Birálatok, 1861-1903 - 22

Total number of words is 3976
Total number of unique words is 2019
26.2 of words are in the 2000 most common words
37.7 of words are in the 5000 most common words
44.0 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
lőn homályos vagy erőltetett. Ő is használta a szókötés költői
fordulatait, merész alakzatait, egész ornata syntaxist állapított meg,
de a régi vagy népnyelv alapján s ha önmagából merített, akkor is azt
látszott tenni. Elválasztotta a köznapi nyelvet a költőitől, de ezt csak
annak virágává fejlesztette s nem oltott belé idegen ágat. Merészsége
finom nyelvérzékkel párosult, izlése alkotó erővel. Mindaz, a mi
nyelvében szokatlan vagy új, mintegy behizelgi magát az olvasó lelkébe,
sőt néha a szokatlan úgy jelen meg, mint szokott s a szokott, mint
szokatlan. Mindazt, a mivel a gondolat és érzés finom árnyalatait, a
rajz plasztikaiságát, a festőiség színvegyületét kifejezhetni, nem
kereste, nem küzdött érte, mint nagy részt elődei, hanem megtalálta, sőt
oly gazdagon ontotta, hogy néha visszaélt vele, túlterhelt lőn. Mily
mindennapi szók vagy kifejezések válnak az elhelyezés, kapcsolat,
kihagyás, bővítés, fordulat vagy átvitt értelem útján az erő, méltóság,
szenvedély, naivság azelőtt soha nem hallott hangjaivá. Mily
kifogyhatatlan a jellemző és új árnyalatú epithetonokban, mennyire nem
szorul meg soha, oly gazdagnak látszik tolla alatt a nyelv, mintha ő
teremtené. A mondat értelme, az érzés hangulata mily határozottan
kiemelik az elavult, közdivatú új vagy tájszavak árnyalatait. Nincs
szükségünk szótárra, nyelvérzékünk vagy æsthetikai fogékonyságunk
önkéntelen megfejt mindent. Sőt nyelvének ereje néha még gondolatjai
fogyatkozását, képei hibáit is födözni bírja, legalább hangulatba
ringatja lelkünket s valami rejtélyes bájjal hat képzeletünkre. S
nyelvének szépségeit mennyire emeli a hangzatosság. A nyelv zenéjét
senki sem érti jobban nála. A gondolat nemcsak méltó kifejezését találja
meg, hanem hangját, dallamát is s ezt nemcsak a rhythmus tényezői
eszközlik. Valami bűbáj van nyelvében, melyet lehetetlen bonczolni.
Egy szóval Vörösmarty megalapította a valóban magyar költői nyelvet s a
tökély magas fokára emelte. Kiegészítette, megjavította, sőt a nemzeti
szellem melegén ujjá szülte Kazinczy törekvéseit. Összeolvasztotta a
régi és új nyelvet, kibékítette a művészit és magyarost. Eldöntötte a
költészetben a nyelvujítási harczot s megadja a jövő irányát.
Meghódította mindazokat, a kik féltették a magyar nyelv eredetiségét,
valamint azokat is, a kik az izléstelenségből minden áron ki akarták
emelni. Ezóta a nemzeti elem kerekedett fölül költői nyelvünkben s
Petőfi és Arany, kik utána jöttek, ez irányt fejlesztették tovább vagy
más oldalról, költészetök tartalmához képest újabb forrásokat nyitva,
újabb szépségeket emelve ki.
Az erős hazafiság szintén egyik főforrása volt Vörösmarty elődeinél
nemzetibb költészetének. A közügyek első ifjuságától fogva érdekelték s
1825–1848-ig folyvást a politikai áramlatok ihlették lantját. Midőn
részint 1821-ben, részint 1822-ben kiadattak az ujonczozó és adófölemelő
rendeletek, melyek a nemzet legsarkalatosabb jogait támadták meg, a
megyék heves ellenállást fejtettek ki, országgyűlést követelve az ügy
eldöntésére nézve. Megkezdődött a küzdelem mindkét részről nagy
erélylyel. Végeredménye nem lehetett más, mint az alkotmány
visszaállítása vagy az alkotmányos élet enyészete s vele együtt a
nemzeti fejlődhetés, békés átalakulás reményének megsemmisülése,
beláthatatlan bonyodalmak kiséretében. Vörösmartyt a megyén találták a
küzdelem legviharosabb napjai, még pedig egyik megyei főtisztviselő
oldalánál. Módja volt mindennel a legapróbb részletekig megismerkedni,
egész figyelme ide fordult s nagy érdekkel kisérte az eseményeket. Ekkor
írt hazafiúi költeményei heves izgalmat árulnak el. De magának _Zalán
futásá_nak keletkezésére is befolytak ez események. Fejében egy nagy
eposz terve forrott, mely a multban játszik, de a jelenhez szól, mely a
mult dicsőségét énekli, de a jelen sülyedésére emlékezteti nemzetét.
Miért gátolnák egy oly könyv megjelenését, mely a poros krónikák
lapjairól szedi tárgyát, személyeit s látszóan semmi köze a jelennel? De
vajon ki nem fogja érteni a költő czélzatát, a kiben még a hazafiság
utolsó szikrája ki nem aludt? Az eposz a mult nagyság képeit tünteti
föl, hogy önérzetet költsön, ébreszsze a sülyedőket, bátorítsa a
küzdőket. A honalapítás nagy tettét rajzolja, az unokáknak némán is
kiáltva: hát ti el fogjátok veszteni a dicsőn szerzett hont? már
elvesztettétek, újra meg kell alapítanotok, nem karddal, hanem hazafiúi
erénynyel és kitartással, lelkesüljetek őseitek nagy példáján, pirulva,
szenvedve és soha ki nem fáradva, e napok épen oly elhatározók, ha nem
is oly dicsők, mint Árpád csatái.
Mindamellett az egész eposzon bizonyos elegiai fölindulás ömlik el:
dicsőíti a multat és siratja a jelent. E század első évtizedeiben erős
nemzeti fájdalom vett erőt költőinken. Majd mindenik a romlásnak indult
magyart siratja, a ki már csak névben él. Mindenik szembe állítja dicső
multját nyomorult jelenével s egyik sem hisz jövőjében. Különösen
Berzsenyi és Kölcsey hazafi fájdalma teljes kétségbeesés. Hogy a
magyarnak jövője van, nem költői mű hirdette először, hanem egy
politikai röpirat. Széchenyi _Hitele_ (1830). Széchenyi mind első, mind
utolsó röpiratában épen úgy államférfiú, mint költő, _vates_, mint a
régiek nevezték a költőt. Mély belátása, lángoló lelkesedése egész a
jóslatig emelik. A mit a magyar nagy jövőjéről jósolt, hitelre talált,
lelkesedést keltett, sőt egy egész korszak jelszavává lőn.
_Programmtöredéke_ (1847.) elhangzott, senki sem hitte jóslatát, hogy a
nemzet örvény szélén áll, a forradalom árjába fog veszni minden, a mit
eddig kivívtunk, bár a következmények igazolták. Egy nemzet, melyet
kétségbeeséséből kiemel az önmagába vetett hit, nem könnyen mond le
arról s épen annak a szavára, a ki azt először lehelte belé. Széchenyi
_Hitelé_ben az európai új eszméket hirdetve s alakító erejöktől az
alkotmány, nemzetiség és társadalom ujjászületését várva, nem habozott
kimondani, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz, s ezzel fölindított
minden magyar szivet. Volt lelkesülésében valami szent és szentségtelen:
az elragadtatás és gúny bizonyos vegyülete, mely különbözőkép, de
mindenkire hatott, egész a velők oszlásáig. Széchenyi meggyalázta a
multat, a magyar egyetlen büszkeségét s oly jövendőt igért neki, melyről
még álmodni sem mert; kigúnyolta a nemzeti fájdalmat, a magyar egyetlen
hű érzését s vakmerő reményt és hitet követelt tőle egy ország romjain,
melynek omlását megszokta minden szem egy nagy elhatározás díjában,
melytől elszokott minden szív. A lelkesülés és gyűlölet rajongása
üdvözlé a látnokot, a reformatort, az izgatót s a nemzet az átalakulás
pályájára lépett. A siker elnémította a gyűlöletet, az akadály
lehangolta a rajongást, de a hit többé nem aludt ki. A költők oly
megdöbbenve tekintettek Széchenyire, mint maga a nemzet. Lyrájok nem
volt oly vakmerész és siralomhoz szokott húrjain remegve zendült meg az
öröm. Ők voltak az elsők, kik befogadták a reményt és hitet, de csak a
kétségbeesésből emelkedtek ki, a nemzeti fájdalomról oly kevéssé
mondhattak le, mint szíve mélyén maga a nemzet. Összeolvasztották a
kettőt, a reményt és emléket, a bánatot és örömöt, a hitet és
aggodalmat. A mult dicsősége előttök oly szent volt, mint a jövendőé;
egyik kézzel a multra, másikkal a jövendőre mutatva lelkesítették a
jelen küzdelmét. Ez volt a nemzet hangulata is, melyet a Vörösmarty
_Szózat_a fejezett ki legerőteljesebben s emelt tisztább lelkesülésre.
A _Szózat_ mindenre hivatkozik, a mi ujjászületési küzdelmében csak
lelkesítheti a magyart s a remény és emlék, a hit és balsejtelem húrjain
játszva, mindenbe az önbizalom és nagyság érzetét vegyíti. Semmi
csüggedés többé, bátran nézhetünk szembe a jövővel. Nagy válság felé
közeledünk, egy jobb kornak kell jönni, vagy ha nem, ha el kell
vesznünk, többé nem veszhetünk nyomorultan. Az bizonyos, hogy így többé
nem élhetünk, s ez már magában lélekemelő. Vörösmarty egészen kiemeli a
magyar lyrát eddigi kétségbeeséséből; még nem zengi a jövő dicsőségét,
de elhatározónak érzi a jelent, nem korholja az elfásult nemzetet, az
életre ébredt, de tettre és hazafi hűségre lelkesíti. Emlékezteti a mult
dicsőségére, előszámlálja epikai és tragikai nagy emlékeit, a
keresztyénségnek és szabadságnak tett szolgálatokat, fölhozza az őrködő
isteni gondviselést, mely annyi viszontagság között sem engedte meg
életereje megtörését; említi a jelen küzdelmeit, az ész, erő, szent
akarat harczát. S nemcsak nemzetéhez fordul, hanem Európához is, melynek
eszméiért küzd nemzete, méltó helyet követel tőle a többi nemzetek
között; a mult szolgálatai, a jelen törekvései díjában kéri a jövendőt,
részvétet küzdelmei iránt, könnyet sirjára, ha vesznie kell, de nem fog
gyáván veszni: a temetkezés fölött egy ország vérben áll. Mily önérzet s
mennyi fájdalomba merűlve, mennyi hit a balsejtelmek közepett s mennyire
uralkodik mindkettőn az elszántság. Mióta lyránk többé nem olvasztotta
össze a hazafisággal a katholicismus és protestantismus eszméit, megvált
az európai solidaritás érzelmétől. Vörösmarty újra összeköti a két
elemet, midőn Európára, a népek hazájára hivatkozik, a specifikus magyar
hazafiság az emberiség érdekeivel egyesül.
A _Szózat_on kívül Vörösmarty még számos hazafiúi költeményt írt. Nagy
változatosság tárul ki előttünk műfajban, eszmében, hangban, de
mindenikben van valami a _Szózat_ szelleméből: emlék és remény,
önbizalom és aggály, de elszántság mindvégig. Hazaszeretetről énekel,
mely a jelent ölelve tartja s a multtól lelkesítve jövőt teremt. A
rendűletlen hazafi hűséget zengi s hol esengve, hol haraggal fordul a
nemzetiségökhez hűtelen úri hölgyekhez, de bízik a jobb jövőben, hiszi,
hogy a megifjuló magyar nem bízza többé hazáját a sors szeszélyére és
szíve vérével váltja meg, éljen vagy veszszen. A jövendő jobb kor vagy a
nagyszerű halál eszméje átvillan nem egy költeményén. De vannak sötét
pillanatai is. A leigázott lengyel nemzet árnya meg-meglepi
képzelődését, többel viseltetik iránta mint részvéttel, mintha a magyar
jövőjét a föltámadt és legyőzött lengyelben sejtené, mintha a nagyszerű
halálról álmodoznék. Bordalában sem feledkezik meg hazájáról. A haza
reményei és aggodalmai élednek föl a jó kedv szeszélyeiben. Hány magyar
ember érzett és gondolkodott úgy a bor mellett, mint ő _Fóti dalá_ban.
«A legelső magyar ember a király» sora szárnyas igévé vált. «Éjszak
rémes árnyai», melyeket egyik versszakában emleget, mi hamar átnyultak a
Kárpátokon. Néha türelme elhagyja és heves ódákban könnyít lelkén,
ilyenek különösen az 1847-ben írt költeményei. Egy szóval Vörösmarty
1825–1848-ig átéli, magába olvasztja nemzete vágyait, törekvéseit s a
leghathatósabban fejezi ki. Az ősi alkotmány veszedelme szülte _Zalán
futásá_t, a Széchenyi által megindított reformmozgalom a _Szózat_ot, a
_Honszeretet_et, mintha Deák sugalmazta volna, az _Országházá_n Kossuth
heves szelleme érzik.
Az 1848-iki átalakulás napjaiban keveset írt. A márcziusi napokban
üdvözölte a szabad sajtót s midőn az idők nehezedni kezdettek, egy
harczi dalt írt: _A síkra magyarok, fegyvert ragadjatok!_ De azután
elnémult; a politikában a forradalom hullámai emelkedtek, a költészetben
Petőfi szilaj muzsája uralkodott. Mint képviselő 1848 végnapjaiban
habozás nélkül követte az országgyűlést Debreczenbe. A vesztett és nyert
csaták zajában élte napjait és _Szózat_ának reményei és balsejtelmei
visszhangzottak lelkén. A huszonöt éves ifju az elhanyatlott ősi
dicsőségről álmodozott s a puhaság fertőjébe sülyedt nemzetét siratta;
hazafi erényről zengett, melynek csak emléke élt már s ime a
negyvennyolcz éves férfiú betelni látta álmait. A régi magyar vitézség
és hazafi föláldozás nagy tettei mintegy ujjá születtek a forradalom
viharában. Vörösmarty örömmel szemlélte mindezt, de folyvást aggodalmak
kisérték. Nem tudott se a költészetnek, se a közügynek élni s
tétlenségbe sülyedt. Midőn 1849 augusztusában az utolsó magyar sereg is
letette a fegyvert, Bajzával együtt Szathmármegyében bujdosott. A két
költő négy hónapig rejtőzött a távol eső megyében. Mindenütt
vendégszerető menhelyre találtak; egyik birtokos a másikhoz küldötte
őket, míg végre az üldözők nyomukat vesztették. Háltak a szabad ég
alatt, egy párszor erdészkunyhókba kellett rejtőzniök s talán még most
is láthatni valamelyiknek ajtaján Vergilius e szavait: _Nos patriam
fugimus_, melyeket Vörösmarty irónnal karczolt emlékül reá. Ekkor tájt
írta _Emlékkönyvbe_ czímű költeményét is, melyben kétségbeesését fejezi
ki. «Mi a világ nekem, ha nincs hazám! A miért éltem, az már dúlva van.»
Az 1850-dik év elején a fővárosba jött, jelentkezett a katonai
törvényszéknél, majd kegyelmet nyerve, falura költözött. Ritkán jött be
Pestre, s ha bejött, mind komorabban tért haza. Barátjai nagy része
bujdosott vagy börtönben szenvedett, Bajzát megőrülve találta, az
akadémia csak eltűrve, mintegy elbujva tartotta üléseit, az irodalom
kegyetlen önkény alatt nyögött, a nemzeti nyelv kiszoríttatott mind a
közigazgatásból, mind az iskolákból s a fővárost az idegen hivatalnokok
egész özöne borította el. Falun legalább nem láthatott ilyesmit s Nyéken
gyermeksége kedves emlékei vették körül. Dolgozni, írni akart, de nem
volt képes reá. Csak a nemzet siralmát, Magyarország jajkiáltását tudta
volna zengeni, a mit nem lehetett, s egyebet semmit. Senki sem érezte
mélyebben hazája szenvedését. Kedélye föl volt dúlva, mint a haza
földje, mint az alkotmány, mint a nemzetiség: rom volt, mint
Magyarország. Együtt nőtt föl egy jobb kor reményeivel, bajnoka, költője
volt annak a nagy küzdelemnek, mely fejlődésbe indította az alkotmányt,
nemzetiséget és újjá szülte a magyart: s ime mindez összedúlva,
letiporva. A Bach-kormány minden rendszabálya, mely a nemzeti lét
gyökerét támadta meg: megannyi tőrszurás volt szivének, bár hazafi
kétségbeesése első rohamaiból kiocsúdva, nem tekintette örökre
elveszettnek hazáját, bízott jövőjében, de a maga életét eljátszottnak
hitte s a szomorú idők egész gyásza kedélyére nehezült. Nagynehezen
mégis irogatni kezdett: Shakespeare _Lear király_át fordította, s néhány
költeményt írt. A _Vén czigány_ volt utolsó költeménye; ezt az
orosz-török háború kiütésekor írta, mely európaivá gyuladott s melyről
azt hitte, hogy befolyással lesz Magyarország sorsára. Nem sokkal ezután
kiszenvedett, 1855 november 19-én, épen abban a házban, a hol azelőtt
huszonöt évvel Kisfaludy Károly lakott és meghalt.
Pest emberi emlékezet óta nem látott oly népes temetést, mint a minő a
Vörösmartyé volt. Húszezer embernél több követte a koporsót s a fogatok
számlálhatatlan sora lepte el az utczákat. Az életét nemzetének áldozott
férfiú halála is a nemzeti érzelem nyilvánulására adott alkalmat. A
főváros népe öt sanyarú év után e temetésen lélekzett föl szabadabban s
a nemzetiség és hazafiság nagy költőjének fényes végtiszteletet adva,
egyszersmind ki akarta mutatni érzelmeit, hogy «megfogyva bár, de törve
nem, él nemzet a hazán». És élt folyvást s alig telt el néhány év, a
Vörösmarty _Szózat_a zendült meg milliók ajkán, visszakövetelve az
alkotmányt, az 1848-diki alkotmányt. Vörösmarty nem csalódott, midőn
erős hittel nemzete jövőjében szállott sírjába. Semmi sem veszélyesebb
egyesekre és nemzetekre egyaránt, mint az elcsüggedés vagy –
elbizakodottság. Vörösmarty egész élete, egész költészete az elcsüggedés
ellen irányul, de irányul egyszersmind a szájas hazafiság és
elbizakodottság ellen is. Egyik költeményében így kiált föl:
Szeresd hazádat és ne mondd:
A néma szeretet
Szűz mint a lélek, melynek a
Nyelv még nem véthetett.
Tégy érte mindent, éltedet,
Ha kell, csekélybe vedd,
De a hazát könnyelmüen
Koczkára ki ne tedd.
Rendületlen hűség a hazához csüggedés és elbizakodottság nélkül – ezt
hirdeti Vörösmarty élete és költészete. Ez eszme, ez érzés lángja hassa
át szivünket, ezzel legméltóbban áldozunk a kegyelet oltárán, születése
százados évfordulójának ünnepén.


PETŐFI ÉS A PETŐFI-TÁRSASÁG.[55]
A Petőfi-társaság végre Petőfi-tanulmányokkal is kezd foglalkozni, de
úgy látszik, nem nagy sikerrel. Legalább ezt mutatja Bársony István r.
tag értekezése, melyet a társaság f. évi márczius 10-én olvasott föl
_Petőfi szerelme_ czím alatt. Az értekezés tudtunkra még nem jelent meg
nyomtatásban, de minden lap közlött belőle kivonatot. Bársony egész új
dolgokat akar fölfedezni, a mint a kivonat is tanusítja, a mely egész
terjedelmében a következő:
«Végül Bársony István olvasta föl _Petőfi szerelme_ czímén nagy hatást
keltett munkáját, melyben azt rajzolja meg, hogy Petőfi házas élete nem
volt boldog: Szendrey Julia nem szerette úgy, a mint Petőfi megérdemelte
volna. Ezt bizonyítja Szendrey Juliának már a mézes hetek alatt való
állandó töprengése. Bebizonyított történelmi tény – mondja Bársony –
hogy Petőfi komolyan menekülni nem is akart a segesvári csatában, a
mikor pedig szégyen nélkül tehette volna, hisz mindenki joggal menekült
már. Az a merengés ott a fejéregyházi csatatéren, az a czéltalan
bevárása a végveszélynek: nem volt-e közöny az élet iránt? Az író ezt
boldogtalan házasságából eredőnek tartja.»
E szerint Petőfi házas élete nem volt boldog, boldogtalan házas élete
okozta kora halálát, a segesvári csatából menekülhetett volna, de nem
akart s kétségbeesésből rohant az ellenség fegyverébe. Petőfinének férje
halála után történt gyors férjhez menetele árnyat vet ugyan reá, de
ebből az előbbi időkre nem lehet következtetni, midőn a tények
ellenkezőt bizonyítanak. Bársony, úgy látszik, nem igen olvasta Petőfi
költeményeit, melyek egész haláláig dicsőítik nejét s rajzolják boldog
házas életét. Épen az 1848-ik évben éri el a tetőpontot e tekintetben
költészete s halála előtt egy pár hónappal így ír nejéről:
És álmodom és álmaim
Oly kedvesek, oly édesek…
Te rólad álmodom, hiv angyalom,
Kit oly híven szeretek,
Ki lelkem üdvössége vagy,
Kit Istentől azért nyerék,
Hogy megmutassa, hogy nem odafönn,
De lenn a földön van az ég.
Bizonyára e vers nem egy kétségbe esett, halni akaró férj hangulata, s
mást bizonyít az a körülmény is, hogy midőn Petőfi 1849 juliusában újra
Erdélybe utazott, nejét is magával vitte. A mi halálát illeti, mindaz, a
mit erről a leghitelesebb tanúk nyomán tudunk, épen nem igazolja, sőt
megczáfolja Bársony állítását. Petőfi menekülni akart, de már késő volt
s késedelme teljességgel nem volt szándékos; ha szándékos, akkor meg sem
kisérli a menekülést.
Csodálkoznunk kell, hogy Bársony alaptalan állításai ellen a társaság
egyetlen tagja sem szólalt föl, s maga az elnöklő Bartók Lajos is
hallgatott. Talán ez utóbbi egy új Petőfi-ünnepélyen törte a fejét vagy
az építendő Petőfi-ház tervéről álmodozott, s nem figyelhetett Bársony
fölolvasására.
Mindenesetre Petőfi bármely irodalmi társaságtól megérdemel egy kis
figyelmet, még a Petőfi-társaságtól is.


A PETŐFI-TÁRSASÁGRÓL[56]
A Petőfi-társaság január hó elején fönnállásának huszonötödik
évfordulóját ünnepelte. Talán várhatott volna még huszonöt évig,
annyival inkább, mert negyedszázados munkásságának kevés hasznát vette
az irodalom. Mindegy. E társaság kedveli az ünnepélyeket s kap az
alkalmon, hogy ünnepeltethesse magát. De ne panaszkodjunk, hisz ennek az
ünnepélynek köszönhetjük, hogy némi évkönyvfélét adott ki a társaság, a
mit húsz év óta nem tett. A füzetke egyébiránt igen sovány tartalmú s
nincs benne egyéb, mint Szana Tamás titkár beszámolója az elmult
huszonöt évről, a meghalt és élő rendes tagok névsora, az alapítók és
Petőfi-ereklyék jegyzéke.
Bizonyára senki sem veheti rossz néven valamely társaság titkárától,
hogy hivatalos jelentésében nem emlegeti annak árnyoldalait, hanem jó
oldalait hozza föl. De mindenesetre megkövetelhetjük, hogy az, a mit
mond, igaz legyen. Nem hibáztatjuk Szanát, hogy mellőzi azt az okot,
mely a Petőfi-társaság keletkezésére legalább részben befolyt,
tudniillik, hogy némelyek haragudtak a Kisfaludy-társaságra be nem
választatásukért s ezért indítványozták az új társaságot. Némi üzleti
szellem is szerepelt a megalakulásban. Azt hitték az indítványozók,
hogyha a társaság szépirodalmi lapot és műveket ád ki, jobban fizetheti
az írókat, mint a könyvárus-kiadók. Ezt elhallgatja Szana, holott az
első ünnepélyes ülésen maga a társaság elnöke is fölemlítette e czélt.
Szana az alakulás egyedüli indokának azt hirdeti, hogy az új társaság
bensőbb összeköttetést akart eszközölni az irodalom munkásai s a
közönség között, érdeklődést kelteni az irodalmi fölolvasások iránt s
mintegy biztosítani a veszélyeztetett magyar szépirodalmat. E törekvést
nagyon dicsőíti Szana, mert szerinte a Kisfaludy-társaság elsősorban a
széptani elméletek tisztázásán fáradozott s bizonyos előszeretettel nem
a hazai szépirodalom újabb termékeit, hanem a külföldi irodalmak
remekeit, legtöbbször a régi classikusok műveit mutatta be a fölolvasó
ülésen hallgatóinak s kevés hajlamot mutatott arra, hogy közelebb
símuljon a magyar közönség ízléséhez, követelményéhez s ez a tartózkodás
okozta, hogy havi üléseit nagyon kevesen látogatták.
Szana állításai a legnagyobb részt valótlanok. A Kisfaludy-társaság havi
ülésein mutattak be ugyan ó- és újkori remekírók fordításait, de eredeti
művet is nem csekély számmal, az ünnepélyes üléseken pedig csak eredeti
művek olvastattak föl, a mint a szabályok kívánják. A kiadványokban is
számos eredeti művet találhatni. A különbség e tekintetben a két
társaság között az volt, hogy a Kisfaludy-társaság kiadványaiba vegyest
vett föl eredetit és műfordítást, a Petőfi-társaság kizárt minden
fordítást, csak eredeti művet adott ki, olyant a milyent, de húsz év óta
nem ad ki semmit, csak ünnepélyeket, kirándulásokat és lakomákat rendez.
Valóban nem érthetni, hogy miben érte el czelját, mely Szana fönnhéjázó
kifejezése szerint nem volt egyéb, mint a veszélyeztetett magyar
szépirodalom biztosítása. Hisz később maga Szana bevallja, hogy
kiadványaik iránt a közönség alig érdeklődött s mindennemű vállalataikat
kénytelenek voltak megszüntetni. De a fölolvasások – mondja Szana – az
irodalmi fölolvasások, ezeknek a Petőfi-társaság teremtett közönséget a
fővárosban s ez a társaság legfőbb érdeme. Ebben sincs igaza. A
Kisfaludy-társaság ünnepélyes ülései mindig nagy közönséget vonzottak
előbb a Múzeum, majd az Akadémia dísztermébe, a hol az ülések tartattak;
az igaz, hogy a hónapi üléseket kevés közönség látogatta, mert szűk volt
a hely előbb a Trattner-házban, majd az Akadémia egyik földszinti
szobájában. De mihelyt az Akadémia tágasb heti üléstermét engedte át a
társaságnak, nagy közönség hallgatta fölolvasásait; a Petőfi-társaságnak
is csak azóta van nagyobb közönsége, mióta ott tarthatja üléseit.
De miért túlbecsülni valamely társaság üléseinek látogatottságát? Az
csak külső dísz, a fő a belső munkásság s a kiadványok értéke. S e
tekintetben a Petőfi-társaság érdeme, hatása alig jöhet szóba.
Főfeladata lett volna fejtegetni Petőfi költészetét æsthetikai és
irodalomtörténeti szempontból, elősegíteni művei kritikai kiadását,
tisztázni életadatait s megiratni életrajzát. Erre nézve alig tett
valamit a Petőfi-társaság. Az Athenæum kritikai kiadását nem
kezdeményezte és szellemileg nem támogatta. Petőfi életrajzi adatait
Ferenczi Zoltán gyűjtötte össze _Petőfi-Múzeumá_ban s a
Kisfaludy-Társaság iratta meg e buzgó adatgyűjtővel életrajzát, a melyet
három kötetben ki is adott. Még legméltánylandóbb a Petőfi-társaság
munkásságában az, hogy gyűjti Petőfi műveinek kiadásait, fordításait,
kéziratait s némely ereklyéit. De itt sem tartja meg a kellő határt.
Petőfi bútordarabjainak hirdet minden széket, padot, szekrényt, melyeket
Petőfi valahol mint vendég használt. Igy sok lim-lomot összegyűjthetni,
de elhelyezésök szüksége nem indokolja a Petőfi-házat.
A füzetke a társaság anyagi viszonyairól nem nyújt kellő
fölvilágosítást. Csak annyit tudunk meg belőle, hogy a társaság vagyona
alapítványokban 55,264 korona, a Petőfi-házra pedig begyült 40,354
korona 50 fillér, de hogy az alaptőke jövedelme mire fordíttatik, a
Petőfi-ház tőkéjének kamatja a tőkéhez csatoltatik-e, arról hallgat a
jelentés. Úgy látszik, a társaságnak nincs szabatos költségvetése,
legalább a füzetke egyetlen évről sem közöl valami ilyest. De annál
többet olvashatunk benne a társaság nagy hatásáról, mely ébren tartja a
nemzet kegyeletét Petőfi iránt, ápolja a hazafi érzelmeket és éleszti a
nemzeti szellemet. De Petőfi iránt a nemzet kegyelete a Petőfi-társaság
alakulása előtt is nyilatkozott, művei a Petőfi-társaság nélkül is nagy
kelendőségnek örvendettek s nekünk úgy tetszik, hogy nem annyira
Petőfinek van szüksége a társaságra, mint inkább a társaságnak van
szüksége Petőfire, hogy népszerűsítse magát és dicsőségénél sütkérezzék.
Azok a rossz versek és beszédek, melyek Petőfi dicsőítésére a
Petőfi-társaság ünnepélyein fölolvastatnak, nem igen táplálhatják a
kegyelet érzését. Ime legújabb ünnepélyén a Petőfire vonatkozó művek
épen botrányosak voltak. Gróf Zichy Gézának _Petőfi és a gyermek_ czímű
költeménye csak gyerekes ízetlenség, de a Váradyé nemcsak a jó ízlést
sérti, hanem a vallásos érzületet is. Ez úgynevezett legendában a Petőfi
szellemalakja honvédtársaival az égbe ront, a hol az Isten épen egy új
villámot akar sújtani a magyar nemzetre, Petőfi meg fogja kezét,
ráriaszt, hogy ne merje azt tenni, az Isten engedelmeskedik Petőfi
parancsának s eláll szándékától. A harmadik Petőfire vonatkozó
fölolvasás próza volt Tolnai Lajostól, a Petőfi kritikusairól a
forradalom utáni időből, s a mint a hirlapi tudósításokból kivehetni, az
értekező egy csoport ferdítést és rágalmat halmozott össze, támadva báró
Kemény Zsigmondot, Aranyt, Erdélyit, Salamont és Gyulait.
Sajnos, hogy mind e három fölolvasó nemcsak a Petőfi-, hanem a
Kisfaludy-társaságnak is tagja. Egy pár év óta a Kisfaludy-társaság
örömest választ tagjaivá Petőfi-társasági tagot. Mivé válik a
Kisfaludy-társaság lassanként, ha ez áramlatnak nem tud ellenállani?
Lesülyed a Petőfi-társaság színvonalára; két Petőfi-társaságunk lesz,
pedig egy is igen sok.


A MAGYAR HELYESÍRÁS.[57]
A magyar Akadémia mindjárt megalakulása után, 1832-ben, megállapította a
magyar helyesírás szabályait, saját kiadványai számára. Nemsokára
nemcsak az irodalom fogadta el azt, hanem nagyrészt az iskolák is, bár
hatóságilag el sem rendeltetett. Egyszóval az Akadémia ez ügyben minden
külső kényszer nélkül hódító tekintélylyé emelkedett. Szabályai kevés
módosítással számos kiadást értek; 1876-ban újra átvizsgáltattak, nem
egy javításon mentek át s egész 1901-ig érvényben maradtak.
Ez idő alatt az akadémia első osztályában egy egész ortholog párt
alakult, mely elítélte ugyan a nyelvújítást, de csodálatosképen a
helyesírás terén gyökeres újításokat kezdett indítványozni. Két tagja
már 1876-ban a phonetikai helyesírást indítványozta, de azt egyetlen
akadémiai tag sem pártolta. Föl is hagytak a merész újítással, de kerülő
úton igyekeztek belőle egyet-mást megvalósítani s más hozzáférhetőbb
résen kisérlették meg a régi helyesírás megrontását. A Nyelvtudományi
Bizottság egyik kevéssé népes ülésén elhatározták, hogy a _Nyelvőr_ben
nem követik többé az Akadémia helyesírását, bár az akadémiai ügyrend
szerint minden akadémiai kiadványban az Akadémia helyesírása használandó
s egész 1888-ig maga a _Nyelvőr_ is a szerint írt. Az osztálytitkár
figyelmeztette is erre Simonyi Zsigmondot, a bizottsági előadót, de ez
azzal állott elő, hogy úgyis a szabályok átvizsgálásának küszöbén állunk
s az új szabályokhoz a _Nyelvőr_ is alkalmazkodni fog. De nem
alkalmazkodott s az osztály, mely elég gyönge volt eltűrni az Ügyrend
megsértését, végre megemberelte magát s szigorúan elrendelte annak
szoros megtartását s így Simonyi abba a furcsa helyzetbe jutott, hogy a
_Nyelvőr_ben nem követheti saját helyesírását.
Végre 1891-ben magában az Akadémiában is föllépett indítványaival a nagy
reformer, melyek négy pontból állottak s a melyekből egyetlenegyet sem
fogadott el az Akadémia. Úgy látszik, ezt előre sejtette s mint jó
magyar ember, a ki megtanulta politikai életünk hatása alatt, hogy a
kisebbség ne rendelje magát alá a többségnek s ne várja meg, mig
többséggé alakulhat, hanem erőszakoskodjék s minden úton-módon
igyekezzék meghiúsítani a többség akaratát – egész hadi tervet eszelt
ki. Először is a budapesti népnevelők egyesületéhez fordult, biztatta
őket, hogy járuljanak küldöttséggel a vallás- és közoktatási
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Birálatok, 1861-1903 - 23
  • Parts
  • Birálatok, 1861-1903 - 01
    Total number of words is 3839
    Total number of unique words is 1890
    29.5 of words are in the 2000 most common words
    40.6 of words are in the 5000 most common words
    47.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 02
    Total number of words is 4181
    Total number of unique words is 1845
    29.9 of words are in the 2000 most common words
    41.3 of words are in the 5000 most common words
    47.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 03
    Total number of words is 3825
    Total number of unique words is 1711
    27.8 of words are in the 2000 most common words
    38.9 of words are in the 5000 most common words
    44.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 04
    Total number of words is 3933
    Total number of unique words is 2054
    27.8 of words are in the 2000 most common words
    40.0 of words are in the 5000 most common words
    45.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 05
    Total number of words is 3950
    Total number of unique words is 2064
    26.3 of words are in the 2000 most common words
    38.0 of words are in the 5000 most common words
    43.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 06
    Total number of words is 4067
    Total number of unique words is 1981
    27.4 of words are in the 2000 most common words
    38.1 of words are in the 5000 most common words
    44.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 07
    Total number of words is 4091
    Total number of unique words is 2003
    28.2 of words are in the 2000 most common words
    40.5 of words are in the 5000 most common words
    47.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 08
    Total number of words is 3992
    Total number of unique words is 1924
    27.4 of words are in the 2000 most common words
    39.5 of words are in the 5000 most common words
    46.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 09
    Total number of words is 3907
    Total number of unique words is 1903
    26.8 of words are in the 2000 most common words
    38.1 of words are in the 5000 most common words
    44.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 10
    Total number of words is 4083
    Total number of unique words is 1992
    27.7 of words are in the 2000 most common words
    39.9 of words are in the 5000 most common words
    46.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 11
    Total number of words is 3987
    Total number of unique words is 1655
    29.1 of words are in the 2000 most common words
    41.1 of words are in the 5000 most common words
    46.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 12
    Total number of words is 4043
    Total number of unique words is 1926
    26.5 of words are in the 2000 most common words
    38.2 of words are in the 5000 most common words
    44.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 13
    Total number of words is 4006
    Total number of unique words is 1995
    27.2 of words are in the 2000 most common words
    39.5 of words are in the 5000 most common words
    45.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 14
    Total number of words is 3949
    Total number of unique words is 2070
    28.1 of words are in the 2000 most common words
    40.3 of words are in the 5000 most common words
    47.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 15
    Total number of words is 3980
    Total number of unique words is 1913
    26.5 of words are in the 2000 most common words
    37.2 of words are in the 5000 most common words
    43.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 16
    Total number of words is 4109
    Total number of unique words is 2067
    28.5 of words are in the 2000 most common words
    40.5 of words are in the 5000 most common words
    47.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 17
    Total number of words is 3931
    Total number of unique words is 1938
    24.7 of words are in the 2000 most common words
    35.9 of words are in the 5000 most common words
    41.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 18
    Total number of words is 3847
    Total number of unique words is 1866
    23.9 of words are in the 2000 most common words
    35.8 of words are in the 5000 most common words
    41.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 19
    Total number of words is 4037
    Total number of unique words is 1924
    26.4 of words are in the 2000 most common words
    36.7 of words are in the 5000 most common words
    43.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 20
    Total number of words is 4121
    Total number of unique words is 1999
    28.3 of words are in the 2000 most common words
    41.0 of words are in the 5000 most common words
    48.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 21
    Total number of words is 4084
    Total number of unique words is 1986
    28.2 of words are in the 2000 most common words
    39.8 of words are in the 5000 most common words
    46.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 22
    Total number of words is 3976
    Total number of unique words is 2019
    26.2 of words are in the 2000 most common words
    37.7 of words are in the 5000 most common words
    44.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 23
    Total number of words is 2578
    Total number of unique words is 1261
    29.4 of words are in the 2000 most common words
    39.4 of words are in the 5000 most common words
    44.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.