Don Quijote de la Mancha - 21

Total number of words is 4248
Total number of unique words is 1826
35.2 of words are in the 2000 most common words
48.4 of words are in the 5000 most common words
54.4 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
töltött s nem élvezett még sohasem. Valóban még csak most látom be
igazán, hogy e világ minden boldogsága csak elmúlandó árny és álom, s
úgy hervad el, mint a mező virága. Oh te boldogtalan Montesinos! Oh
szerencsétlen Belerma! Oh siránkozó Guadiana, és ti Ruidera boldogtalan
leányai, kik annyit, de annyit sírtatok!
Sancho és az unokaöcs a legnagyobb figyelemmel hallgaták Don Quijote e
szavait, melyeket úgy ejtett ki, mintha végtelen fájdalommal szakasztaná
föl kebléből. Kérve kérték, magyarázza meg szavai értelmét s mondja el
nekik, mit látott odalenn ama pokolban.
– Ti pokolnak mondjátok? – kérdé Don Quijote – Oh ne mondjátok annak!
Nem arra méltó az, a mint majd rögtön meglátjátok.
Kérte őket, adjanak neki valamit enni, mert nagyon éhes. A vezető
pokróczát tehát a zöld fűre terítették, előszedtek mindent, a mit Don
Diego házának szivességéből dúsan megtömött tarisznyájok adhatott s
barátságos egyetértéssel mind a hárman odatelepedve, az uzsonnát és
vacsorát egy füst alatt költötték el.
A mint a falatozásnak vége volt, Don Quijote de la Mancha igy szóla:
– Egyitek se mocczanjon, fiaim, de hallgassatok mindnyájan feszűlt
figyelemmel:

XII. FEJEZET.
Don Quijote nagyszerű látományai a Montesinos barlangjában.
Délutáni négy óra lehetett, midőn a fellegek mögé rejtőzött nap,
meggyérített fényével és sugarainak mérséklésivel alkalmat nyujtott Don
Quijotenak, hogy minden forróság és egyéb kellemetlenség okozta akadály
nélkül mondhassa el rendkívül figyelmes két hallgatójának, mi mindent
nem látott a Montesinos barlangjában. Kezdé pedig ekképen:
– Körülbelől mintegy tiz tizennégy ölnyire e börtön mélyiben jobb kéz
felől egy üreg mélyed, mely van akkora hogy egy nagy kocsi elférne benne
öszvérestül. Némi csekély világosságot holmi távol hasadékoktól s
repedésektől kap, melyek nyilása a föld felszíne felé van. Ezt az
üreget, ezt a mélyedést akkor pillantottam meg, a mikor már-már
boszantott és bántott, hogy kötélre akasztva s a levegőben függve, mind
mélyebben és mélyebben megyek alá e sötét tájakra, a nélkül hogy
határozottan tudnám, utam hová és merre viszen. Elhatároztam tehát
magamban, hogy bemegyek e mélyedésbe s kissé megpihenek. Felkiáltottam
hozzátok, ne ereszszétek tovább a kötelet a mig nem mondom; ti azonban
hihetőleg nem hallottátok. Fogtam tehát a kötelet a mit ti mindegyre
alább bocsátottatok s kerekes tekercscsé összecsavargattam s azután
gondolatokba mélyedve ráültem s azt hánytam vetettem eszemben, hogyan
ejtsem szerít, hogy – ha most már senki nem fog is, – a mélységbe
alábocsátkozzam. A mig e gondolatokkal tépelődtem, egyszerre s egészen
váratlanul mély álom lepett meg, azonban csakhamar, midőn meg se
gondoltam volna, sőt most se tudom hogy s hogy nem: fölébredtem s ott
voltam egy olyan gyönyörű rétség kellős közepén, a melynél szebbet a
természet nem alkothat s a legragyogóbb emberi képzelem gondolatban sem
teremthet. Dörzsöltem, törülgettem a szememet, de láttam, hogy nem
alszom, hanem valósággal ébren vagyok. Mind a mellett megtapogottam
fejemet, mellemet hogy csakugyan én vagyok-e az ott, vagy valami üres
káprázat, a mi hozzám hasonlít. Azonban a tapintás, az érzés, a magammal
folytatott összefüggő beszélgetés mind arról győztek meg, hogy akkor is
az voltam, a ki most vagyok.
Egyszerre gyönyörű királyi palota tűnt szemembe, melynek falai mintha
tiszta, átlátszó kristályból volnának építve. Most egy nagy kapu
szárnyai nyíltak ketté s egy tisztes aggot láttam elé lépni, a ki
egyenesen felém tartott. Violaszín hosszú felöltő borítá, mely egész a
földig ért; vállára s mellére zöld atlasz gallér simúlt, fején milanoi
fekete föveget viselt, hófehér hosszú szakálla pedig egész övig ért.
Fegyver nem volt nála semminemű, hanem kezeiben igen is olvasó, melynek
szemei diónagyságúak valának, a hiszekegyek pedig akkorák, mint valami
középszerű strucztojás. Magatartása, járása, méltóságteljes s mégis oly
szelíd arczkifejezése, egyenként úgy mint összevéve, a legnagyobb
mértékben megleptek s bámulatra keltettek.
Odalépett hozzám s legelőször is megölelt szorosan, azután így szólott:
– Régóta várunk már reád, oh bajnok Don Quijote de la Mancha, régóta
kivántunk már látni mindnyájan, kik e magányba ide vagyunk bűvölve, hogy
te adj hírt a világnak a felől, mit rejt s mit foglal magában ez a mély
barlang, a melybe léptél s melyet Montesinos barlangjának mondanak; s mi
olyan hőstett vala, melynek megkísérlését egyes-egyedűl a te
győzhetetlen szíved s rendűletlen bátorságod számára tartogatták. Jer
velem, dicső bajnok, hadd mutogassam meg mindazon csodákat, a melyeket
az átlátszó palota magában foglal, a melynek én vagyok parancsnoka s
örökös őre, mert én magam vagyok ama régi lovag, ama bizonyos
Montesinos, a kiről a barlangot nevezik.
Alig mondá ki előttem, hogy ő ama Montesinos, azonnal azt a kérdést
intéztem hozzá, igaz-e a mit felőle odafen a világban beszélnek, hogy
nagy barátjának Durandartenak szívét egy kis tőröcskével kivágta keble
kellős közepéből s oda vitte jegyesének, Belerma kisasszonynak, a mint a
lovag halála órajában kivánta. Azt felelte, hogy ez tökéletesen igaz,
annak az egynek kivételével, a mit a tőrről mondanak, mert az nem tőr
volt s nem is kicsiny, hanem egy hosszú gyilok s hegyesebb akármilyen
árnál.
– Akkor hát bizonyosan a sevillai Ramon de Hocestől, a hires
fegyverkovácstól való gyilok lehetett – szóla közbe Sancho.
– Azt nem tudom – folytatá Don Quijote – azonban alig hiszem, hogy ez
készítette volna, mert hiszen Ramon de Hoces csak a minapában élt, míg a
roncesvallesi ütközetnek, a hol ez a szerencsétlenség történt, immár sok
száz esztendeje, s ezen elbüvöltek azóta vannak itt a barlangban.
Egyébiránt ki készítette azt a hegyes gyilkot s ki nem, az egészen
mellékes s a történet valóságán és egybefüggésén semmit sem változtat.
– Tökéletes igaz, – jegyzé meg a vezető – kérem, señor Don Quijote,
folytassa csak tovább, mert nem mondhatom ki eléggé, elbeszélése
mennyire érdekel.
– Magam is örömmel folytatom – viszonzá Don Quijote – s igy tehát el
kell mondanom, hogy a tiszteletre méltó Montesinos bevezetett a
kristálypalotába, a hol egy alacsony s rendkívűl hüvös teremben, a mely
egészen alabástromból van, egy igen művészileg faragott márványkoporsó
állt, melyben egy egész hosszában kinyujtóztatott lovagot láttam
feküdni, a ki azonban nem volt sem érczből, sem márványból vagy
jáspisból faragva, mint az más koporsókon szokás, hanem valóságos
csontból és húsból. Jobb kezét, a mely igen izmosnak, erősnek látszék,
ott tartá szíve oldalára fektetve, s még mielőtt akármit is kérdezni
tudtam volna, Montesinos meglepetésemet látva, a sírban fekvőre
irányzott tekintettel igy szóla:
– Ez az én Durandarte barátom, a korabéli kóborlovagság valóságos tükre
és virága. Őt, valamint engem is s velünk együtt sok másokat a franczia
varázsló, Merlin tart itt lebűvölve, kiről azt mondják, hogy az ördög
fia volt; én azonban azt hiszem, nem volt ő az ördögnek fia, hanem – a
mint mondják – egyben-másban, túltett ő még magán az ördögön is. Senkise
tudja azt, hogy s mikép varázsolt el bennünket, de majd kiderűl az is
annak idejében, a mely idő már nincs is nagyon messze a mint képzelem. A
mi fölött nem tudok eléggé csodálkozni, az, hogy bárha úgy tudom, mint
hogy most nappal van, hogy Durandarte az én karjaim közt lehelte ki
életét, s hogy halála után rögtön én magam vettem ki a szivét tulajdon
két kezemmel, s igazán mondom, többet nyomhatott két fontnál, mint a
természettudósok is azt tartják, hogy annak nagyobb a bátorsága, kinek a
szíve is nagyobb mint a kié kicsiny; minthogy ez így van s ez a lovag
csakugyan régesrégen meghalálozott: hogyan lehetséges tehát, hogy
néha-néha még most is úgy felnyög és felsóhajt mintha még élne.
Alighogy ezt kimondotta, a szánalomra méltó Durandarte nagy fenszóval
elkiáltá magát:
Oh hű rokon, Montesinos,
Arra kérlek utoljára,
Hogyha éltem már bevégzém
S lelkem a testből kiválla:
Vágd ki szívem e kebelből
Egy gyilok vagy tőr vasával
S vidd el aztán s adjad által
Jegyesemnek Belermának.
Minek hallatára a tisztes Montesinos térdre roskadt a szenvedő lovag
mellett s könnyes szemekkel így szóla hozzá:
– Igen, señor Durandarte, kedves, drága unokaöcsém, híven
megcselekedtem, a mit veszedelmünk ama szerencsétlen napján
parancsoltál. Kivettem szívedet, olyan jól a mint csak tudtam, s nem
hagytam belőle kebledben csak egy porczikát se; megtörölgettem egy finom
csipke kendővel s rohantam vele ló halálában Francziaországba,
minekutána téged eltettelek előbb a földbe, annyi keserves könnyhullatás
között, a mennyi arra is elég volt, hogy kezemet is tisztára mossam
piros véredtől. S nagyobb igazság okáért még azt is elmondom, lelkem
édes öcsém, hogy a legelső faluban, a mit Roncesvallesból távoztam után
értem, szívedet jócskán besóztam, hogy meg ne romoljon, s ha már egészen
friss nem lehet is, legalább száraz legyen, mire señora Belerma szine
elé érkezünk, a kit veled, velem s fegyvernököddel Guadianával, valamint
Ruidera asszonysággal és hét leányával, nemkülönben két unokahugával,
ugy szintén sok ismerősöddel s barátoddal együtt a bölcs Merlin itt tart
lebűvölve régóta. Ötszáz esztendejénél is több, hogy immár itt vagyunk,
de azért még senki sem halt meg közülünk, csak Ruidera asszonyság
leányai és unokái hiányzanak, a kik iránt szakadatlan sirásukért
Merlinnek bizonyára szánalomra kellett gerjednie, s megannyi tóvá
változtatta őket, miket az élők földén még ma is, kiváltképen pedig la
Mancha tartományában a Ruidera tavainak neveznek; a hét leány
Spanyolország hét királyáé, a két unokatestvér pedig azon szent
lovagrendé a mely szent Jánostól vette nevezetét. Guadianát
fegyverhordódat, a ki szintén siratta szerencsétlenségedet, hasonlóképen
folyóvá változtatták, mely az ő maga nevét viseli, s mikor ez a földnek
fölszinére jutott s meglátta a másik ég napját, annyira szívére vette,
hogy tőled távoznia kellett, hogy ujra alámerült a föld mélyébe;
minthogy azonban lehetetlen, hogy természetes folyásának ne
engedelmeskedjék, helylyel-közzel ujra elélép a föld alól, s ott
folytatja futását, hol a nap és az emberek láthatják. Vizökkel a már
említett Ruidera tavak is szolgálnak neki, és ezekkel, valamint a beléje
ömlő más egyebekkel, hatalmassá s nagygyá növekedve lép be
Portugalliába. Mindazáltal szomorúsága és buskomorsága csak meglátszik
rajta mindenütt s vizében sincsenek oly kitünő és keresett halak mint az
aranyos Tajóban, hanem csak nyiszletek és izetlenek. Mindazt, a mit most
elbeszéltem néked, óh drága rokonom, elmondtam én már akárhányszor is,
de mivel szavaimra sohase válaszolsz, azt kell hinnem, hogy vagy nem
hiszed, vagy nem hallod, a mit mondok, a mi nekem annyira fáj, hogy csak
isten a megmondhatója! Most azonban még egy ujságot akarok közölni
veled, a mi ha enyhülést nem fog is szerezni fájdalmadnak, nevelni
legalább bizonyára semmi szin alatt sem neveli. Tudd meg, hogy im itt
előtted (ha fölveted szemeidet magad is láthatod) ama nagy lovag áll, a
kiről a bölcs Merlin annyi fontos dolgot prófétált meg, az a Don Quijote
de la Mancha, a ki a mult századokénál is hatalmasabb minőségben
támasztotta fel ujra halottaiból a jelenkorban már már feledésbe merült
kóbor lovagrendet, s a kinek közbenjárásával és segítségével meglehet,
hogy mi is fel leszünk oldva a mi varázsunk bilincsei alól, mert a
nagyszerű hőstettek nagy emberek számára vannak tartogatva.
– S még ha úgy nem lenne is – viszonzá a szánalomra méltó Durandarte
bágyadt, tompa hangon, – még ha, mondom, úgy nem lenne is, oh drága
bátyám, csak türelem, s keverjük ujra a kártyát; – s azzal a másik
oldalára fordult s minden további szó nélkül megint az ő szokott
némaságába mélyedett.
E pillanatban nagy sirás, jajgatás hangzott fel, mély sóhajokkal s
keserves zokogással egyetemben. Arra fordultam s a kristály falon
keresztül láttam, hogy a másik teremben gyászoló leányok menete vonúl
két sorban, mindnyájan fekete ruhába öltözve s fejökön török módra fehér
turbánnal. A menet végén egy urnő jött, mert méltóságáról itélve
csakugyan urnőnek látszott, az is egészen feketében, fején azonban
széles és oly hosszu fehér fátyollal, hogy vége a földet csókolta. Ennek
a turbánja két akkora volt mint a többieké közt a legnagyobbik. Kezében
finom kendőcskét tartott, ebben pedig a mennyire kivehettem, egy mumia
szivet, annyira össze volt aszva és száradva. Montesinos elmondá, hogy a
gyászmenet Durandarte és Belerma cselédségiből áll, a kik gazdáikkal
együtt szintén ide vannak varázsolva s hogy a legutolsó, a ki a
kendőcskében a szivet viszi, az maga Belerma kisasszony, a ki
nőcselédeivel együtt hetenként négyszer tartja ezt a gyászmenetet, s
annyiszor éneklik, vagyis jobban mondva siratják el halottas éneköket az
ő unokaöcscsének holtteste és szerencsétlenül járt szíve fölött.
A vezető meg nem állhatta, hogy e szavaknál közbe ne szóljon:
– Még elképzelni is alig tudom, señor Don Quijote, hogy azon rövid idő
alatt, a mit nagyságod odalent töltött, hogyan láthatott s hallhatott
oly tömérdeket.
– Mennyi ideje, hogy alászálltam? – kérdé Don Quijote.
– Alig egy órája – viszonzá Sancho.
– Az lehetetlen! – felelt Don Quijote – mert ott ért az est és ott
virradtam meg, s ott ért ujra estve, reggel háromszor egymásután, ugy
hogy az én számításom szerint nekem három napot kelle töltenem ama távol
– s a mi szemeink elől elrejtett tájakon.
– Igaza lehet nagyságodnak – mondá Sancho – mert a miképen mind azon, a
mi nagyságoddal történt, a varázslat hagyta rajta a keze szenyjét;
meglehet, hogy a mi nekünk egy órának látszott, az odalenn három nap meg
három éjjel egy végben.
– Bizonyosan úgy lesz – viszonzá Don Quijote. –
– S evett-e valamit nagyságod ezen egész idő alatt? – kérdé a vezető.
– Nem ettem én egyetlen egy falatot sem – felelt Don Quijote – de sőt az
éhség még csak eszembe se jutott.
– Hát az elbüvöltek esznek-e? – kérde az unokaöcs.
– Nem esznek – viszonzá Don Quijote – bárha a közvélemény azt tartja
ugyan, hogy körmük, szakáluk és hajok még is meg szokott nőni.
– De hát aludni alusznak-e az elbüvöltek, uram? – kérdé Sancho.
– Egyátalában nem alusznak, – viszonzá Don Quijote – legalább az alatt a
három nap alatt, a mig én velök voltam, még csak a szemét se hunyta le
egyik se, de még én magam sem.
– Ide aztán az a példabeszéd csakugyan jól ide vág – jegyzé meg Sáncho –
barátjáról lehet az embert megismerni. Nagyságod is csupa merő
megbabonázottakkal, bőjtölőkkel, virasztókkal barátkozott, nem csoda hát
ha se nem evett, se nem aludt a míg közöttök vetyengett. De bocsásson
meg, nagyságos jó uram, ha kereken kimondom, hogy mind abból, a mit
nagyságodtól eddig hallottunk, Isten engem akár hová tegyen, hogy azt ne
mondjam az ördög: egy szó, mondom, kevés, de én annyit se hiszek el.
– Nem hiszi? – kérdé Don Diego unokaöcscse – hát hazudik-e Don Quijote
úr? De még ha hazudni akarna is, ugyan hogy lett volna ideje ennyi
tenger hazugságot kigondolni?
– Azt nem hiszem hogy az én uram hazudnék – mondá Sáncho.
– S ha nem, mit hiszsz tehát? – kérdé Don Quijote.
– Azt hiszem, – viszonzá Sancho – hogy az a Merlin, vagy azok a
varázslók, a kik ezt az egész hadat megboszorkányozták, a melylyel
nagyságod, a mint állítja, odalent találkozott és társalkodott, azok
babonázták bele képzeletébe vagy eszébe ezt az egész mesét vagy álmot, a
mit nekünk elbeszélt s a mit még ezentúl majd elbeszél.
– Az sem volna lehetetlen, Sancho – viszonzá Don Quijote – csakhogy még
sincs úgy, mert a mit elmondtam, azt mind a tulajdon két szememmel
láttam s kezemmel tapintottam. De hát ahhoz mit szólsz, hogy azon
számtalan sok csoda dolog közt a miket Montesinos mutatott (s a miket
utazásunk folytán majd mind elmondok, mert most nem mind ide valók)
mutatott egyebek közt három parasztleányt is, a kik ezen a mezőségen úgy
szökdécseltek s ugrándoztak mint a kecskék, s a kiket alig hogy
megpillantottam, mindjárt ráismertem az egyikben a páratlan Dulcinea del
Tobosora, a másik kettőben pedig arra a két parasztleányra a kikkel
Toboso előtt találkoztunk. Kérdeztem Montesinostól, ismeri e őket? Azt
felelte: nem ismeri, de azt gondolja, hogy valami elvarázsolt előkelő
kisasszonyoknak kell lenniök, mert csak néhány napja, mióta ide kerültek
a mezőségre. Ezen pedig én cseppet se csodálkozom, mert van itt akárhány
más előkelő személyiség is mind a régi, mind a jelen korból, a kik mind
mind ide e szomorú helyre vannak bűvölve. Ez lett gyászos sorsa
Dulcineának is!
A mint Sancho urának e szavait hallotta, azt hitte vagy az esze megy el
vagy meg kell pukkadnia nevettében. Jól tudta miben áll Dulcinea képzelt
elbüvölése s hogy az egész boszorkányságnak és varázslásnak ő volt a
mestere, a miből teljes bizonyossággal következtette, hogy urának
csakugyan nincs egy mákszemnyi józan esze, hanem teljes tökéletesen meg
van keveredve. Most tehát igy szóla hozzá:
– Igen szerencsétlen csillagzat alatt, igen rosz órában s igen
veszedelmes napon szállott alá nagyságod, kedves jó gazdám, a más
világra, s ugyancsak vesztére találkozott azzal a kötni való Montesinos
urral, a ki nagyságodat ilyen állapotban küldte aztán vissza mihozzánk.
Milyen ép ember volt nagyságod ide fent, mikor még teljesen meg volt az
esze úgy, a hogy az Isten megteremtette; akkor minden lépten nyomon a
legnyomósabb igazságokat mondta ki, a legjobb tanácsokat adta, most
pedig, láj, olyan sületlenségeket hadar össze, hogy nagyobbakat már
képzelni sem lehet.
– Sokkal jobban ismerlek, Sancho – viszonzá Don Quijote – semhogy
szavaiddal törődném.
– De még én sem ám a nagyságodéival – felelé Sancho – ha mindjárt itt
aprít is össze azért, a mit mondtam vagy még ezután is mondok, ha
nagyságod józanabbúl és okosabban nem beszél. De hát most, hogy immár
kibékültünk, ugyan kérem mondja csak nagyságod, hogyan s mikép ismert rá
a mi kegyelmes asszonyunkra? S ha beszélt vele, mit mondott s mit felelt
nagyságodnak?
– Arról a ruháról ismertem rá – viszonzá Don Quijote – a mit akkor is
hordott, mikor nekem te megmutattad. Megszólítottam, de ő semmit sem
válaszolt, sőt ellenkezőleg hátat fordított s olyan gyorsan elhaladt,
hogy a nyíl sem tudta volna utólérni. Utána akartam iramodni, s meg is
tettem volna, ha Montesinos azt nem mondja, soha se fáraszszam magamat,
úgy is mind hiába, azonfelül meg itt is már az ideje, hogy a mélységből
megint visszatérjek. Megmondta azt is, hogy annak idejében értésemre
adják, hogyan lehet a varázs alól Belermát, Durandartet s mind a többi
ott lévőt feloldani. De a mi minden itt látott s tapasztalt dolgok
között szivemnek legfájdalmasabban esett, az volt, hogy a mig Montesinos
hozzám e szavakat intézé, egyszer csak a nélkül, hogy láttam volna
merről, honnan, a boldogtalan Dulcinea egyik társa áll ott mellettem s
könnyekkel tölt szemmel, zavart, halk hangon ezt susogja: Asszonyom,
Dulcinea del Toboso csókoltatja nagyságod kezeit s kéri nagyságodat,
üzenje meg, hogy s mint érzi magát; minthogy pedig Dulcinea kisasszony
aprópénz dolgában nagyon meg van szorúlva, igen-igen szépen kéreti a
lovag urat, legyen olyan kegyes, s kölcsönözzön neki erre az ujdonat új
fejkendőre egy-két tallért, vagy a mennyit épen kölcsönözhet, s ő
becsülete szavára fogadja, hogy a lehető legrövidebb idő alatt
visszafizeti.
Ezen kivánság hallatára alig tudtam hová lenni bámulatomban és
csodálkozásomban. Tüstént Montesinos urhoz fordultam e szavakkal:
Lehetséges-e az, hogy az elbűvölt fejedelmi személyek pénz dolgában meg
legyenek szorúlva?
Mire ő így válaszolt:
– Higye meg nagyságod, señor Don Quijote de la Mancha, hogy az az
úgynevezett pénzszükség mindenütt érezhető; kihat az mindenkire, érzi
azt mindenki, s nem kiméli meg az még az elbüvölteket sem. S minthogy
Dulcinea del Toboso kisasszony ezt az egy tallért kéreti, a zálog pedig,
úgy látszik, elég jó, nincs mit tenni, mint oda kell adni, mert
kétségkívül igen nagy zavarban lehet.
– Zálogot nem fogadok el én – viszonzám – de annyit sem adhatok, a
mennyit kér, mert magamnak sincs több mindössze féltalléromnál (a mit a
minap te adtál nekem, Sancho, ha útközben alamizsnát kellene adnom
valahol). Ezt tehát a leánynak adtam s így szóltam hozzá: Mondja meg
asszonyának, jó leány, hogy teljes szívemből szánom és sajnálom
szegényt, s szeretném, ha a Dárius kincsével birnék, hogy minden baján
segíthessek. Azt is üzenem neki, hogy számomra nincs üdv, nincs
boldogság, a míg azt tudom, hogy ő ily szomorú s gyászos varázsnak van
alávettetve. Nem is lesz addig nyugodalmam, békességem, míg ezen nem
segítek, s kész vagyok megküzdeni a világ minden varázslójával, csakhogy
őt szenvedéséből fölszabadíthassam.
– Tartozik is vele nagyságod, kegyelmes asszonyomnak – mondá most a
leány, s átvette a pénzt, azonban a helyett, hogy köszönésül magát
mélyen meghajtotta volna, akkorát ugrott, hogy majdnem két ölnyire
libbent föl a levegőbe.
– Szentséges Istenem! – kiáltá föl e szavakra Sancho – hát még ilyen is
eshetik meg a világon! S ekkora hatalmok lehet a varázslóknak és
babonaságoknak, hogy az én uram józan eszét ilyen éktelen bolondsággá
tudják átvarázsolni? Oh uram, uram, az Isten szent szerelmére kérem,
gondoljon nagyságod magával s becsületével és ne adjon hitelt ezeknek a
sületségeknek, a mik az eszét úgy elvették, s elcsavarták. –
– Tudom, hogy a szeretet szól belőled, Sancho – mondá Don Quijote – s
mivel magad járatlan vagy a világ folyásának ismerésiben, azért látszik
neked mindjárt lehetetlennek minden, a mi csak némileg is eltér a dolgok
szokott rendjétől. De majd eljön az az idő, mikor, a mint már
említettem, beszélek neked az ott alant látottak felől egyet s mást, a
mi majd hitelt szerez az eddig elmondottaknak is, melyeknek igaz
valóságához sem kétség nem fér sem ellentmondás.

XIII. FEJEZET.
A szamárordítás története és a jós majom.
Don Quijote elbeszélése tovább tartott mint egész lenléte a Montesinos
barlangban, melyben beteges képzelődése az elmondott egész zagyvalékot
bizonynyal csak úgy álmodta. A hanyatlásnak induló nap őket is indulásra
serkenté, lóra ültek tehát s mentek, de még útközben is folytonosan a
barlang álmodott, vagy képzelt s igazaknak egyedül az egy Don Quijote
által tartott csodáiról beszélgetve.
Még folyton ezen társalgásba voltak elmélyedve, midőn egyszer csak egy
embert látnak magok után sietni, a ki nagyon sebesen jött gyalog s egyre
ütlegelte dárdákkal és alábárdokkal ugyancsak súlyosan megterhelt
öszvérét. A mint utólérte őket, nyájas jó estét mondott, de csakhamar
tovább sietett.
Don Quijote megszólítá:
– Álljon meg kissé, atyafi, úgy látszik szaporábban halad, mint öszvére
szeretné.
– Nem állhatok meg, uram – viszonzá az ember – mert ezekre a
fegyverekre, a miket öszvéremen látnak, holnap reggel már szükség lesz,
útam tehát nagyon sietős; Isten áldja meg az urakat. Hanem, ha
kiváncsiak tudni, miért viszem e fegyvereket: az éjszakát ott akarom
tölteni a remetelakon túl fekvő korcsmában. S ha talán egy úton jönnek
velem, ott majd találkozhatunk, a hol aztán csodadolgokat fogok
elbeszélni. Most pedig másodszor is Isten velünk!
S azzal úgy neki esett dorongjával megint az öszvérnek, hogy Don
Quijotenak nem nyílt többé alkalma megkérdezni, milyen csoda dolgokat
akar neki elbeszélni. Minthogy pedig a mi jó lovagunk mindjárt égett,
sőt lobogott a kiváncsiságtól, mihelyest csoda dolgokról tétetett
említés, most sem volt többé nyugta, hanem még ha egészen ellenkező
irányban kellett volna is haladniok kitűzött útjokkal szemközt, még
akkor is készebb lett volna megváltoztatni az irányt, csakhogy az igért
csodadolgokat meghallhassa; mennyivel inkább most tehát, a midőn egészen
egy úton haladtak. Sietteté is uti társait, Rocinante nagy keserüségére,
melynek szinte lépést kelle tartania a két utitárs futósabb barmával.
A nagy sietésnek az lőn aztán csakugyan eredménye, hogy kevéssel a
fegyver csomagot vivő ember után ők is beérkeztek a vendéglőbe, melyet
Don Quijote ezúttal, Sancho kimondhatatlan örömére, nem nézett
várkastélynak.
Alig tértek be, s Don Quijote a fogadóstól mindjárt ama dárdás és
alabárdos ember után tudakozódott; a fogadós azt felelte, hogy ott van
az istállóban és épen abrakol. A vezető és Sancho is hasonlóképen
cselekedtek aztán csakhamar, de az istállóban a jászol mellett a legjobb
helyet Rocinantenak hagyták.
Don Quijote pedig azonnal oda ment, a hová az ember után a fogadós
utasította. Ott is találta s felszólította, hogy elmondjon neki
okvetlenül mindjárt mindent, a mi felől az úton említés történt. Az
ember azonban így felelt:
– Több idő kell ahhoz, uram, aztán meg nem is lehet igy álltában
elbeszélni; engedje meg előbb, jó uram, hogy végezzem az abrakolást s
akkor hallhat tőlem olyan történetet, hogy tudom, csodálkozik!
– Ha csak az abrakolás hátráltatja – mondá Don Quijote – szivesen
segítségére leszek én magam is.
S azzal mindjárt hozzá látott az abrak rostálásához s a jászol
kikotrásához, a mi oly nagy leereszkedés volt, hogy az ember most már
kétszerte oly szívesen teljesítette kivánságát. Leült egy kőpadra, Don
Quijote meg melléje, körülöttök pedig hallgatóság gyanánt az unokaöcs,
Sancho Panza és maga a fogadós foglalván helyet, az ember így kezdé
eléadását:
– Előljárójában tudniok kell uraságtoknak, hogy a környékbeli egyik
faluban, mely e fogadótól mintegy négy mértföldnyire fekszik, egy
odavaló esküdt ember szamara, szolgálójának gondatlansága vagy rosz
akarata folytán elveszett, a mit nagyon is hosszas lenne hegyiről tövire
elmondani; elég az hozzá, hogy elveszett, s bár az esküdt mindent tűvé
tett is érte, csak nem tudták az ő szamarát megtalálni. Valami két hete
mult már, mióta közhirré lett, hogy a szamár elveszett, mikor egyszer a
piaczon a vesztes esküdtnek egy ugyancsak odavaló másik esküdt ember azt
mondja:
– Ide a borravalót, komám uram, megvan a szamár!
– Meg is adom szívesen, komám uram, csapunk tisztességes áldomást –
viszonzá a másik – de hát hol a szamár?
– Az erdőben – mondá, a ki megtalálta – ma reggel ott láttam, de nincs
rajta se nyereg, se semmi szerszámféle, s a mellett úgy lesoványodott,
hogy szinte megesik rajt az embernek a szíve. Haza is akartam terelni,
de már annyira elvadúlt s oly szilaj, hogy a mikor feléje mentem,
futásnak eredt s elrejtőzött az erdő legsűrűbb sűrűjébe. Ha akarja komám
uram, hogy elmenjünk érte mind a ketten, én tüstént itt leszek, csak ezt
a szamarat vezetem előbb haza.
– Bizony jó szívvel veszem – mondá a szamár gazdája – s vagy egyben vagy
másban majd megszolgálom komám uramnak.
Egy szó mint száz, a két belső ember tehát karonfogva neki indúlt az
erdőnek gyalog. S a mint odaértek arra a helyre, a hol úgy gondolták,
hogy megtalálják, bizony csak nem volt az ott, de se híre se hamva még
az egész környéken se, akármennyire keresték.
A mint látták, hogy semmikép se akadnak már nyomára, azt mondja a
tanácsbeli, a ki a szamarat látta, a másiknak:
– Megálljon csak, komám uram, jutott eszembe valami mesterség, a minek
segítségével ide csalogatjuk mi azt a szamarat, még ha a föld gyomrába s
nem csak az erdő sűrűjébe bujt volna is. Ez pedig abból áll, hogy én
csodálatosan jól tudom utánozni a szamárordítást s ha komám uram is ért
hozzá valami keveset, akkor úgy tekinthetjük, mintha már a markunkban
tartanók.
– Valami keveset? azt mondta komám uram? – szólt a másik. De lelkem
adta, úgy értek én hozzá, hogy senki különben; jobban mint az igazi
szamár.
– No majd meglássuk – viszonzá a másik tanácsbeli – mert én úgy
gondolnám jónak, hogy komám uram egy felűl kerülje meg az erdőt, én meg
más felűl, úgy hogy az egészet körüljárjuk, s közbe-közbe egyszer komám
uram ordít szamár módjára, egyszer meg én, s lehetetlen, hogy a szamár
meg ne halljon bennünket s ne feleljen, ha csak az erdőben van még.
Mire a szamár tulajdonosa így válaszolt:
– Annyit mondhatok, komám uram, hogy ez egészen helyre egy terv s méltó
a kegyelmed szép eszéhez.
S ezzel aztán közmegegyezés szerint külön válltak, de történetesen majd
egy és ugyanazon pillanatban fogtak az ordításhoz mind a ketten úgy,
hogy egyik a másik ordításától elámítva, oda siettek s megint
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Don Quijote de la Mancha - 22
  • Parts
  • Don Quijote de la Mancha - 01
    Total number of words is 3912
    Total number of unique words is 1929
    29.5 of words are in the 2000 most common words
    40.4 of words are in the 5000 most common words
    47.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 02
    Total number of words is 4167
    Total number of unique words is 1916
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    45.6 of words are in the 5000 most common words
    51.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 03
    Total number of words is 4176
    Total number of unique words is 1937
    33.8 of words are in the 2000 most common words
    46.6 of words are in the 5000 most common words
    53.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 04
    Total number of words is 4134
    Total number of unique words is 1924
    32.6 of words are in the 2000 most common words
    45.4 of words are in the 5000 most common words
    51.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 05
    Total number of words is 4120
    Total number of unique words is 1957
    32.7 of words are in the 2000 most common words
    45.5 of words are in the 5000 most common words
    51.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 06
    Total number of words is 4189
    Total number of unique words is 1939
    31.2 of words are in the 2000 most common words
    44.5 of words are in the 5000 most common words
    50.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 07
    Total number of words is 4165
    Total number of unique words is 1938
    32.0 of words are in the 2000 most common words
    45.0 of words are in the 5000 most common words
    51.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 08
    Total number of words is 4217
    Total number of unique words is 1830
    34.3 of words are in the 2000 most common words
    46.7 of words are in the 5000 most common words
    53.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 09
    Total number of words is 4060
    Total number of unique words is 1941
    31.0 of words are in the 2000 most common words
    43.2 of words are in the 5000 most common words
    49.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 10
    Total number of words is 4019
    Total number of unique words is 1815
    32.0 of words are in the 2000 most common words
    45.8 of words are in the 5000 most common words
    52.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 11
    Total number of words is 4201
    Total number of unique words is 1849
    34.1 of words are in the 2000 most common words
    46.7 of words are in the 5000 most common words
    53.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 12
    Total number of words is 4323
    Total number of unique words is 1805
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    46.8 of words are in the 5000 most common words
    53.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 13
    Total number of words is 4252
    Total number of unique words is 1909
    32.7 of words are in the 2000 most common words
    45.9 of words are in the 5000 most common words
    51.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 14
    Total number of words is 4209
    Total number of unique words is 1992
    32.5 of words are in the 2000 most common words
    44.3 of words are in the 5000 most common words
    50.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 15
    Total number of words is 4265
    Total number of unique words is 1857
    33.5 of words are in the 2000 most common words
    45.6 of words are in the 5000 most common words
    52.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 16
    Total number of words is 4255
    Total number of unique words is 1841
    33.1 of words are in the 2000 most common words
    45.3 of words are in the 5000 most common words
    51.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 17
    Total number of words is 4192
    Total number of unique words is 1908
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    46.4 of words are in the 5000 most common words
    51.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 18
    Total number of words is 4255
    Total number of unique words is 1809
    33.8 of words are in the 2000 most common words
    45.9 of words are in the 5000 most common words
    52.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 19
    Total number of words is 4165
    Total number of unique words is 1872
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    44.8 of words are in the 5000 most common words
    49.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 20
    Total number of words is 4215
    Total number of unique words is 1846
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    46.1 of words are in the 5000 most common words
    52.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 21
    Total number of words is 4248
    Total number of unique words is 1826
    35.2 of words are in the 2000 most common words
    48.4 of words are in the 5000 most common words
    54.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 22
    Total number of words is 4285
    Total number of unique words is 1845
    35.1 of words are in the 2000 most common words
    48.5 of words are in the 5000 most common words
    55.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 23
    Total number of words is 4273
    Total number of unique words is 1931
    32.1 of words are in the 2000 most common words
    44.8 of words are in the 5000 most common words
    50.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 24
    Total number of words is 4175
    Total number of unique words is 1844
    32.0 of words are in the 2000 most common words
    44.4 of words are in the 5000 most common words
    51.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 25
    Total number of words is 4189
    Total number of unique words is 1935
    32.0 of words are in the 2000 most common words
    45.1 of words are in the 5000 most common words
    51.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 26
    Total number of words is 4190
    Total number of unique words is 1831
    32.3 of words are in the 2000 most common words
    44.9 of words are in the 5000 most common words
    50.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 27
    Total number of words is 4214
    Total number of unique words is 1899
    32.1 of words are in the 2000 most common words
    43.8 of words are in the 5000 most common words
    50.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 28
    Total number of words is 4376
    Total number of unique words is 1798
    35.2 of words are in the 2000 most common words
    48.0 of words are in the 5000 most common words
    53.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 29
    Total number of words is 4251
    Total number of unique words is 1874
    32.7 of words are in the 2000 most common words
    44.3 of words are in the 5000 most common words
    50.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 30
    Total number of words is 4200
    Total number of unique words is 1936
    33.1 of words are in the 2000 most common words
    44.9 of words are in the 5000 most common words
    51.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 31
    Total number of words is 4200
    Total number of unique words is 1901
    32.8 of words are in the 2000 most common words
    45.6 of words are in the 5000 most common words
    51.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 32
    Total number of words is 4155
    Total number of unique words is 1962
    31.2 of words are in the 2000 most common words
    44.4 of words are in the 5000 most common words
    50.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 33
    Total number of words is 4119
    Total number of unique words is 1894
    32.3 of words are in the 2000 most common words
    43.9 of words are in the 5000 most common words
    50.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 34
    Total number of words is 4197
    Total number of unique words is 1905
    33.1 of words are in the 2000 most common words
    44.6 of words are in the 5000 most common words
    50.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 35
    Total number of words is 2568
    Total number of unique words is 1284
    37.2 of words are in the 2000 most common words
    49.7 of words are in the 5000 most common words
    55.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.