Budapest: Regény - 16

Total number of words is 4185
Total number of unique words is 1861
34.7 of words are in the 2000 most common words
48.6 of words are in the 5000 most common words
56.0 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
megöli és addig képzelődött, amíg azt hitte, hogy meg is tette. Persze,
a Gizit ez nem igen bántja, pedig az ő lelkén szárad.
– Mit akarsz tőle? – mondja Webstonné – az olyan egészen közönséges
lénynek se esze, se szíve. Úgy él, mint az állat, magam is mondtam neki:
hallod, a te helyedben nekem most nem volna mulatós kedvem.
– Ami azt illeti – szólt Éva kicsinylően – te neked sincs okod másnak
prédikálni.
– Ezt mondta ő is, de nincs igazatok. Az én esetem egészen más. Én
férjhez mentem Alfrédhoz, hogy eltartson engem. Luxus voltam neki,
amelyet csak addig engedhet meg magának, amíg pénze van. A pénze
elfogyott, tönkrement, mi közöm most nekem a szegény emberhez? Azonkívül
meg csaló is, aki sikkasztott, beszennyezte a nevet, melyet én is
viselek s ha a szülei magukra nem vállalták volna a kárt, börtönbe is
kerül. Így haza vitték Angliába, én meg itt maradtam. Nem vagyok bolond,
hogy egy sikkasztóval éljek tovább vagy eltemessem magamat, mert
becsapott, mikor gazdagabbnak mutatta magát, mint amilyen!
Éva hirtelen fölkelt. Jani szinte háladatosan nézett rá, hogy őt is
visszataszítja a rettenetes könnyűség, mellyel ez a nő a legsúlyosabb
dolgokról beszél.
– Mennünk kell – mondta Éva kurtán – és alig hogy érintette Webstonné
kezét.
– Szervusz Évácska – mondja az nevetve – értem, hogy finnyáskodol és
rosszat gondolsz rólam, hanem azért nem haragszom. Könnyű neked, neked
olyan szerencse jutott, amely ha engem ér, én se volnék okosabb
náladnál. Isten veled, ej, nézd csak, ezek a szamarak milyen szemeket
meresztenek reánk. Egyik nem is olyan csúnya. Hát csak végezzétek a
dolgotokat, jónapot, Dermák úr, azt hittem, Éva maga előtt röstelkedik.
Igaza van, az ilyen fiatalemberek előtt nem is illik így beszélni.
Jani félszegen billentett kalapján és megfordult. Rémület és utálat
gyötörte, amellett a szíve dobogott: hogy fog beszámolni Évának eljárása
sikertelenségéről?
Szó nélkül mentek ki a Császár-fürdő előtti térségre, csak ott szólalt
meg Éva, aki maga is félt attól, amit öccsétől majd hallania kell.
– Nos? megtaláltad?
– Nem – hebegi Jani – nem volt ott és ma nem is jön be.
– Igaz ez? Nem mondták csak azért, hogy elutasítsanak?
– Nem tudom – szólt Jani halkan – megmondtam, hogy oda rendelt.
Hallgatva mennek végig a törpe fasoron. Jani a fákat nézi, Éva magába
mélyed. Föltünően halvány, majd egy nehéz, kínos sóhajjal mondja:
– Jól van.
Janit ez a sóhaj majd sírásra fakasztja. Gyötrött kétségekben vívódó
lelkéből kitör a szó, magánkívül belekapaszkodik Éva karjába, úgy kérdi:
– Éva, mit akarsz Deméndytől?
– Semmit – szól az kurtán, régi, száraz hangján, melytől a fiú ismét
megjuhászkodik. De összeszorítja ajkát és azt gondolja:
– Nem hagyom annyiba.
Lementek a hajóállomásra, a hajó éppen az orruk előtt indult el. Utána
néztek hosszan, aztán Éva visszafordult:
– Lóvonaton megyünk.
Amint a töltésen végigmentek, Jani egyre küszködött magával. Hirtelen
megállt, égő szemmel nézett Évára.
– Mi lelt? – kérdi az.
– Éva, – rebegi a fiú – mit írt neked tegnap az államtitkár?
– Semmit.
– Éva szépen kérlek, könyörgök neked, mutasd meg a levelét. Tudni
akarom, hogy mit írt, mert nagyon félek.
– Mitől? Hogy ezentúl nem lesz olyan jó kosztod, mint mostanában? No hát
ne félj, majd gondoskodom még jobb kosztról is.
A keserűség ragadta el, nyomban meg is bánta. Jani úgy meredt rá, mint
az őrült, míg szeméből kicsordult a köny.
– Ne légy ostoba – szólt rá Éva – olyan dolgokba avatkozol, amikhez nem
értesz.
– Már értem – hebegi a fiú és elfordult tőle.
– Hová méssz?
– Nem tudom, még van egy kis dolgom ott.
Éva megragadta karjánál fogva és egyet lódított rajta.
– Velem jössz – sziszegte fogai között – és egy szóval sem ellenkezel
többet. Nézze meg az ember!
Nem is ellenkezett, csak mosolygott magában, mint aki tisztába jutott a
kötelességével. Önkéntelenül a zsebébe nyult és megcsörgette az Évától
kapott hatosokat.
Felültek a lóvasútra, átmentek Pestre. Az Andrássy-út sarkán Éva habozva
megállt, aztán odaszólt öccséhez:
– Dolgom van még a városban, menj haza és mondd meg otthon, hogy ne
várjanak ebédre.
– Értem.
Ezzel lassan bandukolt az Andrássy-úton, hazafelé.
Megmondta édes anyjának, hogy Éva nem jön haza.
– Jól van – mondta Dermákné és semmi különöset nem talált benne.
Ellenben megragadta az alkalmat, hogy fiától megtudja azt, amit Évától
nem mert megkérdezni.
– Hol találkoztál vele?
– Együtt voltunk – mondja Jani – és csak most vette észre, hogy elszólta
magát. Különben jó, gondolta utána, úgyis el akart mindent mondani a
mamának, hogy tudja ő is, miféle kenyeret eszik az Éva pénzéből.
– Együtt voltatok? Hol?
Jani röviden elmondta. Ő a minisztériumban volt, Éva a Lukács-fürdőben
várta. Hogy mi történt Éva és Deméndy között, azt nem tudja.
– De tudom én – fakadt ki irtózatos dühvel Dermákné, az a gazember, az
az alávaló, de meg fogja keserülni, most már másodszor hagyja cserben,
hanem szárazon nem viszi el! Remélem ez a leány se lesz most olyan
szamár, hogy csakúgy ingyen hagyja magát félrelökni. Ha nem fizet, magam
megyek a feleségéhez és csinálok olyan botrányt, hogy holta napjáig
koldul utána.
Janira ez a beszéd megint váratlan csapás volt. Értetlenül bámult
anyjára. Hát tudott róla? És megengedte? És most is arról beszél, hogy
Deméndynek fizetnie kell?
Végtelenül megutálta a világot. S ami az úton csak ötlet volt, most, úgy
érezte, szilárd elhatározássá érlelődött benne. Meg fogja tenni, hadd
lássa a világ, hogy a Dermák-családban is van becsület.
Egész délután bolyongott a városligetben és újból, meg újból átgondolta
a jelenetet, amelynek ő lesz a cselekvő hőse. Ó, ezuttal nem lesz gyáva,
ha a becsület kívánja, megszűnik minden gyámoltalansága. Sőt a másik fog
megrettenni, mert éreznie kell, hogy ő vele, Janival, van az igazság.
Meg kell tennie, már azért is, hogy anyja ne tetézze a gyalázatot azzal,
hogy pénzzel lekenyerezteti magát. Ezt minden áron meg fogja előzni.
Voltaképen már délután akarta megtenni, de inkább a hivatalban akarja
végezni. Egyszerű és világos az egész. Elmegy Deméndyhez és számon kéri
tőle nénje becsületét. Férfi áll férfival szemben, meg fog vele vívni,
fegyverrel a kezében. Deméndynek nem lesz bátorsága, hogy visszautasítsa
a kihívást, ha mégis megteszi, akkor ahol éri, ott lelövi. S ha ez
megtörtént, akkor végez Évával is. Ennek a leánynak sem szabad tovább
élnie.
Különösen ezt a jelenetet álmodta át a legélénkebben. Szinte kéjelgett
benne, oly jól esett neki, hogy intéző akaratnak és parancsoló úrnak
érezte magát. Rá fog parancsolni Évára, hogy kövesse, aztán elvezeti
abba a ferencvárosi lakásba, ott azt mondja neki: Ajánld istennek
lelkedet, mert ezt a házat, gyalázatod színhelyét, egyikünk sem hagyja
el élve.
Éva eddigi gőgös ridegségével akar kitérni.
– Megbolondultál? – kérdi tőle és szokott fölénnyel néz rá.
Csakhogy ezúttal nem fog rajta a varázs, azt mondja neki:
– Te nem vagy többé az, aki voltál, én se vagyok többé az a gyámoltalan
fickó, aki voltam – mondja ismét – most meg kell halnod s ha egy csöpp
tisztesség van még lelkedben, nem is akarhatsz tovább élni.
Ez hat és Éva megretten és sírva borul lábai elé. Erre ő is
elérzékenykedik, megsímogatja a megtört leány haját és azt mondja:
– Vérzik a szívem és nincs bennem semmi harag. Szeretlek és szánlak,
hanem meg kell tenni. Imádkozzál.
A képzelődő fiúnak valóban köny áll a szemében, az emberek kutatva
néznek rá. Jani észreveszi magát és lopva megtörli a szemét. De
csakhamar folytatja az álmát, néhány stádiumot átugrik és hirtelen ott
tart, hogy Éva kétségbeesetten védekezik és azt kiáltja:
– Kegyelem, kegyelem, nem akarok meghalni – de ő vasmarokkal a földre
szorítja, a mellére térdepel, két kezével átfogja a nyakát és úgy
fojtogatja, száját a halállal vívódó leány ajkára nyomva, csókolja, amíg
ki nem száll belőle a lélek.
– Így lesz – gondolja aztán megborzongva és riadtan körülnéz: nem
olvassák-e le róla ezt a gyilkos tervet?
És aztán? Aztán szépen az ágyra fekteti a holttestet, maga pedig még
utoljára megcsókolja a hideg ajkat, aztán az ajtó kilincsére akasztja
magát. Így találják majd őket meg, a világ tele lesz a hírrel, olvassák
az iskolatársai, olvassák a tanárai és mind szánalommal és mély
megbánással gondolnak majd arra, hogy mennyire félreismerték őt, mikor
pipogya, gyáva fráternek tartották. Lassú víz partot mos és senki se
láthat a más ember lelkébe.
A gyilkos képek egészen felvillámozták. Fölütötte a fejét és soha oly
tisztán nem nézett körül a világon, mint most. Boldog volt és szabadnak
érezte magát. Úgy látta, mintha lelke eddig bilincsbe lett volna verve,
csak most igazi ember. Türelmetlenség gyötörte. Bárcsak már lenne
holnap, hogy mindezt megtehesse. Óriási emberrajok vonultak mellette el,
különbnek érezte magát valamennyinél. Sőt annyira ragadta az önérzete,
hogy betért egy vendéglőbe és sört, meg vajaskenyeret rendelt magának.
Az Éva pénzén fizetett.
Mikor aztán hazafelé indult, titkolta maga előtt, hogy szíve hevesebben
kezd dobogni. Nem, óvatos lesz, ma este semmivel sem árulja el, hogy
lelkében megváltozott. Adja majd a régi, együgyü Janit, annál szörnyűbb
lesz a meglepetés holnap.
Ezt a komédiát a szegény fiú nagyon könnyen vitte keresztül. Mikor
benyitott a lakásukba, valóban a régi, ügyefogyott Jani volt, csak még
komorabb és zárkózottabb, mint eddig. Éva már otthon volt és rá se
nézett az öccsére. Úgy látszik, hogy jelenete volt a mamával, amelyet az
ő jötte szakított meg. Évának mintha kisírva lett volna a szeme is, az
édes anyja pedig oly dühösen vagdosta a himzőtűt a rámára feszített
vászonba, mint annakelőtte, amikor a sok gond gyötörte és kenyér is alig
telt vacsorára.
– Te is kódorogsz? – rivall rá az anyja – jobban tennéd, ha valami
kereset után látnál. Lopod a napot, mintha isten tudja, hány milliója
volna anyádnak. Ülj le és írj egy cédulát, nagy betűkkel, hogy jól
lássák: Itt e házban egy hónapos szoba olcsón kiadó. Elég szamár voltam,
hogy hallgattam a kisasszonyra, akinek derogált, hogy szobaurat
tartottunk. Fenn az ernyő, nincsen kas. De majd olcsóbban adja ő is.
És gyilkos tekintetet vetett Évára, aki a régi, gúnyos mosollyal állt az
ablak mellett, sőt halkan dudolt is magában, úgy, mint azelőtt tette.
Szegény Jani pedig megrettenve látta, hogy az egész drámából édes anyja
csak azt nézi, hogy Éva nem hoz többé pénzt haza. Szeretett volna
kifutni a világból és miközben oda ült az asztalhoz és mázolta a kapuba
akasztandó cédulát, azt gondolta magában:
– Jó, hogy már nem tart sokáig.

3.
Csatakos, esős reggelre ébredtek. Dermákné jajgatott, hogy a víz befolyt
a konyhába. Szidta a házmestert, meg a háziurat. A vízcsöppek csökönyös,
sűrű kopácsolással táncoltak a gang gránitján s Éva, nézvén ezt a
táncot, összehúzta szemöldökét és gondolkodott: már most hogy menjen el,
mit vegyen fel?
Jani is nézte az időt: esik. Mintha a lelkébe esett volna,
percről-percre súlyosodott az érzése. Ma van az a nap, cselekedni kell.
De esik az eső, lehet-e ilyenkor cselekedni?
Éva egyet ránt a vállán, ő már határozott. Sötét ruhát vesz fel, kis
kalapot. Olyan a szűk, elegáns ruhában, mint egy gyászoló királyleány.
Csak a keztyűje fehér, melyet, szempilláit hosszan lebocsátva,
begombolgatott. Dermákné morogva nézi leánya készülődését s valami
olyasfélét mond, mintha kár volna ilyen időben rongálni a drága ruhát.
– Gyere – szól hirtelen Janira, aki összerezzen.
– Hová?
– Csak gyere, majd megmondom.
A fiúnak kiszáradt a szája padlása.
– Vesztére hí – gondolja magában – de ő remeg, mint a nyárfalevél.
Valami ócska esernyő akadt még, azt fogta és követte Évát.
– Hátha ma ott lesz – mondja ez. – De légy bátor, ne sompolyogj úgy oda
a portáshoz, hogy koldusnak nézzen Szolgákkal uras hangon kell beszélni,
különben lenéznek.
Mire kiértek az Andrássy-útra, csuron víz volt mind a kettő. Éva
habozott. Benyúlt a zsebébe, megnézte a bugyellárisát. Összeráncolt
homlokkal habozott, aztán sóhajtva mondta:
– Majd kocsiba ülünk.
Jani mámorosan ült mellette. Tompa kábultság nehezedett az agyára. Egyre
noszogatta magát: meg kell lennie. És noha érezte, tudta gyávaságát,
mégis el volt határozva, hogy megteszi, akármennyire gyáva is.
A kocsit megállította az Országház-utca sarkán, onnan küldte Janit.
– Mondd neki, hogy itt vagyok s ha lehet, azonnal akarok vele beszélni.
Jani támolyogva tartott a minisztérium felé. A kapuban nem volt senki –
úgy gondolta – akadálytalanul feljuthat az emeletre. De a portás
rákiáltott a fülkéjéből:
– Hová megy?
– A Deméndy méltóságos úr…
– Nincs itt, ma nem jön.
Jani fellélegzik. De mégsem tudott örülni rajta. Most már ő is gondolta,
hogy elmegy a Deméndy lakására, mert az ő dolga fontosabb, mint az Éváé.
Ahogy visszabaktatott a kocsihoz, el is határozta magát.
– Nincs ott? – szól rá Éva, aki a fiú gyors visszatértéből
következtetett.
– Nincs – mondja csüggedten.
– A fejérvári kapuhoz – kiált Éva a kocsisra és dacos arccal hátra veti
magát.
– Ott lakik? – kérdi Jani remegve.
– Ott.
– És fölmenjek hozza?
– Nem, majd magam megyek – mondja Éva összeszorított foggal – ostobaság
volt, hogy eddig is nem magam mentem.
– Éva – rebegi a fiú, magából kikelve – mit akarsz te még Deméndytől?
– Semmit – mondja ez kurtán.
– Éva, – szól ismét a fiú – bízd magadat rám, mondd meg, mit akarsz, én…
én… elvégzem.
Éva nevetett. Kurtán, vérlázító gúnyosan. Janinak minden vére az arcába
szaladt, szégyen és harag szállotta meg. Hátradült a kocsiban és nem
szólt többé semmit, csak azt gondolta:
– Majd nem fogsz te kacagni.
A kocsi megállt és ekkorra Éva mást gondolt.
– Nem bánom, eredj be te s mondd neki, hogy itt vagyok s ha nem igéri
meg, hogy még ma eljön, akkor magam megyek be hozzá. Látod ott azt az
egyemeletes, nagy erkélyes házat? Ott lakik. Az egész házat lakja.
Jani némán engedelmeskedett. A szíve annyira dobogott, hogy csak úgy
támolygott. A kapuban megállott és bambán nézte, hogy be van csukva.
Nézte a villamos gombot is, rémült félelemmel és nem mert hozzányulni.
Lopva a kocsi felé nézett, érezte, hogy Éva szeme rajta függ. Kínos
sóhajjal megnyomta a gombot, amire rögtön megnyilt a kapu, de csak félig
és egy szolgaféle ember állta el a nyílását, úgy kérdezte a kopott fiút:
– Mit akar?
– A méltóságos Deméndy urat keresem.
– Nem lehet most beszélni vele.
– Nem – ismétli Jani – hát mikor?
– Ma nem lehet, a méltóságos asszony beteg, nem fogadnak senkit.
Jani nem tudja, mit csináljon. A szolga már be akarja csapni a kaput, de
akkor eszébe jut Éva, aki kinevette és megembereli magát.
– Tessék csak engem bejelenteni – rebegi bizonytalan hangon – a
méltóságos úr egész bizonnyal fogadni fog.
– Nem lehet – szól kurtán a szolga.
– De a méltóságos úr rendelt ide!
A szolga egy pillanatig gondolkodik, aztán kérdi:
– Hogy hívják?
– Dermák János.
– Várjon.
És otthagyta a kapualjában, maga pedig lomhán felcammogott az emeletre.
Míg ott állott a lépcsőházban, rámeredt az udvarból feléje meredő nagy,
barna istállókapura. A kocsiszin is nyitva volt, feketén csillogtak elő
a fogatok, ezüstösen a ragyogó lámpaüvegek. A szíve megdobbant és
összefacsarodott. Ez a gazdagság! – gondolta és félni kezdett. – Hogy
itt hagyták állani, soká, nagyon soká, átérezte, mennyire nem egyazon
világból való azzal, akivel egyenlő rangúkép le akar számolni. Az
udvaron az egyik ablakban egy vastag, parasztformájú asszonyt látott,
feltűzött piros szoknyával, csöpögő, vörös kezekkel – ez az ő köréből
való ember, nem az, aki odafönt kábító pompában, a keze egy
legyintésével kormányozza a cselédek egész seregét.
De még ezek a cselédek is imponáltak neki. Ahogy egyik-másik felment a
lépcsőn és végignézett rajta, tisztelettel huzódott össze, mindenkor
készen, hogy a legalázatosabban megadja a kívánt felvilágosításokat.
Az, aki megvárakoztatta, végre megjelent a lépcsőn és intett neki, hogy
jőjjön. Janinak minden vér szívébe tódult, azt hitte, ez az utolsó
pillanata. Bóduló fővel biztatta magát: most légy erős és míg a térde
ina reszketett, összeszorította a fogát: igen, erős leszek!
A kárpittal bevont lépcső egy kápráztatóan bebútorozott, mindennemű
szobrokkal, ősök képével diszített nyitott csarnokba torkollott. Jani a
levegőn is érezte, milyen más ez, mint otthon, mintha ezek a drága
tárgyak, ezek a borongó, régi képek lehelték volna ki. Alig tudott már
magáról, mikor egy nehéz ajtó nyilt előtte és az inas intett neki:
– Erre.
Nem volt alkalma körülnézni. A benyiló szobából izgatottan rárontott
Deméndy:
– Gyorsan, gyorsan, mit akar? – szólt szinte durván. – Jani arra
gondolt, hogy erős lesz, de nem bírta. Hebegve, hangtalanul rebegte:
– Éva küldött… kint vár…
Deméndy iszonyatosan felfortyant.
– Mondja neki, hogy hagyjon békét, a feleségem beteg, semmi kedvem most
vele foglalkozni. És maga, förmed rá a fiúra, nem szégyenli magát fiatal
ember létére, hogy a nénjétől ilyen üzenetet vigyen a férfiaknak?
Jani hátratántorodott. Üveges szemmel bámult arra az emberre, aki eddig
mindig oly szíves, oly jólelkű, szelid és nemes volt! Most tétova,
haragos tűz lobogott szemében, a szava csupa gorombaság, a modora csupa
kíméletlenség. És azt hitte, hogy ő, Jani… a gyáva fiúnak ez az
inszinuáció a vérét forralta, keze ökölbe szorult, de szó nem jött ki
szájából. Sápadtan, reszketve megfordult és indult az ajtó felé.
– Megálljon – szólt rá Deméndy, aki megbánta kíméletlenségét, bocsásson
meg, Jani, de igen, igen fel vagyok izgatva és rosszabbkor nem is
jöhetett. Mondja meg Évának, hogy majd írásban értesítem a többiről,
addig nyugodjék bele abba, amit már tud. Maga pedig bocsásson meg nekem.
Na, itt a kezem, maradjunk jó barátok.
Kezét a fiú elé tartotta, aki csak nézte, hol a kezet, hol a nagyurat,
majd meg a szemébe akart nézni, de csak elfutotta a köny, végül görcsös
zokogásban tört ki.
Deméndy meg volt rendülve, csitítgatta a fiút, kérlelte, leültette. Csak
nyugodjék meg, nem akarta megbántani, nagyra becsüli, de hát a felesége
olyan súlyos beteg, meg egyéb baj is van, aminek Éva az oka, hanem most
már nagyon bánja s a többi. Nagynehezen felengedett a fiú és még mindig
zokogva hajtogatta:
– Én nem tudtam semmiről, nem tudtam semmiről és most azt akartam, hogy…
hogy…
Nem bírta kimondani. Ellenben mondhatatlanul hálásan dobogott a szíve,
amikor Deméndy biztosította, hogy soha egy pillanatra sem gondolt semmi
rosszat róla.
Majd egyet gondolt.
– Várjon, mégis irok egy pár sort a nénjének.
Háttal ült Janinak, de azért mégis látta, hogy a tárcájához nyul és
abból tesz valamit a borítékba.
– Pénz! – gondolta megrettenve, pénzt küld neki és én vigyem el!
– Így ni – szólt felkelve és a borítékot odanyujtja Janinak, – ha ezt
átadja neki, nyugodtabb lesz ő is és nem fog épen most zaklatni. Isten
vele, barátom, isten vele!
Kezében a borítékkal, Jani lélek nélkül támolygott ki az utcára. Az eső
arcába csapott, ez kissé magához térítette. A kocsi felé nézett, Éva
állva tekintett a bakon keresztül feléje. Gépiesen oda tartott, Éva az
esővel nem törődve kiugrott a kocsiból és feléje nyujtotta kezét.
– Nos, nos, levél? add ide!
Kikapta kezéből, feltépte. Jani most már világosan látta a bankókat egy
keskeny névjegy kíséretében. Mikor Éva észrevette a pénzt, mélységesen
elpirult, aztán hirtelen zsebébe gyurta, meg sem nézve az írást. Nyilván
a fiú előtt akarta titkolni, hogy pénzt kapott.
– Jól van – szólt izgatottan és beült a kocsiba. – Gyere!
Jani egy pillanatig rámeredt, aztán szó nélkül ott hagyta a kocsit.
– Hová mész? Jani! – kiáltott utána Éva, de a fiú rá sem hederített,
lehorgasztott fővel, gyors lépésekkel járt a zuhogó esőben. Mikor a
kocsi közeledését hallotta, egy keskeny utcaközbe fordult be, ahová
kocsi nem követhette.
Éva pedig sokkal inkább volt elfoglalva a maga dolgával, semhogy tulzott
fontosságot tulajdonított volna a balga fiú viselkedésének. Azt
gondolta, majd hazaér gyalog is.
Kivette zsebéből a levelet és elálló lélegzettel nézte az írást. Csak
pár szó volt: «Nagy bajban vagyok, majd értesítem.»
Hátra dült a kocsiban és töprengett e sorok értelmén. Megerősítik-e ezek
a szakítást, vagy sem? Nagy bajban van, vajon mi a baja? Legalább ez a
fiú szólt volna, hogyan fogadta. Majd értesíti – miről? A bajról? Vagy a
továbbiakról?
Nem igen áltatta magát, inkább hajlott a rosszabbik eshetőség felé. Most
már mi lesz? Mélyen megalázva gondolt a jövendőre. Micsoda leány lesz ő
ezután? S milyen volt eddig? Hogy így egyszerűen félrelökhetik. Nem, nem
hagyja magát, egy darabig vár az értesítésre, aztán pedig cselekedni
fog. Tartozik az önérzetének vele.
Otthon az anyja rá sem nézett. Csak amikor csatakos szoknyáját az
ablakra akasztotta, ripakodott rá:
– Máshova tedd a rongyodat, most már a szemem világát is el akarnád
venni? Mit keresel itthon? Eredj, hogy ne kelljen többé pirulnom
miattad.
Évát határtalan elkeseredés fogta el. Dühösen gyümöszölte össze a
bankókat és az anyja felé dobta:
– Nem akarsz pirulni? Hát itt a pénz, ne pirulj. Hozok majd többet is,
csak ne pirulj.
S a szóra mindig kész Dermákné ezúttal nem tudott felelni leányának.
Lesütötte a szemét s míg lassan belészivárgott a köny, gépiesen nyult a
földön heverő pénz után.

4.
Sok minden járta át a szegény fiú lelkét, amikor ész nélkül nekivágott a
záporos világnak, de mindenek fölött azt tudta, hogy szégyelli magát. Ez
a legmegsemmisítőbb érzés, az önön megbecsülésnek a megtagadása. Abban a
pillanatban, hogy Éva átvette tőle a levelet s mehetett tovább, minden
baj nélkül, átcikkázott agyán mindaz, ami abban az időben történt, mióta
Éva Deméndyvel megismerkedett és a szerep, melyet ő regényükben
tudatlanul játszott. Kezdettől fogva ő volt a közvetítőjük. Ő kísérte
őket és fedezte találkozásukat. Tavasszal ő vele üzent Deméndy, az új
viszonyt is eszerint ő közvetítette. Most pedig pénzt vitt a nénjének a
szeretőjétől. Ő! Megutálta magát és nem bírta undorát leküzdeni. Minden
keserűsége maga ellen fordult: utálatos, alávaló, gyáva és gaz vagy! Az
egyikkel meg kellett volna bírkózni, a másikat meg kellett volna fojtani
s amazzal kezet szorítottál, el is pityeredtél előtte, a másiknak meg
elvitted a pénzt, a becsület árát. Gyáva, erőtelen, tehetetlen! Mit
keres az életben az olyan ember, aki nem tudja megcselekedni, amit
kötelességének lát s akit senki sem akadályoz benne, csak a tulajdon
hitványsága?
Nem gondolt határozottan öngyilkosságra. Annyira erős még saját magával
szemben sem volt. Csak érezte, hogy valami fog vele történni, ami véget
vet az életének. Arra a fekete fejre gondolt, mely a Duna vizén úszott.
A hídat látta, melyről leugrott s kapkodását, fuldoklását. Megborzongott
és félt e látomásoktól, de szabadulni tőlük nem tudott. Az eső
általjárta testét, csuron víz volt és ez jól esett neki. A bástya körül
vezető úton leért a Krisztina-városba, ott indult meg a Gellért-hegy
felé. Összevissza gondolt mindenre, az édes anyjára, Sárira, Bellágnéra,
csak arra nem, hogy mi fog vele most történni. Csodálatos érzékenység
szállta meg, mikor holt apjára gondolt, akire alig emlékezett, csak
beteg korából, de most épen és erősen látta maga előtt és hallotta is a
mély, férfias hangot, amint a rakoncátlankodó gyerekekre rákiabált.
Közben, pillanatonkint eszébe jutott, ami az imént vele történt s
ilyenkor úgy fájt neki a szégyen, mintha magas torony tetejéről leesett
és összezúzta volna lelkét. Rázogatta a fejét és az ujjai görcsösen
kaparásztak ruháján.
A Gellért-hegy tövébe ért, ott idegenül nézett fel, a kígyózó út fehér
karfájára, a lelógó sziklákra, meg az oldalán roskadozó piszkos
gunyhósorokra. Pesti gyerek volt, sohase járt még a Gellért-hegy
tájékán, se a Zugligetben, annál kevésbbé a Margit-szigeten. Nem gondolt
a halálra, mikor eszébe ötlött, hogy mások messze idegenből jönnek, hogy
ezeket lássák, ő neki meg sohase volt arra való két krajcárja.
A Rudas-fürdő gömbölyű tetején ázó félholdra meg úgy bámult, mint valami
különös, történelmi ritkaságra. Török világ maradványa! Erről is tudott
még. Ahogy tovább vándorolt, vissza-visszanézett és bámulta a félholdat.
Végre eltünt. Aztán elmaradt az utca, előbukkant szélesen, hömpölyögve a
Duna, piszkosan kavarodó habjaival. Vizi malom is volt már erre felé,
erősen himbálódzott. A Tétényre menő hajó meg lebocsátotta a kéményét és
élesen fütyülve osont el a vasúti híd alatt. A tulsó oldalon meg a
Vámház és az Elevátor tűnt neki fel, meg a dunaparti pályaudvar hosszú
vasúti kocsisora.
Embert alig látott. Néhány szekér zörgött el mellette és
felfröccsentette a sarat. A kocsisuk hátrafordult és nézte a furcsa
alakot, mely meglehetős egyenletesen, minden iparkodás nélkül bandukolt
ebben a csökönyös, őszies esőben. Többet azonban nem törődtek vele.
Most már tudta, hogy hová megy. A vasúti híd vonzotta. Kormosan, borusan
feküdt a Dunán, most, hogy közel volt hozzá, látta csak, milyen rettentő
nagy ez a híd és milyen magasak az oldalai, mik messziről csak holmi
alacsony kis kerítésnek látszottak. Megdöbbent a szíve, félt a híd
erejétől. De azért csak tartott feléje. A Kelenföldre vivő úton egy kis
finánc-ház mellett ment el, ott lézengett kettő a kardos emberek közül.
Nagyot lélegzett, mikor csak végignéztek rajta, de nem állították meg.
Valamivel odébb meg egy kis csárda roskadozott. Megállt, habozott. Éhes
volt, ma még alig evett. És messziről a nehéz levegőn keresztül hallotta
a déli harangszót. Ilyenkor hazafelé szokott rohanni, ebédre. Gondolat
nélkül zsebébe nyúlt, ott volt még néhány hatos abból a pénzből, melyet
Évától kapott, s megint elhatározás nélkül lassan, sorjában az út sarába
potyogtatta őket. Mikor az utolsó piculát is eldobta, csak akkor
határozta el magát: nem fog enni.
Ezentul megszakadt az út, rengeteg tócsákon keresztül gázolt, sokszor
térdig lesüppedve. Mit bánta! Szemét a rettentő hídra függesztve
vergődött előre. Mikor odaért, sírva fakadt és körülnézett. Kereste a
csónakokat, melyek kimentsék. De sehol semmit se látott.
– Ez jó – gondolta és megijedt. – Egy nagy, csatakos kutya kerülgette,
éhes, könyörgő szemmel nézve rá. Mondhatatlanul megsajnálta és beszélt
hozzá.
– Miért nem jöttél előbb? Vettem volna neked valamit azon a pénzen, te
ehettél volna rajta.
Rálépett a hídra. Kis házikójából a vasuti ember nagyot nézett rajta, de
nem szólt semmit. A kutya vagy tíz lépésnyire követte. Szegény állat
nagyon, ha ebbe a fiúba vetette minden reménységét.
Ezentul már elvesztette eszméletét. Odalépett a vaskorláthoz és vagy egy
óra hosszat nézte a vizet. Beleszédült, be-behunyta a szemét, újból
nézte. A lánchídi emberre gondolt, akit kihuztak. Itt nincs senki.
Segítség! szinte kiáltani akar segítség után, kétségbeesetten védekezett
a rettenetes belső erő ellen, mely akarata nélkül idekényszerítette s
most bele akarja kergetni a hullámsírba. Nem, nem! Ekkor éles füttyöt
hallott és a híd megremegett. Az oldalvasak muzsikálni kezdtek, kongva
és búgva, mint egy óriási hárfa óriás húrjai. Jött a vonat. Hirtelen
átvetette magát a karfán és a Duna fölött lebegett. Néhány pillanat és a
vonat elrobogott mellette. Látta a gépészt, aki mintha rá is kiáltott
volna, a kupékban néhány elsurranó, bámészkodó arcot. A vonat szele
megcsapta, a híd rengett és hintált, mintha le akarná rázni és le is
rázta. Behunyta szemét és eleresztette a hídat. Hátra felé bukott a
vízbe, a kezeivel kaparászva, hátha még megfogódzhatnék!
A kutya meg odasompolygott, ahol a fiú állott, kidugta a fejét a vasak
között és utána nézett.


NYOLCADIK FEJEZET. OLGA.

1.
Nyugtalanul hánykolódva, de álmából föl nem ébredve töltötte Deméndyné
az éjszakát. Különös éjszaka volt ez, édes anyjának, meg az urának, akik
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Budapest: Regény - 17
  • Parts
  • Budapest: Regény - 01
    Total number of words is 4023
    Total number of unique words is 2037
    28.9 of words are in the 2000 most common words
    40.9 of words are in the 5000 most common words
    47.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Budapest: Regény - 02
    Total number of words is 4191
    Total number of unique words is 1847
    36.9 of words are in the 2000 most common words
    50.2 of words are in the 5000 most common words
    56.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Budapest: Regény - 03
    Total number of words is 4124
    Total number of unique words is 1921
    33.4 of words are in the 2000 most common words
    45.6 of words are in the 5000 most common words
    52.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Budapest: Regény - 04
    Total number of words is 4212
    Total number of unique words is 1948
    33.5 of words are in the 2000 most common words
    46.3 of words are in the 5000 most common words
    51.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Budapest: Regény - 05
    Total number of words is 4125
    Total number of unique words is 1982
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    48.4 of words are in the 5000 most common words
    54.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Budapest: Regény - 06
    Total number of words is 4065
    Total number of unique words is 1810
    35.6 of words are in the 2000 most common words
    47.6 of words are in the 5000 most common words
    54.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Budapest: Regény - 07
    Total number of words is 4012
    Total number of unique words is 1809
    35.0 of words are in the 2000 most common words
    47.9 of words are in the 5000 most common words
    54.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Budapest: Regény - 08
    Total number of words is 4135
    Total number of unique words is 1988
    33.8 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    54.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Budapest: Regény - 09
    Total number of words is 4103
    Total number of unique words is 1833
    35.4 of words are in the 2000 most common words
    48.5 of words are in the 5000 most common words
    54.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Budapest: Regény - 10
    Total number of words is 4082
    Total number of unique words is 1825
    35.8 of words are in the 2000 most common words
    48.6 of words are in the 5000 most common words
    56.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Budapest: Regény - 11
    Total number of words is 3995
    Total number of unique words is 1882
    32.5 of words are in the 2000 most common words
    46.0 of words are in the 5000 most common words
    52.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Budapest: Regény - 12
    Total number of words is 4110
    Total number of unique words is 1844
    35.8 of words are in the 2000 most common words
    49.6 of words are in the 5000 most common words
    56.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Budapest: Regény - 13
    Total number of words is 4079
    Total number of unique words is 1745
    37.0 of words are in the 2000 most common words
    49.9 of words are in the 5000 most common words
    57.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Budapest: Regény - 14
    Total number of words is 4100
    Total number of unique words is 1836
    35.9 of words are in the 2000 most common words
    49.3 of words are in the 5000 most common words
    55.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Budapest: Regény - 15
    Total number of words is 4123
    Total number of unique words is 1879
    35.0 of words are in the 2000 most common words
    48.4 of words are in the 5000 most common words
    53.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Budapest: Regény - 16
    Total number of words is 4185
    Total number of unique words is 1861
    34.7 of words are in the 2000 most common words
    48.6 of words are in the 5000 most common words
    56.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Budapest: Regény - 17
    Total number of words is 4092
    Total number of unique words is 1725
    37.5 of words are in the 2000 most common words
    52.2 of words are in the 5000 most common words
    58.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Budapest: Regény - 18
    Total number of words is 4072
    Total number of unique words is 1814
    35.5 of words are in the 2000 most common words
    49.6 of words are in the 5000 most common words
    56.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Budapest: Regény - 19
    Total number of words is 1555
    Total number of unique words is 855
    44.5 of words are in the 2000 most common words
    55.2 of words are in the 5000 most common words
    60.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.