Emberi problémák - 01

Total number of words is 3718
Total number of unique words is 1972
22.7 of words are in the 2000 most common words
33.3 of words are in the 5000 most common words
38.9 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.

_Szerzőtől önállóan megjelentek:_
Bosznia és Hercegovina. Budapest, 1909.
Angolok és amerikaiak. Budapest, 1910.
A drágaság a világpiacon és nálunk. Budapest, 1912.
A magyar közgazdasági érdekképviseletek. Budapest, 1914.
A kereskedelmi és iparkamarák reformja. Budapest, 1922.
Emberi miniatürök. Szeged, 1925.
Szeged. Ismertető a város multjáról és jelenéről. Szeged, 1926.
_Forditások:_
Nowak: A katasztrófa utja. Szeged, 1919.
Benoit: Atlantis. Budapest, 1920.
Wells: Az uj Macchiavelli. Budapest, 1921.
Zulawski: Ezüstös mezőkön. Szeged, 1922.
Wells: A nagy katasztrófa. Budapest, 1922.
Wells: A szerelem és Lewisham ur. Budapest, 1923.
Wells: Házasság. Budapest, 1923.
Macdonald: A szocialista mozgalom. Budapest, 1924.
TONELLI SÁNDOR
EMBERI PROBLÉMÁK
SZEGED, 1927
A DÉLMAGYARORSZÁG HIRLAP- ÉS NYOMDAVÁLLALAT. RT.
KIADÁSA
DÉLMAGYARORSZÁG-NYOMDA RT. SZEGED


AZ ÖSSZETETT EMBER.
Az összetett ember nem én vagyok, de lehetnék én is.
Hogy mikor születtem, nem tudom. Lehet, hogy mikor az első durva követ
szerszámnak használtam, mikor először adtam tovább szóval gondolatomat,
mikor a barlang falára az első bölényt lerajzoltam, mikor először
borzadtam össze a megszünés gondolatára, mikor az első csatornát
épitettem, vagy mikor először vert bennem gyökeret az örök kétkedés
szelleme. Lehet, hogy előbb, lehet, hogy később, nem tudhatom. De vagyok
és ugy érzem, hogy időtlen-idők óta vagyok és maradok mindaddig, mig
életem célja nem önmagamban rejlik, hanem a sarkamat taposó nemzedékek
végtelen sorozatában.
Évezredek óta gyüjtöm és raktározom magamban a tapasztalatokat. Tudom,
hogy a tél hideg, a tüz melegit, többedmagammal erősebb vagyok, mint
egyedül, de még sokkalta erősebb vagyok ha szolgálatomba állitom a
természet erőit is. Irásban, templomok falán, sziklafeliratokon,
pergamenttekercseken, könyvekben feljegyzem az eseményeket és
akkumulátorok módjára összegyüjtöm a meglevő tudást; szinek skálájában,
szobrok plasztikájában, akkordok összecsengésében megkötöm az elfutó
szépet és hordozom magamban minden szépnek, jónak és igaznak szülőjét,
az _örök gondolatot_. Itt élek ezen a földön. Nincs reményem, hogy
elszabaduljak róla, de látom az idegen világokat és nem hiszem, hogy ez
a századrangu sárgolyó legyen gondolkodó lények életének egyetlen
hordozója. Keresek valamit, amit még nem találtam meg és lehet, hogy
sohasem is fogok megtalálni.
Mert keresni akarok és hogy keresni tudják, fanatikusan hiszek a
gondolat abszolut szabadságában, melyet nem korlátozhatnak a multból
hozott dogmák, előitéletek és cenzorok plajbászai. Minden, ami szép,
nagy és nemes ezen a világon, minden haladás és minden hajnalpirkadás a
gondolat szabadságáért vivott küzdelem szülötte. És mégis életem nagy
élményei közé tartozik, mikor egy szerzetesrend templomának esti
félhomályában belém lüktetett a lehajtott fejek alázata és önmagukat
megtagadó férfi-emberek porbahullása a nagy ismeretlen előtt, amelyet
csak hódolat illet meg, de nem birálat. A nappal munkája mellett, amely
csak realitásokat ismer, hallom az est misztikus borongásának suttogó
hangjait. Az élet pozitiv meglátása mellett nem tudom könycsepp nélkül a
szememben hallgatni a _Gaudeamust_, vagy a zenélő órának a multból
átcsengő hangjait. Élem az élet drámáját, de lirája az, mely belekap
szivem hurjaiba. Mikor amerikai életemet élem, a nappal irgalmat nem
ismerő, kegyetlen munkája után estére megkövetelem magamnak a mozi
mindig jól végződő, naiv romantikáját.
Ha nézem a nagyvárosok gép-civilizációjának lüktetését és belepezsdülök
abba az emberáradatba, amely reggel és este villamoson, autobuszon,
földalattin és földfelettin özönlik London és Newyork szivébe, vagy
vissza onnét, modern embernek, a huszadik század gyermekének tudom
magamat. Lenyügöz a felhőkarcolók sorának látása, az esti fényreklámok
tüzjátéka, vagy a Martin-kemencék izzón sistergő vastömege. Órákon át
tudom elnézni, mikor a daruk nyögve, recsegve és kattogva emelik partra
az oceánokat szántó kolosszusok méhének kincseit. És nincsen elevenebb,
izgatóbb emlékem nekem, aki már megjártam egyéni életem utjának felét,
mint mikor egy francia mérnök elsőnek repülte át az Angliát a
kontinenstől elválasztó csatornát és uj, szinte határtalan közlekedési
lehetőségek perspektiváit vetitette elém. Értem és érzem mindezt: a
gépet, gőzhajót, gőzmozdonyt, repülőgépet, bányát, vasbetont, rádiumot
és rádiót, hisz modern ember vagyok. De hoztam magammal valamit a
középkorból, beleérzem magamat a kis olasz városok kulturájába,
Stratford romantikájába, Weimar lelkébe és bensőm az a küzdőtér, ahol a
civilizáció és kultura ujra meg ujra megvivják Szumérban és a Nilus
partján kezdett örök harcukat.
A modern társadalomban, amelyben ezidőszerint élek, érzem a
vagyonelosztás igazságtalanságait és a tömegek nyomorának sajgását.
Érzem a tisztán a kereset elvére épitett kapitalizmus sarkalatos
tévedését. Nem azért élünk, hogy keressünk, hanem azért keresünk, hogy
élhessünk. Hallom az éhség farkasának üvöltését a fényes nagyvárosokban,
ahol csak egy ablaktábla választja el a hivalkodó gazdagságot a senyvedő
szegénységtől. Látom a távol jövő ezüstös csillogásában a boldog
államot, amelyet Platontól kezdve az emberiségnek oly sok ébren álmodója
megálmodott. Megértem az elkeseredést, gyülölködést, társadalmi harcot.
Elfogadok mindent, ha egy kegyetlen törvényszerüség ugy rendeli, hogy
ezeken keresztül vezessen az emberi haladás nagy országutja. De
visszarettenek, mikor pártprogramot akarnak csinálni abból, ami minden
gondolkodó és érző ember vágyainak eredője, mikor egyesek ki akarják
sajátitani maguknak a szociális gondolat jogát, vagy mikor az élet nagy
valóságai előtt dogmatikusok módjára elavult elméletek értelmezésén
folytatnak meddő vitatkozásokat.
Megértem az individualitás kifejlesztésének jogát, az akadályok
elháritását az egyéniség utjából, minden kényszeritő eszköz elvetését,
egészen a szélső anarchiáig. Elvégre magamhoz állok legközelebb és van
némi szépsége annak a kinai társadalomnak, amely a felső beavatkozás
mértékét a minimumra tudta leszállitani. Igaz, annál jobban élvezi
helyette a külső beavatkozások gyönyörüségeit. De épen azért tudom azt
is, hogy kell egy összefogó, társadalmat acélozó és államot irányitó
akarat, melynek meg kell kötni a bennem lobogó örök anarchiát. E
kettősségen keresztül értem meg egyszerre Brutust és Julius Caesart, a
condottieret és a _fejedelmet_, Luthert és Loyolát s azt a Napoleont,
aki mindenét a forradalomra teszi fel, de mint néző felsóhajt az
ostromlott Tuileriák előtt: »Adnák csak nekem a svájciakat meg az
ágyukat, hogy megmutassam, mit kell ilyenkor csinálni!« Megértem, hogy
vannak esetek, mikor egy testben két lélek lakik.
Ha van politikai liberalizmus és konzervativizmus, bennem elmosódnak a
határok. Az egyik küzd a felszabaditásért, a másik gyüjti és
csoportositja a megtartó erőket. Taktikájuk ellenben furcsán kuszálja
össze az elveket. Van eset, hogy a liberalizmus rendszabályoz és a
konzervativizmus terjeszti ki a választójogot. Azok az elvek, melyek
néhány évtizeddel ezelőtt embereket választottak el egymástól és
generációkon át hagyományszerüen determinálták egész családok politikai
hovatartozandóságát, nem hatnak többé az élő valóság erejével. De az,
amit a mult század nagy liberális nekilendülése után ma a liberalizmus
válságának neveznek, egyuttal az én válságom is, tekintet nélkül arra,
hogy véletlenül milyen párthoz tartozom. Érzem, hogy a konzervativizmus
önmagában nem lehet program, mert ha magára marad, reakció lesz belőle,
de érzem azt is, hogy a liberalizmus, melynek egész gondolatvilága arra
van beidegezve, hogy _mit nem akar_, önmagában nem lehet elég. Saját
személyemből a nagy vonalakra kivetitve ez a parlamentek és pártok
válsága. Kétkedés a parlamentarizmusban és csalódás a népképviselethez,
általános választójoghoz füzött nagy reménységekben. A szüntelen át- meg
átcsoportosulások, szétválások, összeolvadások mellett a parlamenti párt
elveszti a mult évtizedekben birt nagy jelentőségét. Politikai
atomizálódás folyik az egész világon. A parlamentek vagy teljesen
szétszakadozottak, vagy egy óriási szerkezet, amelyet pártnak nem is
lehet nevezni, egyesiti magában mindazokat a heterogén, egymással
szemben álló, harcban álló elveket, melyek valaha a pártok programjának
alapjait megadták. A régi értelemben vett pártok ideje lejárt. Tul a mai
parlamentek látszólagos pártjain, tul a liberalizmuson és a
konzervativizmuson, tul a fascizmuson, tul mindenféle _izmusokon_ és
politikai gépezeteken pedig valaminek a körvonalai vetitődnek a
kárpitra, amiről még nem tudom, hogy micsoda, érdekképviseletek
tanácsa-e, vagy kiválóságok és kiválogatottak zsürije, vagy pedig az
emberiség közös, nagy lelke, amely mindannyiunkban müködik.
És igy vagyok az izgató, nagy problémák egész tömegével, melyek
napról-napra elém merednek, hogy válaszoljak rájuk, hogy válaszoljunk rá
valamennyien. Érzem, hogy igaza van a plebejusnak, aki több jogot
követel magának, de tudom, hogy igazuk van azoknak is, akik már
nemzedékekkel ezelőtt beérkeztek és a gyermekszobából hozták magukkal a
vezetés hivatottságát. Ha a lovat és kutyát ki kell tenyészteni, az
ember sem lehet három generáció előtt igazán gentleman. Hiszem a nemzet,
a nép, a faj jogát a külön élethez, különállóságának kidomboritásához,
de érzem, hogy müködik bennem a közös nagy lélek, amely együttesen viszi
az egész emberiséget előre. Megértem azt, akiben él az örökbéke
ábrándja, de megértem azt is, aki hősi önfeláldozás képzetével,
felvirágozott zászlók alatt vonul a világháboruba. Megértem azt, aki
együttérez a biborban született, szőkefürtös gyermek szomoru sorsával és
megértem azt is, aki el akarja háritani az apák bünének ismétlődését a
következő nemzedékekben. Megértem azt, akinek a legitimizmus adja meg az
élete tartalmát, de megértem azt is, aki azt vallja, hogy minden
legitimizmus egy korábbi törvényes állapot felforgatásával kezdődött. Ha
minden hatalom Istentől való, semmiféle hatalomtól sem tagadhatom meg a
felsőbb rendeltetés törvényszerüségét. A _beatus ille qui procul
negotiis_ váltakozik bennem a kalandorral, akit izgat, hogy mi van tul a
nagy tengeren és a kéklő hegyek oromsorán, ahol a szivárvány hidja a
földről mennybe visz.
Ezen a világon minden relativ. Relativ a fény, a sebesség, az erő és
relativ a gondolat és az igazság. Minden tézisnek meg van az antitézise
és a relativitások, tézisek és antitézisek harcának szintere én vagyok.
Csak a _lectores unius libri_ állithatják a szent együgyüség feltétlen
biztosságával, hogy nekik mindenben igazuk van. Bennem ezerféle érzés,
gondolat, hagyomány és tapasztalat találkozik és mindezeknek eredője az,
amit énnek nevezünk.
De tudom-e, hogy mi az az én? Egyéniségem csak öntudatomban jelenik meg
egység formájában és öntudatom az, ami kiemel a semmiből egy parányi lét
tartamára. Ez az öntudat megszünik, mihelyt átléptem a fekete kapun,
melynek csak az egyik oldalán van kilincs. Ennek az öntudatnak a
meghatározása a legnehezebb, mert a meghatározás lehetősége önmagában
rejlik. Öntudatom ezért nem tud megnyugtató választ adni énemnek
kérdésére. Mi vagyok én? Atomoknak meghatározott csoportosulása
vagyok-e, vagy független tőlük és több náluk valamivel? Ha atomok
csoportosulása vagyok, miért csoportosultak az atomok és a bennük levő
elektronok igy és miért nem másként? Hol van az énemnek külső határa;
ott-e, ahol testemnek látható felülete a külvilággal érintkezik, vagy
hozzászámithatom-e énemhez mindazt, ahova gondolatom elér és amit magába
foglal? Hol van a felelet erre és a kérdések egész tömegére?
Mit tudom én, ki vagyok én? Életem podgyászában mit hurcolok magammal
gyermekkorom emlékeiből, ifjuságom ábrándképeiből és meglett koromnak
megmellesztő küzdelmeiből? Ha reagálok a külső világ benyomásaira, ha
beszélek, ha cselekvésre határozom el magamat, miféle rejtett mozgató
erők játszadoznak énemnek ezerféle billentyüin? Mikor formába öntöm egy
gondolatomat, melyik tanitóm szava, vagy az emberiségnek melyik örök
tanitómestere szólal meg bennem? Ha cselekedtem, mi volt belőle a saját
elhatározásom és mennyiben állottam a külső tényezők, a környezet és az
események sodró hatása alatt? Tudhatom-e, hogy pillanatnyilag melyik
békésen elhalt, harctéren elesett, vagy máglyán megégetett, elporlott
ősömnek a vére dolgozik bennem; tudhatom-e, mit hoztam magammal elmult
századok ködös homályából?
Ez a bizonytalan körvonalu, ingadozó, töprenkedő valami vagyok én és
ezek vagyunk évezredek óta valamennyien, akik az életben nemcsak az
anyagi boldogulást és az érvényesülés külső formáit, hanem valami
mélyebbet, lényegbe vágót keresünk. Függetleniteni akarjuk magunkat az
egyoldalu befolyásoktól, hogy megtaláljuk az igazságot. Ezért akarunk
megérteni mindent és ezért kételkedünk mindenben. Az igazság keresése és
a kétkedés ikertestvérei egymásnak. Előttünk lebeg Tennyson mondása,
hogy több hit van a becsületes kételyben, mint az őszinteség nélküli
hitvallásban.
_Homo sum; humani nihil a me alienum puto._ Én vagyok az összetett
ember, a nagy Proteus. Sugártörő prizma vagyok, amely mindig ugyanaz
marad, aminthogy a dolgok is ugyanazok, csak a meglátásuk az, ami a
prizmán keresztül szüntelenül változik.
Én vagyok az összetett ember. Én az Örök Ember vagyok.


AZ EMBERI CIVILIZÁCIÓ KEZDETEI.
Nem is olyan régen minden valamirevaló történelmi kézikönyv azzal
kezdődött, hogy Menes volt Egyiptom első királya. Utódai voltak a
fáraók, akik a piramisokat épitették. Hogy mi volt Menes előtt és miként
jött létre Egyiptom kulturája és civilizációja, arról a történelem nem
tudott semmit. Esetleg egyes történetirók elkövették még azt a
furcsaságot is, hogy az első kötetet az előzmények nélküli ókori
keletnek szentelték és a második kötet elejére, az európai történet
bevezetése gyanánt biggyesztették oda az őskor történetét. Általában
számukra az őskor embere és kulturája független tudomány volt a
sajátképeni történelemtől. Tudományuk nem az emberi civilizáció
fejlődésének története volt és náluk az emberiség históriája nem a
megelőző évezredek hosszu, fáradságos és küzdelmes munkáján épült fel,
hanem a levegőben lógott. Deus ex machina módjára nem fejlődésnek volt
az eredménye, hanem készen adódott. Menes volt Egyiptom első királya…
Pedig az emberi nem történetének talán azok a legérdekesebb, legizgatóbb
fejezetei, mikor az ősember tapogatózva, bizonytalanul kezdte lerakni a
civilizáció alapjait. Igaz, hogy ezek a hosszu évezredek, amelyekről
nincsenek kőbe vésett, agyagba égetett és egyéb irásos dokumentumaink,
hanem csak leletekre, csontmaradványokra és egyéb hasonló emlékekre
vagyunk utalva, telve vannak kérdőjelekkel és a problémák egész
láncolatával. Kik voltak a történelem előtti idők egyes kulturáinak
megteremtői és hogyan kapcsolódnak az egyes periódusok egymásba? Miért
állt meg a fejlődés néha tizezer esztendőkre és miért vett ismét
váratlan lendületet? A viszonyok változása vetette-e meg egy uj
kulturfok alapját, vagy a régi fajt, amely képtelen volt emelkedésre,
másik váltotta fel s ez az uj faj lett egy ujabb kultura hordozója?
Hosszu időn keresztül akkora bizonytalanság uralkodott ezekben a
kérdésekben, hogy a szaktudomány állandóan emlegette az összefüggés
hiányát, a hiatust, amely a régi és ujabb kőkorszak s az utóbbi és a
történelmi idők között tátong. A történelem tudománya ezért érezte
felmentve magát az alól, hogy a civilizáció kezdeteinek ismertetésével
alapozza meg az emberiség történetét.
Pedig kétségtelen, hogy hézagok az emberiség legrégibb multjában
sincsenek. Legfeljebb a leletek lehetnek elszigeteltek, de nem a kultura
periódusai. Épen a legutolsó esztendők kutatásai nagyon alkalmasak arra,
hogy a hézagokat és mutatkozó üröket áthidalják. Sir Arthur Evans képét
használva, az őskor egyes emberfajai, melyeket a leletekből
megismertünk, többé nem különálló kulturák hordozói, hanem
staféta-futók, akik a civilizáció fáklyáját adták egymásnak tovább.
=Az emberi civilizáció legrégibb emlékei.= A geologia tudománya ma
általánosságban négy jégkorszakot ismer, illetőleg az tételezi fel, hogy
négy eljegesedési periódus követte egymást az északi féltekén. A
történelem előtti archeologia ezekbe az interglaciális periódusokba
helyezi az európai ember legrégibb emlékeit, anélkül, hogy az első
pontosan meg tudná állapitani az egyes jégkorszakok idejét és tartamát,
a másik pedig a relativ korszakokban hozzávetőleges biztonsággal el
tudná helyezni a régi kőkorszak egyes ember- és kulturtipusait.
Tiz-tizenöt év előtt még általános volt a meggyőződés az archeologusok
körében, hogy az ősember, aki az első, kezdetleges kőszerszámokat
készitette, az utolsó eljegesedést megelőző meleg periódusban élhetett,
melynek időtartamát ötven-százötvenezer esztendőre lehet becsülni
időszámitásunk előtt. Ma hovatovább lábra kap az a meggyőződés, hogy az
első eolithoknak, a kőszerszámok őseinek korát félmillió évre is vissza
kell vinni és az ember első emlékei az első jégkorszak előtti időbe
nyulnak vissza. Akármint lett légyen is, az éveknek e tizezrei alatt
nagyon, szinte rettenetesen lassu volt az ember fejlődése. Talán nem is
volt igazi ember, hanem egy oldalága az emberré fejlődő szerszámkészitő
állatnak, akiből hiányzott az igazi magas fejlődésre való képesség. Erre
a problémára valószinüleg sohasem tudunk teljes bizonyossággal
megfelelni.
=A neandervölgyi ember.= Amennyire meg tudjuk itélni, körülbelül az
időszámitásunk előtti 50–35.000 év között, az utolsó jégkorszak idején
lehetett Európa klimája a legrettenetesebb. Az északi jégtakaró leért
Belgiumig, Németország derekáig és a lengyel alföld közepéig. Az Alpok
és Pireneusok jégárai sokkal hatalmasabbak voltak, mint manapság. Köd,
hideg eső, nehéz havazás váltogatta egymást. Ebben a barátságtalan,
szubarktikus klimában élt az embernek az a tipusa, melyet neandervölgyi
ember (_Homo_ _Neandertalensis_, vagy más lelőhelye után _Homo
Mousteriensis_, _Homo primigenius_) néven ismerünk. Élete
viszontagságokban és tragikus küzdelmekben volt gazdag. Állandó
küzdelmet folytatott az időjárás szigoruságával. Nehéz harcokat vivott a
rettenetes vadállatokkal a barlangok birtokáért és ezer veszélynek tette
ki magát betevő falatjának előteremtéséért.
Milyen lehetett az ember, aki ilyen viszonyok között élt és milyen
lehetett az élete? Mikor 1856-ban a Düsseldorf melletti Neandervölgy
egyik barlangjából előkerült az a koponyatető, melyről ez az emberfaj
nevét vette, sokan, közöttük Virchow, kételkedtek e koponyarész
tulajdonosának emberi mivoltában. Azóta azonban, főleg Franciaországban,
amely a történelem előtti archeologiai leletek klasszikus hazája, nagy
számmal kerültek elő teljesen hasonló koponyák, sőt teljes
csontvázmaradványok, ugy hogy ezek alapján megközelitő pontossággal meg
tudjuk rajzolni a neandervölgyi ember alakját. Nem volt magas termetü,
legfeljebb 155–160 centiméter lehetett, nyaka előreállt, szemét
összeérő, hatalmasan kidomborodó csontiv árnyékolta, homlokának viszont
alig volt domborulata, előreugró fogsora alatt pedig az áll jóformán
hiányzott. Megjelenése elütött a mai emberétől és főleg koponyaalkatában
sok volt a primitiv, majomszerü, állati vonás.
Életéről nagyon keveset tudunk. Bármily kevés azonban, amit a leletek
alapján róla megkonstruálhatunk, elég annak megállapitására, hogy
külsejének állati vonásai mellett is ember volt életmódjában,
gondolkozásában és cselekedeteiben. Ismerte a tüzet, állatbőrökbe
burkolózva védekezett a hideg ellen, tisztelte halottait. Ha tisztelte
halottait, kellett, hogy valamelyes képzete legyen a tulvilágról, amit
pedig meglehetősen fejlett nyelv nélkül elképzelni nem lehet, mert csak
a nyelv segitségével lehet elvont gondolatokat közölni. Pattogtatott
kőből fegyvert és szerszámot készitett magának, mellyel vadászott és
levakarta, kidolgozta az állatbőröket; a szerszámot odarakta halottja
mellé, akit eltemetett. A nagy vadakat, melyek erejét sokszorosan
felülmulták, valószinüleg fortéllyal ejtette el, vagy verembe csalta és
ugy ölte meg őket. Alkalmasint illő tisztelettel megette embertársait
is. Minthogy olyan vidéken is lakott, ahol nem voltak barlangok, fel
kell tételezni róla, hogy a hideg elleni védekezésül másfajta
mesterséges lakásról is tudott gondoskodni. Talán vermet ásott és azt
fedte be, talán kezdetleges kunyhót is épitett magának.
Kulturáját leggazdagabb előhelyéről _moustérien_ kulturának nevezzük.
Csontmaradványokban, eszközökben bőven vannak emlékei Európából,
Észak-Afrikából, Elő-Ázsiából, legfőként azonban Franciaországból.
Legutóbb 1925-ben Tarville-Petre a galileai Tabgha mellett bukkant
teljesen neandervölgyi tipusu leletre.
Hogy honnan került Európába ez a nyomoruságos viszonyok között élő,
meghatóan kezdetleges ősi rokonunk, nem tudjuk. Vannak, akik azt hiszik,
hogy Afrika archeologiai átkutatása fogja megadni erre a kérdésre a
feleletet és vannak, akik azt állitják, hogy a neandervölgyi ember
Dél-Németországon át, az északi jégmező és az Alpesek jégárjai közötti
övön keresztül, mint egy akkoriban fejlettebb kultura hordozója hatolt
előre nyugat felé. De épenugy, mint eredetét nem ismerjük, arra a
kérdésre sem tudunk megfelelni, hogy mi történt vele. Kipusztult, vagy
kipusztitották, vagy felszivódott az utána következő magasabb rendü
fajokban? Vannak antropologusok, akik valószinüleg nem is egészen
alaptalanul, nem hisznek egész fajok kipusztulásának lehetőségében,
különösen, ha azok a fajok egész kontinenseket népesitettek be és azt
hiszik, hogy a neandervölgyi ember, az emberi fejlődésnek ez az
oldalhajtása, még ma is itt él velünk, bennünk, a vérünkben, Európa
civilizált népeiben. Annál is inkább feltételezik ezt, mert a
neandervölgyi ember alkalmasint jó ideig együtt élhetett akár Európában,
akár egyebütt az utána következő fajokkal, amelyek átvették kulturájának
maradványait.
=A rénszarvas kora.= A jégkorszak letünte után Európát hosszu
évezredeken keresztül tundra- és steppszerü területek boritották. A
jégkorszak állataiból egyre csökkenő számban megmaradt még a mammut,
barlangi oroszlán, szürke medve, gyapjas rinocerosz, de mellettük
megjelentek már a mai mérsékelt égöv állatainak ősei is. Vadlovak,
bölények és rénszarvasok óriási tömegei tanyáztak Európa derekán és
bőséges alkalmat nyujtottak az uj emberfajnak, amely a neandervölgyi
ember helyét elfoglalta, hogy vadászszenvedélyét kielégitse és
megélhetését biztositsa.
A jégkorszak letünte ugyanis nemcsak uj fejlődési fokozatot jelez a
történelem előtti idők kulturájában, hanem az uj korszakot egyuttal egy
uj, intelligens fajtának a megjelenése vezeti be, melyet az
antropologusok egy része _első valóságos embernek_ szokott nevezni. Akár
van jogosultsága ennek az elnevezésnek, akár nincs, bizonyos, hogy sem
az _aurignaci_, sem pedig a _cro-magnoni_ embert, aki uralkodó tipusa
volt a jégkorszak végétől a csiszolt kőkorszakig terjedő időnek, nem
választják el lényeges különbségek a modern embertől. A cro-magnoni
ember magastermetü volt, magasabb a mostani emberfajták átlagánál,
koponyája nagy, boltozatos, a hosszu fejü tipushoz tartozó, arca
alacsony, széles, álla jól kifejlődött. Legtalálóbban magastermetü,
széles arcu hosszufejünek, esetleg a kapcsolatról, mely közte és a
környező állatvilág között fennállott, _rénszarvas-embernek_ lehetne
nevezni.
A történelem előtti időben nincsenek a mai értelemben vett események és
évszámok. Hogy az egymást követő korszakokat meg tudják különböztetni,
az archeologusok a megmaradt eszközök alapján kulturtipusokat állitottak
fel, melyek a legfontosabb lelőhelyek után nyerték nevüket. E
kulturtipusok megállapitásában sok bizonytalanság uralkodik és nagyon
nehéz a leleteknek időrendben való csoportositása is. A tulzásba vitt
részletezés a tudománynak ebben az ágában csak zavarokat okozhat. Az
általános beosztásra azonban feltétlenül szükség van. A
rénszarvas-korban három ilyen általános kulturtipust különböztetünk meg,
az _aurignacit_, _solutréit_ és _magdalénit_. Ez a három periodus a
szerszámok és fegyverek állandó tökéletesbedését mutatja; a solutréi
korban jelennek meg a babér- és fügefalevél-alaku, teljesen szimetrikus,
csodálatosan finom élü, – de nem csiszolt! – kőeszközök, a magdaléni
korban pedig a miniatür kőszerszámok és mindenekfelett az olyan
csonteszközök, melyeknél tökéletesebbeket hosszu évezredek multával sem
tudtak előállitani.
De a rénszarvas-kornak legfőként nem a technikailag folyton tökéletesebb
eszközök tartották fenn az emlékezetét, hanem a müvészi alkotások, főleg
a _barlangrajzok_, amelyek az Aurignac-periodusban nagyon egyszerü,
profilban rajzolt, kétlábu állatokkal kezdődnek és folyton
tökéletesbedve, a rénszarvas-kor végén élethüen naturalisztikus
ábrázolásokig jutnak el. A magdaléni korból valóságos kompoziciók
ismeretesek, melyek meglepnek a szinek gazdagságával, ügyes felrakásával
és egész vadászjelenetek, vagy vágtató vadlovak csoportjának
ábrázolásával. Az őskor müvésze megörökitette azt, ami legjobban izgatta
a benne élő vadász fantáziáját. Oly tökéletesek vannak e rajzok között,
hogy mikor 1878-ban Sautuola spanyol archeologus, illetve kis leánya az
első ilyen barlangrajzot felfedezte, az egész tudományos világ
kétségbevonta, hogy az a kőkorszakból származik, modern hamisitásra
gyanakodott és csak akkor fogadta el a felfedezés hitelességét, mikor
azt a Dél-Franciaország és Spanyolország barlangjaiban talált leletek
egész sora megerősitette. Ezek a képek a rénszarvas-kor emberének éles
természet-megfigyeléséről, magasfoku technikai készségéről és eleven,
üde, artisztikus érzéséről tesznek tanuságot. Ugyanezt bizonyitják az
egyre nagyobb számban előkerülő plasztikai alkotások, faragványok,
csontokba vésett ábrázolások és dombormüvek is. Egyes muzeumok nagyon
ügyesen mutatják be az őskor emberének müvészi alkotásait. A hallei
ősrégészeti muzeumban utánzatban látható egy barlang falfestményeivel
együtt; a gráci muzeumban pedig barlangrajzok eredeti méretben
freskódiszitésnek vannak felhasználva.
A barlangkutatás munkája Európában immár körülbelül félszázada folyik és
egymásután hozza napfényre a meglepő eredményeket. Az altamirai barlang
belső boltozatain, ahova napfény sohasem hatol be, többszinü képeket
fedeztek fel, melyek csak mesterséges világitás mellett készülhettek.
Ellenben sem itt, sem más barlangokban, ahol szintén találtak képeket, a
füstnek és kormozásnak semmi nyoma. Az őskor müvésze zsirkő-lámpával
dolgozott, melyben zsirt égetett. Egyes barlangokban a kutatók
geometriai jellegü rajzokra bukkantak, melyekben kunyhók ábrázolását
vélték felismerni, mig egy másik barlangnak a rajza a szánhoz mutat
félreismerhetetlen hasonlóságot. A coguli és alperai barlangok képei
táncoló nők csoportját ábrázolják, a testet a melltől kezdve elfedő,
valósággal kiszabott, szoknyás ruhákban. Ismerünk nyilas
vadászjeleneteket, tehát a rénszarvas-kor embere már tudott távolba
hordó fegyvert késziteni. Egy képen sakálforma állat, hihetőleg a
kutyának őse, kiséri a vadászt, tehát az állatok megszeliditésének első
nyomai, amit azelőtt csak az ujabb kőkorszak emberének tulajdonitottak,
tiz-tizenötezer esztendővel régebbi időkbe nyulnak vissza. A minatedai
barlang freskóján nyilas csoportok küzdő helyzetben állanak egymással
szemben, – a társadalmi szervezetnek, de egyuttal a szervezett harcnak
első reánk maradt emléke.
A rajzokat a tárgyi leletek is megerősitik. Ha a rénszarvas-kor embere
az állatok között lazacot is karcolt a mammut-csontra, megvan a
csonthorog, mellyel halászott. Ha a szó szoros értelmében vett ruhákat
festett, megvan a magdaléni kor finom csont-tüje, mellyel a ruhát
készitette. Két esztendeje Morvaországban, a predmosti őskori telepről,
amely a solutréi periodusba sorozandó, csontból faragott valóságos
ruhakapcsok kerültek elő, amelyek azt igazolják, hogy a rénszarvas-kor
embere nemcsak állatbőrökbe burkolta magát, védekezésül a hideg ellen,
hanem a szó szoros értelmében öltözködött. Mindenesetre ennek a kornak
embere már nagyobb kulturkészletnek volt birtokában, mint amekkorát nála
még néhány esztendővel ezelőtt is feltételeztünk.
=A negroidok problémája.= A rénszarvas-kor kulturájának kétségtelenül az
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Emberi problémák - 02
  • Parts
  • Emberi problémák - 01
    Total number of words is 3718
    Total number of unique words is 1972
    22.7 of words are in the 2000 most common words
    33.3 of words are in the 5000 most common words
    38.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 02
    Total number of words is 3769
    Total number of unique words is 1751
    22.3 of words are in the 2000 most common words
    32.4 of words are in the 5000 most common words
    37.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 03
    Total number of words is 3828
    Total number of unique words is 1877
    22.0 of words are in the 2000 most common words
    32.2 of words are in the 5000 most common words
    38.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 04
    Total number of words is 3770
    Total number of unique words is 1881
    20.9 of words are in the 2000 most common words
    30.5 of words are in the 5000 most common words
    35.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 05
    Total number of words is 3661
    Total number of unique words is 1842
    21.9 of words are in the 2000 most common words
    31.8 of words are in the 5000 most common words
    38.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 06
    Total number of words is 3715
    Total number of unique words is 1897
    22.4 of words are in the 2000 most common words
    32.4 of words are in the 5000 most common words
    38.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 07
    Total number of words is 3765
    Total number of unique words is 1968
    21.7 of words are in the 2000 most common words
    30.8 of words are in the 5000 most common words
    37.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 08
    Total number of words is 3727
    Total number of unique words is 2022
    21.5 of words are in the 2000 most common words
    30.6 of words are in the 5000 most common words
    35.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 09
    Total number of words is 3805
    Total number of unique words is 1943
    23.7 of words are in the 2000 most common words
    34.4 of words are in the 5000 most common words
    40.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 10
    Total number of words is 3826
    Total number of unique words is 1910
    23.6 of words are in the 2000 most common words
    32.9 of words are in the 5000 most common words
    38.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 11
    Total number of words is 3801
    Total number of unique words is 1946
    24.4 of words are in the 2000 most common words
    34.1 of words are in the 5000 most common words
    40.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 12
    Total number of words is 3804
    Total number of unique words is 1920
    23.5 of words are in the 2000 most common words
    33.0 of words are in the 5000 most common words
    38.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 13
    Total number of words is 3748
    Total number of unique words is 1840
    23.2 of words are in the 2000 most common words
    32.5 of words are in the 5000 most common words
    38.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 14
    Total number of words is 3777
    Total number of unique words is 1924
    22.4 of words are in the 2000 most common words
    32.6 of words are in the 5000 most common words
    37.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 15
    Total number of words is 3845
    Total number of unique words is 1912
    23.3 of words are in the 2000 most common words
    32.8 of words are in the 5000 most common words
    38.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Emberi problémák - 16
    Total number of words is 1489
    Total number of unique words is 868
    29.7 of words are in the 2000 most common words
    40.3 of words are in the 5000 most common words
    46.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.