Drakula: angol regény - 05

Total number of words is 4357
Total number of unique words is 1843
35.8 of words are in the 2000 most common words
48.4 of words are in the 5000 most common words
54.4 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
rettenes látományt szemem elől. Utoljára is oly gonosz vigyorgásba
merülten láttam annak a rémnek vérrel boritott puffadt arcát, a mely a
legmélységesebb poklokhoz méltó lett volna.
Gondolkoztam, tünődtem, hogy mihez kezdjek most, de az agyvelőm mintha
égett volna és én kétségbeesetten vártam – csak vártam. A mint igy
várok, egyszer csak a távolból cigány nótát hallok, mind jobban közeledő
vidám hangokkal és ének közben nehéz kerékcsikorgás és ostorpattogás
hallatszott, jöttek a cigányok és oláhok, a kiket a gróf emlitett. Egy
végső pillantással körül és a ládára, a mely az undok tetemet rejtette,
futottam a helyről, föl a gróf szobájába, elszántan, hogy a mint nyilik
az ajtó, kirohanok rajta. Feszült figyelemmel hallgatózva, hallottam a
lépcső alján a kulcs csikorgását, a nehéz zárban és a sulyos ajtó
hátracsapódását. Valakinek, ugy látszik, volt kulcsa a bejárathoz. Aztán
sok láb lassan-lassan elhaló dobogása hallatszott valamely folyosón
végig. Megfordultam, hogy még egyszer a kriptába siessek, hogy azon
keresztül talán megtalálhatom a kijáratot, a melyen a ládákat elviszik.
De abban a pillanatban mintha hirtelen szélroham támadt volna, a mely a
csigalépcső ajtaját dörögve csapta be. Oda rohantam, hogy kitaszitsam,
hiába! teljesen bezáródott! Ismét rab voltam és végzetem hálója mind
szorosabbra huzódott körülöttem.
A mig itt irok, lent, valahol a folyóson ismét hallom a lábak dobogását
és olyan zuhogást, mintha nehéz terhet raknának földre, nyilván a nagy
ládákat, frissen ásott terhükkel. Kalapácsolást hallok, bizonyosan most
szögezik le azt az egy, utolsó ládát. Még egyszer hallom a sulyos
lábdobogást a csarnokon végig.
Az ajtó becsapódik, a lánc csörömpöl, a kulcs csikorogva fordul meg a
zárban, aztán hallom, a mint a kulcsot a zárból kihuzzák. Aztán még egy
ajtót hallok nyitni és csukni, hallom a zár és retesz csattanását.
Hallom az udvaron és a sziklás uton végig a nehezen gördülő kerekek
csikorgását, az ostorok pattogását és a cigányoknak a távolban elhaló
dalát.
Egyedül vagyok a várban azokkal a rettenetes asszonyokkal. Utálat! De
hisz Minna is asszony, de semmi közös nincs köztük. Ez a három a pokol
mélyéből kikelt démon!
Nem fogok velük egyedül maradni; megpróbálok tovább mászni a falon, mint
a mennyire eddig eljutottam. Viszek magammal az aranyból, hátha rá
szorulok később. Hátha ki tudok valahogy menekülni ebből a borzalmas
helyből.
Aztán el, el hazafelé! El a legközelebbi és leggyorsabb vonatra, el
erről az átkozott helyről, ebből az átkozott országból, a hol az ördög
és ivadékai földi alakban járnak!
Isten kegyelmére bizom magamat, a szakadék meredek és mély, de inkább
annak fenekén aludjam örök álmomat, hogy sem e szörnyetegek kényének
prédája legyek. Isten veletek mind! Minna!


V.

_Murray Minna kisasszony levele Westenra Lucy kisasszonynak._
_Május 9._
Kedves Lücym!
Bocsásd meg, hogy oly régóta nem irtam, de el voltam halmozva dologgal.
Egy segédtanitónő élete néha nagyon nehéz. Alig várom, hogy veled
lehessek a tengerparton, a hol szabadon beszélgethetünk és együtt
épithetjük légvárainkat. Az utóbbi időben nagyon sokat dolgoztam, mert
lépést akarok tartani Jonathán tanulmányaival, meg a gyorsirásban is
szorgalmasan gyakoroltam magamat. Ha egyszer férj és feleség leszünk,
támogatni szeretném őt munkájában és ha egyszer jól tudok stenografálni,
minden utasitását följegyezhetem magamnak, aztán kidolgozhatom az
irógépen, a melyet szintén nagyon szorgalmasan gyakorlok. Néha
gyorsirással váltunk levelet egymással és ő minden utinaplóját igy
jegyzi. Ha egyszer nálad leszek, én is ilyenformán fogok mindenről
naplót vezetni. Nem olyan fiatal, lányos két lapot egy hétről, a
vasárnapot is beleszoritvaféle naplót, hanem egy olyan napilapfélét, a
melybe irok, ahányszor csak kedvem tartja. Nem gondolnám, hogy ez
másokat nagyon érdekelne; de hát nem is másoknak van szánva. Majd
egyszer tán Jonathánnak megmutatom, ha valami érdemes lesz benne, de
tulajdonképpen csak gyakorlófüzetem lesz az egész. Majd ugy fogok tenni,
a hogy egy ujságiró hölgytől láttam: interviewolok, aztán iparkodom
hiven leirni a hallottakat. Azt hallottam, hogy egy kis gyakorlattal az
ember mindenre képes visszaemlékezni, a mi történt, vagy a mit napközben
mondani hallott. No, majd meglássuk. Majd elmondom a legapróbb terveimet
is, ha találkozunk. Mostanában kaptam egy-két sietős sort Jonathántól
Transzszilvániából. Jól érzi magát és majd egy hét mulva hazafelé indul.
Alig várom, hogy elbeszélhesse élményeit. Érdekes lehet idegen
országokat látni. Vajjon mi – már mint Jonathán meg én – valaha fogunk-e
együtt világot látni. De csöngetik a tiz órát. Isten veled.
Szerető Minnád.
Minden ujságot elmondj, ha irsz. Már régóta nem mondtál semmit sem.
Hallottam ám valamit – különösebben egy szálas, szép göndörhaju ifjuról
rebesgetni???

_Levél. Westenra Lucy-Murray Minnának._
17. Chatam utca. Kedden.
Drága édes Minnám.
– Mondhatom, szép tőled, hogy engem vádolsz hanyag levélirással. Én már
_kétszer_ is irtam neked elválásunk óta és a te multkori leveled volt
csak a _második_. Aztán meg nincs is semmi mondani valóm. Igazán semmit
sem tudok, a mi tégedet érdekelne. A város most igen kellemes és mi igen
sokat járunk képcsarnokokba, sétálni és kocsikázni a parkban. A mi a
szálas, szép, göndörhaju ifjut illeti, hát bizonyosan Helmwood Artur
urat értették alatta, pedig hát szó sincs róla, csak ugy beszélnek az
emberek. Igaz, hogy sokat jár hozzánk, de hát a mama meg ő olyan jól
értik egymást, olyan jól el tudnak egymással beszélgetni. Nem rég
ismerkedtünk meg egy fiatal emberrel, az éppen neked való volna Minna,
ha már Jonathánnak a mátkája nem volnál. Kitünő párti, szép ember, jó
módu és jó családból való. Orvos doktor és nagyon de nagyon okos ember.
Képzeld! még csak huszonkilenc éves és már is egy óriási
elmegyógyintézetnek a főorvosa. Helmwood ur mutatta be nekünk, azóta
aztán meglátogatott bennünket, és most már gyakran jár hozzánk. Azt
hiszem, hogy egyike a legelszántabb embereknek, a kit valaha láttam, de
azért a legnyugodtabb. Tökéletesen megingathatatlannak látszik. El tudom
képzelni, hogy mily rendkivüli hatalommal birhat betegei fölött. Különös
szokása, hogy olyan egyenesen néz az ember arcába, mintha a gondalatait
szeretné kitalálni. Velem is nagyon sokat próbálgatja, de hizelgek
magamnak azzal, hogy ezzel kemény diót próbálgat feltörni. Ezt a
tükrömből tudom. Próbáltad-e valaha a saját arcodból kiolvasni a
gondolataidat? Én próbáltam és mondhatom neked, hogy különös egy dolog
és nagyobb föladat, mint hinnéd, ha soha sem próbáltad.
A doktor azt mondja, hogy neki egy érdekes lélektani tanulmány vagyok, a
mit szerényen el is hiszek magamról. Mit irjak még. Tudod, hogy nem
érdeklődöm annyira a ruhák iránt, hogy uj divatok leirásával
foglalkozzam.
A ruha kész unalom. Ez ugyancsak olyan szójárás, de sebaj; Artur is
ugyanazt mondja mindennap. No tessék, hát nem kiszalasztottam. Minna mi
minden titkunkat elmondtuk egymásnak gyermekkorunk óta; együtt háltunk
és együtt ettünk és nevettünk és sirtunk is együtt; és most, noha már
eleget mondtam, szeretnék többet is mondani. Oh Minna, hát nem találod-e
ki ugyis? Szeretem őt. Pirulok, a mint leirom, mert noha _gondolom_,
hogy ő is szeret, azért még szóval nem mondta azt nekem. De oh Minna! én
szeretem, szeretem, szeretem! Na, ez jól esett. Szeretném, ha veled
lehetnék édes, a tüz előtt, vetkezés közben, a mikor beszélgetni
szoktunk; és én megkisérleném elmondani, hogy mit érezek.
Nem is tudom, hogy merem mindezt még neked is megirni. Nem is merek
megállapodni, mert szét találom szakitani a levelem, de nem is akarok
megállapodni, mert oh, ugy kivánnék neked elmondani mindent. Jaj,
azonnal is mondd meg, hogy mit gondolsz mind erről. Minna már mégis meg
kell állapodnom. Jó éjt és imádkozzál értem és Minna imádkozzál a
boldogságomért.
Lucy.
P. S. Nem kell mondanom ugy-e, hogy mindez mélységes titok. Jó éjt még
egyszer.
L.

_Levél. Westenra Lucy Murray Minnának._
_Május 24._
Legdrágább Minnám!
Köszönet és köszönet és még egyszer köszönet édes leveledért! Oly jól
esett, hogy neked elmondhattam és hogy velem érzesz.
Drágám, csőstől szakad az áldás. Mily régi jó közmondás. Itt vagyok én,
a ki jövő szeptemberben leszek husz esztendős és még mindez ideig kérőre
nem akadtam, legalább igazira nem, hát ma egyszerre került három.
Képzeld! _Három_ kérő egy napra! Nem borzasztó-e ez? Sajnálok, de igazán
és tiszta szivemből sajnálok a három szegény fiu közül kettőt.
Oh Minna, én oly boldog vagyok, hogy azt sem tudom, mittévő legyek
magammal. És három kérő! De az ég szerelmére, meg ne mondd valahogy a
lányoknak, mert mindenféle hóbortos képzelődéssel szednék tele a
fejecskéjüket és ha a nevelőből hazaérkezve, mindjárt első nap legalább
hat kérőjük nem akadna, hát mellőzve és sértve éreznék magukat. Hisz
némely leány oly hiu.
Te meg én Minna, a kik már mátkásak vagyunk és már innen-onnan öreg
asszonyok leszünk, mi megvethetjük a hiuságot. Nos hát hadd mondjam el
csak mind a hármat, de titokban kell tartanod édes mindenki előtt,
kivéve természetesen Jonathánt. Neki meg fogod mondani, mert a te
helyedben én is megmondanám Arturnak. Az asszony mindent meg kell hogy
mondjon az urának – nem gondolod édes te is? – és én méltányos akarok
lenni. A férfiak szeretik is, ha az asszony – legalább a tulajdon
feleségük – őszinte; és én tartok tőle, hogy bizony az asszonyok nem
mindig olyan őszinték, mint a milyeneknek lenniök kellene.
Nos drágám, hát az első szám épp a villásreggeli előtt jött. Már
beszéltem neked róla, Seward John dr. az őrültek házának orvosa, a kinek
olyan határozott álla és olyan szép homloka van. Külsőleg nagyon nyugodt
volt, de azért jól láttam, hogy ideges, bizonyosan jól feltette magában,
hogy vigyázni fog minden aprólékos külsőségre, hogy izgatottnak ne
lássék, hanem azért mégis majd rá ült a cilinderére, a mit a férfiak nem
szoktak éppen megtenni, ha nyugodtak. Aztán mikor legjobban mutatni
szerette volna, hogy igen-igen nyugodt, hát ugy forgatott egy lánzetát a
kezében, hogy majdnem sikoltoztam tőle. Hanem azért nagyon egyenesen és
őszintén beszélt velem. Megmondta, hogy mennyire szeret, noha csak oly
rövid ideje ismer és hogy milyen lenne az élete, ha én mellette volnék,
hogy támogassam és derültté tegyem. Már éppen azt kezdte mondani, hogy
mily boldogtalan lenne, ha én nem törődnék vele, a mikor észre vette,
hogy potyognak a könyeim. Akkor aztán elkezdte magát szidni és
bocsánatot kérni és igérte, hogy nem kinoz tovább. Aztán végre
elhallgatott és kis idő mulva kérdezte, hogy valamikor később nem
tudnám-e őt szeretni; és mikor erre fejemet ráztam, hát remegett a keze
és kissé akadozva kérdezte, hogy tán már más valakit szeretek-e? De
nagyon kedvesen tette, mondván, hogy nem akarja a bizalmamat
erőszakolni, csak tudni szeretné, mert ha a lánynak a szive szabad, a
férfi még remélhet. És ekkor Minna, éreztem, hogy kötelességem neki
megmondani, hogy már van más valaki. De csak ennyit mondtam neki és
akkor ő fölállt és nagyon erősnek és nagyon komolynak látszott, a mint
mind a két kezemet az övéibe fogta és azt mondta, hogy reméli, hogy
boldog leszek és hogyha valaha jóbarátra szorúlnék, hát reméli, hogy őt
a legjobb barátaim közé sorolom. Ó, Minna édes, nem tehetek róla, hogy
sirnom kell és meg kell bocsátanod, hogy ez a levél olyan pecsétes. A
megkérés és több efféle nagyon kedves dolog lehet, hanem azért nem jól
esik látnod, mikor egy szegény fiu, a kiről tudod, hogy igazán szeret,
olyan leverten és busan távozik, mintha a szive szakadt volna meg. És
tudod, hogy bármit mondott is abban a pillanatban, azért mégis csak
kiestél az életéből örökre. Drágám, be kell fejeznem a levelemet, mert
nagyon nyomorultnak érzem magamat, noha nagyon boldog vagyok.
_Ugyan az este._ Artur épp most ment el, és én jobb kedvünek érzem
magamat, mint mikor a levelet abba hagytam, hát folytatom a nap
eseményeinek leirását. Hát tudod drágám a 2-dik szám az mindjárt villás
reggeli után jött. Az is egy olyan édes fiu, amerikai Texasból és oly
fiatalnak és frisnek látszik, hogy szinte lehetetlen elhinni, hogy annyi
helyen megfordult és oly csudálatos kalandjai voltak. Én nagyon
szimpatiálok szegény Desdemonával, a kinek a füle hallatára oly
veszedelmes kalandokat regélt, habár csak egy szerecsen is. Én azt
hiszem, mi asszonyok oly gyávák vagyunk, hogy csak azért megyünk
férjhez, mert azt hiszszük, hogy a férfi mindentől megvéd bennünket. Én
most már tudom, hogy mihez kezdenék, ha férfi volnék és azt akarnám,
hogy egy leány belém szeressen. Nem a, dehogy tudám, mert hisz itt volt
Morris ur, a ki folyton a kalandjait regélte és Artur, a ki sose beszélt
és mégis, – de drágám, látom, hogy összezavarodom. Morris P. Quincey ur
egyedül talált idehaza. Ugy látszik, hogy a férfi mindig egyedül találja
a leányt. Nem a, rosszul mondom, mert hisz Artur kétszer is nagyon
igyekezett, hogy egyedül beszélhessen velem és én is nagyon rajta
voltam; most már nem szégyenlem bevallani. Előre kell bocsátanom, hogy
Morris ur nem használja mindig a maga sajátságos szójárását, vagyis
sohasem használja idegenek előtt, mert jónevelésü és kitünő modora van,
de rájött, hogy engem rendkivül mulattat az ő amerikai szójárása és ha
egyedül voltunk és senkit mást nem botránkoztatott vele,
furcsábbnál-furcsább dolgokat mondott. Én azt hiszem, drágám, hogy ő
minden szót maga talál ki, mert mindig tökéletesen illik arra, a mit
mondani akar. Én nem tudom, hogy fogok-e valaha tudni ilyen furcsa
szójárással beszélni, mert még nem tudom, hogy Arturnak tetszik-e, mert
őt magát soha sem hallottam igy beszélni. Nos hát Morris ur mellém ült
és oly vignak és pajkosnak látszott, mint bármikor, hanem azért én jól
láttam, hogy nagyon nervozus. Kezemet az övébe fogta és a legédesebb
hangon szólalt meg:
– Luca kisasszony tudom, hogy nem vagyok méltó, hogy a maga pici
csipőcskéjének a szalagját bebógozzam, de mondok, ha addig vár, még
olyan embert talál, a ki méltó, hát alighanem ama bizonyos hét szüz közé
sorolják nyolcadiknak, a mikor itt hagyja ezt az árnyékvilágot, a kiknek
a mécsesük nem volt rendén. Mondok, nem állna mellém rudasnak, hogy
kettőshámba fogva indulnánk együtt a hosszu utnak?
Olyan jó kedvünek és tréfásnak tetszett, hogy nem esett olyan nehezemre
visszautasitani, mint azt a szegény doktort, hát azt feleltem neki, hogy
nem is tudom mi az a rudas, meg hogy még egyáltalán semmi kedvem nincsen
a hámbatöréshez. Ekkor ő azt mondta, hogy reméli, nem veszem rossz
néven, hogy egy ilyen rá nézve komoly pillanatban is tréfásan beszélt és
hogy megbocsátok neki érte. Igazán nagyon komolynak látszott, a mikor
ezt mondta és én is egy kicsit elkomolyodtam, noha – pedig tudom, hogy
te ezért engem egy rettenetes kacérnak fogsz tartani – noha nem tehettem
róla, hogy roppant jól ne essék, hogy ez már a második kérő egy napon.
Aztán drágám, még mielőtt csak egy szót is szólhattam volna, valóságos
zuhatagát a szerelmi vallomásnak, zuditotta a nyakamba, lábaim elé rakva
szivét, lelkét. És olyan komolynak látszott ezalatt, hogy soha sem fogom
többé azt hinni, hogy a ki rendesen pajkos és jókedvü, hát nem tud
komolyan venni semmit sem. Azt hiszem, hogy végre észrevett valamit az
arcomban, a mi megakasztotta beszédében, mert hirtelen elhallgatott és
olyan férfias hévvel, a melyért okvetetlen megszerettem volna, ha még
szabad vagyok, folytatta:
– Luca, tudom, hogy maga becsületes, nyilt szivü leány. Nem volnék itt
és nem beszélnék igy magával, ha nem hinném magát a lelke legmélyéig
nyilt és egyenesnek. Mondja nekem őszintén, mint egyik jó pajtás a
másiknak, hogy van-e más valaki, a kivel törődik? Mert ha igen, hát én a
haja szálát sem görbitem többé okvetetlenkedésemmel, csak arra kérem,
engedje meg, hogy igaz, hü jó barátja lehessek.
Kedves Minnám, mondd, hogy miért oly nemesek a férfiak, mikor mi nők oly
kevéssé vagyunk érdemesek rájuk? Ime például én, a ki csaknem gunyt
üztem ebből az igaz szivü, valódi uri emberből. Könyekre fakadtam –
attól tartok, édes, hogy ezt a levelemet egynél több oknál fogva is,
igen vizenyősnek fogod találni – és igazán nagyon rossznak éreztem
magamat. Miért is nem engedik meg, hogy egy lány három emberhez mehessen
feleségül, vagy annyihoz, a hány éppen feleségül kivánja, akkor aztán
semmi baj sem volna? De hát ez persze hogy illetlenség és ilyet mondanom
sem szabadna. Hanem azért örömmel vallom be, hogy noha sirtam, képes
voltam Morris urnak becsületes szemébe nézni és őszintén megmondani
neki:
– Igenis van valaki, a kit szeretek, noha ő még eddig nem mondta nekem,
hogy szeret. Helyesen tettem, hogy ily őszintén beszéltem vele, mert az
arca szinte földerült és mind a két kezét kinyujtva, megfogta az
enyémet, azt hiszem, hogy én magam tettem a kezemet az övébe és nyilt
modorában mondta:
– Ez aztán a derék kis lány. Jobb elkésve érkezni a maga meghóditására,
mint jókor bármely más lányéra. Ne sirjon, drágám. Ha engem sirat, kár,
én mokány gyerek vagyok és állva fogadom a csapást. Ha pedig azért a
másik fickóért sir, a ki még nem is tudja, hogy milyen boldogság érte,
hát jó lesz, ha hamarosan utána lát, mert különben velem gyülik meg a
baja. Kis babám, a maga nyiltságával és őszinteségével jóbarátot nyert
bennem, ez pedig nagyobb ritkaság, mint a szerető, legalább is
önzetlenebb. Drágám, én nagyon magányosan fogom ám megfutni a hosszu
utat, a jelenlegi meg a más világ között. Nem adna egy csókot
utravalónak? Nagyon jól esnék ám bufelejtőnek. Hisz adhat, tudja, attól
a másik jó fiutól – mert fölteszem róla, hogy jó fiu drágám, meg hogy
derék szép gyerek, különben maga nem is szerethetné – a ki mindeddig még
csak nem is nyilatkozott, még megtehetné. – No ezzel aztán elhiheted
Minnám, hogy teljesen levett a lábamról, a milyen kedves, édes és milyen
nemesen gondolkozik a vetélytársáról – nem igaz? – és ő maga meg oly bus
volt; hát feléje hajoltam és megcsókoltam. Ő fölállt, a két kezemet még
folyton szorosan az övében tartva és a mint lenézett az arcomba – a mely
félek, hogy nagyon pirult – igy szólott:
– Kis babám, a kezét a kezemben tartom és maga megcsókolt és ha ez nem
füzné szorosra a barátságunkat, hát semmi sem a világon. Köszönöm a
hozzám való édes nyiltságát és Isten áldja. – Megrázta a kezemet, aztán
fölkapva a kalapját, egyenesen az ajtónak tartott, a nélkül, hogy
visszanézett, a nélkül, hogy egy könyet ejtett, vagy a hangja remegett
volna; és én ugy sirok, mint egy kis baba. Oh, hát miért kell egy ilyen
embernek boldogtalannak lenni, a mikor van leány elég, a ki még a lába
nyomát is térden állva imádná? Én tudom, hogy magam is megtenném, ha
szabad volnék – csak hogy azért nem szeretném ám, ha szabad volnék.
Drágám ez az egész dolog roppant kihozott a sodromból és érzem, hogy nem
irhatok most mindjárt, hogy ezt elmondottam neked, a boldogságomról és
addig nem is akarok a harmadikról irni, a mig megint rózsás kedvben nem
lehetek. A te örökké szerető
Lucyd.
P. S. – Oh, különben is a mi a harmadikat illeti, – hisz a harmadikról
fölösleges is irnom, nem igaz? Aztán meg olyan furcsa, olyan zavaros is
volt az egész; attól a pillanattól kezdve, hogy a szobába lépett, addig,
mig mind a két karjával átölelt és megcsókolt, nem is emlékszem, hogy mi
volt. És én oly boldog, oly boldog vagyok és nem is tudom, hogy mivel
érdemeltem ezt. Csak arra iparkodhatom a jövőben, hogy bebizonyitsam a
jó Istennek, hogy nem vagyok hálátlan a kegyességért, a miért ilyen
szeretőt, ilyen férjet és jó barátot küldött nekem. Isten áldjon.

_Seward dr. naplója._
(Fonográfban tartva.)
_Ápril 25._
Apály az étvágyban máma. Nem tudok enni, nem tudok pihenni, hát
naplómhoz látok inkább. Tegnapi kudarcom óta mintha hiányoznék belőlem
valami; mintha semmi sem volna érdemes arra, hogy foglalkozzam vele…
Minthogy tudom, hogy az effélének a legjobb orvossága a munka, hát
lementem a betegeim közé. Olyat szemeltem ki közülük, a ki eddig is igen
érdekes megfigyelésekre adott alkalmat. Olyan különös az ötleteiben és
annyira eltérő a rendes lunatikustól, hogy elhatároztam, hogy igyekezni
fogok őt lehetőleg megérteni. Ma, mintha közelebb jutottam volna, mint
eddig bármikor a titka magvához.
Kimeritőbben kérdeztem ki, mint eddig bármikor, azzal a szándékkal, hogy
végre is urrá legyek hallucinációinak alapja fölött. Most már látom,
hogy szinte kegyetlenül viselkedtem vele szemben. Mintegy szoritottam őt
őrültségének a sodra felé – a mit máskor kerülni szoktam a betegemmel
szemben, mint a pokol tornácát. De hadd beszéljek betegemről.
Renfield R. M. ur. 59 éves, – vérmes temperamentum; óriási testi erővel;
betegesen ingerlékeny; periodikus mélabuval, a mely valamely fixa
ideában végződik, de a melyet nem birok belőle kivenni. Lehet, hogy
veszedelmes ember, valószinü hogy az, ha önzetlen. Önző emberekben az
óvatosság épp oly biztos vértje ellenségeiknek, mint saját maguknak. Én
erre nézve azt gondolom, hogy a mikor az _Én_ a középpont, a vonzó erőt
egyensulyozza a taszitó erő; de ha kötelesség, vagy egy bizonyos feladat
stb. a középpont, akkor az utóbbi erő a döntő és csak a véletlen eset,
vagy véletlen esetek sora ellensulyozhatja.

_Levél, Morris P. Quincey nagys. Helmwood Arturnak._
_Május 25._
Kedves Art. – Mesékkel tartottuk egymást a prairieken rakott tüz
mellett; egymás sebeit kötöztük a Marquesas-on próbált partraszállás
után; és egymás egészségére koccintottunk Titicaca partján. Van még
elmondatlan mesém, vannak kötözni való sebeim és van valaki, a kinek az
egészségére még nem ittunk. Nem lehetne-e ezt holnap este az én
tüzhelyemnél megejteni? Habozás nélkül kérlek, mert jól tudom, hogy egy
bizonyos ifju hölgy holnap ebédre hivatalos és hogy te szabad vagy. Csak
még egyetlen más vendégem lesz, régi jó pajtásunk, Seward doktor. Ő is
eljön és borba óhajtjuk fojtani könyeinket s őszinte szivvel akarjuk
éltetni a földkerekség legboldogabb fiát, a ki megnyerte magának a
legjobb szivet, a melyet az Uristen teremtett és az egyetlent, a kiért
érdemes volt fáradni. Igérünk neked szives látást, szeretetteljes
ölelést és oly igaz őszinte baráti parolát, a milyen a magadé. Még arra
is megesküszünk, hogy haza támogatunk, ha nagyon sokat találnál inni egy
bizonyos szempár fényére, Jöszte!
A tied most és örökké
Morris P. Quincey.

_Telegram. Helmwood Artur, Morris P. Quincey._
_Május 26._
Okvetetlen ott leszek. Olyan üdvözletet viszek, hogy mind a kettőtök
füle megcsendül tőle.
Art.


VI.

_Murray Minna naplója._
_Julius 24. Whitby._
Lücy elejbém jött az állomásra, édesebb és bájosabb volt, mint valaha és
együtt hajtattunk a ház elé a villasoron, a hol lakást fogadtak. Ez
gyönyörü egy hely. A pici folyó, az Esk, mély völgyön fut keresztül, a
mely csak ott szélesedik, a hol már a tengert éri. Nagy viadukt köti
össze a két szélét, magas pilléreken nyugvó. A völgy gyönyörü, szép zöld
és oly meredek, hogy nem látni le bele, csakha már egészen a szélén áll
az ember. A régi városka házai – tőlünk a tulsó parton – mind
vöröstetősek és olyanformán vannak egymás fölé halmozva, mintha egymásra
akarnának csuszni. Épp a város fölött vannak a Whitby-apátság romjai, a
melyet valaha a dánok fosztottak ki és pusztitották el. Igen nagyszerü
romok, óriási terjedelemmel és tömérdek szép és érdekes részlettel; még
legendájuk is van, a mely szerint egy fehér hölgyet látni valamelyik
ablakában. Az apátság romja és a város között van még egy templom, a
plebánia, köröskörül nagy temetővel, a mely tömve van régi sirkövekkel.
Én ezt tartom a legszebb helynek Whitbyben, mert épp a város fölött van
és remek kilátást nyujt a kikötőre és tovább a tengeröbölre egész addig,
a hol a hegylánc ereszkedik le és nyulik ki messze a tengerbe. Oly
meredeken emelkedik a kikötő fölött, hogy a partnak egy része leomlott
és néhány sir elpusztult belé. Egy helyt a sirok falazata kiugrik a
mélyen lent elfutó homokos gyalogut fölé.
A temetőn keresztül-kasul sétautak vannak padokkal; és az emberek
naphosszat ott szoktak sétálni és üldögélni és gyönyörködni a remek
kilátásban és élvezni a fris tengeri szellőt. Én magam is gyakran fogok
idejönni a munkámmal. Különben most is itt irok, naplómat a térdemen
nyugtatva és közben három öreg embernek, a kik közel hozzám ülnek, a
beszélgetésére figyelve. Ugy látszik, hogy az öregeknek egyéb dolguk
nincsen egész nap, mint itt ülni és beszélgetni.
A kikötő alattam terül el, a tulsó oldalán egy hosszu gránitfallal, a
mely messze kinyulik a tengerbe, a végén egy kifelé kanyarodással, a
melynek a közepén világitótorony épült. Sulyos kövekből hordott védgát
támogatja a falat kivülről a tenger ellen. Az innenső oldalon a védőgát
befelé kanyarodik és ennek a végén is világitótorony áll. A két kőgát
közt keskeny nyilás vezet a kikötőbe, a mely aztán hirtelen
kiszélesedik.
Dagály idejében igen szép az egész, de apály idején ugy eltünik a kikötő
vize, hogy csak a kis Esk folyó vize szalad végig a homok ágyában,
itt-ott egy sziklakövet látni benne. A kikötőn kivül, az innenső oldalon
egy óriás sziklagát nyulik ugy egy fél mértföldnyire a tengerbe, a
melynek éles taraja épp a déli világitótorony mögül indul ki. A
sziklagát legvégén egy uszó harangláb van, a mely rossz időben meginog
és busan kongó hangokat küld a vizeken végig. Egy legendáról hallottam
itt, a mely szerint ha bajba kerül egy hajó, a harang mindig megszólal.
Majd megtudakolom az öreg embertől, hogy mi igaz e dologban: épp erre
felé tart…
Nagyon furcsa egy öreg ez az én öregem. Rémitően öreg lehet, mert az
ábrázata olyan görcsös és barázdás, mint egy vén fának a kérge. Azt
mondja, hogy tán már száz esztendős is van és hogy cethalászó tengerész
volt már akkor is, mikor a Waterlooi csatát vivták. Attól tartok, hogy
igen-igen hitetlen egy vén ember, mert a mikor a tengeren szóló harangot
és az apátságbeli fehér asszonyt emlegettem neki, hát igen nyersen
felelt:
– Én bizony nem hederitenék az ilyesmire, ha magának vónék
kisasszonykám. Az effélék már rég kikoptak az igazságból. Tudja, én nem
mondom, hogy sohse vótek, csak annyit mondok, hogy az én időmben bizony
már nem vótek. Az ilyesmi csak annak a sok jött-ment turistának való, de
nem az ilyen helyes kis fehér cselédnek, mint a kisasszonyka. Azok a
gyalog utazó, örökké sós heringet evő és teát ivó, meg mindenféle olcsó
lim-lomot összevásárló népek, sok minden bolondságot elhinnének.
Csudálom, hogy akad még, a ki hazugsággal nem röstelli őket traktálni –
még az ujságok is, azok is tele vannak haszontalansággal. – Én azt
gondoltam, hogy az öregtől sok érdekes dolgot megtudhatnék a régi jó
időkből, hát kérdeztem, hogy nem mesélne-e nekem valamit, a régi
cethalászatokról. Már éppen letelepedett és jól neki készült az öreg,
hogy meséljen, a mikor az óra hatot ütött, erre ő megint nagynehezen
föltápászkodott és igy szólt.
– Most már haza felé kell hogy induljak kisasszonykám. Az unokám nem
szereti, ha megvárakoztatom, mikor készen van a tea, mert időbe kerül ám
mig lemászom azon a tenger sok garádicson; aztán meg jól is esik ám egy
kis fütőszer ilyenkor ennek az öreg masinának.
El totyogott és láttam őt lefelé igyekezni a lépcsőkön. Ezek a lépcsők a
legkülömb része a városnak. A városból egész a templomig fölvezetnek;
nem is tudom, hogy mennyi lehet, – de sok száz az bizonyos – és gyönyörü
hajlásban emelkednek fölfelé. Annyira menetelesek, hogy egy ló is
könnyen le és föl sétálhatna rajtuk. Azt hiszem hogy eredetileg az
apátsághoz kellett tartozniok. Én is haza fogok menni. Lucy látogatóba
ment az anyjával, de minthogy egészen idegenekhez, hát én nem mentem
velük. Azóta már haza is érkezhettek.
_Augusztus 1._ Egy órával ezelőtt jöttünk ide fel Lucyvel, és roppant
érdekes beszélgetésbe eredtünk az én öreg barátommal, és a másik két
öreggel, a kik mindig fölkeresik, őt hogy beszélgethessenek vele. Ugy
veszem észre, hogy ő valóságos orákulum köztük és hogy a maga idejében
igen hatalmaskodó egyéniség lehetett. Semmit sem akar elismerni és
mindenkit letorkol. Lucy nagyon bájosan szép volt fehér nyári ruhájában;
az arca is rózsásabb szinü, a mióta ide jöttek. Vettem észre, hogy a
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Drakula: angol regény - 06
  • Parts
  • Drakula: angol regény - 01
    Total number of words is 4146
    Total number of unique words is 1896
    33.2 of words are in the 2000 most common words
    46.6 of words are in the 5000 most common words
    52.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 02
    Total number of words is 4247
    Total number of unique words is 1931
    33.4 of words are in the 2000 most common words
    46.5 of words are in the 5000 most common words
    52.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 03
    Total number of words is 4274
    Total number of unique words is 1980
    32.3 of words are in the 2000 most common words
    45.3 of words are in the 5000 most common words
    52.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 04
    Total number of words is 4225
    Total number of unique words is 1895
    31.3 of words are in the 2000 most common words
    43.7 of words are in the 5000 most common words
    51.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 05
    Total number of words is 4357
    Total number of unique words is 1843
    35.8 of words are in the 2000 most common words
    48.4 of words are in the 5000 most common words
    54.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 06
    Total number of words is 4257
    Total number of unique words is 1931
    33.2 of words are in the 2000 most common words
    45.7 of words are in the 5000 most common words
    52.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 07
    Total number of words is 4252
    Total number of unique words is 1894
    32.2 of words are in the 2000 most common words
    45.2 of words are in the 5000 most common words
    50.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 08
    Total number of words is 4219
    Total number of unique words is 1930
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    47.2 of words are in the 5000 most common words
    54.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 09
    Total number of words is 4160
    Total number of unique words is 1780
    36.6 of words are in the 2000 most common words
    49.5 of words are in the 5000 most common words
    55.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 10
    Total number of words is 4210
    Total number of unique words is 1758
    35.6 of words are in the 2000 most common words
    47.9 of words are in the 5000 most common words
    53.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 11
    Total number of words is 4281
    Total number of unique words is 1879
    33.5 of words are in the 2000 most common words
    46.6 of words are in the 5000 most common words
    52.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 12
    Total number of words is 4193
    Total number of unique words is 1905
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    47.8 of words are in the 5000 most common words
    54.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 13
    Total number of words is 4340
    Total number of unique words is 1741
    36.8 of words are in the 2000 most common words
    51.1 of words are in the 5000 most common words
    57.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 14
    Total number of words is 4230
    Total number of unique words is 1736
    37.2 of words are in the 2000 most common words
    50.3 of words are in the 5000 most common words
    56.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 15
    Total number of words is 4258
    Total number of unique words is 1679
    36.2 of words are in the 2000 most common words
    49.6 of words are in the 5000 most common words
    56.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 16
    Total number of words is 4213
    Total number of unique words is 1869
    34.6 of words are in the 2000 most common words
    47.5 of words are in the 5000 most common words
    55.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 17
    Total number of words is 4146
    Total number of unique words is 1828
    35.9 of words are in the 2000 most common words
    48.7 of words are in the 5000 most common words
    54.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 18
    Total number of words is 4182
    Total number of unique words is 1891
    33.9 of words are in the 2000 most common words
    45.5 of words are in the 5000 most common words
    51.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 19
    Total number of words is 4233
    Total number of unique words is 1839
    33.2 of words are in the 2000 most common words
    46.1 of words are in the 5000 most common words
    53.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 20
    Total number of words is 4213
    Total number of unique words is 1834
    34.4 of words are in the 2000 most common words
    47.4 of words are in the 5000 most common words
    54.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 21
    Total number of words is 4187
    Total number of unique words is 1891
    33.1 of words are in the 2000 most common words
    46.5 of words are in the 5000 most common words
    53.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 22
    Total number of words is 4184
    Total number of unique words is 1787
    36.1 of words are in the 2000 most common words
    48.6 of words are in the 5000 most common words
    55.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 23
    Total number of words is 4188
    Total number of unique words is 1748
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    48.3 of words are in the 5000 most common words
    54.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 24
    Total number of words is 4276
    Total number of unique words is 1758
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    47.5 of words are in the 5000 most common words
    54.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Drakula: angol regény - 25
    Total number of words is 3755
    Total number of unique words is 1667
    35.1 of words are in the 2000 most common words
    48.6 of words are in the 5000 most common words
    56.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.