Bukfenc - 1

Total number of words is 3740
Total number of unique words is 2048
28.5 of words are in the 2000 most common words
41.6 of words are in the 5000 most common words
48.9 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.

A KULTURA REGÉNYTÁRA
I.
KRÚDY GYULA
BUKFENC
BUKFENC
ÍRTA
KRÚDY GYULA
[: ]
1918
A KULTURA KÖNYVKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG KIADÁSA
BUDAPEST, VI., TERÉZ-KÖRÚT 5.
Minden jogot – a forditás és filmre átdolgozás jogát is – fenntartjuk.
Copiright 1918 Budapest BY KULTURA KÖNYVKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG
Krausz J. és Társa könyvnyomdája, Budapest, V., Falk Miksa-utca 15.
_Ez a könyv az ifjuság himnusza._
_Mondhatnak bármit a rövidlátók, akik csak a nyomtatott betüket ismerik,
de nem olvassák el tunyaságból vagy ostobaságból a sorok közé font
szarkalábakat, amelyek a könyvek repkényei, mint a várfalakon a
történelem örökzöldjei. Ebben a könyvben az ifjuság romlatlansága,
egyedül üdvözitő tavasza és mindenekfölötti létjogosultsága van
dicsőitve. Aminthogy nem is nagyon érdemes élni azután, amint az ifjuság
elmulott._
_Mi az ifjuság?_
_Amikor éljük: nem is tudjuk._
_Amint elmult: a templom köveihez verjük érette a homlokunkat._
_Az egyedüli jó, amit az élet nyujthat. A szent, amelynek minden szabad.
A bátor, amely mindent megbir._
_Sokszor hallott szavak ezek, mint a tavasz unalma; és mégis tavasz
nélkül érdektelen volna az esztendő._
_Az a virágos patak, amely a zsendülő életen átfut, mint egy remegő
álom; az a hajnali virág módjára nyilogató életöröm, amely az iskolába
szoritott leányok es fiuk vérében árad; az a szerelemáhitás, amely oly
természettől kapott ajándéka az ifjuságnak mint töretlen szeme és üde
lábszára; a csóknak gyönyörü vágya, az életnek az életkortól megjelölt
megkezdése: – korunkban mindenféle társadalmi szokásokkal és
törvényekkel van visszafojtva, mint a palackba a szellem._
_Miért nem szabad akkor kezdeni a szerelmet, amikor a természet erre
jelt ad? A hold és a tenger elég észrevehető formában közlik a nőiágon
lévőkkel, hogy immár kiléptek a tudatlan gyermekkorból. A fiuk is
megizmosodnak, mint megannyi fiatal bikák, férfiak lesznek, akiknek
szabad meghalni a hazáért, de a szerelmet törvényes formájában még nem
ismerhetik._
_Talán épen azért jutott eszembe ez a regény, mert korunkban, 1917-ben
oly eltünedezőben van a fiu nemen levő ifjuság, hogy ijedten kell
felkiáltani: mi történik majd a bánatos csillagon született nőnemű
ifjusággal?_
_Ha itt-ott busitók is a következő lapok, nem szabad soha sem
elfelejteni, hogy azért iródtak, hogy setétségen, jégen, havon át
tisztábban ébredjen fel a szent és igaz szerelem, amelyet a természet
adott az emberekbe._
_K. GY._


I. Gyöngyvirág gyermeksége.
Gyöngyvirág az életet és a halált nagyanyja házában, a
kecskeméti-utcában kezdte megismerni.
Zöld zsalugáteres, kopott egyemeletes ház volt, ahol Gyöngyvirág ifjuság
töltötte egy bezárt szobában. Sokáig nem tudta, hogy a nagymamát
»grófnénak« hivják Pesten és a »bontonhoz tartozik,« hogy a valamire
való gavallér bemutatkozzon a nagymamának.
[: Zöld zsalugáteres, kopott egyemeletes ház volt. ]
Napközben többnyire csendes volt a ház. A szobalányok szinte titokban
szellőztették a háromszoros függönyü ablakokat. Tollseprővel seperték
össze a szivarhamut a szőnyeggel boritott kis szalónokban. A földigérő
tükrök – néhol a menyezet is tükörrel volt boritva – megifjodtak. A
széles francia ágyakban megforgatták a gummilabda rugékonyságu
matrácokat, simulékony szarvasbőröket, a pehelylyel tömött párnákat és
Flikné, a gazdasszony sajátkezüleg kötötte meg a szines szalagcsokrokat
a fehérnemüben. Csak a legritkább esetben árulta el valamely ott
felejtett tárgy e csöndes, szinte titokzatos szobáknak lakóit, néha egy
féligszivott fekete szivar, máskor egy elfelejtett selyem harisnyakötő,
lepattant gyöngyházgombocska vagy elhullajtott hajtü, ópiumos cigaretták
fáradt füstje, kidöntött pezsgősüvegnek fanyar savanyusága, elrepült
párfőmöknek szinte halotti szaga, a tiltott szerelemnek lábujjhegyen
való osonása, a vastag falba fojtott kacagás és sirás, fénylő cipőjü
selyemruhás nőknek lihegő tovasietése és dohány- és szénaillatu előkelő
uraknak unott lépegetése… Ilyen dolgokat érzett Gyöngyvirág nagyanyja
házában, amikor őrizetlen délutánokon néha végigszaladt az emeleten,
amig a szobalányok a földszinten egy véres szobát dézsákból mostak, ahol
egy nő az elmult éjszaka felvágta az ereit.
A falakról a mezitelen nők fénylő képei, versaillesi tájképek, hattyus
tó-részletek, piroskabátos lovagok és puderozott fejü dámák meglepetten
néztek a kékbabosszoknyás, leeresztett haju gyermekleány után, aki
félcipőiben, szivére szoritott kézzel, de mohó kiváncsisággal futott
végig az elátkozott szobákon, amig a csengő alig hallhatólag megszólalt
a kapu alatt, amint kivülről egy lázas, eltökélt vagy bizonytalan női
kéz megrántotta a „grófné“ kastélyán a szakállas oroszlánfejet.
Az egyik szalónban, ahol a ház látogatói várakozni, toálettet csinálni,
tükörbe bámulni szoktak, amig a nagymama megjelölte nekik a „kék,“
„piros“ vagy „mór“ szobát, Gyöngyvirág könyveket fedezett fel.
Beniczkyné piroskötéses regényei, továbbá nehány könyv Zolától, a
Szentek élete, nehány német regény és Hoffmanntól a Bűn és erény,
valamint Kossutány Tamás Hires bűneseteinek története hevertek egy
éjjeli szekrény fiókjában. A könyveket nők hozták magukkal, akik itt a
várakozás óráit olvasgatással töltötték, aztán a könyvekkel együtt a ház
emlékét is elfelejtették. Kisurrantak a kapun, néhányat köhintettek a
téli est ködébe, vagy nagyot lélegzettek a piroslámpásos tavaszi estből.
Emelt fővel fordultak be a koronaherceg-utcába, hogy a kívánatos és
tiszta fehérnemüs kirakatokat megnézzék.
Gyöngyvirág leginkább egy kereskedelmi számtannak, egy francia
nyelvtannak és két arckép-albumnak örült. A tanuló-könyvekből tudást
meritett, – mert szegény tanulni szeretett volna, mint Hugonnai Vilma,
aki példaképe volt minden fiatal leánynak. (A nagymama nem sok
lelkesedést mutatott az ilyen tervek iránt. Ő falusi földesasszony
óhajtott egyszer lenni. Kivonul majd a birtokára a kutyáival,
szobaleányaival, a házmesterével és az unokájával.)
Az arcképalbumok viszont az ismeretlen, messzi életből mutattak neki
arcokat és figurákat, mint a vitorlás hajókat látja álmában a
fiugyermek, aki Verne regényeiből való szigetekre vágyakozik.
(Későbben, mikor kirepült a zöld házból, találkozott egyik-másik arccal
az album gyüjteményéből. Csupán az lepte meg, hogy a diszmagyaros,
frakkos urak, akik kiviaszkolt bajuszszal, megnyirt szakállal, hóditó
tekintettel pillantottak reá gyermekkorában, mily furcsa változásokon
mentek keresztül. A Calderoni-boltja, ahol a nagymamama az arcképeket
beszerezte, még ismeretlen volt Gyöngyvirág előtt és a kisleány azt
hitte, hogy e csinos, előkelő urak egykor mind a nagymama kedvéért
hagyták itt arcképüket.
Károlyi Istvánt csaknem megszólitotta a muzeumkert mellett, amint a
májbajosarcu főur finom cipőiben tovaballagott. De ismerősen pillantott
a délceg Apponyira, a sodrottbajszu, szélesvállu Elek ezredesre a lengő
vörös szakállu Tillerre, a ragyás Gerendayra, Festetics hercegre, – csak
azt nem tudta, hogy melyik az igazi, mert a Festeticsek már száz
esztendő óta valamenyien egyforma, osztrák-hivatalnok szakállt viselnek;
– Somogyi Mórra, az őszhaju gladiátorra és Mannheit Jaquesre, a bozontos
Rigolettóra nézett az utcán és már nem emlékezett, honnan ismeri őket. –
A kürtőkalapos, gólyalábu Dréher, a ragasztott bajuszu, szinte álarcos
lovag Freystädler, a lirai költő szivü és tőkepénzes arcu Kohner Jenő,
Erzsébetkirályné lovagja, a deli Orosz György főhadnagy, a felvidéki nők
arcképalbumából való Sennyey Géza, Prónay báró, a magyarruhás protestáns
főur, a hajadon fővel járó Salamon, a pirosszekfüs Péchy, a fürtösfejü
Krausz Simon, a szép Gillió hadnagy, a nőket harcsavadászatokkal
mulatattó Polónyi Géza, Bárczy Pista, a legjobb táncos, az öregségére,
„mucus“-nak dédelgetett nők hive: Batthyány Elemér, a torreádor
megjelenésü Bródy Sándor, a szőke szakállu Ambrus és az ifju Csekonics:
egykor majd ujra megelevenednek előtte a nagymama albumából; a
gyermekkori képeskönyv figurái azonban mind megannyi Rip van Winklék,
akiket csodálkozva nézett Gyöngyvirág nagyleány korában. Elgondolkozott,
hogy az arcképalbum pesti gavallérjai nem maradtak örökké fiatalok.
Ugyanigy volt a nőkkel, akiket az album második kötetéből ismert.
A nagymama az akkori Pest valamennyi szépasszonyát, leányát kötetbe
gyüjtötte.
Gyöngyvirág néha bátorságot vett és megkérdezte Flikknét, a gazdasszonyt
egyik másik feltünő szépségü, turnéros, frufrus hölgy nevéről.
– Esterházy hercegné, a nagymama legjobb barátnője, – felelt a
gazdasszony és tovább sepert.
Ha másik hölgyet kérdezett Gyöngyvirág, ugyancsak rövid választ kapott:
– Sina báróné, mindennap nálunk teázik.
A féleszü gazdasszony szerint a nők arcképalbuma csupa Esterházy
hercegnőből és Sina bárónéból állott, mert több arisztokrata nevet nem
ismert.
Gyöngyvirág aztán látta ezeket a nőket is… Sokára, midőn virágot
árultak, páholyt nyitogattak, luftballont eresztettek. Hervadt,
semmitmondó arcukra nézett és kereste rajtuk a régi szépség, a
gyermekkori álmok nyomait.
Soha sem lelt fel semmit gyermekkorából.
Tehát ez előkelő társaságban töltvén napjait, mindinkább vágyakozott ki
a világba bezárt szobájából.
– Szivesen elküldenélek valahová, de félek, hogy elromlasz, mint a
többi. Egy ártatlan lelket meg akarok tartani Pesten, legyen kinek a
tiszta kezét megfogni, ha Ninive módjára elpusztul a város, – mondogatta
a „grófné“, ha unalmas délutánokon néha meglátogatta az unokáját a
szobájában.
A gyermek tanulókönyvei, ceruzaszagu füzetei és tintás papirosai között
lesütött szemmel üldögélt. Félt a nagyanyjától, mert mindenhatónak
tartotta. Mielőtt a rossz cselédeket elküldte a háztól, mindig bezáratta
őket a kapitányságon. A házmestert sajátkezüleg megfenyitette. És a
legtöbb nőnek, férfinak csókra nyujtotta a kezét, midőn küszöbét
átlépték.
Gyöngyvirág egyszer véletlenül látta midőn a délelőtti órákban a
boglyasfejü, mosdatlan „Esterházy hercegnőnek“ a nagymama parancsára
ajtót mutatott a gazdasszony és a legcsufabb szidalmakat kellett
elszenvedni a szegény hercegnőnek.
Máskor ugyancsak a nagymama rendelkezésére egy becsipett gavallért
taszitottak le a lépcsőn, hogy az csaknem a nyakát törte.
– Vajjon mit vétettek ezek, hogy a nagymama ily kegyetlenül bánik velük?
– kérdezte magában Gyöngyvirág.
Ezenkivül egy nagy fekete kutya volt a háznál, egy neufundlandi,
borjunagyságu eb, amely a legjóságosabb lény volt a városrészben, ámde
erejétől mindenki félt a kerületben.
Maxnak hivták a jó kutyát és a nagymama néha megengedte, hogy „barátnői“
különös kitüntetésként sétálni mehessenek a hatalmas ebbel. Rendesen
estefelé történt a séta és Max mindig egy férfikalappal a szájában
nyitotta ki a kaput. Különösen elegáns uraknak lekapta a fejükről a
cilindert és futólépésben vitte a zöld ház felé. A nagymama barátnője és
a hajadonfős ur a kutya üldözésére indultak, igy okvetlen találkoztak a
zöld ház kapujában s többnyire nem bánták meg a találkozást.
Max a kalappal szájában ugy nevetett, mint egy örömapa. „Sina báróné“
gamáslit és háttakarót himzett Maxnak és a ház többi látogatói is
kitüntették szeretetükkel az okos kutyát. Ámde Max senkit sem szeretett,
csupán Gyöngyvirágot, akinek ajtaja előtt, a küszöbön feküdt éjszaka,
mint egy oroszlán és egyszer a nagymama felé kapott, midőn éjféltájban
végigment a félreeső folyosón.
– Te bolond – kiáltotta a „grófné“ – csak kártyát hozok a kamarából.
Éjszakánként néha fojtott zongoraszó hallatszott távolról egy szobából;
a női hangok ugy hangzottak, mint az Arany Szarvról, mikor zsákban
fojtogatják őket; a férfiak kacagása kisérteties és megdöbbentő volt,
Gyöngyvirág riadtan gondolt az arcképalbum vőlegényeire,
arisztokratanyugalmu gavallérjaira, vajjon ők nevetnek ily durván az éj
óráiban? Máskor a véletlen folytán kihallgatott egy csöndes fáradt
beszélgetést a függöny mögött, midőn már nem volt ideje elmenekülni a
szalónból. Tekintélyes, kürtőkalapos, őszbecsavarodott ur volt a
jövevény s karjait a kézelőjében ugy lógatta, mint egy szélütött, az
ádámcsutkája le és fel járt magos gallérjában, bús szemét a szőnyegre
meresztette.
– Ha volna valaki, aki hasonlitana az elvált feleségemhez… mormogta és
nem mert a nagymama szemébe nézni.
A „grófné“ figyelmesen vizsgálta az átadott arcképet. Keskeny ajka
mosolygott:
– Talán személyesen őnagysága jönne ide.
Az őszes uriember minden tagjában remegve emelkedett fel. Eltakarta
tenyerével szemét.
– Nem… Ezt ne mondja – kiáltotta hörögve. – Az egy szent nő.
A nagymama vállat vont és az ajtóig kisérte látogatóját.
Ezen az éjszakán azt gondolta Gyöngyvirág:
– El fogok szökni a boldogtalan háztól és magammal viszem Maxot.
Kilopózott szobájából és megölelte a bolond nagy kutyát, amely lompos
farkával ugy verdeste a küszöböt, mint a dobot.


II. Gyöngyvirág szerelme.
Tizenhárom esztendős volt Gyöngyvirág, midőn megismerkedett azzal a
különös érzéssel, amit az életben hol kinnak, hol boldogságnak neveznek.
Néha csak annyi, mint egy átutazó felhő emléke a háztetőn, máskor pók,
amely a ház sarkában tanyáz és halálos hurkot fon. Nem mindennapi
jövevény, az életben csupán néhányszor látni őt átkocsizni a tájon.
Napfogyatkozás, amelyre megrendülünk. A költők többet daloltak róla,
mint az Istenről. Szerelemnek hivják.
A Fips-féle nőiskolába járt nyári hónapban, midőn a nagymama a Svábhegy
eldugott villájában nyaralt és a gazdasszony Max társaságában fogadta a
zöld ház látogatóit. A nagymama soha sem tudott aludni éjszaka, kezeit
tördelve járt-kelt a villa bozontos kertjében.
– Kilopják a szemem, – mondogatta.
De reggelre eszébe jutott előrehaladott kora, megrongált egészsége.
– Legfeljebb te örökölsz majd kevesebbet, – mondogatta szemrehányólag és
vadul belekapott a bontófésüvel Gyöngyvirág hajába, amely oly szinü
volt, mint a vörösréz és sürü mint a liszt. A »grófné« gyermekkora óta
mindennap megfésülte, mintha a másvilágon ezért külön jutalom járna,
aztán nem törődött tovább a gyermekkel.
Ugyancsak reggelenkint, midőn a madarak égbeszállóan énekeltek isten
bokrain, a bárányfelhők megcsókolták a hegyhátak mezőit, mint az ébredő
gyermekeket, a nagy fák kinyujtózkodtak, mint a teremtő óriási
szolgalegényei felkelés után, Gyöngyvirág a nagymama társaságában
szorgalmas vizsgálat alá vette a zöld ház gazdasszonyának számláit.
Flikné cselédirását, amelyet mindenféle elhullajtott papirdarabokra,
látogatást bejelentő sürgönyblankettákra, elhasznált levelezőlapokra
jegyzett, a nagymama üveg nélkül nem tudta volna elolvasni. A pápaszemet
pedig odahaza hagyta, miután nyaralni ment. A vetőkártyákat tapintással
is felismerte.
A gazdasszony számlái körülbelül elmondták az előző nap történetét a
zöld házban:
_Bevettem:_
|Szobáert |52.– |frtot|
|Egy régi adós, a zöldesernyős ur, akit egyszer leöntöttünk az
emeletről |5.– |„|
|A veres asszony adósságra |8.– |„|
|Behajtottam a pulykatojás arcu leányon, mert jótálltunk érte a
Mandlnál |7.– |„|
|Házmesterpénz |10.– |„|
|Ajándék szobalánynak |3.– |„|
_Kiadtam:_
|Szappanért |7.– |frtot|
|Mosónénak pálinka |–.80 |„|
|Házmesternek fütyülő, a melylyel kocsit hiv |–.30 |„|
|Bluzra a veres asszonynak |8.– |„|
|Piac |9.– |„|
|Házmesternének meghalt a rokona |2.– |„|
|Nagyságos urnak |10.– |„|
|Nagyságos urnak éjjel |12.– |„|
|Nagyságos urnak kocsira |1.– |„|
|Nagyságos urnak szivar és bor |–.80 |„|
|Nagyságos urnak hordár |–.30 |„|
|Nagyságos urnak zálogházi kamat |8.– |„|
|Egy légycsapó |1.– |„|
* * * * *
Midőn a számla végére értek, a nagymama ingerülten kiáltott fel:
– Nem tudom, mire való a házmesternek a fütyülő? De csak kerüljek haza!
A titokzatos nagyságos urról soha sem tett emlitést a nagymama. Ez a
nagyságos ur reggel jött és este távozott a házból, ahol egy félreeső
szobában aludt. Délben nagy velőscsontokat, párolgó marhahusokat,
frissen csapolt sört és Hölgy-cigarettát, valamint a bécsi Sport cimü
lapot vitte a szobájába a gazdaasszony. Gyöngyvirág egyszer látta a
cipőjét, midőn a szobalány tisztitotta. Nagy amerikai cipők voltak, egy
óriás viselhette volna. Gyöngyvirág máskor álmodott a cipőkkel. A cipők
harmónikáztak. Majd egy bőrből való óraláncot talált a folyosón
Gyöngyvirág. A nagymama gyorsan elkapta a kezéből.
– Ami nem a tied, ahoz ne nyulj, – szólt szigoruan.
Egyszer hallotta fütyörészni a nagyságos urat. Azt képzelte, hogy szőke,
felkunkorodó bajusza van. Teli piros ajka. Buta kék szeme. Lapos nagy
körme. Maga borotválkozik a tükör előtt. A tükörbe bámult és hetykén
fütyül.
A gazdaaszony számlája után, egy majoros szekéren utazott a városba,
amiért a nagymama mindig átkozódva fizette meg a tiz krajcárnyi
fuvarpénzt.
– Gazemberek ezek a svábok, – dühöngött. – De ugy is ősz lesz nem
sokára.
A Fipsz-féle leányiskola egy szobából állott.
Az asztal féllábon élt, a divány ujságpapirossal volt kitömve,
ételmaradékok hevertek minden sarokban, édespálinkával telt piszkos üveg
őrködött a kandallón, reménytelen szegénység és elhagyatottság közepette
egy töpörödött öreg zsidó emberke egyházi dalokat énekelt. Ő volt a
tanári kar és igazgató egy személyben. Az ujságban hangzatos hirdetések
jelentek meg a kitünő kereskedelmi szaktanfolyamról, ahol két hónap
alatt könyvvitelt, gyorsirást, kereskedelmi számtant, angol nyelvet meg
lehet tanulni. Boldogtalan, elvált vagy özvegygyé lett aszonyok ragadták
meg a megélhetésnek ezt a módját; elzüllött fiuk, akiket minden
iskolából kicsaptak; reménytelen vidéki vénkisasszonyok; kviétált
katonatisztek és a dusgazgazdag kecskeméti-utcai grófné vöröshaju,
porcellán arcu unokája.
Az öreg zsidócska két forintot számitott egy különóráért. A pénzt a
nagymama papirosba csomagolta és óva figyelmeztette Gyöngyvirágot, hogy
a kecskeméti-utcai házról emlitést tegyen.
– Egy svábhegyi majorosnak vagy a lánya. Szegények vagytok, állás kell,
amelyből megélhetsz, mert én nem élek örökké.
Az öreg zsidócska már a lábát sem látta, a felesége ajtódörömbözésén
kivül egyebet meg nem hallott, (midőn is az ajtó alatti hasadékon át
kicsusztatott rejtett helyekről való hatosokat,) az akadémiával
levelezett és a héberek történetét irta már harminc esztendeje olyan
betükkel, amelyeket rajta kivül senki sem tudott elolvasni.
A falon Rezső trónörökös olajnyomatu arcképe függött s a doktor a
királyfi halálával hozta kapcsolatba szomoru sorsát.
Ebben a szegény szobában ugy világitott a háromlábas asztal felett
Gyöngyvirág haja, mint a lopott kincs. Doktor Fipsz, bár közeledett a
nyolcvanadik évéhez, minden vagyonát, a két ócska szekrényt is
beleértve, odaadta volna, ha megérintheti a tüneményes leány kezét.
Itt ismerkedett meg első szerelmével, akinek egy pár esztendeig a
keresztnevét tudta. Imrének hivták a szerencsés fickót. Csöndes,
elgondolkozó arckifejezésü, tétova fiatalember volt. Atyja gazdag
magkereskedő, pesti patricius. Imre mindenféle szerkezeten törte a
fejét, elfelejtett ískolába járni.
Most az öreg zsidócskától akarta megtanulni előre kialkudott ötven
forintért a kereskedelem tanulmányát, hogy majdan atyja üzletét
átvehesse.
Imrének a haja a homlokába lógott és oly tiszta volt az arca, mint egy
szenté. Cugos cipőben járt, sok különböző kihegyezett ceruza volt az
oldalzsebében, töltőtoll és notesz. Egy potrohos, aranyfogu, beretvált
arcu szélhámos volt a barátja, aki mindenféle vállalatot akart
alapitani. Gyanus, mosolygó, ravaszdi szemü férfiu volt s olyan
fáradhatatlan sárga cipői voltak, hogy Bécsig elmehetett volna gyalog.
Halálfejes ezüst gyürü volt a kisujján és a kapu előtt zsebredugott
bottal sétálgatott, amig a tanórának vége lett. Körülbelül 50 esztendős
férfi volt, de egyetlen fehér szál sem volt hajában, bajuszában.
Olykor ketten is elkisérték Gyöngyvirágot a Dunáig. Mélyacsai ur, a
vállalkozó szerette a tekervényes utcákat; azt mondta, hogy ezt pesti
konfortáblisoktól tanulta. Utközben mindig üzletekről beszélt. Talán
tizféle terve volt. Utazási irodát, kávé-ügynökséget, detektiv-irodát és
kis szinházat akart nyitni. De célba volt véve egy ügynökség
felállitása, amely a kliensek boldogságáról gondoskodik, nőket és
férfiakat összehoz. Ezenkivül a furcsaságok boltját is megakarta nyitni
az Andrássy-uton.
– A kisasszony ülne a kasszában, – mondotta hizelkedve.
Más napokon uj tervei voltak. Kiszámitotta, hogy Pesten mennyi
borravalót kapnak a pincérek. Egy borravaló intézetet akart nyitni, hol
mindenki biztosithatná magát a borravaló ellen.
– A kisasszony állást kapna az irodánkban, – fejezte be a mondanivalóit.
Gyöngyvirág nem szerette az aranyfogu embert. Mindig olyan közel hajolt
a leeresztett hajához, mintha le akarná ollóval metszeni. Bizonyosan van
is a zsebében egy nagy kés, amellyel meggyilkolja éjjel a Dunaparton a
nőket.
Egy napon hiába várták a kapunál Mélyacsai urat a gyermekek, a potrohos
férfiu kockás nadrágja és sárga kemény kalapja nem tünt fel a
láthatáron. Egyedül indultak utnak és szótlanok voltak, mintha valóban
pótolhatatlan lett volna Mélyacsai ur.
Imre a lánchidon és alaguton át kisérte Gyöngyvirágot.
[: Imre a lánchidon és alaguton át kisérte Gyöngyvirágot. ]
A Dunán ugy fénylettek a hajók az őszi napsütésben, mint a boldogság
szigetei. Nem is lehet baja annak, aki aranyló szeptemberi délelőttön a
Fecske fedélzetén a Margitsziget felé utazik.
Az alagutban volt egy fülke, ahol egyszer csókolózni láttak egy
piroskalapu asszonyságot egy deres oldalszakállas, cilinderes urral.
Imre belépett a fülkébe és keresgélni kezdett a falon. Mintha valamely
jelt, felirást, titkot kutatna. Hátranézett és Gyöngyvirág utána lépett.
Itt történt meg az első csók, amely Gyöngyvirág arcát érte. Odáig soha
sem csókolta még senki. Talán csecsemő korában utoljára haldokló anyja,
akiről csak annyit tudott, hogy féleszü vándormuzsikusnak volt a
felesége. Vidéken céltalanul kóboroltak és Gyöngyvirág egy istállóban
született, mint a kis Jézus.
Nem is értette mindjárt, hogy mit tett vele a szentképarcu Imre.
Megijedt, aztán hirtelen nevetni kezdett, mint aki valami nagy
veszedelemtől menekült meg. A füle alatt, a nyakán érte a fiu szája, és
hasonló volt az érzése, amikor egy lepke a Svábhegyen a hajára szállott.
Érezte, hogy kis égő szines folt maradt nagyon fehér bőrén, amely talán
soha sem mulik el. Vajjon mit fog hazudni a nagyanyjának, ha észreveszi?
De még messzi van az Élesztő-villa.
A csók után megnyilt a gyermekek szája és végig a Krisztinán ezerféle
dologról beszélgettek. Imre mindig Mélyacsai urra terelte a szót.
Bámulta ezt az embert, mint egy istent. Ha egyszer megkapja anyai
örökségét, Mélyacsait társául fogadja. A minap is lelökött a járdáról
egy katonatisztet, aki a tyukszemére hágott.
Gyöngyvirág elfelejtette a parancsot és a nagyanyjáról és annak
Kecskeméti-utcai házáról minden szégyenérzés nélkül beszélt. És
kifejezte ama forró óhajtását. hogy szeretne elszökni a háztól.
– De hová mehetnénk? – kérdezte.
Imre összeráncolta a homlokát:
– Majd tanácsot kérek a barátomtól.
Gyöngyvirág nem mert ellentmondani, pedig irtózott Mélyacsai
aranyfogsorától. Egyszer megharapja az az ember.
A svábhegyi utnál váltak el. Imre sokáig állott helyén és Gyöngyvirág
vissza-visszanézett. A szeptember csodálatos pirosságokkal és
sárgaságokkal festette be a hegyoldalt. Az erdőkön olyan veres foltok
voltak, mint Gyöngyvirág nyakán. Vajjon ki csókolta meg az erdőt, hogy
elpirult?
– Szerelmes vagyok, – ezt irta fel egy pad hátára Gyöngyvirág az Imrétől
kapott ceruzával.
Mikor elolvasta a betüket, hamar összefirkálta a szavakat.
Óvakodva ment felfelé a hegyen, mintha egy gyémántgyürüt talált volna az
imént a városban.


III. Gyöngyvirág eloltja a lámpást.
– Pénzt kell szerezni, – szólott mély, gyomorból jövő hangon Mélyacsai
ur, midőn a gyermekek tervéről értesült.
Többször levette fejéről sárga kemény kalapját, egy piros selyem
zsebkendővel legyezte a kopaszságát, felhuzta meg levetette a keztyüjét.
– Uzsoráshoz kell fordulni, – mondta ki az első gondolatát, miután egyéb
ugy sem jutott eszébe.
A gyermekek beleegyeztek Mélyacsai tervébe. A kontortáblis-uton Imre
barátja hosszadalmasan mondott el egy történetet egy fiatal grófról, aki
egyszer Frank Boriska szinésznőt elszöktette.
– Amerikába mentek és a gróf cigarettát árult; mert ilyen a szerelem.
Amerikától egy kissé megijedtek. Utóvégre Imrének helyben kell maradni,
hogy atyja virágzó magkereskedését majd egykor átvehesse. Gyöngyvirág
csak annyit tudott Amerikáról, hogy oda a bünbeesett emberek menekülnek.
Ő ártatlan volt, csupán a nagymama házából akart menekülni. Majd magával
viszi Maxot, a nagy kutyát, amely eljár élelmiszert lopni a piacra.
Gyöngyvirág szégyenkezve vallotta be, hogy alig van valami ruhácskája és
azt is a nagymama őrzi. Legfeljebb nehány zsebkendőt és ingecskét tudna
egy batyuba kötni.
Mélyacsai legyintett:
– Inget kapni hitelbe is. Ösmerek én egy kereskedőt, aki
részletfizetésre szállit mindent, még ékszert is. A nagymama borzasztóan
gazdag, megvehetné az egész kecskeméti-utcát. Lesz hitelünk bőven.
Kipirult az arcuk, a szemük ragyogott, amint a jövőt festegették.
Mélyacsai tetőtől talpig végignézte Gyöngyvirágot:
– Majd szinésznőt nevelünk a kicsiből. Én ismerem a szinházigazgatókat.
Csak rám kell bizni a dolgot. Primadonna leszel, gyermekem.
Míután az idő már későre járt, Gyöngyvirág összeszedte füzeteit. A
férfiak még együtt maradtak, hogy meghányják-vessék a jövendőt, és
főként pénzt hogyan szerezzenek.
Gyöngyvirág talán még boldogabban ment fel a Svábhegyre e napon, mint
tegnap. Igaz, hogy Imre nem csókolta meg a fülét, de ehez nem is volt
alkalom. Az utálatos Mélyacsai folyton a sarkukban volt. Pedig
Gyöngyvirág tudott már egy setét kapualjat, ahol megigazithatta volna a
cipője szalagját. Imrének lett volna annyi esze, hogy az alkalmat
felhasználja, miután csupán karaván-szagu ládák és olajos hordók voltak
a hosszu, mély udvaron. De Mélyacsai folyton beszélt. Gyöngyvirág
szomoruan ment el a kiszemelt kapu mellett. Nem volt bátorsága az
aranyfogu ember jelenlétében a cipője szalagját megigazitani.
(Gyermekkorában, midőn az ablak felső szárnyán néha kinézett a
kecskeméti-utcába, délutánonkint nem egyszer látott előkelő hölgyeket és
urakat a szemben lévő kapualjban csókolózni, suttogni, sőt ölelkezni.
Egy magas, őszes, szőke bajuszu ur, akit magában gunárnak nevezett,
mindig ide huzogatta be a nőket, akikkel az utcán sétált. A félrebillent
kalapot, a fátyolt, a ruhát ijedten igazgatták az urihölgyek, mig a
gunár cigarettára gyujtott, mintha mi sem történt volna.)
Utjában, amely a svábhegyi villához vezetett, kétszer is felirta egy
padra:
_Imre._
És nem törölte el az irást.
Éjjel eloltotta a lámpást, a teli holdba nézett, amely a hegyek felett
járt, mint egy nagy szem és elgondolta szökésének részleteit. Kiugrik az
ablakon és a Béla király-ut felé veszi a célt. Egy kanyarodónál feltünik
Pest ezer lámpásával. A nagy alvó házak között epedve vár valaki, mint
egy csillag, aki egy másik csillagot vár az égről.
Annyit nézett a holdba, hogy lehajtotta fejét az ablakpárkányra,
elfáradt, faleveleket hallott beszélgetni egy kis leányról, aki este az
erdőben felakasztotta magát egy fára, szél simogatta a haját, mint egy
jóságos lehelet, egy kis kő csendesen megmozdult a hegyoldalban és
halkan legurult a fák között; éjfél volt s csendesen elaludt.
Azt álmodta, hogy a holdból a ablakpárkányra lépett egy öreg törpe és
szigoruan megkérdezte, hogy hová tette a szivét?
Felelni akart, de nem tudott.
* * * * *
Az ősz hosszu volt, mint egy fénylő, vörös női hajszál.
A nagymama gyanakodni kezdett. Gyakorlott asszonyság létére nem sokáig
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Bukfenc - 2
  • Parts
  • Bukfenc - 1
    Total number of words is 3740
    Total number of unique words is 2048
    28.5 of words are in the 2000 most common words
    41.6 of words are in the 5000 most common words
    48.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Bukfenc - 2
    Total number of words is 3873
    Total number of unique words is 2069
    28.1 of words are in the 2000 most common words
    40.3 of words are in the 5000 most common words
    46.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Bukfenc - 3
    Total number of words is 3783
    Total number of unique words is 1980
    29.3 of words are in the 2000 most common words
    41.5 of words are in the 5000 most common words
    47.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Bukfenc - 4
    Total number of words is 3976
    Total number of unique words is 2005
    30.2 of words are in the 2000 most common words
    41.4 of words are in the 5000 most common words
    48.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Bukfenc - 5
    Total number of words is 3961
    Total number of unique words is 1980
    30.7 of words are in the 2000 most common words
    43.1 of words are in the 5000 most common words
    49.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Bukfenc - 6
    Total number of words is 335
    Total number of unique words is 212
    46.2 of words are in the 2000 most common words
    54.6 of words are in the 5000 most common words
    59.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.