Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 18

Total number of words is 4103
Total number of unique words is 1845
26.6 of words are in the 2000 most common words
38.9 of words are in the 5000 most common words
45.6 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
utóbbi, a kinek fokonkénti fejlődése lélektani és drámai egyszersmind,
bár hiányozni látszik benne valami arra nézve, hogy a tragikai nagyság
erősb benyomását tehesse a lélekre. Miben rejlik e hiány, mert nem
merjük hibának mondani?
Szigligeti költészete sajátságában, a mely ki tudja ugyan fejezni a
szenvedély természetét, fordulatait, de nem erejét, változatosságát,
aránytalan hullámzásait és megdöbbentő fenségét. Innen hőseiben nincs
elég kedélygazdagság, lelki emelkedettség, gondolatbeli mélység és
valódi páthosz. Borics általában gonddal dolgozott jellem, szenvedélye
rajzában sem hiányzik bizonyos hév, de fejlődése majd minden lépcsőjén
lágyabb, egyhangúbb, mintsem a keblében duló szenvedély megengedné, s
legválságosb perczeiben sem emelkedik helyzete és lelki állapota
magaslatára. El-elbágyad s néha oly felkiáltásokban tör ki, a melyek
inkább az idegesség, mint a szenvedély hangyái, inkább köznapias panasz,
mint egy hősi lélek fájdalma.
A más két műről kevés a mondani valónk. Szigligetinek talán nincs műve,
a melyben a melyben oly kevés összhangzat volna a cselekvény és
jellemrajz között, mint Török Jánosban, pedig kiválóan a szenvedély, a
féltékenység rajza akarna lenni. A cselekvény fordulatai mesterkéltségök
mellett is elősegíthetnék e szenvedély fejlődését, de a személyek épen
nem valók e czélra. Az a körülmény, hogy Borbála kényszerítve ment nőűl
Törökhöz, bár később becsülni és szeretni tanulta őt s a dráma kezdetén
egész szerelemmel és szenvedélylyel csüng rajta, nem elég arra, hogy a
féltékenység belső indokául szolgáljon, midőn a Török jellemében nincs
semmi, a mi táplálója, fejlesztője lehetne, például: az önbizalom hiánya
nagyon hivő vagy nagyon gyanakvó természettel egyesülve. Neje sem
ártatlan kaczér vagy gondolatlanul bizalmas sőt okos, belátó asszony, a
ki csakhamar felfogja helyzete veszélyes voltát s igyekszik
felvilágosítani férjét. A mi pedig Jago helyettesét, Balassa Menyhértet
illeti, ez iránt oly kevés rokonszenvet tanusít Török, sőt annyira
lenézi, hogy épen nem alkalmas gyanuja, féltékenysége táplálására.
Általában Török sokkal józanabbnak van feltüntetve, mintsem észre ne
vehetné, hogy ha a fenforgó körülmények között valaki gyanú alá jöhet,
az nem az ő neje, hanem a Menyhérté, Judit. A féltékenység árapálya, a
kutatás, vallatások, aprólékos, majdnem vígjátéki vonásokkal
tárgyaltatnak. Nagy szenvedély nem fejlődhetik ki, s a cselekvény
folyvást meghasonlásban áll a jellemekkel.
Struensee sem sikerült mű, bár tárgyánál fogva is gazdag drámai
mozzanatokban és felfogása is tragikai. Struensee erőszakos reformer, ki
nagy czélokért lelkesülve jól kiszámított ármánynyal kezébe ragadja a
főhatalmat s azt épen oly módon veszti el, a mint megnyerte; mindent
tesz a népért, de a nép nem érti s veszni hagyja szabadítóját; nagy
czéljaiért küzdve lankadni kezd, a nagyravágyás mellett a szerelem
szenvedélye is fölébred benne, tévútra s vészbe sodorja azzal együtt, a
kit szeretett. Azonban a fölfogás e valóban tragikai érdeke a cselekvény
folyamában lassanként elpárolog s tragédia helyett egy cselszövényes
melodráma kerekedik ki belőle. Lehet, hogy ennek egyik oka az indokok
gazdagsága és össze nem olvadása, a külső tényeknek a belső küzdelemmel
nem elég összhangzása is. De a legfőbb mégis az erős és határozott
szenvedély hiánya, az érzések bizonyos bágyadtsága. Különösen Struensee
szerelme nem tud elég részvétet kelteni. Alig veszszük észre ébredését,
fejlődését s midőn már erős viszonynyá válik is, egyetlen nagyobb
hullámot sem vet, a mely szívünket magával ragadhatná. Azt sem vehetni
ki tisztán, hogy e szerelem mennyiben idézi elő Struensee bukását.
Midőn a testőrök ügyében enged a királynénak és szerelemből tovább is
minister marad, bár nagy czélját elérni többé nem reméli, ez bukásának
csirája lehetne, ha a fejlődés ez irányban haladna. Ha fölhagyva
czéljával szerelmének élne, s a főhatalmat csak ezért kivánná
megtartani; ha ellenségei a multért ki nem békülnének, barátai a
jelenért ellene fordulnának; ha titkos szerelmének kitörése a gyanunak
erősb alapot kölcsönözne s felköltené a király gyanúját: mindinkább
érthetőbbé, drámaiabbá és tragikaiabbá válnék a fordulat. Mind ebből
keveset vagy épen semmit sem látunk. Struenseet leginkább cselszövény és
erőszak buktatják meg, melynek sikerét öntudatlan maga nem segíti elő. A
negyedik fölvonásban ezért a gyors haladás és fordulat mellett is kevés
a drámai bensőbb érdek s azt egyedül Ranzau tétovázása tartja fönn. Az
ötödik fölvonás e tekintetben már gazdagabb, de melodrámai hatású s
abban, hogy Ranzau csak Struenseehez megy Schach ármányai kijátszása
végett s nem egyszersmind a királynéhoz, kit inkább félthet, feltünő
mesterkéltség nyilatkozik. Szigligeti kelletnél több indokot és tényt
ölelt föl s a cselekvény menetének nem adott határozott irányt. Úgy
látszik, a mellékdolgok csábították el, melyektől több hatást remélt s
mintegy megújult ifjúkori hibája, midőn a hatásnak nem egyszer épen a
szerfölötti hatni akarással ártott.
Szigligeti épen oly szaporán termékeny, szívósan kitartó volt a vígjáték
terén, mint a komoly drámáén. Különösen az ötvenes és hatvanas években
tünt ki vígjátékaival. Előszeretete a mennél bonyolultabb cselekvény
iránt inkább is vonzhatta a vígjáték, mint a tragédia felé. Valóban nem
egyszer használt komoly drámában oly indokot és szövevényt, a melyek
inkább vígjátékba valók. A tragédiának majd mindig használ az egyszerű
cselekvény, ha erős, ellenben a vígjáték bizonyos fajában a főérdek épen
a cselekvény bonyolult voltából szokott kifejlődni. Egyébiránt
Szigligeti a vígjáték mindenik fajában tett kisérletet. Tárgyát hol a
multból, hol a jelen életből vette; érinteni törekedett a fensőbb
komikumot és le-leszállott az alsóhoz. Irt prózában és versben, sőt a
magyar vígjátékot először szólaltatta meg rimes jambusokban.
E téren is a cselekvényben van főereje, de jellemrajza elevenebb, mint
drámáiban és szorosb kapcsolatban áll a cselekvénynyel. Nem mélyebb
vizsgálója s a társadalomnak, s az emberi szívnek, de az élet benyomásai
itt inkább áthatják színpadi emlékeit. Nem mélyebb vizsgálója se a
társadalomnak, se az emberi szívnek, de az élet benyomásai itt inkább
áthatják szinpadi emlékeit. Nem szokása valamely nagyobb gyarlóságot,
rögeszmét, divatos lelki betegséget, vagy épen bűnt jellemzően
kidolgozott typusban vagy egyénben tenni vígjátéka központjául, de a
kisebb gyöngeség és gyarlóság egy-egy felötlő vonása hamar
megtermékenyíti leleményességét, s alakul át cselekvénynyé, habár a
fordulatok ritkán hű kifejezői az eszme lényegének. Nem tűzte feladatul
a magyar élet rajzát, a viszonyok, eszmék, osztályok, törekvések komikai
oldala feltüntetését a családi, társadalmi és közélet körében, az
időszerintit általános érdekűre emelve, de azért vígjátékaiban nem
hiányzik bizonyos magyar élet, noha az időszerinti és általános érdek
összeolvadása nem emelkedik fensőbb fokra. Leginkább a családi élet
rajzát kedveli: kedvencz tárgyai az összezördülő és kibékülő házas pár,
az uralkodni vágyó anyós, a papucskormány ellen küzdő férj, a jó parti
fejében fényűzésbe merülő anya és leány. Legalább jobb vígjátékai:
Házassági három parancs, Fenn az ernyő nincsen kas, Mama, Nőuralom,
nagyrészt mind e körben forognak. Népszinművei sokkal inkább tükrei a
magyar társadalomnak, mint vígjátékai, sőt amazok komikai genre-alakjai
gyakran sikerültebbek emezek főszemélyeinél. Sokkal inkább emlékünkbe
nyomulnak s egy-egy ötletökből könnyen válik közmondás. Nem habozunk azt
is kimondani, hogy Szigligeti népszínművei között van egy bohózat,
Liliomfi, mely többet ér közép és fensőbb fajú vígjátékai bármelyikénél.
Komikai erő seholsem nyilatkozik több erővel és eredetiséggel, mint itt.
A mű leleménye épen oly önkénytelen, mint gazdag, mintegy a jó kedv
szüli, s a frissesség ragadja. Alakjai elevenek s a cselekvény
legszeszélyesebb fordulatait is követni, magyarázni és emelni tudják.
Valóban sajnálnunk kell, hogy Szigligeti az alsó komikai fajokat nem
mívelte szorgalmasabban. Úgy látszik nem becsülte eléggé az e fajta
vígjátékokat. Pedig soha sem a műfajtól függ a becs, hanem magától a
műtől s mi részünkről többre becsüljük a Szent-Iván éji álmot, sőt a
Tévedések vígjátékát is, mint Shakespeare némely fensőbb fajú
vígjátékait.
Szigligeti, ha fensőbb vígjáték felé törekszik, könnyen válik igen is
czélzatos moralistává, ha pedig csak mulattatni akar, a kelleténél
keveset gondol az eszmei tartalommal. Vígjátékai nagyrészt e két
szélsőség között hánykódnak, sőt stíljében is van valami ilyes: ha
versben ír, kissé bőbeszédű, keresett és cziczomás, ha prózához fog,
kevés szavú, száraz, köznapi. De nem egyszer meglábolja ez örvényeket, s
ha nem is emelkedik a szellemes könnyedség, az élezett fordulatosság s a
gazdag árnyalatú finomság fensőbb fokára, általán véve drámaibb,
természetesb és könnyedebb, mint elődei és kortársai s e tekintetben is
emelte a magyar vígjátékot. Nagyobb baj az, hogy naiv komikai vagy nem
egészen komikai személyeiben igen kevés a szellem, s az erényt és
ártatlanságot unalmasan rajzolja. Példa rá a Fenn az ernyő nincsen kas
czímű vígjátékban előforduló Várfoki és Etelka. Amaz igen becsületes és
okos ifjú, ez nemes szívű és házias leány. De csak így bizonyára nem
arra valók, hogy a költészet eszményei legyenek. Szigligeti kedveli s
gyakran föllépteti őket vígjátékai- sőt drámáiban is vígjátékíróink
mintegy örökölték tőle e nemes szívű párt, kivált az okos és erényes
leánykát, Tóth Kálmán, Berczik és Toldy vígjátékaiban is ott találjuk
őket különböző változatban. Nagy baj az, a mikor a színpad kevés
igazsággal és bájjal tudja rajzolni az erényt s mintegy meguntatja a
közönséggel. Jól tudjuk, hogy a vígjáték nem az erények visszatükrözése,
hanem épen a gyarlóságoké, de ha ellentétűl vagy más okból szükséges az
erények föltünése is, ne tegyük tönkre æsthetikai értéköket, mert ártunk
vele az erkölcsinek is. Vígjátékíróink úgy látszik, azt hiszik, hogy az
erény már magában is hat. De a költészetben semmi sem hat költészet
nélkül. Moliére épen oly gondot fordított okos és erényes személyeire,
mint a gyarlók és hóbortosokra. Kivált női kitünők.
Elmira, Marianna, Henriette, mily nemes és költői alakok! Marianna és
Valér összezördülése a legszebb naiv komikai jelenet, melyet valaha
költő írt. Moliére tanulmányát e szempontból sem ajánlhatni eléggé
vígjátékíróinknak.
A közelebbi évek alatt Szigligetinek négy új vígjátéka adatott: A
bajusz, Ne fujd a mi nem éget, Kedv és hivatás, Az udvari bolond. Ez
utóbbi megjelent nyomtatásban is.
Közöttük a legjobbikat sem mondhatni sikerült vagy épen becses műnek. Az
első a mult század közepén játszik, Bécs németesítő törekvéseit rajzolja
a társadalmi téren, házasság útján. Egy gazdag magyar nemes Koltay, egy
előkelő német családból származott leányt vesz nőűl. A nő szereti
férjét, boldogul él vele falun, de meglepi a honvágy s telelni Bécsbe
költöznek. Koltay itt is magyar marad, még ruhában is, sőt bajuszát sem
vágja le, a mi megbotránkoztatja a német köröket s a nőt kellemetlen
helyzetbe hozza. Kettőjök között áll Koltay huga, Erzsi, egy derék
magyar leány, szeretve és támogatva mindkettőt. Koltaynénak van egy
nagynénje is, Thurdreyspitz Thusnelda grófné, nagyvilági nő, a ki eddig
Párisban élt és pazarolt, most Bécsbe jő, elfoglalja Koltay házát s őt
németesíteni akarja. Elősegíti Thusnelda e czélját egyik régi imádója,
Hugolini gróf, de a kit egészen más éri dek vezérel, tudniillik
beleszeret Koltaynéba, s őt a világba sodorva, el akarná csábítani.
Közös erővel felköltik Koltayban a hiúságot, hogy Bécshez köthessék.
Kamarási és grófi rangot igérnek neki, csak jelenjék meg az udvarnál,
vegyüljön a társaságba, de hogy ezt tehesse, német ruhát kell öltenie,
sőt levágnia bajuszát. Magyar ruhájából még kivetkőznék, de a bajusz
levágása ellen tiltakozik magyar érzése. E közben Erzsi mátkája, gróf
Várkövi, egy kis ármányt szőnek Thusnelda és Hugolini ellen, a kik aztán
megszégyenülve oda hagyják Koltay házát s így a feleség is, bajusz is
megmarad.
E műben inkább csak kiinduló pont az, a mi Mária Terézia korára
emlékeztet. Az egész cselekvény nem igen hangzik össze a korral. Ha a
németesedés oly erős ellentállásra talált volna a magyar előkelő
nemességben, a mint a szerző rajzolja, nem értük volna meg fensőbb
osztályaink elnémetesedését. Sokkal hűbb lett volna a korhoz az, ha
Koltay mind bajuszát, mind feleségét elveszti. De más tekintetben sem
korrajz e vígjáték. A személyek meglehetős újkoriak, még a Thusnelda név
is, mert a mult században az ős német neveket nem igen elevenítették
föl. Különben Thusnelda legjobb az egészben, érdekesen lép föl, s van
benne egy pár jellemző vonás is. A többi személyről nem mondhatni ezt. E
mellett a cselszövény is durva, s a társalgási hang sem finom. Általában
Szigligeti kevés szerencsével rajzolja a fensőbb köröket s e tekintetben
nem sokat tanult a francziáktól Szigligeti erényes typusaival, az
unalmas derék ifjúval és leánynyal itt is találkozunk. Várkövi és Erzsi
nem mások, mint Fenn az ernyő nincsen kas Várfokija és Etelkája. Az
elsőnek még neve is hasonló.
A Ne fujd, a mi nem éget czíműben egy öreg úr, akarja kigyógyítani
szintén öreg barátját, a ki egy fiatal nőbe szerelmes, de gyógyítás
közben maga is bele szeret s így barátja versenytársa lesz. Mindakettőt
egymás által kijátssza és kigyógyítja egy fiatal unokaöcs, részint hogy
maga nyerje meg az özvegyet, részint, hogy egyik öreg úr leányát, a kit
atyja épen neki szánt, kedvese karjába segítse. Az alapeszme komikai, a
helyzetek is azok, de a bonyodalomban kevés a lelemény s a jellemrajz is
nagyon gyönge. Szigligetin nem csak az esik meg, hogy jellemrajza és
cselekvénye meghasonlanak, hanem az is, hogy vagy a jó komikai
alapeszméhez nem tud cselekvényt találni vagy cselekvényét nem
lelkesíti, vezeti valamely eszme ereje. Ez utóbbi bajban szenved Kedv és
hivatás czímű vígjátéka. Ebben egy csoport genreképet veszünk, a
melyeket nem olvaszt össze uralkodó eszme. Tulajdonkép két hőse van.
Egyik Szövési Boldizsár, egy jó indulatú ember, a kit csendes házi
életre teremtett isten, de nem akar másodszor házasodni, mert első
házassága szerencsétlenül ütött ki, hanem a helyett lopatja magát
gazdaasszonyával, unalmában philosoph lesz és titkos író, a ki a
dicsőségnek szeretne élni. Unokaöcscse Szövési Dezső, könnyelmű fiatal
ember, a kinek nagy tehetsége van a festészetre, de erőnek erejével
költő akar lenni.
Nem szeret tanulni, dolgozni, de mégis szeretne valami állást nyerni,
hogy elvehesse Darvai gyáros leányát s épen azért egy laphoz
segédszerkesztőnek szegődik. A vígjáték úgy indul, hogy hősei egészen
egyebek akarnak lenni, mint a mire valók, a miből természetesen annak
kellene következni, hogy egyik se érje el czélját, mindenik pórul járjon
s úgy térjen vissza hivatásához. E fölfogás komikai, de a cselekvény
menete nem felel meg a czélnak.
Czeczilia egy kissé éltes, de különben derék s nem kellem nélküli
kisasszony alakjában leginkább a gondviselés működik s ez vonja más felé
s teszi boldoggá a nagybátyját és unokaöcscsöt. Az ember azt várja, hogy
Szövésit philosophiája, írói viszketege egy csoport kellemetlenségbe
bonyolítja, a melyek aztán kigyógyítják. Mindebből keveset látunk s épen
nem elhatározó befolyással. Szövési kigyógyul, mert észre veszi, hogy
Czeczilia iránta titkos hajlammal valódi szerelemmel viseltetik, miért
aztán nőűl is veszi. Szövési Dezső is kigyógyul poétaságából, nem azért,
mert nevetségessé vált s ez úton semmire sem mehet, hanem mert
Czeczillia jó indulatú cselszövényei következtében a műtárlatban képei
elkeltek, s mert nagybátyja házassága vagyonhoz juttatja, s így kedvese
atyja is beleegyezik a házasságba. E gyönge cselekvény gyönge
jellemrajzzal párosul. Czeczillia kisasszony még legeredetibb s
legsikerültebb az egész vígjátékban. Szigligeti egy éltes kisasszonyt
rajzol, a ki a maga módja szerint csendes-titkosan szerelmes egy szintén
éltes emberbe; e mellett némi anyai érzelemmel és őrködő gonddal
viseltetik az egész Szövési család iránt. Úgy rajzolja, hogy nem válik
komikaivá, még sem visszatetsző, sőt rokonszenvet kelt. Ha Czeczillia
leány helyett özvegy asszony, e körülmény még inkább emelte volna a
hatást. Egyébiránt az ily jellemeket könnyebb regényben rajzolni, mint
színműben; a humoros elbeszélő inkább kiegyenlítheti az ellentéteket,
mint a drámaíró.
Legsikerültebb a négy között az Udvari bolond, mert legalább van benne
lelemény. Történelmi vígjáték akarna lenni, de igen is bohózatos.
Általában az a baja, a mi történelmi vagy úgynevezett udvari
vígjátékainknak, hogy akaratlanul is bohózatokká válnak. A költő nem
akar bohózatot írni, de csakhamar bele esik a bohózatos hangulatba, ki
is akarna belőle emelkedni, de ez csak félig-meddig sikerül s így mind a
cselekvény, mind a jellemrajz valami határozatlan, indokra és stilre
nézve egyaránt. A mű a XIV-dik század elején játszik, III-dik Endre
özvegyének udvarában. Az ifjú Brebir gróf álruhába belopódzik az
udvarba, hogy az udvari hölgyek egyikének, Jusztinnak, a kit szeret s a
ki viszont szerette, szerelméről újabban meggyőződjék. Az ifjú cseh
Venczel, választott magyar király is álruhában jő az udvarhoz, hogy
megnyerje Erzsébet királyleány szerelmét és kezét, de Jusztinba szeret s
épen az ál-Brebir grófra bízza Jusztinhoz írt szerelmes levele átadását.
Brebir gróf kijátszsza a királyt, de ez is visszaadja neki a kölcsönt,
mert a midőn, mint Erzsébet vőlegénye, felfödi kilétét, az ál-Brebir
grófot udvari bolondjává nevezi ki. Ez meg-megtartja a csörgő sipkát,
hogy ellenőrizhesse kedvesét s kijátszhassa a királyt. S csakugyan meg
is nyeri bizalmát s élhiteti vele, hogy Jusztin légyottra hívja. Arra is
ráveszi, hogy a gyanu elkerülése végett az ő udvari bolond ruháját öltse
fel a légyottra. A légyotton Jusztin helyett Deodata, egy vén udvari
hölgy, jelen meg, majd az egész udvar föllép s az ifjú cseh Venczel
csúffá téve, elesik Erzsébet kezétől, Brebir gróf pedig megnyeri a
Jusztinét.
A cselekvényben sok a lelemény, de maga az alap nem igen erős. Nekünk
úgy tetszik, hogy Brebir grófnak teljességgel nincs szükannyi furfangra,
hogy megnyerje kedvese kezét. Házasságukat semmi sem akadályozza,
legfeljebb az, a mit Brebir gróf mindjárt az expositióban megemlít, hogy
őt Jusztin, mint íródiákot szerette meg s tudni akarná: vajjon hű-e még
most is hozzá. De erről mindjárt az első fölvonásban meggyőződhetett s
ha fölfedve rangját, mint kérő állana elébe, aligha vége nem szakadna az
egész vígjátéknak. Az sem valószínű, hogy Venczel egy ismeretlen ifjúban
mindjárt az első találkozáskor annyira megbízik. Igaz, Venczel nagyon
együgyűnek látszik, csak az a baj, hogy néhol mégis oly ügyes és
találékony, mintha helyette maga a költő szerepelne. Mindamellett a
cselekvény bonyodalma méltánylatot érdemel. Folyvást új meg új
fordulattal emelkedik s érdeket keltő egész a kifejlésig. A jellemrajz
már csekélyebb becsű. A színpad ismert s meglehetősen elkoptatott
alakjaival találkozunk minduntalan, a minők Hancsik, Deodata, sőt
Venczel, Brebir gróf, Jusztin is inkább csak külső, mint benső érdeket
tudnak kelteni. Kevés bennök az élet melege, elevensége; a jelmez kirívó
piperéjében csillognak, s igen is érzik rajtok a színpadi festék szaga.
Szigligeti munkássága harmadik ágában, a népszínműben sem volt
terméketlen az utóbbi évek alatt. Két népszínművet írt: A strikeot és az
Amerikait,[24] a melyek folyvást adatnak, sőt a népszínmű oly divatossá
lőn, mint ezelőtt húsz-huszonöt évvel, a mennyiben ismét rendes
népszínmű-énekesünk és énekesnőnk van, a régibb népszínművek
föleleveníttettek és vasárnaponként a műsor rendes és kedvencz darabjai.
Ez újabb mozgalom nem szült újabb fejlődést s a kritika is, a mely
gyakrabban kezd foglalkozni a népszínművel, nem épen a legjobb
tanácsokat adja a költőknek, mert inkább zavarja, mint tisztázza a
fogalmakat. Mindennap olvassuk, hogy a népszínmű tárgyában és alakjaiban
valami ethnografiainak kell lenni, a költőnek népszokásokat s mennél
kevésbbé ismert népsajátságokat kell feldolgozni; a népszínmű csak a
jelenben játszhatik, de nem lehet vígjáték, tragikai és komikai
vegyületűnek kell lennie; csak a népnek szabad benne szerepelni más
osztályok kizárásával, még a nagy városi népnek sem, csak a falusinak,
hiszen maga a népszínmű elnevezés eléggé kimagyarázza a válfaj e
sajátságait. De a név nem sokat magyaráz, mert ha a népdal, népmese,
népballada neveket tekintjük, a melyek analogiájára neveztetett el a
népszínmű, egészen más magyarázatot nyerünk. A népdal, népmese,
népballada oly költemények, a melyeket a nép maga teremt, s a melyeket,
ha utánoz a műköltészet, azt szint’ oly népi vagyis naiv felfogással
igyekszik tenni. Vajon a népszínművet a nép teremti-e? Ellenkezőleg a
népnek, vagy színházi nyelven szólva, a nagy közönségnek írják, s a
költő álláspontja nem épen a népi naivság. A népmese, népballada nemcsak
az alsó osztályokkal foglalkozik, sőt hősei gyakran királyok, várurak,
mert a népiesség nem annyira a tárgyban van, mint a felfogásban. De a
népszínmű nem egy határozott faj neve, mint a tragédia vagy komédia,
hanem több válfajé, a melyeket más nemzetek más névvel neveznek, noha a
németek is használják a Volksstück, Volksdrama kifejezést. Épen azért
jobb a népszínműnek neve helyett fejlődését venni szemügyre s magából a
lényegből magyarázni jellemét s jelölni ki æsthetikailag jogos határait.
A magyar népszínmű a negyvenes évek elején született s fejlődése első
stádiumán se vígjáték, se bohózat, se dráma, se tragédia nem volt, de
mindebből valami, bizonyos közép faj, vegyes tartalommal, társadalmi
iránynyal, segédűl véve a népdalt és zenét is. A magyar színköltészetben
már volt némi előzménye, külföldi mintái sem hiányoztak, de legnagyobb
hatással volt reá úgy az európai, mint a magyar politikai, társadalmi és
irodalmi viszonyok democratiai és nemzeti szellemű fejlődése. A
tragikomikai elem többé-kevésbbé mindig megvolt a keresztyén drámában s
az úgynevezett középfajú drámának mintegy alapul szolgált, bár a tárgy
szerint, hol az egyik hol a másik elem túlsúlyával, most a tragédiához,
majd a vígjátékhoz közeledve. A spanyol, angol, franczia
színköltészetben és később a németben is mindig volt egy csoport válfaj,
melyek az idő szelleme szerint különböző változásokon mentek át. Mi
mások Shakespeare közép fajú drámái, mint a XVIII-dik századéi és ezek
mennyire különböznek a jelen század úgynevezett melodrámáitól és komoly
vaudevilleitől. A regény mindig nagy befolyással volt az e fajú drámára
s van még ma is, úgy szólva az amabból táplálkozik. A harminczas években
a franczia középfajú dráma társadalmi irányt vett, épen mint a regény. A
párisi boulevard-színházak darabjai többé-kevésbbé váddal léptek föl a
társadalom ellen, a socialismus érdekében s kirívó színekkel festhették
az alsóbb osztályok szenvedéseit. A magyar népszínmű is előszeretettel
rajzolta politikai és társadalmi intézményeink hiányait s a nép
szószólója kivánt lenni. Politikai vezérczikkeink fejtegetéseit a
jobbágyság eltörlésétől a börtön-rendszer javításáig örömest fogadta
alapeszméűl s általában ott is, hol nem vett föl valamely speciális
kérdést, részvétet igyekezett kelteni a társadalom alsóbb osztályai
iránt és sokszor igen is kirívóan a fensőbb osztályok rovására.
Politikai életünk democratiai mozgalmainak egyik hatásaként tünt föl a
népszínmű színpadunkon. Ez volt az egyik forrás, melyből merített, a
másikat az irodalom nyújtotta, hol szintén hasonló forrongás
mutatkozott. A fejlődő nemzeti költészet örömest fordult a népies felé,
részint democratiai ösztönből, részint művészi czélból; szorosb
kapcsolatba jött a magyar élettel s nem vetette meg a magyar
genrerajzot. A magyar dalokat nemcsak jambusok- és trochæusokban írták
már s költői rhytmusunk ismét összeolvadt zenénkkel.
Mindez elősegítette a népszínmű fejlődését. Szigligeti drámai formába
öntötte mindazt, a mi politikai és irodalmi mozgalmainkban czéljára
szolgált. Elődei nyomdokain új utat tört, nem elégedett meg Kisfaludy
komikai genreképeivel, s a mit Munkácsy és Gaal csak félénken
kisértettek meg, a magyar népdal fölhasználását drámai czélokra, egész
bátorsággal érvényre emelte. Eddig csak pár víg népdalt hallottunk a
garaboncziás diák- és Peleskei nótáriusban, most a víg mellett az
érzelmes egész csoportja zendült meg, mint a drámai mozzanatok
kifejezője, vagy kisérője. Szigligeti népszínművei egész 1848-ig nagy
részt középfajú drámák, a melyekben tragikai és komikai elemek
vegyülnek. Köztük a Szökött katona és A csikós vívták ki a legnagyobb
tetszést és méltán, mert mind cselekvény, mind jellemrajz tekintetében
legkitünőbbek. Azonban a népszínmű sem kerülhette ki a középfajú drámák
örvényét. Gyakran erősb tragikai összeütközéseket használt, mintsem
kiegyenlíthetők lettek volna, a tragikai és komikai elemeket ritkán
vegyítette a tárgy természete és hangulata szerint. Mindig fölvette a
komoly és víg részt, de arra nem igen volt gondja, hogy ezek egymásnak
árthatnak is, gátolhatják egymás fejlődését s minthogy a víg rész inkább
sikerűlt, a legtöbbször háttérbe szorította a komolyt. Nem a tragikai és
komikai vegyületet hibáztatjuk, hanem annak a módját. Shakespeare
tragédiáiba is vegyít némi komikai elemet, de csak egy pár népjelenetben
és csak annyit és úgy, hogy semmi sem zavarja meg a mű stíljét. Közép
fajú drámáiban már sokkal több van, de nagyrészt az alapeszme, tárgy
természetéhez és hangulatához alkalmazkodik. A magyar népszínműben e két
elem inkább egymás mellett van, mint egymásért, inkább rontja egymást,
mint elősegíti, és együttvéve ritkán æsthetikai hatású.
Ide járult még az is, hogy az énekes rész aránylag nagy tért foglalt el
s nem igen olvadt be a mű szervezetébe. A népszínmű-énekesnő szerepe,
egyénisége miatt ritkán lehetett drámai, néha nem is volt fontos, de
megrontotta a fontosabb szerepeket. A népszínmű komoly része majdnem oly
nemű vázlat volt, mint az opera-szövegé, s így alig lehetett szó drámai
cselekvényről és jellemrajzról. Az énekes és komikai részek egészen
nyakára nőttek a komoly részeknek s a hatásból az oroszlánrész mindig
őket illette. Látni való volt, hogy e részint össze nem olvadt, részint
ily alakban össze sem olvadható részeknek a fejlődés bizonyos folyamán
kell átmenniök: vagy összeolvadniok, vagy elválalniok. Az énekrészek
nagyobb kiterjedése majd kifejleszti a magyar operettet, a komikai
részek túlsúlya a magyar bohózatot, a komoly rész polgári vagy
népdrámává emelkedik és eldobja a népdalt, vagy ha megtartja is,
mérsékli s egészen czéljához alkalmazza, mint a komolyabb franczia
vaudeville Csak ez lett volna természetes és helyes útja a magyar
népszínmű fejlődésének, hogy nyerjen tartalomban és æsthetikai becsben.
S egy darabig úgy is látszott, mintha ez úton akarna fejlődni. A
forradalom után a viszonyok miatt elvesztvén irányszerűségét, inkább a
komikai conceptio felé hajlott, sőt a népdalt is inkább alkalmazta
tárgyához s igyekezett szervezetébe olvasztani. Valóban Liliomfi és
Dalos Pista a legsikerültebb magyar bohózatok, kivált az első, a melyet
fennebb is kiemeltünk. S nemcsak Szigligeti indult ez úton, hanem
Szigeti is. A magyar polgári vagy népdráma felé való törekvés sem
hiányzott, sőt a magyar operette terén is tettek kisérletet. Ilyen
magyar népdráma Szigligeti Lelencze, ilyen magyar operette a Debreczeni
biró, csakugyan Szigligetitől. De úgy látszik, hogy mind ez a
körülmények kényszerűségéből folyt s nem a fejlődés belső ösztönéből. A
Lelenczet e legjobb népszínművet, a komoly nemben a népszínmű énekesnő
hiánya szülte, a Debreczeni birót pedig alkalmasint a zeneszerző
nógatása. Ezzel aztán annyiban maradt minden s most midőn a népszínmű új
életre kezd ébredni, nem látunk egyebet, mint a fejlődés első
stádiumának ismétlését csekélyebb tartalommal, erővel, frisseséggel.
A strike és Amerikai annyiban egészen a régi népszínművekre
emlékeztetnek, a menynyiben a komikai és tragikai elemet nem jól
vegyítik s az énekes részek háttérbe szorítják a cselekvény és
jellemrajz drámai fejlődését. Inkább tárgyukban van valami új, mert a
cselekvény főbb mozzanatai a gyári munkás és kézműves életviszonyain
sarkallanak, a melyekhez Szigligeti eddig nem igen nyúlt. Némely lap ezt
hibáztatta, mintha csikósok és szegénylegények nélkül nem is lehetne
népszínmű. A népszínmű nem szorítkozhatik csak pusztai vagy falusi élet
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 19
  • Parts
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 01
    Total number of words is 4057
    Total number of unique words is 1879
    28.2 of words are in the 2000 most common words
    40.4 of words are in the 5000 most common words
    45.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 02
    Total number of words is 4139
    Total number of unique words is 1834
    29.0 of words are in the 2000 most common words
    41.2 of words are in the 5000 most common words
    46.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 03
    Total number of words is 4000
    Total number of unique words is 1943
    26.9 of words are in the 2000 most common words
    37.1 of words are in the 5000 most common words
    43.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 04
    Total number of words is 4062
    Total number of unique words is 1946
    27.4 of words are in the 2000 most common words
    39.1 of words are in the 5000 most common words
    45.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 05
    Total number of words is 4029
    Total number of unique words is 1935
    26.6 of words are in the 2000 most common words
    37.8 of words are in the 5000 most common words
    43.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 06
    Total number of words is 4067
    Total number of unique words is 1887
    27.1 of words are in the 2000 most common words
    39.8 of words are in the 5000 most common words
    45.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 07
    Total number of words is 4078
    Total number of unique words is 1829
    28.0 of words are in the 2000 most common words
    41.1 of words are in the 5000 most common words
    46.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 08
    Total number of words is 3968
    Total number of unique words is 1870
    25.8 of words are in the 2000 most common words
    36.5 of words are in the 5000 most common words
    43.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 09
    Total number of words is 4084
    Total number of unique words is 1930
    27.8 of words are in the 2000 most common words
    39.5 of words are in the 5000 most common words
    45.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 10
    Total number of words is 4053
    Total number of unique words is 1879
    27.0 of words are in the 2000 most common words
    38.7 of words are in the 5000 most common words
    44.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 11
    Total number of words is 4087
    Total number of unique words is 1861
    26.1 of words are in the 2000 most common words
    36.8 of words are in the 5000 most common words
    42.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 12
    Total number of words is 3956
    Total number of unique words is 1892
    28.0 of words are in the 2000 most common words
    39.0 of words are in the 5000 most common words
    44.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 13
    Total number of words is 3981
    Total number of unique words is 1880
    25.5 of words are in the 2000 most common words
    35.7 of words are in the 5000 most common words
    41.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 14
    Total number of words is 4032
    Total number of unique words is 1846
    24.9 of words are in the 2000 most common words
    36.0 of words are in the 5000 most common words
    41.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 15
    Total number of words is 3989
    Total number of unique words is 1930
    24.8 of words are in the 2000 most common words
    37.8 of words are in the 5000 most common words
    44.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 16
    Total number of words is 3917
    Total number of unique words is 1952
    23.3 of words are in the 2000 most common words
    33.6 of words are in the 5000 most common words
    37.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 17
    Total number of words is 4010
    Total number of unique words is 1893
    25.3 of words are in the 2000 most common words
    37.3 of words are in the 5000 most common words
    43.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 18
    Total number of words is 4103
    Total number of unique words is 1845
    26.6 of words are in the 2000 most common words
    38.9 of words are in the 5000 most common words
    45.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 19
    Total number of words is 4176
    Total number of unique words is 1901
    28.0 of words are in the 2000 most common words
    40.0 of words are in the 5000 most common words
    46.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 20
    Total number of words is 4050
    Total number of unique words is 1969
    26.4 of words are in the 2000 most common words
    37.1 of words are in the 5000 most common words
    43.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 21
    Total number of words is 4067
    Total number of unique words is 1977
    26.4 of words are in the 2000 most common words
    38.0 of words are in the 5000 most common words
    44.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 22
    Total number of words is 3952
    Total number of unique words is 2018
    27.2 of words are in the 2000 most common words
    38.4 of words are in the 5000 most common words
    45.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 23
    Total number of words is 4032
    Total number of unique words is 2030
    26.7 of words are in the 2000 most common words
    37.8 of words are in the 5000 most common words
    44.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) - 24
    Total number of words is 1236
    Total number of unique words is 691
    37.9 of words are in the 2000 most common words
    49.6 of words are in the 5000 most common words
    54.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.