eszközöket használja a sikerre. A
törvények nem engedik meg a fiatal embereknek, hogy maguk intézzék a
dolgaikat és rendelkezzenek saját javukról, de mire volnának jók nekik
ezek a rendszabályok, ha az előírt korig nem szerezhetnének semmi
tapasztalatot? Nem nyernének azzal semmit, hogy várnak és huszonöt éves
korukban ép oly ujonczok volnának, mint tizenöt éves korukban.
Kétségkívül meg kell akadályozni, hogy egy fiatalember, a kit elvakít a
tudatlansága vagy megtévesztenek a szenvedélyei, ne tegyen kárt
önmagának, de minden korban meg van engedve jótékonynak lenni, minden
korban lehet egy bölcs ember irányítása mellett védeni a
szerencsétleneket, a kiknek csak támaszra van szükségük.
A dajkák, az anyák azokért a gondoskodásokért ragaszkodnak a
gyermekekhez, a melyeket tanusítanak irántuk; a szocziális erények
gyakorlata gyökeresíti meg a szívek mélyén a humanitás szeretetét; azzal
válik az ember jóvá, hogy jót tesz, ennél biztosabb gyakorlatot nem
tudok. Foglaljátok el növendéketeket minden jó cselekedettel, a mely a
módjában van; legyen a szűkölködők érdeke mindig az ő érdeke, ne csak
erszényével támogassa őket, hanem a gondoskodásával is, legyen
szolgálatukra, fogja pártjukat, szentelje nekik személyét és idejét,
váljék ügyvivőjükké; egész életében nem fog ennél nemesebb hivatást
betölteni. Hány elnyomott kapna igazságot, a kiket sohasem hallgattak
meg, ha ő azzal a rettenthetetlen szilárdsággal követeli, melyet az
erény gyakorlása ad meg, ha belehatol a nagyurak és gazdagok kapuin, ha,
mikor kell, egész a trón zsámolyáig megy, hogy meghallgattassa a
balsorstól sujtottak hangját, a kik előtt nyomorúságuk elzár minden
bejárást és a kik a miatt a félelem miatt, hogy büntetést kapnak azokért
a bajokért, melyeket mások okoznak nekik, még panaszkodni sem mernek!
Csináljunk tehát Emilből kóborló lovagot, igazságtalanságok megtorlóját,
paladint! Avatkozzék bele a közügyekbe, adja a bölcset és a törvények
védelmezőjét a nagy urak előtt, a hivatalnokok előtt, a fejedelem előtt,
legyen közbenjáró a biráknál és ügyvéd a biróságoknál! Minderről nem
tudok semmit. A fecsegő és nevetséges nevek nem változtatnak semmit a
dolgok természetén. Emil meg fog tenni mindent, a mi hasznos és jó
lehet. Ennél többet nem fog tenni semmit, tudja, hogy semmi sem lehet
hasznos és jó a számára, a mi nem illik korához. Tudja, hogy első
kötelessége az önmaga iránti kötelesség, hogy a fiatalembereknek
bizalmatlankodniok kell önmagukban, körültekintőknek kell lenniök
magukviseletében, tiszteletteljeseknek náluknál idősebb emberekkel
szemben, tartózkodóknak és diszkréteknek a tartalom nélküli beszédben,
szerényeknek közömbös dolgokban, de elszántaknak a jóltevésben és
bátraknak az igazság kimondásában. Ilyenek voltak azok a hírneves
rómaiak, a kik mielőtt hozzájuthattak a közéleti tisztekhez, azzal
töltötték ifjúságukat, hogy üldözték a bűnt és védelmezték az
ártatlanságot, semmi más érdekből, mint hogy tanuljanak az igazság
szolgálása és a jó erkölcsök védelmezése által.
Emil nem szereti sem a lármát, sem a czivakodást, nemcsak az emberek
között, hanem az állatok között sem.[90] Sohasem ingerelt egymás ellen
marakodásra két kutyát; sohasem hajszoltatta a macskát kutyával. Ez a
békés szellem nevelésének eredménye, a mely nem melengette benne az
önszeretetet és az önmagáról való túlmagas véleményt s eltérítette
attól, hogy az uralkodásban és a más bajában keresse élvezetét. Szenved,
ha mást szenvedni lát; ez természetes érzés. A fiatalember attól lesz
durvává és azért telik benne gyönyörűsége, hogy egy érző lényt szenvedni
lát, ha a hiúsága olyan színben tünteti fel, mintha bölcsesége vagy
felsőbbsége révén mentes volna ugyanezek alól a szenvedések alól. A kit
megóvtak ettől a gondolkodásmódtól, nem tud beleesni a bűnbe, mely ennek
műve. Emil tehát szereti a békét. A boldogság képe kedves neki és ha
hozzá tud járulni előidézéséhez, ez neki újabb eszköz arra, hogy
részesedjék benne. Nem azt tételeztem föl, hogy a szerencsétlenek
láttára csak azt a meddő és kegyetlen szánalmat érzi irántuk, a mely
beéri azzal, hogy panaszkodik azokról a bajokról, a melyeket gyógyítani
is tudna. Tevékeny jótékonysága hamar megadja neki azt a
felvilágosodást, a melyet keményebb szívvel nem szerezhetett volna meg,
vagy a melyet csak jóval később szerezhetett volna meg. Ha viszályt lát
uralkodni pajtásai között, igyekszik őket kibékíteni, ha balsorstól
sújtottakat lát, megtudakolja szenvedéseik okát, ha lát két embert, a
kik gyűlölik egymást, meg akarja tudni ellenségeskedésük okát, ha azt
látja, hogy az elnyomott nyög a hatalmas és a gazdag zaklatásai miatt,
megkeresi, milyen mesterkedésekkel leplezik el magukat ezek a zaklatások
és abból az érdeklődésből folyólag, melyet minden szerencsétlen iránt
érez, a bajaik megszüntetésére vezető eszközök sohasem közömbösek neki.
Mit kell tehát tennünk, hogy ezeknek a hajlamoknak a szónak megfelelő
módon hasznát vegyük? Szabályozzuk gondoskodásait és ismereteit és arra
használjuk buzgalmát, hogy ezeket fokozzuk.
Váltig csak azt mondom magamban újra meg újra: oktassátok a
fiatalembereket inkább tettekkel, mint beszéddel s ne tanuljanak
könyvből semmit, a mire megtaníthatja őket a tapasztalás. Mily
furcsaság, gyakorolni őket a semmitmondó beszédben, azt hinni, hogy
megéreztetik velük egy kollégium padjain a szenvedély nyelvének erélyét
és a meggyőzés erejének egész hatalmát, ha nem áll érdekükben valakit
meggyőzni! A rhetorika minden szabálya csak merő szóbeszéd annak, a ki
nem érzi hasznára válónak a használatát. Mit ér, ha a tanuló tudja, hogy
beszélte rá Hannibal katonáit az Alpeseken való átkelésre? Ha ezen
nagyszerű szónoklatok helyett megmondanátok neki, mivel birhatja rá az
elüljáróját, hogy neki szabadságot engedjen, biztosak lehettek benne,
figyelmesebb lesz szabályaitokra.
Ha rhetorikára akarnék tanítani egy fiatalembert, a kinek minden
szenvedélye ki volna már fejlődve, szüntelenül olyan dolgokat mutatnék
neki, melyek arra valók, hogy kedvezzenek szenvedélyeinek és vele együtt
vizsgálnám, mily beszéddel kell élni a többi emberekkel szemben, hogy
rábírja őket, hogy kedvezzenek vágyainak. Emilem azonban nincs ilyen, a
szónoki művészetnek kedvező helyzetben; csaknem teljesen a fizikai
szükségletekre lévén szorítva, kevesebb szüksége van másokra, mint
másoknak ő rá és nem lévén semmi kérni valója tőlük a maga számára, a
mire rá akarja őket beszélni, az nem érinti eléggé arra, hogy szerfölött
felindítsa. Ebből az következik, hogy általában véve egyszerű és kevéssé
virágos lesz a nyelve. Rendszerint egyenesen szól és csupán csak azért,
hogy megértsék. Kevéssé szentencziózus, mert nem tanulta meg eszméit
általánosítani; kevés a szóképe, mert ritkán szenvedélyes.
Azért még nem flegmatikus és hideg; már koránál, erkölcseinél, ízlésénél
fogva sem lehet az; az ifjúság tüzében az élesztő szellemek,
visszatartva vérében, melegséget visznek bele fiatal szívébe, a mely
csillog a tekintetében, melyet megérezni beszédében, látni tetteiben.
Nyelve hangsúlyt és néha hevességet kap. A nemes érzés, a mely
lelkesíti, erőt és emelkedettséget ad neki; áthatva az emberiség gyöngéd
szeretetétől, beszédébe is átviszi lelke felindulásait, nagylelkű
nyiltságában van valami megigézőbb, mint a többiek mesterkélt
ékesszólásában, vagyis jobban mondva, csak ő igazán ékesszóló, mert csak
ki kell mutatnia, a mit érez, ha ezt közölni akarja azokkal, a kik
hallgatják.
Mennél inkább azt gondolom, mennél inkább úgy találom, hogy ha így
működésbe hozzuk a jótékonyságot és jó vagy rossz sikereinkből
következtetéseket vonunk okaira, kevés hasznos ismeret van, a melyet ne
lehetne egy fiatalember lelkében művelni. Mindazon az igazi tudáson
kívül, a melyet meg lehet szerezni a kollégiumokban, Emil még egy sokkal
fontosabb tudományt fog elsajátítani: ezen szerzeményeinek az életre
való alkalmazását. Nem lehetséges, hogy mikor annyira érdeklődik
embertársai iránt, meg ne tanulja idején mérlegelni és megbecsülni
cselekvéseiket, kedvteléseiket, élvezeteiket és általában igazabban
értékelni azt, a mi hozzájárulhat az emberek boldogságához vagy árthat
neki, mint azok, a kik nem érdeklődvén semmi iránt, sohasem tesznek
semmit másért. A kik mindig csak a saját dolgukkal törődnek, nagyon is
szenvedélyesen igyekeznek egészségesen megitélni a dolgokat. Mindent
önmagukra vonatkoztatnak s a jó és rossz fogalmait csupán saját érdekük
szerint mérik meg, eltöltik szellemüket ezer nevetséges előitélettel és
mindabban, a mi csak legkevésbbé érinti is az ő előnyüket, azonnal az
egész világegyetem összeomlását látják.
Terjeszszük ki az önszeretetet a többi lényekre s ekkor erénynyé
alakítjuk át s nincs az az emberi szív, a melyben ez az erény ne vert
volna gyökeret. Mennél kevésbbé vonatkozik ránk magunkra gondoskodásaink
tárgya, annál kevésbbé félelmetes a magánérdek illuziója, mennél inkább
általánosítjuk azt az érdeket, annál méltányosabbá válik és az emberi
nem iránti szeretet nem egyéb bennünk, mint az igazság szeretete.
Kívánjuk tehát, hogy Emil szeresse az igazságot, kívánjuk, hogy ismerje
is, tartsuk mindig távol önmagától az ügyekben. Mennél jobban lesz
igyekezete mások boldogságának szentelve, annál felvilágosultabb és
okosabb lesz s annál kevésbbé fog csalódni abban, a mi jó és rossz, de
ne tűrjünk benne soha vak előnybenrészesítést, a mely egyedül személyi
tekintetekre vagy igazságtalan előfeltételekre van alapítva. És miért
ártana az egyiknek a másiknak tett szolgálat? Kevés fontossága van rá
nézve annak, a kinek nagyobb boldogság jut osztályrészeül, föltéve, hogy
ő hozzájárul az összesek mennél nagyobb boldogságához; ez a bölcsnek
első érdeke, a magánérdek után; mert mindenki a maga fajának része, nem
pedig egy másik egyéné.
Hogy a könyörületességet ne engedjük gyöngeséggé fajulni, általánosítani
kell és kiterjeszteni az egész emberi nemre. Akkor csak annyiban adjuk
magunkat neki, a mennyiben összhangban áll az igazsággal, mert minden
erény közül az igazságosság az, a mely a legtöbbel járul az emberek
közjavához. Okosságból, önmagunk iránti szeretetből kell
könyörületességet tanusítani bajunk iránt még jobban, mint szomszédunk
iránt; a gonosz iránti könyörületesség igen nagy kegyetlenség az emberek
iránt.
Egyébiránt nem szabad megfeledkezni arról, hogy mindezek az eszközök,
melyek segítségével én itt kivetem növendékemet önmagából, azért mégis
közvetlen vonatkozással bírnak reá, mert nemcsak hogy belső gyönyör
származik belőlük, hanem mert a mikor jótékonynyá teszem a többiek
hasznára, saját okulásán is dolgozom.
Előbb megadtam az eszközöket és most megmutatom a hatásukat. Mily nagy
szempontokat látok sorakozni lassanként fejében! Mily fenséges érzések
fojtják el szívében a kis szenvedélyek csiráit! Mily szabatossága az
itelő képességnek, mily biztonsága az észnek alakul ki benne szemem
láttára kiművelt hajlamaiból, a tapasztalatból, a mely központosítja egy
nagy lélek óhajtásait a lehetőségek szűk kereteiben és eléri, hogy egy a
többiek fölött álló ember, nem tudva ezeket fölemelni a maga
színvonalához, le tudjon szállni az ő színvonalukhoz! A helyesnek igazi
elvei, a szépnek valódi mintái, az élő lények minden erkölcsi viszonya,
a rend minden eszméje belevésődnek értelmébe; látja minden dolognak a
helyét és az okot, a mely ebből eltávolítja, látja azt, a mi tehetné a
jót és azt, a mi megakadályozza. A nélkül, hogy tapasztalta volna az
emberi szenvedélyeket, ismeri káprázataikat és játékukat.
Előre haladok, elragadtatva a dolgok erejétől, de a nélkül, hogy ezzel
ránehezedjek az olvasók ítéletére. Már rég a chimerák országában látnak
engem; én pedig mindig az előitéletek országában látom őket. A mikor
olyan erősen eltávolodom a köznapi véleményektől, szüntelenül jelen
vannak szellememben: vizsgálom őket, elmélkedem róluk, nem azért, hogy
kövessem vagy kerüljem őket, hanem hogy mérlegeljem őket az okoskodás
mérlegén. Valahányszor kényszerülök eltávolodni tőlük, a tapasztalattól
vezettetve, előre kimondottnak tartom, hogy nem fognak utánozni; tudom,
hogy el vannak szánva csak azt képzelni lehetségesnek, a mit látnak s
azt a fiatalembert, a kit én rajzolok, képzeletbeli és fantasztikus
lénynek fogják fel, mert különbözik azoktól, a kikkel összehasonlítják;
nem gondolnak arra, hogy kell is különböznie, miután egész másképen
nevelkedett, egészen ellenkező érzések hatnak rá, egészen más oktatásban
részesült, mint ők s így sokkal meglepőbb volna, ha hasonlítana
hozzájuk, mint ha olyan, a milyennek én képzelem. Ő nem az emberek
embere, hanem a természet embere. Nyilvánvaló tehát, hogy nagyon
különösnek kell előttük feltünnie.
Mikor ebbe a műbe belefogtam, nem tételeztem fel semmi olyat, a mit ne
figyelhetett volna meg mindenki úgy, mint én, mert van egy pont, t. i.
az ember születése, a melyből mind egyformán indulunk ki; de mennél
előbbre haladunk, én, hogy kiműveljem a természetet, ti pedig, hogy
elaljasítsátok, annál jobban eltávolodunk egymástól. Az én növendékem
hat éves korában kevéssé különbözik a tietektől, mert nektek még nem
volt időtök eltorzítani a növendéketeket; most nincs bennük semmi
hasonlóság és a felnőtt ember kora, melyhez közeledik, tökéletesen
különböző formában kell hogy mutassa, hacsak el nem vesztegetem minden
fáradozásomat. A szerzett dolgok mennyisége talán elég egyforma mindkét
részről, de a szerzett dolgok nem hasonlítanak egymáshoz. Csodálkoztok,
hogy az egyikben fenkölt érzéseket találtok, a melyeknek a legcsekélyebb
csirája sincs meg másokban, de vegyétek tekintetbe azt is, hogy ezek már
mind kész filozófusok és theológusok, mielőtt Emil csak tudná is, mi a
filozófia és mielőtt csak beszélni is hallott volna Istenről.
Ha tehát azt mondják nekem: Abból, a mit elképzelt, nem létezik semmi; a
fiatalemberek nem így vannak alkotva, ilyen vagy olyan szenvedélyük van;
ezt vagy azt teszik, – ez olyan, mintha tagadnák, hogy a körtefa nagy fa
lehet, mert kertjeinkben csak mint cserjét látjuk.
Arra kérem ezeket a birákat, a kik olyan készek a birálatra, fontolják
meg, hogy a mit itt mondanak, azt én ép oly jól tudom, mint ők, hogy én
valószínüleg hosszasabban gondolkoztam róla és hogy nem lévén semmi
érdekem, hogy imponálni akarjak nekik, jogom van azt követelni, hogy
legalább annak megkeresésére ne sajnálják az időt, hogy miben tévedek.
Vizsgálják meg az ember szervezetét, kísérjék figyelemmel a szív első
rezdüléseit az egyik vagy a másik helyzetben, hogy meglássák, mennyire
különbözhetik az egyik egyén a másiktól a nevelés ereje által, továbbá
hasonlítsák össze az én nevelésemet az eredményekkel, melyeket én
tulajdonítok neki és mondják meg, miben okoskodtam rosszul. Ekkor nem
lenne semmi felelni valóm.
A mi még határozottabbá tesz véleményemben és azt hiszem
megbocsáthatóbbá is teszi határozottságomat, ez az, hogy nemcsak nem
merülök el a részletező szellemben, hanem lehetőleg keveset adok az
okoskodásra s csak a megfigyelésben bízom. Nem arra támaszkodom, a mit
képzeltem, hanem arra, a mit láttam. Igaz, hogy tapasztalataimat nem
zártam be egy város falainak keretébe, sem az emberek egy bizonyos
osztályába, hanem miután jól összehasonlítottam annyiféle néposztályt és
népet, a mennyit csak láthattam egy megfigyeléssel töltött élet alatt,
mint mesterkéltet elhárítottam azt, a mi az egyik népé, de a másiké nem,
az egyik társadalmi helyzeté s a másiké nem s tagadhatatlanul az emberre
tartozónak csak azt tekintettem, a mi közös mindenkivel, bármely
életkorban, bármely rangban és bármely nemzetben a világon.
Ha aztán e szerint a módszer szerint elkisértek gyermekkorától fogva egy
fiatal embert, a ki még nem nyert határozott formát és a ki a lehető
legkevésbbé függ mások tekintélyétől és véleményétől, – mit gondoltok,
kihez fog jobban hasonlítani: az én növendékemhez-e vagy a tiétekhez?
Nekem úgy tetszik, ezt a kérdést kell megoldani, hogy megtudjuk,
eltévelyedtem-e.
Az ember nem kezd egykönnyen gondolkozni, de a mint elkezdett, nem is
hagyja abba. A ki egyszer gondolkozott, gondolkozni fog mindig és az
egyszer elmélkedésben gyakorolt értelem nem bír többé nyugalomban
maradni. Azt lehetne tehát gondolni, hogy én vagy nagyon is keveset,
vagy nagyon is sokat teszek, hogy az emberi szellem természeténél fogva
nem oly kész a megnyilatkozásra és hogy miután olyan képességeket adtam
neki, a melyek nincsenek meg benne, nagyon is sokáig tartom bezárva az
eszmék egy oly körében, melyből ki kellene lépnie.
De fontoljátok meg első sorban, hogy mikor ki akarjuk alakítani a
természet emberét, azért még nem arról van szó, hogy vadembert
csináljunk belőle és száműzzük az erdő mélyébe, hanem hogy bezárva a
társadalom forgatagába, elegendő, ha nem engedi magát elragadtatni sem
az emberek szenvedélyei, sem előitéleteik által, hogy saját szemeivel
lásson, hogy saját szívével érezzen, hogy semmiféle tekintély ne
kormányozza, csak a saját elméje. Ebben a helyzetben nyilvánvaló, hogy
azoknak a tárgyaknak a sokasága, melyek érintik, a gyakori érzések,
melyek hatnak rá, a valódi szükségleteinek megszerzésére való különböző
eszközök sok olyan eszmét kell hogy adjanak neki, a melyek soha nem
lettek volna meg benne, vagy a melyeket lassabban szerzett volna meg. A
szellem természetes fejlődése csak siettetve van, de nem felforgatva.
Ugyanaz az ember, a kinek butának kellene maradnia az erdőkben, okos és
értelmes emberré válhatik a városban, ha csak egyszerű szemlélő volna
ott. Semmi sem alkalmasabb valakit bölcscsé tenni, mint azok a
bolondságok, melyeket lát, de nem vesz bennük részt; még az is, a ki
részt vesz bennük, okul rajtuk, föltéve, hogy nem téteti magát bolonddá
és nem viszi beléjük azoknak a tévedését, a kik elkövetik őket.
Fontoljátok meg azt is, hogy képességeink által korlátozva lévén az
érzékelhető tárgyakra, csaknem semmiféle hatályt nem engedünk a
filozófia elvont fogalmainak és a merőben intellektuális eszméknek. Hogy
ezeket elérjük, ahhoz vagy le kellene rázni magunkról a testünket, a
melyhez oly erősen hozzá vagyunk fűzve, vagy tárgyról-tárgyra
fokozatosan és lassan kellene haladnunk vagy végül hirtelen és csaknem
egy ugrással kellene átugratnunk a közbeeső közt, egy olyan
óriás-lépéssel, melyre a gyermekkor nem képes és a melyhez a felnőtt
embereknek is egy sereg külön az ő számukra készült lépcsőre van
szükségük. Az első elvont eszme az első ilyen lépcső, de én bizony alig
tudom belátni, hogyan gondolják megszerkeszthetőnek.
A felfoghatatlan tény, a mely átölel mindent, a mely mozgatja a világot
és a lények egész rendszerét formálja, sem szemeinkkel nem látható, sem
kezünkkel nem tapintható; rejtve marad minden érzékünk számára: a mű
látható, a munkása elrejtőzik. Nem kicsi dolog felismerni létezését és
mikor eljutottunk idáig, mikor azt kérdezzük: milyen? hol van? a
szellemünk összezavarodik, eltéved és nem tudunk többé mit gondolni.
Locke azt akarja, hogy kezdjük a szellemek tanulmányozásán és azután
térjünk át a testekére. Ez a babona, az előitéletek, a tévedés módszere,
nem pedig az észé, sem a jól elrendezett természeté; ez annyi, mint
bekötni a szemünket, hogy megtanuljunk látni. Sokáig kell hogy tanultuk
légyen a testeket, hogy valódi fogalmat alkothassunk a szellemekről és
hogy gyaníthassuk létezésüket. Az ellenkező sorrend csak arra való, hogy
meghonosítsa a materializmust.
Mivel érzékeink ismereteinknek első eszközei, a testi és érzékelhető
tények az egyedüliek, melyekről közvetlen fogalmunk van. Ennek a szónak:
_szellem_, nincs semmi értelme arra nézve, a ki nem filozofált. A
szellem csak test a nép és a gyermekek szemében. Avagy nem olyan
szellemeket képzelnek-e, melyek kiáltoznak, beszélnek, ütnek, lármát
csinálnak? Már pedig azt meg fogja vallani mindenki, hogy az olyan
szellemek, melyeknek karjuk és nyelvük van, nagyon hasonlítanak a
testekhez. Ezért alkottak maguknak az összes népek, a zsidókat sem véve
ki, testi isteneket. Mi magunk ilyen kifejezéseinkkel: Szent Lélek,
Szentháromság, nagyobbára annak rendje és módja szerint való
anthropomorphiták vagyunk. Megvallom, arra tanítanak, hogy azt mondjuk,
Isten mindenütt jelen van; de azt is hiszszük, hogy a levegő is
mindenütt jelen van, legalább a mi légkörünkben és a _szellem_ szó
eredete szerint maga is annyit jelent, mint lélekzet, szellő. Ha egyszer
hozzászoktatják az embereket, hogy olyan szavakat mondjanak, melyeket
nem értenek meg, ezután már könnyű azt mondatni velük, a mit akarunk.
A mi más testekre kiható cselekvésünk érzése kezdetben azt kellett, hogy
elhitesse velünk, hogy ha ezek a testek hatnak ránk, ez hasonló módon
történik, mint a hogy mi hatunk rájuk. Igy az ember azon kezdte, hogy
lélekkel ruházott fel minden tényt, melynek hatását érezte. Kevésbbé
erősnek érezve magát, mint ezeknek a lényeknek nagyobb része, nem tudva
felismerni hatalmuk korlátait, korlátlannak képzelte és istent csinált
belőlük, mihelyest testtel ruházta fel őket. A legrégibb korok folyamán
az emberek, megrémülve mindentől nem láttak a természetben semmit
holtnak. Az anyag fogalma nem kevésbé lassan alakult ki bennük, mint a
szellemé, mivel az előbbi fogalma maga is absztrakczió. Így töltötték be
a világegyetemet érzékelhető istenekkel. A csillagok, a szelek, a
hegyek, a folyamok, a fák, a városok, még a házak is mind külön
lélekkel, istennel, élettel birtak. Lábán torzképei, a vademberek
bálványai, a négerek fetisei, mind a természet és az emberek művei,
voltak a halandók első istenségei; a polytheismus volt első vallásuk és
a bálványimádás első istentiszteletük. Csak akkor birtak egy egyetlen
Istent elismerni, mikor mind jobban általánosítva eszméiket, képesek
lettek visszamenni egy kezdő okig és értelmet adni a _substantia_
szónak, a mely alapjában véve a legnagyobb abstractió. Tehát minden
gyermek, a ki hisz Istenben, szükségszerűen bálványimádó vagy legalább
is anthropomorphita és ha egyszer a képzelet látta Istent, nagyon ritka
dolog, hogy az értelem felfogja. Ime, épen ez a tévedés, a melyre a
Locke sorrendje vezet.
Eljutva, nem tudom, mikép, a substantia elvont fogalmáig, láthatni, hogy
ha meg akarunk engedni egy egyedüli substantiát, egymással
összeférhetetlen tulajdonságokat kell neki tulajdonítanunk, a melyek
kölcsönösen kizárják egymást, mint pl. a gondolat és a kiterjedés, a
melyek egyike lényege szerint osztható, másika pedig kizár minden
oszthatóságot. Máskülönben felfoghatjuk, hogy a gondolat, vagy ha jobban
tetszik, az érzés eredeti tulajdonság és elválaszthatatlan a
substantiától, a melyhez tartozik s hogy ugyanígy áll a dolog a
kiterjedésnek substantiájához való viszonyát illetőleg. Ebből az
következik, hogy azok a lények, melyek a tulajdonságok egyikét
elvesztik, elvesztik a substantiát is, a melyhez ez tartozik, hogy
következőleg a halál csak a substantiák elválasztódása és hogy azok a
lények, a melyekben ez a két tulajdonság egyesítve van, abból a két
substantiából vannak összetéve, a melyekhez ez a két tulajdonság
tartozik.
Már most fontoljátok meg, hogy milyen távolság marad még a két
substantia és az isteni természet fogalma között; lelkünkre-testünkre
való kihatásának és Istennek az összes lényekre való kihatásának
érthetetlen eszméje között. A teremtés, a megsemmisülés, a mindenütt
jelenvalóság, az örökkévalóság, mindenhatóság, az isteni attributumok
eszméi, mindezek az eszmék, melyeket csak igen kevés ember tud olyan
zavarosnak és homályosnak látni, mint a milyenek és a melyekben nincs
semmi homályos a nép szemében, mert ez nem ért meg belőlük semmit, –
hogy nyilvánulhatnának egész erejükben, vagyis egész homályosságukban az
olyan fiatal szellemek előtt, a kik még az érzékek első műveleteivel
vannak elfoglalva és csak azt értik meg, a mit meg tudnak érinteni?
Hiába vannak a végtelen mélységei megnyilva körülöttünk, a gyermek nem
tud megrémülni tőlük, gyönge szemei nem tudnak behatolni mélységébe A
gyermeknek minden végtelen, nem tud korlátot vetni semminek, nem mintha
nagyon hosszú volna a mértéke, hanem mert rövid az értelme. Sőt én azt
figyeltem meg, hogy a gyermekek a végtelent inkább az előttük ismeretes
méreteken innen vetik, mint rajtuk túl. Egy végtelen teret inkább fognak
lábukkal megbecsülni, mint szemükkel; számukra nem annál terjed ki
messzebbre, mint a mennyire látni tudnak, hanem annál, a mennyire menni
tudnak. Ha Isten hatalmáról beszélnek nekik, úgy fogják vélni, csaknem
olyan hatalmas, mint az apjuk. Ismeretük lévén rájuk nézve a lehetőségek
mértéke, minden dologban kisebbnek itélik azt, a miről beszélnek nekik,
mint azt, a mit tudnak. Ilyenek a a tudatlanság és a gyönge szellem
természetes itéletei. Ajax félt volna megmérkőzni Achillesszel, ellenben
Jupitert harczra hivta ki, mert Achillest ismerte, Jupitert pedig nem
ismerte. Egy svájczi paraszt, a ki a világ leggazdagabb emberének
tartotta magát és a kinek próbálták megmagyarázni, mi a király, büszkén
kérdezte, lehet-e a királynak száz tehene a hegyen?
Előre látom, mennyire meg lesznek lepetve olvasóim, ha azt látják, hogy
növendékem első korát a nélkül kisérem végig, hogy a vallásról beszélnék
neki. Tizenöt éves korában nem tudta, van-e lelke és talán még
tizennyolcz éves korában sincs meg az ideje, hogy megtudja, mert ha
kelleténél hamarabb tudja meg, abban a veszedelemben forog, hogy sohase
fogja tudni.
Ha le kellene festenem a boszantó butaságot, akkor lefesteném a pedánst,
a mint a katekizmust tanítja a gyermekeknek; ha ezt a gyermeket bolond
gyermekké akarnám tenni, arra kényszeríteném, hogy magyarázza meg, mit
mond, mikor a katekizmust felmondja. Azt fogják ellenem vetni, hogy a
kereszténység dogmáinak nagyobb része misztérium lévén, megvárni, míg az
emberi szellem képes lesz felfogásukra, nem annyit jelent, mint
megvárni, míg a gyermekből ember lesz, hanem megvárni, míg az ember
nincs többé. Erre én először is azt felelem, hogy vannak misztériumok,
melyeket nemcsak lehetetlen az embernek fölérni észszel, hanem hinni is
és hogy nem látom be, mit nyernek vele, ha ezekre megtanítják a
gyermekeket, ha csak nem akarják őket idejekorán megtanítani hazudni.
Sőt mi több, azt mondom, ahhoz, hogy megengedjük ezeket a
misztériumokat, legalább azt kell megérteni, hogy felfoghatatlanok; a
gyermek pedig még ennek felfogására sem képes. Annak a kornak számára, a
mikor minden misztérium, nincsenek kimondott misztériumok.
_Hinni kell Istenben, hogy üdvözűljünk._ Ennek a dogmának a félreértése
a szülőoka a heves türelmetlenségnek és oka mindazoknak a hiábavaló
tanításoknak, melyek halálos csapást mérnek az emberi észre,
megfelelő szempontra kell helyezkedni; közelebb kell lépni, hogy lássuk
a részleteket. De mi czímen elegyedjen bele egy fiatal ember a világ
dolgaiba? Mi joga van arra, hogy beavattassék ezekbe a sötét
rejtelmekbe? Kora érdekeit az élvezet cselszövényei korlátozzák,
egyelőre csak önmagáról rendelkezik s ez annyi, mintha semmiről sem
rendelkeznék. Az ember a legolcsóbb árúczikk és a mi fontos
tulajdonjogaink között, a személyünk fölötti tulajdonjog mindig a
legcsekélyebb valamennyi között.
Ha látom, hogy a legnagyobb tevékenység korában a fiatalembereket a
merőben spekulativ tanulmányokra korlátozzák és hogy azután a legkisebb
tapasztalat nélkül hirtelen belevetik őket a világba és a közügyekbe,
azt találom, hogy az ész ellen ép úgy vétenek, mint a természet ellen és
ezért nem lepődöm meg azon, hogy oly kevés ember tudja magát hogy
viselni. Micsoda furcsa észjárás alapján tanítanak engem annyi
haszontalan dologra, mikor a cselekvés művészetét nem veszik semmibe?
Azt képzelik, hogy a társadalom számára nevelnek minket és úgy tanítanak
minket, mintha mindegyikünk czellájában, magányos gondolkozással töltené
életét vagy mintha levegőben lógó tárgyakról tárgyalna közömbös
emberekkel. Azt hiszitek, megtanítjátok élni az embereket, ha
rátanítjátok őket testük bizonyos elforgatására és bizonyos szóbeli
formulákra, melyek nem jelentenek semmit. Én is megtanítottam élni
Emilemet, mert megtanítottam, hogy éljen a maga erejéből és a mi még
több, megkeresse a kenyerét. Ez azonban nem elég. Hogy a világban
éljünk, tudni kell az emberekkel bánni, ismerni kell az eszközöket,
melyek befolyást szereznek rájuk, számolni kell a magánérdek hatásával
és visszahatásával a polgári társadalomban és oly jól kell tudni előre
látni az eseményeket, hogy az ember ritkán csalódjék várakozásaiban,
vagy hogy legalább mindig a legjobb eszközöket használja a sikerre. A
törvények nem engedik meg a fiatal embereknek, hogy maguk intézzék a
dolgaikat és rendelkezzenek saját javukról, de mire volnának jók nekik
ezek a rendszabályok, ha az előírt korig nem szerezhetnének semmi
tapasztalatot? Nem nyernének azzal semmit, hogy várnak és huszonöt éves
korukban ép oly ujonczok volnának, mint tizenöt éves korukban.
Kétségkívül meg kell akadályozni, hogy egy fiatalember, a kit elvakít a
tudatlansága vagy megtévesztenek a szenvedélyei, ne tegyen kárt
önmagának, de minden korban meg van engedve jótékonynak lenni, minden
korban lehet egy bölcs ember irányítása mellett védeni a
szerencsétleneket, a kiknek csak támaszra van szükségük.
A dajkák, az anyák azokért a gondoskodásokért ragaszkodnak a
gyermekekhez, a melyeket tanusítanak irántuk; a szocziális erények
gyakorlata gyökeresíti meg a szívek mélyén a humanitás szeretetét; azzal
válik az ember jóvá, hogy jót tesz, ennél biztosabb gyakorlatot nem
tudok. Foglaljátok el növendéketeket minden jó cselekedettel, a mely a
módjában van; legyen a szűkölködők érdeke mindig az ő érdeke, ne csak
erszényével támogassa őket, hanem a gondoskodásával is, legyen
szolgálatukra, fogja pártjukat, szentelje nekik személyét és idejét,
váljék ügyvivőjükké; egész életében nem fog ennél nemesebb hivatást
betölteni. Hány elnyomott kapna igazságot, a kiket sohasem hallgattak
meg, ha ő azzal a rettenthetetlen szilárdsággal követeli, melyet az
erény gyakorlása ad meg, ha belehatol a nagyurak és gazdagok kapuin, ha,
mikor kell, egész a trón zsámolyáig megy, hogy meghallgattassa a
balsorstól sujtottak hangját, a kik előtt nyomorúságuk elzár minden
bejárást és a kik a miatt a félelem miatt, hogy büntetést kapnak azokért
a bajokért, melyeket mások okoznak nekik, még panaszkodni sem mernek!
Csináljunk tehát Emilből kóborló lovagot, igazságtalanságok megtorlóját,
paladint! Avatkozzék bele a közügyekbe, adja a bölcset és a törvények
védelmezőjét a nagy urak előtt, a hivatalnokok előtt, a fejedelem előtt,
legyen közbenjáró a biráknál és ügyvéd a biróságoknál! Minderről nem
tudok semmit. A fecsegő és nevetséges nevek nem változtatnak semmit a
dolgok természetén. Emil meg fog tenni mindent, a mi hasznos és jó
lehet. Ennél többet nem fog tenni semmit, tudja, hogy semmi sem lehet
hasznos és jó a számára, a mi nem illik korához. Tudja, hogy első
kötelessége az önmaga iránti kötelesség, hogy a fiatalembereknek
bizalmatlankodniok kell önmagukban, körültekintőknek kell lenniök
magukviseletében, tiszteletteljeseknek náluknál idősebb emberekkel
szemben, tartózkodóknak és diszkréteknek a tartalom nélküli beszédben,
szerényeknek közömbös dolgokban, de elszántaknak a jóltevésben és
bátraknak az igazság kimondásában. Ilyenek voltak azok a hírneves
rómaiak, a kik mielőtt hozzájuthattak a közéleti tisztekhez, azzal
töltötték ifjúságukat, hogy üldözték a bűnt és védelmezték az
ártatlanságot, semmi más érdekből, mint hogy tanuljanak az igazság
szolgálása és a jó erkölcsök védelmezése által.
Emil nem szereti sem a lármát, sem a czivakodást, nemcsak az emberek
között, hanem az állatok között sem.[90] Sohasem ingerelt egymás ellen
marakodásra két kutyát; sohasem hajszoltatta a macskát kutyával. Ez a
békés szellem nevelésének eredménye, a mely nem melengette benne az
önszeretetet és az önmagáról való túlmagas véleményt s eltérítette
attól, hogy az uralkodásban és a más bajában keresse élvezetét. Szenved,
ha mást szenvedni lát; ez természetes érzés. A fiatalember attól lesz
durvává és azért telik benne gyönyörűsége, hogy egy érző lényt szenvedni
lát, ha a hiúsága olyan színben tünteti fel, mintha bölcsesége vagy
felsőbbsége révén mentes volna ugyanezek alól a szenvedések alól. A kit
megóvtak ettől a gondolkodásmódtól, nem tud beleesni a bűnbe, mely ennek
műve. Emil tehát szereti a békét. A boldogság képe kedves neki és ha
hozzá tud járulni előidézéséhez, ez neki újabb eszköz arra, hogy
részesedjék benne. Nem azt tételeztem föl, hogy a szerencsétlenek
láttára csak azt a meddő és kegyetlen szánalmat érzi irántuk, a mely
beéri azzal, hogy panaszkodik azokról a bajokról, a melyeket gyógyítani
is tudna. Tevékeny jótékonysága hamar megadja neki azt a
felvilágosodást, a melyet keményebb szívvel nem szerezhetett volna meg,
vagy a melyet csak jóval később szerezhetett volna meg. Ha viszályt lát
uralkodni pajtásai között, igyekszik őket kibékíteni, ha balsorstól
sújtottakat lát, megtudakolja szenvedéseik okát, ha lát két embert, a
kik gyűlölik egymást, meg akarja tudni ellenségeskedésük okát, ha azt
látja, hogy az elnyomott nyög a hatalmas és a gazdag zaklatásai miatt,
megkeresi, milyen mesterkedésekkel leplezik el magukat ezek a zaklatások
és abból az érdeklődésből folyólag, melyet minden szerencsétlen iránt
érez, a bajaik megszüntetésére vezető eszközök sohasem közömbösek neki.
Mit kell tehát tennünk, hogy ezeknek a hajlamoknak a szónak megfelelő
módon hasznát vegyük? Szabályozzuk gondoskodásait és ismereteit és arra
használjuk buzgalmát, hogy ezeket fokozzuk.
Váltig csak azt mondom magamban újra meg újra: oktassátok a
fiatalembereket inkább tettekkel, mint beszéddel s ne tanuljanak
könyvből semmit, a mire megtaníthatja őket a tapasztalás. Mily
furcsaság, gyakorolni őket a semmitmondó beszédben, azt hinni, hogy
megéreztetik velük egy kollégium padjain a szenvedély nyelvének erélyét
és a meggyőzés erejének egész hatalmát, ha nem áll érdekükben valakit
meggyőzni! A rhetorika minden szabálya csak merő szóbeszéd annak, a ki
nem érzi hasznára válónak a használatát. Mit ér, ha a tanuló tudja, hogy
beszélte rá Hannibal katonáit az Alpeseken való átkelésre? Ha ezen
nagyszerű szónoklatok helyett megmondanátok neki, mivel birhatja rá az
elüljáróját, hogy neki szabadságot engedjen, biztosak lehettek benne,
figyelmesebb lesz szabályaitokra.
Ha rhetorikára akarnék tanítani egy fiatalembert, a kinek minden
szenvedélye ki volna már fejlődve, szüntelenül olyan dolgokat mutatnék
neki, melyek arra valók, hogy kedvezzenek szenvedélyeinek és vele együtt
vizsgálnám, mily beszéddel kell élni a többi emberekkel szemben, hogy
rábírja őket, hogy kedvezzenek vágyainak. Emilem azonban nincs ilyen, a
szónoki művészetnek kedvező helyzetben; csaknem teljesen a fizikai
szükségletekre lévén szorítva, kevesebb szüksége van másokra, mint
másoknak ő rá és nem lévén semmi kérni valója tőlük a maga számára, a
mire rá akarja őket beszélni, az nem érinti eléggé arra, hogy szerfölött
felindítsa. Ebből az következik, hogy általában véve egyszerű és kevéssé
virágos lesz a nyelve. Rendszerint egyenesen szól és csupán csak azért,
hogy megértsék. Kevéssé szentencziózus, mert nem tanulta meg eszméit
általánosítani; kevés a szóképe, mert ritkán szenvedélyes.
Azért még nem flegmatikus és hideg; már koránál, erkölcseinél, ízlésénél
fogva sem lehet az; az ifjúság tüzében az élesztő szellemek,
visszatartva vérében, melegséget visznek bele fiatal szívébe, a mely
csillog a tekintetében, melyet megérezni beszédében, látni tetteiben.
Nyelve hangsúlyt és néha hevességet kap. A nemes érzés, a mely
lelkesíti, erőt és emelkedettséget ad neki; áthatva az emberiség gyöngéd
szeretetétől, beszédébe is átviszi lelke felindulásait, nagylelkű
nyiltságában van valami megigézőbb, mint a többiek mesterkélt
ékesszólásában, vagyis jobban mondva, csak ő igazán ékesszóló, mert csak
ki kell mutatnia, a mit érez, ha ezt közölni akarja azokkal, a kik
hallgatják.
Mennél inkább azt gondolom, mennél inkább úgy találom, hogy ha így
működésbe hozzuk a jótékonyságot és jó vagy rossz sikereinkből
következtetéseket vonunk okaira, kevés hasznos ismeret van, a melyet ne
lehetne egy fiatalember lelkében művelni. Mindazon az igazi tudáson
kívül, a melyet meg lehet szerezni a kollégiumokban, Emil még egy sokkal
fontosabb tudományt fog elsajátítani: ezen szerzeményeinek az életre
való alkalmazását. Nem lehetséges, hogy mikor annyira érdeklődik
embertársai iránt, meg ne tanulja idején mérlegelni és megbecsülni
cselekvéseiket, kedvteléseiket, élvezeteiket és általában igazabban
értékelni azt, a mi hozzájárulhat az emberek boldogságához vagy árthat
neki, mint azok, a kik nem érdeklődvén semmi iránt, sohasem tesznek
semmit másért. A kik mindig csak a saját dolgukkal törődnek, nagyon is
szenvedélyesen igyekeznek egészségesen megitélni a dolgokat. Mindent
önmagukra vonatkoztatnak s a jó és rossz fogalmait csupán saját érdekük
szerint mérik meg, eltöltik szellemüket ezer nevetséges előitélettel és
mindabban, a mi csak legkevésbbé érinti is az ő előnyüket, azonnal az
egész világegyetem összeomlását látják.
Terjeszszük ki az önszeretetet a többi lényekre s ekkor erénynyé
alakítjuk át s nincs az az emberi szív, a melyben ez az erény ne vert
volna gyökeret. Mennél kevésbbé vonatkozik ránk magunkra gondoskodásaink
tárgya, annál kevésbbé félelmetes a magánérdek illuziója, mennél inkább
általánosítjuk azt az érdeket, annál méltányosabbá válik és az emberi
nem iránti szeretet nem egyéb bennünk, mint az igazság szeretete.
Kívánjuk tehát, hogy Emil szeresse az igazságot, kívánjuk, hogy ismerje
is, tartsuk mindig távol önmagától az ügyekben. Mennél jobban lesz
igyekezete mások boldogságának szentelve, annál felvilágosultabb és
okosabb lesz s annál kevésbbé fog csalódni abban, a mi jó és rossz, de
ne tűrjünk benne soha vak előnybenrészesítést, a mely egyedül személyi
tekintetekre vagy igazságtalan előfeltételekre van alapítva. És miért
ártana az egyiknek a másiknak tett szolgálat? Kevés fontossága van rá
nézve annak, a kinek nagyobb boldogság jut osztályrészeül, föltéve, hogy
ő hozzájárul az összesek mennél nagyobb boldogságához; ez a bölcsnek
első érdeke, a magánérdek után; mert mindenki a maga fajának része, nem
pedig egy másik egyéné.
Hogy a könyörületességet ne engedjük gyöngeséggé fajulni, általánosítani
kell és kiterjeszteni az egész emberi nemre. Akkor csak annyiban adjuk
magunkat neki, a mennyiben összhangban áll az igazsággal, mert minden
erény közül az igazságosság az, a mely a legtöbbel járul az emberek
közjavához. Okosságból, önmagunk iránti szeretetből kell
könyörületességet tanusítani bajunk iránt még jobban, mint szomszédunk
iránt; a gonosz iránti könyörületesség igen nagy kegyetlenség az emberek
iránt.
Egyébiránt nem szabad megfeledkezni arról, hogy mindezek az eszközök,
melyek segítségével én itt kivetem növendékemet önmagából, azért mégis
közvetlen vonatkozással bírnak reá, mert nemcsak hogy belső gyönyör
származik belőlük, hanem mert a mikor jótékonynyá teszem a többiek
hasznára, saját okulásán is dolgozom.
Előbb megadtam az eszközöket és most megmutatom a hatásukat. Mily nagy
szempontokat látok sorakozni lassanként fejében! Mily fenséges érzések
fojtják el szívében a kis szenvedélyek csiráit! Mily szabatossága az
itelő képességnek, mily biztonsága az észnek alakul ki benne szemem
láttára kiművelt hajlamaiból, a tapasztalatból, a mely központosítja egy
nagy lélek óhajtásait a lehetőségek szűk kereteiben és eléri, hogy egy a
többiek fölött álló ember, nem tudva ezeket fölemelni a maga
színvonalához, le tudjon szállni az ő színvonalukhoz! A helyesnek igazi
elvei, a szépnek valódi mintái, az élő lények minden erkölcsi viszonya,
a rend minden eszméje belevésődnek értelmébe; látja minden dolognak a
helyét és az okot, a mely ebből eltávolítja, látja azt, a mi tehetné a
jót és azt, a mi megakadályozza. A nélkül, hogy tapasztalta volna az
emberi szenvedélyeket, ismeri káprázataikat és játékukat.
Előre haladok, elragadtatva a dolgok erejétől, de a nélkül, hogy ezzel
ránehezedjek az olvasók ítéletére. Már rég a chimerák országában látnak
engem; én pedig mindig az előitéletek országában látom őket. A mikor
olyan erősen eltávolodom a köznapi véleményektől, szüntelenül jelen
vannak szellememben: vizsgálom őket, elmélkedem róluk, nem azért, hogy
kövessem vagy kerüljem őket, hanem hogy mérlegeljem őket az okoskodás
mérlegén. Valahányszor kényszerülök eltávolodni tőlük, a tapasztalattól
vezettetve, előre kimondottnak tartom, hogy nem fognak utánozni; tudom,
hogy el vannak szánva csak azt képzelni lehetségesnek, a mit látnak s
azt a fiatalembert, a kit én rajzolok, képzeletbeli és fantasztikus
lénynek fogják fel, mert különbözik azoktól, a kikkel összehasonlítják;
nem gondolnak arra, hogy kell is különböznie, miután egész másképen
nevelkedett, egészen ellenkező érzések hatnak rá, egészen más oktatásban
részesült, mint ők s így sokkal meglepőbb volna, ha hasonlítana
hozzájuk, mint ha olyan, a milyennek én képzelem. Ő nem az emberek
embere, hanem a természet embere. Nyilvánvaló tehát, hogy nagyon
különösnek kell előttük feltünnie.
Mikor ebbe a műbe belefogtam, nem tételeztem fel semmi olyat, a mit ne
figyelhetett volna meg mindenki úgy, mint én, mert van egy pont, t. i.
az ember születése, a melyből mind egyformán indulunk ki; de mennél
előbbre haladunk, én, hogy kiműveljem a természetet, ti pedig, hogy
elaljasítsátok, annál jobban eltávolodunk egymástól. Az én növendékem
hat éves korában kevéssé különbözik a tietektől, mert nektek még nem
volt időtök eltorzítani a növendéketeket; most nincs bennük semmi
hasonlóság és a felnőtt ember kora, melyhez közeledik, tökéletesen
különböző formában kell hogy mutassa, hacsak el nem vesztegetem minden
fáradozásomat. A szerzett dolgok mennyisége talán elég egyforma mindkét
részről, de a szerzett dolgok nem hasonlítanak egymáshoz. Csodálkoztok,
hogy az egyikben fenkölt érzéseket találtok, a melyeknek a legcsekélyebb
csirája sincs meg másokban, de vegyétek tekintetbe azt is, hogy ezek már
mind kész filozófusok és theológusok, mielőtt Emil csak tudná is, mi a
filozófia és mielőtt csak beszélni is hallott volna Istenről.
Ha tehát azt mondják nekem: Abból, a mit elképzelt, nem létezik semmi; a
fiatalemberek nem így vannak alkotva, ilyen vagy olyan szenvedélyük van;
ezt vagy azt teszik, – ez olyan, mintha tagadnák, hogy a körtefa nagy fa
lehet, mert kertjeinkben csak mint cserjét látjuk.
Arra kérem ezeket a birákat, a kik olyan készek a birálatra, fontolják
meg, hogy a mit itt mondanak, azt én ép oly jól tudom, mint ők, hogy én
valószínüleg hosszasabban gondolkoztam róla és hogy nem lévén semmi
érdekem, hogy imponálni akarjak nekik, jogom van azt követelni, hogy
legalább annak megkeresésére ne sajnálják az időt, hogy miben tévedek.
Vizsgálják meg az ember szervezetét, kísérjék figyelemmel a szív első
rezdüléseit az egyik vagy a másik helyzetben, hogy meglássák, mennyire
különbözhetik az egyik egyén a másiktól a nevelés ereje által, továbbá
hasonlítsák össze az én nevelésemet az eredményekkel, melyeket én
tulajdonítok neki és mondják meg, miben okoskodtam rosszul. Ekkor nem
lenne semmi felelni valóm.
A mi még határozottabbá tesz véleményemben és azt hiszem
megbocsáthatóbbá is teszi határozottságomat, ez az, hogy nemcsak nem
merülök el a részletező szellemben, hanem lehetőleg keveset adok az
okoskodásra s csak a megfigyelésben bízom. Nem arra támaszkodom, a mit
képzeltem, hanem arra, a mit láttam. Igaz, hogy tapasztalataimat nem
zártam be egy város falainak keretébe, sem az emberek egy bizonyos
osztályába, hanem miután jól összehasonlítottam annyiféle néposztályt és
népet, a mennyit csak láthattam egy megfigyeléssel töltött élet alatt,
mint mesterkéltet elhárítottam azt, a mi az egyik népé, de a másiké nem,
az egyik társadalmi helyzeté s a másiké nem s tagadhatatlanul az emberre
tartozónak csak azt tekintettem, a mi közös mindenkivel, bármely
életkorban, bármely rangban és bármely nemzetben a világon.
Ha aztán e szerint a módszer szerint elkisértek gyermekkorától fogva egy
fiatal embert, a ki még nem nyert határozott formát és a ki a lehető
legkevésbbé függ mások tekintélyétől és véleményétől, – mit gondoltok,
kihez fog jobban hasonlítani: az én növendékemhez-e vagy a tiétekhez?
Nekem úgy tetszik, ezt a kérdést kell megoldani, hogy megtudjuk,
eltévelyedtem-e.
Az ember nem kezd egykönnyen gondolkozni, de a mint elkezdett, nem is
hagyja abba. A ki egyszer gondolkozott, gondolkozni fog mindig és az
egyszer elmélkedésben gyakorolt értelem nem bír többé nyugalomban
maradni. Azt lehetne tehát gondolni, hogy én vagy nagyon is keveset,
vagy nagyon is sokat teszek, hogy az emberi szellem természeténél fogva
nem oly kész a megnyilatkozásra és hogy miután olyan képességeket adtam
neki, a melyek nincsenek meg benne, nagyon is sokáig tartom bezárva az
eszmék egy oly körében, melyből ki kellene lépnie.
De fontoljátok meg első sorban, hogy mikor ki akarjuk alakítani a
természet emberét, azért még nem arról van szó, hogy vadembert
csináljunk belőle és száműzzük az erdő mélyébe, hanem hogy bezárva a
társadalom forgatagába, elegendő, ha nem engedi magát elragadtatni sem
az emberek szenvedélyei, sem előitéleteik által, hogy saját szemeivel
lásson, hogy saját szívével érezzen, hogy semmiféle tekintély ne
kormányozza, csak a saját elméje. Ebben a helyzetben nyilvánvaló, hogy
azoknak a tárgyaknak a sokasága, melyek érintik, a gyakori érzések,
melyek hatnak rá, a valódi szükségleteinek megszerzésére való különböző
eszközök sok olyan eszmét kell hogy adjanak neki, a melyek soha nem
lettek volna meg benne, vagy a melyeket lassabban szerzett volna meg. A
szellem természetes fejlődése csak siettetve van, de nem felforgatva.
Ugyanaz az ember, a kinek butának kellene maradnia az erdőkben, okos és
értelmes emberré válhatik a városban, ha csak egyszerű szemlélő volna
ott. Semmi sem alkalmasabb valakit bölcscsé tenni, mint azok a
bolondságok, melyeket lát, de nem vesz bennük részt; még az is, a ki
részt vesz bennük, okul rajtuk, föltéve, hogy nem téteti magát bolonddá
és nem viszi beléjük azoknak a tévedését, a kik elkövetik őket.
Fontoljátok meg azt is, hogy képességeink által korlátozva lévén az
érzékelhető tárgyakra, csaknem semmiféle hatályt nem engedünk a
filozófia elvont fogalmainak és a merőben intellektuális eszméknek. Hogy
ezeket elérjük, ahhoz vagy le kellene rázni magunkról a testünket, a
melyhez oly erősen hozzá vagyunk fűzve, vagy tárgyról-tárgyra
fokozatosan és lassan kellene haladnunk vagy végül hirtelen és csaknem
egy ugrással kellene átugratnunk a közbeeső közt, egy olyan
óriás-lépéssel, melyre a gyermekkor nem képes és a melyhez a felnőtt
embereknek is egy sereg külön az ő számukra készült lépcsőre van
szükségük. Az első elvont eszme az első ilyen lépcső, de én bizony alig
tudom belátni, hogyan gondolják megszerkeszthetőnek.
A felfoghatatlan tény, a mely átölel mindent, a mely mozgatja a világot
és a lények egész rendszerét formálja, sem szemeinkkel nem látható, sem
kezünkkel nem tapintható; rejtve marad minden érzékünk számára: a mű
látható, a munkása elrejtőzik. Nem kicsi dolog felismerni létezését és
mikor eljutottunk idáig, mikor azt kérdezzük: milyen? hol van? a
szellemünk összezavarodik, eltéved és nem tudunk többé mit gondolni.
Locke azt akarja, hogy kezdjük a szellemek tanulmányozásán és azután
térjünk át a testekére. Ez a babona, az előitéletek, a tévedés módszere,
nem pedig az észé, sem a jól elrendezett természeté; ez annyi, mint
bekötni a szemünket, hogy megtanuljunk látni. Sokáig kell hogy tanultuk
légyen a testeket, hogy valódi fogalmat alkothassunk a szellemekről és
hogy gyaníthassuk létezésüket. Az ellenkező sorrend csak arra való, hogy
meghonosítsa a materializmust.
Mivel érzékeink ismereteinknek első eszközei, a testi és érzékelhető
tények az egyedüliek, melyekről közvetlen fogalmunk van. Ennek a szónak:
_szellem_, nincs semmi értelme arra nézve, a ki nem filozofált. A
szellem csak test a nép és a gyermekek szemében. Avagy nem olyan
szellemeket képzelnek-e, melyek kiáltoznak, beszélnek, ütnek, lármát
csinálnak? Már pedig azt meg fogja vallani mindenki, hogy az olyan
szellemek, melyeknek karjuk és nyelvük van, nagyon hasonlítanak a
testekhez. Ezért alkottak maguknak az összes népek, a zsidókat sem véve
ki, testi isteneket. Mi magunk ilyen kifejezéseinkkel: Szent Lélek,
Szentháromság, nagyobbára annak rendje és módja szerint való
anthropomorphiták vagyunk. Megvallom, arra tanítanak, hogy azt mondjuk,
Isten mindenütt jelen van; de azt is hiszszük, hogy a levegő is
mindenütt jelen van, legalább a mi légkörünkben és a _szellem_ szó
eredete szerint maga is annyit jelent, mint lélekzet, szellő. Ha egyszer
hozzászoktatják az embereket, hogy olyan szavakat mondjanak, melyeket
nem értenek meg, ezután már könnyű azt mondatni velük, a mit akarunk.
A mi más testekre kiható cselekvésünk érzése kezdetben azt kellett, hogy
elhitesse velünk, hogy ha ezek a testek hatnak ránk, ez hasonló módon
történik, mint a hogy mi hatunk rájuk. Igy az ember azon kezdte, hogy
lélekkel ruházott fel minden tényt, melynek hatását érezte. Kevésbbé
erősnek érezve magát, mint ezeknek a lényeknek nagyobb része, nem tudva
felismerni hatalmuk korlátait, korlátlannak képzelte és istent csinált
belőlük, mihelyest testtel ruházta fel őket. A legrégibb korok folyamán
az emberek, megrémülve mindentől nem láttak a természetben semmit
holtnak. Az anyag fogalma nem kevésbé lassan alakult ki bennük, mint a
szellemé, mivel az előbbi fogalma maga is absztrakczió. Így töltötték be
a világegyetemet érzékelhető istenekkel. A csillagok, a szelek, a
hegyek, a folyamok, a fák, a városok, még a házak is mind külön
lélekkel, istennel, élettel birtak. Lábán torzképei, a vademberek
bálványai, a négerek fetisei, mind a természet és az emberek művei,
voltak a halandók első istenségei; a polytheismus volt első vallásuk és
a bálványimádás első istentiszteletük. Csak akkor birtak egy egyetlen
Istent elismerni, mikor mind jobban általánosítva eszméiket, képesek
lettek visszamenni egy kezdő okig és értelmet adni a _substantia_
szónak, a mely alapjában véve a legnagyobb abstractió. Tehát minden
gyermek, a ki hisz Istenben, szükségszerűen bálványimádó vagy legalább
is anthropomorphita és ha egyszer a képzelet látta Istent, nagyon ritka
dolog, hogy az értelem felfogja. Ime, épen ez a tévedés, a melyre a
Locke sorrendje vezet.
Eljutva, nem tudom, mikép, a substantia elvont fogalmáig, láthatni, hogy
ha meg akarunk engedni egy egyedüli substantiát, egymással
összeférhetetlen tulajdonságokat kell neki tulajdonítanunk, a melyek
kölcsönösen kizárják egymást, mint pl. a gondolat és a kiterjedés, a
melyek egyike lényege szerint osztható, másika pedig kizár minden
oszthatóságot. Máskülönben felfoghatjuk, hogy a gondolat, vagy ha jobban
tetszik, az érzés eredeti tulajdonság és elválaszthatatlan a
substantiától, a melyhez tartozik s hogy ugyanígy áll a dolog a
kiterjedésnek substantiájához való viszonyát illetőleg. Ebből az
következik, hogy azok a lények, melyek a tulajdonságok egyikét
elvesztik, elvesztik a substantiát is, a melyhez ez tartozik, hogy
következőleg a halál csak a substantiák elválasztódása és hogy azok a
lények, a melyekben ez a két tulajdonság egyesítve van, abból a két
substantiából vannak összetéve, a melyekhez ez a két tulajdonság
tartozik.
Már most fontoljátok meg, hogy milyen távolság marad még a két
substantia és az isteni természet fogalma között; lelkünkre-testünkre
való kihatásának és Istennek az összes lényekre való kihatásának
érthetetlen eszméje között. A teremtés, a megsemmisülés, a mindenütt
jelenvalóság, az örökkévalóság, mindenhatóság, az isteni attributumok
eszméi, mindezek az eszmék, melyeket csak igen kevés ember tud olyan
zavarosnak és homályosnak látni, mint a milyenek és a melyekben nincs
semmi homályos a nép szemében, mert ez nem ért meg belőlük semmit, –
hogy nyilvánulhatnának egész erejükben, vagyis egész homályosságukban az
olyan fiatal szellemek előtt, a kik még az érzékek első műveleteivel
vannak elfoglalva és csak azt értik meg, a mit meg tudnak érinteni?
Hiába vannak a végtelen mélységei megnyilva körülöttünk, a gyermek nem
tud megrémülni tőlük, gyönge szemei nem tudnak behatolni mélységébe A
gyermeknek minden végtelen, nem tud korlátot vetni semminek, nem mintha
nagyon hosszú volna a mértéke, hanem mert rövid az értelme. Sőt én azt
figyeltem meg, hogy a gyermekek a végtelent inkább az előttük ismeretes
méreteken innen vetik, mint rajtuk túl. Egy végtelen teret inkább fognak
lábukkal megbecsülni, mint szemükkel; számukra nem annál terjed ki
messzebbre, mint a mennyire látni tudnak, hanem annál, a mennyire menni
tudnak. Ha Isten hatalmáról beszélnek nekik, úgy fogják vélni, csaknem
olyan hatalmas, mint az apjuk. Ismeretük lévén rájuk nézve a lehetőségek
mértéke, minden dologban kisebbnek itélik azt, a miről beszélnek nekik,
mint azt, a mit tudnak. Ilyenek a a tudatlanság és a gyönge szellem
természetes itéletei. Ajax félt volna megmérkőzni Achillesszel, ellenben
Jupitert harczra hivta ki, mert Achillest ismerte, Jupitert pedig nem
ismerte. Egy svájczi paraszt, a ki a világ leggazdagabb emberének
tartotta magát és a kinek próbálták megmagyarázni, mi a király, büszkén
kérdezte, lehet-e a királynak száz tehene a hegyen?
Előre látom, mennyire meg lesznek lepetve olvasóim, ha azt látják, hogy
növendékem első korát a nélkül kisérem végig, hogy a vallásról beszélnék
neki. Tizenöt éves korában nem tudta, van-e lelke és talán még
tizennyolcz éves korában sincs meg az ideje, hogy megtudja, mert ha
kelleténél hamarabb tudja meg, abban a veszedelemben forog, hogy sohase
fogja tudni.
Ha le kellene festenem a boszantó butaságot, akkor lefesteném a pedánst,
a mint a katekizmust tanítja a gyermekeknek; ha ezt a gyermeket bolond
gyermekké akarnám tenni, arra kényszeríteném, hogy magyarázza meg, mit
mond, mikor a katekizmust felmondja. Azt fogják ellenem vetni, hogy a
kereszténység dogmáinak nagyobb része misztérium lévén, megvárni, míg az
emberi szellem képes lesz felfogásukra, nem annyit jelent, mint
megvárni, míg a gyermekből ember lesz, hanem megvárni, míg az ember
nincs többé. Erre én először is azt felelem, hogy vannak misztériumok,
melyeket nemcsak lehetetlen az embernek fölérni észszel, hanem hinni is
és hogy nem látom be, mit nyernek vele, ha ezekre megtanítják a
gyermekeket, ha csak nem akarják őket idejekorán megtanítani hazudni.
Sőt mi több, azt mondom, ahhoz, hogy megengedjük ezeket a
misztériumokat, legalább azt kell megérteni, hogy felfoghatatlanok; a
gyermek pedig még ennek felfogására sem képes. Annak a kornak számára, a
mikor minden misztérium, nincsenek kimondott misztériumok.
_Hinni kell Istenben, hogy üdvözűljünk._ Ennek a dogmának a félreértése
a szülőoka a heves türelmetlenségnek és oka mindazoknak a hiábavaló
tanításoknak, melyek halálos csapást mérnek az emberi észre,
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Emil, vagy a nevelésről - 26
- Parts
- Emil, vagy a nevelésről - 01Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4040Total number of unique words is 186228.7 of words are in the 2000 most common words40.4 of words are in the 5000 most common words46.4 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 02Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4071Total number of unique words is 191430.1 of words are in the 2000 most common words40.4 of words are in the 5000 most common words47.0 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 03Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4177Total number of unique words is 188128.4 of words are in the 2000 most common words39.6 of words are in the 5000 most common words46.3 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 04Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4145Total number of unique words is 185229.1 of words are in the 2000 most common words40.6 of words are in the 5000 most common words47.8 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 05Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4144Total number of unique words is 182429.9 of words are in the 2000 most common words42.1 of words are in the 5000 most common words48.2 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 06Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4088Total number of unique words is 181829.2 of words are in the 2000 most common words40.5 of words are in the 5000 most common words47.3 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 07Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4153Total number of unique words is 183528.6 of words are in the 2000 most common words39.8 of words are in the 5000 most common words46.6 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 08Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4168Total number of unique words is 185530.8 of words are in the 2000 most common words42.4 of words are in the 5000 most common words48.1 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 09Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4118Total number of unique words is 175329.2 of words are in the 2000 most common words41.9 of words are in the 5000 most common words48.2 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 10Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4151Total number of unique words is 189530.4 of words are in the 2000 most common words42.3 of words are in the 5000 most common words49.3 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 11Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4159Total number of unique words is 181528.3 of words are in the 2000 most common words38.5 of words are in the 5000 most common words44.5 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 12Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4203Total number of unique words is 194830.0 of words are in the 2000 most common words40.5 of words are in the 5000 most common words46.8 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 13Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4155Total number of unique words is 188526.8 of words are in the 2000 most common words36.9 of words are in the 5000 most common words42.4 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 14Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4185Total number of unique words is 194928.9 of words are in the 2000 most common words39.0 of words are in the 5000 most common words45.9 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 15Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4215Total number of unique words is 190729.1 of words are in the 2000 most common words41.1 of words are in the 5000 most common words47.9 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 16Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4134Total number of unique words is 189128.2 of words are in the 2000 most common words39.7 of words are in the 5000 most common words45.6 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 17Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4170Total number of unique words is 182129.2 of words are in the 2000 most common words40.6 of words are in the 5000 most common words47.1 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 18Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4115Total number of unique words is 185729.0 of words are in the 2000 most common words40.3 of words are in the 5000 most common words46.4 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 19Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4174Total number of unique words is 188029.6 of words are in the 2000 most common words40.1 of words are in the 5000 most common words47.3 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 20Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4208Total number of unique words is 180530.1 of words are in the 2000 most common words41.8 of words are in the 5000 most common words49.3 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 21Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4099Total number of unique words is 183126.9 of words are in the 2000 most common words36.5 of words are in the 5000 most common words43.9 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 22Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4068Total number of unique words is 185927.8 of words are in the 2000 most common words40.1 of words are in the 5000 most common words47.0 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 23Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4131Total number of unique words is 185228.4 of words are in the 2000 most common words39.9 of words are in the 5000 most common words45.7 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 24Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4079Total number of unique words is 188028.3 of words are in the 2000 most common words38.8 of words are in the 5000 most common words44.5 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 25Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4078Total number of unique words is 183528.7 of words are in the 2000 most common words39.4 of words are in the 5000 most common words45.6 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 26Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4052Total number of unique words is 193029.5 of words are in the 2000 most common words41.0 of words are in the 5000 most common words48.1 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 27Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4029Total number of unique words is 172527.8 of words are in the 2000 most common words38.9 of words are in the 5000 most common words44.4 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 28Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4209Total number of unique words is 174729.0 of words are in the 2000 most common words39.6 of words are in the 5000 most common words46.2 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 29Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4097Total number of unique words is 183228.1 of words are in the 2000 most common words40.7 of words are in the 5000 most common words47.3 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 30Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4037Total number of unique words is 171930.3 of words are in the 2000 most common words41.4 of words are in the 5000 most common words46.8 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 31Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4113Total number of unique words is 185828.7 of words are in the 2000 most common words40.4 of words are in the 5000 most common words46.2 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 32Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4066Total number of unique words is 190027.4 of words are in the 2000 most common words39.0 of words are in the 5000 most common words45.6 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 33Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4136Total number of unique words is 192927.6 of words are in the 2000 most common words38.0 of words are in the 5000 most common words43.9 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 34Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4202Total number of unique words is 183430.8 of words are in the 2000 most common words42.0 of words are in the 5000 most common words48.8 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 35Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4138Total number of unique words is 190427.3 of words are in the 2000 most common words37.5 of words are in the 5000 most common words43.3 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 36Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4205Total number of unique words is 194228.6 of words are in the 2000 most common words39.4 of words are in the 5000 most common words45.1 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 37Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4137Total number of unique words is 184628.5 of words are in the 2000 most common words38.7 of words are in the 5000 most common words44.2 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 38Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4188Total number of unique words is 183828.8 of words are in the 2000 most common words39.4 of words are in the 5000 most common words46.1 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 39Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4256Total number of unique words is 176329.5 of words are in the 2000 most common words41.1 of words are in the 5000 most common words47.1 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 40Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4179Total number of unique words is 189427.9 of words are in the 2000 most common words39.0 of words are in the 5000 most common words46.6 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 41Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4184Total number of unique words is 184830.8 of words are in the 2000 most common words44.1 of words are in the 5000 most common words51.2 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 42Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4210Total number of unique words is 183930.2 of words are in the 2000 most common words42.4 of words are in the 5000 most common words50.0 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 43Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4193Total number of unique words is 193130.5 of words are in the 2000 most common words43.9 of words are in the 5000 most common words50.8 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 44Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4128Total number of unique words is 191229.7 of words are in the 2000 most common words41.9 of words are in the 5000 most common words48.1 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 45Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4137Total number of unique words is 196129.7 of words are in the 2000 most common words42.4 of words are in the 5000 most common words48.9 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 46Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4261Total number of unique words is 191731.5 of words are in the 2000 most common words44.6 of words are in the 5000 most common words51.0 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 47Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4208Total number of unique words is 183331.0 of words are in the 2000 most common words44.5 of words are in the 5000 most common words50.9 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 48Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4070Total number of unique words is 167928.1 of words are in the 2000 most common words39.6 of words are in the 5000 most common words46.3 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 49Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4030Total number of unique words is 182330.0 of words are in the 2000 most common words41.3 of words are in the 5000 most common words47.4 of words are in the 8000 most common words
- Emil, vagy a nevelésről - 50Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 3560Total number of unique words is 168831.8 of words are in the 2000 most common words43.8 of words are in the 5000 most common words50.1 of words are in the 8000 most common words