Birálatok, 1861-1903 - 15

Total number of words is 3980
Total number of unique words is 1913
26.5 of words are in the 2000 most common words
37.2 of words are in the 5000 most common words
43.9 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
indított meg Heckenastnál, a _Szépirodalmi Figyelő_t, melyet egész 1862.
novemberig szerkesztett. E lap a magyar szépirodalmi kritika
főközlönyévé vált s a nemzeti és művészeti irány összeolvasztása mellett
küzdött. Fődolgozótársai Szász Károly, Salamon Ferencz és Gyulai Pál
voltak. Arany számos értekezést és birálatot irt lapjába, melyet
1863-ban a _Koszorú_val váltott fel, mely szintén hetilap volt, (1865
június végén szünt meg) mintegy folytatása a _Figyelő_nek, csak
szélesebb körrel, az általános míveltségterjesztést is bevonván
előrajzába. Aranynak e lapokban s másutt megjelent æsthetikai és
kritikai dolgozatai összegyűjtve is megjelentek: _Arany János prózai
dolgozatai._ Budapest, 1879. Azonban e kötet nem foglalja magában minden
prózai munkáját, számos álnév alatt írt birálata ki van hagyva, kivált
olyanok, a melyeket még maig is élő írókról írt. A Kisfaludy-társaság
kebelében nagy munkásságot fejtett ki, ő indította meg a társaság
szépirodalmi kiadásait. Mindjárt az első cyklusban Madách _Ember
tragédiája_ jelent meg, melyet ő mutatott be először a társaságnak,
megmentve az enyészettől, hova a művével elégületlen szerző szánta. A
magyar Shakespeare és Molière kiadását is ő indította meg, a Shakespeare
kiadást saját fordításaival is gazdagítva: _Szentivánéji álom I. k.
1864; Hamlet, dán királyfi VIII. k. 1867; János király XIV. k. 1867_. E
mellett folyvást dolgozott a hún-magyar monda trilogiáján is. E mondát
nemcsak azért szerette, mert leggazdagabb és legköltőibb mondáink
között, hanem a jelennel érintkező pontjaiért is. A hún s magyar
mondában mintegy jelképezve látta nemzete viszontagságait, tragikumát,
vigaszát és reményét. A hún birodalom dicsősége, hatalma romlásnak
indul, elhanyatlik, de a bujdosó Csaba unokája, Árpád, később
visszaállítja, a kire századokon át várnak az erdélyi hegyek közé
menekült húnok maradványai. A magyar birodalom is hanyatlásnak indult
háromszáz év előtt s háromszáz év óta küzd és lelkesül a magyar abban a
reményben, hogy visszafoglalhatja helyét az európai nemzetek nagy
családjában. Arany nagy epopoeiája epiko-tragédiának készült s nem
hasonlított volna a szokott műeposzokhoz, melyekben a végzetes hős
fölemeli nemzetét. Etele is végzetes hős, nemzete fölemelésére van
hivatva, föl is emeli, de csak pillanatra, testvérgyilkos bűne fiaiban
ismétlődik s megrontja a nemzetet. A tragédiában csak a hős bukik, itt
az egész nemzet vezére bűne miatt, a kit sok vakon követett s a végzet
kiengesztelésére csak távol remény marad. A tragédia az eposzba van
oltva, egy nemzet sorsa egy egyénhez kötve, ki teljes képviselőjévé
vált, nagy erények és bűnök, nagy dicsőség és szenvedés egy fönséges
képben. Nagy veszteség, hogy Arany e trilogiát be nem végezhette. Csak
az első részt: _Buda halálá_t írhatta meg, melylyel 1864-ben az Akadémia
Nádasdy eposzi jutalmát nyerte el. (_Buda halála, hún rege, tizenkét
énekben. Pest, 1864._)
Szalay László halálával megürülvén az akadémiai titkárság, az intézet
elegyes ülése 1865 január 26-án őt hívta meg a díszes helyre majdnem
egyhangúlag, az új alapszabályok kihirdetése után pedig 1870-ben, január
17-iki elegyes ülésben főtitkárnak nyilvánította. Azonban az 1865-ik év
nagy csapást mért reá: férjhez ment leánya, Julia, 1865 deczember 28-án
Szalontán meghalt, egy kis árvát hagyva maga után. Aranyra mélyen hatott
a veszteség, búskomolyságra hajló kedélye még búskomolyabb lett. Ide
járultak még testi szenvedései is. 1853 óta koronkint megújuló fej- és
fülzúgásban szenvedett s egy, még fiatalsága éveiben kapott tüdőhurutja
a hajlott korral mind terhesebbé vált. A főtitkárság gondjai is elvonták
a költészettől. Ez években keveset írt s leginkább összes költeményei
összegyűjtésével foglalkozott, melyeket 1867-ben ki is adott: _Arany
János összes költeményei, negyedrétű díszkiadás egy kötetben, a költő
fényképével. Pest, 1867, továbbá Arany János összes költeményei_ hat
nyolczadrét kötetben. Pest, 1867. Ezekhez csatlakozott egy albumszerű
kiadás is a költeményekből vett rajzokkal diszítve a jelesb magyar
festészektől. Az Akadémia 1872-ben nagy jutalommal tüntette ki ez összes
költeményeket. 1867-ben egy más kitüntetés is érte, ő felsége a
koronázás alkalmával a Szent István-rend keresztjével diszítette fel az
első magyar költőt. Lassanként valamennyire felüdülve lelki fájdalmából
s beteg testét is valamennyire enyhítvén az évenként meglátogatott
karlsbadi fürdő, jobb óráiban a Toldi-trilogia második részén
dolgozgatott vagy ha ehhez nem volt kedve, az Aristophanes fordításában
keresett szórakozást. 1871–1874-ben le is fordította Aristophanes összes
vígjétékait, a miről hírből értesülvén az Akadémia I. osztálya, 1878-ban
azt ajánlotta az Akadémiának, hogy az 1878-ban az Akadémia rendelkezése
alá esett gróf Karátsonyi négyszáz arany, mely a drámai irodalom
emelését eszközlő művek díjazására vagy utólagos jutalmazására
fordítandó, ajánltassék föl Arany Jánosnak Aristophanes fordításaiért.
Így jelentek meg _Aristophanes vígjátékai, fordította Arany János.
Budapest, 1880. három kötetben_. E közben mindinkább érezvén egészsége
hanyatlását, 1877-ben lemondott főtitkári hivataláról, de az Akadémia
nem fogadta el lemondását, helyettesítéséről gondoskodva, neki egy évre
szabadságot adott. Arany 1878-ban ismételte lemondását, melyet az
Akadémia akkor sem fogadott el s még egy évre meghosszabbította
szabadságát. 1879-ben harmadizben kérte fölmentését a titkári
hivataltól; az Akadémia akkor elfogadta lemondását, s minthogy kitünt,
hogy főtitkári fizetését, a melyet az alapszabályok 58. §-a
élethossziglan biztosít neki, már a lefolyt két év alatt sem vette
igénybe, és ismételve kijelentette, hogy azt végleges visszalépése után
sem fogja elfogadni, határoztatott, hogy legalább az Akadémia
palotájában általa elfoglalt lakásnak további megtartására kéressék fel
s egyszersmind tiszteletbeli főtitkár czímével ruháztatott fel. Ugyane
nagygyűlésen igazgató taggá is választatott.
Hivatalától való visszavonulását teljes lelkéből élvezte és
szabadságidejének első évében még egyszer visszamosolygott reá a múzsa a
Margitsziget tölgyfái alatt. Számos lyrai költeményt, balladát írt, a
melyekből néhányat közre is bocsátott. 1878-ban a Kisfaludy-társaság
közgyűlésén _Tetemre hivás_ czímű balladája olvastatott föl. A közönség
szünni nem akaró tapsaival, az egyetemi ifjúság pedig ezüst-koszorúval
tisztelte meg az újra megszólaló költőt, a ki erejéből semmit sem
vesztett. A következő év tavaszán befejezte a Toldi-trilogia második
részét, _Toldi szerelmét_ is, s közölte egy pár barátjával, a kik el
voltak ragadtatva a mű szépségétől. Mindamellett nem akarta kiadni,
attól tartott, hogy a közönség kevesebb részvéttel fogja fogadni, a mint
a már rég megjelent két részt. Végre a sok unszolásnak engedve, az év
vége felé kinyomatta: _Toldi szerelme. Elbeszélés tizenkét énekben.
Budapest, 1879_. A kiadás két hónap alatt elfogyott, az Akadémia pedig
1880-ban nagy jutalmával tüntette ki, valamint a Kisfaludy-társaság is
ötvenaranyos jutalmával. Ez utóbbit a költő, mint alapítványt,
visszaajándékozta a társaságnak. A Toldi-trilogia bevégzése egész
esemény volt irodalmunkban. Egy oly művel gazdagodott költészetünk, mely
örök dísze marad. A monda és történelem csodásan olvadnak benne össze. A
magyar középkor eleven rajza, a melyben cselekvény és jellemrajz egymást
emelik, s az élet mély benyomásaival, a szív állandó hangulataival
vonzzák az olvasót. Általában Arany epikai költészetünknek mind
tartalomban, mind formában nemzetibb irányt adott s egész költészetében
mintegy tetőzik költészetünk félszázados küzdelme, legfőbb vívmánya: a
nemzeti és művészeti irány teljes összeolvadása.
Ezután egész haláláig keveset dolgozott; szellemi ereje ugyan nem
hanyatlott, de a testi napról-napra szemlátomást gyengült. Az 1868-ik
évben veszélyes máj- és béllob-betegséget állott ki, kínos szenvedések
között; 1869-ik évben kezdte a karlsbadi fürdőt látogatni s egy hónapig
tartózkodott ott. Ezután még nyolczszor, összesen kilencz éven át járt
Karlsbadba. 1870-ben Kovács Sebestyén Endre operálta, s a jobboldali
bordák alól 3–4 darab epekövet távolított el. Még a későbbi napokban is
jöttek ki epekövek 8–9 darab, a melyeknek legnagyobbika egy kis
diónagyságú lehetett. Hallása is nehezedni, szeme is gyöngülni kezdett.
Azonban mindezek mellett óvatos étrendszabályokat követve, az egyensúly
roncsolt szervezetében helyreállott, úgy hogy hivatala teendőit
teljesíthette és koronként dolgozhatott is. Régi betegsége a
hevenyhörglob (bronchitis) az 1878-ik áprilisáben lépett fel első izben
súlyos alakban, s habár az koronként enyhült, de a fulladozó nehéz
lélegzet napközben, de különösen reggeli, hajnali két-három órától hét
óráig gyakran kínozta. 1882 október 10-én egy kis sétát tévén a
szabadban, hűvös és szeles időben zsebóráját akarván megtekinteni,
kigombolta felső kabátját, a szél átjárta testét s megkapta a friss
náthát. Egy pár nap mulva a nátha behuzódott a hörgökre és tüdőre, lázas
jelenségek léptek föl s a nehéz fulladozó lélegzések fokozottabb
mértékben jelentkeztek. Október 21-én az éjet nyugtalanul töltötte, nagy
gyöngeség- és kimerülésnek jelei mutatkoztak; 22-én reggel a szív
működése nagyon gyönge s az érlökés alig volt érezhető. Egy csésze kávé
elfogyasztása után, a beteg fölkelt s átment a másik szobába. Innen fia
segélyével, botra támaszkodva, még önerején tért vissza kiszellőztetett
szobájába, de alig ért a szobába s ült le az ágy közelében levő székre,
feje egyszerre lehanyatlott, eszméletét elvesztette, s egy mély
sóhajtással, vagyis lélegzetvétellel megszüntek nála az élet minden
jelenségei. (Lásd bővebben orvosa, Farkas Kálmán czikkét a _Nemzet_ 1882
decz. 20-iki számában: _Arany János betegségéről_). Október 24-én
temettetett el az Akadémia csarnokából ezrekre menő gyászos közönség
részvéte mellett. Ő felsége is részvétét fejezte ki a miniszterelnök
által az özvegynek. Az Akadémia október 23-án tartott ülésében emlékének
érczszobor indítványoztatott s a szoborbizottság megalakult, mely
megkezdte a gyűjtést. Az Akadémia ezer forinttal kezdte meg az aláirást.
1883 végeig hatvanezernél nagyobb összeg gyűlt be. A dicsőült
végrendeletében az Akadémiának ezer forintot hagyott és a
Kisfaludy-társaságnál tett ötven arany alapítványát száz aranyra
egészítette ki. Összes munkái a Ráth kiadásában 1883-ban megindultak.
(_Arany János összes munkái, nyolcz kötetben. 1883._) Ezenkívül fia
László irodalmi hagyatékát és levelezését szándékszik kiadni. Ez
irodalmi hagyatékban számos, még ki nem adott költeményei vannak, melyek
összes munkáiba, melyeket maga rendezett, nem vétettek föl, minthogy e
gyűjtemény csak oly munkáit foglalja magában, melyek haláláig
megjelentek.


ZAJGÁSOK AZ AKADÉMIA ELLEN.[39]
Az akadémiát, a mióta csak fönnáll, nem egyszer támadták meg hevesen és
minél ritkábban bírálták behatóbban. Ha bele tekintünk a
harminczas–negyvenes évek hirlapjai- és folyóirataiba, itt-ott szörnyű
zsivaj üti meg fülünket. A tagválasztások és jutalmazások alkalmával
néhány elégületlen író koronként neki ront az akadémiának. Vörösmartyt,
Bajzát és Toldyt egy irigy és önző cotteria vezéreinek nevezik, a kik
elnyomják a tehetségeket és részvénytársaságot alkotnak az akadémiából.
E hagyományos szokás csonkítatlanul szállott apáról fiúra. Az ötvenes,
hatvanas és hetvenes években szintén meg-megújultak az ily támadások,
kivált a drámai pályázatok eldöntésekor. Némely író, kivált hirlapíró,
azt hiszi, hogy a sajtó eszmék nélkül is hatalom és néhány hasáb tele
írva a hízelgés és rágalom szószátyárságával, mert nyomtatva van, épen
oly értékű, mintha elvek- és eszméket szolgálna.
Ily író az is, a ki a _Pesti Napló_ 96-ik számában _Az akadémiai
pályázatok és nemzeti szinház_ czikket írta, megtámadva az akadémiát az
idei Karátsonyi-pályadíj ki nem adása miatt. _La bourse ou la vie_ a
czikk igen egyszerű s igen érthető alapeszméje, de logikája, fejtegetése
oly zavaros és együgyű, hogy alig értheti meg az ember. Párhuzamot von
az akadémia és nemzeti szinház között: ez egy minta-intézet, az a
tehetlenség és rosszakarat fészke, kivált az első osztály, a
szépirodalmi írók csoportja. Ime a nemzeti szinház a mult évben hét
eredeti drámát adatott elő, az akadémia a Karátsonyi-pályázaton egyet
sem jutalmazott meg. Embertelenség, hazafiatlanság! De boldog Isten, mit
bizonyít mindez? Sem többet, sem kevesebbet, mint azt, hogy a nemzeti
szinház kénytelen új eredeti és fordított színművekkel élénkíteni
műsorát, olyanokkal, a milyeneket talál; az akadémia nem tartván
színelőadásokat, nem köteles új színművekkel szolgálni a közönségnek,
hanem köteles drámai pályázatokat hirdetni s a pályaművek közül
megjutalmazni azt, a mely drámai, színi és nyelvi tekintetben becsesnek
s így kitüntetésre méltónak bizonyul be. Vagy ha ilyen nincs, nem adni
ki a jutalmat. E szerint az akadémia a legkedvezőbb körülmények között
évenként csak egy-két drámát hozhat napfényre, teljességgel nem
versenyezhet a színházzal, más is a hivatása és jutalmazásait nem
sülyesztheti le a puszta előadhatás mértékéig.
A _Pesti Napló_ tárczaírója még tovább folytatja a párhuzamot. Nagy
garral hirdeti, hogy az akadémia I-ső osztályának szépirodalmi tagjai
mily középszerű írók, mily gonosz szivü emberek, ellenben a nemzeti
szinház tagjai a tehetség, szorgalom és erény mily magas fokán állanak.
Egy szóval a két intézet két ellenkező égalj: «itt arany kalászok
hajtanak termő talajon, ott csak a jeges medvék érzik jól magokat».
Bármily együgyű e párhuzam, egy pontban igazat kell adnunk a
czikkírónak, mert azt hiszszük, hogy az I-ső osztály szépirodalmi
tagjai, ha kiállják is a versenyt mind tehetség, mind jellem
tekintetében a nemzeti szinház tagjaival, de minthogy az akadémiának
nincsenek nőtagjai, ifjúság- és bájra nézve messze maradnak a nemzeti
szinház nőtagjaitól. Ez az egyetlen igazság az egész czikkben, a melyre
úgy látszik a czikkíró legkevésbbé gondolt.
De térjünk a czikk igen egyszerű, igen érthető alapeszméjére: _La bourse
ou la vie_. A Karátsonyi-pályadíjat azért nem szokták kiadni, a mikor
nem adják ki – fejtegeti a czikk, – mert a birálók magoknak vagy
czéhbeliöknek akarják kiadatni utólagos jutalmul; ily önző, irígy,
cselszövő cotteria uralkodik az akadémia I-ső osztályában. Ki kell
adnotok a dijat bármely rossz drámának, a pályázati szabályok ellenére
is, különben éltetökkel vagy ennél drágábbal, becsületetökkel fogtok
lakolni, mi mondjuk ezt, a _Pesti Napló_, a politikai és irodalmi morál
kiváltságos képviselői, mi, a kik pártatlanul egyszerre hirdetjük
Kossuth, Deák s Apponyi politikáját, mi, a kik részrehajlatlanul a
legellenkezőbb irányu birálatokat is kiadjuk, s reclamot csak saját
ügyefogyott dolgozótársaink érdekében ütünk. Azonban, úgy látszik, hogy
a _Pesti Napló_ nem tudja, hogy az I-ső osztálynak nemcsak drámai
pályadíjai vannak, hanem mások is, s nemcsak az I-ső osztályban vannak
pályadíjak, hanem a II-ik, III-ik osztályban is és azok sem adatnak ki
mindig, s ki nem adatva az akadémia tőkéjéhez csatoltatnak. Egyedül a
Karátsonyi-díj az, a melyről a szabályok máskép rendelkeznek, a mely ki
nem adatva, újra kitüzetik ugyanarra a czélra s ha ekkor sem adatik ki,
utólagos drámai jutalomra fordíttatik és ha ekkor sem találtatnék
jutalmazható drámai mű, csak ez esetben esik az osztály rendelkezése alá
a jutalom összege, a melyet a kitünő drámai művek fordíttatására vagy
dramaturgiai munkák iratására tartozik fordítani, a mint azt tette is
három izben: először, a midőn Arany Jánost bizta meg Aristophanes
fordításával, másodszor, a midőn Gregussal iratott egy munkát
Shakespeareről, harmadszor, a midőn Csikyt szólította fel
Plautus-fordítása bevégzésére s mindezzel bizonyára a magyar irodalom
gyarapításán munkált.
Miért vádolja hát a _Pesti Napló_ egyedül csak a Karátsonyi-pályázat
birálóit és minden alap nélkül a legerkölcstelenebb eljárással, miért
nem vádolja a többi biráló bizottságokat is, a melyek szintén nem mindég
adják ki a pályadíjt s azt az akadémia alaptőkéjéhez csatoltatják, hogy
kamatai akadémiai kiadványokra fordíttassanak? Miért nem támogatja
vádját némi bizonyítékkal, megczáfolni törekedve a biráló-bizottság
jelentéseinek érveit, ellenvetéseit, a melyeknél fogva a pályadíj ki nem
adását ajánlotta az akadémiának? De vajon akarva is tehette-e volna ezt?
Ismeri, olvasta-e a _Pesti Napló_ a leginkább szóba jött s meg nem
jutalmazott drámát? Hogyan lehet megtámadni egy birálatot, a midőn a
birálat tárgyát még nem ismerjük? Itélhet-e a közönség, a mely épen mint
a _Pesti Napló_, csak a birálatot ismeri s nem egyszersmind a birált
művet? Ily körülmények között ily súlyos vádat emelni, egyéb-e irodalmi
szószátyárságnál? A megtámadott birálók több joggal vádaskodhatnának,
jogosabban mondhatnák: ime a _Pesti Napló_ dolgozótársai között három
drámaíró van: Kaas Ivor, Acsády Ignácz, Ábrányi Kornél, a kik elég rossz
drámákat írva, teljesen feljogosítva érezhetik magokat arra, hogy
jutalmat követeljenek, bosszút álljanak a multért s megfélemlítsék a
birálókat a jövőre nézve, de az ily beszéd is csak szószátyárság volna,
nem méltó valódi írókhoz.
Az irodalmi vitában okot okkal, fejtegetést fejtegetéssel kell szembe
állítani, nem pedig puszta vádat és rágalmat puszta váddal és
rágalommal. A mig a mellőzött pályamű ki nem nyomatik vagy szinpadra nem
kerül, addig nincs tárgya a vitának s csak szószátyárkodni lehet.
Mennyiben van igaza a biráló-bizottságnak és mennyiben nincs, mindaddig
nem dönthetni el. Csodálatos jelenség hirlapirodalmunkban, hogy az ily
viták mindig akkor keletkeznek, a mikor a közönségnek teljességgel nincs
módjában ítélni. Épen nem ellenezzük, sőt óhajtjuk, hogy a sajtó
ellenőrizze az akadémiát s birálja munkásságát, de mindenesetre értenie
kell a dologhoz s komoly szándékkal fognia hozzá. Azért azt tanácsoljuk
a _Pesti Napló_nak, ha komoly irodalmi közlönynek kiván tartatni, hogy
akkor álljon elő vádjával, a mikor a kérdéses mű kinyomatik, vagy
szinpadra kerül, kövesse nyomról-nyomra a birálatot s tegye tönkre, ha
tudja. Ekkor legalább némi bizonyítékkal támogathatja súlyos vádjait,
bár az esetben is, ha a birálók tévedése kiderülne, még nem következik,
hogy erkölcstelen indokok vezették volna őket.
Egy másik lap, a _Pesti Napló_ kisöcscse, a _Budapesti Hirlap_ is
megtámadja az akadémiát (103. sz. _Az akadémia és a magyar nemzetiség_),
de nem a Karátsonyi-pályadíj ki nem adása miatt, hanem azért, hogy nem
eléggé nemzeti, s majd semmi befolyása nincs a nemzeti műveltség
fejlesztésére. E lap semmit sem tud arról, hogy az akadémia a magyar
nyelvészet, történelem, Magyarország archæologiája és természetrajza
köréből mily nevezetes munkákat adott ki s e tudományok újabb fejlődése
mind az akadémiából indult ki. Úgy látszik, hogy nem is olvassa az
akadémia kiadványait, a mit azzal is tanusít, hogy czikkében legtöbbet
foglalkozik a _Budapesti Szemlé_vel, a mely nem akadémiai kiadvány s bár
az akadémia némi támogatásával jelen meg, de a mint borítékán rövid
programmjában olvasható, a czikkek irányáért és tartalmáért egyedül a
szerkesztőség felelős. S vajon mit hibáztat a _Budapesti Szemlé_ben.
Azt, hogy a külföld tudományos és irodalmi mozgalmaival is foglalkozik,
a mint programmjában kifejezte, a mely szerint mintegy közvetítő
törekszik lenni a külföldi és hazai irodalom között. Természetesen a
_Budapesti Hirlap_ ezt nem így adja elő, s úgy tüntet föl bennünket,
mintha hazai dolgokkal nem is foglalkoznánk. Elmondja, hogy Gudrunról és
a Percival-mondáról s tudja Isten minő német archæologiai (?) tárgyakról
egész czikksorozatokat közöltünk, de a húnmagyar mondákról mélyen
hallgatunk, Perz _Monumenta germanica_ját ismertettük, de Fejér György
_Codex diplomaticus_áról nem emlékeztünk meg. Az igaz, hogy a
Tristán-mondáról kiadtunk egy tanulmányt, de az is igaz, hogy a
magyarhún-mondát is több ízben fejtegettük. Azt sem tagadjuk, hogy a
Perz _Monumenta_it ismertettük, de ismertettük a _Monumenta hungaricá_t
is. Hogy Fejérről nem írtunk, az igaz, de hogy mindenről írjunk, a mi
ezelőtt évtizedekkel történt vagy a mi csak napjainkban is történik, már
csak azért sem lehető, mert nincs elég terünk, még ha elég írónk volna
is hozzá.
Azonban a _Budapesti Hirlap_ akaratja ellenére is kénytelen elismerni,
hogy hazai dolgokkal is foglalkozunk, mert nagy hűhóval emlegeti, hogy
azon örök törvénynél fogva, a melylyel a középszerüség a lángészt
gyülöli, a _Budapesti Szemle_ üldözi Kossuthot s történeti nagy alakját
kicsinyíteni meri. Ritkán olvashatni ily szolgalelkű ömlengést. Kossuth
egy nagy könyvet ad ki, olvasni, dicsőíteni szabad, de birálni tilos.
Kossuth birálja politikai viszonyainkat, de nekünk nem szabad birálni az
ő nyilatkozatait, Kossuth történeti nagy alak, de a történetíró csak
bámulatra van feljogosítva. Hogy Kossuth szónoki lángész és nagy izgató,
azt senki sem hozta kétségbe, de hogy nagy államférfiú volna, abban
sokan kétkednek. De volna még két akkora szónoki és államférfiúi
lángész, mint a minő nem az, a sajtó és a történelem soha sem mondhat le
a kritika jogáról bárki ellenében. Ha a _Budapesti Hirlap_ kárhoztatja
Kossuthról írt tanulmányainkat, tessék megczáfolni, kimutatni
alaptalanságukat, de ne támadja meg a kritika jogát, a sajtó
szabadságát. Bizonyára a _Budapesti Hirlap_ szerkesztője és dolgozó
társai sokkal csekélyebb tehetségü emberek, mint azok a bel- és külföldi
államférfiak és írók, a kiket naponként birálnak, de úgy látszik, hogy
egy csöpp kedvök sincs ez okból lemondani a kritika jogáról, legfeljebb
csak magoknak követelik a jogot és másoktól örömest megvonnák.
A főeszme egyébiránt, a mi a _Budapesti Hirlap_ czikkein átvonul az,
hogy az akadémia nem ismeri nemzeti hivatását. S miben helyezi azt a
czikkíró? Abban, hogy az akadémia első teendője volna classikusaink
olcsó kiadása, hogy azokat mindenki megszerezhesse, másodszor egy
colportage-üzlet czélszerű berendezése, hogy az olcsó könyvet mindenki
megkaphassa, bárhol lakik. Lám, mily Columbus-tojás a legfontosabb
fölfedezés is. Az akadémia már egy félszázad óta fennáll s ez még
senkinek sem jutott eszébe, a _Budapesti Hirlap_ már egy néhány év óta
virágzik s csak most találta fel a puskaport. Minden arra mutat, hogy a
_Budapesti Hirlap_ épen úgy nem érti az akadémia hivatását, mint nem
ismeri munkásságát. Úgy látszik azt sem tudja, hogy az akadémia a _Régi
magyar költők tára_ czím alatt már ezelőtt több évvel egy oly vállalatot
indított meg, a mely a középkori maradványokon kezdve a XVIII-ik
századig, irodalomtörténeti bevezetések és jegyzetek kiséretében,
magában fog foglalni minden magyar költőt; hogy az irodalomtörténeti
bizottság fölvette programmjába egy-egy kitünőbb régi vagy újabb író
kritikai kiadását is. Az igaz, arra nem gondolt, hogy Vörösmartyt,
Aranyt, Eötvöst az örökösöktől, Petőfit az Athenæumtól megvegye, mert
nem tudná jobban megfizetni és terjeszteni, mint a könyvárusok; arra
sem, hogy megbuktassa a Franklin-Társulat, Ráth, Aigner _A magyar nemzet
classikusai, Családi, Nemzeti_ és _Olcsó könyvtár_ czimü vállalatait, a
melyek elég olcsón nyujtják a magyar közönségnek a legnevezetesebb
magyar írók munkáit. Azt sem tervezi, hogy átvévén a _Budapesti
Hirlap_ot, azt jobb szerkesztésben és olcsóbb kiadásban juttassa minden
ember kezébe. A colportagenak is békét hagy, mert azt hiszi, hogy
nemcsak neki kell élni, hanem másoknak is.
A _Pesti Napló_ és a _Budapesti Hirlap_ gyakran hirdetik, hogy
Magyarországon a közszellem hanyatlik; nekünk úgy tetszik, hogy nem
annyira a közszellem hanyatlik, mint némely hirlapíró itélő tehetsége,
ha ugyan azelőtt is teljes erejében volt.


PULSZKY FERENCZ ÉS A KRITIKA.[40]
A mult év végén a _Harmonia_ kritikai lappá változván, Pulszkynak egy a
kritikáról írt czikkével kezdette meg új pályafutását. Kritikai lapjaink
rendesen azzal szoktak beköszönteni, hogy nincs magyar kritika, sőt nem
is volt s Hamlet szavait ismétlik:
Kizökkent az idő – oh kárhozat!
Hogy én születtem helyre tolni azt.
Pulszky is e themát fejtegeti és egész ifjú hévvel. Valóban ő az örök
ifjúság szerencséjével van megáldva; most is oly élénk, szikrázó
szellemű, szeles, meggondolatlan, mint ezelőtt negyven évvel. Könnyen
fölindul és könnyen itél; csak abból vehetni észre némi vénülését, hogy
igen dicséri a régi időt. Laudator temporis acti. Most is egész
lelkesüléssel emlegeti, hogy csak az ő ifjú korában, az _Athenaeum_
idejében volt kritika, a midőn Bajza, Vörösmarty és Toldy, a kritika
szövetséges nagymesterei, uralkodtak. Azóta nincs, először a politika
szorította háttérbe, azután a kritika is inkább hanyatlott, mint haladt
s bár most évenként több könyv jelen meg, mint azelőtt egy évtizedben,
mégis oda jutottunk, hogy kritikánk az irodalom újabb termékeit inkább
csak bejelenti, ismerteti, de behatóan nem foglalkozik vele, csak a
színműveket birálja terjedelmesebben, a bukott művek iránt különös
szívességet tanusítva. Momus, a kritika istene, nálunk kiejtette ostorát
elvénült kezeiből, csak időnként kapja azt föl a _Budapesti Szemle_, de
ez is nagyobbakat csattant, mint sujt.
Csodálkozunk, hogy Pulszky oly igazságtalan önmaga iránt, annyira
megfeledkezik saját érdemeiről, annyival inkább, mert ez, a mint
emlékiratai mutatják, épen nem tartozik hibái közé. Egészen feledi, hogy
az _Athenæum_ után is voltak kritikai lapjaink, a melyek nyomot hagytak
fejlődésünkben. Nehány évvel az _Athenæum_ megszünte után megindult a
_Szépirodalmi Szemle_ Erdélyi János szerkesztésében, maga köré gyűjtve a
jelesebb kritikusokat. Magának Pulszky Ferencznek is itt jelent meg
néhány birálata és ezek némely tévedések mellett is sokkal többet érnek,
mint azok, a melyeket most ír a _Harmoniá_ba. Az ötvenes években a
_Pesti Napló_ összpontosította a kritikai erőket, 1860-ban pedig Arany
János indította meg _Figyelő_jét, a mely épen oly rendszeres közlönye
volt kivált a szépirodalmi kritikának, mint az _Athenaeum_ és
_Szépirodalmi Szemle_. Hogy most nincs ily folyóiratunk, abban igaza van
Pulszkynak, de félünk, a _Harmonia_ sem fog ilyenné válni, az pedig épen
nem áll, hogy a behatóbb kritika teljesen hiányzanék irodalmunkban. Ha
összevesszük mind azon behatóbb birálatokat, a melyek évenként a lapok
tárczáiban és a folyóiratokban szétszórva megjelennek, mennyiségre jóval
fölulmulják az _Athenaeum_-korabelieket, sőt sokszor minőségre is
versenyeznek velök. E mellett most sokkal több irodalmi és
irodalomtörténeti nagyobb tanulmány jelen meg, mint irodalmunk bármely
korszakában.
Mindezzel nem akarjuk se szépíteni fogyatkozásainkat, se tagadni némely
vádak igazságát. Egyszerűen csak helyreigazítjuk Pulszky könnyed
itéletét, a kinek szokása, nem eléggé ismert vagy vizsgált részletekből
emelkedni általánosságra. Minden esetre rendszeresebb kritikára van
szükségünk, s nem a multhoz kell mérni teendőinket, hanem a jelen és
jövő követelményeihez. Nem a reclame, az írók és kiadók érdekében
szükséges a kritika, a mint Pulszky véli, hanem az irodalom és tudomány
fejlődése végett. A pajtáskodó cliqueket sem tartjuk oly nagy bajnak,
mint ő, csak emelkedjenek a cliquek elvi álláspontra s a személyek
rokonszenve eszmék cultusában lelje támaszát. Az annyira óhajtott
ostoros és sujtó kritikától sem rettenünk vissza, néha szükség is lehet
reá, de ez igen mellékes dolog, a fő a komoly, lelkiismeretes fejtegetés
és helyes módszer.
Azonban honnan szállotta meg Pulszkyt egyszerre ez az erős kritikai
szellem? Előttünk egy kissé gyanus s nem igen hiszünk benne. Azt
elhiszszük, hogy Pulszky örömest szemlélné, ha neki nem tetsző írók
ledorongoltatnának, de azt már kötve hiszszük, hogy örömet okozna neki,
ha kedvelt íróit vagy őt magát erősen birálgatnák. Ez különben
természetes, de az már nem természetes, hogy erős kritikát óhajtsunk s
ha az kedvünk ellen üt ki, türelmetlenkedjünk, antikritikának tartsunk
egy pár élczet, egy kis ferdítést s holmi gyanusítást. Pedig Pulszky
épen nem ment e gyöngeségtől. Mindig rossz néven vette a _Budapesti
Szemlé_től, ha benne oly czikkek jelentek meg, a melyek Kossuth munkáit
vagy pályáját birálni merték s rossz kedvének néha oly módon adott
kifejezést, a mely épen nem illett ily erős szellemű kritikushoz.
Példával szolgálunk. A mult év végén a _Budapesti Szemlé_ben Csengerynek
egy még 1850-ben írt jellemrajza jelent meg _Adalék Kossuth
jellemzéséhez_ czím alatt. Csengery néhány nagy és biztos vonással
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Birálatok, 1861-1903 - 16
  • Parts
  • Birálatok, 1861-1903 - 01
    Total number of words is 3839
    Total number of unique words is 1890
    29.5 of words are in the 2000 most common words
    40.6 of words are in the 5000 most common words
    47.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 02
    Total number of words is 4181
    Total number of unique words is 1845
    29.9 of words are in the 2000 most common words
    41.3 of words are in the 5000 most common words
    47.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 03
    Total number of words is 3825
    Total number of unique words is 1711
    27.8 of words are in the 2000 most common words
    38.9 of words are in the 5000 most common words
    44.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 04
    Total number of words is 3933
    Total number of unique words is 2054
    27.8 of words are in the 2000 most common words
    40.0 of words are in the 5000 most common words
    45.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 05
    Total number of words is 3950
    Total number of unique words is 2064
    26.3 of words are in the 2000 most common words
    38.0 of words are in the 5000 most common words
    43.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 06
    Total number of words is 4067
    Total number of unique words is 1981
    27.4 of words are in the 2000 most common words
    38.1 of words are in the 5000 most common words
    44.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 07
    Total number of words is 4091
    Total number of unique words is 2003
    28.2 of words are in the 2000 most common words
    40.5 of words are in the 5000 most common words
    47.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 08
    Total number of words is 3992
    Total number of unique words is 1924
    27.4 of words are in the 2000 most common words
    39.5 of words are in the 5000 most common words
    46.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 09
    Total number of words is 3907
    Total number of unique words is 1903
    26.8 of words are in the 2000 most common words
    38.1 of words are in the 5000 most common words
    44.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 10
    Total number of words is 4083
    Total number of unique words is 1992
    27.7 of words are in the 2000 most common words
    39.9 of words are in the 5000 most common words
    46.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 11
    Total number of words is 3987
    Total number of unique words is 1655
    29.1 of words are in the 2000 most common words
    41.1 of words are in the 5000 most common words
    46.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 12
    Total number of words is 4043
    Total number of unique words is 1926
    26.5 of words are in the 2000 most common words
    38.2 of words are in the 5000 most common words
    44.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 13
    Total number of words is 4006
    Total number of unique words is 1995
    27.2 of words are in the 2000 most common words
    39.5 of words are in the 5000 most common words
    45.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 14
    Total number of words is 3949
    Total number of unique words is 2070
    28.1 of words are in the 2000 most common words
    40.3 of words are in the 5000 most common words
    47.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 15
    Total number of words is 3980
    Total number of unique words is 1913
    26.5 of words are in the 2000 most common words
    37.2 of words are in the 5000 most common words
    43.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 16
    Total number of words is 4109
    Total number of unique words is 2067
    28.5 of words are in the 2000 most common words
    40.5 of words are in the 5000 most common words
    47.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 17
    Total number of words is 3931
    Total number of unique words is 1938
    24.7 of words are in the 2000 most common words
    35.9 of words are in the 5000 most common words
    41.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 18
    Total number of words is 3847
    Total number of unique words is 1866
    23.9 of words are in the 2000 most common words
    35.8 of words are in the 5000 most common words
    41.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 19
    Total number of words is 4037
    Total number of unique words is 1924
    26.4 of words are in the 2000 most common words
    36.7 of words are in the 5000 most common words
    43.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 20
    Total number of words is 4121
    Total number of unique words is 1999
    28.3 of words are in the 2000 most common words
    41.0 of words are in the 5000 most common words
    48.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 21
    Total number of words is 4084
    Total number of unique words is 1986
    28.2 of words are in the 2000 most common words
    39.8 of words are in the 5000 most common words
    46.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 22
    Total number of words is 3976
    Total number of unique words is 2019
    26.2 of words are in the 2000 most common words
    37.7 of words are in the 5000 most common words
    44.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 23
    Total number of words is 2578
    Total number of unique words is 1261
    29.4 of words are in the 2000 most common words
    39.4 of words are in the 5000 most common words
    44.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.