Egy mérnök regénye - 01
Total number of words is 3959
Total number of unique words is 2022
31.8 of words are in the 2000 most common words
45.1 of words are in the 5000 most common words
52.7 of words are in the 8000 most common words
MAGYAR REGÉNYIRÓK
KÉPES KIADÁSA
Szerkesztette és bevezetésekkel ellátta
MIKSZÁTH KÁLMÁN
36. KÖTET
EGY MÉRNÖK REGÉNYE
Irta
PÁLFFY ALBERT
BUDAPEST
FRANKLIN-TÁRSULAT
magyar irod. intézet és könyvnyomda
1911
EGY MÉRNÖK
REGÉNYE
REGÉNY
IRTA
PÁLFFY ALBERT
JÁVOR PÁL RAJZAIVAL
BUDAPEST
FRANKLIN-TÁRSULAT
magyar irod. intézet és könyvnyomda
1911
Franklin-Társulat nyomdája.
I. (Semmiből is lesz néha valami.)
A magyar szabadságharcz lezajlása után, nem sokára, megtelepedett
Szatmár városában egy fiatal és szép asszony, a ki magát özvegy
Szabolcsy Gábornénak nevezte s a helybeli ismerősök is így szólították.
Nagyon szegény volt; a leghálátlanabb munkával: varrással és himzéssel
tengette életét. Ott lakott a Szamos partra kirugó házacskák egyikében,
dolgozott egész napon át, néha éjjel is s a mellett ápolta, nevelte
egyetlen fiacskáját, kit atyjáról, szintén Gábornak nevezett.
Munkahiányban nem szenvedett, mert pontos, ügyes és szorgalmas varróné
volt; de ha magára nem költött is, gyermekét úgy nevelte, mint
úrficskát, még is a nélkül, hogy elkényeztette volna.
Az özvegy modora, csendes, nyugodalmas beszéde, hibátlan nyelve és
szabatos kifejezése magasb műveltségi fokot árult el. Látszott rajta,
hogy korábban szebb napokat élhetett. Nyájas, udvarias volt mindenki
irányában; de meg is követelte, hogy vele is hasonlókép bánjanak.
Szerényen lépett fel, de helyzete daczára, mint alázatos munkakereső,
senki előtt meg nem hunyászkodott.
Igy élt egész 1858-ig, a midőn fia már a latin iskolába lépett s az anya
minden erejét megfeszíté, hogy az ő Gáborkája a jól nevelt, sőt csinosan
öltözködő tanulók sorában foglaljon helyet. Ekkor azonban, az erőltetett
munka, nélkülözés s az anyai gond megtörte egészségét, gyorsan fonnyadt,
elöregedett és elkezdett betegeskedni.
Midőn pedig a szomszédok észrevették, hogy az özvegynő lakásán kiütött
az inség és nyomor: már minden későn volt. Meghalt s még a temetkezési
költségeket is a városnak kellett viselnie.
Mit csináljanak most a kis Gáborkával?
Szerencsére azon időben még élt Szatmárban a jótékonyságáról és vallásos
buzgalmáról országszerte hires Hám János püspök, a ki minden jövedelmét
építkezésekre és alapítványokra fordította. A többi között föntartott
saját költségén egy úgynevezett «convictus»-t, a hol hatvan, vagy hetven
árva fiú menedéket, nevelést és iskolai tanítást nyert. A növendékek az
intézetben maradtak, míg csak a középoktatási osztályokat bevégezhették,
s aztán, ha módjuk volt, mehettek az akadémiákra vagy az egyetemre.
Igaz, hogy ezen convictusnak egyik (kissé elhallgatott) czélja volt a
katholikus vallás terjesztése. Ez okból legörömestebben a protestáns és
vegyes házasságból származó árvákat fogadták fel. De ki vehetné ezt
rossz néven egy püspöktől, a ki hite tanaihoz rendíthetlen hűséggel
ragaszkodott s maga is a legszigorúbb értelemben, mindig azok szerint
élt és cselekedett?
A szomszédnék tehát és egy előkelő hölgy, a ki évek során munkával látta
el a gyermek anyját, mindjárt a temetés utáni napon elvezették a
gyermeket a convictusba.
Az igazgató, czímzetes kanonok Skultety főtisztelendő úr, vígasztalást
igérő arczczal és jól felburnótozott orral fogadta az ajánlott
növendéket s legelső kérdése is az volt: hol a gyermek keresztlevele?
Az asszonyok csak annyit tudtak, a mennyit az épen nem közlékeny
természetű anyától hallottak. Hogy a férj honvédtiszt volt. Mindjárt
kezdetben sebet kapott valahol s egy Lengyelke nevű faluba jött, a hol a
helybeli papnak leánya gondos ápolás alá vette. Mikor meggyógyult a
sebesült, hálából és szerelemből is, a leányt nőül vette. Később újra
visszatért ezredéhez, de az oroszok betörése alkalmával a felvidéken
holmi csekély előörsi csatában újra halálosan megsebesült. Még élve
vitték el onnan az oldalt eső Zemplén megyének bodrogközi vidékére, a
hol többé (állítólag) eszméletre sem jött, hanem meghalt. Özvegye később
vette a hírt, mert fia, a kis Gáborka épen ezen időben született.
A kanonok példás részvéttel hallgatá végig ezen érzékeny történetet s
aztán nagyot szippantott, még nagyobbat csattintott ujjával s mondá:
– Mindez igen szép és érdekes história. A házasság Lengyelke nevű
faluban történt: de hol született a gyermek? hova írjunk, hogy a
felvételhez szükséges okmányokat megkaphassuk?
Ezen kérdésre a jelenlevő pártfogónők közül csak egyik tudott valami
homályos feleletet adni. Hogy a kis Gáborkának okvetlenül valahol
Miskolcz és Debreczen között kellett a világra jönnie.
– De hol? az a kérdés.
– Alkalmasint sehol; legalább nem valami névvel jegyzett helyen.
Útközben született a visszavonuló magyar hadsereg podgyászos kocsiján.
Melyik község nevezhesse tehát saját polgárának?
Az igazgató nagyon gyanus értelemben csóválá meg fejét s mondá:
– Igy nem marad más hátra, mint levelet írni a lengyelkei
lelkész-hivatalnak. Ha megküldik onnan a házassági kötések anyakönyvének
kivonatát: tisztába lesz hozva ezzel egyszersmind a gyermek születésének
törvényessége is.
Ámde most következett a szomorú körülmények között kezdődött regénynek
legfeketébb lapja.
– Az a legnagyobb baj, – folytatá a leginkább jól értesültnek mutatkozó
szomszédné – hogy az egykori Lengyelke nevű falu mai napság többé nem is
létezik. A honvédsereg visszavonulásakor egy zászlóalj azon faluban
rekedt. Fedezni akarván hátrálását, előörsi csatába bocsátkozott. Az
orosz csapatok tehát felbőszülve a nem várt ellenállás fölött, rohammal
foglalták el a falut; felgyújtották a házakat s így a templom a
sekrestyével s az anyakönyvekkel együtt porrá, hamuvá égett. Mondják, a
lakosok a szomszéd falvakba menekültek; maig ott laknak s ha földjeiket
birják is, maga Lengyelke örökre eltünt Magyarország térképéről.
Ez már nagyon is sok elhinni valót adott a jámbor lelkű igazgató úrnak.
Bosszankodva nyúlt burnótszelenczéjébe, nagy adagot csipett fel ujjai
közé s mivel hamarabb csattintott, mint kellett volna, a földre szórta a
drága dohányport.
– Bajos ez a dolog, – mondá – mert intézetünk alapszabálya, hogy csak
törvényes házasságból származó gyermeket vegyünk fel. Mindamellett, ha
az ügy kétes, vagy legalább az ellenkező eset nincs bebizonyítva,
megeshetik, hogy félszemünket behunyjuk. Ki tudja, mit hallhatunk
később? Hát ha meghozza a jövő mindazt, a mi még ma hiányzik.
Tehát a szép kis fürge fiút felvette az intézet növendékei közé. Tán
megtetszett neki a bizalmas és barátságos képű gyermek? Tán azt hitte,
ha az anyja protestans nő volt, az atyja is ily vallású lehetett? A
fődolog pedig előtte az volt, hogy kiszabadíthat egy lelket az
eretnekség tátongó örvényéből s beviheti Istennek egyedül idvezítő
szentegyházába.
A szomszédnék egyebet sem kivántak. Hálásan köszönték meg az igazgató úr
nagylelkűségét és kegyes elnézését; áldást mondtak a bőkezű alapítónak
nevére s aztán teljes lelki megelégedéssel eltávoztak.
Az igazgató, különben, legkevésbbé sem kétkedett, hogy mind mese az, a
mit hallott s törvénytelen szülöttet fogadott intézetébe. De miután
szabad volt kétkednie, tehát megnyugtatá lelkiismeretét.
Gáborka pedig még azon napon fölvette az intézet növendékei által viselt
szürke frakkot és hasonló színű posztóból készült egyéb öltözéket s
csakhamar beleszokván új helyzetébe, egyike lett a többinek.
Csakhamar bebizonyodott, hogy az intézet igen jó fogást tett az új
növendékkel; mert a kis Szabolcsy Gábort szorgalom, értelem,
tanulékonyság és engedelmesség tekintetében iskolatársai közűl egyik sem
multa felül. Különösen feltünt a tanárok előtt a gyermeknek csodálatos
hajlama és könnyű felfogása a számtan legridegebb és legelvontabb
tételei iránt. Oly jelenség, mely nem mindennapi tapasztalás a magyar
faj törzsökös példányai között. Közülünk lesz költő, jogász, politikai
szónok, sőt államférfi igen bőven: hanem az exact tudományoktól még
mindig borsózik a hátunk.
Az év végén, midőn felolvasták a klasszifikácziót, Szabolcsy Gábor
tündöklött a legelső helyen.
Ilyenkor a püspök, mint buzgó egyházi pásztor meg szokta látogatni az
árvák intézetét is. Az igazgató jó előre kezébe csúsztatja a növendékek
közül a legjelesebbek és a leghanyagabbak névjegyzékét, hogy fel
lehessen őket híni, s mindenik megkapja, a mit érdemel.
Midőn Gáborkára került a sor, a püspök egy ideig igen megelégedve
gyönyörködött a fiúcskának szerény, de azért nem bátortalan viseletén.
Aztán kérdett tőle valamit, a mi épen eszébe jutott.
– Fiacskám, tudsz-e németül?
– Nem tudok egy szót sem.
A püspök elégedetlenséget kifejező köhintéssel hallotta ezen igen
világos választ.
Hám János egyátalában nem tartozott az ötvenes évek hirhedt
germanizátorai közé. Ő még akkor is hitte, hogy Magyarországban magyar
embereknek kell lakni: maga sem beszélt a magyar és latinon kívül más
nyelven, de hasznossági szempontból a német nyelv megtanulását mégis
erősen megkivánta úgy papjaitól, mint a tőle függő kis diákoktól.
– Tótul sem tudsz?
– Nem tudok.
– Tehát semmi nyelvet a magyaron kívül?
– De igen is, kérem alásan: beszélek francziául.
– Hogyan! francziául?
A jó lelkű püspök azt hitte, a szélhüdés kerülgeti. A német nyelv nem
tudását valahogy eltűrhette, de a franczia beszédtől elszörnyűködött.
Egy gyermek, a ki most végezte be a gimnázium első osztályát, és
francziául beszél! Egy árva, egy szürke frakkos convictor! Mi válhatik
ebből, ha átuszott valamennyi iskolán?
Mert Hám János püspök úr előtt a franczia nemzetben Bossuet vagy Fenelon
csak kivétel lehetett: a többi franczia mind Voltaire vagy Robespierre.
Még ezeknél is gonoszabb, tudniillik: I. Napoleon, a ki a pápát
elfogatta, a ki a felséges osztrák dynastia ellen háborút folytatott,
sőt annak vitéz hadseregét, a hol csak találta, még tönkreverni is
vakmerősködött.
Úgy nézett rá, mintha eretnekségen kapta volna. Rémülve kérdé:
– Hol tanultál te francziául?
– A mamám mindig franczia nyelven beszélt velem, mióta a világon vagyok.
Azt mondta: latinul megtanítnak az iskolában, magyarul pedig úton és
útfelen.
A püspök elfordult: még arról is megfeledkezett, hogy a hanyag tanulókat
jól lehordani szándékozott.
Mikor pedig elhagyni készült az intézetet, az őt, a ház kapujáig kisérő
igazgatónak mondá:
– Reverendissime, elbeszélte ön ennek a gyermeknek csodálatos
történetét. Útközben, kocsin született és semmi nyoma, hol lett
megkeresztelve. Utoljára nem lehetetlen, hogy még ma is pogány s nincs
megkeresztelve.
– Illustrissime domine: ez több mint valószínű, de ha Isten kezünkbe
adta ezen tévelygő juhot, nem szabad bizonytalanságban maradnunk.
Rajtunk a felelősség terhe s ha méltóságod megengedi, én e gyermeket még
ma megkeresztelem.
– Ez mindenesetre mellőzhetlen kötelességünk, még pedig úgy vallásunk
parancsolatából, mint világi szempontból, a gyermek jövője tekintetében.
Hova megy innen? mihez kezd e világon, ha keresztlevelet nem mutathat
fel? Tehát önre bízom, adja fel rá a keresztséget, úgy, mint ilyen kétes
esetekben az egyház mindig szokta: sub conditione.
És valóban ezen szertartást végbe is vitték a gyermek fején, mielőtt a
nap leáldozott volna.
A kik jelen voltak, a gyermekek, ifjak és öregek szent buzgalommal
voltak a jelenet tanui, hálát adván az égnek, hogy e pillanatban a
menyek országa új lelket nyert s a fiú megszabadult a rajta fekvő
eredendő bűnnek fertőjétől!
Áldott, boldog világ, a régi hitnek utolsó napja!
Most a mi hideg filozófiánk más tanokat, egészen ellenkező elveket kezd
szivünkbe csepegtetni. Ad-e megnyugvást, vígasztalást, biztosítékot a
jövőre?
Egyelőre csak szomorú és elrettentő jeleit látjuk a merész cserének.
Biztatnak ugyan bennünket, hogy az új tőke később dús kamatot fog hozni,
tehát e reményben tűrjük az átmenet nehézségeit, kételyeit és
rombolásait. Annyi bizonyos, hogy ha aránylag ily kis fővárosban, mint
Budapest, mintegy négyszázezer lakossal, egy napon csak két öngyilkolási
eset fordul elé, azt mondjuk: hála Istennek, ez még nem is sok; máskor
több volt. Ezeket kellene tehát elfogadnunk az új tan mártirjainak?
Multak az évek.
Gábor diák iskolai bizonyítványaiban az örökös és szakadatlan «kitünő»
sorozatnál mást emberi szem eddig nem látott.
A franczia nyelvet sem hanyagolá el. Valaki a városból megajándékozá őt
ezen nyelven írt imádságos könyvvel s így talált abban úgy lelki
táplálékot, mint folytonos éltető forrást arra, hogy a mit tudott, el ne
feledje.
Mikor végre a legfelső osztályba jutott, megengedte neki az intézet
igazgatója, hogy kijárjon a városba s pénzért kisebb tanulóknak
leczkeórákat adjon. Feltették róla, hogy jövő évre az egyetemi
tanulmányok hallgatására a fővárosba megy. Tehát szerezzen legalább
annyi pénzt, hogy helyét a vasúton megfizethesse s még meg is élhessen
nehány hétig a maga emberségéből, míg tanítványokat találhat.
Nehezen ment a dolog eleinte, de még is ment. A hol megjelent, a hová
hitták, a hová kinálkozott, külsejével, szerény modorával s főleg
ragyogó bizonyítványaival mindenütt jóakarókat és pártfogókat talált.
Aztán gyakorlati észszel, helyes számítással és előlátással birván,
eleinte nem válogatott a tanítványok között, hanem a legelsőbben
ajánlkozókat, bármely sovány jutalom mellett is elfogadta. Később
ismeretesebb lévén, ő volt a legkeresettebb correpetitor, a kire a
legjobban fizető szülők gyermekeik oktatását bízták.
Legnagyobb előnyére vált azon specialitása, hogy főleg a mennyiségtannak
úgy elméleti, mint gyakorlati ágaiban elismert tehetségnek tartották. A
hány úrfi, ősi szokás szerint a mathematikából megbukott, mind Szabolcsy
Gábor keze alá menekült s aztán a helyes, értelmes és czélszerű oktatási
mód következtében, a pótvizsga kelepczéjén tisztességes módon
áthatolhatott.
Ezalatt saját dolgait legkevésbbé sem hanyagolta el. Nagy szorgalommal
járt a műegyetem leczkéire. Ott mindent egyszeri hallásra felfogott és
megtanult: úgy, hogy a kik tudták, hogy e fiatal embert életének tizedik
évében keresztelték meg, meg voltak győződve, hogy ily éles számvetési
talentummal megáldott ficzkó csak zsidó szülőktől származhatott.
Ezen föltevés ellen azonban nyiltan tiltakozott az ifjúnak nyilt arcza,
karcsú és szabályos termete, sima gesztenyeszín haja, törzsökös magyar
hangja és kifogástalanul jól hangzó beszédmodora.
A három vagy négy évi szorgalomnak jutalma lett, hogy egy szép reggel,
midőn Gábor úr éltének huszonkettedik évét betölté, gyönyörű öntudatra
ébredt fel:
– Okleveles mérnök vagyok!
Ezt mondta, de rögtön utána gondolta: ha tudniillik akad is valami mérni
való!
II. (Belép a világba, hol a multnak is nyomaira talál.)
És akadt mérni valója.
A legközelebbi tavasz nyiltával megkezdték a törvény által engedélyezett
«északkeleti vasút» terveit papirra rajzolni.
Szabolcsy Gábor úr, egyelőre ugyan rendes fizetés nélkül, de
tisztességes napi díjjal ellátva, mint mérnöksegéd működött a
szakaszmérnök vezérlete alatt, és reggeltől estig kereste a legkedvezőbb
irányt az Ugocsában fekvő Királyházától fel Sátoralja-Ujhelyig s a hol
megtalálta, ott levert czövekekkel ki is jelölte.
Nagy híre volt akkor e dolognak a vidéken s a helybeliek nem érthették,
kinek van annyi kivetni való milliója, hogy a Bodrogközön át vasutat
építsen, egyszerre három felé: éjszak irányában Kassára, kelet felé
Mármaros-Szigetre, délnek Szatmárra, egész Debreczenig. Nem régiben
kavicsolt országúttal is megelégedtek volna.
Még a legokosabbak is hiába való ámításnak tartották a megindított
méréseket s csak midőn hallották, hogy Szatmár mellett a Szamosra
vashidat építenek s a munkát tényleg is megkezdték, vették észre, hogy
mégis több lesz ez tréfánál és szóbeszédnél.
A mérnöksegéd ápril elején, a midőn a fák zöldülnek s ezzel együtt a
hernyók is kibújnak a tojásból, épen Réthfalva közelében dolgozott, a
hol a vonal szemlátomást emelkedik és utat keres a hegyek közé, hogy
bejuthasson a Hernád völgyébe.
Ez a Réthfalva oly csekély falu, hogy ide nem hogy állomást, de még
úgynevezett megálló helyet sem terveztek. A falu a lapályon nyúlik
végig; csonka tornya alig emelkedik ki a nyir és egerfák koronái közől.
Dél felé düllőút kigyózik ős Beregszász felé s az út árkán túl élő
sövényből képződött kerítés vonul hosszára.
Itt kell felmenni a dombra, melynek lejtőjén Réthfalvy báróné igénytelen
kastélyának cserépfödele piroslik ki a hárs- és vadgesztenyefák lombjai
közül.
A kastélyon túl ismét árnyas park következik; egy magas és tisztás
pontról pedig sárga homokkőből faragott obeliszk, bizonyára valami
síremlék, tünik elé és uralkodni látszik az egész láthatár fölött.
Gábor mérnök már harmadnap óta közeledik műszereivel e pont felé és
előre látja, hogy ki nem kerülheti.
Épen most a déli órákban nagy szorgalommal nézeget végig látcsövén;
vonalakat jegyez az asztalán kifeszített papirívre, a mint egyszer
látja, hogy a kert rozzant rácsos kerítése mellett két női alak tünik
el.
Ő már tudta, mert a vele dolgozó vidéki napszámosok beszélték, hogy az
előtte fekvő kastélykában özvegy Réthfalvy báróné lakik, mintegy
tizenkét éves leánykájával.
Mindjárt az első megpillantásra jó gondolata akadt. Munkája közben bőven
tapasztalta, hogy ha nagyon örvendenek is a birtokos urak a vasútnak,
mindig berzenkednek, ha bár kárpótlás mellett is, jól vagy rosszul ápolt
kertjökből egy darabkát át kell engedniök.
Előre félt, hogy a báróné sem fogadja örömest az ily czélból érkezett
látogatást. Tehát legjobb lesz, ha felhasználja e véletlen találkozást s
rövid úton engedelmet kér a kert kerítésén áthatolni.
Oda hagyá tehát műszereit s mint világlátott ifjú bátran, de szerényen
bemutatá magát a bárónénak és előterjeszté kérését.
– A mi ezt illeti, – felelt a báróné igen kétes és bizalmatlan hangon –
elvadult kertem egészen uraságod rendelkezése alatt állhat.
– Engedje meg méltóságos báróné, hogy e kegyét szívem mélyéből
megköszönhessem. Húsz percznél tovább nem fog tartani
alkalmatlankodásom. Csak átsétálok, leveretek nehány czöveket s megyek
tovább.
– Húsz percz nem sok, de én attól félek, hogy önök a vasutat épen az én
kertemen keresztül akarják építeni.
– Egyáltalában nincs szándékunkban, hanem amott a domb lejtőjén
mindenesetre kénytelenek leszünk egy vagy kétszáz négyszög méternyi
darabkát a kertből elmetszeni.
– Hogyan? ott a legmagasabb ponton?
– Ott, a hova mutatok.
– Isten őrizzen még a gondolattól is. Ön épen azon síremlék felé mutat,
mely itt az én kertemben szent kegyelet tárgya.
A mérnök a sírkő felé nézett s rövid meggondolás után kérdé:
– Pusztán csak a sírkő vagy egyszersmind a hely is érdekli méltóságod
családját?
– A hely tán közönyös volna; de az elhunytnak hamvai épen ezen kő alatt
nyugosznak!
– Akkor semmi baj, semmi nehézség. A társaság birtokba veszi e földet;
méltányos árát kifizeti; a sírkövet pedig a kegyelettel őrzött hamvakkal
együtt, saját költségén áthelyezi oda, a hová méltóságod parancsolja.
– Köszönöm a megnyugtatást, de fájna lelkemnek e porok nyugalmát
megháborgatni. Oly széles e világ, mindenütt föld és tágas tér
kinálkozik: tehát mindegyre mehet a vasútnak, ha nehány öllel jobbra
vagy balra viszik át határunkon.
[Illustration: Ott, a hova mutatok.]
– Bocsánatot kell kérnem, de a különbség, úgy mérnöki, mint pénzügyi
tekintetben óriási. Vonalunknak épen azon sírkő irányában kell
áthatolni; minden más tervezés teljes lehetetlenség.
– Nagyon lekötelezne engem, ha szíveskednék megmagyarázni e
lehetetlenséget.
– Örömmel és készséggel szolgálok vele, mert a kérdés igen egyszerű és
könnyen megérthető. Ime: vonalunkat, itt bizonyos magasságra már
felhoztuk, s ezen magasságot többé elvesztenünk nem szabad. Ha kimélni
akarjuk a kertet és kívül maradunk a kerítésen, mindjárt ezen
ültetvények határán túl oly meredek domb oldalába jutunk, hogy legalább
300 folyó méter hosszúra oly mély bevágást kell ásatnunk, hogy többe
kerülne 300 ezer forintnál, még azon esetben is, ha mélységben mindenütt
földet és nem kősziklát találunk. Ellenben ha betörhetek a kertbe,
egyenesen neki mehetek a sírkőnek, azt a kis dombot könnyen átvájhatjuk,
s mindig a föld felületén maradva, akadály nélkül folytathatjuk utunkat
kitüzött czélunk felé.
– Köszönöm a szives magyarázatot; de mi történnék, ha mint birtokos
ellenszegülnék a tervnek?
– A báróné bölcsen tudja, hogy a kisajátítási törvény föltétlenül
mellettünk szól.
– Még a temetőket is fölháborgathatják?
– Mindent, a mi utunkban áll, a vállalat és az ország közlekedési
rendszerének érdekében. Ebből azonban nem következik, hogy a vasúti
társaság török és tatár módjára kénye-kedve szerint romboljon és
pusztítson.
– Lám, ön is elismeri.
– Elismerem, de hozzá teszem: teljes kárpótlás nélkül.
– És mi történnék, ha ön mindezek daczára, a vasutat mégis a kert
kerítésén kívül, arra fölebb tervezné?
– Mi történnék? A részvényes társaságot ugyan baj, vagy indokolatlan
költség terhe sehogy sem érhetné. Mert én csak mérek és tervezek, de
utánam jő majd főnököm, a ki munkámat megbírálja és felülvizsgálja.
– Hagyja tehát az eldöntést főnökére. Ki tudja, annak az úrnak tán
lágyabb szíve lesz, mint önnek és én vele megalkudhatom.
– Oh báróné, ez hiú remény: az én főnököm a megtestesült
kétszerkettőnégy. Ő csak végig nézne e vonalon s az én munkámat
irgalmatlanul félre vetné. Valószínű, hogy még engem is elcsapatna a
szolgálatból, azon lealázó indokolással, hogy a vasútépítés
mesterségének még az ábéczéjét sem értem.
– Oh, – felelé a báróné büszke mosolylyal, – ily áldozatot nem
követelhetünk. Különben pedig kertem nagyobb, mint kell; a sírkövet
pedig áthelyezhetem. Csak azt tudhatnám, nem fenyegeti-e birtokomat még
más megcsonkítás is, mert olvastam, hogy a vasút mindenhatósága előtt
kastélyoknak és templomoknak is romba kell dőlni.
– Ez igaz, de csak akkor, ha elkerülhetlenül útban állnak. Itt azonban
csak e domb lejtőjén kell áthatolnunk, s minden más irány kérdésbe sem
jöhet.
– Akkor megnyugtatva vehetek búcsút. Isten önnel, uram.
– Méltóságodnak alázatos szolgája.
Mikor a báróné visszafordult, a kis leányka, a ki eddig egy hangot sem
bocsátott ki ajakán s csak bámulta azt a csodálatos embert, a ki vasutat
tud építeni, megrántotta anyjának öltözékét és franczia nyelven mondá:
– Mamám, valamit elfeledtél.
– Valamit elfeledtem? Ugyan mit, édes leányom?
– Azt mondtad, mikor ide jöttünk, hogy ebédre kellene híni azt az urat.
A báróné elpirult s zavara annál nagyobb lehetett, mert ily emlékeztetés
után, akarva sem tehetett többé meghivást.
A mérnök azonban segítségére jött a megszorult anyának, és hasonlókép
franczia nyelven szólva, nevetve mondá a kis leánynak.
– Kisasszonykám: mi mérnökök nem érünk rá, hogy ebédelgessünk. Munka
előtt hatalmasan megreggelizünk úgy, hogy estig eszünkbe sem jut az
evés.
Most a báróné is felbátorodott. Érzette, hogy ez a fiatal ember most
segítségére jött. Aztán a hibátlanul beszélt franczia nyelv is elárulá,
hogy jól nevelt és jó házból származó ifjúval van dolga. El sem hitte
volna, hogy árvaházi növendék, egykori szatmári convictor-diák áll
előtte! Tehát jóvá akarván tenni nem is egészen szándéktalan
mulasztását, kérdé:
– Vasárnap is dolgoznak?
– Akkor pihenünk. Nem szabad munkás embereinket Isten házától
visszatartanunk.
– Ezt örömmel hallom. Holnap vasárnap s ha ön szíves volna, pontban két
órakor hozzám ebédre jőni, szívesen látom.
– Mély köszönettel fogadom méltóságod kegyét.
Ezzel vége volt e találkozási jelenetnek. A báróné leánykájával a kert
sűrűi közé tünt; a mérnök folytatta munkáját.
Másnap csinosan felöltözött az ifjú s a kijelölt idő előtt öt perczczel
belépett a báróné kastélyába s bemutatá magát névszerint is.
A midőn a báróné e nevet hallotta, megrettenve nézett vendégére és éles
szemmel vizsgálá annak arczvonásait. De már nevelésénél fogva megszokta,
hogy kiváncsiságát elpalástolja: szokott udvariassággal fejezé ki örömét
és széket mutatott neki.
Leültek és közönyös tárgyakról beszéltek, de már a következő pillanatban
nyilott az ajtó és Lenke kisasszony nagy győzelemmel jött be a hírrel,
hogy a szakácsné készen van s ha mama parancsolja, tálalhat.
A mérnök szerény helyzeténél fogva nem birt annyi bátorsággal, hogy a
bárónénak karját ajánlja; bár ismerte a szabályt, hogy a kit vendégül
hivnak, annak igényei és kötelességei is vannak. Tehát csak egymás
mellett mentek s az ifjú megnyitá az ebédlőbe vezető ajtót. A báróné
pedig ezalatt gondolá: akármilyen derék ember is lehet a középosztályból
származó férfi, mégis meglátszik rajta, hogy nem a mi társaságunkban
nevekedett.
Az ebéd, míg a levest kanalazgatták, hallgatva s azon túl is feszes
társalgás között folyt, míg Lenke kisasszony, a kinek meg volt engedve a
gyermekkor szabadságaival élni, a leghathatósabb pártfogása alá vette a
vendéget s elkezdett tőle a legélénkebb kiváncsisággal mindenfélét
kérdezgetni.
– Hol tanulta a mérnök bácsi a vasútépítés mesterségét? Mért kellett
önnek a mérés alatt mindig a látcsőbe nézni? Mit jegyezgetett
minduntalan arra a nagy papirosra? Hogy tudja, hova kell a czövekeket
leverni? Mért tűznek fel fehér-vörös zászlócskát a póznák tetejébe?
Mikor érkezik az első vonat Réthfalvára? Kit fogadtak fel a faluból
konduktornak, a ki az állomás nevét kiáltja s megmondja, hány perczig
időznek azon a helyen?
A báróné nevette a kis leány csevegését; az első hallásra visszatetszett
neki a «mérnök bácsi» czímzés, de a fiatal ember kapva kapott az elébe
rakott kérdések özönén, mert egészen saját elemébe jutván, a tudnivaló
leánykának minden kérdésére kimerítő választ és fölvilágosítást adott.
Ez pedig hallgatott rá s minden szavát szentírásnak vette. Soha életében
ily boldog nem volt, mint midőn édes anyja kastélyában, itt épen
szemközt vele, az asztal túlsó oldalán egy ember ült, a ki vasutat tud
építeni.
Ebéd után a kertbe mentek s Lenke kisasszony még mindig a vasutakról
álmodozván, kérte a mérnököt, mutatná meg, hol lesz a töltés, hova
rakják le a síneket? Azt mondta, a hányszor hallani fogja a mozdony
füttyét s a vonat dübörgését, mindig ide szalad s meglátja, ha ismerősei
közül valaki Réthfalva fölött átutazik.
– Már tudniillik nyáron és nappal, – jegyzé meg az anyja – mert télen és
éjjel mégis jobb lesz csendesen a meleg ágyban maradni.
Ez alatt a társaság a domb lejtőjén haladva, a kert végére ért a sírkő
közelébe. Ez igen szomorú emlék volt, úgy anyag, mint művészi kivitel
tekintetében. Gábor mérnök tudományához illő közönynyel pillantott a
sárga-szürke s könnyen porladozó anyagból készült műre, mely bizonyosan
a vidék valamelyik közönséges kőfaragójának kontárkodása lehetett.
Azt hitte, a bárónak, a kastély néhai urának nevét fogja olvasni, de
csak kezdőbetűket látott:
gr. Sz. G. H. E.
1849.
A kis leány kedvtelve nézett a vendégre, azon büszke öntudattal, hogy
most ő mondhat valamit a mérnöknek, a mit a híres tudós nem tud s csak
tőle fogja hallani.
– Eltalálja mérnök bácsi, mit jelentenek e betűk?
– Eltalálom, ha Lenke kisasszony oly szíves lesz és megmagyarázza.
– Igen örömest: gr. Sz. G. H. E. annyi mint: gróf Szabolcsy Gábor
honvédezredes.
A fiatal ember azt hitte, jéggé fagy minden vére. Mintha sejtelme súgta
volna, szent az a hely, a hol most áll. Jártában, keltében ma kerül
szeme elé a valóságban is egy ember, a kit Szabolcsy Gábornak neveztek
és itt van eltemetve Réthfalván, az országnak oly félreeső zugában,
melyet csakis egy vasútnak szeszélyes kanyargása fedezhet fel.
Azt is látta az ifjú, hogy a báróné szeme mint éles bonczkés vág az ő
arczvonásai közé, mintha lázas szenvedélylyel keresné, minő hatást tesz
e név az ő vendégére?
A kis leány azonban tovább is ártatlan vidámsággal csevegett:
– Ugy-e önt is Szabolcsy Gábornak hívják? Én ezt már régen tudom.
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Egy mérnök regénye - 02
- Parts
- Egy mérnök regénye - 01Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 3959Total number of unique words is 202231.8 of words are in the 2000 most common words45.1 of words are in the 5000 most common words52.7 of words are in the 8000 most common words
- Egy mérnök regénye - 02Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4046Total number of unique words is 198834.4 of words are in the 2000 most common words46.4 of words are in the 5000 most common words53.4 of words are in the 8000 most common words
- Egy mérnök regénye - 03Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4005Total number of unique words is 200833.1 of words are in the 2000 most common words46.5 of words are in the 5000 most common words53.2 of words are in the 8000 most common words
- Egy mérnök regénye - 04Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4006Total number of unique words is 198733.9 of words are in the 2000 most common words46.3 of words are in the 5000 most common words53.7 of words are in the 8000 most common words
- Egy mérnök regénye - 05Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 3949Total number of unique words is 195433.3 of words are in the 2000 most common words46.1 of words are in the 5000 most common words52.2 of words are in the 8000 most common words
- Egy mérnök regénye - 06Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 3970Total number of unique words is 205333.7 of words are in the 2000 most common words47.8 of words are in the 5000 most common words54.3 of words are in the 8000 most common words
- Egy mérnök regénye - 07Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4013Total number of unique words is 209032.3 of words are in the 2000 most common words45.0 of words are in the 5000 most common words51.6 of words are in the 8000 most common words
- Egy mérnök regénye - 08Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 3907Total number of unique words is 208831.2 of words are in the 2000 most common words43.4 of words are in the 5000 most common words51.2 of words are in the 8000 most common words
- Egy mérnök regénye - 09Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 3953Total number of unique words is 196832.8 of words are in the 2000 most common words45.4 of words are in the 5000 most common words52.1 of words are in the 8000 most common words
- Egy mérnök regénye - 10Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 3952Total number of unique words is 193232.6 of words are in the 2000 most common words45.3 of words are in the 5000 most common words52.2 of words are in the 8000 most common words
- Egy mérnök regénye - 11Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 3960Total number of unique words is 211131.7 of words are in the 2000 most common words44.4 of words are in the 5000 most common words52.0 of words are in the 8000 most common words
- Egy mérnök regénye - 12Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 3933Total number of unique words is 203734.0 of words are in the 2000 most common words46.5 of words are in the 5000 most common words52.8 of words are in the 8000 most common words
- Egy mérnök regénye - 13Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 3982Total number of unique words is 206632.8 of words are in the 2000 most common words45.3 of words are in the 5000 most common words52.4 of words are in the 8000 most common words
- Egy mérnök regénye - 14Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 3932Total number of unique words is 202233.1 of words are in the 2000 most common words45.8 of words are in the 5000 most common words52.4 of words are in the 8000 most common words
- Egy mérnök regénye - 15Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4102Total number of unique words is 197733.4 of words are in the 2000 most common words48.3 of words are in the 5000 most common words55.8 of words are in the 8000 most common words
- Egy mérnök regénye - 16Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 3941Total number of unique words is 202932.4 of words are in the 2000 most common words45.3 of words are in the 5000 most common words52.6 of words are in the 8000 most common words
- Egy mérnök regénye - 17Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4024Total number of unique words is 203932.7 of words are in the 2000 most common words46.4 of words are in the 5000 most common words54.0 of words are in the 8000 most common words
- Egy mérnök regénye - 18Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 3984Total number of unique words is 200132.6 of words are in the 2000 most common words45.1 of words are in the 5000 most common words52.3 of words are in the 8000 most common words
- Egy mérnök regénye - 19Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 3990Total number of unique words is 197232.9 of words are in the 2000 most common words46.3 of words are in the 5000 most common words52.8 of words are in the 8000 most common words
- Egy mérnök regénye - 20Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4028Total number of unique words is 195135.1 of words are in the 2000 most common words47.1 of words are in the 5000 most common words54.2 of words are in the 8000 most common words
- Egy mérnök regénye - 21Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4010Total number of unique words is 201333.0 of words are in the 2000 most common words46.5 of words are in the 5000 most common words53.1 of words are in the 8000 most common words
- Egy mérnök regénye - 22Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 1511Total number of unique words is 87739.7 of words are in the 2000 most common words51.8 of words are in the 5000 most common words59.3 of words are in the 8000 most common words