Emberi problémák - 03

Total number of words is 3828
Total number of unique words is 1877
22.0 of words are in the 2000 most common words
32.2 of words are in the 5000 most common words
38.1 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
ezekben Babilon nem emelkedett az Egyiptom által elért magaslatra.
=A civilizáció szétterjedése.= Együttvéve Egyiptom és Mezopotámia azok a
legősibb kulturcentrumok, ahonnét az egész földkerekség civilizációja
kiindult. Modern életünk is számtalan vonatkozásban át meg át van szőve
egyiptomi és babiloni emlékekkel. A horizontban még ma is Horus isten
emlékét őrizzük, a zodiakusban és az óralap hatvanas beosztásában a
babiloni tudósok emléke revelálódik, Hammurabi törvényeiből sok
átszármazott a bibliába és a bibliai vizözönben is a Gilgames-éposz
elemei ismerhetők fel. Ezeket az emlékeket pedig pusztán esetlegeseknek
tekinteni nem lehet. Meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy
ezek az ősi civilizációk, az ellenséges barbárság közepette is sokkal
messzebb terjesztették ki vonzási körüket, mint általában feltételezni
szokták.
Még a szemita dinasztiák előtti időkből vannak szumir emlékek a Kaspi tó
délkeleti partjain. A legutóbbi esztendők folyamán olyan égetett
agyagpecséteket ástak ki az indiai Pandzsáb több helyén, melyek azt a
gyanut ébresztették a kutatókban, hogy csak szumir eredetüek lehettek. A
feltevés beigazolódott, mert 1925-ben ezeknek a pecséteknek a tökéletes
párjait találták meg Kisben, a régi szumir müveltségnek egyik legősibb
székhelyén. Az azonosságnak ez a bizonyitása természetesen ismét a
kombinációk hosszu sorát nyitotta meg: szumir kivándorlók vagy
kereskedők vitték-e ezeket a pecséteket Indiába, vagy egy még ősibb
rokonságot kell-e keresni mögöttük, amely a szumirokat esetleg India
dravida őslakóival köti össze? Tudjuk azt is, hogy már a legősibb
időkben a népmozgalmaknak egy nagy utja vezetett Iránon és Bokharán
keresztül a Tarim völgyébe, amely csak a történelmi időkben homokosodott
el és vált sivatagi jellegüvé. A belső ázsiai _jadeit_ csakis ezen az
uton kerülhetett Babilonba és Elő-Ázsia többi vidékeire. Ezt az utat még
a hellenisztikus időkben is erősen használták. Az utolsó esztendőkben a
Takla-makán sivatagban egész sor homokba temetett várost tártak fel s az
ott talált emlékekből részlegesen rekonstruálni lehetett az ugynevezett
_tokhár_ nyelvet és a civilizációt, amelynek nemcsak indoeurópai volta,
hanem még az indourópai népcsalád nyugati ágával való rokonsága is
kétségtelen. Az indoeurópai nyelveket ugyanis a »száz« szónak használata
szerint a _centum_ és _satem_ nyelvek főcsoportjába szokták beosztani,
melyek közül az első Európában, a másik Ázsiában terjedt el. A
közép-ázsiai tokhár nyelv azonban a centum nyelvek közé tartozik. Ha
mindezekhez hozzávesszük még, hogy Kinában a régi kőkorszakhoz tartozó
leleteket mindezideig még nem sikerült találni s általában a kinai
civilizáció ősrégi voltára vonatkozó feltevéseket alkalmasint erősen
redukálni kell, kézenfekvő az a feltevés, hogy a neolitikum embere ezen
az uton jutott el Kinába és a földmüvelés tudománya is a Tarim völgyén
keresztül hatolt előre fokozatosan a Hoangho és a Jangcekiang vidékére.
Mindezek természetesen olyan problémák, melyekre az adatok hiányossága
mellett nem lehet teljes bizonyossággal megfelelni.
Más oldalról azonban kétségtelen, hogy egyik oldalon Szumér és Akkád, a
másik oldalon pedig Egyiptom, akárcsak a római birodalom, vagy a mi
időnk imperialista államai, határozottan expanziv jellegü
államalakulatok voltak. Agadei Sargon a harmadik évezred elején a
Földközi tenger partjáig terjesztette ki hatalmát és példáját a babiloni
és asszir királyok egész sora követte. Kr. e. 2000. körül babiloni
kereskedelmi telepek vannak Kisázsiában a Halys vidékén, melyek
elterjesztik ezeken a távoli vidékeken a babiloni nyelv és ékirás
ismeretét. Ismeretes, hogy Kánaán már a héberek beszüremkedése előtti
időkben teljes babiloni befolyás alatt állott. Az 1887-ben felfedezett
_tell el amarnai_ levelekből pedig az a meglepő tény derült ki, hogy a
Kr. e. második évezred derekán a babiloni nyelv olyan diplomáciai nyelv
volt a keleten, mint a francia a XVIII. századbeli Európában. Az
egyiptomi fáraó babiloni nyelven levelezett nemcsak az Eufrátes partján
uralkodó kollégájával, hanem a hetita királyokkal és saját kánaáni
vazallusaival is. Mikor pedig a jelen század elején a kisázsiai
_Boghazköben_ napfényre került a hetita királyok cserépkönyvtára és
levéltára, a leletek ismét a tell el amarnai tapasztalatokat igazolták.
A tudós világnak pedig méltán lehe ett oka meglepetésre, mikor az utóbbi
felfedezésnél előkerült egy olyan békeszerződésnek a másodpéldánya,
amelyet már Tell el Amarnából ismertek. A diplomáciai levelezésnek
mennyiség és tárgyak szerint való nagy gazdagsága egyaránt, negyedfél
évezreddel a mi időnk előtt, az egész keleten a sürü és rendszeres
kereskedelmi, politikai és kulturális összeköttetésekre utal.
Természetes azonban, hogy Egyiptom és Babilonia civilizációjának hatása
a bennünket legjobban érdeklő földrész, Európa felé kezdetben nem
egyforma intenzitással jelentkezett. A földrajzi helyzet folytán
Egyiptom, amely nyitva volt a Földközi tenger felé, az európai
civilizáció fejlődésében sokkal inkább érvényesithette befolyását, mint
a Tigris és Eufrátes völgye, amelyet sok száz kilométernyi sivatag
választ el a sziriai és kisázsiai tengerparttól.
=Kréta szerepe a civilizáció történetében.= Azt hiszem, Sir Arthur
Evans, a krétai civilizáció történetének legnagyobb érdemü kutatója,
mutatott rá legelőször arra a körülményre, hogy a régi Egyiptomot nem
szabad az emberi történelem egyik különálló fejezetének tekinteni, hanem
bele kell kapcsolni az egyetemes emberi civilizáció históriájába. Az
ujabb kőkorszak kulturája nyolc-hatezer esztendővel Kr. e. majdnem
ugyanolyan kiterjedésben övezte körül a Földközi tengert, mint a római
birodalom. A Földközi tenger egész medencéje már a fémek előtti korban
eleven, pezsgő életnek volt szinhelye s szigeteinek, partvidékeinek
népei távolról sem éltek különálló, összefüggés nélküli életet.
Valósággal már az ujabb kőkorszakban adva voltak az előfeltételei, hogy
az Egyiptomban kifejlődőben levő civilizáció is az egész medencében
szétterjedhessen.
Hogy ez miként volt lehetséges, arra Angelo Mosso hangyaszorgalommal
hordta össze a bizonyitékokat a Földközi tenger egész környező
partvidékén. Egyiptom még az ujabb kőkorszakot élte, mikor rendszeres
kereskedelmi forgalma volt Nubia és Arábia felé, sok evezős, vitorlás
hajói pedig egyaránt közlekedtek a Niluson, Vörös tengeren és Földközi
tengeren. Diszitett vázákról, sőt agyag-modellekről ismerjük ezeket a
hajókat, melyek amikor először jelentek meg Kisázsia vagy Kréta
szigetének partjain, a benszülöttek épen olyan bámuló csodálkozással
szemlélhették őket, mint az indiánok a spanyolok karavelláit a Krisztus
utáni tizenötödik és tizenhatodik évszázadban. Ezek a sós hullámokat
szántó hajók voltak a Földközi tenger medencéjében a civilizáció első
hordozói.
Az egyiptomi civilizáció átvételében, átformálásában és
szétterjesztésében Kréta, a »tenger közepének országa«, játssza a
legfontosabb szerepet. Földrajzi helyzeténél fogva szinte előőrse
Görögországnak, partjaira kedvező tengeri áramlások és szelek könnyitik
meg az utat a Nilus torkolatától; egyéb szigetek szinte hidpillérek
módjára kötik össze Kisázsia partjaival, melyekkel még aránylag késő
geologiai időkben összefüggött. A sziget éghajlata kedvező, viszont a
termőtalaj aránylag kevés. Ez a körülmény a sziget lakosait már nagyon
korai időben a tengeri kereskedelemre késztette. Az összes földrajzi és
egyéb természeti előfeltételek adva voltak tehát, hogy Kréta szinte
elosztó állomása legyen Egyiptom és Szumér civilizációjának.
A _knossosi_ halom, a mondák labirintusának és a ragyogó minosi
civilizációnak szintere, ahol egyik kulturréteg a másikra rakodik,
csodálatosan szép példája a civilizáció fejlődésének. Akárcsak Trójában,
a knossosi királyi palota alatt is egymásra rakodnak a különböző
kulturrétegek, egészen az ujabb kőkorszakig visszamenőleg. Talán nincs
hely, ahol egy civilizációnak a fokozatos fejlődését és egymásutánját
ily szépen lehetne tanulmányozni. A knossosi királyi palotában a kutatók
még olyan kamrákra is bukkantak, melyekben a fémek használatának teljes
elterjedése után a feleslegessé vált kőszerszámokat halomra dobálták. A
knossosi királyi palota alatti legrégibb rétegek korát Sir Arthur Evans
a Kr. e. hetedik évezredre becsüli. Ez természetesen nem jelenti
egyuttal azt is, hogy az ujabb kőkorszak Krétában csak ennyi időre
terjed, hanem legfeljebb azt, hogy maga a knossosi település nem idősebb
ennyinél. Magának a minosi civilizációnak a kezdetét, mikor már Kréta
kulturális és müvészeti tekintetben a teljes önállóságig eljutott, Evans
körülbelül Kr. e. 3400-ra teszi.
A knossosi királyi palotát egészen a legujabb időkig a görög
hősmondáknak a labirintusról szóló meséiből ismertük. Ma már a
_labirintus_, helyesebben a krétai királyok palotája nem mese többé.
Legnagyobb részében fel van tárva és tudjuk róla, hogy nemcsak lakásul
szolgált, hanem az épületeknek egész bonyolult hálózatából állott,
szentélyeket, diszudvarokat, ünnepi helyiségeket és raktárakat is
foglalt magában. A palota diszitései azt mutatják, hogy lakói ismerték
az élet szépségeit, a berendezések pedig az árulják el, hogy kényelem
dolgában is olyan messzire jutottak el, hogy csak a tizenkilencedik
század Európája érte el ugyanazt a fokot. A palota alatt alagcsövezésnek
és légfütési berendezésnek a nyomaira is bukkantak, melyek a Kr. e.
második évezred legelejéről valók. Az épitményeknek ez a tömkelege olyan
terjedelmes lehetett a görög szárazföld barbárai szemében, hogy az
utvesztő borzalmas képét rajzolták meg belőle. A primitiv tengeri
kereskedelem mindig együtt járt a kalózkodással s a szomszédos partok
lakóinak volt okuk borzalommal emlegetni a labirintust, ahol nemcsak
anyagi kincseik és értékeik, hanem szüzeik is eltüntek. De a knossosi
palotának az igazi érdekességét nem ezek a mondai emlékek adják meg,
hanem azok az adatok, melyeket a földközi tengeri civilizációnak a
fejlődéséhez szolgáltatott. A knossosi leletek alapján ki lehet mutatni,
hogy körülbelül a Krisztus előtti negyedik évezred dereka táján Egyiptom
már élénk összeköttetést tartott fenn Kréta szigetével. A legalsó
knossosi rétegekben még kizárólag kőszerszámok szerepelnek, – igaz, hogy
vannak közöttük csodálatos finoman csiszolt darabok, – később előfordul
az arany, réz és bronz és végezetül mindez, a kerámiát is hozzászámitva,
egy csodálatosan magasfoku, nagy müvészi készségről és egyéni izlésről
tanuskodó ipari kulturában csucsosodik ki, amely már nem függvénye
Egyiptomnak, hanem önállósul és önállósulva visszahat a Nilus melletti
országra is, ahonnét az első teremtő impulzusok érkeztek. Az egyiptomi
hatást az első dinasztiák idejétől kezdve egyiptomi eredetü behozatali
tárgyak és ezek belföldi utánzatai bizonyitják, viszont már Kr. e.
harmadik évezredből való egyiptomi sirokban fordulnak elő sokszinü
krétai vázák, melyek a tanitványnak a müvészetekben való haladását és
önálló fejlődését bizonyitják.
De Kréta másfelől is kapott megtermékenyitő hatásokat: magába szivta a
mezopotámiai kultura elemeit is. Igaz, hogy ezek a hatások később
jutottak hozzá az egyiptomi impulzusoknál. Agadei Sargon Kr. e. 2800.
körül terjesztette ki hatalmát a Földközi tenger partjáig és ettől az
időtől lehet számitani a keleti befolyások érvényesülését. Maga a kétágu
balta, a _labrys_, minden valószinüség szerint mezopotámiai eredetü.
Tőle vette nevét a legendás királyi palota, a labirintus, melynek
bejáratait szimbolikus isteni jelvény gyanánt diszitette. Ugy ez a
szerszám, mint a termékenységet jelképező Nagy Anya isteni képzete
alkalmasint Kisázsiából került Krétába. Egész bizonyosan Mezopotámiából
kapták a krétaiak az agyagtáblát, mint az irásjegyek megőrzésének
anyagát.
De ha igy a krétai civilizáció nagyon sokat köszönhet is Egyiptomnak és
Mezopotámiának, egyben alapvető módon eltér tőlük. Eredeti és önálló
teremtő erő nyilatkozik meg benne. A piramisok, Memnon szobrok, babiloni
méretü városfalak Krétában hiányoznak. A krétai müvész nem félisteni
magasságban trónoló despoták akaratának teljesitője volt, akiknek
korlátlan eszközök állottak rendelkezésükre akaratuk megvalósitásában.
Ez a derüs egü sziget az individuális müvészetnek első otthona. Ez a
magyarázata annak az életvidám, majdnem modern naturalizmusnak, amely a
krétai életben és müvészetben megnyilatkozik. Aki végiglapozza
Bossertnek a krétai müvészetről szóló kötetét, meglepődik rajta, hogy
diszitő motivumokban, divatban és más egyebekben mennyi olyan
jelenséggel találkozik, amely akár a huszadik században is megállhatná a
helyét. A krétai vázák a legmodernebb szalonban is helyet foglalhatnának
és a krétai nő füzős, kivágott ruhái, a fejdisszel egyetemben a mostani
divatszalonoknak sem válnának szégyenére. Ez a krétai müvészet és divat
legfőbb sajátossága. Legfőbb értéke viszont a mi szempontunkból az a
hatás, amelyet Görögországra és Görögországon keresztül reánk is
gyakorolt. Krétánál kezdődik az a kultura, amely a latin-germán
kulturkörben máig is él.
Ez a csodálatosan szép és gazdag civilizáció a századok folyamán az Égei
tenger egész szigetvilágára, a görög szárazföldre és a kisázsiai
partokra is kiterjedt. A Schliemann által kiásott Trója és Mykene
tulajdonképen ennek a civilizációnak a kisugárzásai. Évszázadokon
keresztül ez a civilizáció zavartalanul virágzott, de egyszerre
váratlanul összeroppant. A Kr. e. második évezred dereka táján idegen
betörők égetik fel Knossost, amely ezután sohasem tudta régi
jelentőségét visszaszerezni. Hogy az idegen hóditás alkalmával mi
történt az őslakókkal, arról az irásos dokumentumok hiányoznak.
Egyrészük valószinüleg elmenekült, másrészük hihetőleg szolgasorsba
került és később összeolvadt az uj uralkodó elemmel. A filiszteusok
ekkor jelennek meg Palesztina partjain; bennük az északi népvándorlás
elől uj hazát kereső krétaiakat kell keresnünk. Azok a barbárok pedig,
akik a krétai civilizációt átmenetileg elpusztitották, a _görögök_
voltak.
=A fémek elterjedése.= Az eddigiek során már több izben szó esett a
fémekről és azoknak az ősi civilizáció történetében való nagy
szerepéről. Az igazi civilizáció kora összeesik a fémek elterjedésével.
Az első fém, amelyet az ember még valószinüleg a csiszolt kő korszakában
ismert, az arany lehetett. Csillogó volta magára vonta a figyelmet,
lágysága és könnyü megmunkálhatósága használhatóvá tette a primitiv
ember számára is. Egyrészt relativ ritkasága, másrészt technikai
tulajdonságai folytán azonban csak ékszerkészitésre volt használható.
Szerszámot késziteni aranyból nem lehetett. Az első fém, melyet az ember
szerszámkészitésre használt, a réz.
Biztosat nem állithatunk, de valószinüleg a felfedezést, hogy a rezet
miként lehet kivonni az ércéből, mint a civilizációnak annyi más alkotó
elemét, szintén Egyiptomnak köszönhetjük. Hogy miként jutott el az ember
ehhez a forradalmi jellegü felfedezéshez, azon kérdések közé tartozik,
melyekre mindig hiányozni fog a felelet. Csak azt látjuk, hogy az ujabb
kőkorszak vége felé majd mindenütt a kőeszközök mellett kezdenek
fellépni a réztárgyak is. Kezdetben a rezet leginkább csak ékszerfélék,
karkötők, gyürük és más hasonló tárgyak készitésére használták;
ugyszólván csak szegényes helyettesitője volt a szinte misztikus
tiszteletben álló szép sárga fémnek, az aranynak. Szerszámok készitésére
a rezet hosszu időn keresztül nem használták. A fejlett technikáju
csiszolt kőszerszámokkal, melyek még ma is néha csodálkozásunkat váltják
ki, a réz primitiv öntési technikája hosszu időkön keresztül nem vehette
fel a versenyt. Ha a modern idők találmányainak és felfedezéseinek
analogiáját alkalmazzuk a történelem előtti időkre, azt kell
feltételeznünk, hogy akkor is kevés számu, a felfedezés jelentőségét
fokozatosan felismerő ember ugyszólván rákényszeritette az uj felfedezés
használatát embertársaira. Ez az átmeneti idő, mig a réz használata
általánossá vált, mindenütt évszázadokig tartott. Egyiptomban a réz Kr.
e. 5000–3000. között fordul elő a nagadai, diospolisi és abydosi
temetkezési területeken csiszolt kőszerszámokkal és tüzkő tárgyakkal
egyetemben. Ezt a periódust, mely másutt jóval későbbi időkre esik,
rézkőkorszak, _aeneolitikum_ néven ismerjük. A réz, majd a bronz teljes
uralomra jutása már a históriai időkre, a dinasztiák korára esik.
Elliot Smith, aki a primitiv kulturák elterjedését tette vizsgálódásának
tárgyává és az ugynevezett _diffuziós elméletnek_ a legkövetkezetesebb
képviselője, azt állitja, hogy az emberi civilizáció szétterjedésének a
réz, majd a bronz volt az egyik legerősebb rugója. Már jóval a
rézkőkorszak előtt a Nilus völgyének emberei, de különösen a nők, a
malachitot kozmetikai szernek használták; lehet hogy a zöld festéknek
valamely mágikus, veszedelmeket elháritó hatást tulajdonitottak.
Minthogy ezekben az ujabb kőkorszakbeli sirokban az elefántcsont tárgyak
meglehetősen gyakoriak, Smith azt tételezi fel, hogy a malachit
ugyanazon az uton, mint az elefántcsont, karavánokkal Nubia felől, ahol
Vadi Alaqi volt a legfontosabb lelőhelye, került Egyiptomba. 5000 körül
az egyiptomiak, felismervén a réz használatának értékét, a szükséglet
emelkedéséhez képest, ujabb forrásokat kerestek. Először valószinüleg a
Sinai félsziget rézbányáit tárták fel, ahol Flinders Petrie olyan
kőszerszámokat is talált, melyeket a bányászásnál használtak, azután
továbbmentek a réz után Krétába, Ciprusba, Kisázsiába, Kaldeába és
Elámba. Smith szerint ezek a _rézkutatók_, ahol ércet találtak,
kiaknázására gyarmatokat alapitottak és századokon keresztül ezek az
egyiptomi telepesek voltak azok, akik a Nilus völgyéből hozott
mesterségeiket és müvészetüket gyakorolták és kulturájukat a többi népek
körében elterjesztették.
A réznél sokkal nehezebb volt a bronz kérdése. Mig a réz a közel
keletnek nagyon sok helyén előfordul, az ónnak Előázsiában és Európában
csak három nagy lelőhelye van, Kisázsia, Spanyolország és Cornwall. Igy
még a réznél is nehezebb kombinációkat felállitani abban a tekintetben,
hogy hol és miként jöttek rá annak megismerésére, hogy a réznek ónnal
való ötvözete egy olyan anyagot ad, amely öntésre alkalmasabb, jobban
kovácsolható és keménységénél fogva szerszámok készitésére sokkal jobban
használható. Az ellenben bizonyos, hogy Kr. e. 3000. körül az ónt
Kisázsiában és Spanyolországban már rendszeresen bányászták; ugyanakkor
a bronzot Krétában ismerték és 2500. körül a bronz eljutott Itáliába,
2000. körül a mai Franciaországba, sőt 1800. körül Skandináviába is. Már
most, ha kissé tulzottnak tartjuk is Smithnek azt a feltevését, hogy
mindenütt a réz- és ónkutatók hintették el a civilizáció magvait,
megforditva azt bizonyosnak kell tekintenünk, hogy ahol a réz és bronz
megjelent, ott vele együtt meg kellett jelenni a civilizáció egyéb
elemeinek is.
=Az irás eredete.= Manapság, mikor egész gazdasági, tudományos és
társadalmi életünk az irásbeliségre van lefektetve, még a tanult emberek
nagy többsége is nehezen tud elképzelni egy olyan kort, mikor az irás
ismeretlen volt az emberiség előtt. Még kevésbbé tudunk azonban
civilizációt irás nélkül elképzelni. A gondolkodó emberek legnagyobb
része, ha csendben megkérdezné önmagát, kétségtelenül hajlandó volna
arra, hogy az irástól számitsa a civilizáció történetét és azt az időt,
ami az irás ideje elé esik, az ősi barbárság állapotának tekintse.
A számos kitünő munka után, amely az irás történetével foglalkozik,
szinte feleslegesnek mutatkozik annak hangsulyozása, hogy az irás
feltalálását nem valamely elvont, abstrakt gondolkodási folyamatnak
köszönhetjük. Az ujabb kőkorszak embere semmiesetre sem előre megfontolt
szándékkal határozta el magát, hogy gondoskodik egy olyan eszközről,
amellyel gondolatait beszéd segitsége nélkül is közölni tudja
embertársaival. Az irás eredetét az emberi tevékenységnek egy sokkal
ősibb formájában, a _rajzban_ kell keresnünk.
Hogy az ősember a rajzot miként használta gondolatainak közlésére, arra
még a mostani természeti népek is példát szolgáltatnak. Az indián egy
vonalat karcol a kőre és vele jelzi az utat. Mellé hat napot rajzol,
amivel jelzi, hogy az ut hat napig tart. A hat nap után következik egy
állat képe, oldalában a nyillal, amivel azt fejezi ki, hogy a megjelölt
irányban, hat napi járóföldre jó vadászterület található. Ebben a
primitiv formában a természeti népek egész történeteket is el tudnak
mesélni. Némileg hasonlatos ez a rendszer azokhoz a jelekhez, melyeket
még néhány évtizeddel ezelőtt is a kóborló cigányok az utak mentén
szoktak elhelyezni, az utánuk jövő karavánok tájékoztatására. Bizonyára
igy kezdődött meg a rajznak a gondolatok közlésére való felhasználása az
őskorban is. Abban a mértékben azonban, amint az ember megtanult
elvontan gondolkodni, következett az egyes ábráknak átvitt értelemben
való használata és a rajznak _képirássá_ való átfejlődése. Ennek a
fejlődésnek menetét legjobban az egyiptomi képirásnál, a _hieroglifikus_
irásnál tapasztalhatjuk. Ugyanott láthatjuk azonban azt is, hogy a
tiszta rajz az idők folyamán miként egyszerüsödik sematikus jegyekké,
amelyeket könnyebb vésni, festeni, vagy másként megörökiteni. Idők
folyamán igy a hieroglifikus irás megmarad a kőbe vésett, ünnepi
feliratok, királyok dicsőségét hirdető történetek eszközének, a
mindennapi használatra pedig kifejlődött mellette a népies, demotikus
irás.
Mezopotámiában, ahol nem állott az irás számára a papirushoz hasonló
anyag rendelkezésre, hanem a jegyeket lágy agyagtáblákba karcolták,
melyeket később kiégettek, a rajzjegyeknek egyszerüsödése és irássá való
átfejlődése más módon történt. Az agyagba való bekarcolásnak az ékszerü
vonás lévén a legegyszerübb módja, az egyes ábrák ékalaku vonások
összetételeivé alakultak át s az egyes _ékirásos_ jegyek részint
megmaradtak egyes fogalmak jelzőinek, részint szótag-jegyek lettek
belőlük. Akár az egyik, akár a másik módon való fejlődésnél hosszu idők,
évszázadok és évezredek munkája, mig a primitiv kezdetekből kifejlődött
irás alkalmassá vált nemcsak egyes eseményeknek közlésére, hanem az
elvont gondolkodás körébe tartozó képzetek megörökitésére is.
Többé-kevésbbé ugyanez az irás fejlődése képektől a képirásig mindenütt
az egész világon. Ezt bizonyitják a krétai, hetita, középamerikai és
kinai irásrendszerek, melyek közül az utóbbi máig is fenntartotta magát.
Akár a tiszta képirás, akár pedig a belőle kifejlődött ideogramos és
szótagirás azonban nagyon komplikált, mert tulságosan sok különböző
jegynek az ismeretét tételezi fel. Az irás elsajátitása akkora
munkamennyiséget követel, hogy a mindennapi ember azt nem hozhatja
idejéből áldozatul. Különben is az irásnak kezdetleges viszonyok mellett
a hétköznapi életben távolról sincsen meg az az értéke, mint a mi
irásbeliségre alapitott korunkban. Az irás tudománya kezdetben igy
mindenfelé egy kiváltságos kasztnak a tulajdona, amelyben a tömegek nem
részesednek. Ezért igaz az, amit Kináról állapit meg egy megfigyelő,
hogy ott mindenki tud valamit az irásból, de az irás összeségét senkisem
képes teljesen elsajátitani.
A mi _alfabetikus_ irásunk, amelyben minden magánhangzónak és
mássalhangzónak egy jegy felel meg és a szavakat ezek összeállitása
révén irjuk le, valamint számjegyeink rendszere, ahol egyes jegyek
kombinálásával bármilyen számot ki tudunk fejezni, a szemitáktól
származik. Az irásnak a föniciaiak, a számoknak pedig az arabok voltak
az elterjesztői. Az egyes betükhöz a föniciaiak valószinüleg az
egyiptomi demotikus irás leegyszerüsitett jegyeit vették mintául. Saját
használatukra, főleg kereskedelmi feljegyzések számára módositották az
egyiptomi irás nehézkes ábráit és igy született meg a modern irás őse és
máig legfőbb alkateleme, a _betü_. Ez az irás azonban, a szemitáknak
egyik legnagyobb ajándéka az emberiség számára, még mindig nem volt
tökéletes, mert nem ismerte a magánhangzót. A valószinüleg nagyon erősen
ropogtatott mássalhangzók mellett ezekben a keleti nyelvekben a
magánhangzók relativ jelentéktelenségre sülyedtek. Helyzeti értéküket
különösen a szemita nyelvcsalád kihalt ágainál ma sem tudjuk teljes
bizonyossággal megállapitani és igy előállott az a helyzet, hogy vannak
nyelvek, amelyeknek szövegeit a szaktudósok majdnem olyan biztonsággal
olvassák és értik, mint a ma élő nyelveket, anélkül, hogy a kiejtéssel
teljesen tisztában volnának.
Ezt a föniciaiak által elterjesztett ábécét vették át a görögök. A
betüket saját nyelvüknek megfelelően módositották és a mássalhangzók
közé beiktatták a magánhangzókat, amivel alkalmassá tették az élő beszéd
minden finomságának, árnyalatának, lágyságának, mélységének és
magasságának kifejezésére és megőrzésére. Hogy az irásnak ez az utolsó
és máig legtökéletesebb formája mennyi idő alatt alakult ki, nem tudjuk,
valószinü azonban, hogy a szájról-szájra adott homéri költeményeknek
irásban való lefektetése már a Kr. e. hetedik évszázadban megkezdődött.
Semmiesetre sem szabad azt feltételeznünk, hogy az irás a történelmi
időbe való átmenetel századaiban nagyon általános lett volna. Hosszu
évszázadokon keresztül az irás egy törpe minoritásnak a tulajdona
maradt, amely tudását sok esetben féltékenyen is őrizte és bizonyos
misztikus köddel igyekezett körülvenni. Mégis az irásnak kezdettől fogva
döntő jelentősége volt a szerepe az emberi civilizáció történetében.
Általa vált lehetővé az események feljegyzése és az egyszer megszerzett
ismeretanyagnak megbizható formában való megőrzése. Az ember nem volt
többé a folytonosan változó és megbizhatatlan szájhagyományra utalva és
megadatott neki az utókorral és távollevőkkel való érintkezésnek
lehetősége. Felfedezése óta az irás valósággal az ismeretek és tudás
akkumulátorának szerepét tölti be az emberi civilizációban.
=Az északiak megjelenése.= Sziriától Mezopotámiáig, Elő-Ázsia hegységei
és az arab sivatag között huzódik végig félköralakban az a kulturöv,
amelyet az amerikai Breasted találó kifejezéssel _Termékeny Félholdnak_
nevezett el. Ennek a Termékeny Félholdnak az északi szegélyén jelennek
meg a Kr. e. második évezred elején az előőrsei annak az északi fajnak,
melyet indogermán, indoeurópai, vagy árja néven ismerünk. Ez elnevezések
közül az indogermán erősen nyelvészeti mellékizü, már pedig nyomatékosan
kell hangsulyozni, hogy nyelv és faj nem egymást fedő fogalmak. Az árja
elnevezés eredetileg az északi népcsaládnak indiai és iráni ágára
tartozott és csak később kezdték kiterjesztőleg az összes északiakra
alkalmazni. Általában ezek az elnevezések igen labilisnak és tulságos
jelentőséget nekik tulajdonitani nem szabad.
A lényeg az, hogy az ujabb kőkorszakban volt egy egységes északi faj. E
faj keletkezésének hipotéziséről már fentebb megemlékeztünk; ma a
tudományban igen nyomós nyelvi és egyéb bizonyitékok alapján leginkább
az a nézet van elterjedve, hogy ezek az északiak a rénszarvas-kor
végeztével észak felé elvándorolt cro-magnoni embernek az utódai, akik a
Balti tenger mellékéről a történelmi idők hajnalán áradtak szét déli
irányban, Indiától az Atlanti oceánig.
Náluk is ismétlődik azonban az, amit az őstörténelem egyéb problémáinál
megállapitottunk: főleg az utolsó negyedszázad tudatos kutatásai és
véletlen felfedezései hoztak bennünket abba a helyzetbe, hogy az addig
elszigetelteknek tetsző jelenségek összefüggéseit megtaláljuk és ha nem
is tökéletesen biztos, de a valószinüségnek legalább is megfelelő módon
rajzoljuk meg az indoeurópaiak megjelenését és a történelmi népekbe való
bekapcsolódását.
A Kr. e. második évezred a keleti népek körében a nagy felfordulások
időszaka. Akarva, nem akarva, néhány évszámmal és néhány körülménynek
kiemelésével kell terhelni az olvasót, hogy rámutathassunk azokra az
okokra, melyek ezeket a felfordulásokat előidézték és végeredményben a
civilizáció történetét is uj utakra lenditették.
A Kr. e. huszonegyedik évszázadban élt Hammurabi, a legismertebb nevü
szemita eredetü babiloni uralkodó, az általunk is ismert első nagy
törvénygyüjtemény megteremtője. Az ő idejében Babilonban a _ló_ még
ismeretlen. Nemsokkal utóbb azonban babiloni források már emlegetik a
lovat a _keleti hegyvidék szamara_ név alatt. A tell-el-amarnai és
boghazköi leletek óta nagyjából ismerjük a _hetita_ népet és birodalmát,
amely a Kr. e. huszadik évszázadtól a tizenharmadikig élte virágkorát. A
központja ennek a hetita birodalomnak Kisázsiában volt a Halys vidékén,
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Emberi problémák - 04
  • Parts
  • Emberi problémák - 01
    Total number of words is 3718
    Total number of unique words is 1972
    22.7 of words are in the 2000 most common words
    33.3 of words are in the 5000 most common words
    38.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 02
    Total number of words is 3769
    Total number of unique words is 1751
    22.3 of words are in the 2000 most common words
    32.4 of words are in the 5000 most common words
    37.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 03
    Total number of words is 3828
    Total number of unique words is 1877
    22.0 of words are in the 2000 most common words
    32.2 of words are in the 5000 most common words
    38.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 04
    Total number of words is 3770
    Total number of unique words is 1881
    20.9 of words are in the 2000 most common words
    30.5 of words are in the 5000 most common words
    35.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 05
    Total number of words is 3661
    Total number of unique words is 1842
    21.9 of words are in the 2000 most common words
    31.8 of words are in the 5000 most common words
    38.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 06
    Total number of words is 3715
    Total number of unique words is 1897
    22.4 of words are in the 2000 most common words
    32.4 of words are in the 5000 most common words
    38.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 07
    Total number of words is 3765
    Total number of unique words is 1968
    21.7 of words are in the 2000 most common words
    30.8 of words are in the 5000 most common words
    37.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 08
    Total number of words is 3727
    Total number of unique words is 2022
    21.5 of words are in the 2000 most common words
    30.6 of words are in the 5000 most common words
    35.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 09
    Total number of words is 3805
    Total number of unique words is 1943
    23.7 of words are in the 2000 most common words
    34.4 of words are in the 5000 most common words
    40.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 10
    Total number of words is 3826
    Total number of unique words is 1910
    23.6 of words are in the 2000 most common words
    32.9 of words are in the 5000 most common words
    38.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 11
    Total number of words is 3801
    Total number of unique words is 1946
    24.4 of words are in the 2000 most common words
    34.1 of words are in the 5000 most common words
    40.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 12
    Total number of words is 3804
    Total number of unique words is 1920
    23.5 of words are in the 2000 most common words
    33.0 of words are in the 5000 most common words
    38.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 13
    Total number of words is 3748
    Total number of unique words is 1840
    23.2 of words are in the 2000 most common words
    32.5 of words are in the 5000 most common words
    38.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 14
    Total number of words is 3777
    Total number of unique words is 1924
    22.4 of words are in the 2000 most common words
    32.6 of words are in the 5000 most common words
    37.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 15
    Total number of words is 3845
    Total number of unique words is 1912
    23.3 of words are in the 2000 most common words
    32.8 of words are in the 5000 most common words
    38.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 16
    Total number of words is 1489
    Total number of unique words is 868
    29.7 of words are in the 2000 most common words
    40.3 of words are in the 5000 most common words
    46.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.