Don Quijote de la Mancha - 10

Total number of words is 4019
Total number of unique words is 1815
32.0 of words are in the 2000 most common words
45.8 of words are in the 5000 most common words
52.7 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
egészen halálnak vált, s jobbra-balra forgott nagy gyorsasággal,
folytonosan keresgélve; arról kelle azonban végre is meggyőződnie, hogy
a könyv csakugyan elveszett. Ekkor aztán mind a tiz körmével neki esett
a szakállának, tépte, marta magát s közbe-közbe öklével nagyokat ütött
homlokára.
– Mi baja az istenért? – kiálta fel a borbély – talán a kóbor
fegyverhordozóknak is az a kötelességök, hogy megbolonduljanak?
– Mi a bajom? – kiáltá viszont Sancho is majd nem kétségbeesve – hát az
a bajom, hogy egy szuszszal elvesztettem három olyan szamárcsikót,
melyek közül egy-egy többet ért egy várkastélynál!
– Hogyan értsük ezt? – kérdé a borbély.
– Elvesztettem azt a jegyzékkönyvet – viszonzá Sancho, – melybe a
Dulcineanak szóló levél bele volt irva, de bele volt irva uramnak még
egy sokkal fontosabb váltója is, melyben unokahugának meghagyja, hogy
nekem három szamárcsikót szolgáltasson át abból a négy vagy ötből,
melyek nála otthon vannak.
S ezzel elmondá, hogyan vesztette el szürkéjét.
A lelkész megvigasztalá, azt mondván neki, mihelyest urát megtalálják, ő
magára vállalja, hogy azzal ujra kiállíttassa a váltót, még pedig olyan
papiroson, a mint illik és szokás, mert a jegyzékkönyvecskékbe irt
váltók nem érvényesek és az ilyeneket nem kötelesség kifizetni.
Ezen aztán Sancho megnyugodott s azt modá, ha ez igy van: akkor nem
sokat törődik azzal, hogy a Dulcineának szóló levelet elvesztette, úgy
is majdnem szóról-szóra tudja könyvnélkül s ekkép leirathatja, a hol és
a mikor csak akarja.
– Mondja el tehát, Sancho barátom – szólt a borbély – hadd irjuk le
rögtön.
Sancho elkezdte a fejét vakarni, hogy a levél szavait eszébe juttassa;
majd egyik lábára állt, majd a másikra; most a földre nézett, aztán meg
föl az égre s már ujja bötykének majd felét elrágta, míg a szavaira
várakozók már-már türelmöket veszték; végre, nagy sokára ezt nyögte ki:
– Isten engem, tisztelendő lelkész úr, vigye az ördög azt a levelet, ha
én eszembe tudom juttatni; annyit tudok hogy így kezdődött:
„Nagyságos és vénséges Señora.“
– Nem vénséges – jegyzé meg a borbély, – ki az ördög irna olyan
bolondot? Bizonyosan fenséges vagy felséges.
– Az az, hogy a part üsse meg! – viszonzá Sancho – azután pedig
össze-vissza zagyvált benne heted–havat a sok jó egészségről és
betegségről, a mit neki kivánt s a mivel az egész levél tele volt, míg
utoljára is azzal fejezte be: alázatos szegény szolgája a Búsképű lovag.
Sancho Panzának kitűnő emlékező tehetségén a két utas nem kevéssé
mulatott, dicsérték is nagyon ügyességét, s a levelet még
kétszer-háromszor elmondatták vele, hogy ők is megtanulhassák könyv
nélkül s majd annak idejében papirra tehessék. Sancho el is mondta
készségesen, csakhogy persze minden ujabb alkalommal új meg új
sületlenségeket toldott hozzá, a mik azonban a magok furcsaságánál
fogva, kétségkívűl igen mulatságosak voltak.
Sancho elbeszéléséből egyébiránt azt is megértették, hogy Don Quijote
micsoda bohó igérettel, a sziget kormányzóságának kecsegtető reményével
birta rá Sanchot a kalandozásra, de kivették egyszersmind azt is, hogy
Sancho ezt egészen komolynak, igaznak s lehetségesnek tartja. Látva ezt,
fárasztani sem akarták magokat most azzal, hogy e badar igéret
lehetetlenségét szavakkal bebizonyítsák előtte; első teendőjöknek azt
tartották, hogy Don Quijotét tudják valami módon kicsalni utóbb még
igazán veszedelmessé válható helyzetéből, a melybe hóbortossága sodorta.
– Uramat a hegységből kicsalni? – kérdé Sancho, – de hiszen abból
semmisem lesz! Nem megy az egy tapodtat se onnét, míg én Tobosoból
választ nem hozok!
– Dehogy is nem – viszonzá a borbély, – jőjjön be velünk a fogadóba
Sancho; falatozzunk együtt s majd evésközben kitaláljuk valahogyan
módját, hogyan csaljuk ki a rengetegből.
– Ments isten, hogy én ide bemenjek! – mondá Sancho – a kóbor lovagok
fegyvernökeinek rettenetesen tiltva van, hogy vendéglőkbe szálljanak, ha
levelet visznek. Csak arra kérem uraságtokat, küldjenek ki ide a mezőre
valami kis ebédet, mert mi türés-tagadás, nálam bizony már nagyon delet
harangoznak.
A gonosz csont nem akarta bevallani, miért vonakodik annyira e
fogadótól.
– Sajnálom, hogy Sancho be nem jön – jegyzé meg erre a borbély nagyon
komolyan – no de, ő tudja mi a kötelessége. Mindenesetre rögtön küldünk
ki ebédet; mi pedig odabent bebocsátást kérünk Micomicona
herczegkisasszonyhoz, a ki bizonyosan be is bocsát bennünket, ha
meghallja mily jó hirt hoztunk.
Ezen szavakra nem csak Sancho Panza tátotta el szemit száját
csodálkozásában, hanem még a lelkész is olyan bámuló arczkifejezéssel
nézett Miklós mesterre, melyből világosan ki lehetett venni, ő sem érti
szavait. Valami különös furfangosság lehetett azokban. Nehogy pedig e
furfangosságot a netalán nyomban hozzá intézendő kérdések elárulják s
lappangó tervét s szándékát meghiúsítsák: a borbély illedelmesen
karonfogta a lelkészt, szemével hallgatást intett neki, s azután befelé
vezeté a vendéglőbe.
– Hm – mondá Sancho Panza, mikor egyedűl maradt – Micomicona
herczegkisasszony? Ki lehet az a Micomicona herczegkisasszony?
A lelkész talán ugyan e pillanatban épen ezen kérdést intézte már a
kapun belől a borbélyhoz e szavakban:
– Mondhatom, kedves komám uram, nagyon kiváncsivá tett ama
nyilatkozatával. Kicsoda az a Micomicona herczegkisasszony?
– Egy terv villant meg az agyamban, tisztelendő komám uram – viszonzá
Miklós mester – a melytől igen sok jót várok szándékunk szerencsés
kivitelére. Jerünk szobánkba, azonnal elmondom.
– Igazán kiváncsi vagyok hallani – mondá a lelkész.
Először Sanchonak rendeltek s küldettek ki valami ebédet, azután
elvonultak a vendégszobába, melyben elszállásolva voltak, s ott főzték
ki azon tervet, melynek sükeréről a következő fejezetben akarunk
szólani.

XIX. FEJEZET.
Micomicona királyi herczegkisasszony jelenik meg Don Quijote előtt.
– Ha már a mi szerencsétlen barátunk ennyire megháborodott – kezdé a
borbély – csakugyan alig hiszem, hogy balgatag vezeklése helyéről
egyenes uton ki lehessen hozni. Nekünk magunknak is a lovagság
ostobaságaihoz kell folyamodnunk.
– Osztozom nézetében, komám uram, – de a kérdés csak az: hogyan?
– Épen arra akarok felelni. Ugy-e tetszik emlékezni, hogy a mikor tegnap
este ide a vendéglőbe megérkeztünk, milyen szeretetre méltó
utitársaságot találtunk együtt a nagy szobában, a kikkel aztán egy
asztalnál együtt is vacsoráltunk.
– Nos? – kérdé a lelkész – tudom, hogy az az utitársaság még ma is itt
van, de hát mi köze Don Fernandonak és bájos nejének Dorottyának a mi
lovagunkhoz?
– Mi köze? – folytatá a borbély – csak egy kevés türelmet kérek. Tetszik
úgy-e arra is emlékezni, hogy mind Don Fernando, mind igazán méltán
bájosnak mondott neje, Dorottya, mily szivesen kérdezősködtek utunk
szándékáról, czéljáról?
– Hogy ne emlékezném, hiszen csak tegnap este történt.
– S tetszik emlékezni arra is, hogy e szép és nemeslelkű asszonyság mily
igazi részvéttel sajnálkozott a mi közös szerencsétlen barátunk fölött,
s mily jártasságot tanúsított a lovagság dolgaiban, abban a fellengzős,
czikornyás kikacskaringózott beszédmódban, a mi a lovagregényekben oly
gyakran eléfordúl s a melyet szegény Don Quijote barátunk is annyira
elsajátított, hogy majdnem mindig olyan válogatott, czifra szavakban
beszél?
– Mindenre, mindenre jól emlékszem, Miklós mester – mondá a lelkész
türelmetlenül – de még ebből mind nem tudom mi közük azoknak mi hozzánk.
– Mindjárt megtudja, tisztelendő komám uram. Csak egy pillanatnyi
türelmet kérek. Tetszik ugy-e végre arra is emlékezni, hogy az a kedves
asszony, mily szíve szerint sajnálta az elbódítottat, s mily melegen
mondá, hogy a mit csak megtehetne kigyógyítására, örömmel és készséggel
megtenné.
– Emlékszem; ugy volt; hiszen e szeretetteljes nyilatkozatáért még én
mondtam neki hasonló melegen kifejezett köszönetet.
– No már most – folytatá a borbély – van tehát itt a közelünkben egy
igazán előkelő, nemes gazdag, bájos és mindenek fölött jó szivű fiatal
urnő, a ki oly jártas a lovagregényekben, hogy akár maga is irhatna, a
mitől ugyan Isten mentse meg mind őt, mind a világot. Én tehát átmegyek
hozzájok; megkérem férjét, engedje meg – s megkérem az asszonyságot
magát, tegye meg azt: keresse fel magányában Don Quijote urat; adja ki
magát előtte Micomicona, vagy akármi manó királyi herczegkisasszonynak,
a kit országából az óriások elűztek, kérje fel a lovag urat, hogy
szálljon síkra azon óriással vagy óriásokkal az ő szent és igaz ügye
érdekében: s ha Dorottya ő nagysága ilyen módon megkéri: itt a nyakam,
ezt is elhagyom metszeni, ha Don Quijote úr rögtön lóra nem pattan s ugy
ki nem repül a vadonságból mint a pinty!
– Ördöge van komám uramnak, ezt jól eltalálta! – mondá a lelkész – ki a
manó is gondolta volna, hogy ez a terv süljön ki abból az imént említett
Micomicona névből. Ha valami, csakugyan ez lesz a legjóbb mód
szerencsétlen barátunkat elcsalni.
Első dolgunk tehát, hogy Don Fernando urat és kedves nejét e furfangos
tervnek megnyerjük.
– Kérelmünkkel pedig ne is késsünk – jegyzé meg a borbély – jerünk oda
rögtön.
Ugy is tettek. Átmentek mind a ketten azon vendégszobába, a hol Don
Fernando volt szállva nejével, s eléadták kérelmüket.
– Mindössze is néhány napi késedelmünkkel jár – mondá Don Fernando a
hozzá intézett kérésre – minthogy azonban úgy is csak mulatság és
szórakozás végett utazunk, e kis késedelem semmi komolyabb ügyben nem
fog bennünket akadályoztatni. Ha kedves nőm rááll a tréfára, én szivesen
beleegyezem.
– Hogy ne állnék – mondá Dorottya két kis kezével tapsolva örömében – ki
ne örülne királykisasszonynyá lehetni, – és tevé hozzá komolyabban – egy
nemes szivű emberen ily csekély szolgálattal talán még segíthetni is.
Miután ekképpen Don Fernandónak és nejének beleegyezése meg volt nyerve,
ujabb tervezés kezdődött, hogy a szándékolt tervet hogyan lesz
legczélszerűbb életbe léptetni. Először is abban állapodtak meg, hogy
Sancho Panzát fogják megnyerni magoknak, mint a ki nélkül semmire sem
mehetnének, mivel egyedül az tudja, hogy Don Quijote jelenleg hol
tartózkodik a hegységben. Ezt a borbély vállalta magára s a mint azonnal
meglátjuk, szerencsésen ki is vitte. Don Fernando megigérte, hogy ő lesz
nejének, vagy is jobban mondva, e mostani kalandban Micomicona királyi
herczegkisasszonynak udvarmestere. A borbély meg a lelkész is elkisérik
őket egy darabig, s azután majd csak utközben találkoznak velök, mintha
éppen véletlenűl találkoznának. Ők azután majd utvezetőkül ajánlkoznak,
s Micomicon királyságba arra vezetik Don Quijotét az ő szülőfaluja és
lakóhelye felé, ahol aztán lesz gondjok rá, hogy a kalandor lovag szépen
otthon csöppenjen.
Dorottya azonnal kész volt hozzáfogni az átöltözéshez. Igen díszes ruhát
öltött magára, felrakta ragyogó ékszereit, s igazán oly szép, oly
fejedelmi alak volt, hogy valósággal is beillett volna
királykisasszonynak. Ekkor átüzent a borbélyhoz, hogy most már hívhatja
Sancho Panzát, ő királyi herczegsége kész a kóbor lovag fegyvernökét
elfogadni. A borbély tehát rögtön kiment Sancho Panzához, a ki a
kiküldött izletes ebéd végeztével a fogadó körüli árnyas fák hűvesében
tartotta délutáni pihenőjét.
– Megbocsásson, barátom, hogy pihenésében zavarom – kezdé hozzá intézett
szavait a borbély – de nagy dolgok vannak készülőben. Micomicona
herczegkisasszony akar beszélni Sancho Panzával, Don Quijote de la
Mancha kóbor lovag úr fegyvernökével.
– Velem? – kérdé Sancho nagy szemeket meresztve – s ugyan mi lehet a
kivánsága?
– Bizonyosan nem tudom megmondani – viszonzá a borbély – csak annyit
tudok, hogy az ügy igen fontos lehet, mert alig hogy arról értesült ő
királyi fensége, hogy mi Don Quijote urat ismerjük, azonnal hozzánk
küldé udvarmesterét azon üzenettel: kérve kér a nagy egekre, vezessük őt
e jeles lovag elé. Mi azt feleltük, igen szivesen megtennők, de magunk
sem tudunk felőle többet, mint azt, hogy valahol a Sierra-Morena
vadonában tartózkodik; ámde hol és merre, arról csak fegyvernöke, a
szerencsénkre épen itt időző Sancho Panza tudna felvilágosítást
nyujtani. Ujra átizent tehát hozzánk: kérjük meg azt a derék
fegyvernököt, mert neki igen fontos beszéde van mind véle, mind főleg
gazdájával. Én magamra vállaltam, hogy kegyelmedet azonnal tudósítom;
jöttem is tehát s ezennel szívből kérem, jőjjön velem azonnal a királyi
herczegkisasszony elé.
Sancho Panza egy ideig gondolkozott. Mindazon igéretek, csodás meseszerű
történetek, nagy kitűntetések, gazdag megjutalmazások a miket előtte
gazdája oly gyakran emlegetett barangolások közben: mindazok egyszerre
megelevenedtek lelke előtt s mindazok egyhangulag azt tanácsolták, azt
javasolták neki: „Menj, hátha most ragyog föl szerencséd fényes
csillaga!“
S követte intésöket, és vele ment a borbélylyal; Rocinantet bátran ott
hagyta magára a legelőn, tudva, hogy sem el nem szökik, sem senki el nem
lopja még csak a bőriért sem.
Don Fernando, mintegy őrt állva, sétált fel s alá Micomicona
herczegkisasszony szobája ajtaja előtt.
– Ez az a fegyverhordozó, udvarmester úr – mondá a borbély odaérve hozzá
Sanchoval – a kivel ő királyi fensége szólni óhajt.
– Igen örvendek a szerencsének, testvér – viszonzá Don Fernando;
barátságosan kezet szorítva a fegyvernökkel – azonnal jelenteni fogom
asszonyomnak.
S tüstént bement Dorottyához.
– A cselédje igen becsülettudó – jegyzé meg Sancho e nyájas
fogadtatásra, – a milyen az úr, olyan a szolgája; ha ez megfordítva is
áll, akkor a herczegkisasszony nyájassága ellen sem lesz kifogásom.
– Magam is azt hiszem – mondá a borbély – mert eddig mindig csak a
legjobbat hallottuk felőle.
Alighogy e szavakat mondá, Don Fernando, a helyettes udvarmester ujra
megjelent, s belépésre kérte föl Sancho Panzát.
Sancho Panzán kívűl csak Don Fernando lépett be ismét, de a borbély,
nagy kiváncsisággal, az ajtó előtt várta be a fegyverhordó visszajöttét.
Sancho majd egy óranegyedig időzött a herczegkisasszonynál. Mi történt
ezen idő alatt odabent s mi nem, milyen igéretek s ajánlatok tétettek:
nem tudjuk megmondani. De annyi bizonyos, hogy a mint Sancho Panza a
szobából kilépett, arcza úgy csillogott, úgy ragyogott az örömtől, hogy
egy puskalövésnyiről észre lehetett volna venni rajt, hogy szíve
boldogságban uszik. Odaugrott a borbélyhoz, átölelte, megcsókolta,
azután meg a bokáját ütötte össze örömében s oly fenhangon, hogy
alkalmasint a szobában is meghallották, igy szóla:
– Eb megy már most Tobosoba, várhat én rám Dulcinea! Oda se nézek neki,
a mióta herczegkisasszonyok szorúlnak segítségemre.
– No’s, no’s? – kérdé a borbély hatalmasan tettetve a csodálkozást – mi
dolog történt Sancho?
– Jó! – viszonzá a kérdezett s egy teli erszényt csörgetett meg a
borbély előtt – ez a pecsétje, hogy jó dolog történt, s hogy jó
emberekre akadtunk.
– Hát a királykisasszony ő felsége?
– Olyan jó az, a szentem, mint a falat kenyér! Szépnek meg olyan szép,
mint a mennybéli angyalok! Ejnye de csak is takaros egy fehércseléd!
S azzal szó nélkül indult kifelé.
– Hová, hová ily sietve, atyafi? – szólítá meg most Sanchot a lelkész, a
ki a félig nyitott ajtó megől hallgatá Sancho szavait.
– Nyergelni, tisztelendő atyám – viszonzá a fegyverhordozó – megyünk,
indulunk, repülünk mindjárt gazdámhoz.
– Hogyan? – kérdé az előbbi – hát a tobosoi ut? A levél? Meg a felelet?
– Az az én gondom! – felelt Sancho hamis szemhunyorítással – azt csak
tessék rám bizni!
S azzal elsietett Rocinantehoz.
Félóra mulva uton voltak mindnyájan a Sierra-Morena felé. Sancho volt a
vezető, Dorottya lovagolt nyomában, Don Fernando e mellett, a lelkész és
a borbély meg csekély távolságban nyomukban, mintha nem is hozzájok
tartoznának, hanem csak esetleg ők is azon az uton mennének.
Az első éjszakát ott töltötték egy völgyi kis falucska igen tiszta
házikójában, a hol az egyszerű hegylakók, a legőszintébb s szivesebb
vendégszeretettel látták az utitársaságot. Don Fernando megkérte Sancho
Panzát, hogy utközben senkinek se említse a királykisasszony nevét és
magas méltóságát, mert az ilyen előkelő uraságok sokszor egészen
ismeretlenűl szeretnek utazni. S jó volt Sanchot erre figyelmeztetni,
mert bizony majd kifurta az oldalát még igy is, ki az, a ki az ő
társaságában utazik.
Másnap aztán jó reggel megint utnak indultak s még e nap dele táján
odaérkeztek, a hol a Sancho által elpotyogatott rekettyék kezdődtek.
– Most már egészen jó nyomon vagyunk – mondá Sancho – s nem sokára
czélnál leszünk.
Itt tehát a lelkész meg a borbély egészen elmaradtak a társaságtól s
csak messziről kisérték szemmel az előttök haladókat.
Valami háromnegyed mérföldnyire nyomultak még előre, mikor aztán Don
Quijotet csakugyan megpillantották a szirtes, sziklás, zordon
vadonságban.
– Ott van, ő az! Sugár alakjáról is ráismerhet fenséged – mondá Sancho,
mutató ujját Don Quijote felé tartva.
Mihelyest Dorottya a lovagot megpillantotta, rögtön megcsapkodta
paripáját, a miben férje is követte példáját, úgy hogy nemsokára egészen
ott voltak a lovag előtt.
Don Quijote ámult-bámult érkezésökön, de még jobban azon, hogy a mint
odarobbantak eléje, az udvarmester leugrott paripájáról. Dorottyát
leemelte, a ki nagy illedelmesen leszállt s oda térdelt Don Quijote
lábaihoz.
A lovag minden áron fel akarta emelni, a királyleány azonban folyton
térden állva ekkép szóla hozzája:
– Nem kelek föl előbb, oh bátor és nagyhatalmu lovag, míg jóságod és
udvariasságod egy olyan kegyben nem részesít, mely saját személyed
dicsőségére és becsületére, valamint más részről javára fog válni azon
hajadonnak, kinél szorongatottabb és megkeserítettebb nincs a nap alatt!
És ha a te hős karodnak ereje csakugyan oly hatalmas mint halhatatlan
hired hangja hirdeti: nem fogod elutasítani magadtól azon szerencsétlen
hölgyet, kit oly nagy messze földről vonzott ide dicsőséges neved
illatárja s ki balsorsának te nálad keresi vigasztalását.
Ez már olyan beszéd volt, a mi Don Quijote szivét, fülét egyaránt a
legeslegteljesebben gyönyörködteté.
– Egy szó kevés – viszonzá a lovag – de én annyit sem fogok mondani,
szépséges urnő, sem panaszodból többet meghallgatni mindaddig, a míg a
földről fel nem kelsz.
– Nem fogok fölkelni, señor – felelt a királykisasszony – míg a te
udvariasságod meg nem igéri azt a jotéteményt, a melyért esedezem.
– Megigérem és megfogadom – viszonzá Don Quijote – azon feltétel alatt,
ha beteljesítése nem válik kárára és ártalmára királyomnak,
szülőházamnak és azon hölgynek, a ki szívem és szabadságom kulcsát
tartja kezében.
A míg ezen hosszadalmas udvariaskodások és illedelmeskedések folytak,
ezalatt Sancho Panza is odaérkezett, leszállt Rocinanteról s urához
lépve, tiszteletteljesen kezet csókolt; egyszersmind azt susogta:
– Én is megjöttem, jó hirrel. A mi pedig azt a kérelmet illeti, bátran
megigérheti nagyságod, a miért ez a kisasszony könyörög, mert az egész
csak gyerekség. Mindössze is egy silány óriást kell a lábáról leütni, s
a ki ezt kéri, az a magas Micomicona herczegkisasszony, az étiopiai nagy
Micomicon birodalomnak királynője.
– Bárki legyen is – viszonzá Don Quijote – megteszem a mi kötelességem s
a mit lovagtisztem megenged vagy parancsol.
S ezzel a királyleányhoz fordulva így szóla:
– Keljen fel bájoló szépséged, mert ime én kész vagyok megtenni mindazt,
a mit tőlem kérni méltóztatik.
– Azért esedezem tehát – mondá a királykisasszony, – nagylelkű személyed
jöjjön velem azonnal oda, a hová vezetendem, de egyszersmind igérje meg,
hogy mindaddig semmi más kalandba, sem kérés teljesítésébe nem
bocsátkozik, míg boszut nem áll helyettem azon árulón, a ki minden
isteni és emberi jog megvetésével, álnokúl bitorolja királyságomat.
– Ugy legyen, kész vagyok e kivánságot teljesíteni – viszonzá Don
Quijote – s e pillanattól kezdve, señora, bátran elűzheted leverő
busongásodat s új örömre és erőre keltheted hervadó reményedet, mert
Isten és az én karom segítségével nem sokára vissza lészsz helyezve
királyi birodalmadba s elfogadhatod ujra ősi és terjedelmes királyságod
trónusát, daczára és megszégyenülésére mind azon gazoknak, a kik csak
egy szóval is ellenmondani akarnának. Most pedig rajta! Dologra, mert a
mint mondani szokás, – késedelem veszedelem.
A megvigasztalt királykisasszony váltig tusakodott, hogy kezet csókol
neki; azonban Don Quijote, a ki csakugyan illedelmes és udvarias lovag
volt, ebbe semmi áron bele nem egyezett s a helyett fölemelte a hölgyet,
odavezette paripájához, majd urias hangon megparancsolá Sanchonak, hogy
abban a nyomban nyergelje meg Rocinantet s szolgáltassa kezéhez
fegyvereit.
Sancho levette a fegyvereket, melyek diadal-jelvények gyanánt az egyik
fára voltak akasztva, azután megszorítá Rocinante terhellőjét, nyomban
reá fölfegyverezte gazdáját, ki is, mihelyt fegyverben állt, azonnal így
szóla:
– Isten nevében előre tehát, hogy e nagy urnő baján segíthessünk.
Azzal felpattant Rocinantera, valamint Don Fernando is, ki mindeddig
némán, szótlanul, de azért igen jól játszotta a részvevő udvarmester
szerepét, – s csak a szegény Sancho maradt gyalog, a ki most ujra
keservesen megbánta, hogy a szürke oda van, melynek újfent nagyon érezte
hiányát.
Mindazáltal csakhamar kiverte fejéből a szomorúságot, a mikor arra
gondolt, hogy ura már útban van, de sőt talán már a markában is tartja a
császári méltóságot, mert még csak el se képzelhette, hogy a majd
diadalmas lovag nőül ne vegye ezt a királyi herczegasszonyt s legalább
is Micomicon királyává ne legyen. Csupán egy dolog ütött szeget a
fejébe, nevezetesen az, hogy az az ország a szerecsenek földén fekszik,
s így tehát mindazok, a kik jobbágyai gyanánt esnek, bizonyára mind
feketék lesznek. Azonban a mily találékony elméjü volt, csakhamar
kieszelte hogyan lesz legjobb ezen a bajon segíteni, s így szóla
magában:
– Törődöm is én azzal, ha az én alattvalóim mind csupa merő szerecsenek
is! összenyaláboltatom az egész csomót s áthozatom minden pereputtyostól
Spanyolországba s itt eladom; megveszik készpénzen s árukon olyan
tisztességes birtokot vagy hivatalt vásárlok, hogy bú nélkül megélek
holtom napjáig. Nem vagyok én sült bolond, sem pedig olyan tökkel ütött
fejü, hogy el ne tudnék adni egy füttyre tiz-tizenkét ezer alattvalót;
istenemre mondom, öregit apraját úgy tovaröpítem mint a pinty s ha olyan
feketék is mint maga az ördög, majd tudok én csinálni belőlök fehér
tallérokat, sárga aranyokat. Csak ide velök, már is viszket a tenyerem!
Igy aztán annyira belemerűlt a gondolkozásba s a boldog megelégedésbe,
hogy föl se vette a gyaloglás kellemetlenségét.
A lelkész és a borbély – jó távolról bár – holmi sűrű bokrok megől
szemlélték mindezt, míg végre szükségesnek látták, hogy ők is
elélépjenek s a társasághoz csatlakozzanak.
– Igen ám – mondá a lelkész – de nem lesz-e Don Quijote úrnak feltűnő s
nem ád-e okot valami gyanura ha minket is egyszerre itt lát, mintha az
égből cseppentünk volna ide.
– Bizza ezt rám, tisztelendő komám uram! – mondá a furfangos borbély –
tudok én az ő nyelvén!
S azzal ők is előre rugtattak.
Alighogy aztán egymást az uton megpillantották, a borbély mindjárt teli
torokkal elkiáltá magát:
– Oh hála, hála a nagy égnek, csakhogy megint elméjén van a nemes, a hős
lovag, a mi tisztelt barátunk Don Quijote de la Mancha!
Don Quijotet rendkivül meglepte kedves barátainak e váratlan
megjelenése. Odasietett hozzájok, megölelte őket s nagy csodálkozással
kérdé mi hozta ide őket e rengetegbe?
– Hát Sancho Panza nem mondta meg nagyságodnak? – kérdé a borbély
tettetést szinlelve.
– Sancho ép az imént érkezett e helyre – viszonzá Don Quijote –
megérkezte óta pedig annyi rendkivüli esemény történt itt, hogy azóta rá
sem értem vele a magam ügyeiről beszélni.
– Nagyságod fegyvernöke – folytatá most a borbély, a ki megigérte
Sanchonak, hogy tisztára mossa gazdája előtt a tobosói út
megszakasztásáért – Sancho Panza Tobosoba vitt valamely fontos levelet.
Utközbe beszólott hozzánk is s szívreható előadásából értesültünk mind
arról, hogy távozása óta mennyi hőstettet vitt nagyságod végbe, mind
arról, hogy igazi lovaghoz méltón, most mennyire elment az esze, hogyan
őrjöng e vadonban s milyen szörnyüséges bukfenczeket hány, bolondsága
nagyobb bizonysága okáért. Meghallani e rém-híreket, nagyságodat
szívünkből megszánni, s azonnal elhatározni, hogy kerüljön életünkbe
bár, mi felkeressük nagyságodat s ha csak lehet megvígasztaljuk s maga
kimélésére kérjük: ez mind egy pillanat műve volt, a mit aztán rögtön
végre is hajtottunk. Jöttünk Sancho Panza utasítása nyomán s Istennek
hála, hogy jövetelünk nem történt hiába, hanem csakugyan megláthattuk
nagyságodat, még pedig sokkal épebben, semmint reménylettük.
– És sokkal fontosabb utban, semmint még csak tegnap akár én magam is
gondolni mertem volna – jegyzé meg Don Quijote. Fogadják, uraim, szíves
részvétökért forró köszönetemet, s azon kijelentésemet, hogy én is
kimondhatatlanul örvendek, hogy utunknak legalább azon részén, melyen
együtt haladunk, önök kedves társaságát élvezhetem.
S azzal néhány szóban, de igen büszke magatartással elmondta, hogy ő
jelenleg Micomiconba készül, a hová ezen magasságos úrnő vezeti.
– Oh, hisz akkor egész hazáig együtt megyünk! – kiáltá fel a lelkész
örömmel.
– Mert ugy-e a mi falunkon kell magosságodnak átmennie – vette át a szót
a borbély – s onnan aztán Carthagena felé folytatja útját, a hol
kinálkozó alkalommal hajóra szállhat s ha a szél kedvező lesz, a tenger
csendes és vihartalan, nem sokkal kevesebb mint kilencz esztendő alatt
ott lehet a nagy Meona, akarom mondani Meotis tavánál, a mely mintegy
száz napi járó földre van az említett országtól.
– Uraságod csalódik – viszonzá Dorottya királykisasszony – mert nincs
még két esztendeje sem, hogy hazulról eltávoztam, s igazán mondhatom az
idő sohasem kedvezett, mindazáltal még is elértem azt, a mit annyira
óhajtottam látni, tudniillik señor Don Quijote de la Manchát, a kinek
hírét azonnal meghallottam mihelyt a spanyol földre léptem s ez a hír
arra össztönzött, hogy nyomban fölkeressem s magamat udvariasságába
ajánljam s az ő győzhetetlen karjának hősiségére bízzam igazságos
ügyemet.
– Ne tovább, ne tovább, fenséges herczegné! – szóla közbe Don Quijote –
én ellensége vagyok minden hízelgésnek. S bárha ez az elismerés nem
hízelgés is, mégis csak sérti az én füleimet, én egyedül annyit
mondhatok s igérhetek, kegyes úrnő, hogy akár legyen bátorságom akár se,
azt, a mi megvan kész vagyok egész éltem szakadtáig magasságod
szolgálatára felajánlani. Ezzel tartozom a szükségben szenvedőnek, ezt
követeli s parancsolja lovag tisztem, mely épen azt rendeli, hogy a
sanyargatottakat gyámolítsam s a gonosztévőket üldözzem, sőt irtsam a
földszinéről.
– Ejnye, be kár tehát, – mondá most a borbély, a ki leczkét akart
tartani Don Quijotenak – hogy azt a bolondot ki nem kergette nagyságod
legalább ebből az országból, a ki a mi utazásunkat olyan bizonytalanná s
olyan aggodalmassá tette.
– S ki volt az? – kérdé Don Quijote lovagias felgerjedéssel.
– Valami eszeveszett kóborló – folytatá a ravasz támadó – a ki elég
balgatag volt egy csoport gályára kisért fegyenczet, czégéres
gazembereket méltán reájok vert lánczaikból felszabadítani. Bizonyosan
czimboraságban állt velök, máskülönben ilyen gonoszságot nem lehetett
volna végrehajtani. Ezek a rablók azóta itt csatangolnak a vidéken,
különösen valami Gines de Pasamonte egészen járhatatlanokká teszi az
utakat, mert kifoszt, megrabol mindenkit, a kivel uton-utfélen szembe
találkozik. Egész utunkon rettegnünk kellett tőle, s mi tagadás, pokolra
kivántuk azt a hóbortos bolondot, a ki ezt az akasztófavirágot
megérdemlett büntetése alól felszabadította s általa annyi ártatlan és
becsületes ember nyugodalmát elrabolta.
A lovag minden szónál mássá meg mássá változott szinében. Egy világért
sem merte volna bevallani, hogy azoknak a derék ficzkóknak ő volt a
szabadítója.
Sancho Panza azonban, mihelyt a Gines de Pasamonte nevét említeni hallá,
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Don Quijote de la Mancha - 11
  • Parts
  • Don Quijote de la Mancha - 01
    Total number of words is 3912
    Total number of unique words is 1929
    29.5 of words are in the 2000 most common words
    40.4 of words are in the 5000 most common words
    47.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 02
    Total number of words is 4167
    Total number of unique words is 1916
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    45.6 of words are in the 5000 most common words
    51.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 03
    Total number of words is 4176
    Total number of unique words is 1937
    33.8 of words are in the 2000 most common words
    46.6 of words are in the 5000 most common words
    53.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 04
    Total number of words is 4134
    Total number of unique words is 1924
    32.6 of words are in the 2000 most common words
    45.4 of words are in the 5000 most common words
    51.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 05
    Total number of words is 4120
    Total number of unique words is 1957
    32.7 of words are in the 2000 most common words
    45.5 of words are in the 5000 most common words
    51.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 06
    Total number of words is 4189
    Total number of unique words is 1939
    31.2 of words are in the 2000 most common words
    44.5 of words are in the 5000 most common words
    50.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 07
    Total number of words is 4165
    Total number of unique words is 1938
    32.0 of words are in the 2000 most common words
    45.0 of words are in the 5000 most common words
    51.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 08
    Total number of words is 4217
    Total number of unique words is 1830
    34.3 of words are in the 2000 most common words
    46.7 of words are in the 5000 most common words
    53.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 09
    Total number of words is 4060
    Total number of unique words is 1941
    31.0 of words are in the 2000 most common words
    43.2 of words are in the 5000 most common words
    49.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 10
    Total number of words is 4019
    Total number of unique words is 1815
    32.0 of words are in the 2000 most common words
    45.8 of words are in the 5000 most common words
    52.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 11
    Total number of words is 4201
    Total number of unique words is 1849
    34.1 of words are in the 2000 most common words
    46.7 of words are in the 5000 most common words
    53.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 12
    Total number of words is 4323
    Total number of unique words is 1805
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    46.8 of words are in the 5000 most common words
    53.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 13
    Total number of words is 4252
    Total number of unique words is 1909
    32.7 of words are in the 2000 most common words
    45.9 of words are in the 5000 most common words
    51.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 14
    Total number of words is 4209
    Total number of unique words is 1992
    32.5 of words are in the 2000 most common words
    44.3 of words are in the 5000 most common words
    50.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 15
    Total number of words is 4265
    Total number of unique words is 1857
    33.5 of words are in the 2000 most common words
    45.6 of words are in the 5000 most common words
    52.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 16
    Total number of words is 4255
    Total number of unique words is 1841
    33.1 of words are in the 2000 most common words
    45.3 of words are in the 5000 most common words
    51.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 17
    Total number of words is 4192
    Total number of unique words is 1908
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    46.4 of words are in the 5000 most common words
    51.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 18
    Total number of words is 4255
    Total number of unique words is 1809
    33.8 of words are in the 2000 most common words
    45.9 of words are in the 5000 most common words
    52.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 19
    Total number of words is 4165
    Total number of unique words is 1872
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    44.8 of words are in the 5000 most common words
    49.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 20
    Total number of words is 4215
    Total number of unique words is 1846
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    46.1 of words are in the 5000 most common words
    52.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 21
    Total number of words is 4248
    Total number of unique words is 1826
    35.2 of words are in the 2000 most common words
    48.4 of words are in the 5000 most common words
    54.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 22
    Total number of words is 4285
    Total number of unique words is 1845
    35.1 of words are in the 2000 most common words
    48.5 of words are in the 5000 most common words
    55.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 23
    Total number of words is 4273
    Total number of unique words is 1931
    32.1 of words are in the 2000 most common words
    44.8 of words are in the 5000 most common words
    50.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 24
    Total number of words is 4175
    Total number of unique words is 1844
    32.0 of words are in the 2000 most common words
    44.4 of words are in the 5000 most common words
    51.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 25
    Total number of words is 4189
    Total number of unique words is 1935
    32.0 of words are in the 2000 most common words
    45.1 of words are in the 5000 most common words
    51.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 26
    Total number of words is 4190
    Total number of unique words is 1831
    32.3 of words are in the 2000 most common words
    44.9 of words are in the 5000 most common words
    50.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 27
    Total number of words is 4214
    Total number of unique words is 1899
    32.1 of words are in the 2000 most common words
    43.8 of words are in the 5000 most common words
    50.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 28
    Total number of words is 4376
    Total number of unique words is 1798
    35.2 of words are in the 2000 most common words
    48.0 of words are in the 5000 most common words
    53.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 29
    Total number of words is 4251
    Total number of unique words is 1874
    32.7 of words are in the 2000 most common words
    44.3 of words are in the 5000 most common words
    50.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 30
    Total number of words is 4200
    Total number of unique words is 1936
    33.1 of words are in the 2000 most common words
    44.9 of words are in the 5000 most common words
    51.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 31
    Total number of words is 4200
    Total number of unique words is 1901
    32.8 of words are in the 2000 most common words
    45.6 of words are in the 5000 most common words
    51.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 32
    Total number of words is 4155
    Total number of unique words is 1962
    31.2 of words are in the 2000 most common words
    44.4 of words are in the 5000 most common words
    50.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 33
    Total number of words is 4119
    Total number of unique words is 1894
    32.3 of words are in the 2000 most common words
    43.9 of words are in the 5000 most common words
    50.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 34
    Total number of words is 4197
    Total number of unique words is 1905
    33.1 of words are in the 2000 most common words
    44.6 of words are in the 5000 most common words
    50.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Don Quijote de la Mancha - 35
    Total number of words is 2568
    Total number of unique words is 1284
    37.2 of words are in the 2000 most common words
    49.7 of words are in the 5000 most common words
    55.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.