Csongrádmegyei gyüjtés; Magyar népköltési gyüjtemény 2. kötet - 09

Ha elrikkantya magát:
Teli töszöd a gatyát!

57.
Öreg apád él-ė még?
A kutyátúl fél-ė még? –
Ho’ nė félne ėbatta,
Tėnnap is mögharapta!

58.
Hüle Peti mögdöglött,
Az árokba’ röfögött,
Két kis kutya vontatta,
A harmadik siratta.

59.
Málé nálla,
Vödd el tűlle,
Ha nem agygya:
Kapd el tűlle!

60.
Esik a hó darára,
A szép asszony farára.
Azér’ esik darára,
Mer’ nem fekszik az ágyra,
A czifra nyoszolyára.
Vagy:
Esik a hó darára,
A szép asszony farára.
A hun ázik, bėtakarja,
A hun viszket, mögvakarja.

61.
Kocsió’dal, vendégó’dal –
Járjad, bolon’, járjad!

62.
Kúdú, kúdú kaliczkámba,
Nincsen könyér tarisznyámba’.
Pám, pám, pöcsönye,
Dirib-darab szalonna’.
Mári mongya: vess’ belé
Ha nem vetöd belé:
Száz kígyó, száz béka
Tekerögygyön a nyakad csigájára!
_(A gyermek a fönnebbi dal szavaival kér valami ennivalót társától, mit
az ezeregyedikben ha megtagad.)_

63.
Mária Magdolna!
Nė mönny a malomba,
Mer’ ott van a mó’nár,
Fölönt a garagyba!
Öreg anyó, régi jó,
Sűlve vó’nál mán tė jó.

64.
_(Ha a gyermekek nagyon zajganak, lármáznak, valamelyik rá kezdi:)_
Malom alatt jártam,
Ny..es kutyát láttam, –
Ögye mög, a ki leghamarébb szól!
Vagy:
Csitt, csitt pad alatt
Bíró k...l ágy alatt, –
Kapja föl, a ki leghamarébb szól!
_(Erre mind elhallgatnak.)_

65.
Mese, mese, májka,
Fekete nadályka.
Úri bunda, bojhos kutya,
Bújj a hátú’jába!
Iszka dobár!
Kinn a pohár.

66.
Kálamista (pápista) mosta
Két hordó káposzta,
Ördög ide hozta,
Mög visszarántotta.

67.
_(Dobpergés.)_
Haza, haza, rongyos baka
Haza, haza, rongyos baka
Vagy:
Takarogy, takarogy rosz bakkancsos!
Takarogy, takarogy rosz bakkancsos

68.
_(A takarodó.)_
Kata!
Gyere haza!
Kata!
Gyere haza! –
Minek?
Ágyat mögvetni,
Belé fekünni.
Kata!
Gyere haza!

69.
_(A gyermek estve, midőn már a játékba bele fáradva haza akar menni,
játszó társának kettőt hármat a hátára üt, s a következő szavakat mondva
haza szalad:)_
Esteli málé.
Kő’csön korpa!
vagy:
Jó éczczakát, csipős balhát,
Csipje mög a s....d lyukát!

70.
_(A kanász gyerekek az alanti verssel bíztatják a kanokat a vivásra:)_
Habot rágni, dagasztani,
Kesely lábod igazgatni,
Súgár farkad igyengetni,
Agyaradat csattogtatni,
Gazdád lányát hasigatni,
Vasfazékra aprítgatni –
Hugrrrrrrrrri! sugárka! hasitsd ki!

71.
_(A pulykát így boszantják:)_
Szöbb a páva,
Mint a pulyka.
Mer’ a páva aranyos,
De a pulyka tyúk sz...s –
Lub, lub, lub, lub, lub, lub, lub!

72.
_(A kakas, mikor szárnyával a földet kotorja, ezt mondja:)_
Ugy-ė Kata jó vó’t?
Ugy-ė Kata jó vó’t?

73.
_(A serege (seregély), mikor a megygyet vágja, ezt mondja sebesen:)_
Ki mit kaphat!
Ki mit kaphat!…

74.
_(A gyöngytyúk ezt mondja:)_
Csüp, csüp, csüp,
Csüp, csüp, csüp,
Tukács! tukács! tukács!

75.
_(A ruczák és ludak legelőre menet találtak egy kanta bort; a ruczák nem
érvén föl a kanta száját, körűlötte tipegve ezt mondták sebesen:)_
Csak csapra,
Csak csapra,
Csak csapra!
_(a ludak, kiknek hosszú nyakuk lévén, ihattak a borból, ezt
kiabálták:)_
Igyunk!
Igyunk!

76.
_Bárány_ (vékony hangon): Pörje levelet! pörje levelet!
_Tokjuh_ (természetes hangon): Majd a nyáron!
_Vénjuh_ (vastag hangon): Nem éröm én azt!

77.
Szélös a Tisza,
Magos a partya,
Nincs olyan legény,
Ki átugorgya.
Palcsi átugor’ta,
Csizmát nem sározta –
Az ám a legény!
Lėtöszi szűrit
A lova mellé,
Lėhajtya fejit
Julcsika mellé.
Julcsa jár utána,[29]
Csókot hány utána –
Az ám a lėány!

78.
Czinöge, czinöge, kis madár
Mi baja a lábodnak?
– Török gyerök elvágta,
Magyar gyerök gyógyittya
Síppal, dobbal,
Náni hegedűvel!

79.
Ėgy, kettő, három, négy, –
Némöt disznó hová mégy?
– Komáromba buktatni,
Ėgy pár vasat lėverni,
Vasat adom czigánnak,
Czigán nėköm baltát ád,
Baltát adom tőkének,
Tőke nėköm fát ád,
Fát adom sütőnek,
Sütő nėköm lepént ád,
Lepént adom kaszásnak,
Kaszás nėköm szénát ád,
Szénát adom tehénnek,
Tehén nėköm ganét ád,
Ganét adom fő’dnek,
Fő’d nėköm árpát ád,
Árpát adom disznónak,
Disznó nėköm hájat ád,
Hájat adom gorófnak,
Goróf nėköm botot ád,
Ugy mögveröm Zsófikát:
Összef...a Zsuzsikát!

80.
Róka, róka mit csinálsz?
Róka, róka mit csinálsz?
– Gödröt ások magamnak.
Gödröt ások magamnak,
Gödröt ások magamnak,
Bele ölöm magamat –
Azt a jáger möglátta,
Azt a jáger möglátta,
S ellűtte a fél lábát.
Fölvötte a vállára,
Fölvötte a vállára,
Fölvitte a piaczra.
De a szűcs mög nem vötte,
De a szűcs mög nem vötte, –
Fölvitte a padlásra.
Ott azt a moly mögötte,
Ott azt a moly mögötte,
Sömmi hasznát sė’ vötte.

81.
Amoda van ėgy kis ház,
Abba’ lakik ėgy barát,
Süti, főzi a hurkát,
Kérök tűlle, de nem ád,
Még asz’ongya: pofon vág, –
Pofon biz a kurvanynyát!
Túrút öszik a czigány,
Kérök tűlle, de nem ád,
Még asz’ongya: pofon vág, –
Pofon biz a kurvanynyát!

82.
_(Selypeknek; sebesen mondandó.)_
Répa, retök, magyaró,
Ritkán rikkant korán röggel a rigó.
Pap keni kaszát, kapát
Fazék ó’daláhon.
Az ipi pap ipa,
Fa pipa pipakupakja.
_(Hogyan van magyarúl?)_

Tóna ludátusz.
Ólon talling,
Porlé pitczét.
Hunhá latál az éczczaka?

83.
_(A kis gyermek egyik karjával az élőfát átölelve a körűl keringöl s a
következö verset dalolja:)_
Budi budi bácsi,
Keringőlő bácsi.
Budi budi bácsi,
Keringőlő bácsi!…

84.
Vó’tál-ė ker’be?
Vó’tam.
Láttál-ė farkast?
Láttam.
Féltél-ė tűlle?
Nem.
_(Két gyermek szemközt áll egymással, egyik kérdez, a másik felel; mikor
a végére érnek, a kérdező kezével a másiknak szeme felé legyint, az, ha
nem pillant: igazat mondott s nem félt, de ha pislant s előbb mégis
nemet mondott, úgy hazudott.)_

85.
Ángyom asszony
Kását főzött
Tejbe, vajba,
Vasfazékba, –
Ilyen a födője!
_(Egy leány-gyermek egy álló helyben el kezd keringölni, s a dal utolsó
soránál lekuczorodik, ugy, hogy rokolyája szélesen kiterűljön.)_

86.
Túrút öttem, elejtöttem,
Az sė tudom, hová töttem.
Szél fújja pántlikámat,
Harmat éri a szoknyámat,
Hopp!
_(A leány gyermek egy helyben forog, miközben a fennebbi verset dalolja,
s a végső sornál lekuczorodik.)_

87.
_(Két gyermek mindkét kezökkel egybefogózva forog egy álltó helyben a
következő vers dallása mellett:)_
Pórom pórom pestike,
Szögedi-vár mönyecske.
Té s is húzzad magadat,
Én is húzom magamat.
Szöbb az én tányérom,
Mint a tė tányérod,
Mer’ mindön nap mosom.
Fele víz, fele bor –
Igyunk komám asszony!

88.
Elmön – tem én – a szől – lőbe – szőllőt – szödö – getni,
Után – nam gyütt – ėgy vén – asszony – ėngöm – verö – getní,
Bésza – ladtam – a ná – dasba – sípot – csinál – gatni,
Az én – sípom – csak asz’ – mongya:
Díb – dáb – daru – láb,
Ketten – vöttünk – ėgy ku – tyát,
Ugy el – vertük – a fa – rát,
Nėköd – hánta – golyó – ját!
_(Két gyermek szemközt áll egymással, az egyik vagy magán, vagy a
másikon elkezdi a mondókát, minden ütemnél felváltva hol magára, hol a
másikra mutat, kire a végszótag esik, azt a másik kineveti.)_

89.
Egyetem, – begyetem, – karkan – tyú,
Nem va – gyok én – fél nya – kú,
Isten – ková – csa va – gyok,
Szen’ Pál – lovát – patkó – lom,
Fényös – szöggel – szöge – zöm,
Vas pa’ – czával – pönge – töm.
Pöm – pöm,
Pétör – bácsi
Szögygye – ken’ ki,
Vögye – ken’ ki
Ezök – közzűl
Eszt!
_(A gyermekek körbe állnak, egy pedig a középre; az a fönebbi dal
szavaival számlálja meg a körben állókat, kire a végszó esik, félre áll,
a kőzépen álló pedig újra kezdi a számlálást mindaddig, mig csak egy nem
marad, s ez a választott.)_

90.
Egyedelöm, – begyedelöm, – kendör táncz,
Hajdú – sógor – kit ki – á’tsz?
Én án – gyomat – kiá’ – tom,
Vas pá’ – czával – konga – tom,
Kong – kong – Pétör – bácsi,
János – bácsi,
Ezt a – szöget
Szögygye – ken’ ki,
Vögye – ken’ ki,
Innét – ezt!
_(A játék menete ugyanaz, a mi az előbbié.)_

91.
Egyetem – begyetem – tengör – táncz,
Hajdú – sógor – mit kí – vánsz?
Nem kí – vánok – ögye – bet,
Csak ėgy – szőrös – ege – ret.
Haj mán,
Fodor mán,
Üsd ki – eztet
Balog – Pétör
Pál!

92.
Szíl,
Szál,
Szalma –
Szál,
Eber –
Náczi
Pap.
Túzok
Tamás
Görcs!
_(A gyermekek körbe állanak; – egy a középre állva megkezdi valamelyiken
a verset, minden soránál másikra mutat; kire a végszó esik, azt nevetve,
kitapsolva görcsnek nevezik.)_

93.
Kis kácsa fürdik
Fekete tóba’,
Fijáhon készűl
Lengyelországba.
Hajlott ága hajlott,
Termött ága termött.
Haj szénára, szénára,
Szénaszakadékra,
Benne forog kis mönyecske,
Öleld, a kit szerecz!
Ezt ölelöm,
Ezt csókolom,
E Katuska,
E Pannuska,
Komám asszony lánya.
Nė híjjatok ėngöm
Turbik Élonának,
Csak híjjatok ėngöm
Virág Zsugonyának.
Haj, duj, dálom,
Tulipántom,
Rozmaringom,
Gyönyörű virágom!
Addig a házadbúl ki nem mék:
Még három szál gyėrtya el nem ég;
Mikor a negyedik félig ég:
Akkor tudod, rúzsám, hogy kimék.
Fölkötötted, rúzsám, kardodat,
Visė’je hát isten gondodat!
Vagy életöm, vagy halálom,
De mán tűled mög köll válnom,
Édösöm!
_(A gyermekek összefogózva kört képeznek, egy a középre áll; a körben
állók éneklik a dalt ezen sorig: Öleld a kit szeretsz, midőn a középen
levő egyet bekap a körben állók közül s azzal tánczolva dalolja a
következő sorokat. A dal végével ez utóbbit a középen hagyva, maga a
körbe áll s a játékot újra kezdik.)_

94.
Kis kácsa fürdik
Fekete tóba’,
Fijáhon készűl
Lengyelországba.
Hajlott ága hajlott,
Termött ága termött;
Levelibe’ kis mönyecske,
Öleld, a kit szereczcz!
Ezt ölelem,
Ezt csókolom,
E Katuska,
E Pannuska,
Komám asszony lánya!
Szödök szép rúzsát,
Kötök koszorúcskát,
Fejemre töszöm
Gyöngyös koszorúcskám
Haj, duj, dálom,
Tulipánom,
Gyönyörű virágom!
_(A játék menete mint az előbbié,)_

95.
Kis kácsa fürdik
Fekete tóba’,
Fijáhon készűl
Lengyelországba.
Hajlott ága hajlott,
Termött ága termött,
Levelibe’ kis mönyecske
Öleld, a kit szereczcz!
Ezt ölelöm,
Ezt csókolom!
Agygyon isten sok jó esőt,
Mossa össze mind a kettőt!
Dádárom, dádárom,
Gólya giliczécske!
Gólya viszi a Mariskát,
Gólya Mariskáját.
Pé’z vó’nék csöndűlnék,
Rúzsa vó’nék terűlnék,
Mégis kipöndűlnék.

96.
Kis kácsa fürdik
Fekete tóba’,
Annyáhon készűl
Lengyelországba.
Ėgyik ága hajlik,
Másik ága tellik,
Levelibe’ kis mönyecske
Öleld, a kit szereczcz!
Ezt ölelöm,
Mögcsókolom
Szomszéd lėányát,
Hajnal Iluskát.
Szödök szép rúzsát,
Zímolom, zámolom,
Zakatolom.
Hej, baja, baja,
Zűzött virágja.
Mos’ van kedvemre
Ohaj málé,
Meleg málé,
De jó vó’na melegibe.
Haja madár lipit lotty,
Ki tavaly, ki!
_(A játék menete mint az előbbieké.)_

97.
Hajlik a megyfa,
Nagy az árnyéka,
Alatta űl ėgy szép barna mönyecske,
A kit szereczcz, kapd be!
Ezt szeretöm,
Ezt kedvellöm,
Ez az én édös kedvesöm!
Ha pé’z vó’nék pöndűlnék,
Rúzsa vó’nék virúlnék,
Olyan dicső lönnék.
Ég a gyėrtya, ha möggyúttyák,
El is alszik, ha eló’ttyák.
Járjad, járjad jó katuna,
Hagy dobogjék ez az úczcza.
Ej, haj! szögfű szál
De szépen kinyílottál,
Soha el nė hėrvagygyál,
Bokrétának maragygyál!

98.
_(A játszók háttal összeállanak, egy kifordul s mondja:)_
Mos’ gyüttünk innen
Lengyelországbúl,
Lovakat hoztunk,
Nyerögbe fogtuk,
Síkos a talpa,
Aranyos a sarka,
Csillagom, Julcsa,
Fordú’j ki az útra!

99.
Ėgy kis kertöt keríték,
Benne rúzsát űlteték;
Szomszéd lánya rákapék, –
Ėczczör, kéczczör möglesém,
Harmaczczor is möglesém, –
A törvénybe vitetém.
A törvény is asz’onta:
Lánnak való a rúzsa,
Legénnek a bokréta.
Haj föl busa barna.
Alacson patkócska,
Némöt szabócska,
Hajdú Ėlonácska,
A váradi csonka.
Ėgy katunának ėgy paripája,
Két katunának két paripája.
Haj a jégön, a nádason,
Hopp itt a szárazon!
Dijófának ága mellett,
Ága-fának tüze mellett –
Csóró ide lipitlotty!

100.
Új-Várba möntem,
Ėgy csizmát vöttem,
Pirosat vöttem,
Mögpatkóltattam,
Patkólásáér’
Ėgy tallért attam
Török czicza, török macza,
Bársony bariskája. –
Eregygy tė kis lėány,
Mongyad anyád asszonnak:
Süssön súgár pöcsönyét,
Pin’ bort mellé.
Sípolnak, dudálnak
Király udvarába’,
Még sėm ott, még sėm ott,
Kű-palotába’.
Andorjás bokrétás,
Felesége jó tánczos;
Az ura selyöm-szál,
Szó’gálója arany-szál.
Pim, pim, bukó rucza
Mire víraczcz hó’nap?
Hajlott ága hajlott,
Termött ága termött,
Árnyékába’ kis mönyecske,
Öleld, a kit szereczcz!
Ezt ölelöm,
Ezt csókolom.
Szödök szép rúzsát,
Kötök koszorút,
Fejembe töszöm
Gyöngyös koszorút.
Zímondom, zámondom,
Szatyor a vén asszony.
A tálat is mögégetik,
Mégis mögroppantyák.
_(A játék menete ugyanaz, a mi a fennebbieké.)_

101.
_(A gyermekek egymás kezét megfogva hosszu sort képeznek; egy közűlök
vezérnek van kijelölve. Két más gyermek kezeiket összefogva feltartják
és kaput formálnak; ekkor a vezér kezdi a mondókát:)_
_Vezér:_
Kakas isten jó napot!
_Kapus:_
Récze, rucza fogagygya.
Ki s ki népei vattok?
_Vezér:_
Lengyel László jó királyunk!
_Kapus:_
Az is nékünk ellenségünk!
_Vezér:_
Mirűl való ellenségtök?
_Kapus:_
Minapába’ itt járátok,
Hídunk lábát lėtörétök,
Mög sė csináltátok!
_Vezér:_
Ácsok vagyunk, ácsorogunk,
Fenyőfábúl kifaragjuk,
Ingyön aranyozzuk.
_Kapus:_
Hun vöttétök azt az ingyön-aranyat?
_Vezér:_
Föl-fölmöntünk Boldog-asszony kis lányáhon,
Kérvén-kértük, adván-atta.
_Kapus:_
Hazuttok, mer’ loptátok!
_Vezér:_
Sė nem kértük, sė nem loptuk:
Maga jószántábúl atta. – –
Mi a kapu váltsága?
_Kapus:_
Ėgy arany alma.
_(Ekkor a következő ének dalolása közben megindul az egész sereg s a
kapun mind keresztűl bújnak, a hátulsót a kapusok elvámolják s a játék
újból elkezdődik mindaddig, mig a vezérnek minden népe elfogatván, csak
egyedül marad. Ekkor azt körűl fogják s hogy nép nélkűl maradt,
kitapsolják s ezzel vége a játéknak.)_
Nyissad, asszony, kapudat,
Hagy kerű’jem váradat!
A nyúlacska kicsinyke,
Högyet, vőgyet befuttya,
Agaramat fárasztya,
Paripámat futtattya.
Néköm is vó’t kis lányom,
Haját fontam hat ágra,
Hat szál aranyfonálba,
Talpig érő fátyolba.
A Szőlősi udvarát
Mindön délbe’ dobojják,
Annak agygyuk Mariskát,
Ki fölköti bocskorát.

102.
_(A körben állók közűl egy kérdi a középen állótól:)_
– Hová mégy, jámbor?
– Szőllőbe, jámbor.
– Mit viszöl, jámbor?
– Éneköt, jámbor.
– Fújjad a nótáját!
– Nehéz a nótája.
– Lám a lányok hogy mög fujják,
Fujdogá’ják,
Mint mikor a tánczot járják.
_(Most a körben állók dalolják:)_
Haj szénára, szénára,
Széna szakadékra,
Benne forog kis mönyecske,
Öleld, a kit szereczcz!
_(Ekkor a középen álló beránt egyet a körben állók közűl, s azzal együtt
táncz közben dalolja a következőket.)_
Eszt ölelöm,
Eszt csókolom,
Komám asszonya lánya.
Szödök szép rúzsát,
Kötök kocsorúcskát,
Fejemre töszöm
Gyöngyös koszorúmat.
Haj, dúj, dálom,
Tulipántom,
Rozmaringom,
Gyönyörű virágom.
Nė híjjatok ėngöm Turbik Ėlonának,
Csak híjjatok ėngöm Virág Zsugonyának,
Mer’ én vagyok asszonyomnak
Lėtövője, föltövője, bíbor lepedője.
Ėgy katunának két paripája,
Két katunának ėgy paripája.
Addig a házadbúl ki nem mék,
Még három szál gyėrtya el nem ég,
Mikor a negyedik félbe ég:
Akkor tudod, rúzsám, hogy kimék!
_(Ekkor az utóbb berántott marad a kör közepén, a másik a körbe áll; igy
folytatják tovább.)_

103.
Katuna vagy, rúzsám, a löttél,
Noha néköm nagy bút szörzöttél;
Fölkötötted, rúzsám, kardodat,
Visê’je hát isten gondodat!
Kík paradicsom, lilijom,
Kiállottad, rúzsám, jól tudom,
Három szál vesszőre tapodom,
Vagy életre, vagy halá’ra,
De mán tűlled mög köll válnom,
Édösöm!

104.
_(A játszók körbe fogódzva forognak és éneklik:)_
Ispiláng, ispilángi rúzsa!
Rúzsa vó’nék, piros rúzsa,
Piros vó’nék, zsöndűlnék,
Karika vó’nék, gurúlnék.
Kík selyöm rostya,
Piros rozmaringja,
Szödör-szömű szép Zsuzsika
Fordú’j angyal-módra!
_(Kinek a nevét mondják, az kifordúl a körből, a benn maradtak a dalt
ujra kezdik, ki legutólsónak marad, azt megcsipkedik.)_

105.
_Vezér:_
Kijé ez a kapu?
_Kapus:_
Szent Örzsébeté.
_Vezér:_
Átal mögyünk rajta.
_Kapus:_
Vámot vöszünk rajta.
A minap is itt mönétök.
Hídunk lábát lėtörétök,
Föl sė csináltátok.
_Vezér:_
Ácsok vagyunk, hát faragunk,
Ingyön aranyozunk.
_Kapus:_
Hun vöttétök ingyön-aranytokat?
_Vezér:_
Elmöntönk Boldog asszonhon,
Kérvén kértük,
Adván atták,
Tekenyővel mérték.
_Kapus:_
Nem rabolunk, nem,
Csak a legutó’sót
_(Ekkor a kapun átbujnak, s a kapusok elrabolják az utólsót, mire a
vezér mondja:)_
Sí’junk, rí’juk,
Elfogyott a mi seregünk!

106.
Csicsörgős ajtaja,
Sétáros kapuja –
Benne fekszik Csitri Panni,
Húzzátok a tánczra,
Fölkereködött a szoknyája,
Nagy szerelmet hajt a.
Fárúl esött rongyos guba
Vesd a gėrėndába.
Haj! haj! mönnyei kecske,
Gyönge mönyecske.
Az elejin, az elejin
Csak gyorsan mönnyünk,
A hátú’ján, a hátú’ján
Csak dobot üssünk!
Happ ide mocskos,
Part ide dombos,
Czo ki bocskoros!
_(A játszó sereg nagy kört képezve dalolja a jenebbi verset, a szintén
forgó kör közepén egy pár tánczol, a tánczosok egyike, az a ki előbb
bement, a dal végeztével kijő s a körbe áll s egy másik megy be helyette
s tánczol az ott maradttal, a kör forogva újra dalolja a verset s igy
folytatják tovább.)_

107.
Sűl a könyér, sűl, sűl,
Még a gazda haza gyün. –
Sűl a könyér, sűl, sül,
Még a gazda haza gyün… satt.
_(Egy gyermek, a gazda, elmegy a templomba; egy más, a szolgáló, otthon
marad, süti a kenyeret; a többi gyermek hosszan egymás ölébe űl, a
hátúlsó a kemencze, a többi a kenyér, a legelső és legkisebb a czipó;
mindegyik az ölében ülőt szorosan átkarolva ringatja a fönebbi dal
dúdolása közben. – Mig a gazda, ki elmenete előtt megolvasta a kenyeret,
oda jár: addig a szolgáló eldugja a czipót. Midőn haza jön a gazda, újra
megolvasva a kenyeret, kérdi a szolgálótól:)_
Hát a czipót hova tötted?
_(az vagy ezt mondja:)_
Felit mögöttem,
Felit a kúdúsnak attam.
Vagy:
Felit mögöttem,
Felit a kútba vetöttem.
_(ha az előbbi feleletet adja, nem bántja, de ha az utóbbit: akkor
összefont kendővel veri mindaddig, míg elő nem keríti; ezután a kenyeret
kezdik kiszedni s minthogy a gyermekek egymást erősen tartják, nehéz a
munka, a gazda ismét megveri a szolgálót gondatlanságáért, hogy miért
ragadtak össze a kenyerek? midőn mind kiszedik, végűl a kemenczét is
kimozdítják helyéből s a játékot újra kezdik.)_

108.
Tüzet viszök, nem láttyátok,
Ha láttyátok sė mon’gyátok.
Tüzet viszök, nem láttyátok,
Ha láttyátok, sė mon’gyátok!…
_(A játszó csoport körbe áll, egy gyermek a kört kezében összefont
kendővel a fönnebbi sorok dallása közben kivűlről kerűlgeti, míg egyszer
valamelyiknek a körben állók közűl hátához vágja a kendőt; erre az
kiugrik, s ha eléri amazt, – kinek háromszor kell megkerűlni a kört, s
csak ekkor állhat be az őtet kergető helyére, – jól elhányja. Aztán emez
kerűlgeti a kört, s igy folytatják tovább.)_

109.
Meleg czipót öhetném,
Hideg vizet ihatnám.
Meleg czipót öhetném,
Hideg vizet ihatnám…
_(A gyermekek összefogózva körbe állanak, a körön kivül egy gyermeket
egy másik a fennebbi sorok dalolása közben összefont kendővel kerget, ha
beéri, üti a hátát, így megkerűlve háromszor a kört, az elől szaladó
kiránt egget a körből, maga pedig annak a helyére áll, ekkor az ujonnan
kirántott kapja föl a kendőt, s veri amazt, ha utól éri; – igy tovább.)_

110.
Kinn a bárány,
Benn a farkas…
Kinn a bárány,
Benn a farkas…
_(Egy fiu, a farkas, hosszu árokban áll, melyen a többi gyermekek, a
bárányok, ugrálnak keresztűl a fennebbi sorokat dalolva. A kit a farkas
ugrás közben megkap, az lesz a farkas. Olykor megesik, hogy valami
vérevett gyermek lesz a farkas, ilyenkor a virgonczabbak, kettő, három,
belemennek az árok végébe, s lekuczorodva a lusta farkast ilyképen
gúnyolják: „Farkas házába êê…“ (êêlni a gyermek nyelven annyit tesz =
csúnyitani, rusnyítani stb.) itt az e betüt mindkét helyt oly nyöszörgő
hangon elnyujtva mondják.)_

111.
– Agyon szitát komám asszony!
– Kerű’j hátúl, a szögön van.
_(A gyermekek hosszan egymás elébe állanak, egy az első elébe megy,
kihez az első sort intézi, melyre az a második sorral felel. Ekkor a
szitát kérő a csoport hátulja felé szalad, ha a végűl állót, mielőtt az
az első elébe ért volna, elkapja: akkor ő megy az első elébe, s az, a
kit elfogott, kéri a szitát ő tőle, s igy folytatják tovább.)_

112.
_(A gyermekek párosával egymás elébe állanak, az első pár előtt négy-öt
lépésnyire áll egy gyermek, a macska, ettől a leghátul álló pár egyike
kérdi:)_
Czicza macza melyik szömöd fáj?
_Macska:_
Mind a kettő ėgyformán.
_(ekkor a pár vet, azaz egyik egy oldalra, másik más oldalra szalad s
azon igyekeznek, hogy a macskát megkerülve összeérhessenek; ha a macska
nem tudja egyiket sem elfogni, akkor a pár előlre áll, s a hátul maradt
pár vet; ha pedig elfogja, avval, kit megfogott, elől áll, s a másik,
kinek párját elfogta, lesz helyébe a macska. Ha a macska hat esztendős,
azaz ha hat pár vetett már s nem tudott közűlök egyet sem elfogni, akkor
megpörzsölik, mely abból áll, hogy az egész csoport rászalad, s
megcsipkedik; ezután ismét ujra kezdik a játékot.)_

113.
_(A gyermekek összefogózva nagy kört képeznek, melyben a biró egy
tergenyés szamárral keringöl s az alábbi dalt dúdoja; a ki elneveti
magát: attól zálogot vesz, s azt a szamárra feltéve ujra kezdi a dalt.)_
Ó kútba tekinték,
Selyöm szálat szakajték.
Kinek látom mosolygását:
Bíró szödi zálogását.
Kukuríkú!

114. SZÖMBÉZÉS.
Itt csörög, itt pattog
Három véka magyaró!
Itt csörög, itt pattog
Három véka magyaró!…
_(A játszó gyermekek egy társuknak bekötik a szemét s ez a szömbe, a
többiek ezt a fennebbi sorok dalolása közben körül tapsolják, s ide oda
futkároznak, szökdécselnek előtte; a kit közűlök a szömbe megfog, az
lesz helyébe szömbévé.)_

115. BÚVÓCSKA.
_(Egy csoport gyermek elbúvik, egyik egy helyre, másik más helyre; a
másik csoport, mely addig oly helyen volt, honnan nem láthatta, hogy
amazok hova bujtak, – keresésökre akkor indul az alább következő versike
dalolása mellett, mikor az elbujtak közűl valamelyik azt kiáltja:
„szabad!“ – az elbúttakat mindaddig keresik, mig mind fel nem találják,
azután ezek bujnak s amazok keresik emezeket.)_
Bújj, bújj, ha bújhaczcz,
Kerék alá lapúlhaczcz.[30]

116. A CSABLÉZÁS.
_(A puha földre leűl két gyermek játszani, először is kimérnek mind
egyikőjük számára egy arasznyi hosszú és felényi széles négyszögü tért.
Akkor az egyik egy bicskát vesz elő, s azt minden ujjáról sorban egymás
után a földre csapja le, úgy, hogy a bicska a puha földben kiálljon; a
tiz ujj után a két tenyérből és a két kéz-fejről, nem különben a fogak
közűl is kell így vetni. Végre két ujj közé fogva a kés hegyét, mondja:
„Édös kis bicskám ájj ki néköm sinkára!“ – aztán: „Édös kis bicskám ájj
ki néköm bötűre!“ – Ha mindezeket megtette s a bicska mindannyiszor
kiállott: most a bekerített térben annyi keskeny húzást tesz
egymásmellé, a hányszor a bicska kiállott; akkor ujra kezdi. De
rendszerint a második vagy harmadik vetésnél nem igen tud tovább menni,
a bicska nem áll ki, hanem eldűl, s a másik gyermeknek adja át, s az
szintén elkezdi a vetést. Igy felváltva folytatják mindaddig, mig
valamelyiknek a tere, melyet legelőször kimértek, egészen fel nincs
hasogatva; ekkor a nyertes a másikkal összekapartatja a felhasigatott
földet s az azt a markába véve, kénytelen féllábon sántikálva
szem-behunyva oda vinni, a hova a nyertes akarja. Midőn elindul a
földdel, amaz egy összefont kendővel megy mindenütt utána, s szüntelenűl
ezt hajtja:)_
Tödd lė kutya a lábod,
Ha lėtöszöd: mögbánod!
_(Végre valahová letéteti vele a földet, s visszakiséri
csivirgős-csavargós uton oda, a hol játszottak. Ekkor ismét elő veszi,
üti veri a hátát s ezt mondja:)_
Fijad után barna!
Fijad után barna!
_(s hajtja mindaddig, mig amaz a földet meg nem találja; hanem ekkor
szélről köti a derest, mert a másik, ha beéri, hozzá vágja a megtalált
földet. Aztán ujra kezdik a játékot.)_

117. LABDÁZÓ MONDÓKA.
Ėgy előre,
Két kettőre,
Három hatra,
Hat kilenczre,
Tő’csd ki tízre,
Mégis tízre,
Tizenėgyre.
Ez elejtő,
E fölkapó,
E jó hátba
Bufogtató,
Te’jes tizenkettő!
_(A gyermek labdázás közben a fennebbi sorokat dalolja, az utolsó sornál
azon társát, ki hozzá legközelebb áll, hátba üti a labdával, ez a
lapta-máj.)_

118. HINTÁZÓ MONDÓKÁK.
I.