Emberi problémák - 12

Total number of words is 3804
Total number of unique words is 1920
23.5 of words are in the 2000 most common words
33.0 of words are in the 5000 most common words
38.9 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
tudatából, mint a protestáns felekezetek, melyek a felvilágosodottságot
maguk számára vindikálják és a megmagyarázhatatlant akarják észokokkal
megmagyarázni. A nagy tömegekre ezért van a katolicizmusnak szuggesztiv
hatása és ezért tud bizonyos határig világfelfogást adni, minek
lehetősége a protestáns felekezeteknél tünedezőben van.
=Társadalom és világfelfogás.= Az eddig elmondottak igazolják, hogy a
modern emberek legnagyobb részének, különösen az intelligens, vezetésre
hivatott résznek nincsen világfelfogása, egyetemes képe a mindenségről,
szintézise, amelybe önmagát belekapcsolja. Fejtegetéseink során a
miértjét is megkisérlettük adni ennek a jelenségnek.
Megállapitottuk azt is, hogy a világfelfogásra való törekvés mindig
szükségszerüleg jelentkezett az emberiség körében. Ebből következik
viszont, hogy a világfelfogás hiánya, vagy az emberek hitének
megrendülése egy világfelfogásban, társadalmi betegség, mely nem lehet
el sulyos következmények nélkül. Lássuk ezeket a következéseket.
A modern embernek életét, értve természetesen mindig a tanult,
intelligens osztályokat, kapkodás és idegesség jellemzi. A sokféle, de
összefüggéstelen tudás visszatükröződik egész egyéniségében. Régente a
tudás mennyisége kevesebb volt, de alaposabb és biztosabb. Kevesebb volt
a könyv, de olvasták, megtanulták és hittek benne. Voltak könyvek,
melyek egész nemzedékek gondolkodására és érzelmi világára nyomták rá a
bélyegüket. A mai nagy könyvtermelés mellett tömérdek selejtes irás
kerül forgalomba. A könyveket kapkodva nézegetik, átfutják, elfelejtik.
A nagy könyvtermelés lerontja a kulturát. A háborus gazdagok és irodalmi
gigerlik igényeinek kielégitésére készült amatőrkiadások legnagyobb
részénél mellékes a tartalom s csak a papír, a rajz, a kötés, sőt
gyakran még az sem, hanem a csekély példányszám és a könyv ritkasága a
fontos. Ezek a könyvek nem olvasásra készülnek, hanem a bélyeg- vagy
pipagyüjtéshez hasonló szenvedélynek a kielégitésére.
A nyugtalanság az irodalomban, müvészetben, iparmüvészetben beteges
kilengésekre vezet. Futurizmus, kubizmus ennek a jelenségei. Nemcsak a
müvészi, hanem az erkölcsi és társadalmi értékelések is bizonytalanokká
válnak. Mélynek mondják, ami zavaros és érthetetlen s érthetőnek, ami
tetszetős és felületes. Kételkednek mindenben, társadalmi berendezésben,
parlamentarizmusban, müvészetben, tudományban és végcélban egyaránt.
Szellemi nomádizmus uralkodik az egész világon, mintha az embereknek
hiányoznék a lelki hazájuk. Majd itt, majd ott ütik fel mozgó
tanyájukat, de állandót nem épitenek. Az igazi konstrukciós elv
megdöbbentő módon hiányzik azoknál is, akik magukat konstruktivoknak
szeretik nevezni. A nyughatatlan léleknek müvészetben, politikában,
életben egyaránt szüntelenül uj izgalmakra van szüksége. A sportok a
testnevelés eszközéből versennyé, megélhetés eszközévé és a
hazárdjátéknak ujabb nemévé fajulnak el. Igy érthetők meg az egyes
embereknél a megdöbbentő kilengések a szélső konzervativizmustól a
bolsevizmusig és vissza, amit oly sok esetben tapasztalhattunk. A háboru
lehet kényszeritő szükség, lehet, hogy államférfiu a nemzet jövőjének
megmentése érdekében _ultima ratio_ gyanánt szánja rá magát. De 1914.
előtt voltak sokan, akik a háborut csak uj, izgató, még nem ismert
élmény gyanánt várták. Valami, ami hat az idegekre, akár a morfium. A
háboru után Amerikából valóságos turista áradat indult meg Franciaország
elpusztult vidékeire. _Érdekes_ körülmények között akarták látni
Franciaországot. Az összeomlást megelőző időknek egyik visszataszitóan
perverz jelensége volt, hogy voltak kapitalisták, akik társadalmi
forradalmat hirdető lapokat támogattak. Voltak glaszé-keztyüs és vasalt
nadrágos forradalmárok, akik semmi rokonszenvet sem éreztek az alsóbb
osztályok iránt, bóditó parfümökkel védekeztek az illata ellen, de
csinálták, vagy segitettek csinálni a felfordulást, mert piromániások
módjára akarták látni a tüznek a fellángolását.
Nemcsak a gondolkodásnak, hanem magának a társadalomnak is hiányzik az
egysége. Mig a patriarkális világban mindenki érezte a saját
rendeltetését és egy nagyobb, felsőbb hatalomtól megszabott rendbe való
tartozását, ma általános nyugtalanság tapasztalható az egyes társadalmi
csoportok elhelyezkedésében. Ez a nyugtalanság pedig nemcsak anyagi
természetü. Sokkal mélyebbről fakad és a szinezete az, hogy az egyes
osztályok nem tudják, vagy nem akarják egymást megérteni. Ha nem is
teljesen ellenségül, de legalább is idegenül állanak egymással szemben.
A katona ugy véli, hogy valamely szociális kiválóság, mely hivatásában
nyilvánul meg, felülemeli őt a többi társadalmi osztályokon. Az orvos és
mérnök lenézi a jogászt, aki a paragrafusok béklyóival akarja megkötni
az életet és csavarmenetesen kezeli az igazságot. A disznókat nevelő
kisgazda különbnek tartja magát a jövendő polgárt nevelő tanárnál, mert
annak lábon járó gazdagság nem röfög az udvarában. A megvagyonosodott
iparos és kereskedő s általában a kapitalisztikus foglalkozások legtöbb
képviselője rosszul leplezett irigység hangján beszél a szellemi
foglakozásokról, mert azok nem állanak a _termelő munka_ szolgálatában.
Az intelligencia és szellemi fölény az egyetlen dolog ugyanis, amit
pénzen megvenni nem lehet. Valamennyien közösen megvetik a politikust,
mig csak maguk bele nem csöppennek a politikába. Mintha az irigység
tartaná össze az egész társadalmat. Csak az igazi lelki életet élők, az
igazi irók és müvészek kis köztársasága kivétel, mert ezek csak
önmagukban találják meg, amit a többiek magukon kivül keresnek.
A jó módban élő társadalmi osztályokhoz hasonló nyugtalanság
tapasztalható az ipari munkásság körében is. Különböző okoknál fogva az
ipari munkásságnak ez a nyugtalansága társadalmunknak egyik legsulyosabb
problémája. A rohamos indusztrializálódás a mult század elejétől kezdve
megteremtette a nagyvárosok ipari proletariátusát. Ez is munkás, mint a
régi kézmüvesnek a segédje, de életfeltételeiben, gondolkodásában
egészen más. Tisztán béréből él, munkaadójával nincsen semmiféle
személyes viszonyban, de tömeges együttélésénél fogva sulyában egyre
növekvő jelentőségü eleme a társadalomnak. Relativ sulya nagyobb, mint a
szétszórtan élő és a nagy centrumok hatását kevésbbé érző földmüves
népességnek.
Ez az ipari munkásosztály az utolsó száz év alatt szellemileg nagy
változáson ment keresztül. Száz év előtt a világ dolgainak, a
közgazdasági összefüggésnek ismerete tekintetében óriási ür tátongott
közte és munkaadója között. Száz év alatt a gyáros, a munkaadó
szinvonal, világ-meglátás tekintetében relative nem emelkedett,
legfeljebb az általa használt technikai eszközök tökéletesbedtek. Ezzel
szemben a közoktatás fejlődése, sajtó és pártagitáció segitségével a
munkás nagyot haladt. Megtanult látni, ha nem is tökéletesen, kritizálni
kezdte a dolgokat, ha nem is mindig igazságosan, olvasott, gyülésekre
járt, előadásokat hallgatott, beszélt, nézetei keletkeztek az
emberekről, eseményekről és intézményekről. A nagyvárosok gyári
munkássága értelmiség és kulturális szinvonal tekintetében ma jórészt
fölötte áll az ugynevezett önálló kismesternek. Ez a megváltozott munkás
bizonyos kérdéseket kezdett felvetni a társadalom irányában. Felvetette
például a kérdést, hogy a költségvetésben miért van a lótenyésztésre
nagyobb összeg beállitva, mint a népoktatásra, hogy a szellemi erő és
testi munka szövetségében végzett gazdasági tevékenység mellett miért
van épen ő kizárva a dolgok intézéséből és felvethette különösen a
kérdést, hogy miért van épen ő egy bizonyos kilátástalan sorsra
kárhoztatva, melyből nincsen kiemelkedés.
Lélektanilag ennél, a meglevő társadalmi berendezéssel szemben
bizalmatlan munkásságnál, melynél a tömeges együttdolgozás és
együttlakás mellett a kollektiv erők is müködtek, adva voltak az
izgulékonyságnak és izgathatóságnak összes előfeltételei. Ezt mutatja az
egész tizenkilencedik és kezdődő huszadik század története. A sztrájkot
már a régi munkás is ismerte, de mikor sztrájkolt, mindig csak anyagi
életfeltételeit akarta javitani s amit maga körül látott és ami
körülötte történt, azt a dolgok természetes rendjének, adottságának
tekintette. A mai munkásság sztrájkjai gyakran egészen más természetüek.
A sztrájk látszólag nem pozitiv, ködös célokra irányul, a munka alapvető
feltételei és a _rendszer_ ellen, amely szerint a termelés történik.
Ennek az uj munkásosztálynak a szocializmus lett a hite,
legváltozatosabb és legkülönfélébb formáiban. A nagyvárosok nem jó talaj
a régi értelemben vett vallásosság számára s a munkásság világszerte
nagyrészt elvesztette a vallásos hitét. Ezt a hitet a szocializmus
pótolta s hogy egyáltalán pótolhatta, legjobban mutatja, hogy a léleknek
minden körülmények között van szüksége valamelyes hitre, egyetemleges
képzetre. Dőreség volna azonban azt hinni, hogy a tömegek szocializmusa
egy a Marxnak gazdasági racionalizmusával és vigasztalan
determinizmusával, amely vastag kötetekben van lefektetve és tárgya a
meg nem szünő vitáknak és birálatoknak. Az _élő_ szocializmus eredője
mindazoknak a vágyaknak, sejtéseknek, reménységeknek, melyek az egyén
sorsának jobbraforditására s a világ és a jelen társadalom rendjének a
megváltoztatására irányulnak. Ez a szocializmus soha el nem érhető
valóság, hanem a láthatár szélén lerajzolódó varázsos kékség, vagy
vöröslő hajnal, amely felé milliók és milliók mindenkor törekszenek.
Soha a szocializmus akkora hóditást nem tudott volna tenni a tömegekben,
mint amekkorát tényleg tett, ha ez az alapvető tulajdonsága nem lett
volna meg. Soha Marxnak elvont fejtegetései és következtetései nem
tették volna szocialistává a tömegeket, ha a szocializmus többi
apostolai a változás révén elérhető társadalmi boldogság képét nem
csillogtatták volna meg előttük. Nem ismerve a dolgok valóságát, vagy
tultéve magukat az általuk jól ismert gazdasági törvényeken, fokozták
fel az igéreteiket és ringatták illuziókba a tömegeket, melyek nem
igazságokat, hanem nekik kellemes és tetszetős dolgokat akartak hallani.
Mert a tömeg ünnepek formájában is szereti szimbolizálni illuziójának
tárgyait, ünnepül adták neki a tavaszi ujjáéledés napját, május elsejét.
Igy a tömegek szocializmusa egyáltalán nem puszta gyomorkérdés, nem
puszta gazdasági és társadalmi megfontolásoknak az eredménye, melyet
palliativ eszközökkel el lehetne simitani, vagy érvekkel meg lehetne
dönteni. Aki szocialista tömegekkel érintkezett, az tudja nagyon jól,
hogy azoknak gazdasági és társadalmi iskolázottsága nagyon csekély, de
ezt mindennél erősebb, szinte fanatikus rajongás pótolja. Minden
tömeghiedelem szükségképen vallásos formákat szokott ölteni, mert lelki
szükségletet elégit ki. Épen azért, mig a munkásságnak ezt a lelki
szükségletét más módon kiegyenliteni nem tudjuk, betegségét azzal a
bizonyos _szociális olajcseppel_ nem gyógyithatjuk. Állandóan
hozzáférhető lesz mindenki számára, aki jóhiszemüen, vagy
lelkiismeretlenül támadja a fennálló rendet és uj világoknak a képét
vetiti elébe. Nagyon tanulságos e tekintetben az orosz bolsevizmusnak az
esete, amely a meglevő rendből kiábrándult munkásságot egy fantomnak a
karjaiba hajtotta s oly erős benyomást tudott gyakorolni másutt is az
alsóbb osztályok képzeletére, hogy a történt szerencsétlen kisérletek
után sem lehetett belőle teljesen kiábránditani. A tömeg ugyanis nem az
igazságot szomjuhozza, hanem illuziókat keres. Elfordul a neki nem
tetsző bizonyosságok elől és inkább a tévedést isteniti, ha az őt
elkápráztatja.
Ma az egész világ, győzők és legyőzöttek egyaránt, egy irtózatos
válságnak az állapotát éli át. A háboruban és a háboru után tömegével
omlottak össze állami, társadalmi és gazdasági berendezések, melyeket
megszoktunk csaknem oly biztosaknak és állandóknak tekinteni, akárcsak
magát az életet. A pusztulás magával rántotta az ideálok egész tömegét,
amelyek lehet, hogy hamisak voltak ugyan, de a materiális világban
kielégitették az embereket. Emberekben a régi tekintélyek elhalványodtak
és ledőltek. Valósággal _kalandorok kora_ néven lehetne illetni az egész
világon mindenütt a világháboru és forradalmak utáni időket. A történtek
láttára még a hivő emberek nagy részében is meg kellett rendülni az
erkölcsi világrendbe vetett bizalomnak. A keresztény erkölcsnek alapja a
krisztusi mondás, hogy szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Aki téged
megdob kővel, dobd vissza kenyérrel. Hogy egyeztethetők össze ezek a
tanok minden idők legrettenetesebb háborujával, a hidegen kiszámitott
gyilkolással, a tengeralattjárók harcával, a repülőgépbombákkal, fojtó
gázokkal, asszonyok és gyermekek kiéheztetésével és a háboru után egész
népek életlehetőségeinek elfojtásával? Naiv és egyszerü lelkek, amelyek
nem ismernek ilyen általános szempontokat, megrendülve kérdezik, hol van
a gondviselés igazsága, amely elveszni engedte annyi százezrek és
milliók között épen az ő apjukat, férjüket, fiukat, a család
fenntartóját? Alkalmazásában a keresztény erkölcs sulyos csorbát
szenvedett. Az elveszett régi ideálok helyén üresség támadt, amelyet ki
kell tölteni. A régi tanitások megfakultak, ujra be kell aranyozni őket.
Az egész világ lelkiállapota olyan, mint az egyes emberé a nagy egyéni
csapások és megrázkodtatások után. Igy volt ez mindig a mostanihoz
hasonló nagy válságok idején.
Az uj vagyonok hivalkodó és tobzódó őrülete csak egyik jelensége a
háboru utáni esztendőknek. A francia forradalom és napoleoni háboruk
után is egész Európán tánc-őrület viharzott végig, mintha az emberek a
nagy megpróbáltatás után nem győzték volna kitombolni magukat. De
ugyanakkor a lelki reakció más formában is jelentkezett. Mig egyik
oldalon a szkeptikusok töprengve kerestek feleletet a kérdésre, hogy mit
használt a kiontott vérnek az özöne és hiába keresték a bölcseséget és
igazságot a világ berendezésében, a másik oldalon a _pietizmus_ hulláma
ömlött végig egész Európán és a miszticizmus ejtette rabjaiul az
ideáljaikban csalódott embereket. Politikai titkos társaságok mellett
felburjánoztak a vallásos, pszeudo-vallásos és misztikus jellegü titkos
és kevésbbé titkos alakulatok. Divatba jöttek a csodák és
természetfeletti megnyilatkozások. A titkos rendőrség, cabinet noir és
ujságcenzura mellett ez a korszak hagyta az asztaltáncoltatást és
spiritizmust örökül a következő évtizedekre.
A miszticizmus felé elhajlásnak a jelenségeit ma is erősen lehet
tapasztalni. Sokan azt hitték, hogy a háborut egy uj, nagy, bensőséges
vallási reneszánsz fogja követni. Jeleket véltek látni, hogy mig egyik
oldalon a háboru felszabaditotta a vadság ösztöneit, a másik oldalon a
vallásosságnak egy bizonyos formája felé vezetett. Megtévesztő lehetett
különösen, hogy a keresztény jelszavak milyen bőségesen kerültek
forgalomba uton-utfélen. A kereszténység tanait széltében-hosszában
igyekeztek politikai célokra kiaknázni. Ezek az utszéli jelenségek
természetesen nem számitanak. De Spengler szerint még az is, amit
csakugyan a valláshoz való visszatérésnek lehetne tekinteni, a legtöbb
esetben csak _második vallásosság_, a haldokló nagyvárosok vallásossága,
egy beteges bensőség, amely nem kezdete, hanem befejezése egy kulturának
s csak az elaggott lelkeket melengeti, mint a különböző keleti kultuszok
a késői Rómában cselekedték. Mint Rómában, ugy a háboru utáni Európában
is, divatba jöttek az okkultizmus különböző formái. Nagy könyvtárak
statisztikái mutatják, hogy mig az átlagolvasók tömege a háboru előtt a
regényeket és könnyü szépirodalmat kereste, a háboru alatt a politikát
és történelmet, a forradalmak ideje alatt pedig a szociologiát
kultiválta, addig ma a megismerésen tul eső dolgokkal foglalkozó könyvek
a kapósak, kezdve a hindu filozófiától a _Geheimlehrek_ különböző
fajaiig. Közvetlenül a háboru után okkultista könyvek sorozatos
kiadásokban jelentek meg és az akkori könyvdrágaság és könyvkereskedelmi
pangás mellett is aránylag könnyen találtak vevőkre.
Korunk sokban hasonlit az imperiális Rómának közvetlenül a hanyatlást
megelőző korszakához. A lelkek akkor is meghasonlottak önmagukkal és ott
is megrendült a hit a régi istenekben. Ott is a vallás adta a
világfelfogást és isteni rendeltetéssel magyarázták Róma hivatását, hogy
uralkodjék népek és országok felett. Mikor a hit megdőlt, meginogtak az
erkölcsi, társadalmi és állami alapok. Ott is a nagy anyagi fellendülés,
a látszólagos biztonság takarta a felbomlást, a belső megoszlást, a
társadalmi elégedetlenséget és az egység hiányát. Ott is megvolt egymás
mellett a nagy gazdagság és pauperizmus, a vidék elnéptelenedése és a
lakosságnak a városba tódulása. Akárcsak a mi korunkban a nagy
nemzetközi tőke, mely mindenfelé érdekelve van, biztos, hogy nem
veszithet, mert amit az egyik oldalon veszit, megtérül a másikon, Róma
gazdagjai sem rémültek meg, ha egyik provinciát elpusztitották a
barbárok, mert a többi provinciákban levő birtokaik és elhelyezett egyéb
vagyonuk jövedelméből bőségesen kárpótolták magukat.
Megvoltak a szellemi életnek ugyanazok az aberrációi, mint a mi
korunkban. A számtalan filozófus iskola mind külön igazságot hirdetett,
de mindenki csak félig hitt nekik. A Mithras és Serapis kultuszától
kezdve Heliogabalus fekete kövéig minden irányzat teret követelt
magának. Akárcsak ma, mikor a meggyőződések viharszerüen ingadoznak
ide-oda, bolsevizmustól a fehér és fekete reakcióig, mikor ugyanazok a
reakciónak az apostolai, akiket még nemrégen vörös gombbal láttunk
szaladgálni és szakszervezetekben hallottunk szónokolni, voltak rómaiak
a harmadik és negyedik században, akik háromszor-négyszer tértek át a
kereszténységre és lettek ismét pogányokká. Még a nagy megpróbáltatások
idején is meglepően ugy viselkedtek, mint a mi korunk, mikor ezer
nyomoruság közepette a világ jobban táncol és mulat, mint valaha. Szent
Ágoston szerint az Alarik betörése elől Karthágóba menekült a római
előkelők ugy jártak a cirkuszba, mintha semmi sem történt volna.
Salvianus irja róluk, hogy ez a nép haldoklik, de kacag.
Vajjon mi lesz a mi kulturánk sorsa, lassu felbomlás, összeomlás, vagy
regenerálódás? A sok és megdöbbentő hasonlatosság után Róma sorsától
kell-e rettegnünk, vagy van-e kivezető ut korunknak lelki és társadalmi
válságából? Ilyen kérdésekre a felelet hiábavaló. Valahányszor ugyanis
egy világfelfogás és társadalom sulyos válságban és felbomlásban van, a
méhében mindig egy uj világfelfogás és társadalom küzd a születéseért.
Végeredményben pedig a megujhodás és születés csak a fejlődés örök
törvényének a társadalmi életre is érvényes egyazon elvét szolgálja.
=Uj világfelfogás felé.= Mindezek után következik még az utolsó kérdés:
vigasztalan-e a helyzet az emberiség lelki élete szempontjából? Van-e
okunk rettegni az elkövetkezendő, vagy már jelenlevő lelki válságoktól s
azok társadalmi kilengéseitől és van-e kivezető ut abból a gondolkodási
és erkölcsi utvesztőből, amelybe jutottunk? Igaz-e, amit évezredek előtt
Anaxagoras hirdetett, hogy az ember semmit sem tudhat, semmit sem
tanulhat, hiányzik a biztonsága, érzéki megismerései tökéletlenek,
értelmisége hiányos, az élet pedig rövid? A lemondás hangján kell-e
felvetnünk Pilátus kérdését, az örök kérdést: _Mi hát az igazság?_
Számithatunk-e arra, hogy a mai ingadozás és bizonytalanság után egy uj
és kielégitő világfelfogáshoz eljuthatunk? A modern emberiségnek
feltétlenül ez a legnagyobb és legnehezebb problémája. Szinte azt lehet
mondani, hogy már sokat tudunk ahhoz, hogy azt, amit létünk oka és célja
gyanánt elébünk tárnak, elfogadjuk, de viszont keveset ahhoz, hogy uj
világfelfogásunkat megalkossuk.
Ha összegezzük mindazt, amit fejtegetéseink során elmondottunk, akkor
kettőt állapithatunk meg. Az egyik az, hogy a mózesi kozmogonia s a rája
alapitott világrend, amelyet a kereszténység is átvett, bármilyen
magyarázgatás mellett is nem egyeztethető össze a tudomány
megállapitásaival. A kettő között át nem hidalható ür tátong s ennek az
ürnek az érzéséből származik lelki életünk bizonytalansága. A másik
megállapitás viszont az, hogy bármilyen eredményekhez jutott el a
tudomány, nem tudta a természetnek végső titkait feltárni és az élet
igazi rejtélyét megoldani. Valósággal azt lehet mondani, hogy minél
messzebb jutott el, annál távolabb tolódtak előtte a határok. Ha egy
kérdésre a tudomány megfelelt, mögötte egy ujabb merült fel és
valószinü, hogy a dolgok _lényege_ előttünk ismeretlen is marad. Pascal
szerint a tudás az a golyó, mely minél jobban nagyobbodik, annál inkább
növekszik az ismeretlennel való érintkezési felülete is. A puszta
tudomány igy nem tudott megfelelni az eredetnek és végső rendeltetésnek
a kérdésére és önmagában nem tudott célkitüzést nyujtani. A tömérdek
_causa efficiens_ mellett hiányzik nála a _causa finalis_. Minthogy
pedig a tudományos iskolázottság felébresztette és nagyra növelte az
emberben az okság szükségérzetét, az okok végén elébe meredő kérdőjel
kinos nyugtalansággal gyötri. Mert erre az utolsó kérdésre nincsen
válasz, hiunak tűnik fel egész erőfeszitése és hiábavalónak a megtett
göröngyös, fáradságos ut. Esetleg visszafordulna, de ahonnét kiindult,
oda már nincsen visszatérés.
A töprengő lélek rájön, hogy még azok a nagy általánositások is,
melyeket a természettudomány elébe tár, – erő és anyag, idő és tér,
végtelenség és öntudat, – tulajdonképen csak önkényes kifejezések,
melyek részben önmaguknak ellentmondanak, részben pedig arra szolgálnak,
hogy velük valamit kifejezzünk, amit bizonyitani nem tudunk. Hiszen a
minden megismerésnek kezdete, az öntudat is, – mint már más helyütt
emlitettem, – tulajdonképen problematikus valami, mert megismerése csak
_önmagában_ rejlik. Emellett a tudományos specializálódás korában élünk
és a tömérdek részletmunka mellett még az a törekvés is hiányzott, hogy
az elért eredményeket szintetikus módon összefoglalják. Az emberi
életnek igy organikus középpontja veszett el, mikor a primitiv
orientális ember számára alkotott fogalmak és magyarázatok már nem
tudták kielégiteni, a csupán analizáló, boncoló, tényeket megállapitó
racionalizmus pedig nem tudta neki nyujtani a teremtő erőt, mely a
tények ismeretén kivül azok magyarázatával is szolgál, meglátja a nagy
összefüggéseket és megnyugtató választ ad az emberi rendeltetés nagy
kérdésére.
A minden téren mutatkozó tökéletesedés mellett ezért lopakodott bele a
nyugtalanság és bizonytalanság az emberek lelkébe, mintha mindaz a
haladás, ami történt, nem áldására, hanem átkára vált volna az
emberiségnek. Tudatosan reakciós elemek odáig elmentek, hogy ennek
nyiltan kifejezést adtak, azt mondván, hogy minden bajnak az okozója,
hogy az ugynevezett tudomány hozzá mert nyulni olyan kérdésekhez, melyek
tulmennek az emberi megismerés határain, tudatlanok pedig, akik nem
ismerték a letünt századok erkölcsi életét, a régi, _egyszerü_
erkölcshöz és igénytelenséghez való visszatérésben és a misztikus
gondviselés rendelésének elfogadásában jelölték meg a boldogság utját.
Minden ugy van jól, amint elrendeztetett. Az ember ne akarja
fellebbenteni a szaiszi titok fátyolát és különösen ne akarja megismerni
saját létének örök rejtélyét.
Ilyenformán félig-meddig a tudomány került a vádlottak padjára, a
tudomány, amely maró és boncoló birálatával kikezdte a jámbor hit
alapjait s aláásta évszázados tekintélyeknek, az egyháznak és államnak
tiszteletét. Minden rendben volna, ha a tudomány nem menne tul a
_megengedett_ határokon. Ámde ezeknek a határoknak a megvonása még a
vádlók részéről is nagyon nehéz, mert nem lehetnek bizonyosak benne,
hogy _ártatlannak_ látszó tudományos megállapitások mely pillanatban
válnak lelki forradalmat előidéző tanokká és mert a multak példája
mutatja, hogy a hozzájuk hasonlók által elitélteknek tételeiből nagyon
gyakran váltak egyetemesen elismert kulturértékei az egész emberiségnek.
Velük szemben pedig a tudománynak egyedüli célja az igazságnak minden
melléktekintet nélküli keresése, ennek utja pedig a kutatás és vélemény
feltétlen szabadsága. A tudomány csak azt igényli, hogy akik támadják,
igyekezzenek előbb elért eredményeivel megismerkedni. Ha igaznak
találják, fogadják el, ha nem, cáfolják meg, de alattomosan ne
rágalmazzák. Ez az ut vezet a megértéshez és talán a ma jelentkező lelki
válságnak a megoldásához.
A tudományt vádolni nem lehet, legfeljebb a müvelőit szabad hibáztatni,
hogy a tömérdek részlet-igazság megállapitása mellett nem törekedtek
eléggé azok összefoglalására. Most ennek kell következni. A tények
tömegének ismerete és az ismeretek szaporodása a szaktudóst is
rákényszeriti az általános szempontok szerint való gondolkodásra. Az
átöröklés tana, a kisérleti élettan, a relativitás elve, uj filozófiai
gondolkodásnak a kutforrásai. Az egyes tudományágak határkérdései
rávezetnek a kapcsolatok keresésére. Mindinkább rá kell jönnünk, hogy az
egyetemes tudomány nem az egyes tudományszakok mechanikai jellegü
összegezése, hanem összefüggéseiknek megismerése és a mindenség
rendjének magyarázata. Kifelé is az egységet kell megtalálnunk,
aminthogy befelé öntudatunk egység formájában jelentkezik. Ez az egység
csak harmonikus világnézlet lehet, melyet sem a világ jelenségei és
tapasztalati tényei, sem pedig a léleknek tisztán filozófikus vizsgálata
nem adhatnak meg, hanem csakis a lélek és külvilág egymáshoz való
viszonya és kiegyenlitődése.
Teljesen tisztában vagyunk vele, hogy e kiegyenlitődés _mikéntjének_ a
megállapitása a legnehezebb feladatok közé tartozik és tudjuk azt is,
hogy az idevezető utnak a nyomjelzése e kis tanulmánynak a leggyengébb
fejezete. Mégis a következtetések levonása gyanánt a következőkben ezt
is meg kell kisérelnünk.
Az ut, amelyen a kiegyenlitődéshez eljuthatunk, a természettudományon át
vezet, amely megállapitotta a fejlődés örök törvényszerüségét és ennek a
fejlődésnek törvényeit kezdte alkalmazni nem csupán a növény- és
állatvilágra, hanem magára a világegyetemre, az emberre és a társadalmi
élet jelenségeire is. A világegyetem nem mesterséges, önkényes,
mechanikai jellegü alkotás, hanem állandóan fejlődésben levő,
örökkön-örökké megujuló valami, az ember pedig nem betetőzése, koronája
a teremtésnek, hanem csak egy láncszeme a folyton folyamatban levő és
még tökéletesebb formák felé törekvő átalakulásnak. Ez a
természettudományon alapuló világnézlet _optimizmusának_ a kutforrása. A
mai ember és egyáltalán _semmiféle ember nem öncél; a cél mindig az
utód,_ a következő nemzedékek végtelen sorozata. Az egyén mulandó,
csupán rövid ideig tartó öntudatos létre emelkedik ki a nagy
ismeretlenből, a faj azonban állandó és az élet örök. Az egyén és az
emberiség célja, hogy ezt a földi világot szebbé, jobbá és igazságosabbá
tegye a sarkait taposó uj nemzedék számára. Az emberi élet igy akarja
magát általunk folyton kedvezőbb feltételek között fenntartani. Ez a
kiindulási pontja az uj világfelfogásank.
Ebbe kapcsolódik bele az erkölcsnek és hitnek a kérdése. Az emberi élet
és a társadalom tudatos berendezésének előfeltételei közé tartozik, hogy
az erkölcsi elvek szerint történjék. A természettudományos világfelfogás
nem ellensége az etikának; ebben különbözik a reneszánsztól, amely
lényegében _amorális_ volt és mig külső formáiban megtartotta a
kereszténységet, tultette magát annak erkölcstanán. Ha uj
világfelfogáshoz akarunk eljutni, abban nagy szerepet kell juttatnunk az
erkölcsnek és azt a tömérdek erőt, amelyet az összes keresztény
felekezetek évszázadokon át egy naiv és a tényekkel ellentétben álló
kozmogoniának a védelmére és egymás megcáfolására pazaroltak, a
krisztusi erkölcstannak a szolgálatába kell állitani. Épenigy ez a
világfelfogás, amely nem fogad el csodákat és természetellenes
beavatkozásokat a mindenség sorsába, nincs ellentétben az istenségnek,
mint végső oknak a feltételezésével, de ez az istenség nem valamely
dogmának körülmagyarázott istene, aki egy választott népre van
lokalizálva, vagy akire a skolasztikusok felvetik még azt a kérdést is,
hogy _habetne_ _dentem sanctissima Trinitas?_ – hanem a nagy
megismerhetetlen, akit épen megismerhetetlensége tesz végtelenné és
magasztossá. Itt, a megismerhetőnek és megismerhetetlennek a határán van
a tudománynak és nem dogmaszerüen felfogott hitnek a találkozási pontja
és kiegyenlitődésének a lehetősége. A hit az ember lelki megváltásának a
kérdése, amelyet mindenki csak önmagából kiindulva, belülről szerezhet
meg. Sem a hitnek, sem az etikának nincs köze a világ keletkezésének
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Emberi problémák - 13
  • Parts
  • Emberi problémák - 01
    Total number of words is 3718
    Total number of unique words is 1972
    22.7 of words are in the 2000 most common words
    33.3 of words are in the 5000 most common words
    38.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 02
    Total number of words is 3769
    Total number of unique words is 1751
    22.3 of words are in the 2000 most common words
    32.4 of words are in the 5000 most common words
    37.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 03
    Total number of words is 3828
    Total number of unique words is 1877
    22.0 of words are in the 2000 most common words
    32.2 of words are in the 5000 most common words
    38.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 04
    Total number of words is 3770
    Total number of unique words is 1881
    20.9 of words are in the 2000 most common words
    30.5 of words are in the 5000 most common words
    35.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 05
    Total number of words is 3661
    Total number of unique words is 1842
    21.9 of words are in the 2000 most common words
    31.8 of words are in the 5000 most common words
    38.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 06
    Total number of words is 3715
    Total number of unique words is 1897
    22.4 of words are in the 2000 most common words
    32.4 of words are in the 5000 most common words
    38.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 07
    Total number of words is 3765
    Total number of unique words is 1968
    21.7 of words are in the 2000 most common words
    30.8 of words are in the 5000 most common words
    37.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 08
    Total number of words is 3727
    Total number of unique words is 2022
    21.5 of words are in the 2000 most common words
    30.6 of words are in the 5000 most common words
    35.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 09
    Total number of words is 3805
    Total number of unique words is 1943
    23.7 of words are in the 2000 most common words
    34.4 of words are in the 5000 most common words
    40.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 10
    Total number of words is 3826
    Total number of unique words is 1910
    23.6 of words are in the 2000 most common words
    32.9 of words are in the 5000 most common words
    38.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 11
    Total number of words is 3801
    Total number of unique words is 1946
    24.4 of words are in the 2000 most common words
    34.1 of words are in the 5000 most common words
    40.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 12
    Total number of words is 3804
    Total number of unique words is 1920
    23.5 of words are in the 2000 most common words
    33.0 of words are in the 5000 most common words
    38.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 13
    Total number of words is 3748
    Total number of unique words is 1840
    23.2 of words are in the 2000 most common words
    32.5 of words are in the 5000 most common words
    38.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 14
    Total number of words is 3777
    Total number of unique words is 1924
    22.4 of words are in the 2000 most common words
    32.6 of words are in the 5000 most common words
    37.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 15
    Total number of words is 3845
    Total number of unique words is 1912
    23.3 of words are in the 2000 most common words
    32.8 of words are in the 5000 most common words
    38.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 16
    Total number of words is 1489
    Total number of unique words is 868
    29.7 of words are in the 2000 most common words
    40.3 of words are in the 5000 most common words
    46.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.