Drakula: angol regény - 20

Total number of words is 4213
Total number of unique words is 1834
34.4 of words are in the 2000 most common words
47.4 of words are in the 5000 most common words
54.5 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.

– Maga persze csak az életet szereti, magának csak élet kell?
– Oh igen! De ezzel rendben volnék; nem szükséges, hogy ezen aggódjék!
– De – kérdeztem tőle, – hogyan akarja megkapni az életet a nélkül, hogy
a lelket is meg ne kapná. – Ez mintha egy kissé gondolkozóba ejtette
volna, hát folytattam:
– No ugyan jó dolga lesz valamikor, mondhatom, ha már majd ott kint
röpköd az ürben, ha annak a sok ezer légynek, póknak, madárnak és
macskának a lelke mind körülötte fog zümmögni, csicseregni és nyávogni.
Hisz tudja, hogy az életüket vette, hát most a lelküket is el kell
türnie! – Ez annyira megragadta képzeletét, hogy bedugta fülét az
ujjával és behunyta a szemét, szorosan összehuzva, mint a kis gyermekek
szokták, mikor szappannal mosdatják őket. Volt valami szomoruan megható
az arcában, a mely egyben leckével is szolgált nekem, mert mutatta, hogy
az, a ki előttem van gyermek – gyermek csupán, noha vonásai hervadtak és
borotválatlan állán fehér a sörte. Meg akartam nyugtatni, hát jó
hangosan kérdeztem, hogy bedugott fülével is meghallja:
– Nem szeretne egy kis cukrot, hogy megint becsalja a legyeket vele?
– Ő egyszeriben, mintha fölébredt volna, a fejét rázta. Nevetve felelte:
– Nem kell! A legyek egyáltalán nem sokat érnek! – Egy kis szünet után
hozzátette. – Hanem azért még sem szeretném, ha a lelkük körülöttem
dongana.
– Vagy pókot – kérdeztem tovább.
– Fütyülök a pókjaira! Mi hasznát venném a pókoknak? Nincs azokon a mit
az ember megegyék vagy meg… ismét hirtelen elhallgatott, mintha tilos
tárgyra tért volna.
– Lám, lám! gondoltam magamban, most már másodizben akad meg az „igyék“
szó előtt; mit jelentsen ez? Renfield mintha maga is észrevette volna,
hogy ügyetlenséget követett el, sietve beszélt tovább, mintha a
figyelmemet el akarná terelni róla.
– Most már egyáltalán nem törődöm az effélékkel. Tul vagyok az ilyen
ostobaságokon. Ennél sokkal nagyobb dologra várok.
– Ne mondja, feleltem neki. Tán csak nem kivánna egy elefántot
reggelire?
– Oh, milyen nevetséges ostobaságokat beszél ön össze-vissza! – Én föl
sem véve gorombaságait, tovább beszéltem.
– Szeretném tudni, – mondtam tünődve – hogy milyen lehet egy elefántnak
a lelke!
– Nekem nem kell az elefánt lelke, nekem egyáltalán semmiféle lélek sem
kell! – mondta Renfield. Egy darabig leverten üldögélt. Egyszer csak
hirtelen, lángoló tekintettel ugrott talpra. – A pokolba veled és a
lelkeiddel! – kiáltotta. Mit kinzol a lelkekkel. Nincs nekem elég gondom
és bajom már is, a nélkül, hogy még lelkekkel is bajlódjam! – Oly
ellenséges indulattal nézett rám, hogy én azt hittem, hogy ismét támadni
készül és megfujtam a sipomat. A mint ezt meghallotta, rögtön
lecsöndesült és mentegetőzve mondta:
– Bocsáson meg doktor; megfelejtkeztem magamról. Önnek nincsen szüksége
segitségre. Én annyit gyötrődöm magamban, azért vagyok ilyen izgatott.
Ha ön tudná, hogy mily föladat előtt állok, hogy mire kell magamat
elszánnom, hát sajnálna engem, türne velem és megbocsájtana nekem. Kérem
ne huzasson rám kényszerzubbonyt. Gondolkoznom kell és nem
gondolkozhatom szabadon, a mikor a testem fogoly. Remélem, hogy megért
engem. – Önuralma megnyugtatott, azért a mikor az ápolók jöttek, mondtam
nekik, hogy nincsen baj és elmehetnek. Renfield megvárta, mig elmentek
és az ajtó becsukódott és ekkor meglepő méltósággal és szelidséggel
mondotta:
– Seward doktor ön igen szives volt én hozzám. Higyje el, hogy nagyon
hálás vagyok önnek! – Én jónak láttam őt ebben a jó hangulatban hagyni
és eljöttem tőle. Van valami ennek az embernek az állapotában, a mi
gondolkozóba ejt.
Először is két izben elakadt és nem akarta a szót „inni“ kiejteni.
Aztán retteg a gondolattól, hogy valaminek a lelkével terheltessék.
Végre nem fél attól, hogy jövőben megszorulna „élet“ dolgában.
Megveti az alacsonyabb rendü életet, noha ezeknek a lelkeitől is retteg.
Logikusan mindeme dolgok egyet bizonyitanak! Valamely módon bizonyosra
veszi, hogy valamely magasabb rendü életet nyer el. De retteg a
következményétől – a lélek terhétől, Tehát emberi életre vágyik!
És honnan a bizonyossága?
– Könyörületes Isten! a gróf jelent meg neki és valamely ujabb
borzalomra lehetünk elkészülve!
_Későbben._ Mikor már a betegeket végig jártam, fölkerestem Van
Helsinget és közöltem vele gyanumat. Ő nagyon elkomolyodott és egy ideig
gondolkozott, aztán kért, hogy vinnem Renfieldhez. Megtettem. Mikor az
ajtaja elé értünk, hallottuk, hogy betegünk vigan dalolász, mint régente
ezelőtt szokott. Mikor beléptünk, ámulva láttuk, hogy cukrot szórt az
ablakába, a melyen csak ugy tódultak be az ősztől elgyöngült legyek.
Megpróbáltuk vele előbbeni beszélgetésünkre terelni a szót, de ránk sem
figyelt. Folytatta a dalolást, mintha ott sem lettünk volna. Olyan
tudatlanul jöttünk el tőle, a hogy oda indultunk.
Nagyon különös a viselkedése; szemmel kell tartatnom az éjjel.

_Mitchell és társa levele Lord Godalmingnek._
_Okt. 1._
Milord
Mindig szerencséseknek fogjuk magunkat tartani, ha valamely kivánságának
eleget tehetünk. Van szerencsénk Lordságodnak Harker Jonathán ur által
tolmácsolt kérdésére a következő fölvilágositást adni, a piccadilly-i
347. sz. ház adás-vevését illetőleg. Eladók a boldogult Winter Arkibald
végrehajtói. Vevője egy külföldi mágnás De Ville gróf, a ki készpénzzel
fizette ki a vételárt. Ezen kivül semmit sem tudunk róla.
Ezzel maradtunk Lordságodnak alázatos szolgái
_Mitchell és t._

_Seward doktor naplója._
_Okt. 2._
Egy embert állitottam a mult éjjel a folyosóra és meghagytam neki, hogy
figyeljen minden neszre, a melyet Renfield szobájából hallana és hogy
azonnal hivjon engem, ha valami szokatlanságot tapasztalna. Estebéd
után, mikor mind együtt voltunk a könytárszoba kandallója körül –
Harkernét kivéve, a kit aludni küldtünk – a napi eseményeket és
fölfedezéseket vitattuk meg. Harker volt az egyetlen, a ki valamely
eredményt tudott fölmutatni és mi telve vagyunk reménynyel, hogy a nyom,
a melyre akadtunk, célhoz visz bennünket.
Mielőtt lefeküdtem volna, még egyszer lementem Renfield szobájához és
benéztem hozzá a megfigyelésre szánt nyiláson keresztül.
Mélyen aludt és a melle rendesen emelkedett és esett a lélegzetével.
Ma reggel kirendelt emberem hirül hozta, hogy éjfél után a beteg
nyugtalankodni kezdett és folyton hangosan imádkozott. Én kérdeztem
tőle, hogy ez volt-e minden és ő azt felelte, hogy ez volt minden, a mit
hallott. A modorában annyira gyanusnak tetszett valami, hogy egyenesen
megkérdeztem tőle, hogy nem aludt-e el. Ő tagadta, hogy aludt volna, de
annyit bevallott, hogy szunyókált. Igazán rettenetes, hogy még a férfiak
is ilyen megbizhatatlanok.
Ma Harker ismét a fölfedezett nyomot követi. Artur és Morris pedig lovak
után járnak. Artur gondolata volt, hogy jó lesz lovakat készen tartani,
mert ha megkapjuk a keresett információt, nem lesz vesztegetni való
időnk. Sterilizálnunk kell a nap nyugta és kelte közt a gróf által
inportált földet mind, hogy ne maradjon neki buvó és pihenő helye. Van
Helsing a Britisch muzeumba ment, a régi doktorok könyveit kutatni. A
régiek, azt mondja, számon tartottak olyan dolgokat, a melyeket követőik
nem fogadtak el és a professzor demonok és boszorkányok ellen való
szerek után kutat náluk, a melyeknek, talán később, magunk is hasznát
vehetjük.
Néha bizony azt gondolom, hogy valamennyien meg vagyunk bolondulva és
hogy egyszer csak kényszer zubbonyban fogunk az eszünkre térni.
_Később._ – Ismét találkoztunk. Végre mintha csakugyan a helyes nyomon
volnánk és holnapi munkánk, talán már a végnek a kezdete leszen.
Szeretném tudni, hogy Renfieldnek a nyugalma összefügg-e
valamiféleképpen ezzel. Hangulatai oly pontosan követték a gróf
cselekedeteit, hogy tán valamely szubtilis módon megérzi a szörnyeteg
bekövetkező pusztulását. Most legalább látszólag tökéletesen nyugodtnak
mutatkozik… Vajjon csakugyan az-e? – Ez a vad sikoltás mintha az ő
szobájából jött volna…
Az ápoló rohanva tört a szobámba és azt mondta, hogy Renfieldet valamely
baleset érte. Sikoltani hallotta és mikor bement hozzá, a földön fekve
találta, arcával a padlónak fordulva nagy vértócsában. Megyek le…


XXI.

_Seward doktor naplója._
_Október 3._
Hadd jegyzek pontosan mindent, a mi történt a legutóbbi jegyzetem óta. A
legkisebb részletet sem szabad elfelejtenem, a mire csak emlékezni
birok.
Midőn Renfield szobájába értem, csakugyan a padlón egy vértocsában fekve
találtam őt, a mint meg akartam mozditani, azonnal kitünt, hogy
borzasztó sérüléseket kellett szenvednie. Az arcát megforditva, láttam,
hogy iszonyuan össze van törve, mintha a padlóhoz verték volna. Az arcán
ejtett sebekből eredt a vértócsa. Az ápoló, a ki mellette térdelt, azt
mondotta, a mikor a testét megforditottuk:
– Én azt hiszem uram, hogy a gerince van eltörve. Nézze csak a jobb
karja és a lába és az arcának a jobb oldala is, mintha teljesen
szélütött volna. Én azt mondtam neki, siessen Van Helsing drhoz és kérje
meg, hogy azonnal jőjjön ide. Szükségem van rá, de pillanatnyi késedelem
nélkül, emberem elszaladt és néhány perc mulva ott termett a professzor
hálókabátban, papucscsal a lábán. Mikor meglátta Renfildet a padlon, egy
pillanatig élesen rá nézett, aztán felém fordult. Azt hiszem, a
szememből olvasta ki a gondolatomat, mert egész nyugodtan, az ápoló
füleinek szánva mondta; –
– Ah mily sajnos baleset! Nagyon gondos ápolás és nagy figyelemre lesz
szüksége. Én magam fogok önnel maradni, de előbb felöltözöm. Ha ön addig
itt marad, néhány pillanat mulva visszatérek.
A beteg hörögve lélegzett és könnyü volt látni, hogy valamely borzasztó
belső sérülést szenvedett. Van Helsing bámulatos gyorsasággal tért
vissza orvosi müszereket hozva egy tokban. Már nyilván gondolkozott és
el volt határozva, mert alighogy a betegre nézett a fülembe sugta:
– Küldje el az ápolót. Egyedül kell a beteggel lennünk, ha az operáció
után magához tér! Én hát igy szóltam az ápolónak:
– Azt hiszem, hogy most már mehet Simmons, egyelőré megtettünk mindent,
a mit tehettünk. Jobb lesz, ha körüljárja egy kicsit az intézetet, a mig
Van Helsing doktor az operációt végzi. Azonnal tudassa velem, ha valahol
valami szokatlant tapasztalna.
Az ápoló távozott és mi ketten alaposan megvizsgáltuk a beteget. Az
arcon ejtett sebzés felületesnek látszott, a legsulyosabb volt egy
horpadás a koponyán. A professzor egy pillanatig gondolkozott, aztán igy
szólt:
– Meg kell szabaditanunk az agyát a nyomástól, a vérzés sebessége
bizonyitja sérülése sulyosságát. Az egész agyát elfutja nemsokára a vér,
gyorsan kell a lékeléshez látnunk, nehogy késő legyen. – A mig beszélt,
halk kopogást hallottunk az ajtón. Oda mentem és kinyitottam. Artur és
Morris álltak a folyosón papucsban és hálóköntösben. Artur szólalt meg:
– Hallottam, a mint az embere Van Helsinget felköltötte és valami
balesetről beszélt. Hát hamar felköltöttem Morrist, hogy lejöjjünk.
Bejöhetünk? Biccentettem és nyitva tartottam az ajtót, mig bejöttek,
aztán bezártam ujra.
Morris, a mint meglátta a beteget a padlón és a rengeteg vért, halkan
kérdezte:
– Istenem, mi történt vele? Én gyorsan megmondtam, a mit tudtam és
magyaráztam neki, hogy az agylékelés után, azt hiszszük legalább, hogy
rövid időre vissza fogja nyerni öntudatát. Morris, Arturral együtt az
ágy szélére ült, mindannyian türelemmel figyeltünk.
– Csak addig várunk, mig meg tudjuk a legjobb pontot a lékelésre
határozni, hogy gyorsan eltávolithassuk az aludt vért, mert nyilvánvaló,
hogy a belső vérzés fokozódik.
A várakozás percei irtóztató hosszusággal multak. A szivem elszorult és
Van Helsing arcán láttam, hogy ő is aggodalommal néz a történendők elé.
Remegtem a szavaktól, a miket Renfield mondani fogna. Féltem még
gondolkozni is. A szivem dobogását hallottam és a vérem csak ugy
kalapált a halántékomban. A szegény ember lélegzete csak ugy
szakadozott. Minden percben ugy látszott, hogy no most fölnyitja a
szemét és szól, de egy-egy hörgő lélekzetvétellel ismét visszaesett
érzéketlenségébe. A csend végre türhetetlenné vált. Társaimra néztem.
Tüzes arcuk és izzadó homlokuk bizonyitotta, hogy az enyémhez hasonló
kinban vannak ők is.
Végre nyilvánvalónak látszott, hogy betegünk gyorsan hanyatlik és minden
pillanatban meghalhat. Én a professzora néztem és láttam, hogy ő meg az
én tekintetemet keresi. Az arca ridegen merev volt, a mig szólott:
– Nem várhatunk tovább. Szavai sok életet érhetnek. Lehet, hogy még
lélek is forog kockán! A füle fölött fogjuk operálni.
Szó nélkül megejtette az operációt. Néhány pillanatig a beteg még
hörögve lélekzett. Végre egy olyan mély és hosszu lélegzetet vett, hogy
azt hittük, a melle szakad ki tőle. A szeme hirtelen felnyilt és
rémülten, tehetetlenül meredt a semmibe. Ez néhány pillanatig tartott;
aztán tekintete ellágyult és ajkáról megkönnyebbült sóhaj fakadt.
Ösztönszerüleg megmozdult, e közben mondva:
– Csendes leszek doktor. Mondja nekik, hogy huzzák le rólam a
kényszerzubbonyt. Borzadalmas álmom volt és oly gyengének hagyott, hogy
mozdulni sem birok. Mi lelte az arcomat? Olyannak érzem, mintha dagadt
volna és rettenesen fáj.
– A fejét próbálta mozditani, de a szeme mintha megüvegesedett volna az
erőltetésben. Van Helsing nyugodt, komoly hangon mondta neki:
– Mondja el nekünk az álmát Renfield ur. A hangját hallva a beteg,
zuzott arca szinte kiderült, a mint megszólalt:
– Ah ez Van Helsing doktor. Mily jó ön, hogy itt van mellettem. Adjon
egy kis vizet, az ajkam száraz; és én megpróbálom elmondani. Azt
álmodtam – – elhallgatott és mintha elájult volna. Gyorsan brändit –
kiáltottam Morrisznak – a dolgozó szobámban van, gyorsan; Morrisz repült
és csakhamar visszatért a pálinkával egy pohárral és egy palack vizzel a
kezében. Megnedvesitettük a beteg száraz ajkát, mire ő gyorsan magához
tért. Szegény beteg elméje azonban mintha még öntudatlan állapotában is
müködött volna, mert magához térve élesen nézett rám, kétségbeesett
zavarodással arcában, a melyet soha sem fogok elfelejteni és igy szólt:
– Nem szabad magamat megcsalnom; Nem volt álom, de rideg valóság az
egész. Szemét körüljártatta a szobán; a mint meglátta a két alakot
türelmesen ülni az ágy szélén, folytatta a szót:
– Ha még nem tudtam volna bizonyosan, hát róluk tudnám. – Egy pillanatra
lehunyta szemét, mintha össze akarná szedni gondolatait; midőn ismét
fölnyitotta gyorsan és több erővel kezdett beszélni, mint eddig.
– Gyorsan, doktor, gyorsan. Meghalok! Érzem, hogy csak nehány percem van
még: aztán vissza kell térnem a halálba – vagy még rosszabba! Adjon még
egy kis brändit. Valamit meg kell mondanom, mielőtt meghalnék; vagy
mielőtt szegény zuzott agyvelőm meghalna. Köszönöm! Akkor éjjel volt, a
mikor itt hagyott, a mikor pedig ugy könyörögtem, hogy ereszszen el.
Akkor nem mondhattam meg, mert éreztem, hogy kötve a nyelvem; de oly
józan és ép eszü voltam akkor is, mint most – ezt az egy dolgot kivéve.
A mikor elhagyott sokáig, kétségbeesetten busultam, talán órák hosszat.
Aztán egyszerre csak béke szállt rám. Az agyvelőm mintha lehült volna és
én tudtam, hogy hol vagyok. A kutyákat hallottam ugatni a házunk mögött,
de nem ott, a hol Ő volt! – A mint beszélt, Van Helsing szeme meg sem
rezdült, de kinyujtott keze az enyémmel találkozott és erősen
megszoritotta. De egyébként nem árulta el magát, csak biccentett és halk
hangon mondta – folytassa – Renfield tovább beszélt.
Ő az ablakhoz jött a ködben, mint már azelőtt is sokszor. De ezuttal
szolid anyag volt, nem kisértet és szeme vadul tüzelt, mint a haragos
férfiaké szokott. Piros szája nevetett, éles fehér foga fénylett a
holdvilágban, mikor visszanézett a fákon keresztül arra felé, a hol a
kutyák ugattak. Eleinte nem akartam behivni, noha tudtam, hogy szeretne
bejutni, mert már régen szeretett volna. Hanem aztán elkezdett
mindenfélét igérni, nem szóval, de cselekedettel.
– Hogyan? kérdezte Van Helsing.
Épp ugy, mint a hogy régente beküldte hozzám a legyeket, ha sütött a
nap. Nagy, kövér legyeket, acélos, gyémántos szárnyakkal és kövér
lepkéket éjjel, halálfejjel és szárcsontokkal a hátukon. Azután susogni
kezdett:
– Patkányt, patkányt, patkányt, százat, ezret és milliót adok és
mindegyikkel egy életet. És kutyát ennivalót és macskát is. Mind élet!
Mind piros vérü! Az élet hosszu éveivel bennük és nemcsak dongó
nyomorult legyeket. Én kinevettem őt, mert látni szerettem volna, hogy
mire képes. A kutyák üvöltöttek, messze a sötét fák között az Ő házában.
Ő az ablakhoz intett engem, én oda mentem és kinéztem és Ő fölemelte a
kezét, mintha kiáltana, a nélkül, hogy szólt volna. Erre sötét tömeg
lepte el a füvet, közeledve, mint a futó tüz lángja. És ekkor Ő
szétháritotta a ködöt jobbra és balra és én láttam, hogy patkányok ezrei
lepik el a kertet, szikrázó, vőrös fényü szemmel, mint az övé, csakhogy
kisebbek. Ő fölemelte a kezét, a patkánysereg megállott és nekem ugy
tetszett, mintha ő azt mondaná:
– Mind ezt az életet neked adom és még ennél sokkal többet és nagyobbat
is, megszámlálhatatlan időkön keresztül is, ha leborulsz és imádni fogsz
engem! És ekkor mintha egy piros felhő boritotta volna el a szememet és
alig tudva, hogy mit csinálok, kinyitottam az ablakot és ezt mondtam
neki: Jöjj be uram és mesterem! A patkányok eltüntek, de ő becsuszott az
ablak nyiláson keresztül noha alig egy hüvelyknyire nyitottam ki, épp
ugy mint a hogy a hold maga is bejött már hozzám számtalanszor a
legparányibb nyiláson keresztül és egész nagyságában és pompájában
állott meg az ágyam lábánál.
A hangja gyengült és én ismét megnedvesitettem az ajkát egy kis
brändivel és ő folytatta; de mintha az emlékező tehetsége ezalatt tovább
vitte volna, mert a történetet messzebb folytatta. Én vissza akartam őt
tériteni oda, a hol ő abba hagyta, de Van Helsing sugta: – Hadd
folytassa. Ne szakitsa félbe. Ő nem bir vissza menni és lehet, hogy nem
is birná folytatni, ha gondolatainak a fonalát megszakitanók. A beteg
folytatta:
– Egész nap vártam, hogy halljak felőle, de nem küldött semmit sem, még
csak egy dongó legyet sem és mire a hold fölkelt, már erősen haragudtam
rá. Mikor besiklott az ablakon keresztül, noha be volt csukva és még
csak nem is kopogott, teljesen fölháborodtam. Ő kigunyolt és fehér arca
égő vörös szemével kajánul meredt rám a ködön keresztül és ugy tett,
mintha az egész hely az övé volna és én senki sem volnék benne. Még csak
a szaga sem volt olyan, mint máskor, a mikor elhaladt mellettem. Nem
birtam visszatartani. Ugy rémlett, mintha Harkerné jött volna a
szobámba.
Az ágyon ülő két férfi fölkelt és közelebb jött, hogy jobban halljon, de
ugy, hogy a beteg ne láthassa őket. Némán maradtak mind a ketten. A
professzor megriadt, az arca még zordabb és ridegebb lett. Renfield
semmire sem ügyelve, tovább beszélt.
Mikor Harkerné asszony ma délután meglátogatott, már nem volt többé a
régi, erre mi valamennyien megmozdultunk, de egyikünk sem szólott. A
beteg folytatta:
– Én nem tudtam, hogy itt van nálam, a mig meg nem szólalt, de már nem
volt olyan, mint azelőtt. Én nem törődöm a sápadt asszonyokkal, én csak
akkor szeretem, ha sok a piros vérük és az övé mintha mind elfolyt
volna. De akkor nem jutott mindjárt eszembe. Csak mikor már elment,
elkezdtem gondolkozni és dühössé tett a tudat, hogy Ő szipolyozta ki az
életet belőle. – Én éreztem, hogy mindenki megremeg, csak ugy, mint én,
de egyébként csöndesen maradtunk – Azért, a mikor ma este eljött, már
készen vártam őt. Láttam, a mikor a köd besiklott és szorosan
megmarkoltam. Sokszor hallottam, hogy az őrültek szertelenül erősek és
minthogy tudtam, hogy én is őrült vagyok – néha legalább az vagyok –
elhatároztam, hogy hasznát veszem az erőmnek. Mondhatom, hogy ő is
megérezte, mert ki kellett jönnie a ködből, hogy birokra keljen velem.
Én szorosan fogtam és azt gondoltam, hogy le kell győznöm, mert nem
akartam, hogy még többet szivjon el, annak az édes asszonynak az
életéből – mindaddig, a mig a szemét nem láttam. De a szeme az
keresztülfurt és gyönge lettem tőle, mint a viz. Kisiklott a kezeim
közül és a mikor belé kapaszkodtam, felkapott és a földhöz vágott. Piros
felhő volt előttem és dörgéshez hasonló zajt hallottam és a köd mintha
az ajtó alatt huzódott volna el. – Renfield hangja elhalt, lélegzete
hörgésre vált. Van Helsing fölállott.
– Most már tudjuk a legrosszabbat, – szólt. – Ő itt van és tudjuk a
szándékát. Talán még nem késő. Fegyverkezzünk föl, mint az elmult
éjjelen, de ne veszitsünk időt; egy percünk sincs veszteni való. Mind
elsiettünk és szobánkban magunkhoz vettük a gróf házában használt
dolgokat. A professzorral minden vele volt és ő, mikor a folyosón
találkoztunk, igy szólt:
– Vigyázzatok barátaim, nem közönséges ellenséggel van dolgunk. Óh, hogy
annak az édes asszonynak kellett szenvedni!
Elhallgatott, a hangja megcsuklott. Nem tudom, hogy a saját szivemben a
harag, vagy a rémület volt nagyobb.
Harkerék ajtaja előtt megálltunk. Artur és Morris visszahuzódtak és az
utóbbi mondta:
– Megzavarjuk őt?
– Meg kell – felelte Van Helsing zordan. Ha az ajtó be lenne zárva, hát
be kell törnünk.
– Hátha nagyon meg talál ijedni? Szokatlan dolog egy hölgy szobájába
törni.
– Önnek mindig igaza van, de itt élet és halálról van szó. Minden szoba
egyforma az orvos előtt, de még ha nem volna is, ez éjjel ugy kell
lenni. Barátom John, ha megfogom és forditom a kilincset és az ajtó nem
nyilik, vesse neki a vállát és feszitse és önök is barátaim. No most!
A mint ezt mondta, megnyomta a kilincset, de az ajtó nem nyilott. Mi
neki dültünk, egy roppanással kitárult és mi csak nem ugy estünk be a
szobába. A professzor tényleg el is esett és én rajta keresztül láttam a
szobába, a mig ő föltápászkodott. A mit láttam, megdermesztett. Éreztem,
hogy a hajam, mint a sörte ágaskodik föl és a szivem verése elállt.
A holdfény oly erős volt, hogy a sárga függönyön keresztül is látni
lehetett világánál a szobában. Az ágyon az ablak mellett Harker Jonathán
feküdt, az arca ki volt gyulva és zihálva lélegzett, mint a ki sulyos
álomba van merülve. Az ágy innenső szélén, kifelé fordulva, a felesége
fehér hálóruhás alakja térdelt. Mellette állott egy magas vékony termetü
férfi feketébe öltözve. Az arca el volt forditva tőlünk, de azért, a
mint megláttuk, megismertük benne a grófot – még a homlokán levő sebhely
sem hiányzott róla. Bal kezével szorosan fogta Harkerné mind a két
kezét, karhosszára feszesen kinyujtva őket, jobb kezével pedig
nyakszirten fogta a fejét, lenyomva vele a saját keblére. Az asszony
fehér hálóköntöse be volt piszkolva vérrel és egy vékony véres sugár
csöpögött le végig a férfi puszta mellén, a mely föltépett ruháján
keresztül látszott. Mikor a szobába értünk, a gróf felénk forditotta az
arcát és pokoli tekintetét ránk szögezte. Szeme vörösen lángolt a démoni
szenvedélytől, egyenes fehér orrának tágra nyilt cimpái remegtek és
fehér éles foga, duzzadt vértől csepegő piros ajka mögött, csattogott
mint valami vadállaté. Egyetlen mozdulattal visszalökte áldozatát az
ágyra, megfordult és nekünk ugrott. De a professzor azalatt lábra állt
és feléje tartotta a papirba burkolt szentelt ostyát. A gróf hirtelen
megállt, mint szegény Lucy a sirbolt előtt és visszahuzódott. Mind
hátrább és hátrább huzódott, a mint mi, fölemelt feszülettel,
közeledtünk feléje. A holdvilág hirtelen elsötétült, nagy fekete felhő
huzódott rajta keresztül és mire Morris a gázlángot meggyujtotta, nem
láttunk egyebet egy kevés ködnél. Ez is, a mint néztük, a becsapódott
ajtó alatt huzódott kifelé. Van Helsing, Artur és én Harkerné felé
indultunk, a ki ezalatt magához tért és oly vadul, fülszaggatón,
kétségbeesetten sikoltott, hogy halálom napjáig nem fogom elfelejteni
ezt a hangot. Néhány percig ugy maradt, a hogyan a gróf odadobta,
tehetetlenül. Az arca kisértetiesen sápadt volt és sápadtságát még
föltünővé tette az ajkát és állát beszennyező vér; a torkából is vékony
sugárban folyt a vér. A szeme zavaros volt az irtózattól. Végre arcát
szegény, megzuzott kezébe rejtette, a melyen most is látszott a gróf
erőszakos szoritásának a piros nyoma és halkan, keservesen jajgatni
kezdett. Van Helsing odament és szépen letakarta a paplanával, mig
Artur, egy percig kétségbeesetten kémlelve az arcát, elfordult és
kiszaladt a szobából. Van Helsing sugta nekem:
– Jonathán bódult állapotban van, a melybe a vampir juttatta. Semmit sem
tehetünk szegény Madam Minnáért, mig egy kissé magához nem tér. Előbb a
férjét ébresztem föl. A törülköző kendő végét hideg vizbe mártotta és
elkezdte vele Jonathán arcát csapkodni, mig felesége arcát kezébe
temetve, szivettépően sirt és zokogott. Én fölhuztam a függönyt és
kinéztem az ablakon. A hold világánál Morrist láttam keresztül szaladni
a gyepen és egy tiszafa sötét árnyékába rejtőzni. Meg nem foghattam,
hogy miért teszi, de ebben a pillanatban Harker fölkiáltását hallottam
és az ágyhoz siettem. Harker még csak alig magához térve, ámulattal
nézett körül. Néhány percig kábultan maradt, aztán mintha egyszerre
megértené a helyzetet, gyorsan fölemelkedett. A felesége hirtelen
mozdulatára fölérzett, feléje fordult, karjait kinyujtotta, mintha meg
akarná ölelni, de ismét gyorsan visszahuzta és arcát ujra kezeibe
temetve, annyira elkezdett reszketni, hogy még az ágy is ingott alatta.
– Az ég szerelmére, mit jelentsen mindez? – Kiáltotta Harker. – Seward
doktor, Van Helsing dr.-tor mi ez? Mi történt? Mi van velünk? Minna
drágám mi bajod? Mit jelentsen ez a vér? Istenem! Istenem! Hát erre
jutottunk. – És föltérdelve ágyában vadul csapkodta össze kezeit. –
Jóságos Isten segits rajtunk! Segits rajta! Könyörülj rajta. – Ezzel
leugrott az ágyról és hirtelen magára kezdte kapkodni a ruháját,
teljesen ébren és teljesen tettre készen. Ezalatt szünet nélkül kérdezve
– mi történt? Mondjanak el mindent. Van Helsing doktor maga szereti
Minnát, tudom, az Istenért tegyen valamit, hogy megmentse őt. Hisz még
nem lehet olyan nagyon rosszul. Vigyázzon rá, mig én fölkeresem azt a
szörnyeteget! A felesége rémületén, irtózatán és kétségbeesésén
keresztül is észre vette, hogy férje veszedelembe rohan. Rögtön
megfeledkezve saját bánatáról, megragadta őt és sikoltozva kiabálta:
– Nem! Nem! Jonathán neked nem szabad engem itt hagynod. Isten tudja,
hogy eleget szenvedtem ez éjjel annélkül a félelem nélkül is, hogy neked
ártson. Neked velem kell maradnod! Neked a jó barátaiddal kell maradnod,
a kik őrködni fognak fölötted! – Szinte őrjöngve kiabált, a férjét maga
mellé huzta az ágy szélére és vadul bele kapaszkodott.
Van Helsing és én csendesiteni próbáltuk őket. A professzor magasra
emelte kis arany feszületét és csodás nyugalommal mondta:
– Ne féljen drágám, mi itt vagyunk és mig ez közel van önhöz, az undok
lény meg nem közelitheti. Ön bátorságban van ez éjjelre és nekünk
nyugodtan kell együtt tanácskoznunk. – Az asszony megrázkodott és
hallgatott, fejét a férje keblére rejtve. Mikor ismét fölemelte, az ura
fehér hálóinge vérfoltos lett ott, a hol az ajka érintette és a hova
nyitott nyaksebéből csepegett a vér. A mint a szegény asszony ezt
meglátta, halk jajszóval huzódott hátra és fuldokló zokogás közben
suttogta:
– Tisztátlan! Tisztátlan! Nem szabad őt többé megérintenem vagy
megcsókolnom. Óh, hogy ennek igy kellett lenni, hogy én legyek az ő
legnagyobb ellensége. Hogy én legyek az, a kitől legjobban kell félnie.
– Erre a férje határozottan szólott:
– Ostobaság Minna. Szégyenlem magamat, hogy ilyet kell tőled hallanom.
Nem akarom és nem is fogom ezt többé hallani. Az Isten itéljen fölöttem,
érdemem szerint és büntessen meg még a mainál is keserübb szenvedéssel,
ha valaha megengedem, hogy minket valami egymástól elválaszszon! –
Karjaiba zárta és keblére ölelte az asszonyt, a ki egy ideig zokogva
maradt rá borulva. A férj az asszony feje fölött nézett ránk égő
tekintettel és acél keménységü szája fölött remegő arcizmaival.
Az asszony csendesülni kezdett és ekkor a férj erőltetett nyugalommal
fordult felém:
– És most Seward doktor mondjon el nekem mindent. A tényt már tudom, de
mondja el, hogy hogyan történt. Én elmondtam neki mindent, ugy, a hogy
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Drakula: angol regény - 21
  • Parts
  • Drakula: angol regény - 01
    Total number of words is 4146
    Total number of unique words is 1896
    33.2 of words are in the 2000 most common words
    46.6 of words are in the 5000 most common words
    52.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 02
    Total number of words is 4247
    Total number of unique words is 1931
    33.4 of words are in the 2000 most common words
    46.5 of words are in the 5000 most common words
    52.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 03
    Total number of words is 4274
    Total number of unique words is 1980
    32.3 of words are in the 2000 most common words
    45.3 of words are in the 5000 most common words
    52.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 04
    Total number of words is 4225
    Total number of unique words is 1895
    31.3 of words are in the 2000 most common words
    43.7 of words are in the 5000 most common words
    51.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 05
    Total number of words is 4357
    Total number of unique words is 1843
    35.8 of words are in the 2000 most common words
    48.4 of words are in the 5000 most common words
    54.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 06
    Total number of words is 4257
    Total number of unique words is 1931
    33.2 of words are in the 2000 most common words
    45.7 of words are in the 5000 most common words
    52.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 07
    Total number of words is 4252
    Total number of unique words is 1894
    32.2 of words are in the 2000 most common words
    45.2 of words are in the 5000 most common words
    50.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 08
    Total number of words is 4219
    Total number of unique words is 1930
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    47.2 of words are in the 5000 most common words
    54.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 09
    Total number of words is 4160
    Total number of unique words is 1780
    36.6 of words are in the 2000 most common words
    49.5 of words are in the 5000 most common words
    55.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 10
    Total number of words is 4210
    Total number of unique words is 1758
    35.6 of words are in the 2000 most common words
    47.9 of words are in the 5000 most common words
    53.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 11
    Total number of words is 4281
    Total number of unique words is 1879
    33.5 of words are in the 2000 most common words
    46.6 of words are in the 5000 most common words
    52.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 12
    Total number of words is 4193
    Total number of unique words is 1905
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    47.8 of words are in the 5000 most common words
    54.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 13
    Total number of words is 4340
    Total number of unique words is 1741
    36.8 of words are in the 2000 most common words
    51.1 of words are in the 5000 most common words
    57.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 14
    Total number of words is 4230
    Total number of unique words is 1736
    37.2 of words are in the 2000 most common words
    50.3 of words are in the 5000 most common words
    56.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 15
    Total number of words is 4258
    Total number of unique words is 1679
    36.2 of words are in the 2000 most common words
    49.6 of words are in the 5000 most common words
    56.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 16
    Total number of words is 4213
    Total number of unique words is 1869
    34.6 of words are in the 2000 most common words
    47.5 of words are in the 5000 most common words
    55.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 17
    Total number of words is 4146
    Total number of unique words is 1828
    35.9 of words are in the 2000 most common words
    48.7 of words are in the 5000 most common words
    54.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 18
    Total number of words is 4182
    Total number of unique words is 1891
    33.9 of words are in the 2000 most common words
    45.5 of words are in the 5000 most common words
    51.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 19
    Total number of words is 4233
    Total number of unique words is 1839
    33.2 of words are in the 2000 most common words
    46.1 of words are in the 5000 most common words
    53.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 20
    Total number of words is 4213
    Total number of unique words is 1834
    34.4 of words are in the 2000 most common words
    47.4 of words are in the 5000 most common words
    54.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 21
    Total number of words is 4187
    Total number of unique words is 1891
    33.1 of words are in the 2000 most common words
    46.5 of words are in the 5000 most common words
    53.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 22
    Total number of words is 4184
    Total number of unique words is 1787
    36.1 of words are in the 2000 most common words
    48.6 of words are in the 5000 most common words
    55.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 23
    Total number of words is 4188
    Total number of unique words is 1748
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    48.3 of words are in the 5000 most common words
    54.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 24
    Total number of words is 4276
    Total number of unique words is 1758
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    47.5 of words are in the 5000 most common words
    54.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 25
    Total number of words is 3755
    Total number of unique words is 1667
    35.1 of words are in the 2000 most common words
    48.6 of words are in the 5000 most common words
    56.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.