Egy mérnök regénye - 02

Total number of words is 4046
Total number of unique words is 1988
34.4 of words are in the 2000 most common words
46.4 of words are in the 5000 most common words
53.4 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
Elfecsegte nekem a szobaleány, mikor ön még a hegynek másik oldalán
mércsikélt. Rokona ön annak, a kit itt eltemettek?
– Én, kisasszony? Épen nem. Hogy lehetnék rokona olyan úrnak, a ki grófi
czímet viselt, én pedig egyszerű polgár vagyok.
Most már a báróné is közbeszólt:
– Ön soha sem hallotta, hogy élt egykor egy Szabolcsy Gábor
honvédezredes?
– Oh igen; van tudomásom róla, a mennyiben említve van e név Horváth
Mihálynak a szabadságharcz lefolyásáról írt történelmi könyvében. Ez
azonban puszta névrokonság, melynek semmi értelme, semmi értéke rám
nézve. Ismertem Pesten egy Károlyi György nevű hordárt, a ki dolga
közben gyakran ellépdelhetett a Károlyi gróf palotája előtt a járdán, a
nélkül, hogy akkor büszkébbnek érezte volna magát, mint máskor.
A kis leány csodálkozva nézett a beszélőre. Meglepte gyermeki elméjét
ezen erős vonásokkal oda vetett hasonlítás. És csak mint visszhang
ismétlé:
– A mérnök bácsi ily hideg marad a Szabolcsy gróf sírja mellett, mint az
a hordár a Károlyi palota előtt?
Ez oly egyenes és közvetlen kérdés volt, hogy a mérnök elpirult, mondani
akart valamit, de sehogy sem tudott alkalomszerű válaszra szavakat
találni.
Szerencséjére a báróné megfordult és útját a kert kanyargó ösvényein a
kastély felé vette. A többiek hallgatva követték s midőn a ház verendája
elé érkeztek, a mérnök búcsút vett a vendégszerető bárónétól.
Elment lakására a faluba.
De ki tudja, mit gondolt útjában, míg fejét lehorgasztva, lassú
léptekben haladott a zöldelő szántóföldek szélén?
Mert a legkomolyabb ember is oda engedi néha lelkét a képzelmek
országába s rajzol maga elé oly csodálatos regényt, mely a valóságos
életben még képtelenségnek, lehetetlenségnek, sőt eszeveszettségnek is
sok.


III. (Újabb nyomok, de melyeken megindulni nem lehet.)
Két év mult el.
Szabolcsy Gábor mérnöksegéd a rábizott munkát oly gyorsan, helyesen,
pontosan végzé be, hogy főnökei semmi hibát, semmi javítani valót nem
találtak abban. Elfogadták tehát tervezetét s a tényleges építés alatt
is, mint a részvényes társaság közege, felügyelői minőségben őrködött
munkája fölött.
Mikor pedig készen volt a vasút s a vonatok a kitűzött órában és
perczben jöttek, mentek, a mi Gáborunk, a Bodrogköz felső vidékén már
mint rendes fizetéssel ellátott szakaszmérnök hivataloskodott,
éltekorának nem egészen huszonnegyedik évében.
Hivataloskodása közben elégszer átrobogott a vonattal a réthfalvi
kastély kertje mellett. Látta, hogy a honvédezredes sírját vagy húsz
lépéssel alább állították fel. Hallotta a vidékiektől, hogy a báróné az
obeliszket jobb mesterekkel újra megfaragtatta, sőt, változván a
viszonyok, most már az elhunytnak teljes nevét, czímét és
honvéd-hadseregbeli rangját egészen kiírva, a kőre metszette.
A kert azonban csendes s hallgatag maradt, s tán még inkább elvadulva,
elhanyagolva, mint azelőtt.
Hát a kedves kis Lenke kisasszony hová lett? Pedig, hogy igérkezett
egykor, hogy a hányszor hallani fogja a mozdony füttyét, mindig
fölszalad a pálya töltéseig, üdvözli az átutazó ismerősöket és lebegteti
zsebkendőjét, míg csak el nem veszti őket látköréből.
Soha egyszer sem látta; de nem is csodálkozhatott rajta, mert
meghallotta a vidékiektől, hogy a kis leányt nevelőintézetbe vitték,
valamelyik apáczakolostorba, Váradra vagy Kassára.
Egyszer, augusztus hónak naptól ragyogó délutánján, közel Réthfalvához
volt dolga. Eltöltött már több napot a szomszéd állomás pályaházában s
aztán felült azon szörnyű kis járműre, melyet két ember hajt, és sebesen
átiramlik a pálya felszinén.
A réthfalvi kastély kertje mellett már állott a 77-ik számmal jegyzett
őrház s itt megállapodott.
Leszállt a kis kocsiról, belépett a rozzant rácskerítés hézagain
keresztül a kertbe s meglátogatá a sírkövet, mely iránt egykor oly
közönyt mutatott, de mégis ki tudja mit érzett?
Ott állott tehát néhány perczig a sírkő előtt s levett kalappal olvasta
el a teljes feliratot. Titkos sóhaj lebbent el ajkairól s aztán újra
visszament munkája folytatására.
Még az utolsó perczben is visszanézett, de nem látott senkit.
Igen, nem látott senkit; egy lelket sem: de ebből nem következik, hogy
őt sem látta volna valaki.
Lenke kisasszony járt a kertben, mert iskolai szünidő levén, a két
legforróbb nyári hónapot itthon töltötte. A kis leány látta a rögtön
jött s rögtön távozott tüneményt s aztán gyors futással rohant anyjához,
a ki a kastély verandája előtt a hársfák alatt hűsölt és olvasgatott.
– Mamám! – kiáltá még távolból – képzeld: ő itt volt. Én láttam őt.
Bejött a kertbe, körülnézett; elolvasta a sírkő felírását s aztán megint
eltünt.
– Ő! – felele a báróné csodálkozva – kiről beszélsz? ki az az ő?
– Hát édes mamám, az a mérnök, a ki a vasutat építette s a ki egyszer
itt ebédelt nálunk.
A báróné félre vetette könyvét, anyai szeretettel inté magához gyermekét
és átölelé. Aztán oktató hangon mondá:
– Kis leányom, te helytelenül fejezted ki magadat. Tanuld meg, hogy így
röviden «ő»-nek csak a legközelebb hozzánk tartozókat szoktuk nevezni.
Az apát, az anyát és a testvért. Minden esetben pedig csak azt, a kiről
más is tudja a családban, kiről van a szó? Te pedig idegenről mondtad,
hogy láttad őt. Hogy találja ki mamád, kit láttál, minden kérdés és
magyarázat nélkül.
A kis leány elpirult és elhallgatott. Nem tudta ugyan megmagyarázni
miért? de titkos ösztöne súgta, hogy meggondolatlan beszédével valamit
elárult, a mit jobb lett volna elhallgatnia.
Tán, hogy ő ezen emberről többször gondolkodott, mint a hányszor
beszélt.
A báróné pedig, hogy az adott leczke után, újra megnyugtassa leányát,
karjai közé szorította gyermekét, százszor megcsókolta, az alatt pedig
lelki szemével benézett a bizonytalan jövő titkaiba.
– Szegény kis leányom, – gondolá, telve anyai aggodalmakkal – ki tudja,
hol él, hol rejtőzik e pillanatban azon ismeretlen, a kit te egykor
szívedben csak ő-nek fogsz nevezni? Valószínűleg most hallgatja a jogot
valamelyik egyetemen. Vagy már elmehetett komoly nevelőjével külföldi
első nagy útjára. Most nézi szép Olaszországot, boldog Francziaországot,
dúsgazdag Angliát. Ki tudja, hát ha ezen titkos ő, épen most Párisban
dőzsöl, könnyelműen pazarolja örökségét, eszeveszetten tékozolja
ifjúságát. Ki tudja, hát ha ez a jövendőbeli ő, már nem is fiatal ember?
Nős, gyermekei vannak; később özvegy lesz és szürkülő szakállal, mint
karvaly jő, hogy elragadja tőlem szelíd galambkámat.
Az öreg, de dúsgazdag kérő oly megszokott és mindennapi tünemény a mi
nagyvilági társadalmunkban!
Aztán fönhangon kérdé:
– Beszéltél azzal az úrral?
– Oh, nem mamám. Mikor megláttam, elrejtőztem a bokrok mögé: mert nagyon
féltem; rettenetesen megijedtem tőle.
– Megijedtél?
– Mert két év óta, hogy nem láttam, olyan nagy fekete szakálla nőtt.
– Dőre kis leány. Azt jól tetted, hogy vissza fordultál és nem beszéltél
egy idegennel, a ki engedelem nélkül áttör a kert kerítésén; de máskor
ne rejtőzz el, hanem menj más útra, vagy jőjj egyenesen hozzám.
– Igen, mamám.
Ezalatt az ifjú mérnök már a második állomáson is túl volt és nem sokára
megérkezett útja czéljához, a hol könnyű járművéről leszállt s
találkozott az itt rá váró szolgabíróval, kivel holmi kisajátítási
ügyekben még mindig akadt hivatalos elintézni valója.
A munka néhány órát vett igénybe, s midőn az ellenkező irányból érkező
rendes vonat a pályaház elé ért, mindketten felültek s visszautaztak a
megye székvárosába.
A nap már gyorsan hanyatlott a láthatárt elzáró hegyláncz gerincze felé,
a vonat elrobogott a réthfalvi kastély kertje fölött, s ketten
gyönyörködve néztek le a kies völgybe, melynek lejtőjén a báróné
kastélyának tetőzete a búcsuzó nap sugaraitól elöntve, vérvörös lángban
égett.
– Sohasem mehetek el itt – jegyzé meg a szolgabíró – a nélkül, hogy el
ne gondolnám, minő csodálatos teremtése az úristennek az a Réthfalvyné.
– Miért? Én voltam ott egyszer ebéden; egyszerűség és ősi zamat
uralkodik a házban, mint örök gyászt fogadott özvegyhez illik.
– A vidék urai, ha csak tehetik, kikerülik e házat.
– Mi kifogásuk lehet ellene?
– Azt mondják, a báróné méltatlan rangjához, mert gyülöletes módra
fösvény.
– Fösvény!
– Mások szerint csak józan takarékos módon él. Különben itt, ha valahol
az urak örökös dáridótanyát nem találnak, azon házra hamar ráütik a
fösvénység bélyegét. Ismeri ön a báróné ifjúságának regényét?
– Sohasem hallottam.
– Akkor elbeszélem, mert érdekes és rövid. Az egykor szép Réthfalvy
Laura szeretett egy fiatal grófot, a ki történetesen épen az ön nevét
viselte.
– Megtoldva a grófi czímmel.
– Igen megtoldva. Szabolcsy Gábor gróf azonban őseinek birtokából egy
talpalatnyi földet sem nevezhetett sajátjának, mert mindent, még atyja
életében, elvitt a csőd és az árverés. Egyedül csak huszárfőhadnagyi
fizetéséből élt. Ez okból a leányt nem adták hozzá. Laura kisasszony
otthon maradt s nagyon kezdett már elvirulni, a midőn kétségbeesésében
férjhez ment unokatestvéréhez Réthfalvy Pál báróhoz, a ki a
tőszomszédságban fekvő két falucskának ura volt. Igen ura, de csak
névleg, mert a házasság után csakhamar kitünt, hogy férjemuram legalább
is annyival adós, a mennyit birtoka megérhet. Nem sokára leányka
született e házasságból, s míg a nő gyermekágyban feküdt, a gyöngéd
férj, Pesten, kártya közben úgy összeszólalkozott valakivel, hogy párbaj
lett a dolog vége, s a báró urat a golyó épen a homlokán találta. Ekkor
az özvegy feltette magában, hogy összes erejét megfeszíti, minden
nélkülözéssel megküzd, de férje adósságát kifizeti s mind a három falut
megtartja.
– Dicséretre érdemes elhatározás.
– Úgy van, ha fia volna. De mire való ez az erőködés egy leány miatt, a
ki ha szép lesz, épen úgy elvihet egy, mint három falut az idegen
családba.
– Mi lett a grófból?
– Az, a mi szokott: a főhadnagyból kapitány. Ekkor kitört a forradalom,
és Szabolcsy gróf átcsapott a honvédekhez. Kétszer kapott sebet. Az
elsőből kiépült, de nyár közepén az orosz portyázók úgy mellbe lőtték,
hogy félholtan hozták vissza a táborba. Itt sem volt maradása. Feltették
egy közönséges paraszt szekérre s hurczolták éjjel-nappal, míg végre
Laura kisasszony hírét vette s a beteget saját kastélyába hozatá.
– Még mint leány?
– Még mint leány. Atyja épen ezen idő előtt halt meg: tehát Laura
kisasszony egészen szabadon rendelkezhetett kezével. A gróf öt napig
feküdt a kastélyban. A báróné erősen állítja, hogy betege soha egy
perczre sem nyeré vissza emlékezetét: mások az ellenkezőt állítják, sőt
hozzá teszik, hogy Laura kisasszony a halállal küzdő grófot örökös
szemrehányásokkal és hűtlenségi vádakkal kínozta. A halál véget vetett a
kínos helyzetnek, s az ezredes sírt és emlékkövet kapott a kastély
kertjében.
– Tehát mégis megtisztelte.
– Oh, nem ő! hanem a vidéki hazafiak adtak össze vagy hetven forintot.
Azok faragtatták valami kontárral s midőn a követ ide szállították,
Laura kisasszony nem mert ellenkezni. Aztán ott állott az emlék sok
évig, míg a vasút miatt vagy tíz öllel alább kellett újra felrakni
darabjait.
– Laura kisasszony azután ment férjhez?
– Néhány évvel később.
– Szerelemből?
– Tisztán és egyedül csak azért, hogy a formaszerinti vén leányság
ízetlen helyzetéből kimeneküljön.
– – – –
Ismét néhány hónap telt el.
A szakaszmérnök buzgón s kedvtelve hivataloskodott, míg egy őszi napon
az igazgatóságtól azon parancsolatot kapta, hogy haladék nélkül menjen
Szatmárra, a hol a Szamos hídjának feljáró töltései mindkét felől
sülyedni kezdenek; a pálya döczögős, a sínek szétválnak s a közlekedő
vonatokat vész fenyegeti. Tehát vizsgálja meg a dolgot, készítsen tervet
és részletes költségvetést, miként lehetne a mutatkozó hibát
leggyorsabban és legolcsóbban kijavítani?
Nagyon hízelgő megbizatás volt ez egy szakaszmérnök részére. Az
igazgatóság hivatalosan kimondta ezzel, hogy Szabolcsy Gábor mérnök
ügyességéről sokat tesz fel.
Másnap tehát becsomagolá műszereit és útnak indult.
Ily küldetésben ő volt a legnagyobb úr az egész vonaton; a
mozdonyvezető, a konduktor kalapemelve fogadta parancsait. Oda ült, a
hová neki tetszett, a hol legkényelmesebb helyet talált s más idegen nem
háborgatta gondolataiban.
Mert az utóbbi idők óta az ifjúnak lelkét kínos kételyek marczangolták,
miktől nem tudott megszabadulni.
Éles szemű fiatal ember volt, mindent látott; jó emlékező tehetséggel
birt, semmit el nem feledett. Sokat hallott s mindent észszerűleg
összeköttetésbe hozott s tudott azokból következtetéseket is vonni.
Anyjának egykori szavai is felmerültek emlékezetében. A mit akkor még
nem értett, ma már világosabb utmutatóul szolgált. Egybevetette ezzel
azt is, a mit anyjának ismerőseitől hallott. Most kezdte érteni, mért
vizsgálta a báróné oly élénk kiváncsisággal az ő arczvonásait s így
lassanként, fokról fokra hozzá szokott azon gondolathoz, hogy az ő
ismeretlen édes atyja és a réthfalvi parkban eltemetett ezredes
életpályája között sok hasonlatosság van.
Csak a grófi czím forgatta fel minden okoskodását. Ezt a körülményt ő
soha sem hallotta; erről senkinek legtávolabb sejtelme sem lehetett.
De visszagondolt gyermekkorára. Tudta, hogy anyja szegény asszony volt,
de azért, míg élt, fiát mindig csinosan járatta és úgy nevelte, mint a
jó és művelt családokban szokás.
Ama rettenetes és minden boldog jövőt megsemmisítő eszmét, hogy ő
törvénytelen gyermek, már úgy megszokta, mint a született vak a
világtalanságot. Fájt neki, de nem esett kétségbe miatta. Ha egykor
főmérnök lehet: ugyan mit kivánhat többet e mostoha világtól?
Azt is hallotta édes anyjának ismerőseitől és szomszédaitól, hogy özvegy
Szabolcsy Gáborné soha sem tudta jogát e névhez bebizonyítani. Azon
állítását, hogy egybekelése Lengyelke nevű faluban ment végbe, de ezen
helységet az oroszok a templommal és a matrikulákkal együtt porrá
égették, csak oly mesének tartották, minőt a szerencsétlen eltévedt nők
szoktak hibájuk elpalástolására feltalálni. Ellenben országvilág tudta,
hogy az egykori Lengyelke ma már többé nem létezik; a lakosok a szomszéd
falvakba költöztek s az egykori háztelkekből kövér szántóföldek
keletkeztek.
De mit használt ez is? különösen oly fiúnak, a kinek keresztlevele sok
évvel később kelt születésénél?
És ha ő maga meggyőződhetnék is, hogy törvényes ágyból született; vajjon
ezen biztos öntudatával más véleményre téríthetné-e a világot, mely
bizonyítékok nélkül semmit sem tartozik elhinni?
És mégis oly nehéz és elviselhetlen fájdalom egy gyermeknek azon hitben
élni, hogy édes anyja, a ki őt úgy szerette, a ki csak érte élt, egykor
többé jóvá nem tehető hibát követett el!
A grófi czím legkevésbbé sem érdeklette. Ennél többet ért volna előtte
egy becsületes iparos atyától öröklött jogos név. Gróf és szakaszmérnök!
Méltóságos czím és napi munkával keresett kenyér! Ez több mint
hiábavalóság, valóságos gúny és nevetség.
De végre is kellett valami igaznak lenni abban, hogy az ő atyját
Szabolcsy Gábornak hítták. Jártában, keltében soha nem talált ily névre.
A lapokban nem fordult elő; a czímkönyvben sehol nem találta fel.
Andrássy Gyula vagy Deák Ferencz, százával találkozik: de Szabolcsy
Gábor csak egy élt a világon. Ez gróf volt és honvédezredes; meghalt a
báróné kastélyában, a hova sebesülten és eszméletlen állapotban hozták
és eltemették a kert díszhelyén, tisztelve és nagyrabecsülve még
emlékében is!
Ily tépelődések között érkezett meg az ifjú, még azon nap délutánján
Szatmárra, a hol első teendője volt a rábízott ügyben tájékozást
szerezni.
Egyszerre egy végig-pillantással látta, hogy a pályán mutatkozó kár
csekélység, és gyakran előfordulni szokott okból származott.
Úgy látszott, hogy a vészjósló jelentést a dologhoz nem értő egyén
küldte Pestre. Néha megtörténik az efféle rosszlelkűségből és csalárd
számításból is: hogy új munka legyen, a vezető mérnök pedig a homok- és
kavicsszállítás fejében patikáriusnak való számadást terjeszszen az
igazgatóság elé.
Gábor mérnök a sok irogatás, tervezgetés helyett, rögtön saját
felelősségére munkához látott s nehány nap mulva értesíté az
igazgatóságot, hogy minden rendén van s a nehány száz frtnyi kiadást az
állomási főnök «mulasztást nem tűrő javítások» czímén az állomási
pénztárból előlegezte.
Az igazgatóság tagjai fejöket csóválták ezen hihetetlennek látszó hírre
s rögtön főmérnököt küldtek Szatmárra «felülvizsgálat» végett. A
jövés-menés, méregetés ismét nehány napba került, de az eredmény csak az
volt, hogy a végbevitt munka helyes, a pálya jó és tökéletesen
«praktikabilis».
Egyéb sem kellett a direktóriumnak, ha a czél el volt érve. Ott a
tanácsban a szakértők mindjárt kezdetben 20,000 frtról beszéltek; de ez
sem lett volna baj, mert a részvényes társaság állami biztosítékot
élvez: tehát bú nélkül költhet. Mert ha a sok rendes és rendkívüli
kiadások folytán kevés a jövedelem, arra való az ország, hogy
kötelessége folytán fizesse a hiányt!


IV. (Hátrahagyott levél az anyától.)
A munka be volt fejezve, az igazgatóságtól megérkezett a dicséret és
elismerés s a legközelebb bekövetkezett vasárnapon az ifjú mérnök teljes
szabadságot élvezett.
Korához képest szép állással birt; a rendes fizetés mellé, a folytonos
kiküldetések alkalmával még megfelelő napidíj is járult s miután semmi
hajlam nem volt benne könnyelműségre, vagy épen pazarlásra, kellemesen
élt s tárczájában a pénz soha sem hiányzott.
Elhatározta, hogy szabad napját gyermekkori emlékeinek megtekintésére
szenteli. Bejár minden helyet, a hol hajdanában megfordult; megnézi a
kis ház udvari szobáját, a hol édes anyjával lakott; eltekint a püspöki
convictusba, a hol az egykori legkisebb fiúk ma már a legidősebbek:
vajjon emlékezni fog-e itt valaki rája?
A város időközben valamennyire meg is szépült; a helybeliek legalább azt
tartják, ma már rá sem lehet ismerni a régi Szatmárra. Gábor mérnök
tehát végig sétálgatott az utczákon és örvendett, a hol a haladás és
csinosodás jeleire találhatott.
Vele is úgy történt, mint mással: hogy a mit egykor szépnek, csinosnak
talált, ma szegényes és izléstelen képet öltött. Másutt a ronda fészkek
helyébe szép emeletes épületek emelkedtek. De végre minden kisebb és
szerényebb volt, mint emlékezetében képzelte. A mi egykor rá nézve
messze út volt, ma mindjárt ott következett a kurta kis sikátor végén.
A ház, melyben anyja lakott, még állt, hanem az udvari szobából egy
kádármester raktárt csinált kész hordóinak. Az udvaron pedig a legények
iszonyú kopogással verték fel az abroncsot a dongákra. Más világ, más
emberek. A ház lakói bámulva néztek a fiatal emberre, a ki itt minden
csekélységet, a kút gémét, a pincze gátorát oly kegyeletes figyelemmel
vizsgálja: bizonyosan a házat akarja megvenni: mit keresne mást itt e
szegény fészekben ily tőről szakadt dús gavallér? Mert külsejéről
itélve, csakugyan nem lehetett ráfogni, hogy borkereskedő vagy épen
szőllős gazda.
Innen elsétált a convictus épületébe, gondolkodván útközben a
mulandóságról. Hat vagy hét év és mennyi változás! A jótékonyságáról
híres püspök, az intézet alapítója már nyugalomra tért az általa épített
székesegyház sírboltjába, a hol elődei után a negyedik helyet foglalja
el. Az intézet egykori igazgatója is másnak engedte át tisztét. A
növendékek is folyvást változtak; évenkint belépett ide tiz-tizenkét
apróság, majdnem ugyanannyi elhagyá a tápláló tanyát.
Szóba állott egyikkel, másikkal az idősbek közül, de csak azt
tapasztalta, hogy ezeknek legkisebb gondjuk is nagyobb volt annál: mikor
élt itt valaha egy Szabolcsy Gábor nevű diák a szürke frakkban?
Egyedül az öreg főzőné (a hely szerénysége tiltakozott a szakácsné
elnevezés ellen) a még mindig szorgalmatos és házsártos Salánkiné
asszonyom csapta össze kezét, a midőn hallá, hogy Szabolcsy Gábor nevű
úri ember jött látogatóba.
Mindjárt ott hagyta a konyhát, a mosogató teknőt s rohant az udvarra
úgy, hogy még főkötője is hátrahanyatlott.
– Micsoda? Szabolcsy Gábor? a kinek én a főtisztelendő úr asztaláról
fánkokat dugtam a zsebébe? Az a selypes kis úrficska, a ki ha jéggé
fagyva jött haza a templomból, itt keblemen melegítettem fel? Hol van,
hadd lássam.
Erre megpillantotta az udvar közepén állongó fiatal embert, de nem sokat
gondolt annak szép fekete szakálával, még kevesebbet finom, úrias és
igen divatos öltözékével, hanem hozzá rohant, megölelte, megcsókolta,
keblére vonzotta, pedig bizony nagyon rántásszagú volt a szoknyája és
nagyon sok tarka zsírfolt a kötényén.
Természetesen csak úgy tegezte, mint hajdanában.
– Csakugyan te vagy, Gábor? Ejnye be kitakarodtál, ejnye de
felcsenevedtél. Uram fia: hiszen magam futottam a Szamosra friss vizért,
mikor a főtisztelendő úr (Isten nyugosztalja) megkeresztelte: pedig már
jó nagy buksi volt. Ugyan hol volt a szemük, hogy ezt a szép magyar fiút
zsidó gyereknek nézték!
Már sokat beszélt, míg végre okosabb gondolat is jutott eszébe.
– Gáborkám: voltál már Kürthy Mihályné asszonyomnál?
– Kürthy Mihályné asszonyomnál? Nem igen emlékszem nevére.
– Már hogy ne emlékeznél. Ez ápolta anyádat betegségében. Mikor pedig te
három esztendős voltál, Kürthy Mihály uram (Isten nyugosztalja) valami
ócska farkasbőr-bekecsből olyan szép báránybőr-ködmönt varrt neked, hogy
nem volt egynek sem az iskolában. Szegény Kürthyné most özvegy, de a
maga házában lakik és folytatja a szűcs mesterséget.
– Ha anyám iránt jó indulattal viseltetett, elmegyek hozzá s megköszönöm
neki.
– Még mást is találsz ott. Mikor anyád haldoklott, egy lepecsételt
levelet adott át neki, s azt mondta: ezt az írást csak úgy adja át
szomszédasszonyom a fiamnak, ha nagykorú és derék ember is lesz.
– Egy levél hozzám? haldokló anyámtól?
– Azóta ott őrzi Kürthyné asszonyom a pecsétes írást a ház
legtisztességesebb helyén, a mestergerendán, épen a biblia mellett, mert
Kürthyné asszonyom (Isten bocsássa bűnét) a kálvinista hitet vallja.
– És hol lakik ez a derék asszony?
– Még azt is elfeledted? Menj innen egyenesen a Szamos-utczára, s ott
majd megtalálod Pigai Károly koporsó-asztalos műhelyét. Micsoda? ezt sem
tudod? hányszor hoztál onnan begyujtani való forgácsot, ha anyád tejet
akart forralni. Nos, hát a hol a Pigai Károly táblája van, a két vörös
koporsóval, csak oda menj be, mert az a Kürthy Mihályné asszonyom háza.
De el ne illanj Szatmárról, míg nekem is el nem mondtad, mit olvastál az
anyád irásában?
Nem sok fáradságába került az ifjúnak, hogy Pigai Károly czégtábláját a
két vörös koporsóval s fölötte, szokás szerint, az ország czímerével,
feltalálja. Ott lógott egy földszinti ház kapuja fölött, jól lemosva az
esőtől és tisztességesen megkopva az idők mostohasága alatt.
Az udvaron gyékényes fedelű úgynevezett «ekhós» kocsi állott, mellette
kövér, alacsony termetű, még nem is öreg asszony rakosgatott egy nagy
ládába báránybőrből készült kucsmákat, hogy elküldje a nagybányai
vásárra, a hol, így őszi időben, ezen árút nagyon keresik.
A mérnök az első pillanatban alig hihette, hogy e nő maga Kürthyné
asszonyom volna. De jobban meggondolva, könnyen kiszámíthatá, hogy ha a
szűcsné egykorú volt édes anyjával, nem lehetett több negyvenöt évesnél.
Előbbre lépett tehát és igen előkelő modorban bemutatá magát.
– Micsoda? – felelt Kürthyné asszonyom, – a nagyságos úr az én kis
Gáborkám, a kit én százszor lekergettem az eperfáról, ha éretlen volt
még a gyümölcse?
– Valóban én vagyok.
– Ugyan ne öljön meg.
(Eredeti szatmári szójárás, mely a csodálkozásnak legfensőbb fokát
jelenti.)
– Most jövök Salánkiné nénitől – folytatá az ifjú – s azt hallám tőle,
hogy levél maradt anyámtól, s itt van letéve Kürthyné asszonyomnál.
– Nálam? Már hogy mondhatott ilyet Salánkiné asszonyom? Nem vagyok én
sem káptalan, sem a nemes város archivariusa, hogy nálam okleveleket
tegyenek le.
– Tehát semmi sem maradt számomra?
– Azt már megint nem mondtam. Csak annyi igaz, hogy boldogult Szabolcsy
Gáborné asszonyom egy bepecsételt írást adott át nekem, hogy halála után
vigyem valahova, a hol jól megőrzik.
– Szabad tudnom, hol találnám meg ezt az iratot?
– A városházán. Beadtam a levéltárba. Őrizze meg, a kinek kötelessége;
azt hiszem azért fizetik az ilyen ingyenélőket.
Az ifjú mérnök a vett utasítás folytán gyors léptekkel sietett a
városházára.
Itt bevett hazai és municipális szokás szerint bámulva néztek rá, mint
csodabogárra, a ki valamely okirat kiadatását követeli, a nélkül, hogy
az okirat számát is megmondhatná.
Szerencséjére még élt ott egy elvénült és örökké éhező irnok, a ki
emlékezett a dologra. És miután az itt szóban forgó iratcsomó
hivatalosan soha sem volt lajstromozva, igen rövid úton át is adták a
fiatal embernek, hogy hát vigye, a hova neki tetszeni fog.
A mit kezébe kapott, közönséges levél volt, mely vastagsága után itélve
egy vagy két ivet foglalhatott magában. Mint szerzett kincsével, mint
elidegeníthetlen tulajdonával hatolt át a város utczáin és sietett
szállására, a pályaházba.
Gábor mérnöki hivatásánál fogva mindig száraz számokkal és pontos
mérésekkel foglalkozott, de azért nem hiányzottak lelkének nemesebb
kincsei sem. A természet gazdag képzelő tehetséggel áldotta meg; szíve
képes volt ellágyulni, sőt olvadozni is, és akkor a könnyek igaz
gyöngyei soha sem hiányoztak szemében.
Már útközben többször megnézegeté a kezében tartott szent ereklyét.
Örömmel és kedves megelégedéssel vette észre, hogy ezen számára őrzött
levelet nagy lelkiismeretesen megőrzötték, s mint haszontalan lomot az
útból félre nem dobták. A papir fehérsége és tisztasága bizonyította,
hogy ezen irat annyi év lefolyta alatt napvilágot sem látott, annál
kevésbbé került kiváncsi szemek elé, vagy épen idegen, hivatlan és
kiméletlen kezek közé. Volt ott elég hely a levéltárban: tehát ott is
maradhat, míg csak Szatmár városa el nem pusztul örökre.
Remegve érkezett szállására. Elfogultságában alig viszonozta az
állomásfőnök barátságos üdvözletét. Olyan izgatott hangulatban volt,
mint az ókor meséiben a hős, a ki a holtak ismeretlen országából vesz
egyenes tudósítást.
– Szegény, elfeledhetetlen jó anyám, – mondá a midőn karszékébe ült, –
kezdelek érteni; eltalálom utolsó gondolatodat, a midőn tudtad, hogy
fiad árvaságra jut. Te nem mondhattál el valamit az éretlen gyermeknek,
de még sem akartad titkaidat végkép sírodba temetni. Gondoskodtál tehát,
hogy szólhass hozzám még egyszer akkor is, ha érett észszel hallhatom és
elfogadhatom parancsolatodat. Ime most, a midőn még ismeretlen előttem
legszentebb végrendeleted, esküszöm, hogy feltétlenül engedelmes fiad
leszek, s bármit kivántál tőlem, éltem feladatának tekintem, hogy
megcselekedjem!
Ekkor bezárta szobája ajtaját, lebocsátotta az ablak függönyeit s ezen
derengő félhomályban, kivette mellénye zsebéből tollkését, s a levél
borítékát egy vágással ketté hasította.
Mindjárt az első pillanatra idegen és soha nem ismert kéznek sorai és
betűi tüntek szemei elé. Hogyan? ennyi remény, ennyi várt vígasztalás
után rögtön és egyszerre ily rémítő csalódás következhetnék?
De csakhamar eszébe jutott, hogy ő ugyan édes anyjának kéziratát nem is
ismerheti. Gyermekkorában ilyesmire nem figyelt; azután elpusztult a
család szegényes tűzhelye, elenyészett minden emléktárgy s a fiú mindez
óráig egy betűt, egy vonást sem látott anyja hagyományaiból.
A következő pillanatban már olvashatta a levél homlokán a szeretetteljes
megszólítást: Kedves gyermekem, édes kis Gáborkám!
Látta a levél keltének napját, az évszámot. Ott állott még meg nem
sárgult tintával feljegyezve: szept. 2. 1858. Épen öt nappal korábbi
datum, mint a bekövetkezett halál.
Fordított és nézte az aláírást. Vajjon bátran és kétkedés nélkül
Szabolcsy Gábornénak nevezi magát? Nem. Csak azt írta: még a túlvilágban
is örökké hű anyád.
Lehetett ebből valamit előre is következtetni. Épen semmit sem. Minden
anya így írja alá magát; a polgárné, a grófné, a királyné, ha
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Egy mérnök regénye - 03
  • Parts
  • Egy mérnök regénye - 01
    Total number of words is 3959
    Total number of unique words is 2022
    31.8 of words are in the 2000 most common words
    45.1 of words are in the 5000 most common words
    52.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 02
    Total number of words is 4046
    Total number of unique words is 1988
    34.4 of words are in the 2000 most common words
    46.4 of words are in the 5000 most common words
    53.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 03
    Total number of words is 4005
    Total number of unique words is 2008
    33.1 of words are in the 2000 most common words
    46.5 of words are in the 5000 most common words
    53.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 04
    Total number of words is 4006
    Total number of unique words is 1987
    33.9 of words are in the 2000 most common words
    46.3 of words are in the 5000 most common words
    53.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 05
    Total number of words is 3949
    Total number of unique words is 1954
    33.3 of words are in the 2000 most common words
    46.1 of words are in the 5000 most common words
    52.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 06
    Total number of words is 3970
    Total number of unique words is 2053
    33.7 of words are in the 2000 most common words
    47.8 of words are in the 5000 most common words
    54.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 07
    Total number of words is 4013
    Total number of unique words is 2090
    32.3 of words are in the 2000 most common words
    45.0 of words are in the 5000 most common words
    51.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 08
    Total number of words is 3907
    Total number of unique words is 2088
    31.2 of words are in the 2000 most common words
    43.4 of words are in the 5000 most common words
    51.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 09
    Total number of words is 3953
    Total number of unique words is 1968
    32.8 of words are in the 2000 most common words
    45.4 of words are in the 5000 most common words
    52.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 10
    Total number of words is 3952
    Total number of unique words is 1932
    32.6 of words are in the 2000 most common words
    45.3 of words are in the 5000 most common words
    52.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 11
    Total number of words is 3960
    Total number of unique words is 2111
    31.7 of words are in the 2000 most common words
    44.4 of words are in the 5000 most common words
    52.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 12
    Total number of words is 3933
    Total number of unique words is 2037
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    46.5 of words are in the 5000 most common words
    52.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 13
    Total number of words is 3982
    Total number of unique words is 2066
    32.8 of words are in the 2000 most common words
    45.3 of words are in the 5000 most common words
    52.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 14
    Total number of words is 3932
    Total number of unique words is 2022
    33.1 of words are in the 2000 most common words
    45.8 of words are in the 5000 most common words
    52.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 15
    Total number of words is 4102
    Total number of unique words is 1977
    33.4 of words are in the 2000 most common words
    48.3 of words are in the 5000 most common words
    55.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 16
    Total number of words is 3941
    Total number of unique words is 2029
    32.4 of words are in the 2000 most common words
    45.3 of words are in the 5000 most common words
    52.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 17
    Total number of words is 4024
    Total number of unique words is 2039
    32.7 of words are in the 2000 most common words
    46.4 of words are in the 5000 most common words
    54.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 18
    Total number of words is 3984
    Total number of unique words is 2001
    32.6 of words are in the 2000 most common words
    45.1 of words are in the 5000 most common words
    52.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 19
    Total number of words is 3990
    Total number of unique words is 1972
    32.9 of words are in the 2000 most common words
    46.3 of words are in the 5000 most common words
    52.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 20
    Total number of words is 4028
    Total number of unique words is 1951
    35.1 of words are in the 2000 most common words
    47.1 of words are in the 5000 most common words
    54.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 21
    Total number of words is 4010
    Total number of unique words is 2013
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    46.5 of words are in the 5000 most common words
    53.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Egy mérnök regénye - 22
    Total number of words is 1511
    Total number of unique words is 877
    39.7 of words are in the 2000 most common words
    51.8 of words are in the 5000 most common words
    59.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.