Az erkölcsi törvény alkalmazása - 07

Total number of words is 3835
Total number of unique words is 1973
24.5 of words are in the 2000 most common words
34.6 of words are in the 5000 most common words
41.3 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
azért voltak oly lelkes apostolai a nemzeti szabadságharcznak.
De a nemzeti egység gondolata ekkor már oly erős az egész világon, hogy
mikor trónra lép a király és leveretnek a forradalmak, az ő körében se
uralkodott más gondolat, mint az egész birodalomnak központosított
egységes formája német vezetés alatt. Így jött létre az összbirodalom,
az abszolut hatalom alatti Ausztria.
Csakhogy nem lehetett megállítani az eszme folytonos változását, a
realismus gyarapodását. Az egyetemes eszmék, melyek annyira kedveznek a
feltétlen királyi hatalomnak, mind jobban elenyésztek, az objektiv
realis világnézet mindenfelé hódított, az emberek rajongani kezdtek a
természettudományokért, ezektől várták a nagy kérdések megoldását,
melyekre az erkölcsi tudományok nem tudtak válaszolni; a költők az
elbeszélők és drámaírók felhagytak a kalandos mesék előadásával, hanem
bonczolni, elemezni kezdették az életet, jelentkezett bennök a
pessimismus és a léha humor, a lyrából lassankint pusztult az ódai hang;
a politikai életben érvényesűlni akartak a nemzetiségek és csak roppant
erőszakkal, zsarnoki kényszerrel lehetett germanizálni, a mire a
birodalom sehogy se volt képes. Ugy hogy egy pár csatavesztés után meg
kelle alkudnia a monarchia alkotó elmeivel.
Így jött létre az 1860-iki októberi diploma, mely az egyes
tartományoknak korlátolt alkotmányt akart engedni.
A régibb, conservativebb elemek talán elfogadhatták volna az ily
alkotmányt, de a növekedő realismus annyira megerősítette a nemzet nagy
tömegét, hogy nagyobb önállóságot követelt. Újabb csapásoknak kellett
tehát következniök, a birodalomnak a sír szélére kellett jutnia, hogy
1867-ben létrejöhessen egy jóval realisabb alkotmány, mely két részre
osztotta a birodalmat a németek és magyarok hegemoniája alatt. Ő felsége
a király bölcseségének, az eszme változásához simuló lelkének
köszönhetni, hogy létesűlhetett az alkotmány, hogy a magyar nemzet
kibékűlt fejedelmével és erős támasza lőn ingadozó trónjának.
De míg nálunk mindvégig meg tudott maradni a magyar hegemonia, mert a
részek szorosabban csatlakoznak az egészhez; addig az osztrák
tartományokban csak rövid életű volt a német vezetés. Hisz oly lazán
függnek össze az alkotó részek, hogy a realismus idején engedni kellett
követeléseiknek s nagy jogokat adni a nemzetiségeknek. A király jósága
itt is segített, nem állott útjában az idők árjának, simult és engedett.
Mi magyarok ez idő alatt kevesebb alkalmatlanságot okoztunk ő
felségének. Bár a realismus nyomása alatt folyton növekedett a
függetlenségi párt, ugy hogy a néhány főből álló töredék száz
képviselőre emelkedett, sőt az 1867-es alapon álló másik párt is nemzeti
kivánságokkal állott elő és vezérének ragyogó beszédeivel lángra
lobbantotta a nemzetet: mindamellett az uralkodó pártnak sikerült
harmincz éven keresztül megtartani a hatalmat.
Mily eszközökkel munkálkodott, mindenki tudja; hisz ugyanily módon
jártak el az egész művelt világon, különösen így a centralizált
országokban, hol rendesen egy érdektársaság kezébe kerűlt a nemzet
sorsa, míg a decentralizált országokban csupán helyi bandák keletkeztek,
melyek uralmát könnyebben le lehetne rázni. Legalább is nem keseríti el
annyira a realis idők léha individuumját, ha tudja, hogy nem egy óriási
polyp szorongatja, hanem csak egy kisebb czimborasággal kell
megküzdenie. Nálunk a nemzetiségek is kedveztek a kormánypártnak,
melyeket majd helyi és egyéni kedvezményekkel, majd erőszakkal
ártalmatlanokká tudott tenni. És mivel fönt, a koronánál nem állott elő
követelésekkel, ő felsége szivesen támogatta, nem kérdezte Tisza
Kálmánnak, vagy Széll Kálmánnak, vagy Wekerle Sándornak, Bánffy
Dezsőnek, vagy Perczel Dezsőnek hiják a tehetséges férfiut, egy kis
nyugtalanság után rendesen kinevezte az ország kormányelnökét.
Ilyen bölcs simulás, az idők árjához való szerencsés alkalmazkodás volt
ő felségének majdnem ötven éves uralkodása. Szerencsés időbe, a
realismus fényes napjaiba esett uralkodásának jó része. Mikor az
anyagira és az érzékire veti magát az emberiség, mikor jólét és gyönyör
kiséri földi útjában az embert, rendesen jó dolguk van a királyoknak is.
Az irodalom és művészet az ipar és kereskedés szolgálatukra áll, hogy
fényesebbnél-fényesebb ünnepeket, pompás kiállításokat, óriási katonai
szemléket és gyakorlatokat és más mulatságokat rendeztessenek a népnek,
mely ilyenkor: Panem et Circenses-t kiált.
Most azonban fordulóponton állunk. Új szellemi és erkölcsi világ
küszöbére lépett az emberiség és benne a magyar nemzet, hol az egyetemes
iránti magasztos rajongás tölti el bensőnket, hol a központ, az egység
képviselője már nem enged az alkotó részeknek, hanem erélylyel követeli
a vallás és morál tiszteletét, a becsület és tisztesség
visszaszállítását. Nehéz lesz az átalakulás, mert visszatér a nemzetek
tettereje, harczi kedve, könnyebben kitörhet egy-egy háború, nagy bomlás
állhat be az országban is.
Szivünkből kivánjuk, hogy ő felsége könnyen meg tudja tenni azt az utat,
mely az idealis eszme áramlásánál fogva előtte áll, legyen boldog és
szerencsés uralkodó az új idők erkölcsileg nemesebb, szellemileg
szélesebb látkörű nemzedéke fölött; és a ki bölcs uralmával zárta le a
magyar nemzet első ezredéves életét, még sok esztendeig vezethesse hű
alattvalóit második ezredéves útjokon. Ha eddig is dicső volt, legyen
még dicsőbb az uralkodása!


XVI. A DEMOCRATIA HALÁLA.
A democratia agonizál. Betegágyát körülveszi a síró és ujjongó sokaság s
azt hiszi, hogy zajával életet lehelhet a haldoklóba. Pedig már csak
mesterségesen hosszabbítják napjait. Aethert lehelnek belé,
galvanizálják elhidegülő végtagjait, gyorsítják szívverését; de meg kell
halnia az agonizálónak, ezt kivánja az erkölcsi világ törvénye.
Egy geniális barátom e napokban lelkesen vitatta előttem, hogy meg kell
nemesíteni a szabadelvűséget, becsületessé kell tenni a democratiát és
morális alapon újra meg lehet erősíteni. Nagyon szép, de lehetetlen
gondolat.
De hát miért ne lehetne megnemesíteni a democratiát? kérdi a t. olvasó.
Egyszerűen azért nem, mert a democratia nem egyéb mint a realismus
szétmállása, decentralisatiója, a szép, jó, igaz eszméinek teljes
elválása, egymás közötti bomlása. A szépnek ellensége lesz a jó, a jónak
az igaz. Mindegyik felmondja a szolgálatot. Ilyenkor minden szétmállik.
A családban az atya helyét elfoglalja az asszony, a szülőkön
követelőznek a gyermekek. A testületek élén síma, nyájas főnökök
állanak, mert az erélyes és szigorú elüljárót megbuktatják az alattvalói
vagy ezek pártfogói. A ministertől lefelé minden főnöknek nyájasnak,
szeretetreméltónak kell lennie, különben ezer kellemetlenség éri; a
vidék fellép a központ ellen és nem lehet megtagadni kérelmét,
dohánygyárakat, vasúti üzletvezetőségeket, vicinálisokat, királyi
táblákat és törvényszékeket stb. stb. kell neki juttatni, különben
felzúdúl és nem választ kormánypárti képviselőket. Az ország érdeke
ilyenkor a vidék érdeke. Hivatalokat teremtenek, mert a realismus alatt
soha sincs elég hivatal és a vidék legtávolabbi korteseinek állásokat
szereznek s pályát nyitnak a szegény ember tehetséges és élelmes fiának.
A politika és erkölcs is elválik egymástól. A minister, államtitkár
hazudozik mint a megszorúlt gyermek. Csűri, csavarja az igazságot,
melyet nem lehet kimondani. A fölebbvalónak nincs érzéke az igazság
iránt, mert hazudozással kell elaltatni, csillapítani az alattvalók
féktelen individualismusát. A férj hazudozik nejének, a szülők apró
hazugságokkal csitítgatják követelődző gyermeiket, a polgármester, a
főispán meg az alispán és szolgabiró komoly füllentésekkel hallgattatják
el a panaszos feleket. Hazudozva udvarol a férfi a nőnek, szóval a
tekintély képviselői, a társadalmi, közigazgatási, politikai stb. ügyek
vezetői nem lehetnek el folytonos füllentés, nyájas hazudozás, ügyes
furfang és ravaszkodás nélkül.
Igy rajzolhatnám a jónak és szépnek szerepét a realismus democratiája
alatt. Tessék már most megnemesíteni ezt a democratiát. Lelki, erkölcsi
nemesség és democratia annyi, mint fából vaskarika. Együtt véve képtelen
állítás, mely önmagának mond ellene.
A társadalomnak azonban meg kell nemesednie. Igy nem maradhat. A szép,
jó és igaz eszméje annyira elvált egymástól az egész világon Londontól
Pekingig és San-Franciscótól New-Yorkig, hogy tovább nem mehet ez a
szétválás. Most tehát e három eszmének egyesülnie kell.
Ez az egység azonban a legsötétebb reactió, a mitől a bécsi és budapesti
democraták éppen úgy rettegnek, mint a pekingi vagy chicagói realisták.
Ez a reactió megveti az anyagiságot és érzékiséget, rajong az istenért,
a vallásért, a morálért; gyülöli felebarátját, ha hitvány, jellemtelen
ember; tiszteli az erényt, az igazságot, szigorú törvényeket hoz
érdekökben, édes testvérekké lesznek a politika és vallás emberei, a
mitől retteg minden léha realista, derék szabadelvű és democrata.
Ilyenkor kisebb-nagyobb mértékben theocraticus lesz a politika, nagy
befolyásra tesz szert a papság és az aristocratia, uralomra jut az igazi
tisztesség és a valódi becsület, miután oly sokáig uralkodott a talmi
vagyis a lovagias becsület.
A democratia tehát nem kerülheti ki sorsát, neki szegénynek meg kell
buknia. Keresztyén és zsidó democratáink éppen oly kevéssé tarthatják
életben, mint a socialisták, a kiknek szintén el kell pusztulniok az
idealismus nyomása alatt, mert mikor az egyetemesért rajongunk, nem
lelkesedhetünk a leghatártalanabb individualismusért, melynek képviselői
a szegény socialisták.
Vigasztalásukra legyen mondva, hogy mivel aránylag rövid ideig tart a
szélső idealismus uralma, annak idején újra feltámadnak a demokraták és
socialisták. Beatam resurrectionem!


XVII. A TANÜGY HANYATLÁSA.
Az erkölcsi világ törvénye nagyon érthetővé teszi a mostani meddő
iskolai vitákat. Ma a realismus alkonyán és az idealismus hajnalán
vagyunk. Az egész világon mutatkozó erkölcsi felháborodás jelezi, hogy
nemsokára új napok virradnak reánk. Ez az időszak nem kedvez a
tanügynek.
Körülbelűl ezt a benyomást meríthetjük abból a másfél ezer oldalos
jelentésből is, melyet a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister
1895-ről kiadott.
A természettudományok, a realis ismeretek veszítenek becsükből. Nemcsak
a tudomány előkelő munkásaira tekintenek közönynyel, hanem általában nem
sokra becsülik a realis tudást. Már a realisabb időkben felhozakodnak a
túlterheléssel. Ez a vád folyton növekszik. Mindinkább sürgetik az
egészség ápolását. A játék, korcsolyázás, fürdés, úszás emlegetésével
találkozunk.
Még elemi iskolában is látunk matinéeket, élőképeket; a középiskolákban
hangversenyeket, bálokat stb., melyek elvonják az ifjúságot a
tanulástól. A tanárok ministeri rendelet nélkül is kurtítják a
tananyagot. A nyelvtanból alig tanítanak valamit. Helyette történeti
mondákat, kedves meséket és kisebb-nagyobb költők verseit taníttatják
be. Harmincz-negyven év előtt vaskos ékesszólás-tanokkal tömték tele az
ifjú elméjét, néha még ezekkel sem elégedett meg a tanár, aesthetikai
tanokat diktált beléjök; most alig 60–80 oldalra terjed az elmélet, sőt
ennek is felét kihagyja némely professor. Az irodalomtörténetből kiesnek
az apróbb írók és költők, csak az elsőrendűekkel foglalkozunk. Így
járunk el a többi tantárgygyal is, mert a fődolog keveset és okosan
tanítani, a mit már az iskolában megtanulhasson az ifjú, hogy ne kelljen
otthon foglalkoznia, mivel szabad idejét zenének, szórakozásnak kell
szentelnie. Ilyenkor hallatlan mélyre sülyed az ifjú tudásának
színvonala. Gyakorlataiban a füzet külseje a fő, nem a tartalom. Egy-egy
osztály gyönyörűbbnél gyönyörűbb füzetbe írja dolgozatát. Csakhogy e
dolgozatok eszmei szempontból gyarlók. A classicus nyelvek tanulása
teljesen el van hanyagolva. A franczia baccalaureatusi (nálunk az
érettségi) vizsgálaton, a jelölt embernek tartja a Piraeust, nálunk más
bohó dolgokat hallani. És ha a tanulók megbuknak az első vizsgálaton,
bizonynyal áteresztik őket a javító érettségi vizsgálaton, mert buktatni
nem szabad. Magas állású politikusok, tisztviselők stb. vetik közbe
magukat, hogy ne bukjék kegyenczök, rokonuk stb.
De maguk a tanárok sem tudnak szigorúak lenni az eszme nyomása alatt. A
tanár csak akkor lehet követelő, mikor az egész társadalom rajong a
tudományért, Most pedig e rajongás teljesen hiányzik. Egyetemi tanárok,
a helyett, hogy tudományuknak élnének, politikával, pénzintézetekkel,
részvénytársaságokkal, az anyagi jólét tényezőivel foglalkoznak; az
ügyetlenebbek egy pár kézikönyv után darálják le leczkéiket.
Széles látköre, egységes tudása, fensőbb eszmei szempontja kevésnek vagy
senkinek sincs. Egy-egy specialista behatólag érti a tudomány valamelyik
ágát, az egésznek egységes felfogása iránt azonban nincs érzéke.
A könyvmolyok tudománya is merő adathalmaz, melyben kevés a köszönet. Ma
ott állunk, a hol az emberiség talán 1812-ben állott, mikor Hegel kiadta
Logikáját, melynek előszavában keservesen panaszkodik, hogy nem kell
semmi eszmei, becse csupán a gyakorlati tudásnak, ügyességnek van.
Napjaink gyakorlati tudósai szintén nagy megvetéssel szólanak minden
eszmeiről s így magáról Hegelről is, úgy hogy nemrég azt írta nekem egy
jónevű német tanár, hogy Beneke philosophiájának volt a híve és csak
annyit tud Hegelről, hogy századunk legnagyobb szédelgője: Der grösste
Schwindler des Jahrhunderts!
A szélső realismus e hangulatában természetes, hogy nem vezet czélra a
tanárképzés annyiszor emlegetett reformja sem. Eszmétlen és realista
professorok nem lelkesíthetnek a tanulásra senkit, hisz maguknak sem
lehet lelkesedésök. Csak ismerni kell a különféle tanárképző intézeteket
nemcsak nálunk, hanem az egész világon, hogy belássuk, mily gyarló lábon
áll az egyetemi tanulás. Számos jobb nevű egyetemi tanárt, mint Paulsen,
Treitschke, Brunetière stb. idézhetnénk, a kik keservesen panaszkodnak a
tanuló ifjúságra, és kárhoztatják a tanárokat. Ez utóbbiakat teszik
felelőssé az ifjúság tudatlanságáért. Ils ne sont pas assez exigeans,
nem elég követelők, mondja Brunetière.
Pedig a tanár sem tehet róla, ő is az eszme nyomása alatt áll éppen úgy,
mint a tanulók és a rendelkező minister. Mert mit tehet most egyebet a
minister, mint decentralizáló és könnyítő rendeleteket adni, melyek nem
emelik az ifjúság tanuló képességét. Ma csak decentralizálni, iskolákat
építeni, felszerelni, a tanítók fizetését emelni, a testi nevelést
előmozdítani, a közoktatási tanács hatáskörét megszorítani, az érettségi
vizsgálatot részben vagy egészen eltörülni, az önállóbb és követelőbb
tanférfiakat nyugdíjba küldeni stb. lehet. Ezeket megengedi, sőt
követeli a realis gondolkodás.
Eleinte még az ébredező idealismustól sem várhatni a tanulás
fellendülését, mert ez nem annyira a tudást, mint a valláserkölcsi
nevelést sürgeti. Már most sokfelé hallani, hogy lelketlen és közönyös a
tanítói kar, nincs vallásos meggyőződése, nem törődik az ifjúság
erkölcsi állapotával; megelégszik, ha ledarálja és kikérdezi a feladott
tananyagot. Egyébre nincs semmi gondja. Pár év mulva az egész művelt
világot betölti ez a panasz; a mi számos tanár megrovása és
elmozdításával jár. 1818 körül az idealismus uralomra jutásával sok
tanárt nyugdíjaztak vagy elmozdítottak, némelyik csak a censura által
helybenhagyott füzetet olvashatta fel tanszékén. A német birodalom
keresztény jellegű iskolában kezdik már korlátozni a zsidó tanárok
alkalmazását, el akarják őket tiltani az irodalom és a történelem
tanításaitól, mit csakhamar a bölcsészet és más humaniorák elvonása fog
követni s legfölebb egy-két realis tantárgyat hagynak meg kezökben.
Azt hiszem azonban, hogy az idealismus kitörése, a moral «dühöngése» nem
lesz oly erőszakos, mint 1818 körül volt. De nem lehet oly enyhe, hogy
meg ne tisztitsa a mai individualismus romlottságát. Hivatása az
emberiség erkölcsi és vallási színvonalát újra felemelni, nemünk
erkölcsi tisztaságát visszaállítani. Ez annyira szükséges, hogy nélküle
az európai és amerikai civilisatió pusztulása következnék be. Oly
magasra kell emelkedni az idealismusnak, hogy legyen mit apasztani és
fogyasztani egy egész hullámon keresztül a realismusnak. De hogy e
szolgálatot megtehesse az idealismus, a mennyire a történelemből látom,
egy konkrét vallásra van szüksége. A görög-római polytheismus egy
ezredéven keresztül teljesítette e szerepet; a kereszténység több mint
másfélezer éven át elégítette ki az európai emberiség valláserkölcsi
szükségét.
Vajjon meddig lesz képes e magasztos hivatásnak megfelelni? nehéz lenne
megmondani. Azt azonban világosan látom, hogy a tiszta erkölcsi
idealismus, mely nem tud valamely vallásba fogódzni, oly gyönge, hogy
nem akadályozhatja meg a társadalom teljes felbomlását és a civilisatió
pusztulását. Mert ne higyje senki, hogy a vasútak és gőzhajók, meg az
ipar más csodái és természettudományok bámulatos sikerei képesek lesznek
fentartani a civilisatiót. Az iskolák és egyetemek, a művészet és ipar
csodái alkotják a civilisatiót; fentartása azonban az emberiség
valláserkölcsi erejétől függ. A vallás pusztulásával elenyészik a
civilisatió is. Az ázsiai, afrikai, európai, amerikai stb. romok
mutatják, hogy földjükön egykor hatalmas civilisatió virágzott s a
történelem földeríti, hogy némelyeké a vallás pusztulásával ment tönkre;
az erkölcsi törvény ismerete pedig elárulja nekünk, hogy mindegyik
pusztulásának ez lehetett az eszmei, bár nem közvetlen és látszatos oka.
Ezek előrebocsátása után könnyű tudnunk, minő eredménye lesz hazánk és a
külföld mostan folyó tanügyi vitáinak. Vajjon emelhetik-e a tanügy
belső, eszmei színvonalát? Fognak-e virágzani az egyetemek; kitűnő
tanárok foglalják-e el a tanszékeket, melyek köré lelkesedéssel
csoportosúl a hallgatóság? Vajjon kitör-e a középiskolai ifjúságban a
tudás szenvedélye? Egész odaadással, nemes enthusiasmussal szentelik-e
magukat az erkölcsi és realis tudományokra? Mindez hiú remény. Itt nincs
vigasztalás. Előbb az erkölcsi tisztuláson kell keresztűl vergődni az
emberiségnek. Ha megtörtént e nagy valláserkölcsi mosakodás, ha beállott
az emberiség vallás-erkölcsi fölemelkedése, ha újra tudunk
összefoglalni, egységre törekedni gondolkodásunkban, fenköltek lenni
érzésünkben s kezd lohadni a szélső idealismus: akkor beáll a tudás
szenvedélye, a tudomány iránt való boldogító lelkesedés; akkor nem hiába
beszélnek az egyes országok gyűlésein. Ma csak aes sonans és cymbalum
tinniens a ministerek és képviselők, tanárok és tanítók szónoki vitája,
a kötetes jelentések s a tanügyi congressus elavult határozatai.


XVIII. A TANÜGYI CONGRESSUS.
1896. júl. 3-ikán űlt össze a tanügyi congressus. Tanítók és tanítónők
nagy számban jöttek fel Budapestre, hogy néhány buzdító felolvasást
hallgassanak meg és központi vezetés által megállapított határozatokat
hozzanak.
Legyetek üdvözölve tanítótársaim!
A hazafias frázisok és fényes ünnepélyek napjaiban emelkedett
hangulattal álljátok körül a felolvasások és szónokok asztalát, szünni
nem akaró tapssal, perczekig tartó éljenekkel honoráljátok előadásaikat.
Végül tömérdek felköszöntéssel háláljátok meg a minister jóakaratát,
vezetőitek buzgóságát.
Ez természetes a realismus idején. Ünnepelni, jubilálni, örömkönnyekbe
és éljenekbe kitörni, ekkor tudunk legjobban.
Olyanok vagyunk, mint a gyermekek, a kiket pár percz alatt könnyű
megríkatni és nevetésre gerjeszteni. Sírunk és mosolygunk, a mint a
pillanat követeli. A szórakozás mámorában, a ló-, a torna-, a regatta-,
a hang- és más versenyek mámorában, kell élnünk s többé-kevésbbé ily
verseny a tanügyi congressus is.
Tudom, hogy elég jól fogtok mulatni. Koplaltatok eleget
szegénységtekben, most felejtsétek el és vígadjatok!
Ne féljetek, senki sem zavarja mulatságtokat. A kik komolyabban veszik
az életet, azok otthon maradtak és töprengve, merengve gondolkoznak
korunk erkölcsi és értelmi anarchiájáról. Ti zavartalanul játszhatjátok
el a nagy tanügyi komédiát, ki vannak osztva a szerepek, a játékosok jól
betanulták azokat s talán kifogástalanul darálják le előttetek. Mert
csakugyan egész ünnepélytek nem egyéb mint egy mesterileg rendezett
komédia s ti is alig vagytok egyebek mint szegény komédiások.
Hiszen a szellem, mely sziveteket és elméteket betölti, már haldoklik,
pusztulóban van. A miket beszéltek, a miket határoztok, papiroson marad
vagy rövid idő alatt megvetésben részesűl. Sírjába készűl a realis idők
individulismusa s ti öntudatlanúl jöttetek el a temetésére. Minél többen
vagytok, annál ünnepélyesebb, fényesebb ez a temetés; de mégis csak
temetés.
Az ébredező idealismus férfias akaratot, magasztos összefoglaló
gondolkodást, az egyetemes iránti szent lelkesedést, a szép, jó és igaz
egységében való isteni hitet követel tőletek; de nem értitek hivő
szózatát, léha realisták vagytok, a kik nem lehettek az ő apostolai.
Azt mondjátok, hogy összejöttetek tanúbizonyságot tenni a magyar cultura
állapotjáról, kívánságairól, szükségleteiről. A congressus az iskola
beszámolója a magyar culturáról. Az ezerév ünnepe nagyon fogyatékossá
lett volna e congressus nélkül. Üres frázisok! Hány iskola és hány
tanuló van hazánkban, azt tudtuk e congressus nélkül is. A magyar
cultura állapotját és szükségleteit pedig ti ismeritek legkevésbbé.
Ti, a realismus gyermekei, nem érzitek, hová sülyedt húsz év óta az
iskola; pedig tömérdek tanszéket állítottak, tanárt és tanítót
alkalmaztak, gyönyörűbbnél gyönyörűbb palotát emeltek, szóval sok
milliót költöttünk az iskolára; de nem önthettük belé az éltető
szellemet, nem ébreszthettük fel ifjúságunkban a tudás vágyát, nem
állíthattuk meg tanítványaink keblének küszöbén azt az erkölcsi, értelmi
és aestheticai bomlást, mely földúlta a társadalom békéjét, a szivek és
elmék nyugalmát, a családok szentélyét.
Azzal biztatnak benneteket, hogy a congressuson fölvetett eszmék, a
kellő formába öntött gondolatok, majd szárnyra kelnek és átrepülve az
egész országon, gazdagítani fogják az ország közvéleményét. Hiú remény!
sőt rosszabb, nyilt hazugság! Hol van most ez a közvélemény? A budapesti
kiállításon vagy Pusztaszeren? Talán Nagyváradon vagy Kolozsvárott? A ki
tud gondolkodni, látja a bomlást, a ki nem akar másokat rászedni, az
őszintén kimondja, hogy napjaink haldokló realismusának nincs
közvéleménye, nincsenek eszméi, melyek tettre gyulasztanák. Tudós
tanáraink eszmétlenül, hév és lelkesedés nélkül adják tovább a tudás
száraz anyagát vagy gondolatnélküli, meddő frázisokkal czifrázzák fel,
de összefoglaló gondolkodása, termékeny eszméje egynek sincs. Férfiakra
volna szükség e congressuson, a kik fenekestül felforgatnák a XVIII
szakosztály megállapított tételeit, a kik egy éjszaka mind a százhetven
előadó gondolkodását idealizálnák, vagyis összefoglaló gondolkodásra
tanítanák. Hisz ezek mind léha elemzők, fecsegő analysálók, a kiknek nem
adatott lelket önteni a realista tömegbe.
De hisz maguk az iskola emberei, a congressus a maga impozáns erejével
kézzelfoghatólag megmagyarázza majd az országnak az iskola ügyének
mindeneket meghaladó fontosságát. Igen a nemzeti közoktatás egységének,
fontosságának, hivatásának, a közoktatás munkásai összetartozásának ügye
győzelmesen kerűl ki a congresszus tárgyalásaiból. Az iskola emberei
fokozott magaérzéssel és eszmélettel fognak távozni a gyűlésekből!
Szegény ámító! A haldokló realismus napjaiban fog most az ország
elragadtatva hallgatni jámbor tanítóinak rég elavult csevegéseire; mikor
egész bensőnk csupa ellenmondás, mikor hit, remény és szeretet nélkül
néznek polgártársaink a kétes jövőbe, mikor nagy és egyetemes
principiumok után epedünk és sóhajtozunk: most álmélkodva hallgassuk az
oly bölcseséget, mely egy órával többet vagy kevesebbet követel a német
nyelvnek, a természettannak, a szépírásnak s az idealismus hajnalán
sürgeti a népies, magyaros, vagy inkább triviális stílust, kiemeli a
füzetek egyenlő és csinos külsejét, vitatkozik a játék és a torna
előnyei fölött. És a többi és a többi. E gyűlésekből csak egy korlátolt
realista mehet haza önérzettel, büszkeséggel; mert ha egy kissé tud
összefoglalóan gondolkodni, szégyenleni, röstelleni fogja hogy végig
hallgatott ennyi üres, tartalmatlan, elcsépelt zagyvalékot.
Rengeteg sokaságtok megtanítja az országot az iskola ügyének
fontosságára!? Azt hiszitek? Mikor állítanak több iskolát, mikor
beszélnek többet az iskoláról, mikor járnak legtöbben az iskolába, ha
nem a realismus alatt? Harmincz év óta minden újság, minden gyűlés,
minden hatóság közvetve vagy közvetlenül az iskola fontosságáról írt,
beszélt, tanácskozott. A szegény német tanítókkal verették meg a
francziákat, hódítatták meg a világot! Hatalom lett a tudomány és általa
az iskola s mivel a hatalom pénzzel jár, egyetemi tanáraitok beléptek az
országházba, a különféle részvénytársaságokba, takarékpénztárak
igazgatótanácsába. Íme mennyire megbecsült a világ benneteket! Sőt a
tanítók és középiskolai tanárokról sem feledkezett meg, ezeket sok
helyütt választási korteseknek avanzsiroztatta és így egy kis
mellékjövedelemhez juttatta. Íme ennyire meggyőződött a világ az iskola
ügyének fontosságáról.
Az ébredező idealismusnak egészen más tanítók és más iskolák kellenek:
olyanok, melyek lelket öntsenek a bomlott ifjúságba, melyek átalakítsák
érzését, gondolkodását, megnemesítsék erkölcseit, hogy át tudják érezni
és felfogni az isteninek szentségét!
Ti talán még azt sem látjátok, hogy ma fenekestől fel van fordulva az
emberiség köz- és magánélete. Hazugság lett ajkainkon az igazság;
érzékiség és anyagiság a jó; léha gyönyör és rút a szép. Testi neveléssé
vált az iskola, melyből fáradtan távozik az elernyedt lélek. Merészen
mondva, öngyilkos-jelölt minden tanuló, mert nincsenek vallási és
erkölcsi alapelvei, nincsenek, nem lehetnek magasztos principiumai,
melyek vezérfonalul szolgálhassanak az élet tömkelegében. Ti nem
adhattok nekik ilyeneket, mert magatoknak sincs, ti a romlott társadalom
szegény gyermekei vagytok, a kik talán nem is sejtitek, milyen fertőnek
vagytok békés lakosai.
E fertő sarával akarjátok betapasztani és bemeszelni a magyar közoktatás
épületét. De hiú minden fáradozástok. Mert mennydörögve közeledik az új
eszme vihara, elsöpri érzésteket, gondolkozástokat és egy rátok nézve
ismeretlen szellemmel árasztja el a világot s benne az iskolát.
Rohamának a ti jámbor komédiátok sem állhat ellene. Beszédeiteket,
határozataitokat a pusztuló realismus sugallja, melynek uralma alatt
szétmállott a társadalom; az egyed foglalta el az egyetemes oltárát;
furfanggá, cselszövénynyé, zsebeléssé vált a politika; ravasz önkénynyé
a közigazgatás; pajtáskodás és czimboraság lett a barátság, felbomlott a
családi élet szentsége, csupán érzéki ösztön kielégítése lett a két nem
szerelme; gúny tárgya és nevetséges lőn a tekintély képviselője; sárba
rántatott minden isteni és erkölcsi. De azért csak beszéljetek,
határozzatok és éljenezzetek!


XIX. A SZELLEMI ANARCHIA.
Napjaink kiváló gondolkodói mind megegyeznek abban, hogy az erkölcsi,
szellemi és aesthetikai anarchia idején élünk. Számtalan czikk és
tanulmány foglalkozik e kérdéssel, legújabban korunk egyik
legtehetségesebb bölcsésze, _Fouillée Le mouvement idealiste_ czímű nagy
munkájában hozakodik fel e gondolattal s bemutatja franczia jelenségeit.
Természetes, hogy e nagy anarchiáról legjobban tájékozódva kellene
lenniök az egyetemi, középiskolai, praeparandiai tanároknak és
tanítóknak. Ismerniök kellene a haldokló realismus tüneményeit és a
feltámadó idealismus követeléseit.
Pedig a mi jámbor tanárainknak fogalmuk sincs róla. Most ötezer tanító
és tanár űl együtt a congressuson, három nagy beszédet hallottunk: egyet
az elnök, egyet a minister és egyet Berzeviczy Albert szájából s mind a
három beszéd, hozzászámítva Beőthy Zsolt jelentéktelen frázisait, a régi
mederben, félszázados szólamokban pereg le, egyetlen termékeny gondolat
nélkül.
Az elnök szavai például a körül forognak, hogy össze kell forrasztani,
_szerves egészszé átalakítani az európait és a magyart_. Ez a nagy
föladat! kiált fel. De hisz ezt fél század óta milliószor hallottuk;
csakhogy ez az európai éppen úgy bomlik mint a magyar. A bomladozóval
nem forraszthatunk össze semmit. Nincs oly ragasztékunk, mely a kettőt
egyesíteni tudná. Bomlás itt, bomlás ott. Eddig éppen a szerint jártunk
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Az erkölcsi törvény alkalmazása - 08
  • Parts
  • Az erkölcsi törvény alkalmazása - 01
    Total number of words is 3867
    Total number of unique words is 2000
    26.4 of words are in the 2000 most common words
    38.0 of words are in the 5000 most common words
    45.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az erkölcsi törvény alkalmazása - 02
    Total number of words is 3935
    Total number of unique words is 1850
    26.7 of words are in the 2000 most common words
    38.3 of words are in the 5000 most common words
    44.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az erkölcsi törvény alkalmazása - 03
    Total number of words is 3952
    Total number of unique words is 1848
    26.3 of words are in the 2000 most common words
    38.0 of words are in the 5000 most common words
    44.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az erkölcsi törvény alkalmazása - 04
    Total number of words is 3913
    Total number of unique words is 1924
    27.9 of words are in the 2000 most common words
    39.8 of words are in the 5000 most common words
    46.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az erkölcsi törvény alkalmazása - 05
    Total number of words is 3833
    Total number of unique words is 1851
    27.3 of words are in the 2000 most common words
    38.6 of words are in the 5000 most common words
    44.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az erkölcsi törvény alkalmazása - 06
    Total number of words is 3813
    Total number of unique words is 1865
    24.5 of words are in the 2000 most common words
    35.2 of words are in the 5000 most common words
    43.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az erkölcsi törvény alkalmazása - 07
    Total number of words is 3835
    Total number of unique words is 1973
    24.5 of words are in the 2000 most common words
    34.6 of words are in the 5000 most common words
    41.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az erkölcsi törvény alkalmazása - 08
    Total number of words is 3905
    Total number of unique words is 1888
    27.6 of words are in the 2000 most common words
    38.6 of words are in the 5000 most common words
    44.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az erkölcsi törvény alkalmazása - 09
    Total number of words is 4034
    Total number of unique words is 1846
    28.8 of words are in the 2000 most common words
    40.1 of words are in the 5000 most common words
    47.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az erkölcsi törvény alkalmazása - 10
    Total number of words is 3886
    Total number of unique words is 1943
    27.9 of words are in the 2000 most common words
    40.4 of words are in the 5000 most common words
    46.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az erkölcsi törvény alkalmazása - 11
    Total number of words is 3917
    Total number of unique words is 1882
    27.7 of words are in the 2000 most common words
    40.0 of words are in the 5000 most common words
    47.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az erkölcsi törvény alkalmazása - 12
    Total number of words is 3880
    Total number of unique words is 1932
    27.2 of words are in the 2000 most common words
    38.6 of words are in the 5000 most common words
    45.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az erkölcsi törvény alkalmazása - 13
    Total number of words is 3923
    Total number of unique words is 1905
    28.1 of words are in the 2000 most common words
    39.5 of words are in the 5000 most common words
    45.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az erkölcsi törvény alkalmazása - 14
    Total number of words is 1094
    Total number of unique words is 651
    33.0 of words are in the 2000 most common words
    45.9 of words are in the 5000 most common words
    52.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.