Carmela - 15

Total number of words is 4102
Total number of unique words is 1982
33.2 of words are in the 2000 most common words
47.1 of words are in the 5000 most common words
54.5 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
félig megsemmisűlve állott ott s nézte nemes haragtól szikrázó szemeit,
hallgatta szép, indulattól remegő hangját. A fiatal ember lényének
férfias ereje vonzotta, a bűntudat, hogy ezt az embert ő mélyen
sértette, lenyomta a leány tiszta és fogékony kedélyét. Mikor Helley
elhallgatott, a bárónő úgy érezte, hogy valami láthatatlan súly
nehezedik reá s hogy kezd sülyedni s nem tud fölemelkedni soha.
Helley hosszan nézte és – mosolygott. A leány végtelen zavartsága valami
kellemes elégtételt látszott neki okozni.
– Lássa, bárónő, – mondá végre, – ön mégis csak jóságos és kedves. Azt
hiszi, hogy megbántott, és ezt fájlalja.
– Fájlalom, Helley úr, szívem mélyéből fájlalom. – S ezzel lassan
kihúzta kezét az övéből, s elfordúlt, hogy megeredő könnyeit elrejtse.
– Milyen leány! – suttogá a fiatal ember magában. – Milyen szíve van!
Milyen édes, jó szíve van!
Vilma hirtelen feléje fordúlt, eléje nyújtotta mind a két kezét és
mosolyogó ajkkal, de zokogva mondá:
– Bocsásson meg! Soha sem teszem többé – soha!
Helley lelkesen megcsókolta mind a két kezecskét, de meg nem állta, hogy
a gyermekded bocsánatkérésen el ne kaczagja magát.
– De hiszen semmit se vétett, bárónő, – legkevésbbé ellenem… Azaz…
ellenem nem, mert már megszoktam az ily zsidófalást, még pedig olyanok
részéről is, kik kevesebb meggyőződéssel, de több durvasággal üldözik
felebarátaimat. Hisz elvégre ön nem reám czélozott és voltaképen csak
fogalmak ellen küzdött – elméletekkel. Nem magamon, hanem _önön_ esett
meg a szívem, mikor ily gonosz és gyűlöletes szavak peregtek szép kis
szájából, és azért meg akartam mutatni, hogy az ily tiszta szivű,
angyali lény csakis fantómákat képes gyülölni s hogy utálata s megvetése
mindjárt légbe foszlik, mihelyt egy érző, kézzelfogható embert állítok
önnel szembe. Most láthatja, hogy szívecskéje nem képes ok nélkül
gyűlölni s hogy mindjárt megfájdúl, mihelyt valaminek fájdalmat okoz.
Hála Istennek, legtöbb magyar ilyen. Ugy-e bár, nem gyűlöl engemet?
– Istenemre, nem! – bizonyítá a lány, könyek között mosolyogva.
Mosolygnia kellett, mert oly különösnek, oly furcsának tetszett előtte
az a gondolat, hogy ő ezt a férfiút gyűlölhetné. Elejétől fogva már oly
rokonszenves volt neki, mint eddig senki; most pedig mély hálával is
adózott neki, hogy saját szemeiben fölemelte és jobbá tette őt s
megtisztította a gyűlölködés salakjától.
– Hát már most mit mondjak, – kérdé Helley, – Kerényi grófnak?
– Mondja neki, hogy tiszteltetem – hogy szerettem volna szemtől-szembe
látni, de hogy azért is hálás vagyok neki, hogy legjobb barátját
elküldötte hozzám. Az én ostoba levelem rosszabb feleletet érdemelt.
– Köszönöm, bárónő, szívemből köszönöm. Hanem ez oly válasz, mely inkább
a követnek szól, mint annak, a ki ideküldött. De Rényi Árpádnak mit
vigyek? Mire szavazzon Kerényi gróf a felsőházban?
– Arra, a mire akar: szavazzon lelkiismerete, meggyőződése, belátása és
tapasztalása szerint. Mit értek én az ily dologhoz? Ki vagyok én, hogy
ostoba lány létemre férfiakat oktassak? Hanem, ha _nekem_ volna
szavazatom, most már _tudnám_, mire szavazzak.
– Ingerli kiváncsiságomat, bárónő. Nem sugná meg titokban, hogy mire
szavazna?
Vilma felelni készült, de az ajtó megnyilt és a belépő grófnő
félbeszakította a jelenetet.

IV.
– A conferentia soká tart, – mondá a grófnő. – Remélem, hogy ezt jó
jelnek vehetem. Megmondhatja most már, – izé – Hellényi úr, – hogy mikép
gondolkozik Kerényi gróf a vegyes házasságról?
– Mindenesetre, grófnő. Most már megmondhatom, hogy Rényi tanár vagy
Kerényi gróf lelke mélyéből azt óhajtja, hogy az a javaslat mentől elébb
törvénynyé váljék.
– Ah!… És a gróf úr igénybe is fogja venni a törvény engedményeit?
Megengedem, hogy ez lenne a legkényelmesebb mód arra, hogy nevét uj
fénynyel vegye körül. Csak azt sajnálom a dologban, hogy Vilma bárónő
tisztelt rokona akkor tette félre grófi nevét, mikor még becsülettel
viselhette volna, s hogy oly körülmények között készül azt ujra
fölvenni, mikor ennek – ellenkezője áll.
– A grófnő csalódik, – viszonzá Helley igen nyugodt hangon. – Kerényi
grófnak semmi ilynemű szándéka nincsen. A grófi czímről letett, mert
bátyja öngyilkossága és azon könyörületes gyűjtések után, melyekből az
elhunyt adósságait megfizették, nem vélte azt a czímet becsülettel
viselhetni. Föl fogja venni ujra, hogy oly törvény mellett szavazzon,
mely lehetővé teszi, hogy az ő húga, egy beteges, szegény, de derék
leány oly férfiúhoz mehessen, ki őt évekig híven szerette, nem tudva,
nem is sejtve, hogy grófi leányt szeret; oly férfiúhoz, ki Rényi
Árpádnak igaz, hű barátja, Rényi anyjának és húgának istápja és segítője
volt a nyomorban, ki e családdal megosztotta kenyerét és az élet minden
viszontagságai közt jónak, hűnek, megbízhatónak bizonyult. Ez a férfi
pedig zsidó.
– Ha úgy áll a dolog, – mondá a grófné hidegen, – akkor Helley úr be
fogja látni, hogy sem Rényi tanárhoz, sem ő hozzá nincsen több szavunk.
Ugy-e Vilma? Köszönjük Helley úr fáradozását. Helley úr, úgy látszik,
maga is rokonszenvez az izraelitákkal – nekünk pedig sem e néphez, sem
azokhoz nincs közünk, kik e fajjal nem átalnak barátkozni.
A grófnő nem vetett ügyet azon mozdulatokra és tekintetekre, melyekkel
Vilma e csipős kifakadást megakasztani iparkodott. Féltében, hogy még
erősebb dolgokat talál mondani, a leány odasietett Putnoky grófnőhöz és
egy szót súgott fülébe. E szóra leírhatatlan megvetés kifejezését
öltötték a grófnő finom vonásai. Tetőtől talpig nézegette a fiatal
embert és a legcsöndesebb impertinentiával mondá:
– Jelentse, kérem, tiszteletemet Rényi úrnak. Csodálom találékonyságát.
Szemtelenségnek elég lett volna, ha irásban tudatja velünk véleményét.
De ő meglelte módját, hogy kétszeresen megsértsen bennünket, azzal, a
mit izen, és azzal, a kitől izeni. Az úr az első – izé… izraelita, a ki
e termekbe lépett; meg lehet győződve, hogy az utolsó is. A hazautazásra
még kifutja az utalványozott pénz?
Helley mindezt mosolyogva hallgatta. De Vilma az utolsó szavaknál
szenvedélyesen fölkiáltott és a grófnő lábai elé dobta az utalványt.
– Kegyetlen vagy, Szerafin, illetlen és nőietlen! Helley úr, kérem a
karját!
– Vilma – az Istenért – ezt csak nem teszed? Ily botrány!
– Botrány, a mi _itt_ történt. És én jóvá teszem. Helley úr, kérem,
kísérjen el atyámhoz. Ő büszke lesz, önnel megismerkedhetni.
Helley karját nyujtotta a báróleánynak, ki izgalomtól reszketve símult
hozzája. Mély bókkal búcsúzott a grófnőtől: – Láthatja, asszonyom, hogy
előitélet ellen is van orvosság. Méltóságodnál sem lesz késő a kúra.
Javulást kívánok.
És nyájas mosolylyal elvitte szép prédáját…
… A főispán magán kívül volt. A grófnő egyik inasa lihegve jött egy
levéllel, melyben Putnokyné tudatta vele, hogy leánya egy zsidó
literátor karján készül a megye házában megjelenni. Eléjük sietett, – de
későn. A fiatal párral a nagy lépcső alján találkozott. Vilma halványan,
de nyugodtan állott meg apjával szemben e szavakkal: – Engedje édes
atyám, Helley urat bemutatnom, Kerényi Árpád bátyám legjobb barátját.
A főispán meghökkenve nézett a fiatal emberre. – Árpád barátja? Hát nem
jön el maga? A levele szerint ma estére vártam…
Helley mosolyogva felelt: – Nem jön. Már itt van.
– Magad vagy! Árpád! Hogy rád nem ismertem!
A főispán karjaiba zárta fiatal rokonát; Vilma fülig pirulva nyujtott
neki kezet. Ugy érezte, hogy most kevésbbé bizalmas iránta, mint két
perczczel előbb, mikor oly _nagyon_ «idegen»-nek tudta.
*
Kerényi Árpád gróf azok között volt, kik a főrendi házban a vegyes
házasság törvénye _mellett_ szavaztak. A törvény megbukott. De ő és
felesége még mindig reménylik, hogy a javaslat valamikor, sőt hogy
nemsokára törvénynyé lesz. Mert szegény Kerényi comtesse, kiről azt
mondják, hogy sorvadásban sínylik, csak azt akarja megérni, hogy Helley
József tanárnak neje lehessen. Vajjon megéri-e?


A GRÓF SZAVA

I.
Jaj, Juczi, Juczi! Meg kell bolondulnom! – kiáltá Miska, hirtelen
elbocsátva a piros-pozsgás szobaleányt, a ki félig ellenkezve, félig
csalogatva engedte át magát a göndör hajú inas öleléseinek.
A csinos teremtés gúnyos szánalommal nézte, hogy futott föl-alá az
izgatott, sápadt fiú a szobában. Miska délczeg gyerek volt, s pompásan
illett neki az úri libéria. Szabályos, szelid vonásaival félig
gyermeknek látszott; de szemeiben az a sajátságos tűz lobogott, a
melyben a legnagyobb gyengeség szokott összeolvadni a legfőbb
vakmerőséggel. A könnyelmű lány aligha értette e szemek kifejezését;
különben nem mert volna oly macska-egér-játékot űzni a fiúval.
Miska ott állott az ablaknál és a jégvirágokat kapargatta, kinézett a
novemberi vidékre. Juczi halkan odalopódzott mögéje és oldalba bökte.
– Ugyan ne bolondozzék kend, Miska! Értse meg az embert! Maga szeret
engem – én is szeretem magát. Máskép csak nem hagynám magamat
megcsókolni? Hanem maga hebehurgya fráter. Kitelnék kendtől, hogy
elvenné az embert s azután krumplit kapálna. Én meg nem akarok krumplin
élni. Nekem semmim, kendnek semmije: úgy illünk össze, mint a kutya a
macskával. Hiszen szerethetjük egymást, Miska, de hogy feleséged legyek,
azt verd ki a fejedből. No, no, meg ne egyen a szemével! Hát nem
mulathat az ember a nélkül, hogy férj és feleség lenne?
Ezzel egy kicsit megczibálta a legény orrát és szemtelenül nevetett a
képébe.
Miska a fogát csikorgatta.
– Átkozott, gonosz teremtés! Szeretőnek kellenék, úgy-e, hogy azt
tehess, a mit akarsz, hogy bolondot űzhess belőlem és hűséggel ne
tartozzál? De feleségül elmennél olyanhoz, a kit nem szeretsz, pl. az
ispánhoz, úgy-e? Persze, az ispán, az derék ember, összelopott vagy
húszezer forintot, azzal már úr az ember – talán inast is tarthat!
Bizony, a szegény ember csak világ csúfja, kivált mikor becsületes is.
Az ispánhoz hozzá mennél, ha csaló is, meg vén, meg görbe hátú – mert
gazdag és mert teins asszonynyá tehet! De nem hagylak ám. Inkább
agyonütöm őt, meg – más valakit.
A szép Juczi itt olyant nézett, hogy a fiunak nyelvén fagyott a beszéd.
Szúró, kemény tekintettel, dagadó melle alatt összekulcsolt karokkal
lépett közelébb a huszárhoz és gonosz hangon mondá:
– Hallgass ide, te Miska – ideje, hogy végezzünk. Megyek-e, nem-e Botos
teins úrhoz, eddig magam sem tudom. De annyit mondhatok: ha akarni
fogom, hát meg is teszem. Érted? – Az ő tekintetes czime, meg a húszezer
forintja épen rám fér; tizennegyedik esztendőmtől fogva eleget ettem a
más kenyerét, eleget nyeltem a más parancsolatját. Azért, ha meglesz,
hát meglesz – s ha talán utamba akarnál vágni, hát átugrom rajtad, mint
egy kis pocsolyán – ennyit sem fogok veled gondolni, ni! De azért azt,
hogy nem vagyok hozzád jó szívvel, bolondúl mondod, fiam. Bizony
elmennék hozzád, százszor szivesebben, mint az ispánhoz, csak –
– Csak húszezer forintom lenne, meg tekintetes úr volna a nevem, úgy-e?
– vágott közbe Miska fogcsikorgatva.
– Úgy, úgy – mondá Juczi nevetve – persze, hogy húszezer forintos
kérőnek még jobban kellenél. De tízezerrel is beérném, sőt ötezerrel is,
ha elő tudnád keriteni. Ennyi pénzen lehet tisztességes telket kapni, a
miből meg is lehetne élni holtig. Száz hold is elég nekem és a kedvedért
parasztasszony is lennék; hanem a magam asszonya akarok lenni, nem
szolgálni, hanem parancsolni, ha csak egy libaőrző gyereknek is. Hát
látod, hogy szeretlek, te csacsi. Hát keress ötezer forintot! Nem sok.
Nincs valami nénéd, komád, öreg apád? A gróf nem adhatná ajándékba?…
Rázod a fejed! No hát, látod, édes Miskám, földhöz ragadt szegény lélek
vagy, se rajtam, se magadon nem segithetsz. Szegény embernek pedig sokat
el kell viselni ezen a rossz világon. Nekem sem öröm az ispánhoz menni,
de eltűröm. Tűrd hát te is, mert muszáj. S még neked jobban eshetik, ha
a vén ispánhoz megyek, mintha máshoz mennék. Szegény embernek abból kell
jóllakni, a mi keveset ott hagynak a tálon a gazdagok. Majd gondoskodom
én arról, hogy nagyon is kevés ne legyen!
Miska káromkodott, esküdözött, sírt és fenyegetőzött – míg a csengetyű,
mely urához szólította, véget nem vetett a jelenetnek.

II.
Salkházy Béla gróf, a kastély ura, négy hónapos házas ember volt, a ki a
telet újév utánig itt töltötte Salkházán. A nászút befejeztével, melyről
a grófné nem akart lemondani, itt töltötték most igazi mézesheteiket,
mindkettőjük igazi gyönyörűségére. A gróf boldog volt, hogy kissé
viharos ifjuságából az egészséges magány révébe juthatott; a grófné – e
halvány és kissé félénk szépség, édent látott abban, hogy ura oly
egészen övé és a mellett oly jókedvű lehetett. E biztonsági érzeten
titkos féreg is rágódott ugyan: a ki nem mondott féltés. De ez érzés a
múltra vonatkozván, csak bizonyos nyugtalan kiváncsiságban mutatkozott,
melyen a gróf jóízűeket mosolygott. E perczben is nagy szégyenkezésére
egy kis indiscretión érte az asszonyt. Miska, a mint a csengetyű szavára
belépett, még hallotta, hogy veté a grófné ura szemére, hogy minden
készpénzét a tárczájában hordja.
– Hatezer forintot hordozni magával – vadászaton – édesem, annak igazán
nincs értelme!
– Ebben igaza van, kedves, – mondá a gróf nyájasan, – de abban már nincs
igaza, hogy tárczámat vizsgálgatja. Szerelmes leveleimet nem ott
tartogatom.
– Csak nevessen, maga rossz, – mondá a grófné fülig pirulva: – de még
sem okos dolog, annyi pénzzel járni. Nemcsak, hogy elveszhet, de mikor
így magányosan cserkészel, a pénzért még valaki meg is támadhat. Kérlek,
tedd az iróasztalba.
– Meglesz, – felelé Béla további vita nélkül, hogy a megszégyenült
asszonykának megkönnyítse a visszavonulást. – De most hadd öltözzem a
vadászatra. A reggel szép, a hó jó kemény, egy pár nyulat hadd lőjjek
ebédre. Ma Miska is kap fegyvert. Az erdésznek a foga fáj – s ideje,
hogy Miska is beletanuljon a vadászatba. Ha húsz évet kiszolgált, ő
lehet itt erdész.
Miska katonásan szalutált, s a grófné nevetve jegyzé meg: – Húsz
esztendő! No, ennyi idő alatt ugyancsak beletanúlhat!
Ezzel a szép asszony megcsókolta az urát és visszavonúlt.
Miska kezére járt gazdájának az átöltözésben, behozta a puskákat és a
töltényeket s maga is öltözni ment. Midőn pár percz múlva visszajött, a
grófot az ajtóban találta, a mint épen kabátja belső zsebébe dugta a
tárczát. Miska elhalványodott.
– Méltósága elfeledte… – mondá kissé rekedten.
– Mit?
– A pénzt az asztalfiába tenni – a mint a méltóságos grófné kivánta.
– Eh mit – majd mikor hazajövünk.
Ezzel fütyörészve lement a lépcsőn és a szánkára szállott, melyen
kihajtott a hótakarta pusztára.

III.
A grófné meghallotta e rövid szóváltást. Boudoirja ajtaja mögött állott,
hogy még egy búcsúcsókot kapjon a gróftól, de az inas jelenléte
visszariasztotta. Egy kicsit bántotta, hogy Béla nem vette komolyabban,
a mit neki igért; de volt valami, a mi még jobban nyugtalanította.
Féltékeny kis fejében megmozdult a tépelődés, hogy tán van oka férjének
a pénzétől meg nem válni. Semmi határozott vagy csak kifejezhető gyanúja
nem volt, mégis aggódott s e mellett igen bosszankodott önmagán, hogy
tudott aggódni. A könyvtárba vonúlt, hogy olvasással kiverje fejéből a
rossz gondolatokat. De a könyvekre nem állt a feje – a még olvasatlan
tegnapi hirlapok után nyúlt. Az egyik boulevard-ujság művészeti
rovatában egy kis pletykahir ragadta meg figyelmét, mely így szólt:
«Kunoss Aranka, kedvelt operette-énekesünk, ki tudvalevőleg már pár hete
távol maradt a szinpadtól, mint halljuk, végleg elhatározta, hogy az
évad hátralevő részét távol a fővárostól, csöndes visszavonultságban
fogja tölteni. A föltevés, hogy baja tisztán lelki rázkódások okozta
idegességre szorítkozik, alaptalannak bizonyúlt; úgy tudjuk, hogy
szerves alterátió is járúlt hozzá, melyet csak több havi gyógyítással
lehet eltüntetni. Szerencsére a művésznő azon kedvező helyzetben van,
hogy teljes mértékben élvezheti azt a magányos pihenést, melyet
egészsége állapota megkövetel. Mint biztos forrásból értesülünk,
megvette a *** megyei Bükkösi uradalmat s már hetek óta ott tanyáz a
szép kastélyban, melynek utolsó gazdája – báró Bükkösi Loránt – csak nem
rég mint szolgabiró talált menedéket a megyei adminisztráczióban. Így
tünedeztek el a régi nemzetségek, újak lépvén helyükbe. Ez esetben
legalább van okunk azzal vigasztalódni, hogy hazánkban kezd gazdagon
jövedelmezni a művészet. Kóhn Aurélia kisasszony alig álmodta meg
gyermekkorában, hogy egy bárói kastélyba fogja magát beletrillázni.
Igaz, hogy egy bárói uradalom csak gyönge kárpótlás egy grófi
koronáért.»
Salkházy grófnéra a közlemény oly izgató benyomást tett, mintha
egyenesen ellene lett volna irva. Feje után kapott, felugrott himbáló
székéből és lázasan járt föl s alá a könyvtárban. Bükkös csak
félórányira volt Salkházától; Kúnoss-Kohn Auréliáról pedig a grófné
hirből tudta, hogy az Béla grófnak házassága előtti utolsó szerelme
volt.
A féltékenység termékeny költő. A grófné félóra alatt készen volt azon
házasságtörési dráma egész tervével, melyben az ő boldogságának
tönkrejutása képezte a katasztrófát. Tiszta volt előtte minden. Ezért
ment hát Béla mindennap a vadászatra; ezért vitt magával ekkora
összegeket, mert hisz a Kúnoss-féle hölgyekhez inkább lehet nyakravaló,
mint ezresbankó nélkül benyitni. Csak női méltóságának érzete tartóztatá
a féltékeny nőt, hogy nyomban utána nem hajtatott férjének. Keserű három
órát töltött a szegény grófné, a sárga szemű szörny, a féltési daemon
társaságában, míg végre a szánka távoli csöngetyűi a vadászok
hazaérkezését jelenték.
Mikor Béla gróf a kastélyba lépett, a grófné halálra ijedt dúlt
tekintetétől. A gróf sápadt volt, ajka véresre harapva, szeme
tétovázott. Miska, a ki háta mögött állott, szintén halovány volt, de
szeme még sötétebben nézett, mint a grófé. Feszes állásban várta gazdája
parancsát, hogy segítsen-e az átöltözködésnél? A gróf, mintha félne
szeme közé nézni, csak félvállról mondta: – Mehetsz. Majd hivatlak,
mikor kellesz.
Miska indult, de az ajtóból, mielőtt a kilincset becsapta, még egyszer
visszafordúlt. A gróf összerezzent, mikor inasa sápadt arczát feléje
fordította. Egy darabig lihegve nézte a bezárult ajtót, mintha
elfelejtette volna, hogy neje is itt van.
– Az istenért, történt valami? – kérdé az asszony reszketve.
A gróf borzongott. – Semmi! – mondá fojtott hangon. – Csak – csak –
gyáva vagyok.
Ezzel szobájába ment és magára zárta az ajtót.

IV.
A vadászaton ez történt.
– Veszedelmes kompánia vagy te, Miska, – mondá a gróf, mikor huszárja
már a harmadik nyulat elhibázta.
Miska mereven nézett, mintha álmában lövött volna s most sem bírna
fölébredni.
– Csak bámulj, – folytatá a gróf – hajszál híja, hogy engem nem lőttél
meg vagy épenséggel a Rench-et. De már inkább engem találj el, mint őt,
mert jobb gazdát még kaphatsz, de Rench-nél jobb vadászkutyát aligha.
Aztán, ha engem találsz meglőni, még rám foghatnád, hogy az én puskám
sült el – de Rench-re ezt rá nem foghatod. Nesze, fogd a puskámat, hadd
csavarjak egy czigarettet.
Miska átvette urától a töltött fegyvert. A kakas fel volt húzva, a
töltény tűje kilátszott alóla s Miskának önkéntelenűl eszébe ötlött,
hogy mily könnyen csapódhatott volna le a sárkány, mikor a cső a gróf
álla alatt volt s hogy akkor egyszerre vége lett volna a grófnak…
Salkházy gróf elkészült a czigarettel és a széltől elfordúlva rágyujtani
készült. Rench keserves vonítására visszafordult, még mielőtt égett
volna szivarkája.
– Megbolondultál, Miska? – kiáltá.
Ott állott négy lépésnyire tőle a huszár, a Lefaucheux-fegyver dupla
csövét a gróf homlokának tartva.
– Ne mozdúljon, méltóságos uram! – Egy lépést se! Imádkozzék – mert én
most kénytelen vagyok méltóságát agyonlőni.
Oly hangon s oly tekintettel volt ez mondva, hogy a grófban kétség nem
támadhatott. Őrült vagy nem, ez az ember lőni fog – sőt lőnie kellett,
miután urával így beszélt.
Egy rövid pillanat, mely alatt az idő megállani látszott; egy percznyi
örökkévalóság, azon gondolatok sűrű mennyiségét tekintve, melyek a gróf
agyán ezalatt keresztül czikkáztak. Vége mégis az volt, hogy csodálatos
nyugalommal megszólalt a gróf:
– Hát jól van. Én megállok itt, te meg ott. Agyon akarsz lőni. Miért?
– Ne kérdezze méltósága. Nem szólhatok, lőnöm kell. Imádkozzék. Mondja
meg utolsó kivánságát. De meg kell halnia ezen a helyen.
A gróf mégis csak őrültnek gondolta a ficzkót. Elhatározta, hogy rááll
rögeszméjére.
– Hát utolsó kivánságom az, hogy mondd meg, mért lősz meg. Megfogadtad
Isten előtt?
– Az ördögnek fogadtam s azért muszáj megtennem. Méltóságának van pénze,
nekem nincsen. Ha enyém lesz az a pénz, a mi méltóságánál van, akkor
életben maradhatok. A gróf úr pénze nélkül el kell vesznem. Azért
kénytelen vagyok rálőni.
A gróf könnyebben lélekzett.
– Sajnállak, Miska, – mondá. – Ez a hatezer forint kevés arra, hogy
megélj, de arra elég, hogy akasztófára juss. Hatezer forintért akasztófa
nem jó üzlet. De megesik a szívem ostobaságodon. Bocsásd le a fegyvert.
Itt a hatezer forint.
Ezzel oda dobta eléje a tárczát.
A puska csöve nem mozdult.
– Gazembernek mondhat, uram, de ne nézzen őrültnek vagy szamárnak. A
pénzt elvehetem, mihelyt méltósága halva lesz. A grófné azt hiszi, hogy
gróf úr az asztalfiába tette. Ott pedig annyi van, hogy senki sem
bizonyíthatja a híját. De ha a gróf úr életben marad, azt, a mi most
történt, világéletében meg nem bocsáthatja nekem. Azért meg kell, hogy
öljem. Megkövetem – muszáj.
Miska ezt azzal az udvarias tisztességgel mondta, melyet a magyar
gyilkos még az akasztófa alatt is tanusítani szokott. A gróf most
világosan fölismerte az inasában fölébredt szegény legényt. Hideget és
forrót érzett egyszeriben és már-már el volt szánva, hogy a fegyvernek
ugora, egy utolsó kisérlettel mindent koczkáztasson: életet vagy halált.
De érezte, hogy a valószínű eredmény a halál, dicstelen, buta halál.
Azért még egyet akart próbálni.
– Hátha _megesküszöm_, hogy büntetlen maradsz?
– Megesküdni – gyilkosnak? A magamféle zsiványnak? Az nem kötné a gróf
urat.
– Miska, – mondá a gróf reszkető hangon – mert a jelenet már a legvégső
próbára tette idegeit, – Miska hallgass ide. Sajnállak. Becsületes
fiúnak tartottalak. Nem néztem volna ki belőled ezt a mai dolgot. Valami
kényszerít, hogy gazember légy. De elég, hogy zsivány légy, nem kéne
mindjárt gyilkosságon kezdeni, mikor semmi szükséged rája. No hát, ezt a
pénzt _odaajándékozom_. Egyszersmind pedig szavamat adom, mint gavallér
és mágnás, hogy ezt senkinek el nem beszélem, hogy senkinek el nem
árullak. Olyant sem fogok szólni vagy cselekedni, a mi gyanút kelthetne
ellened. Még el sem foglak csapni. Csak tanácsképen mondom, hogy kövess
el maholnap valami szemtelenséget, hogy feltűnés nélkül felmondhassak.
Aztán mehetsz, a merre tetszik; az akasztófát úgy sem kerülöd ki.
Miska gondolkozott, a puska csöve egy-két hüvelykkel alább irányult.
– Lehet, – mormogá félig magában. – Hanem azért Juczi még sem lesz az
ispáné… Hát szavát adja mint mágnás?
– Becsületszavamat.
Miska fölszedte a tárczát és a bankót kivéve, visszaadta a grófnak, a
töltött puskával együtt.
– Életem a méltósága kezében.
– És becsületem a tiedben, – viszonzá a gróf kimerülten. A nyomorult
halált elkerülte, de melle nem szabadult a nyomástól. Mintha folyvást
egy nagy veszedelem közellétét érezte volna. Csakhogy ez a veszély nem
kivülről, hanem belülről fenyegetőzött. Elégedetlen volt magával: ez
volt a puskacső, mely lelkére czélzott.
Ily állapotban tért vissza salkházai kastélyába.

V.
Nyomasztó volt ezentúl a kastélyban az élet. Mintha nem is volna ott
levegő, oly nehezen lélekzett mindenki.
A gróf félve várta, hogy neje az ő feltűnő viselete okait tudakolja; a
szegény hölgy nem bírta magát rávenni. Első teendője az volt, hogy
szerencsétlen ösztönének engedve, titkon a gróf tárczáját motozza. A
pénz nem volt benne; világos, hogy miért nem. Egy pillanatig sem
kételkedett, hogy ez összeg árán békült ki ura a bükkösi telhetetlen
delnővel. A gróf ismét saját zárkózott hangulatának tulajdonította egy
ideig neje hallgatását s nem tudván, hogy kérdéseivel szemben mi mondó
lehetne, pár napig belenyugodott e kölcsönös némaságba. De mikor egyik
éjjel a szegény nőnek halk sirását hallotta, nem birt többé magával.
Kutatni kezdé, hogy mi baja. Kérdésére kérdés jött válaszúl, melyre
megfagyott a gróf vére.
– Hová tetted azt a pénzt? Ne hazudj! Az iróasztalba _nem_ tetted.
Salkházy gróf lovagias ember volt. Szavára többet adott, mint földi és
mennyei üdvére. Inkább agyonlövette volna magát – oh, mért is nem tette?
– semhogy a zsiványnak adott igéretét megszegve, őt átadja a törvénynek.
De ez esetben érzé, hogy oly háló fonódik köréje, mely nemcsak az ő,
hanem a felesége boldogságát is megfojtani készül. A grófné megmutatta
neki azt az ujságközleményt; elmondotta, hogy semmi kétsége az iránt,
hogy férje őt négy havi házasélet után régi kedvesével megcsalta. Sőt
meg volt a grófné győződve, hogy mindez már házasságuk előtt eleve ki
volt csinálva, hogy a gróf neki hamisan esküdött hűséget az oltár előtt.
E rajongó nőnek szerelme, bizalma becsülése: minden, a mire Béla gróf
élete boldogságát alapítá, koczkán forgott. De ez még nem ingatta volna
meg föltett szándokában. Megesküdött neki, hogy csalódik: a nő
hallgatott és sírt. Így tartott ez napokon és éjjeken át, míg a gróf
kénytelen volt neje egészségét, eszét, életét félteni. Egyszer hajnalra
kelve, a grófné nem felelt «jó reggelt»-jére: ájultságban találta, mely
egy órahosszat tartott. Az orvos nem tudott a fiatal szervezetben semmi
bajt és zavart fölfedezni. Úgy vélekedett, hogy valami bánat vagy
félelem uralkodik a grófnén. Ha ennek oka ki nem tudódik és el nem
háríttatik, úgy mond, a baj tovább dúlhat és fejlődhetik, úgy, hogy
orvosi tudomány sem ellenőrizni, sem megszüntetni nem lesz képes.
Salkházy gróf meg volt rendülve és felmerült előtte a kérdés, hogy mi
lesz az ő neve, ha megengedi halni feleségét, mikor egy szavával
megmenthetné az életét. Ez az egy szó, igaz, becsületszavának megszegése
lenne; de csak elméletben. Mert módjában lesz nejétől biztosítékot
szerezni az iránt, hogy Miskának bántódása ne lehessen; ha pedig Miska
büntetlen marad, akkor a gróf becsületén nincsen csorba. Így jutott a
gróf odáig, hogy compromissumot kötött szigorú becsületkodexével;
elhatározta többet adni lelkiismerete szavára, mint becsületszavára. Egy
éjjel ölébe vette sápadt nejét és megeskette, hogy a mit most mondani
fog, azt senkinek, de senkinek el nem árulja ezen a világon. Az asszony
megesküdött és a gróf megszólalt…

VI.
A gróf hangja és arczkifejezése olyan volt, hogy a legkínzóbb féltésnek
és gyanakodásnak sem maradhatott kétsége, hogy minden szava igaz. A
grófné reszketve csüngött ajkain. Csókjai és könyűi ezerszeres
bocsánatot könyörögtek az igaztalan vádakért. Még a rablott pénzt sem
sajnálta a hűtelen cselédtől – sőt szivesen megduplázta volna örömében,
hogy férje hű voltáról meggyőződött. De új boldogsága mögött új
gyötrelem ólálkodott. Most már nem hűségét, hanem életét féltette
urának.
Kinos figyelemmel és borzalommal kezdé szemét az inasra függeszteni.
Miska sápadtan, de látható izgalom nélkül végezte rendes teendőit.
Nyilván bizott a gróf szavában – különben már talált volna ürügyet, hogy
tovább álljon. De hát fog-e bízni továbbra is? Hihette-e az orgyilkos,
hogy vele szemben örökké szavatartó marad az áldozat? S ha kétkedni
talál, mi más menekvése marad, mint megölni az egyetlent, a ki – hite
szerint – be volt avatva: a grófot?
A grófnét éjjel-nappal emésztette e gondolat. Egy ideig reménykedett,
hogy a gazember ott fogja hagyni a kastélyt; hogy vagy megszökik vagy
okot szolgáltat az elbocsátásra. Hiába várta. Miska nyilván okosabbnak
tartotta a maradást. Azt természetesen a grófné nem sejthette, hogy a
fiúnak volt oka Juczi mellől nem tágítani.
A grófné nem bírta elviselni e rettentő helyzetet. Nem mert egy perczre
sem elmaradni férje mellől, nem merte őt magára hagyni az inassal. E
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Carmela - 16
  • Parts
  • Carmela - 01
    Total number of words is 3995
    Total number of unique words is 2089
    31.5 of words are in the 2000 most common words
    43.0 of words are in the 5000 most common words
    49.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Carmela - 02
    Total number of words is 4108
    Total number of unique words is 2006
    31.9 of words are in the 2000 most common words
    43.9 of words are in the 5000 most common words
    50.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Carmela - 03
    Total number of words is 4106
    Total number of unique words is 1980
    32.0 of words are in the 2000 most common words
    44.7 of words are in the 5000 most common words
    50.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Carmela - 04
    Total number of words is 4004
    Total number of unique words is 1879
    34.4 of words are in the 2000 most common words
    46.8 of words are in the 5000 most common words
    53.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Carmela - 05
    Total number of words is 4134
    Total number of unique words is 1992
    31.3 of words are in the 2000 most common words
    45.3 of words are in the 5000 most common words
    53.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Carmela - 06
    Total number of words is 4121
    Total number of unique words is 1937
    34.1 of words are in the 2000 most common words
    47.1 of words are in the 5000 most common words
    53.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Carmela - 07
    Total number of words is 4182
    Total number of unique words is 1949
    32.8 of words are in the 2000 most common words
    46.9 of words are in the 5000 most common words
    54.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Carmela - 08
    Total number of words is 4083
    Total number of unique words is 1961
    34.7 of words are in the 2000 most common words
    48.8 of words are in the 5000 most common words
    55.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Carmela - 09
    Total number of words is 4107
    Total number of unique words is 1920
    32.6 of words are in the 2000 most common words
    47.8 of words are in the 5000 most common words
    55.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Carmela - 10
    Total number of words is 4167
    Total number of unique words is 1891
    35.9 of words are in the 2000 most common words
    49.9 of words are in the 5000 most common words
    57.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Carmela - 11
    Total number of words is 4089
    Total number of unique words is 1886
    34.4 of words are in the 2000 most common words
    47.5 of words are in the 5000 most common words
    54.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Carmela - 12
    Total number of words is 4159
    Total number of unique words is 1854
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    47.5 of words are in the 5000 most common words
    55.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Carmela - 13
    Total number of words is 4245
    Total number of unique words is 1900
    33.2 of words are in the 2000 most common words
    47.8 of words are in the 5000 most common words
    54.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Carmela - 14
    Total number of words is 4147
    Total number of unique words is 1896
    32.8 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    54.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Carmela - 15
    Total number of words is 4102
    Total number of unique words is 1982
    33.2 of words are in the 2000 most common words
    47.1 of words are in the 5000 most common words
    54.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Carmela - 16
    Total number of words is 2033
    Total number of unique words is 1035
    37.4 of words are in the 2000 most common words
    52.0 of words are in the 5000 most common words
    58.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.