Egy mérnök regénye - 09

Total number of words is 3953
Total number of unique words is 1968
32.8 of words are in the 2000 most common words
45.4 of words are in the 5000 most common words
52.1 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
nyiltán át fog hajózni az új világba, Amerikába!
Nem kell oda több, mint bátorság, vas akarat, egy kis kitartás, s hogy a
kezdő ne válogasson a legelébb kinálkozó munka megkezdésében. A többi
önként jő s a jó mérnök a jég hátán is, annál inkább az Ohio partján,
megkeresheti kenyerét.
És ha valamit elhatározott, annak foganatba vételét soha nem halogatta.
Egy óra mulva már el volt mélyedve az angol nyelv szabályainak
tömkelegében. Egyik lapot a másik után írta tele gyakorlatokkal.
Mindjárt megérzette a régi jó tanács igazságát, hogy a munka,
vigasztalás, a foglalkozás maga a szabadság.
Így töltötte idejét. A szokott órában felhozott ebédjét ugyan meg sem
izlelte, de estére annál nagyobb étvágygyal vacsorált meg belőle.
És csak most, evés közben talált egy kis időt, hogy a lefolyt rettenetes
nap eseményeiből világos képet alkothasson.
Mint valami régen hallott történetre, tán csak mint homályos álomlátásra
emlékezett vissza azon pillanatra, hogy a midőn egyedüli igaz barátját a
grófné estélyéről hazavitték, valaki a jelenlevők közől azt beszélte,
hogy Nagygáthy gróf valamit igen nagy hévvel állított az öreg úr előtt,
de ez a legerélyesebben ellentmondott.
Édes vigasz volt ez, jelen helyzetében, hogy egy derék ember nem tudott,
nem akart róla aljasságot feltenni!
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
E nap alkonyán Réthfalvy bárónénál igen szívesen fogadott látogató
jelentkezett.
Ő méltósága Nagygáthy Gedeon gróf, a ki el nem rejthető kárörömmel
köszöntött be s mindjárt az első szó után szerencsét kivánt előbb
magának, másod rendben az egész főúri társaságnak, hogy egy hivatlan
tolakodónak jelenlététől egy csapásra megszabadulhatott.
– Úgy van – mondá. – Bevágtuk az útját. Más ügyesebb az egész saison
alatt dulakodhatott volna köztünk. Ezt azonban csak megpillantottuk s
rögtön lerántottuk álarczát. Remélem, hogy ezzel mások elrettentő
példájára, jól meggondolni való példát adhattunk.
[Illustration: Mit hallok! – felelt a gróf, felugorva székéből.]
A báróné maga is oda volt a gyönyörtől és boldogságtól s hogy leánykája
mindent a legegyenesebb forrásból újra hallhasson (mert bizonyos lapot
már reggel meghozatott a trafikból), kérte a grófot, beszélné el ezen
érdekes történetkét elejétől végig.
Nagygáthy gróf, mint vízbe visszadobott apró halacska, újra elemében
volt. Betelepedett a legkényelmesebb karszékbe és le nem írható
élvezettel (a hol kellett merész toldásokkal is) eldicsekedett vele,
mily furfangos észszel törte nyakát a befurakodó kalandornak.
Lenke kisasszony mindent figyelmesen végighallgatott s aztán hidegen
felelé:
– Úgy látom, hogy az önök híres vegyésze, daczára a szép
tiszteletdíjnak, melyet kapott, az utolsó sorokban maga rombolta le
állításainak összes eredményét. Legalább elismerte, hogy semmit sem tud
bebizonyítani.
– Hogyan? – felelt a gróf – az én szép hugocskám csak nem akarná védeni
a társaság közös ellenségét?
– Én? Erre nincs szükségem. Megvédte őt megtámadóinak tehetetlensége. A
tudós vegyész addig forgatta kezében a górcsövet, míg valami
tenta-keverékbe került. Nagyon természetes, hogy ily mártásból ujjait
tisztán ki nem húzhatta.
– Mit hallok! – felelt a gróf felugorva székéből. Ne legyek Nagygáthy
ivadék, ha az én kedves kis Lenkém nem a legszellemdúsabb szójátékot
vágta szemembe! Csak hogy bizonyos dologról soha sem szabad
elfeledkeznünk. Mi született urak élve-halva engedelmeskedni tartozunk a
régi szabálynak: Fortiter in re, suaviter in modo: magyarul…
– Oh kérem: nagyon jól tudom mit tesz az: erélyesen a dologban,
gyöngéden a szavakban.
– Megöl a csodálkozás. Az apáczazárdákban nevelt kisasszonyok úgy tudnak
latinul, mint maga Marcus Tullius Cicero!
– Nem, uram; én nem értem e nyelvet: de ezen mondat gyakran előfordul a
könyvekben. És az írók, nekünk tudatlan asszonyoknak, zárjel között meg
is magyarázzák.
– Nagyon helyesen. Annál könnyebb lesz megérteni, hogy úri ember így
szokta ügyeit elintézni. Keveset mondunk, sokat értünk alatta. Ez a
valódi előkelő világ megszokott politikája. A tudományos világ
arisztokratái csak minket utánoznak, ha gyöngéden és kimélettel
nyilatkoznak: de a következtetést egyszerűen az olvasókra, vagy a
hallgatókra bizzák. A mi tanárunk csakugyan tiszta fehér keztyűvel
símogatta meg emberét; de mégis értésül adta a világnak, hogy nemzetes
Szabolcsy Gábor mérnök uram kénytelen lesz még ez éjjel pisztolylövéssel
véget vetni életének.
– Pisztolylövéssel?
– Ez csak olyan forgó pénz értelmében vett kifejezés. Mert épen ily
valószínűséggel mérget is vehet be, vagy felakasztja magát az
ajtófélfára.
– Ily hidegvérrel beszél ön embertársának sorsáról?
– Mit akar ön, Lenke kisasszony? Ez a vakmerő ficzkó nagyban játszott;
életét tette fel egy kártyára. Tehát ha vesztett, meg kell tartozását
fizetnie. Más menedéke nem is lehet, mert ezentúl helyet nem talál a
világon. Mi kizárjuk, oda pedig, kiket elhagyott, vissza nem térhet.
Hova fusson tehát, ha nem egyenesen a föld alá?
– Ez szörnyű szívtelenség.
– Mondja inkább, rendes igazságszolgáltatás, vagy megérdemlett bűnhődés.
Különben pedig csak azért szóltam, hogy ha ma éjjel az én imádott
hugocskám, onnan felülről, a harmadik emeletről egy puska eldurranását
hallaná, ne engedje boldog álmát e miatt megzavartatni. Forduljon csak
nyugodtan szép patyolatfehér vánkosán a másik oldalára; nyugodjék tovább
édesem, s ne törődjék azzal, hogy egy vagy több arczátlannal kevesebb
van a világon.
A kis leány nem felelt. Csendesen felkelt helyéből és édes anyjához
fordulva mondá:
– Mamám, megengeded, hogy szobámba vonuljak.
A báróné igenlőleg felelt.
– Mindenesetre, gyermekem. Tudod régen, hogy az én nevelési
rendszeremnek, mindig a te akaratod szabadságának elismerése képezte
alapelvét. Csak azt kell még tudtodra adnom, hogy Gedeon öcsém már több
ízben megkérte tőlem kezedet és én csak alkalmas perczre vártam, hogy
itt, az ő jelenlétében értesülj, mily megtisztelés érte házunkat.
A kis leány semmi meglepetést sem árult el. Udvariasan meghajlott a gróf
előtt, de aztán anyja felé fordulva, mondá:
– Édes mamám, hogy nevezheted te épen a mai napot alkalmas pillanatnak,
a midőn Miklós bátyánk halva fekszik?
– Ah – felelé Gedeon gróf – ez igen távoli rokonság. A Réthfalvy család
már a mult század végén mellékágakra oszlott. Igaz, hogy minden
Réthfalvy egy törzset, egy nevet és nemességet képez; de az elszármazás
folytán a vér annyira különböző, hogy a mai közbejött eset, az egymást
szerető sziveknek boldogságát legfölebb nehány hónappal késleltetheti.
– Gedeon öcsémnek igaza van – erősíté a báróné. – Az öreg úr, velem
legalább, mindig csak félrokonságot tartott. Ebből nem következik, hogy
rögtön a temetés után ünnepélyes eljegyzést tartsunk; egyelőre legyen
elég tudnod azt, ki szeret téged, hiven és legnemesebb érzelemből.
– Köszönöm mamám, hozzám való anyai indulatodat. Gedeon bátyám már
ezelőtt is sokszor nyilatkozott előttem ily értelemben. Engedd meg
tehát, hogy ezen engem megtisztelő ajánlatra, majd csak egy év multán
válaszoljak, ha mai nap felvett gyászunkat letehettük.
Ezzel élve a nyert engedélylyel a szobát elhagyta.
A gróf és a báróné vállvonogatva néztek egymásra. Egyik sem tagadhatta,
hogy a kis leány felelete felért azzal, a mit polgári nyelven világos
kosárnak neveznek.
– Nénikém – szólt a gróf, megpödörve gyér bajuszát – őszinte ember
vagyok s azért el kell ismernem, hogy ez a kis leány megleczkéztetett
engem.
– És miért?
– Mert… hogy is mondjam? az a vén hóbortos Miklós bácsi, valóban még
élhetett volna nehány hetet.
– A mint gondolod, – felelé a báróné jól megértve a megjegyzés rejtett
fulánkját; – hanem ismerd el egyszersmind azt is, hogy egy anya is
tudja, mit cselekszik? és azt is, mikor kell valamit cselekednie.
Értettél?
– Tökéletesen. Meg is adom magamat föltétlenül. Íme kezet csókolok,
hálás szívvel köszönetet mondok és egy más kedvezőbb órára számítva, van
szerencsém kedves nénikémnek nyugalmas éjet kivánni.
– Isten áldjon.
A gróf elment. Nem olyan fából faragott legény volt, hogy egy éretlen
gyermeknek legelső kitérő szavára sokat adott volna. Egészen
megnyugtatva távozott a háztól, a hol a bárónét bátran leghívebb
szövetségesének tekinthette.
De mégis, a midőn alá lejtett a lépcsőn, megcsóválá fejét.
– Ki hitte volna? – gondolá – ez az ártatlan fehér galamb még csípni is
tud! No de se baj; másként lesz ezután. Majd vissza csiplek én, szép
virágszálam, ha három kis falucskáddal együtt tíz körmöm közé
kaparítlak. Fogadom, három nap alatt más mórest fogsz tőlem tanulni.
A báróné pedig dühös volt. Érzette, hogy az illem, sőt a jó ízlés ellen
követte el azon hibát, hogy a bár távoli rokona ravatala fölött szólt
először leányának eljegyzéséről. Igaz, hogy e nyilatkozat nem a nagy
világ tudomására volt szánva: de a főrangú hölgyek a társadalmat illető
kérdésekben igen érzékeny lelkiismerettel birnak. Négy fal között sem
tesznek örömest oly lépést, mely kedvezőtlen magyarázatokra
szolgáltathatna alkalmat.
De leginkább bosszantotta, hogy ez a piczi termetű Nagygáthy gróf épen
nem értette el: miért nevezte a báróné e napot a legkedvezőbb percznek?
Pedig a gróf eltalálhatta volna, ha élesebb szeme van, s ha a
veleszületett büszkeség és önteltség el nem homályosítja látását.
Kérdjük: mikor lehetett volna ezt az elfogult kis leányt biztosabban
valamely elhamarkodott határozásra birni, mint most, a midőn ama másik
ember tönkre volt téve s a pisztolylövésnél más menedék nem maradt fenn
számára?
És ezt Nagygáthy gróf még sem értette meg. A leányka pedig az
összetoruló habok alá temetett üldözöttet védelme alá vette. Oh szörnyű
elvakultsága a szerelemnek, hogy gyermeksége eszményképétől még most sem
akart elszakadni!
Mi kellett tehát egy főrangú hölgy kétségbeejtésére még több? Azért
fösvénykedett? azért fizetgette éveken át férje adósságait, hogy
egyetlenegy leánya visszautasítson egy oly kérőt, a kinek legalább
hétszer annyi birtoka van, mint egykor nejének lesz?
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Elverte már a torony harangja az esti tíz órát, midőn a (külszin
szerint) gyászt öltött báróné házában, mindenki éji nyugalomra készült.
A keserűséggel telt úrnő ma is megtartotta szokott napirendjét. Egy óra
hosszáig olvasgatott, azután leereszkedett térdeplőjére és sűrű fohászok
között emelé szavát a madonnaképhez, hogy: tekintene alá, lágyítaná meg
szívét az ő leánykájának, és világosítaná fel elméjét, mily nagy előny
az, férjhez menni egy grófhoz, a ki törpe legény ugyan, de jól megmérve
70,000 hold földbirtokot magáénak mondhat.
A báróné, kétkedés nélkül, teljes bizalommal veté magát a szent szűz
pártfogásába. Meg volt győződve, hogy ily hathatós érv ott a magasban is
kellő méltánylásra találhat. Íme itt a földön (mely siralom völgyének
neveztetik) a szent életű püspök maga is kellő respectussal viseltetik a
nagy uradalmak iránt: tehát igen kompetál, hogy a szivének tisztaságából
imádkozó főrangú anya megkapja, a mit óhajt!
(Ha e könyv a véletlen játéka folytán valamely ájtatos kávénéni
mocsoktalan kezébe kerülne: mély alázattal kérem a jeles hölgyet annak
meggondolására, hogy a fönnebbi sorokban nem az imádság haszna, hanem a
báróné gyarló theologiája van kérdésbe téve.)
A kis leány a szobájába vonult és szakadatlanul sirt. Mit tehet egyebet
a magára hagyott gyermek? Sir és mindig csak sir; pedig élete rövid
tartama alatt is eléggé tapasztalhatta, hogy a szoba magányában kiöntött
könnyek özöne a dolgok állásában még soha semmit meg nem változtatott.
Azonban belépett hozzá Jetty, a szobaleány, hogy rendbe hozza a
hálószobát. És míg szakértő ügyességgel puffogtatná a párnákat, oly
érdekesen mosolygott, hogy a ki látta, ellenállhatlan kiváncsisággal
megkérdeni kényszerűlt, mi lehet e vidámságnak, úgyszólván, szilaj jó
kedvnek az oka?
– Te nevetsz, Jetty?
– Oh, Lenke kisasszony, hogy ne nevetnék, mikor egyedül én tudok valami
igen mulatságos históriát ebben a szomorú házban.
– Micsoda históriát?
– Nagyon vígat. Ezelőtt két órával itt volt Nagygáthy gróf és erőnek
erejével megjövendölt valamit, a mi semmi esetre sem fog beteljesedni.
– Honnan tudod ezt?
– Oh, kisasszony, én nem szoktam hallgatózni, hanem a gróf úgy kiabált,
hogy a ki nem süket, a harmadik szobában is meghallhatta.
– Tehát mi nem fog beteljesedni.
– A mit a gróf mondott: hogy az a másik fiatal gróf, a ki a harmadik
emeleten lakik, ma éjjel okvetlenül agyonlövi magát.
– Ugy-e nem lövi?
– Esze ágában sincs. Csak a más világra készül.
– A más világra! És te ily iszonyú szerencsétlenség fölött nevetgélni
tudsz?
– Ha azt mondtam a más világba, azt értettem alatta, az új világba,
Amerikába.
– Ki mondta?
– Ezt igen könnyű kitalálni, ha az ember déltől estig az angol nyelvtant
forgatja kezében. A házmester, a ki felvitte az ebédet, látta a könyv
czímét a borítékon. Aztán meg mr. John Brown, az angol nyelvmester,
délután hat órától nyolczig időzött nála s ketten együtt ugyancsak
deklamáltak nehány jelenetet valami angol vígjátékból. Lássa kisasszony,
ha a fiatal Szabolcsy gróf abba a másik világba menni szándékoznék, a
hova Nagygáthy úr küldi: ott ugyan semmi szüksége sem lehet arra, hogy
egy nyelvvel többet vagy kevesebbet beszéljen.
A kis leány arcza felvidult. Ha szíve vonzalmát követheti, nyakába borul
a szobaleánynak. Nagyon tiltva volt ugyan anyjától a bizalmaskodás
minden idegennel, de a mit hallott, úgy megörvendezteté lelkét, hogy
legalább ez esetben kivételt tehetett.
– Amerikába akar kivándorolni? Mi baj van ebben? Két hét alatt oda mehet
az ember; és ha visszatér, akkor sincs több időre szüksége.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Éjfél után két óra.
Elvégre, elég volt már a szorgalom és az ifjú, kimerülve a munkában,
nyugalomra tért. Egy ideig még forgolódott ágyában; lázas kételyei ide
is követék, míg végre elszenderedett.
Egyszerre valami élesen sivító hang ijeszti fel álmából. Mint kitört
veszedelem jelére kiugrik ágyából és gyertyát gyújt.
Nem tudta, mi történt, de rögtön, nehány másodpercz mulva, megint
megrántá valaki kívülről a lakás csengetyűjét.
– Ki az?
– Én vagyok – felelt egy ismerős hang – a házmester; meg egy hordár, a
ki méltóságod számára távirati sürgönyt hoz.
– Mindjárt.
Ezzel, hirtelenében magára hányta éjjeli pongyoláját; kinyitotta az
ajtót s a jelentkezőket bebocsátotta.
A hordár, mint küldöncz, hosszú lélegzetet vett; úgy mutatta, mintha
végkép ki volna merülve a fáradságtól és mondá:
– Valahára feltalálhattam a méltóságos gróf szállását. Három miniszter
palotáját vertem fel, míg a negyedikben a kapus ide utasíthatott. Kérem,
tessék az elismervényt aláírni.
Az ily bevezető beszéd csak annyi: hogy ha a sürgöny elküldéseért díj
nem jár is, a nagylelkű uraságoknak nem lehet megtiltani, hogy a buzgó
szolgálatot a fáradsághoz mért borravalóval jutalmazzák meg.
A fiatal ember kitöltötte az átvételről szóló rovatot. A borravalóról
sem feledkezett meg, ha bár meg volt győződve, hogy e rettenetes napon
csak újabb gonosz hírt hallhat.
Mikor egyedül volt, feltörte a pecsétet és olvasá a tartalmat, mint
következik:
«Szatmár, vasárnap este 11 órakor.
Ide este tíz órakor érkezik a pesti posta a levelekkel és hírlapokkal.
Olvastam a czikket és megborzadtam.
Gróf úr! azt izenem: bátorság és semmi elhamarkodás. Holnap a reggel hat
órai vonattal indulok és este nyolczkor Pesten vagyok. Még egyszer:
semmi elhamarkodott határozat, mert hozom eredetiben azt az okmányt,
melynél teljesebb és tökéletesebb, sehol, senki számára, nem létezhetik
e világon! N. I.»
Az ifjú semmi jót sem várt s mégis, mintha csalatkozást érezne lelkében.
Különösen pedig az úgynevezett teljes hitelű okmányok kimondhatlan
undort és émelygést terjesztettek bensejében. Elégedetlenségét a
beküldőnek névtelensége még inkább nevelte.
Boszúsan veté félre a haszontalan firkát s aztán újra lefeküdt.
Mindamellett, innen túl szép csendesen aludt egész világos viradtig.


XIII. (Előre megállapított napirend, mely sok változást szenved.)
A fiatal ember felöltözött és megkészíté napirendjét reggeltől estig.
Először a mindennapi kávé s egy pár meghozatott lapnak futólagos
átolvasása. Azután jő valaki, a ki felveti ágyát, kisöpri, kiszellőzteti
szobáját és letörli a port a bútorokról. Erre következik az elméleti
tanulmány az angol grammatikából. Délután két órakor ebéd, utána
nyugalom egész esti öt óráig, a midőn jön az angol nyelvmester s folyni
fog a felolvasás, magyarázat, társalgás, mint gyakorlati leczke. Este
kilencz órakor vacsora; szivar és csibuk, végre tizenegy után lefekvés.
Ha csakugyan eljőne, a ki távirati úton megérkezését jelenté, rá nézve
fontossággal nem birt. Ha jő, itt lesz, beszélhet a mit akar; ha otthon
marad, még bölcsebben teszi. Szóval: a ki Amerikába készül, annak
tökéletesen mindegy, mi történik vele a még itthon töltendő négy vagy öt
hét alatt?
Ez határozott programm volt, de már reggeli tizenegy óra felé fel volt
háborítva.
Valaki erősen és kiméletlenül megrángatá a szállás csengetyűjét s a
midőn az ifjú boszús arczczal kinyitá ajtaját, hogy elkergethesse az
alkalmatlankodót, meglepetve hökkent vissza, mert ő exczellencziája, a
közlekedésügyi miniszter állott a küszöb előtt.
Könnyedén és mindennapi megszokottsággal kivánt jó reggelt s aztán
belépvén a szobába, leült a legközelebb talált karszékre és mellőzve más
bevezetést mondá:
– Itt pompás török-dohány illat van. Világos jel, hogy e házban
tökéletes pipa-szabadság uralkodik és én dohányzók számára berendezett
coupéba jutottam.
Derék táblabiró volt ő exczellencziája; mint miniszter pedig minden áron
megakará tartani a szakértő hivatalnokot. Rágyújtott egy szivarra.
– Kedves tanácsosom! Tegnap oly későn került kezembe lemondó levele,
hogy csak ma jöhetek ide egy okos szóra. Hallgassa meg a tapasztalt öreg
embert.
– Méltóztassék parancsolni.
– Jelentem, hogy lemondó levelét felvagdaltam fidibusznak. Ön
diplomatikus mérnök; mestersége a mérés és számítás. Kérdem: hogy lehet
exact tudományt mívelő ember oly érzékeny, mint valami vidéki költő, a
ki megfaragta balladáját s aztán a «szerkesztői posta» útján olvassa,
hogy verseményét a papirkosárba dobták.
– Becsületem van megtámadva, kegyelmes uram.
– Becsülete? Ugyan, hogy és mikép? Tán a nyomdai festékkel bekent betűk
által? Istenem! ha mi politikusok és miniszterek ilyesmikre még
hederítenénk, három napig nem tarthatnánk meg tárczánkat. Ismertem egy
minisztert. Ez is poéta volt kezdetben és igen érzékeny kebel. Oda volt
minden otromba megtámadásra. Végre úgy megedzette lelkét, hogy a mit élő
szóval mondtak neki, magán körben, vagy a képviselőházban, arra
lelkiismeretesen felelt, de ha ugyanezt nyomtatásban vágták szemébe,
minden vádat egyszerűen csak bepiszkolt papirnak tekintett.
– Személyét nem bántotta senki.
– Beszéljünk magunkról; ha tetszik rólam. Ötven lap ismétli az országban
mindennap, hogy a kormány elárulja a hazát, megnyomorítja a jelen
nemzedéket, megsemmisíti a jövőt. Fel sem veszszük. Ki tudja? igazuk
lehet, mert nem tartjuk magunkat csalhatatlanoknak. Mikor én a
közlekedési ügyek vezetését átvettem s az első háromszáz kilométernyi
vasútat indítványoztam, egy lap, nem is nagyon virág-nyelven azt írta:
bizonyosan az építési költségek felét el akarom lopni. A mennyi
omnibusz-kocsis és kalarábéáruló kofa van Pesten, csak azt várta, mikor
akasztanak fel? Én bizony még sem jöttem dühbe, mert tudtam, hogy a
szerkesztőnek nincs más czélja, mint azon napon vagy kétszáz példánynyal
többet eladni a piaczon.
– Engem komoly lap vádolt, hamis okmánycsinálással.
– Ezt már nem cselekedte. Különben pedig mit nevez ön komoly lapnak?
Egyik sem oly komoly, hogy néha valami pikánt mártást fel ne tálaljon
olvasóinak. Ez a bizonyos lap is felvett hasábjai közé egy czikket,
melylyel a beküldőnek nagy örömet csinált, önnek pedig semmit sem
ártott, mert a közlemény önmagát czáfolta meg. A híres vegyész zsebre
rakta a kövér honorariumot, ön pedig ma is az, a ki tegnap volt:
osztálytanácsos, Szabolcsy gróf, s a felsőház tagja. Mit akar ön? ha
minden kétértelmű czikkecskével agyon lehetne egy becsületes embert
verni, ezóta a miniszterelnöktől kezdve az utolsó kanczellistáig, minden
hivatalnoknak ki kellett volna pusztulni az országból. Okos ember, a
kinek tiszta lelkiismerete van, megveti a varjak károgását. Ha mellé még
meg is harapják, fáj a seb egy napig, aztán vagy elfeledi, vagy
hozzászokik.
– Uram! önnek igaza van. De az én helyzetemben, vagy minden kifogáson
felül kell állnom, vagy visszamegyek oda, a hol oly boldog voltam.
– Ez szép elmélet, de a gyakorlatban értelemmel nem bir. Beszéljünk
világosan. Az a kurta lábú Nagygáthy gróf ön miatt elveszt 13,000
holdnyi örökséget. Hogy követelheti ön gyarló embertől, hogy ily sajgó
érvágást, mint valami szúnyogcsípést, egy mukkanás nélkül eltűrjön?
Kérem önt, engedjen neki annyi örömet, hogy legalább felberzenkedjék. Ön
azonban az első rohamra feladja a csatatért s mint rossz katona elveti
fegyverét! Az ellenség győzni sem remélt és ön védtelenül odaveti a hadi
zsákmányt. Ez szép jellemvonás lehet valami érzékeny német drámában, de
a gyakorlott politikai észjárás más magatartást követel. Mondok valamit.
– Tessék, uram.
– Szép az a sajtószabadság, de hasznát és értékét saját magunkon kell
megpróbálni. Könnyű mást nevetni, ha felebarátunkat a lapban jól
megczibálják; de akkor legyünk türelmesek, ha a rúd egyenesen ránk jár.
– Én csak igazságot követelek.
– Igazságot! Mi az igazság? Pontius Pilatus is azt kérdezte; de az
üdvözítő hallgatott és semmi definitióba nem bocsátkozott. Most pedig
mást mondok.
– Hallom, uram.
– Fiatal koromban ismertem egy szabadelvű fiút, a ki nagyon
megharagudott valakire s azt mondá: Huszonöt botot annak a gazembernek,
s aztán töröljék el örökre a botbüntetést! De jaj, kedves tanácsosom, ha
a botbüntetés eltörlése előtt, még mindenkit meg kell huszonötözni, a
kire valaki nagyon megharagudott, akkor ez a nyájas kis operatió még
maig foly. Megfogyatkozik a hazában a mogyorófapálcza, úgy, hogy mint
import-artikulust, külföldről kell behozni.
Lehetetlen volt az őszinte lelkű öreg úrnak szavain nem nevetni.
– Egyébiránt – végzé be mondókáját ő excellencziája – önnek nem indokolt
lemondását el nem fogadom; elbocsáttatási kérelmét kereken
visszautasítom. Ebből azonban nem következik, hogy most mindjárt saját
kezemmel visszavigyem az irodájába; hanem adok önnek szabadságidőt
bizonytalan határnapra. Addig gondolja meg a dolgot, de arról se
feledkezzék meg, a mit én mondtam. Isten áldja.
Ezzel kezet nyújtott és elment.
A fiatal ember azonban makacs gyerkőcz volt; nem hallgatott a hideg
megfontolásból merített jó tanácsra; bedugta fülét, behunyta szemét,
hogy semmit se lásson, semmit se halljon.
És nem volt senki jelen, a ki ráütne vállára és mondaná:
– Te hóbortos gyerek, a ki szürke frakkos konviktor,
segéd-szakasz-főmérnök voltál: hogy lehettél egyszerre oly szörnyű vak
gróf mint a többi? Tehát, ha nem lehetsz gróf, vagy nem lehetsz olyan
gróf, minőnek képzelted magad: nincs számodra hely sehol széles
Magyarországban? Csak e kettő között kell választanod: olyan gróf légy,
hogy még a kis Nagygáthy, meg a nagy vegyésztanár se merészkedjék
jogaidban kételkedni? vagy felszeded sátorfádat s mégysz Amerikába, hogy
mint napszámos toljad a targonczát?
A miniszter látogatása volt a legelső belövött rés a megállapított
napirend bástyája ellen. Vigasztalni, felbátorítani jött, de csak a
tanulmányaiba mélyedt remetét háborgatá.
Később a házmester jelentkezett az ebéddel s minthogy életpályájához
tartozott a ház legfrissebb újságait széthordani, mondá:
– Nem hallotta méltóságod, hogy szobája ajtaja előtt a vászonnép czipője
egész éjjel csoszogott?
– Csoszogott? és miért?
– Hallgatóztak.
– Ajtóm előtt? Mit lehet itt hallani, ha éjfél utánig olvasok, azután
lefekszem és alszom?
– Oh kérem alássan, tegnap este itt volt Nagygáthy gróf a bárónénál, és
azt jövendölte, hogy méltóságod ezen éjjel okvetlenül agyonlövi magát.
De én lecsitítottam a házat, mert a gróf úrnak revolverje sincs. Ezt a
feleségem is tudja, a ki ide jár takarítani, én pedig felhordom az
ebédet és vacsorát. Ott alant az első emeleten a báróné gyönyörű szép
leánya, Lenke kisasszony, sírt és kétségbeesett, míg Jetty, a szobaleány
el nem mesélte, hogy méltóságodhoz angol nyelvmester jár. Akkor a
kisasszony újra feléledt és megnyugodott.
Mikor ebédelt az ifjú, visszagondolt életének legközelebb mult
korszakára s különösnek találta, mint foglalkoznak az ő ügyeivel mások
még inkább, mint önmaga. De hogy Lenke kisasszony a szobaleánynak jól
indokolt vigasztalására megnyugodott, leírhatlanul jól esett szívének.
Ebéd után angol pontossággal került elé mr. John Brown s legalább ezen
egy látogatás nem zavará meg e nap programmját.
Vacsora után a fiatal ember friss levegőt akart színi, a nélkül, hogy
elhagyja szobáját. Megnyitá tehát ablakát és szivarfüst mellett
kinézegetett az éjbe, vagy legalább a gázzal világított utczára.
Ott alant megszokott köznapisággal hullámzott a járókelők sokasága.
Senki fel nem nézett a harmadik emeletbe s nem törődött vele, ha tetszik
valakinek a kora tavaszi hűvös estén kinézni az ablakon.
Közeledett már a tíz óra is, midőn a ház előtt egyfogatú bérkocsi állott
meg. Egy férfi lépett ki belőle és eltűnt a kapu alá. Oly dolog, melyet
Pesten a bálvány-utczában, ha kinéz valaki az ablakon, a nap minden
órájában számtalanszor láthat.
De csakhamar megint kopogtatott valaki a harmadik emeleti lakónak
ajtaján.
Megint a házmester volt, a ki lámpát tartott kezében s a kinek háta
mögött egy őszbecsavarodott férfi állott, jól felbundázva, kezében
fekete fényes bőrből készült úti táskával.
– Ez az úr méltóságodat keresi.
– Engem? akkor tessék belépni.
Mikor benn voltak a szobában, a fiatal ember az asztalon álló két
gyertyát meggyújtá és bámulva ismert az idegenre.
Ő volt, a kire legtávolabbról sem gondolt, Nagy István, az állomásfőnök
Szatmáron.
– Isten hozta, uram.
– Eljöttem gróf úr, és örvendek, hogy kevés utánjárás után feltaláltam
szállását. Remélem, vette tegnap éjjel távirati sürgönyömet.
– Hogyan? ön táviratozott nekem? És én gondatlan, el nem találhattam, ki
lehet az a N. I..!
– Én vagyok, megérkeztem s megtartom igéretemet. De ezen ajtó a
folyosóra nyílik: tán egy ajtóval belebb mehetnénk.
– Annyival épen szolgálhatok. Itt van hálószobám; ez a legvégső rejtek
szállásomon.
– Engedelmével lépjünk oda: mert az én titkomat idegen fülnek hallani
nem szabad. Jól értsen meg: saját titkomról beszéltem; mert a mi
méltóságod ügyét illeti, az nem hogy titok volna, sőt inkább a
legelterjedtebb nyilvánosság elé tartozik.
Bementek a hálószobába, a hol felvetett ágy állott a szögletben, de
szemközt a túlsó fal mellett pamlag kínálkozott kettőjük kényelmére.
– Gróf úr, e táskában hozom, a mit igértem.
Ezzel kivett onnan egy viaszos vászonba takart széles, hosszú, de lapos
csomagot, mely zsineggel volt lekötve s három magán és egy igen nagy
alakú hivatalos pecséttel lezárva.
– Hogy mindjárt ajtóstul rohanjak be, – szólt folytatólag Nagy István
uram, – itt e kötegben rejtőzik a Lengyelkén kötött házasságokról
vezetett anyakönyv eredeti valóságában, 1831 febr. 4-től egész 1849 jun.
27-ig. Miután pedig Szabolcsy Gábor gróf honvédezredes, akkor még
alezredes, 1848 szept. 10-én kelt egybe Lengyelkey Saroltával, igen
világos, hogy ezen létrejött házasságnak ezen eredeti matrikulában
bejegyezve kell lennie. És ha benne van, nincs oly földi hatalom, mely e
könyvnek erejét megtörhetné. Tehát a külső boríték pecsétét Isten
nevében felbontom.
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Egy mérnök regénye - 10
  • Parts
  • Egy mérnök regénye - 01
    Total number of words is 3959
    Total number of unique words is 2022
    31.8 of words are in the 2000 most common words
    45.1 of words are in the 5000 most common words
    52.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 02
    Total number of words is 4046
    Total number of unique words is 1988
    34.4 of words are in the 2000 most common words
    46.4 of words are in the 5000 most common words
    53.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 03
    Total number of words is 4005
    Total number of unique words is 2008
    33.1 of words are in the 2000 most common words
    46.5 of words are in the 5000 most common words
    53.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 04
    Total number of words is 4006
    Total number of unique words is 1987
    33.9 of words are in the 2000 most common words
    46.3 of words are in the 5000 most common words
    53.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 05
    Total number of words is 3949
    Total number of unique words is 1954
    33.3 of words are in the 2000 most common words
    46.1 of words are in the 5000 most common words
    52.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 06
    Total number of words is 3970
    Total number of unique words is 2053
    33.7 of words are in the 2000 most common words
    47.8 of words are in the 5000 most common words
    54.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 07
    Total number of words is 4013
    Total number of unique words is 2090
    32.3 of words are in the 2000 most common words
    45.0 of words are in the 5000 most common words
    51.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 08
    Total number of words is 3907
    Total number of unique words is 2088
    31.2 of words are in the 2000 most common words
    43.4 of words are in the 5000 most common words
    51.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 09
    Total number of words is 3953
    Total number of unique words is 1968
    32.8 of words are in the 2000 most common words
    45.4 of words are in the 5000 most common words
    52.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 10
    Total number of words is 3952
    Total number of unique words is 1932
    32.6 of words are in the 2000 most common words
    45.3 of words are in the 5000 most common words
    52.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 11
    Total number of words is 3960
    Total number of unique words is 2111
    31.7 of words are in the 2000 most common words
    44.4 of words are in the 5000 most common words
    52.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 12
    Total number of words is 3933
    Total number of unique words is 2037
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    46.5 of words are in the 5000 most common words
    52.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 13
    Total number of words is 3982
    Total number of unique words is 2066
    32.8 of words are in the 2000 most common words
    45.3 of words are in the 5000 most common words
    52.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 14
    Total number of words is 3932
    Total number of unique words is 2022
    33.1 of words are in the 2000 most common words
    45.8 of words are in the 5000 most common words
    52.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 15
    Total number of words is 4102
    Total number of unique words is 1977
    33.4 of words are in the 2000 most common words
    48.3 of words are in the 5000 most common words
    55.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 16
    Total number of words is 3941
    Total number of unique words is 2029
    32.4 of words are in the 2000 most common words
    45.3 of words are in the 5000 most common words
    52.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 17
    Total number of words is 4024
    Total number of unique words is 2039
    32.7 of words are in the 2000 most common words
    46.4 of words are in the 5000 most common words
    54.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 18
    Total number of words is 3984
    Total number of unique words is 2001
    32.6 of words are in the 2000 most common words
    45.1 of words are in the 5000 most common words
    52.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 19
    Total number of words is 3990
    Total number of unique words is 1972
    32.9 of words are in the 2000 most common words
    46.3 of words are in the 5000 most common words
    52.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 20
    Total number of words is 4028
    Total number of unique words is 1951
    35.1 of words are in the 2000 most common words
    47.1 of words are in the 5000 most common words
    54.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 21
    Total number of words is 4010
    Total number of unique words is 2013
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    46.5 of words are in the 5000 most common words
    53.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 22
    Total number of words is 1511
    Total number of unique words is 877
    39.7 of words are in the 2000 most common words
    51.8 of words are in the 5000 most common words
    59.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.