Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 21

Total number of words is 4067
Total number of unique words is 1977
26.4 of words are in the 2000 most common words
38.0 of words are in the 5000 most common words
44.6 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
elválás útját. Minden úgy történik, a hogy kitervezte. Irén beleegyezik
a házasságba, mert nem akarja, hogy anyját börtönbe hurczolják, örvend,
hogy férje az esküvő után tüstént elútazott, s Elza felügyelete alatt
maradhat, a ki őt nemcsak hírbe hozta Timóttal, hanem ennek titkos,
félénk szerelmét folyvást táplálja is. Egy hónap múlva a férj haza jön
és fényes estélyt ad. Timót észrevévén az estélyen, hogy őt mindenki
Irén udvarlójának tartja, a rágalom fáj becsületes szívének s Benczének
megvallja, hogy ő ugyan titkon szereti Irént, de teljesen ártatlan,
leküzdi szenvedélyét s elutazik. Bencze tervét immár érettnek látva,
felajánlja Timótnak a válást, hogy mind neje becsületét megmentse, mind
pedig Timótot boldoggá tegye. Eddig minden kedvez Bencze tervének, de
most már akadályok gördűlnek elébe. Darvas, Irén kedvese, bár
hivatlanúl, szintén megjelen az estélyen, heves szemrehányással illeti
hűtlennek vélt kedvesét, fölfedi előtte, hogy mily hírben áll, a mit
igazol az is, hogy neki udvarlója által hivatalt adatott és eltávolított
a fővárosból. Irén kétségbeesve hivatja Benczét s követeli, hogy hagyják
ide a fényes szállást, a mely nem az ő pénzökből telik, ő követni fogja
férjét bármely szegénységbe, de gyalázatba soha. Férje csillapítni
igyekszik, valamint anyja is, a ki az estélyen sok puncsot iván,
mindinkább felhevűlve így kiált fel: «ki vagy te, hogy így beszélsz
velem, egy tisztességben megőszűlt asszonynyal! Ki vagy te, mi vagy te,
a kit én a porból vettelek föl, semmiből emeltelek föl s nem hagytalak
elpusztulni a szalmán szüleiddel, a kik nyomorúlt bányamunkások voltak s
te éhen vesztél volna el, ha én meg nem szánlak s lányommá nem
fogadlak.» Irén így megtudva, hogy nem leánya az özvegynek, nem érez
többé iránta feláldozó kötelességet, oda hagyja a házat s Mosolygó
ügyvédhez költözik, a ki sok jóakaratot és részvétet tanusított iránta.
Bencze azonban nem hagy föl tervével. Elzát küldi Irénhez, a ki reá
akarja beszélni őt Mosolygó szállása elhagyására és a hozzá való
költözésre. De Mosolygó visszatartja Irént és megleczkézi Elzát, a kinek
jobb érzése fölébredvén, fölhagy a cselszövénynyel s elhatározza Timót
fölvilágosítását. Bencze is megjelen nejénél, fölajánlja az elválást,
mely engesztelhetetlen gyűlölség czímén könnyen valósítható, de ő csak
azon föltétel alatt egyezhetik bele, ha Timóthoz megy férjhez, mert ezt
kivánja mindkettőjük becsülete. Irén vonakodik, Bencze azzal fenyegeti,
hogy feltétele teljesítése nélkül soha se fog beleegyezni az elválásba,
sőt az álözvegyet, a ki ugyan nem anyja, de mégis felnevelője, nyomorba,
börtönbe taszítja. Irén nem ad ugyan határozott választ, de lesújtva
szobájába vonúl, hogy az imádságban keressen erőt. Ezalatt Elza Timótot
fölvilágosítja a cselszövényről, a ki, hogy hibáját jóvá tegye, Irén
pártjára áll férje ellenében. Bencze Elzától megcsalva, Tinóttól
elhagyva, nején akarja bosszúját tölteni, s azt követeli tőle, hogy mint
törvényes férjét kövesse házába. De ekkor megjelennek Mosolygó és
Darvas, akik közül ez utóbbi Irén nevében megkezdte a válópert,
bebizonyította, hogy a házasság erőszakkal köttetett s így semmis, a
tanúk: a szolgáló, szomszédasszony, sőt maga az özvegy is bevallották az
erőszakot, s már, végzés is van kezében, mely a formaságok miatt curiai
végeldöntésig megtiltja a házasfeleknek az együttlakást. Az özvegy
bocsánatot nyer leányától, Timót és Mosolygó pedig az atyai szerepet
vállalják el addig, a mig Darvasnak kiadhatnák menyasszonyát.
Csiky nem iránydrámát akart írni a házasság katholikus felfogása mellett
szemben a protestánssal, bár e két felfogás leginkább a válóperekben
nyer gyakorlati fontosságot. Ő tulajdonkép csak az emberi szenvedélyek
küzdelmét akarta rajzolni, a melyet válóper kezd meg s válóper végez be.
Inkább költői czélja volt, mint társadalmi vagy épen felekezeti, noha a
házasság intézményének mind társadalmi, mind felekezeti oldalát érinteni
kellett, s ezt természetesnek találjuk. Az állami és társadalmi
intézmények mindig nagy befolyással vannak az egyén fejlődésére és
sorsára, mert köztük születik, növekedik föl s velök vagy ellenök küzdve
éli le napjait. Épen azért a költő, kinek főczélja az emberi
szenvedélyek rajza, nem mellőzheti mindazon állami és társadalmi
intézmények hatását, melyek a szenvedélyeket táplálják, élesztik vagy
épen szülik. Csak így magyarázhat meg némely szenvedélyt, de tulajdonkép
nem arra törekszik, hogy egy vagy más intézményt megtámadjon vagy
védjen, mint inkább hogy feltüntesse: mennyi örvény vonja, sodorja az
emberi szívet, ha féket nem ismer. A házasság akár katholikus, akár
protestáns felfogásának egyaránt rajzolhatni örvényeit, tragikumát. A
katholikus felfogás szigora, mely a tridenti zsinat óta inkább csak
érvénytelen házasságot ismer, mint teljesen felbonthatót, jobban
megfelel az eszményi erkölcsnek, mint a protestáns, de az emberi
gyarlóságnál fogva nagy erkölcstelenségeket is idézhet elő: könnyen
szűlhet tényleges bigamiát, szaporíthatja a törvénytelen gyermekeket,
élesztheti a gyűlöletet az elválaszthatatlan házastársak közt, sőt néha
gyilkosságra is ragadhatja őket. A protestáns felfogás, mely nem tartja
a házasságot szentségnek s nemcsak az érvénytelenség, hanem a teljes
elválasztás elvét is vallja, gyakorlati szigor tekintetében eleinte
keveset különbözött a katholikustól.
Milton szíve vérével irta híres polemiáit a presbyteriánusok ellen, a
kik a csak házasságtörés esetében ismerték el a házasság
felbonthatóságát. Később a szigor többé-kevésbbé enyhült s az
engesztelhetetlen gyülölség czimén való teljes elválasztás nem egyszer
tág kaput nyitott a könnyelműségnek, az érzéki szenvedély rohamainak,
sőt az aljas pénzvágynak is. A költő mindezt feldolgozhatja, mert mind
két felfogásban a drámai bonyodalom és tragikum rejlik, sőt, ha tetszik,
irányművet is írhat, csak tudja a társadalmi vagy felekezeti irányát
teljesen összeolvasztani az æsthetikai czéllal. De bármelyik felfogás
következményeit dolgozza fel, oly esetet kell fölvennie, mely nem a
legkivételesebbek, hanem a szokottabbak közé tartozik. A költészet ugyan
mindig nagyit, de nagyitása nem a kivételesség hajhászásában áll, hanem
a többé-kevésbbé mindenkivel közöz szenvedélyek erejének emelésében s a
szokott esetek szokatlanabb bonyodalmában. A Csiky drámáját a theologus
moralista, ha azt irányműnek tartja, azzal támadhatja meg, hogy e mű oly
kivételes esettel akar bizonyítani protestáns házassági elválás ellen,
mely legfeljebb kivételesen vagy talán sohasem történik meg, többet akar
bizonyítani, mint a mennyit lehet s így irányát eltévesztette; az
irodalmi kritikus pedig, a ki főleg æsthetikai szempontból indúl ki, így
fog szólani: a drámai cselekvény nem a kivételes vagy épen hihetetlen
esetek feldolgozása. Csiky drámai cselekvényének egyik főpontjában kevés
a valószinűség s így rontva az illusiót, árt az egész hatásának is.
Bizonyára van eset reá, hogy a válni készülő házastársak
engesztelhetetlen gyülölséget szinlelnek, mert egyik vagy másik gazdag
vőlegényre vagy menyasszonyra tett szert. Az is megesik, hogy a férj az
udvarló kedvéért örömest elválik nejétől, ha akár a nő, akár az udvarló
nagy összeg pénzt fizet érte, sőt az is valószinű, hogy az így másodszor
megházasodott férj másodszor is ugyanazt teszi, ha kedvező alkalom
kinálkozik. De hogy valaki a házasságot és elválást rendszeres üzletté
tegye s csak azért házasodjék újra meg újra, hogy eladhassa magát, nem
valószínű, mert sokkal kétségesebb és koczkáztatóbb vállalat mintsem az
emberek rászánják magukat megkisérlésére. Meglehet, hogy a nőnek akad
udvarlója, de nem gazdag vagy ha gazdag akad is, a nő nem hajlandó
hozzá, mert talán férjéhez ragaszkodik, vagy épen mást szeret. A férjnek
sok módja van ugyan nejét kinozni és válásra kényszeríteni, de vajon az
elvált nőt kényszerítheti-e arra, hogy épen ahhoz menjen nőül, a kit ő
választott. Ha már Csiky ily kivételes, ily kevéssé valószínű esetet
választott drámája tárgyául, mindent el kellett volna követnie, hogy azt
a jellemrajzzal valamennyire hihetővé tegye. A jellemrajz, hibája
gyakran még a természetes cselekvényt is hihetetlenné teszi, hát még a
kevésbbé hihetőt.
Lássuk először is Kamilla jellemrajzát, a ki oly nagy befolyással van az
egész cselekvény menetére. Meg kell vallanunk, hogy e nő rajzában igen
sikerült vonásokat találhatni. Csiky színpadra hozott egy oly typust,
melylyel a közelebbi évtizedekben gyakran találkoztunk, de a melyhez
eddig se vígjáték, se regényiróink nem nyultak. Ez az álhonvéd-özvegy, a
ki a hazafi és emberbaráti részvétre egész üzletet alapít. Vértanu
özvegyének adja ki magát, mindig gyászol, de otthon vigan él, sőt
kelleténél többet iszik, ha pénzre tesz szert. Megadóztatja a világot,
hazug, képmutató, de találékony, elmés és vidám. Műveletlen, de van egy
külső máza; rendetlen háztartást visz, de különben jó számitó; romlott,
de nincs minden jó indulat nélkül. Mindjárt első jelenete, melyben
titkárával, Mosolygóval a kicsapott ügyvéddel, üzlete felöl értekezik,
valamint a harmadik felvonásbeli estély jelenete is, a midőn ittasan
kifecsegi titkát, mind igen sikerült jelenetek s jellemzetes
elevenséggel tüntetik föl e szerencsésen választott alakot. Sokkal
kevésbbé sikerültek leányával és Zátonyival való jelenetei. Csiky igen
helyesen Kamillában némi részvétre gerjesztő vonásokat igyekszik
felcsillámoltatni. Kamilla nem örömest, csak kényszerítve egyezik bele
Irén házasságába s később, midőn ez válni, készül, semmivel nem gondolva
kész javára tanuságot tenni az erőszakolt házasság mellett. De
ragaszkodásából Irénhez vajon foly-e az, hogy oly hamar beleegyezzék az
erőltetett házasságba, a midőn Zátonyi kényszerítő eszközei nem oly
félelmesek. Zátonyi birtokában oly okiratok vannak, melyek Kamilla
egykori kémségét bizonyítják. De ezért büntetheti-e őt a törvényszék
vagy olyan-e társadalmi állása, hogy fölleplezése sokat árthasson neki.
Kamilla álözvegy, a ki az emberek hiszékenységét zsákmányolja ki és
Zátonyi azzal ijeszti, hogy föladja a rendőrségnek. Ez már egy kissé
hathatósabb eszköz, de vajon olyan-e, hogy egyszerre lesujtson egy
tapasztalt és sok mindenen keresztülment nőt. Nincs-e módjában húzni,
halasztani a házasságot, hisz erre az a körülmény, hogy Irén csak
fogadott leánya s a házassághoz szükséges keresztlevelet nehéz lesz
megszerezni elég ürügyet nyújt, sőt színleg kényszeríthetné a leányt,
mig titkon ellenállásra ösztönözné s mit tehetne ez ellen Zátonyi.
Kamilla mindenben találékony, csak ott nem, a hol legfőbb érdeke van a
koczkán, hol jó indulatja és önzése egyaránt tettre sarkalják.
Megfoghatatlan, hogy e nő, a ki sajátjaként kiadott fogadott leányában
tisztességes vagy nem tisztességes módon öregsége támaszát keresi, még
csak nem is sejti Zátonyi czélját, a ki Irénen nyerészkedni akar, nem is
gondol Timótra, a kit ő szintúgy felhasználhatna czéljaira, mint
Zátonyi. A szerző nem oly együgyűnek mutatta be, hogy mindent elhigyen
és semmit át ne lásson s nem oly gyámoltalannak, hogy ármányt ne
örménynyel igyekezzék visszaverni. Egy szóval Kamilla jellemrajzának
épen azon vonásai nem elég biztosak, a melyek elhatározzák a cselekvény
bonyodalmát. Vagy a bonyodalmat máskép kellett volna szőni vagy Kamilla
jellemébe más elemeket olvasztani, hogy bonyodalom és jellemrajz nagyobb
öszhangzásra emelkedjenek.
Zátonyiban sem hiányzanak a jól eltalált vonások. Nem új typus a magyar
színpadon, de érdekesen megújított. Zátonyi egy nemes család gyermeke, a
kinek már atyja adósságokból élt s a ki nem örökölt tőle mást, mint a
kényelem megszokását, úri vágyakat és munkátlanságot. Szegény, de
élvezni született frivol és cynikus s mindenre kész, a miből élvet vagy
hasznot huzhat, csak attól őrizkedik, hogy ne jöjjön a
büntetőtörvénynyel összeütközésbe s a világ előtt megóvja külső
becsületét. Néha a jobb érzés felszólal benne, de sophismákkal altatja
el. Szeme mindent meglát, agya termékeny tervekben, ajka mindent
kigunyol. Eszes, emberismerő és humoros hajlamu, a mi enyhiti
romlottságát. Azonban úgy hiszszük, hogy Irénnel szemben sokkal több
cynismust mutat, mint a mennyi czéljával összhangzik. Az sem igen
bizonyít átható esze mellett, hogy Timót hajlama Irén iránt oly nyaktörő
vállalatra ragadja, holott együgyü barátját más uton talán biztosabban
kifoszthatná. Hogy a vállalatra hajdani nejével szövetkezik, a kit
erkölcsileg és anyagilag megcsalt, nem épen nagy emberismeretre mutat.
Eben is különös teremtmény, hogy minden biztosíték nélkül oly könnyen
hisz annak, a ki őt oly rútul megcsalta Általában Elza jellemrajza nem
sikerült. Szövetsége és árulása, ármánya és megtérése egyaránt
erőltetett. Nincs semmi benne a mi aesthetikailag érdeket kelthetne.
Bágyadt, élettelen alak, a ki csak színpadi csinyekre alkalmas. De ha
mind elhiszszük is azt, a mit Zátonyi három felvonásban tervez és tesz,
mert egy s más, ha nem erősen is, de mégis támogatja, utolsó
felvonásbeli jelenetein lehetetlen meg nem ütköznünk, mert nem folynak
se körülményekből, se jelleméből s minden alap nélküliek. A mű a
harmadik felvonásban, mint dráma bevégződött. Mihelyt Irén megtudta,
hogy Kamilla nem anyja s oda hagyta férjét, mihelyt a per megindult, a
tanuk vallottak. Zátonyi ármánya megbukott s a csomó meg van oldva. Az
utolsó felvonásban többé nincs valódi drámai élet, csak mesterkélt,
melyet a szerző holmi képtelenségekkel igyekszik előidézni. El akarja
hitetni velünk a következőket: először, hogy Irén semmit sem tud erről,
hogy nevében válópert indítottak, másodszor, hogy Zátonyi semmit sem tud
arról, hogy a tanúk, különösen Kamilla ellene vallottak s ezért föllép
kényszeríteni Irént a Timóttal kötendő házasságra, mert csak ez esetben
válik el tőle, s nem juttatja anyját börtönbe. Irén megtörve ingadozni
kezd. De hogyan hihessük el mindezt? Hiszen Zátonyinak tudnia kell a per
folyamáról, ha mint alperes már megidéztetett, Irént pedig még azon
esetben is, ha tudta nélkül indították meg a válópert, a mi képtelenség,
tíz nap alatt Mosolygó és Darvas csak megnyugtathatták és
felvilágosíthatták arról, hogy Zátonyi már semmit sem tehet ellene s
házasságát, mint erőszakoltat az ő beleegyezése nélkül is megsemmisítik.
Azt nem tagadhatni, hogy az utolsó felvonás is sok ügyességgel van irva.
Tartunk tőle, hogy Csikyt mind inkább erősbülő technikai készsége inkább
a színpadi, mint a drámai hatás felé ragadja, bár ez a tömeget is csak
ideig-óráig elégíti ki, a gondolkozót pedig soha. Mind két fél tapsa
nyujtja a drámairónak az örökzöld koszorút.
Mosolygó és Timót az életből szerencsésen kikapott alakok. Mosolygó
rajza legjobb az egész műben. A silentiumra itélt ügyvéd nehány biztos
vonással oly elevenen emelkedik ki, hogy egy perczig sem kétkedhetünk
benne. Nincs rajta semmi nyoma a fáradságnak, mesterkélésnek, a mi a
többi személyeken többé-kevésbbé észrevehető. A becstelenség és
becsület, a lágy érzés és durva gúny, a megnyugvás és elégületlenség, a
gyöngédség és komiszság művészien olvadnak össze benne egész sajátságos
beszédmodoráig. Ily biztosan és önmérséklőn még nem rajzolt Csiky, épen
azért kár, hogy az utolsó felvonásban egy kis szinpadi hatásra számított
ötlet kedvéért megzavarja rajzának összhangját. Ugyan miért növeli
Mosolygó tiz éves inaskáját, Gáspárt, nemcsak asszonygyülölőnek, hanem
szemtelennek is. Ez az egész izetlen tréfa nem foly Mosolygó jelleméből,
s magában sem mulatságos. A mi Timót jellemrajzát illeti, abban inkább
az elemek jók, mint összeolvasztásuk, inkább az alapvonások sikerültek,
mint az árnyalat. A meggazdagodott s kissé már éltes falusi gazda jó
hazafi, de korlátolt eszü, becsületes, de a nagy világban járatlan, jó
szivű, de egy kissé hiú a nélkül, hogy maga is tudná. A fővárosba jó
elverni vagyonát s képmutatók és csalók kezébe kerül. Parlagi
hazafiságának inkább ki kellett volna emelkedni még pedig oly módon,
hogy ez ébreszsze föl áldozatkészségét az özvegy és szerelmét Irén
iránt. Az, hogy egy vértanu özvegyének tesz jót s egy vértanu leányát
veszi nőül, egyaránt táplálta volna hiúságát, hazafias és szerelmi
érzelmeit s több jellemzetességet és komikai színezetet adott volna az
egész alaknak. Egyűgyűségét a világ dolgaiban talán azzal lehetett volna
enyhíteni, hogy itt-ott több észt tanusítson abban, a mihez ért.
Bankó s a többi mellékszemélyek obligát színpadi álorczák. A két
szerelmes főbb személyről, Darvasról és Irénről sem sok jót mondhatunk.
Nemes szívű erényes személyek, de unalmasak és gyámoltalanok. Nagy baj,
a mikor a költő meg akarja szerettetni az erényt és megunatja. Irénben
nagyon sok a jóság, de igen kevés az aesthetikai báj. Darvasnak bár
lenne valami hibája csak ne volna oly gyámoltalan, ne emlegetné oly
keservesen, hogy nem tud megélni s tenne egyebet is, mint azt, hogy Irén
válóperében allegál, a mit, ügyvéd lévén, bizonyára idegennek is
megtenne. Úgy látszik, hogy nemes szivök nemcsak tetterejöket bénítja
meg, hanem megfigyelő tehetségöket is. Irén az álözvegy házában úgy nő
föl mint valami kolostorban, semmit sem tud a világról s nem ismeri
környezetét. Darvas jár a házhoz, de nem tudja, kikkel van dolga.
Ármánykodik ellenök az egész világ, ők csak szenvednek és sirnak. Jó
volna az erény ártatlanul szenvedő és tétlen hőseit és hősnőit Iflandnak
és Kotzebuenak hagynunk, habár az ujabb franczia drámairók néha
elkölcsönzik is tőlök. A németektől és francziáktól valami jobbat is
tanulhatni.
A dráma czimére nézve sem nyomhatunk el egy megjegyzést. A proletár a
nép oly osztályát jelenti, a melynek nincs vagyona, biztos keresete,
csak gyermekei. Szerző nem ilyeket rajzol, hanem szédelgőket, csalókat,
a kik nem vagyonosak ugyan, de azért elég úri módon élnek. Ezeket
legföljebb úri proletároknak lehetne nevezni. Midőn a színlapot
olvastuk, azt hittük, hogy a mű a proletárság kérdését vette tárgyul s
ime egy más nemü társadalmi kép tárult elönkbe, egy oly kép, a melyben a
gonosz emberek eszesek és ügyesek, a jók pedig együgyűek vagy
gyámoltalanok. Vajon a magyar társadalom rajza-e ez? Bizonyára egy
regény vagy dráma ritkán rajzolhatja az egész társadalmat s legfeljebb
egyik vagy másik oldalát mutathatja be. De nekünk úgy tetszik, hogy
Csiky e szempontból is egy kissé egyoldalúan fogta föl a magyar
társadalmat s igen is rikitó szinekkel festett. Azonban nem egy hirlap
épen ezt szerette benne s mintegy kárörömmel kiáltott föl: Ime
corrumpált társadalmunk. Egész divat már állami és társadalmi
corruptiónkat diadallal hirdetni, ott is megtalálni, a hol nincs s a hol
van, oly nagynak festeni, hogy okos ember el nem hiheti. Hiu és nem épen
lelkiismeretes hirlapírók, a kik a tehetséget és tudományt
szenvedélylyel hiszik pótolhatni, ezzel akarják magokra vonni a tömeg
figyelmét s felizgatni szenvedélyeit. Őrizze meg drámairóinkat jó
szellemök attól, hogy ily vezérczikkekből merítsék lelkesülésöket.
Kövessék az élet és saját keblök sugallatát.



1881


A PHILOSOPHUS.
Irta Bessenyei György. Föleleveníttetett a Nemzeti Szinházban 1881
augusztus 11-én.
Ime egy száz évesnél régibb vigjáték, Bessenyei György műve, a kitől a
legujabb kori irodalmunkat számítjuk. Különös tüneménynek látszik, hogy
elhanyatlott irodalmunkat néhány dráma éleszti föl oly korban, midőn
szinészeink és szinházaink még nem voltak. De mégis mi se volt
természetesebb, mint az, hogy a huszonnyolcz éves testőr, kinek szivét
erös nemzeti érzés dobogtatta s lelkét egészen elbájolta a franczia
irodalom, irói pályáját drámákkal kezdette meg.
Egy szabolcsmegyei faluból Bécsbe kerülve, csakhamar fájdalmasan érezte
maga ás hazája elmaradottságát. Mivelte magát idegen nyelveken, de erős
meggőződésévé vált, hogy az egész nemzet csak anyanyelvében lehet
mívelt. Mint akkor az egész világ, ő is leginkább a franczia irodalmat
kedvelte, melynek mindenha a dráma volt egyik legfőbb dicsősége. Akkor
már Coneille-t, Racine-t és Molière-t Voltaire váltotta ugyan föl, de
azért a franczia dráma uralkodott egész Európán. Voltaire némi
ujításaival s a kor szellemét lehelő eszméivel uj életet öntött a
hanyatló franczia drámába s mint nagy drámairót ünnepelték. Bessenyei
leginkább az ő hatása alatt állott, általában ifju lelkére mély
benyomást tett a franczia tragédia: eltelt az eszmék és érzések
fenköltségével, bámulta stilje szónoki erejét, megkisérlette utánzását,
vagy a mint maga mondja, meg akarta mutatni, hogy magyar nyelven is
lehet elég erővel, mélységgel és méltósággal írni. Nem a szinpadnak írt,
nem a néző, hanem az olvasóközönség lebegett előtte. Azt hitte, hogy ha
őt elragadták példányai, mint olvasmányok, úgy fognak hatni utánzatai
is, Nem csalódott; a siker uj drámai kisérletekre buzdította, majd
megszólaltatta nyelvünkön a franczia tanköltészetet is: a költői
levelet, satirát, és tankölteményt; és különösen lelkesült tolmácsa volt
kisebb és nagyobb munkáiban a franczia szellem új philosophiai
eszméinek. Senki sem volt irodalmunkban, a ki a XVIII. század franczia
irodalmát oly hévvel oly sok oldalról fogta volna fel s oly élénken
tudta volna visszatükrözni. Hanem kénytelen oly korán magányba
temetkezve, mintegy elszakadni az irodalomtól; ha tehetsége szabad
fejlődését nem akadályozza a censura: nemcsak azt teszi, a mit tett,
tudniillik, hogy föléleszti irodalmunkat, hanem maradandóbb művekkel is
gazdagitja vagy legalább mérsékli egyoldalúságát.
Első művével, _Agis_ tragédiával, 1772-ben lépett föl, a melyet követtek
még ugyanazon évben _Hunyadi László_, a következőben Buda tragédiái,
majd 1777-ben _A philosophus_ vígjátéka, 1779 ben _A hármas vitézek_
tragédiája Voltaire után, és végre _Laisz_ vígjátéka, mely azonban csak
ezelőtt egy pár évvel adatott ki. Mind e művek korukban nagy hatást
tettek. A csekélyre olvadt közönséget, mely anyanyelvén évek óta
leginkább csak naptárt, imádságos könyvet és egyházi beszédet
olvashatott, meglepték ez egész uj nemű könyvek. Bécsben nehány lelkes
testőrtársa követte példáját, egy egész kis társaság képződött körüle,
benn a hazában pedig egy pár eddig titkon dolgozó író kilépett
magányából, kikhez ujabbak csalatkoztak s irodalmunk kezdett
fölzsendülni. De Bessenyei drámái csak uj irodalmunk, de nem
egyszersmind drámairodalmunk alapját vetették meg. Ő tulajdonkép nem
volt drámaírói tehetség s drámáival nem is czélzott egyebet, mint hogy
uj gondolatokat és érzéseket fejezzen ki a köznapinál emelkedettebb
nyelven. Minden, a mi drámában fő, mellékes volt előtte. Keveset gondolt
a drámai cselekvénynyel és jellemfejlesztéssel, megelégedett bizonyos
helyzetek- és szenvedélyekkel, melyek alkalmat szolgáltatnak
ömledezésre, szónoklatra és elmélkedésre. Jól nevezi személyeit beszélő
személyeknek: valóban többet beszélnek, mint cselekesznek.
Azonban tévedés azt hinni, mint némelyek hiszik, hogy a franczia
klasszikai dráma iskolája nyomta el benne a drámaírót. Ez iskola
szükségtelen korlátokat is állít ugyan föl, de nem nyomja el a
drámaírót, példa reá Corneille, Racine és Molière. De különben is
Bessenyei nem volt föltétlen híve a franczia classzikai dráma
szabályainak. Az idő és hely egységét nem tartja meg minden művében, s
meri azt is, a mit a classikai drámaíró nem mert, tudniillik, hogy
nemzete történelméből vesz tárgyat. Tehetsége épen oly kevéssé
ösztönözte a valódi tragédiára, mint czélja. Ő csak olvasmányt akar
nyujtani nemzetének, mely fölemelje lelkét s gondolathoz és illő
kifejezéshez szoktassa. «Úgy hiszem – mondja _Agis_ előszavában, hogy
egy tragédiában, mint _minden egyéb irásokban_, legjobb törvény az igaz
ságnak, emberi indulatoknak természetes fölfedezések, továbbá minden
mesterség abban áll, hogy a beszélők illendőképen beszéljenek.» Ime a
dráma neki épen csak külső forma, egy neme a párbeszédnek, s czélja
szerinte nem más, mint minden irodalmi műnek, hogy igazat mondjon,
természetesen érezzen, s illőkép beszéljen. Bessenyei e czélját el is
érte. Drámáiban fölemelte olvasói lelkét, a szabadság- és igazságért
elvérzett hősök gondolataihoz és érzéseihez, kifejezte eszméit a
társadalom-, államról és emberről a ujkor szellemében és egyszersmind
példát adott, hogyan kell kiemelni lassanként nyelvünket az idegenes
tarkaság- és bőbeszédű laposságból. Hirdette, hogy a gondolatnak kell
szülni a szót és rímet s nem megfordítva. Épen azért a négy sorú és rímű
Sándorverset kettőre szállította le, mert a négy rím áradozásra csábítja
a költőt, még ha Zrínyi is.
E tragédiák közül egyik sem került szinpadra. Midőn 1790-ben megalakult
az első szintársulat s mindent elkövetett, hogy a forditott s
átdolgozott művek mellett egy pár eredetit is játszhassék, a Bessenyei
tragédiáihoz nem mert nyulni, annyira nem volt bennök szerep s oly kevés
hatást lehetett remélni csekély bonyodalmuktól. Azonban a _A
philosophus_ vígjátéka 1792 jun. 4-én Budán, – a mint a színlap mondja –
a hid mellett levő nyári játékszinben, előadatott és hatással, 9-én
ismételték s később _Pontyi_ czím alatt Pesten is többször.[30]
Bessenyei e vígjátékát 1777-ben írta s ugyanazon évben adta ki Pesten.
Laczka János, barátja, a ki, halála után, rövid életrajzát írta meg, így
ír a mű keletkezéséről: «Eddig többnyire philosophusi darabokat és
szomorújátékokat írt a mi Bessenyeink: most már segédje és barátja is
levén a háznál (tudniillik Laczka), arról tanakodott, ha lehetne-e és mi
módon a hazai nyelven eredeti vígjátékot, komédiát dolgozni. Hamar
meglett az elszánás, elkészült a planum és a _Philosophus_ czímű
játékdarab, melyet közönségesen egy abban nevezetes rollt játszó
személyről Pontyinak is hivnak, megszületett. Tegyen itéletet erről a
darabról a ki olvassa: ennek a biographiának írója, minthogy magának is
benne nagy része volt, abba nem avatkozik: elég szerencsésnek tartja
magát, hogy azt néhány esztendőkkel ezelőtt a pesti magyar játszó
társaság által ugyanott Pesten eljátszattatni láthatta.[31]
E helyből kiindulva, Bessenyei egyik életrajzírója azt következteti,
hogy Laczka befolyt volna e vígjáték terve előleges megbeszélésébe és
megállapításába.[32] De vajon Debreczenből épen 1777-ben följött ifjú, a
milyen Laczka volt, a kit Bessenyei akkor kezdett a német és franczia
nyelvre tanítani s a ki azért a dramaturgiában nem lehetett igen jártas,
adhatott-e tanácsot egy már gyakorlott írónak? Azt hisszük, hogy nem, s
ha Laczka mégis Bessenyei dolgozótársának mondja magát, azt csak arra
érthetni, hogy segített neki abban, a miben jártasabb volt nála,
tudniillik, hogy Pontyi falusias beszédéhez, különösen Pontyi
tiszttartója parlagi, s ügyvéde diákos leveléhez szolgáltatott
kifejezéseket. S ezt az a körülmény is valószínűvé teszi, hogy Bessenyei
akkor, a midőn e vígjátékot írta, már húsz év óta Bécsben lakott s
elhomályosodhattak emlékében az ily jellemző kifejezések. Egy másik
életrajzírója[33] b. Orczy Lőrincz sugalmazásának tulajdonítja Pontyi
alakját, mert benne s az egész vígjátékban az Orczyéhoz hasonló irányt
vél fölfedezni, az arany középszer magasztalását, a túlfinom és túldurva
elem ellentétét, hogy mindkettő helytelen oldala annál inkább kitünjék.
Azonban ily irányt bajos fölfedezni Orczy költeményeiben, melyek mindig
a falusi életet, a nép egyszerü erkölcseit dicsérik szemben a városi
élettel s a nagy urak szokásaival, sőt még magával a tudományos
haladással is. S ha Bessenyei Pontyiban kigúnyolja is a parlagi magyart,
a többiben épen nem teszi a finom életet nevetségessé.
Egy szóval se Laczka, se Orczy nem volt sugalmazója, hanem volt
Destouches _L’homme singulier_ czímű vígjátéka, a mint azt Petz Gedeon
nem rég alaposan kimutatta.[34] Az alapeszme, a cselekvény és jellemzés
néhány fővonása onnan van véve, bár némi eltéréssel. De merített
Bessenyei önmagából s a magyar társadalom akkori viszonyaiból is. Ő maga
Parmenio, a ki Rosseau hatása alatt philosophál s legfeljebb csak abban
különbözik tőle, hogy a mint előszavában mondja – a házasságra nem
tökélheti el magát. A többi férfi személy: Titius, Lilisz, az ő
barátjai, művelt lelkű, nemes szívű férfiak, a kikben legfeljebb csak
azt hibáztatja, hogy egy kissé kapnak a divatos öltözeten. Szidalisz,
Berenisz, Angyelika szép, elmés, érzelmes nők, az ő barátnői, a kiket
tisztel és szeret s a kikben ifjúsága emlékei ujulnak meg. Pontyi
rokonai csak szomszédai egyike lehet, a kiknek körében töltötte
Szabolcsban gyermekségét, első ifjúságát, a kikre felférne egy kis
műveltség, s a kikhez ő is hasonló lesz, ha tovább is otthon marad. A
Parmenio szolgájában, Lidásban, a ki _Markalfon_ é a _Nyul-historián_
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 22
  • Parts
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 01
    Total number of words is 4057
    Total number of unique words is 1879
    28.2 of words are in the 2000 most common words
    40.4 of words are in the 5000 most common words
    45.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 02
    Total number of words is 4139
    Total number of unique words is 1834
    29.0 of words are in the 2000 most common words
    41.2 of words are in the 5000 most common words
    46.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 03
    Total number of words is 4000
    Total number of unique words is 1943
    26.9 of words are in the 2000 most common words
    37.1 of words are in the 5000 most common words
    43.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 04
    Total number of words is 4062
    Total number of unique words is 1946
    27.4 of words are in the 2000 most common words
    39.1 of words are in the 5000 most common words
    45.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 05
    Total number of words is 4029
    Total number of unique words is 1935
    26.6 of words are in the 2000 most common words
    37.8 of words are in the 5000 most common words
    43.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 06
    Total number of words is 4067
    Total number of unique words is 1887
    27.1 of words are in the 2000 most common words
    39.8 of words are in the 5000 most common words
    45.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 07
    Total number of words is 4078
    Total number of unique words is 1829
    28.0 of words are in the 2000 most common words
    41.1 of words are in the 5000 most common words
    46.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 08
    Total number of words is 3968
    Total number of unique words is 1870
    25.8 of words are in the 2000 most common words
    36.5 of words are in the 5000 most common words
    43.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 09
    Total number of words is 4084
    Total number of unique words is 1930
    27.8 of words are in the 2000 most common words
    39.5 of words are in the 5000 most common words
    45.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 10
    Total number of words is 4053
    Total number of unique words is 1879
    27.0 of words are in the 2000 most common words
    38.7 of words are in the 5000 most common words
    44.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 11
    Total number of words is 4087
    Total number of unique words is 1861
    26.1 of words are in the 2000 most common words
    36.8 of words are in the 5000 most common words
    42.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 12
    Total number of words is 3956
    Total number of unique words is 1892
    28.0 of words are in the 2000 most common words
    39.0 of words are in the 5000 most common words
    44.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 13
    Total number of words is 3981
    Total number of unique words is 1880
    25.5 of words are in the 2000 most common words
    35.7 of words are in the 5000 most common words
    41.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 14
    Total number of words is 4032
    Total number of unique words is 1846
    24.9 of words are in the 2000 most common words
    36.0 of words are in the 5000 most common words
    41.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 15
    Total number of words is 3989
    Total number of unique words is 1930
    24.8 of words are in the 2000 most common words
    37.8 of words are in the 5000 most common words
    44.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 16
    Total number of words is 3917
    Total number of unique words is 1952
    23.3 of words are in the 2000 most common words
    33.6 of words are in the 5000 most common words
    37.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 17
    Total number of words is 4010
    Total number of unique words is 1893
    25.3 of words are in the 2000 most common words
    37.3 of words are in the 5000 most common words
    43.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 18
    Total number of words is 4103
    Total number of unique words is 1845
    26.6 of words are in the 2000 most common words
    38.9 of words are in the 5000 most common words
    45.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 19
    Total number of words is 4176
    Total number of unique words is 1901
    28.0 of words are in the 2000 most common words
    40.0 of words are in the 5000 most common words
    46.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 20
    Total number of words is 4050
    Total number of unique words is 1969
    26.4 of words are in the 2000 most common words
    37.1 of words are in the 5000 most common words
    43.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 21
    Total number of words is 4067
    Total number of unique words is 1977
    26.4 of words are in the 2000 most common words
    38.0 of words are in the 5000 most common words
    44.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 22
    Total number of words is 3952
    Total number of unique words is 2018
    27.2 of words are in the 2000 most common words
    38.4 of words are in the 5000 most common words
    45.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 23
    Total number of words is 4032
    Total number of unique words is 2030
    26.7 of words are in the 2000 most common words
    37.8 of words are in the 5000 most common words
    44.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 24
    Total number of words is 1236
    Total number of unique words is 691
    37.9 of words are in the 2000 most common words
    49.6 of words are in the 5000 most common words
    54.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.