Birálatok, 1861-1903 - 09

Total number of words is 3907
Total number of unique words is 1903
26.8 of words are in the 2000 most common words
38.1 of words are in the 5000 most common words
44.3 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
Azonban a _Hon_nal az ellenzék sem volt megelégedve. Úgy tetszett neki,
hogy kissé igen sokat ád a jóból. Mérsékeltebb lapot alapított elébb a
Podmaniczky, majd a Szathmáry szerkesztése alatt, de siker nélkül. Ez
alatt Csernátony is megvált a _Hon_tól, mert nem dolgozhatott sokáig
szabadon a maga kezére a más felelőssége alatt. Egy új lapot alapított,
az _Ellenőr_t. A két ellenzéki lap nyájas volt ugyan egymáshoz a
közönség előtt, de négyszem közt annál kevésbbé szerették egymást. A
_Hon_ mindig több előfizetőt számlált, mint az _Ellenőr_; ez mindinkább
a párt hivatalos lapjává vált, amaz lassanként előcsapattá sülyedt, a
párt basi-bozuk vagy kozákcsoportjává, mely szabadon és rendetlenül
csatangol hol jobbra, hol balra. Jókai most a szélső baloldal, majd a
Deák-párt iránt mutatott nagyobb nyájasságot, mintsem kellett volna.
Egyszer épen ez utóbbival létre jövendő fusióra izgatott, Csernátony reá
ijesztett s Jókai visszavonult. Mikor nemrég Csernátony indított meg
hasonló mozgalmat, Jókai nem tudván, hogy áll a helyzet, ellenkezni
akart, de elvégre is kénytelen volt Csernátonyt követni. Csernátony
nehány év alatt szabályozta őszinteségét és dühét, beélte magát az
ellenzék tekervényes közjogi politikájába, s a hirlapirodalom terén sok
szerencsével volt képviselője és vezetője pártja taktikájának egész a
fusióig. Dühöt és mérsékeltséget, őszinteséget és képmutatást, önzést és
hazafiságot illő arányban vegyítve haladt előre pályáján. A régi dühvel
ostromolta a kormányt s a Deák-párt gyönge oldalát; a választások idején
s némely fordulatoknál fennen lobogtatta a közös ellenzéki zászlót s
kedvébe járt a szélső baloldalnak, de azután mindinkább háttérbe tolta
pártja közjogi programmját vagy enyhébben magyarázta. Érezte a haza
veszélyét, de egyszersmind azt is, hogy a pártja a régi alapon sokáig
fenn nem állhat. A fusio életkérdés volt pártjára nézve, de azt
egyszersmind a haza érdeke is sürgette. Pártja az eredeti Deák-párttal
óhajtott volna egyesülni, de az nem ment oly könnyen, azért Sennyeyvel
kezdett kaczérkodni. Végre megtörtént a fusio s Csernátony örvendett,
hogy Tisza személyes vágyainak s a haza érdekének egyszerre és egyaránt
szolgálatot tehetett.
Ha a régi ellenzék e két hírlapíróját összehasonlítjuk, csakhamar
kitünik a Csernátony politikai fensősége Jókai felett. Mindkettőnek
kevés szakismerete van a politikai tudományok bármelyik ágában, de
Csernátonynak több a politikai míveltsége és érzéke. Ha összegyűjtve
olvashatnók mindkettő czikkeit, láthatnók, mily messze maradnak az angol
vagy franczia hirlapírók hasonló gyűjteményeitől, hogy nem épen széles
tudománynyal s nagy írói művészettel szolgálták pártjok eszméit s
egyetlen specialis kérdést sem tudtak tisztázni. De Csernátonynak
szélesebb látóköre van, otthonosabb az általános politika mezején, érti
a helyzetet s tudja, hogy mit mikor kell írni. Jókai soha sincs eléggé
tájékozva s csak félig sejt a dologhoz, a midőn hozzá szól. Stil,
elmésség s általában irói tehetség tekintetében felülmulja Csernátonyt,
de ez ereje kevésbbé nyilatkozik politikai, mint más munkáiban. Mint
humorista megszokván a tréfás fogásokat, merész fordulatokat, a dolgok
és emberek furcsa ellentéteit, a gondolatmenet és logika politikai
czikkeiben is hasonlít a Tallérosy Zebulon-félékhez, csakhogy itt víg
akar lenni, ott pedig komoly. A Csernátony pathosza fagyos; hosszú
czikkei nem eszmétlenek, de unalmasak, azonban a rövidebbek nem egyszer
szellemesek s erős világot vetnek dolgokra és emberekre. Jókai
czikkeiben alig van eszme, de mulattatók; pathosza szinészies, mint a jó
szinész belemelegül s érezni látszik, a mit ír. Csernátonyban több a
komoly tartalom, de irói egyénisége nem szeretetreméltó, Jókain némi
léha színezet ömlik el, de szeretetreméltósággal párosul. Csernátonynak
van politikai bátorsága lefelé is s mer visszaéléseket leleplezni, ha
egyedül marad is; Jókai inkább felfelé bátor s a tört úton szeret
haladni. Mindkettő egy csoport fiatal hirlapírót nevelt a maga képére és
hasonlatosságára. Csernátony ebben szerencsétlenebb, mint Jókai.
Növendékei nagyrészt hűtlenek lettek hozzá, a szélső baloldalhoz
pártoltak s legelkeseredettebb ellenségei: ellenben a Jókaiéi hívek
maradtak, utánozzák és bámulják mesteröket, lakomákat rendeznek
tiszteletére, kortesei a választáskor s dicsőítik minden lapban, még
saját lapjában is. Csernátony eddig ment volt e rút szokástól, azonban
nemrég ő is eltűrte, hogy saját lapjában nagy embernek nevezzék.
Csernátonyt a szerkesztésben nem vezeti üzleti szempont s legfőbb
becsvágya, hogy féljenek tőle s hogy tényező lehessen miniszterek
buktatásában és emelésében. Jókai az üzletre is tekint, de nincs
valóságos politikai becsvágya, ő csak folyvást népszerű akar lenni,
politikai szerepével népszerűsítni regényeit s regényeivel népszerűsítni
politikai pályáját. Épen azért elemében van, ha résztvehet a
népgyűlésekben, körutakat tehet négy-öt választókerületben és
ünnepeltetheti magát.
Bizonyára Jókai jó hazafi és szereti hazáját, de még jobban a
népszerűséget. Ha Robespierreről méltán mondották, hogy a szabadság
rabszolgája, Jókairól is elmondhatni, hogy a népszerűség rabszolgája. Ez
nála ösztön és számítás egyszersmind, egyik a másikra visszahatva
annyira összeolvadt, hogy maga is alig tudja megkülönböztetni. Nem a
meggyőződés és elvek embere, hanem a benyomások és hangulatoké, de
mindig arrafelé hajlik, a merről a népszerűség szele fúj. A körülmények,
a helyzet pillanatnyi uralma alatt áll s nem tud ellene állani, hogy
közönsége kedvére ne beszéljen vagy írjon. Ha például a
képviselőválasztáskor meglát nehány józsefvárosi elégedetlen szatócsot,
nem restelli elkiáltani: legyen akár német kereskedelmünk, csakhogy
valóban legyen. A pillanat tapsáért kész megtagadni hűségét a
nemzetiséghez, nem érzi az ily nyilatkozat fontosságát, másnap már
elfelejti s másutt akár ellenkezőt mond. A magyar irodalmi és politikai
világ elkényeztetett gyermeke, a kinek sok szabad s a kitől alig vesznek
valamit rossz néven, habár e jóakarat nem épen megtisztelő. Midőn a mult
tavaszon születése ötvenedik napját nyilvánosan ünnepelte, beszédében
felemlíté, hogy nem szegődött el más nagyobb nemzet írójának, bár ott
aranyat talán többet talált volna s a t. Minden értelmes ember tudta,
hogy ha akart, sem lehetett volna német vagy franczia író, mert meglett
korban lehetetlen úgy elsajátítani egy idegen nyelvet, hogy rajta költői
műveket írhassunk. De ha igaza lett volna is, illik-e ez egy magyar író
szájába? Azonban senki se vette rossz néven: neki sok szabad. Másnap a
hirlapokban megköszönte megünnepeltetését s egyszersmind, mint az
uralkodók nagy öröm alkalmával, amnestiát adott mindazon írótársainak, a
kik neki keserűséget okoztak. Ezt sem vette rossz néven senki: neki sok
szabad.
Nem tudjuk, kiknek bocsátott meg Jókai: azoknak-e, a kik regényeiben
nagy hibákat találnak vagy a kik pálczát törnek politikai pályája
felett? Minden esetre, annyi előttünk bizonyosnak látszik, hogy őt
inkább a bocsánatkérés illeti meg, mint a kegyelemosztogatás, mert senki
sem szorul inkább a bocsánatra, mint az oly író, a ki irodalmi s
politikai munkásságától nem egyszer mintegy elszakítja a lelkiismeretet.


ELŐLEGES CENSURA AZ AKADÉMIÁBAN.[18]
A «Figyelő» 12-ik számában Brassai Sámuelnek «Rövid szemle egy pár
állítmány felett» czimü czikkében e sorokat olvashatni:
«Mult év oct. 18-án egy értekezés olvastaték fel az Akadémiában e czím
alatt: «A neo- és palaeologia ügyében.» Bírálatra kiadatván, egyik
bíráló, Ballagi Mór, jónak látta itéletét csakugyan értekezés alakjában
(Brassai és a nyelvujítás») közrebocsátani. Én arra, még megjelenése
előtt, a hirlapi tudósítások nyomán némi megjegyzéseket írtam és
óhajtottam felolvastatni az Akadémiában. Kívánatom nem teljesült,
minthogy a mi tudós társaságunkban saját tagjaival szemben nem csak
törvényesen utólagos, _hanem de facto előleges censura is van_, s én
Schiller tanácsára visszavettem czikkemet. Nem is szándékom sem egy, sem
más formában közölni, hanem bírálóm némely állítását – a tudomány és
cultura érdekében – nem hagyhatom szó nélkül.»
Teljesen valótlan állítás, hogy a m. t. akadémia tagjaival szemben, a
szabályok ellenére, de facto előleleges censurát gyakorol. Az akadémiai
tagok nem tartoznak értekezéseiket bemutatni előleges bírálat végett se
az osztályelnöknek, se az osztálytitkárnak, se pedig valamely
bizottságnak, csak a czímet jelentik be. Az sem való, hogy Brassai
kívánata nem teljesült volna, ha valóban fel akarja olvastatni Ballagi
értekezése ellen írt észrevételeit.
A dolog így történt. Brassai a mult év deczember 12-ről a következő
sorokat intézte hozzám: «Ha Ballagi csupán a czáfolatig ment volna,
talán hallgatnék. De minthogy egy falka hamis eszmét és állítást szőtt
bele, szükségesnek tartom a helyreigazítást, sziveskedjék azért
bejelenteni: «A kiforgatott és megfordított Brassai» czímű értekezésemet
és _tudósítani engemet, ha kifogása van ellene_.»
Nekem a czím ellen csakugyan volt kifogásom, s ha jól emlékszem, azt meg
is írtam Brassainak, de egyszersmind elküldöttem neki Ballagi
értekezésének kefelevonatát, hogy ezt vegye polemiája alapjául, ne pedig
a hirlapi tudósításokat. Ezalatt megérkezett Brassai értekezése, mely a
hirlapok hiányos és hibás tudósításai után indult. Visszaküldöttem az
értekezést és kértem Brassait, hogy javítsa ki az illető részeket;
értekezése a mostani alakjában nem illik se hozzá, se az akadémiához,
minthogy oly állításokat is igyekszik benne megczáfolni, a melyek nem
mondattak vagy másképen mondattak.
Brassai, levelemre, folyó év január 12-ről a következőkép válaszolt:
«Tökéletesen helyeslem, hogy az eredeti értekezést és nem a hirlapi
tudósításokat kellett volna alapul vennem feleletemben. De már a mit
megírtam, megírtam. Hanem kérem a következő epilogus felolvasását: A
feljebbiek megírása után jutott kezemhez Ballagi tisztelt barátom
értekezése másolata. Ebből látom és megvallom, hogy a hirlapi
tudósítások szavai után indulva, az értekezővel némely részletben
igazságtalanul bántam. Melyek ezek, miután a Ballagi bírálata jóban,
rosszban maga-magáért szól, részletezni szükségtelennek tartom és csak
általában kérek bocsánatot tőle azokért, a mikben igazságtalanul
korholtam. Fenntartom ellenben:
1. Azt, a mit bírálatában formaliter hibáztattam, tudniillik, hogy
részletes czáfolatokba ereszkedett.
2. Tiltakozásomat a neologismusban állított részvételem tárgyában.
3. Annak megczáfolását, a mit Ballagi a modern nyelvek valahai nyomorult
állapotáról állított.
4. Végre megczáfolását annak is, mintha a magyar nyelv is a neologusok
kora előtt hasonló nyomoruságban sínlett vagy parlagon hevert volna.
Mindezek következtében kijelentem, hogy értekezésem, illetőleg feleletem
kinyomatását nem kívánom, hanem igenis annyit, hogy a 2-ik, 3-ik és 4-ik
pontot tárgyazó részek az «Akadémiai Értesítő»-be felvétessenek és ez
szolgáljon a szabály szerint benyújtandó kivonat gyanánt. Egyébiránt
epilogusomnak csak úgy lesz értelme, ha a felolvasáskor semmi sem marad
ki a kéziratból. A mivel helytelenül vádoltam Ballagit, piruljanak
érette a tudósítók.»
Én ezt a módot sem helyeseltem, kissé komikainak találtam s megírtam
Brassainak, hogy legjobb lesz, ha értekezéséből egyszerűen kihagyja
mindazt, a mit hibás alapon írt. Brassai erre folyó év január 15-én a
következőkép válaszolt: «Miután leveleink keresztezték egymást, az egész
dolognak az a vége, hogy feleletemet _egészen visszavonom_. Tessék az
okát kedve és belátása szerint formulázni. Általános reflexio gyanánt
bátor vagyok nyilvánítani, hogy a tútorkodás nehéz kenyér s rend szerint
sem egyik, sem másik félnek nem válik emolumentumára.»
E tényekből világos először az, hogy én nem toltam véleményemet
Brassaira, hanem azt ő maga kérte ki, s én neki nem is hivatalosan
írtam, mint osztálytitkár, hanem mint olyan, a kit megtisztelt
bizodalmával; másodszor, hogy senki sem akadályozta értekezése
felolvastatását, hanem azt ő maga vonta vissza. Ha nekem azt írja, hogy
ne okoskodjam, hanem jelentsem be s olvassam vagy olvastassam fel
értekezését, én kérését kötelességem szerint teljesítettem volna.
Hogyan lehet ebből következtetni, hogy az akadémia saját tagjaival
szemben, a szabályok ellenére, de facto előleges censurát gyakorol, az
előttem megfoghatatlan. Ez okoskodást Brassai bizonyára nem abból a
«Logiká»-ból tanulta, a melyet maga írt s a melyet az akadémia
megjutalmazott.


A PETŐFI-TÁRSASÁG KÖZÜLÉSÉRŐL.[19]

I.
Legyen szabad nehány megjegyzést tennem a Petőfi-társaság közülésére.
Nem a társaság programmját akarom bírálni, sem alapszabályait; azt sem
vizsgálom: vajjon volt-e szükség e társaság alapítására, a midőn egy
hasonló czélú s nem minden érdem nélküli társaság már régóta fennáll.
Általában nem a társaság elleni elfogultságból vettem kezembe a tollat.
Úgy az irodalmi, mint más társaságokat nem annyira programmjukból kell
megitélni, mint inkább munkásságuk irányából és eredményeiből. A
Petőfi-társaságot is ez fogja igazolni vagy elitélni, nem pedig
fennhéjázó programmja és hirlapi reclamejai. A ki a viszonyokat
közelebbről ismeri, észrevehette ugyan, hogy a Petőfi-társaságot nehány
elégedetlen Kisfaludy-társasági tag és több, még elégedetlenebb
szépirodalmi író alapította, a kiket a Kisfaludy-társaság vagy nem
akart, vagy, tagjainak meghatározott száma miatt, mind eddig nem tudott
megválasztani. De mind ez nem változtat a dolog lényegén. E mozgalomból
minden esetre haszon háramlik az irodalomra. A Petőfi-társaság nyomósabb
és lelkiismeretesb munkássága vagy háttérbe szorítja a
Kisfaludy-társaságot, vagy külön feladatot oldva meg, mindketten
megállhatnak egymás mellett, vagy a legrosszabb esetben, ha tudniilik a
nagy hűhónak nagy kudarcz lesz a vége, be fogják látni az elégedetlen
írók, hogy oly bajokon, melyeknek részint a viszonyok, részint pedig
maguk az egyének okai, semmi nemű társaság nem segíthet s ennél fogva
szerényebbek lesznek követeléseikben a fennálló társaságok iránt.
Megjegyzéseim nem magát a társaságot illetik, hanem egyfelől Jókainak a
közülést megnyító elnöki beszédét, a mely egy pár burkolt, de azért
eléggé érthető s nagyon is alaptalan vádat foglal magában a
Kisfaludy-társaság és az akadémia I-ső osztálya ellen; másfelől
Kertbenynek és Pulszkynak ugyanott felolvasott értekezéseit Petőfiről, a
melyekben hibás adatok fordulnak elő.
Úgy hiszem, legkevésbbé a Petőfi-társaság van hivatva arra, hogy
Petőfiről hibás adatokat terjesszen. Lássuk azért először is ezeket.
Kertbeny értekezésének czíme: «Petőfi és budapesti barátai.» Kertbeny
helyesebben cselekszik, ha azt a hatást ismerteti, a melyet Petőfi az ő
nem eléggé sikerült fordításában is tett a német irodalomra, mint hogy
Petőfiről és barátairól ír. Őt Petőfi barátaihoz nem csatolta bensőbb
viszony, sőt magával Petőfivel is igen felületes ismeretsége volt.
Keveset írhat közvetlen tapasztalatból, a másoktól hallott vagy vett
adatokat pedig nem igen szokása kritikával feldolgozni. Mindjárt
értekezése elején összehasonlítja Petőfit azokkal a költőkkel, a kik
idegen nemzetiségbe olvadtak. Említi a magyar (helyesebben magyarországi
születésű) Lenaut, a ki életének csak 16-ik évében hallott tiszta
németséget, a franczia Chamissót, a ki 14 éves koráig nem tudott németül
s mégis oly őseredeti németséggel költöttek és írtak, hogy a legnémetebb
költők első sorában foglaltak helyet. «Ki tudná megfejteni – folytatja
Kertbeny – a költői ösztön rejtélyét, mely a bizonynyal szláv elődöktől
származó Petrovicsnak megadta azt a teremtő hatalmat, hogy mint Petőfi a
magyar költők között a legmagyarabb költő legyen.» Ebből az következik,
hogy Petőfi tót ajkú volt s oly módon lett magyar költővé, mint Chamisso
németté. Miudenki tudja, hogy Petőfi szülei tót eredetűek voltak, s maga
Kis-Kőrösön született ugyan, de másfél éves korától fogva Félegyházán
nőtt fel, e tiszta magyar községben; magyar volt anyanyelve, azok
gyermek- és ifjúkori benyomásai s épen nem hasonlíthatni őt Chamissóhoz.
Így abban nincs semmi rejtély, hogy oly kiválóan magyar költővé vált.
Gyermekkori körülményei, kóbor ifjúsága, a magyar politikai és irodalmi
szellem nemzetiesb fejlődése mindent megmagyaráznak, úgy hogy e
tekintetben alig különbözik Arany Jánostól, a kinek szülei nem voltak
szláv eredetűek. Kertbenynek általában nagy kedve telik abban, hogy
Petőfi költői fejlődését oly körülményeknek tulajdonítsa, a melyek
Petőfire semmit vagy igen keveset hatottak. A mult nyáron egy hosszú
czikkben azt fejtegette, hogy Lenaunak magyarországi emlékei, a magyar
életből vett halvány képei nagyban befolytak Petőfi költészetének
nemzetiesb fejlődésére. Mintha a magyar irodalom nemzeti fejlődése s a
magyar népköltészet semmi volna és Lenau beteges melancholiája, sőt
holmi Beck Károlyok ébresztették volna föl Petőfiben a nemzetiesb
költészet geniuszát.
Kertbeny semmi érdekest, jellemzőt nem tud mondani Petőfi barátairól, a
hol pedig mondana, az teljesen valótlan. «Csak Lisznyai tudott uralkodni
Petőfi felett – úgymond – mert ez iránt lekötelezettnek tartotta magát,
hanem azért nem egyszer ő vele is éreztette sarcasmusát. De Lisznyai, a
ki akkor a gazdag örökösök közé tartozott, egész a bálványzásig hódolt
Petőfinek, a ki egykorú volt vele s kiről büszkén hirdette, hogy ő
fedezte fel.» Lisznyai soha sem volt gazdag örökös. Kertbeny
összetéveszti a negyvenes éveket az ötvenesekkel, a mikor a már házas
Lisznyainak neje örökölt. Lisznyai tulajdonkép nem is volt barátja
Petőfinek, csak pajtása, s hogy uralkodott volna felette, azt senki sem
hiheti el, a ki e két férfiút csak távolról is ismerte. De miért lett
volna Petőfi lekötelezettje Lisznyainak? Talán azért a kis szivességért,
a melyet vele 1843-ban Pozsonyban tett? Ez oly nemű volt, a melyet egyik
juratus örömest megtesz a másikért. Petőfi nem volt ugyan juratus, hanem
a Záborszky irodájában másoló, de már az Athenaeumban figyelmet keltett
költeményeivel. Így Lisznyainak nem kellett őt felfedeznie, mert Bajza
már több ízben bemutatta a közönségnek. Petőfi 1843 jun. 1-én Pozsonyból
így ír Bajzának:… «Meg fog a Tekintetes úr bocsátani, hogy sorsom
panaszlásával untatom, de nekem senkim sincs a világon, senkim, a ki
előtt bizalommal nyithatnám meg keblemet. Itt küldök ismét néhány
verset, azon kérelmem ujjításával, hogy velök a legnagyobb szigorral
bánni méltóztassék… Lisznyaival közelebbről megismerkedtem. – Mind Teens
Vörösmarty urnak, mind a Tekintetes úrnak szives indulatába ajánlom
magamat.»[20] Nincs itt semmi nyoma sem Petőfi lekötelezettségének, sem
Lisznyai fölfedezésének.
Kertbeny értekezésének csak egy része jelenvén meg nyomtatásban, a másik
részre nem tehetem meg észrevételeimet. De azt olvasom a lapokból, hogy
Jókai az elnöki székből helyre igazította e másik résznek azt az
állítását, hogy Petőfi járatlan volt a német helyesírásban. Az elnöknek
valóban jó lesz megkettőzni éberségét, mert félő, hogy a Petőfi-társaság
csupa jó akaratú buzgalomból versben és prózában annyit fog ártani
Petőfi emlékének, a mennyi ellenséges indulattól is alig telhetnék.
A Kertbenyénél sokkal érdekesebb a Pulszky értekezése. Ő «Petőfi és a
kritika a negyvenes években» czím alatt értekezett. Azonban úgy látszik,
hogy a Petőfiről írt bírálatok közül e korból csak a magáét ismeri, a
melyet némi tájékozó bevezetéssel mutatott be a társaságnak.
Teljességgel nem becsméreljük e birálatot, a mely 1847-ben jelent meg
névtelenül a «Szépirodalmi Szemlé»-ben. Mindenesetre jeles bírálat, egy
pár találó vonásban emeli ki Petőfi fény- és árnyoldalait, bár nem
bocsátkozik szelleme behatóbb bonczolatába s nem érzi eléggé az ifjú
költő irodalomtörténeti fontosságát. Pulszky sok mérséklettel,
elfogulatlansággal igyekezett megitélni Petőfit s meglehetős objectiv
álláspontot foglalt el irányában. De a bevezetés, a melyet most
bírálatához írt, mind felfogás, mind adatok tekintetében tévedéseken
alapszik. Pulszky, úgy látszik, vagy nem tartotta a Petőfi-társaságot
érdemesnek arra, hogy egy kissé utána nézzen az adatoknak, vagy igen
bízott emlékezetében, pedig azt hiszem, hogy ifjúságában is politikai
benyomásai sokkal élénkebbek voltak az irodalmiaknál s azért az
utóbbiakat nem ártott volna egy kissé felfrissíteni az akkori irodalom
újabb áttekintésével.
Pulszky azon kezdi értekezését, hogy Petőfi sokáig küzdött, a míg
elismerték, neki nem jutott osztályrészül az, a mi Byronnak, a ki egy
szép reggel arra ébredt, hogy híres emberré vált. Szerinte a kritika
soká nem méltatta figyelemre, mélyen hallgatott, később élesen kelt ki
ellene, csak gyöngeségeit látta, fényoldalainak szemet hunyt. Az
irodalom magas köreiben épen agyonhallgatták. Két áramlat volt
észlelhető az olvasó közönségben. Az egyik csak a hibát látta Petőfiben,
a másik csak a szépséget. Beható bírálata azonban nem jelent meg. Gúnyos
megjegyzéseket lehetett olvasni az irodalmi lapokban egy részről,
dicsőítés hangzott más részről a kávéházakból. Ily körülmények között
szükségesnek látta Pulszky 1847-ben felszólalni s megbírálni Petőfi
költeményeit.
E rajz részben túlzott, részben valótlan. Alig van példa az
irodalom-történetben nemcsak nálunk, hanem külföldön is, hogy valaki oly
gyorsan kedvencz és elismert költővé váljék, a mint ez Petőfivel
történt. E tekintetben sokat hasonlít Byronhoz, a ki szintén oly hamar
lett híres ember, bár őt is megtámadta a skót szemle és sokkal
alaposabban, mint Petőfit Császár Ferencz. Petőfi iránt pályája kezdetén
az irodalom úgy nevezett magasabb körei sokkal nagyobb részvétet
tanusítottak, mint az alsóbbak. Mint tanuló lépett fel az
«Athenæum»-ban, mint vándor szinész szintén ide küldözgette verseit.
Szorgalmas dolgozó társa volt e folyóiratnak egész 1843 végéig, midőn az
megszünt. Bajza és Vörösmarty szivesen fogadták, kiadták költemenyeit,
buzdították, sőt anyagilag is segítették. Az 1844-ik évben, a midőn
Debreczenből Pestre jött, Vörösmarty ajánlatára adta ki a Nemzeti Kör
költemenyei első gyűjteményét. «János Vitéz»-nek, még megjelenése előtt,
Vörösmarty dicsérő nyilatkozata mintegy előkészítette a kedvező
fogadtatást. Igaz, hogy 1844-ben az «Irodalmi Őr» – ben költeményei első
gyűjteményét megtámadta Császár Ferencz, de 1846-ban ugyanez a lap
dicséri gyűjteménye második kötetét, mély érzésű, gazdag phantasiájú
költőnek nevezi, s a népiességben Vörösmarty és Czuczor mellett jelöl ki
számára helyet. 1845-ben b. Eötvös József szólalt föl mellette a «Pesti
Hirlap»-ban a legmagyarabb költőnek hirdetve s e szempontból óhajtva
megitéltetését. Igaz, hogy a «Honderű» folyvást üldözte, de a «Pesti
Hirlap» és «Pesti Divatlap» védték. Egy szóval Petőfi már a Pulszky
bírálata előtt is részesült gáncs- és méltánylatban egyaránt, sőt
emelygős dicsőítésben is mind a közönség, mind pedig az irodalom
részéről. Behatóbb bírálat nem jelent meg ugyan róla, de a Pulszkyé sem
volt az, s általánosságban azelőtt két évvel Eötvös sokkal helyesebben
itélt róla, mint Pulszky.
Azonban, mind ennél nagyobb tévedésbe esik Pulszky, a midőn a Petőfi
föllépte előtti költészetünket igyekszik jellemezni, s úgy tünteti föl
Petőfit, mint a ki mínden előzmény nélkül varázsolta költészetünket
nemzetivé, mint a ki előtt híre-hamva sem volt a magyar költészetben a
nemzeti rhythmusnak és szellemnek, s nem csak Toldyt, hanem Vörösmartyt
és Bajzát is úgy mutatja be, mint Petőfi irodalmi ellenfeleit.
De ez bővebb megvilágítást érdemel, s azért egyebekkel együtt a jövő
számra halasztom.

II.
Pulszky megfeledkezni látszik arról, hogy költészetünk, a Kisfaludy
Károly idejében, az Aurora-körrel egy új korszakot kezd meg, a mely a
művészit a nemzetivel mind inkább összeolvasztani törekszik s a mely
iránynak aztán a lyrában Petőfi a legerőteljesb s legeredetibb
kifejezője. Költészetünk úgy nevezett népies mozgalma, a melynek élén
Petőfi, majd Arany állottak, csak folytatása költészetünk nemzetibb
átalakulásának, a melyet Kisfaludy Károly, különösen Vörösmarty
kezdeményeztek. Tulajdonkép egy korszak ez a fejlődés különböző
stadiumain. Egy és más pontban ellentétben vannak ugyan egymással, de
egymás kiegészítői.
Kisfaludy Károly szakított a klasszikai eszménynyel, s bár részben a
német romantika befolyása alatt állott, drámában, lyrában, elbeszélésben
új fejlődésnek indította a nép-nemzeti elemet, a mely soha sem veszett
ki egészen költészetünkből, de a melyet még a tehetségesebb költők sem
míveltek elég izléssel. Vörösmarty a költői gondolat szabadságát
hirdetve, a nép-nemzeti elem bajnokaként lépett föl. Költői nyelvünket a
megújított és régi nyelv alapján magyarosabbá és költőibbé varázsolta.
Epikai költeményeit hexameterekben írta ugyan, de mint nemzeti és
romantikus költő szólalt meg a klasszikai versformában s a klasszikai
iskolát saját külformája pánczélában verte meg. Azonban
«Tündérvölgyé»-ben áthajolt a régibb költészethez s megzendítette az
elhanyagolt nemzeti rhythmust is. Mint az akkori magyar közéletben, úgy
vegyülnek epikai költészetében a régi és új eszmék, formák egymással
küzdve; minden átalakulóban. Classzikai formák romantikus és nemzeti
tartalommal; hexameterek, a melyek semmit sem tudnak Olymp isteneiről s
Hadurról zengenek; classikai műgond jellemzetes vagy phantastikus
alakokkal; nyugat-európai lovagiság keleti ragyogásban; erős nemzeti
érzés, a mely a mult dicsőségével a jelen fájdalmát érezteti s a jövőre
lelkesít.
Vörösmarty epikai költeményeinek e főbb vonásait megtalálhatni drámai és
lyrai költeményeiben is. «Salamon» és «Bujdosók» történelmünk egyik
legháborgóbb korszakából emelkednek ki. «Csongor és Tünde»-ben egy
népmese mer betolakodni a nagyon is józan és minden naivság nélküli
magyar költészetbe. Balladáiban hol a történelemből, hol pedig a régi
magyar költészet hagyományaiból szedi tárgyait s egy-egy sovány
adatkából avagy csak névből egész mondát igyekszik kiszőni. Lyrai
epigrammjai nemcsak nemzeti tartalmúak, hanem történelmünk majd minden
nevezetesb eseményére írt emléksorok. Másnemű lyrai költeményeiben is a
besülyedt mult emlékét támasztja föl. Azonban mint lyrikus kevésbbé
használja a classikai versformákat; a német iskola által meghonosított
nyugat-európaiakhoz fordul, kivált balladáiban és szerelmi
költeményeiben. Mindazáltal itt is sokat különbözik a német iskolától.
Kerüli a német érzelmességet, férfiasb erélyben vagy phantastikus
álmadozásban nyilatkoznak érzelmei, sőt annyira fél az érzelmesség
örvényétől, hogy néha szivesebben merül az ábránd alaktalan ködképeibe,
vagy válik szónokiasan ragyogóvá. Az érzelmes nála, ha mélyebben érzett,
már hajlik a szenvedélyesség, a pathosz felé, de nem egyszer naivan
meghatott vagy humorosan dévaj. Több húr rezdül meg lantján és szivén,
mint kortársainál s örömest fordul a népköltészethez is. Vörösmartynál a
népi elem már úgy kezd megjelenni, mint a nemzeti költészet ifjító
forrása. A klasszikai és német iskola lenézte, megvetette ezt s ha hébe
korba hozzáfordult, csak curiosumkép tárgyalta, legfeljebb gúnyra
használta fel az ósdiak és izléstelenek ellen írt satyrában. Magánál
Csokonainál is leginkább az alsó vagy naiv komikumban nyilatkozik
erőteljesbben. Vitkovics néha eltalálja a hangot, de nincs sem elég
kedélye, sem elég phantasiája. Kisfaludy Károlynál többé-kevésbbé a
német érzelmesség öltözik magyar népdal formába, vagy ha nem, naivitása
ritkán önkénytes. E mellett mind kettő inkább csak népdalokat ír.
Vörösmarty is írt népdalokat, de a népi elemet egyszersmind fejleszteni
is törekedett. Balladáit nem innen fejlesztette ugyan, de innen humoros
genreképeit s néhány lyrai költeményét, mint «Párja nincs», «Váró ifjú»,
a melyek többek egyszerű népdaloknál s a magyar és művészi lyra felé
törnek utat. Később nem ír népdalt, de használja formáit s kivált
szerelmi és humoros lyrája nem egyszer táplálkozik a népköltészetből.
Epikai költeményeire sem volt hatás nélkül ez elem. Már a monda és
hagyomány iránti előszeretetében is nyilatkozik némi népies elem, s csak
hamar a monda édes testvérét, a népmesét is felöleli. Nemcsak «Csongor
és Tünde» alapszik népmesén, hanem a «Tündérvölgy» is, melyben népi és
régies mintegy összeolvad. Mióta az idegen iskolák válaszfalat emeltek a
régi és újabb magyar költészet közé, Vörösmarty volt az első, kit a
régibb költészet, kivált Zrinyi lelkesítni birt; mióta a classikai
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Birálatok, 1861-1903 - 10
  • Parts
  • Birálatok, 1861-1903 - 01
    Total number of words is 3839
    Total number of unique words is 1890
    29.5 of words are in the 2000 most common words
    40.6 of words are in the 5000 most common words
    47.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 02
    Total number of words is 4181
    Total number of unique words is 1845
    29.9 of words are in the 2000 most common words
    41.3 of words are in the 5000 most common words
    47.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 03
    Total number of words is 3825
    Total number of unique words is 1711
    27.8 of words are in the 2000 most common words
    38.9 of words are in the 5000 most common words
    44.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 04
    Total number of words is 3933
    Total number of unique words is 2054
    27.8 of words are in the 2000 most common words
    40.0 of words are in the 5000 most common words
    45.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 05
    Total number of words is 3950
    Total number of unique words is 2064
    26.3 of words are in the 2000 most common words
    38.0 of words are in the 5000 most common words
    43.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 06
    Total number of words is 4067
    Total number of unique words is 1981
    27.4 of words are in the 2000 most common words
    38.1 of words are in the 5000 most common words
    44.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 07
    Total number of words is 4091
    Total number of unique words is 2003
    28.2 of words are in the 2000 most common words
    40.5 of words are in the 5000 most common words
    47.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 08
    Total number of words is 3992
    Total number of unique words is 1924
    27.4 of words are in the 2000 most common words
    39.5 of words are in the 5000 most common words
    46.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 09
    Total number of words is 3907
    Total number of unique words is 1903
    26.8 of words are in the 2000 most common words
    38.1 of words are in the 5000 most common words
    44.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 10
    Total number of words is 4083
    Total number of unique words is 1992
    27.7 of words are in the 2000 most common words
    39.9 of words are in the 5000 most common words
    46.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 11
    Total number of words is 3987
    Total number of unique words is 1655
    29.1 of words are in the 2000 most common words
    41.1 of words are in the 5000 most common words
    46.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 12
    Total number of words is 4043
    Total number of unique words is 1926
    26.5 of words are in the 2000 most common words
    38.2 of words are in the 5000 most common words
    44.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 13
    Total number of words is 4006
    Total number of unique words is 1995
    27.2 of words are in the 2000 most common words
    39.5 of words are in the 5000 most common words
    45.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 14
    Total number of words is 3949
    Total number of unique words is 2070
    28.1 of words are in the 2000 most common words
    40.3 of words are in the 5000 most common words
    47.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 15
    Total number of words is 3980
    Total number of unique words is 1913
    26.5 of words are in the 2000 most common words
    37.2 of words are in the 5000 most common words
    43.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 16
    Total number of words is 4109
    Total number of unique words is 2067
    28.5 of words are in the 2000 most common words
    40.5 of words are in the 5000 most common words
    47.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 17
    Total number of words is 3931
    Total number of unique words is 1938
    24.7 of words are in the 2000 most common words
    35.9 of words are in the 5000 most common words
    41.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 18
    Total number of words is 3847
    Total number of unique words is 1866
    23.9 of words are in the 2000 most common words
    35.8 of words are in the 5000 most common words
    41.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 19
    Total number of words is 4037
    Total number of unique words is 1924
    26.4 of words are in the 2000 most common words
    36.7 of words are in the 5000 most common words
    43.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 20
    Total number of words is 4121
    Total number of unique words is 1999
    28.3 of words are in the 2000 most common words
    41.0 of words are in the 5000 most common words
    48.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 21
    Total number of words is 4084
    Total number of unique words is 1986
    28.2 of words are in the 2000 most common words
    39.8 of words are in the 5000 most common words
    46.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 22
    Total number of words is 3976
    Total number of unique words is 2019
    26.2 of words are in the 2000 most common words
    37.7 of words are in the 5000 most common words
    44.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Birálatok, 1861-1903 - 23
    Total number of words is 2578
    Total number of unique words is 1261
    29.4 of words are in the 2000 most common words
    39.4 of words are in the 5000 most common words
    44.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.