Bevezetés a filozófiába - 13

Total number of words is 3360
Total number of unique words is 1622
23.7 of words are in the 2000 most common words
33.6 of words are in the 5000 most common words
38.9 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
filozófia problémáival sokat és alaposan foglalkoztak. A nevelés
feladata, a házi nevelésé ép úgy, mint a nyilvános nevelésé, oly fontos,
az államra és az emberiségre nézve oly jelentőségteljes, hogy azok a
szempontok, melyekből iránya és útjai meghatároztatnak, nem lehetnek
elég magasak.
A nevelés célját végső sorban csak az etika és szociológia határozhatja
meg, amelyek az ember erkölcsi feladatait és az egyesnek az összességhez
való viszonyát kell hogy vizsgálják. Hogy azonban ez a cél elérhető
legyen, a nevelőnek gondosan vizsgálnia kell a gyermek lelkét, ezért
elegendő pszichológiai iskolázottságának is kell lennie. Az intenziv
filozófiai képzettség tehát mellőzhetetlen mindenkinek, aki a nyilvános
nevelő vagy tanító felelősségteljes hivatását vállalni akarja. Minden
esetre kielégítőbb mértékben kellene a tanítók ily filozófiai
előképzettségéről gondoskodni, ahogy az most történik.
A nevelő kiképzéséhez azonban a pedagógia filozófiai alapvetése még
egyáltalán nem elegendő. A tanítás technikáját ép úgy, mint minden más
technikát csak módszeres gyakorlással lehet elsajátítani s ennek
berendezésére a filozófiai képzés mellett főleg a praktikus iskolai
tapasztalat kell hogy irányadó legyen.
A pedagógia története azt tanítja, hogy egy-egy időszak szellemi iránya
meghatározza azokat az elveket is, melyek az ifjuság nevelésére
érvényesek. Így a XVIII. és XIX. század individualisztikus
pedagógiájával szemben, amelyben az egyén minden oldalú kiképzése
számított a nevelés közcéljának, ma teljes joggal kívánják a
_szociál-pedagógiát_, amely kezdettől fogva arra törekszik, hogy a
felnövekvő nemzedéket szociális szellemmel töltse be és a szociális
kötelezettség érzését mennél korábban és mennél intenzivebben plántálja
bele a növendékbe.
Ebből a filozófia és pedagógia egy eddig tekintetbe nem vett kapcsolata
származik.
A filozofiának nevezetesen szüksége van, hogy teljes hatásra juthasson,
a neveléstudomány folytonos támogatására. Az a világ- és élet-szemlélet,
melyet a filozófus kidolgozott, a felnőttekre, még ha követik is
gondolatmenetét és helyeslik eredményeit, nem teheti már azt az
átalakító hatást, melyet a filozófus vár és kíván. A megszokott
meggyőződések és etikai elvek rendszerint még magánál a filozófusnál is
nagyobb fontosságuak maradnak életére, mint a saját filozófiája. Csak ha
ez a filozófia a nyilvános nevelés alapjává tétetik, csak akkor válhatik
a benne kifejtett világ- és élet-szemlélet vérré és hússá s juthat így
praktikus fontosságra.
Az alkotó filozófus ezért gyakran hasonlít ahhoz a szántóvetőhöz, aki
olyan fákat ültet el, amelyeknek gyümölcseit már ő maga nem fogja látni.
Az eljövendő nemzedékek számára dolgozik, melyek magukba veszik és
feldolgozzák a gondolatait úgy hogy többé azt se tudják, ki gondolta ki
azokat az emberiség számára. A filozófus azonban szivesen beéri azzal a
halhatatlansággal, «amelyben a tett él és tovább halad, ha szerzőjének
neve elmarad is mögötte».


ÖSSZEFOGLALÁS.
Az egyes filozófiai problémák megbeszélésekor az előbbiekben ismételten
megjelöltük a gondolatok amaz útjait, amelyek a jelen tudományos
álláspontjának legjobban megfelelnek, azokat az eszmeirányokat, melyek
nézetünk szerint egyedül vezethetnek a kívánt célra. A figyelmes olvasó
bizonyára maga is észrevette, hogy mindezen megoldási kísérleteknek
bizonyos elvi nézetek szolgálnak alapjául. Most már ajánlatos volna
ezeket a nézeteket a végén világosan megállapítani és azt a feladatot
vezetni le belőle, amelyet a jelen filozófiájának a szerző nézete
szerint maga elé kellene állítani.
Az első és legáltalánosabb követelmény, melyet ma a filozófiával szemben
támasztanunk kellene, az, hogy empirikus és hogy tudományos legyen. Aki
ma _Hegel_ módjára a fogalmak egy rendszerét akarná konstruálni és a
tényeket ebbe beleerőszakolni, az bajosan számíthatna bárminemű
figyelemre. A filozófia épületének ma szilárd alapon kell állania, ha
azt várjuk, hogy valaki felüsse benne lakását. Hogy _Fechner_ szavát
variáljuk, az előbbi felülről való filozófia helyett _alulról való_
filozófiát kívánunk. Emellett azonban annak kell maradnia, amivé
_Descartes_ tenni akarta és _Kant_ tényleg tette: belülről való
filozófia, nem pedig, ahogy a materializmus akarja, kívülről való
filozófia. Lelki életünk közvetlenül bizonyos tényeit önállóan magukban
kell szemlélnünk. A jelenkor történeti és nevezetesen ethnográfiai
kutatásai feltárták olyan szellemi hatalmak hathatósságát, amelyek a
fiziológiai magyarázat számára örökre megközelíthetetlenek maradnak. Egy
nép közakarata, ahogy nyelvvé, szokássá és vallássá sűrűsödött, csakis
pszichológiailag érthető meg és kutatható ki. Összagyat sehol sem
találhatni, ellenben az összakarat a nagy hatások által, amelyeket az
egyes akaratra gyakorol, valóban létezőnek bizonyúlt.
A természettudományokból megtanultuk mindenekelőtt a tényeket
megállapítani. Épen ezért azonban óvakodnunk kellene attól, hogy lelki
életünk közvetlenül bizonyos tényeit mint valami másodlagosat,
mellékeset félretoljuk. Abban a magában véve helyes törekvésben, hogy
minden történés számára egyetlenegy magyarázó okot találjunk, nem szabad
annyira mennünk, hogy tökéletesen eltérő jelenség-csoportok sajátosságát
elhalványítsuk. Pszichikai és fizikai folyamatok összehasonlíthatatlanok
maradnak. Mindkettővel csak a történés tökéletesen üres és tartalmatlan
fogalma közös. Aki tehát azt állítja, hogy csak anyag van vagy csak
szellem, az kétségkívül erőszakot tesz a tények egy csoportjával és
mindenképen megszünt empirikusnak lenni.
Ezzel összefügg egy másik követelmény, amelyet a jelenkor hangosan
támaszt. Azt követeli, hogy a filozófia térjen vissza a nem filozofáló
öntudat felfogásához, vagyis az egészséges józan észhez.
Az egészséges józan észnek bizalma van az érzéki észrevételekhez és meg
van arról győződve, hogy amit látunk, hallunk és tapintunk, az valóban
megvan és akkor is megvan, ha senki sem veszi észre. Ugyanerre a
megismerésre jut azonban a filozófia is, miután évezredes gondolkodó
munka megvizsgálta megismerési organumainkat és keresztülment a
legradikálisabb kételyeken, valamint a legmélyebbre vágó kritikán is. A
filozófus számára is végül az érzéki észrevétel marad az igazság
legeredetibb és legutolsó forrása, amennyiben a fizikai történés jön
tekintetbe.
A pszichikai folyamatokat az egészséges józan ész mint valami egészen
sajátosat, minden fizikaitól különbözőt tekinti, anélkül azonban, hogy
kételkednék a kettőnek állandó és szoros kölcsönhatásában vagy
megütköznék rajta. Minden ember tudja, hogy az időjárás befolyással van
hangulatunkra és hogy az izgalomtól néha reszket a kezünk. Végül azonban
a filozófusnak is be kell ismernie, hogy ez a bölcsesség vége. Minden
fáradozás ellenére sem sikerült az olyan teljesen összehasonlíthatatlan
folyamatokat, amilyenek egyfelől az úgynevezett külső észrevételben,
másrészt saját öntudatunkban adva vannak, egy kalap alá hozni. A
filozófusnak is, ha nem akar a legnyilvánvalóbb és legbiztosabb tényeken
erőszakot tenni, a folyamatok két különböző csoportját kell érvényre
engednie. A pszichikai és fizikai folyamatok kölcsönhatását azonban,
amely oly sokáig megfoghatatlan valaminek tünt fel, fentebb láttuk, mint
a közvetlenül átélt okozatiságot, mint minden kauzalitás ősképét, mint
minden ítélet és megértés forrását.
Ha azonban a filozofálás eredménye a nem filozofáló öntudat felfogásához
való közeledésre vezet, azért a filozófus munkája semmikép sem volt
hiábavaló. Visszatérünk az egészséges józanészhez, de gazdagabban és
megfontoltabban, mint amilyenek voltunk, mielőtt tapasztalatunkat
taglalni kezdtük. Ahogy szemünk látóerejét távcsövekkel és
mikroszkópokkal erősítjük, az elemzés és kísérlet a pszichikai
mikroszkópok egy nemét szolgáltatta, melyek segítségével lelki
életünkben olyan folyamatokat fedeztünk fel, amelyek azelőtt
ismeretlenek és észrevétlenek maradtak. De ép úgy, mint ahogy az optikai
mikroszkóp nem tanított semmiféle új érzékkvalitások felfedezésére,
hanem mindig csak színeket és alakokat láttat, épúgy a pszichikai
mikroszkóp sem hozott napfényre új pszichikai elemeket, hanem csak módot
adott rá, hogy a meglévőket pontosabban differenciáljuk és hatásaikban
jobban kövessük. Ismeretünk határainak belátása továbbá semmiképen sem
kényszerít minket, ahogy azt az ismeret-kritikai idealizmus hiszi,
lemondásra a valónak minden megismeréséről, sőt inkább csak arra tanít,
hogy balgaság lehetetlenségre törekedni. Az elérhetőnek határain belül
azonban az emberi szellemnek megint bizalmat lehet nyernie saját
erejében és meggyőződhetik, hogy az ítéletek, melyeknek helyességét az
előre-megmondások bekövetkezése igazolja, csakugyan jelei egy
történésnek, amely tőlünk függetlenül megy végbe.
Épen ezért az egészséges józan ész, melyhez nézetünk szerint a
filozófiának vissza kell térnie, nem ugyanaz, ami ellen _Kant_ a
«Prolegomena» ismert helyén teljes joggal fölemelte szavát. Nem «a tömeg
ítéletére való hivatkozást értjük alatta, a fecsegést, amelyen a
filozófus elpirul, a népszerű élceskedő azonban diadalmaskodik és
nagyképüsködik». A problémák megbeszélésében megmutattuk, hogy nem
kerüljük a kimélyítést, hanem inkább minden erőnkből keressük. Örülünk
azonban, hogy épen ezen kimélyítés által túlhaladtuk a kételyt és a
túlmesszire vitt kritikát és ismét bizalmat meríthettünk érzékeink és
eszünk megismerő képességében. Az egészséges józan észhez való érett
visszatérésünkből mindenesetre filozófiánk érthetőbbé válását és ezzel
hatásának fokozódását várjuk. Nem hihetjük, hogy a világosság és mélység
a filozófiában összeférhetetlenek, ellenkezőleg, a kettőnek
egyesítésétől a filozófia újjászületését várjuk.
Empirikus és szigorúan tudományos jellem, valamint a visszatérés az
egészséges józan észhez azok a formális feltételek, melyeket a jelenkor
egy hathatós filozófia elé állít s állítani jogosult. Az egyes
problémákról való megbeszélésünk azonban tartalmilag is bizonyos közös
vonásokat mutat fel és pedig olyanokat, amelyekben a fejlődés menete,
amelyet a természet- és a szellemi tudományok a tizenkilencedik
században vettek, érvényesíti befolyását a filozófiai szemlélet módjára,
vagy legalább is érvényesítenie kellene szerző véleménye szerint.
Azok a szempontok, melyek a filozófia számára ezen befolyás által adva
vannak, hogy egész röviden kimondjuk, a fizikai történés genetikus, a
biológiai és szociális szemléleti módja.
A pszichológiára alkalmazva, e genetikus módszer arra tanít, hogy
kérdezzük az egyes pszichikai elemek eredetét és fejlődését. Nem elég
már nekünk, hogy elemzés útján kiderítsük, miből állanak a valódi lelki
életben egyedül adott komplexumok, azt is tudni akarjuk, hogyan és miből
állnak elő. Miután most már az önmegfigyelés által legkönnyebben
megközelíthető képzet-alkotást és gondolkodást elsőleges, az érzést és
akarást ellenben levezetett állapotokul tekintették, most mind szélesebb
körökben kezdik belátni, hogy a dolog valószínűleg fordítva áll. A
gyönyör és kín érzése és az azzal összekötött mozgásra való impulzusok
alighanem a kezdetei minden lelkiéletnek s minden látszat szerint csak
azután fejlődött ki ezekből az észrevevés és gondolkodás. A genetikus
módszer gyümölcse tehát az ujonnan keletkezett voluntarisztikus
pszichológia, amelynek, mint fentebb megjegyeztük, egyre több a híve.
Az ismeretelméletben arra tanít a genetikus szemléleti mód, hogy sem a
szenzualizmus, sem az intellektualizmus nem ad kielégítő magyarázatot az
ismeret keletkezésére. Csak a receptív érzéki észrevétel együtthatása a
formáló és tagoló elmetevékenységgel hoz létre olyan ítéleteket,
melyeket igaznak tartunk és melyek igazságukat a rájuk alapított
jóslások bekövetkezésével igazolják. Mindenekelőtt pedig megtanított a
genetikus ismeretelmélet az ítélő funkció keletkezésére és fundamentális
fontosságára, amely ítélőfunkcióban az általunk elnevezett fundamentális
appercepció fejt ki tevékenységet. Biológiai motívumokból keletkezve,
arra ösztönöz minket az érdek, hogy figyelmünket fordítsuk környezetünk
dolgaira. Amidőn ez történik, nem kerülhetjük el, hogy ezekre a
folyamatokra ne alkalmazzuk a fentebb megbeszélt fundamentális
appercepciót, melynél fogva minden történést a Dolog – Tevékenység –
Erőcentrum – Erőnyilvánulás sémájába hozunk.
Ezen genetikus szemléleti mód folyamán világosodik meg a nyelv
fontossága is a megismerésre és egyaránt meg leszünk óva attól, hogy ezt
a fontosságot túlmagasra vagy túlkevésre becsüljük.
Az esztétikában a genetikus szemlélet a funkciós gyönyörhöz vezet, mint
az esztétikai élvezés forrásához. A centrális, az intellektuális és az
emociónális funkciós gyönyör az esztétikai élvezet önálló forrásainak
bizonyultak, amelyek azonban azokra együtt hatnak. Mint az esztétikai
érzés legmagasabb formáját ezután a műalkotás alakjai iránti szeretet
egy nemét láttuk keletkezni, olyan szeretetet, amelyből a szépség egy új
fajtája sugárzik vissza a műtárgyra. Láttuk, mikép fejlődnek ki a
funkciós gyönyörből esztétikai ítéletek, melyekben a szubjektív tényező
mellett az objektiv is érvényre jut. A művészi alkotást genetikus
szemlélet útján mint játékot, mint szociális munkát és legmagasabb
tökéletességében mint szeretet-kérést ismertük fel.
Az etikában a genetikus módszer mostanáig több feladatot hozott
napvilágra, mint eredményt. A saját és mások cselekedetei morális
megítélésének eredetét előbb beható történeti és ethnológiai
kutatásoknak kell alaposan megvizsgálni, hogy empirikus alépítményt
hozzunk létre vagy az erkölcsi élet tényeinek és követelményeinek
megfelelő etikát állítsunk elő. Helyes és fontos problémák felállítása
azonban minden tudományra csaknem ép oly fontos, mint azok megoldása s
így a jelenkor követelményeinek megfelelő etika számára a genetikus
szemléleti mód sokat igérő kezdet.
A filozófiai diszciplinák legifjabbika, a szociológia kezdettől fogva
magáévá tette a genetikus módszert s ennek a körülménynek is köszönheti
erőteljes felvirágzását és boldogulását.
A genetikus módszerrel, mint fentebb megmutattuk, a legszorosabb
kapcsolatban van a biológiai szemléleti mód. Ez abból a meggyőződésből
indul ki, hogy az ember lelki élete az organikus élet-folyamattal a
legszorosabb kapcsolatban van és hogy e lelki élet immanens célja nem
más, mint az önfentartás és a tökéletesedés, vagyis az egyes élet
gazdagítása éppúgy, mint a faj életéé.
A leggyümölcsözőbb ennélfogva a biológiai szemlélet a pszichológiára
nézve. A lelki élet egész felfogását lényegesen átalakította.
Nevezetesen ebből a szempontból sokkal könnyebben sikerül az érzelmi- és
ösztön-élet sokféleségébe világosságot és rendet hozni és a jelenségeket
áttekinthetőbben csoportosítani. Azonban ismeret-funkcióink
tevékenysége, a fantázia és az érdek jelenségei is besoroztatnak az
életfolyamatok kapcsolatába s ezáltal roppant sokat nyernek világosság
és érthetőség dolgában.
Ha az ismeret-ösztönt úgy fogjuk fel, mint az általános önfentartási
ösztön részét, ez lényegesen megkönnyíti állásfoglalásunkat az
ismeret-kritika problémáival szemben. Nevezetesen ebből a szempontból az
ismeret-kritikai idealizmus, amely csak tudat-tartalmakat akar
elismerni, már biológiailag tarthatatlannak tűnik fel. Ha ugyanis ezt a
nézetet komolyan vesszük és a valóságos gondolkodásnak és cselekvésnek
alapjává tesszük, akkor ez csak ismeretszervünk szétrombolására, a
szellemi szétzüllésre vezetne. Egy megcáfolhatatlan és egyúttal
hihetetlen világnézet sohasem hathatja át egészen belsőnket s a benne
rejlő ellentmondás annak számára, aki komolyan veszi, idő mulva
elviselhetetlen lesz. A természetkutatók, akik ehhez a nézethez
csatlakoznak, többnyire beérik egy udvarias meghajlással, aztán nyomban
tovább mennek és úgy kutatnak, mintha a világ a tudattól függetlenül
állna fenn. _Rokitansky_ egyszer azt mondta és _Meynert_ vele mondja,
hogy nincs értelme feltételezni, hogy a világ az agyvelők eltávolítása
után még tovább is fennállana, mivel világképünk az agy műve. Mind a
ketten azt hiszik, hogy ezzel kifejezetten az idealizmushoz csatlakoznak
és teljesen elfelejtik, hogy mondásukban az agynak, amely pedig szintén
csak mint az én képzetem létezik, extramentális exisztenciát
tulajdonítanak.
Megmutattuk fentebb, hogy az idealizmus egyáltalán nem megcáfolhatatlan
és ehhez hozzátettük, hogy ez a nézet, biológiai szempontból nézve, az
ismeret-ösztön hipertrofiájának nevezhető, amelynek vissza kell
fejlődnie, hogy gondolkozó organumunk egészséges maradjon. Az ismeret
végső fokon az élet fentartásának és tökéletesedésének szolgálatában
áll. Meg kell találnunk a helyünket a világban, tudnunk kell, mivel
lássuk el magunkat a környezetünkben levő dolgok közül, mert különben
tönkre kell mennünk. Mennél gazdagabban alakul most már az életünk
tartalma, annál nehezebbek lesznek a feltételek, melyek között mi a
fokozott szükségleteket kielégíthetjük, annál nagyobb erőfeszítéseket
kell tennie a tudománynak, hogy az ismeretet és ezzel a természeten való
uralkodást kitágítsuk és megszilárdítsuk. A munkamegosztás elvével van
aztán indokolva, hogy a tudományos kutatást sok ember kizárólagos
élethivatásáva teszi és ezeknek a férfiaknak a számára bizonyára nem
lealázó és lealacsonyító érzés, ha azt mondják maguknak, hogy az igazság
kikutatásával az emberiség javán munkálkodnak.
Az esztétikában a biológiai szemléleti mód a funkciós szükségletre
vezetett. Az esztétikai élvezés gyakorolja a mindennapi életben
tevékenységre nem igen jutó lelki erőket és a mennyiben intellektuális
és emócionális funkciós szükségletünket kielégíti, gazdagabbá teszi
lelki életünket. Ha az ismeret arra van rendeltetve, hogy hatalmasabbá
tegyen minket, akkor a művészetnek magas feladata a boldogságunkat
gyarapítani. A művészek ezáltal valóságos jóltevőivé lesznek az
emberiségnek, sőt csak ők tesznek minket emberré a szó szoros
értelmében.
Az etikában arra tanít a biológiai szemléleti mód, hogy az
erkölcsiségben az emberek együttélésének feltételét lássuk. Nem egy
apriorisztikus «tedd meg»-ből és nem érzékfeletti hatalmaktól való
félelemből, hanem az emberek eredettől fogva szociális természetéből
keletkeznek a morális helyeslés és helytelenítés érzései, melyek aztán a
maguk részéről a vallási képzeteket és érzéseket megtisztítják és
fölfokozzák. Amidőn azonban az eredeti emberi nyájból egyre
erőteljesebben dolgozza ki magát az egyéniség, a személyiség, e
személyiség megőrzése szükségletté válik s a fejlődés folyamán erkölcsi
követelménnyé. Ezáltal az erkölcsi a szociális mellett maga individuális
fontosságot nyer, amennyiben a személyiség fentartása és kialakítása az
emberi méltóság követelményévé emelkedik. A társadalom fenntartása és az
emberi méltóság megőrzése így céljaivá válnak az erkölcsi fejlődésnek,
melyet csak a biológiai szemléleti mód bírt világosan napfényre hozni.
A biológiai szemléleti mód nem marad az egyes életére korlátozva, hanem
magában foglalja a faj életét is. Ez magától a harmadik követelményhez
vezet, melyet a filozófiai problémák tartalmi tárgyalására
felállítottunk. Ez a szociális gondolat, melyet a jelenkor filozófiája
nem utasíthat el magától.
A pszichológiában arról van szó, hogy tudatára jöjjünk annak és mindig
tudatában is maradjunk, hogy az egyes ember szellemi élete összes
fejlődési fázisaiban és minden elemében a szociális környezettől, a
miliőtől van meghatározva s ennek befolyása alatt áll. Beleszületve egy
szociális organizmusba, gyermekkorunktól fogva a társadalom formál és
mintáz minket. Autoritatív hatalommal tudományos, vallási, erkölcsi és
esztétikai meggyőződéseket olt belénk és többnyire úgy hat ránk, hogy
befolyását észre sem vesszük. Ezt a szociális tényezőt a jelenkor
pszichológiája még egyáltalán nem vette eléggé figyelembe s mindannak
feldolgozásától, amit e téren a néprajz, a nyelv-, vallás- és
erkölcstörténet napvilágra hozott, nagy haladás várható az emberi lelki
élet megismerésére.
Az ismeretelméletre nézve a szociális tényező figyelembe vétele különös
fontosságú. Kivált a vallási képzetek megszilárdulása e tényező nélkül
nem is érthető. Tévedés és igazság egyaránt az emberek összmunkájának
eredménye. Az önkényes ész, amely azt hiszi, egészen saját erejéből, az
eddig gondoltakra való tekintet nélkül, másokra való tekintet és mások
segítsége nélkül tudja a talányokat megoldani, a látszólag legeredetibb
gondolkodóknál is az időtől és a környezettől lényegesen befolyásoltnak
látszik. A jövőnek épp oly nehéz, mint érdemes feladata a szociális
tényezőt az emberi ismeret fejlődésében az emberi szellemi munka
évezredeiben nyomon követni és világosan megállapítani, mit örököltünk
szellemi tekintetben apáinktól és mit teszünk hozzá mi magunk.
Még az esztétikában is, ahol az egyéninek a legnagyobb a hatásköre,
szerepet játszik a szociális gondolat, amennyiben itt is a közönség, az
általános ízlés-irány, a kultúrállapot befolyással van a művészi
alkotásra éppúgy, mint az esztétikai élvezetre.
Alapvető fontosságú azonban a szociális szempont az etikában. Itt
minden, az eredet, a fejlődés, a célok annyira át vannak itatva
szociális gondolatokkal, hogy sokan az etikát csak az általános
szociológia egy részének tekintik. Ennek dacára itt még meggyökeresedett
előítéleteket kell legyőzni és még megfeszített munkára van szükség,
hogy általánossá lehessen tenni az erkölcsi követelmény szigorúan
szociális karakteréről való meggyőződést. Még az emberi méltóság
individuális kötelessége is hord magában szociális elemet, amennyiben az
egyén, amely a szociális kötöttségből az önálló személyiségig küzdötte
fel magát, nem szűnik meg tagja lenni egy szociális testnek és a
felszabadító harcban szerzett erőit nagy részben a szociális egész
szolgálatába kell állítania, ha máskülönben az oly nehezen kiküzdött
emberi méltóságot meg akarja tartani.
Ebből az okból a szociológia, amely a szociális élet törvényeinek
kikutatását teszi feladatává, nem nagyon messze időben a
szellemfilozófia alapjává kell hogy tétessék.
Ilyen elvektől hordozva és ilyen módszerekkel fölszerelve a filozófia
megint megtalálja a bátorságot, hogy régi feladatát, hogy világnézet-tan
legyen, újra munkába vegye. A sokféleségben az egységre ügyelni,
megtalálni minden dolog kapcsolatát, kezdettől fogva törekvése volt és
erre a célra most fokozódott ereje és belátása alapján újra különös
merészséggel törhet.
A szervetlen természet egységes és szoros összefüggését úgylátszik a
tizennyolcadik században élénkebben érezték, mint a miénkben. Ha _Kant_,
_Newton_ nagyszerű gondolatmenetétől egészen áthatva az ég
természetrajzáról szóló művében felkiált: «adjatok nekem anyagot,
világot építek nektek belőle», akkor ebben a szilárd meggyőződésben
mindig van valami fölemelő és nagy. Ha most már meggondoljuk, hogy az
égitestek keletkezéséről szóló elmélete még ma is érvényben van, akkor
felismerjük, hogy az egészre irányított tekintet az egyesnek a tényleges
alkatát sem el nem hanyagolja, sem félre nem ismeri.
Ha most már ma nekünk a spektrál-analízis fölfedezi az anyagokat,
melyekből a nap tömege áll, ha a kémia a legtöbb testnek nemcsak az
alkatrészeit, hanem belső felépítését is feltárta és konstitúciós
formuláival meghatározta a molekula elrendezkedését, ha végül a
biokémiai vizsgálatok mélyen belevilágítanak a mechanikai és chemiai
folyamatokba, amelyekből az organikus élet áll, akkor talán ideje volna
az eredményeknek egy természetfilozófiává való összefoglalásával a
természeti történés egységét és összefüggését általános tudatba hozni.
A módszereket, melyek az egyesnek kikutatásakor beváltak, erre
értékesíteni, ez az a feladat, mely a jövő metafizikája elé van állítva.
A metafizika tehát nincs örök időkre elintézve, hanem az a középpont
marad, amely felé a filozófia mindig újra törekszik s amely körül a
többi filozófiai diszciplinák csoportosulnak.
Természetesen a tudományos metafizika nem szabad, hogy teljesíthetetlent
követeljen tőlünk. Állításainak bevált módszerekből kell kiindulniok,
eredményük ellentmondás nélkül elgondolható és elképzelhető is kell hogy
legyen. Ebben az értelemben kíséreltem meg, a tapasztalat terén bevált
ítélő funkció alkalmazása által az összes történést, a fizikait úgy,
mint a pszichikait mint egy hatalmas akarat erőnyilvánítását felfogni,
amely a törvényeket, melyek szerint a világtörténés végbemegy, megadta
és ezeket a törvényeket, mint a zsoltárköltő mondja, maga sem hágja át.
Az így felfogott isten-fogalom adja meg világnézetünknek a befejezést,
melyet tudatunk egysége megkíván. Postulátuma, nem mint _Kant_-nál a
praktikus, hanem a teoretikus észnek, amely a formát, amelyben minden
egyes történést a világon felfog és tulajdonává tesz, ezzel az
univerzumra, vagyis a világtörténés összességére alkalmazza. Az
istenfogalom itt bizonyos értelemben mint szubjektum van felfogva,
melynek predikátuma az összes világtörténés és ezzel egyidejüleg mint
szubsztancia, melynek lényege nem a nyugodt kihatásban, hanem mint
Leibnitz felfogta, szüntelen erőnyilvánításban áll. Itt minden fizikai
és pszichikai történést állandóan élő forrásul kell elgondolnunk és ezen
isteni akarat törvényeit kikutatni, feladata minden tudománynak. Az
egyszer adott törvénytől való eltérés természetesen
összeegyeztethetetlen volna az egyszer adott törvénnyel.
Talán sikerül ezen az úton a filozófiát a megtisztult vallással
összeegyeztetni s ezzel az egyest fölemelni «az általános
megszenteléshez, ahol a hatalmas akkordok szólnak». Mindenesetre mindig
minden filozófia célja kell hogy maradjon egy harmonikus világnézetet
felépíteni és azt, ami ingadozó jelenségben lebeg, tartós gondolatokkal
megszilárdítani.

You have read 1 text from Hungarian literature.
  • Parts
  • Bevezetés a filozófiába - 01
    Total number of words is 3680
    Total number of unique words is 1685
    24.0 of words are in the 2000 most common words
    34.9 of words are in the 5000 most common words
    41.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Bevezetés a filozófiába - 02
    Total number of words is 3624
    Total number of unique words is 1649
    23.2 of words are in the 2000 most common words
    32.1 of words are in the 5000 most common words
    37.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Bevezetés a filozófiába - 03
    Total number of words is 3671
    Total number of unique words is 1705
    23.7 of words are in the 2000 most common words
    33.6 of words are in the 5000 most common words
    39.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Bevezetés a filozófiába - 04
    Total number of words is 3757
    Total number of unique words is 1619
    24.9 of words are in the 2000 most common words
    35.3 of words are in the 5000 most common words
    40.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Bevezetés a filozófiába - 05
    Total number of words is 3709
    Total number of unique words is 1741
    23.7 of words are in the 2000 most common words
    32.5 of words are in the 5000 most common words
    38.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Bevezetés a filozófiába - 06
    Total number of words is 3757
    Total number of unique words is 1714
    23.5 of words are in the 2000 most common words
    33.4 of words are in the 5000 most common words
    38.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Bevezetés a filozófiába - 07
    Total number of words is 3693
    Total number of unique words is 1640
    23.4 of words are in the 2000 most common words
    34.2 of words are in the 5000 most common words
    39.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Bevezetés a filozófiába - 08
    Total number of words is 3678
    Total number of unique words is 1667
    24.0 of words are in the 2000 most common words
    34.1 of words are in the 5000 most common words
    40.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Bevezetés a filozófiába - 09
    Total number of words is 3704
    Total number of unique words is 1723
    22.7 of words are in the 2000 most common words
    34.0 of words are in the 5000 most common words
    39.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Bevezetés a filozófiába - 10
    Total number of words is 3777
    Total number of unique words is 1713
    24.4 of words are in the 2000 most common words
    33.9 of words are in the 5000 most common words
    40.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Bevezetés a filozófiába - 11
    Total number of words is 3707
    Total number of unique words is 1738
    23.1 of words are in the 2000 most common words
    32.6 of words are in the 5000 most common words
    39.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Bevezetés a filozófiába - 12
    Total number of words is 3751
    Total number of unique words is 1735
    23.8 of words are in the 2000 most common words
    32.8 of words are in the 5000 most common words
    38.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Bevezetés a filozófiába - 13
    Total number of words is 3360
    Total number of unique words is 1622
    23.7 of words are in the 2000 most common words
    33.6 of words are in the 5000 most common words
    38.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.