Az Atlasz-család - 04

Total number of words is 4161
Total number of unique words is 1898
33.2 of words are in the 2000 most common words
46.3 of words are in the 5000 most common words
53.5 of words are in the 8000 most common words
Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
--Ne féltsd te a leányomat,--szólt közbe Boglár Kálmán.--Olyan lovas ez,
hogy a circusban is bátran fölléphetne.
Atlasz úr és az öreg asszonyság titkos borzalommal néztek a fiatal
leányra, ki a circusban is képes volna lovagolni; Atlasz úr intett is
szemével fiának, hogy hagyja el ezt a lovaglást; de Sándor nem is nézett
apjára, fölugrott az asztaltól s kijelenté, hogy szaván fogja a
kisasszonyt, Villámot nyergelteti meg számára s majd meglátja, tud-e
versenyt vágtatni vele. Ezzel kisietett a szobából.
--Én pedig szaladok, fölveszem lovagló ruhámat,--monda Klára, szintén
fölemelkedve.--Ne féljenek, nálam nem tart oly soká a toilette, mint más
asszonyoknál.
Kifutott az ebédlőből. A plébánosnak is eszébe jutott, hogy jobb lesz
személyesen néznie kocsija után. Boglár Kálmán egyedül maradt az
asztalnál az öreg házaspárral.
Fölkelt helyéről, az asztal végére ment és Atlasz úr mellé ült.
--No öreg,--mondá barátságosan megkopogtatva Atlasz úr hátát,--magunkra
maradtunk. Koccintsunk egyet, ha a nagyságos asszony megengedi.
Udvariasan meghajolt az öreg asszonyság előtt, kit e figyelem annyira
kiengesztelt, hogy maga is koczintott nyájas vendégökkel s föl is akarta
hajtani a pohár tartalmát; de szeme találkozott férje szigorú szemével s
a pezsgő a czigányútra szaladt.
Atlasz urat nem engesztelte ki a «nagyságos asszony» czím, melylyel
Boglár Kálmán megtisztelte az öreg asszonyságot, mert azt sokkal
alázatosabban és a bizalmasság minden jele nélkül kellett volna mondani,
a mint egy ilyen szegény emberhez illenék. De ez az ember ugyanakkor
megkopogtatta az ő hátát és öregnek szólította.
Idején valónak tartá végre valódi helyzetére figyelmeztetni az
elbizakodott embert.
--Míg a kisasszonyt lovagolni viszi a Sándor fiam, mi az alatt
elmehetünk a templomba és én megmutatom ott a reparálni való képeket.
De Boglár Kálmánt épen nem sújtotta le e figyelmeztetés.
--Ki gondolna ma a képekkel!--kiáltott nevetve.--Ma mulatni akarok, a
pap kocsiján én is kihajtok a pusztára. Hanem jó, hogy eszembe juttattad
a képeket öregem; egy kérésem van hozzád, adj ötszáz forint előleget.
--Előleget!--mondá elszörnyedve Atlasz úr.--Előleget, ötszáz forintban!
Hát mennyibe fog kerülni az egész munka?
--Azt csak a munka végén mondhatom meg, de az ötszáz forintra azonnal
szükségem van. Egy pár kiabáló adósságom van, azoknak a száját akarnám
betömni.
--Adósság? Mi az az adósság? Én soha sem tudtam, mi az az
adósság,--kiáltott Atlasz úr büszkén, azt remélve, hogy most végre
valódi helyére utasítja vissza ez embert.
--Azt elhiszem, öregem,--felelt Boglár Kálmán, cseppet sem
pironkodva.--Az emberiség két táborból áll, a nagyobbikban vannak az
adósság-csinálók, a kisebbikben a pénzkölcsönzők. Én annak a nagy
tábornak a katonája vagyok; mióta eszemet tudom, mindig adósságból
éltem, új adóssággal fizettem ki a régit és menekültem a hitelezők elől.
Te sokkal okosabb pályát választottál és ahhoz a kisebbik táborhoz
csatlakoztál. Kövesse mindenik a maga végzetét: én csinálok adósságot,
te csinálj adósokat.
--Azt akarod mondani, hogy uzsorával szereztem a pénzemet?
--Ha uzsorásnak tartanálak,--felelt megnyugtatólag Boglár Kálmán,--akkor
nem barátkoznám veled és nem nyújtanék neked kezet.
Atlasz úr megint le volt fegyverezve; most már úgy állt a dolog, hogy
szinte örülnie kellett Boglár Kálmán barátságának, és csaknem
megtiszteltetésnek vehette, hogy elfogadja tőle az előleget. Menynyit is
mondott? Ötszáz forintot? Meg fogja kapni az ötszáz forintot, csak írja
meg róla az elismervényt. Mi az egy Atlasz Samunak, a zsebébe nyúlni és
kifizetni ötszáz forintot? Akár föl se keljen az asztaltól.
--Nem olyan sürgős, öregem,--mondá Boglár Kálmán csillapítótag.--Holnap
is elvégezhetjük. Most sokkal kellemesebb dolgunk van. Nézd, itt jönnek
a fiatalok; a fiad szeméből látom, hogy a lovak már nyergeken állnak az
ajtó előtt. Az igazi sportsman szeme mindig keresztben áll, ha a lovak
közül jő. Íme a leányom! Valódi amazon, mi? Hjah! a vér, a race! Rajta
gyerekek, rajta!
--A lovak föl vannak nyergelve,--kiáltott Sándor, kipirult arczczal, s
egészen elveszítve előbbi szögletességét, mihelyt lóról volt
szó.--Villám nagyon türelmetlen és a földet kaparja lábával. Nem fél a
kisasszony?
--Nyújtsa kezét és vezessen,--felelt Klára, vidáman suhintva lovagló
ostorával.
--A pap is most hajt be az udvarra,--kiáltott Boglár Kálmán, kihajolva
az ablakon. Én már csak vele tartok. Előre, gyerekek!
Mind a hárman kisiettek a szobából. Atlasz úr egyedül maradt a
feleségével.
--Hát te nem mégysz velök?--kérdé az öreg asszonyság félénken.
--Menjek velök, mikor nem hívtak?--felelt Atlasz úr keserűen.--Vagy
talán üljek én is egy tüzes paripára és törjem ki a nyakamat?
--Befogathatsz a mi hintónkba,--sürgeté az öreg asszonyság.
--Talán sántuljanak meg a lovaim és törjék el a hintóm kereke a rossz
mezei utakon?--felelt bosszúsan Atlasz úr.--Ha akarták volna, hogy velök
menjek, a pap ültethetett volna az ő kocsijába, úgyis ő hajtja a
lovakat. De nem mert hívni,--tevé hozzá önmagát vigasztalva,--akárhogy
barátkozik evvel a festővel, mégis érezte, hogy méltóságomon alul volna
egy kocsiban ülni az én fizetett festőmmel, a ki előleget kért tőlem.
Okos ember a mi papunk; nem mutatja ugyan, de egész ügyesen és simán
igyekszik megóvni földesurának méltóságát.
Ezzel a fordulattal Atlasz úr egészen megvigasztalja az öreg
asszonyságot, s még önmagát is lecsillapítja egy kissé. Félszemmel
kipillant az ablakon és látja, hogyan segíti Sándor lovára az amazont,
mint vágtatnak ki a kapun a tüzes paripák s mint hagyja el mindjárt az
első indulásnál Sándort, a páratlan lovast, a festő leánya. Ez is jobban
tenné, ha főzni tanúlna, dörmög Atlasz úr, elfordúlva az ablaktól. Az
öreg asszonyság fejcsóválva ad igazat férjének s hozzá teszi, hogy ha e
leány megtanúlna számolni, állást is kaphatna valami comptoirban s
később nagy segítségére lehetne férjének. Atlasz úr gúnyosan kaczag e
szóra. Férjének! Ugyan ki venné el ezt a leányt? No, annak a sorsát nem
irigyli. Szegény leány, nagyúri passiókkal, hogy fér ez össze? Ha az ő
leánya, az Eveline, a grófné, lovagol és fátyolos cylindert tesz a
fejére és hetvenkedik, annak az jól áll, mert joga van hozzá, mert
grófné és sok pénze van az apjának; de egy ilyen semmi leány, a kinek az
apja koldus és templomi képek festésével keresi a kenyerét, és még ez
mer hetvenkedni. Bah!
Az öreg asszonyság mindenben igazat ád férjének, csodálja bölcseségét és
éles ítéletét, s nagyokat nevet gúnyos megjegyzésein. Ez az elégtétel
egészen megkönnyíti Atlasz úr lelkét és diadalmas büszkeséggel tölti el.
Jó kedvvel megy a gazdasági udvarba és új alkudozásba bocsátkozik
Cserepes Andrással, a kit tökéletesen lever a lábáról. Neki is megvan a
maga mulatsága és jobban érzi magát mellette, mint azok, a kik üres
zsebbel henczegnek más lován, más kocsiján. Vajon merre járnak most? Az
az ördöngős Sándor bizonyosan meghurczolja őket átkon-bokron. Jól teszi.
Hadd lássák, milyen az igazi lovas, a ki a saját paripáján, saját
földjén lovagol. Milyen jót nevetne, ha estére azt hallaná, hogy ez a
hetvenkedő kisasszony lefordúlt a lóról.
De ezen nem volt alkalma nevetni. A kirándulók késő este széles jó
kedvvel érkeztek haza s a vacsoránál nem győzték eléggé dícsérni a mai
élvezetes napot. Atlasz úr, ki egyedül ült az asztal végén, mert az öreg
asszonyság már lefeküdt, hiába leste, hogy a kisasszony lefordulására
kerüljön a szó. Ellenkezőleg, Sándor nagy elismeréssel beszélt ügyes
lovaglásáról és már sokkal bátrabban és bizalmasabban szólt hozzá, mint
délben. A leány meg olyan fesztelenül viselte magát irányában, mintha
régi ismerősök volnának. Milyen rossz nevelése van, gondola magában
Atlasz úr. Megint nagyon rossz kedvű volt, s még azt sem mondta meg
vendégeinek, hány holdból áll a puszta, melyet ma belovagoltak, és
mennyibe kerültek a paripák, melyeken nyargaltak. Érdemes is ily
emberekkel komolyan beszélni!
Másnap vadászni mentek, még a festő és leánya is. Sőt a leány, Atlasz úr
nagy megbotránkozására, olyan könnyedén bánt a puskával, mintha ő is
kiszolgálta volna az egyévi önkénytességet, mint Sándor, kinek egyévi
önkénytessége Debreczenben épen négyezer forintjába került az apjának.
Boglár Kálmánnak eszébe sem jutott a templom után kérdezősködni. Az
előleget fölvette ugyan, de azt nem mondta, mikor akar a munkához fogni.
Atlasz úr figyelmezteté e hanyagságra a plébánost, megjegyezvén, hogy
így majd el sem készül a kép a fölszentelés idejére. A plébános azt
felelte, hogy ez patronárusi kérdés, mely egyedül Sándorhoz tartozik;
különben ő is nyugodt lehet, mert jót áll róla, hogy a kép készen lesz a
maga idején. Rég ismeri Boglár Kálmánt és tudja, hogy a mit elvállalt,
azt el is végzi. Addig pedig ne irigyelje a szegény emberek mulatságát;
látja, hogy a fia milyen jól érzi magát közöttük.
Hiszen épen ez volt a baj! Ez volt, a mi elbénította Atlasz úr haragját
és megkötötte nyelvét. A fia jól érezte magát közöttük! A fiának
tetszettek ez emberek, mulatságát találta velök. Ha ez nem lett
volna...! De a mi a fiának tetszett, az ellen neki sem lehetett kifogása
s csak zsebében szoríthatta össze az öklét és legfölebb csak négyszem
közt, feleségének mondhatta el nagy merészen, hogy hiába tetszenek
fiának ezek az emberek: neki nem tetszenek és soha sem fognak tetszeni,
mert könnyelműek, adósságcsinálók, henczegők és koldusok, és alig várja,
hogy elkészüljön valahára az a templom és örökre megszabaduljon tőlök.
Hát még ha azt tudta volna, a mi háta mögött történt!
Ha tudta volna, hogy Sándor fülig szerelmes ebbe a hetvenkedő koldus
leányba!
De honnan tudhatta volna, mikor Sándor maga sem tudta? Legalább ha
hirtelen a vallató biró elé állítják, hogy adjon számot érzelméről,
melylyel Boglár Klára iránt viseltetik, nem tudott volna megfelelő nevet
találni számára a szótárban.
Eleinte feszesen érezte magát mellette, csaknem félt tőle s meg sem
merte szólítni. A leány könnyed modora, fesztelen bizalmassága, melyet,
mintha régi ismerősök volnának, kezdettől fogva tanúsított iránta,
lassanként megszüntette e kényelmetlen érzését, bátrabbá tette és
önbizalmat öntött lelkébe. Eddig nem igen fordult meg női társaságban;
többre becsülte lovait, kopóit, puskáját és jó pajtásait, kikkel
reggelig is elmulatott, eltivornyázott. Igazi ripők falusi gavallér
volt, mint szomszédjai, kikkel gyermekkorától együtt nevelkedett, együtt
önkényteskedett, együtt mulatott, együtt érzett és gondolkozott. Nem
volt köztük semmi különbség, s legalább az ő példája azt bizonyította,
hogy az ember fejlődése nem fajától, nem veleszületett faji
tulajdonságaitól, hanem környezetétől függ.
A nőket is úgy vette, mint pajtásai. Vakmerő volt, a hol bátorítást
nyert; esetlen és ügyetlen, a hol nem lehetett vakmerő. A nő csak
szeretni való, mondták a pajtások poharazás közben, és a hol nem lehet
szeretkezni, ott fölösleges a nővel foglalkozni, több élvezetet ád a
kártya vagy a puska. A mit a nőből eddig megismert, az nem igen
változtatott nézetén. Vagy fülig pirulnak és mindjárt oda vannak, ha a
gazdag földes úrfi egy szót szól hozzájok; vagy kiabálva beszélnek,
kaczagnak, bizalmaskodnak vele, csaknem provokálják a vakmerőségre és
szinte a nyakába dobják magokat; vagy begyesek, finnyásak, kimértek, a
kiknek olyan jól esik hátat fordítni, és mindnyájan ízléstelenek,
czifrálkodók, követelők, s mindjárt a házasságra gondolnak, ha leányok,
az udvarlásra, ha asszonyok.
Boglár Klára egyikhez sem hasonlított ezek közül. Szemérmes volt, de nem
pironkodott, fesztelen volt, de nem bizalmaskodott, önérzetes volt, de
nem finnyáskodott. Sándor csodálkozott magán, hogy jól érzi magát
mellette, ámbár nem mondanak kétértelmű szavakat a szerelemről, sőt nem
is beszélnek róla, s még jobban csodálkozott, hogy minden másról tud
vele beszélni, a nélkül, hogy nagyon megerőltetné magát. Hogy a leány
lovagolt, vadászott vele, hogy órákig egyedül maradt társaságában,
mindez oly természetesnek látszott, hogy nem is gondolkozott róla. Úgy
érezte, mintha mindig így lett volna, mintha gyermek koruktól fogva
együtt nevelkedtek volna, és üresnek, léhának, hiábavalónak tünt föl
előtte minden, a miben eddig élvezetét találta, s még a lovaglás és
vadászat is csak azért nyert kegyelmet szemében, mert megoszthatta e
leánynyal.
Boglár Kálmán, Atlasz úr megnyugvására, végre belefogott a munkába.
Eleinte kevesebbet, azután többet dolgozott, de mindig talált időt arra
is, hogy mulasson, kikocsizzék a pappal, vadászni menjen a fiatalokkal,
hosszan elüldögéljen ebéd és vacsora után az asztalnál, egy szóval,
Atlasz úr kifejezése szerint, játsza az urat az ő költségén és
felforgassa a házat. Hanem azt nem tagadhatta, hogy dolgozik és halad a
munkában. Atlasz úr mindennap elment megnézni a nagy oltárképet és
bámulta a sok szentet és az apró szárnyas angyalokat, melyek egymásután
támadtak rajta. A plébános is többnyire ott volt és megmagyarázta Atlasz
úrnak a kép jelentését és a hangulatot, melyet a nézőben támasztania
kell. Atlasz úr semmi kifogást sem tehetett a kép ellen, az ő műigényeit
teljesen kielégítette s a rikító vörös és sárga szövetek, melyekbe a
szentek öltöztetve voltak, egészen megfeleltek ízlésének; de a hangulat,
melyet lelkében támasztott, inkább gyakorlati természetű volt, mint
vallásos, s abban a meggyőződésben nyert kifejezést, hogy Boglár Kálmán
azért fest oly nagy tömeg szentet, mert minél tovább akar a kastélyban
élősködni, mely meggyőződésében megerősítheté az a körülmény, hogy
Boglár úr már több rendbeli előleget vett fel tőle és munkája mellett
olyan vígan élt, olyan otthonossá tette magát a kastélyban, mintha soha
sem volna szándéka innen tovább állni.
De a nagy kép végre mégis elkészült, s most már csak az apróbb
falfestmények s a mellékoltárok régi képeinek kijavítása volt hátra.
Boglár Kálmán ezeken a templomban dolgozott, mikor kedve volt dolgozni,
s Atlasz úr ide is mindennap eljárt, ellenőrizni a munka haladását. Néha
Klára is segített atyjának, s ilyenkor Sándor is nagy érdeklődést
mutatott a templom dísze iránt, mely az ő patrónusi nevét fogja
megörökíteni. Mikor aztán Klára megunta a munkát s eldobta az ecsetet,
lóra ültek és kinyargaltak a pusztára.
--Nem veszed észre,--mondá a plébános, midőn egy izben csak ketten
voltak a templomban és Boglár Kálmán épen vörösre festette a pokol
elkopott lángjait,--nem veszed észre, hogy Klára olyan hódítást tett,
melyért megirigyelheti húsz mérföldnyi kerületben minden eladó leány?
--Micsoda hódítást?--kérdé Boglár Kálmán, kiegészítve egy fiatal ördög
letört szarvát.
--Nagyon el lehetsz merülve a pokol reparátiójába,--monda nevetve a
plébános,--különben magyarázat nélkül is megértetted volna czélzásomat.
--Vagy úgy? Értelek,--felelt Boglár könnyedén.--Ez a hódítás nem
veszedelmes.
--Kire nem veszedelmes?
--Ki másra, mint leányomra? Az ő szíve nem egykönnyen fog tüzet, sőt azt
hiszem, örökre meghalt a szerelemre nézve.
--Hogyan? Még most sem feledte el azt a haszontalan embert?
--Lehet az ilyent feledni?
--De hiszen őrültség volna, ha még mindig szeretné.
--Ki mondja, hogy szereti?
--Nem te mondtad, hogy nem tudja elfeledni?
--Nemcsak a szerelemnek van jó emlékező tehetsége, hanem a gyűlöletnek
is.
--De hát érdemes ez az ember gyűlöletre? Érdemes-e másra, mint
megvetésre?
--A leányok nem ítélnek mindig a mi szemünkkel. Különben meglehet, hogy
Klára is így érez már iránta. Nem tudom, soha sem beszélek vele e
kérdésről.
--Pedig jó volna, ha a gyűlölet a megvetésnek adna helyet. Ha a gyűlölet
jó emlékező tehetséggel bír, a megvetés könnyen feled. S én most azt
szeretném, ha Klára szívéből minden régi emléket ki lehetne törülni.
--Miért?--kérdé Boglár Kálmán, ismét a pokol lángjai közé merülve.
--Hogy hely legyen benne új érzelmek számára.
--Csak nem gondolod, hogy bele szerethetne ebbe az
Atlasz-gyerekbe?--kérdé Boglár, letéve ecsetjét s igazi bámulattal
fordulva barátja felé.
--Sőt megvallom, hogy ez a remény vezetett, midőn téged hivattalak ide a
templomi képek elkészítésére. Reményem félig már teljesedésbe ment:
Sándor szerelmes lett leányodba s most csak ettől függ, hogy a tiszavégi
uradalom úrnője legyen.
--Megbolondultál?--kérdé a festő egyházi barátját.
--A bolond az, a ki eldobja a kínálkozó szerencsét,--felelt nyugodtan a
plébános.--Itt van egy gazdag, fiatal földbirtokos, a ki csinos fiú is,
szereti is leányodat, a ki boldog lenne keze által, a ki föltétlen
úrnővé tenné őt maga és vagyona fölött, a ki végre téged is biztos,
nyugalmas révbe vihetne annyi hányatás után,--én megmutatom neked ezt a
jó alkalmat, ezt a szerencsét, ezt az utolsó reményt, mely számodra még
fenmaradt, s te azt kérded tőlem: megbolondultam-e? Vajon ki közülünk a
nagyobb bolond?
--Mindenesetre én,--felelt nevetve Boglár Kálmán.--Mindig én voltam a
nagyobb bolond. Most is bolond vagyok, nem tagadom; mert mikor
megmutatod nekem ezt a nagy szerencsét, ezt a gazdag vőlegényt, én, a
koldus, az ingyenélő, elfintorítom orromat, és azt mondom, hogy nem
akarok leereszkedni a ghettóba.
--Eh! badar beszéd!--kiáltott a plébános elpirulva.--Sándor már
keresztyén, az egész család, kivéve az öregeket, keresztyén, és a mi
Szádváry grófnak nem derogált, azt Boglár Kálmán sem tarthatja
szégyennek.
--Hiszen igazad van, igazad van,--mondá Boglár, orrát dörzsölve az ecset
nyelével.--Én csak úgy hamarjában, az első benyomás hatása alatt
nyilatkoztam, de még soha sem gondolkoztam a dologról a te
szempontodból. Ki is hitte volna, hogy ez még komolyan kérdésbe jöhet?
--Nagyon is komolyan. Reátok nézve ez a menekvés egyetlen révpartja; rám
nézve pedig igen fontos, hogy e nagy birtok, e falu, e kegyuraság oly
kezekre szálljon idővel, melyekben megnyugodhatom. Itt most nincs más
kérdés, mint hogy akar-e Klára?
--Hm! ez pedig nagyon is kérdéses kérdés,--mondá Boglár elgondolkozva.
--Nagyon szívesen együtt van a fiúval, mulat, enyeleg vele, látszik,
hogy jól érzi magát társaságában.
--Ez Kláránál nem sokat jelent. Mindenkivel nyájas, barátságos,
fesztelen, a mit már sokszor félre is magyaráztak nála, s mélyebb
vonzalomnak tulajdonították, a mi csak természetes modor volt. De merjen
valaki csak egy lépéssel közelebb menni hozzá, mint a hogy ő megengedi,
úgy megjárná, mint a hogy már sokan megjárták vele. Félek, ez lenne
sorsa az Atlasz-gyereknek is.
--Nem volna jó, ha tapogatóznál?
--Isten mentsen! Mihelyt észrevenné, hogy komolyabb szándékunk van vele
és az Atlasz-gyerekkel, rögtön hátat fordítana neki.
--Hagyjuk hát reájok a dolgot. Különben is azt hiszem, hogy a
szerelemben csak ártanak a közbenjárók.
--Már ott, a hol. Te pap levén, úgy is csak elméletből beszélhetsz. De
Kláránál így áll a dolog. Legjobb lesz, ha egészen magára hagyjuk.
--De neked már nincs semmi kifogásod a fiú ellen?
--Isten neki!--mondá Boglár Kálmán oly sóhajjal, mintha valami nagy és
nehéz engedményt tenne. Mások is kötöttek már mésalliance-ot. Lépjünk
hát sógorságba az öreg Atlasz bácsival.
Ha ezt Atlasz úr hallotta volna!
De nem hallotta. Csak azt látta nagy megelégedéssel, mikor nemsokára
elnézett a templomba, hogy már a pokol is elkészült, lángjai rikító
vörös fénynyel lobognak, az ördögök egészen megifjodtak és az
elkárhozott lelkek úgy csikorgatják fogaikat, hogy gyönyörűség látni a
becsületes embernek. Annál nagyobb gyönyörűség, mert a pokollal be van
fejezve minden munka s a festőnek nincs többé semmi dolga a templomban,
sem a kastélyban. Atlasz úr előkelő nagylelkűséggel föl is szólítja,
hogy nyújtsa be számláját, de rögtön újabb vereséget szenved, mert a
jelenlevő plébános kijelenti, hogy ez patronátusi dolog, melyet csak
Sándornak van joga elintézni. Be kell hát várnia azt a formalitást, hogy
a számlát Sándor vegye át s olvasatlanul oda adja neki. Atlasz úr most
már fizethet. Fizet is, nagyúri bőkezűséggel, nem alkudozva, csak az
előlegeket vonva le az utolsó krajczárig, és előkelő könnyedséggel,
nyugtatványt sem kívánva, csak arra ügyelve, hogy a fizetés a plébános
és az egész család jelenlétében történjék s esetleg legyen kire
hivatkozni, ha a festő el akarná tagadni a pénz fölvételét. Az öreg
asszonyság egészen el van ragadtatva férje nagyúri modorától, Boglár
Kálmán olvasatlanul zsebébe gyűri a pénzt és nem is felel Atlasz úr
ismételt kérdésére, hogy melyik vonathoz kivánja befogatni a kocsit.
Atlasz úr meg van ijedve, hogy a festő még tovább is itt akar maradni, s
titkon fölteszi magában, hogy még egy napig vár, aztán erélyesen fog
föllépni.
[Illustration: Mikor nemsokára elnézett a templomba.]
De az erélyes föllépésre nincs szükség. Boglár Kálmán komolyan
gondolkozik az elutazásról s róla beszél, mikor karonfogva a falu felé
halad a plébánossal, a nyárfáktól szegélyezett úton, mely a kastélyból a
faluba vezet.
--Nem tudom, mi lesz jobb ügyünkre nézve,--teszi hozzá.--Azóta
gondolkoztam tervedről s étvágyam egészen megjött evés közben. Valóban
nem tudnék helyzetünkben szerencsésebb megoldást képzelni, mintha Klára
ez Atlasz-gyerek nejévé lenne.
--Mit gondolsz, nyilatkozott már a fiú?
--Nem. Klára bizonyosan szólt volna nekem, akár elfogadja, akár
visszautasítja.
--Akkor mégis jobb lesz, ha egy időre eltávoztok. Hogy szerelmes
leányodba, az kétségtelen, de vagy nincs bátorsága nyilatkozni, vagy
magának sincs világos öntudata szerelméről. A távolság mind a kettőt
megadhatja, s a ti visszajöveteletekre elég jó ürügy lesz a
templomszentelés napja. Az én vendégeim lesztek, s akkora, reménylem,
érett lesz a dolog.
--Nem rossz terv, kivált ha tekintetbe veszszük, hogy csak elméletből
ismered a szerelmet. Hát az öregek mit mondanak majd hozzá?
--Az öregeket mi sem szoktuk számba venni; nekik azt kell tenniök, a mit
Sándor akar. Nincs itt más nehézség, mint Klára akarata.
--Reméljük, hogy neki is megjön az esze.
--Én nemcsak eszében bízom, hanem szívében is. Ki tudja, hátha a
távolság azt is megszólalásra bírja?
--El nem tudom képzelni, hogy Klára szerelmes legyen egy ilyen
Atlasz-gyerekbe. De utoljára, ki tudja kiszámítni a női szivet? Ez az
egyetlen, a hol még mindig lehet csodákban bízni; reméljük, hogy itt is
meg fog történni a csoda.
Soha olyan gyönyörűséggel nem adott még rendeletet Atlasz úr a lovak
befogására, mint a mikor Boglárékat kellett a vasúthoz vinni. Nagy
örömében még azt sem vette észre, hogy Sándor mily sápadt, és olyan
kábult, mintha főbe ütötték volna. Annyira viszi a szívességet, hogy
maga is elmegy a vasúthoz, a plébánossal és Sándorral együtt. Sándor a
kocsis mellé jut, mert hintóban nincs hely a számára; az állomáson sincs
alkalma hosszasabban beszélni Klárával, mert a vonat csakhamar
megérkezik és Atlasz úr nagyon sürgeti vendégeit a beülésre, nehogy
lemaradjanak s nagy buzgalmában maga viszi utánok a táskákat.
Végre fölhangzik a megváltó fütty, a kocsiablakból Boglár Kálmán
zsebkendője lebeg, a vonat elrobog, már csak füstje látszik a távolból,
nem sokára az is eloszlik, és Sándor csodálkozva veszi észre, milyen
üres körülötte a világ.
Ezt a végtelen ürességet találja mindenütt. A kastélyban, a mezőn,
czimboráinak társaságában, kikhez ismét ellátogat, s kiket csakhamar
undorral hagy ott. Megnyergelteti lovát és bebarangolja a pusztát, de
fáradtan és kielégítetlenül tér vissza, mintha valamit keresett volna, a
mit sehol sem tudott megtalálni. Vállára akasztja fegyverét s vadászatra
indul, de gyorsan visszatér és riadtan dobja el puskáját, mert olyan
különös vágyat kezdett érezni, hogy az ártatlan nyulak helyett saját
homlokának fordítsa csövét. Nem tudja, mi lelte; unalmas, hideg,
utálatos minden, a mi körülötte van, a miben azelőtt kedvét találta.
Gondolkozni kezd önmaga fölött, megvizsgálja lelkét, megkérdezi szívét,
s mialatt benn jár a székvárosban s mialatt visszahajt otthonába, mely
azelőtt oly meleg, mosolygó, vidám volt s most szinte visszaijeszti
rideg komorságával: tisztába jön magával s azzal az elhatározással lép
apja elé, hogy Boglár Klára lesz a neje és senki más a világon.
[Illustration]


V.
(Az új szomszédok.)

Leveleinek elküldése egy kissé lecsillapította Atlasz úr izgatottságát,
de nem szüntette meg rossz kedvét. Sándort nem látta azóta, hogy a
kicsikart fél-igérettel távozott szobájából; a cselédek azt mondták,
hogy kilovagolt és azt izente, ne várják haza vacsorára. Atlasz úr
szinte örült neki, hogy nem látja fiát; mert nem merte vele rossz kedvét
éreztetni, s mégis, érezte, nem tudna erőt venni magán; az is nagy
megkönnyebbülésére szolgált, hogy a plébános nem mutatkozott a
kastélyban, mert őt tartotta e baj fő-fő szerzőjének, de sokkal jobban
félt tőle, hogysem szemrehányást mert volna neki tenni. Így legalább nem
kellett fékeznie magát és szabadon éreztethette rossz kedvét az öreg
asszonysággal, kit az est folyamán több versben megríkatott, s igen
elégedetlen volt magával és az egész világgal, midőn nagy későn aludni
ment.
Ebben a hangulatban nézett ki másnap dél felé az ablakon, midőn egy
könnyű kocsit látott behajtani az udvarra. A kocsiból először egy öreges
úr lépett ki s aztán kezénél fogva kisegített belőle egy fiatal
nőszemélyt. Atlasz úrnak az első pillantásra megborzongott a háta. Talán
megint visszajöttek? Kitelik tőlök, a milyen kullancs természetűek. De a
második pillantás megnyugtatta lelkét, nem Boglárék voltak. Az öreges
úrban semmi sem volt Boglár Kálmán előkelő, hetyke magatartásából;
meggörnyedve járt és új tavaszi felöltője úgy fityegett rajta, mintha
kölcsön vette volna; a fiatal nő is csak annyiban hasonlított Boglár
Klárához, hogy fiatal volt, különben inkább ellentétének lehetett volna
mondani. Klárának sugár termete, könnyed, fürge járása, finom metszésű,
hosszúkás arcza, gesztenyeszínű haja volt, melyekkel nehéz lett volna
összetéveszteni az újonjött vendég hízásnak indúlt kurta termetét, kerek
orczáját, koromfekete göndör haját és tipegő járását. Atlasz úr látta a
különbséget, de bár első ijedtségéből magához tért, rossz kedve nem
szűnt meg.
--Öreges úr, fiatal nővel,--dörmögött magában, visszahúzódva az
ablaktól, nehogy meglássák a vendégek.--Köszönöm szépen, jóllaktam már
az öreges urakkal, kik fiatal nővel jönnek hozzám. Talán ezt is valami
pap küldte, hogy beleszerettesse a fiamat. Az én kastélyomban bizony nem
fog többé semmi öreges úr fiatal nővel garázdálkodni. Megszököm a
mezőre, aztán ha megunták a várakozást, elmehetnek.
Kilopózott szobájából, s végig futva a folyosón, a hátulsó lépcsőn akart
leosonni, honnan a gazdasági udvarra s innen a mezőre juthatott volna.
Már a lépcső aljára ért, mikor János, a sujtásos inas, rá kiáltott:
--Hova szalad már no? Gyűjjön fel, vendégek érkeztek, ott várnak a nagy
szalonban. A fiatal nagyságos úr nincs itthon, hát aszonták, hogy az
öreg úrral is beérik.
Atlasz úr meg is ijedt, meg is szégyelte magát. Mindig titkos
rettegéssel viseltetett sujtásos cselédjei iránt, kikről azt gyanította,
hogy szívök mélyén lenézik és nem tartják igazi úrnak. Szeretett volna
tekintélyt tartani előttök, s mindig attól félt, hogy olyas valamin
kapják rajta, a mivel elárulja járatlanságát a nagyúri szokásokban és
elveszti tekintélyét. János azelőtt grófi házaknál szolgált s Atlasz úr
különösen az ő kritikájától rettegett.
--Hát miért nem jelentette be nekem, hogy vendégek jöttek?--mondá
hirtelen visszafordulva és fölsietve a lépcsőn.
Titkolatlan rossz kedvvel lépett be a terembe, s föltette magában, hogy
rövid úton elbánik az ismeretlenekkel és nem hagyja úgy maga fölé
kerekedni, mint Boglárékat.
Az öreges úr, kit a kocsiból kilépni látott, a terem közepén állt s a
földig hajolva üdvözlé Atlasz úrat.
--Kérhetünk-e bocsánatot, oh! remélhetünk-e bocsánatot, hogy ily korán
zavarni merészeltük nagyságodat?--kérdé az öreges úr, kétrét görnyedve a
nagy alázatosságtól.
Szörnyű alázatosak, bizonyosan szegény kéregetők,--gondolá magában
Atlasz úr; s büszke mogorvasággal, fönhangon hozzá tevé:--miben lehetek
segítségökre?
--A szomszédi jog czímén jöttünk, illetőleg vettünk bátorságot
You have read 1 text from Hungarian literature.
Next - Az Atlasz-család - 05
  • Parts
  • Az Atlasz-család - 01
    Total number of words is 3955
    Total number of unique words is 1888
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    45.8 of words are in the 5000 most common words
    52.1 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 02
    Total number of words is 4194
    Total number of unique words is 1913
    34.7 of words are in the 2000 most common words
    47.4 of words are in the 5000 most common words
    54.4 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 03
    Total number of words is 4148
    Total number of unique words is 1850
    34.8 of words are in the 2000 most common words
    48.4 of words are in the 5000 most common words
    54.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 04
    Total number of words is 4161
    Total number of unique words is 1898
    33.2 of words are in the 2000 most common words
    46.3 of words are in the 5000 most common words
    53.5 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 05
    Total number of words is 4165
    Total number of unique words is 1933
    34.3 of words are in the 2000 most common words
    47.1 of words are in the 5000 most common words
    53.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 06
    Total number of words is 4066
    Total number of unique words is 1951
    33.5 of words are in the 2000 most common words
    45.8 of words are in the 5000 most common words
    52.3 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 07
    Total number of words is 4021
    Total number of unique words is 1930
    34.7 of words are in the 2000 most common words
    48.5 of words are in the 5000 most common words
    55.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 08
    Total number of words is 4061
    Total number of unique words is 1870
    33.6 of words are in the 2000 most common words
    45.3 of words are in the 5000 most common words
    52.0 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 09
    Total number of words is 4122
    Total number of unique words is 1893
    36.1 of words are in the 2000 most common words
    49.3 of words are in the 5000 most common words
    56.6 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 10
    Total number of words is 4048
    Total number of unique words is 1937
    33.9 of words are in the 2000 most common words
    45.9 of words are in the 5000 most common words
    52.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 11
    Total number of words is 4072
    Total number of unique words is 1785
    36.4 of words are in the 2000 most common words
    50.5 of words are in the 5000 most common words
    57.8 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 12
    Total number of words is 4097
    Total number of unique words is 1848
    34.0 of words are in the 2000 most common words
    48.9 of words are in the 5000 most common words
    55.9 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.
  • Az Atlasz-család - 13
    Total number of words is 3617
    Total number of unique words is 1828
    34.5 of words are in the 2000 most common words
    47.8 of words are in the 5000 most common words
    54.7 of words are in the 8000 most common words
    Each bar represents the percentage of words per 1000 most common words.