Emberi problémák - 04

Total number of words is 3770
Total number of unique words is 1881
20.9 of words are in the 2000 most common words
30.5 of words are in the 5000 most common words
35.7 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
de uralma időnként messze kiterjedt Sziria és a Termékeny Félhold felé.
Tudjuk, hogy a huszadik évszázad utolsó negyedében a hetita fegyverek
Babilonig eljutottak. A ló náluk is a helyváltozatásnak és harcnak egyik
fontos tényezője. Másfél évszázaddal később északkelet felől, a Zagros
hegyvidékéről egy uj nép, amelynek hovatartozandósága még nincsen
tisztázva, a _kassiták_, rohanják meg Babilont és a régi uralkodók
legyőzése után ott több évszázadra terjedő dinasztiát alapitanak.
Ugyanebben az időtájban megkezdődik Palesztina felől a szemiták lassu
beszivárgása Egyiptomba, amit száz esztendő mulva követ a _hiksosok_
hóditó megjelenése. 1450. körül valószinüleg idegen bevándorlók
elpusztitják a knossosi királyi palotát és megdöntik a krétai
birodalmat. A tizenkettedik századra esik a hetita birodalom bukása, a
trójai háboru, a filiszteusok megtelepedése Kánaánban és az a
többszörösen megismétlődő sajátságos, háborus népmozgalom, melyet az
egyiptomi adatok alapján a _tengeri népek vándorlása_ néven ismerünk.
Ha ezeket az eseményeket, melyeket a keleti népek történetével
foglalkozó kézikönyvek többé-kevésbbé elszigetelten, országok és népek
szerint külön-külön tárgyalnak, igy egymás mellé állitjuk, önkéntelenül
is adódni kell annak a feltevésnek, hogy valami közös mozgató rugónak
kell müködni mögöttük. Mindezeket a jelenségeket valószinüleg egy közös,
nagy nevezőre, az _északiak megjelenésére_ kell visszavezetnünk.
Akár a kassitákról, akár pedig a hetitákról azt állitani, hogy árják
lettek volna, nem lehet. Főleg a hetitákról, részint saját emlékeiken,
részint pedig egyiptomi ábrázolásokban nagyon sok képünk is maradt fenn,
amelyek egyáltalában nem a mostani európaiakhoz hasonlatosaknak tüntetik
fel őket. De hogy árja elemekkel találkozunk náluk, az kétségtelen. A
kassita királyok nevei között is vannak határozottan árja jellegüek. A
boghazköi könyvtár leleteiből megállapitható, hogy a hetita birodalomban
többféle nyelvet beszéltek. Ezek között van egy, a _nasili_, amelyben
kétségtelen indogermán elemek fordulnak elő. Még meglepőbb adatokat
tartalmaznak az 1887-ben felfedezett tell-el-amarnai levelek, melyek IV.
Amenophis fáraónak a babiloni, hetita és mitanni udvarokkal folytatott
diplomáciai jegyzékváltását tartalmazzák. A felső Eufrátes mentén
uralkodó mitanni királyok teljesen árja nevüek: Sutarna, Dusratta,
Artatama s a szerződésüket védő istenek – Indra, Varuna, Mitra, – az
indiai árják isteneivel látszanak azonosoknak. A tengeri népekről
szintén meglehetősen pontos egyiptomi ábrázolások maradtak fenn. E
népeknek, melyeket az egyiptomiak »északiak a tenger minden vidékeiről
és országaiból« gyüjtőforgalomban egyesitenek, a neveik meglepők: _luku,
akaivas, turs, saklus, sardan, pulsat_ és _danan_. Ezekben a nevekben
nem nehéz a likiaiak, achivok, tirsenek, sikulok, sardanák, filiszteusok
és danaok, vagy görögök nevét felismernünk.
Ezzel eljutottunk ahhoz a ponthoz, melyre nagyon nyomatékosan akarunk
rámutatni. Ha azok a népek, melyek a második évezred elejétől kezdve
északról tolulnak a Termékeny Félhold felé, még nem teljesen árják is,
mozgalmukat a római limes ellen mozgó kelta-germán áradat analogiájával
lehet megmagyarázni. Mindenesetre árják voltak közöttük és részben árják
voltak ennek a vándorlásnak a vezetői. Pontosan ennek az
árja-vándorlásnak az irányait és időpontjait természetesen meghatározni
nem lehet. Minden valószinüség amellett szól azonban, hogy egy keleti ág
a Kr. e. harmadik évezredben az Ural és a Kaspi tó közötti mélyedésen át
eljutott az Oxus és Jaxartes vidékére és ott kettéoszolva, keleti
irányban Pandzsábnak, délnyugat felé pedig Iránnak vette az utját. A
babiloni őstörténelem kutatói fontos tényként mutatnak rá arra a
körülményre, hogy a _jadeit_ behozatala Közép-Ázsiából Babilonba Kr. e.
2000 körül egyszerre megszakad. Nagyon is kézenfekvő az a feltevés, hogy
a dél felé mozgó árják voltak azok, akik a babiloni kereskedők által
ismert ősi turkesztáni utat elzárták.
Az Oxus felől beköltöző északiak közül a keleti ágból lettek az
árja-indiaiak, a nyugatiból pedig a médek, perzsák és örmények ősei. A
kisázsiai árja elemeknél minden valószinüség szerint más lehetett a
vándorlás iránya. Ezeknél azt kell feltételeznünk, hogy vagy a
Kaukázuson, vagy pedig a mai Besszarábián, Trácián és a Boszporuson
keresztül jutottak a Taurus és Antitaurus vidékére. Az összes Ázsiába
elkerült északiaknak azonban át kellett haladniok a dél-orosz
pusztaságokon, ahonnét magukkal hozták a ló és szekér használatát. A ló,
mint harci állat és a hadi szekér, amely mai ismereteink szerint a
hetitáknál tünik fel először, olyan fölényt biztositott nekik a
civilizáció tekintetében náluk sokkal előrehaladottabb keletiek felett,
hogy annak ezek nem tudtak ellentállni.
Ugyanakkor azonban, mikor az északi füves rónaságokról megindult az
árják vonulása a Termékeny Félhold felé, az árják többi ágai, a
hellének, latinok, kelták és utoljára a germánok elárasztják Európát is,
egészen az Atlanti oceánig. Az európai ágak közül először a hellének
lépnek a történelmi világosság körébe. Őseik először lassan szivárognak
be a Balkán félsziget déli részébe, az Égei tenger szigeteire és
Kisázsia partjaira, ahol a krétai müveltség kisugárzásában Mykene,
Tyrins és Trója civilizációja felépült. Hogy a beköltözés, hóditás,
együttélés és összeolvadás egyes fázisai miként játszódtak le, nem
tudjuk. Azt sem tudjuk megállapitani, hogy a különböző elnevezések,
pelasg, achiv, danao, eol, dór, stb., az egyes néphullámok milyen
egymásra következésének felelnek meg. Egy bizonyos, a görög
hősmondákban, melyeket még a mi diákkorunk idején is nagyon szivesen
utaltak jobb magyarázat hiányában a hitregék világába és amelyeket
mesterkélten nap-mitológiával akartak megfejteni, sokkal több a
valószerü elem, mint még néhány évtizede általában feltételezték. A
krétai labirintus és a trójai háboru nem mesék többé, hanem történelmi
valóságok, melyeknek még hozzávetőleges időpontját is meg tudjuk
állapitani. Az elsőnek elpusztitása a tizenötödik század közepére, az
utóbbinak időpontja pedig a tizenkettedik század elejére esik. Ez a két
dátum az északi bevándorlók felülkerekedésének legfontosabb időjelzője.
Bizonyos azonban az is, hogy ezek az északi barbárok a civilizációban és
kulturában nagyon tehetséges tanitványoknak bizonyultak. A pusztitás
mellett tanultak is. A minosi és mykenei civilizáció emlékei, melyeket
Homeros leirásaiban megörökitett, nem vesztek el nyomtalanul,
ellenkezőleg a barbárság átmeneti időszaka után páratlan virágzásnak
indultak s amit a hellén nép müvészetben és tudományban produkált, az
ókornak máig is legbecsesebb ajándéka. A tényezők között, melyek modern
civilizációnk alkotó elemeit szolgáltatják, a hellén nép öröksége
mindmáig a legelőkelőbb helyet foglalja el. A hellének már nem
staféta-futók a világosság fáklyájának hordozói sorában: ők már a teljes
világosságot hozzák magukkal. Ők zárják be a civilizáció uttörőinek
sorát.
=Az amerikai ember rejtélye.= A tudomány mai állása szerint az ember
Amerikában csak nagyon későn jelent meg. Mindazok a szenzációs
hiradások, melyek a patagoniai és kaliforniai ősemberről világgá
röppentek, sőt amelyek még az emberiség őshazáját is Amerikába akarták
áthelyezni, a tudományos kritika megvilágitásában nem állották meg a
helyüket. Az ember megjelenése Amerikában vagy valamelyik késői
interglaciális periódusra, vagy az északi nagy jégtakaró elvonulása
utáni időre esik, mikor a Bering szoros szabaddá vált és Ázsia felől az
ember beszüremkedése és az amerikai kontinens területére
megkezdődhetett. Eleinte az előnyomulás nagyon nehezen történhetett, de
mikor az első bevándorlók utódai átlépték a Yukon vidékének és a Sziklás
hegységnek gátjait, terjeszkedésüknek a Mississippi medencéje és
Közép-Amerika felé számottevő akadály nem állott utjában. Ma a tudomány
előtt Amerika őslakosságának mongol rokonsága, vagy egy premongol
tipustól való leszármazása, megállapitott tény. Az amerikai
archeologusok nagy része a mi időszámitásunk előtt hét-tizezer évre
teszi a nyugati kontinens benépesedését.
Mikor a spanyolok 1517-ben Yukatan partjaira léptek és további utjokban
fokozatosan megismerkedtek az amerikai kontinens többi részeivel is,
meglepetve állottak meg a hatalmas, piramisszerü épitmények előtt,
melyeknek romjai sok tekintetben még ma is talányt jelentenek az
őstörténelem kutatói számára. Az ismeretek akkori állása mellett más
magyarázatát, nem tudták adni ezeknek az épitményeknek, minthogy
alkotóikat a föniciaiakban és karthagóiakban keresték. Különböző
regényes magyarázatokban azóta sem volt hiány és négy évszázadon
keresztül laikusok és tudósok a legkülönbözőbb módokon igyekeztek az
amerikai civilizáció rejtélyét megoldani.
Kolumbus kora előtt Amerikában a kontinens derekán lakó népek jutottak
el a civilizáció állapotáig. Ennek a civilizációnak három nép volt a
birtokában, a mája Yukatanban, a nahua és főleg ennek azték törzse
Mexikóban és az inka Peruban. A felfedezés idejében ez a három nép már a
megszervezett társadalmi és állami életnek magaslatára emelkedett. A
vadászattal, halászattal és a természet által nyujtott gyümölcsök
esetleges gyüjtögetésével szemben ismerték a rendszeres földmüvelés
nyujtotta előnyöket. Termesztették a tengerit, burgonyát, dohányt,
gyapotot és a földmüvelés eredményességének biztositására, akárcsak az
ókor keleti népei, csatornákat és öntöző müveket létesitettek. Az
iparban ismerték a fazekasságot, fonást és szövést, a fémek közül
használták az aranyat, ezüstöt és rezet és részben a bronzot is. Az irás
a máják és aztékok körében a hieroglifák stádiumából a fonetikus jelek
felé volt átfejlődőben. Mindhárom népnek a vallása is tulemelkedett már
az egyszerü természeti vallások állapotán; voltak képzeteik a
mindenségről, volt ritusuk és dogmájuk. Ismerték a matematika
alapelemeit, tudtak naptárakat szerkeszteni és különösen a máják
időszámitását megközelitő pontossággal vissza lehet vezetni körülbelül
Krisztus idejéig. A láma kivételével egyik népnek sem voltak azonban
tejelő és igavonásra használt háziállatai; nem ismerték a kereket és az
ekét. Földmüvelésük körében csak a kapát használták. Nagy
általánosságban körülbelül olyan kulturnivón állottak Amerikának többi,
kőkorszakot élő vadász és halász népei fölött, mint állottak Egyiptom és
Mezopotámia az óvilág többi népeivel szemben a mi időszámitásunk előtt
három-négyezer esztendővel. Kulturájuk Amerika felfedezésének az idején
kezdett terjedni északi és déli irányban a kőkorszaki vadászok
vidékeire. Ha a spanyol hóditás össze nem dönti az aztékok és inkák
birodalmát, bizonyára hatalmi és kulturális centrummá fejlődnek egész
Amerika, vagy legalább is a kontinens jelentős részei számára.
A bölcsőt, ahonnét ez a civilizáció kiindult, valószinüleg a máják
körében kell keresni. Ők voltak az uttörők, de bizonyos vonatkozásokban
az aztékok és inkák tulszárnyalták őket. Általában az elért kulturfok
tekintetében a három nép között nagy eltérések mutatkoztak és a
kétségtelen kölcsönhatások mellett az elért eredményeknek egy
szinvonalra hozatala még nem történt meg. A máják például nagyszabásu
épitményeik emelésénél, melyeket ma őserdők bozótja borit, csak
kőeszközöket használtak s a réz és bronz alkalmazásában elmaradtak az
inkák és aztékok mögött. Viszont irásjeleiknek ismerete csak északi
irányban, Mexikó felé hóditott teret és egyáltalában nem hatolt be
Dél-Amerikába. Peruban az irást növényi rostokból készült szines fonalak
csomózásával pótolták. Amennyire a fennmaradt emlékek alapján meg lehet
itélni, közvetlenül a spanyol hóditás előtti időkben hosszu küzdelem
folyt az aztékok és máják között, amely nagyrészben az utóbbiak
országának elpusztitásával végződött. Igy az európaiak megjelenése
alkalmával a mája civilizáció, amely valaha vezetett Amerika földjén,
már hanyatlóban volt.
=Önálló volt-e a középamerikai civilizáció?= Mikor a tudomány elkezdett
foglalkozni a középamerikai civilizáció problémájával, természetszerüleg
felmerült ugyanaz a kérdés, amely már az egyiptomi és szumir civilizáció
kezdeteinek vizsgálatánál is foglalkoztatta a kutatókat: mi volt az, ami
a lökést megadta, hogy épen ezek a népek emelkedjenek a barbárság
állapotából a szervezett társadalmi élet és kultura szinvonalára? Az
óvilág civilizációjának eredeténél aránylag egyszerü volt a válaszadás,
mert a részletkérdésekben lehetett ugyan eltérés, de afelől nem lehetett
kétség, hogy maga a civilizáció a Földközi tenger délkeleti sarkának
alluviális folyóvölgyeiben keletkezett. Az amerikai őskulturát illetőleg
azonban két tudományos hipotézis került szembe egymással; az egyik az
amerikai kulturának autochton voltát vitatja, mig a másik tagadja a
külön kulturfejlődés lehetőségét és az amerikai kulturát is az
óvilágéval azonos ősi forrásból akarja leszármaztatni.
Az első hipotézis szerint az emberi szellem alapjában véve egységes és
ha a körülmények egyébként kedvezőek, kulturában és civilizációban
szükségképen azonos eredményeket termel ki magából. Ezen iskola
képviselői szerint az evolucióban müködő erő az, amely azonos
körülmények között azonos eredményeket hoz létre. Ezen elmélet szerint
lehetnek elszigetelt és egymástól függetlenül fejlődött civilizációk.
Ilyen elsősorban az amerikai. A másik az ugynevezett _diffuziós
elmélet_, melynek főképviselői Elliot Smith és iskolája. Ezek szerint az
a felfogás, hogy a civilizáció keletkezése különböző helyeken
megismétlődhetik, csak az evoluciós tan helytelen magyarázatából
eredhet. Az evolució nem azonos fejlődés és nem ugyanannak a fejlődésnek
megismétlődése, hanem ugyanazon törzsnek a szétágazása és ebben a
keretben folyton tökéletesebb formáknak kitermelése.
Idestova már csaknem száz esztendeje, hogy Humboldt a kulturának nem
különböző helyeken való keletkezését, hanem szétterjedését hangoztatta
és rámutatott az ázsiai és amerikai kultura számos hasonlatosságára. A
diffuziós elmélet hivei igyekeztek ezt a megállapitást törvényszerüvé
tenni és minél több bizonyitékkal alátámasztani. Nem minden jogosultság
nélkül hivatkoznak a jávai, sziámi és kambodzsai épitészetnek a
középamerikai épitményekkel való feltünő stilusbeli hasonlatosságára.
Utalnak arra, hogy egyes ülő helyzetben levő istenalakok feltünően
hasonlitanak a hátsó-indiai Buddha szobrokhoz. Egyes archeologusok a
mája épitmények diszitő motivumai között az elefántot vélték felfedezni.
Elliot Smith egész sor olyan kulturális tényezőt sorol fel, melyeket
véleménye szerint kétszer nem lehetett feltalálni. Ezek között vannak
például a körülmetélés, a nap és kigyó együttes használata uralkodói
jelvények gyanánt, a megalitikus épitmények és a szvasztika. Szerinte
mindezek egy ősi, ugynevezett _heliotitikus kulturának_ az elemei, amely
nagyjából az északi szélesség 20 és 45 foka közötti övön terjedt a
Földközi tenger délkeleti szögletéből nyugati irányban az Atlanti
oceánig, kelet felé pedig egész Déli-Ázsián és a Csendes oceán
szigetvilágán keresztül az amerikai partokig. A Csendes óceán
vizsivatagában, 2000 km.-re Pitcarin szigettől és 7000 km.-re a
délamerikai partoktól, magányosan emelkedik ki a _Husvét sziget_, amely
óriási méretü kőszobrairól világhirre emelkedett. A diffuziós elmélet
hivei ezt a magányos szigetet a legfőbb bizonyitéknak tekintik a maguk
igazsága mellett: pillére volt annak kulturhidnak, amely Ázsiát a
polinéziai szigetvilágon keresztül Amerikával összekapcsolta. Elliot
Smith még térképen is megrajzolta az emberi civilizáció szétterjedésének
képletét. Szerinte a Krisztus előtti negyedik évezredben egyiptomi
kolonizátorok vitték szét a civilizáció csiráit Szumérba, Elámba,
Krétába, Sziriába és másfelé. A Kr. e. harmadik és második évezredben az
ujabb centrumok a kultura módosult és változott tipusait terjesztették
szét Európában, Afrikában és Ázsiában, egészen Szibériáig és Kináig. A
következő évezred egy további szétterjedés tanuja a maláj szigetvilágra
és Melanéziára, mig az utolsó hullám a Csendes oceánon keresztül Peruig,
Közép-Amerikáig és Mexikóig jutott el.
Akármilyen tetszetős is a civilizáció egységének ez a tantétele, teljes
merevségében aligha fedi a valóságot. A tétel épen olyan tulzásnak
tetszik, mint azoknak az okoskodása, akik abból a körülményből, hogy az
amerikai civilizáció, ugyanugy, mint az egyiptomi, két földrész
összekötő pontján keletkezett, törvényszerüséget akartak levezetni és
felállitották a civilizációk keletkezési helyéül szolgáló
_transzkontinentális hidak_ elméletét. Önmagában sem az önálló amerikai
civilizációnak az elmélete, sem pedig a diffuziós elmélet nem elégséges
a problémák egész sorának megoldására. Az amerikai civilizációnak
mindenesetre vannak ugy ősi, mint idegen földrészekről később
beszármazott elemei. Ha ugyanis a civilizációt Amerika népei kivülről
kapták volna a Kr. e. első évezredben, akaratlanul fel kell merülni a
kérdésnek, hogy mi volt akkor Amerikában azelőtt? Vajjon el lehet-e
képzelni, hogy a Bering szoroson át bevándorolt mongolok vagy
premongolok utódai változatlanul megmaradtak hét-tizezer év előtti
állapotukban? Vajjon nem lehet-e elképzelni az emberiségnek erről az
ágáról, hogy a többiektől való elszigetelődése után, alkalmazkodva a
viszonyokhoz, megismerve és felhasználva a rendelkezésére álló
természeti erőket és kincseket, magától is eljutott a civilizációnak,
szervezett gazdasági és társadalmi életnek bizonyos fokára? Olyan nagyon
bizonyos-e, hogy ugyanazt a dolgot kétszer, vagy két helyütt felfedezni
nem lehet? Nem mutat-e a találmányok története nagyon sok példát, hogy
mikor a szükség parancsolta, egymástól függetlenül többen is rájöttek
ugyanannak a problémának a megoldására?
Ezek figyelembevétele mellett az amerikai civilizáció fejlődését
körülbelül következőleg lehet megmagyarázni. A kőkorszakbeli vadászok
utódai évszázadok, vagy talán évezredek leforgása alatt szétterjedtek az
egész kontinensen. Alaszkától a földrész déli csucsáig klimájánál és
természeti viszonyainál fogva Közép-Amerika rejtette magában leginkább
azokat az elemeket, melyek az embert a megtelepedésre és rendszeres
gazdasági munkára rávezethették. Guatemálában, ahonnét a mája
civilizáció kiindult, vad növény formájában ma is tenyészik a _tengeri_
őse. Mint a vad gabona Elő-Ázsiában, itt valószinüleg a tengeri
megismerése vitte rá az embert a földmüvelésre és megtelepedésre.
Amerikában is a földmüvelésre való áttérés volt a település, állandó
lakás és társadalmi élet kezdete. Hogy az igy kezdődött civilizáció az
idők folyamán kapott idegen eredetü elemeket, az ismét valószinü. Azt
ugyanis, hogy Amerika és a földkerekség többi része között mindaddig
semminemü összeköttetés nem lett volna, mig a mi történelmi könyveink
számára hivatalosan fel nem fedezték, feltételezni nem lehet. Azt
természetesen, hogy a csiszolt kőkorszak, vagy bronzkorszak
parthajózásra alkalmas hajózási eszközeivel bárki is rendes oceánjárásra
vállalkozott volna, senkisem állithatja. Ezzel szemben, ha nem is
bizonyitható, nincsen kizárva, sőt valószinü, hogy évszázadok folyamán
innét is, onnét is, ismételten vetődtek hajótöröttek az amerikai
partokra. A polinéziai szigetvilág bennszülötteinek
oldal-egyensulyozóval ellátott csónakjai gyakran meglepően nagy utakat
tesznek meg. Még a mult századból is van tudomásunk róla, hogy egy vihar
által elsodort japán dzsunka Amerika partjain szenvedett hajótörést.
Ahogy Uj-Zéland, vagy a Husvét sziget a kőkorszakban be tudott
népesülni, ugyanugy juthattak el hajótörések szerencsétlenjei, vagy
egyszerü kalandorok Amerikába. Nagy szerepük lehetett ebben a
tengeráramlásoknak is. A déli csendes oceáni áramlás, mely a polinéziai
szigetvilágból indul ki, Peru partjain törik meg. A Kuro-sivo áramlás
Japántól Észak-Amerika partjához vezet. Az Atlanti oceán északi részén a
szigetek láncolata, melyet a történelmi időkben a normannok nagyon jól
ismertek, valósággal hidpilléreket szolgáltatott Európából Amerikába.
Az Amerikában évezredek előtt kifejlődött autochton civilizáció ezen a
réven gazdagodott a történelemig homályban levő századok során idegen
elemekkel. Ezért lehet igazuk azoknak az amerikai archeologusoknak, akik
egyik oldalon rokonságot állapitanak meg a labradori és nyugat-európai
csiszolt kőeszközök között, másik oldalon pedig rámutatnak arra, hogy a
polinéziai eredetü burgonya is csak az ember közvetitésével kerülhetett
Dél-Amerikába. Igy lehet megmagyarázni a közép-amerikai kulturáknak más
kulturákkal való rokon vonásait is. Mai értelemben vett kolonizálásról a
Kolumbus kora előtti Amerikában beszélni nem lehet, de igenis fel lehet
tételezni azt, hogy a mongol eredetü amerikai faj az évezredek során
tarkázódott idegen elemekkel, az amerikai civilizáció pedig
esetről-esetre kapott kivülről megtermékenyitő lökéseket. Ezért kell
feltételeznünk azt is, hogy sem az elszigetelt civilizáció elmélete, sem
pedig a diffuziós elmélet önmagában nem állhat meg, hanem
természetszerüleg kiegésziti egymást.
=A föld és faj szerepe a civilizáció történetében.= A fentiekben
áttekintve az emberi civilizáció keletkezésének és kifejlődésének nehéz
és fáradságos évezredein, akaratlanul is fel kell merülni a kérdésnek,
hogy miért kellett a civilizációnak ott megszületni, ahol épen
megszületett és milyen okok idézték elő már a hajdankorban az egyes
népek és országok civilizációjának elvándorlását, vagy hanyatlását.
Kétségtelen, hogy a civilizáció kifejlődésében igen fontos, majdnem
döntő jelentőségü szerepük volt a földrajzi, éghajlati és egyéb fizikai
tényezőknek, mint arra Egyiptomnál és Mezopotámiánál rámutattunk. A
jégkorszak Európájának nedvesen hideg klimája és siváran fagyos tája,
ahol az embernek minden erejét meg kellett fesziteni, hogy létének
legnélkülözhetetlenebb szükségleteit megszerezze, nem volt alkalmas
arra, hogy földéről a civilizáció kisarjadjon. Erre az alluviális
folyóvölgyek voltak a legalkalmasabbak, ahol könnyebbek voltak az élet
előfeltételei, de egyben olyanok voltak a körülmények, hogy szinte
megtelepedésre és közös erőkifejtés révén még nagyobb eredmények
elérésére sarkalták az embereket. Voltak, akik épen azért az egyiptomi,
mezopotámiai és részben kinai példákból levont tapasztalatokat abban a
nagyon egyszerü, de egyuttal nagyon merev tételben süritették össze,
hogy _öntözés nélkül nincs civilizáció_. Ennek a tételnek az a legfőbb
hibája, hogy az okot felcseréli az okozattal. Nem az öntözésből lett a
civilizáció, hanem az öntözés már a földet müvelő, a természet erőit
hatalmába állitó, civilizálódó ember munkája.
Mindenesetre a tételből annyi igaz, hogy megfelelő természeti
előfeltételek nélkül civilizáció nem keletkezhetik. Magának a
civilizációnak hordozója azonban az ember, közelebbről a _faj_, az
emberiségnek egy bizonyos, nagyjából közös testi és lelki
tulajdonságokkal felruházott csoportja. A durva kőkorszak cro-magnoni
embere olyan müvészi tehetséget árul el, hogy szinvonala hosszu
évezredeken át megközelithetetlen marad a többi emberiség számára. Az
egyiptomi és szumir civilizáció többé-kevésbbé azonos előfeltételek
között fejlődött és vonásaiban mégis erősen elüt egymástól. Kréta
elsőnek viszi be az egyéni, individuális vonást az emberi civilizációba.
Az elvont természettudományos és metafizikai gondolkodás első elemeivel
nem az egyiptomiak és babiloniak, hanem az árja görögök és hinduk
ajándékozták meg az emberiséget. Költészetük a szemitáknak is volt; az
egész epikus költészetnek a babiloni _Gilgames-éposz_ a legrégibb emléke
s a lirának csodálatosan szép megnyilatkozásait őrizte meg az _Énekek
éneke_. A szemita költészet azonban a gondolatok dinamikáján nyugszik,
nem ismeri a metrikus szerkezetet és a rimek ölelkezését; ez az árja
lélek szülötte és az árja nyelvek sajátossága.
Faj és nyelv nem fedik egymást és tiszta fajokat már a legrégibb
korokban sem tudunk kimutatni. Bizonyos azonban, hogy a nyelvek
keletkezése és felépitésük logikája mögött külön lelki individualitások
megnyilatkozását kell keresnünk. Az emberi társadalomban igy felépült
nyelvek a gondolatok hordozói és a civilizáció munkájának eszközei. A
fejlődés későbbi fokán azonban a nyelv több egyszerü eszköznél;
determinálója az egyes emberi csoportokhoz való tartozandóságukat. A
biológiai és antropologiai _faj_ mellett létrejön az etnikai és
históriai _nép_ s az érzésbeli és erkölcsi _nemzet_. Nincs tulzás benne,
hogy aki angolul tanult meg beszélni, másként tanult meg gondolkodni is,
mint akinek magyar, vagy japán az anyanyelve. Modern gazdasági életből
vett hasonlattal élve, a nyelv, akár az iparnak egyes ágai, visszahat
arra, aki él vele és módositja lelki berendezését. Német vagy francia
faj például nincs; a német és francia nép egymásra rakodott és egymással
összekeveredett fajok konglomerátuma, de mégis lehet német és francia
jellemről és tulajdonságokról beszélni. Ezek a problémák azok, melyeket
oly sokszor és oly szivesen szoktak összekeverni egymással.
A régebbi tudomány tulságosan nagy sulyt helyezett a _miliő elméletére_.
Még ma is emlékszem iskolai könyveim magyarázataira, hogy a derüs ég, a
kéklő tenger, a lágy formák, az enyhe levegő volt a szülőanyja a görög
költészetnek és müvészetnek. Da vajjon ez a költészet és müvészet
lehetett volna-e azzá, aminek ismerjük – görögök nélkül? A görög géniusz
volt az, amely ezeket a szépségeket felismerte, amelyek őt örök
alkotásokra ihlették. Olyan eset ez, amely számtalanszor ismétlődik a
civilizáció történetében. De a görög példa mutatja azt is, hogy ha elhal
a faj géniusza, vagy nevezzük bármiként azt a folyamatot, amely a faj, a
nép vitalitásának elhalását hozza magával, hiába van az ég, a tenger, a
forma, a levegő, ugyanazokat az értékeket magából kitermelni képtelen.
Ma kétségtelenül a fehér fajhoz tartozó népek, szorosabban az
indoeurópaiak, vagy árják vezetnek az emberiségben. Pedig időben az
egyiptomiak, szumirok, szemiták és a mediterrán fajhoz tartozó különböző
népek legalább három évezreddel megelőzték őket. Egyiptomban már
állottak a piramisok, Babilonban a tudósok matematikai alapon
számitották ki a csillagok járását, Krétában virágzottak a müvészetek
legkülönbözőbb ágai, mikor az indoeurópaiak ősei a konyhahulladék-halmok
fölött állati piszokban éltek, vagy pásztorkodva vándoroltak a Balti és
Fekete tenger közötti füves rónaságokon. Mégis ezek az északról jött
barbárok az őket terhelő időbeli különbözetet nagyon gyorsan
kiegyenlitették. Elsajátitották és teljes uj irányokban fejlesztették
tovább a kulturának a náluk régebbi fajoktól átvett kincseit, de
egyuttal felvették azokkal a harcot a világ uralmáért is.
Az amerikai Breasted nem ok nélkül mutat rá, hogy az indoeurópaiak
megjelenését Babilontól a Herkules oszlopaiig egy óriási összeütközés
követi. A két végső pont közötti egész vonalon másfél évezreden
keresztül folyik a harc az árják és szemiták között a Földközi tenger és
távolabbi vonatkozásban az akkor ismert világ uralmáért. Ennek a harcnak
egyes fázisai a kassiták uralomra jutása Mezopotámiában, a médek
háboruja Assziria ellen és Ninive eleste, a perzsák világbirodalmának
megalakulása Babilon és az elő-ázsiai szemita államalakulások romjain, a
görögök küzdelme a föniciaiakkal a tenger hegemoniájáért s a római–pun
háboruk életre-halálra Sziciliában, Afrikában, Hispániában és Itáliában.
Mindezek az események azonban már az ókor politikai történetének körébe
tartoznak.
Ismerve az előzményeket, tulzás és nevetséges hiuság nyilatkozik meg az
ugynevezett árja fajelmélet hirdetőinek abban a kérkedésében, hogy
minden, ami szép, nagy és dicső a világon, a magas, szőke és világosbőrü
északiak alkotása. Az ilyen meséknek nincs helyük a tudományban, de
nincs is rájuk szükség. Ha az egyiptomiak, szumirok és földközi
tengeriek évezredekkel előbb indultak meg a civilizáció és emberi
haladás nagy országutján, azért az utánuk jötteknek, akik utolérték őket
és maguk részéről uj kincsekkel gyarapitották az emberiség szellemi
vagyonát, nincs mit szégyenkezniök. Legfeljebb a vezető helyzet
fokozatos felelősséget ró a latin–germán kulturkör népeire, amelyek ma
az emberiség élén állanak.
*
Az olvasót, aki végigfutott ezen a kis tanulmányon, arra kérem, hogy azt
alcimeivel egyetemben _vázlatnak_ tekintse. Elképzelése annak, hogy
milyen szempontok szerint és milyen beosztásban kellene megirni a
civilizáció keletkezésének történetét, addig az időpontig, mikor az
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Emberi problémák - 05
  • Parts
  • Emberi problémák - 01
    Total number of words is 3718
    Total number of unique words is 1972
    22.7 of words are in the 2000 most common words
    33.3 of words are in the 5000 most common words
    38.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 02
    Total number of words is 3769
    Total number of unique words is 1751
    22.3 of words are in the 2000 most common words
    32.4 of words are in the 5000 most common words
    37.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 03
    Total number of words is 3828
    Total number of unique words is 1877
    22.0 of words are in the 2000 most common words
    32.2 of words are in the 5000 most common words
    38.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 04
    Total number of words is 3770
    Total number of unique words is 1881
    20.9 of words are in the 2000 most common words
    30.5 of words are in the 5000 most common words
    35.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 05
    Total number of words is 3661
    Total number of unique words is 1842
    21.9 of words are in the 2000 most common words
    31.8 of words are in the 5000 most common words
    38.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 06
    Total number of words is 3715
    Total number of unique words is 1897
    22.4 of words are in the 2000 most common words
    32.4 of words are in the 5000 most common words
    38.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 07
    Total number of words is 3765
    Total number of unique words is 1968
    21.7 of words are in the 2000 most common words
    30.8 of words are in the 5000 most common words
    37.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 08
    Total number of words is 3727
    Total number of unique words is 2022
    21.5 of words are in the 2000 most common words
    30.6 of words are in the 5000 most common words
    35.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 09
    Total number of words is 3805
    Total number of unique words is 1943
    23.7 of words are in the 2000 most common words
    34.4 of words are in the 5000 most common words
    40.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 10
    Total number of words is 3826
    Total number of unique words is 1910
    23.6 of words are in the 2000 most common words
    32.9 of words are in the 5000 most common words
    38.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 11
    Total number of words is 3801
    Total number of unique words is 1946
    24.4 of words are in the 2000 most common words
    34.1 of words are in the 5000 most common words
    40.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 12
    Total number of words is 3804
    Total number of unique words is 1920
    23.5 of words are in the 2000 most common words
    33.0 of words are in the 5000 most common words
    38.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 13
    Total number of words is 3748
    Total number of unique words is 1840
    23.2 of words are in the 2000 most common words
    32.5 of words are in the 5000 most common words
    38.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 14
    Total number of words is 3777
    Total number of unique words is 1924
    22.4 of words are in the 2000 most common words
    32.6 of words are in the 5000 most common words
    37.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 15
    Total number of words is 3845
    Total number of unique words is 1912
    23.3 of words are in the 2000 most common words
    32.8 of words are in the 5000 most common words
    38.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 16
    Total number of words is 1489
    Total number of unique words is 868
    29.7 of words are in the 2000 most common words
    40.3 of words are in the 5000 most common words
    46.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.