Csongrádmegyei gyüjtés; Magyar népköltési gyüjtemény 2. kötet - 08

A makai kis lány de megjárta,
Orosházi legény felcsinálta;
De már most bánja,
Mert fáj a lába,
Nem mehetett el a bálba.

30.
Orosházi leányok!
Jaj de bő a szoknyátok;
Haj ide, haj oda,
El nem vennélek soha!

31.
Elmehetsz már a tó alatt,
Nem kérdik, hogy: ki lánya vagy? iczcza te!
Ha kérdik is, csak azt kérdik:
Ér-e még a kötőd térdig? uczcza te!

32.
Jaj, jaj, jaj, jaj, od’adom, oda,
Jaj, jaj, jaj, jaj, od’adom, oda!
Másfél véka lisztért,
Tizenöt garasért,
Jaj, jaj, jaj, jaj, od’adom, oda!
Jaj, jaj, jaj, jaj, nem adom oda,
Jaj, jaj, jaj, jaj, nem adom oda!
Egyszer is od’adtam,
Százszor is megbántam,
Jaj, jaj, jaj, jaj, nem adom oda!

33.
Ez az utcza de sáros, de sáros,
Erre jár a mészáros, mészáros;
Az is azért jár erre, jár erre,
Mert babája van erre, van erre.
Ez az utcza de sáros, de sáros,
Erre jár a mészáros, mészáros,
Vágott olyan tehenet, tehenet,
Egy csepp vére se eredt, se eredt.

34.
Kolozsváron vettem egy talyigát,
Ráültettem Pannikát, Pannikát,
Nehéz volt a Pannika valaga,
Letörött a talyiga alatta!

35.
Kicsi az én csizmám, magas a sarka,
A merre én járok, kipeg-kopog a’.
Kipeg-kopog csizmám,
Meghallja a rózsám,
Oda jön hozzám.
Azt gondolod, rózsám, hogy mindig így lesz?
Majd ha a kuczkóban kilencz gyerek lesz!
Rongyos lesz a gatya,
Üres lesz a kaska,
Kenyeret apa!

36.
(Egyházi énekek travestatiói.)
I.[16]
Mutasd meg, uram, merre a pincze,
És meddig telik az itcze?
A hordók számát jelentsd meg nékem,
Melyikből kell innom énnékem.
Mert az én torkom csak egy arasztnyi,
Öt-hat itcze nékem semmi.
II.[17]
Mint a szép csűves paprika
A húsba kivánkozik:
Lelkem ugy óhajt a borra
És hozzád fohászkodik,
Te hozzád én borocskám –
Szomjuhozik torkocskám,
Vajon szined eleibe,
Mikor jutok a pinczébe!
III.[18]
Uram büntesd meg a hagymát!
Mért keserű?
Lám a répa mily édes,
Ha megfőzik disznólábbal,
Vagy orjával, –
Apád is megehetné!
IV.[19]
Parancsolá az Augusztus császár:
Szénát hordjon mind az egész világ,
Minden ember szénáját berakja,
És telelő helyére behordja.
Syriában koldulni kezdének,
Mihozzánk is négyen eljövének,
Mink is adunk egy darab kenyeret,
Mi tőlünk is tovább elmehetnek.
V.[20]
Torzsa pásztorok
Midőn böklek mellbe,
Torzsát őriznek
A káposztás kertbe’,
Torzsát őriznek
A káposztás kertbe’.

VEGYES DALOK.

1.
Már minálunk kis kalapot viselnek,
A legények házasodni nem mernek; –
Mind is olyan a mostani új asszony:
Szép az ura, mégis jobban kap máson.
Már minálunk tűled-állót[21] viselnek,
A leányok férjhez menni nem mernek,
Mert attól fél: részeges lesz az ura,
Ha haza megy, üti, veri apróra.

2.
Egy sem legény, ki nem nyalka,
Nem menyecske, ki nem csalfa,
Nem menyecske, hej, haj, ki nem csalfa,
Ki az urát meg nem csalja!

3.
Vásárhelyi legényeknek
Nincs csizmájunk, szegényeknek!
A ki van is igen nyalka,
Csak a sarkantyuja tartja.
Vásárhelyi leányoknak
Nincsen párja, nincs azoknak;
Rózsa nyílik a nyomába,
Rozmaring hajlik utána.

4.
A kutasi csárda ki van festve,
Oda jár egy legény minden estve,
Felűl a lóczára,
Mosolyog a szája
Babájára.
Ez az utcza végig ki van festve,
Arra jár egy fináncz minden estve,
Kiűl a padkára,
Mosolyog a szája
A dohányra.

5.
Becsaliba járnak híres lányok,
Réz itczéből isznak a betyárok;
Hej, huj, nem bánom,
Becsali bandába
Magam is beállok!

6.
A nagy hírű Átillának, -nek, -nak
A nagy Bendeguz fiának, -nek, -nak,
Csak nevének hallására, -re, -ra,
Kidőlt a tótból a pára, -re, -ra.

7.
Ha czigány vagy, kevély légy,
Fűnek, fának adós légy!
Ha magyar vagy, tartsd magad.
Ki ne fogjanak rajtad!
Ha német vagy, megalázd
Magad, – láttam az anyád!
Ha tót vagy, nyeld a kását,
Meg ne edd a bográcsát!

8.
Nem az a jó asszony,
Kinek sok ludja van,
Hanem az az asszony,
Kinek szép lánya van.
Nem az a jó gazda,
Kinek hat ökre van,
Hanem az a gazda,
Kinek szép fia van.

9.
Elveszett a tarka ludam,
Keresni ment az én uram.
Este, este, már este van,
Még sincs itthon az én uram.
Jobban bánom a ludamat,
Mint a tulajdon uramat.
Mert a ludam tarka, búbos,
De az uram jól megbúboz.

10.
Megérett a tök,
Nem lesz azon több.
Eladom a kocsit, lovat,
Ugy mulatom ki magamat.
Megérett a tök,
Nem lesz azon több.
Eladom a gyeplőt, hámot,
Élek egy kis jó világot.
Megérett a tök,
Nem lesz azon több.
Eladom a fertály földet,
Veszek rajta leányt, szépet.
Megérett a tök,
Nem lesz azon több,
Megérett a szőlő fája,
Tied leszek nem sokára!

11.
Vásárhelyi Fekete Sas[22]
A házak közt legmagasabb,
Azért lett híres a neve:
Czeglédi Jóska jár bele
A Kan Jancsi muzsikája
Háromezer forint ára,
Azért szól oly keservesen,
Hogy Jóska többet fizessen.
Huzd rá, Jancsi, – azt a szentjét!
Annyi a pénz, mint a szemét.
Ha a pénzem fogyatkozik:
Ángyom asszony még tartozik.
Huzd rá, Jancsi, három húron,
Hogy a negyedik is szóljon,
Síkasd, ríkasd a húrokat,
Hadd mulassam ki magamat! –
Kan Jancsi hegedüje
Veszett volna az erdőbe’,
Ha oly szépen nem szólt volna:
Pankrót soh’ se lettem volna!

12.
Kis Pirittyi falu végén
Foly el a kanális,
Enyém vagy te, kedves rózsám,
Ha haragszik anyád is.
Haja czicz kalárom,
Szeret a galambom. ٪
Mind megitták a pálinkát,
Nem tudtak elmenni,
Kis Pirittyi falu végén
Kocsit kellett fogadni.
Haja czicz kalárom,
Szeret a galambom. ٪
Túrra mentem házasodni,
Túrót adtak enni,
A padkára lefektettek,
Vizet adtak inni.
Haja czicz kalárom,
Szeret a galambom. ٪

13.
Kocsmárosné rom, rom, rom,
Jaj de korog a gyomrom,
Adjon egy kis pálinkát,
Vagy csak két huszas árát.
Hej Jula, Jula, Jula,
Láttam az anyádat!
Ha egy kicsit nagyobb volnál,
Majd megcsókolnálak.

14.
Szegény tiszteletes ur
Csak ugy nyugszik, mint a nyúl,
Fehér ingbe’ gatyába’
Nyugszik a nyoszolyába’.
Tekintetes kisasszony
Sétál az ámbituson,
Lóg a csecse bimbója,
Szivem szomoritója.

15.
Ká-kántor uram ká-káposztája,
Tü-tüvig édes a torzsája,
A-avval vagyok na-nagy vitába,
Ne-nem kaphatok a magvára.
Fe-fehér szőlő ne-nem bakator,
A-az ágy alá bútt a kántor.
Jő-jőjön ki már ká-kántor uram!
Ni-nincs már itthon az én uram.[23]

16.
Érik, érik a cseresznye, hajaha,
Bodorodik a levele, hajaha,
Piros barna menyecskének
Domborodik az eleje, hajaha.
Nem szeretem az uramat, hajaha,
Csak a kisebbik uramat, hajaha,
Arra is ha megharagszom:
Itt a csárda, majd beiszom, hajaha.
Jaj istenem! de megjártam, hajaha,
Hogy az uram borotváltam, hajaha,
A torkának szalasztottam,
Mert magam is ugy akartam, hajaha.

17.
Édes anyám, édes anyám csak az az én kérésem:
Selyem szoknyát, selyem szoknyát varrasson kend énnekem!
Varrass, lányom, téged illet, nem engem,
Ez a legény téged szeret, nem engem.
Szeretnék én, szeretnék én rámás csizmát viselni,
Ha a kovács, ha a kovács szépen tudná vasalni.
Vasald, kovács, három pengő nem drága,
Majd beiszszuk vasárnap a Hajdába’.

18.
Már én többet nem kapálok,
Szekeres legénynek állok,
Czifra kocsit csi- csi- csi- csi- csinálok,
A rózsámhoz azon járok.
Már én többet nem kapálok,
Asztalos legénynek állok,
Szép nyoszolyát csi- csi- csi- csi- csinálok,
A rózsámmal azon hálok.

19.
Megbukott a krinolin,
Alá látott a legény;
Nem látott ott egyebet,
Slingelt szoknyát eleget.
Sírtam már én eleget,
Hogy krinolint vegyenek.
Édes anyám azt mondta:
Krinolint vesz soha.
Már minálunk az a hír:
Fán terem a krinolin;
Örűlnek a leányok,
Lesz krinolin szoknyájok.
Eladom a krinolint,
Veszek rajta szép legényt;
Többet ér egy szép legény,
Mint háromszáz krinolin.

20.
Kocsmárosné, ihajla!
Mondja meg, hogy mi baja?
Lóg a csecse bimbója,
Szívem szomoritója.
Nincs nékem semmi bajom,
Elhagyott a galambom.
Nem bánom én, ha el is,
Kapok még én szebbet is!

21.
Tarján végen jön a posta,
Jaj de szépen szól a sípja,
Az a kis lány ha meglátja,
Harmadnapos hideg rázza.
Tarján végen jön a posta,
Jaj de szépen szól a sípja,
Másnak hozza az ujságot,
Nékem a szomorúságot.

22.
Mig élek is bánom,
Hogy szavaidnak hittem;
Elhagytál, megcsaltál, –
Verjen meg az isten!
Verjen meg az isten
Dáma feleséggel,
Tizenkét gyerekkel,
Pénzen-vett kenyérrel!

23.
Nézek, nézek visszafelé,
Az én kedves hazám felé,
Vásárhely, én kedves hazám,
Jaj de idegen vagy hozzám!
Sirat engem a madár is,
Utánam hajlik az ág is,
Sír a felleg, az is látja
Magános éltemet s szánja.

24.
Hunczut állat az egér setétbe’,
Hunczut állat az egér setétbe’,
Hunczut állat az egér,
Minden lyukba belefér setétbe’.
Hunczut állat a poczok setétbe’,
Hunczut állat a poczok setétbe’,
Hunczut állat a poczok,
Minden lyukba bekoczog setétbe’.

25.
Ez az asszony nem is tudja,
Liliom,
Hogy a lánya milyen kurva,
Sárga rózsa, liliom.
Majd megtudja nem sokára,
Liliom,
Bába jár az udvarára,
Sárga rózsa, liliom.

26.
Eltörött a drótos szilke, drótos szilke,
Majd megver az anyám érte, anyám érte;
Ne bántsék kend anyám asszony, anyám asszony,
Majd megveszszük azt pénteken a piaczon.
Mit ér nekem ez a város, ez a város,
Ha nem vagyok benne páros, benne páros;
Mit ér nekem ez a világ, ez a világ,
Ha nem vagyok benne virág, benne virág.
Addig vagyok benne virág, benne virág,
Míg szél fújja a pántlikám, a pántlikám;
Ha szél nem fújja pántlikám, a pántlikám:
Mindjárt kóró, nem virágszál, nem virágszál!

27.
Makó alatt folyik el a halas tó,
Bele esett barna babám lovastól.
Bárcsak olyan halász legény halászna,
A ki az én rózsámra rátalálna!

28.
Vásárhelyi piaczon
Legényt árul egy asszony,
Huszat ád egy garason, –
Vegye meg a kisasszony!
A szegedi piaczon
Rózsát árul egy asszony;
Jaj de álnok vén asszony,
Hármat ád egy garason!

29.
Kukoricza, édes málé,
Öreg ember vagyok már én,
Fiatal a feleségem,
Abban van a reménységem.
Debreczenbe kéne menni,
Kokhin kakast kéne vinni; –
Lassan, kocsis, lyukas a kas,
Kihullik a kokhin kakas.
Kocsmárosné lánya, Trézsi,
Nem akarja a bort mérni,
Válogat a réz itczébe’,
Melyik illik a kezébe.

30.
Ez a szemem, ez, ez, ez,
Jobban kacsint mint emez;
Édes szemem jól vigyázz,
Mert a másik meggyaláz!
Ez a karom, ez, ez, ez,
Jobban ölel mint emez;
Édes karom jól vigyázz,
Mert a másik meggyaláz!
Ez a lábom, ez, ez, ez,
Jobban járja mint emez;
Édes lábom jól vigyázz,
Mert a másik meggyaláz!

31.
Este vagyon a faluba’,
Siet a lány a fonóba,
A legény is az ablakba –
Oda fagyott az ajaka.
Kapja a lány a szálgyertyát,
Engeszteli az ajakát,
Bomoljon meg az ajaka,
Minek tette az ablakba.
Tele szűrújja dióval,
A másik meg mogyoróval,
Szép lánycsecsü piros alma –
Megeszik azt a fonóba’.
Ha én olyan legény volnék,
A fonóba el se mennék,
A lányoknak vizet adnék,
Azután orsót lesölnék.
A szűrujjba is betenném,
Egy pár csókért ki sem venném…

32.
(Kiházasitó dalok a fonóban.)
I.
Három itcze keménymag,
Daru Julis ki-é vagy?
– Nem vagyok én senkié,
Csak a Balog Sándoré,
Csak a Balog Sándoré.
Gyere, Sándor, vidd el már,
Mert a tyúk is tudja már;
Ha a kakas megtudja,
Majd kikukurikulja,
Majd kikukurikulja!
II.
Hej te kis madár, kis madár!
Mi van a lábodon? – aranyszál;
Kössük a N. N. (férfi név) lábára,
Rántsuk a N. N. (női név) ágyára.
Hej, N. N. (női név, kétszer,) mit csinálsz?
Beteg a N. N. (férfi név) még sem szólsz!
Kimégy az ajtón, befordulsz,
Subájára borulsz, ugy busulsz.

33.
(Kertész tánczdal.)
Áld meg uram isten
A mi munkáinkat,
Áld meg a mi dohány
Palántánkat![24]
Elment már a felleg,
Nem ád isten jeget.
Hapadillom![25]

34.
(Tapsos tánczdal.)
Annyi a fináncz
Mint a szoknyaráncz,
Ugy csörög a láncz
Mint a tapsos táncz.
Julcsa nem szerette,
Mégis megölelte,[26]
Olyan a leány!

DAJKARIMEK, GYERMEKDALOK s JÁTÉKOK.

1.
_(A már beszédet értő kisdedet a szüle, dajka vagy más valaki ölébe
veszi, s annak a következő verset dalolja:)_
Angyal vagy-é?
Ördög vagy-é?
Mutasd a fogadat!
Ha angyal vagy, kis fogad van,
Ha ördög vagy, nagy fogad van, –
Angyal vagy!

2.
Dubi, dubi háti,
Rakonczai Páti.
Tė kis gyerök, tė kis lány
Mon’ mög néköm igazán!
Melyik újjam bökte?
_(A szüle vagy más valaki ölbe veszi a kis gyermeket s a fenn leírt vers
dalolása mellett hátát valamelyik ujjával gyengén ütögeti; mikor a dal
végére ér, azt a kezét, melylyel hátát ütögette, a gyermek elé tartja, s
az igyekszik kitalálni, melyik volt a bökő ujj.)_

3.
Cziróka!
Maróka!
Mit főztél?
– Kását.
Hová tötted?
– Pad alá.
Mivel takartad be?
– Rongyos pėlėnkával,
Még a kúton jártam:
Mögötte a pap macskája!

4.
Hétfü hetibe,
Kedd kedvibe,
Szėrda szerelmibe,
Csütörtök csűribe,
Péntök pitvarába,
Szombat szobájába,
Vasárnap kéczczör az isten házába.

5.
Szomorú hétfü,
Bánatos kedd,
Bánfordúló szėrda,
Örömhozó csütörtök,
Áldott péntök,
Szent szombat,
Dicséretös vasárnap!

6.
Ereszsz, ereszsz kötelet,
Vérit vöszöm fejednek!
_(A gyemek az almában talált féregnek a fennebbi vers dudolása közben
fejét megfogja, erre az vékony szálon ereszkedik alá.)_

7.
_(Tavaszszal, midőn a gyermek először lát gólyát, futva mondja el a
következő verset, mi közben haját fogja. Futni azért fut, hogy abban az
esztendőben mindég fris legyen; a haját pedig azért huzza, hogy az minél
hosszabbra nőjön.)_
Golyát látok,
Hajat rántok!

8.
_(Midőn a gyermek tavaszszal először lát fecskét, arczát kezével
megsímogatja, mint mosdásnál szokás, ez alatt a következő pár sort
háromszor elmondja:)_
Fecskét látok,
Szeplőt mosok.

9.
_(Ha a gyermek valami gyümölcsöt akar enni, melyet még azon évben nem
evett, mielőtt szájába tenné, a következő pár sort mondja el háromszor,
hogy az neki betegséget ne okozzon.)_
Újság hasamba,
Hideglelés pokolba!

10.
_(Gombozáskor (pitykézéskor) a gyermek, midőn társa vet, a következő
versikét mondja, hogy annak vető-gombja az övéhez közel ne essék, s így
amaz tőle ne nyerjen:)_
Szőrbabona,
Szappankurta,
Húzd el, vond el mellette!

11.
_(Ha a gyermek foga kiesik, a kiesett foggal oda megy a kuczkó szájához,
az alább következő verset elmondja háromszor s akkor a fogat behajitja a
kuczkóba; – erősen hiszi, hogy helyette az egér az előbbinél sokkal
erősebb fogat ád.)_
Egér, egér agygyál néköm vasfogat,
Én is adok csontfogat!

12.
Bécsi bicska, fanyelű,
Ha elvész is, mögkerűl.
Tarka lovat látok,
Szöröncsét tanálok.

13.
Édes anyám asszony!
Gyün a czigány asszony,
Agygyunk néki lencsét,
Maj’ mond jó szöröncsét.

14.
Ess’ eső, ess’ eső,
Búza szaporogygyék,
Árpa bokrosogygyék!
Az én hajam olyan lögyön
Mint a Tisza hossza,
A tė hajad olyan lögyön
Mint a gácsér farka!

15.
Amoda van ėgy fa,
Kinek neve: fűzfa,
Az alatt van ėgy hal,
Kinek neve: harcsa, –
Tarcsa, isten, tarcsa,
A meddig akarja!

16.
Csicsirnyika,
Fúrnyika,
Jéruzsálem,
Torombita.
Egy szűrkankó,
Varga inas,
Vörös hagyma,
Buff!

17.
Az én ingöm lengyel gyó’cs,
De rajta fó’t nincsen;
A csizmám is karmazsin,
Csakhogy talpa nincsen.
Vagyon varga, ki bevarja,
Ha nem varja:
Kurv’ az anynya!

18.
Öt öt kú’dús,
Öt öt bottya,
Öt öt botba
Öt öt kaska,
Öt öt kaskába’
Öt öt macska,
Öt öt macskának
Öt öt fija.
Hány fijók macska?

19.
_(A magánhangzó betűkre következőleg tanítják meg a gyermeket, elmondván
előtte, hogy melyik betű micsoda tárgyról jut eszébe:)_
I, ínödrűl,
U, ujjadrúl,
Ü, üvegrűl,
E, egérrűl,
É, ételrűl,
Ó, ó’rodrúl,
Ö, ökörrűl,
A, almárúl.
Á, álladrúl.

20.
Á, ártány,
B, bárány,
C, czinöge,
D, Dorottya,
É, étel,
F, fonnyunk,
G, gatyát,
H, hájjunk
I, itten
K, ketten
L, lepedőbe’.
M, mönnyünk,
N, nė mönnyünk
Ó, ólba,
P, pokolba,
R, rėttėgve,
S, sėttėgve,
T, tánczolva,
U, ugrálva,
Z, zaklatva
J, jajgatva
V, vérit vötte.[27]

21.
Hogy a kakas?
– Kilencz garas.
Hát a tyúk?
– Az is ugy.
Hát a jércze?
– Fizess érte!

22.
Komám, komám, édös komám!
Kettőt fiadzott a kutyám,
Ėgyik pípa, másik dohány,
Szíjja ken’ föl édös komám!

23.
Csinájja ken’, csinájja,
Ugy lösz ken’nek szép lánya.
Kidűlt a fal,
Támaszszuk föl,
Kováér’,
Pipáér’.

24.
_(Csúfolódó versikék.)_
Imre gazda!
Bújj a gazba,
Maj’ kereslek
A kuczkóba’.
Imricske!
Mögdöglött a kis csirke.
Is’vány!
Mér’ vagy olyan hitvány?
Azér’ vagy oly hitvány,
Mer’ a neved Is’vány.
Sándor-bándor!
Kis kutyába kántor.
Sándor-bándor, bárányláb,
Kigyót, békát összerág.
Sándor Sándor juhot lopott,
Az akasztófára jutott.
Jankó! fajankó!
Fábúl csinált koporsó,
Jancsi!
Sz..t a macska, hajtsd ki!
Peti, Peti belėveti
Hó’nap délig ki sė vöszi
Peti, Peti kukulus!
Mögötte a kutyahúst.
Miska!
Mit öszik a macska?
Alutt-tejet, egeret,
Néköd kakál eleget!
Jóska!
Tojóska,
Tojózzon mög a rucza!
Ferke!
Fateke,
Kilyukatt az ülepe!
László, Laczi, Laczkó,
Pípa, dohány, zacskó.
Ábrahá’,
Ödd mög, a mit hátra há’.
Kata-fata, fatarisznya,
Némöt asszony bugyogója.
Zsuska, puska,
Hat galuska!
Lityke-pityke! csorba bögre,
Kivetötték a szemétre.
Ėrzsók asszony, deres ló,
Ritka válik benne jó.
A ki válik, igön jó.
Julcsa-pulcsa!
Pitarajtó kú’csa.
Sárkány, boszorkány-
Pille mászik a hátán!

25.
Kovács, kovács, kalapács,
Kisűlt-ė mán a kalács?
Vagy:
Kovács, kovács, kalapács,
Hideg-vötte rosz kovács!
Szabó, szabó, szabdaló,
Fé’re viszi az olló,
Csizmadėja
Isten fija,
Üsse mög az
Isten nyila!

26.
_(A későn kelőre mondják:)_
Nagy alható,
Téföl nyaló,
Hajnal hajigáló!
Vagy:
Nagy alható,
Délig alvó,
Hajnalba’ hajigáló!

27.
_(Arra, ki sokáig nem öltözik fel s csak egy ingben jár, ezt mondják:)_
Pöndöl Zsuska,
Hat galuska!

28.
_(A ríkódóra:)_
Rívó, fityogó,
Tepszi málé, lotyogó!
Vagy:
Böm, böm, bika!
Vas karika
Szénát kötök
A szarvadra,
Úgy vezetlek
A vásárra.

29.
Húgyos, harmatos,
Űjj föl a gangóra,
Majd elviszlek Makóra,
Ködment köszörűlni,
Eczetöt dėrálni,
Homokot kötözni.

30.
_(Szőkére:)_
Szőke túrú, vakaró,
Van-ė búzád eladó?
_(Setyére, balog sutára:)_
Setye, setye kapitán’,
Tyúkot fogott a dudván,
Nyírött csikó, tavalyi,
Nem szánnálak lėvágni.

31.
_(Az egy lovas kocsi után ezt kiabálják:)_
Fél ló, talyiga,
Apám uram kocsija!

32.
_(A lányokkal együtt játszó gyermekre mondják pajtásai:)_
Feleségös, furulyás,
Ajtó mögött talyigás!
Vagy:
Lányok között pacsirta,
Pó’czon űlő nagy béka!

33.
_(Midőn a gyermek társára rá akar ijeszteni, oda áll elébe, s az alábbi
vers első sorát mondja, mire az megszeppenve néz rá. Ekkor az előbbi
nagy megelégedéssel hirtelen rá mondja a másodikat s jót nevet, hogy azt
megijeszthette.)_
Mit hallottam felőlled! –
Piszkafa lött belőlled!

34.
Oskolárá-fáré!
Köll-ė darab málé? –
Apád is mögönné:
Ha anyád engenné;
Anyád is mögönné:
Ha apád engenné!

35.
Inas!
A mi kutyánk fijas,
Ögye meg az inas.
A mi kutyánk ker’be-járó,
Ögye mög a jegybe’-járó.

36.
Czigá’ morė,
Vaskandóré –
Tátom s...m, bújj belé!
Zsidó!
Van-ė benned csikó?
Ha nincs benned csikó:
Maj’ csinál a vén ló.
Zsidó, zsidó kurvanyád,
Mér’ nem öszöl szalonnát?
Lám a magyar mögöszi,
Dėrága pé’zön mögvöszi.
Zsidrák!
Teli töszöm, mögrágd!
Oláh fáté,
Gurgulyáté,
Gurgulyáté fáté!
Goszpodi pamiló,
Száraz könyér-vakaró,
Az is mögönni való!
Tót!
Toszítsd az ajtót,
Ha nem pedig a tarka disznót!

37.
_(Arra, a ki nem tud hajigálni, ezt mondják:)_
Annyira hajit apád:
Mint a sütőlapát!

38.
_(Egyik gyermek mondja a másiknak: „Mongyad hékám: üveg!“ mire az
jóhiszemüleg utána mondja; erre az előbbi hirtelen szavába vág s mondja:
„Lejjön ki a hideg!“ – Ilyenek még a következők is:)_
Ző’d nád:
Szopod a ző’d békát!
Csütörtök:
Üssön mög a görcsös tök!

39.
_(Ha a gyermeket társa rászedi, ez, midőn észre veszi, hogy rá van
szedve, ezt mondja amannak:)_
Kutya vagy,
Nem agár,
Nyúlat fogtál
Nem attál!

40.
_(A szombati nap kiváltkép a tanyákon a lepénysütés napja. A gyermek már
három nappal előbb rágondol a jó túros lepényre, melyből majd szombaton
jól lakik, s e fölötti örömét ilyenképen adja elő:)_
Ma csütörtök,
Hó’nap péntök,
Hó’nap után
Lepént öszök!

41.
_(Ha a gyermek nem akarja megmondani a másiknak, hogy hova megy, annak a
kérdésére ezt feleli:)_
Kis pokolba,
Parét szödni!
_(A játszó gyermek egyik a másikát a következő verssel küldi haza.)_
Erigy haza, ösztök,
Füstöl a kéméntök.

42.
_(Mödőn a gyermek keresi, ha valamit elvesztett, társa ezt szokta
mondani:)_
Mindön embör láttya,
Csak ėgy vak nem láttya.
_(Midőn pedig az még nem tudja, hogy valamit vesztett, társa igy szól:)_
Kinek veszött valamije?
Csak én rajtam keresse,
Piszkafával kergesse!
Vagy:
Kinek veszött valamije?
Csak én rajtam keresse.
Apja, annya mögveri,
Piszkafával kergeti.

43.
_(Ha a gyermek böde bogarat talál, tenyerébe teszi s a következő verset
dalolja neki:)_
Szűzkata! szűzkata!
Gyünnek a tatárok,
Fejszével, baltával –
Mingyá’ agyon vágnak,
Meszes kútba vetnek,
Onnén is kivösznek,
Kerék alá tösznek!
Össze-visszatörnek!

44.
_(A gyermek meglátván a varjut, igy szól:)_
Kár! kár!
Varga Pál,
Varjál nėköm kis csizmát,
Maj’ mögadom az árát.
Tudom, hun lakik apád:
Bécsbe, Budába,
Lyukas kemönczébe.

45.
Fát – vágok – fát,
De mi – csoda – fát?
Régi – rekö – tye.
Ki én – velem – vers,
Én is – avval – vers.
Fogagy – gyunk hát – ėgy pin’ – borba:
Huszon – kettő – ez!
Fát – vágjunk – fát,
De mi – csoda – fát?
Régi – rakot – tyát.
Fogad – junk föl
Egy pin’ – borba,
Három – iczcze
Pálin – kába,
Hogyan – lösz
Huszon – ėgy.

46.
Gyűj föl ördög,
Kopogtatni,
Szen’pál Jánost
Szaggatgatni!
Gyer’ mán
Kotormán!
Ző’d süvegű
Boszorkány!
Balog anyó,
Balog apó
Mönnyetök el alunni!

47.
Gyűj fől kópé
Kopogatni,
Lengyel László
Gyú’togatni,
Hosszú dėszkát
Nyú’togatni!

48.
Csacsi kurta!
Vén a gazda,
Nincsen karajczárja,
Csak ėgy vén kutyája,
Az is karajczárja!

49.
Bóra, bóra, borkereke,
Veszszön el a ken’ nyó’cz ökre,
Hogy nė száncson esztendőre,
Nė terömjön sok (több) kendőre
Happ, rúzsa, vijola,
Most érik az alma,
Terítve az ajja,
Fölszögygyük hajnalba’!

50.
Gólya, gólya, gilicze,
Mit viszöl a szádba’?
– Szőröcskét, szőröcskét.
Minek a szőröcske?
– Szitát kötögetni.
Minek az a szita?
– Korpát szitálgatni.
Minek az a korpa?
– Disznót hízlalgatni.
Minek az a disznó?
– Hájacskát csinálni.
Minek az a hájacska?
– Kocsit kenögetni.
Minek az a kocsi?
– Vályugot hordani.
Minek az a vályug?
– Házacskát csinálni.
Minek az a házacska?
– Lányokat, legényöket bele csalogatni.[28]

51.
Czini, czini,
Pétör bácsi
Ken’nek hegedűlök,
Nem pé’ziér’,
Nem boráér’,
Csak a szép lányáér’!

52.
Gyűj föl meleg,
Mönny el hideg,
Isten kapujába,
Kovács ablakába!

53.
Túl a tón,
A tón túl,
Tóth Jakab
Pap komám
Kapujába’
Ėgy nagy tarka
Farkatlan
Kan kappan
Azt kukoríkúlja:
Jobb két tyúknyak ėgy lúdnyaknál.

54.
Pocza, pocza, tarka,
Sė füle sė farka.
Tugygya a lány marka,
Hun a kendő sarka.

55.
Pap vagyok, pėrédikálok,
Nincsen széköm, csak úgy állok,
Hoz’ ki, fijam, kis székömet,
Néköd adom kis könyvemet,
Pogácsával gurigálok,
Galuskával hajigálok.

56.
Ėgy, kettő, három, négy, –
Bika Pista hová mégy?
„Az erdőbe gúnárér’.“
Jól mögszoritsd a nyakát,
El nė rikkantsa magát,