Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 07

Total number of words is 3920
Total number of unique words is 1558
35.3 of words are in the 2000 most common words
48.9 of words are in the 5000 most common words
54.9 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
Elza. – Mert megint eljárt a szád.
Zoltán. – Nekem?
Elza. – Hja, édesem, a ki pénzt akar, az ne vicczelődjék. Én, látod,
méltányoltam a viczczet, de ő nem méltányolta.
Zoltán. – Miféle viczczet?
Elza. – Az uj bútorokról nem tudtad megállani, hogy ki ne jelentsd:
»Kazároknak Louis Quinze bútor! Tehénnek vitézkötés!« Mondtad vagy nem
mondtad?
Zoltán. – De, kérlek szépen…
Elza. – Nos, Blanka azon melegében elmondta neki. És most próbálj
beszélni vele!
Zoltán. – Tyű, kutyateremtette!
Elza. – Mondhatom, ezt elintézted.
Zoltán (egy kis szünet után, lesujtva). – Akkor hát szervusz!
Elza. – Azért ne menj mindjárt a Dunának. Várj csak. Hogy a papa tudni
se akar rólad, az bizonyos. De talán valahogyan nyélbe üthetjük a
dolgot. Mondd, mennyi kellene?
Zoltán. – Gyerekség: háromszáz forint.
Elza. – Nagyszerű! Teneked háromszáz forint gyerekség? S mi az ördögre
kellene neked háromszáz forint?
Zoltán. – Hát mire kell nekem a pénz? Párbaj-költségekre! Nekem egyébre
soha se kell pénz, nekem csak párbaj-költségekre kell. A pinczért, s a
többi, haza küldhetem a papához, mindenkit haza küldhetek, még a… izé…
mindenkit! De párbajköltségekért egy gentleman nem megy haza sírni.
Elza. – S teneked párbaj-költségekre mindjárt háromszáz forint kell?
Barátom, egy párbaj urasan számítva, hetven forintba kerül. Mondjunk
nyolczvanat.
Zoltán. – Kérlek, te ehhez nem értesz. Nálunk az nem úgy megy, mint
nálatok, katonáéknál. Egy egyetemi párbaj sokba kerül. Nálunk, kérlek, a
segédek három napig éjjel-nappal fiákereznek, de a mi a legtöbbe kerül,
az a kibékülési reggeli. Nem mondom, hogy ezt mindenkitől megkövetelik,
de én, a kit Van der Berzsenyinek szoktak nevezni, nem lehetek smuczig.
Elza. – Akkor jobban kellene vigyázni a bőrödre. És, ugyan, miért van
párbajod?
Zoltán. – A Klári miatt.
Elza. – Mi közöd neked a Klárihoz?
Zoltán. – Tudod, az egyetemen én vagyok a Klári-párt elnöke.
Elza. – Micsoda párt? Ilyen pártról még nem hallottam.
Zoltán. – Akkor el vagy maradva a világtól. Az egyetemen egy nagyon
nevezetes Klári-párt van, a mely sokkal hatalmasabb ugyan, mint a
Zsazsa-párt, de a Zsazsa-párt is erős. A Tezsa-párt az nem számít, de a
Zsazsa-párt nagyon erős. És most jön ez a fene angol-párt.
Elza. – Olyan párt is van?
Zoltán. – Látod, ezt én se értem. Mit akarnak azzal az angol
primadonnával? Nem mondom, hogy nem formás az öreg, hiszen ha arról van
szó… de neked ezt úgy se illik érteni…
Elza. – Csak folytasd; én nem vagyok prüd.
Zoltán. – Elég az hozzá, hogy a Klári-párt meg a többiek között most
roppant éles a villongás; különben talán hallottad, hogy az egész város
fel van fordulva.
Elza. – Nem hallottam. De hogy jössz te a Klárihoz?
Zoltán. – Tulajdonképpen igazad van. Én nem kapok a mosolyaiból egy
zsákravalót, mint az ujságírók. De már első éves koromban Klári-párti
voltam s most nem változtathatom meg az elveimet.
Elza. – Hogy a primadonnák háborúznak, azt értem. Egyed-uralkodó
primadonnának lenni voltaképpen a legmagasabb állami hivatal a mai
világban. Érdemes érte egy pár mosolyt mozgósítani. És átkozott kevés
ideig tart; a második siker után már mindenkit csak »a kövér öreg
asszony«-nak neveznek. De ha a primadonnák megfojtják egymást egy kanál
vízben, nem mindegy az nektek? Mit tüzeltek miattok ilyen rémségesen
ebben a pénzszűk világban?
Zoltán. – Éppen azért. Nincsen pénzünk és szórakozni csak kell
valamivel!
Elza. – Aztán, hogy keletkezett a párbajod?
Zoltán. – Mint a többi. Mondom, hogy az egyetemen a hangulat már hetek
óta rendkívül feszült. Mi elneveztük a Zsazsa-pártot Paprika
Janka-pártnak, ők meg elneveztek bennünket Népkonyha-pártnak, mert ránk
fogták, hogy a Klári népkonyha-jegyeket osztogatott szét köztünk. És
most egyszerre ránk szakad az angol párt is; képzelheted, az egyetem
három napja olyan, mint egy zsinagóga. Hát tegnap szembe jön velem a
Hirsényi Nándi és azzal köszönt, hogy: »Éljen Haltay Mariska!« »Menjen
vissza az Orfeumba!« – felelek én, hogy megvédelmezzem pártom és a
szinpadi erkölcs álláspontját. »Te beszélsz Orfeumról!« – gúnyolódik ő.
»Én hát – vágok vissza én – én még nem szolgáltam Orfeumban.« Erre ő azt
mondja, hogy ne pötyögjek, s mikor vissza felelek, oda vágja nekem,
hogy: »Pity, pity, Flórián!« Erre persze provokálnom kellett.
Elza. – Hát ez nagyon szomorú történet, mert nekem nincsen háromszáz
forintom.
Zoltán. – Mennyi van, az a kérdés?
Elza. – Úgy harmincz körül.
Zoltán. – Mindössze harmincz forintod van és lovagtörténeteket
beszéltetsz velem?
Elza. – Igen, de megszerezhetem neked a háromszázat is, egy föltétel
alatt.
Zoltán. – Előre el van fogadva.
Elza. – Hohó, ne siess, mert nem olyan egyszerű a dolog. Elképzelheted,
ha ilyen zord viszonyok között háromszáz forintot szerzek neked, meg
fogom fizettetni magamnak ezt a vastag szívességet.
Zoltán. – Csak rajta!
Elza. – Legelőször is felelj nekem, de egészen őszintén, kivel vagy
kikkel van neked viszonyod?
Zoltán. – De kérlek, hogy érted ezt?
Elza. – Úgy. A jó értelemben.
Zoltán. – Már engedj meg…
Elza. – Semmi kibuvó. Teljes őszinteség. Van valami kis szinésznő, egy
kis kardalosnő vagy mi, a ki meghallgatja a sóhajaidat?
Zoltán. – Mit képzelsz? Szinésznő? Kardalosnő? Nem vagyok én se főpap,
se gróf, se bankigazgató! Ma már csak ezek engedhetnek meg maguknak
efféle luxust. Talán az apám. Az meglehet. De én!… Hiszen én még a
Hőkömszinházbeli igényeknek se tudnék megfelelni.
Elza. – Nem vagy legalább járatos… hogy is mondjam?… tudod, olyan
magasabb horizontalekörökben? De magasabb rendűt értek, négy csillagost;
V. S. O. P.-ést?…
Zoltán. – Járatos? Na, a mi ezt illeti, szeretném én látni azt a helyet,
a hová én nem vagyok járatos!
Elza. – Nekem pedig csak ez kell. Arról van szó, hogy szeretném, ha
elcsalnád a Miklóst valahová, tudod…
Zoltán. – Szeretnéd, ha elcsalnám a vőlegényedet valahová…?!
Elza. – Igen, s aztán elmondanád nekem, hogyan viselte magát.
Zoltán (önérzetesen). – Szóval: kémnek akarsz felhasználni?
Elza (ridegen). – Ez a meztelen igazság.
Zoltán (egy hanggal lejebb.) – Nagyon visszaélsz a szorultságommal.
(Némi habozás után.) Minden irántad való jóakaratom mellett sem lehet…
Elza. – Azonnal el fogom csitítani a lelkiismeretedet. Az a reménységem,
hogy ezzel neki is szolgálatot teszel.
Zoltán. – Hogy-hogy?
Elza. – Nagyon örülnék, ha rosszat jelenthetnél róla.
Zoltán. – Csak nem akarsz szakítani vele?
Elza. – Nem. De azt hiszem, ha rosszat tudnék róla, akkor jobban
szeretném, mint így. Látod, ez az ember egy idő óta sehogy se tetszik
nekem. Azt hiszem, soha se csal meg. Pedig, ha arra gondolok, hogy talán
máris vigyáz magára… fuj, akkor úgy rémlik, hogy már egy cseppet se
szeretem. Ha azért vigyáz, mert reszket a gondolattól, hogy hátha
elszalasztja a kövér falatot!… Ha csakugyan ilyen volna, azonnal
meggyűlölném, mert az ilyen ember nekem nem imponál. Nekem olyan ember
imponál, a ki szembe száll minden veszélylyel, nyakon csíp minden
fehérnépet, s úgy bánik a nőkkel, mint a mosogató rongygyal.
Zoltán. – Te furcsa lány vagy, Elza. De azért mégse hiszem el, a mit
mondasz. Ma így beszélsz, holnap meg amúgy.
Elza (egy kicsit elgondolkozva). – Nem. De meglehet, hogy két különböző
lélek lakik bennem. Néha rettenetesnek tűnik fel előttem az a gondolat,
hogy egy szabad ember, ha nő is, egy egész hosszú életet, egész életét
egy másik embernek szentelje, annak az eszköze, bútora, tárgya legyen, s
ezt lássa élete czéljának. Tudod, nagy bennem a szabadság szeretete. Ez
annak lehet a következése, hogy ősanyáinknak, a szegény keleti
rabszolgáknak, mindenben volt része, csak éppen a szabadságban nem.
Megvolt mindenök, de gyémántjaikat csak otthon viselhették; az utczára
már csak titokban kandikálhattak ki. Én, barátocskám, imádom a szabad
levegőt, mindenekfelett imádom. S ha erre gondolok, néha kételkedni
kezdek, vajjon igazán szeretem-e Miklóst? Mindegy. Az bizonyos, ha egy
kis rosszat jelenthetsz róla, jobban fogom szeretni.
Zoltán. – Szóval, csak emberbaráti cselekedetről van szó, ha rossz útra
viszem a vőlegényedet, s az eredményről jelentést teszek?
Elza. – Szóról-szóra.
Zoltán. – Nem értem, de ha neked szívességet teszek vele, miért ne?
Végre is, te közelebb állasz hozzám, mint ő.
Elza. – E szerint megegyezel?
Zoltán. – Félig már rendben volnánk.
Elza. – Egy óra mulva egészen rendben leszünk. A lakásodra küldöm,
helyes?
Zoltán. – Köszönöm. De megyek, mert a segédeim várnak.
Elza. – Szervusz.
Zoltán. – Szervusz.
Elza (utána kiált). – Igaz, te, ha túléled ezt a párbajt, gondolj rám, s
ha a könyvkereskedésben valami nagyon pikáns regényt látsz, vedd meg
nekem.
Zoltán. – Az igazat megvallva, a könyvkereskedésekben nem igen vagyok
járatos. De pikáns levelezőlapjaim, azok vannak.
Elza. – Az nem kell, köszönöm. Tehát egy óra mulva.
Zoltán. – Köszönöm. Szervusz.
Elza. – Szervusz.


XIX. BERZSENYIÉKET MEGSZÁMLÁLJÁK.
– Délelőtt tiz óra. Szín: a sötét udvari ebédlő. Berzsenyiné, teljes
toalettelenségben, egyedül. A frizirnőt várja. Éppen megreggelizett s a
_Pester Lloyd_ot olvassa. –
Berzsenyiné (magában). – Hiába, a regények mégis csak szebbek voltak
akkor, mikor az Ádolf Silberstein írta a Lloydot!… Mi az?
Katicza (a szobaleány, jön). – Kérem szépen, méltóságos asszony, egy
ember van odakünn, a ki minden áron be akar jönni. Igazán nem tudom,
hogy mit csináljak vele.
Berzsenyiné. – Miféle ember?
Katicza. – Azt mondja, hogy ő a népszámlálási biztos.
Berzsenyiné. – Mondja meg neki, hogy a méltóságos udvari tanácsos úr
nincsen itthon és hogy jöjjön máskor.
Katicza. – Már mondtam, de azt felelte, hogy akkor a méltóságos
asszonynyal kell beszélnie.
Berzsenyiné. – Én most nem fogadok.
Katicza. – Azt is mondtam, de az ember nem akar tágítani. Hogy ő nem
mulatságból jött, hanem hivatalból. Aszondja, hogy ő kiragasztotta a
vörös czédulát, bejelentette, hogy ma jön, és hogy ilyenkor valakinek
itthon kell lennie. Igy rendeli a törvény.
Berzsenyiné. – A törvény ilyen bolondokat nem rendel. Hol vannak a
leányaim?
Katicza. – Elmentek korcsolyázni.
Berzsenyiné. – Akkor küldje el az embert a méltóságos urhoz a
comptoirba.
Katicza. – A méltóságos úr aligha lesz ott, mert onnan is keresték.
Különben is a népszámláló ide, a lakásba akar jönni.
Berzsenyiné. – Micsoda szemtelenség! Nem akar mindjárt a fürdőszobámba
is bejönni?
Katicza. – Nem tetszik elhinni, de még a szobákat is meg akarja nézni.
Berzsenyiné. – No hát ez hallatlan. Az én házamban!
Katicza. – Kérem szépen, én tőlem olyanokat kérdezett, hogy ha nem a
törvény embere, bizony isten képen teremtem. Aszondja, hogy neki mindent
ki kell vallani, és még dicsekszik vele, hogy milyen furcsákat szokott
beszélni a partájokkal.
Berzsenyiné (magában). – Ha az ember regényben olvasná az ilyeneket, nem
hinné el. (Katiczához.) Rólunk is kérdezett talán?
Katicza. – Ne tessék haragudni, de azt kérdezte, hogy a méltóságos
asszony hányadik felesége a méltóságos urnak.
Berzsenyiné. – Hallatlan, hallatlan!… Bocsássa be azt az embert. Várjon,
előbb adja ide a fülbevalómat. Igen ott van. Ugy, most bejöhet. (Katicza
el; majd ujra megjelenik a népszámlálóval.) Katicza, maga maradjon itt.
(A népszámlálóhoz.) Meg fogom tudni, hogy mért kivánt engem zaklatni, és
hogy milyen czélból engedett meg magának különböző tréfákat az én
cselédeimmel?
A népszámláló. – Bocsánatot kérek, méltóságos asszony, én Doboz Elek
fővárosi tanító vagyok…
Berzsenyiné. – Mindjárt gondoltam. Olvastam önökről az ujságban.
Figyelmeztetem azonban, hogy itt nincsenek gyermekek, és hogyha
volnának, akkor sem engedném őket megverni.
A népszámláló (torkát megköszörülve) – … és mint népszámlálási biztos
voltam bátor jelentkezni.
Berzsenyiné. – Én nem vagyok nép, és engem ne tessék megszámlálni. Ha a
népet akarja megszámlálni, menjen ki a konyhába, de ne háborítsa az én
délelőtti nyugalmamat. A konyhában is illedelmes viseletet kérek; azt,
hogy valaki a cselédeimmel hanczurozzék, nem engedhetem meg s ezt
semmiféle törvény nem irja elő.
A népszámláló (sértődötten). – Engedelmet kérek, de a törvény nem ismer
különbséget, s nekünk kivétel nélkül mindenkit meg kell számlálnunk…
Berzsenyiné. – De önnek csak a számlálás a kötelessége, s ha önnek
mondják, hogy odabenn egy hölgy fésülködik, ez éppen elég. Felír egy
hölgyet és punktum. De ön úgy látom, azt fürkészi, hogy nincs-e itten
más valaki is? Ezt én kikérem magamnak.
A népszámláló. – Bocsánat, méltóságos asszony, de nem erről van szó. A
méltóságos úr kitöltötte a számlálólapokat, s én most az ellenőrzés
végett jöttem.
Berzsenyiné. – Az én férjem személyesen töltötte ki a számláló lapokat?
A népszámláló. – Igen.
Berzsenyiné. – Akkor nincs szükség semmi ellenőrzésre, mert az én férjem
nem mond be hamis adatokat.
A népszámláló. – Ezt senki se gondolja. De a számláló-lapok hibásan
vannak kitöltve, s nekem az adatokat helyesbítenem kell.
Berzsenyiné. – Honnan veszi ön azt, hogy az én férjem hibásan mondta be
az adatokat? Az én férjem mindenesetre tudja, hogy hányan vagyunk, és ha
ön jobban tudja, akkor mért kérdezősködik? Írjon be annyi embert, a
mennyit akar és hagyjon engem békében. Az én férjem pontosan fizeti az
adót, és annyi ember után fog fizetni, a mennyit be fognak írni. Ezért
nem való egy hölgyet öltözködés közben zavarni.
A népszámláló. – Nagyon sajnálom, méltóságos asszony, hogy alkalmatlan
időben jöttem, de nem mulasztottam el a bejelentést, s mivel csak néhány
kérdésről van szó, talán lesz kegyes kihallgatni.
Berzsenyiné. – Ha valamit meg akar tudni, mindenesetre inkább tőlem,
magamtól kérdezze, mint a cselédeimtől, a kiknek a kérdezősködésekre nem
szabad felelniök.
A népszámláló. – Első kérdésem a vezeték- és keresztnévre vonatkozik. A
méltóságos úr azt írta ide: »Lovag békásmegyeri Berzsenyi Jacques, pápai
szent birodalmi nemes, udvari tanácsos, a Lipót-rend k. keresztese,
venezuelai főkonzul.« Ez a beírás téves.
Berzsenyiné. – Már hogy volna téves? Remélem, nem akarja azt mondani,
hogy az én férjem svindler, a ki másnak adja ki magát?
A népszámláló. – Nem, hanem ebbe a rovatba csak a vezeték- és keresztnév
írandó be, s az utóbbi az állam hívatalos nyelvén. »Jacques«, ez nincs
magyarul, »Jacques« magyarul, ha nem csalódom, Jakab. Engedelmével
törülni fogom tehát a beírást, s helyébe szabatosan írom a nevet:
»Berzsenyi Jakab.«
Berzsenyiné. – Jakab! Berzsenyi Jakab! Mért nem mindjárt: »az Iczig
zsidó«?! Figyelmeztetem önt, hogy ha ön froczlirozni akar védtelen
hölgyeket, az én férjem meg fogja találni a módját, hogy önt főnökei
illendő viseletre tanítsák. Az én férjem nem Jakab, s nem tűröm, hogy ön
az én házamban élczelődjék.
A népszámláló (boszúsan). – Én csak kötelességemet teljesítem.
Hasonlóképpen a méltóságos asszony nevének a rovatába ez van beírva:
»Berzsenyi Elise, született szendrői Hirsch.« Ez nem helyes. Ide
egyszerűen azt kell írni: »Berzsenyi Jakabné.«
Berzsenyiné. – Berzsenyi Jakabné! No hallja, ez már mégis szemtelenség!
Persze, el kellett volna hivatnom az én ügyvédemet. De ez a leány
tanuskodni fog, hogy mulatni akart a mi számlánkra, s biztosítom, hogy
nem fogom elmulasztani önt bepanaszolni.
A népszámláló (ridegen). – A panaszt ebben az esetben felettes tanügyi
hatóságomnál kell beadni. Addig is, megengedi a méltóságos asszony,
folytatom.
Berzsenyiné. – Csak tessék. Kiváncsi vagyok, hogyan fogja elnevezni a
leányaimat.
A népszámláló. – Valóban az egyik kisasszony neve tévesen van beírva:
»Berzsenyi Elza.« Ezt így fogom helyesbíteni: »Berzsenyi Erzsébet.«
Berzsenyiné. – Berzsenyi Erzsébet! Nem rossz. Hallod, Katicza? Berzsenyi
Erzsébet! Jegyezd meg magadnak, mert erről még tanuságot kell tenned.
Berzsenyi Erzsébet! Hallatlan! (Idegesen kaczag).
A népszámláló. – A másik kisasszony neve helyesen van! »Berzsenyi
Blanka.« Ez korrekt.
Berzsenyiné (gúnyosan). – Már hogy volna korrekt! Korrekt így volna:
»Berzsenyi Fehérnye!« Vagy: Berzsenyi Sára, Zsuzsa, Mari, Erzsók néni!
Hahaha! Azt mondja, hogy Blanka helyesen van! Hallod, Katicza?!
A népszámláló. – Ellenben a foglalkozás-rovat kitöltése csaknem
mindenütt hibás. A méltóságos ur e rovatot így töltötte ki:
»nagybirtokos.« Úgy értesülök, hogy a méltóságos ur egyszersmind
gabonakereskedő, legalább nem hagyott fel teljesen az üzlettel, mert
részese a Beer-czégnek…
Berzsenyiné. – Gabonakereskedő! Írja, hogy: speczeráj, lámpagyujtogató,
szivarvég kereskedő! Írjon akármit. Mindegy.
A népszámláló. – A méltóságos asszony rovatába pedig ez van írva:
»Nagybirtokosnő.« Ez nem korrekt. Ide azt kell írni: »Háztartásbeli nő.«
Berzsenyiné. – Háztartásbeli nő! Hah!… (Dühében hamarjában nem talál
szavakat.)
A népszámláló. – Vagy van talán a méltóságos asszonynak valami kereső
foglalkozása? A postánál, távirdánál, telefonnál, iskolánál,
gyermekkertben, színháznál? Nincs?
Berzsenyiné (tehetetlen dühvel néz maga elé). – Van-e valami kereső
foglalkozásom? Jellemtelenség alávalóság, piszkosság!
A népszámláló. – Kérem, ne tessék engem sértegetni, én csak a köteles
kérdéseket intézem a méltóságos asszonyhoz. Ha a méltóságos asszonynak
nincs kereső foglalkozása, ki tartja el a méltóságos asszonyt?
Berzsenyiné (felcsattanva). – Hallja, ez már mégis sok!… (Köhögési roham
fogja el s fuldokolni kezd).
A népszámláló (miután megvárta a roham végét). – Ha a méltóságos
asszonyt a férje tartja el, akkor a méltóságos asszony csak
háztartásbeli nő.
Berzsenyiné (fölemeli szemét az égre és zsebkendőjét a szája elé tartja,
hogy a lelke valahogy kine szakadjon).
A népszámláló. – Nem helyes a kisasszonyok beírása sem. Az egyiknél az
van beírva, hogy: »nagybirtokos leánya«, a másiknál, hogy:
»versenyistállótulajdonosnő.« Mi ez?
Berzsenyiné (int Katiczának, hogy feleljen ő).
Katicza. – Elza kisasszonynak igenis versenyistállója van.
A népszámláló. – S a kisasszony abból el, a mit a lovak díjakban
nyernek?
Katicza. – Dehogy!
A népszámláló. – Tehát eltartja valaki, ugy-e?
Berzsenyiné (karjait emeli az égre).
A népszámláló (zavartalanul). – Ki tartja el? A méltóságos úr, ugy-e?
Akkor hát azt kell ideírni: »Leány.« A másik kisasszony dettó »leány.«
Ennél a családi állapot helyesen van feltüntetve: »hajadon.« De a
másiknál a családi állapot beírása is téves. »Menyasszony.« Mi ez?
Katicza. – Maga nem tudja, hogy mi az, ha valaki menyasszony?
A népszámláló. – Nekünk semmi közünk hozzá, hogy valaki menyasszony-e,
vagy nem menyasszony, Valaki lehet menyasszony és már négyszeresen
özvegy. A kérdés az, hogy Berzsenyi Erzsébet hajadon-e vagy már nem
hajadon?
Berzsenyiné. – Hallja!… ember… ne izéljen!… ne izéljen!…
A népszámláló (szenvtelenül:) – Jó, mondjuk hát, hogy: »hajadon.«
Berzsenyiné (levegő után kapkod).
A népszámláló. – Azt hiszem, hiba csúszott be a házassági vagy a
születési évek rovatába is. A házasság éve: 1879, hónapja: márczius. Ez
megfelelne a kisasszonyok életkorának, az egyiknek a születési éve:
1880, a másiké: 1882. De vajjon nem téves-e a méltóságos asszony
születési éve: 1864? A méltóságos asszony tizenöt éves korában ment
volna férjhez s tizenhat éves korában már fogant volna? Ez annál
csodálatosabb, mert a méltóságos úr már elmult hatvan éves. Itt van
születési éve: 1840.
Berzsenyiné. – Ember! Távozzék! Távozzék! (Köhögés). És nekem végig kell
hallgatnom ezt a sok infámiát! De hát nincs ebben az országban
rendőrség?! (Ujabb köhögési roham).
Katicza. – A méltóságos asszony igen fiatalon ment férjhez; különben
láthatja, ha szeme van.
A népszámláló. – Ne nyelveljen! Talán maga volt a bábája?
Katicza. – Ejnye be finom ember, lelkem!… Ha kérdi, hát felelek, mert a
méltóságos asszony úgy parancsolta. A magam jószántából bizony nem
állanék szóba az úrral.
A népszámláló. – Nem magát kérdeztem. Majd magára is rákerül a sor. Mi
van még? Igen… vallásnak a római katolikus van feltüntetve. Kérhetném
ugyan az okmányokat, de hagyjuk; a méltóságos asszony, látom, nagyon
ideges. Még csak egyet. Nincs senkinek valami testi fogyatkozása? Ezt a
leggyakrabban el szokták hallgatni.
Berzsenyiné (fuldokolva köhög).
Katicza. – Nincs senkinek.
A népszámláló. – A kisasszonyoknak sem? (Berzsenyiné elájul.)
Katicza. – Hogy a mennykőbe volna!
A népszámláló (Berzsenyinére tekintve). – Mért nem ad neki egy pohár
vizet?
Katicza. – Majd jobban lesz, ha magát elhordja a szélvész.
A népszámláló. – Mondom, hogy ne nyelveskedjék. Inkább arra feleljen, a
mit kérdek. Itt a maga lapján is hiba van.
Katicza. – Van ám a… majd megmondom hol!…
A népszámláló. – Hajadon?
Katicza. – Hallja, lelkem, ne sokat idétlenkedjék már, mert én nem
nézem, hogy törvény-e, vagy nem törvény…
A népszámláló. – Feleljen. Születési éve?
Katicza. – Tudom is én. A tavaszszal multam huszonkettő. Számítsa ki.
A népszámláló. – 1878. Egyez. Vallása?
Katicza. – Görög.
A népszámláló. – Egyesült vagy nem egyesült?
Katicza (türelmét vesztve). – Egyesült a fészkes fene!
A népszámláló. – Azt kérdem, hogy szakállas papja van-e, vagy borotvált
képű?
Katicza. – A pokol nézi a szakállát! De azt mondom magának, hogy most
már elég, mert látom, hogy megjött a méltóságos úr huszárja, s
mondhatom, hogy a nagyméltóságú fő-főkúria se veszi le magáról…
Berzsenyiné (a ki időközben magához tért). – Katicza, az
Eau-de-Cologne-omat!…
Katicza. – Igenis, csak hadd tuszkoljam ki ezt az urat. (A népszámláló
el.) Tessék itt van.
Berzsenyiné (még aléltan). – Elment?
Katicza. – El.
Berzsenyiné. – Szaladjon hamar utána, fiam, és kérdezze meg tőle, hogy
ki találta ki ezt a népszámlálási törvényt? Tudja meg, fiam, hogy ki
volt a törvénycsináló; meg akarok ismerkedni vele!


XX. BERZSENYI LAPOT ALAPÍT.
– Délután két óra. A nagy ebédlő. Berzsenyi és Elza kaszinót játszanak.

Berzsenyi. – Nekem úgy látszik, te csalsz. Tizenkettővel vitted a
tizenhármat.
Elza. – Tessék, és igazad van! Lásd, papuskám, én néha úgy jövök elő
magamnak, mint a némajátékban a Bertram, a Róbert és Bertramtól, a ki
mikor már Hochstapler és bankot alapít, kilopja a vendégeinek a
zsebkendőjét. Nekem, ha kártyázom, muszáj egy kicsit csalni; c’est plus
fort que moi. Ugy látszik, a mi őseink is rablólovagok voltak, mert ez
már a véremben van.
Berzsenyi. – Akkor az egész nem gilt.
Elza. – Papuskám, ne légy smuczián. Hölgyekkel nem így szokás játszani.
Komornyik (bejön s tálczán egy névjegyet hoz. Óriási legény; hosszú,
mint egy meszelő, s komoly, mint egy államférfiú.)
Berzsenyi. – Mi az, Artur? Valaki keres, Artur? (Kegyesen.) Jól van,
Artur. (Fölteszi binokliját és megnézi a névjegyet, melyen ez áll: Dr.
Vrillényi Andor, országgyülési képviselő, a »Budapesti Kürt«
vezérkormányzója, a Centaur-patkógyár-részvénytársaság felügyelő
bizottságának alelnöke stb.) Jól van, Artur. Vezesse be a doktor urat a
nagy szalonba és mondja meg neki, hogy pár percznyi türelmet kérek, mert
igen el vagyok foglalva. (Kegyesen.) Menjen, Artur.
Elza. – Dolgod van?
Berzsenyi. – Nem olyan sürgős. Csak hadd várjon az egyházi tanuló.
(Kegyesen pillant a távozó komornyik után). Mondd, mit szólsz te ehhez
az Arturhoz?
Elza. – Nagyon tekintélyes. De azt hiszem, egy kicsit lenéz minket.
Berzsenyi. – Szó sincs róla. Nagyon jóakaratú cseléd. De öleb kora óta
mindig herczegi házaknál szolgált, ez a higgadtság tehát természetes.
Elza. – Talán ölbevaló gyereket akartál mondani?
Berzsenyi. – Az mindegy, nem vagyok én tanár. Elég az hozzá, ez az Artur
tetszik nekem, mert nincs benne semmi cselédgőg. Nem bánom, játszom
veled még két pártit, ha akarod: tiz forintba.
Elza. – S azalatt a gentleman, a kit te egyházi tanulónak mondasz,
várakozni fog?
Berzsenyi. – Miért ne várakoznék? A ki pénzt akar, az ne várakoznék? A
ki pénzt akar, az várakozzék. Azt hiszed, bánom, ha nem várakozik? Igaz,
erről meg akartalak kérdezni. Mit szólsz hozzá, ha lapot alapítok?
Elza. – S aztán minek neked a lap, papuskám?
Berzsenyi. – Két czikket akarok íratni, egyet az amerikai zsokékról és
egyet a főrendiházról. Fel kell világosítani a népet, hogy amerikai
zsokét hozatni nem pazarlás, hanem befektetés, és azt is meg akarom
írni, hogy a főrendiház korhadt intézmény, a melyet föl kell frissiteni.
Elza. – Értem. De ehhez nem kell az, hogy magadnak legyen ujságod.
Megíratod valahol, punktum.
Berzsenyi. – Az eszmének több súlya van, ha én magam finanszirozom. Nem
értem különben, hogy mért ellenzed az ügyet?
Elza. – Hát én nem értek a dologhoz, papa, de mindig azt olvastam az
ujságban, hogy egy ujság sokkal többe kerül, mint egy tánczosnő, és
aztán egy tánczosnő nem okoz annyi bosszuságot.
Berzsenyi. – Ha egy idegen hallaná, hogy milyen csiklandós tónusban
beszélsz velem, azt gondolhatná, hogy ajánlatosnak tartod, ha egy
tánczosnőt veszek magamnak. Azután nem gondolsz egy ujság sok előnyeire.
Elza. – Annyi bizonyos, hogy Blankának nagyon jó volna egy ujság a
háznál. Tele írhatná, ha akarja. És ezért tárgyalsz ezzel a
Vrillényivel?
Berzsenyi. – Nem dobhatom ki az ügyletből, mert ő hozta az eszmét.
Elza. – Annyit tudok róla, mert olvastam, hogy már vagy tiz ujságot
megbuktatott, és nem képzeled, mennyi millió fúlt bele azokba a
vállalatokba, a melyeket agyon kormányzott. De neked imponál, mert
nagyképü, és ugy beszél, mintha kanállal ette volna a bölcseséget.
Berzsenyi. – Nekem imponál? Egy beképzelt szamárpofa! Szegény boldogult
nagyatyád azt mondta az ilyen emberekre, hogy: egy egyszerü ótvaros. De
mit akarsz? A kalocsai érsek nem fog nekem ujságot csinálni. Ehhez
kitanult ujságíró kell, a ki elolvassa az angol könyveket és
vezérczikket írjon belőlük.
Elza. – Az ilyen vezérczikket nem olvassa el senki. Vagy te tán
elolvasod az efféle unalmas ostobaságokat?
Berzsenyi. – Ahhoz te nem értesz. A vezérczikk annál jobb, minél
unalmasabb. Kell, hogy politikai súly legyen benne, és ez unalmas. És
ezen a téren Vrillényi már a legránézettebb egyének közé tartozik.
Államférfiúnak még nem lehet mondani, de már egyike a jelesebb
államfiúknak.
Elza. – Én inkább csikókat vennék ezen a pénzen.
Berzsenyi. – Látod, én mindenre gondoltam. A lóversenyekről a tip-eket
te fogod írni, s milyen nagy örömet szerzünk kedves mamádnak, ha a
bálját széltében-hosszában kiírjuk az ujságba, még a tánczosokat is.
Elza. – Szóval ez fait accompli?
Berzsenyi. – Miattam mondjuk, hogy úgy van. De óhajtottam megismerni
nézeteidet és meg akartalak nyugtatni, hogy az egészbe nem teszek többet
százezer forintnál. Ha sikerül, jó, s ha nem sikerül, remélem, hogy
illetékes helyen ezt az érdemet nem fogják nekem elfelejteni.
Elza. – Akkor hát helyet csinálok ennek az urnak. Pá, papuskám.
Berzsenyi. – E szerint te helyeslesz engem?
Elza. – Mindenesetre. Ki tudja, mire lesz jó? Ha az ember ezt vagy azt
akarja, egy ujság mindig jó szolgálatot tehet.
Berzsenyi. – No látod!
(Megcsókolják egymást. Elza el. Berzsenyi csönget s parancsot ad, hogy
vezessék be a doktor urat. A doktor úr – köpczös, tömzsi, kissé kopasz s
nagyon vörös emberke – megjelenik).
Berzsenyi. – Nem fogja rossz néven venni, de rendkívül fontos
intézkedéseket kellett tennem. Tessék helyet foglalni. Már éppen írni
akartam, hogy legyen szerencsém, de ez a gyászeset…
Vrillényi (ijedten, nagy részvéttel). – Ó…!!…
Berzsenyi. – Igen, atyai jóbarátom, a boldogult szerb király halála
végtelenül lesujtott. Alig hogy elvesztettük ő felségét, az angol
királynőt, ez az ujabb csapás!… Ilyen fiatalon! Milyen jókedvü volt még
a nyáron is, Karlsbadban!…
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 08
  • Parts
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 01
    Total number of words is 3893
    Total number of unique words is 1716
    34.6 of words are in the 2000 most common words
    46.7 of words are in the 5000 most common words
    53.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 02
    Total number of words is 4031
    Total number of unique words is 1776
    32.9 of words are in the 2000 most common words
    46.6 of words are in the 5000 most common words
    52.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 03
    Total number of words is 4023
    Total number of unique words is 1687
    35.8 of words are in the 2000 most common words
    46.6 of words are in the 5000 most common words
    52.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 04
    Total number of words is 3893
    Total number of unique words is 1719
    32.9 of words are in the 2000 most common words
    46.4 of words are in the 5000 most common words
    53.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 05
    Total number of words is 4030
    Total number of unique words is 1535
    37.9 of words are in the 2000 most common words
    49.6 of words are in the 5000 most common words
    56.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 06
    Total number of words is 4031
    Total number of unique words is 1572
    36.1 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    53.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 07
    Total number of words is 3920
    Total number of unique words is 1558
    35.3 of words are in the 2000 most common words
    48.9 of words are in the 5000 most common words
    54.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 08
    Total number of words is 3953
    Total number of unique words is 1781
    32.5 of words are in the 2000 most common words
    45.1 of words are in the 5000 most common words
    50.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 09
    Total number of words is 3990
    Total number of unique words is 1649
    34.1 of words are in the 2000 most common words
    47.2 of words are in the 5000 most common words
    51.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 10
    Total number of words is 4014
    Total number of unique words is 1670
    33.6 of words are in the 2000 most common words
    46.3 of words are in the 5000 most common words
    52.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 11
    Total number of words is 4032
    Total number of unique words is 1659
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    47.5 of words are in the 5000 most common words
    52.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 12
    Total number of words is 4025
    Total number of unique words is 1726
    31.8 of words are in the 2000 most common words
    43.9 of words are in the 5000 most common words
    48.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 13
    Total number of words is 4068
    Total number of unique words is 1679
    33.9 of words are in the 2000 most common words
    45.8 of words are in the 5000 most common words
    51.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 14
    Total number of words is 4175
    Total number of unique words is 1708
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    46.4 of words are in the 5000 most common words
    53.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 15
    Total number of words is 4238
    Total number of unique words is 1738
    35.9 of words are in the 2000 most common words
    47.7 of words are in the 5000 most common words
    54.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 16
    Total number of words is 4290
    Total number of unique words is 1607
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    45.3 of words are in the 5000 most common words
    52.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 17
    Total number of words is 601
    Total number of unique words is 394
    39.0 of words are in the 2000 most common words
    48.0 of words are in the 5000 most common words
    54.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.