Az erkölcsi világ - 13

Total number of words is 3775
Total number of unique words is 1918
22.9 of words are in the 2000 most common words
33.5 of words are in the 5000 most common words
39.1 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
a kálvinista magyar nemzetibbé teszi, magyarosan énekli, az 1730-ki
idealismus iparkodik betanítani az eredeti dallamot, de a realismus
gyarapodásával újra hiába. 1830 körül újfent az eredeti
Goudimel-dallamok visszaállításán fáradozik az idealismus, de már 1860
körül panaszkodnak, hogy sok helyen rosszul éneklik, hogy beleviszik a
magyarost s kivetkőztetik eredeti nemességéből.
Bár nagyon érdekes a zene története a XVII. század idealrealismusa és
realismusa alatt épen az eszme szempontjából, nekünk azonban még
kiválóbb jelenségeket kell kimutatnunk. Ilyen a század végén két oly
férfiúnak születése, a kik az új eszme hatása alatt a zene nagy mesterei
és reformatorai lesznek. E két férfiú _Bach_ Sebestyén (1685–1750) és
_Händel_ (1685–1759). Mindketten a realismus alkonyán és az idelismus
hajnalán működnek. Alkotásukban ki lehet mutatni, hogy mennek az egyik
lelki állapotból a másikba. Bach a realismus mysticus és nemzeti
szelleméből megy át az idealismusba; Händel jár-kel mindenfelé, alkot
műveket, melyek megfelelnek a realismusnak, de a mint erősödik az új
eszme, megragadja a vallásos fenség, és a görög világ cosmopolita
szépsége. Az ő _Messiása_ is oly magasztos, fenséges költemény, mint
Klopstocké. Nagy képekben állítják elénk az üdvözítő isteni
önfeláldozását. Styljök vallásosan fenséges, terjengős az epicájok,
hatalmas a lyrájok. _Haydn József_ (1732–1809) folytatá művöket, de már
kifejezőbb, jellemzőbb, változatosabb, mert az idealrealismus gyermeke.
_Mozart_ (1756–1791) rövid élete alatt legnagyobb tolmácsa volt a
hetvenes-nyolczvanas évek eszményi, néha vallásosan fenséges, majd
meghatóan sentimentalis, majd kedves, idylli és vidám játszi
érzelmeinek. _Beethoven_ (1770–1827) már jóval realisabb, nemzetibb,
azért a germanság papjának és hősének mondották. 1805-ben még
kifütyölték _Fidelió_-ját; de 1810-ben már magasztalták azt, ami előbb
idegen és ízetlen harmoniának látszott; dícsérték szigorú erélyét,
hatalmas és fenséges kitéréseit, a határozatlan érzelmek titokszerű
kifejezését. Benne nyilatkozik a pusztuló idealismus forradalmi
kitörése, de uralkodó a realismus kifejezésteli öröme és fájdalma.
Zenéje élményeket, eszméket, határozott gondolatokat akar tolmácsolni,
mint az idealrealismus második felében szoktuk követelni. Élte alkonyán,
az idealismus hajnalán, úgy látszik, ő is érezte az új eszme hatását,
írt egy misezenét, a híres _Missa solennist_, melynek fenséges
_Benedictusa_ mennybe ragad bennünket.
Az 1820 körüli idealismus megint az áriák, melódiákért lelkesedett. E
zenének kiváló mesterei _Weber_ (1786–1826), _Donizetti_ (✝ 1848),
_Mayerbeer_ (sz. 1794), a sentimentalis _Bellini_, de talán legjobban
képviselte ez irányt _Rossini_ (sz. 1792). Mint minden idealista, ő is
cosmopolita, néha egyszerű, máskor ünnepélyes, sokszor víg, csapongó és
eleven. _Othellója_, _Sevillai borbélyja_ rendkívül tetszett, sőt
felülmúlhatlannak tartották.
Az idealrealismus megúnta a sok áriát, tartalmat akart bevinni a zenébe,
követelte, hogy kifejező, hogy jellemzetes legyen, hogy gondolatokat
közöljön, hogy az opera igazi dráma, vagyis zenedráma legyen s e sok
követelésnek teljesítésére _Wagner Rikhard_ vállalkozott. Nála sokszor
háttérbe szorúl a melódia; gondolatot akar nyújtani, maga csinálja a
szöveget, melyet a német nemzeti mondákból szed, nagyban működteti a
hatalmas kart; követői _Bülow, Berlioz, Liszt_ és mások mind fanatikus
buzgósággal követik, a közönség pedig a mester nagyságát, kivált a
hatvanas és hetvenes években elragadtatva csodálta.
A realismus gyarapodásával 1860 körül divatba jött az operette, melynek
_Offenbach_ volt a megalkotója. Könnyed, léha zene, mely az érzékeket
csiklandoztatja, a szöveg pedig lerántja, nevetségessé teszi mindazt, a
mit becsülni tanít az idealismus. Követői még lejebb szállottak s
szinpadra hozzák mindazt a léhaságot, a mire a realismus képes.
Különben harmincz év óta roppant el van terjedve a zene, tömérdek
daltársulat működik mindenfelé, úgy mint a XV. században s a későbbi
realisabb korszakokban. Káldy Gyula országszerte hangversenyekben
énekelteti a kuruczdalokat, melyeknek szövege és dallama megfelel a mi
realis ízlésünknek.
A képzőművészetek fejlődésén szintén bámulva látjuk az uralkodó eszme
hatását. Nem tekintve a régibb időket, mint Pericles gyönyörű, de léha
korát, a Kr. előtti III. századot és a másodiknak első felét, vagy a Kr.
utáni II., VI. és X. századokat, mely utóbbiban az arabok nagyszerű
palotákat emeltek; lássuk a középkort, különösen a 975-től az 1490-ig
terjedő hullámot. Az idealrealismus delén támadt a csúcsíves építészet,
melyet _góthnak_ szokás nevezni. Német eredetűnek tartották a román
styllal szemben, pedig utóbb bebizonyúlt, hogy az első góth épületek
Francziaországban készűltek. E történeti helyreigazítás bántotta a mai
németek nemzeti büszkeségét, mert a german vallásos élet remek
alkotásának szerették feltüntetni a góth templomokat magasba törő
falaikkal, színes ablakaikkal, tömérdek tornyaikkal és diszítéseikkel.
Pedig a roman styl az idealismus kedvencze, a góth pedig a realismusé.
Annak egyszerű formái, világos, derűlt levegője megfelel az idealis ész
uralmának, mely szereti az egyszerűt, a világost, a nemesebb formákat;
míg a realismus szereti a czifrát, a díszest, a pompázót, a tornyost, a
mutatóst, a mysticust, a chiarooscurót. Igaz, hogy belül jobban
diszíthető a román mint a góth; de másrészt ennek az ablakokon lévő
szent képei, néha a falak polychrom színei, nagy oltárai elég díszesek
és mysticusok.
A XIV. és XV. század realis eszméje gazdaggá, jómódúvá tette a népeket s
emelte az ipart és kereskedést s velök virágzásra juttatta a
képzőművészeteket. Különösen a realismus alkonyán és az idealismus
hajnalán bámulatos remekeket alkotott a festészet, szobrászat és
építészet.
A világtörténet legnagyobb hullámának végén lassú volt az átmenet, 30–40
évet vőn igénybe, mikor a világ nagy mesterei: _Bramante, Lionardo da
Vinci, Michel Angelo Buonarotti, Rafael Sanzio, Tiziano, Correggio,
Dürer, Kranach, Holbein_ és mások éltek, akiknek műveit a realismus
hűsége, az idealismus fensége, nemes komolysága, egyszerű igazsága,
vallásos ihlete, szent mélysége stb. jellemzik.
Az idealrealismus első felében, vagyis a XVI. század második részében
hanyatlott a képzőművészet; de már a XVII. században nagy mestereket tud
felmutatni mint: _Rubens_ (1577–1610), _Rembrandt_ (1606–1674), _Van
Dyck_ (1599–1641), _Poussin_ (1594–1665), _Claude Lorrain_ (1600–1682)
stb., némelyek történeti festők, akik tele vannak a nagy nemzeti
eszmével, mások kitűnő táj- és arczképeket festenek.
Az építészet és szobrászat eredeti volt ugyan, de elfordúlván a nemesebb
formáktól, a realismus díszeihez, czifraságaihoz szegődött s
meghonosította a baroccot, melynek mestere Bernini volt. A realismus
alatt tömérdek festő, szobrász és építész dolgozott, a sok építkezés,
számos palota fénye és pompája kenyeret adott nekik; de lángelmék nem
igen váltak ki a derék tömegből.
A XVIII. század elején XIV. Lajos végső éveiben mutatkozott az
idealismus, az emberiség a vallás és moral felé fordult, a művészet sem
járhatott a régi ösvényeken. A XVII. század idealreal és utóbb
realirányának megfelelően kedvelték a nagy művészi alkotásokat, fényes
palotákat, pompás középületeket.
A moral ébredésével a művészet is kifejezést adott az eszményi
hangulatnak; de amint az idealismus első árama után jelentkezik a
realismus első sugara, a XVIII. század barok izlése ellenében
kifejlődött a rococo, mely levetette a feszesen kikeményített gallérokat
és kézelőket s lobogó szalagokkal, csipkékkel váltotta fel, hasonlókép a
nagy, nehéz, tömör butorokat könnyű, szeszélyes alakú székekkel,
kanepékkal, asztalokkal; a hosszú, ünnepélyes uszályokat a kurta fodros,
virágos ruhákkal; a súlyos, tornyos parókákat beporzott hajakkal és így
tovább. Szerették a kígyózó, a csűrt-csavart, hullámos vonalakat, a
görög-római világból festették az Olympokat, a Tempéket, a pásztori, az
idylli életet, hirdették a képzelem csapongását, mely később a realismus
gyarapodásával kedveli az érzékit. Ez iránynak egyik nagyobb mestere
Watteau.
A század közepén nagy tekintélyű festő volt _Mengs Rafael_ (1728–79),
róla mondja életírója Azara: Mengs azért jőtt a világra, hogy
helyreállítsa a művészeteket. Ha észszerű volna a lélekvándorlás tana,
azt mondhatnók, hogy a virágzó Görögország valamely lángelméje szállott
beléje. Mengs azonban nem tudott realisabb lenni, minő az angoloknál
Flaxman, a németeknél a derék Asmus Carstens (1754–1798) volt, ki
jellemet, lelkiállapotot akart kifejezni. Az uralkodó classicismus
hatása alatt egész odaadással tanulmányozták a művészek a görög-római
építészetet, szobrászatot. Kiváló mester a szobrászat terén, Canova
(1747–1822). a ki fenséges és egyszerű és mikor a realisabb idők
következtében a melegség, bensőség hiányát vetették szemére, későbbi
alkotásaival e kifogást is megczáfolta. Kortársa a franczia David
(1748–1825), aki az idealrealismus férfias pathosát, büszke önérzetét
fejezte ki műveiben; a dán Thorwaldsen Albert (1770–1844), aki nagyon
szerette ugyan a görög világot, de azért realis, igazán plasticai,
benső, közvetlen és meleg volt.
Századunk második tizedében, a realismus alkonyán és az idealismus
hajnalán a művészet ismét tetemes változáson ment keresztül. Számos
kiváló tehetség bűbájos melegséggel és bensőséggel tudta kifejezni a
keresztyén vallásos elemet, mindannyian eszményi, fenköltebb érzés,
gondolkodás tolmácsai; de általában lágyak, szemlélődők,
sentimentalisak, expansivak, elvontak, és kevésbbé van meg bennök az
erő, a plasticai, a realis élet. Az új idők e nagy mesterei Overbeck
(1784–1869), a kinek tiszta érzését, alakjainak naiv szépségét annyira
magasztalták, Rafaelhez hasonlították, Cornelius Péter (1783–1867), a ki
Lajos bajor királynak és hazájának annyi remeket adott, Schnorr Gyula,
Genelli Bonaventura (1795–1868), Schadow Vilmos (1799–1862), Schinkel
(1781–1841) az építész, Rauch Keresztély (1797–1857), a ki utóbb az
idealreal nemzeti szellemének jeles szobrásza volt, Kaulbach a
világtörténeti képek ünnepelt festője; a francziáknál Ingres, Flandrin,
Ary Scheffer, Delacroix, Delaroche stb. az idealismus kezdői és
folytatói.
1860 után az idealreal delén lassankint háttérbe szorúlt az eszményi, az
expansiv, a vallásos irány, művészeink realisabbak, plasticusabbak,
jellemzetesebbek, a való élet tolmácsai lettek.
Munkácsy így fogta Krisztust Pilátus előtt, a lengyel Matejko nemzete
dicső és szerencsétlen napjait, Makart korának kövér és erősen érzéki
hölgyeit stb. stb. A letünt 35 év tömérdek realista művészt adott, a kik
az egész művelt világon oly általánossá tették a képzőművészetet, a minő
még sohasem volt.


XV. A BÖLCSÉSZET.
Ha az emberi érzés, gondolkodás és cselekvés minden terén mutatkozik az
uralkodó eszme befolyása, legjobban meg kell látnunk és tapasztalnunk e
hatást a bölcsészetben, mely az érzés, gondolkodás legfensőbb
kifejezése. Már eddig is számtalanszor be kellett mutatnom, hogy és
miért változott meg egyes bölcsészek nézete, felfogása. Most azonban
repüljünk végig a történetileg jól ismert időkön s a haladás minden
egyes hullámában tüntessük fel a bölcsészet fejlődését.
Tudjuk, hogy mivel legszélesebb az idealisták eszmeköre, rendesen egy
fensőbb lényt, Istent, eszmét tesznek a mindenség alkotójává vagy
szabályozójává, nem képesek elhinni, hogy ne volna czélja a világnak,
tehát a teleologia hívei, többnyire rajongnak a vallás- és erkölcsért,
az egyetemesnek e legfensőbb megnyilatkozásaért; a világ és emberiség
lelkesíti őket s csak másodsorban a haza és nemzet, de ezeket is főleg a
vallás és erkölcs szemüvegén nézik. Többnyire megvetéssel szólanak az
anyagról és a tapasztalásról, immaterialismusra hajlandók, ismereteink
fő forrásává az észt és tekintélyt szeretik tenni.
A mint szűkül az emberiség eszmeköre, mindjárt jelentkezik a realismus
kezdetleges árama. Még csak mint szelid scepticismus és rationalismus,
tiltakoznak a tekintély, a vallás és a moral egyoldalú uralma ellen,
ismereteink egyenjogú forrásának az értelmet, a józan belátást, az
emberi tapasztalást kezdik tekinteni. Keblök ugyan feldobog a vallásos
érzésre, felmagasztosulnak az isteni láttára; de néha erősebben
ostorozzák a tekintélyt, megingatják a vallás és moral támaszait,
eltávolítják némely sorompóját, szabadságot követelnek a kritizáló
emberi észnek, hangoztatják a lelkiismeret, a gondolkodás és a tanítás
szabadságát. Az idő haladtával gyengül az erkölcsi és vallásos érzés;
vannak olyanok, a kik tagadják az érzékfelettiek megismerhetését,
tudásunk egyedüli forrásává a külső és belső érzékeket teszik. Az
erkölcs alapja, forrása, czélja már nem az isten, nem az erény, hanem az
ember jóléte, gyönyörűsége stb.; kezdik igazolni az erősödő realismus
erkölcstanát. A szép, igaz és jó eszméje mindjobban elválik egymástól.
Az idealrealismus első felében rendkívül éles harczot vívnak az uralkodó
egyházak ellen, melyeknek fejlődő orthodoxiája sokszor módot talál a
bölcsészek üldözésére. Az idealrealismus delén és második felében, a
nagy nemzeti egység napjaiban erősen bomlik a moral, halványodik a
vallás, külsőség, formaiság és szertartás lesz, más részről szaporodnak
a mysticusok, a kik az ismeret forrásának az isteni szemléletet vallják.
Előkelő bölcsészek, gondolkodók a sensualismus, empirismus, atomismus,
panphysicismus, mechanismus apostolai. Nem szeretnek és nem tudnak
összefoglalni, eszmékig emelkedni. S mivel mégis minden bölcsészet
többé-kevésbbé összefoglaló, hanyatlik a tekintélye, népszerűtlenné
válik, kevesen művelik, hanem annál többen adják magukat a természeti és
más gyakorlati tudományokra. Ha azonban akadnak egyes összefoglaló elmék
a realismus idején, a kik philosophálni szeretnek, az ilyenek rendesen
pessimisták lesznek.
Ez rövid vonásokban rajzolva a bölcsészet képe a haladás egy-egy
hullámában. Természetesen az érzés, a gondolkodás módosulatát mint az
idők áramlatát kell felfognunk. Néhány évvel vagy évtizeddel is előbb
hirdetheti egy-egy bölcsész a tant, mely árammá csak utóbb fejlődik,
csak később ragadja meg az emberiség számos tagját. Ekkor azután
népszerű lesz a bölcsész, ki talán azóta a sírban pihen s nem
gyönyörködhetik felebarátjainak elismerésében. Igen sokszor a bölcsész
tud símulni korához, az uralkodó eszmével módosítja tanait s mindvégig
vannak hívei, követői. Sokszor azonban mereven megmarad megállapított
bölcsészete mellett; az ilyen azután, ha erős szervezete még sokáig
fentartja, veszít népszerűségéből, sőt már életében elfeledik. És ha azt
kérdezné valaki, honnét tudhatjuk, hogy valamely bölcsész mikor
népszerű, mikor jut bölcsészete az eszme áramába mikor tolják félre; azt
felelem, hogy erre nem elég néhány jóbarátjának, vagy pajtásának, vagy
maecenásának híresztelése vagy jóakarata; hanem egységesen kell
felfognunk az erkölcsi világ összes tüneményeivel s ha a bölcsész
rendszere vagy legalább fő jellemvonásai megegyeznek, összeférnek a
társadalom más erkölcsi és gazdasági tüneményeivel, bátran
megnyugodhatom abban a történeti adatban, hogy bölcsészetünk nagy
népszerűségnek örvendett. Ellenkező esetben gyanús lesz a tudósítás,
vagy ha mégis igaz, e népszerűséget nem tanainak, hanem politikai vagy
társadalmi szerepének köszönheti.
Most lássuk az egyes hullámok bölcsészetét. Az ötödik század elejétől
kezdjük, mert már jobban ismerjük ez időszakot. A Kr. e. 500. év az
idealreal dele, tehát letűnhetett a széles látkörű idealismus. Ilyenkor
virágzik a büszke, aristocrata és stoicus moral, melyeknek az eleati
iskola a tanítója. Alapítója Xenophanes (talán 569–480), mesterei
Parmenides (talán 515–450), Zeno (490 körül) Empedocles (talán 492–432)
stb. Ez utóbbinak mysticus hajlamai vannak.
A realismus nevezetes bölcsészei a sophisták és _Democritus_ (460–370) a
ki dúsgazdag ifjú létére sok utazásra költötte pénzét. Ő az atomismus
alapítója. Nála már semmi sem lehet a semmiből s minden változás a
részek kapcsolata vagy elválása. Semmi sem történik esetleg, hanem
mindennek megvan a maga szükségképi oka, a mi kizárja a teleologiát.
Szerinte csak az atomok, a parányok és az üres tér létezik. E parányok
végtelenül számosak és különfélék. Belőlük képződnek a világok, melyek
keletkeznek és elmúlnak. A parányok száma, nagysága, alakja és rendje
szűli a dolgok változatosságát. Nincs belállapotjuk, hanem csak
nyomással és lökéssel hatnak egymásra. A lélek finom, sima és gömbölyű
atomokból áll, mozgásukkal idézik elő az élet tüneményeit. Ethikája a
realismus boldogságtana, mely a kedély derült nyugalmában áll. Nemesebb
ugyan, mint Epicur hedonicája vagy a XVIII. század materialismusának
túlfinom egoismusa; de még sem eszményi, mely fensőbb alapra építi
erkölcstanát. Democritust nevető bölcsésznek nevezték.
Az ötödik század közepe táján nagyon elszaporodtak Görögországban a
sophisták. Protagoras, Hippias, Prodicus, Gorgias és mások az
individualismus hirdetői. Sensualismusuk főelve, hogy az ember a dolgok
mértéke vagyis az individuum szempontjából fognak fel mindent; továbbá
az ellentétes vélemények egyformán igazak, a mi természetesen következik
az előbbiből. Most ezt tartom igaznak, máskor azt; én ezt vallom
igaznak, másik azt. A realismus napjaiban, mikor széthullik,
szertebomlik a társadalom és a féktelen individualismus uralkodik az
erkölcsi élet terén, sophisták lesznek az emberek. E sophismus
képviselői napjainkban a hírlapírók, általában a politikai sajtó
munkásai, a kik minden meggyőződés nélkül jó fizetésért az egyik vagy
másik párt szolgálatába állanak s ilyenek jórészt maguk a politikusok
is, a kik lesik a hatalom konczait, ilyen végül maga az egész
társadalom, melyet kevés kivétellel az anyagi, érzéki javak vezetnek.
De mikor ennyire szétmállik a társadalom, tör ki az idealismus s az
egyetemest tűzi ki magas czéljáúl az emberiség. Ezzel legtöbbet nyer az
isten, a vallás, a tekintély, a hagyomány ügye. Az emberben fölébred a
vallásos buzgóság, erélylyel nyomják el a hitetlenséget, sujtják a
vallásos közönyt, ostorozzák az egyéni érdek hajhászait. Ilyen
változáson ment át az emberiség 420 körül. Bizonyos, hogy sokan
sürgették a vallás és az isteni morál visszahozását, az ébredő
idealismus új lelket öntött a görög vallásba, egyes papok nagy
odaadással teljesíték szent hivatásukat.
A sophista Socratest is meghatotta az új szellem, elfordult régi
társaitól, a kik ellenségei lettek. Eszményi bölcsészszé változott. Mint
ilyen nagy tisztelettel viseltetett az istenség iránt; de nem valószinű,
hogy a görög mythos tanaiba kétkedés nélkül tudott volna hinni. Bár
teljesíti vallásos kötelességeit, főleg az erkölcsre veté magát, a
lelkiismeretet, a magábaszállást sürgette, összefoglalta a szép, igaz és
jó eszméjét, hirdette, hogy a jó lényege az igaz tudáson alapszik, hogy
a legfelsőbb jó, nem a szerencse, hanem az erény mint a boldogság
megalapítója. A legfelső intéző hatalom az ész, mely az istenekkel
czélszerüen kormányozza a nagy kosmost. Mivel nem írt, könyveket nem
hagyott maga után. Ugy sejtem, hogy a legszélesebb eszmekörű idealismus
lohadásával, rationalisticusabb lett a kritikája, mely a papok
gyűlöletét vonta magára és 399-ben halálra ítélték.
Számos tanítványa közül megemlítjük a megarai Euclidest, Antisthenest, a
ki egyetlen jónak az erényt tartotta és mint monotheista és a természeti
állapot védője, megtámadta a vallást és az államformákat, szóval
rationalisticusabb alapon állott. Ez alapon lépett föl a cyrenei
Aristippus 390 körül, a ki már az élvezetet viszi be Socrates
erkölcstanába, ugyanezt tevé leánya Arete és még inkább fia, szintén
Aristippus, a ki rendszerbe önti a hedonismust.
Nagynevű tanítványa volt a mesternek Plato (427–347), a kit magasztos
eszméiért és elragadó előadásáért isteninek neveztek. Az egyetemes
foglalta le érzését, gondolkodását, a dolgok lényegét a fajfogalmakban
találja, melyeket mint ideákat önálló gondolati lényeknek tart, az
egyedek csak képei az ő eszméiknek. A legfensőbb eszme a jó, mely azonos
az istennel, az isteni szellemmel, az ég és föld királyával. A
legnagyobb jó az istenhez, a feltétlen jóhoz, hasonlóvá lenni.
Tanítványai nem hagytak mélyebb nyomokat, az ébredező idealrealismus nem
türhette tovább az eszményi rajongást, melyet Aristoteles (384–322) új
bölcsészete váltott fel. Ha Plato az egyetemesből indult ki, ha az
universumokat, typusokat és példányokat önálló léttel képzelte,
Aristoteles a tapasztalást tette bölcsészete alapjává, míg Plato eszméit
az ész abstractioinak tekintette, melyek csak akkor helyesek, ha a
tények igazolják. Ezért munkássága főleg a tények összehordására, a
természeti adatokra, ismeretekre irányult. Kutatása földeríti a
gondolkodás törvényeit, megteremti az alapos logikát. Művében előkelő
helyet foglal el az individuum. Methaphysicája még az idealreal delén
nem atheisticus, de már gyengűl benne az isteni elem, erősebben
jelentkezik a szétmállás, a bonczolás, a szétszedés. A legfőbb jó már
nem az egyetemesen, hanem az egyén boldogságán alapszik. Az erény
részint egyéni hajlam, részint belátás, részint szoktatás. Művészettana
kiválóan idealreal, még a tragicum meghatározása is. Tanítványai, a
peripateticusok, tovább haladtak a realis irányban és megveték a
dialectico-metaphysicait. Az erősödő realís eszme az új idealismus
kitöréseig lehetetlenné tette az eszmei bölcsészetet.
Az idealreal delén azonban már annyira szétmállik az érzés, gondolkodás,
hogy többféle bölcsészeti irány mutatkozik. Ilyen a Stoa, melynek nagy
mestere Zeno volt (talán 350–258). E bölcsészet főjellemvonása a büszke,
önérzetes, aristocrata moral, mely önmagáért teszi az erényt. Logicája
lényegében nyelvtan és tapasztalati ismerettan.
Természetphilosophiájában nagy organismusnak tekinti a mindenséget, két
principium, az anyag és erő rendszerét.
De már ekkor annyira hatalmas a realismus, hogy igen sok ember
szervezete féktelenül hódol az érzékiségnek és az anyagi jólétnek, a mi
magával hozza, hogy bölcsészeti rendszerbe kell önteni. Már Aristippus
és gyermekei megpróbálkoztak vele, de az uralkodó idealis gondolkodás
miatt nem jutottak nagyobb népszerűségre. Sokkal jobban sikerült ez
Epicurusnak (341–270), a ki 306-ban társas-irodalmi kört szervezett s
ott hirdette sensualis bölcsészetét. Ismerettana az érzéki tapasztalás
igazságát vallja, erkölcstana józan sensualis rendszer, tiszta
hedonismus.
Minél tovább haladunk a realismusban, annál jobban bomlik, mállik a
bölcsészeti gondolkodás. Helyette a tudományokra, a nyelvi, természeti,
történeti ismeretekre veti magát az ember. Görögországban, Egyiptomban,
Pergamumban rendkívül emelkedik a tudományosság, könyvtárak, múzeumok
állanak a tudósok rendelkezésére; a bölcsészek azonban csak adatokat
merítenek belőlük; érzésök, gondolkodásuk teljesen skeptikus minden
iránt, világnézetök naturalisticus. Egyik tehetségesebb kifejezője ez
iránynak Carneades, a harmadik akadémia alapítója (214–129). El lehet
mondani, hogy 250-től 150-ig, bár más nevek alatt, újra virágzottak a
sophisták.
Ekkortájt (160) azonban felébredt az ídealismus, mely a vallás, a
becsület, az erkölcs, a magasztos hazafiság felé fordította az emberiség
tekintetét és az új ember megvetéssel nézett a skepticus és sensualis
bölcsészetre, a philosophusok léha tömegére. Cato, Publius Crassus
Mucianus, a főpap, Quintus Metellus, a jeles hadvezér, Publius Mucius
Scaevola, a kitünő jogtudós, Tiberius Sempronius Gracchus, az atya,
Appius Claudius és mások számtalanon mint a vallás és fensőbb erkölcs
tisztelői nem kedvelték a realis bölcsészetet. E felfogásnak női
képviselője a Gracchusok anyja, Cornelia volt. A vallás és erkölcs
tisztelete birta rá őket, hogy kiűzzék Rómából a görög bölcsészeket és
rhetorokat. De már a Gracchusi törvények ellenzése miatt meggyilkolt
(129) Scipio Aemilianus, a ki nagyon szerette a xenophoni Socratest
olvasni, házába fogadta Panaetius görög stoicus bölcsészt és a vallás
őszinte tiszteletével össze tudja egyeztetni a bölcsész pártfogását.
Panaetius és közvetlen utódai azonban maguk is símultak a valláshoz.
Egész lélekkel védelmezték a moralt és a vallás tanait; de a mint
jelentkezett a realismus és vele a rationalismus és scepticismus, a
római törvények védekeznek a vallás megrontása ellen, meg akarják óvni a
papi szellemet és csak 104-ben sikerült keresztűl vinni, hogy a
kerületek kisebb része befolyhasson a papok választásába. A római
társadalom története gyönyörűen megvilágítja, hogyan megy át az
emberiség a 160 táján kitörő idealismusból a mindjobban gyarapodó
realismusba. 70 körül Kr. e. Lucretius Carus _De rerum natura_ szóló
tankölteményében Epicurus bölcsészetét kezdi hirdetni, de Cicero még (50
körül) tiszteli az isteneket, ecclecticus és a moral terén buzgó hive a
nemesebb stoicismusnak. A Kr. utáni I. és II. században a realismushoz
símuló Stoa, melynek kedves és tiszteletre méltó hirdetője Epictetus,
továbbá az epicureismus és a mysticismus szerepel, mely már Krisztus
előtt kezdődik, de senki sem nagyobb és istenibb mestere, mint maga
Krisztus, apostolai pedig az ő tanitványai; szintén mysticus a zsidó
Philo (40 körül Kr. u.) Tyanai Appollonius (50 körül). Ilyenek továbbá:
Carpocrates (130), Basilides (130), Valentinus (150). A realismus végén
a kedves és lágy, a jóságos és irgalmas Marcus Aurelius császár
(160–180) írja bölcsészetét.
180 körül azonban kitör az idealismus. Az emberiség ismét rajongani kezd
a vallásért és erkölcsért, virágzik az alexandriai catechet-iskola,
föllép Athenagoras az apologeta (176 körűl), sz. Irén püspök (✝ 202)
Tertullian (✝ 220), a platonizaló alexandriai sz. Kelemen (✝ 220), a
mesopotaniai Bardesanes (200 körül), utóbb a perzsa Mani és Origenes. Új
platonikusok: Saccas (175–250), Plotinus (205–270), Celsus (200 körül),
a ki megtámadja a keresztyénséget.
E bölcsészek mind rajongó idealisták, többnyire keresztyének, a kik az
Isten eszméjében mint nagy egységben fogják fel a mindenséget. Plotinus
pedig noha nem keresztyén, híve a plátói egységnek, lelkes tisztelője az
erénynek.
De már 200 körül jelentkezik a skepticismus, ilyen Sextus Empiricus,
noha még alig van híve. És noha fokozatosan gyarapszik a realismus,
egyházilag annyira szervezkedik a keresztyénség, csakhamar államvallássá
is lesz, úgy, hogy a rationalismus csak a gyakorlati moral terén, az
emberek önzőbb, léhább, érzékibb magaviseletében és mint eretnekség
jelentkezhetik. Ilyen rationalista eretnekség volt Ariusé (296–373), aki
tagadta a Fiú istenségét.
Akadtak ugyan az idealrealismus alatt is egyes pogány bölcsészek, mint
Jamblichus (300 körül), Julianus Apostata (362), a bölcsésznő Hypatia,
kit meggyilkoltak a keresztyének, Proclus (411–485); de ezek és a
többiek keveset értek el a nagy keresztyén egyházatyákkal szemben, akik
között említendő szt. Athanaz (296–373), nyssai Gergely (331–394) szent
Ágoston (✝ 430).
529-ben I. Justinian császár, a kicsapongó Theodora férje, eltiltja a
bölcsészet tanítását, bezáratja az atheni bölcsészeti iskolát. A
bölcsészek egy része Perzsiába vándorol, köztük Simplicius is,
Aristoteles ügyes commentatora, de már 533-ban elnézik visszatértöket.
Különben a realismus hatása alatt a philosophusok egy része mysticus
lesz, minő Dionysius Areopagita (475 körül).
A hatodik század vége felé ujra ébred az idealismus, az emberek ismét
rajonganak a vallásért és moralért, roppant bomlás áll be az anyagi
téren, az irodalom jóformán megsemmisűl, az ipar és kereskedés alig
tengődik. Annyira uralkodóvá lesz az eszményi, hogy a hetedik századot a
szentekének is nevezik. A vallásbölcsészet egy jelensége a
mohammedanismus, mely már a rationalisabb tünemények közé tartozik
(622), azért kevés a dogmája s a túlvilági jutalmakat is nagyon érzékien
fogta fel a vallásalapító. 700 körül lép föl az angolszász szerzetes,
Beda Venerabilis, 730 körül Damascusi szt. János, aki aristotelesi
formákban rendszerbe akarja önteni a keresztyén theologiát, 800 körül
Alcuin, Nagy Károly udvari iskolájának tanítója, 830 körül Rhabanus
Maurus fuldai apát és mainzi püspök.
Joannes Scotus Erigena (843–877), már erősen mysticus, ugyanakkor az
araboknál feltűnik Al-Kendi, a theologiában rationalista, a logikában
aristotelesi, míg Al-Farabi (✝ 950), a ki az Isten létének egy
bizonyitékával áll elő, már mysticus.
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Az erkölcsi világ - 14
  • Parts
  • Az erkölcsi világ - 01
    Total number of words is 3932
    Total number of unique words is 1937
    27.7 of words are in the 2000 most common words
    38.8 of words are in the 5000 most common words
    45.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az erkölcsi világ - 02
    Total number of words is 3800
    Total number of unique words is 1940
    21.5 of words are in the 2000 most common words
    31.8 of words are in the 5000 most common words
    38.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az erkölcsi világ - 03
    Total number of words is 3918
    Total number of unique words is 1956
    25.9 of words are in the 2000 most common words
    36.9 of words are in the 5000 most common words
    43.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az erkölcsi világ - 04
    Total number of words is 3892
    Total number of unique words is 1932
    24.5 of words are in the 2000 most common words
    35.7 of words are in the 5000 most common words
    41.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az erkölcsi világ - 05
    Total number of words is 3931
    Total number of unique words is 2045
    27.2 of words are in the 2000 most common words
    38.8 of words are in the 5000 most common words
    46.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az erkölcsi világ - 06
    Total number of words is 3907
    Total number of unique words is 1956
    25.9 of words are in the 2000 most common words
    37.0 of words are in the 5000 most common words
    43.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az erkölcsi világ - 07
    Total number of words is 3967
    Total number of unique words is 1866
    26.0 of words are in the 2000 most common words
    36.7 of words are in the 5000 most common words
    42.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az erkölcsi világ - 08
    Total number of words is 4011
    Total number of unique words is 2029
    26.6 of words are in the 2000 most common words
    38.9 of words are in the 5000 most common words
    45.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az erkölcsi világ - 09
    Total number of words is 4036
    Total number of unique words is 1969
    24.9 of words are in the 2000 most common words
    36.1 of words are in the 5000 most common words
    42.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az erkölcsi világ - 10
    Total number of words is 3896
    Total number of unique words is 1945
    24.9 of words are in the 2000 most common words
    36.1 of words are in the 5000 most common words
    42.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az erkölcsi világ - 11
    Total number of words is 3991
    Total number of unique words is 1910
    27.4 of words are in the 2000 most common words
    39.5 of words are in the 5000 most common words
    46.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az erkölcsi világ - 12
    Total number of words is 3967
    Total number of unique words is 1983
    25.6 of words are in the 2000 most common words
    37.0 of words are in the 5000 most common words
    43.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az erkölcsi világ - 13
    Total number of words is 3775
    Total number of unique words is 1918
    22.9 of words are in the 2000 most common words
    33.5 of words are in the 5000 most common words
    39.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az erkölcsi világ - 14
    Total number of words is 3767
    Total number of unique words is 1956
    25.0 of words are in the 2000 most common words
    34.9 of words are in the 5000 most common words
    40.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az erkölcsi világ - 15
    Total number of words is 3912
    Total number of unique words is 1994
    26.8 of words are in the 2000 most common words
    38.3 of words are in the 5000 most common words
    44.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az erkölcsi világ - 16
    Total number of words is 3962
    Total number of unique words is 1879
    26.5 of words are in the 2000 most common words
    37.2 of words are in the 5000 most common words
    43.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az erkölcsi világ - 17
    Total number of words is 3874
    Total number of unique words is 1904
    24.8 of words are in the 2000 most common words
    35.2 of words are in the 5000 most common words
    40.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az erkölcsi világ - 18
    Total number of words is 2906
    Total number of unique words is 1604
    23.9 of words are in the 2000 most common words
    34.1 of words are in the 5000 most common words
    40.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.