Carmela - 14

Total number of words is 4147
Total number of unique words is 1896
32.8 of words are in the 2000 most common words
47.3 of words are in the 5000 most common words
54.1 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.

EGY VEGYES HÁZASSÁG

I.
A főrendek elvetették a törvényt, de az egyes kivételt meg nem
gátolhatták. Maguk csinálták azt a vegyes házasságot, a melyről ez a
történet szól. Elmondom minden túlzás és czélzatosság nélkül, úgy a hogy
történt, illetőleg úgy, a hogy nekem elmondották.
A vegyes házasság miatti nagy csata előestéjén történt. Az a lázító
törvény, mely szerint zsidó és keresztény összekelhettek volna, az alsó
törvényhozók részéről már el volt fogadva s minden istenfélő lélek a
felső táblába helyezte reménységét. Csak ez menthette meg az országot a
förtelemtől, csak ez dönthette meg azt a szerencsétlen törvényt –
melyről persze mindenki úgy beszélt, mintha _megparancsolná_ a
keresztény és zsidó közti házasságot, pedig – csak _megengedte_. A
pártok küzdelme erős volt s mind a két rész a legszokatlanabb
eszközökhöz nyúlt, hogy a győzelmet a szent ügynek biztosítsa; – még
imádkoztak is.
X… megyevárosában ez időtájt amaz alacsony, czopfos és nobilis
palotácskák egyikében, melyeket a főnemesek hajdan a vidéki központokban
emelni szoktak, két hölgy ült együtt a legkomolyabb és egyszersmind
legérdekesebb beszélgetésben. Az egyik _még_ igen szép, a másik _már_
gyönyörű volt: amaz özvegy Putnoky grófnő, emez Kerényi Vilma bárónő, a
főispán egyetlen leánya. A két hölgy élénken beszélget. De nem
toiletteről ám, vagy szerelemről, vagy lóversenyről, – hanem isteni
félelemről, politikáról és vegyes házasságról.
Putnoky grófnő igen kegyes és ájtatos hölgy. Mozgalmas multja és csöndes
jelene, melyben a mise és gyónás nagy szerepet játszik, klastromi életre
látszanak őt utalni. De ő úgymond, még egy időre kénytelen lemondani e
végső boldogságról, mert úgy érzi, hogy a jó ügynek még világi téren is
tehet szolgálatot. Vilma bárónő ellenben csak most nőtt ki a
kolostorból. A Sacré-Coeur folyamait ez évben végezte el s e mintaszerű
intézetből kitünő nevelésen és angyali tisztaságú sziven kívül még két
dolgot hozott magával: őszinte iszonyt a világ rosszaságától és igazi,
lelkes vallásosságot.
Vilma bárónő nagy szomorúságban van, mert leverő dolog az, mit anyai
barátnőjével közölnie kell. A főispán papa, ki állásánál fogva a
kormányt tartozik pártolni, nem akar leánya kéréseinek engedni. El van
határozva, hogy a vegyes házasság kérdésében szavazni fog, még pedig a
kormány javaslata mellett. Hiába kérlelte Vilma, hiába vesztegette
könnyeit, meg okait, melyek részben a Putnoky grófnő fegyvertárából, de
nagy részt a leány őszinte, hivő lelkéből voltak merítve; a méltóságos
papának csak az volt a válasza: – Kedves lányom, nem értesz te ezekhez;
a mi pedig a meggyőződést illeti, tisztelem a tiedet, te pedig
respectáld az enyimet. Különben sem kivánom tőled, hogy zsidó férjet
válassz magadnak.
Ez a válasz, sértő végpointejével, teljesen elnémította Vilmát s nem
volt mit tenni, mint ide sietni és a grófnő résztvevő keblébe önteni
bánatát.
A grófnő nem szörnyűködött oly nagyon, mint Vilma várta volna. Vállat
vont, rezignáltan összekulcsolta finom, halvány kezeit és azt mondá: –
Szomorú dolog, édes lányom, de, őszintén szólva, atyádtól nem is vártam
különbet. Anyja fia, a mint te, hála Istennek, a _te_ anyád lánya vagy.
– Mit ért ezalatt Szerafin néni? – kérdi a bárónő nyugtalanul. – Édes
atyám anyja kevesebb volt az enyémnél?
Putnoky Szerafin grófnő csodálkozva nézett kis húgára. – Szegény lelke,
– gondolá – hát semmit sem tud! Meg kellene őt kimélni e fájdalomtól, de
– az ügy nem engedi!
Szerafin grófnő tehát az ügy nevében megeresztette közlékenysége
zsilipjeit s Vilma most először értesült arról, hogy ő «nem tiszta
magyar vér» ivadéka. Nagyapja, az öreg Kerényi, miután az ősi vagyonnak
a legúribb módon nyakára hágott s több rendbeli gavalléros kihágások
által nagyúri házasságra is elvesztette a qualifikácziót, nem látott más
menekvést, mint gazdag parthie útján jutni új vagyonhoz és tekintélyhez.
Felesége pedig, Vilma nagymamája, a ki az oltár elé már mint jó
katholika keresztény menyasszony lépett, s kinek máskülönben a legkisebb
folt sem szennyezé be emlékét, születésénél fogva, hogy is mondják – izé
– no hát – zsidó volt.
– Ne beszéljünk már erről – vigasztalá a grófnő az elhalványodott
bárónőt – vagy is inkább szóljunk róla azzal az eltökélt szándékkal,
hogy vallásos buzgalmunknak új ösztönt nyerjünk és családotok ezen
foltját keresztényi cselekedetek által jóvá tegyük. Gondold meg, mi
történhetett volna! Ha őseink elfogadtak volna egy olyan törvényt, mint
a milyent ma a kormány keresztül akar vinni, akkor nagyanyád még ki sem
keresztelkedett volna, (hisz a pénz az övé volt s a föltételeket ő
szabhatta), te pedig ma – zsidóleány volnál.
Vilmát a hideg rázta. Vére forrongott, de nem ám a különös ősanya
védelmére, kinek vére az ő ereiben is tovább folyt, hanem inkább lázadva
az összevegyítés gondolata ellen. Kész lett volna ereit felvágni, ha
bizonyos lehetett volna abban, hogy ez által vére minden «idegen»
elemtől szabadúl. – Szörnyű! Szörnyű! – suttogá borzongva. A grófnő
közbeszólott:
– Hallgass meg, galambom. Kell valamit tenned, és szerencsére módodban
is van olyat tenni, – a mi apád és nagyapád hibáját jóvá teheti. Apád
tudtával nem eshetik a dolog, de mégis úgy, hogy atyai és tisztviselői
tekintélye ellen nem vétesz… Csak ezt a levelet kell aláirnod; én majd
elküldöm.
A grófnő iróasztalához ment és a következő levelet mutatta meg Vilmának,
a ki növekedő ámulattal olvasta:
«Kedves rokon!
Ne csudálja és ne értse félre lépésemet; fiatal leány létemre nem írnám
ezt a levelet, ha komoly indító okaim nem volnának. Nem köznapi dologról
van itt szó, hanem szent ügyről, az isteni vallás nagyobb dicsőségéről,
és azon felül, ha szabad ez ügyet világi érdekkel összekeverni, a
Kerényi név becsületéről is. Tudom, kedves gróf, hogy ön
tiszteletreméltó okokból e büszke névről egyelőre letett és csak Rényi
Árpádnak hivatja magát. De nekem, rokonának, a ki egy jó barátnőm utján
annyi jót hallottam ön felől, tán szabad önt Kerényi grófnak szólítanom,
s szabad önt kérnem, – hogy emlékezzék meg ez egyszer nevéről és
eredetéről. Siessen ide, szálljon meg az «Erzsébet» fogadóban és mutassa
be magát – (de se mint Rényi Árpád, se mint Kerényi gróf, mert atyámnak
nem szabad a dolgot megtudnia) – barátnőmnél, Putnoky Szerafin
grófnőnél. A többit tőle fogja megtudni. Én előre örvendek az
alkalomnak, hogy tudós és érdekes cousinommal megismerkedhessem. A ki
megkülönböztetett tisztelettel és rokoni szeretettel ismeretlenül is
maradtam
igaz híve…
(_Utóirat_. Megbocsátja, hogy e levélhez Fischer és társa ottani czéghez
szóló utalványt melléklek, kinél Putnoky grófnőnek heverő tőkéi vannak.
Barátnőmnek nagy szivességet tenne, ha ezt az összeget ott fölvéve azon
jó ügy szolgálatára használná fel, melynek érdekében ez utat megteszi.)
Czím:
Nagyságos Rényi Árpád jogakadémiai tanár úrnak ***-on.»
Vilmát erősen meglepte e levél tartalma. Tudta, hogy létezik családjának
elszegényedett grófi ága, de erről a mester-unokabátyjáról most hallott
először. Szerafin elmondta neki, hogy az utolsó gróf, ki a Kerényi nevet
viselte, nagy botrányokat csinált és végül mint lovas kapitány nem
egészen tiszta adósságok miatt főbe lőtte magát. Felesége, ki uráért a
két ágbeli rokonságnál és a főnemesség szélesebb köreiben sokat koldult,
ez által végre megunatván magát az úri világgal, kénytelen volt fiával
és beteges kis leányával Bécsbe költözködni, a hol a fiatal Árpád gróf
leczkékkel kereste a maga és hozzátartozói kenyerét s befejezte egyetemi
tanulmányait. Idővel letett nevéről és eltünt – de neve, a Kerényi Árpád
név ott maradt a főrendiház lajstromában, bár a királyi meghivót évekig
nem lehetett hozzá eljuttatni. Már most a pártvezénylet, összekeresvén
mindazokat, a kiket a jó ügy melletti harczra felhívhat, Bécsben
fölkereste Kerényi gróf nyomait s így fölfedezte, hogy igen szerény
viszonyok közt, mint Rényi Árpád tanárkodik egy vidéki jogakadémiánál.
Elhatároztatott, hogy a párt költségén szavazni hivják a vegyes
házassági törvény ellen. Csak hogy félő, hogy az ellenpárt is számot
tart a fiatal grófra s hogy a főispán a jó ügy ellen toborzza
szavazatát. A főispán kettős tekintélylyel hathat, mint rokon az
elszegényedett családtagra, mint magas állású tisztviselő a nyilvános
tanárra. Ezt a befolyást csak a Vilma által irandó levél birja
ellensúlyozni. Vilma is Kerényi vér és hozzá igen kedves, ragyogó
teremtés; ha ő, a titok regényes fátyola alatt az elszegényedett gróffal
találkozik, a siker majdnem bizonyos. Ha a grófi tanárt sikerül rávenni,
hogy ez egyszer főrendi székét elfoglalja és a törvényjavaslat ellen
szavazzon, akkor a főispán szavazata úgyszólván meg lesz semmisítve, s a
legrosszabb esetben nem fogják legalább azt mondhatni, hogy a Kerényi
család által szenvedi az ország a vegyes házasságból eredő
szerencsétlenséget és gyalázatot.
Vilma ábrándos, hivő és lelkesen vallásos leány volt. Intette ugyan
valami sugallat, hogy tán nem illik ily módon kezdeni levelezést egy
ismeretlen fiatal emberrel. Úgy érezte, hogy nem díszes dolog, egy eddig
ignorált rokonságra oly alkalomra hivatkozni, mikor ő szorult a rokonra
s nem az ő reá. Másrészt az sem tetszett neki, hogy némi érdeklődő
kiváncsiságot fedezett föl magában a grófi méltóságból kivetkezett
tanító iránt. De mindezen skrupulusait mint az önzés kifolyásait végre
is mellőzendőnek itélte és késznek nyilatkozott, hogy aláírja a levelet.
Azonban kikötötte, hogy az utóirat elmaradjon. Illetlennek gondolta a
fiatal embert ily kézzelfogható módon emlékeztetni szegénységére.
Putnoky grófnő megtette ezt az engedményt, azon hallgatag tartalékkal,
hogy utóirat nélkül intézi el a pénzdolgot. Vilmával megiratta a levelet
postscriptum nélkül, de szó nélkül melléje csatolta az ötszáz forintra
szóló utalványt.
A levél elment és három nappal utóbb Putnoky grófnő ***-ból a következő
táviratot kapta:
«Levelet megkaptam. Holnapután alólirott odaérkezik, Erzsébetbe száll és
méltóságodnál azonnal tisztelegni fog, hogy a levéliró kivánságait
meghallgassa. Helley József.»

II.
Szerafin grófnő elégülten mosolygott, midőn két nap mulva az inas
behozta a névjegyet, melyen nyomtatva ez állott: «Helley József»,
irásban pedig: «Rényi Árpád megbizásából». Tetszett neki a gróf
óvatossága, melyet odáig terjesztett, hogy vele szemben is megóvta
incognitóját; ebből bizonyosra vette, hogy a tanár úr a főispán ellen
kész szavazni.
– Isten hozta, kedves gróf, – e szavakkal üdvözlé a belépőt – és kegyes
bizalmassággal nyujtotta feléje fehér kezét, – igazán, Isten hozta.
A fiatal ember mélyen meghajtotta magát, oly mélyen, hogy el sem
fogadhatta a feléje nyujtott kezet. Azután fölegyenesedve egy lépéssel
hátrább állott.
Szerafin grófnő tengerkék, szép szemeivel nagyot bámult s maga is
egygyel _hátrább_ lépett, hogy – _közelebbről_ figyelhesse meg a
jövevényt.
Középnagyságú, jól termett ifjú volt; öltözékében és modorában kissé
vidékies elegantiával, de igen határozott kifejezéssel mind vonásaiban,
mind tekintetében. Vonásai szabályosak és szépek voltak, de e perczben
valami kemény tartózkodás árnyéka lebegett rajtuk. Merész hajlású orra
adta meg az arcznak a külső jelleget, kissé fátyolos tekintetű barna
szeme zárkozott, gondolkozó természetre vallott, de néha pajkosan is
tudott villogni. Alig lehetett harmincz éves.
– Bocsánatot kell kérnem méltóságodtól – mondá rövid szünet mulva, –
hogy túlságosan kegyes üdvözlését el nem fogadhatom. Nem vagyok gróf.
Helley József a nevem.
– Elhiszem, uram, a meddig önnek tetszik magát így nevezni, de azt már
nem igérhetem, hogy mások is ily hivők lesznek állításával szemben. Ha
Kerényi gróf megbizásából jött uraságod, akkor tudni fogja, hogy
voltakép ő maga az, a kit ide vártunk. A személy és az ügy, a ki és a
mely őt ide hivta, ép úgy kizár minden közvetítést, mint a hogy a
fenforgó viszonyok igazi és fölvett nevének használatát kizárják a
hivatlanokkal szemben. A kormánynak nem szabad megtudnia, hogy Kerényi
gróf vagy Rényi Árpád tanár úr e városba érkezett. C’est convenu. De az
sem igen lehetséges, hogy _mi_ mással érintkezzünk, mint a nevezett
„_két_“ úr egyikével. Ennélfogva ejtsük el a szükségtelen titkolózás
fátyolát s beszélgessünk, kedves Helley úr, a mint jó barátok közt
szokás, nyiltan és bizalmasan.
A szép grófnő (nem látszott többnek negyven évesnél) e szavakat igen
nyájas mosolylyal kisérte és vendégének támlás széket mutatott, oly
tekintettel, melytől a jég is elolvadhatott volna.
Helley úr a mosolyt igen tiszteletteljes meghajlással nyugtázta és
leült.
– Rényi barátom, – mondá aztán – mint tanár, előadásai által le van
kötve és nem indulhat útnak, a mikor neki tetszenék. De másrészt
ismeretlen szép rokonától nem tagadhatja meg azt, hogy oly ügyben,
melyet az fontosnak talál, vele ne közlekedjék. Azért engem bizott meg,
hogy nevében szóljak Kerényi bárónővel, hallgassam meg parancsait és
bizonyos esetekben, ha utasításom keretén belül mozognak, nevében
feleljek is ő méltóságának.
Szerafin grófnő szép ajkait harapta. Kissé keménynek találta ezt a
koldusnak képzelt grófcsemetét. Szilárdúl meg volt győződve, hogy a
gróffal magával van dolga, kivált, mert oly határozottan ragaszkodott
ahhoz, hogy egyenesen Vilmával végezzen. – Ugy hiszem, – gondolá –
engedni fog. De, hogy csakis Vilmának akar engedni, azt sejteti velem,
hogy nem fogja olcsón adni a szavazatát. «Tant pis pour elle.»
Fennhangon pedig így folytatá:
– Ön tehát Vilma bárónővel akar beszélni. Jó. Mihelyt névjegyét
behozták, őt természetesen ide kérettem. Minden perczben várom. Minthogy
úgy látom, hogy ön nem hajlandó egyelőre a dolgot velem is tárgyalni,
megbocsát Helley úr, ha félrevonulok és önöket magukra hagyom.

III.
Pár percz mulva Helley úr és Vilma bárónő együtt voltak a grófnő
boudoirjában és sajátságos zavarral néztek egymás szemébe.
Vilma is meg volt győződve, hogy Kerényi gróf maga áll vele szemben. A
grófnő még a külső teremben figyelmeztette volt, hogy óvatosan és okosan
beszéljen rokonával. – Velem szemben igen tartózkodó, majdnem
visszautasító volt, – mondá, – és teljességgel nem akart mint gróf
Kerényi szerepelni. Azt hiszem, ezzel ki akarja emelni, hogy csakis a te
kedvedért jött el. Úgy látszik, megtartotta egész grófi büszkeségét és
megtoldja a proletár gőgjével. De azért légy te csak nyájas és bizalmas.
Majd összehoz benneteket a vér.
Vilma tehát azon eltökéléssel lépett be a boudoirba, hogy igen nyájas
lesz. Hiszen _szegény_ rokonával fog találkozni! De talán épen az
eltökélt szándék volt az, a mi elfogulatlanságából kivetkőztette és a
nyájas szót nem engedte ajkára jönni. Elpirult és zavarba jött. Helley
sietett őt zavarából kisegíteni. Mély bókkal üdvözölte, s szemei nagy
tiszteletet, de meleg szivélyességet is fejeztek ki. Ő szólalt meg
először.
– Parancsait jöttem kérni, bárónő, barátom, Kerényi Árpád gróf számára.
Ő kész minden teljesíthető kivánságának eleget tenni. Bízzék benne
teljesen bárónő – ő csak a grófi czímről mondott le, nem a gentleman
rangjáról. De hogy semmi se legyen közte és méltóságod között, a mi
zavart vagy félreértést okozhatna, engedje meg mindenekelőtt, hogy ezt
az iratot visszatehessem kezeibe.
Vilma csudálkozva nézett a papirra és végtelen zavarára az utalványt
ismerte föl, melyet a grófnő az ő tudtán kívül csatolt a levélhez. A
méltatlankodás megoldotta nyelvét; élénken tiltakozott az ellen, hogy
neki e tapintatlanságban része lenne. Helley ismét segítségére jött.
– Legyen nyugodt, bárónő. Kerényi gróf tudja, hogy manap szokás az
elszegényedett mágnásokat összetoborzani, hogy a vegyes házassági
törvény fölött szavazzanak. De azt is tudja, hogy nem öntől, nem egy
kedves leány tiszta lelkéből eredhet az a gondolat, hogy az ő szavazatát
pénzen vásárolják meg. A bárónő sokkal jobb, – szabad tán mondanom, hogy
sokkal szebb, semhogy a napi politika szennyesével foglalkozhatnék. Édes
atyja, a főispán, a dolog intézője. Jó. Rényi tanár megbizott, mondjam
meg önnek, hogy igenis volt szándéka, grófi czímét néhány napra
visszafoglalni, a főrendiházban megjelenni és a vegyes házasság mellett
szavazni, a mint azt Kerényi báró az ő jelen álláspontján csak
kivánhatja. De Rényi ezt szabad akaratjából, meggyőződése folytán akarta
megtenni, nem egy kormányközeg pressziójára, kit fölöttesének el nem
ismer, sem egy gazdag rokon intézésére, ki rossz és szomorú napjaiban rá
sem hederített.
A fiatal ember arcza e szavaknál kissé kipirult, hangja rezgett. Vilma
még inkább meg volt győződve, mint eddig, hogy Kerényi gróf áll előtte.
– Igaztalanul vádolja atyámat, Ré – hogy nevezzem? – mondá a leány
megakadva.
– Helleynek, Helley Józsefnek, bárónő.
– Valóban, igaztalanul vádolja atyámat – Helley úr. Ha van, a kinek ön,
vagy Rényi barátja jogos szemrehányást tehet, akkor _én_ vagyok az.
Atyám mit sem tud arról a levélről. Ezt abból is láthatja, hogy a mit
öntől – a mit a gróftól kérni akartam, épen _ellenkezője_ annak, a mit
tán édes atyám kivánna tőle. Az én óhajtásom az, hogy rokonom emlékezzék
meg nevéről ez alkalommal és vesse azt a mérlegbe azon iszonyatos
törvény _ellenében_, melyet édes atyám, fájdalom! pártolni tartozik.
Helley József nagyot bámult e szavakra, – erősen odanézett a kis bárónő
szeme közé s mikor észrevette azt a gyermekesen könyörgő tekintetet, és
az öntudatlanul összekulcsolt kis kacsókat, meg nem állhatta, hogy ne
mosolyogjon.
– Mit hallok? – mondá. – Ön, bárónő _ellene_ van a javaslatnak? És a
maga szakállára – bocsánat, de nincs más szó rá – a maga szakállára
dolgozik atyja ellen? De már ezt meg nem álmodta az én barátom, különben
– bizonyosan maga jött volna el s nem küldött volna megbizottat.
Vilma nagy zavarral nézett rá. – Hát – igazán – nem ön az? Utálok minden
színlelést. Én nem tudok színlelni. Jól esnék, ha most unokabátyám ülne
itt előttem és vele kibeszélhetném magamat. Ne vegye rossz néven, de ha
ön nem Kerényi gróf, akkor – nem tudok önnel szívem szerint beszélni.
Igazán – nem ön az?
Helley a szép lányt, a ki e szavaknál már készült fölkelni üléséről,
barátságos, kérő tekintettel marasztalta.
– Hallgasson meg, bárónő. Én nem lehetnék idegenebb önre nézve semmivel,
ha Rényi tanár volnék is, mint a milyen most vagyok. Igaz, nem vagyok
gróf-forma. De Rényi sem mutat különbet, mint én, arról biztosítom. Ám
képzelje egy perczre, hogy én Rényi vagy Kerényi Árpád vagyok és
próbáljon mégis beszélni szíve szerint. Azt az egyet szavamra igérhetem,
hogy mindent úgy fog megtudni, a hogy a bárónő most elmondja és hogy
rajta kívül egy lélek sem lesz beavatva. – Nos? – Nehéz. – Jó, tehát
megpróbálok ön helyett beszélni. Azt mondaná ön: «Kedves rokon, tedd meg
a kedvemért, szavazz a törvény ellen. Ha a te meggyőződésed mást mond
is, én ezt tartom igazi kötelességednek. Reménylem, csak nem számítasz
valami gazdag zsidó leányra, a ki adósságaidat kifizetné, de családunkon
foltot ejtene – s a többi, s a többi.»
– Csalódik, Helley úr, – viszonzá Vilma kipirulva, harag nélküli
komolysággal. – Én nem így szólanék rokonommal. Mindenekelőtt nem
tegezném rokonomat, mert nem ismerem elég közelről. De rokonsági
kötelékünkből, melyet nem én tagadtam meg, ki az ő lételéről sem tudtam
eddig, jogot és bátorságot merítenék, hogy megkérjem: emlékezzék meg ez
alkalommal keresztény és gavallér voltáról. Kérném, hogy keresztény
létére ne vigye át a vallás és isteni törvény iránti közönyt, mely
fájdalom a magánéletben oly általános, az ország törvényhozásába, a
család szentélyébe. Kérném, hogy gavallér létére ne vesse a mérlegbe
szavát a mellett, hogy a magyar családok, mikor a szerencsétlenség és a
maguk hibája külső fényüket úgyis oly nagyon megviselte, még erkölcsileg
is sülyedjenek és romoljanak. Tudja ön, jobban mint én, de bizony én is
tudom, hogyan terjed nálunk minden téren a zsidóság. Mindenüvé
betolakodik: elönti a mesterségeket, az ipart, a kereskedést, a
tudományt, az irodalmat, a művészetet. Megtelepszik azon nemzetségek
örökében, kik hajdan Magyarország sorsát intézték, azon várakban és
kastélyokban, a hol régente a nemzet jobbjai laktak, kiknek ivadékai ma
nagyrészt hajléktalanok. Hát most már a családokba is behatoljon?
Megessék rajtunk, hogy e megbélyegzett faj tolakodó arczait, melyek
miatt a színházat kerüljük, nehogy a páholyokban mellénk férkőzzenek,
már szalonjainkban, barátaink és rokonaink körében is lássuk? Szennyes
pénzük, melyet olthatatlan szomjukban fölhalmoztak, még ezt a szentélyt
is megnyissa előttük? Rendén van az, hogy az uzsorás lányának egy
grófot, vagy fiának egy bárólányt vásárolhasson? És lehetne-e az ily
házasságokból származott gyermekeket keresztényeknek, magyaroknak,
hazafiaknak nevelni? Soha! Soha! Keresztény ember, magyar ember erre az
átkos törvényre nem adhatja szavazatát. Maga se, gróf – azaz, – hogy így
beszélnék Kerényi grófnak, ha itt volna.
Helley növekedő figyelemmel kisérte e kifakadást. Ha Vilma az ő
meggyőződött buzgalmában ráért volna, szavainak hatását lesni, láthatta
volna, hogy azok eleinte igen mélyen szomorították hallgatóját s hogy
beszéde vége felé némi derült gúny mosolygott ki a barna szemekből. De ő
mindezt nem vette észre, hanem izgatottan várta Helley feleletét.
A fiatal ember igen higgadtan szólalt meg,
– Igazán sajnálom, bárónő, hogy Kerényi nincs jelen. Teljesen ismerem
ugyan gondolkozása módját és épen azt tudnám felelni a bárónőnek, a mit
ő felelne: de egy sajátságos körülmény gátol, hogy épen ez esetben
egészen azt mondjam, a mit ő mondana.
Vilma kérdő tekintetet vetett rá. Helley nem viszonozta e pillantást;
félig lesütött szemmel, némi zavarral babrálva óralánczán, folytatá:
– A bárónő imént megbélyegzett emberekről szólott. Látom, hogy erősen
utálja a zsidókat. Bizonyára azt hiszi, hogy mindegyiküket azonnal, első
látásra felismeri, – a gyülölet ösztönével, körülbelül úgy, a hogy a kis
madár, a ki még nem látott kigyót, saját elfogódásáról megismeri, hogy
itt van az ő ősellensége.
– Valóban azt hiszem, hogy úgy van, – felelé a bárónő – ha első
tekintetre nem is, de első szavára megismerném. A Sacré-Coeurbe egyszer
egy lányt csempésztek be, a ki ehhez a fajhoz tartozott; nem tudtam,
hogy mi bántott, mikor ránéztem, de mindig valami kellemetlen érzésem
volt, mintha ki nem állhatnám közellétét. Kisült, hogy zsidólány és el
kellett hagynia az intézetet.
– Sajátságos! – mondá mosolyogva Helley úr. – Hát velem szemben pl. nem
érez hasonlót a bárónő?
Vilma e kérdésre egy pillanatig elhalványodott.
– Minő kérdés! – E szavakkal eleinte félénken, oldalt nézte a fiatal
embert, aztán egyenesen és nyugodtan tekintett szeme közé és végül
elhatározottan mondá: – Nem, Helley úr. Egy irányban csalódhattam önben;
meglehet, sőt most már bizonyosnak kezdem tartani, hogy ön nem Kerényi
gróf; de azt a – másik érzést nem költi fel bennem, – egyátalán nem.
– Lássa, bárónő, hogy mennyire csalódhatunk. Én esküszöm önnek, hogy
Helley, eredetileg Heller József, valóságos, tőzsgyökeres zsidó, nem
gaz, nem uzsorás, hanem azért mégis csak zsidó. Igaz, hogy jó magyar is,
mint ő hiszi magáról s mint méltóságod is meg volna győződve, ha magyar
hölgy létére e magyar iróról hallott vagy műveiből olvasott volna.
– Magyar író? – rebegé Vilma szégyenkezve. Zavarában nem tudott egyebet
mondani.
– Magyar iró, igen – magyar történetíró és búvár és az akadémia tagja. A
bárónő tehát igazán először hallja ma e nevet? De mit csudálkozom – hisz
a Sacré-Coeurben nevelkedett. Nos, nem lehet az én feladatom azt a nevet
felmagasztalni, mely alatt a bárónőnek be vagyok mutatva. De ha magyar
tudósok és írók közt tudakozódik, akkor meg fogja hallani, hogy ez a név
nem ismeretlen a tudományos világban s mindenek fölött látni fogja azt,
hogy senki sincs, a ki tagadni merné, hogy Helley magyar ember és
becsületes ember… – E szavakat erős nyomatékkal, mintegy haragosan
hangoztatta az ifjú, s minden etiquetteről megfeledkezve, izgatottan
járt fel s alá a boudoirban.
– Nem kétkedem, uram… – kezdé félénk hangon Vilma bárónő, azon
gondolkozva, hogy mivel csöndesíthetné a sértett fiatal embert. De az
nem engedett neki időt.
– Oh, kérem, soha se méltóztassék mentegetőzni. Nem az én személyemről
van itt szó, sem az önéről, hanem arról, a mi igaz és a mi hamis. Kár,
Vilma bárónő – igazán kár! Ha ránéz önre az ember, tapsolni szeretne a
teremtőnek, ki ily remeket alkotott: szépségből, jóságból, ifjuságból.
És még sem bírom szomorúság nélkül nézni. Ennyi szépség és jóság, még
hozzá a fiatalság mindent megaranyozó fénye nem vértezhette önt a
hazugság ellen s nem óvhatta az üres, szívtelen fenhéjázástól. Ön bír
gyűlölni ok nélkül és megvetéssel sujtani oly embereket, kiket nem
ismer, kik önnek nem véthettek soha – még pedig nem egyes embereket,
hanem százezreket egyszerre! Egy nő, egy leány! Ez iszonyú! Helley
József magyar ember és becsületes ember: elhiheti szavamra. Másban ez
nem volna érdem. Rajta érdem: merem mondani és be is bizonyítom. Egy
házaló szennyes szobájában született, a hol a magyar szó soha, a
németnek is csak elundorított szójárása hangzott; tizenöt éves koráig
még magyar betűt sem látott. És ez az ember ma magyar író. Éhezett,
fázott és küzdött, hogy magát és elárvult nyolcz testvérét fentartsa, s
e küzdelem alatt ráért és volt ereje, nemcsak tanulni, hanem német
diákból magyar diákká, aztán magyar hirlapíróvá s magyar történészszé
lenni. Ez az ember fenhordhatja, bár nem szokása, homlokát minden
magyarral szemben; mert igazság és kötelesség ellen sohasem vétett, soha
embert tudva meg nem bántott, soha hazája ellen nem írt, soha sem
tolakodott, soha sem alázkodott, s a maga útján járva alacsony sorsból
becsülettel vergődött névre és szerény jómódra. Százával van tisztelője
és jó barátja, mind jó keresztény és magyar hazafi, a kik szeretik és
becsülik – és ez az ember ne szerethessen egy keresztény leányt? Kerényi
Vilma, nézzen a szemem közé és képzelje, hogy úgy állok itten, mint a ki
önt szereti és a kit ön is szeret. Képzelje, hogy csak most tudja meg,
hogy zsidó vér van ereimben. Képes volna-e szemembe mondani: Távozz
tőlem, te megbélyegzett ember, – a te világod nem az én világom, a te
Istened nem az én Istenem; gyülölet és megvetés tárgyának szült világra
az anyád – és soha sem lehetek a hitvesed! Mert kell, hogy gyülöljelek,
mert ha nem tenném, gyülölnének azok, a kik engem szeretnek!? – Képes
volna ön ily szavakra? Ha igen, akkor megfognám kezét és ellökném
magamtól mint méltatlant szerelmemre – nem, bocsásson meg, – erre nem
volna erőm. Hanem megfognám kezét így, a hogy most teszem, szeme közé
néznék – így – és kérdezném: Szép leány, úgy van-e ez a kéz alkotva,
hogy a tied nem nyughatik benne? Máskép néz-e ez az én szemem, mint a
tied? Mely izom, mely ideg, mely vércsepp az, a mely annyira különböző
bennünk, hogy minket egymástól örökre elválaszszon? Szeretlek és te is
szerettél engemet. Összeillettünk; maga az Isten is mintha egymásnak
teremtett volna; boldogok lehettünk volna egymással. Most pedig nem
lehetünk, – válnunk kell, kerülnünk egymást örökké, – mert nagy
kifogásod van ellenem: az, hogy anyám fia vagyok. Tehetek én anyámról?
Tehet az a maga származásáról? Meg akarod velem átkoztatni szülőmet? Ez
hát papjaitok bölcsesége, ebből áll törvényhozóitok igazsága, hogy a
gyermek szégyelje az anyját? Ez a mívelődés évszázados véres
küzdelmeinek gyümölcse, hogy szavak, formulák elválaszszák azokat, kiket
a természet összehozott? És a hazaszeretet, a nemzeti érzés ápolása
odáig viszi a dolgot, hogy egy zsenge, alig kifejlett gyermek, ki a
hazáért és nemzetért semmit se tett, kinek semmi más érdeme, mint hogy
világra született, hogy egy ily sors kényeztette leányka azt képzeli,
hogy jogában áll, egy férfiút, a ki küzdött, hatott és teremtett,
megvetéssel sujtani, csak azért, mert más vérből származik és más
szertartás szerint imádja Istenét? Lehető az, meg van az engedve, hogy
ily tanok és tanítók megmérgezhessék az ifjúságot, az előkelők
büszkeségét dölyffé, a nemzeti érzést fajösztönné torzíthassák? Ennyire
mehet a brutálitás? Gyalázat! Szégyen és gyalázat?
A fiatal ember az egész kifakadás alatt nem bocsátotta el a leány
reszkető kezét. Vilma nem is próbálta visszahúzni. Félig gyönyörködve,
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Carmela - 15
  • Parts
  • Carmela - 01
    Total number of words is 3995
    Total number of unique words is 2089
    31.5 of words are in the 2000 most common words
    43.0 of words are in the 5000 most common words
    49.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Carmela - 02
    Total number of words is 4108
    Total number of unique words is 2006
    31.9 of words are in the 2000 most common words
    43.9 of words are in the 5000 most common words
    50.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Carmela - 03
    Total number of words is 4106
    Total number of unique words is 1980
    32.0 of words are in the 2000 most common words
    44.7 of words are in the 5000 most common words
    50.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Carmela - 04
    Total number of words is 4004
    Total number of unique words is 1879
    34.4 of words are in the 2000 most common words
    46.8 of words are in the 5000 most common words
    53.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Carmela - 05
    Total number of words is 4134
    Total number of unique words is 1992
    31.3 of words are in the 2000 most common words
    45.3 of words are in the 5000 most common words
    53.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Carmela - 06
    Total number of words is 4121
    Total number of unique words is 1937
    34.1 of words are in the 2000 most common words
    47.1 of words are in the 5000 most common words
    53.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Carmela - 07
    Total number of words is 4182
    Total number of unique words is 1949
    32.8 of words are in the 2000 most common words
    46.9 of words are in the 5000 most common words
    54.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Carmela - 08
    Total number of words is 4083
    Total number of unique words is 1961
    34.7 of words are in the 2000 most common words
    48.8 of words are in the 5000 most common words
    55.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Carmela - 09
    Total number of words is 4107
    Total number of unique words is 1920
    32.6 of words are in the 2000 most common words
    47.8 of words are in the 5000 most common words
    55.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Carmela - 10
    Total number of words is 4167
    Total number of unique words is 1891
    35.9 of words are in the 2000 most common words
    49.9 of words are in the 5000 most common words
    57.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Carmela - 11
    Total number of words is 4089
    Total number of unique words is 1886
    34.4 of words are in the 2000 most common words
    47.5 of words are in the 5000 most common words
    54.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Carmela - 12
    Total number of words is 4159
    Total number of unique words is 1854
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    47.5 of words are in the 5000 most common words
    55.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Carmela - 13
    Total number of words is 4245
    Total number of unique words is 1900
    33.2 of words are in the 2000 most common words
    47.8 of words are in the 5000 most common words
    54.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Carmela - 14
    Total number of words is 4147
    Total number of unique words is 1896
    32.8 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    54.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Carmela - 15
    Total number of words is 4102
    Total number of unique words is 1982
    33.2 of words are in the 2000 most common words
    47.1 of words are in the 5000 most common words
    54.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Carmela - 16
    Total number of words is 2033
    Total number of unique words is 1035
    37.4 of words are in the 2000 most common words
    52.0 of words are in the 5000 most common words
    58.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.