Budapest: Regény - 19
Total number of words is 1555
Total number of unique words is 855
44.5 of words are in the 2000 most common words
55.2 of words are in the 5000 most common words
60.4 of words are in the 8000 most common words
fektettek. Kicsike kis beteg gyerek volt, alig két kiló. Az orvos
csóválta a fejét és előkészítette az államtitkár urat, hogy legyen
elkészülve a gyerek pusztulására. Végül meg kellett mondani Olgának is.
A gyerek sárgaságot kapott, nem lehetett táplálni sem. És ekkor Olga
magához ölelte a kis teremtést és boldogan súgta:
– De jó, hogy magammal vihetlek.
És két hét multán Olga, a kis édes, egészen váratlanul, minden látható
betegség nélkül elszenderült és csak odaát ébredt fel, ahova való volt.
Az ura karjaiban halt meg és utolsó szava ez volt:
– Mégsem voltam rossz, mert belehalok.
KILENCEDIK FEJEZET. S A TÖBBI.
És aztán? – Nyájas olvasó, ne kívánd tőlem, hogy mint az asztalos, dolga
végeztével, összeszedjem a gyaluforgácsokat. Kérdezték tőlem, mi lett
Sárikával s nekem nincs kedvem megmondani, mi lett Sárikával. Ahhoz
sincs kedvem, hogy elmondjam, mi lett Évából s szívemnek ellenére mondom
csak el. Lelkem tele van csüggedéssel, hogy papirosomnak utolsó lapjához
értem. Alakjaimmal végeztem. Ha a búzaszem belekerül a malomba, kár
részletesen beszélni arról, mi lesz vele. Ezek az alakok, akiknek
életével húsz árkuson keresztül foglalkoztam – magyar írónak csak tíz
árkus dukál – benne vannak az élet malmában. Megőrli őket, ennyi elég.
De te is, jóhiszemű olvasóm, aki e sorokig követted írásomat, érzed
majd, ami engem csüggeszt, hogy mondani valómnak épen csak a legelejére
értem. Ön is, nagyságos műbíráló úr, rám sütheti, hogy el kellene égetni
ezt a gyönyörű városunkat, ha élete, mivolta ebben a képben merülne ki.
Ne higyje, én sem hiszem. Ez csak egyik képe ennek a városnak, nem az
egész-képe. Folytatom-e majd, nem tudom, noha akarom. A mélységbe
világítottam be, amelyen Budapest épül.
Megírhatom-e majd a második, a harmadik, a negyedik regényt is
Budapestről? Tele vagyok sötétlátással és a bátortalanság uralkodik
lelkemen. Arról a szomorú, sivár Budapestről, melyről most szóltam,
nincs kedvem többet is mesélni. Sietek a végével, ne vegyék rossz néven,
ha meglátszik e sietség nyoma. Úgy érzem magam, mint aki későn veszi
észre, hogy kelleténél tovább időzött s a nyakra-főre való búcsúzás
közben ügyetlenkedik. Az elsietett búcsú mindig félszeg, de mindig
helyén való. S a többi… és így tovább… művészietlen dolog biz ez, de
bocsássanak meg, csak a papirosom fogyott el, nem a mondanivalóm.
Cél és öntudat nélkül töltötte Éva napjait. Ott ült hosszú délutánokon
keresztül az ablak mellett és olvasott. Vagy feküdt a divánon és behúnyt
szemmel gondolkodott. A nagy gyász nem hozta közelebb az anyát és
leányt, sőt még jobban elválasztotta őket. Dermákné olcsó fekete
kendővel a fején himezgetett a másik ablaknál és napokon át nem beszélt
leányával. Éva minden este szó nélkül egy kis pénzt tett az asztalra,
melyet Dermákné szó nélkül vett magához.
Jött az ősz, beköszöntött a saison. Éva minden este mindhosszabban nézte
a pénztárcáját és összeráncolt homlokkal olvasgatta, mennyi van még
benne. Bizony már alig volt. A Bernstockné kontójára már nem tudott
fizetni. Pedig a divat nagyot ugrott, az egészen szűk ruhákból egészen
bő ruhák lettek, átalakításra gondolni sem lehet.
Egy este, amikor hazatért, rá sem nézve édes anyjára, megszólalt:
– Ki fogunk hurcolkodni.
– Miért?
– Ez a lakás már nagyon ronda.
– Mehetsz, – felelt Dermákné – semmi közöm hozzád.
Éva mintha nem is hallotta volna.
– Beiratkoztam a színésziskolába, – folytatta – sok ember fog hozzánk
járni, tisztességesen kell őket fogadni, ha valamire vinni akarom.
– Úgy, – mondja Dermákné – ideje, hogy valami tisztességes foglalkozás
után láss. Miből telik majd a rendezkedésre?
– Az az én gondom.
– Hisz már egy krajcárod sincs, egy rongyra sem telik.
– Nem fogok tőled kérni.
És Éva ismét nyakába vette a várost. Órákon keresztül bolyongott a
kirakatok között. Fejedelmi alakja mindenkinek feltűnt, de gyászruhája a
legvakmerőbb aszfaltbetyárokat is elriasztotta. A Bernstocknéval való
tárgyalások pedig sehogy sem vezettek eredményre.
Végre elszánta magát.
Belépett a nagy nőidivatárú boltba és körültekintett. A segédek elébe
ugrottak, de ő vidám hangon elutasította őket:
– Nincs itt Blum úr?
– De igen, itt van. – Az elegáns segéd azonban igen formálisan és igen
hidegen hajtja meg magát, és észre sem veszi a kezet, melyet Éva feléje
tart.
– Parancsol nagyságos kisasszony?
– Láthatja, mire van szükségem, gyászban vagyok.
– Rögtön szolgálok, kisasszony.
– Mondja csak, Blum úr, – szólt Éva halkan és szemével rávillan a
jégbehűtött pultszeladonra – miért olyan ostoba maga?
Blum úr elpirul és sértődötten felel:
– Bocsánat, nagyságos kisasszony, ha ostoba vagyok, akad itt nálamnál
okosabb segéd is, aki kiszolgálja.
– Jól tudja, hogy hogyan értem, – felel Éva – s ha meggondolja, hogy
innen-onnan félesztendeje, hogy a kis magazinban már sejthetett valamit
és ma még csak a kis magazinban sem vagyunk, akkor nem veheti rossz
néven, ha ostobának tartom.
Blum úr még mindig erősíti magában, hogy nem ül fel az álnok szépségnek,
aki bizonyára megint megszorult, de azért érzi, mint hevül a vére és
alig tudja rejtegetni a keze reszketését.
– Ön akkor rászedett, – rebegi – levelet igért, máig is várhatnám, ha
ugyan várnám.
– Épen ez a türelme az oka, hogy meg nem kapta. Mit akar? azt hitte,
hogy csak úgy firkálok magának és esdek öntől egy kis rendezvoust? Végre
is maga a férfi, nem én.
– Éva kisasszony, – szól most majdnem sírva az ember – én nem bánom
akármilyen ostobának tart is, ha most még egyszer felülök magának, de
azért nem bánom. Úgy-e, ön ma hitelbe akar vásárolni?
– Paraszt, – mondja Éva és durcásan elfordul – végeztünk egymással.
– Éva kisasszony, – folytatja Blum úr – lássa, ön már felültetett engem,
nem veheti rossz néven, ha bizalmatlankodom. Adjon valami biztosítékot
arra, hogy most nem játszik velem úgy, mint eddig és én… én mindenre
kész vagyok.
– Jó, – mondja Éva – nem érdemli ugyan meg, de megteszem. Ma este vigyen
az orfeumba, a szövetet pedig csak holnap küldje el. Elég ennyi?
– Angyal! – lelkesül Blum úr és mint a bakkecske ugrál a létrákon
föl-le, halomba rakva Éva előtt a szebbnél-szebb kelméket. Majd eszébe
jut valami és rákacsint a leányra.
– Most jut eszembe – a kis magazinban sokkal szebbek vannak.
– Menjünk a kis magazinba – bólogat Éva, az ajkába harapva
Blum úr tántorogva megy előre s mikor a kis magazinba érnek, karjába
kapja a leányt és eszeveszettül csókolgatja.
– Meg van most elégedve? – kérdi Éva az arcát törülve.
– Még nem – kacag felhevülten Blum úr – majd csak este, és hogy fogunk
mulatni! Pezsgőzni is fogunk.
– Remélem is!
És Blum úr ezúttal nem csalatkozott.
Ha szövet van, Bernstockné is kulansabb. Egy hét leforgása alatt Éva
vadonatúj, kábítóan divatos toilette birtokában volt. Csak erre volt
szüksége. És telt mindenre: új lakásra, új bútorral, tandíjra a
színésziskolában. Dermákné végképen szakított a kenyérkeresettel, ő is
belebujt a selyemruhába és gardirozta leányát. A lakásuk minden nap
megtelt udvarlókkal, bokrétákkal, egyre hozták az ajándékokat, meg az
ékszereket. Blum úr, a szerencsés kópé, mikor egy vasárnap szintén
tiszteletét akarta tenni, fagyos visszautasításra talált. Levelet írt,
választ nem kapott. Ő most már nem kell.
Csak egy esztendőt töltött a színésziskolában és akkor elszerződött a
népszínházhoz, a karba. Nem tudott semmit, de a szép Dermák Évát mint
kóristanőt is külön megemlítették az ujságok. Nemsokára apró
szólószerepeket is kapott és ekkor már művésznő volt.
Dermáknénak is felvirradt a napja. Nagyságos asszony lett belőle.
Elegánsan öltözködött s mindenüvé elkísérte leányát, már ahová csak
lehetett. A derék asszonyság úgy érezte, hogy ha sok csapás érte is,
sokat kellett is nyomorognia, mégsem élt hiába. Lám a legkedvesebb
leánya ünnepelt művésznő. Mert Dermákné ezekkel hitette el magának, hogy
ezt a nagy jólétet a művészet szerzi meg. Mint minden igazi színházi
mama, ő is értett a kritikához, meg a kulisszaintrikákhoz és ő is tudta,
hogy a publikumot egyénenkint kell meghódítani bájos mosolyokkal és még
bájosabb koncessziókkal. Ennyi az egész. Azt a sok ajándékot, pénzt,
amit urak nálunk hagynak, az mind a hódolat jele csak s bizony ez is jól
esik addig, amíg a nagyurak közül valamelyik meg nem bolondul és nőül
nem veszi Évát.
Éva pedig csak élte új világát, mosollyal az ajkán, szenvedélyesen
hajszolva a pompát és a kényelmet, de belül a lelke mindvégig fásult
volt. Aki az ilyen bukott és ünnepelt leánynak a belsejébe néz, alig
hinné, mennyi utálat és megdermedt jóérzés lakozik benne. Az ő elméje
még most is az elmultak körül kóválygott és az öccse sírján borongott. A
Jani! A jó Jani!
Egy őszi délután, talpig gyászban kihajtatott a temetőbe, óriási
koszorúval a karján. Itt kinn nem kell komédiázni. Halvány arca megnyult
a borongó gondolatoktól, lassan, elgondolkodva lépkedett messzire,
messzire, be a temető szegény végébe, ahol a Jani sírja roskadozott.
Letérdelt előtte és imádkozott volna. De csak a mult képei éltek
lelkében keservesen vádolva és felkavarva benne mindazt az undort,
amelyet magában hordott.
– Vége – gondolta, amikor nagysokára fölemelkedett és visszafelé indult.
Amint előbbre jutott, egyszerre csak egy fényes sírbolt ötlött a
szemébe. Rajta arany betükkel a Deméndy név. Megrendült, megállt előtte.
Az a másik nyugszik alatta. Ő, meg a kis gyerek, aki élt három hetet.
Nem tudta miért, de mély fájdalom szorongott terkában.
– Ő is – gondolta magában – az én áldozatom, – vagy az övé.
Ennyi volt. Este a legjobb kedvvel táncolt a népszínház első négyesében
és viharos tapsokat aratott. Másnap pedig elegáns gummikerekü kocsin
kihajtatott a lóversenyre, ahol kacagva veszítette a tizeseket.
Egyszerre csak meghökken, egy magas úriember áll háttal feléje, egy
kacér kis hölggyel olvasgatva a totalizatőrön nyert pénzeket. A
hölgyecske egy darabig csak nézi, lesi, egyszerre belekap a férfi kezébe
és kikapja onnan az egész bankjegycsomót.
– Így sokkal egyszerűbb, – mondja hangosan kacagva és a férfi vele
kacag. Aztán a hölgy barátságosan biccent Éva felé és a kezével is
integet. A férfi erre megfordul, s egy pillanatra farkasszemet néz
Évával. Aztán könnyen ő is kalapjához nyul és folytatja hölgyével a
veszekedést.
– Hát így, – gondolta Éva – persze, hogy így. A felesége a sírban, ahova
ő vitte, de élni csak muszáj.
– Úgy, mint nekem – gondolta utána.
csóválta a fejét és előkészítette az államtitkár urat, hogy legyen
elkészülve a gyerek pusztulására. Végül meg kellett mondani Olgának is.
A gyerek sárgaságot kapott, nem lehetett táplálni sem. És ekkor Olga
magához ölelte a kis teremtést és boldogan súgta:
– De jó, hogy magammal vihetlek.
És két hét multán Olga, a kis édes, egészen váratlanul, minden látható
betegség nélkül elszenderült és csak odaát ébredt fel, ahova való volt.
Az ura karjaiban halt meg és utolsó szava ez volt:
– Mégsem voltam rossz, mert belehalok.
KILENCEDIK FEJEZET. S A TÖBBI.
És aztán? – Nyájas olvasó, ne kívánd tőlem, hogy mint az asztalos, dolga
végeztével, összeszedjem a gyaluforgácsokat. Kérdezték tőlem, mi lett
Sárikával s nekem nincs kedvem megmondani, mi lett Sárikával. Ahhoz
sincs kedvem, hogy elmondjam, mi lett Évából s szívemnek ellenére mondom
csak el. Lelkem tele van csüggedéssel, hogy papirosomnak utolsó lapjához
értem. Alakjaimmal végeztem. Ha a búzaszem belekerül a malomba, kár
részletesen beszélni arról, mi lesz vele. Ezek az alakok, akiknek
életével húsz árkuson keresztül foglalkoztam – magyar írónak csak tíz
árkus dukál – benne vannak az élet malmában. Megőrli őket, ennyi elég.
De te is, jóhiszemű olvasóm, aki e sorokig követted írásomat, érzed
majd, ami engem csüggeszt, hogy mondani valómnak épen csak a legelejére
értem. Ön is, nagyságos műbíráló úr, rám sütheti, hogy el kellene égetni
ezt a gyönyörű városunkat, ha élete, mivolta ebben a képben merülne ki.
Ne higyje, én sem hiszem. Ez csak egyik képe ennek a városnak, nem az
egész-képe. Folytatom-e majd, nem tudom, noha akarom. A mélységbe
világítottam be, amelyen Budapest épül.
Megírhatom-e majd a második, a harmadik, a negyedik regényt is
Budapestről? Tele vagyok sötétlátással és a bátortalanság uralkodik
lelkemen. Arról a szomorú, sivár Budapestről, melyről most szóltam,
nincs kedvem többet is mesélni. Sietek a végével, ne vegyék rossz néven,
ha meglátszik e sietség nyoma. Úgy érzem magam, mint aki későn veszi
észre, hogy kelleténél tovább időzött s a nyakra-főre való búcsúzás
közben ügyetlenkedik. Az elsietett búcsú mindig félszeg, de mindig
helyén való. S a többi… és így tovább… művészietlen dolog biz ez, de
bocsássanak meg, csak a papirosom fogyott el, nem a mondanivalóm.
Cél és öntudat nélkül töltötte Éva napjait. Ott ült hosszú délutánokon
keresztül az ablak mellett és olvasott. Vagy feküdt a divánon és behúnyt
szemmel gondolkodott. A nagy gyász nem hozta közelebb az anyát és
leányt, sőt még jobban elválasztotta őket. Dermákné olcsó fekete
kendővel a fején himezgetett a másik ablaknál és napokon át nem beszélt
leányával. Éva minden este szó nélkül egy kis pénzt tett az asztalra,
melyet Dermákné szó nélkül vett magához.
Jött az ősz, beköszöntött a saison. Éva minden este mindhosszabban nézte
a pénztárcáját és összeráncolt homlokkal olvasgatta, mennyi van még
benne. Bizony már alig volt. A Bernstockné kontójára már nem tudott
fizetni. Pedig a divat nagyot ugrott, az egészen szűk ruhákból egészen
bő ruhák lettek, átalakításra gondolni sem lehet.
Egy este, amikor hazatért, rá sem nézve édes anyjára, megszólalt:
– Ki fogunk hurcolkodni.
– Miért?
– Ez a lakás már nagyon ronda.
– Mehetsz, – felelt Dermákné – semmi közöm hozzád.
Éva mintha nem is hallotta volna.
– Beiratkoztam a színésziskolába, – folytatta – sok ember fog hozzánk
járni, tisztességesen kell őket fogadni, ha valamire vinni akarom.
– Úgy, – mondja Dermákné – ideje, hogy valami tisztességes foglalkozás
után láss. Miből telik majd a rendezkedésre?
– Az az én gondom.
– Hisz már egy krajcárod sincs, egy rongyra sem telik.
– Nem fogok tőled kérni.
És Éva ismét nyakába vette a várost. Órákon keresztül bolyongott a
kirakatok között. Fejedelmi alakja mindenkinek feltűnt, de gyászruhája a
legvakmerőbb aszfaltbetyárokat is elriasztotta. A Bernstocknéval való
tárgyalások pedig sehogy sem vezettek eredményre.
Végre elszánta magát.
Belépett a nagy nőidivatárú boltba és körültekintett. A segédek elébe
ugrottak, de ő vidám hangon elutasította őket:
– Nincs itt Blum úr?
– De igen, itt van. – Az elegáns segéd azonban igen formálisan és igen
hidegen hajtja meg magát, és észre sem veszi a kezet, melyet Éva feléje
tart.
– Parancsol nagyságos kisasszony?
– Láthatja, mire van szükségem, gyászban vagyok.
– Rögtön szolgálok, kisasszony.
– Mondja csak, Blum úr, – szólt Éva halkan és szemével rávillan a
jégbehűtött pultszeladonra – miért olyan ostoba maga?
Blum úr elpirul és sértődötten felel:
– Bocsánat, nagyságos kisasszony, ha ostoba vagyok, akad itt nálamnál
okosabb segéd is, aki kiszolgálja.
– Jól tudja, hogy hogyan értem, – felel Éva – s ha meggondolja, hogy
innen-onnan félesztendeje, hogy a kis magazinban már sejthetett valamit
és ma még csak a kis magazinban sem vagyunk, akkor nem veheti rossz
néven, ha ostobának tartom.
Blum úr még mindig erősíti magában, hogy nem ül fel az álnok szépségnek,
aki bizonyára megint megszorult, de azért érzi, mint hevül a vére és
alig tudja rejtegetni a keze reszketését.
– Ön akkor rászedett, – rebegi – levelet igért, máig is várhatnám, ha
ugyan várnám.
– Épen ez a türelme az oka, hogy meg nem kapta. Mit akar? azt hitte,
hogy csak úgy firkálok magának és esdek öntől egy kis rendezvoust? Végre
is maga a férfi, nem én.
– Éva kisasszony, – szól most majdnem sírva az ember – én nem bánom
akármilyen ostobának tart is, ha most még egyszer felülök magának, de
azért nem bánom. Úgy-e, ön ma hitelbe akar vásárolni?
– Paraszt, – mondja Éva és durcásan elfordul – végeztünk egymással.
– Éva kisasszony, – folytatja Blum úr – lássa, ön már felültetett engem,
nem veheti rossz néven, ha bizalmatlankodom. Adjon valami biztosítékot
arra, hogy most nem játszik velem úgy, mint eddig és én… én mindenre
kész vagyok.
– Jó, – mondja Éva – nem érdemli ugyan meg, de megteszem. Ma este vigyen
az orfeumba, a szövetet pedig csak holnap küldje el. Elég ennyi?
– Angyal! – lelkesül Blum úr és mint a bakkecske ugrál a létrákon
föl-le, halomba rakva Éva előtt a szebbnél-szebb kelméket. Majd eszébe
jut valami és rákacsint a leányra.
– Most jut eszembe – a kis magazinban sokkal szebbek vannak.
– Menjünk a kis magazinba – bólogat Éva, az ajkába harapva
Blum úr tántorogva megy előre s mikor a kis magazinba érnek, karjába
kapja a leányt és eszeveszettül csókolgatja.
– Meg van most elégedve? – kérdi Éva az arcát törülve.
– Még nem – kacag felhevülten Blum úr – majd csak este, és hogy fogunk
mulatni! Pezsgőzni is fogunk.
– Remélem is!
És Blum úr ezúttal nem csalatkozott.
Ha szövet van, Bernstockné is kulansabb. Egy hét leforgása alatt Éva
vadonatúj, kábítóan divatos toilette birtokában volt. Csak erre volt
szüksége. És telt mindenre: új lakásra, új bútorral, tandíjra a
színésziskolában. Dermákné végképen szakított a kenyérkeresettel, ő is
belebujt a selyemruhába és gardirozta leányát. A lakásuk minden nap
megtelt udvarlókkal, bokrétákkal, egyre hozták az ajándékokat, meg az
ékszereket. Blum úr, a szerencsés kópé, mikor egy vasárnap szintén
tiszteletét akarta tenni, fagyos visszautasításra talált. Levelet írt,
választ nem kapott. Ő most már nem kell.
Csak egy esztendőt töltött a színésziskolában és akkor elszerződött a
népszínházhoz, a karba. Nem tudott semmit, de a szép Dermák Évát mint
kóristanőt is külön megemlítették az ujságok. Nemsokára apró
szólószerepeket is kapott és ekkor már művésznő volt.
Dermáknénak is felvirradt a napja. Nagyságos asszony lett belőle.
Elegánsan öltözködött s mindenüvé elkísérte leányát, már ahová csak
lehetett. A derék asszonyság úgy érezte, hogy ha sok csapás érte is,
sokat kellett is nyomorognia, mégsem élt hiába. Lám a legkedvesebb
leánya ünnepelt művésznő. Mert Dermákné ezekkel hitette el magának, hogy
ezt a nagy jólétet a művészet szerzi meg. Mint minden igazi színházi
mama, ő is értett a kritikához, meg a kulisszaintrikákhoz és ő is tudta,
hogy a publikumot egyénenkint kell meghódítani bájos mosolyokkal és még
bájosabb koncessziókkal. Ennyi az egész. Azt a sok ajándékot, pénzt,
amit urak nálunk hagynak, az mind a hódolat jele csak s bizony ez is jól
esik addig, amíg a nagyurak közül valamelyik meg nem bolondul és nőül
nem veszi Évát.
Éva pedig csak élte új világát, mosollyal az ajkán, szenvedélyesen
hajszolva a pompát és a kényelmet, de belül a lelke mindvégig fásult
volt. Aki az ilyen bukott és ünnepelt leánynak a belsejébe néz, alig
hinné, mennyi utálat és megdermedt jóérzés lakozik benne. Az ő elméje
még most is az elmultak körül kóválygott és az öccse sírján borongott. A
Jani! A jó Jani!
Egy őszi délután, talpig gyászban kihajtatott a temetőbe, óriási
koszorúval a karján. Itt kinn nem kell komédiázni. Halvány arca megnyult
a borongó gondolatoktól, lassan, elgondolkodva lépkedett messzire,
messzire, be a temető szegény végébe, ahol a Jani sírja roskadozott.
Letérdelt előtte és imádkozott volna. De csak a mult képei éltek
lelkében keservesen vádolva és felkavarva benne mindazt az undort,
amelyet magában hordott.
– Vége – gondolta, amikor nagysokára fölemelkedett és visszafelé indult.
Amint előbbre jutott, egyszerre csak egy fényes sírbolt ötlött a
szemébe. Rajta arany betükkel a Deméndy név. Megrendült, megállt előtte.
Az a másik nyugszik alatta. Ő, meg a kis gyerek, aki élt három hetet.
Nem tudta miért, de mély fájdalom szorongott terkában.
– Ő is – gondolta magában – az én áldozatom, – vagy az övé.
Ennyi volt. Este a legjobb kedvvel táncolt a népszínház első négyesében
és viharos tapsokat aratott. Másnap pedig elegáns gummikerekü kocsin
kihajtatott a lóversenyre, ahol kacagva veszítette a tizeseket.
Egyszerre csak meghökken, egy magas úriember áll háttal feléje, egy
kacér kis hölggyel olvasgatva a totalizatőrön nyert pénzeket. A
hölgyecske egy darabig csak nézi, lesi, egyszerre belekap a férfi kezébe
és kikapja onnan az egész bankjegycsomót.
– Így sokkal egyszerűbb, – mondja hangosan kacagva és a férfi vele
kacag. Aztán a hölgy barátságosan biccent Éva felé és a kezével is
integet. A férfi erre megfordul, s egy pillanatra farkasszemet néz
Évával. Aztán könnyen ő is kalapjához nyul és folytatja hölgyével a
veszekedést.
– Hát így, – gondolta Éva – persze, hogy így. A felesége a sírban, ahova
ő vitte, de élni csak muszáj.
– Úgy, mint nekem – gondolta utána.
You have read 1 text from Hungarian literature.
- Parts
- Budapest: Regény - 01Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4023Total number of unique words is 203728.9 of words are in the 2000 most common words40.9 of words are in the 5000 most common words47.3 of words are in the 8000 most common words
- Budapest: Regény - 02Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4191Total number of unique words is 184736.9 of words are in the 2000 most common words50.2 of words are in the 5000 most common words56.7 of words are in the 8000 most common words
- Budapest: Regény - 03Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4124Total number of unique words is 192133.4 of words are in the 2000 most common words45.6 of words are in the 5000 most common words52.2 of words are in the 8000 most common words
- Budapest: Regény - 04Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4212Total number of unique words is 194833.5 of words are in the 2000 most common words46.3 of words are in the 5000 most common words51.7 of words are in the 8000 most common words
- Budapest: Regény - 05Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4125Total number of unique words is 198234.5 of words are in the 2000 most common words48.4 of words are in the 5000 most common words54.6 of words are in the 8000 most common words
- Budapest: Regény - 06Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4065Total number of unique words is 181035.6 of words are in the 2000 most common words47.6 of words are in the 5000 most common words54.2 of words are in the 8000 most common words
- Budapest: Regény - 07Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4012Total number of unique words is 180935.0 of words are in the 2000 most common words47.9 of words are in the 5000 most common words54.1 of words are in the 8000 most common words
- Budapest: Regény - 08Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4135Total number of unique words is 198833.8 of words are in the 2000 most common words47.3 of words are in the 5000 most common words54.0 of words are in the 8000 most common words
- Budapest: Regény - 09Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4103Total number of unique words is 183335.4 of words are in the 2000 most common words48.5 of words are in the 5000 most common words54.6 of words are in the 8000 most common words
- Budapest: Regény - 10Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4082Total number of unique words is 182535.8 of words are in the 2000 most common words48.6 of words are in the 5000 most common words56.0 of words are in the 8000 most common words
- Budapest: Regény - 11Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 3995Total number of unique words is 188232.5 of words are in the 2000 most common words46.0 of words are in the 5000 most common words52.9 of words are in the 8000 most common words
- Budapest: Regény - 12Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4110Total number of unique words is 184435.8 of words are in the 2000 most common words49.6 of words are in the 5000 most common words56.8 of words are in the 8000 most common words
- Budapest: Regény - 13Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4079Total number of unique words is 174537.0 of words are in the 2000 most common words49.9 of words are in the 5000 most common words57.0 of words are in the 8000 most common words
- Budapest: Regény - 14Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4100Total number of unique words is 183635.9 of words are in the 2000 most common words49.3 of words are in the 5000 most common words55.7 of words are in the 8000 most common words
- Budapest: Regény - 15Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4123Total number of unique words is 187935.0 of words are in the 2000 most common words48.4 of words are in the 5000 most common words53.9 of words are in the 8000 most common words
- Budapest: Regény - 16Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4185Total number of unique words is 186134.7 of words are in the 2000 most common words48.6 of words are in the 5000 most common words56.0 of words are in the 8000 most common words
- Budapest: Regény - 17Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4092Total number of unique words is 172537.5 of words are in the 2000 most common words52.2 of words are in the 5000 most common words58.9 of words are in the 8000 most common words
- Budapest: Regény - 18Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 4072Total number of unique words is 181435.5 of words are in the 2000 most common words49.6 of words are in the 5000 most common words56.7 of words are in the 8000 most common words
- Budapest: Regény - 19Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.Total number of words is 1555Total number of unique words is 85544.5 of words are in the 2000 most common words55.2 of words are in the 5000 most common words60.4 of words are in the 8000 most common words