Az Atlasz-család - 05

Total number of words is 4165
Total number of unique words is 1933
34.3 of words are in the 2000 most common words
47.1 of words are in the 5000 most common words
53.8 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
jövetelre,--felelt az öreges úr, valódi kígyó-ügyességet fejtve ki a
görnyedezésben.--Legfőbb vágyunk és első teendők volt, e vidéken való
letelepedésünk után, megismerkedni a híres és gazdag Atlasz Samuval és
családjával, és oh! mily szó fejezheti ki boldogságunkat, a mai napon
teljesedésbe megy e forró vágyunk. De engedje meg, mélyen tisztelt uram,
hogy eleget tegyek a nagyvilági társadalom szabta kötelességnek és
bemutassam magunkat. Íme, szeretett unokahúgom, özvegy Volkán Ádámné, ki
megvásárolván a sarlósi uradalmat, ez által szomszédi viszonyba lépett
nagyságoddal, és én, legalázatosabb szolgája, Góg Ferencz, hites ügyvéd
s jelenleg a sarlósi uradalom kormányzója.
--Tessék helyet foglalni!--kiáltott Atlasz úr sugárzó arczczal.
A vendégek leűltek és Atlasz úr elragadtatva szemlélte a szép fiatal
özvegyet, ki a sarlósi uradalmat megvette. Valóban szép asszony volt,
Atlasz úr ritkán látott szebbet; kövér volt, arcza majd kicsattant az
egészségtől, fekete szeme úgy villogott, mint a gyémánt és duzzadt,
piros ajka fölött finom barna pehely vonult végig. A sarlósi uradalom
kerek egy milliót ért, Atlasz úr jól tudta, ő is szerette volna
megvenni, ha grófi veje és Manó fia annyira igénybe nem vették volna
tőkéit.
--Nem is tudtam, hogy a sarlósi uradalomnak már vevője akadt,--kezdé
Atlasz úr az érdekes társalgást.
--A múlt héten írtuk alá a szerződést,--felelt Góg Ferencz, helyet
keresve kalapjának, melyet eddig nem mert letenni kezéből. Unokahúgom
készpénzzel fizette ki az egész vételárat s az uradalmat nevére
telekkönyveztette.
--Legyen szerencsém ebédre,--mondá Atlasz úr.
Góg Ferencz el volt ragadtatva a megtiszteltetéstől s fölkelve székéről,
a híres kaucsuk-emberhez méltó vonaglásokkal fejezte ki háláját. A szép,
barna, köpczös menyecske is mosolygott, fejével bólogatott és illegette
magát; s midőn látta, hogy nagybátyja még mindig nem tud mit mívelni
kalapjával, kikapta kezéből és a pamlag mellé, a földre tette.
Atlasz úr büszke volt és boldog. Ilyen vendégeket szeret ő: gazdagok,
milliomosok, és a mellett olyan jó modoruk van, hogy vele szemben szinte
zavarba jönnek a nagy tisztelettől. Attól sem tarthatott, hogy talán
szemfényvesztők és oly gazdagsággal dicsekszenek, mely nem létezik. Jól
emlékezett Volkán Ádám nevére, híres pénzkölcsönző volt a fővárosban,
kinek vagyonáról mesés hírek szállongtak a pénzes emberek körében.
Hajdanában érintkezett is vele egy párszor, s furfangos kapzsi,
arczátlan vén gonosztevőnek ismerte, a ki semmi módtól sem riadt vissza,
ha pénzt szerezhetett általa. De a pénze megvolt, nagyon megvolt, s
Atlasz úr, bár szívéből megvetette a vén bűnöst, pénzétől nem tagadhatta
meg az elismerését. Kivált mióta ily szép, puha, kövér, tiszta kézbe
került. Nem is tudta, hogy Volkán Ádám megházasodott és meghalt. Ezt meg
is mondta vendégeinek.
--Megházasodott és meghalt,--mondá Góg Ferencz, szomorú arczot öltve,
míg unokahúga újra mosolygott és illegette magát, mintha valami vidám
dologról beszélnének.--Megházasodott és meghalt. A két esemény gyorsan
követte egymást. Kedves Lilla húgom, e jelenlévő gyászoló
özvegy,--folytatá Góg Ferencz, a mosolygó köpczös menyecskére
mutatva,--szárnyaim alatt nevelkedett és szerény háztartásomat vezette,
midőn megismerkedett az akkor még nem boldogult Volkán Ádámmal. E
dúsgazdag pénzfejedelemnek én valék jogi tanácsadója s évek hosszú során
keresztül én alkalmazám a törvény szigorát vonakodó adósaira. Megismerni
Lillát és megszeretni pillanatnak műve volt, mint a költő lantja zengi,
bár a jelen esetben nem forgott fenn a kölcsönösség, Volkán Ádám hetven
éves és az apollói szépség ellentéte lévén, míg Lilla húgom húsz tavasz
virágaival ékeskedett, s a mint kegyesen látni méltóztatik, minden
tavasz virágával versenyezhet.
--Nem szeretem, ha maga dicséri a szépségemet,--szólt közbe a tavasz
virágaival versenyző hölgy,--a kinek szeme van, láthatja, milyen vagyok.
Góg Ferencz mélyen meghajolt unokahúga felé, aztán még mélyebben Atlasz
úr felé és folytatá:
--Ha a felek közt csak az egyik részen van is szerelem, a másikon pedig
józan ész, annak jogi következménye már lehet házasság. Úgy történt a
jelen esetben is. Volkán Ádám, ki több évi jogi tanácsaimért jelentékeny
összeggel volt adósom, a maga határozott, lehet mondani, rideg modorában
tudtomra adá, hogy tartozása fejében nőül veszi unokahúgomat, kinek
bájai lángra gyújtották szívét. Unokahúgom józan észszel megfontolván a
dolgot s becsületére válván gondos nevelésemnek, kész megadással fogadá
a hetven éves dúsgazdag vőlegény kezét. A házasság megtörtént, teljes
érvényességgel, az illetékes plébános és két tanú jelenlétében.
Menyegzői lakoma nem volt. A házasélet boldogsága három hónap alatt
sírba dönté feledhetetlen Volkán Ádámunkat s gyászos özvegyét keserű
fájdalomban s ingó és ingatlan javainak birtokában hagyá hátra e siralom
völgyében.
--Általános örökös?--kérdé Atlasz úr nagy tisztelettel.
--Formaszerű végrendelet értelmében,--felelt Gőg Ferencz.
--Mily szerencse vidékünkre, hogy a sarlósi uradalom ily szolid kézbe
került,--kiáltott Atlasz úr.
--Szeretett unokahúgom itt óhajt letelepedni. A kastély szép és
kényelmes, s a vidék előkelő családjai, melyek között első helyre a
nagyságodét teszem, kellemes és csillogó kört formálnak, melynek ő lesz
ragyogó központja.
--A városban nem volt ismeretségem,--szólt közbe az özvegy,--nem volt
semmi mulatságom. Régi ismerőseim nagyon szegények hozzám és irigykednek
rám.
--Igyekezni fogunk, hogy nagyságod boldognak érezze magát
körünkben,--mondá Atlasz úr.--Ha a gazdag emberek nem támogatják
egymást, akkor ne csodálkozzanak, hogy a szegények közéjök tolakodnak és
egyenlőknek képzelik magokat.
--Aranymondás, gyöngyszem!--kiáltott Góg Ferencz lelkesülten.
--Hány hold a sarlósi uradalom?
--Tízezer, egy tagban.
--Van patronátusa?
--Nincs.
--Nekem van. Azaz a fiamnak, a Sándornak. A tiszavégi részt ráírattam.
Háromezer hold, egészen az övé. Mi fizetjük a papot, szép templomot
építtetünk.
--A mi kastélyunkban is van egy udvari kápolna. Mit gondolsz húgom, nem
volna jó udvari papot tartani?
--Mit csináljak én egy pappal?--mondá vállat vonva az özvegy.
--A pap mindig emeli az uraság tekintélyét, a ki fizeti. Vőm, az Eveline
leányom férje, a gróf Szádváry Arthur azt mondja, hogy igazi nagy úr nem
is képzelhető pap nélkül.
--A gróf úr is itt lakik?
--A gróf úr saját ősi jószágán lakik, én váltottam ki háromszázezer
forintért.
--Épen ennyi a becsértéke a mi nagy bérházunknak a főváros balparti
részében.
A fiatal özvegy azonban nem igen látszott mulatni e rendkívül érdekes
versengésen, mert ásított és nyugtalanul feszengett ülésén. Góg Ferencz,
a gondos nagybátya és szemes jószágkormányzó észrevette húga és úrnője
unatkozását és sietett enyhítéséről gondoskodni, azt a nagy kegyet kérve
a házi úrtól, hogy mutassa be őket szeretett családjának.
--Szeretett családom nincs itthon,--mondá Atlasz úr.--A leányom, a
grófné, férjénél lakik a grófnál; a Manó fiam a minisztériumban szerepel
és az úri kaszinóban mulat az ő barátaival; a Sándor fiam itt lakik, de
bizonyosan vadászni ment és csak ebédre jő haza; most csak a feleségem
van itthon, a ki öreg asszony és mindig a szobájában ül. Be fogom
mutatni uraságtokat az öreg asszonynak.
Átmentek az épület másik szárnyába. Atlasz úr szerette volna, ha a
sujtásos hajdú előttök megy és az ajtókat nyitogatja, de János nem
jelent meg a csöngetésre s Atlasz úr maga nyitott ajtót vendégei előtt.
Az öreg asszonyság el volt ragadtatva az új ismerősöktől; a szép,
fiatal, gyémántokkal megrakott asszony kezet csókolt neki és néninek
szólította, a mi az öreg asszonyságnak nemcsak nagyon jól esett, hanem
föl is bátorította, úgy annyira, hogy rögtön élénk beszélgetésbe mélyedt
vele, először gyermekeiről, azután majorságáról s az ablakból
megmutogatta neki kedvencz tyúkjait. Atlasz úr és Góg Ferencz ezalat
bejárták a kastélyt, az udvart, a gazdasági épületeket, a magtárakat, a
béresházakat, s mire az ebédig jutottak, tökéletesen és alapos
részletességgel informálva voltak egymás vagyoni viszonyairól.
Az ebéd fényes volt, Atlasz úr kijátszotta legnagyobb kártyáját és
franczia pezsgőt hozatott föl a pinczéből. A dugó nagyot durrant, s
nemcsak az öreg asszonyság fogta be kezével a fülét, hanem a fiatal
özvegy is, s mindnyájan örültek az édes ital habzásának és pezsgésének.
Atlasz úr elégedett volt és büszke, ő vitte asztalánál a szót s vendégei
valódi gazdag emberek voltak, kik tisztelettel hallgattak reá és
tekintélynek tartották. Még az öreg aszszonyság is mert csevegni és
nevetgélni a fiatal özvegygyel, a ki egészen az ő színvonalán állott s
mindenről tudott vele beszélni. Sándor volt a leghallgatagabb. Épen az
ebéd elején érkezett haza s vadászruhájában ült az asztalhoz. Atyja nagy
pompával mutatta be vendégeinek, de alig váltott néhány szót s észre sem
vette, hogy a fiatal özvegy igen gyakran s igen mély tekintettel
pihenteti rajta nagy fekete szemeit. Annál inkább észrevette Atlasz úr,
s nagyon jókedvű volt, és midőn késő délután az új szomszédok a jó ebéd
fölemelő hangulatában s a mielőbbi viszontlátás ígérete mellett búcsút
vettek, Atlasz úr, ki őket kocsijokhoz kisérte Sándorral, fölfelé
haladva a lépcsőn, nem győzte eléggé magasztaló szavakkal dicsőítni a
fiatal özvegy gazdagságát, finom modorát, jó nevelését, ragyogó
szépségét, s csintalan kacsintással kérdé fiától, hogy hát mit tart
róla?--Kiről?--kérdé Sándor, fölriadva álmodozásából.
--Kiről?--kiáltott Atlasz úr megbotránkozva.--Kiről másról, mint a szép
Volkán Ádámnéról, a ki ma vendégünk volt és megvette a sarlósi
uradalmat? Szép asszony, nagyon szép asszony! Azt csak nem tagadhatod,
hogy gyönyörű asszony.
--Csinos kis bajusza van,--felelt Sándor szórakozottan.
--Bajusz!--visszhangzá Atlasz úr bosszúsan.--Hát te nem láttál meg
belőle mást, mint a bajuszát? Az nem is bajusz, hanem finom pehely, a
miből nem haj nő, hanem tollú, mint az angyalok szárnyában.
De Sándor nem méltányolta atyjának e szokatlan költői föllendülését, s
mivel ezalatt fölértek az emeletre, megfordult és szó nélkül szobája
felé ment.
Atlasz úr fejét csóválva nézett fia után, míg a folyosó kanyarulatánál
el nem tűnt szeme elől. Arczán szomorúság és harag látszott. Nagyot
sóhajtott s mellére csüggesztett fővel indult a saját szobája felé. De a
mint elhaladt a zárt ajtó előtt, mely mögött ezelőtt Boglár Kálmán
lakott leányával, megállt és öklét rázta feléje.
--Még nem győztetek,--dörmögött magában.--Hátra van még a családi
tanács, a Manó és a gróf Szádváry, és meg fogja még Sándor látni a
Volkán Ádámné fényes szemét és gyémántjait.
[Illustration]


VI.
(A családi tanács.)

Néhány nap mulva kétfelől is jött sürgöny Atlasz úrhoz, hogy küldje
hintóját a vasuti állomáshoz, egyfelől Manó, másfelől Eveline grófné
fognak megérkezni. Ugyanakkor levél is jött az ügynöktől, melyet Atlasz
úr nagy figyelemmel olvasott végig és sugárzó arczczal rejtett rengeteg
vörös bőrtárczájába. Ideje volt! Még csak két nap van hátra a nevezetes
névnapig, akkor telik le az egy heti határidő is; hanem ez a levél ki
fogja nyitni Sándor szemét. Szerette volna mindjárt oda adni neki; de
aztán meggondolta, hogy az ilyen szerelmes, tapasztalatlan falusi fiú
más szemmel látja a nagyvilági dolgokat, s meglehet, még annál inkább
megerősödik elhatározásában, ha a kellő előkészítés és magyarázat nélkül
ismeri meg a történt dolgokat; nem fog hát addig szólni neki, míg nem
tanácskozott a miniszteri titkárral és a grófnéval, kik jártasabbak a
nagy világ dolgaiban és jobban tudnak bánni az emberekkel. Nem szólt a
levél tartalmáról senkinek, még az öreg asszonyságnak sem, kinek
titoktartási képességéről alapos aggodalmai voltak.
A budapesti vonat, mely Manót hozta, mintegy négy órával előbb érkezett
meg a másiknál. Atlasz úr személyesen ment nagyúri fia elé; jól esett
lelkének, ha az állomás személyzete látja, mint csókol neki kezet az
elegáns fővárosi úr, s ha mindenkinek elmondhatja, az állomásfőnöknek
úgy, mint a jegyszedő szolgának, hogy az a finom úr, ki az első
osztályból fog kiszállni, az ő fia, a miniszter jobbkeze.
--Nyissák ki az ajtót! első osztály! szalonkocsi! ott néz ki a fiam az
ablakon!--kiabált Atlasz úr a korlát mellől, midőn a vonat dübörögve
megérkezett s nagy fújtatva megállt egy perczre e harmadrangú pusztai
állomáson.
Aztán mikor kinyitották a korlát ajtaját, maga futott a töltés mellé
rakott táskákért, s kikapkodta a szolga kezéből, mintha versenyezni
akarna vele a borravalóért. Az elegáns fiatal úr, ki a táskák nyomában
kiszállt a kocsiból, megcsókolta kezét, megölelte, és Atlasz úr
büszkeségtől sugárzó arczczal s könyektől csillogó szemekkel nézett
körül, nem csodálják-e a kocsi-ablakokból a többi utasok e megható
jelenetet s nem felejti-e el kötelességét a vonat személyzete a pillanat
benyomása alatt? De a vasúti menetrend nincs tekintettel a nagy emberek
magán dolgaira; a vonat füttyentett és tovább robogott, s Atlasz úr
egyedül maradi a vas-sínek közt fiával.
[Illustration: --Na? Nincs itt a huszár vagy a komornyik?]
--Na?--mondá az elegáns fiatal úr fölcsípve szemével üvegét s fitymáló
arczczal körültekintve.--Na? Nincs itt a huszár vagy a komornyik, hogy a
hintóba vigye podgyászomat? Te sem tudsz rendet tartani cselédeid közt,
öreg! Ott ülnek a bakon és hagyják, hogy az uraság hurczolja a táskákat.
Kedvem volna megbotozni e csőcseléket!
--Úgy-e, ez már igazi gavallér?--súgta Atlasz úr nagy büszkén a vasúti
szolga fülébe, kivel együtt vitte a podgyászt fia után.
Manó félrelökte ezalatt az ajtóból a néhány paraszt asszonyt, kik együtt
szálltak le vele a vonatról, s áthaladva a folyosón és nem viszonozva az
állomásfőnök köszöntését, ki kíváncsian várt Atlasz úr híres fiára a
bejárat mellett, parancsoló mozdulattal oda intette apja hintaját.
--Hallja maga, kocsis!--kiáltott nagy hangon,--máskor, ha az uraság
érkezik, ott tartsa az orrát és vigye utána a podgyászát. Érti?
--Én a lovaimat ott nem hagyom az Istennek sem,--felelt foghegyről a
kocsis.
--Fogja be a száját vagy megtanítom emberségre!--rivallt rá a fiatal úr
és gyorsan beugrott a hintóba.--Most pedig úgy hajts, hogy a lovaid hasa
a földet érje! Engem nem lehet elbolondítani, én értek a lóhúshoz.
--Talán azt mért az apja, mikor a mészárszéket árendálta,--dörmögött a
kocsis mogorván, oldalpillantást vetve a vasúti szolgára, ki vigyorogva
állt a hintó mellett.
--Így kell ezzel a néppel bánni, ha az ember jó szolgálatot
akar,--jegyzé meg Manó, kényelmesen hátra dőlve és az első ülésre rakva
lábait.--De te, öreg, nem tudsz parancsolni, nem tudsz tekintélyt
tartani. Huszárod van és nem hozod ki a léhűtőt a vasuthoz, hanem idegen
emberrel viteted utánam a podgyászt, a kinek külön borravalót kell adni.
Látod, ez a pazarlás, és nem az, mikor én grófi barátjaimmal a
kaszinóban kártyázom.
--Nyersz tőlük?--kérdé Atlasz úr, bámuló tekintetet vetve fiára.
--Nyerek, vesztek, a mint jön,--felelt Manó könnyedén.--Most újabban
vesztettem, még pedig sokat. De erről majd később beszélünk. Hát micsoda
bolond bogár bújt annak a Sándornak a fülébe, hogy egy semmit, egy
koldus leányt akar feleségül venni? Nem tudtad megértetni vele, hogy
neki kötelességei vannak családja iránt?
--Azért hivattalak le téged, hogy te értesd meg vele. Te sokkal szebben
és okosabban tudsz vele beszélni.
--Beszélek is! Nézze meg az ember! Miért nem vesz rólam példát? A
házasság üzlet, melyben a férj ad nevet, a nő ad pénzt. Ennél maradok,
ebből nem lépek ki. Mennél nagyobb a kereslet, mennél kisebb a kinálat,
annál jobban emelkedik a portéka ára. Százszor annyi leány van, a ki
férjhez kivan menni, mint férfi, a ki házasodni akar. Mi következik
ebből? Az, hogy a férj nagyon ritka és keresett portéka, s ehhez kell
mérni az árát. Én egy millión alul szóba sem állok. Ezt kell megértetni
Sándorral. Ő is megér egy félmilliót.
--Ezt a beszédet már szeretem!--kiáltott lelkesülten Atlasz úr.--Ha így
beszélsz Sándorral, bizonyosan megjön az esze.
--Meg kell jönnie. Nekem még nincs kedvem házasodni, ahhoz még nagyon
arany fiatalság vagyok; de Sándor falusi gazda, neki szüksége van
asszonyra. Meg kell házasodnia, de csak gazdag nőt vehet el. Ez az én
elvem.
--Az enyém is.
--Ha másért nem, érettem.--Én tartom fenn a nagyvilágban az Atlasz
nevet, én szerzek neki fényt és nimbust: kötelességtek gondoskodni, hogy
soha ki ne fogyjak a módokból. Mit tudna arról a világ, hogy létezik egy
Atlasz-család, ha a lóversenyeken nem mondanák: ez az Atlasz Manó lova,
fogadjunk az Atlasz Manó lovára; ha a színházban nem mondanák: ez a
páholy, a hol úgy lármáznak, az Atlasz Manó páholya; ha az utczán nem
mondanák: ez az elegáns kocsi, ezek a tüzes fekete lovak, az Atlasz Manó
fogata, térjünk ki gyorsan, mert eltapos? He? Atlasz Manó mindenütt! De
ez pénzbe kerül, sok pénzbe.
--Adok is annyit, a mennyi kell,--mondá büszkén Atlasz úr.
--Nem eleget. A bizonyság az, hogy adósságom van. Ha elég pénzt adnál,
nem csinálnék adósságot. Ez csak világos.
--Világos,--felelt Atlasz úr kissé elfintorítva arczát.--Megint
adósságot csináltál?
--Bagatell az egész,--felelt könnyedén Manó.--Ha elég pénzt adtál volna,
nem csináltam volna adósságot; mert magában az adósságcsinálásban én nem
találok élvezetet. Egy-két rossz este a kaszinóban, egy kis botlás a
lóversenyen, s mindjárt együtt van néhány ezer forint. Összeírtam, oh!
én pontos ember vagyok, nem hasonlítok azokhoz, kik az ablakon szórják
ki pénzüket. Oda haza majd átadom neked a lisztát. De mondom,
csekélység: ha jól emlékszem, alig tesz negyven vagy ötvenezer forintot.
--Jaj nekem! bizonyosan inkább ötvenezer lesz, mint negyven,--sóhajtott
Atlasz úr.--Harmadéve is annyit fizettem érted. De akkor könnyebb volt;
most rossz évek járnak, a termés gyönge, az árak alacsonyak, az amerikai
concurrentia agyon nyom. És most egyszerre fizessek ki ötvenezer
forintot!
--Épen azért kell Sándornak gazdag pártit tennie, hogy ne nyomjon agyon
az amerikai concurrentia.
--Ördög vigye az amerikai concurrentiát!--dörmögött boszúsan Atlasz
úr.--Ha te magadat egy millióra tartod, talán jobb volna neked is
megházasodni?
--Ezt az eszközt a végső kétségbeesés pillanatára tartom fenn. Egyelőre
gondoljunk arra, hogy Sándort kimentsük romantikus hálójából és józanabb
gondolkozásra tanítsuk.
A hintó behajtatott a kastély udvarára. Manó kiugrott s miután nagy
lármát csapott, hogy a cselédek nem futottak elő fogadására s halálosan
megsértette az udvaron ácsorgó Cserepes Andrást, kit minden teketória
nélkül félrelökött útjából, fölsietett a lépcsőn anyjához, ki az
ablakból leste érkezését.
Mialatt az öreg asszonyság kedvére gyönyörködött szép és előkelő fiában
s rögtön felpróbálta és magán tartotta az ajándékokat, melyeket a
fővárosból hozott számára, a csipkés fejkötőt és a nagy vörös
selyemkendőt, azalatt Atlasz úr bejárta az egész házat, Sándort keresve,
kit itthon hagyott, mikor a vasúthoz indult. János, az inas, egy ideig
nagy phlegmával nézte, mint jár gazdája föl és le a lépcsőkön, ki és be
a szobákból; végre, mikor már az istállóból is visszatért, rá kiáltott a
tornácz ablakából:
--Ha az ifjú urat keresi, azt izenteti, hogy nincs itthon.
--Hol van hát?--kiáltott vissza Atlasz úr.--Nem mondtam neki, hogy
megjön a bátyja, a Manó? Talán vadászni ment?
--Nem ment vadászni,--felelt János.--A plébános úr jött érte kocsiján és
elvitte.
--Hová?--kérdé ijedten Atlasz úr.
--Nem mondták, én meg nem kérdeztem,--viszonzá János, hosszút köpve az
ablakból, melyet aztán nagy lelki nyugalommal becsukott.
Atlasz úr megijedt. Ez a hirtelen elutazás, a plébános társaságában,
rosszat jelenthet. Meg kell tudnia, hova mentek. Sietett gyalog a faluba
s meg sem állt, míg a plébániára nem ért. Ott aztán megtudta, hogy a
plébános a székvárosba utazott, a püspökhöz, s csak búcsú napján fog
haza jönni. Ez kissé megnyugtatta Atlasz urat. Bizonyosan a
püspöksüveges kanonokért ment, ki a templomot föl fogja szentelni, és
Sándort, mint patrónust, azért vitte magával, hogy bemutassa a
püspöknek. Kár volt úgy megijednie. Sándor megígérte, hogy egy hétig
semmit sem fog tenni szerelme dolgában, s az ő szavában meg lehet bízni.
De mialatt a faluban járt és visszatért, eltelt az idő, s alig érkezett
udvarára, újra befogatott a hintóba s visszahajtott a vasúti állomáshoz.
--Most a vőmet, a Szádváry grófot, és leányomat, a grófnét várom,--mondá
az állomásfőnöknek.--He? Ennyi nagy úr is ritkán száll le ezen az
állomáson.
A megérkező vonatról azonban csak Eveline grófné szállt le, minden
kiséret nélkül. Szemei vörösek voltak és igen szomorúnak látszott.
--Baj van?--kiáltott ijedten Atlasz úr.--Hol van a gróf? Hol vannak a
grófi gyerekek, az én unokáim?
--Egyedül jöttem, nincs semmi baj,--felelt gyorsan Eveline.--Siessünk,
üljünk a hintóba, ne bámuljanak rám az emberek.
--Bámulnak, mert nem mindennap látnak grófnét,--mondá büszkén Atlasz úr,
karon fogva s a hintóhoz vezetve leányát.
De alig indultak meg a lovak, a mindenkitől megbámult grófné oda borult
apja vállára és hangos zokogásra fakadt.
--Seregeknek ura!--kiáltott rémülten Atlasz úr.--Mi történt? Meghalt
valaki?
--Mindnyájan egészségesek,--zokogott Eveline,--más a bajunk, a mi nagy
bajunk. Oh édes atyám, csak te segíthetsz rajtunk.
--Ha én segíthetek, akkor te ne sírj, mert bizonyosan segítni fogok.
Mondd hát gyorsan, mi a bajotok?
--Tönkre jutottunk,--súgá Eveline, sírástól akadozó hangon atyja fülébe.
Szerencse, hogy a hintó ajtaja be volt csukva, mert Atlasz úr bizonyosan
kiugrott volna belőle.
--Tönkre jutottatok!--kiáltá kimeredő szemekkel.--Seregeknek ura! Tönkre
jutottatok! Megbolondultam én, vagy visszafelé értem a szavakat? Mit
jelent az, hogy tönkre jutottatok?
--Azt jelenti, hogy birtokunk terhelve van adósságokkal s ha ki nem
egyezünk hitelezőinkkel, csődöt kérnek ellenünk.
--Tudom, hogy ezt nevezik tönkre jutásnak,--mondá Atlasz úr keserűen
szakértő tekintettel.--De azt kérdem, ti hogyan jutottatok tönkre?
Hiszen eddig mindig dicsekedtél, milyen jó gazda a gróf, a férjed.
--Épen ez volt a baj, hogy nagyon jó gazda akart lenni és nem értett
hozzá. Gyárakat állított és belebukott, mindenféle vállalatba fogott és
belebukott, mindennel speculált és mindenbe belebukott.
--Speculált!--kiáltott Atlasz úr elkeseredve.--Minek speculált? Nem volt
ő zsidó, hogy speculáljon. A grófnak az a hivatása, hogy urasan elköltse
a jószága jövedelmét. Miért nem maradt a hivatásánál? Minek avatkozott
abba, a mire nem született? Bah!
--Nagyon megszállta a nagyravágyás. Nem elégedett meg a birtokkal,
melyet te kiváltottál számára, s az a rögeszméje támadt, hogy mind azt a
jószágot visszaszerzi, a mi hajdan a Szádváryaké volt.
--És most elveszti azt is, a mit én visszaszereztem neki.
--Ha tönkre kell jutnia, azt mondta, főbe lövi magát,--kiáltott Eveline
újra kitörő zokogással.
--Szörnyűség!--kiáltott Atlasz úr, olyant szökve helyén, hogy erősen a
hintó födelébe vágta fejét.--Főbe lövi magát! Kitelik tőle, azért gróf.
Ha a zsidó tönkre jut, kezdi újra a batyúval, de a gróf főbe lövi magát.
Miért nem utánozza ebben is a zsidót, ha már a speculatióban utánozta?
Nagyszerű! No de ne sírj olyan görcsösen, emeld föl a fejedet és töröld
meg a szép szemedet. Tudod, hogy a te tátid nem hagy el téged. Mennyi az
adósságtok?
--A betáblázott követelés csak nyolczvanezer forint.
--Csak? Jaj nekem! Neked ez csak?
--Hiszen a jószág háromszázezret ér.
--Azért mégis rámehet a nyolczvanezer forintnyi adósságra, ha rossz
időben támadnak rá a hitelezők,--jegyzé meg Atlasz úr szakértő
fensőbbséggel.--Ezt én jobban tudom.
--Hanem...
--Micsoda hanem? Van még egy hanem is?
--A betáblázott követeléseken kívül van még férjemnek váltóadóssága is.
--Irgalmas Isten! hogy jutott hozzá?
--Értékesítni akarta erdőnket és parketgyárat állított. Az erdőt
kivágatta, de a parket nem ért semmit s a megrendelők nem fogadták el. A
pert elvesztettük, az erdő elpusztult, pénz nem volt. Férjemet más
kötelezettségek is szorították; szerződéseket kötött nagy
repczeszállításokra, melyeknek nem tudott megfelelni. Mindenfelől
szorongatták a pénzért, s ezt csak uzsorásoktól kaphatott. Egyik váltó
szülte a másikat és aztán ... de mit mondjam tovább? Hiszen tudod,
hogyan szokott ez történni.
--Tudom,--sóhajtott Atlasz úr,--ámbár én soha sem voltam uzsorás. Mennyi
hát az egész adósság?
--Kétszázezer forint, körülbelül.
--Körülbelül! Nagyszerű! Mikor azt mondják, körülbelül, akkor bizonyosan
van azon fölül. És én most fizessek! Honnan a pokolból fizessek?
--Ha te is elhagysz minket, édes atyám,--mondá Eveline újra görcsösödő
zokogással,--akkor elvesztünk. Férjem megöli magát. Ismerem, nem tudná
elviselni családjának másodszori bukását, és én két gyermekemmel
koldusbotot vehetek kezembe.
--Micsoda! Koldusbot az én leányom kezében, a kis Elemér gróffal és a
kis Alice grófnővel, az én unokáimmal! Még csak az kellene! Ne sírj már
na, mondtam, hogy a táti nem hagy el téged. Csakhogy az nem megy olyan
könnyen. Nekem sincs annyi pénz mindig a zsebemben, és még többet is
kell fizetnem. A Manó is csinált ötvenezer forint adósságot.
--Megint! Hogy mer az a fiú adósságot csinálni?--kiáltott Eveline
méltatlankodva.
--Ő játszotta Pesten a grófot és csinált adósságot. Mikor a grófok
akarnak zsidók lenni, akkor a zsidók lesznek grófok, és mind a ketten
csinálnak adósságot, és én fizetem ki. Úgy látszik, ez a világ rendje.
Ezt hívják átmeneti korszaknak. Majd ha jobban összeszoktak és mindegyik
tanult a másiktól valamit, akkor ez is jobban fog sikerülni; de addig
nincs más mentség, mint megfizetni a tanuló pénzt. Légy most nyugodt,
édes leányom. Majd ha itt elvégeztük a dolgunkat, magam megyek veled
Mátraaljára és beszélni fogok a hitelezőkkel. Ne félj, rendbe hozom a
dolgokat, nem lesz semmi baj. Töröld meg a szemedet, nehogy az anyád, az
öreg asszony, meglássa, hogy sírtál. Neki semmit sem szabad tudni. A
Manónak se szólj semmit a férjed adósságairól; mert ha megtudja, hogy
értetek kétszázezer forintot fizetek, kitelik tőle, hogy hamarjában még
csinál a magáéhoz százötvenezer forint adósságot. No, hála Istennek,
megérkeztünk. Szállj le a hintóból és menj föl édes anyádhoz, a ki ott
sír és integet az ablakban.--Uram ne hagyj el!--új fejkötő van a
fején,--én addig dolgom után nézek és estére majd tanácskozunk a legfőbb
bajról, Sándor szerencsétlen szerelméről.
Késő estig aztán nem törődtek semmi kellemetlen dologgal, hanem élvezték
a viszontlátás örömét. A nap az öreg asszonyságé volt; fia és leánya
körülötte ültek s beszéltek neki mesés dolgokat a maguk fényes életéről
és feleltek kifogyhatatlan kérdéseire. Az öreg asszonyság boldog volt;
csak azon búslakodott néha, hogy Sándor nincs jelen s nem láthatja
egyszerre mind a három gyermekét. Vacsorára is itt terítettek föl az
öregek szobájában s nem engedték, hogy a sújtásos inas szolgáljon föl az
asztalnál. Elvégezték azt ők maguk, mint hajdan, mikor a gyerekek még
kicsinyek voltak és nem csináltak adósságot. Nem is volt most sem az
adósságról semmi szó, talán el is feledkeztek róla, kivéve Atlasz urat,
ki egy-egy perczre mélyen elmerült s ujjain számítni látszott valamit,
mialatt Eveline gyermekeinek haladásáról és viseletéről beszélt anyjának
és Manó oly mulatságos anekdotákat mesélt, hogy az öreg asszonyság
könnye kicsordult a nevetéstől. Nagyon szerették egymást, annyi
bizonyos; s akármilyen hibáik és ferdeségeik voltak az életben és a
világgal való érintkezésben, a családi összetartás erős érzését semmi
sem ölhette ki belőlük.
Mikor az öreg asszonyság boldogan lefeküdt, Atlasz úr a maga szobájába
intette gyermekeit s gondosan bezárta maga után az ajtót.
--Hagyjuk az öreg asszonyt aludni,--mondá halkan,--ő úgy sem tudna
praktikus véleményt mondani, s reá nézve jobb, ha csak örömeinkben
osztozik, nem pedig bajainkban. De nekünk tennünk kell valamit, hogy
megmentsük Sándort.
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Az Atlasz-család - 06
  • Parts
  • Az Atlasz-család - 01
    Total number of words is 3955
    Total number of unique words is 1888
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    45.8 of words are in the 5000 most common words
    52.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 02
    Total number of words is 4194
    Total number of unique words is 1913
    34.7 of words are in the 2000 most common words
    47.4 of words are in the 5000 most common words
    54.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 03
    Total number of words is 4148
    Total number of unique words is 1850
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    48.4 of words are in the 5000 most common words
    54.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 04
    Total number of words is 4161
    Total number of unique words is 1898
    33.2 of words are in the 2000 most common words
    46.3 of words are in the 5000 most common words
    53.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 05
    Total number of words is 4165
    Total number of unique words is 1933
    34.3 of words are in the 2000 most common words
    47.1 of words are in the 5000 most common words
    53.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 06
    Total number of words is 4066
    Total number of unique words is 1951
    33.5 of words are in the 2000 most common words
    45.8 of words are in the 5000 most common words
    52.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 07
    Total number of words is 4021
    Total number of unique words is 1930
    34.7 of words are in the 2000 most common words
    48.5 of words are in the 5000 most common words
    55.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 08
    Total number of words is 4061
    Total number of unique words is 1870
    33.6 of words are in the 2000 most common words
    45.3 of words are in the 5000 most common words
    52.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 09
    Total number of words is 4122
    Total number of unique words is 1893
    36.1 of words are in the 2000 most common words
    49.3 of words are in the 5000 most common words
    56.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 10
    Total number of words is 4048
    Total number of unique words is 1937
    33.9 of words are in the 2000 most common words
    45.9 of words are in the 5000 most common words
    52.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 11
    Total number of words is 4072
    Total number of unique words is 1785
    36.4 of words are in the 2000 most common words
    50.5 of words are in the 5000 most common words
    57.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 12
    Total number of words is 4097
    Total number of unique words is 1848
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    48.9 of words are in the 5000 most common words
    55.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 13
    Total number of words is 3617
    Total number of unique words is 1828
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    47.8 of words are in the 5000 most common words
    54.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.