Az emberiség jövője - 7

szabadságához! Nem sokan, nem kevesen, hanem mindenki azon járna, mert
mindenki vágyódik titokban utána. Azonban a szabadság, a szellem is
beletartozik, éppen ugy, mint az élet, abba a nagy birodalomba, melyet
természetnek nevezhetünk, habár a természet csak szó a létnek arra a
nagy titkára, mely Istenből buzog.
A szabadság ugy támad, mint az élet, mert egyik formája az életnek.
Hogyan támadt az élet? Egy napon támadt egy, támadt millió élő sejt.
Előbb volt egy kocsonyás, nyálkás massza, de ebből a masszából hártyával
elhatárolt sejtek – alakultak. Ki csinálta őket? A föld hozta létre.
A föld? Tehát az anyag. Az anyag? Igen, mert az anyag nyilvánulási
formája a szellemnek és a szellem az élet. Tehát keletkezett az élet.
Egyetlenegy anyagrészecske sem nyult bele az élet körébe. Hiszen nem is
tudott erről semmit. De az élet működése megragadta őt, mihelyt annyira
jutott minden, hogy lehetővé lett az élet.
Igy van az a szabadsággal is. Egy ember sem mondhatja: Most szabad
akarok lenni. Egy korszak sem határozhatja el: Most virradjon meg a
szabadság napja. Megvirrad, ha eljön az ideje. Magában véve az, amit mi
szellemnek nevezünk, meg van kötve ugy az egyes emberben, mint az egész
emberiségben. Egyikünknek sincs szabad akarata, csak sejtelmünk van
róla. Tényleg a megkötöttség állapotában cselekszünk. Azért törekedtek
az irányadó szellemek arra, hogy fenntartsák a megkötöttség állapotát,
mert szükségszerüséget láttak benne. Hanem valami él, valami fejlődik
közreműködésünk nélkül: a szabadság. Nem siettethetjük, szorítsuk,
toljuk bár, fel nem tartóztathatjuk, ha elébe állunk sem.
A szabadszellemű, izgató iratoktól féltek mindig legjobban a zsarnokok.
Ezért találták ki a czenzurát, a lelki határsorompót. Egy barátommal
történt meg, hogy mikor átlépte az orosz határt, kigöngyölték szappanát
a papirosból, mert egy darab külföldi ujságba volt csomagolva, mely
talán (!) szabadszellemű volt. De a legszigorubb határsorompó is
hiábavaló, ha szabadság «lesz». A szabadsággondolatok nem jönnek, mint
lelki csiramagok idegen világból, a föld hozza létre őket éppen úgy,
ahogy a föld támasztotta az életet. Mi sem nem alkotjuk, sem nem
akadályozzuk őket.
Hogyan jutunk hát el a szabadsághoz? Legjobb, ha nyitott szemmel nézzük
véghetetlen nagyszerüségét Istennek és az életnek, mely körülvesz
minket. Ha engedjük, hadd ragadjanak meg a lelki áramlatok, melyek
életünk levegőjén suhannak át. Akkor magunktól is odajutunk, mintha
sasszárnyakon szállnánk, és mindenki jön velünk együtt. Szorosokon és
sötétségen és járhatatlan helyeken keresztül visz az ut a nagy czél felé
és a czélnak a neve: Isten gyermekeinek nagyszerü szabadsága.
Az emberiség jövője kétségtelenül a szabadságon, a tiszta lélek
tökéletességén alapul. Minden silány értéket eltemetnek és maguk mögött
hagynak ezek a lelki áramlatok. Végtelenül nagy az a czél, mely szemünk
előtt lebeg. Baj az, ha nem érjük el nagyhamar? És ki mondhatja meg,
hogy sok vagy kevés idő telik-e bele? Ki tudja, hogy a fejlődés nem
megy-e egyre gyorsabb menetben végbe, aszerint, amint tudatosabbá lesz?
Üdvösségünk talán közelebb van, mint gondolnók. De ha késik is, várjuk
bizakodva, várjuk egyre. Bizonyos, hogy eljön és itt marad.