Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 02

Total number of words is 4031
Total number of unique words is 1776
32.9 of words are in the 2000 most common words
46.6 of words are in the 5000 most common words
52.9 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
comme il faut volt és óvatos. Csak akkor kezdett ugrani, mikor egy
mellékutczába vontattam. »Szép kis nénike!« – suttogott, de nem
engedtem, hogy hosszasan részletezze az ajánlatát. »Ön téved – vágtam a
szavába – s az, hogy ön ostoba, nem menti a tévedését. Vak ön, tisztelt
idegen, hogy éppen engem akar megtisztelni az ismeretségével? Nos hát én
nem szorultam rá, hogy az utczán szedjem fel az udvarlókat; a pénzére se
szorultam semmiféle majomnak!«
Berzsenyi mama. – Hallatlan ez a leány, hallatlan! S ez az én gyermekem
volna?
Elza. – Az atléta okvetetlenkedett; erre hamarjában megszólítok egy arra
menő idősebb asszonyt: »Kérem, nagyságos asszonyom, védelmezzen meg
ettől a tolakodótól. Úgy látszik, idegen szegény, s nem akarja
megérteni, hogy maflának találom.«
Blanka. – Tökéletesen Osztrigás Miczi.
Elza. – A harmadik aszfaltbetyárt már nekem kellett bátorítanom.
Elmondta, hogy mily elhagyatott életet él, s a fővárosban egy szegény
ifjúnak mily nehéz a keresetéből kijönnie. Valahol csak kell spórolnia,
nem igaz? Biztattam, hogy ne csüggedjen; majd csak talál egy önzetlen
kebelt. Könnyűit persze nem törülhettem le, de igazat adtam neki, hogy
ha az ember húsz forintot küld a mamájának havonkint, bizony nem igen
költekezhetik az éjjeli kávéházakban. Igen barátságosan váltunk el.
Berzsenyi mama. – Rettenetes!
Elza. – Tanúlmány-utamat ezzel be is fejeztem, mert abból az
eszmecseréből, a melyet utolsó kísérőmmel folytattam, már leszűrtem a
keresett tanulságot. Tehát a sokat emlegetett társadalmi baj csakugyan
létezik. Csakhogy ez a baj inkább a szegény aszfaltbetyárok baja, mint a
védtelen hölgyeké. Mert a védtelen hölgyek közül azokat, a kik
jómóduaknak és finnyásoknak látszanak, nem is meri megszólítani az
aszfalt lakója, a többi védtelen hölgy pedig minden nagyobb emóczió
nélkül megvédheti magát, a legrosszabb esetben: megvédhetik egymást. De
mit tegyen a szegény aszfaltbetyár? Mit tegyen a szűk körülmények közt
élő fővárosi ifjú, a ki takarékoskodni kénytelen, ismeretség,
összeköttetés híján? Mit tegyen, ha érző keble van, bár szegény és
elhagyatott? A virágnak megtiltani nem lehet.
Blanka. – Mondhatom, büszkék lehettek a leányotokra!
Elza. – Elég az hozzá, elhatároztam, hogy a Zelmával gyüjteni fogunk az
egyetemi templomban a szegény aszfaltbetyárok javára.
Berzsenyi mama. – Mars a szobádba, ne is lássalak! (Berzsenyi papához).
Látod, Jacques, hova vezetett a majomszereteted? Tessék a nevelésed!
Jacques (magában). – Nekem beszélhettek! Okos lány ez, csak az a kár,
hogy huszár nem lehet belőle. Különben mindegy. Így is többet tud, mint
az egész familia. Úgy tippel, mint egy trainer, s fogadni merek, hogy
máris tudja, melyik ló fogja megnyerni a Pzsedzvit-handicapot.


III. A FEHÉRVÁRI BICSKA.
– A nagy szalonban; öt óra után. A teás-asztal körül: _Héthársyné,
Berzsenyi mama_ és _Soroksáry Miska_. _Héthársyné_ már semmit se tud
kitalálni, a mivel kifejezhesse, hogy: pénze minden zsidónak van, de
_Héthársyné_ már csak egy él a világon. _Berzsenyi mama_ asztmájának
részleteiről tart nem éppen közérdekű előadást; _Héthársyné_ látható
részvéttel és láthatatlan undorral hallgatja. _Miska_ gróf
udvariasságból nagyokat köhög; e krákogás vigasztalni kívánja _Berzsenyi
mamát_. De az ő részvéte is csak felszínes; titokban arra gondol: milyen
jó az asszonyoknak, hogy a beszélgetésben nem követhet el az ember
helyesírási hibát! Lám, _Berzsenyi mamát_ nem csúfolják ki, mint őt a
minisztériumban, nyomorult napidíjasok. Közben _Blankára_ pislog, a ki
_Berzsenyi papával_ egyetemben, _Rejtvényitől_ búcsúzkodik. –
Berzsenyi papa (melegen szorongatja Rejtvényi kezét). – Szervusz,
szervusz, szervusz. Gyere el máskor is, ne ülj mindig a kaszinóban. Ott
kényelmesebb, de a vendégszeretet se kutya. Egyszerű emberek vagyunk, de
becsületesek. (Rejtvényi el.) Szervusz, szervusz, szervusz. (Blankához.)
Te, ki ez a fiatal ember?
Blanka. – Mondtam már, hogy Rejtvényi Elek. Nagyon tehetséges fiatal
író.
Berzsenyi papa. – Azért megmosdhatnék néha. Különben nekem mindegy.
Blanka. – De, papa, hová gondolsz? Rejtvényinek olajbarna teint-je van,
a mi nagyon ritka és érdekes.
Berzsenyi papa. – Ebben igazad van; engem legalább kiváncsivá tett, hogy
vajon gőzfürdő után is ilyen szerecsen marad-e? És mit szokott írni ez
az Othello?
Blanka. – Verset, tárczát, vezérczikket, mindent. Nem olvastad a _Szabad
Sajtó_ mai czikkét a magyar iparról? Olvasd el; mondhatom, kitünő czikk.
Ő írta.
Berzsenyi papa. – Ne beszélj! Nem hittem volna, hogy ilyen komoly fiatal
ember. Látod, ez helyes, hogy egyszer megmondja a véleményét a magyar
iparról. Mert az már igazán nem járja, a mit a kormány akar.
Rákényszeríteni a kormánytól függő vállalatokra, hogy itthon vásárolják,
a mit csak lehet, esetleg húsz perczenttel drágábban – ez ostobaság.
Hogy én ezerkétszáz forinttal fizessem azt, a mit külföldön ezer
forinttal megkaphatok, hallott valaki ilyet? Helyes, hogy kikelt ez
ellen; látom, igazság-szerető ember. Nem rokonszenves, de
igazság-szerető. El fogom olvasni a czikkét.
Blanka. – Tudod, nem egészen azt írja, a mit te mondasz. Rejtvényi
inkább azt sürgeti, hogy pártoljuk a magyar ipart, áldozatok árán is.
Kikel azok ellen, a kik Londonból hozatják a ruhaszövetet s Párisban
mosatják az ingeiket.
Berzsenyi papa. – A fő az, hogy kimosassuk. Hol? az mellékes. Különben,
ha megmondja az igazat a Nemzeti Kaszinónak, ez kibékít vele.
Soroksáry (mint a kit darázs csipett meg). – Bocsánat, de a Nemzeti
Kaszinó ártatlan ebben a dologban. Én legalább nem ismerek a kaszinóban
senkit, a ki Párisba küldetné az ingeit. Egyáltalában, kissé különösnek
találom, hogy ezek a meggondolatlan író urak folyton a Nemzeti Kaszinót
piszkálják. Pártoljuk a magyart ipart, jó; de mért éppen a Nemzeti
Kaszinó kezdje meg a dolgot? Mindig, minden téren a szegény mágnást
molesztálják először. Én nem vagyok a Nemzeti Kaszinó tagja;
tárgyilagosan beszélek.
Blanka. – De, papa, csak nem fogsz agitálni a magyar ipar ellen? A
miniszterné is pártját fogta a magyar iparnak. Eljár a boltokba s csak
magyar tárgyakat vesz.
Berzsenyi mama. – A miniszternének könnyű. A miniszterné ha kalotaszegi
varrottasban jár, akkor is miniszterné marad.
Berzsenyi papa. – A miniszterné eljárt volna a boltokba magyar tárgyakat
vásárolni? Ez különös.
Berzsenyi mama. – Hiszen a mi engem illet, nekem semmi kifogásom. De
attól félek, hogy ez a mozgalom a Felségnek nem fog tetszeni.
Blanka. – De, mama, a Felség nem törődik vele, hogy te mit vásárolsz.
(Héthársynéhoz.) Hogyan, báróné, Te már itt hagysz bennünket?
Héthársyné. – Sajnos, kedves Blankuczim, a kaszinóba kell sietnem, a hol
értekezletünk van, s éppen a magyar ipar pártolásáról… Ah, mily unalmas
az élet!… Te azt még nem tudod, szegény Blankuczim! (Berzsenyi mamához.)
Fogadj szót, édesem, hivasd el a csoda-doktort. Tudod, az mesés. Egy
pirula naponkint eloszlatja a sápkórt, két pirula a köszvényt, s három
pirula valósággal véget vet az asztmának.
Soroksáry (Blankához, titkon). – Vajon hány pirula gyógyíthatna meg
engem?
Blanka (Soroksáryhoz). – Jó éjt, Soroksáry, jó éjt. (Soroksáry
meghajlik, s Héthársyné nyomában el.)
Berzsenyi papa. – Te, Blanka, nekem szeget ütött a fejembe, a mit
mondtál. Hát csakugyan a miniszterné is?…
Blanka. – Benne volt minden ujságban.
Berzsenyi papa. – Mert nem szeretném, ha azt mondanák, hogy smuczián
vagyok, a ki nem pártolja a magyar ipart.
Blanka. – Erről ráismerek az én jó papámra.
Berzsenyi papa. – Vásárolni fogok valamit. Akármit, csak magyar legyen.
De mit?
Blanka. – Tudod, azt hirtelen nem tudnám megmondani. Van üveg-iparunk,
bőr-iparunk… izé… Az üvegipart már mondtam?
Berzsenyi mama. – Én azt hiszem, hogy elkéstetek. Előbb gondoltatok
volna rá. Holnap már a házmester is a magyar ipart pártolja. A múlt
héten még kiírták az ujságba, de kezd egy kicsit közönségessé válni a
dolog.
Elza (benyit). – Jó estét.
Berzsenyi mama. – Hol voltál megint?
Elza. – Ne ijedj meg úgy, mert én is mindjárt megijedek. Semmi. A Zelma
hítt el, pártolni a magyar ipart. Mondok magamban: »Top! Mért ne lepjem
meg valamivel az én jó kis papámat? Nekem nem kerül semmibe, mert az ő
pénzét költöm, s örömet szerzek neki.«
Berzsenyi papa (nevet). – Te kis betyár!
Elza. – Bebarangoljuk az összes boltokat, de semmit se találunk, a min
rajta volna: »Made in Hungary.« Azt mondom a Zelmának: »No, öreg, hol a
magyar ipar?« A Zelma azt feleli, hogy Pesten nem kapni semmit, de fogad
velem, hogy Bécsben rögtön kapunk magyar iparczikket.
Blanka. – Úgy látszik, fel is mentetek Bécsbe, mert alaposan oda
maradtál.
Elza. – Francziaországi Margit, ne átkozódjál.
Blanka. – Ó, te New-York szépe!
Berzsenyi mama. – Ne veszekedjetek.
Elza. – Felhányunk a boltokban mindent: »Hol vagy, lelkem, magyar ipar,
hadd pártoljalak!« – hát, a mint kutatunk, kutatunk, végre is találok
valamit. Tudod, nem drága dolog, de szeczessziós. Mondok magamban…
Blanka. – Úgy beszél, mint egy paraszt.
Elza. – Mondok magamban: »Az én jó kis papámnak mindene van a világon,
de fehérvári bicskája még nincs. Hadd legyen neki fehérvári bicskája
is.«
Berzsenyi papa (nevet). – S vettél nekem fehérvári bicskát?
Elza. – Ime. Fogadd tőlem jó szívvel, s ha pénzzavarba jövök, ne
felejtsd el, hogy belőlem nem hiányzik az altruizmus.
Berzsenyi papa (Blankához). – Látod, most úgy beszél, mint egy gróf.
Blanka. – Elbarangolja a napot, hogy egy fehérvári bicskát vegyen! S az
ilyen nem lesz szinésznő!
Berzsenyi papa (Blankához). – Hallod, ne bántsd a leányomat. (Elzához.)
Teneked meg azt mondom, hogy ne beszélj ilyen tréfálkozó hangon a magyar
iparról. A magyar ipar, gyermekem, nagyon komoly dolog. Miniszternék,
grófnék fáradoznak a magyar ipar érdekében. Igaz, mindez eszünkbe
juthatott volna harmincz esztendővel ezelőtt is, s ha eszünkbe jutott
volna, akkor ma már volna magyar ipar. Ha harmincz esztendő óta
megvettünk volna minden magyar iparczikket, akkor ma már csinálnának
magyar iparczikkeket is. De jobb későn, mint soha. Hozzuk helyre a
mulasztásunkat; legyünk ezentúl jobb hazafiak. És én elhatároztam, hogy,
mint a miniszternék meg a grófnék, én is elül fogok járni a jó példával.
Egyelőre, mivel semmire sincs szükségem, nem tehetek egyebet, mint hogy
magyar neveket adok a lovaimnak. De ezt megteszem. Még ma. Kiki a maga
hatáskörében; kitől mi telik. Mind a tizennyolcz lovamnak magyar nevet
adok. Még ma; azonnal. Gondolkozzál magyar lónevekről, Elza. A te
tanácsaid nekem nagyon becsesek. Tudod mit? Hogy viszonozzam az
ajándékodat, megengedem, hogy te nevezd el az összes lovaimat. Csak
egyet kötök ki. Derby-crack-emet: _Szo szan mer alle_-t a mai nap
emlékére _Magyar Ipar_-nak fogom elnevezni. A fehérvári bicskáért pedig
kapsz egy szép párisi toilette-et.


IV. ÚRNŐK A SZINPADON.
– Hat óra után. A vendégek már oszlófélben. _Héthársyné_, a ki legutóbb
_Blankával_ beszélgetett, szintén készülődik. –
Héthársyné. – Nos, eljöszsz?
Berzsenyi mama. – Hová hívod?
Héthársyné. – A Népszinházba. Nem most; holnap délelőtt.
Berzsenyi mama. – Délelőtt? A Népszinházba?
Héthársyné. – Tudod, édesem, ez még titok; de hisz ti nem fogjátok
elárulni. Vikus, a cousine-om, holnap énekel próbát a Népszinházban.
Berzsenyi mama. – A cousine-od szinésznő lesz?
Héthársyné. – Ó, nem olyan közönséges szinésznő, mint a többiek, de
végre is szinésznő. Miért ne? Nem fogják összetéveszteni a született
komédiás-néppel; a szinlapon is mindig rajta lesz: Dorozsmai Viki _úrnő_
első, második, harmadik fellépte.
Berzsenyi mama. – De mi jutott eszébe, hogy szinésznő lesz? Talán csak
nem…
Héthársyné (sértődve). – Mit képzelsz? Hála Istennek, Vikinek van miből
megélnie. Ötvenezer forint hozományt vitt magával; ehhez az ura nem
nyúlhatott hozzá.
Berzsenyi mama. – Ugy képzeltem, hogy talán az elvált férjét akarja
megtruczczolni.
Héthársyné. – Nem, az urával egyszerűen nem törődik többet. De mit
csináljon egy szép, fiatal elvált asszony, a ki hozzá van szokva, hogy
évenkint húszezer forintot költsön, s a kinek csak ötvenezer forint a
vagyona? A sutba üljön, harisnyát foltozni, vagy gépirást tanulni? Nem.
Viki igen helyesen úgy gondolkozott, hogy halálos vétek volna a
hangocskáját nem kamatoztatni. Mert van egy kis hangocskája. Nem akkora,
mint az oroszlánnak, de elég arra, hogy megszerezzen vele évenkint
hat-tiz-húszezer forintot.
Berzsenyi mama. – De mégis… valaki… az ő társaságából!… Tudom, hogy ha ő
megy szinpadra, az más, mint ha a házmesterném lánya áll ki néger
tánczot járni… De mégis szokatlan egy kicsit…
Elza. – Szokatlan? Nem találom. Az utolsó operettliben két olyan dáma is
játszott, a kikkel tavaly még csak a zsúrokon találkozott az ember. A
közönséges szinésznék csak a páholyból nézték őket.
Blanka. – És szeretném tudni, mit árt nekik, hogy a szinpadra léptek?
Függetlenek; pénzt szereznek; lázas, szép életet élnek; s valljuk meg,
irigyeljük őket.
Elza. – Annyi bizonyos, hogy a Zelmának ugyancsak szeget ütöttek a
fejébe. Azt mondja nekem tegnap, hogy ő, ha férjhez megy, csak azért
megy férjhez, hogy elválhasson és aztán a szinpadra léphessen.
Berzsenyi mama. – Hagyj nekünk békét a Zelmáddal. Ki kérdezett?
Elza. – Csak sokat vekszáljatok! Én is egyet gondolok, és elszerződöm
valahová! Én ugyan nem megyek férjhez csak azért, hogy a hivatásomnak
élhessek. Minek ehhez a házasság, elválás és egyéb kalandok? Betanulok
egy operette-et s isten megáldja édes szüléimet!
Berzsenyi papa. – Hallod, az efféle tréfákat kikérem magamnak!…
Elza. – No, ne ijedj meg minden kis mókázástól! Elképzelheted, hogy a te
házadat nem fenyegeti semmi ilyes veszedelem. Egyelőre eszem ágában
sincs azokat a jó házból való szerencsétleneket utánozni, a kiket
állítólag egy isteni szózat őrjített meg, de mégis inkább a lábukban
lakó ördög ösztökélt arra, hogy megszökjenek a jól fűtött szülei házból
s elkarikázzanak: az igét hirdetni, vagy jobban mondva: éhezni és fázni.
És remélem, hogy a bankjegyeidre rajzolt őrangyalok mindenkor meg fognak
óvni ettől a kísértéstől, hogy ne mondjam: tébolytól. Rémesen hangzó
megjegyzésemmel mindössze annyit akartam mondani, hogy tökéletesen értem
azokat a szegény nőket, a kik a mai világban seregesen tódulnak a
színpadra. És ha már ebben a házban minden blague-ot le kell fordítani
kereskedelmileg józan és ridegen száraz, egyszerű vagy összetett állító
mondatokra, megmagyarázom nektek azt is, hogy miért gondolkozom így.
Végre is az a szegény nő, a kinek a kényelméről senki se gondoskodott, s
a ki a kényelemért még nem akar lemondani minden társadalmi
szereplésről, csak a színpadon keresheti a boldogulást. Egy csinos,
fiatal, jóalakú nő, a ki alkalom adtán kedves is tud lenni és nincs
minden temperamentum híjján, ha nem túlságosan prűd és nem szenved se
köszvényben, se idült hangszálbénulásban, föltéve, hogy ügyesen
viselkedik és ért egy kicsit úgy az intrikálás, mint a reklámcsinálás
művészetéhez: ma már a színpadon mindent elérhet. Igenis, mindent. Szert
tehet fejedelmi toalettekre, ékszerekre, bankigazgatói jövedelemre, tíz
percznyi éneklésért egész vagyont tevő föllépési díjra, automobilra,
yachtra, saját külön vasúti szalonkocsira s végül herczegi férjre… És
azért nem kell lemondania a társadalmi szereplésről sem. A színésznőket
is a viselkedésükhöz képest ítéli meg a világ, mint akárki mást; ha
rosszúl viselkednek, többet néznek el nekik, mint annak, a kit a
művészet nem menteget; s ha jól viselkednek, még a tiszteletet is
kiénekelhetik maguknak, könnyebben, mint az, a kit kevesebb szem
ellenőriz. Bejuthatnak még a fejedelmi szalonokba is, s ha mindig
akadnak, a kik lenézik őket, vigasztalásukra lehet, hogy ez a lenézés
három negyed részében sárga irigység.
Héthársyné. – És vedd ehhez azt, hogy egy úri nőnek mindig több chance-a
van a színpadon a boldoguláshoz, mint egy közönséges színésznőnek, a
kiről nem tudni, hol kezdte, a ki csak úgy a sugólyukból lépett ki a
világba. Egy úri nőnek a nagy sikerig nem kell olyan hosszú útat tennie;
már az első föllépése is nagyobb érdeklődést kelt, mint egy olyan
színésznőnek a bemutatkozása, a ki a színpadon von Pike auf küzdötte fel
magát – honni soit, qui maly pense – s a kinek évek kellenek hozzá, hogy
észrevegyék. A ki a Vikussal valaha tánczolt, és a ki az életben csak
két szót szólt vele, az mind ott lesz azon az ünnepen, a hol az első
lámpaláz nyomban kiváló művésznővé avatja. Szeretném tudni, miért ne
gyümölcsöztetné azt az ismeretességét?!… és miért ne aknázná ki azt a
szenzácziót, a melyet a vállalkozása kelt?! Ha van egy gyűszűnyi hangja,
s ha olyan kecsesen sétálgat majd a színpadon is, mint a vigadóban,
tökéletesen elég megmutatnia a bokáját, és a sikere biztos. A mellett őt
soha se fogják afféle közönséges színésznőnek nézni; mert a nagyvilági
szereplés épp olyan eltörölhetetlen presztizst ad, mint az egyházi rend.
A Vikus nem lesz közönséges, hogy úgy mondjam: színpadi színésznő; a
Vikus mindig úrinő marad, a ki esténkint megjelenik a színpadon, mert
hiszen másképpen nem szedhetné be azt az adót, a melylyel a világ az ő
érdekes egyéniségének tartozik.
Blanka. – És milyen gyönyörű élete lesz! Csupa izgalom, taps és virág!
Berzsenyi mama (Héthársynéhoz). – Mégis, megvallom, csodálkozom rokonod
bátorságán. Én az ő helyén a nyilvános föllépésre soha se tudnám
elszánni magam. A műkedvelés, az más; és ha valaki olyan nagy hajlamot
érez a szinészkedésre, istenem, a műkedvelést még az egyház is
megengedi!… Ez ellen senkinek se lehet kifogása; a műkedvelői előadás
még a legelőkelőbb családokban is gyakran előfordúl.
Berzsenyi papa. – Nem fogjátok elhinni, és mégis úgy van, mert
szóról-szóra benne volt az én ujságomban, hogy legközelebb egy ilyen
műkedvelői előadás volt Bécsben, a hol még az inas szerepeket is
főherczegek játszották volna. Ez nekem azt az eszmét adta, hogy egy
műkedvelői előadás rendkívűl mulatságos legyen, és miután az én házamban
egy ilyen még nem volt, nem volna-e czélszerű, hogy az én leányomnak
színdarab-írását egy hasonló ünnepélylyel kötnénk össze, természetesen
megfelelő közönség előtt?!
Héthársyné. – Az eszme kitűnő, és ha lesz belőle valami, számítok rá,
hogy igénybe veszik az én rendezői tehetségemet. Nekem ebben nagy
gyakorlatom van. A mult héten Hilda grófnénál rendeztünk egy ilyen
nagyobbszabású műkedvelő előadást, és az egész olyan pompásan ment, hogy
egy színész, a kit meghívtunk közönségnek, kijelentette, hogy ilyen
meglepően mulatságos estét ő még nem mitmacholt. Különben nekem ez már a
tizedik műkedvelésem volt, s azóta már a tizenegyedikre készülök. De
sietek is haza, mert éppen próbám lesz. Viszontlátásra, édesem; jó
napot, Berzsenyi… Hogy miféle estét rendezek, édesem?… Ó, ez csak afféle
szerényebb műkedvelés lesz… polgári szereplőkkel… A _Szulamit_ot adjuk
elő… a katholikus legény-egylet javára… Á propos… képzeld, édes Blankám,
még most sincs Absolonunk!… Mondja, Berzsenyi, nem volna kedve hozzá?…
nem játszaná el Absolont? Nagy szivességet tenne vele!


V. MAGYAROSODÁS.
– Pont öt óra. A nagy teremben _Elza_ egyedül. –
Elza (a _Pajkos férjek_ről szóló referádákat olvassa. Eldobja az egyik
ujságot s egy másikat vesz elő. Bele tekint, s ezt is elhajítja.)
Képmutatók! Nyomorult képmutatók!
Blanka (jön. Szórakozottnak látszik, s mintha egy kicsit izgatott
volna). – Nem volt még itt Rejtvényi?
Elza. – Mit akarsz Rejtvényivel? Már harmadszor keresed.
Blanka. – Miért felelsz a kérdésre kérdéssel?
Elza. – Mi bajod? Miért ne felelhetnék a kérdésre kérdéssel?
Blanka. – Mert az… (elakad.)
Elza. – Csak mondd ki! Azt akartad mondani: »mert az galicziai szokás.«
Blanka. – Megint ízetlenkedel.
Elza. – Kérlek, engem nevezhetsz annak, a minek akarsz. Kazárnak,
asszirnak, lengyelnek, spanyolnak. De ne felejtsd el, hogy a te őseid se
lovon jöttek ebbe az országba.
Blanka. – Ne kiabálj, még meghallják a cselédek.
Elza. – Úgy látszik, már grófnénak érzed magadat. (Kivülről csöngetés
hallatszik.)
Blanka. – Hallgass, azt hiszem, ez Rejtvényi. (Szünet.)
Elza. – Fájdalom, nem ő az; a papát kereste valaki. A szépirodalmár
késik. De hiszen ma már volt hozzá szerencsénk az ebédnél! Nem mondanád
meg, mért várod olyan szívszakadva?
Blanka. – Ha nem csinálsz rossz vicczeket, megmondom.
Elza. – Rejtvényiről? Kinek nézel engem?
Blanka. – Nos, hát meg akarom tudni tőle… Igazán bolondság tőlem, hogy
mindent elárulok előtted… Meg akarom tudni tőle, hogyan kell eljárni, ha
az ember pályázni akar. Kinél kell a pályaművet benyujtani, s a többi.
Elza. – Csak nem írtál tragédiát?
Blanka. – Nem, másról van szó. Az akadémia pályadíjat tűzött ki a
_reklám_ szó legjobb magyar kifejezésére.
Elza. – Az akadémia?
Blanka. – Igen.
Elza. – Ez különös. A magyar tudományos akadémia, a mely soha semmivel
se törődött a világon! És most a miatt fájna a feje, hogy a _reklám_
szóra nincs magyar kifejezés? Érthetetlen. De hisz az _ideál_ra sincs!
Az _ideál_ nem érdekli annyira, a mennyire a _reklám_?
Blanka. – Az ujságban legalább így olvastam.
Elza. – S te meg akarod nyerni a pályadíjat? Olyan ziláltak az anyagi
viszonyaid?
Blanka. – Nekem nem a pályadíj kell, hanem a dicsőség. A pályadíjat oda
ajándékozom jótékony czélra. A megfejtést elküldöm a katholikus
legényegyletnek; ők aztán váltsák be készpénzre.
Elza. – Ötletet küldeni ajándékba, ez új!
Blanka. – Már pedig ez így lesz. Rejtvényi tanácsolta.
Elza. – No, és te rájöttél, a mit az akadémia maga nem tudott kisütni?
Blanka. – Igen. Kíváncsi vagyok, mit szólsz hozzá. A _reklám_ magyarul:
_hűhó_.
Elza. – Nem rossz. Mondhatnám: frappáns. Csak egy hiba van a dologban. A
_reklám_ is mást jelent, meg a _hűhó_ is.
Blanka. – Ezentúl a _hűhó reklám_ot fog jelenteni, punktum.
Elza. – És te beéred ennyivel? Hisz ilyenformán három nap alatt
megtisztíthatod az egész magyar nyelvet. Várj, én is mondok egypárat.
Redoute = csuhaj, conférence = terefere, dráma = jajbefáj, ideál =
hajhaj, szeczesszió = noszahát, frivol = ejnyeejnye, plakát = neneked…
Blanka. – Már az igaz, hogy kár minden szóért, a mit előtted kiejtek.
Nyelvtudomány, magyarság, ezek neked túlságosan komoly dolgok.
Elza. – Nem, csak téged nem talállak túlságosan komolynak. És minél
inkább igyekszel az lenni, annál kevésbbé.
Berzsenyi papa (a ki időközben belépett.) – Már megint veszekedtek?!
Elza. – Nem veszekszünk, csak nem méltányoltam eléggé ő nagyságának a
tudományos igyekezetét.
Blanka. – Arról találtam egy komoly szót mondani, hogy ideje volna már,
ha nem használnánk mindnyájan annyi idegen szót, hanem, ha magyarul
beszélünk, beszéljünk magyarosan, és ő nagysága ezt mulatságosnak
találja.
Berzsenyi papa (Elzához.) – Gyermekem, nem a legszívesebben vettem észre
egy rossz szokásodat. Azt, hogy szeretsz gúnyt űzni a
legtiszteletreméltóbb dolgokból is. Ugy látom, ezen magyarosodást,
melyről testvéred szól, szintén nem itéled meg helyesen. Ez nálad, meg
vagyok győződve, csak gyermeki könnyelműség. Egy gyermek még nem tudja
megbecsülni azt a jót, a melybe bele született. Te hazánk nyelvét, mint
anyanyelvedet, ajándékba, úgyszólván ingyen nyerted a sorstól, és azért
nem tudod belátni egész értékét. De én, a ki önerőmből, sok nehézség
után, semmi fáradságot nem kimélve sajátítottam el országunk nyelvét, a
ti anyanyelveteket, mely most már nem csupán kedves anyátoké, hanem
egyszersmind az enyém is, én ezen ügyről egészen máskép gondolkozom,
mint te. Én megbecsülöm azon nyelvet, mely nekem sok erőfeszítésembe és
kitartásomba került, a költségekről, mint nyelvmester stb., nem is
beszélve. És látod, te nem fogod elképzelni, mily kellemetlenül érintett
engem az, hogy mikor a magyar nyelvet már tökéletesen elsajátitottnak
véltem, azon meggyőződésre kellett jutnom, hogy részben helytelen
dolgokat sajátitottam el, mert sok oly szót és kifejezést tettem
magamévá, melyek alapjában véve nem magyarok, hanem sajátlag idegenek.
Azért az anyanyelv tökéletes megmagyarositását már csak azért is
szükségesnek fogom fel, hogy a magyarul tanuló, jóakaratú idegeneket ne
vezessük félre valójában más nyelvű szók sűrű alkalmazásával. De
egyébként hazafias kötelességnek is tartom, hogy a parlagon heverő
magyar szóknak a kellő forgalmat biztositsuk. Azért én mindig hálával
fogadom, ha valaki a közkeletű nemzetközi kifejezések helyett számomra
valamely magyar kitételt ajánl fel, eredjen bár ez a jó szándék akár egy
szerkesztőtől vagy egyéb elhanyagolt embertől. És magam sokkal
örömestebb beszélek magyarosan, habár tévesen, mintsem kifogástalanul,
de idegen szavakkal. Megvallom, nagy megelégedésemre szolgálna, ha te
hasonlóan épp oly jó leánya lennél a hazának, mint a milyen jó leányom
vagy nekem, mert remélem, engedelmes leányomnak lenni soha se szünsz
meg.
Elza. – De, papuskám, én nem csúfolódtam a magyar nyelv rovására, és a
Blankával egészen máson vitatkoztunk. Csak annyit voltam bátor mondani,
hogy az idegen szó helyett nem lehet olyan magyar szót használni, a mi
egészen mást jelent, és hogy nem való az érthető idegen szó helyett
olyan magyaros körülírást használni, a melyet egyelőre senki se ért meg.
Különben nem tudom, honnan veszed azt, hogy én a tiszteletreméltó
dolgokból gúnyt szoktam űzni, mert én nem emlékszem ilyen esetre.
Berzsenyi papa. – És a mai ebédnél, a melynél nem akartam szólni, mert
idegenek is voltak jelen?!… Nem faragtál élczeket, hogy a Rothschild így
és a Rothschild amúgy?… és nem nevetgéltél folyton egy Rothschildon?
Elza. – No igen, arról volt szó, hogy a fiatalabb Rothschild, a ki most
a párisi ház feje lett és az egyik legnagyobb Rothschild-vagyont
örökölte, annak idején, mikor a Théâtre Français égett, berohant az égő
házba, hamarjában megbecsülte a foyer festményeit, és utasításokat
osztogatott, sorra megjelölve, hogy melyek azok az értékesebb képek, a
melyeket okvetetlenül ki kell vinni, és melyek azok, a melyeket bátran
ott lehet hagyni… Ezen, igenis, mulattam, mert furcsának találtam, hogy
valaki ilyen körülmények között ennyire józan és számító tudjon maradni,
és még furcsábbnak találtam, hogy valaki ennyire bízzék a tulajdon
műismeretében. Megjegyzem, nem mondtam többet, csak annyit, hogy nemcsak
a hősiességét csodálom, hanem a lélekjelenlétét is.
Berzsenyi papa. – Kedves leányom, tudod, hogy szeretlek. Nem is azért
mondom, hogy szemrehányásokat tegyek. De látod, édes leányom, egy olyan
emberről, a kit Rothschildnak hívnak, nem való élczelni!
Elza. – Már engedj meg, papa, de az az ember, a ki képeket becsül,
mialatt a ház ég fölötte…
Berzsenyi papa. – Jegyezd meg magadnak, kedves gyermekem, egy Rothschild
mindent megtehet, a mit akar. (Elgondolkozva.) Csak egyet nem tehet meg;
azt, a mit az a szamár szerkesztő mondott, a kinek mindig elfelejtem a
nevét… hogy öt milliót hagyjon jótékony czélra. Nevetséges! Öt millió
mindig öt millió marad; Rothschildnak is. (Eltünődik.) Micsoda
szemtelenség! Most már azt kivánják az embertől, hogy öt milliókat
ajándékozgasson, az ujságíróknak meg a lelenczeknek! Öt millió!… Ostoba
beszéd! Szamár beszéd! És egy ilyen embert szerkesztőnek nevezzenek ki!
Micsoda világ! Micsoda világ!
(Megjelenik: Rejtvényi.)
Blanka (Rejtvényi elé sietve). – No, csakhogy itt van! Már olyan régen
várom!
Berzsenyi papa. – Jó napot, doktor úr… kedves barátom… Nagyon örvendek,
hogy jön… Éppen önről beszéltünk.


VI. RUMBOLD SZELLEME.
– Berzsenyiéknél délután öt órakor. Szin: a nagy szalon; az erkély-ajtó
nyitva. Jelen vannak: az intimusok s a család teljes számban. Rejtvényi
úr egy sarokban titokzatosan értekezik az összeránczolt homlokú
Blankával. Berzsenyi mama olyan nehezen lélekzik, hogy abszolúte nem tud
egyebet csinálni; ha influenzát kapna, nyomban meghalna. Elza Bertalan
urat azzal boszantja, hogy neki egy Sipido, a ki puszta hecczből rá mer
lőni a walesi herczegre, jobban imponál, mint egy gyomortágulásos
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 03
  • Parts
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 01
    Total number of words is 3893
    Total number of unique words is 1716
    34.6 of words are in the 2000 most common words
    46.7 of words are in the 5000 most common words
    53.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 02
    Total number of words is 4031
    Total number of unique words is 1776
    32.9 of words are in the 2000 most common words
    46.6 of words are in the 5000 most common words
    52.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 03
    Total number of words is 4023
    Total number of unique words is 1687
    35.8 of words are in the 2000 most common words
    46.6 of words are in the 5000 most common words
    52.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 04
    Total number of words is 3893
    Total number of unique words is 1719
    32.9 of words are in the 2000 most common words
    46.4 of words are in the 5000 most common words
    53.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 05
    Total number of words is 4030
    Total number of unique words is 1535
    37.9 of words are in the 2000 most common words
    49.6 of words are in the 5000 most common words
    56.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 06
    Total number of words is 4031
    Total number of unique words is 1572
    36.1 of words are in the 2000 most common words
    47.3 of words are in the 5000 most common words
    53.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 07
    Total number of words is 3920
    Total number of unique words is 1558
    35.3 of words are in the 2000 most common words
    48.9 of words are in the 5000 most common words
    54.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 08
    Total number of words is 3953
    Total number of unique words is 1781
    32.5 of words are in the 2000 most common words
    45.1 of words are in the 5000 most common words
    50.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 09
    Total number of words is 3990
    Total number of unique words is 1649
    34.1 of words are in the 2000 most common words
    47.2 of words are in the 5000 most common words
    51.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 10
    Total number of words is 4014
    Total number of unique words is 1670
    33.6 of words are in the 2000 most common words
    46.3 of words are in the 5000 most common words
    52.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 11
    Total number of words is 4032
    Total number of unique words is 1659
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    47.5 of words are in the 5000 most common words
    52.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 12
    Total number of words is 4025
    Total number of unique words is 1726
    31.8 of words are in the 2000 most common words
    43.9 of words are in the 5000 most common words
    48.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 13
    Total number of words is 4068
    Total number of unique words is 1679
    33.9 of words are in the 2000 most common words
    45.8 of words are in the 5000 most common words
    51.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 14
    Total number of words is 4175
    Total number of unique words is 1708
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    46.4 of words are in the 5000 most common words
    53.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 15
    Total number of words is 4238
    Total number of unique words is 1738
    35.9 of words are in the 2000 most common words
    47.7 of words are in the 5000 most common words
    54.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 16
    Total number of words is 4290
    Total number of unique words is 1607
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    45.3 of words are in the 5000 most common words
    52.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Berzsenyi báró és családja: Tollrajzok a mai Budapestről - 17
    Total number of words is 601
    Total number of unique words is 394
    39.0 of words are in the 2000 most common words
    48.0 of words are in the 5000 most common words
    54.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.