Birálatok, 1861-1903 - 13

Total number of words is 4006
Total number of unique words is 1995
27.2 of words are in the 2000 most common words
39.5 of words are in the 5000 most common words
45.7 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
mellőzhető, ha meg akartam volna felelni Szécsen gróf jogos
kivánságának.
Egy szóval én mint elnök, Szécsen gróf irányában csak azt a kötelességet
teljesítettem, a melylyel a társaság minden tagjának tartozom, mert
nincs jogom előleges censura alá vetni oly munkákat, melyeket a társaság
tagjai felolvasni vagy felolvastatni kivánnak. A titkár is csak
kötelességét teljesítette, midőn a szerző távollétében és megbizottja
hiányában felolvasta a felolvasásra szabályszerűen bejegyzett és
kitüzött munkát. Általában e tekintetben senkit sem érhet gáncs, csak a
«Fővárosi Lapok» szerkesztőjét, ki maga is a társaság tagja s ha valami
kifogása volt az elnök, vagy titkár eljárása ellen, a helyett, hogy a
maga helyén és idejében felszólalt volna, most utólagosan bölcselkedik,
teljesen valótlan tényekre támaszkodva.
Az sem való, hogy a társaság egyik legkitünőbb tagja Szécsen gróf
felolvasása után zárt ülést kért volna tőlem a politizáló felolvasások
meggátlása végett. A dologban csak annyi a való, hogy egy hónap mulva, a
novemberi ülés után, melyen Degré Alajos, részben Szécsen gróf ellen
polemizáló felolvasást tartott, a társaság két tagja arra
figyelmeztetett engem, hogy igen belé kezdünk merülni a politikába s én
mint elnök tegyek róla. Én erre megjegyeztem, hogy nem gyakorolhatok
előleges czenzurát, csak az ülés folyamán van jogom megakasztani az oly
felolvasást, mely egyenesen az alapszabályokba ütközik, vagy sérti az
ülés méltóságát. Itt nem volt az az eset. Különben is nehéz meghúzni a
határvonalt, hogy mennyiben lehet vagy nem lehet valamely irodalmi műnek
politikai színezete. A költő gyakran nem tisztán politikai költeményben
is elárulhatja politikai érzületét, majd minden irói jellemrajznak,
irodalomtörténeti dolgozatnak, többé-kevésbbé meg van a maga politikai
háttere s a történeti rajzok, melyek mint széppróza szintén társaságunk
körébe tartoznak, nagy részt épen a politikai küzdelmeket tárgyalják.
Azonban van bizonyos határ, melyen tulmennünk nem szabad, már
alapszabályaink szelleménél fogva is. Azért ez ügyet alkalomszerűleg a
társaság elébe terjesztem, hogy gondolkozzunk azon határvonalról, melyen
tul nem lépünk s melyet minden formaszerű határzár nélkül megőrizni
törekszünk. S csakugyan nem soká késett az alkalom. A deczemberi ülés
előtt egy tag elbeszélte nekem, hogy egy rajzon dolgozik a közelmultból,
melyet a januári ülésen szándékozik felolvasni. Tartalmából kivettem,
hogy az némely személyes vonatkozásai miatt is megfontolást érdemel.
Ezért a nyilvános ülés után következett zárt ülésben, hivatkozva két
tagnak velem közlött nyilatkozatára, hivatkozva magokra az
alapszabályokra, felhívtam a társaságot, hogy vitassa meg az irodalmi
művek politikai oldalát illető kérdést. A társaság tagjai nyugodtan és
behatólag vitatták meg a kérdést s oly szempontokat fejtettek ki, melyek
az alapszabályok határai közt teljesen biztosítják a felolvasók jogait.
Ennyit kivántam megjegyezni, szemben a «_Fővárosi Lapok_»-kal,
mindarról, a mi Szécsen gróf tanulmányának a Kisfaludy-társasággal való
kapcsolatát illeti. Azonban én e tanulmányt, mint a _Budapesti Szemle_
szerkesztője, ki is adtam, miért a _Budapesti Hirlap_ és _Pesti Napló_
hevesen megtámadták a folyóiratot, sőt magát az akadémiát is. Nem akarok
védekezni e támadások ellen, annyival inkább, mert magában a Szemlében
is polemia indult meg a tanulmány egyik pontjára nézve, s ha
szükségesnek látom, ott fogok bővebben nyilatkozni. De egy pár
megjegyzést itt sem nyomhatok el. Először is figyelmeztetem a
közönséget, hogy ha érdekli ez ügy, ne higyen a _Budapesti Hirlap-_ és
_Pesti Napló_-nak, hanem olvassa el magát a tanulmányt. Csukásy, Urváry
és b. Kaas Ivor urak igen tiszteletre méltó férfiak lehetnek, de hogy
valamely politikai vagy irodalmi ügy előadásában, bármely szempontból
itéljék is meg azt, némi tárgyilagossággal járnának el, azt még legjobb
barátjok sem foghatja reájok. Sőt megvagyok győződve, hogy a Szécsen
gróf tanulmányát egyikök sem olvasta el, csak úgy hallomás után
beszélnek róla, mert ha elolvassák, bizonyára mégsem mernek oly messzire
menni a ferdítésben.
Szécsen gróf tanulmányának különösen két pontját igyekeznek majdnem
hazafiui bűnné felfúni. Az egyik pont Metternichet, a másik Széchenyi
Istvánt illeti. De mit mond Szécsen Metternichről? Megjegyzi a többek
között, hogy Metternich nem tartozott azon osztrák államférfiak közé, a
kik a merev központosítás hivei voltak, sőt távol volt tőle minden
ellenszenv Magyarország és jogai ellen.
«1825-ben szólíttatott először Ferencz császár által, – folytatja – hogy
a magyar dolgokkal is közvetlenül és közelebbről foglalkozzék. A
törvényes állapotok visszaállítása, a törvényes út jövendőbeli megőrzése
mellett emelt szót. Ha nézetei egyes kérdésekben némelyeknek a
törvénytől eltérőknek látszanak, annak csak ott volt helye, hol az
esetleges törvényes kérdés fölött a magyar politikai körökben is eltérő
nézetek uralkodtak. A régi magyar alkotmány főbiztosítékai: az ujoncz-
és adómegszavazás és az országgyűlés rendes összehívása nem mellőztettek
többé, mióta 1825 óta Metternich herczeg szava a magyar ügyekben
döntőleg tekintetbe vétetni kezdett. E szellemben hatott az 1839–40-iki,
kezdetben oly viharos országgyűlés menetére is. Szerencsés befejezését,
kibékítő hatását neki köszönhetjük.»
E történeti tényből Szécsen gróf talán többet következtet, mint kellene;
Metternich politikáját a magyar reform-kérdésekre nézve alig érinti s
így bizonyos egyoldaluságba esik. Mindez vita s esetleg czáfolat tárgya
lehet, mint igen sok történeti kérdés, de azért tanulmányának megírása,
kiadása vajjon hazafiúi bűn-e és a kellő vizsgálat és czáfolat helyett
hirlapi szájaskodással elintézhető-e?
A mit Szécsen gróf Széchenyi Istvánról ír, szintén egészen más, mint a
hogy a lapok feltüntetik. Kegyelettel emlékezik meg a nagy férfiúról s
kiemelvén pályája körvonalait, a többek között így szól:
«Nagy kezdeményező és uttörő volt a nemzeti szellem ébresztésének és az
ország anyagi fejlődésének terén és a mit kezdeményezett, azt hazafias
odaadással, ritka erélylyel és szivóssággal szokta létesíteni. Tervei és
czéljai kivitelében oly diplomatiai ügyességet és tevékenységet tudott
kifejteni, a helyzetnek oly helyes felfogását és felhasználását, oly
beható emberismeretet, mint a milyen a nemzetközi viszonyok kezelésében
is ritkán leli párját. De ép, mert e képességét kiválóan egyes
gyakorlati feladatoknak szentelte, az általános politikai szempontokat
nem vette mindig kellő figyelembe. Ez értelemben nem volt államférfiú.
Senki sem érezte nála mélyebben, senki sem hirdette határozottabban és
őszintébben, mily szoros összeköttetésben állanak Magyarország érdekei
és létföltételei a dynastia jogainak sérthetetlenségével és a monarchia
államcsoportozatának elválaszthatatlanságával, de alig foglalatoskodott
azon kérdéssel, mikép lehessen és kelljen a nagyrészt általa felhivott
erők fejleményét az összeköttetés kellékeinek alaki és politikai
keretébe beilleszteni vagy azok következményeivel kiegyeztetni. Igaz,
hogy nyilvános életének legsikeresebb korszakában a monarchia vezérlő
hatalmi állásának biztossága alig vétetett kétségbe, és azért tisztán
elméletieknek tekintettek sok részről oly kérdések, melyek néhány rövid
év lefolyta után gyakorlatilag égetőkké váltak. Széchenyi István
népszerűsége és tekintélye a negyvenes évek küszöbén még nem volt
megingatva; de a tisztán politikai körök mind inkább más térre kezdettek
lépni, mint a melyet kezdeményezése a nemzetnek kijelölt. Erejének
minden irányban fejlesztését, öregbitését, nemesitését tekintette ő még
mindig első és leglényegesebb feladatának, míg számos előbbi tanítványai
mindinkább és kiválóan azoknak a modern elméletek szellemében politikai
érvényesítésére törekedtek. Itt keresendők csirái számos későbbi
ellentéteknek, melyek működésének utolsó éveit nagy mértékben
elkeserítették.»
Ime van-e ennek az az értelme, a melyet a «_Pesti Napló_» rá fog, hogy
«Széchenyi nemcsak nem volt legnagyobb, Metternich creaturája, Reviczky
mellett, de hiszen államférfiú sem volt, mert hiányzott neki (átkozott
germanismus) az európai látkör, melyet csak a diplomatia vett
haszonbérbe s ő nem ismerte a constellatiót, Metternich véleményét s
Poroszország törekvéseit.» Szécsen gróf minderről egy szót sem szól s
egészen mással indokolja itéletét. Épen nem mondja azt, hogy Széchenyi
nem volt államférfiú, csak politikájának bizonyos hiányát vitatja, s
csak e pontban, ez értelemben nem nevezi a szerinte is nagy
kezdeményezőt és úttörőt államférfiúnak. Kemény Zsigmond, Széchenyiről
írt híres essayében szintén érinti Széchenyi politikájának némely
árnyoldalait, bár más irányban. Igaza volt-e Keménynek, igaza van-e
Szécsennek, ez lehet vita és czáfolat tárgya, sőt előttem az is
bizonyosnak látszik, hogy ha Szécsen grófnak teljesen igaza volna is,
Széchenyi ez esetben is nagyobb államférfiú, mint az akkori ellenzék és
kormánypárt legkitünőbb képviselői; de vajon mindezt vizsgálni és róla
véleményt mondani, udvaronczi servilismus, hazafiúi bűn-e? Addig nem
lesz magyar történetírás, míg a nevezetes eseményeket és férfiakat
minden oldalról meg nem vizsgáljuk, biráljuk, még ha tévedni fogunk is,
mert rég megmondotta Lessing, hogy nem annyira az igazság a fő, hanem az
igazság keresése. Tulajdonkép csak így juthatunk el az igazsághoz. Még a
kegyelet sem ellensége a kritikának, sőt gyakran épen ösztönzője, csak
ne értsünk a kegyelet alatt hóbortos lelkesedést vagy ámító képmutatást.
De honnan ez a nagy kegyelet, melyet a _Pesti Napló_ tanusít Széchenyi
iránt? Urváry és Kaas urak politikája épen nem mutatja, hogy
Széchenyitől tanultak volna valamit vagy bármi tekintetben követnék.
Azonban, hogy szivök érezni kezdi a kegyelet becsét, az mindenesetre
örvendetes jelenség. Csak ápolják tovább is híven és terjesszék ki
Széchenyi mellett magára szegény Deák Ferenczre is, a kiről, úgy
látszik, egészen megfeledkeznek. Ha jól emlékszem, Deák Ferencz és
barátai emelték a Pesti Naplót egy nagy párt tekintélyes közlönyévé,
mely megpenditette, érlelte, védte az 1867. XII. törvényczikket. Midőn
Urváry és Kaas urak a hetvenes évek elején a Kemény Zsigmond örökségébe
léptek, szintén, mint Deák párthivei, ugyanazon elveknek voltak
szószólói és védői. Azonban, hogy s hogy nem, talán Urváry
figyelmetlensége vagy Kaas soknemű elfoglaltsága miatt, lassanként a
Deák politikai hagyománya ellen kezdett fordulni a _Pesti Napló_, sőt
meg kelle érnünk azt is, hogy Kossuth egész diadallal vonult be oda,
elfoglalta a Deák helyét s folyvást hirdeti, hogy a mit Deák tett, az
jogfeladás volt, a magyar államiság megtagadása, a magyar parlament nem
törvényhozás többé, csak régi megyegyűlés, sőt annál is csekélyebb
jogkörű, egy szóval Magyarország 1848 előtt magában is és Európa előtt
is sokkal függetlenebb volt, mint 1867 óta.
Ideje volna, hogy Urváry és Kaas urakat Deák iránti kegyeletök elvégre
felszólalásra bírja, hogy egy rövidke czikkben megmondják Kossuthnak:
«Uram, te 1849-ben összetiprott alkotmányt, beleolvasztást,
germanisatiót és teljes absolutismust hagytál magad után Magyarországon.
Mi éveken át szenvedtünk, tűrtünk, de nem gyáván, hanem méltóan
magunkhoz, küzdöttünk minden téren, a hol lehetett s Deák vezérlete
alatt lassanként kivivtuk alkotmányunkat s új fejlődésnek indítottunk
mindent a szellemi és anyagi téren egyaránt s most te előállasz nagy
páthoszszal és szidni, átkozni kezdesz bennünket, hogy miért nem vivtuk
ki azt, a mit te 1849-ben sem tudtál kivivni. Uram, mérsékeld egy kissé
magad, kivált olyakat ne beszélj, hogy Magyarország 1848 előtt
függetlenebb volt, mint 1867 óta, mert ez nemcsak hogy teljesen
valótlan, hanem, a mi még nagyobb baj, senki el nem hiszi
Magyarországon, a ki ismeri a multat és jelent.»
Meg vagyok győződve, hogy Urváry és Kaas urak mindezt meg fogják mondani
Kossuthnak, mert lehetetlen, hogy a kegyelet, mely szivökben megáradt,
csak Széchenyit illesse s nem egyszersmind Deákot is, egykori vezéröket.


JÓ KÖNYVEK A MAGYAR NÉP SZÁMÁRA.[36]
Újra hét szám jelent meg e füzetes vállalatból, melynek czélja jó és
olcsó könyveket juttatni a magyar nép kezébe és kiszorítani a
ponyvairodalmat. A czél minden esetre méltánylandó, azonban nem oly
könnyen elérhető, mint a vállalat kiadói és írói gondolják. A kik a
népnek akarnak írni, jól kell ismerniök gondolkozásmódját,
érzelemvilágát s behatóan tanulmányozniok azon irodalmi formát, melylyel
leginkább hatni reá. Úgy látszik, hogy e vállalat írói épen e kettővel
gondolnak legkevesebbet. Leereszkednek ugyan a néphez, jól-rosszul
utánozni igyekeznek nyelvét, szólásmódjait, de csakis a külsőségeknél
maradnak. A benső formára nem igen van gondjok, sőt azt látszanak hinni,
hogy a népnek épen az való, a miben a műveltebbek nem találhatnak
gyönyört, pedig az írói és költői művészet alapjában ugyanegy, akár a
népnek, akár a műveltebb közönségnek írunk, leginkább csak a tárgy
megválasztásában s a forma némely sajátságaiban van a különbség.
A vállalat nagyrészt elbeszélések és költői beszélyek gyűjteménye.
Általában erkölcsi vagy hazafias irányúak, de nem szólnak se a szívhez,
se a képzelethez. Különösen hiányzik bennök a jól szőtt kerek mese, mely
felkölti, fokozza és kielégíti az érdekeltséget. Példa reá mindjárt
Jókai _Puskás Kalári_ja, (11. sz.). A költő hangzatos sándor-versben
elég jól elbeszél egy székely mondát, de igen kevés benne a lelemény, a
monda hősnője pedig, a ki egymaga föltartóztat egy egész tatárcsapatot,
hetet közülök megöl, azután hazamegy, megmosdik, bedagaszt, bevet,
vacsorát készít az aratóknak, megmosogat, azután lefekszik és három fiút
szül, minden nyögés nélkül, se képzeletünket el nem hiteti, se szívünket
meg nem indítja, legföljebb csak mint curiosum hat reánk. Szathmáry
Károly _Varga János_a (12. sz.), a kit a természet megbélyegzett, oly
bajokba esik, a melyekbe arcza vörös foltja nélkül is könnyen bele
eshetett volna, azonban legnagyobb baj az, hogy se küzdelme, se
egyénisége nem igen érdekelheti az olvasót. Folyvást a véletlen sodorja
bajba, s nem saját lelkiereje, hanem szintén csak a véletlen segíti ki
belőle. E mellett inkább csak gondolva van s nem egyszersmind átérezve
az egész történet. Mayer Miksa _A lutri koldusa_ czím alatt (14. sz.) a
lutri mételyéből akarná kigyógyítani olvasóit. Kár, hogy Vámos András
uram története nehézkesen, rosszul van elbeszélve s inkább a morál szüli
benne a cselekvényt, mint a cselekvény a morált. Mayer helyesen
okoskodik, de rosszúl rajzol, tiszteletre méltó moralista, de gyönge
költő. Az események logikain folynak egymásból, de a hős csak
abstractio, szenvedélyének nincs természetes s költőileg érdekes
fejlődése s lelki állapota és az események között, melyek tönkre teszik,
csak külső kapcsolat van s nem egyszersmind belső.
Szathmáry és Mayer prózában írták elbeszélésöket, a többi mind verses
dolgozat. Rudnyánszky Gyulának _Az áruló guzsaly_ (15. sz.) czímű költői
elbeszélése nagyon bőbeszédű a leírásban és mellékeseményekben, de a
fődologban meglehetős hallgatag. Egy kaczér és kapaszkodó parasztlány
történetét beszéli el, a ki egész kisasszonynyá válik, válogat kérőiben
és vén leány marad. A morál itt is a cselekvényre van erőltetve s a
leány kedélyvilágának rajza egészen elhanyagolva. Aztán azt sem értjük
egészen, hogy a leány csak kaczér-e, a ki játszik a legényekkel, mint a
macska az egérrel, vagy inkább uraskodó, a ki körén kívül keres
vőlegényt. A két motivum nem tud egymásba olvadni s inkább az első van
hatással a cselekvényre. Egyszerű, de világos, és jól gondolt, erős
mesét kedvel a nép, minél kevesebb czifrasággal elbeszélve. S erre
törekednek legkevésbbé e vállalat írói. Reviczky Gyulának _Edelény a hű
szerető_ (9. sz.) czímű költői beszélyében sem találhatni jó mesét. Ez
egy rege akar lenni Szent László idejéből. Edelény, egy árva nemes fiú,
együtt nevekedik Ilonával, a király leányával; beleszeret, azonban Ilona
Zvojnimir horvát fejedelemhez megy férjhez. Magának Edelénynek kell őt
Zágrábba kísérnie; ott mulat egy darabig a horvát udvarban s midőn a
királyné egy este fölkéri, hogy énekeljen neki valamit, egy dalt énekel
a szerető szívek boldogságáról, aztán széttöri kobzát, elbúcsuzik tőle
azzal az óhajtással és igérettel, hogy szerelme sohasem teremjen
töviset, s ha baja lesz, reá mindig számíthat. Ekkor aztán visszamegy
László udvarába, a ki őt, mint a költő mondja, zsíros hivatalba teszi;
lassankint sebe begyógyul, mert meggondolja, a költő nem épen költői
kifejezése szerint, hogy az élet mégsem oly «komisz portéka». Azon
közben Zvojnimir meghal, a horvátok föllázadnak, sőt elfogják az özvegy
királynét. A hír első részének megörül Edelény, mert most már reménye
lehet az özvegy királyné keze megnyeréséhez, de a második rész
elbúsítja. Ő is László seregéhez csatlakozik, mely a királyné
kiszabadítására indúl, sőt megelőzve a sereget, mint álbörtönőr, a
királyné börtönébe lopódzik, hogy jó hirt vigyen neki s oltalmazza.
László serege legyőzi a horvátokat, néhány vitéz a királyné börtönébe
siet, hogy kiszabadítsa. Edelény az álbörtönőr, ott alszik a börtön
küszöbén, mert a mint a költő mondja, törődött volt az utazástól. A
berohanó vitézek azt hivén, hogy valóságos horvát börtönőr, megölik. A
szörnyű tévedés csakhamar kiderül. A haldokló Edelény bevallja titkolt
szerelmét a királynénak s meghal. A királyné sohasem megy férjhez;
Borsodmegyébe vonul s a falut és kastélyt, a holtig hű szerető emlékére,
Edelénynek nevezi el.
Íme az egész költői beszélynek alig van valami bonyodalma, inkább külső
események sorozata, mint küzdelem szülte fejlődés. Edelény semmit sem
hat Ilona királyné sorsára s a királyné is keveset az Edelényére, mert
Edelénynyel néma szerelme nélkül is könnyen megtörténhetett volna az, a
mi megtörtént, tudniillik véletlen meggyilkoltatása. Edelény az
álbörtönőr szerepét lovagiasságból vagy a király iránti hálából is
eljátszotta volna. Szerelme csak külső diszítmény, melyben alig hiszünk.
Ily sovány és érdektelen mesét csak az előadással lehetett volna
valamennyire érdekessé tenni, de Reviczky sehogy sem tudta eltalálni a
rege hangját, elbeszélése kellemtelen, verselése gyönge, népiessége
affectált.
Inczédi László _A kocsis és királyleány_ (10. sz.) czímű művében
bonyodalmasabb, kerekebb mesére törekszik, népmesei motivumokat dolgozva
föl. Azonban csodálkozunk, hogy a magyar népmeseköltészet kincstárában
nem talált egyebet, mint egy pár színes üvegdarabot. Van ott elég
gyémánt és arany is, mely megérdemli az aranyműves munkát. Inczédi
népmeséje nem elég érdekes, s nincs elég jól elbeszélve. Népmeséinkben a
paraszt-suhancz, a ki földi vagy tündérkirálylyá emelkedik, több és
érdekesebb kalandokat él át s több részvétet gerjeszt maga iránt. Aztán
a népmese kedveli az egyszerű, élénk, de keresetlen elbeszélést, a
kevésbbé festői, de annál plasztikaibb rajzot, a naiv nagyítást, a
derült humor szikráit, de minden erőlködés nélkül.
Mikszáth Kálmán nem elbeszéléssel kinálja meg a vállalat olvasóit, hanem
egy verses élterajzzal, Jókai életrajzával. Nem mondjuk, hogy e kétes
becsű műfaj nem való e vállalatba, sőt ha valahol, talán leginkább itt
van helyén, de az ilyen, mely tele léhasággal, hízelgéssel és
valótlansággal, bizonyára nem a nép kezébe adandó. Valóban meg nem
foghatjuk, hogy Mikszáth, a ki néhány sikerült rajzával méltán magára
vonta a közönség figyelmét, hogyan tudta ide alázni tollát. A mű így
kezdődik:
Világverő Mátyás dolgát halottátok;
Szent István jobb kezét még most is látjátok;
Szent László kardjának suhogása hallik
A felhőkben most is, a mikor baj van itt.
Sokat munkálkodtak, sokat igyekeztek,
Tartományokat és fényt, nevet szereztek!
Csötlöttek-botlottak ország jóvoltáért,
A dicsőségből egy parányi sugárért;
S bár hálával mondjuk, legyen nevök áldott,
Mégis más volt, a ki az egész világot
Meghódítá nekünk, még pedig vér nélkül
S nem sugarakat szór ránk a dicsőségből,
Hanem teli kézzel egy-egy fénylő napot
S emel a külföld is előttünk kalapot.
E szerint Magyarországnak, mióta áll, csak egy igazi nagy embere volt, s
ez Jókai Mór. Elhiszi-e ezt valaki Magyarországon? Bizonyára Mikszáth
sem hiszi el, a ki leírta. A léha kezdetnek megfelel a folytatás. A
gyermek Jókai nem fojtogat ugyan kígyót bölcsőjében, de egy
czigányasszony nagy dolgokat jósol felőle, a melyek természetesen mind
beteljesednek. Az ifjúról csak annyit tudunk meg, hogy félbehagyta az
ügyvédséget lágy szíve miatt s egyszerre csak nagy író lett belőle. Már
1848 előtt csak két nagy ember volt Magyarországon, bár fönnebb csak
egyről van szó, Kossuth és Jókai:
Úgy beszél az egyik, mint soha senki más,
És úgy ír a másik, hogy nagyszerű, csodás.
Aztán áttér Mikszáth Jókai nagy tetteire, melyek a következők: először
fölszabadítja a népet, megcsinálja a forradalmat; másodszor az
elnyomatás idejében föntartja a nemzeti szellemet, hirdetve a türelmet,
reményt és hazafiságot; harmadszor a király szíve hajolni kezdvén a
magyar nemzethez, Jókai kibékíti vele, reá veszi a száműzöttek
hazahívására; negyedszer legyőzi Gorovét a Terézvárosban; ötödször
látogatást tesz a királynénál, a ki Magyarország legnagyobb emberét a
legnagyobb tisztelettel fogadja, így szólván:
A legislegbelsőbb szobámba vezessék,
Hajoljon előtte az egész cselédség
S tisztelet okáért lábújhegyen járjon,
Semmin se látszhassék, hogy ő is jobbágyom.
Ne gondolja az olvasó, hogy tréfálunk; mindez benne van a verses
életrajzban; hanem az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy
Mikszáth itt-ott le is von valamit Jókai nagy érdemeiből. Hirdeti ugyan,
hogy Jókai az első volt az elsők között, a kik a népet fölszabadították,
de elismeri, hogy a forradalomnak mégis Kossuth volt legfőbb vezére; a
kiegyezéshez érve, egy szóval sem említi ugyan Deákot, nem mondja
világosan, hogy az Jókai műve, de sejteti, mert egyedül csak Jókaira
hallgat a király. Gorove legyőzését, a királynénál tett látogatást
roppant nagy dolgoknak kürtöli ugyan, de nem mondja, hogy egyiknek is,
másiknak is bármely csekély következése is lett volna.
Valóban, ha ez is jó könyv, úgy nem tudjuk, hogy mi a rossz. Minden
esetre a vállalat fontos s megérdemlené, hogy írói komolyabban vegyék,
szerkesztője pedig szigorúbb kritikát gyakoroljon.


BARTÓK ÚJABB KÖLTEMÉNYEI.[37]
Bartók Lajos nemcsak vigyorgó satyr, hanem sohajtozó, szerelmes pásztor
is. Ha hetenként egyszer kidühöngte magát, ha nyelvet öltögetett a
zsidókra, ha oly czímekkel illette Andrássyt, Tiszát, Trefortot,
melyeket leírni restelünk, s néhány frivol rajzzal áldozott jó kedvének
is, a hét többi napját szerelmi ömlengések között tölti szép nők
lábainál vagy a szabadba menekül, hogy bámulja a természet szépségeit s
elmélkedjék az emberi élet titkairól. Azonban őszintén megvalljuk, hogy
nekünk inkább tetszik benne a vigyorgó satyr, mint a szerelmes pásztor
és az álmodozó philosoph. Igaz ugyan, hogy humorában sok a vásottság,
hogy satyrai költeményeit olvasva, nem egyszer eszünkbe jutnak Arany e
szavai:
Van a modorban néha a mi bánt,
Mert jóllehet az érzés egyre megy,
A költő és czipész-inas nem egy.
De találhatni bennök sikerült élczet, találó vonást, természetes és
őszinte érzést is. Szerelmi lyrájáról és fellengős ódáiról mindezt
kevésbbé mondhatni el. A legtöbbször erőlködés és bágyadtság vonúl el
rajtok, s leginkább azok sikerülnek, melyek enyelgő vagy épen humoros
hangba csapnak át. Az igazi dal Bartóknak oly kevéssé eleme, mint az
igazi óda. Az egyszerű naiv érzés meleg ömledezése épen úgy hiányzik
szívében, mint az óda viharos szárnyalása. A dal neki inkább csak a
reflexio elméssége, az óda pedig üres, dagályos rhetorika. S a belső
mintegy összhangzik a külsővel. Mint dal- és ódaköltőnek a nyelv és
rhythmus sincs eléggé hatalmában; se szívünket, se fülünket nem tudja
megigézni.
Bartók ez újabb költeményei három szakaszra oszolnak. Az első szakasz
_Kárpáti emlékek_ czíme alatt felföldi élményeit foglalja magában. Úgy
látszik a felföld költője akar lenni és versenyezni Petőfivel, a ki az
alföld költője volt. De, a tehetséget nem is említve, nagy különbség van
köztök. Petőfi az alföldben szülőföldjét énekelte meg, Bartók csak mint
tourista üdvözli Tátrafüredet, a poprádi völgyet. Petőfi a természet fia
s mintegy az anyai kebelből szívja ihletét, Bartók egy fővárosi blasirt
gavallér, a ki szórakozni megy a bérczek közé s kaczérkodik a
természettel. Valóban e költeményekben több a czifra szó, mint az érzés
és gondolat. A költő gyakran elmondja, mily nagyszerű, fönséges a táj,
de nem tudja előnkbe rajzolni; ő maga sokat érezhet, de a mit elénkbe
tár, az vagy köznapi rhetorika, vagy érthetetlen szódagály. A tourista
könnyed élményei, minők: a _Koritniczai út_, a _Rózsamenedékház
Tátrafüreden_, vagy egy-egy szerelmi óra emléke, minők: _Jőj édes, Neved
a fenyőbe véstem_, még hagyján; ezek többé-kevésbbé élvezhetők, de ha
egészen a természetbe mélyed, s mint symbolumot kezdi magyarázni vagy
képeit szíve érzéseivel olvasztja össze, teljesen élvezhetetlenné válik.
Vegyük föl például _A bérczek a felhőkbe_ czímű költeményét és elemezzük
egy kissé.
Leírja, hogy a bérczek a felhőkbe nyúlnak s a felhők ráborulnak a
bérczekre, a felhő bércznek látszik, a bércz felhőnek. A bércz egy
kőrengeteg, nincs sziv óriási keblében:
S nincs semmi érzet, itt szülemlő
Csak vészes álomként a felhő.
S mi a felhő a bércznek, hogy mintegy hozzája forr, el nem hagyja, ha
összetépi is? Talán az öröklét szörnyű terhe vagy egy reá nehezedő átok?
kérdi a költő. A bércz azt feleli:
Az, átok ez rajtunk. Szerelmet
Jelent nekünk e barna felleg,
Azért nyerők a bosszus égtül,
Hogy ne legyünk gyötrelmek nélkül.
Minden teremtvény szenvedésre
Alkottaték s van egyszer vége;
Megtörni sziklát, mely nem érez,
Sebző szerelem fér kövéhez.
A szerelem felhő alakban
Ront minket, csak ő ronthatatlan,
Ha ma elüzzük, holnap ujra
Nyomasztva száll reánk borúja.
A melyre száll, sötét komorság
Lepi a bércz napfényes ormát,
S ha szenvedélyes könnye tör ki,
Barázdát vés sziklán s megörli.
Igy fürdeti arczunkat gyáva
Érzések éji záporába,
Majd villámokkal tép dühében
Míg összetörve lát a mélyben.
Villáma, zápora felhőnek
Szerelmi láng, szerelmi könnyek,
Halála mindennek, mi csak van
S tőlünk halálig válhatatlan.
Ki érti ezt? A sziklának nincs szíve s mégis szerelmi bánattal van
megátkozva, nem érez s mégis sebző szerelem fér hozzá. Vagy talán nem a
szikla szeret, hanem a sziklát szereti a felhő, s mert az nem akarja
szeretni őt, ez könnyeivel áztatja, villámával sujtja? Vagy talán a
felhő sem szeret és csak a szerelem bosszújának megszemélyesítése, a
kinek meg kell büntetni az érzéketlen sziklát? De akár így, akár úgy,
minek akar ez symboluma lenni? Úgy hiszszük maga Bartók sem tudja.
Ily követelő dagály és valaminek látszó érthetetlenség kiválóan jellemzi
a gyűjtemény _Képek és ódák_ czímű szakaszát. Általában új divatú
ódaíróink a dagály szárnyain emelkedve, az érthetetlenségbe vesznek. Egy
csoport nagy mondás, sok képtelen kép, néhány elrontott reminiscentia, a
fölkiáltások és megszólítások egész özöne, erőlködés az egekig és
kapaszkodás a semmibe, mintegy 10–15 versszakon át – és kész az óda. A
Petőfi-szobor leleplezése alkalmával számos ily ódát olvashattunk s
ilyen Bartóknak _Petőfi szobra előtt_ czímű ódája is. Ime hogyan kezdi:
Ez érczszobornak zendüljön meg ajka!
Olvadjon önzenéje lánghevében!
Mert méltó dalba őt ki foglalandja,
Hogy lelkesitve lelke is elégjen?
Szólj oh Petőfi, szólj szivek királya!
Szivünkből nézd nem dal, de könny fakad,
S dicsfényedet szemünk még most se’ látja
A vesztedért omló könnyek miatt.
Idézünk szellem! bár büvös hatalmad’
Fékezni nincs erőnk! de oh jelenj meg!
Csak hallja még hangját e nép a dalnak
Melylyel fölrázod és újjá teremted.
Dörögj a tyrtaeuszi hangszeren,
Mely ellenségünk várait lesujtja,
S mint Orpheusz, játsz’ rajta édesen.
Hogy dult hazánk virágozzék fel ujra.
E szerint magának a szobornak kell megszólalni s elolvadnia lánghevében,
mert csak ily lángoló lelkesedés méltó Petőfihez s erre ember nem képes,
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Birálatok, 1861-1903 - 14
  • Parts
  • Birálatok, 1861-1903 - 01
    Total number of words is 3839
    Total number of unique words is 1890
    29.5 of words are in the 2000 most common words
    40.6 of words are in the 5000 most common words
    47.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 02
    Total number of words is 4181
    Total number of unique words is 1845
    29.9 of words are in the 2000 most common words
    41.3 of words are in the 5000 most common words
    47.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 03
    Total number of words is 3825
    Total number of unique words is 1711
    27.8 of words are in the 2000 most common words
    38.9 of words are in the 5000 most common words
    44.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 04
    Total number of words is 3933
    Total number of unique words is 2054
    27.8 of words are in the 2000 most common words
    40.0 of words are in the 5000 most common words
    45.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 05
    Total number of words is 3950
    Total number of unique words is 2064
    26.3 of words are in the 2000 most common words
    38.0 of words are in the 5000 most common words
    43.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 06
    Total number of words is 4067
    Total number of unique words is 1981
    27.4 of words are in the 2000 most common words
    38.1 of words are in the 5000 most common words
    44.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 07
    Total number of words is 4091
    Total number of unique words is 2003
    28.2 of words are in the 2000 most common words
    40.5 of words are in the 5000 most common words
    47.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 08
    Total number of words is 3992
    Total number of unique words is 1924
    27.4 of words are in the 2000 most common words
    39.5 of words are in the 5000 most common words
    46.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 09
    Total number of words is 3907
    Total number of unique words is 1903
    26.8 of words are in the 2000 most common words
    38.1 of words are in the 5000 most common words
    44.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 10
    Total number of words is 4083
    Total number of unique words is 1992
    27.7 of words are in the 2000 most common words
    39.9 of words are in the 5000 most common words
    46.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 11
    Total number of words is 3987
    Total number of unique words is 1655
    29.1 of words are in the 2000 most common words
    41.1 of words are in the 5000 most common words
    46.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 12
    Total number of words is 4043
    Total number of unique words is 1926
    26.5 of words are in the 2000 most common words
    38.2 of words are in the 5000 most common words
    44.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 13
    Total number of words is 4006
    Total number of unique words is 1995
    27.2 of words are in the 2000 most common words
    39.5 of words are in the 5000 most common words
    45.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 14
    Total number of words is 3949
    Total number of unique words is 2070
    28.1 of words are in the 2000 most common words
    40.3 of words are in the 5000 most common words
    47.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 15
    Total number of words is 3980
    Total number of unique words is 1913
    26.5 of words are in the 2000 most common words
    37.2 of words are in the 5000 most common words
    43.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 16
    Total number of words is 4109
    Total number of unique words is 2067
    28.5 of words are in the 2000 most common words
    40.5 of words are in the 5000 most common words
    47.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 17
    Total number of words is 3931
    Total number of unique words is 1938
    24.7 of words are in the 2000 most common words
    35.9 of words are in the 5000 most common words
    41.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 18
    Total number of words is 3847
    Total number of unique words is 1866
    23.9 of words are in the 2000 most common words
    35.8 of words are in the 5000 most common words
    41.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 19
    Total number of words is 4037
    Total number of unique words is 1924
    26.4 of words are in the 2000 most common words
    36.7 of words are in the 5000 most common words
    43.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 20
    Total number of words is 4121
    Total number of unique words is 1999
    28.3 of words are in the 2000 most common words
    41.0 of words are in the 5000 most common words
    48.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 21
    Total number of words is 4084
    Total number of unique words is 1986
    28.2 of words are in the 2000 most common words
    39.8 of words are in the 5000 most common words
    46.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 22
    Total number of words is 3976
    Total number of unique words is 2019
    26.2 of words are in the 2000 most common words
    37.7 of words are in the 5000 most common words
    44.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 23
    Total number of words is 2578
    Total number of unique words is 1261
    29.4 of words are in the 2000 most common words
    39.4 of words are in the 5000 most common words
    44.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.