Az emberiség képviselői - 04

Total number of words is 4005
Total number of unique words is 2053
26.4 of words are in the 2000 most common words
35.9 of words are in the 5000 most common words
42.3 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
ez a titkos vonzás vagy taszítás egészen fölül van mindkettőnk akaratán.
Minden jó tulajdonom mágneses és én nem leckékkel nevelek, hanem azzal,
hogy a magam dolgát végzem.»
Azt mondta: «Kultúra», azt mondta: «Természet», s nem mulasztotta el
hozzátenni: «S ez az isteni is.» Mihelyt a lélekben gondolat ébred,
azonnal arra igyekszik, hogy erővé váljék s az eszközök egész seregét
szervezze magának. Plato, a határok kedvelője, szerette a határtalant
is, jól látta, mily kiterjedést és nemességet ad maga az igazság, maga a
jóság és iparkodott mintegy az emberi értelem nevében méltó hódolatát
bemutatni iránta, olyan hódolatát, amely egyaránt számol az azt elfogadó
végtelen lélekkel s az azt bemutató emberi értelemmel. Ezért ezt mondja:
«Tehetségeink a végtelen felé rohannak s onnan visszatérnek hozzánk.
Ennek a pályának csak kis részét tudjuk megjelölni, de itt olyan tény
jelentkezik, melyet nem lehet átugorni, s amely előtt szemet húnyni
öngyilkosság. Minden dolog közt fokozat van és bárhol kezdjük, fölfelé,
egyre fölfelé haladunk. Minden dolog jelképies; s amit eredménynek
nevezünk, az tulajdonképen kezdődés.»
Plato módszerének és teljességének kulcsa az ő kétszer metszett vonala.
Miután megvilágította a föltétlen jó és igaz viszonyát és az
intelligibilis világ formáit, így szól: «Vegyünk föl egy vonalat, amely
két egyenlőtlen részre van metszve. Messük megint ketté mind a két
részt, – amelyek egyike a látható, a másika az értelmileg fölfogható
világot képviselje, – s ez a két újabb metszet pedig egyrészt ennek a
világnak világos, másrészt sötét részét, – akkor a látható világ egyik
metszetében képeket kapunk, azaz árnyékokat és visszaverődéseket, a
másik metszetében ezeknek a képeknek tárgyait kapjuk, azaz a növényeket,
állatokat, a művészet és természet műveit. Azután osszuk meg az
értelmileg fölfogható világot hasonló módon, akkor az egyik metszetben
találjuk a véleményeket és föltevéseket, a másikban az igazságokat.»
Ennek a négy metszetnek felel meg a lélek négy művelete, – a föltevés, a
hit, az értelem, az ész. Amint minden tócsa visszatükrözi a nap képét,
úgy minden gondolat és tárgy a Felséges Isten képét és teremtményét
tükrözi vissza. A világegyetemet millió csatorna szeli át az ő működése
számára. Minden dolog folyton följebb emelkedik.
Minden gondolatát ez az emelkedés jellemzi. «Phaidros»-ában azt tanítja,
hogy a szépség minden dolog közt a legkedvesebb, mert vidámságot
ébreszt, s a vágy és bizalom magvát szórja világszerte, ahol csak
megjelen, pedig bizonyos fokban minden dologban megjelen: ámde van a
világon még valami más is, ami annyival szebb még a szépségnél is,
amennyivel szebb a szépség a kaosznál, t. i. a bölcseség, amelyet ugyan
még a mi oly csodás látószervünk sem tud elérni, amely azonban, ha
láthatnók, elragadtatásba ejtene tökéletes valódiságával.» Ugyanilyen
szempontból tárgyalja azt, mint a műalkotások kíválóságának forrását:
«Ha egy művész valamely műve alkotásánál, mindig csak azt tartja szem
előtt, ami örökké fennáll és az azonossal egyezik meg, és ilyen mintát
használva föl eszméjét és erejét ebben a műben fejezi ki, ebből
szükségszerűen következik, hogy alkotásának szépnek kell lennie. Ha
azonban csak azt nézi, ami született és meghal, azaz véges, az távol
marad a széptől.»
Így van ez többi műveivel is. A «Lakoma» ugyanebben a szellemben
tanítja, – amely most a világ minden költészetében s szónoklatában
otthonos, – hogy a szemek szerelme csak kezdő folyamat, mert bizonyos
távlatból nézve – csak jelképe a lélek szenvedélyes vágyódásának,
amellyel a szépség végtelen és még csak ezentúl fölfedezendő tengerét
keresi. Az istenségbe vetett ez a hit sohasem hagyja el a lelket, s
minden dogmájának korlátja. A test nem taníthat bölcsességre – csak az
Isten taníthat. Ugyanily szellemben hirdeti állandóan, hogy az erényt
nem lehet tanítani, mert az nem tudomány, hanem ihlet; hogy a legnagyobb
és legjobb dolgokat «mánia» hozza létre és isteni adomány juttatja
hozzánk.
Ez elvezet engem ahhoz a középponti alakhoz, akit Akadémiájában
szócsövéül használt minden megfontolandó gondolatának, s akinek
életrajzát úgy kidolgozta, hogy a történelem adatai egészen elmosódnak
Plato szelleme fényénél. Sokrates és Plato kettős csillag, akit még a
legerősebb lencséjű teleszkóp sem bírna szétválasztani. Sokrates
viszont, az ő rajza és géniusza szerint a legjobb példája a Plato
rendkívüli hatalmát kitevő szintézisnek.
Sokrates közönséges, de azért tisztes származású volt; élettörténete a
legmindennapibb. Olyan igénytelen volt a külseje, hogy állandóan tréfák
céltáblája volt, annyival inkább, mert jó kedélyű volt és kitűnően
értette a tréfát, úgyhogy szinte kihívta a csipkedő élceket, miket
bizonyára ő is busásan visszafizetett. A színészek kifigurázták a
színpadon; a gölöncsérek rápingálták csúf arcát a fazekaikra.
Hidegfejű legény volt; humora tökéletes vérmérséklettel párosult.
Bárkivel is állt szóba, úgy ismerte a maga emberét, hogy a vele
vitatkozót föltétlenül falnak állította és legyőzte. S ő szertelenül
szerette a vitatkozást. Az ifjúság nagyon kedvelte és sokszor meghívta
lakomára; s ő szívesen el is ment a beszélgetés kedvéért. De azután inni
is tudott, még pedig derekasan, mert a legerősebb koponya volt Athénben;
s miután asztal alá itta az egész kompániát, ment a maga útjára, –
mintha semmi sem történt volna, – hogy újra párbeszédbe kezdjen
valakivel, aki még józan. Szóval olyasvalaki volt, akit falusi
atyánkfiai «régi jó fajta» névvel illettek volna.
Egy csomó kispolgári hajlandóságot is látunk benne. Borzasztóan szerette
Athént; gyűlölte a fákat; önszántából sohasem akart a sáncokon túl
menni. Ismerte a város minden régi alakját; nagyra tartotta még a
fecsegőket és filisztereket is, s meg volt győződve arról, hogy Athénben
minden jobb egy kicsit, mintsem egyebütt. Olyan egyszerű volt
beszédjében és szokásaiban, mint egy quaker. Szerette az alantas
kifejezéseket; példálózott kakasokról s női jómadarakról, leveses tálról
és jávor-fakanálról, szolgákról és patkoló kovácsokról és kimondhatatlan
mesterségű emberekről, – különösen, ha finnyás személlyel beszélgetett.
Életbölcsesége a Franklinéra emlékeztet. Így annak, aki visszahőkölt
attól, hogy gyalogszerrel induljon Olympiába, bebizonyította, hogy az
nincs is messzebb, mint ha séta-útjait, miket naponta megtesz a város
kapuin belől, összeadja.
Derék öreg bácsi volt ő, nagy füleivel, roppant bőbeszédűségével. De
híre jár annak is, hogy a böotiai háborúban egy-két alkalommal olyan
elszántságot tanusított, hogy ezzel fedezte a csapatja visszavonulását.
Azt is mesélik, hogy egyszer, amikor történetesen beült a városi
tanácsba, a bolondosság leple alatt olyan bátran szállt szembe a nép
szavával, hogy majdnem rajtavesztett. Nagyon szegény volt, de olyan
edzett, mint egy katona. Meg tudott élni egy marék olajbogyóból s
rendesen a szó szoros értelmében kenyéren és vízen tengődött, ha csak
barátai nem hívták vendégségbe. Mindennapi szükségleteire rendkívül
kevés kellett neki, s bizony senkifia nem tudna úgy élni, amint ő élt.
Alsóruhát nem hordott; felső ruhája ugyanaz volt télen-nyáron; mezítláb
járt. Azt mesélik még róla, hogy, mivel nagy gyönyörűsége telt a
legelőkelőbb és legműveltebb ifjakkal való társalgásban, olykor
visszatért régi mesterségéhez és szobrokat faragott, – jókat, rosszakat
– s azokat árulta.
Akármit mondjanak, bizonyos, hogy fő-főszenvedélye ez a vitatkozás volt,
s színlelt semmit-nem-tudása alatt Athén legravaszabb szónokait és
filozófusait is – lettek légyen bennszülöttek, vagy Kis-Ázsiából vagy a
szigetekről bevándorlottak, – megtámadja és legyűri. Senki sem állhat
annak ellent, hogy szóba ne álljon vele, olyan becsületes és igazán
érdekes ember. Szívesen engedte, hogy megcáfolják, ha nem volt igaza, de
éppoly szívesen cáfolt meg másokat, akik téves dolgokat állítottak.
Mindkét esetben megőrizte jókedvét, mert úgy tartotta, hogy nem érheti
az embert nagyobb baj, mintha valaki hamis fogalmakat alkot magának a
helyesről és helytelenről. Irgalmatlan vitatkozó, aki azt állítja, hogy
semmit sem tud, holott hódító értelme határait senki sem érte el soha.
Kedélyét lehetetlen volt megzavarni; rettenetes logikájában is mindig
kényelmes és játszi maradt; olyan «gondatlan» és «tudatlan», hogy a
legvigyázóbbat is lefegyverezte, és a legmulatságosabb módon rántotta
bele borzasztó kétségbe, kaoszba. Ő ellenben mindig tudja a kivezető
utat; tudja, de nem akarja elárulni. Nincs menekvés! Dilemmáival rémes
választások közé hajtotta őket és a nagy tekintélyű Hippiasokat és
Gorgiasokat úgy dobálja ide-oda, akárcsak a fiúcska a labdáját. Zsarnoki
realista volt! Meno életében már legalább ezerszer értekezett számos
közönség előtt az erényről, s úgy érezte, hogy nagyon jól. Ámde ebben a
pillanatban mégsem tudja megmondani, mi is az – úgy megbénította
Sokrates, ez a rezgő-hal az ő villanyosságával.
Erről a keményfejű humoristáról, akinek különös ötletei, furcsaságai és
bonhomiája mulattatta a fiatal patriciusokat, mialatt jó mondásai és
szójátékai mindennap szájról-szájra jártak, utóbb az derült ki, hogy
becsületessége éppoly legyőzhetetlen, mint logikája és hogy ő vagy
mániákus, vagy legalább is, ilyennek álarca alatt, rajongó a vallásos
nézeteiben. Amidőn azzal vádolták a törvény előtt, hogy fölforgatta a
nép hitét, ő a lélek halhatatlanságát, s a jövendőbeli jutalmat és
büntetést erősítgeti s minthogy megtagadta tanai visszavonását, fogságba
vetették és halálra ítélték. Sokrates bevonult a börtönbe, s mindjárt
megszüntette a hely minden szégyenletességét, mert nem lehetett börtön
az, amíg ő benne volt. Kriton megvesztegette a porkolábot, de Sokrates
nem akart árulás útján kiszabadulni. «Bármily kellemetlenségek
származnak is belőle, semmit se tartsunk nagyobbra, mint az igazságot.
Én ennek a hangját mint síp és dob szavát hallom, s ettől siketté válok
mindazzal szemben, amit mondasz.» Fogságának és ott folytatott
beszélgetéseinek, s a bürök-pohár kiürítésének története a világhistória
legbecsesebb lapjai.
Az a ritka összetalálkozás, mely szerint egy ilyen csúf testben egyesült
a bohóc a vértanuval, a merész utcai és piaci vitatkozó a történelem
eleddig ismert legédesebb szentjével, nagy erővel ragadta meg Platónak
az ellentétek iránt oly fogékony lelkét és Sokrates alakja szükségkép a
szín homlokterébe került, mert ő volt a legalkalmasabb szócsöve
mindazoknak a szellemi kincseknek, miket Plato közölni akart. Ritka
szerencse volt, hogy ennek a népből való Aesopusnak, s az ünnepélyes
tudású tudósnak össze kellett találkozniok, s hogy kölcsönös tehetségeik
révén egymást halhatatlanokká tették. Sokrates jellemének rendkívüli
szintézise fölülmulta Plato értelmi szintézisét. Ilyen eszközökkel Plato
közvetlenül és irigység nélkül föl tudta használni Sokrates
szellemességét és súlyát, s ezért kétségtelenül sokkal tartozik neki,
viszont azonban Sokrates e tulajdonságai is sokat nyertek Plato
tökéletes művészi beállításában.
Meg kell még jegyeznem, hogy Plato gyöngéi is ebből a tulajdonságából
erednek. Célja az volt, hogy az értelemre hasson, ezért kifejezésmódja
irodalmi. Amikor egekbe emelkedik, a mélységbe száll, az állam
törvényeit, a szerelem szenvedélyét, a bűn okozta lelkifurdalást, az
elszálló lélek reménységét fejtegeti: mindenkor irodalmi. Érdemét
egyedül az kisebbítheti, hogy írásai – kétségkívül annak következtében,
hogy bennük az értelem az uralkodó vonás – nem hatnak azzal az eleven
erővel, mint a próféták kiáltásai és az írástudatlan arab és zsidó
szónokok beszédei.
Lehet, hogy ez a bírálat ellentmondást kelt, de annyi bizonyos, hogy
ezzel a dolgok természetében rejlő tényt érintettük: a tölgyfa nem
narancsfa. A cukor tulajdonságát csak a cukor őrzi meg, a sóét a só.
Másodszor: Platónak nincs rendszere. Legbensőbb hívei és tanítványai is
hiába védik ez ellen a kifogás ellen. Ő a világegyetem elméletére
törekedett, de elmélete se nem teljes, se nem magátólértetődő. Egyik
ember azt hiszi, ezzel vagy azzal ezt meg azt értette, de a másik mást
ért alatta. Az egyik helyen állít valamit, de a másikon éppen az
ellenkezőjét. Terheli őt az a mulasztás, hogy nem csinálta meg az
átmenetet az eszmékből a testre. Íme a világ: egészséges, mint egy dió,
tökéletes, a kaosznak legkisebb teret sem enged, nincs benne sehol
szakadék, vég, nincs sehol jele az elhamarkodásnak, toldás-foldásnak,
vagy gondolat-megmásolásnak; pedig a világ elmélete csupa rongy és
toldás-foldás.
Azonban még a leghosszabb hullám is hamarosan belevész a tengerbe. Plato
szerette volna megteremteni a platonizmust, a világnak megismerésen
alapuló szabatos kifejezését. Ez nem kevesebbet jelentett volna, mint a
Plato lelkén átment világot. Minden atomjának platói jelleget kellett
kapnia, minden azelőtt ismert atomot, kapcsolatot, tulajdonságot itt
újra kell megismernünk; újra rájok találunk, de rendezve. Azonban ez nem
Természet, hanem Művészet. S éreztetni akarja velünk: bár Nagy Sándor
katonáival és lovaival végigszáguldotta ennek a földkerekségnek sok
országát, ámde ezek az országok és azok a dolgok, mikből az országok
alkotvák: alkotó elemeik, maga a bolygónk és az ember törvényei átmentek
ebbe az emberbe, mint a táplálék átmegy a testen, s már nem is táplálék,
hanem testté vált, úgyhogy ez a mammuth-falat Plato lett. Az egész
világra rásütötte a tulajdonjoga védőjegyét. Ez az individualizmus
nagyravágyása. De a falat mégis túlságosnak bizonyult. A «boa
constrictor»-ban hiába van meg a jóakarat, hogy megfalja, mert
vállalkozása dugába dől. Kísérlete közben elbukik, s harapás közben
megfullad; a világ, amelybe beleharapott, a harapót önnönfogain ragadja
meg szorosan. Ő ebbe belepusztul, míg a meg nem hódított Természet
tovább él és elfelejti őt. Ez vár mindenkire, s Plato is így járt. Az
örök Természettel szembehelyezve Plato is merő filozófiai
kísérletezésnek tűnik föl. Egyik lapon ezt állítja, a másikon azt. A
legélesebb eszű germán bölcselő, Plato legkedvesebb tanítványa, sem
tudja soha megmondani, mi is hát a platonizmus. Valóban csodálatos
szövegeket idézhetünk minden nagy problémája mellett és ellen egyaránt.
Kénytelenek vagyunk ezeket a dolgokat kimondani, ha fontolóra vesszük
Plato vagy bármely más filozófus abbeli kísérletét, hogy rendelkezzék a
Természettel, holott az nem akarja, hogy vele rendelkezzenek. Eleddig
nem volt még olyan erős lángelme, amelynek csak valamelyes részt
sikerült volna a Létet megmagyarázni. A titok mindig megfejtetlenül
marad. De talán méltánytalan, ha ezt az ambiciót Platónak felrójuk.
Távol legyen tőlem, mintha az ő tiszteletreméltó nevét elhamarkodott
ítélettel akarnám sérteni. Az emberek, értelmük arányában, elismerték
transzcendens igényeit. Az ő megismerésére az vezet, ha
összehasonlítjuk, de nem a Természettel, hanem más emberekkel. Hány
század tünt tova és ő még mindig megközelíthetetlen marad. Hogy az
emberi ész olyan hatalmas alkotásait megismerjük, aminő a karnak-i
templom vagy a középkor székesegyházai vagy az etrusk maradványok, –
ehhez az emberi tehetség teljes terjedelme szükséges. Azt hiszem, akkor
látunk a legigazabban, ha a tisztelet szemüvegén nézzük. Ha elmélyedünk
a tanulmányába: műve, értelme elmélyül, érdeme fokozódik. Ha azt
mondjuk, milyen szép mesegyűjtemény van itt; ha stílusát vagy józan
eszét, arithmetikáját magasztaljuk, úgy beszélünk, mint az iskolásfiúk,
s félek, hogy a dialektikán gyakorolt türelmetlen kritikánkat is ez a
vád érheti. A bírálat türelmetlensége hasonlít annak az embernek a
türelmetlenségéhez, akinek sietős a dolga és még mérföldeket hall
emlegetni; s mégis legjobb, hogy a mérföldben hétszázhatvan yardnak kell
meglenni. A nagyszemű Plato a fényt és árnyat életünk géniuszához
arányosította.


III. PLATO: ÚJABB ADALÉKOK.[16]
A modern tudomány nagyfokú általánosításaival megtanította a
pszichológust arra, hogy az egyének hibáiért kárpótlást találjon a
fajban, amelynek növekedését és emelkedését rajzolja, s azzal az
egyszerű eszközzel, hogy megvilágítja a hatalmas hátteret, az öröm és
reménység érzetét ébreszti föl.
Az emberi lét háttere az óriásgyík és a növény. Művészete, tudománya,
agyának könnyű alkotása: dícsőnek látszik az ökör, krokodilus és hal
agyának távlatából szemlélve. A Természet a hátamögött lévő geológiai
éjszaka láttára, mikor öt vagy hat ezredév alatt öt-hat olyan embert
termelt, mint Homerost, Phidiast, Menut, Colombust, nyílván meg van
elégedve ezzel az eredménnyel. Ezek a példányok bizonyítják a fa erejét.
Szemmellátható fejlődés volt ez a trilobitától és saurustól s jó alapja
a további haladásnak. A Természetnek, ennek a művésznek, olcsó az Idő és
Tér s érzéketlenül hallgatja panaszainkat, hogy olyan hosszadalmas
előkészületeket tesz. Nyugodtan várta a paleontológiai korszakok
lefolyását, míg ütött az ember eljövetelének órája. Azután még sok
korszaknak kell elmúlnia, míg megsejtik a föld mozgását; további sok
időnek, míg az ösztönök és művelhető tehetségek térképét is meg lehet
rajzolni. De úgy a fajok, mint az egyes ember egymásra következése
végzetszerű és szép és Plato oly szerencsés volt, hogy az emberiség
történetében korszakot jelöl.
Plato dicsőségét nem egy szillogizmus teszi ki, vagy a sokratesi
okoskodás valamely mesterműve vagy valamely tétel, például a lélek
halhatatlansága. Ő sokkal több, mint szaktudós, vagy nevelő, vagy
mathematikus, vagy valamely külön küldetés prófétája. Ő az ész
kíváltságát képviseli, nevezetesen azt az erőt, hogy minden tényt rendre
egymásra következő álláspontról vizsgál s így minden tényből a fejlődés
és terjeszkedés csíráját fejti ki. Ez a terjeszkedés a gondolkozás
lényeges eleme. Természettudós sohasem segítene hozzá, bármily
fölfedezést tesz is a világegyetemben; szegény szürke ember ő, ha
lajstromba veszi az Orion különválasztott ködfoltjait, vagy ha egy
acre-föld szögeit méri föl. De a Plato Respublikája az ilyen
terjeszkedések révén szinte követeli, s így megelőzi Laplace
csillagászatát. A terjeszkedések szervesek. Az értelem nem teremti azt,
amit fölfog, ahogy a szem nem teremti a rózsát. Amikor Plato érdeméül
tudjuk be, hogy előre hirdette, ezzel csak azt mondjuk, hogy ő
tökéletesebb ember volt, aki az érzékek, az ész és értelem egész
skáláját tudta a Természetre alkalmazni. Ez a terjeszkedés abban áll,
hogy a lelki látás továbbmegy és folytatódik a természetes
látóhatárunkon túl is és ez a második látás fölfedezi a Törvény
mindenfelé kiszökő hosszú irányvonalait. Ő mindenütt olyan ösvényen áll,
amelynek nincs vége, hanem továbbvezet a világegyetem körül. Ennélfogva
minden szava a Természet kifejezője lesz. Bármit vizsgál, abból második,
harmadik s további értelmet fejt ki. Ennek példái: az a fölfogása, hogy
a dolgok az ellentétükből állnak elő: a halál az életből, az élet a
halálból; az a törvény, hogy a természetben a bomlás megújhodás s a
rothadás és a kolera csak új termelés jelzői; az, ahogyan meglátja a
nagyban a kicsinyt s a kicsinyben a nagyot; az, ahogyan tanulmányozza az
államot a polgárban s a polgárt az államban; az, hogy kétségben hagyott
afelől, vajjon a Respublika-ja az egyéni lélek nevelésének
allegóriája-e; gyönyörű meghatározásai az eszmékről, az időről, az
alakról, a vonalról, s amelyeket néha föltételesen formuláz meg, mint az
erény, bátorság, igazság, mértékletesség definicióit; előszeretete a
példálózó mese iránt, s maguk ezek a mesék: Trophonios barlangja, Gyges
gyűrűje, a taligás és a két lova; az arany-, ezüst-, réz- és
vas-temperamentum; Theut és Thamus; a Hades és a Fátum istennőinek
látomása, – mindezek a mesék, amelyek úgy belevésődtek az emberi
emlékezetbe, mint az állatkörök jegyei; az ő naphoz hasonlatos neve és
jóságos lelke; az asszimilációról, az emlékezésről, ráeszmélésről szóló
elmélete; az, hogy világosan látta a visszatérés, illetve visszahatás
törvényeit, amelyek biztosítják a példát szolgáltató igazságot mindenütt
a világegyetemben, aminek bizonysága minden sora, de különösen az a
tétele, hogy «amit Istentől kaptunk, az visszatér tőlünk az Istenhez» és
Sokratesnek az a hite, hogy törvényeink itt lent testvérei a felettünk
lévő törvényeknek.
Még megragadóbb példái ennek: erkölcsi következtetései. Plato
hangsúlyozza a tudomány és erény egybeesését, mert a bűn sohasem
ismerheti meg önmagát és az erényt, ellenben az erény ismeri úgy
önmagát, mint a bűnt. A szem azt tanusította, hogy az igazságosság a
legjobb addig, amíg előnyös. Plato azonban azt hangoztatja, hogy az
egyáltalában, feltétlenül, előnyös; hogy ez az előny csakugyan benne
rejlik az igazságban, ha az igaz el is rejti az ő igazát istenek és
emberek előtt; hogy jobb igazságtalanságot elszenvedni, mint elkövetni;
hogy a bűnösnek magának kellene követelnie a büntetést; hogy a hazugság
kártékonyabb az emberölésnél; hogy a tudatlanság vagy önkéntelen
hazugság ártalmasabb következésekkel jár, mint a vétlen emberölés; hogy
a lélek akarata ellenére fosztódik meg a helyes véleményektől és hogy
senkisem vétkezik szántszándékkal; hogy a Természet rendje: a lélekről a
test felé haladni és hogy – ámbár az egészséges test nem tudja
egészségessé tenni a beteg lelket, – az egészséges és jóságos lélek
ereje a lehető legjobb hatással lehet a testre. A magasabb értelműnek
jogai vannak a tudatlan fölött, különösen abban az irányban, hogy
tanítsa. Annak, aki elvesztette másokkal való összhangját, az a
legigazibb büntetése, ha ebbe az összhangba játszatjuk; a jó, aki
visszavonul a kormányzástól, fizessen azzal bírságot, hogy nálánál
rosszabbak vigyék fölötte a kormányt; hogy hívei ne törődjenek arannyal,
ezüsttel, hanem tanulják meg, hogy lelkükben van arany és ezüst,
amelyért az emberek szívesen adnak meg mindent, amire szükségük van. Ez
a «második látása» a nyitja annak is, miért fektetett olyan súlyt a
geométriára is. Látta, hogy a földgömb nem törvényszerűbb és
szabatosabb, mint az érzékfölötti világ; hogy ott égi geométria
uralkodik, amint itt lent a vonalak és szögek logikája; hogy a világot
áthatja a mathematika; hogy az oxygén, a nitrogén és a mész vegyi
arányai állandóak; ugyanannyi a víz, a pala, a magnézia; s ugyanilyen
állandók az erkölcsi elemek.
Ez a legrégibb Goethe, aki gyűlölte a firnájszt és hamisságot, nagy
gyönyört talált abban, hogy a reális lényeget leleplezze az esetleges
jelenségek fenekén; hogy kapcsolatot, folytonosságot, képletességet
találjon mindenütt; gyűlölte az elszigeteltséget és mint a gazdagság
istene jelent meg a kóbor, szegény ördögök kunyhóinál, s erő és tehetség
fakadt a keze nyomában, bármihez nyúlt. Az ethikai tudomány még új és
üres volt, amidőn Plato ezt írhatta: «Mindazok közt a fejtegetések közt,
amelyek korunkra maradtak, nem találkozik egyetlen sem, amely az
igazságtalanságot egyéb tekintetből kárhoztatta volna, s az igazságot
más szempontból magasztalta volna, mint a cselekvésből eredő hírnév,
dicsőség és előnyök szempontjából, ellenben abból a szempontból, hogy mi
ezeknek a tulajdonságoknak önmagukban való jelentőségük, milyen erőt
képviselnek birtokosuk lelkében, – akár isten, ember elől el is
rejtetten – ezt még senki elég mélyen nem nyomozta, sem költészetben,
sem tudományos iratban; s különösen nem járt a végére annak, hogy az
igazságtalanság a lélek legnagyobb baja s ez az igazságosság a legfőbb
java.»
Meghatározásai az eszmékről, pl., hogy mi az egyszerű, az állandó,
egyforma, önmagában létező, – örökre megkülönböztetvén őket az értelmi
fogalmaktól, – korszakot alkotók. Arra született, hogy a lélek önmagából
kifejlődő hatalmát vizsgálja, amely új célok végnélkül való nemzője;
olyan erő, amely egyaránt kulcsa a dolgok középpontiságának és
szétesésének, elenyészésének. Plato annyira koncentrált lélek, hogy el
lehet minden dogmája nélkül is. A tudás és eszmék ténye a halhatatlanság
tényét födi föl neki, s a ráemlékezés tanát, mint a legvalószínűbb
részletes magyarázatát mutatja be. Nevezzük ezt regényesnek, nem tesz
semmit: a kapcsolat tudásunk és a lét mélye közt reális marad és Plato
magyarázata mit sem veszít nagyszerűségéből.
A spekulatív bölcsészet minden jelentős pontját meghatározta. Megírta
magának az észnek egész skáláját, úgy hogy tábláján mindenek arányosak.
Fáradság nélkül rárótta a múltat s oly bátran belebocsátkozott a
részletekbe, amilyen bátorságot tapasztalt a Természetben. Azt
mondhatnók: elődei megrajzolták egy majorság, egy kerület, sziget
térképét az értelem földrajzában, de Plato volt az első, aki az egész
földkerekséget megrajzolta. Ő megtelepíti és megszelidíti a lelket a
Természetben: az ember a mikrokozmus. A látható ég körei az értelmes
léleknek ugyanannyi körét jelentik. Nincs részecske, amely ne lenne
törvényszerű s nincs semmi esetleges az emberi ész működésében. Még a
dolgok nevei is végzetesek, a dolgok természetéből következők. A
Pantheon minden istene a nevével mély értelmet jelent. Az istenek az
eszmék. Pan a beszéd, vagy nyilvánulás, Saturnus a szemlélődés, Zeus az
uralkodó lélek, Mars a szenvedély, Vénus az arányosság, Kalliope a világ
lelke, Aglája az értelmi felvilágosodás.
Ezek a gondolatok ugyan gyakorta meg-megvillantak kegyes és költői
lelkekben, de ez a burokban született s mindent tudó görög föld-mérő
parancsszóval áll elő, sorakoztatja őket rangfokozatuk szerint, – mint a
szentség Euklidese – s összeházasítja a Természet két felét. Jobban
látta mint bárki más az erkölcsi érzés értelmi értékeit. A maga
eszményképét vázolja, ha a Timaiosban olyan isten képét festi, aki a
rendetlenségből a rendbe vezérli a dolgokat. Oly pontosan a középpontban
gerjesztett tüzet, hogy az egész gömböt megvilágítva látjuk, s meg
tudjuk különböztetni a sarkokat, az egyenlítőt, a szélességi köröket,
minden ívet és csomópontot: s olyan átlagosított és összehangolt
elméletet alakított ki, hogy azt mondhatnók: a Korok fuvalma járta át
ezt a rithmikus alkotást, s hogy az egész nem lehet csupán egy rövid
életű írónak rövid s rögtönzött irka-firkája. Innen van, hogy bizonyos
jellegzetes csoportja a gondolkozóknak, t. i. azok, akik szeretnek
minden igazságnak szellemi, azaz értelmi- és erkölcsi kifejezést adni,
megmutatván túlsóbb, felsőbb, de azért jogos céljukat: azt a nevet
viselik, hogy «platonisták». Így például platonista: Michelangelo is, a
szonettjeiben. Shakespeare is platonista, ha azt írja: «A Természetet
semmiféle eszközzel nem lehet megjavítani, de a Természet maga teremti
ennek az eszközeit» vagy:
«… Ki elbukott urát
Követni tudja hű ragaszkodással,
Meggyőzte azt, aki urát legyőzte,
És nevet vív ki a történelemben.[17]
Hamlet tiszta platonista és Shakespearet csupán tulajdon géniusza óvja
meg attól, hogy ne soroztassék be Plato iskolájába, mint ennek
legkitünőbb tanítványa.
Swedenborg is, a házas szerelemről írt prózai költeményében,
elejétől-végig platonista.
Finomsága szerettette meg őt a gondolkozó emberekkel. Morálja, erkölcsi
céljai tették annyira népszerűvé. Ő azt mondta: «Az Értelem a Menny és
Föld Királya»; azonban ő nála az értelem mindig erkölcsös. Írásai a
költészet örökifjúságával is ékeskednek. Okfejtéseit, legalább is igen
nagy részben, szonettekbe is lehetett volna foglalni; és soha költészet
nem szárnyalt magasabbra, mint az ő «Timaios»-a és «Phaidros»-a. Mint a
poéta, ő is csak szemlélődő ember. Nem tett úgy mint Pythagoras; nem
törte magát rendszerrel. «Respublika»-ja minden festményét mythikusan
kell értékelni, amelynek csak az a célja, hogy – néha rikító színekkel –
kihozza az eszméit. Rendszert, intézményt nem lehet a szemfényvesztés
veszélye nélkül alapítani.
Magas terve volt, hogy nagyságuk jutalmául a legkiválóbbakat föltétlen
kiváltságban kívánta részesíteni, amelyet különösen azzal tett
nyomatékossá, hogy a nőközösséget hirdette. Kettős mentesség legyen a
köztörvények alól; először is azok, akik érdemetlenekké tették magukat a
védelemre: legyenek törvényen kívül állók és másodszor, akik
természettől és érdemeiknél fogva fölülemelkedtek a jutalmazáson:
legyenek mentesek az állami kötelmektől s legyenek törvényen fölül
állók. Önmagukra bízzuk őket s hadd tegyenek velünk, amit akarnak.
Senkinek se jusson eszébe Michel Angelo és Sokrates szabálytalanságait
holmi falusi mértékkel latolgatni.
A «Respublika» nyolcadik könyvében egy kis mathematikai port hint
szemünkbe. Kedvetlenül tapasztalom, hogy annyi nemes fensőbbség után a
kormányzóknak megengedi a hazugságot. Plato az alacsonyabb rendűekkel
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Az emberiség képviselői - 05
  • Parts
  • Az emberiség képviselői - 01
    Total number of words is 3891
    Total number of unique words is 2142
    24.2 of words are in the 2000 most common words
    34.5 of words are in the 5000 most common words
    40.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az emberiség képviselői - 02
    Total number of words is 3954
    Total number of unique words is 2105
    26.3 of words are in the 2000 most common words
    37.3 of words are in the 5000 most common words
    42.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az emberiség képviselői - 03
    Total number of words is 4019
    Total number of unique words is 1973
    24.2 of words are in the 2000 most common words
    34.4 of words are in the 5000 most common words
    40.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az emberiség képviselői - 04
    Total number of words is 4005
    Total number of unique words is 2053
    26.4 of words are in the 2000 most common words
    35.9 of words are in the 5000 most common words
    42.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az emberiség képviselői - 05
    Total number of words is 3913
    Total number of unique words is 2125
    24.6 of words are in the 2000 most common words
    34.0 of words are in the 5000 most common words
    40.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az emberiség képviselői - 06
    Total number of words is 3908
    Total number of unique words is 2068
    25.6 of words are in the 2000 most common words
    36.3 of words are in the 5000 most common words
    42.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az emberiség képviselői - 07
    Total number of words is 4047
    Total number of unique words is 2109
    25.4 of words are in the 2000 most common words
    36.2 of words are in the 5000 most common words
    43.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az emberiség képviselői - 08
    Total number of words is 3963
    Total number of unique words is 2160
    26.4 of words are in the 2000 most common words
    36.8 of words are in the 5000 most common words
    42.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az emberiség képviselői - 09
    Total number of words is 3994
    Total number of unique words is 2199
    24.0 of words are in the 2000 most common words
    35.0 of words are in the 5000 most common words
    40.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az emberiség képviselői - 10
    Total number of words is 3925
    Total number of unique words is 2106
    25.5 of words are in the 2000 most common words
    36.6 of words are in the 5000 most common words
    43.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az emberiség képviselői - 11
    Total number of words is 3871
    Total number of unique words is 2140
    24.5 of words are in the 2000 most common words
    35.0 of words are in the 5000 most common words
    41.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az emberiség képviselői - 12
    Total number of words is 4018
    Total number of unique words is 2155
    24.6 of words are in the 2000 most common words
    34.5 of words are in the 5000 most common words
    40.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az emberiség képviselői - 13
    Total number of words is 1572
    Total number of unique words is 961
    31.9 of words are in the 2000 most common words
    42.6 of words are in the 5000 most common words
    49.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.