Csongrádmegyei gyüjtés; Magyar népköltési gyüjtemény 2. kötet - 10

Total number of words is 3403
Total number of unique words is 1781
25.2 of words are in the 2000 most common words
35.1 of words are in the 5000 most common words
41.1 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
Hinta!
Palinta!
Karácsonyi
Kis Kata!
II.
Ėgy üveg alma,
Két üveg alma,
Három üveg alma,
Négy üveg alma,
Öt üveg alma,
Hat üveg alma,
Hét üveg alma,
Nyó’cz üveg alma,
Kilencz üveg alma,
Tíz üveg alma.
Tíz, tíz, tiszta víz,
Ingöm, gatyám csupa víz.
Szá’jj lė barát a híntárúl,
Nem a tė pé’zöd ára!
Pé’zöm ára, pé’zöm ára,
Száz forintom ára!
Kis kertöt csinálok,
Abba rúzsát űltetök;
Lánnak való a rúzsa,
Legénnek a bokréta.
III.
Ėgy, érik a megygy,
Kettő, feneketlen teknyő,
Három, én bizon nem várom,
Négy, biz’ oda nem mégy,
Öt, esik a köd,
Hat, hasad a pad,
Hét, múlik a hét,
Nyó’cz, üres a pó’cz,
Kilencz, Kis Ferencz,
Tíz, tiszta víz,
Tekenyőbe’ bugyborék.
Két csuprot összekoczogtatunk,
Avval harangozunk,
IV.
Ėgy,
Kettő,
Három,
Négy,
Öt,
Hat,
Hét,
Nyó’cz,
Kilencz,
Tíz.
Tekenyőbe’ tiszta víz,
Kis kertöt locsolni.
Minek az a kis kert?
Tököt termeszteni.
Minek az a tök?
Disznókat hízlalni.
Minek az a disznó?
Hájat szödögetni.
Minek az a háj?
Szekereket, kocsikat
Vélle kenögetni.
Minek az a kocsi?
Asszonyokat, lányokat
Rajta hordogatni.
Hová kívánkozol?
A kakas-űlőbe,
Még annál is fölyebb,
Torom tetejibe!
_(S ekkor a hintázót jól fellökik.)_

119.
Csön, csön gyűrű,
Kallan gyűrű,
Nállad, nállad
Arany gyűrű.
Kérd ki, kérd ki
Kis fijátúl,
Ellenbéli
Szomszégyátúl.
Itt csörög.
Itt pattog,
Ettűl kéröm,
Ez agygya ki,
Salyátáné,
Bodzáné,
Kis királyné,
Kapitánné,
Vesd ki Csutoráné!
Az arany dáré,
Dáspitáré,
Szőlő görbicz
Görbicz kóró,
Sárkány,
Sárfé,
Lapta-bél,
Bubuczki!
Tök, tök dinnye,
Bodrog dinnye,
Ző’d ága,
Ző’d levele,
Piros bora,
Borhajtója.
Én tudom,
Ángyom tugygya,
A ki tugygya,
Ki nė mongya!
Bubuczki!
_(A gyermekek összetett tenyérrel sorba űlnek, egy, szintén összetett
tenyerét, melyben egy gyűrű van, mindegyik tenyerében végig huzza s a
gyűrűt valamelyiknek kezében hagyja. Ekkor egy másik elkezdi a fennebbi
verset mondani, mindenik soránál másikra mutat, kire az utólsó sor esik:
az kinyitja markát, ha nincs nála a gyűrű: az előbbi a mondókát ujra
kezdi; ha pedig nála van, az a ki kereste, a megtalált gyűrüt az elöbbi
mód szerint eldugja, s emez, a kinél volt, kezdi keresni, míg rá nem
talál. Igy folytatják tovább.)_

120.
Ėgy ágy hagyma,
Hatvan dinnye,
Cserép a feneke.
Lėány, lėány, hun a tyúknak a fija?
Széjjel ide szalada.
Csűr ide, csűr amoda,
Koczkivári dombra. –
Az erdélyi vajda
Ėgy tábort indíta,
Az ű táborába
Ėgy asszont kivána.
Hívassunk!
Hívassunk! –
Gyűjjön ki kend asszony!
_(A leány gyermekek körbe állanak, kettő a körben állókat kivülről
kerűlgeti, a második az első befont haját fogja. A körben állók dalolják
a dalt, melynek végeztével az első körűl járó kiránt egyet a körből s
annak helyére áll, ez pedig megfogja a másik haját, ki előbb az elsőét
fogta s a játékot tovább folytatják.)_

121.
Arany lilijomszál
Ugorgy a Dunába,
Támaszd mög ó’dalad
Az egész világba,
Símítkozzál,
És mögmosgyál,
És mögtürűlközzél!
_(A gyermekek körbe állanak, egy a kör közepére; mikor vége a dalnak, a
középen álló megtörölközik valamelyiknek a kötőjébe, s emez áll a
középre, amaz pedig ennek a helyére, s a dalt ujra kezdik.)_

122.
_(Egy gyermek, a kertész, a többi gyermekeket sorba űlteti, jön egy
útas, megáll a kertész előtt s igy szól:)_
_Utas:_
Kakas isten jó napot!
_Kertész:_
Récze, rucza fogagygya!
Mér’ gyüttél?
_Utas:_
Dinnyéér’.
_Kertész:_
Mos’ vittél.
_Utas:_
Pap kutyái rám szalattak,
Mind a fejihön vágtam.
_Kertész:_
Szakícscs ėgyet, ha birsz.
_(Ekkor az utas megkopogtatja a sorban ülők fejeit s egyet közűlök
elvisz, a többiekre azt mondja, még éretlenek; igy folytatják tovább,
mig mind el nem hordja, ekkor a játékot ujra kezdik.)_

123.
_(A gyermekek összefogózva körbe állnak, egy gyermek, a pásztor, a körön
kivűl, egy másik, a kecske, a körön belől áll.)_
_Pásztor:_
Kecske, kecske, mit keresöl a szőllőbe?
_Kecske:_
Szőllőt önnék, ha vó’na.
_Pásztor:_
Hát ha kikergetlek?
_Kecske:_
Itt is ėgy lyuk, emitt is ėgy lyuk,
Hátúl is ėgy lyuk!…
_(Ekkor a pásztor kergeti a kecskét, az bujkál keresztűl-kasúl a
gyermekek fentartott kezei alatt, kik a kecskét szabadon, minden akadály
nélkül bocsátják, de a pásztort nem igen; ha a pásztor a kecskét
elfogja, akkor mindketten a körbe állnak, más kettő jön ki, egyik lesz a
pásztor, másik a kecske s igy folytatják tovább.)_

124.
_Pásztor:_
Kecske, kecske, mit csinálsz a szőllőbe’?
_Kecske:_
Szőllöt önnek, ha vó’na.
_Pásztor:_
Tė kapáltad?
_Kecske:_
Én ám!
_Pásztor:_
Tė gyomláltad?
_Kecske:_
Én ám!
_Pásztor:_
Hát ha mögfoglak?!
_Kecske:_
Itt is ėgy lyuk, amott is ėgy lyuk’ hátúl is ėgy lyuk!
_(A játék menete, a mi az előbbié.)_

125.
_(Egy leány a gazdasszony, egy másik a libapásztor, a többiek a libák.)_
_Gazdasszony:_
Gyere haza szó’gáló!
_Libapásztor:_
Nem möhetök!
Kertöm alatt
Fijas farkas,
Mögöszi libámat.
_Gazdasszony:_
Mibe’ mosdik?
_Libapásztor:_
Aranyos teknyőbe.
_Gazdasszony:_
Mibe türűlközik?
_Libapásztor:_
Selyöm keszkenőbe’. –
His, his haza libuskáim!
_(Ekkor a farkas a futók közül egyet kettőt elfog s eldugja őket, a
gazdasszony megolvasván a libákat a hiányzók keresésére indul.)_
_Gazdasszony:_
Hol vannak a libáim?
_Farkas:_
Tüske útra möntek.
_Gazdasszony:_
Tüske úton nincsenek!
_Farkas:_
Köves útra möntek.
_(A libák gágogni kezdenek.)_
_Gazdasszony:_
Mi van a palláson?
_Farkas:_
Öreg anyám dijót adott,
A macskák zörgetik.
_(Ekkor a libák előszaladnak, a farkas fut, a gazdasszony utána s ha
beéri, jól megcsipkedi; aztán a játékot újra kezdik.)_

126.
_(A gyermekek sorba ülnek, egy közülök lesz sugdosó, egy angyal és egy
ördög. A sugdosó az angyalt és ördögöt különböző irányban eltávolitja a
többiektől, ekkor a sorban ülők mindegyikének titkon valami tárgy- vagy
virágnevet ád, ekkor a játék megkezdődik. Előbb jő az angyal, megáll egy
bottal a sugdosóval szemközt s igy szól:)_
_Angyal:_
Csüng, csüng az angyal ėgy nagy aranyos bottal.
_Sugdosó:_
Mit keres?
_Angyal:_
Arany csüngő-büngő kis templomot.
_(Ha a titkon elnevezettek közt van, a mit kér, az feláll s elmegy az
angyallal, – s ha nincs, mondja a)_
_Sugdosó:_
Ki möheczcz! Kosár a fenekedbe!
_(Azután jön sántikálva az ördög, megáll a sugdosó előtt s mondja:)_
_Ördög:_
Ling, long az ördög ėgy nagy tyúksz… s bottal!
_Sugdosó:_
Mit keres?
_Ördög:_
Arany csüngő-büngő, gyémánttal fölczifrázott kis rúzsát!
_(Ha van elviszi, ha nincs, mondja a)_
_Sugdosó:_
Ki möheczcz, kosár a fenekedbe!
_(Igy megy a játék mindaddig, míg az angyal és ördög felváltva
kitalálják a neveket s a gyermekeket egyenként elhordják. Ekkor mind az
angyaléit mind az ördögéit az angyal és ördög megpróbálják, ugyanis a
gyermek egyik kezét megfogja az angyal, másikat pedig az ördög s azt
ezen vers dalolása közben:)_
Jércze vagy-ė?
Kakas vagy-ė? –
Vágj s...be, vágj, vágj!
_(előre s hátra menesztik; a fönnebbi dalt háromszor mondják el, ez
alatt mindegyre ránczigálják, s a melyik ezen megkisértés alatt magát
elneveti: az az ördögé, a ki pedig ezt mosolygás nélkül kiállja, az az
angyalé; igy megtudván ki melyiké, a játékot újra kezdik.)_

127.
_Gazda:_
Mér’ kerűlgeti kend az én házam tájékát?
_Kérő:_
Mer’ szeretöm a ken’ lányát, Pannát!
_Gazda:_
Én nem adom én lányomat
Selyöm ruha né’kűl,
Hintó-kocsi né’kűl;
A hintóba száz ló lögyön,
Mind a száznak aranyos farka lögyön!
_Kérő:_
Én elviszöm Lipitomba, Lopotomba,
Szá’j kezemhön, tanú’j tűllem!
_Gazda:_
Aranyos lögyön az ingválla!
_A körben állók:_
Tetves lögyön a bundája!
_(A játszók körbe állanak. A gazda a közepén áll, a kérő kivűlről
kerülgeti a kört. Ha a kérő leányt kiván, a gazda kérdésére a fent
látható módon válaszol, ha pedig fiút, akkor ezen szavakkal: „Mer’
szeretöm a ken’ fiát…“ s egyet megnevez a játszók közül. A vers
végeztével a kért személy belefogózkodik a kérő ruhájába s vele együtt
kerűlgeti a kört; igy folytatják tovább, míg a gazda egyedül nem
marad.)_

128.
_Útas:_
Hajlik az erdő,
Ző’dűl a mező.
Járok magam ėgyedűl,
Félök magam ėgyedűl,
Király uram! király uram!
Kit aczcz néköm,
Kivel haza mönnyek?
_Király:_
Kádár Marist.
_Útas:_
Nem szeretöm én azt,
Nem kedvellöm én azt,
Rút ű maga, rút ruhája,
Tetves a bundája.
Hajlik az erdő,
Ző’dűl a mező.
Járok magam ėgyedűl,
Félök magam ėgyedűl.
Király uram! király uram!
Kit aczcz néköm,
Kivel haza mönnyek?
_Király:_
Gojdár Julcsát.
_Útas:_
Szeretöm én azt,
Kedvellöm én azt,
Szép ű maga, szép ruhája,
Patyolat ingválla!
_(A gyermekek összefogózva kört képeznek; egy, a király, a kör kőzepén
áll, a körön kivül az útas, s ez mondja a mondókának egyszer az első
felét, melynek végével a király egyet a körben állók közül a fent
látható módon megnevez. Erre megint az útas mondja a mondóka második
részét, mikor ezt elvégzi, ismét elől kezdi a mondóka első részét; erre
a király mást nevez meg, mire az utas, ki a kört kivülről mindegyre
kerülgeti, mondja a vers utolsó részét, s ennek végeztével a
kiválasztottat magával viszi. Ezt folytatják mindaddig, míg az útas a
körben állókat mind elkéri s a király egyedűl marad, kit ekkor
kinevetnek, kitapsolnak s a játékot ujra kezdik.)_

129.
Mi van ma? mi van ma?
Piros pünkös’ napja,
Hó’nap lösz, hónap lösz
A második napja.
Jó legén jól mögfogd
Lovadnak kantárját,
Hogy el nė tapossa[31]
A pünkösti rúzsát.
Lányok vattok, szépek vattok,
Piros az orczátok,
Ker’be möntök, rúzsát szöttök –
Szakad szivem rátok.
Bėméne Ilus asszony
Gömbölyű szoknyába’,
Láték nálla piros almát,
Veté kelebėbe,[32]
Viszi haza ű fijának,
Fehér Andorjásnak;
Andorjás bokrétás,
Felesége jó tánczos,
Az úra selyöm szál,
Szó’gálója arany szál…
_(Kis leánykák pünköst napján, fejökre pünkösti rózsából kötött koszorút
téve, felöltöznek fehérbe, bejárják a falut házanként, minden ház előtt
körbe állva körűl fogják egyik társukat, a pűnkösti királynét; ez egyet
a körben állók közűl beránt, azzal tánczol, a többiek szintén párosával
tánczolnak s dalolják a fenebbi verset. A táncz és dal végeztével a
házbeliek ajándékkal bocsátják őket tova.)_

130.
_(A mult században még szokásban volt H.-M.-Vásárhelyen a Gergely-járás;
ugyanis az iskolás gyermekek Gergely napján katonáknak öltözve házról
házra jártak s mintegy verbuválva az alábbi verssel szedték össze s
vitték magokkal az arra való gyermekeket iskolába.)_
Gergő pápa napja ma van e világba’,
Készű’j gyerök, mingyár’ viszünk iskolába,
Eleget hevertél itthon a kuczkóba’,
Sokat kandikáltál a kásás fazékba.
Nė bújj azér’ Is’ván, Gyurka, Pétör, Jankó,
El nė szalagygy András, Mihály, Samu, Ferkó,
Könyvet vétess József, Dániel és Laczkó,
Elbirsz ėgy ábéczét tė is öcsém, Palkó!
Jó tanitónk vagyon, szereti a játszást,
Nyárban mögengedi a jégön csuszkálást,
Fölhőszakadásban a sárkány-hordozást.
Oskolánkban, elhídd, gyakran tekét játsznak,
Érötte nem bántnak, ha rajta nem kapnak;
Az apró gyerökök síppal sípolgatnak,
Bizonyítja öcsém, hogy ezök így vannak.
Templom körül fogunk mindön nap verebet,
Ha utól érhetjük, mindön nap ezöret,
Néköd is, jó öcsém, adhatunk eleget, –
Kezecskédbe tösznek pogácsát melegöt.
Dixi Salagurdi gúnyolódó ficzkó,
Lám olyan kényös vagy, mint Pipédi Laczkó,
Öreg apád lögyön ėgy nagy dobár[33] zacskó!

KÖSZÖNTŐK és RIGMUSOK.

1.
(Karácsonra)
Karácsonnak éjtszakáján,
Jézus születése napján,
Örűljünk és örvendezzünk,
A kis Jézus ma született.
A kis Jézus aranyalma,
Szűz Mária édes anyja,
József is volt édes atyja,
A jászolban ápolgatta.
Nincs a Jézus ágyán paplan,
Jaj, de fázik az ártatlan,
Fázik az ő gyönge teste,
Hideg széltől fejecskéje.
Nincs a Jézusnak subája,
Sem sarkantyús kis csizmája,
Miből lett volna subája,
Ha elveszett báránykája.
Mikor a hold fel fog jönni,
Betlehembe fogunk menni,
A kis Jézust köszönteni,
A kis Jézust köszönteni.
János pajtás menj előre,
András pajtás térítsd össze,
Mivel hogy te öregebb vagy,
Nyájad után lassan ballagj.

2.
(Karácsonra.)
Örvendjen az egész világ,
Mert megnyilt mennyei virág.
Istentől plántált arany ág,
Kinn örűl dicső mennyország.
Áronnak ékes veszszeje
Megvirágzott csemetéje.
Mint mondola jó gyümölcse
Kivánatos édessége.
Oh szép fénylő hajnal csillag,
Ki pásztorok felett villog,
Álhatatosságban ragyog,
Kiért szívem igen buzog.
Ne féljünk már az ördögtől,
Ne rettegjünk bűneinktől.
Csakhogy tisztán szentűl éljünk,
Az egekben részesűljünk.

3.
(Uj évre.)
Ezer nyolczszáz hatvanötben,
Már ez uj esztendőben
Ur isten légy most mi velünk,
Mindenben segedelmünk.
Adjon isten bő áldást,
Adjon szép, bő aratást,
A gazdának és szegénynek,
Egyformán mind a kettőnek.
Adjon isten békeséget
Felséges királyunknak,
Nekünk pedig csendességet,
Egész Magyarországnak.
Láthassunk szép időket
És számos esztendőket;
Bűntől kártól mi lelkünket,
Isten őrizzen bennűnket.
A szép hajnal ha feltetszik,
Uj esztendő meglátszik,
A madárkák is ezt látják,
Szárnyokat rázogatják,
Készűlgetnek a jóra,
Hatot ütött az óra,
Ezek is az istent áldják,
Jótétiért magasztalják.

4.
(Uj évre.)
Sion örűlj, örvendezz,
Tiszted szerint zengedezz,
Mert vagyon örömed, uj esztendőd,
Istentől adatott újúlt időd.
Ma vigan vigak legyünk,
Mindennek példát adjunk,
Krisztusban örűljünk, vigadozzunk,
Istennek új időért áldozzunk.
Magasztald az úr Jézust,
Körűlmetszett egy Krisztust,
Ki elvette minden te átkodat,
Megadta Istennél váltságodat.
Mikor nap és esztendő
Elfogy, nem lesz az idő,
Az egekben legyen örökké ma,
Ur Jézus! engedd meg ezt mindenha.
Az úr Jézus forgassa
Jobb karjáról másikra,
Hivei országát igazgassa,
Jótéteményivel koronázza.

5.
(Névnapra.)
Kedves e napnak estéje is,
Vigadj Erzsébet te is,
Mert jutottál neved napjára,
Kit szived régen vára.
Öntsd ki örömét szivednek,
Mutasd jelét jó kedvednek,
Hogy ép és friss testben megérted,
Józan elmével kérted.
A kár tőled eltávozzék,
Semmi veszélyt rád ne hozzék,
Ne epeszszen semmi siralom,
Míg nem fed a sírhalom;
Lelked pedig felvitessen,
Krisztus társává tétessen
A szentek dicső seregében,
Az egeknek egében.

6.
(Névnapra.)
Vig örömmel, nagy örömmel
Mostan köszöntünk,
Szomorúság, nagy bú, aggság
Távozzék tőlünk.
Mert szent János felderűlt,
Szeme könybe nem merűlt,
Vig órára ugymint mára,
Frissen felkészűlt.
Mennyi hajszál fejeden áll
Annyi áldások,
Rád szálljanak, találjanak
Szép áldomások.
Vagy mint tenger csöppjei,
Sík mezőnek fűvei:
Oly nagy bőven szálljanak rád
Égnek áldási.

7.
(Névnapra.)
Fénylik az öröm hajnala,
A mely ködben vala,
Szívünk fellege
Pusztúl és vidúl ege,
A melyet hogy elérjűnk,
Az ur istentől kértünk
És meg is nyertünk.
Azt kívánjuk mi szivesen,
Az istent szeressed,
Szent István! nevedet,
Terjeszsze életedet,
A Jézus legyen vezéred,
Míg az egeket eléred,
Istent dicsérjed.
Végre éltednek fáklyája
Szakad vitorlája,
Tested a setét földbe,
Lelked a dicső menybe
Tegye, honnan vigye fel,
Menybe helyeztesse fel,
Szép dicsőségbe.
Végre ha eljön az óra,
Melyben csak egy szóra,
Te életed megrövidűl,
Tested hirtelenűl
Istennek szent angyala
Jobb karjára, oltalmára
Vigyen örök boldogságba,
A menyországba.

8.
(Névnapra.)
Serkenj fel lantos,
Pendítsd cziterádat,
Indítsd ékesen
Vígságos nótádat,
Mert ime felderűlt,
Búbánat elkerűlt,
Szent Mihály-napra,
Szent Mihály-napra.
Imé ezekkel
Mi is jelen vagyunk,
Tisztesség’ tenni
Már meg is állottunk,
Nem keserűséggel,
Hanem víg örömmel,
Azért így szólunk,
Azért így szólunk:
Áld meg úr isten!
E háznak gazdáját,
Segitsd mindenben
Ő igaz szándékát,
A paradicsomban,
Dicső menyországban,
Örökké. Amen,
Örökké. Amen.

9.
(Névnapra.)
Nagy ajándék, kegyes szándék
Istentől, hogy juttatja,
Embert számos és vidámos
Időkre hogy juttatja.
Mert igy leli, kedvét teli,
Mindenfelől beszemléli
Szívének indúlatja.
Örűljetek, a míg éltek
Békeségben e földön,
Ti kik egyesíttettetek
A páros szeretetben.
Gyermekitek, ti a kiket
Ajándékúl nyertetek,
Mennyben légyen veletek.
Te pedig nagy szent János vagy
Ur kit áldott e képen.
A kinek nyúlt, meghoszszabbúlt
Idő kelendő képen.
Holtod után több szent útán
Vigyen fel az egekbe,
Szívből kivánjuk. Ámen.

10.
(Rigmusok.)
Bor, búza, békeség szálljon házatokra,
Egy garaskát kérnék az én markocskámba,
Adjátok ki hamar, hadd megyek dolgomra,
Mert másutt is várnak a jó mézes borra.
Ha ki nem adjátok, ördögséget tudok:
Hármat közűletek mindjárt kiragadok:
Egyiket a szűcsöt, másikat a vargát,
Harmadikat a mendikás diákot.

11.
Zörgetik a kulcsot, pénzt akarnak adni,
Ha karajczárt adnak, nem fogom elvenni,
Ha garaskát adnak, meg fogom köszönni,
Ha piszkafát adnak, el fogok szaladni.
Tányér-e vagy tallér, de nagyot csördűle,
Talán a szolgáló a csávába dűle,
Ugy áll a két lába, mint az eke szarva.
Rá illene arra a kordovány csizma.

12.
Rétes ide, rongyos,
Kalács ide, fontos,
Tyúk ide, búbos,
Szép menyecske, piros,
Hozd ki a garast!

13.
Ha én bika volnék,
Az útfélen teremnék,
Az oláh pap szekerét
Mind összetördelném.

14.
Mennyország piacza gyémánttal van rakva,
Annak a közepén egy arany almafa,
Zölddel leveledzik, aranynyal bimbódzik,
Annak a gyümölcsét az angyalok szedik.
Király volt az apám a nagy Ázsiába’,
Kétfelől aranyláncz csüngött a nyakába’,
Hátúl egy szűrkankó csüngött az inába’, –
A ki ezt elhiszi, nem mén mennyországba.

15.
Szúnyog űle székibe,
Széklába kitöre,
Aranyos orra betöre,
Egy csöp vére csöppene.
Kit küldjünk már a papért?
Bagolyt küldjük a papért;
Míg a bagoly ballaga,
Addig szúnyog meghala.
Testamentom tétetlen,
Kalács-czipó sületlen;
Mit együnk már estére?
Csirke lábát reszelve.

16.
Itkom pitkom kis Pesten
Verebeket patkólnak,
Túl Szegeden, Dorozsmán,
A csikók tánczolnak,
Czibakházán a kertészek
Kertészesen nadrágot is fejelnek.
Minapában felakasztottak egy holt palotát,
Átalnyomozták a Tiszán,
Ráfogták egy görbe fűzfára:
Ez volt!
Kiküldte Borbély Borotvás Pál úr a szolgáját.
Muzsikál a galuska
Kifordított subába,
Tánczra ugrik a laska
Zsíros ingbe, gatyába;
Haj! durrantós galuska,
Bárány-bőrű tarhonya,
Uraságos riskása,
De jobb annál a szárma.[34]
Nincsen borsó, sem lencse,
Csillámlik a zsendicze.

17.
Szegény legény a tücsök,
Házasodni készűl,
Ölelgeti a legyet,
El akarja venni.
A légy is a tücsöknek
Nyalja falja száját,
A tücsök is a légynek
Megrántja szoknyáját.
Farkas volt a mészáros,
Három ökröt vágott,
Azontúl meg malaczot
Tízet is lerántott.
A kutya is a küszöbön
Borsot akar törni,
A macska is a konyhában
Szakács akar lenni.
Oda ugrik a hörcsög,
Násznagy akar lenni,
Mellé ugrik az egér,
Társa akar lenni.
Gólya volt a pirímás,
Szúnyog a szekundás,
Büdös bogár a bőgös,
Zöld béka a flótás.
Farkas farkát billegeti,
Dudás akar lenni,
Róka lábát egyengeti,
Tánczra akar menni.
Megvolt már a szent békeség,
Szólnak a muzsikák;
Tánczra ugrik a majom,
Elrántja a pujkát.
A tetű megharagszik,
Megfogja a sörkét,
Megfogja üstökét.
Pofozza szegénykét.
Soh’se láttam a fullánkot
Még olyan mérgesnek,
A dongó a darázszsal
Földön verekesznek.
Oda ugrik a varjú,
Biró akar lenni,
Ugy megvágta egy vén tyúk,
Föl se tudott kelni.

18.
(H.-m.-vásárhelyi tájszólás szerint.)
A mezőbe’ a tücsök
Készűl házasodni,
Ölelgeti a legyet,
El akarja vönni.
– Elvönnélek, tė kis légy,
Ha kicsi nem vó’nál.
– Hozzád mönnék tė tücsök,
Ha görbe nem vó’nál.
Mög vó’t a szent ėgyesség,
Nagy hírbe gyütt náluk,
Hogy ily dicső nemzetség
Csapja itt mönnyegzőjit.
Szėcskó, darázs, szitakötő,
Száz borozdabillögető,
Bűregér, s több nömös czéhök,
Bölcs násznagyok és vőfélyök
Vó’tak ott nagy parádéba’.
A nyoszolyók mind pillangók,
A traktához ragaszkodók.
Az ebédhön mögjelöntek
Mint hivatalos vendégök. –
Mögkezdődött a múlatság,
Szóltak a torombiták;
Oda ugrott a majom,
Mögjárta a polkát.
Gólya vó’t a szekundás,
Kis béka a flótás,
Büdös-bogár a brúgos,
Szúnyog vó’t a prímás.
Farkas vó’t a mészáros,
Hat ökröt lėvágott,
A mellé mög malaczot
Ötvenet lėrántott
Kecske vó’t a szakácsné,
Jó gulyás-húst főzött –
Még az ebéd elkészűlt:
A tücsök elszökött.

19.
Bárcsak már minálunk
Olyan templom lenne,
Kinek a teteje
Túrós lepény lenne.
Bárcsak már minálunk
Olyan templom lenne,
Kinek a teteje
Kásás hurka lenne.
Bárcsak már minálunk
Olyan templom lenne,
Kinek az ajtaja
Boros hordó lenne.
Bárcsak már minálunk
Olyan templom lenne,
Kinek az ablaka
Pálinkás kád lenne.
Bárcsak már minálunk
Olyan templom lenne,
Kinek a harangja
Sörös hordó lenne.

20.
Pokol kapujába’ egy nagy cserfa vala,
Annak minden ágán egy-egy varga vala,
A szél megzúdúla, a fa meglódúla,
Arról a sok varga mind pokolra húlla.
Haj ide Bodonba,
Kilencz varga pokolba;
Üssed menykő a kaptafát,
Hadd szaladjanak a vargák!

21.
Iczakos, ficzakos szerencsés jó napot!
Tudják-e kelmetök hogy van az állapot?
Lőcscsel szokták nálunk nyaggatni a papot,
Mert gyakran kocsmában kitöri a csapot
A diszó-ólunkat megátkozta egy sas,
A nádfalunk anyját megette egy farkas.
Szentes közt Makó közt mennyi fűszál vagyon:
Isten a nyakadba annyi kolbászt adjon!

22.
Jó napot vitézek! ide hallgassatok,
Jó tormás csukával engemet tartsatok,
A nagy sárga répát énnekem adjátok:
Szűröm gallérjából majd nektek papolok.
Midőn én a hadban főkapitány voltam,
A temető kertben sok bodzát levágtam,
Mikor Várad alatt bolhán nyargalóztam,
Fűzfa-paripámon magamat hánytattam.
Mikor szent Lászlónak hírét sem hallottam,
Hogy hozzá mehessek, arról gondolkoztam,
Jóllehet még akkor világon sem voltam,
Mégis egy tarisznyát a nyakamba vontam.
Azt mindjárt megtöltém fényes holdvilággal,
Téli csillagoknak szagos illatjával;
Igy indultam utra egy tarisznya mákkal,
És mák nélkül töltött jó mákos kalácscsal.
Bujdosásom közben voltam egy városba’,
S láttam egy nagy csodát, hogy ökör az ólba
Be nem tudott menni, – bujt az egér-lyukba,
Csak nem hanyatt estem csodálkozásomba’.
Sokat bujdostam én a nagy tenger mellett,
Látjátok a szüröm Mátra-széllel béllelt;
Láttam, hogy egy czigány ötven kutyát ellett,
Kitéptem hajamat, nevetnem úgy kellett.
Obránczos a subám, mert a hideg leli,
Pókhálós ingemet a takács most szövi,
Süvegemet pedig az ötvös reszeli,
Igy hát öltözetem Bécsből hozott semmi.
Találtam én tegnap egy zsidót az úton,
Kérdeztem, hol lakik? – azt mondta, hogy: Túron;
Nem nézhetvén őtet, ugy megvágtam nyakon,
Hogy feje kiugrott mindjárt a szájlyukon.
Bátyád a szakálát félvállra vetette,
A mi kis esze volt, zacskóba kötötte,
A zacskó zsíros volt, a kutya megette, –
Jaj, szegény bátyádnak nincs már egy csep esze!
Ösmertem apádat zsíros, bocskorban járt,
Láttam, hogy izével kente meg a haját;
Mégis magad mostan oly kényesen hordod,
Pedig hát t....os vagy, töröld meg az orrod. –
Eb hazudjék többet, mert már meguntátok,
Jobb hogy erszényteknek száját megnyitjátok,
Garasokat is most reám hajigáltok,
Három-négy forintot zsebembe dugjatok!

HALOTTI ÉNEKEK.

1.
(Nóta: Hogy a babiloni vizeknél stb.)
Már elmégy tőlem szerelmes egy kincsem,
Nehezebben válok meg tőled mintsem
Lelkem megválna gyarló testemtől,
Készebb volnék megválni éltemtől,
Mint te tőled, életemnek hiv párja,
Jaj, jaj! mint folyik szemeimnek árja.
Engem itt hagysz völgyén a siralomnak,
Te helyére mégy a nyúgodalomnak;
Én a szomorúságoknak útján
Sietek az én hív párom után.
Hogy kell megválni az egygyé-lett hívnek,
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Csongrádmegyei gyüjtés; Magyar népköltési gyüjtemény 2. kötet - 11