Az Atlasz-család - 11

Total number of words is 4072
Total number of unique words is 1785
36.4 of words are in the 2000 most common words
50.5 of words are in the 5000 most common words
57.8 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
történt. Ki által, nem kutatom, nem is törődöm vele; mással én nem
gondolok, csak a te bizalmaddal, s ha az megvan, kinevetem e silány
emberek együgyű beszédeit. De a te bizalmadat megkövetelem, jogom van
hozzá, s még egyszer jegyezd meg jól magadnak, ha észreveszem, hogy
elvesztettem bizalmadat, megszüntem nőd lenni.
E szavakkal elhagyta a szobát, nem tekintve vissza Sándorra. De erre,
úgy látszék, legalább egyelőre üdvös hatással volt az erősebb orvosság.
Habozó, kétkedő, gyanakodó lelkére, melyben a főszerepet mégis csak a
szerelem vitte, sokkal jótékonyabban hatott az erélyes beszéd, mint
bárminő kérlelés, magyarázat, esküdözés. Szemébe visszatért rendes,
nyugodt kifejezése, s azzal az elhatározással indúlt vissza a társaság
felé, hogy többé föl sem veszi ezt a Lándsa Jenőt és úgy tesz, mintha
soha sem hallotta volna nevét, s ezzel legjobban lefőzi azokat,
kik--józan gondolkozással most már világosan látta,--csak azért hozták
ide, hogy konkolyt hintsenek közéje és neje közé.
Elhatározására azonban nem volt szükség, Lándsa Jenőt többé sehol sem
látta. Manó kétségbeesve járt-kelt a termekben, kedves Lándsa barátját
keresve, de senki sem tudott róla fölvilágosítást adni. Egyszerre csak
eltünt s azóta nem kerűlt vissza. Manó még Sándort is megszólította,
ravasz hunyorgatással kérdezve, talán ő tud valamint Lándsa Jenő holléte
felől? S egészen elbámult és lefőzöttnek látszott, midőn Sándor
könnyedén s minden fölindulás nélkül csak annyit felelt, hogy a
keresettet azóta nem látta, mióta bemutatták neki s megvígasztalta
aggódó bátyját, hogy ne féljen, az ebédre majd elő fog kerűlni.
Nem kevésbbé képedt el Góg Ferencz, midőn a két testvérhez lépve,
alázatos és bűnbánó görnyedezések közt bocsánatot kért Sándortól, hogy
Lándsa Jenő bemutatása által netalán kellemetlenséget okozott. Ő nem is
sejtette, hogy e fiatal ember régi ismerőse ő nagyságának s látása
rosszúl hathat reá, különben a világért sem hozta volna ide s most is
azért keresi, hogy rögtön eltávolítsa.
--Nem értem, miért e nagy bocsánatkérés?--felelt Sándor hidegen.--Meg
lehet győződve, hogy vendégét épen oly szívesen látom házamban, mint önt
magát.
Ezzel elfordúlt és a faképnél hagyta az álmélkodó alázatos férfiút, ki
azt sem tudta, hova menjen, merre nézzen, mert az egyik szögletben
katonás húgának dühös szemei villogtak feléje és karja még mindig
sajgott a mai sok csípéstől.
Sándor megpillantá nejét a szomszéd teremben és lassan feléje tartott.
Ugyanekkor lépett be a plébános a másik ajtón s egyszerre érkezett
Sándorral Klára mellé.
--Még sem érkezett meg atyám?--kérdé Klára, kezét nyújtva régi
barátjának.
--Dehogy nem! már itt is voltunk egyszer,--felelt a plébános halkan, de
jókedvűen.--Az első, a kivel találkoztunk, az a haszontalan ember, az a
Lándsa volt. Atyád rögtön megértette a helyzetet s a maga módja szerint
hamar föltalálta magát. Karon fogta a derék fiatal urat s elvitte
innen,--nem tudom, hová; de arról bizonyos vagyok, hogy ide nem hozza
vissza.
Klárához beszélt, de a mellette álló Sándorra szegezte szemét, mintegy
lesve, mily hatást tesznek reá szavai. Örömmel vette észre, hogy arcza
nyugodt maradt, s Klárának még jobban esett, midőn férje csöndesen csak
ennyit mondott:
--Kár volt olyan nagy dolgot csinálni belőle. Most már bátran itt
maradhatott volna.
Klára megszorította férje kezét s hálás mosolylyal nézett szemébe.
--De csak hordja el magát innen, a hol senki sem látja szívesen,--mondá
vidáman.--Különben adjuk meg neki és jóakaró bemutatóinak, hogy akaratuk
ellenére okos dolgot cselekedtek és jót tettek velünk: alkalmat adtak
arra, hogy kimagyaráztuk magunkat az urammal, és a mint örömmel látom az
én édes bolondomnak megjött az esze.
Valóban úgy látszott, mintha Sándornak egészen megjött volna az esze.
Nyugodt, vidám volt, szeretettel nézett nejére és mosolyogva beszélt
hozzá. Klára boldog volt és tartósnak hitte a gyógyulást.
Boglár Kálmán még az ebédre sem érkezett vissza. Lándsa Jenő sem kerűlt
többé elő, bármily kétségbeesetten kereste mindenütt Manó barátja, nevét
kiabálva a folyosókon, az udvaron és a kertben, s mindenkit megkérdezve,
nem látta-e barátját. Így ha Lándsa Jenő testileg nem is volt jelen, a
neve legalább szünetlenűl hangzott és nem mehetett ki a vendégek
emlékezetéből, kiknek bőséges alkalmok volt a fejtörésre, mily titkot
rejthet magában megjelenése és hirtelen eltünése.
Az ebéd meglehetős nyomott hangulatban folyt le. Mindenki érezte, hogy
történni kellett volna valaminek, és boszankodott és törte a fejét,
miért nem történt? A társalgásnak rejtélyes színe volt; az emberek
halkan, suttogva, óvatosan beszélgettek egymással; a mi megjegyzés
hangosabban történt, az is tele volt kímélettel és czélzással; még a
szokásos névnapi felköszöntő sem tette meg a rendes hatást, s messze
állt a tavalyi viharos lelkesüléstől. Igaz, hogy most nem az
apát-kanonok úr imponáló hangja hallotszott, mely nem annyira kérte,
mint inkább leparancsolta az ég áldását a nap hősére és családjára; az
apát-kanonok helyett most Góg Ferencz mondta a hivatalos felköszöntőt, s
áradozó jó kívánságai úgy tele voltak elburkolt czélzásokkal,
föntartásokkal, záradékokkal, kikötésekkel és mindenféle jogi fogással,
hogy az egésznek hatása inkább nyomasztó, mint felemelő volt.
Ez a hangulat uralkodott ebéd után is, s ez volt oka, hogy a vendégek
eltértek a régi jó falusi szokástól, mely a ház vendégeit ebéd után
vacsoráig, sőt néha másnap reggelig is együtt tartja. A kocsik egymás
után hajtottak elő s a szomszéd úri családok egymás után távoztak az
Atlasz-kastélyból, törve fejöket, mi az, a minek történnie kellett volna
s mi volt oka, hogy semmi sem történt. Este felé már senki sem volt a
nagy ebédlőben, csak a család tagjai s Góg Ferencz és bajuszos
unokahúga, kik makacs kitartással még mindig a családhoz számították
magokat. Az öreg asszonyságot is előhozták szobájából, mivel már semmi
izgalomtól sem kellett félteni, a minek különben Atlasz úr nem igen
látszott örűlni.
Ekkor kerűlt vissza Boglár Kálmán, s mialatt Klára hangos
örömsikoltással rohant rég nem látott atyja keblére, ez magához ölelte s
gyorsan fülébe súgta;
--Légy nyugodt, nem volt szükség erőszakra. Elvittem s megtiltottam,
hogy még e házba tegye lábát. Engedelmeskedni fog. Annyira sűlyedt, hogy
már gyáva is. Ne beszéljünk többé róla.
De Manó nem akarta, hogy ne beszéljenek többé Lándsa Jenőről. Sőt nagyon
is beszélt róla. Még mindig azon törte a fejét, hová tünhetett el oly
hirtelen, s Boglár Kálmánt is megkérdezte, nem tud-e valamit felőle?
--De igen, tudok felőle,--visszonzá Boglár nyugodtan.--Légy nyugodt,
nincs semmi baja kedves barátodnak. Saját kocsimon vittem a
Volkán-kastélyba, melynek, mint mondá, a vendége.
--Te vitted el!--kiáltott Manó.--Most már meg van oldva a rejtély. De
miért vitted el? Ő maga kívánkozott el innen?
--Azt nem kérdeztem tőle, egyszerűen elvittem.
--És miért vitted el, ha szabad kérdenem?
--Mert nem akartam, hogy itt maradjon.
--És miért nem akartad?--kiáltott Manó fölemelkedve székéről, kihívó
tekintettel.--Mi közöd neked ahhoz, ki jár a mi kastélyunkba? Hogy mersz
te a mi kastélyunkban parancsolni?
[Illustration: Az öreg asszonyság metsző sikoltással akart fölugrani
székéről.]
--Hogy mer itt parancsolni?--visszhangozá Atlasz úr, bátorságot nyerve
Manó példájából.
--Én nem akarok itt parancsolni,--felelt nyugodtan Boglár Kálmán,--de
ahhoz jogom van, hogy egy tisztességes házból eltávolítsak oly embert,
ki nem való tisztességes társaságba.
--Hogy mered azt mondani, hogy Lándsa Jenő nem tisztességes
ember?--kiáltott Manó, mindegyre kihívóbb tartással.--Lándsa Jenő nekem
jó barátom, és a ki őt bántja, engem is megsért. Nem tűröm. Érted? Nem
tűröm!
--Elég legyen!--kiáltott Sándor, Manó elé lépve.
--De nem elég! Nem hagyom magamat. Ez a kastély az apámé, épen oly jogom
van benne nekem, mint neked. És ha én itt barátjaimat el akarom fogadni,
senkinek sincs joga innen kitiltani őket.
--Hallgass!--kiáltott Sándor.
--Azért sem hallgatok,--felelt Manó hetykén.--Én itt jogommal élek, és
elfogadom barátomat, és nem engedem, hogy kitiltsátok innen, a miért a
feleséged szeretője volt...
Ki sem mondta egészen ez utolsó szót, midőn Sándor megragadta vállait s
oly erővel vágta a falhoz, hogy a hetyke fiatal úr, kezét-lábát
elnyújtva, végig terűlt a földön.
Az öreg asszonyság metsző sikoltással akart fölugrani székéről, midőn
két fia egymásra támadt, de lábai megtagadták a szolgálatot s ájultan
összeesett. A bajuszos menyecske helyén valónak s érdekesnek találta, ha
ő is elájúl, a mit menten meg is tett. Klára férje mellé ugrott s
karjába kapaszkodott, mialatt Atlasz úr rémítő jajveszékléssel futott
Manótól nejéhez s ettől ismét Manóhoz, nem tudva, melyiknek segítsen.
Nem is segített egyiken sem. Boglár Kálmán fölemelte az öreg
asszonyságot és karszékébe ültette, hol nemsokára magához tért, Manó is
fölemelkedett a fal mellől, kitörölte szemét, s dühösen, zavartan,
megriadva, de hallgatva és reszketve nézett öcscsére. Csak a bajuszos
menyecske folytatta tovább az ájulást, jókat csípve Góg Ferencz karján,
ki úgy tette magát, mintha hinne ájulásában és siránkozva igyekezett
életre költeni.
Sándor ezalatt magához tért fölindulásából. Nyugodtan egy lépést tett
Manó felé, s míg ez ökleit háta mögött összeszorítva apja felé hátrált,
harag nélkül, de szilárdan szólt hozzá.
--Sajnálom, a mit tettem, de ha újra kezdenéd, újra megtenném. Jegyezd
meg hát magadnak: senkitől, értsd meg, senkitől sem fogom eltűrni, hogy
nőmet megsértse. Mára végeztünk egymással, s reménylem, többé nem lesz
alkalom köztünk ily jelenetre.
Megfogta Klára kezét s eltávozott vele a teremből. Boglár Kálmán
okosabbnak tartotta, ha nem háborgatja most a fiatal házasokat, de az
Atlasz-család keblében sem volt kedve tovább maradni; fogta kalapját, s
barátságosan általános jó éjtszakát kívánva, elsietett, a megvert
ellenség birtokában hagyva a csatatért.
[Illustration]


XIII.
(Eredmény.)

Komor, sötét nap következett az Atlasz-kastélyban a tegnapi viharra.
Midőn Sándor másnap reggel fölébredt, feje fájt és nehéz volt, keblén
valami nyomasztó súly ült, mint minden álom után, melyet kellemetlen
érzések, erős lelki felháborodások előznek meg. Gondolkozni kezdett
félálomban, mi lehet az a kínos érzés, mely elfoglalva tartja lelkét, s
a mint az álom lassanként tűnni kezdett szeméből, abban az arányban
világosodott emlékezete és nemsokára mind elvonúltak előtte a tegnap
történt dolgok és visszatértek lelkébe a tegnapi benyomások. Felugrott
ágyából és gyorsan felöltözött, azután betekintett a szomszéd szobába,
Klára szobájába. Üres volt. Sándor lelkében egy pillanatra fölvillant a
régi gyanú, de leküzdte. Eszébe jutottak nejének tegnap mondott szavai,
eszébe jutott fenyegetése és a saját fogadása. Nagy erőszakot tett magán
és elűzte lelkéből az újra kísérteni kezdő rémeket.
--Bizonyosan apjához ment a faluba,--gondolá magában, míg szeme
nyugtalanul siklott végig a szoba minden zugán s azután az ablakon
keresztűl a kert útjain.--Tegnap találkoztak először egy évi elválás
után s alig válthattak pár szót egymással. Nem csoda ha türelmetlenűl
vágyott ölelésére s korán reggel hozzá sietett. Őrült volnék, ha újra
gyanakodni kezdenék, most már belátom, hogy őrült volnék. Megtartom
fogadásomat, bízni fogok nőmben, nem adok rá okot, hogy elhagyjon.
Azt hitte, tökéletesen megnyugtatta lelkét s nagyon meg volt elégedve
magával. Szerette volna, ha Klára látja e pillanatban, ha megismeri
lelki erejét és bizalmát, megdicséri és újra biztosítja szerelméről.
Lelke úgy el volt telve elégűltséggel, hogy minden áron találkoznia
kellett valakivel, a ki előtt kiöntse. Eszébe jutott a tegnapi jelenet,
szüleinek rémülete, s gyorsan, minden további gondolkozás nélkül az
épület túlsó szárnyába indúlt, az öregek lakosztálya felé.
Atlasz úr ijedten ugrott el az ablak mellől, hol rendes szokása szerint
szemben állt az öreg asszonyság karszékével. Mindketten félve néztek a
belépő Sándorra. Nem tudták, mit akar. Talán tegnapi kitörését
folytatni? Kivált Atlasz úr, ki érezte bűnös voltát Klára irányában,
különös bizalmatlansággal nézett belépő fiára, mintha attól félne, hogy
most vele akarja folytatni azt, a mit tegnap Manóval tett.
De Sándor nyugodtan lépett melléjök, kezet csókolt, mint máskor, s
gyöngéden tudakozódott anyja egészségéről.
--Köszönöm, fiam, én jól vagyok, csak ti legyetek jól,--felelt félénken
az öreg asszonyság, kinek szemei ki voltak sírva.
--Hol van Manó?--kérdé Sándor körűltekintve a szobában.
A két öreg ijedten nézett egymásra s egy ideig hallgatott.
--Mit akarsz Manóval?--kérdé végre halkan az öreg asszonyság.
--Sajnálom a tegnapi összeütközést,--felelt Sándor.--Reménylem, Manó
belátta hibáját s nem fog köztünk megszakadni a jó testvéri viszony.
--Mégis csak jó fiú ez a Sándor,--jegyzé meg elérzékenyülve az öreg
asszonyság.
Atlasz úr érthetetlen röfögésszerű hangot hallatott, s midőn Sándor
kérdését egyenesen hozzá fordúlva ismétlé, röviden csak annyit felelt,
hogy Manó nincs itthon.
--Hol van? Csak nem utazott el?
--Nem utazott el,--felelt Atlasz úr,--ámbár tegnap este olyan haragos
volt, hogy rögtön el akart utazni. De aztán megmondtam neki, hogy itt
most szükség van rá, mert föl fog lépni képviselőnek és korteskedni
kell, ha nem akarja hiába kidobni a tenger pénzt. Most a szolgabíróhoz
ment, és neked azt izeni, hogy ne haragudjál, ha néhány hétig még itt
marad, nem lesz alkalmatlan, ebédelni is külön fog.
--Eh! Micsoda beszéd ez?--kiáltott Sándor türelmetlenűl.--Nem fog velünk
ebédelni? Idegen akar lenni szüleinek házában?
--Ez a ház a tied,--mondá Atlasz úr,--a tisza-végi részhez tartozik,
mely reád van írva. De ha megengeded, én is, Manó is, az öreg asszony
is, mind itt maradunk.
--Ha megengedem? Mit jelent ez?
--Bocsáss meg, nem akarlak megint megharagítni. Nem fogunk neked
alkalmatlankodni. Mi az öreg asszonynyal szépen meg fogjuk magunkat
húzni ebben a pár szobában és itt fogunk magunknak teríttetni is.
--Micsoda beszéd ez?--kiáltott Sándor elkedvetlenedve.--Egészen el
akartok vonúlni tőlem? Annyira megsértettelek, hogy megtagadtok?
--Tagadjon meg engem az Úristen, ha én megtagadlak téged,--mondá Atlasz
hevesen; aztán ismét félénken, habozva folytatá:--de beszéltem Manóval
és az öreg asszonynyal, s mindnyájan jobbnak tartjuk, ha téged magadra
hagyunk a feleségeddel. Bocsáss meg, nem akarok róla rosszat mondani, de
mi nem vagyunk hozzá valók, nem érezzük jól magunkat mellette, és ha még
egyszer olyan jelenet történnék, mint tegnap este, az öreg asszony
belehalna.
--A mint tetszik,--mondá Sándor, egészen elvesztve jó kedvét s ismét
visszaesve régi komor merengésébe.--Nem láttad ma reggel Klárát?--tevé
hozzá szünet múlva.
--Mikor korán reggel a mezőn jártam, láttam a fasorban, és köszöntem is
neki,--felelt Atlasz úr sietve.
--Hová ment?
--A falu felé.
--Egyedül?
--Igen--egyedül,--felelt Atlasz úr vontatva.
Az öreg asszonyság félénken megrántotta férje kabátját, mintha
hallgatásra akarná inteni. De Sándor észrevette e titkos mozdulatot s
elaltatott gyanúja újra fölébredt.
--Nem igaz, láttad valakivel,--mondá reszkető hangon, közelebb lépve
atyjához.
--Sülyedjek el, ha együtt láttam valakivel,--kiáltott Atlasz úr.
--Miért rántotta meg anyám kabátodat? Miért akart hallgatásra
figyelmeztetni, ha semmit sem láttál?
--Azt nem mondom, hogy semmit sem láttam, csak azt mondom, hogy nem
láttam Klárával, a mily igaz, hogy élek.
--Mit láttál?
Az öreg asszonyság rémült tekintettel, esedezve nézett férjére. Sándor
szeme követte pillantását, s még közelebb lépve atyjához, elborúlt
arczczal ismétlé kérdését.
--Miért fél úgy anyám, hogy megmondod azt, a mit láttál?
--Az öreg asszony attól fél, hogy engem is földhöz vágsz, mint a
Manót,--felelt Atlasz úr, neje széke mögé húzódva.
--Kit láttál?--kiáltott Sándor magánkívül.
--De nem haragszol, ha megmondom?--kérdé Atlasz úr aggódva.--Én nem
akarok rosszat mondani Kláráról, száz esztendőt éljen. Nem is volt vele,
nem is láttam, hogy találkoztak; de mikor a mezőn jártam, arra láttam
lovagolni azt a fiatal urat, a ki tegnap itt volt és eltünt; de ne
gondold, hogy rosszat akarok mondani Kláráról.
--Jól van,--felelt Sándor kurtán, rekedten, s kifordult a szobából.
Hiába hitte, hogy kigyógyult, hiába volt megelégedve magával, hogy le
tudta győzni kisértő rémeit. Csak aludtak, de az első hangos szóra
fölébredtek. Fölébredtek, megragadták lelkét, birtokba vették eszét és
kergették, előre, vakon, azon az úton, melyen leghamarabb vélt nejéhez
juthatni.
A mint a kert ajtaján kilépett s a falu felé fordúlt, a távolból, a
fasor túlsó végéről Klárát látta maga felé közeledni. Nem egyedül jött,
egy férfi karjára támaszkodott. Sándor vére egy pillanatra mind szíve
felé tódult, aztán hirtelen fölkaczagott, őrült bolondnak nevezte magát
és szeretett volna visszafordúlni a kertbe, nehogy Klára meglássa és azt
higyje, leskelődött rá. Megismerte a férfit, kit neje mellett látott.
Boglár Kálmán volt.
Egy ideig habozva állt helyén, nem tudta elhatározni visszafordúljon-e a
kertbe vagy a közelgők elé siessen? A mily hirtelen elvesztette józan
megfontolását az első gyanúsító szóra, épen oly gyorsan megszégyelte
magát önmaga előtt, midőn látta, hogy a gyanú alaptalan volt. Újra
fülében csengtek Klára tegnapi szavai, s félni kezdett, hogy jelenlétét
bizalmatlanságnak fogja tulajdonítni és beváltja fenyegetését.
--Mégis okosabb lesz, ha eléje megyek,--gondolá magában, nagy léptekkel
megindúlva a fasorban.--Bizonyosan meglátott, s ha hirtelen
visszafordulnék, azt hinné, leskelődtem rá. Így azt gondolhatja, s azt
is fogom mondani neki, hogy eléje jöttem, haza akarom kisérni és
atyjával óhajtottam találkozni. Hogy is tudtam olyan bolond lenni, olyan
hirtelen elveszteni józan eszemet? Ezentúl óvatosabb leszek, jobban
fogok vigyázni magamra. Ez volt az utolsó eset, esküszöm, a legutolsó.
E bölcs elhatározással sietett a közelgő pár felé, mosolygó arczczal,
vidám tekintettel, nehogy Klára szeméből olvassa előbbi gyanakodását. De
erre nem volt szüksége. Klára nem is gondolt arra, hogy férje oly hamar
visszaeshetik hibájába; a mily nyilt és bizalmas lelkű volt önmaga,
olyannak hitte Sándort is, s meg volt győződve, hogy gyanakodását tegnap
örökre eltemette.
A mint közelebb ért hozzá, elbocsátotta apja karját és feléje futott.
--Valóban szép tőled, hogy elém jöttél. Honnan tudtad, hogy atyámat
mentem meglátogatni?
--Gondolhattam, hogy ily korán nem mehetsz máshova,--felelt Sándor
megkönnyűlt lélekzettel, látva, hogy Klára maga magyarázza kedvezően
találkozásukat.
--Most legalább mind együtt folytatjuk útunkat haza felé,--mondá Klára,
megfogva atyja kezét, ki ezalatt hozzájok érkezett.
--Nekem vissza kell fordúlnom,--felelt Boglár Kálmán.
--Maradjatok ti csak egymásra; legjobban szeretem, ha mindig egymásra
maradtok.
--Mit értesz ezalatt?--kérdé Klára csodálkozva.
--Én azt vártam, hogy egészen hozzánk fogsz költözni,--tevé hozzá
Sándor.--Nem is járja, hogy midőn leányodnál elég hely van számodra,
idegen házhoz szállj.
--Jobb lesz nekem a papnál,--mondá Boglár Kálmán vidáman,--a ki különben
nem is idegen reám nézve. Úgyis csak néhány napig maradok itt s e kevés
időre nem érdemes újra hurczolkodni. És végre is, beszéljünk őszintén,
mindnyájan okos emberek vagyunk, az én jelenlétem csak nehezebbé tenné
házatokban a békességes együttélést.
Sándor elpirúlt és hallgatott. Klára sem sürgette tovább apját, s miután
röviden elbúcsúzott tőle, Sándor karján haza felé indúlt. Útközben
Sándor elmondta apjával folytatott beszélgetését s az öregek és Manó
abbeli elhatározását, hogy ezentúl külön fognak étkezni.
--Kár olyan nagy dolgot csinálniok belőle,--mondá erre Klára, könnyedén
vállat vonva.--Ha nem bántanak engem, én nagyon szépen megférhetnék
velök.
Többet nem beszélt e tárgyról, s ebben követte el a második hibát. Ismét
nagyon könnyen, gondatlanúl vette Sándor szüleit, s ha nem is mutatott
irántok ellenséges indulatot, nem is igen törődött velök. A dolog
ennyiben is maradt. Se Klára, se Sándor nem igyekezett Atlasz urat
szándékának megváltoztatására bírni s Atlasz úr szigorú
következetességgel megtartotta a vesztegzárt, melyre magát s az öreg
asszonyságot kárhoztatta. Nemcsak az étkezés idején, de különben sem
találkozott a fiatalokkal és Sándor csak akkor láthatta szüleit, ha
szobájokban kereste föl őket. De e látogatások nem igen vidították föl
lelkét. Atlasz úr mindig félve, bizonyos tartózkodással beszélt, és
látszott, hogy kényelmetlenül, feszesen érzi magát vele szemben; az öreg
asszonyság szemei folytonosan vörösek voltak a sok sírástól. Manóval sem
beszélt a névnapi összeütközés óta. E nagyra termett fiatal úr ritkán
volt otthon, egész nyakig a politikába merűlt s folytonosan járt-kelt a
kerületben korteskedve és a pénzt költve, és ha néha haza vetődött,
feltünően kerülte a találkozást öcscsével vagy sógornőjével s meszszire
kitért előlök, ha véletlenűl megpillantotta az udvaron vagy a folyosón.
Sándort napról-napra jobban leverte és elkedvetlenítette e ferde
viszony. Sokkal jobban ragaszkodott családjához és sokkal inkább
megszokta a szüleivel való folytonos együttlétet, hogysem e feszűltség,
ez elidegenedés nehezére ne esett volna. S még jobban bántotta, hogy
Klára észre sem látszott venni a mindegyre növekedő szakadást és semmi
kísérletet sem tett az öregekhez való közeledésre. De nem szólt neki
semmit. Ez úgy is csak mellékes, másodrendű oka volt lelki
gyötrelmeinek; az igazi, a fő ok az volt, melyet már egészen
legyőzöttnek vélt s mely csak azért szunnyadt el egy kis időre, hogy
annál nagyobb erővel ébredjen föl.
Mivel Boglár Kálmán nem akart többé az Atlasz-kastélyba jönni, Klára
többször meglátogatta őt a plébános lakásán. Néha Sándort is magával
hívta, néha egyedül ment, ha férje épen nem volt otthon, midőn útra
indúlt. Sándor ilyenkor a legnagyobb bizalmat mutatta nejével szemben,
nem is kérdezősködött hollétéről s vigyázott, nehogy észre vegye, titkon
mily figyelemmel kíséri minden lépését. Pedig csakugyan leskelődött rá,
az ördög újra megragadta lelkét. De óvatosabb volt Klárával szemben; nem
feledte el fenyegetését s gyanújának elárulásával nem akart okot adni,
hogy teljesítse fenyegetését. Klára erélyes föllépésének az az eredménye
volt, hogy nem gyógyította ugyan ki férjét, de óvatosabbá tette.
Atlasz úr megjegyzése, hogy Lándsa Jenőt a falu körül látta, nem ment ki
többé Sándor fejéből, s midőn egy párszor ő maga is megpillantotta, a
mint a mezőn a falu felé lovagolt, meg volt győződve, hogy ez ember
Klárát lesi és vele akar találkozni.
Nejének nem mert szólni, mert attól félt, hogy ezzel is elárulja
bizalmatlanságát s alkalmat ad fenyegetésének beváltására, mielőtt
meggyőződhetnék az igazságról. De vére forrni kezdett már a gondolatra
is, hogy ez ember nejét meri lesni, hogy találkozni akar vele, s ez a
gondolat egészen megfosztotta nyugalmától és a józan megfontolástól,
melyet egy ideig magára erőszakolt.
De Lándsa Jenő ólálkodását más is észrevette, nemcsak Sándor. Erről
beszélt Boglár Kálmán, midőn leánya egy héttel a nevezetes évforduló
után ismét meglátogatta.
--Ezt az embert nagyon gyakran látom a falu körül. Valóban úgy viseli
magát, mintha reád lesne és találkozni akarna veled, vagy mintha gyanúba
akarna hozni, hogy találkoztok. Mentől tovább gondolkozom, annál
világosabb lesz előttem, hogy ez embert olyanok hozták ide, kiknek
érdekében áll konkolyt hinteni közétek, és ez a folytonos ólálkodása is
tervökhöz tartozik, hogy ébren tartsák férjed gyanúját.
--Meglehet, de nem érnek czélt,--felelt Klára könnyedén.--Sándort már
kigyógyítottam s most föltétlen bizalommal viseltetik irántam.
--Hm, az ilyen gyógyulások nem zárják ki a recidivát.
--Nem hiszem, nem tudom hinni, hogy Sándor azok után, a miket tőlem
hallott, még kételkedni merne bennem,--mondá Klára hevesen.
--No, no, azért még sem szeretném nagy próbára tenni erejét. Tisztába
akarok jönni evvel a Lándsával és szándékával; nem tűröm, hogy még
sokáig folytassa e játékot.
Klára egy ideig hallgatott, habozni látszott; azután erőt vett magán,
közelebb lépett apjához, körülnézett, nincs-e valaki a közelben, mert e
beszélgetés a plébános kertjében történt, s aztán halkan mondá:
--Nem akartam neked szólni, nehogy szükség nélkül fölingereljelek, nem
is tartottam jelentékeny dolognak, de ha azt hiszed, hogy ez az ember
még veszélyes lehet boldogságomra, mégis jobb lesz, ha beszélünk róla és
szándékáról. Már több levelet kaptam tőle.
--Levelet? Miről írt?
--Ostobaságokról. Szerelméről, bűnbánatáról s több efféléről.
--Megmutattad férjednek?
--Miért mutattam volna meg? Ha komolyan veszi, még párbaj lehetett volna
belőle. Látod, neked sem szóltam eddig, magamra nézve oly jelentéktelen
dolognak tartom az egészet.
--Mit tettél a levelekkel?
--Széttéptem és eldobtam.
--Mikor kaptad az utolsó levelet?
--Mikor? Várj csak, hadd gondolkozzam. Igen, tegnap kaptam. Egy kis
parasztleány adta át, épen mikor haza mentem tőled s beléptem a
kertajtón.
--Mi volt e levélben?
--Biz' én nem tudom. El sem olvastam. Rá ismertem az írásra s nem lévén
kíváncsi Lándsa úr vallomásaira, olvasatlanúl széttéptem.
--Kár volt előbb nem szólnod e levelekről. Ha Sándornak egyik vagy másik
kezébe került volna, ki tudja, nem ébredt volna-e föl újra gyanakodása?
--Sándorról biztos vagyok,--mondá Klára erős meggyőződéssel.--Föltétlen
bizalmat ígért nekem s eddig meg is tartotta szavát. Ha újra csalódnám
benne, ha újra megsértené önérzetemet gyanújával--akkor--de nem, erre
nem is akarok gondolni.
[Illustration: --Kár volt előbb nem szólnod e levelekről.]
--De én akarok rá gondolni. Véget fogok vetni ennek a Lándsa-komédiának.
Hogy van veled valami szándéka, az bizonyos. Vagy azt hiszi, hogy
meghódítja szerelmedet s azért jár utánad.
--A szamár!--vágott közbe Klára megvetőleg.
--Ez még a kisebb rossz volna, ebből hamar ki lehetne ábrándítani. De én
attól tartok, hogy mindaz, a mi történt, Lándsa idejövetele, bemutatása,
levelezése, ólálkodása, minden tervszerűleg történt s czélja az, hogy
férjedet föingerelje ellened. Majd meglátjuk... Most menj nyugodtan haza
s a többit bízd reám. Jót állok róla, hogy e Lándsa Jenő nem fog többé
utánad járni, sem leveleivel alkalmatlankodni.
Boglár Kálmán ezen a napon egész a kertajtóig kísérte leányát s még ott
is sokáig beszélt vele. Különösen aggódó és gyöngéd volt iránta, a mi
máskor nem igen volt szokása, s nagyon elütött attól a könnyed modortól,
melylyel rendesen viselte magát vele szemben s a mely inkább fiút, mint
leányt illetett volna meg. Klára is gondolkozóbb, elfogúltabb volt, mint
rendesen, mintha atyjának hangulata őt is megszállta volna. A nagy
jelenet óta, melyben először ismerte meg Sándor féltékenységét s
melyben, a mint hitte, őrökre kigyógyította hibájából, most jutott
először eszébe, hogy férje gyanúja újra fölébredhet, hogy újra
megbánthatja bizalmatlanságával, hogy boldogsága nem nyugszik egészen
biztos alapon és saját hibája nélkül minden perczben megsemmisülhet.
Nagyon boldogtalanná tette e gondolat s egészen elérzékenyült, midőn
végre elbúcsúzott atyjától s a kerten át a kastély felé indúlt.
Sándort nem találta otthon. Kérdezősködött utána a cselédektől s hallá,
hogy a pusztára ment a munkások után nézni. Máskor föl sem tünt volna
neki, hogy férje gazdasági dolgaiban hosszabb időre távozik; de most ez
is rosszúl esett; nem tudta, miért, valami kínos, kellemetlen érzés
szállta meg lelkét. A nagy kastély egészen üres volt s ma különösen
érezte ez ürességet. A cselédeken kívül nem volt kivel szót váltania; az
öregek ki nem mozdultak szobájokból, Klára már napok óta nem látta őket
s eszébe sem jutott, hogy fölkeresse szobájokban. Pedig nagyon
elhagyatva érezte magát, soha sem vágyott még ennyire emberi szó után.
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Az Atlasz-család - 12
  • Parts
  • Az Atlasz-család - 01
    Total number of words is 3955
    Total number of unique words is 1888
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    45.8 of words are in the 5000 most common words
    52.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 02
    Total number of words is 4194
    Total number of unique words is 1913
    34.7 of words are in the 2000 most common words
    47.4 of words are in the 5000 most common words
    54.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 03
    Total number of words is 4148
    Total number of unique words is 1850
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    48.4 of words are in the 5000 most common words
    54.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 04
    Total number of words is 4161
    Total number of unique words is 1898
    33.2 of words are in the 2000 most common words
    46.3 of words are in the 5000 most common words
    53.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 05
    Total number of words is 4165
    Total number of unique words is 1933
    34.3 of words are in the 2000 most common words
    47.1 of words are in the 5000 most common words
    53.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 06
    Total number of words is 4066
    Total number of unique words is 1951
    33.5 of words are in the 2000 most common words
    45.8 of words are in the 5000 most common words
    52.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 07
    Total number of words is 4021
    Total number of unique words is 1930
    34.7 of words are in the 2000 most common words
    48.5 of words are in the 5000 most common words
    55.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 08
    Total number of words is 4061
    Total number of unique words is 1870
    33.6 of words are in the 2000 most common words
    45.3 of words are in the 5000 most common words
    52.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 09
    Total number of words is 4122
    Total number of unique words is 1893
    36.1 of words are in the 2000 most common words
    49.3 of words are in the 5000 most common words
    56.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 10
    Total number of words is 4048
    Total number of unique words is 1937
    33.9 of words are in the 2000 most common words
    45.9 of words are in the 5000 most common words
    52.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 11
    Total number of words is 4072
    Total number of unique words is 1785
    36.4 of words are in the 2000 most common words
    50.5 of words are in the 5000 most common words
    57.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 12
    Total number of words is 4097
    Total number of unique words is 1848
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    48.9 of words are in the 5000 most common words
    55.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 13
    Total number of words is 3617
    Total number of unique words is 1828
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    47.8 of words are in the 5000 most common words
    54.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.