Az élet könyve - 4

Total number of words is 3909
Total number of unique words is 1775
30.3 of words are in the 2000 most common words
40.6 of words are in the 5000 most common words
48.6 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
Óvakodjunk azoktól a férfiaktól, akik tolvajutakon keresik a szerelmet.
Kivált pedig a magukat hirlapilag ajánlgató férfiaktól. Az ilyen
eszközökhöz forduló urak vagy nemük salakjához tartoznak, vagy pedig
egyáltalán nem tiszteletreméltó indulatokkal lépnek az ilyen ösvényre.
Olyan emberek ezek, akik csak kalandra vágynak. Továbbá gondolat és
jellem nélkül való léhűtők, orfeumlovagok, lumpok, jodoform-gentlemanek.
Olyanok is, akik egyenesen arra pályáznak, hogy később a könnyelműen
levelező hölgyeket cudarul megzsarolják, amire szintén több példa volt.
Az ilyen kiváncsiságnak rendesen túlérett hölgyek az ápolói és koraérett
leányok az áldozatai.

Féltékenység.
A féltékenység a szerelemben nem okvetlenül alacsony indulat; sokszor
összefér még a nagylelkű bizalommal is.
Lélektanilag el lehet képzelni féltékenységet bizalom mellett is, mivel
nagyon természetes, hogy azt, akit szeretünk, kizárólag magunk számára
akarjuk biztosítani. Ha bízunk benne, abból még nem következik az, hogy
azoktól, akik körülveszik és talán szerelmi szenvedéllyel közelednek
hozzá, ne féltsük.
Ez a féltékenységnek igazolt és legtűrhetőbb formája, mivel nem jár a
szeretett fél gyötrésével, sőt annak védelmére szolgál. De kevés lélek
bír annyi erkölcsi fegyelemmel, hogy a féltésből a gyanúsításba át ne
csapjon.
Azt lehetne mondani, hogy a féltés olyan szenvedély, mely kezdetben
megmarad a helyes határok közt, de fejlődvén, közönségesen felveszi
magába a bizalmatlanságot is, később pedig még ennél is zavarosabb és
gyötrőbb indulatokat. Othello példája mutatja végső fejlődésében az ősi
pusztító szenvedélyeket is, egészen az ölés vágyáig.
* *
Paul Janet a szenvedélynek három fokát különbözteti meg. Az első
fokozott éberséggel, tettvággyal, a kedély és ész szokatlan
elevenségével jár. Mint ilyen, az emberiség legnagyobb jótéteménye s a
világ előbbrevitelénél soha eléggé meg nem becsülhető tényező.
A második fok túlzásokkal jár: itt-ott saját műveit rombolja s az
erkölcsi törvényeket is kész megtámadni, hogy valóságos vagy képzelt
igazait érvényre juttassa. Ilyen a szenvedélyességig fokozott szerelem
(azért mondják: bele van bolondulva) és a fanatikus hazafiság.
A harmadik fok a pusztító szenvedély, amely már egyenesen rombolásra
tör, gyanusít, támad, verekszik, sőt öl. Ezen túl már csak az összeomlás
van s nem marad más hátra, mint a borzasztó kijózanodás, a belső vagy
külső megsemmisülés.
A féltékenységnek is éppen így megvan ez a három foka. Boldog az, aki
meg bírja fékezni a bizalommal még idején.
* *
Féltékenységbeli civódások sokszor előfordulnak a szerelmesvilágban.
Alapjában véve a jellemek összeegyeztetése végett folyó küzdelem az.
Éppen olyan kellemetlen mint a vásáros életben az alkudozások, amelyek
azonban mégis szükségesek a megegyezéshez.
Egyébiránt többnyire a férfi az ilyen civódások oka. Természeténél fogva
pozitiv, követelő és önző lény lévén, a féltékenység szenvedélye nála
utóvégre sem más, mint az az eszköz, mellyel szeretete tárgyát kizárólag
magának akarja biztosítani. De mint minden heves szenvedély, ez is
végtelen sok igazságtalansággal jár.
Az élet azonban más példákat is mutat. Nem egy Othellót, akinek gyanuja
alapos és még több bűnös Desdemonát, akit nem fojtanak meg, hanem
ártatlanságát a legkisebb bizonyítékra elhiszik.
* *
Legyünk egészen igazságosak. A nőre nézve a féltékenység, ha sokszor
kellemetlen is, sohasem megalázó. Még az is, aki nagy stilben játssza a
sértett ártatlanságot, még az is érzi, hogy rá nézve a féltékenységben
van valami megtisztelő vagy legalább hizelgő, mert hiszen ebből látja,
hogy nagyon szeretik. Ez pedig utóvégre is a fődolog.
* *
A férje féltékenysége miatt panaszkodó nő többnyire dicsekszik.
A féltékenység a szerelemnek csak mellékproduktuma, mint a gázgyártásnak
a kőszénkátrány. Vagy talán még jobb hasonlat, ha azt mondjuk: mint a
háztulajdonosi állapotnak – a tűzvész.
Igen sok háztulajdonos van, akinek a háza sohasem ég le, de azért
mindegyik biztosítja.
* *
Bizonyára van szerelem féltékenység nélkül, sőt a legnagyobb szerelmek
éppen ilyenek, mivel nagy bizalommal vannak összekapcsolva.
Az apró lelkecskék apró szerelmeivel azonban örökös féltékenységek
járnak. És ezek még akkor is kibékülésekkel végződnek, ha igazán komoly
ok van a féltékenykedésre.

Gazdagság.
A gazdag leányok rendesen ki vannak téve annak a gyötrelemnek, hogy a
feléjük közeledő gentlemanekről nem tudják bizonyosan, vajjon őket
magukat kívánják-e, vagy a vagyonukat? És irigylik a szegényebb
leányokat, akik ezt a nem közönséges aggodalmat nem ismerik.
Hála Istennek, a szegény leányok is el vannak látva a jó istentől némi
adománnyal s ha jól gazdálkodnak vele, ők is éppen annyira boldogokká
lehetnek, mint a szegény – gazdagok.

Lázadások.
Aki a társadalom vagy a törvény kötelékei ellen lázad, annak lehet
sokszor igazsága is. Csakhogy ennek az igazságnak igazán igazi
igazságnak kell lennie.
Tegyük fel, hogy egy képtelen házasság kötelékében a nő mást szeret.
Kényszerítés, megaláztatás, szeretetlenség mentheti. De csak egy
feltétel alatt; akkor, ha az a szerelem kizárólagos, tökéletes, szinte
tragikai erejű, ami alól nincs szabadulás.
A világ ilyenkor, de csakis ilyenkor, megadja csöndesen a bocsánatot.
Látja, ugyan, hogy itt a »rend« ellen van valami, de nem jár utána.
Csendesen becsukja az egyik szemét, néha mind a kettőt is és megelégszik
azzal, ha a »rend« külső látszata: a dekórum meg van őrizve. Többet nem
kíván, mivel az emberek tudják, hogy az ilyen állapot tulajdonképpen
igen nagy szerencsétlenség arra nézve, aki benne van s végre is a
gyarlóság a mi közös sorsunk.
Csakhogy mindez nincs ingyen. A dolgok ilyen tragikai éle mellett annak,
aki az emberek csendes elnézésére tart számot, meghúzódással és hálával
kell viszonoznia a többiek hallgatag jóindulatát. Amint az emberek
észreveszik, hogy nem tud meghúzódni azon a téren, amit a helyes érzület
az ő számára kijelölt, vagy talán provokálja a társadalmat: az
irgalomnak is azonnal vége van. Többé nem hisznek sem
szerencsétlenségében, sem tragikai összeütközéseiben és kinyitják félig
becsukott szemüket egészen.
Az életben nem lehet tragédiákat rendezni – leszállított árak mellett.
* *
Igen sokan megsiratták már azt a leánykori előitéletüket, hogy férjhez
menve _szabadabbak_ lesznek, mint leánykorukban voltak.
A férjhezmenés nem rabszolga-felszabadítás, hanem komoly és nagy
kötelességek önként való felvállalása. Olyanoké, amelyek az emberi
természettel összhangban állanak s így helyes teljesítésükben az élet
igazi boldogsága rejlik.
Az a leány tehát, akinek érzelmei és erkölcsi fogalmai rendben vannak, a
férjhezmenést sohasem fogja abból a szempontból tekinteni, hogy ő most
»felszabadul«, mint az inas-gyerek, amikor legénnyé avatják. Inkább
abból a szempontból, hogy milyen hű, odaadó és önfeláldozó élettársa
lesz annak a férfinak, akit szeret s mennyi jósággal és derékséggel
fogja vele együtt az élet nagy és sokszor igen nehéz kötelességeit
teljesíteni.
A férjhez menő leány lelkesedésében kell hogy mindig legyen valami annak
a katonának önzetlen lelkesedéséből, aki haláláig hűséget érez a zászló
iránt, amelyre felesküdött.

Gyarlóságok.
A visszautasított vagy _csalódott szerelem_ az emberi élet legnagyobb
gyötrelmei közé tartozik. Shakespeare is azok közé sorolja Hamlet híres
monológjában.
A nemesebben organizált egyéneknél az igaz és hatalmas érzés bukása
óriási lelki sérülést hagy maga után, mely szinte a világ összeomlásával
egyenlő.
Mennél erősebb, igazabb és egészségesebb volt a csalódott szerelem,
annál nehezebb annak bukásából kigyógyulni. Valósággal elő is fordul,
hogy a csalódott férfi, első fájdalmai által megkuszált ésszel, az
öngyilkosságba menekszik (a nő ritkábban), avagy erős elhatározással
mindenkorra lemond a házasságról.
Ezek azonban kivételek: a szenvedély vagy a hűség maximumai, amiből az
írók a tragédiákat alkotják. Mert hiszen a tragédia a nagy és nemes
tulajdonságok emberfölötti túlzása. Nagyszerű, szép és elragadó, de
egyúttal megdöbbentő tünemény, ami az embert arra figyelmezteti, hogy az
életet szabályozó nagy törvények ellen még a jóban és nemesben se
lázadjon fel.
Ám az élet nagy sodrában a természet törvényei közönségesen nem így
érvényesülnek, hanem úgy, hogy az ilyen seb nagy szenvedések és kimerítő
lázak után lassanként beheged.
* *
A szívbeli ügyek igen finom, kényes dolgok és a szerződésnek semmiféle
formáját nem tűrik meg. Senki se kössön le magának tehát _időnek előtte_
házassági igérettel nőt, mivel ezzel kihívja maga ellen az emberi
gyarlóságot.
Az idő ismeretlen változásokat rejt magában. A szerelemben is vannak
előítéletek, kivált nagyon fiatal egyéneknél. A leglángolóbb polgári
szerelmekről is igen sokszor kiderült már, hogy azok voltaképpen
csalódások és káprázatok voltak.
A fiatal leányok könnyen beleszeretnek a legelső szép »bajuszba« s
később, érzelmeik és gondolkozásuk tisztultával egyszerre meglátnak egy
másikat, akinek a bajuszához kifogás fér, de mégis ez az »igazi«. Sőt
gyakran egy harmadik az »igazi«.
Az a fiatal ember, aki olyan helyzetben van, hogy csak úgy 3–4 év mulva
szerezheti meg a házasélethez szükséges vagyoni alapot vagy önállóságot,
leghelyesebben teszi, – leglovagiasabban mindenesetre – ha érzelmein
uralkodik és sem a leányt, sem a mamát nem köti le.
Ha a viszony egészséges, lekötés nélkül is tartani fog addig, amíg a
»komoly« év be nem következik. Ha pedig nem az, akkor, ha fájdalom
nélkül nem is, de szerencsétlenség, harag, szemrehányás és önvád nélkül
bomlik fel.
* *
A nemesebb természetű emberi viszonyok jósága, igazsága, megbízhatósága
nemcsak abban áll, hogy ez vagy az a viszony meg bír-e dacolni a külső
akadályokkal és le bírja-e győzni az ellenkező hatásokat; hanem abban,
hogy kiállja-e a _magunk gyarlóságának_ próbáját is épségben?
Az ember élete telve van tökéletlenségekkel. Romboló indulatok is
lakoznak bennünk. A legtökéletesebb ember sem mondhatja magáról, hogy
»én ezeknek feltétlen ura vagyok a magam akarata által«. És ha olykor az
életben azt látjuk, hogy ez vagy amaz a viszony felbomlott, ez vagy amaz
a szerelem elhalványult, veszített, elhidegült: akkor ne feledjük el,
hogy ott kevésbbé a külső viszonyok hatását, mint inkább az emberi
gyarlóság művét látjuk.
* *
Vannak _praktikus szerelmek_ az életben. Ha azonban ezek volnának az
igazi szerelmek, akkor Shakespeare nem úgy fejezte volna be Romeo és
Julia tragédiáját, mint ahogyan tette, hanem úgy, hogy a barát
összebékítette volna a Montague és Capulet családokat s következőképpen
fejlődtek volna a dolgok:
Romeo Veronában rövidárúkereskedést nyitott volna s míg ő a vevőkkel a
boltban vesződött volna, azalatt Julia ő nagyságának udvaroltak volna a
szomszéd gavallérok. De azért nem lett volna válás a dologból, mivel a
Romeo bejegyzett cég, hogy hitelezői elől meneküljön és Julia hozományát
biztosítsa, átruházta volna az üzletet Juliára s innét túl Montague J.
cég alatt folyt volna tovább az üzlet, Romeo pedig megmaradt volna benne
cégvezetőnek.
* *
Az a nő, aki az iránta való szerelmet a férfi indulatainak
_hevességéből_ és türelmetlenségéből ítéli meg, rendesen csalatkozik és
talán ennél jobbat nem is érdemel.
Gyakran a legdühösebb szerelmes szívében nincs más, mint fékezetlen
indulat, mely fellobban és elég, mint a puskapor. Más jelenségek után
kell tehát ítélni. A nők értékesebb része így is cselekszik. Ezer és
ezer jel van, amiből ítélni lehet s ezeknek a jeleknek nem kell éppen
zajosaknak lenniök. De valamennyi közt legbiztosabb jele a szerelem
erejének az időmulás és az állhatatos kitartás.
A szerelem nagyságát nem annak robbanó ereje, hanem erőssége és
állhatatossága fejezi be.
* *
Nem tévedhet meg jobban a nő és nem követhet el borzasztóbb hazugságot,
de egyben csalást is, mint azzal, ha _tudva_ olyan férfihez megy nőül,
akit szeretni nem tud.
A kényelem, jólét, gazdaság, családi érdek sok nővel elhitette eddig is
és el fogja hitetni ezután is, hogy így is boldog lehet; de nem volt,
nem is lesz olyan nő soha, aki ilyen hazugságra épített házasságban
magát szerencsétlennek és nyomorultnak ne érezné, még akkor is, ha csupa
bársonyban, selyemben és aranyban fuldoklik.
* *
A szerelem annyira _egyéni dolog_, hogy két szerelmes emberi lény
érzelmeit, fájdalmait, örömeit még a hozzájuk legközelebb álló barátok
és rokonok sem képesek megérteni. Idegen emberek meg éppen mosolyognak
és nevetnek az olyan lelki gyötrelmeken, amelyek magukban véve a
legnagyobb részvételre és szánalomra érdemesek.
Ez az oka annak, hogy a szerelmesek a maguk ügyét-baját csak maguk
képesek rendbe hozni. Az idegen beavatkozás mindig inkább ront, mint
használ, gyakran pedig mindent végképpen elmérgesít.
* *
Ha tiszta borról és _tiszta szerelemről_ hallunk beszélni, legyünk
elővigyázatosak. Ez alatt a vignette alatt sok hamis árú kel az életben.

Bizalom.
A szerelem _bizalom_ nélkül tökéletlen érzés. Meg kellene gondolnunk
mindig, hogy mi is annyi bizalmat érdemlünk, amennyivel azt
megajándékozzuk, akit szeretünk. Vagy megfordítva: ha magunk számára
bizalmat kívánunk, akkor annak az egyenértékét meg kell adnunk a magunk
bizalmával.
* *
A _bizalom_ a szerető szívnek legtisztább ajándéka s bárha olyan
megfoghatatlan, mint a lehelet, mégis sziklakő az, amire egy életet rá
lehet építeni.
De csak úgy, ha van és ha magától támad, mint a mezők lilioma. Más ember
ne mondja a nőnek soha, hogy bízzál vagy higyj ebben, vagy abban. Ha ő
bízni és hinni tud önmagától, csak az az erős és igazi. S ha neki
kétségei vannak, máris igazsága van.
Az asszony a férfinak egyetlen mozdulatából, hangjának mások előtt
rejtve maradt rezgéséből s ezer más csekély jelenségből is tudja, hogy
mi van annak a lelkében, aki hozzá szerelemről beszél.
* *
Miben sem kell inkább _természeteseknek_ lennünk, mint a szerelemben. A
csalafintaság, mesterkedés, pose és félrevezetés a börzeügyletben igen
hasznos dolog lehet (tisztességesnek ott sem az), de a szerelemben az
őszinteségtől és a dolgok természetes rendjétől való eltérés bizonyosan
megboszúlja magát, mert mérget kever abba, aminek az emberi életben
legtisztábbnak és legkifogástalanabbnak kell lennie.
* *
Az a nő, aki habozik, hogy meghozzon-e valamely áldozatot azért, akit
szeret: az már ne hozza meg.


HÁZASSÁG.
A házasság az isteni és emberi jogok egyesítése.
_Modestinus_.
Amióta emberek élnek, mindig megvan az a törekvés, hogy a házasság és
családi élet erkölcsi rendjét a külső jólét és a társadalmi rend
szabályaival pótolják. De a szeretet aranykapcsait sohasem lehetett és
nem is lehet soha nyers vasból való pántokkal helyettesíteni.
Van ennek az állításnak próbaköve is.
Az életben bizonyosan láttál már sok mindenfélét, némely csodálatos
dolgokat is, feltéve, hogy nem vagy túlságosan fiatal, ami egyébiránt
nem hiba. Láthattál elég vagyonilag rendezett, külsőleg kifogástalan
házasságot, amelyről tudtad, hogy mindez csak látszat, a világrend
kedvéért űzött állandó hazugság, amelynek leple mögött szeretetlenség és
mély erkölcsi nyomor dühöng. Van ilyen elég; a gazdagok közt sokkal
több, mint a szegényebbek között.
És láthattál, vagy sejthettél olyan hosszú időn át tartó szerelmet, ami
talán házasságra sohasem vezethetett, vagy éppen a jog ellenére,
reménytelenül, bujkálva, de mégis hallatlan makacssággal tartotta magát.
Mit gondolsz, ha _amazokat_ kérdezed meg és azután emezeket, melyik
fogja azt vallani, hogy boldogabb és tökéletesebb ember?
Keserves dolog ugyan a világrend ellen szeretetben élni, de emberileg
mégis emelkedettebb, becsesebb, sőt erkölcsileg is magasabb így, mint a
világ befogadott törvényes rendje és helyeslése szerint tengődni a
szeretetlenség és képmutatás keserves nyomorában, a megszabadulás
reménye nélkül.
* *
A házasság opera, amelynek vezérmotívuma a szerelem. Vannak vezérmotívum
nélkül való operák is, de ezeket jobb volna külön darabokban előadni.

Családi boldogság.
Az ember annál boldogabb, minél teljesebben és őszintébben vannak
rendezve nagy életviszonyai. S mivel közönségesen a _szerelem és
házasság_ kérdései azok, amelyek legnyomósabbak az életben: ezek
összhangja adja az elérhető legnagyobb boldogságot, ziláltsága pedig a
legnagyobb boldogtalanságot.
A pénz és vagyoni jólét a kisebbik érdek. Igen sok gazdag ember
fordította már maga ellen a fegyvert szerelmi szerencsétlenség vagy
zilált családi élet miatt. És igen sok szegényes viszonyok közt élő
ember érezi magát boldognak összhangos családi életében.
Az élet nagy bolondságait nézve, sokszor úgy tetszik, mintha az
állatvilág szerencsésebb volna a fajfenntartás küzdelmeiben, mivel maga
közt végre is ki tud veszekedni valamely tűrhető, a faj tökéletesedésére
kedvező igazságot. Ellenben az »ésszel és szabad akarattal bíró lényt«
az élet legnagyobb kérdésében, ahol a nő boldogsága vagy erkölcsi
katasztrófája s vele a jövő nemzedék deréksége vagy hitványsága dől el,
gyakran a tökéletlen multaktól átvett gyatra életszabályok s a jelen
durva önzései irányozzák.
A polgári társadalomban naponként megesik, hogy a józan életszabály, a
társadalmi állás túlbecsülése s a gazdag hozomány nemcsak az egymásnak
szánt házasfeleket dönti erkölcsi nyomorba, hanem az utódok testi és
lelki szerencsétlenségének is nemzedékeken végig özönlő kútforrásává
lesz.
A nőnek szent jogai vannak a teremtéstől fogva a szerelemre. De amikor
keresi, rendesen csak új előítéleteket kap a civilizációtól. Bevett
erkölcsi szigort, kemény házassági jogot vagy hivatásához illő termékeny
boldogság helyett száraz és meddő nőemancipációt.
* *
A boldog házasságnak a kellékei következők:
1. Erős, kipróbált és kölcsönösen hű szerelem.
2. Megfelelő korkülönbség. A nép szerint a menyasszony legyen fele
annyi, mint a vőlegény és héttel több. De ez a szabály némi alkut is
eltűr.
3. Jó egészség.
4. A két házasfélnek helyes erkölcsi alapon álló jelleme.
5. Vagyoni rend, ha nem is éppen gazdagság.

Menjen férjhez!
A korán való férjhezmenés a legvégzetesebb társadalmi előítéletek közé
tartozik.
A 16–18 éves leány, kivált nevelési rendünk mellett, még
testileg-lelkileg egyáltalán gyermek. Egész mivolta szerint képtelen még
az élet legnagyobb kötelességeinek teljesítésére. És ami legfontosabb,
tökéletlenül fejlett értelmi és érzelmi világánál fogva végzetes
tévedéseknek van kitéve.
Ebben a korban kötik rendesen a legszerencsétlenebb házasságokat. A
szülők és rokonok tele beszélik a leány fejét, hogy milyen jó dolog
asszonynak lenni. Önálló lesz, szinházba járhat, főzhet-süthet ami nekik
tetszik; szép butoraival, fejkötővel, ékszereivel imponálni fog;
látogatásokat fogadhat; hazatérő férjének nyakába ugorhat és így tovább.
Félig gyermekfejjel, tökéletlen érzelemvilággal, biztos tapasztalat és
itélet nélkül, a környezet rábeszélésének és az önálló asszonyi állapot
csábításának engedve, férjhez mennek tehát és hűséget fogadnak olyan
úrnak, aki »elegáns és jó állással bír«. Ha nem is szeretik mélyen, no
de rokonszenveznek vele és – amint mondani szokás – majd csak egymáshoz
törődnek.
Bölcs-bolond beszéd!
Kevesen akarják elhinni, hogy a szerelem nemcsak ideális igazság, hanem
fiziológiai igazság is. A legkövetelőbb igazságok közt is az első,
aminek megvannak a magához illő jogai. És hogy az a nő, aki komoly és
határozott szerelem nélkül megy férjhez, természeténél fogva nem
megbízható feleség. Még maga előtt sem az, mert hiszen a nő gyönge lény,
akit a szeretet tarthat meg csak a férj és a család számára. Ha ez nincs
meg, minden doktrina és kényszer kevés arra, hogy állandó hűségét
biztosítsa.
Szerencsétlen hiúsága a szülőknek! És ostobasága a világnak, hogy az
ilyen korán férjhez menő leányokat irigylik.
A férjhezmenés a leány 20 éves életkorában is inkább korán van, mint
későn. De akkor legalább már némileg a maga felelőssége mellett megy
férjhez és érzelmeiről legalább magának számot bír adni.
Milyen kevés vígasztalása az a szerencsétlenül férjhez adott nőnek, hogy
kétségbeejtő helyzetét nem egyedül maga okozta!
* *
Ha minden férj zsarnok volna, akit a nők zsarnoknak mondanak, akkor a
világ már régen nem volna egyéb, mint egy óriási keleti szatrapia,
többnejűséggel.
* *
A férj és feleség nyilvános helyen ne csókolózzon; de ha már
egyáltalában tesznek valamit, inkább csókolózzanak, mint veszekedjenek.

Tegeződés.
A szülők és gyermekek között a kölcsönös tegeződést nem lehet
helyeselni; annál kevésbé a fonák szokást, hogy a szülők a gyermekeket
magázzák, ezek pedig őket letegezzék. Ez egészen a feje tetejére állítja
a dolgok természetes rendjét, tehát nyegleség. A magyar család rendjének
régi időktől fogva az felel meg, hogy a szülők a gyermekeket tegezzék,
azok pedig őket magázzák, még pedig illő tisztelettel.
A kölcsönös tegeződés idegen, németes szokás. Amivel indokolják, hogy t.
i. a családi élet kapcsait bensőbbé teszi, értéktelen, mivel a családban
nemcsak a szeretet és bensőség kötelékei lényegesek, hanem a tekintély
is az. Valószinű, hogy az a gyerek, aki apját tegezi, serdült korában
egy nap ezzel fog előállani:
– Apám! Fizesd ki az adósságaimat.
A bensőséget azzal lehet fentartani, hogy a gyermek szüleit »édes apám,
édes anyám« címmel illesse és ők így viszonozzák: »édes fiam, édes
lányom«.
A magyar nép józansága mutatja meg az utat. Ott nincs ez a tegeződés, de
a gyerek szüleit »édes szüleimnek« (édeszlőim) nevezik, ezek pedig őket
»édes cselédjeim« szóval illetik.
Valamikor a családfő a feleségét is tegezte, a nő pedig férjét »urazta«
(férjem uram) és a népnél ma is így van! a férj a feleségét tegezi, ez
pedig kendezi az »urát«.
A magyar családi rendben – pedig az elég jó – semmi sincs, ami a
kölcsönös tegeződést támogatná, annál kevésbé olyan, ami a címzések
megfordítását indokolná.

Mesterkedések.
A szerelmes férfit asszonyi praktikákkal nyilatkozatra bírni nemcsak
nőietlenség, hanem oktalanság is.
Ha a férfi szereti a nőt és a nőnek erről bizonyossága van, tudnia kell
azt is, hogy az a férfi kezdettől fogva magáévá akarja őt tenni. Meg
kell várnia tehát, amíg ő a maga akaratából nyilatkozik.
Mert: vagy helyes érzülettel bír az a férfi és akkor biztatás nélkül is
ez a legnagyobb gondja; biztatni tehát felesleges. Vagy helytelen
erkölcsi érzülettel bír, megbízhatlan, vagy éppen szédelgő: és akkor
biztatni káros.
De van más, gyakorlati szempont is.
A férfi, aki a nőt szereti és mégsem megy át a »nősülés terére«,
bizonyára oly jelentékeny akadályokkal – akár anyagiakkal, akár
erkölcsiekkel – küzd, amelyek nősülését vagy egyáltalán, vagy bizonyos
időre lehetetlenné teszik. És az ilyen küzdelmek minden valamire való
férfiúra nézve a legnehezebb megpróbáltatások közé tartoznak.
Szenvedélyes természetek nem egyszer oldották meg már az ilyen problemát
nagyon is váratlan módon.
Már most, ha a nő becsüli is valamire azt a férfit, akit szeret, akkor
jobb mind a kettőre nézve, ha gyöngéd viszonyuk nyilatkozat nélkül
felbomlik.
A férfi, ha gyöngéd erőszak elé állították, az esetek kisebb részében
képes csak megmaradni a rideg »nem lehet« mellett. Az esetek nagy
többségében a becsületére való hivatkozás lenyomja az ellenálló okokat
és a kényszer nyomása alatt határoz, többnyire helytelenül.
De még ha helyesen határozott is, még akkor is rettenetes az az ár, amit
a nő a férfi igenlő elhatározásáért kénytelen fizetni. Úgyszólván egész
erkölcsi értékét odadobja, gyakran csak azért, hogy egy-két hónappal
hamarabb legyen az esküvő.
A férfi nem felejti el a rá gyakorolt erkölcsi kényszert soha.
Természeténél fogva uralkodásra s a maga és családja életsorsának
független intézésére lévén születve, akaratának és itéletének
megsértését éppen e legkényesebb viszonyában érzi később legkínosabban.
Gyakran az első pillanatban, a szenvedély és lelkesedés hevében talán
nem is veszi észre az önérzetén ejtett súlyos sebet, mint a katona, aki
a csata hevében még átlőtt mellel is harcol egy darabig; de azért ez a
seb mégis csak ott van és elkezd fájni, mihelyest a felhevülések
elmultak. A legszelídebb férfi is érezni fogja idővel ezt a sebet, ha
nem is vallja be soha.
És jaj a »biztató« nőnek, ha idővel az is kitetszik, hogy azok az
akadályok, amelyek a férfi lelkében a házasság gondolatával küzdöttek,
csakugyan nyomatékosak és nagyok voltak. Később azokat az élet a maga
tökéletlenségeivel és bajaival rendesen nagyon is kézzelfogható alakban
állítja a két házastárs közé, szükség, talán nélkülözés, lemondás, vagy
valamely lappangó titok fölfedezése alakjában.
Azért mondják az életben, hogy a házasságnak _tiszta erkölcsi alapon_
kell nyugodnia. A bizalmatlanság, kényszer és őszinteség hiánya, ha a
szerelemben ültették el magvát, a házasságban méregfává növekszik.

Unokatestvérek.
A vérközösség házassági akadályát az unokatestvérek közt a régi egyházi
jogok ismerik. Ismeri az újabb magyar házassági jog is. De mindenütt
könnyű volt alóla fölmentéssel szabadulni. Nálunk az igazságügyi
miniszter adja meg a fölmentést.
Évszázadok tapasztalatai nem erősítették meg azt a feltevést, hogy az
ilyen házasságokból egyáltalán gyönge és beteges gyermekek származnának.
A tudományos megállapítások eddig csak abban bizonyosak, hogy a
házastársak bizonyos közös, állandó és egyforma tulajdonságai az
utódokban rendszerint átöröklődnek. Tehát a rokon házastársak kiváló
tulajdonságai is, nemcsak a rosszak.
Mégis, mivel ily közeli vérközösségnél gyakrabban fordulnak elő bizonyos
leszálló és bujkáló atavisztikus betegségi hajlamok és az ezektől való
szabadulás az utódok nagy érdeke: az unokatestvérek házasságánál
bizonyos óvatosság sohasem ártalmas. Általában a leszálló
terheltségeknél (elmebajok, idegbajok, tüdőbetegek, tagok ferdeségei
stb.) az unokatestvérek házassága nem ajánlatos.
Ha ilyenek nincsenek, a fajilag közelálló, egyforma alkatú, egyszinű
hajú és szemű rokon egyének közt a házasság szintén aggodalmas. Ha
ellenben a fajbeli jelek elütnek és leszálló terheltség nincsen az
apáknál és anyáknál, a vélelem az, hogy az unokatestvérek házassága
kifogástalan.
A lemenő gyermekeknél _többször_ ismétlődő unokatestvér-házasság
egyáltalán nem ajánlatos, mivel a fizikai és szellemi tulajdonságok
egyformaságára, pangására vezet. Az élet fejlődése mindig a
változatosságra törekszik. Ennek mesterséges feltartóztatása a
természeti erők kimerítésével jár s végre is leromlásra vagy meddőségre
vezet.

Igazság-keresés.
A családi életben és a szeretet kötelékeiben ne keressük az igazságot;
elégedjünk meg a _valósággal_, ami az igazságnak szintén egyik fajtája,
talán a jobbik.
Más az a külső életben, ahol az emberek a létért küzdenek vagy
marakszanak és fel is falnák egymást, ha nem állna köztük a jog.
Képzeljük úgy, hogy a jog paragrafusai megannyi lándzsahegyek, amelyek
az ember mellének szegeződnek, mihelyest az élet küzdelmeiben és
dulakodásaiban felebarátjának a zsebébe akar nyulni, vagy az oldalát –
keresztényi szeretettel – be akarja törni.
De mit keresnek ezek a lándzsahegyek a családi életben, a belső rokoni
és baráti körben? Itt ne az igazságokat hegyezgessük még hegyesebbre,
hanem azt nézzük, hogy miképpen lehetne jog nélkül is megélni,
kiméletesség, türelem és szeretet segítségével úgy, hogy egyik a
másiknak javát akarja és ne a maga jobb vagy rosszabb igazságait keresse
rajta.
Többet ér egy csepp szeretet egy tenger szeretetlen igazságnál.
* *
A tétel:
A férjem megcsalt; mivel pedig a házasságban a jogok és kötelességek
egyenlők, nekem is jogom van őt megcsalni.
Hiba, hogy ez a megcsalás sem nem »jog«, sem nem »kötelesség«, hanem a
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Az élet könyve - 5
  • Parts
  • Az élet könyve - 1
    Total number of words is 3643
    Total number of unique words is 1714
    28.3 of words are in the 2000 most common words
    38.9 of words are in the 5000 most common words
    45.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az élet könyve - 2
    Total number of words is 3845
    Total number of unique words is 1836
    28.6 of words are in the 2000 most common words
    39.8 of words are in the 5000 most common words
    46.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az élet könyve - 3
    Total number of words is 3997
    Total number of unique words is 1767
    30.7 of words are in the 2000 most common words
    42.5 of words are in the 5000 most common words
    50.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az élet könyve - 4
    Total number of words is 3909
    Total number of unique words is 1775
    30.3 of words are in the 2000 most common words
    40.6 of words are in the 5000 most common words
    48.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az élet könyve - 5
    Total number of words is 4067
    Total number of unique words is 1743
    32.4 of words are in the 2000 most common words
    45.1 of words are in the 5000 most common words
    52.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az élet könyve - 6
    Total number of words is 3893
    Total number of unique words is 1877
    29.9 of words are in the 2000 most common words
    41.5 of words are in the 5000 most common words
    48.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az élet könyve - 7
    Total number of words is 3842
    Total number of unique words is 1836
    28.9 of words are in the 2000 most common words
    40.1 of words are in the 5000 most common words
    47.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az élet könyve - 8
    Total number of words is 3851
    Total number of unique words is 1804
    29.6 of words are in the 2000 most common words
    41.4 of words are in the 5000 most common words
    48.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az élet könyve - 9
    Total number of words is 321
    Total number of unique words is 209
    50.6 of words are in the 2000 most common words
    57.1 of words are in the 5000 most common words
    61.2 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.