Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 20

Total number of words is 4050
Total number of unique words is 1969
26.4 of words are in the 2000 most common words
37.1 of words are in the 5000 most common words
43.6 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
s a ki a mű végén meg is érkezik. A herczegnő férjhez megy, Rodrigó
pedig tovább álmodozik ellenállhatatlanságáról.
Csiky a Moreto ellenállhatatlanjából nemcsak a férfihiúság vonásait
vette át, hanem azt is, hogy csellel vágja ki magát a hinárból. De
Moreto hőse csak abban hóbortos, a mi hiúságával van kapcsolatban,
egyébben elég józan eszű s ezért cselfogásában van valószinűség. A Csiky
ellenállhatatlanja mindenben bárgyú s arra számít, hogy az udvari pap
csak úgy rövid úton megesketi őt az uralkodó herczegnővel. Ez még a
legközönségesebb bohózatban sem volna helyén. Nem ártott volna, ha Csiky
Moretót a bonyodalom szövésében is követi, akkor vígjátéka gazdagabbá
válik s az egész cselekvény nyer valószinűségben és drámaiságban
egyaránt. Moreto hősének felsülése egy szerelmes párt segít czéljához,
itt a Rodrigóé semmit sem eszközöl; ott cselszövény sodorja bonyodalomba
a hiú képzelgőt, a melyet aztán ő saját cselszövényével is élénkít, itt
mindent csak oly félreértés szül, a melyben kevés a valószinűség; ott a
hőst mindenki hóbortosnak tartja, itt mindenki komolyan veszi, a mi még
valótlanabb színűvé teszi az egész vígjátékot.
De Csiky nem bohózathoz hajló vígjátékot akart írni, mint Moreto, hanem
fensőbb, sőt úgynevezett jellemvígjátékot. Azért egyszerűségre
törekedett stilben, cselekvényben egyaránt. Igaz, a jellemvígjáték
kevesebb cselekvénnyel is beéri, mint az övé; például Molière
_Misantrop_jában sokkal kevesebb a cselekvény. De a cselekvény
egyszerűségét pótolja a jellemzés gazdagsága, a szív és emberi viszonyok
hű rajza. Hol van ebből valami az _Ellenállhatatlan_ban? Csikyn betelt
Horatius szava: _Amphora coepit institui, urceus exit._ Fensőbb
vígjátékba kezdett s igen is alsó lett belőle.



1880


BARTÓK LEGSZEBBJE ÉS CSIKY PROLETÁRJAI.
A Nemzeti Szinház ujabb eredeti szinművei közül kettő igényli
különösebben figyelmünket: Bartók _Legszebbje_[28] és Csiky
_Proletárjai_,[29] nem mintha értékre és hatásra nézve egyenlők
volnának, hanem mert mindkét mű egyaránt képviselője dramaturgiai
mozgalmaink két különböző irányának. Bartók egészen azon irányhoz
csatlakozott, a melyet ezelőtt néhány évvel Rákosi és Dóczy
kezdeményeztek s melyet már-már magát túléltnek hittünk, Csiky ellenben,
a ki első művét szintén e szellemben irta, legujabb művében hátat
fordított a költött görög és spanyol világ képtelen mesélnek s a magyar
társadalom rajzához fogott, mint egykor Kisfaludy Károly és Szigligeti.
Bartók nem az első drámai kisérletével lép először a közönség elébe.
Mint lyrai és satirai költő már évek óta ismeretes. Az _Üstökösben_
Jókai védszárnyai alatt növekedett föl s mint a Tiszapárt hive
kiméletlenül gunyolta a Deák-pártot, majd a szélső baloldalhoz ment át s
a _Bolond Istókot_ alapítva, kettőzött hévvel döntögette hajdani
bálványait. Tehetsége és féktelensége egyaránt elősegítették hatását.
Általában véve jól versel s bár szerelmi lyrája könnyen dagályba téved
vagy puszta játékká fajul, de egy-egy hazafi felindulásnak néha erélyes
kifejezést tud adni. A satirai eret bajos volna elvitatni tőle, de az
még kétségtelenebb, hogy hajlik a pasquil felé, a mennyiben örömest
foglalkozik a magánviszonyokkal s minden mende-mondát, rágalmat készpénz
gyanánt vesz. A férfiasb satira nem tud kifejlődni benne részint
sekélyes műveltsége, részint diákos vásottsága miatt, a nemesebb
felindulás finom gunya vagy az értelmesség humora bizonyos vad
indulatosságba fulad nála. S e hangulat nem is épen őszinte; minden
esetre egy jó adag affectatio vegyül bele. Mi legalább azt tartjuk,
hogyha Bartók hiszi is mindazt, a mit ir, semmi esetre sem érzi oly
mélyen, mint a hogy velünk el akarná hitetni. Erre vígjátéka is némi
bizonyíték.
Egy költő, a ki annyira el van telve a magyar politikai, társadalmi és
irodalmi élet visszásságai, sőt bünei gyülöletével, a kinek keserűsége
majdnem a dühig emelkedik, ha vígjátékot ir, bizonyosan az életből veszi
tárgyát, alapeszméjét, az élet komikai alakjait viszi színpadra, hogy
mindazt, a mi szivén fekszik s a mit eddig gunyos epigrammákban,
személyeskedő torzképben s élczes ötletben öntött ki, most eszményítve
egy költői cselekvényben tárja a közönség elébe. Oh nem! Legalább Bartók
nem így tett. Költőitlennek találta a jelent s a multba menekült, szük
volt neki Magyarország és Lesbos szigetére vándorolt. De talán mindezt
csak azért tette, hogy mint a XVIII-dik század franczia regényírói, egy
idegen mese leple alatt saját hazája viszonyait annál szabadabban
rajzolja? Teljességgel nem. Bartók a görög világból egy igen hideg
szerelmi tréfát tár elénkbe és semmi mást. Bizonyára nem akarta, hogy
szerelmi tréfája hidegen hagyjon bennünket. Ebben teljesen ártatlan, de
nem méltán kérdhetjük-e: egy magyar satirairó nem választhatott volna-e
magának méltóbb tárgyat; vajon a magyar társadalom visszásságai annyira
szivén feküsznek-e, mint a hogy lapjában hirdeti; vajon hihetünk-e
teljesen szenvedélyes gunya őszinteségében?
Mi régóta követeljük regény- és vígjátékiróinktól a magyar társadalom
rajzát. Erős szemrehányásokat nyertünk feleletül. Mi önkényesen
korlátolni akarjuk a költő szabadságát, megfosztjuk legköltőibb
tárgyaitól s az általános emberit alárendeljük az esetleges nemzetinek.
Isten mentsen, hogy bárminemű szabadságot korlátolni akarjunk, azonban
minden szabadságnak megvan a maga természetes korlátja. A költőiség nem
annyira a tárgytól függ, mint inkább magától a költőtől, s az általános
emberi legtermészetesebben egyéni és nemzeti formákban nyilatkozik.
Általában e kérdést nem a költő, sem a kritikus önkénye dönti el, hanem
a drámai műfajok lényeges sajátságai s a történeti fejlődés tanulsága.
A tragédia kedveli a multat: a monda és történelem homályát, hogy
nagyíthassa alakjai körvonalait s így fenségesebb hatást tehessen, a
komédia a jelenhez ragaszkodik, mely mindig törpébbnek tetszik a
multnál, a mindennapi élet zajába merül, mert hatásainak egy jó része az
uralkodó erkölcsökön és szokásokon sarkallik. De mind kettő élénk
kifejezése korának és nemzetének tárgyban és szellemben egyaránt. A
görög hős mondáiból merítette tragédiáit s társadalmi élete eseményeiből
vígjátékait. A római, a kinek mythologiája, hős mondája, költészete s
egész műveltsége oly szoros kapcsolatban volt a göröggel, szintén
követte a példát. A keresztyén költészet más nemű fejlődést mutat a
nélkül, hogy megváltoztatná a drámai költészet némely lényeges
sajátságait. Midőn a középkor végén a renaissance a keresztyén
polgárosodás egyik lényeges elemévé válik s a mysteriumok tragédiákká, a
moralitások és közbeszőtt tréfák vígjátékokká kezdenek átalakulni, a
nemzeti elem félig-meddig háttérbe látszik szorulni, különösen a
francziáknál. Corneille, Racine és követőik a görög tragédiák tárgyait
dolgozták föl, előszeretettel fordultak a római történelemhez s azt
hitték, hogy a hazájok mondáinak és történelmének feldolgozása
ellenkezik a tragédia fönségével. De mindamellett francziák maradtak s
egész gondolat- és érzésviláguk a renaissance érintésére fejledező
franczia szellem lüktetése. Moliért vígjátékaiban még határozottabban a
franczia társadalom rajzolja s az általános emberi és nemzeti, a typikai
és egyéni a legösszhangzóbban olvadnak össze néha műveiben. Calderon
egészen spanyol tárgyban és szellemben s a catholicus világrésznek
képviselője. Shakspeare, a protestáns Anglia költője szintén
előszeretettel fordult hazája mondáihoz és történelméhez, de épen úgy
földolgozta a klasszikai kor mondáit és történelmét, mint a közép- és
újkor némely elbeszélést. A XVIII-dik században a jelen felé kezdett
hajlani a tragédia, mind Angol-, mind Franczia- mind Németországon,
vesztett ugyan fönségéből, de nyert életelevenségében, szemben a
kimerült klassicismussal. Diderot, Lessing, de különösen Schiller kitünő
képviselői ez új iránynak. A vígjáték is át-átcsapott koronként a
multba, de legnagyobb sikereit folyvást a jelennek köszönhette.
A XIX-dik század előttünk áll forrongó politikai, társadalmi és irodalmi
irányaival, nemzeti erős érzésével és történeti tisztultabb látkörével.
Nemcsak a tudomány szélesbitette határait, hanem a költészet is; új
műfajokat élesztett föl vagy teremtett, a melyeknek semmi köze a
klasszikai hagyományokkal. Különösen a regény indult nagy fejlődésnek a
félig költői, félig prózai műfaj, a mely leginkább megfelel az újabb kor
izlésének. A drámai költészet érezte mindezek hatását. Az angol regény
társadalmi és történeti rajzai új tárgyakat kölcsönöztek a drámának.
Francziaországban háttérbe szorult a klassicismus az új romanticismus
támadásaira, a német költészetben Schiller és Goethe törekvései, a kik
egy új klassicismust akarták megalapítani, nem találtak viszhangra, sőt
a német romanticismus keresztyén-germán heviben egész középkori
álmodozásba merűlt, a melyet a politikai és társadalmi küzdelmek zaja
csakhamar oszlani kezdett. De e mozgalmak és változások közepette is a
tragédia hű maradt eredetéhez. A tragédia termőföldje maig is a monda és
történelem s bár a jelenből gyakrabban veszi tárgyait mint régebben, de
ha a szenvedélyek kiváló erejével nem tudja pótolni azt a fenséget,
melyet az idők homálya s a nagyobbszerű viszonyok kölcsönöznek, örömest
válik középfajú drámává s a különböző elemeket összhangzatosban
igyekszik összeolvasztani, mint a régibb e fajta művek. A vígjáték néha
visszaszáll ugyan a multba egy-egy történeti adoma vagy monda
feldolgozása végett, de főleg most is a jelen élet visszásságaiból
táplálkozik. A mi a tárgyakat illeti, a nemzeti elem majd minden nemzet
költészetében túlnyomóságra emelkedett; az újabb kor drámairói épen nem
követik a franczia klassicismus megalapítóit, de mindamellett nem
egyszer örömest fordulnak a görög, római és az újabb történelem egy-egy
tragikai érdekű mozzanatához. A vígjáték ritkábban vesz föl idegen
tárgyat, legfeljebb egy-egy mélyebb értelmi alapeszme vagy rendkivül
érdekes mese kedvéért vagy azért burkolózik idegen lepelbe, hogy annál
szabadabban rajzolhassa hazája némely kétes természetű viszonyait.
Ime az idők tanúsága, melyet se tagadni, se hibáztatni nem akarunk. Épen
nem kivánjuk megszorítni azt a költői szabadságot, melyet a geniusz
sikere kivivott s a gyakorlat folytonossága megszentelt. Nem hibáztatjuk
a magyar költőt, ha egyszer-másszor egy-egy idegen tárgyu tragédiát vagy
vígjátékot ir, mert képzelmét megragadta a régi vagy újabb történelem
egy-egy nagy alakja vagy új leleményre serkentette egy-egy klassikai,
közép- vagy újkori adoma, elbeszélés. Mi szivesen üdvözöljük az ily
kisérleteket, mert a költői ihlet mindig tiszteletreméltó. De vajon a
kivétel váljék-e szabálylyá? Vajon türjük-e, hogy mintegy hirdessék
drámairóink: a magyar történelem és társadalom nem nyújt költői anyagot,
forduljunk külföldhöz, kalandozzuk be Európát s áraszszuk el a nemzeti
színpadot idegen népek és viszonyok rajzaival? Drámairóink a külföldi
költők példájára hivatkoznak. De vajon túlnyomó-e azoknál az idegen
tárgy s ha idegen tárgyhoz nyulnak, nem nemzetök izlése szerint
dolgozzák-e föl? Tapasztalunk-e ilyesmit a mi külföldieskedő
drámairóinknál? S vajon a legkitünőbb külföldi drámairók azért
fordulnak-e idegen tárgyakhoz, mert az idegen tárgy elsőséget érdemel
vagy mert valamely idegen monda, elbeszélés vagy történelmi esemény
megragadta képzelmöket? Vajon ugyanazt teszik-e, a mit a mi drámairóink,
a kik _nem idegen hagyományt dolgoznak föl a mi számunkra, hanem itthon
költött meséjöknek keresnek idegen országot_. Ez az, a mit mi leginkább
hibáztatunk, ez az, miért az egész irányt hajlandók vagyunk elítélni.
Bartók _Legszebb_-je oly kevéssé alapszik valamely történeti vagy mondai
hagyományon, mint Rákosi _Szerelem iskolája_, Dóczy _Csók_-ja és Csiky
_Jóslata_. Mind itthonn készült mesék, a képzelem szabad szülöttei, s
azért menekültek Spanyol- vagy Görögországba, hogy minél szabadabban
csaponghassanak. De ez a csapongás mind inkább veszti ujdonsági ingerét
s kezd vergődéssé válni. Bartók vígjátéka már sokkal kevesebb sikert
tudott kivívni, mint társai. Igaz a külső körülmények sem kedveztek neki
annyira, mint a Dóczyénak vagy Csikyének, de az is igaz, hogy kevesebb
drámai vagy komikai érdeket nyújtott, mint emezek. A Bartók cselekvénye
is zavaros és nehezen felfogható, mint társaié, de ezekben legalább még
akad egy-egy színpadilag hatásos jelenet; a jellemrajz itt is bábok
rángatása, de kevésbbé színpadi s inkább elmosódó báboké. Bartók nemcsak
cselekvényben és jellemrajzban követi drámánk új irányát, hanem stilben
is. Az elmés és mesterkélt beszédmód az ő vígjátékainak is egyik
főjellemvonása. Euphemismussal beszél itt mindenki és minden alkalommal,
de míg amazoknál egy-egy lyrai ömlengést vagy elmés szóváltást a helyzet
fordulata kiemel és hatásossá tesz, addig Bartók szebben írt helyei épen
a kevésbbé drámai vagy épen henye jelenetek. Azonban azt meg kell adni,
hogy Bartók nyelve magyarosabb, mint a Dóczyé, a ki gyakran idegenszerű,
és erőteljesebb, mint a Csikyé, a ki simább ugyan, de áradozóbb s hajlik
a közhelyekhez. Bartóknál is találhatni egy-egy nyelvhibát, mint
például:
Ah, ily gyanú_ra_
Hogy meg nem ütközöl… (36. l.)
A bölcs nevet
Hívságos embertársai _felett_… (55. l.)
Van-e így eltelve?… (124. l.) sat.;
jambusaiba is nem egyszer vegyül trochaeus, például:
_Erre_ tanítsa bölcseség mondása (52. l.)
_Sárga_ kalász füződött… (156. l.)
_Meggyö_kerez_tek_ _ro_hanó lábaim (156. l.) sat.;
néhol bőbeszédűségbe is téved, különösen midőn Oxylos az archon előtt
oly kevéssé bölcsen, mint elmésen magyarázta meg a Pluto és Aristoteles
közti különbséget vagy otthon eléggé unalmas monologokat tart. De
általában véve Bartók nyelve és verselése méltánylatot érdemel; tudna
írni, csak nem igen van, a mit megírjon.
A vígjáték expositiója is hasonlít társaiéhoz. A mint Rákosi
_Aesopusá_ban a király parancsára minden nőtlen embernek egy pár nap
alatt meg kell házasodnia; a mint Dóczy _Csók_jában senkinek sem szabad
csókolózni a királyi udvarban; a mint Csiky _Jóslat_ában bizonyos nőknek
husz év alatt két ikerleányt, három nem ikerleányt kell szülniök s
közülök négynek Apollo ünnepén férjhez kell menniök: úgy itt is az
archon fiának, Myrsilosnak, meg kell házasodni, nőül vennie a szépség
versenyünnepén győztes leányt, tudniillik a kit a birák «a legfenköltebb
szívtől lelkesült legszebb leánynak» itélnek. A versenybirók régebb
fiatal emberek voltak, de most az archon, minthogy a fiatalság
megromlott, három éltes tanácsosára ruházza a birói tisztet s meghagyja
nekik, hogy a verseny napjáig titkolják tisztöket, valamint azt is, hogy
a győztes leányt fiának szánta. De ha már változtatott az archon a régi
szokáson, miért bizta meg a birósággal épen azt a három tanácsosát, a
kikről keveset tart, a kiknek tanácsát mellőzi, a kik közül egyik,
Menander, papucshős, a másik, Dioméd, a kicsapongás és pazar költés
hirében áll, a harmadik pedig, Oxylos, a philosoph, oly együgyü, hogy az
archon fiának egy tánczosnővel való összeházasítását javasolja. Az
archon ily körülmények között sokkal inkább magát tehette volna birónak
vagy legalább magának tarthatta volna fenn az itélet megerősítését. Ezt
inkább elhittük volna, de akkor összeomlott volna a vígjáték egész
alapja. Általában az új iskola vígjátékírói képtelenek a cselekvényt úgy
megindítani, hogy egy pár szerencsés vonással illusióba ringassák a
közönséget, pedig ez a fődolog, ha eleinte hitetni tudunk, később a
kevésbbé hihetőt is könnyebben elhitetjük.
Minden esetre jobban tett volna a szerző, ha az archon tanácsosait
kevésbbé nyomorultaknak festi. Ha egyik vitéz katona, a másik derék
jogász, a harmadik hires philosoph s a király ragaszkodván hozzájok,
épen e tulajdonaiknál fogva mindenre alkalmasoknak hiszi őket, mind maga
komikaibb helyzetbe jut, mind a birák megtántorodása komikaibb
összeütközésekre adhat alkalmat. Így e haszontalan emberek
elcsábitásában kevés komikum nyilatkozhatik. Tüstént kifecsegik a király
szándékát hol félig, hol egészen s Corinna, egy haetera, csakhamar a
maga részére hódítja mindnyájokat: Diomedet, ki különben is kedvese,
Oxylost, a kit szintén szerelmével biztat s egyszersmind azt igéri neki,
a mit Diomédnak is megigért, hogy mint az archon menye sokat meg fog
tenni érdekében és végre Menandert, a kinek pártfogását neje által nyeri
meg. Ezzel telik el az egész második felvonás, de a mű érdekesebb és
tulajdonképi bonyodalma a harmadik felvonásban kezdődik, midőn Arion,
Menander fia, lép az előtérbe, a ki Melittát szereti, egy jövevény
phrygiai harczos leányát, de a kinek hajlama szülői ellenkezésével
találkozik. De vajon miért ellenzik Arion szülői a viszonyt? Leginkább
uri gőgből, bár az archon kinyilatkoztatta, hogy Melitta egyrangú a
többi bennszülött leányokkal s pályázhat a szépség versenyén:
Ha atyja országunkért harczola,
Kevesbet, mint hazát nem adhatunk
E lánynak. Jog szerint fölvétetik.
Ha Melitta az archon menye is lehet, bizony Menander is elfogadhatja
annak; így társadalmi állása nem ok az ellenzésre, mely különben sem
látszik oly erősnek, hogy a fiú más uton le ne győzhetné. Valóban ha
Menander annyira mene szabadulni akarna e jövevény leánytól, mint
versenybiró Corinna helyett őt pártolná s a legtisztességesebb módon
túladhatna rajta. Egyébiránt Bartók görög társadalma csodálatos
társadalom: egy phrygiai leány, a kinek atyja vérét ontotta Mitelenéért
nem méltó egy miteléni tanácsos fiához, de egy haetara vagy még ennél is
rosszabb, egy Corinna, a kinek ruhaszámláit Diomed fizeti, épen
megilleti az archon fiát. A tanácsosok azt hiszik, hogy itéletökön senki
sem fog megbotránkozni, legkevésbbé az archon. Boldog görögök, a kiknek
minden szabad, boldogtalan magyar közönség, hogy veled ily dolgokat
akarnak elhitetni a nemzeti színházban.
Arion mindent elkövet, hogy kedvese győzzön a szépség versenyén. A
szemérmes leányt reá veszi a versenyre, elhurczolja a birákhoz
szavazatkoldulás végett, bár ismerve a viszályokat, tudhatná, hogy
mindez haszontalan s nem annyira a birák megvesztegetésére, mint
megbuktatásukra kellene törekednie. Oxylosnak, bár megigéri neki a
pártolást, esze ágában sincs igéretének megtartása s Arion, a philosoph
a gazdasszonyával, Dókiával együtt kihallgatja, hogy Corinna hogyan
csábítja a maga részére mind a három birót. Ebből az következnék, hogy
Arion tettre buzduljon s bevádolja a megvesztegetett birákat. Később
eszibe is jut, hogy ezt kell tennie, de most nem gondol, nem tesz
semmit, hanem helyette gondol és tesz Dókia valami olyast, a mit épen
nem várnak tőle. Összeszedi mindazon ékszerajándékot, melyeket Oxylos a
versenyző nőktől kapott s indul az archonhoz bevádolni urát. Mi ragadja
őt e lépésre? Fölháborodik Oxylos jellemtelenségén s némi rokonszenvet
érez Melitta iránt. De vajon, mint régi gazdasszony, csak most
tapasztalja-e, hogy ura megvesztegethető s vajon Melitta iránt ébredt
futó rokonszenve oly erős-e, hogy érette mind maga mind ura jövőjét oly
könnyen koczkára tegye? Ha Dókia Oxylosnak nemcsak gazdasszonya, hanem
annál több, régi szeretője, a ki látva, hogy ura Corinnába bolondult,
féltékenynyé lesz, teljesen értenők mindent koczkáztató fölgerjedését.
De ez igen természetes indok lett volna s az új drámai iskola
köznapinak, költőietlennek tartja mindazt, a mi természetes. Azonban
Bartók ezzel meg nem elégedve, még nagyobb természetlenségbe téved,
midőn, hogy tovább bonyolíthasson, csavar egyet Corinna szívgépezetén s
így egészen új leányt állít előnkbe, gondolván, hogy a fiatal nők még
könnyebben változnak, mint a vének.
Oxylos ugyanis észrevévén a tolvajságot, azt hiszi, hogy Arion lopta meg
s az ékszerajándékokkal akarja támogatni vádját az archon előtt.
Fölkeresi birótársait s elmondja nekik, hogy mily veszély fenyegeti
mindnyájokat. Ezt csak úgy lehetne elfordítani, ha fölfedik Arionnak a
titkot s megértetik vele, hogy Melitta győzelme a versenyen reá nézve
veszély, mert ez esetben elveszti őt, azért ne vádaskodjék az archon
előtt s ne gátolja Corinna sikerét. Társai nem hallgatnak reá s Corinnát
bizzák meg az ügy rendbehozásával, a ki arra különben is ajánlkozik.
Azonban Corinna nem sokat gondol velök, egészen más jár a fejében; hogy
s hogy nem, bele szeret Arionba, a ki hajdan udvarlója volt, vissza
akarja őt csábítani, szerelmet vall neki, s midőn ez visszautasítja,
dúl-ful, visszalép a versenytől, hogy Melitta legyen a győztes s neki
maradjon Arion. Mi idézte elő ezt a nagy változást Corinnában, mi oly
kevéssé tudjuk, mint maga Bartók. Corinna nemcsak úgy lép föl a mű
elején, mint egy szép és kaczér hölgy, pedig a vigjáték bonyodalma ezt
kivánná, hanem mint Dioméd kitartott kedvese, a ki csak azért akar
győzni a szépség versenyén, hogy az archonfi neje legyen, kielégíthesse
dicsvágyát és fényüző hajlamait, a ki, mint maga mondja, férjhez menne
az öreg archonhoz is, csakhogy uralkodhassék. Épen azért egész
következetesen mindent elkövet a versenykoszorú elnyerhetéséért.
Kaczérkodik s épen nem finom módon Oxylossal, a míg elbolondítja,
hizeleg Menander nejének, hogy általa férjére hathasson, s midőn veszély
fenyegeti szövetségeseit, megmentésökre vállalkozik. S im egyszerre csak
elfordul tőlük, s oly szenvedélyesen kezd szeretni, a hogy egy üres szív
nem képes és szerelméért annyira kész feláldozni mindent, a mi eddig
élte czélja volt, hogy azt kell hinnünk: vagy eddig tettetett vagy most
tettet. Az emberi szív nagy változáson mehet át életben és drámában, de
ennek csirája mindig megvan benne, úgy anynyira, hogy az nem is
változás, mint inkább lassubb vagy gyorsabb fejlődés. Ha a költő ezt
képtelen rajzolni, csak bábokat rángat? valóban Bartók Corinnája épen
oly érthetetlen, mint a görög társadalom, melyben játszatja. De lássuk a
mese végét. Arion csakugyan bevádolja a birákat az archonnak s vádját
igazolja Dókia megjelenése, a ki felmutatja az ékszerajándékokat és
végre Corinna is, a ki megsúgja az archonnak, hogy titkát a birák
elárulták. Az archon megfosztja a birói tiszttől tanácsosait s helyökbe
ifjakat nevez ki, köztök Ariont is, kinek bizalma jeléül megsúgja, hogy
a győztes leányt fiának szánta. Arion megsemmisülni látva törekvését, le
akarja beszélni Melittát a versenybe való részvételtől, de ez azt hiszi,
hogy kedvese Corinnához pártolt, mert meghitten beszélgetve találta őket
s beszélgetésök töredéket félreértette, epen azért még inkább megmarad
feltétele mellett. E jelenetek az egész bonyodalom legtermészetesebb s
legkomikaibb részei. Szegény Arionnak nincs más menekvése, mint elárulni
a reá bizott titkot, tudniillik, hogy a győztes leány az archonfi neje
lesz, mire Melitta visszavonul, Arion pedig lemond tisztéről, bevallva,
hogy megszegte szavát, elárulta a titkot. Az archon haragját végre
megenyhíti egy levél, a melyet Cyprus szigetéről fia küld s mely
jelenti, hogy megházasodott, atyja áldását kérve. Az archon nem tagadja
meg áldását, a nap örömére mindenkinek megbocsát s eltörli a
szépségversenyt.
A cselekvény kirívó valószínűtlensége s a jellemrajz durva hibáin kivűl,
melyeket nagyjában kimutattunk, még sok más baja van e műnek. Szerző
mindazt elkerűlve sem írt volna sikerűlt vigjátékot. Komikai eszme és
komikai typusok nélkül fogott művéhez. Tetszett neki a szépségverseny
gondolata, a nők korteskedése, a bírák zavara s egyébre nem is gondolt.
Megindította a cselekvényt, s az ragadta magával, maga sem tudta merre;
fölléptette személyeit, élczes ötleteket, lyrai ömlengést adva ajkaikra,
de azok mint árnyak lebegtek ide-oda határozatlan irányban. Nem tüzött
maga elébe feladatot s nem volt mit megoldania. Az archonfi levele
nélkül be se végezhette volna vígjátékát. Egy a műben nem is szereplő
egyénnek kellett ketté vágni a csomót. Egy-egy kivűlről jövő esemény
segítheti ugyan a megoldást, elég példa van erre a legjobb vígjátékokban
is, de megoldani a csomót és ketté vágni két különböző dolog. A szerző
úgynevezett humoristasága sem igen kedvezett vígjátékának, s megszokva
lapjában az élcz és torzkép könnyű sikerét, azt hitte, hogy a vígjáték
sem egyéb, mint ötletek és torzképek sorozata. Megszokván keveset
törődni a valóval, sőt valószinűvel is, azt hitte, hogy a vígjáték
személyeire is épen úgy rá lehet fogni mindent, mint a közélet
szereplőire. Valóban Bartók Andrássy Gyulája, Tisza Kálmána, Csengery
Antala, stb. _Bolond Istók_jában satirailag is épen oly valótlanok, mint
_Legszebb_jének komikai alakjai. Ha Bartók vígjátékíró akar lenni, egy
kissé el kell szoknia attól, a mit _Bolond Istók_jában igen is
megszokott, hogy az írónak minden szabad. Az íróra nézve a
sajtótörvényen kivűl vannak, még fensőbb törvények is: a lélektan és a
jó ízlés törvényei.
Jól esik Bartóktól Csikyre, Lesbosból Buda-Pestre térnünk. Csiky, a ki
eddig szintén hol Spanyol- hol Görögországban bolyongott, végre letette
vándorbotját és vissza telepedett hazájába. A siker, a melyet kivívott,
alkalmasint állandóbb hazai lakossá teszi. Hogy vígjátéka oly nagy
tetszésben részesűlt, annak egyik oka bizonyára az volt, hogy a magyar
társadalom rajzát kisérlette meg. A közönség rég megúnta már drámaíróink
görög és spanyol meséit, beteg álmodozását s örömmel üdvözölte a hazai
képeket s a való élet rajzát. Úgy rémlett előtte, mintha a hazai tárgy
termékenyebbé, az ismert személyek és dolgok tartalmasabbá tették volna
a költő képzelmét. A visszahatás valamely megúnt irány ellen mindig
fokozza a közönség érdeklődését. Azonban igazságtalanok volnánk, ha a
sikert leginkább csak magából a tárgyból akarnók kimagyarázni. A műnek
drámai becse is van. A jellemrajz benne elevenebb, a cselekvény
biztosabb s a drámai technika erősb, mint _Csiky_ korábbi műveiben s
folyvást emelkedő fejlődést tanusít. Épen azért nem csodálhatni, hogy
közönség és kritika egyaránt túlbecsűlték. Mi jó oldalai mellett látjuk
tetemes fogyatkozásait és hibáit is. A jellemrajz elevensége néhol
durvaság- és túlzásba csap, másutt bágyadtság vagy épen erőtlenségbe
hanyatlik; a cselekvény alapja nem mindenütt elég erős, a megoldás épen
elhibázott.
A dráma cselekvénye a házas felek könnyü elválásából indúl ki, a mi a
protestánsoknál, különösen Erdélyben nem épen ritka eset. Egy erdélyi
nemes ember, Zátonyi Bencze elpazarolván vagyonát, elválik nejétől, mert
ez egy kedvelt udvarlóra tett szert, Bankó Bénire, a ki a nő tudtán
kivűl örömest fizet a férjnek tízezer forintot az elválásba való
beleegyezésért. Bencze Budapestre jő, s elköltve a pénzt adósságba
merűlve a házasodás és elválás újabb üzlete után lát, a mire csakhamar
alkalma nyílik. Él a fővárosban egy álözvegy, Héderváry Kamilla, a
küküllő-dombi harangozó leánya, kit harczias hajlamai annyira ragadtak,
hogy hadjáratokban is részt vett, bájai, útlevele mellett gyakran
pótolta a tábori póstát, sőt meglehetős sikerrel kémkedett is, abban
különbözve a közönséges paraszt kémektől, hogy ha valami szép szemű
tisztre akadt, ennek is szívesen tett hasonló apróbb szolgálatokat.
Később álnév alatt koholt iratokkal özvegykedni kezdett s mint egy
kivégzett főtiszt özvegye, az emberek hiszékenységéből élt, a miben nagy
segítségére volt egy Mosolygó nevű silentiumra ítélt ügyvéd, a ki a
kéregető leveleket fogalmazta számára s vezette egész üzletét. Az
özvegynek van egy fogadott leánya is, Irén, de a kit ő magáénak ad ki s
maga a leány is ebben a hitben él. Irénbe egy fiatal ügyvéd szerelmes,
Darvas Károly, a ki meg is kérné, mert a leány viszonozza szerelmét, de
nincs oly anyagi körülmények között, hogy hozzáadhassák. Azonban egy új
szerelmes lép föl, Timót Pál, gazdag, de együgyű, becsületes, de éltes
ember, a ki az álözvegy segélyt kérő levelére megjelen a háznál,
megbámúlja a vértanú özvegyét s beleszeret a leányba. Bencze észrevévén
ezt, tüstént kész tervével: mielőtt Timót nyilatkozhatnék, ő kéri meg és
veszi el a leányt; az özvegy múltját ismerve, majd rá riaszt s
kicsikarja az özvegy beleegyezését s általa a leányét is; Darvast
eltávolítja Pestről, Timót uradalmi fiskálisává segítve, a ki úgy is
régi jó ismerőse s atyja jó tetteiért hálával viseltetik iránta s már is
kölcsönt vett fel tőle; Elzát, hajdani nejét, a ki elszegényedett
férjével szintén Buda-Pestre készült s járatos az özvegyhez, titkába
avatja, szövetséget köt vele terve valósítása végett, részt igérve neki
a nyereségből; az esküvő után tüstént elútazik s nejét Elzára bizza,
hogy egy hónap alatt hozza hírbe őt Timóttal s így egyengeti a leendő
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 21
  • Parts
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 01
    Total number of words is 4057
    Total number of unique words is 1879
    28.2 of words are in the 2000 most common words
    40.4 of words are in the 5000 most common words
    45.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 02
    Total number of words is 4139
    Total number of unique words is 1834
    29.0 of words are in the 2000 most common words
    41.2 of words are in the 5000 most common words
    46.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 03
    Total number of words is 4000
    Total number of unique words is 1943
    26.9 of words are in the 2000 most common words
    37.1 of words are in the 5000 most common words
    43.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 04
    Total number of words is 4062
    Total number of unique words is 1946
    27.4 of words are in the 2000 most common words
    39.1 of words are in the 5000 most common words
    45.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 05
    Total number of words is 4029
    Total number of unique words is 1935
    26.6 of words are in the 2000 most common words
    37.8 of words are in the 5000 most common words
    43.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 06
    Total number of words is 4067
    Total number of unique words is 1887
    27.1 of words are in the 2000 most common words
    39.8 of words are in the 5000 most common words
    45.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 07
    Total number of words is 4078
    Total number of unique words is 1829
    28.0 of words are in the 2000 most common words
    41.1 of words are in the 5000 most common words
    46.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 08
    Total number of words is 3968
    Total number of unique words is 1870
    25.8 of words are in the 2000 most common words
    36.5 of words are in the 5000 most common words
    43.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 09
    Total number of words is 4084
    Total number of unique words is 1930
    27.8 of words are in the 2000 most common words
    39.5 of words are in the 5000 most common words
    45.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 10
    Total number of words is 4053
    Total number of unique words is 1879
    27.0 of words are in the 2000 most common words
    38.7 of words are in the 5000 most common words
    44.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 11
    Total number of words is 4087
    Total number of unique words is 1861
    26.1 of words are in the 2000 most common words
    36.8 of words are in the 5000 most common words
    42.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 12
    Total number of words is 3956
    Total number of unique words is 1892
    28.0 of words are in the 2000 most common words
    39.0 of words are in the 5000 most common words
    44.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 13
    Total number of words is 3981
    Total number of unique words is 1880
    25.5 of words are in the 2000 most common words
    35.7 of words are in the 5000 most common words
    41.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 14
    Total number of words is 4032
    Total number of unique words is 1846
    24.9 of words are in the 2000 most common words
    36.0 of words are in the 5000 most common words
    41.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 15
    Total number of words is 3989
    Total number of unique words is 1930
    24.8 of words are in the 2000 most common words
    37.8 of words are in the 5000 most common words
    44.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 16
    Total number of words is 3917
    Total number of unique words is 1952
    23.3 of words are in the 2000 most common words
    33.6 of words are in the 5000 most common words
    37.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 17
    Total number of words is 4010
    Total number of unique words is 1893
    25.3 of words are in the 2000 most common words
    37.3 of words are in the 5000 most common words
    43.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 18
    Total number of words is 4103
    Total number of unique words is 1845
    26.6 of words are in the 2000 most common words
    38.9 of words are in the 5000 most common words
    45.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 19
    Total number of words is 4176
    Total number of unique words is 1901
    28.0 of words are in the 2000 most common words
    40.0 of words are in the 5000 most common words
    46.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 20
    Total number of words is 4050
    Total number of unique words is 1969
    26.4 of words are in the 2000 most common words
    37.1 of words are in the 5000 most common words
    43.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 21
    Total number of words is 4067
    Total number of unique words is 1977
    26.4 of words are in the 2000 most common words
    38.0 of words are in the 5000 most common words
    44.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 22
    Total number of words is 3952
    Total number of unique words is 2018
    27.2 of words are in the 2000 most common words
    38.4 of words are in the 5000 most common words
    45.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 23
    Total number of words is 4032
    Total number of unique words is 2030
    26.7 of words are in the 2000 most common words
    37.8 of words are in the 5000 most common words
    44.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 24
    Total number of words is 1236
    Total number of unique words is 691
    37.9 of words are in the 2000 most common words
    49.6 of words are in the 5000 most common words
    54.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.