Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 11

Total number of words is 4032
Total number of unique words is 1659
34.8 of words are in the 2000 most common words
47.5 of words are in the 5000 most common words
52.6 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
Berzsenyi (folytatva). – Szerencsére, a hogy jól fogtok emlékezni, két
évvel ezelőtt egy üresedésben már megbuktam néppárti programmal. Az én
néppárti beszédemből több frázis behizelegte magát a fülembe, és az
ujság is nálam volt, több slágvorttal a politikai rovatban. De hogy
fogok én mint szabadelvüpárti jelölt előhozni néppárti frázisokat és
szabadelvü vegyeseket? Jól. Az én kerületemben ez egyre megy. Vegyétek
hozzá, hogy a pálinka után egy szót se lehetett érteni tőlem, és hogy a
választók részegek voltak, mert csak sört ezer forintért fizettem nekik.
Blanka. – Jézusom, papa, legalább ne mondd olyan hangosan! Hisz az uj
törvény óta az etetés és itatás tilos!
Berzsenyi. – Fiam, erről az uj törvényről eszembe jut nekem a
főtisztelendő úr, a ki mikor sokat veszített kártyán, felállott és azt
mondta, hogy: »Becsületszavamra fogadom, hogy soha többet kártyát nem
veszek a kezembe!… kivéve, ha vendégek lesznek nálam, vagy én megyek
vendégül valahová, vagy más egyéb körülmények között!« Én mint
törvénytisztelő ember semmi esetben sem fogok etetni és itatni, de ezt
nem is tehetném, a mint be fogod látni, ha ezt a törvényt elolvasod.
Mert ez kimondja, hogy a szükséges ellátás a választás helyén és idején
nem etetés-itatás; hogy ételt és italt fizetni szabad tekintettel a
megvendégelt személyekre, a megvendégelés alkalmára és egyéb
körülményekre… (fölteszi binokliját s egy ujságszeletkét vesz ki a
mellénye zsebéből. Olvassa az ujságszeletkét:) »nem tekintendő végül
etetésnek és itatásnak a választóknak a szokásos alkalmakkor a képviselő
házánál vagy azon kívül megvendégelése.« (Az ujságszeletkét visszateszi
a mellénye zsebébe s összehajtja binokliját.) Becsületszavamra mondom,
hogy az én választóim kizárólag a fent elősorolt czimeken itták magukat
holtrészegre, de kérdem tőletek, hogy miután lelkiismeretem ennyire
tiszta, ki foghatja rám, hogy én etettem és itattam vagy etetni és
itatni fogandottam?…
Elza. – Bravó, papa! Ha a programmbeszédet is ilyen jól kivágtad, akkor
mindenesetre ott leszünk a finishben!…
A báróné. – Ó, Jacques, te engemet nem nyugtattál meg, mert én vagy
olvastam, vagy hallottam, de bizonyosan olvastam, hogy ezeknek az
embereknek nem szabad pénzt adni, és én akkor az egész dolgot nem értem.
Berzsenyi. – Pénzt? Ki beszél pénzről?
A báróné. – Látod, Jacques, kettő közül egy. Ha nem adsz pénzt, ki fog
téged megválasztani? És ha adsz… ó, Jacques, talán még be is csuknak!
Berzsenyi. – Gyermekem, te ezt nem érted. Te így okoskodol, női
fejeddel: »Vagy – vagy«, pedig ész szerint gondolnod kellett volna,
hogy: »sem – sem«. Én a pénzemet már azért se fogom osztogatni, mert
magam is kiméletlen híve vagyok a tiszta választásnak. De ha én titokban
meg akarom téríteni az én jóbarátaimnak, a mit az én választásomra a
saját zsebükből elköltöttek, kinek mi köze ehhez, pláne ha senki se
tudja meg a dolgot?!…
A báróné. – És kellett neked ez az egész történet? Több vagy te ezzel,
mint voltál, a pénzedért?
Berzsenyi. – Az országháznak kereskedőkre van szüksége. Független
előkelőkre, a kik tanácsot tudjanak adni, ha valami szaktörvény kell az
országnak…
A báróné (szomorúan). – Te akarsz tanácsot adni az országnak? És ezt
nekem mondod, Jacques, nekem?
Berzsenyi. – Aztán a képviselőség semmi, az igaz, s valóban helytelen,
hogy ma már mindenki képviselő, a ki egy expenz-nótát ki tud állítani.
De egy kabát is semmi, és azért kabát nélkül még se mehetek ki az
utczára.
Elza. – Csitt, papa, légy egy kicsit csöndesebben!… (Hallgatózik.)
Berzsenyi. – Mi az?
Elza (a falnál). – Már késő. Felköltötted a Szakcsyné gyerekét.
(Gyereksírás hallatszik a szomszéd szobából.)
Berzsenyi. – Én költöttem fel? Anyád költötte fel az aggodalmaival!
A báróné. – De hát hol van a dajka?
Elza. – Az előbb a takarékpénztári igazgató fiát ápolta.
Berzsenyi. – Szaladjatok és állítsátok elő akárhonnan; a gyereket a
választásig egy pillanatra se szabad várakoztatni! A takarékpénztári
igazgató fia hozasson magának dajkát az orfeumból, a dajka pedig
szoptassa meg a gyermeket, azért fizetem!…
A báróné. – Az istenért, ne beszélj pénzről, valaki meg találja hallani!
Becsuknak, Jacques, becsuknak!
Elza. – Légy nyugodt, mama, ez nem »etetés-itatás.« Ez csak »vendéglátás
a jelölt lakásán egyéb körülmények között!«


XXX. BERZSENYIT MEGVÁLASZTJÁK.
– A báróné szobájában, reggeli kilencz órakor. Berzsenyi, a ki még
útiruhában van, s az egész család ijedten sürög-forog a báróné körül, a
ki férje megérkezésének hírére örömében elájult. –
Berzsenyi (körülkarolja a bárónét s tehetsége szerint dajkálja). – Eliz,
babuskám, térj magadhoz!… Ne legyél nekem beteg, angyalom!… Ne keverj
egy ürömcseppet az én örömömbe!…
A báróné (éledezve). – Jacques!… Hát igaz?… Csakugyan megvagy?…
Berzsenyi. – 1719 szóval 1716 ellen! Képzelhetitek, micsoda küzdelem
volt!…
Elza. – Három szótöbbség! Milyen disznóban voltál, papa!…
A báróné. – Ne beszélj így az atyádról!… Micsoda kifejezések egy ilyen
eseményről!…
Blanka. – Ezt a három embert szeretném megölelni, megcsókolni…
Elza. – Hát a többi 1716-tal mit fogsz csinálni?… Azok is rászolgáltak
kegyeidre!…
A báróné. – Reggeltül estig veszekesznek, reggeltül estig!… Az ember még
rosszul se lehet tőlük!
Berzsenyi. – Gyermekeim, hagyjátok anyátokat!… Én is alig állok az én
lábamon az izgalomtól!…
Blanka. – Keveset aludtál, szegény papa?
Berzsenyi. – Mit képzelsz? A választás hajnali háromkor ért véget és
éjfél tájban már úgy volt, hogy le fognak lovagolni… Már most add hozzá,
hogy az ember reggel háromnegyed ötkor vonatra ül s lötyög a vasúton
egészen Budapestig!… Egy betüt se aludtam, egy betüt se!…
A báróné. – Jacques, az istenért, ne szenvedj, ne legyél beteg!
Berzsenyi. – Most már jól van, de fél egykor, mikor a másik jelölt
ötvennyolcz fórba jött, a vesém egészen beteg lett.
A báróné. – Istenem, Jacques, ha megbuktál volna!…
Elza. – No ugyan nagy baj lett volna!… Szeretném tudni, mivel több így a
papa, hogy megvan, mint hogyha nem lett volna meg?!…
Blanka. – Ha te jobban tudod a választást, mint a papa, hát beszéld el
te!
A báróné. – Ezek a nők engem meg fognak ölni!
Berzsenyi (a leányokhoz). – Fogtok rám hallgatni, igen vagy nem? (A
bárónéhoz fordul.) Szóval, mikor már hatvankilencz mínuszra visszaestem,
ti rátok gondoltam, kedves családomra, és eszembe jutott, hogy mit
tipelt (Elzára mutat) ez a gyerek, ni… Ez megjósolta, hogy a Ne neked be
fog jönni, és a Ne neked bejött, és mikor elmentem, megjósolta, hogy:
»Ne félj, papa, be fogsz jönni!«… és csakugyan, én is bejöttem!
Blanka. – Az utolsó órákban behoztad a hatvankilencz mínuszt?
Berzsenyi. – Be és aztán derékfutásban mentünk a czélig, a hol egy
nyakhoszszal lehúztam a másikat.
Elza. – Bravó!
A báróné. – Szegény Jacquesom, milyen sokáig kellett izgatnod magadat!
Elza. – A fő az, hogy finish-t tudjon lovagolni az ember.
Blanka. – Persze, a másik párt is megfeszítette erejét?
Berzsenyi. – Hallatlan erőszakoskodások történtek. Mondhatom, szégyen
gyalázat, hogy a tiszta választások idején ilyesmi megtörténhetik.
Étlen-szomjan háromszáz választó várakozott reggeli nyolcz óra óta a
sötétben, és nem eresztették őket az urnákhoz! A választási elnök
terrorizmusa nem ismert határt. Szerencsére párthiveim végig kitartottak
mellettem. A derék emberek tűzbe-vízbe mentek volna… mit mondok?…
meghaltak volna értem!… annyival inkább, mert szerencsére az éjszaka nem
volt hideg és néhány hordót csapra üttettem a derék embereknek! Már
táviratozni is akartam a miniszternek, de aztán láttam, hogy mindig
előbbre jövök, s ekkor elhatároztam, hogy futni hagyom a választási
elnököt.
Blanka. – Igazán felháborító, hogy mit csinálnak a szegény parasztokkal!
Berzsenyi. – Na, tudod, a nép fiairól ne beszélj nekem, mert ezúttal
keserves tapasztalatokat szereztem kapzsiságukról. Tíz napja, hogy
legnagyobb jóltevője vagyok a kerületnek, sőt ingyen példányokat is
küldettem nekik az én ujságomból a főemberek részére. És mi történik? A
mint az egyes községekben előadom beszédemet a föld népének és
takarékosságra, kitartásra és más hasznos dolgokra tanítom, oktatom,
nevelem őket, és önzetlenül jó tanácsokat adok nekik, minden községben
mindenfelül pénzért jönnek hozzám. Megmondom nekik, hogy: atyámfiai,
tisztelt nép, ezt a tiszta választás miatt nem tehetem, de egyszersmind
megsugom a főkorteseknek, hogy az ellenjelölt vesztegetéseit ne engedjék
a parasztoktól elfogadni, mert a költségek egy ismeretlen által jobban
fedezve lesznek, mint ezt az ellenjelölt tehetné. Erre mit kell látnom?
Azt, hogy az én választóim leszállanak az én kocsijaimról és az én
vendégségemtől részegen oda járulnak az urnákhoz és az én fuvarpénzemen
leszavaznak az ellenjelöltre, mi több, a hogy a szavazásban visszaesem,
a főkortesek egyre több pénzért jönnek hozzám. (Blankához:) A te néped,
a kiről te színműveket irsz és nyolczezer forintért elő adatsz, képes
lett volna rá, hogy engem megbuktasson, ha véletlenül nem vagyok jelen!…
Elza. – Nagyszerű! Hát baj lett volna az? Neked a képviselőség nem dísz,
nem haszon, semmi. Megbuknak néha a legjelesebb emberek is; emlékszem
jól, hogy Tisza Kálmán akárhányszor megbukott. És most is!… Látod,
megbukott a miniszterelnök veje is; megbukni nem szégyen. Az ujságok
tele vannak vele, hogy a képviselőház szellemi színvonala az uj
választással nagyon alászállott…
Berzsenyi. – Gyermekem, jegyezd meg magadnak, a mit egy Falstaff nevű
jeles író mondott, hogy jobb alacsony színvonalú eleven egérnek lenni,
mint magas színvonalú holt oroszlánnak. Ha az ember képviselő, igazad
van, az semmi; de ha az ember még csak nem is képviselő, az a semminél
is kevesebb. Engem az, hogy a népakarat képviselővé választott,
bizonyára nem diszít fel, mint például ha ő Felsége kegye az örökös
főrendiházi tagsággal fog kitüntetni, de megbukni a
képviselőválasztáson, ez csak egy ujságpennászt nem fog zsenirozni.
Elza. – Föl se kellett volna lépned, valaki vagy te így is. Vagy tán
nem?
Berzsenyi. – És látod, gyermekem, magad mondod, hogy annak idején Tisza
Kálmán is többször föllépett, pedig neki több élettapasztalata volt,
mint neked.
Elza. – Aztán mire volt jó, hogy Tisza Kálmán, mikor már nem volt
miniszterelnök, a helyett, hogy visszavonult volna a politikától, megint
csak föllépett képviselőjelöltnek, és alkalmat adott arra, hogy
megbuktassák?!
Berzsenyi. – Gyermekem, ne hasonlíts engem össze olyan nagy
államférfiakkal, a milyen Tisza Kálmán volt, mert itt a politikai
helyzet nem ugyanaz. Mikor Tisza Kálmán egyszer-másszor megbukott, az
emberek azt mondották: »Lám, lám, a tiszta választás tulságosan jó, mert
a jeles emberek sorra kibuknak.« De ha én véletlenül megbukom, az
emberek azt mondták volna: »A pénzeszsák megbukott, mert tiszta
választás van.« És teljesen téves az is, ha te engem a miniszterelnök
vejével hozol össze. Mondok neked erre egy történetet. Volt egyszer egy
közönséges öreg pénzzsidó, a kinek azonban megvolt a maga házi esze. Ez
az öreg egyén pénze daczára igen mérsékelten élt, s egyszer valaki azt
mondja neki: »Hogy van az, Kohn úr, hogy a maga fia, a kinek nincsen
semmije, Havanna-szivarokat szí, maga pedig, a kinek vagyona van, egy
rossz virzsinián rágódik?!« – »Éppen azért – felelte a Kohn. – Neki
könnyű! Ő szíhat Havannát, mert neki van apja, a ki vagyonos, de én csak
virzsiniát szíhatok, mert nekem nincsen apám, a ki vagyonos. Ha nekem
vagyonos apám volna, én is Havannát színék.« Ha a miniszterelnök veje
megbukott, neki könnyű, azért az ő apósa mégis miniszterelnök marad, de
ha én megbuktam volna, nekem nincs miniszterelnök apósom, a ki engem
kinevezzen örökös főrendiházi taggá, a mi talán nektek se lesz
ellenetekre.
A báróné. – Engem csak egy aggaszt, Jacques. Mit fog mondani Ő Szentsége
ahhoz, hogy te szabadelvű programmal választattad magad képviselővé?
Berzsenyi. – Babuskám, te azt nem érted. A szabadelvűség nem azt
jelenti, hogy a zsidók holnap rögtön házasodjanak össze velünk
keresztényekkel. A szabadelvűség csak azt jelenti, hogy a zsidóknak is
szabad élniök, a mit talán meg fogsz engedni, annyival inkább, mert maga
Ő Szentsége is szabadelvű e tekintetben. Légy nyugodt, azért én néppárti
maradok, bár a taktika úgy kívánta, hogy szabadelvű kerületben lépjek
fel. Én síromig a nép barátja leszek, ha a nép nem is érdemli meg, hogy
pártoljam őt.
Elza. – Sokba került a heccz, mi?
Berzsenyi (őszintén). – És ezt tiszta választásnak nevezik! Ugyan
mennyibe került volna a tisztátalan?!…


XXXI. INFLUENZÁBAN.
– Berzsenyi hálószobája. A báró az ágyban fekszik, s az ágyat borító
olvasó-asztalon kaszinót játszik Elzával, a ki az ágy mellett ül. A
báróné egy ottománon a _Pester Lloyd_ot olvassa. Blanka, az ablak
mellett, egy hintaszékben mélázik s pro forma valami regényt tart a
térdén. Alkonyodik. –
Berzsenyi. – Elza, te megcsalsz engem!
Elza. – Én?!… Kinek nézel te engem, papuskám?
Berzsenyi. – Nekem beszélhetsz! Az előbb tizenegygyel vittél
tizenhármat, most meg tizenkettővel vittél tizenegyet. Megfigyeltem.
Elza. – Engedj meg, papuspám, de az nem lovagias dolog: megfigyelni a
tulajdon leányodat! Nem vagy te detektiv!
Berzsenyi. – Csak véletlenül vettem észre. De nem bánom: oszd ujra.
Elza. – Ja, ha már csalni se lehet, akkor nem játszom tovább.
Berzsenyi. – Félreértettél. Én csak kérdeztem, hogy mért csalsz meg
engem?
Elza. – Hát kit csaljak meg, ha nem téged? Remélem, nem kívánod, hogy
egy idegen fiatal embert csaljak meg?
Berzsenyi. – Mondom, hogy nem erről van szó. Úgy értettem, hogy mi
czélból? Olyan nagy szükséged van erre az öt forintra?
Elza. – Ojjé, de még mennyire!
Berzsenyi. – Aztán minek neked a pénz?
Elza. – A titkaimat hiába fürkészed, nem fogom magam elárulni. Tudod,
van nekem valakim, de nem mondom meg, hogy: ki, elég az hozzá, így
karácsony előtt nem illik ilyenekről kérdezősködni.
Berzsenyi (elérzékenyedve). – Jól van, jól van… nem akarok tudni
semmiről… (Elza fölkel.) Hát igazán abba hagyod?…
Elza. – Persze. Nem passzió játszani olyankor, ha az embert minduntalan
leleplezik.
Berzsenyi (nevet). – Utóljára még nekem kell bocsánatot kérnem, a miért
ő megcsal engem!…
Elza. – Hogy legyen az embernek öröme a csalásban, ha a csalás nem
sikerül? Teszem fel azt, ha egy asszony megcsalja a férjét, s a férj
mindenre rájön, és így szól: »Asszonyom, így meg úgy«, világos, ugy-e,
hogy az embernek elmegy a kedve a regény folytatásától? Érdemes
randevúkra járni, ha a sarki hordár is tudja, hová megyünk?…
Blanka. – Na ezt a hölgyet aztán kikészítettétek!
Berzsenyi (Blankához). – Mit tudja ő, hogy mit beszél?! és úgy látszik,
te se tudod! (Elzához). Itt hagysz?
Elza. – Majd visszajövök.
Berzsenyi. – Jól van, jól van… nem akarok tudni semmiről… Hanem gyere
vissza nemsokára. (Elza kimegy.) Ha ez a gyerek nem kártyázna velem, meg
kellene halnom a betegségtől, mint a sarki hordárnak.
A báróné. – A szerencse az, hogy én még betegebb vagyok, mint te, de én
már fel se veszem ezt a kis influenzát.
Berzsenyi. – Mondhatom, egy cseppet se mulatságos, ha az egész ház
beteg. Ha ez a kis leány nem volna…
Blanka. – Még ebben is szerencsésebb, mint más! Nekem majd szétreped a
fejem, ő meg vigan sétál le s fel, mint egy őrangyal. De azért a
panaszokat nekem kell meghallgatnom.
Berzsenyi. – Én nem panaszkodom, én csak konstatálok. Remélem, meg fogod
engedni, hogy ne tánczoljak, mikor az egész házam egy kórház.
Blanka. – Mit gondolsz? Nekem talán kedvem van tánczolni?
Berzsenyi. – Már az igaz, hogy ugyancsak egyszerre ért utól bennünket a
betegség! S ha meggondolom, hány szegény család van, a melyik egy
csekélységért átvállalná tőlünk ezt a komisz influenzát! Ők is jól
járnának; mi is megszabadulnánk az alkalmatlanságtól. De ha a világ már
így van berendezve!
A báróné. – Hagyd el, Jacques, minden rosszban van valami jó. Ha nem
volnánk betegek, nem volnánk így, családi körben. Nem panaszképpen
mondom, Jacques, de egy idő óta jóformán csak akkor látlak, a mikor
beteg vagy.
Berzsenyi. – Gondolod?
A báróné. – Már szinte örülök, mikor hallom, hogy rosszul érzed magad.
No hála istennek, egy kis ideig megint lesz férjem, mert a beteg férj is
többet ér, mint a semminő.
Berzsenyi. – Látod, én ezt nem vettem észre. De lehet, hogy igazad van;
az ügyeim nagyon lefoglalnak. Egyet azonban el fogsz ismerni. Azelőtt e
tekintetben nem voltál ilyen érzékeny. Fiatalabb korunkban jöhettem,
mehettem, és megint mehettem, jöhettem, nem igen vetted észre.
A báróné. – Az igaz, Jacques, nekem is sokszor jut eszembe, hogy:
furcsa, mintha most még jobban szeretnélek, mint régen. Pedig ma már…
vagy talán éppen azért?…
Berzsenyi. – Hm, hm. (A szemével int, hogy Blanka is jelen van.) A
fődolog az, hogy szeretsz, s ez nekem elég.
A báróné (szemrehányóan). – Te oly kevéssel beéred, Jacques?
(Elza jön.)
Elza. – Hát most már mit csináljunk? Az ékszerésztől eljött egy fiatal
ember, hogy megvizsgálja az ékszereket. Úgy vettem észre, hogy a
szobaleányt már meg is vizsgálta.
Berzsenyi. – Miféle ékszerek?
A báróné. – Én hivattam, Jacques, mert olvastam az ujságban, hogy sok
hamisításnak jöttek a nyomára s meglehet, hogy a legjobb családokban is
hamis ékszerek jönnek elő. Egy szép nap arra ébredhet az ember, hogy a
boutonjai nem érnek semmit; e felől jobb, ha előbb jön tisztába az
ember.
Berzsenyi. – Szerencsére a vagyonunk nemcsak ékszerekbe van letéve. De
ha ez neked örömet okoz…
A báróné. – Csakhogy akkor még nem tudtam, hogy mire az ékszerész eljön,
mindnyájan betegek leszünk. Már pedig a vizsgálatnál ott kell lennie
valakinek, mert egy ismeretlen fiatal emberre csak nem bízzuk rá a
drágaságainkat. Ki tudja, hátha éppen ő az ékszer-hamisító?!
Berzsenyi. – Meg kell mondani neki, hogy jöjjön máskor. Sajnáljuk, hogy
hiába fárasztottuk…
Elza. – Soha se sajnáld, papa. Úgy látszik, nem vesztegette el az
idejét, s meglehet, azóta már a szakácsnét is megvizsgálta.
Blanka. – Hogy egy felnőtt leány ilyen stílusban beszéljen!
Elza. – Ez a nő maga a hálátlanság. Neki ajándékoztam összes
Kecskeméthy-emléktárgyaimat: a sikkasztók királyának a névjegyét, a
körömtisztítóját, egy czédulát, melyre sajátkezűleg írta a Zelmának,
hogy: »I love you«, a múzeum kincseket adott volna ezekért az
ereklyékért, s ez a nő mégis naphosszat zsörtölődik velem! (A
bárónéhoz.) Mit mondjak az ékszerésznek?
A báróné. – Mondd neki, hogy jöjjön máskor.
Berzsenyi. – Mondd inkább, hogy fölösleges még egyszer fáradnia. Ha a
hamis ékszerek az én családomban is előjönnének, akkor nincsenek többé
igaziak!


XXXII. BERZSENYIÉK A NÉMET SZÓ ELLEN.
– Elza szobája. Elza egyedül; Crébillon _Sopha_ját olvassa. Lépteket
hall s hirtelen eldugja a könyvet. Megjelenik Berzsenyi Zoltán. –
Elza. – Vagy úgy? Te vagy?
Zoltán. – Szervusz.
Elza. – Nem szégyelsz a szemem elé kerülni?
Zoltán. – Miért? Mi bajod?
Elza. – Így? Elnadrágolva?
Zoltán. – Ugyan hagyj békét. Lettél volna csak ott!
Elza. – Elnadrágoltak!… Elnadrágoltak!… Fuj!…
Zoltán. – Nem lehet veled okosan beszélni?
Elza. – Elnadrágoltak, elnáspángoltak, megraktak, kiporoltak, és te a
válladat vonod?
Zoltán. – De hát mit csináljak? Tulerővel állottunk szemben és vereséget
szenvedtünk.
Elza. – Mit szenvedtetek? Szenvedtetek ti ördögöt! Elnadrágolást
szenvedtetek, punktum.
Zoltán. – Hja, barátom, sok lúd disznót győz.
Elza. – És még bölcseleg! Azok a dijbirkozók, csepűrágók, vagy mit tudom
én mik, a kik elagyabugyálták őket, még élnek, szuszognak, horkolnak,
semmi bántódásuk, vígan falatoznak, nevetve beszélgetnek az esetről,
kiállnak az utczára és bottal várják őket… ő pedig ezalatt a vállát
vonja és bölcseleg! Eh, szégyellem, hogy egy nevet viselsz velem!
Zoltán. – No, hallod, ha Berzsenyi Dániel szégyellené, azt még érteném…
Elza. – És te férfiúnak tartod magad?
Zoltán. – Elza, ne boszants, mert istenucscse… a következő pillanatban…
(megindultan:) halott vagyok!…
Elza (szigorú tekintettel). – Fuj!…
Zoltán. – Eh, mit is disputálok veled! Az öreg nincs itthon?
Elza. – Nincs és nem ajánlom, hogy megvárd.
Zoltán. – Miért? Boszantotta az eset?
Elza. – Nagyon haragudott.
Zoltán. – Nem hittem volna, hogy ennyire kurucz. De mindegy, majd
megmagyarázom neki.
Elza. – Hát hogy történt? Beszéld el.
Zoltán. – Mint a thermopylaei szorosnál… Vagy nem, nem a thermopylaei
szorosnál… inkább talán a Sipka-szorosban… nem tudom bizonyosan.
Elza. – Hagyj békét a történelemnek, nem vétett az neked semmit. Csak a
dologra.
Zoltán. – Elég az hozzá, hogy a kávéház kettős ajtaján át egyszerre csak
ketten-hárman mehettünk be, s a hátul jövők a bejárat függönyétől nem
láthatták, hogy mi történik odabenn.
Elza. – És így valamennyien beleestetek a csapdába.
Zoltán. – A többit képzelheted.
Elza. – Képzelem. No és ez az egész?
Zoltán. – Ez az egész. A dijbirkozók, a csapos legények, a pinczérek,
mind nekünk estek; azt hiszem, a rendőrök is segítettek nekik. Mire
kettenkint bebujtunk, az előttünk érkezett már le volt teperve.
Elza. – Hát most már mit fogtok csinálni?
Zoltán. – Mit csinálnánk? Semmit se csinálhatunk.
Elza. – Még csak egy párbaj se lesz belőle?
Zoltán. – Párbaj? Kikkel? A csaposlegényekkel és a díjbirkozókkal?
Különben közülünk is sokan csatlakoztak a párbajellenes mozgalomhoz…
Elza. – Na hát engem ne híjjon tánczolni az, a ki csatlakozott ehhez az
úgynevezett mozgalomhoz! Ne legyen párbaj? Mért? Ha nincs párbaj, nincs
költészet, nincs hit, nincs szerelem, nincs semmi. S ha ti ifjúság
ennyire siettek nem párbajozni, akkor én fütyülök az ifjúságtokra!
Zoltán. – Ejnye, be harczias vagy!
Elza. – Csak dühös vagyok. Mit? Elvernek benneteket, mint a kétfenekű
dobot, akkor, mikor a magyar szó védelmében jártok!… a mikor meg
akarjátok torolni, hogy egy gyalázatos zengerájban kicsúfolták a a
magyar nyelvet!… megrugdalnak, kiröhögnek benneteket, s erre a
többieknek nincs más felelete: mint hogy ezután nem párbajoztok! És
benneteket ifjúságnak neveznek?
Zoltán. – Ugyan, hát mondd meg, mit csináljunk?
Elza. – Mit? Hát süssétek, messétek, öljétek, vágjátok őket! – mint a
Hugonottákban éneklik. Verjétek be a kávéház ablakait, rugassatok
csillagot a bérelt csaposokkal, s húzzátok fel a lámpásokra a dijbirkozó
urakat! Hisz ha magatokon hagyjátok száradni ezt a vereséget, ez azt
jelenti, hogy ebben a városban már nincs egy szikrányi magyarság s a
fiatalságotokban nincs egy cseppnyi vér, s akkor a ti elnadrágoltatástok
szomorúbb dátum Magyarország történetében Mohácsnál!…
Zoltán. – Soha se hittem volna, hogy ilyen Dobó Katicza vagy!
Elza. – Már én ilyen vagyok, apám! Remélem különben, hogy te is
igyekezni fogsz visszaszerezni becsülésemet.
Zoltán. – À la »süssétek, messétek«? Nem, nekem már elég volt.
Elza. – Hát mit fogsz csinálni?
Zoltán. – Mit? Elutazom Berlinbe. Éppen azért jöttem.
Elza. – Hogyhogy?
Zoltán. – Tudod, az öregemet egyelőre nem volna tanácsos fölkeresnem.
No, nem azért, mintha tajtékoznék a rajtam esett sérelem miatt, hanem, a
mint hallom, rendkivül dühös a miatt, hogy mért járok olyan helyekre, a
hol megverik az embert.
Elza. – Ebben van némi igaza.
Zoltán. – Azért Jacques bácsira gondoltam. Azt hiszem, örvendene, ha
látná, hogy megkomolyodom, s addig, míg az én öregem megpuhul, erre az
istenes czélra nem sajnálna egy pár forintot.
Elza. – Ingyen nem komolyodhatol meg? Csak pénzért?
Zoltán. – Nem úgy gondoltam. De addig is, míg az öregemmel megérthetjük
egymást, élnem kell, s tudod, Berlin meglehetősen drága város…
Elza. – Aztán mit akarsz te tanulni Berlinben?
Zoltán. – Hát közjogot, magánjogot…
Elza. – Szegény fiú, hagyj fel minden reménynyel! A papa nem fog felülni
ennek az otromba hazugságnak.
Zoltán. – De becsületemre mondom…
Elza. – Beszéljünk komolyan. A papától egy darabig nem látsz pénzt;
nincs nála már egy garas hiteled. Hanem én adok neked pénzt: egy
föltétel alatt.
Zoltán. – S mi az?
Elza. – Ujjá szervezed csapatodat s boszut álltok a multkori vereségért.
Semmi költséget nem sajnálok ezért.
Zoltán (meglepetve). – Te szutenálni akarod a háborúpártot?
Elza. – Igen.
Zoltán. – És mennyit szántál erre a czélra?
Elza. – Egyelőre ötven aranyat. Most nincs más pénzem, csak az az ötven
császári arany, a mit még a nagymama hagyott rám.
Zoltán. – No majd felváltják… Hallod-e, ez az idea nem rossz! Magam is
úgy éreztem, hogy nem lehet abba hagyni a dolgot.
Elza. – E szerint vállalkozol rá?
Zoltán. – Hogy vállalkozom-e? Viharos lelkesedéssel!
Elza. – Akkor hát mindjárt hozom az aranyakat. Mit nevetsz?
Zoltán. – Semmit… eszembe jutott valami… Mondd, igazán a nagymama hagyta
rád ezeket az aranyakat?
Elza. – Hát persze.
Zoltán. – Tudod, az jutott eszembe, hogy a mikor: hajrá, rátörünk a
németekre, s ezek rémülten fognak kiáltozni: »Itt jönnek az
antiszemiták! Itt jönnek az antiszemiták!« vajjon lesz-e valaki, a ki
megsejdíti, hogy miféle pénzen viseljük ezt a háborút? Mert a nagymama
még nem volt katholikus, ugy-e?…
Elza. – Kikérem magamnak az efféle tréfákat!
Zoltán. – Elzácska, ne haragudjál! Tudod, csak az öröm… A pénz gondolata
hirtelen elszédített. Ne haragudjál, aranyos honleány!… Meglásd, úgy
fogok hadakozni, mint Kinizsi Pál!


XXXIII. KEGYELET.
– Történik: Melanienál. Mindenszentek napján, délelőtt tizenegy órakor,
a báró éppen akkor állít be barátnőjéhez, a mikor az előszobában a
virágárus szolgája egy szép, ötven koronás sírkoszorút helyez el. A
koszorú széles fekete szalagján nagy, aranyozott betűk ezt a felírást
alkotják: »Jóltevőmnek«. –
A báró. – A temetőbe készülsz?
Melanie. – Igen.
A báró. – És kinek viszed ezt a koszorút?
Melanie. – A jóltevőmnek.
A báró. – No jó, azt láttam. De hát ki volt a jóltevőd? Hogy hívták?
Melanie. – Azt nem tudom. A nevét sohase mondta meg nekem.
A báró. – Nem tudod, hogy mi volt a neve?
Melanie. – Nem. Nekem azt mondta, hogy nevezzem őt egyszerűen Béla
bácsinak. De tudom, hogy nem Béla volt a keresztneve; a monogrammjában
nem is volt B. betű. Nem akarta, hogy tudjam az igazi nevét. Nagyon
titkolózó és rejtőzködő természetű volt; sehol se mutatkozott velem.
Bizonyosan nagy családja volt és borzasztóan félt a botránytól.
A báró. – Szóval olyan barátod volt, mint most én, mi?
Melanie. – A barátom is, de azonkívül az első és, mielőtt a báró urat
ismertem, egyetlen jóltevőm.
A báró. – Hogyhogy?
Melanie. – Ó, az már régi történet! Akkor még Jutkának hívtak és
masamód-lány voltam a Madame Evelinenél. Mondhatom, nagyon rossz dolgom
volt akkor. Otthon is, meg a Madamenál is, igen sok pofont kaptam. Aztán
meg hol csak maradékot ettem, hol pedig éhesen feküdtem le. Egyszer, a
mint kalapokat vittem haza a vásárlóknak, egy szép öreg úr megszólított
az utczán s beszédbe ereszkedett velem. Aztán felkarolt; kétszobás
lakást vett ki nekem, szépen bebútorozott és kiöltöztetett. Még
czimbalmozni is taníttatott, és mindig nagyon szépen bánt velem. Persze,
a hogy kistafirozott, egyszerre nagyon megcsinosodtam, s hamarjában
annyi barátom akadt, hogy válogathattam közülök. De ez mind nem történt
volna, ha az öreg úr fel nem karol. Mert előbb a kutya se vett észre,
olyan penészes és éhes kinézésű voltam. Ha Béla bácsi nem olyan jószívű,
akkor a férfiak most rám se néznének, a báró úr se vett volna észre
soha. Akkor még most is Jutkának hívnának, még most is skatulyákat
hordanék haza, még most is maradékot kellene ennem, és akkora pofonokat
kapnék, mint egy-egy czipó. Azért én nagyon szerettem a Béla bácsit. De
egyszerre hirtelen elmaradt és elsején nem hozta el a havi pénzemet,
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 12
  • Parts
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 01
    Total number of words is 3893
    Total number of unique words is 1716
    34.6 of words are in the 2000 most common words
    46.7 of words are in the 5000 most common words
    53.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 02
    Total number of words is 4031
    Total number of unique words is 1776
    32.9 of words are in the 2000 most common words
    46.6 of words are in the 5000 most common words
    52.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 03
    Total number of words is 4023
    Total number of unique words is 1687
    35.8 of words are in the 2000 most common words
    46.6 of words are in the 5000 most common words
    52.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 04
    Total number of words is 3893
    Total number of unique words is 1719
    32.9 of words are in the 2000 most common words
    46.4 of words are in the 5000 most common words
    53.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 05
    Total number of words is 4030
    Total number of unique words is 1535
    37.9 of words are in the 2000 most common words
    49.6 of words are in the 5000 most common words
    56.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 06
    Total number of words is 4031
    Total number of unique words is 1572
    36.1 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    53.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 07
    Total number of words is 3920
    Total number of unique words is 1558
    35.3 of words are in the 2000 most common words
    48.9 of words are in the 5000 most common words
    54.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 08
    Total number of words is 3953
    Total number of unique words is 1781
    32.5 of words are in the 2000 most common words
    45.1 of words are in the 5000 most common words
    50.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 09
    Total number of words is 3990
    Total number of unique words is 1649
    34.1 of words are in the 2000 most common words
    47.2 of words are in the 5000 most common words
    51.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 10
    Total number of words is 4014
    Total number of unique words is 1670
    33.6 of words are in the 2000 most common words
    46.3 of words are in the 5000 most common words
    52.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 11
    Total number of words is 4032
    Total number of unique words is 1659
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    47.5 of words are in the 5000 most common words
    52.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 12
    Total number of words is 4025
    Total number of unique words is 1726
    31.8 of words are in the 2000 most common words
    43.9 of words are in the 5000 most common words
    48.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 13
    Total number of words is 4068
    Total number of unique words is 1679
    33.9 of words are in the 2000 most common words
    45.8 of words are in the 5000 most common words
    51.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 14
    Total number of words is 4175
    Total number of unique words is 1708
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    46.4 of words are in the 5000 most common words
    53.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 15
    Total number of words is 4238
    Total number of unique words is 1738
    35.9 of words are in the 2000 most common words
    47.7 of words are in the 5000 most common words
    54.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 16
    Total number of words is 4290
    Total number of unique words is 1607
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    45.3 of words are in the 5000 most common words
    52.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 17
    Total number of words is 601
    Total number of unique words is 394
    39.0 of words are in the 2000 most common words
    48.0 of words are in the 5000 most common words
    54.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.