Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 16

Total number of words is 4290
Total number of unique words is 1607
34.0 of words are in the 2000 most common words
45.3 of words are in the 5000 most common words
52.1 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
A báróné. – Nézzétek, a Takáts is tánczolni akar! Lásd, Jacques, ez
neked soha se jutna eszedbe.
A báró. – Ne gondold azt. Egy öreg ember mindig szivesebben tánczol,
mint jajgat a köszvénytől.
Elza. – Megint a szán-motivum! Jön a lengyel zsidó!
A báró. – Még egy lengyel zsidó! Nem találjátok, hogy ez az opera
tulságosan népszerű és pórias?
A báróné. – Jacques, most ne beszélj egy kicsit, mert a zene itt igen
érdekfeszítő.
A báró. – Éppen azt akartam mondani, hogy hátra ülök, mert messziről a
zene sokkal élvezetesebb. (Hátra vonúl, felül a pamlagra s behunyja a
szemét.) Higyjétek el, így sokat nyer a zene. A képeket nem szabad
közelről nézni, és a zenét távolból kell hallgatni. (Elábrándozik, de
időközben a függöny legördül, s a páholyban megjelenik az első
látogató.)
Elza. – Papa, nem szabad megszökni!
A báró. – Mit képzelsz? Ha meghallgattam az operát, a balett elől csak
nem fogok elmenni?! (Egy úrhoz, a kit már tizszer mutattak be neki, de a
kiről nem tudja, hogy kicsoda:) Én rám rendkivül hat a zene, és mint
ideges ember elalszom tőle. A balett, ellenkezőleg, mindig felüdít, és
utána kivétel nélkül a legnyugodtabban alszom. (Kimegy a czukrászdába,
és csak egy negyedóra mulva tér vissza, mikor már a második felvonás
járja.)
A báróné. – Már azt hittem, hogy itt hagytál bennünket!
A báró. – Hát mért jöttem, ha nem a balettért? (A szinpadon csöndes jó
éjt kívánnak Mathisnak.) Hogyan? Még mindig énekelnek?
Elza. – Mindjárt vége lesz.
A báró. – Ha egy darab rossz, az még hagyján, de ha hosszú, ez
megengedhetetlen. És még most is ez a Takáts énekel?
Blanka. – Hát ki énekeljen, ha nem ő?
A báró. – Csak mondom, mert már nagyon elfáradhatott. Én legalább
elfáradtam, pedig a czukrászdában egy kicsit pihentem. De mindig mondtam
nektek, hogy az Operának kicsiny a személyzete, és az egyes művészeket
túlfárasztják. (Leül a pamlagra.)
Blanka. – De, papa, ez nem úgy van…
A báró. – Nem fogod tagadni, mert olvastam az én lapomban, hogy a
multkor már egy zenésznek kellett énekelnie, és szép sikert aratott. A
többi zenészeknek is énekelniök kellene, hogy felváltsák a fáradt
művészeket.
Elza (részvevőleg). – Nem gondolod, papuskám, hogy inkább a közönséget
kellene felváltani?
A báró. – Engem hiába csúfolsz; én csak azért húnyom le a szememet, mert
ilyenkor már bánt a világosság. (Mathis elalszik; a báró is.)
Elza. – Szegény papa! Mennyit kell szenvednie nem tudom melyik
ballerináért!
Blanka. – Talán több tisztelettel beszélhetnél az atyádról?!
Elza. – Még te beszélsz?! Te, a ki ide vonszoltad, szegényt?!
(A sötét háttérben váratlanul felharsan az álombeli kórus, mely Mathist
leszámolásra szólítja fel; a trombiták vadul dolgoznak és a nagy dob
mintha megveszekedett volna.)
A báró (felriad). – Mi az? Na hát ez már mégis gyalázat! Ez egy opera
legyen, ezzel a lármával! Mért nem ágyuznak mindjárt? És legalább
figyelmeztetnék az embereket előre!
Blanka. – Papuskám, légy egy kicsit csendesebb! A Boriska grófné már
folyton bennünket néz. És mindenki meglátja rajtad, hogy nem sokat jársz
az Operába.
A báró. – Hát bánom is én, ha meglátják rajtam, hogy nem sokat járok az
Operába!… Ha én egyebet se csináltam volna, csak folyton az Operában
lebzselek, akkor szépen néznénk ki!… te talán mint rongyos kis fiú
krajczáros ujságot árulnál az utczán, és én itt ülhetnék az Operában,
mint statiszta!… Ez egy opera?! A papot a czúgba ültetik, és engem a
műélvezetemben felágyúznak!
Elza. – Végre is a papának igaza van.
A báró (Blankához, Elzára mutatva). – Látod, ennek a gyereknek van zenei
érzéke. De ne nézegess mindig hátra, mert elvonod a figyelmemet a
zenéről. (Behunyja a szemét, hogy a világosság ne bántsa, és csak akkor
ébred fel, mikor a függöny legördült, s az egész közönség lelkesen hívja
Takátsot.)
Blanka. – Na biz ez nem sokat ér.
A báróné. – Ha egy kicsit vígabb volna, egészen elmenne.
Blanka. – Még víg is legyen ehhez a szöveghez?!
A báróné. – Úgy gondolom, ha például kiderülne, hogy a lengyel nem halt
meg, mert az egész csak álom volt, és Mathis örömében eljárná a
mazurkát.
Elza. – Hát igaz, hogy én a véleményemet nem hoztam készen a Rejtvényi
úr ujságjából, de nekem sok részlete tetszett.
A báró. – Engem örvendetesen lepett meg, hogy a második fele, onnan, a
hol a szinpad és a nézőtér elsötetedik, sokkal jobb és sokkal rövidebb,
mint az első fele. A végét már határozottan élveztem. Csak azt az egyet
nem értem ebben a darabban, még most se, a mikor már minden szerencsésen
végződött, hogy a papot mért ültették a czúgba?


XLV. BERZSENYITŐL PÉNZT KÉRNEK.
– Szín: a báró dolgozó-szobája. A báró íróasztala mellett ül s egy
ujságot tart a kezében. –
A báró (magában). – El kell olvasnom, mert olyan sokszor olvasták fel és
lármában, hogy utóljára már egy szót se értettem a megjegyzésektől.
Mindenesetre igen jól van írva; ez a fiatal egyén az öreg lakkczipőben
jelesül forgatja a tollat. Nincs nekem mindig igazam? Azt mondja az én
jó Elizem: »Ki legyen az az egyén a buffet-nél, a ki mindent megeszik?«
Én már akkor megmondtam: »Hagyd el; olyan éhesen néz ki, hogy nagyon
jeles írónak kell lennie.« És valóban beható czikket írt, melylyel meg
lehetek elégedve. (Leteszi binokliját és pápaszemet tesz föl.) »Estély
Berzsenyi bárónál«! A czím egyszerű, de én szeretem az egyszerűséget és
a betűk elég kövérek. És sajátságos, mily jó irálya van ezzel a
jelentéktelen alakkal! »A műszeretetéről ismeretes pénzfejedelem
vendégszerető palotájában« – ez oly sikerült kifejezés, melyet
személyesen se mondhattam volna jobban. »A nagy művész borongós lelkének
egész fenségét bele fektette vonójába…« – no, ezer forintért ezen nem
csodálkozom. Kár, hogy nem voltam a teremben, a mikor produkálta magát,
mert mégis érdekes, hogy egy hegedülésben mi legyen ezer forintért?
Őszintén sajnálom, hogy nem is láttam őt a pénzemért, de meglehet, hogy
az a kis fekete volt, a ki úgy tett, mintha ismerném, és a kit először
az egyik kölcsönzött inasnak gondoltam. »De az est fénypontját mégis…« –
ahá, itt jön a Blanka az ő zongorázásával! »A baronesz, kinek nagy stílü
előadását bármely világhírü zongorás megirigyelhetné, valósággal
fanatizálta a csupa előkelőségből álló, raffinált ízlésű közönséget.«
Ezért az egy mondatért megérdemelné a biráló, hogy megjutalmazzam őt
néhány pár lakk-czipővel. »Jelen voltak…« – itt egy kis hiba van, mert,
mint látom, a notabilitások közül a czímzetes püspök kimaradt,
szerencsére az érsek, bár lemondott, ki van nyomtatva. »Leányok:
Dontheöy Tecza és Dontheöy Bubu grófkisasszonyok, Trenchény Ili
baronesz, Várai Fejér Nandine, Piczu, Dalma és Nünüke, Honthy-Peéry
Duda, Beszterczey Alma és Sisi baroneszszek, Wynand-Focking Poppaea,
Hidegkuthy Angela és Didi, Vázay Huhu, Chermely Dada és Baba,
Wheöreösváry Alfa, Rezeda és Csuhajka, Hirschler Zelma és Polka,
Gabnaffy Tente és Pimpi, Zalán Gambetta, Szirtfoky Lala, Hopla és
Kuczkucz…« Azt hiszem, hogy ez a Kuczkucz az a kis lány a nevető szemmel
és kövér nyakkal, a ki úgy feltünt nekem. Kár. Az ilyen életrevaló kis
lánynak szinésznőnek kellene lennie egy bécsi szinháznál. »A fényes
társaság a késő éji órákig együtt maradt« – na, azt hiszem, hogy jól
mulattak! Én magam is jól mulattam volna; kár, hogy a vendégek közül a
legtöbbeket nem ismertem. De az az urlovas, a kit az én Elzám állított
elő, egy igen jó eszmét vetett fel. A _Halifax_ csakugyan a legjobb öreg
ló legyen kis távolságra; és ha eladó, miért ne szerezném meg? Erről jut
eszembe, hogy hol van az őrnagy? Utasítani kívánom őt, hogy a
_Halifax_ért menjen el húszezer forintig és az őrnagy ilyenkor nincsen
sehol! És még hozzá az én Sport-rovatomat sem találom meg az ujságomban.
(Az ujságot lapozgatja.) Ahá, itt van… no, tessék! »_Halifax_ kimúlt.«
Kár; elmentem volna érte húszezer forintig. Mégis jól van szerkesztve ez
az én ujságom; az őrnagy nincsen sehol, de az ujságomból értesülök, hogy
megtakarítottam húszezer forintot. Az bizonyos, hogy kis távolságra igen
jó ló volt; és ez okos, hogy nem az én színeimben múlik ki. A doktor
Vrillényi egészen megfelelően szerkeszti az én ujságomat; sokfélét
nyomtat ki ugyan, a miket nem fogok elolvasni, de mégis jó több czélra,
ha az embernek van egy saját lapja, melyet szivesen támogat… (Egy inas
jön.)
Az inas. – Méltóságos báró úr, a doktor Vrillényi úr van itt, és
kérdezi, hogy Méltóságod elfogadja-e?
A báró. – Jöhet. (Vrillényi belép.) Jó, hogy jön, kedves doktor. Éppen
most jegyeztem meg magamnak, hogy az ujsággal igen meg vagyok elégedve,
és ön helyes irányban szerkeszti a lapot. A betűk tisztán olvashatók, a
közlemények tárgyilagosak, a kihordók illedelmesen vannak öltözködve, és
annak a fiatal embernek, a ki a rossz lakkczipőben jött ide, olyan
irálya van, a mely engem Goethe számos munkáira emlékeztet.
Vrillényi. – Nagyon örülök, báró úr, hogy oly szerencsés voltam
megelégedését kinyerhetni. Annyival inkább, mert, sajnos, uj áldozatot
kell kérnem.
A báró. – Hogyan? (Arcza elsötétedik.)
Vrillényi. – Szerencsére mindössze tizezer forintról van szó. De erre
halaszthatatlanul szüksége van a lapnak.
A báró. – Szsz – szsz – szszsz!
Vrillényi. – A lap nem megy oly jól, mint joggal reméltük. A kilátásaink
rendkívül kedvezőek, de a kilátásainkat, fájdalom, nem lehet
eszkontálnunk. Hirdetésekben jelentékeny követeléseink vannak, de ezek
nem folynak be rendben; az az akczió pedig, a melyet közelébb
megkezdettünk, nagy mértékben fogja propagálni a lapot, de ez az akczó
költségekkel jár…
A báró. – Na, ön igen rosszkor jött, barátom. Nem képzeli, hogy milyen
rosszkor!
Vrillényi. – De, báró úr, tizezer forint, ez nem olyan nagy summa!… és
olyan tizezer forintról van szó, mely a kamatok kamatjával fog
megtérülni!… Végre is minden perczben megér a lap…
A báró. – Megér! Megér! Persze, hogy megér valamit! Hogyne érne meg
valamit! De ön nem képzeli, hogy milyen kevés most a pénz, ezt ön nem is
képzeli!
Vrillényi. – Én azt nagyon jól tudom, báró úr, hogy a viszonyok
nyomasztóak. Ha nem így volna, egy szót se szólnék, hanem magam tenném
bele a lapba ezt a tizezer forintot, a mely ilyen vállalatnál
csekélységnek mondható…
A báró. – Hogy ön ezt tudja? Nem tudja! Önnek erről fogalma sincs! Mit
tud ön? Ha önnek szüksége van egy rongyos ezer forintra, és ez
véletlenül nincsen, hát ez semmi. De ha az embernek szüksége van itt egy
félmillióra, ott háromnegyed millióra, és nincsen! Sehol sincsen!
Abszolúte sehol sincsen… ha az ember végre is nem akarja megtámadni a
megtakarított filléreit!… Mit tud ön erről? Önnek fogalma sincs arról,
hogy mi a gond. Én mondom önnek, hogy kétségbeejtően nincs pénz,
kétségbeejtően! Senkinek, sehol! A leggazdagabbnak mondott embereknek
leginkább nincsen! Ha önnek nincs pénze, baj ez? Nem. Majd egyszer lesz,
vagy nem lesz, önnek nem is kell. De ha nekem nincs pénzem, el fogja
képzelni, hogy ez sokkal komolyabb dolog! Lehet az, szabad az, hogy
nekem ne legyen pénzem?!
Vrillényi. – De a báró úrnál tizezer forint úgy sem numerál…
A báró. – Numerál vagy nem numerál, az mindegy. Tizezer forint mindig
tizezer forint marad. És éppen az a szomorú, hogy nem numerál! Nekem
harmadfél millió kellene, a mi nincsen, és ön még tizezer forintról
beszél nekem! Hogy képzeli ön ezt? Hisz ha csak tizezer forintot
kérnének tőlem! Miattam szivesen odaadnám ezt a tizezer forintot.
Boldogan odaadnám. Nemcsak a lapnak. Odaajándékoznám szivesen az ön kis
fiának. Mért ne ajándékoznék én az ön kis fiának tizezer forintot? De
tőlem nem tizezer forintot kérnek, hanem tizszer tizezret, százszor
tizezret! Hol vegyem? Mondja, kérem, hol vegyem? És hozzá ráadásul még
harmadfél milliót, a mit ki kell fizetnem az egyik zsebemből.
Vrillényi. – Igazán nem zaklatnám a báró urat, ha azt hinném, hogy ez a
tizezer forint elveszhet. De csak elhelyezésről van szó…
A báró. – Aztán a lap már nem olyan jó, mint volt. Azelőtt többször meg
voltam elégedve, de egy idő óta a lap mindig rosszabb és rosszabb. A
betűk túlságosan nagyok, a közlemények túlzottan tárgyilagosak, a
kihordók úgy öltözködnek, mintha lopnák a pénzt, és az a fiatal ember, a
ki nem tud írni, olyan öreg lakkczipőben jár, hogy az szégyen-gyalázat!
Hogyan akarja ön, hogy tekintélye legyen a lapnak ezzel a
lakk-czipővel?! Ezért nem akar senki se előfizetni, és a mit ön a lapra
költ, az kidobott pénz.
Vrillényi. – Bocsánat, báró úr, de éppen csak az imént…
A báró. – Éppen csak az imént az ön lapja egy igen nagy bosszúságot
szerzett nekem. Azt kell olvasnom benne, hogy egy _Halifax_ nevű ló
kimúlt. Majdnem kidobtam ezért a lóért húszezer forintot, és képes lett
volna az én színeimben menni be, miután megvásároltam! Ha az ön lapja
jól van szerkesztve, akkor ki kellett volna nyomtatni, hogy a ló kis
távolságra már nagyon öreg és be akar menni. Akkor ön nem hoz engem abba
a helyzetbe, hogy kidobjak egy lóért húszezer forintot, csak azért, hogy
kimúljon.
Vrillényi. – Pedig a mi a sport-rovatot illeti, legyen szabad
megjegyeznem, hogy sport-rovatunk, továbbá a társaságból közölt czikkek…
A báró. – Erről jobb nem beszélnünk. A mai czikkből is kimaradt a
czimzetes püspök. Hogy értsem ezt, hogy a czimzetes püspök kimaradjon az
én estélyemből? Az érsek ott legyen, a ki nem volt ott, és a czimzetes
püspök, a ki ott volt, kimaradjon? Micsoda munka ez? És hogyan értsem
azt, hogy, ha az érsek bejött a czikkbe, a mit nem kifogásolok, többen
nem jöttek be, a kik szintén meg voltak híva?!… Talán én tehetek róla,
hogy az a fiatal egyén mindig a buffetnél volt, és nem törődött
senkivel, legyenek bár ezek érsekek, zászlósurak, és legjobb barátaim?!…
Vrillényi. – Erről igazán nem tudok, és szigorú vizsgálatot fogok
indítani…
A báró. – Ön egy idő óta semmiről se tud és mindennek személyesen kell
utána néznem. Azt hiszi talán, hogy nekem semmi dolgom? Ön azt nem
képzeli, hogy mennyit kell nekem dolgoznom, éjjel úgy, mint nappal, hogy
a legszükségesebbet előteremtsem! Gondolja, hogy ingyen adják nekem az
ilyen estélyeket, a melyeket társadalmi állásom megkövetel? És ön másnap
tizezer forinttal jön nekem elő, a mi nincsen! A mikor én ki vagyok
merülve a dologtól, és nem tudom, hogy hol van a fejem? Nem csodálkozik
ön, hogy itt talál engem az én dolgozószobámban, gondoktól és munkától
görnyedve, most is, mint különben mindig?
Vrillényi. – Végtelenül sajnálom, báró úr, ha zavartam. Belátom, hogy
rosszúl választottam meg az időt…
A báró. – Nem az időt választotta meg rosszul, hanem az eszmét. Daczára
elfoglaltságomnak, szivesen társalogtam volna önnel a komolyabb
eszmékről, a miket meg kellene irni, de ön egy nagyon időszerűtlen
tárgygyal jön elő, a mi nincsen. Úgy nézek én ki, mint a ki szivesen
mond nemet? Én mindig örömmel hozok áldozatot, ha van, és a puszta
sajnálat egy kínos migrainembe kerül. A mint ön itt engem lát, én egy
igen beteg ember vagyok. Nekem elég, hogy valaki pénzről beszéljen, és
már rosszúl érzem magam. És mikor én ilyen beteg vagyok, ön a
legkínosabb ügyeket hozza nekem elő!
Vrillényi. – Várni fogok addig, míg egyszer jobb kedélyben találom a
báró urat. Egyelőre a magaméból fedezem a lap kiadásait, de nem mondok
le a reményről, hogy a báró úr később…
A báró. – Ne siessen, mert én egy igen beteg ember vagyok, és ha jobban
leszek, azonnal el kell utaznom, az egészségemet gondozni. Majd ha
visszajövök, alkalmilag talán szóba hozom, hogy mit kellene kigondolni
az ügyről.
Vrillényi. – Remélem, megbocsátja báró úr…
A báró. – Isten áldja meg. (Vrillényi el.) És aztán ne legyek beteg a
haragtól, a mikor látom, hogy ha esetlegesen egy jó anekdotával kezdi,
figyelmetlenségemben képes lettem volna odaadni a tizezer forintot!


XLVI. BERZSENYI KÖNYVET AKAR VENNI.
– Történik a Nádor-utczai palais-ban. Színhely: a pánczélszobába nyíló
nagy ülésterem. Középütt zöld posztóval letakart hosszú asztal és sok
karosszék. Az ablakokkal szemben lévő világos falon Berzsenyi báró
olajfestésű arczképe; a leghomályosabbik falnál hatalmas könyvszekrény.
A könyvszekrény üres. –
A báró (le s fel jár a teremben, s koronkint megáll a könyvszekrény
előtt.)
Arthur (az óriási lakáj, megjelenik az előszobába nyiló ajtónak a
küszöbén). – A bárókisasszony azonnal itt lesz.
A báró. – Jól van, Arthur. (A szolga el.) Ez az Arthur, a milyen jól van
a természettől kiállítva, kiindulási pontját képezhetné egy nemes
testőrségnek, és én nem értem, kinek volna nagyobb szüksége a mi
napjainkban testőrökre, mint egy pénzembernek, a ki… (Bejön Elza, utczai
ruhában, kalappal, keztyüsen.)
Elza (az előszobába nyíló ajtónál). – Mi az, papuskám?
A báró. – Ki akarsz menni a városba?
Elza. – Mért? Parancsolsz talán valamit?
A báró. – Mondd, mit szólsz ehhez a könyvszekrényhez?
Elza. – Hogy kerül hozzád ez a könyvszekrény?
A báró. – Nem fogod elhinni; én ezt örököltem.
Elza. – Hogyhogy?
A báró. – Sajátlag nem én örököltem, hanem az én manageremnek, az
őrnagynak a felesége, a ki egy nem tudom micsoda baronesz. Ez a szegény
nő éveken át türelmesen és bizalmasan várakozott egy vagyonra az ő
öröklési nagybácsijától. Az őrnagy egészen bizonyosra vette a
történetet, és te igen jól tudod, hogy mikor én kérdőre vontam: mi az,
hogy a lovak nem akarnak futni? – többször még velem is elkezdett
stenkerkedni, és én őt csak azért nem ütöttem pofon, mert mint rabiátus
embert, a ki katona volt, képesnek tartottam arra a szemtelenségre is,
hogy visszaüt. Ez onnan volt, mert az őrnagy mindig biztatta magát a
felesége örökségével. Az öröklési nagybácsi azonban alattomos fiú volt,
a ki igen nevetett magában, és titokban elköltötte az egész vagyonát,
úgy hogy mikor végre meghalt és gondolta magában, hogy: na, ezek nagyot
fognak nézni! – nem maradt utána semmi, csak ez a könyvszekrény. Most
már el fogod képzelni a szegény rászedett nőnek a kétségbeesését. Az
őrnagy elpanaszolta nekem az esetet, és kért, hogy legalább vegyem meg a
könyvszekrényt, mert minek nekik a könyvszekrény?! Erre én azt gondoltam
magamban: »Miért ne venném meg a könyvszekrényt?! Ha nem veszem meg, az
őrnagy a szomorú eset alkalmából előleget fog kérni, a mely esetleg
nagyobb összegű; és így legalább van a pénzemért egy könyvszekrényem.«
Azért eltekintettem attól, hogy az őrnagynak ez jól történik, és
gyakoroltam a kívánt jótékonyságot, annyival inkább, mert a
könyvszekrényt a védnökségem alatt álló demokrata-körnek szándékoztam
ajándékozni. Most aztán elhozták nekem az én könyvszekrényemet; én
megnéztem, igen csodálkoztam, és így szóltam magamhoz: »De hisz ez egy
egész jó könyvszekrény! Mért ajándékoznám én ezt a körnek?!« Nem igaz?
Elza. – Hát persze.
A báró. – Csak az a kellemetlen a dologban, hogy egy könyvszekrényhez
könyvek is kellenek.
Elza. – Mért nem kérdezted meg, hogy hát ebből hova lettek a könyvek?
A báró. – Azt hiszed, nem kérdeztem meg? Sőt hajlandó voltam megvenni az
egész könyvtárt, és azt mondtam az őrnagynak, hogy a könyvtárral együtt,
nem bánom, egy pár forinttal többet is fizetek. De az őrnagy elbeszélte,
hogy az öröklési nagybácsi még életében elsikkasztotta az összes
könyveket, a miket az antikvár megvett, és nem hagyott hátra egyebet,
mint számos évfolyam _Gartenlaube_t és _Ueber Land und Meer_t, mert igen
művelt uriember volt, és nagy magyar, a ki a választásra költött el
mindent, aztán visszavonult a kastélyába, melyet a Bodenkredit
elliczitáltatott, és ott folytonosan olvasott, sőt a számottevő lipcsei
ujságokat mind végig olvasta. A mi engem illet, én szivesen honoráltam
volna ezeket a régi ujságokat is, mert jól emlékszem, hogy mikor kedves
anyáddal a mézesheteket töltöttük, a nászúton figyelemreméltó
_Allerleio_kat olvastunk a _Gartenlaube_ból, de az őrnagy sajnálattal
értesített, hogy már felfűtötték őket.
Elza. – Azokat úgy sem lehetett volna benn hagyni a könyvszekrényben.
A báró. – És miért nem?
Elza. – Mert ezek, mint afféle kis polgárok olvasmányai, azóta már
kimentek a divatból.
A báró. – Akkor szerencse, hogy elégtek, mert az egyetlen elavult holmi,
a mit én az én lakásomban megtűrök, én magam vagyok, személyesen. Hanem
már most itt van nekem a kellemetlenség.
Elza. – Hogyhogy?
A báró. – Mert ha én, teszem fel, zabot vagy szilvát akarok vásárolni,
akkor egyszerűen kiadom a parancsolatot az Auspitznak, hogy rendeljen
nekem zabot vagy szilvát, ilyen árban és ennyit. De azt már nem
parancsolhatom az Auspitznak, hogy rendeljen nekem a könyvkereskedőtől
könyveket egy ilyen összegért.
Elza. – Bocsáss meg, papuskám, de ha szilvát akarsz vásárolni, akkor is
megmondod, hogy milyet akarsz: boszniait vagy szerbiait, és ha zabot
vásárolsz, megmondod, hogy milyen kell: elsőrendű vagy középminőségű?
A báró. – Ez nem kérdés. Csakis első minőségű könyveket akarok
vásárolni, egy bizonyos összeg, mindenesetre minél csekélyebb összeg
erejéig. De ez nem elég a könyvkereskedőnek, és éppen ezért hívattalak.
Elza. – Parancsolj, papuskám.
A báró. – Ne gondold, gyermekem, hogy én, bár látszólag Lebemann vagyok,
nem érdeklődöm a könyvek iránt. Látod, én fiatalkoromban sokszor
terveltem, hogy majd öregségemben, mikor már a komoly dolgok nem
foglalják el az időmet, és tetszés szerint szentelhetem magamat a
henyélésnek, el fogom olvasni az összes jobb könyveket. És mikor nőül
vettem kedves anyádat, az első dolgom az volt, hogy megvettem neki
díszkötésben Schiller összegyüjtött költeményeit, az összeseket, kivétel
nélkül. Sőt később föltettem magamban, hogy, ha már megvan, el is fogom
olvasni Schiller műveit, és olvasni is kezdtem, de több izben elaludtam
s így az előrehaladás lassan ment, annyival inkább, mert ezen művek
rendkívül sok kötetet képeznek, és én nem értem, hogyan ért rá Schiller
annyit összeírni, a mennyit magunk közül egy ember elolvasni se képes.
De azután is gyakran foglalkoztam az eszmével, és ha időm engedte volna,
a _Presse_ből a feuilletont többször szerettem volna elolvasni.
Elannyira, hogy már korábban elhatároztam könyvtárt alapítani, egyrészt,
mert ha az ember nem is ér rá a könyveket mindjárt végig olvasni, egy
könyvtár mindig oly bútorzat, a mely egy teremnek választékos és
tetszetős szinezetet ad, másrészt, mert a könyvek értéke mindig
megmarad, és miért ne gondolnék az utódokra, a kik a könyveket esetleg
el fogják olvasni?! Ebből láthatod, gyermekem, hogy én jobban értek a
könyvekhez, mint az emberek gondolnák. Csakhogy most részint nem jut
eszembe, micsoda könyvek azok, a miket mindig el szándékoztam olvasni,
részint nem találom a szemüvegemet.
Elza. – Majd megkeresem, papuskám.
A báró. – Ne bántsd; ha te itt vagy, nincs többé rá szükségem. Tudom,
hogy nagyon szakavatott vagy a könyvek terén, és számítok rá, hogy
segíteni fogsz nekem ebben az ügyben. Nem szeretem ugyan, hogy a sok
haszontalan olvasással mindig rontod a szemedet, de most véletlenül jól
jön, hogy kiismered magadat a könyvészetben és a könyveknek a czíme a
kisujjadban van. Mikor elhozták a szekrényt, mindjárt eszembe jutott,
hogy tegnap egy szakkönyvet találtam az asztalodon, és megnéztem a
czímét, melyről meglepetve láttam, hogy a karthauziak egy portásának a
története.
Elza (elpirul a haja gyökeréig).
A báró. – Azonnal eszembe jutott, hogy, ha az én leányom annyira
belemélyedt a tudományba, hogy a barátoknak egy egyszerű portásáról egy
egész könyvet olvas el, akkor ő a legjelesebb történelmi munkákat és más
egyebeket, teszem fel, a tudományos és humorisztikus műveket, könyv
nélkül tudja, a czimekkel és bolti árral együtt.
Elza (meggyőződvén róla, hogy a báró nem lapozta végig a karthauziak
portásánák illusztrált és véletlenül az asztalon felejtett történetét,
megkönnyebbülten pillant fel.)
A báró. – Látom, hogy ki akarsz menni a városba, és én nem is
tartóztatlak vissza, de előbb ird fel hamar egy papirra a legdrágább és
legjobb könyveket, a mi egy szalon-könyvtár számára kapható.
Elza. – Hogyan? Most mindjárt?
A báró. – Csak egy czédulára; nem kell tisztázat. Az Auspitz majd
letisztázza.
Elza. – De, papuskám, az nem megy olyan hamar!
A báró. – Miért nem? Te tudod a czímeket és a bolti árakat, a könyvek
pedig megvannak a boltban, tehát ez igen egyszerű.
Elza. – De ha az ember egy nagy könyvszekrényre, egy egész könyvtárra
való könyvet akar vásárolni: válogatni kell a könyvek közül, valami terv
szerint, és én még azt se tudom, körülbelül milyen könyveket akarsz,
például: tudományos vagy szépirodalmi műveket?
A báró. – No, ez világos. Azt kívánom, hogy a tudományos művek szépen
legyenek írva, mert szerintem az a tudomány, a mit nem lehet elolvasni,
helytelen tudomány, és másrészt, ha az irodalomban nincsen tudomány, ez
nem szép.
Elza. – Igen, de mintha azt mondtad volna, hogy humorisztikus műveket is
akarsz.
A báró. – Természetesen: úgy tudományos, mint humorisztikus műveket,
mert nem egyedül olyan könyveket akarok, a melyek a könyvtárban csak ki
legyenek állítva, hanem, ha egyszer, a mikor nagyon öreg leszek, eszembe
jut, hogy elő akarok magamnak valamit olvastatni, ez ne csupán olyan
legyen, a mitől elalszik az ember, hanem a min, addig, a míg elalszik az
ember, nevetni is lehet.
Elza. – És azt se tudom, hogy inkább csak az olvasmányt keressem, vagy
főképpen díszműveket akarsz?… mert azt mondtad, hogy irjam le a
legdrágább könyveket is, meg a legjobbakat is.
A báró. – Gyermekem, te félreértettél engem. Én nem azt akarom, hogy ha
a társaságban valami drága könyvről van szó, én mindjárt előjöjjek a
könyvtárammal, és azt mondjam, hogy ez nekem megvan otthon és ennyibe
meg ennyibe került. Ezt hagyom a proczoknak; a jóléti és műveltségi
henczegőknek; ezen én már felül vagyok emelkedve. De azt sem akarom,
hogy a drága könyvek az én családi gyűjteményemből hiányozzanak, mert én
nem azért csinálok könyvtárat, hogy takarékoskodjam, és nem szeretném,
ha valaki megnézné a könyvtáramat, aztán így szólna: »A Berzsenyi
bárónál jól lehet enni, de a könyveit úgy szedte össze az utczán.« Én,
mint egyszerű ember, abban a véleményben vagyok, hogy a díszműveknek,
mint legdrágábbaknak, a legjobbaknak kellene lenniök. A te
felvilágosításodból sajnosan tapasztalom, hogy ez nem így van, a mit
különben nem értek, mert szerintem a rossz könyvek drágaságának semmi
értelme. Azért ezt a kettőt tartsd szemmel. Legyenek díszművek is a
vendégek számára, drága kiállításban, és jó könyvek is, hátul, a
díszművek mögött, az utódok számára.
Elza. – Még egyet. Csupa magyar könyvet akarsz, vagy külföldieket is?
A báró. – Mért nem teszed fel a kérdést megfordítva? De így vagy úgy,
elismerem, hogy ez fogas kérdés. Természetesen, ha egy napon a
főrendiház tagja vagyok, nem tehetem ki magamat annak, hogy valaki a
könyvtáramra azt mondja: ez a zászlósúr nem jó hazafi, mert a magyar
könyveket mellőzi. És nincs is ok a magyar könyveket teljesen mellőzni,
mert például Petőfinek helyes, józan, czélszerű eszméivel szóról-szóra
egyetértek. Azonkivül semmiféle magyar törekvéstől nem akarom megvonni
pártolásomat és szivesen hozzájárulok a magyar kiadók fölsegéléséhez,
annál inkább, mert nagyon szép tőlük, hogy nem német könyveket adnak ki,
a mi sokkal czélszerűbb és jövedelmezőbb volna. De ne feledd, gyermekem,
hogy a hazai ipar e téren még nem veheti fel a versenyt a külföldivel;
sőt azt hiszem, bár e szakmában nem vizsgálódtam eléggé, hogy nálunk
könyvipar még nem is létezik.
Elza. – De papuskám…
A báró. – Hagyj kibeszélni. Ez onnan van, hogy az írók és egyéb
könyvcsináló munkások, mint: nyomdászok, szedők és könyvkötők, nálunk
még nem tudják a könyveket jól készíteni. Ez kitűnik a bécsi lapok
vasárnapi mellékletéből, hol csak a legritkább esetben olvasod egy
magyar könyvnek elkészültét, pláne helyesen elkészültét. És éppen egy
magyar lapban olvastam, véletlenül, mert nem az igazi lapra fordítottam,
hogy a magyar írók még csak a gyermekek számára tudnak jól írni, a
felnőttek igényeinek nem képesek megfelelni. Ezt egy tanár írta, a ki
maga is a gyermekek számára ír, tehát tudja, hogy így van; és a kinek
tanítania is szabad, hogy a felnőttek számára még ő se tud irni… Nem
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 17
  • Parts
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 01
    Total number of words is 3893
    Total number of unique words is 1716
    34.6 of words are in the 2000 most common words
    46.7 of words are in the 5000 most common words
    53.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 02
    Total number of words is 4031
    Total number of unique words is 1776
    32.9 of words are in the 2000 most common words
    46.6 of words are in the 5000 most common words
    52.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 03
    Total number of words is 4023
    Total number of unique words is 1687
    35.8 of words are in the 2000 most common words
    46.6 of words are in the 5000 most common words
    52.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 04
    Total number of words is 3893
    Total number of unique words is 1719
    32.9 of words are in the 2000 most common words
    46.4 of words are in the 5000 most common words
    53.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 05
    Total number of words is 4030
    Total number of unique words is 1535
    37.9 of words are in the 2000 most common words
    49.6 of words are in the 5000 most common words
    56.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 06
    Total number of words is 4031
    Total number of unique words is 1572
    36.1 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    53.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 07
    Total number of words is 3920
    Total number of unique words is 1558
    35.3 of words are in the 2000 most common words
    48.9 of words are in the 5000 most common words
    54.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 08
    Total number of words is 3953
    Total number of unique words is 1781
    32.5 of words are in the 2000 most common words
    45.1 of words are in the 5000 most common words
    50.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 09
    Total number of words is 3990
    Total number of unique words is 1649
    34.1 of words are in the 2000 most common words
    47.2 of words are in the 5000 most common words
    51.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 10
    Total number of words is 4014
    Total number of unique words is 1670
    33.6 of words are in the 2000 most common words
    46.3 of words are in the 5000 most common words
    52.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 11
    Total number of words is 4032
    Total number of unique words is 1659
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    47.5 of words are in the 5000 most common words
    52.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 12
    Total number of words is 4025
    Total number of unique words is 1726
    31.8 of words are in the 2000 most common words
    43.9 of words are in the 5000 most common words
    48.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 13
    Total number of words is 4068
    Total number of unique words is 1679
    33.9 of words are in the 2000 most common words
    45.8 of words are in the 5000 most common words
    51.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 14
    Total number of words is 4175
    Total number of unique words is 1708
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    46.4 of words are in the 5000 most common words
    53.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 15
    Total number of words is 4238
    Total number of unique words is 1738
    35.9 of words are in the 2000 most common words
    47.7 of words are in the 5000 most common words
    54.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 16
    Total number of words is 4290
    Total number of unique words is 1607
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    45.3 of words are in the 5000 most common words
    52.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 17
    Total number of words is 601
    Total number of unique words is 394
    39.0 of words are in the 2000 most common words
    48.0 of words are in the 5000 most common words
    54.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.